Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Szűcs Miklós
1 tétel
2015. november 4.
Áldozatvállalásuk kötelez
Maléter Pál honvédelmi miniszter, Kovács István vezérkari főnök, Szűcs Miklós hadműveleti csoportfőnök és a kíséretükben lévő katonai szakértők előző esti tőrbe csalása és letartóztatása után, 1956. november negyedikének hajnalán a Szovjetunió hadserege hadüzenet nélkül megtámadta Magyarországot. A nemzet pedig, mint ahogy történelme folyamán eddig is tette, fegyvert ragadott, szembefordult a betolakodókkal, és ezzel kezdetét vette újabb szabadságküzdelme, melynek során elszántságból, bátorságból és kitartásból újból példát mutatott az egész világnak.
Egy teljes hétig dúlt a harc vidéken és Budapesten, míg a repülőgépeket, tankokat és nehézfegyverzetet is bevető idegen csapatoknak, hatalmas veszteségek árán ugyan, de végül mégis sikerült felszámolni az ellenállási gócokat. És ne feledjük, hogy a demokrácia védelmezőjének magát kikiáltó Nyugat ezt karba tett kézzel nézte és tűrte, mint ahogy az önálló létért folytatott küzdelmet követő véres leszámolást is. A fegyverek elhallgatása után ugyanis azonnal kezdetét vette a Csermanek néven született, majd Kádár Jánosként kommunistává vedlett áruló által irányított megtorlás, mely elől 200 ezer lélek kényszerült külföldre menekülni. A parancsára létrehozott és neki engedelmeskedő népbíróságok kezén ugyanakkor több mint 300 halálos ítélet, 22 ezer bebörtönzés és 13 ezer internálás szárad.
Számunkra gyászos évforduló tehát november 4-e, mert egy olyan keserves időszak kezdetét jelöli, mely ágyúszóval, lőporfüsttel, lánckerekek csikorgásával, keserűséggel, fájdalommal és tömérdek mennyiségű kiontott vérrel írta be magát a magyarság történelmébe. Vigasztalhat azonban a tudat, hogy mindez nem volt hiábavaló, mert a fél világot rettegésben és elnyomásban tartó kommunista szörnyetegen ezzel oly mély sebeket ejtettek, melyek végül a pusztulását okozták. Hajtsunk hát fejet kellő alázattal a hazájukat védelmező hőseink emléke előtt, akiknek a múló idő fátylán is átsütő tekintete a jogaink kikényszerítésére kell ösztönözzön és kötelezzen minket, magyarokat Kárpát-medence-szerte.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
Maléter Pál honvédelmi miniszter, Kovács István vezérkari főnök, Szűcs Miklós hadműveleti csoportfőnök és a kíséretükben lévő katonai szakértők előző esti tőrbe csalása és letartóztatása után, 1956. november negyedikének hajnalán a Szovjetunió hadserege hadüzenet nélkül megtámadta Magyarországot. A nemzet pedig, mint ahogy történelme folyamán eddig is tette, fegyvert ragadott, szembefordult a betolakodókkal, és ezzel kezdetét vette újabb szabadságküzdelme, melynek során elszántságból, bátorságból és kitartásból újból példát mutatott az egész világnak.
Egy teljes hétig dúlt a harc vidéken és Budapesten, míg a repülőgépeket, tankokat és nehézfegyverzetet is bevető idegen csapatoknak, hatalmas veszteségek árán ugyan, de végül mégis sikerült felszámolni az ellenállási gócokat. És ne feledjük, hogy a demokrácia védelmezőjének magát kikiáltó Nyugat ezt karba tett kézzel nézte és tűrte, mint ahogy az önálló létért folytatott küzdelmet követő véres leszámolást is. A fegyverek elhallgatása után ugyanis azonnal kezdetét vette a Csermanek néven született, majd Kádár Jánosként kommunistává vedlett áruló által irányított megtorlás, mely elől 200 ezer lélek kényszerült külföldre menekülni. A parancsára létrehozott és neki engedelmeskedő népbíróságok kezén ugyanakkor több mint 300 halálos ítélet, 22 ezer bebörtönzés és 13 ezer internálás szárad.
Számunkra gyászos évforduló tehát november 4-e, mert egy olyan keserves időszak kezdetét jelöli, mely ágyúszóval, lőporfüsttel, lánckerekek csikorgásával, keserűséggel, fájdalommal és tömérdek mennyiségű kiontott vérrel írta be magát a magyarság történelmébe. Vigasztalhat azonban a tudat, hogy mindez nem volt hiábavaló, mert a fél világot rettegésben és elnyomásban tartó kommunista szörnyetegen ezzel oly mély sebeket ejtettek, melyek végül a pusztulását okozták. Hajtsunk hát fejet kellő alázattal a hazájukat védelmező hőseink emléke előtt, akiknek a múló idő fátylán is átsütő tekintete a jogaink kikényszerítésére kell ösztönözzön és kötelezzen minket, magyarokat Kárpát-medence-szerte.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely