Jún. 24-én kevesen jöttek el a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének /RMGE/ Nagyváradon tartott közgyűlésére. Bodnár András, a Bihar megyei szervezet elnöke megnyitotta a gyűlést, megválasztották az elnökséget: Sebestyén Csaba, az RMGE országos elnöke, Sztranyiczki Szilárd országos ügyvezető elnök, Bodó Géza országos gazdasági alelnök és Bodnár András lett a tagja. Az RMGE tízéves tevékenységéről szóló beszámolót Horváth Géza titkár olvasta fel. Sebestyén Csaba felolvasta azt az együttműködési megállapodást, amelyet az RMGE a magyar szaktárcával kötött Torgyán József magyar földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter júniusi erdélyi látogatásakor. A vidéki gazdakörök a mezőgazdasági munkák miatt nem képviseltették magukat, ezért a tisztújítás elmaradt. A következő közgyűlés dec. 10-én lesz. /Nagy Tibor: Elnapolt tisztújítás. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 26./

"Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ Ezüstfenyő-díjat adományoz azoknak a személyeknek, akik kiemelkedő munkát végeztek a jogtalanul elállamosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszerzésében. A következő személyek részesülnek Ezüstfenyő-díjban: Bálint Elemér Imre polgármester, Oroszhegy, Udvarhelyszék; Barabás András polgármester, Nagyajta, Háromszék; Barcsa Márton mezőgazdasági ügyvezető alelnök, Szecseleváros, Brassó megye; Birtalan Ákos parlamenti képviselő, Sepsiszentgyörgy, Háromszék; Bölöni Dávid polgármester, Csernáton, Felső-Háromszék; Burkhardt Árpád alprefektus, Marosvásárhely, Maros megye; Csóka Tibor alprefektus, Zilah, Szilágy megye; Cziszter Kálmán a megyei RMDSZ szervezet alelnöke, Arad megye; Elek Barna volt parlamenti képvislő Marosvásárhely, Maros megye; Eőry László volt megyei tanácsos, Déva, Hunyad megye; Fodor György erdőmérnök Székelyudvarhely, Udvarhelyszék; Garda Dezső parlamenti képviselő Gyergyószentmiklós, Gyergyó terület; Gerstmayer József RMDSZ-elnök, Máramarossziget, Történelmi Máramaros; Hajdú Menyhért Gábor volt egészségügy-miniszter, Csíkszereda, Csíkszék; Joó János polgármester Árpástó, Beszterce-Naszód megye; Kelemen Atilla parlamenti képviselő, Marosvásárhely, Maros megye; Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke, Nagyvárad,; Köble Csaba prefektúrai főtitkár, Nagyenyed, Fehér megye; Kolumbán László közbirtokossági elnök, Gyergyószentmiklós, Gyergyó terület; Lázár Mária közbirtokossági elnök, Gyergyótölgyes, Gyergyó terület; Lengyel Ferenc, a Megyei Kataszteri Hivatal igazgatója, Szatmárnémeti, Szatmár megye; Márton Árpád parlamenti képviselő, Sepsiszentgyörgy, Háromszék; Náznán Jenő, a Megyei Mezőgazdasági Hivatal igazgatója, Marosvásárhely, Maros megye; Oláh Badi Álmos polgármester, Maksa, Háromszék; Olosz Gergely alprefektus, Sepsiszentgyörgy, Háromszék; Pete István szenátor, Nagyvárad, Bihar megye; Pethő Zsigmond, a Megyei Kataszteri Hivatal igazgatója, Kolozsvár, Kolozs megye; Puskás Bálint szenátor, Sepsiszentgyörgy, Háromszék; Ráduly Róbert parlamenti képviselő, Csíkszereda, Csíkszék; Rafain Zoltán, a Csíki Közbirtokosság Érdekvédelmi Szövetség elnöke, Tusnád, Csíkszék; Rancz Sándor közbirtokossági tanácsadó, Kézdialmás, Felső- Háromszék; Riedl Rudolf alprefektus, Szatmárnémeti, Szatmár megye; Seres Dénes szenátor, Zilah, Szilágy megye; Sztranyiczky Szilárd , a Megyei Kataszteri Hivatal jogtanácsosa, Kolozsvár, Kolozs megye; Tamás Sándor parlamenti képviselő, Kézdivásárhely, Felső-Háromszék; Téglás Lajos alpolgármester, Koltó, Nagybánya terület; Tempfli József megyéspüspök, Nagyvárad, Bihar megye; Verestóy Attila szenátor, Székelyudvarhely, Udvarhelyszék. A díjátadásra dec. 21-én, szombaton, Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában az RMDSZ megalakulásának 13. évfordulója alkalmából tartandó ünnepi rendezvényen kerül sor. /Marosvásárhelyen adják át az RMDSZ Ezüstfenyő-díjait. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./"

"Márc. 29-én Kónya-Hamar Sándor képviselőt választották meg ismét az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökévé Kolozsváron, Máté András városi tanácsos ellenében a megyei tisztújító küldöttgyűlésen. Az ülés napirendjén szerepelt többek között a megyei elnök, alelnökök, különféle szakbizottságok beszámolói kétéves tevékenységükről. Kónya-Hamar Sándor megállapította, hogy sok rangadó értelmiségi a kezdeti lelkesedés után visszavonult a szervezeti életből, és maradtak az elkötelezettek, akik egyre jobban fogynak és öregednek. A Kolozs megyei RMDSZ egyházakkal való viszonyát talán példaértékűnek nevezte. Az RMDSZ országos vezetősége nem kimondottan Kolozsvár központúságú. A magyarországi pártokkal való viszonyt Kónya-Hamar Sándor így jellemezte: " még mindig jobb, hogy senki klientúrája nem lettünk". És mit jelent a kolozsváriság 2003 tavaszán? "Egyfajta azonosulást egység és kétség választhatósága között, leginkább az elsővel, az egységgel", fogalmazott Kónya-Hamar Sándor. A jelenlévők Pillich László művelődési, Sztranyiczky Szilárd mezőgazdasági, Máté András, a kolozsvári körzetekkel való kapcsolattartásért felelős alelnöknek, továbbá Lakatos András oktatási, Pálffy Zoltán önkormányzati alelnök, Mátis Jenő, a Megyei Képviselők Tanácsa (MKT) elnökének, valamint Bitay Levente ügyvezető alelnöknek a jelentését hallgathatták meg. Az elnökségi beszámolókat nagy többséggel elfogadták. A megyei alapszabályzatot módosították. A küldöttek elfogadták azt a módosító indítványt, hogy hozzák létre a Kolozs megyei szervezet tiszteletbeli elnöki címét. Ennek betöltésére a megyei elnökség Tőkés László püspököt, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökét kéri fel. A küldöttgyűlés 172 szavazattal újraválasztotta elnökévé Kónya-Hamar Sándort, megelőzve így Máté Andrást, aki 155 szavazatot kapott. A testület úgy határozott, hogy elektoros módszerrel válasszák meg a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) Kolozs megyei küldötteit. /Papp Annamária: Tisztújító közgyűlés Kolozs megyében. Kónya-Hamar Sándor a régi-új megyei elnök. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./ "

Megfosztották tisztségétől Sztranyiczki Szilárdot, a Kolozs megyei Kataszteri Hivatal igazgatóját. A belügyi és közigazgatási minisztérium hatáskörébe tartozó közhivatal egyesült a telekkönyvi hivatallal, Sztranyiczkit pedig nem erősítették meg tisztségében. Az új intézmény vezetője Leontina Kovács, a Szociáldemokrata Párt tagja. Sztranyiczki Szilárd sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a megyében működő 80 közhivatal közül egynek sincs magyar vezetője. /K. O.: Leváltották a kataszteri hivatal magyar igazgatóját. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Sztranyiczki Szilárd leváltása ellen tiltakozók aláírását tartalmazó dokumentumot juttattak el az RMDSZ Ügyvezető Elnökségéhez, valamint az RMDSZ Kolozs megyei szervezetéhez kolozsvári személyek. A Kolozs Megyei Kataszteri Hivatal vezetői tisztsége egy ideje hagyományosan az RMDSZ-é volt, a megye mintegy 50 közintézménye közül ez volt az egyedüli, amelyet magyar személy vezetett. A hivatal tevékenysége a föld és erdő-visszaszolgáltatás révén számos magyart érintett. Sztranyiczki leváltásnak az RMDSZ szerint politikai háttere volt, a Szociáldemokrata Párt így kívánt bosszút állni az RMDSZ-en azért, hogy az RMDSZ Kolozs megyében a D. A. Szövetséggel kötött egyezséget a helyhatósági választások után. Sztranyiczki szerint az RMDSZ nem tett meg mindent, hogy visszaszerezze a hivatal vezetői tisztségét. /B. T.: Tiltakozás Sztranyiczki Szilárd leváltása ellen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Politikai egyeztetések tárgya a különböző decentralizált megyei intézmények vezető tisztségei is. Az RMDSZ a magyarság számarányának megfelelően kérne a megyei igazgatóságok, felügyelőségek vezető tisztségeiből. Eckstein-Kovács Péter szenátor úgy véli: Kolozsváron igenis vannak magyar szakemberek, akik megfelelő módon látnák el ezeket a funkciókat. Több mint hatvan országos intézménynek van helyi kirendeltsége Kolozsváron, jelenleg azonban egyik intézmény élén sem áll magyar nemzetiségű vezető, mindössze három főről tudnak, alacsonyabb beosztású vezetői funkcióban. Ez diszkrimináció, az RMDSZ pedig ezen szeretne változtatni. A kataszteri hivatal volt vezetője, Sztranyiczki Szilárd például kiváló szakember, akit nyilván politikai okokból távolítottak el, jelezte Eckstein-Kovács Péter. A kultúra területén nincs magyar képviselet, itt is szükség lenne vezető beosztású szakemberre. /Köllő Katalin: Eckstein-Kovács: Arányosan osszák el a megyei vezető tisztségeket. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

Koalíciós egyeztetéssel sikerült ismét kinevezni Sztranyiczki Szilárdot, a Kolozs Megyei Kataszteri Hivatal élére. Sztranyiczki az előző mandátumban is ezt a vezetői tisztséget töltötte be. A helyhatósági választások után a Szociáldemokrata Párt (SZDP) az RMDSZ-nek a D.A. Szövetséghez való átállása miatt, bosszúból, leváltotta a magyar vezetőt. Az RMDSZ-nek egyelőre ez az egyedüli vezetői tisztsége, amit sikerült kisajtolnia koalíciós partnereiből. /B. T.: Sztranyiczkit visszahelyezték a kataszter élére. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./

Hanyagul tárolják és kezelik Kolozsváron a törvényszéken a telekkönyveket, ezért nem ritkán ezek eltűnnek. Az állandó forgalomban, az ügyfelek százai közepette bármikor kiemelhet valaki a számtalan fiók egyikéből okiratokat. Sztranyiczki Szilárd, a Kolozs Megyei Kataszteri Hivatal vezetője elismerte, rengetegen jelzik, hogy a telekkönyvek nincsenek helyükön, nyomuk vész. A hivatal vezetői ezen úgy szeretnének változtatni, hogy a teljes nyilvántartást számítógépbe mentenék át. Amennyiben engedélyt kapnának rá, másfél éven belül elkészülnének a számítógépes nyilvántartással. /Ercsey Ferenc: Káosz a telekkönyvi nyilvántartásban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Augusztus 25-én Kolozsváron a Pata utcai református templomban tanácskozott a hóstáti gazdakör, Makkai József elnök vezetésével, a Palocsay-kert földterületeinek visszaigényléséről tárgyaltak. Sztranyiczki Szilárd, a Kolozs Megyei Kataszteri Hivatal igazgatója ismertette a területek visszaigénylését célzó sürgős teendőket. /Barazsuly Emil: Hóstáti tanácskozás a Palocsay-kert ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

Politikai visszarendeződésnek is lehet minősíteni azt, ami a Kolozs Megyei Kataszteri- és Ingatlannyilvántartási Hivatalban az elmúlt napokban történt. A Szociáldemokrata Párt egy bírósági ítélet alapján visszanyerte az intézmény igazgatói tisztségét, és ennek következtében november 29-én leváltották Sztranyiczki Szilárdot, aki a koalíciós megegyezés során foglalta el eddig az igazgatói széket. Sztranyiczki Szilárdot már hatszor nevezték ki és váltották le a kataszteri hivatal igazgatói tisztségéből. /(i): Leváltották Sztranyiczki Szilárdot. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

Politikai leszámolással vádolta az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökségét Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselő, aki tavaly áprilisig töltötte be a szervezet elnöki tisztségét. A most Európai Parlamentben is képviselő honatya a Kolozs Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) január 27-i ülésén azzal vádolta dr. László Attilát, aki városi tanácsosi pozícióját a kolozsvári üzletembereket tömörítő Euréka Egyesület képviselőjeként foglalta el, hogy „átjátszotta” a Kolozs megyei RMDSZ-t az egyesületnek. László Attila szerint a volt elnök sértődöttsége abból fakad, hogy véget akarnak vetni a rokoni alapon történő kinevezéseknek. Kónya-Hamar Sándor szerint Lakatos Artúrt azért cserélte le az elnökség a kolozsvári Univers T igazgató tanácsi (it) tisztségéből, mert Lakatos az ő embere. A történész végzettségű egykori it-tag jelenleg Kónya-Hamar képviselői irodájának vezetője. Szerinte Sztranyiczki Szilárdot is azért nem nevezték ki ismét a Kolozs megyei kataszteri hivatal élére, mert róla is azt terjesztik, hogy az ő embere lenne. Sztranyiczkit immár hatszor váltották le a hivatal éléről. Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette, hogy nem vádaskodásra, hanem a tagoknak egymás megsegítésére kellene összpontosítaniuk. Kiderült, hogy a papíron létező 93 megyei RMDSZ-szervezet közül 14 nyújtotta be tavalyi tevékenységéről szóló beszámolót, ezért sokan azt feltételezik, hogy a többi 79 szervezetnek semmilyen tevékenysége nem volt. Vannak olyan települések, ahol a több ezres papíron létező tagságból alig ötvenen fizettek az RMDSZ kasszájába. /Borbély Tamás: Leszámolással vádolják a Kolozs megyei RMDSZ vezetőségét. Fellángolt a vita a szervezet jelenlegi és egykori elnöke között. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./ Eckstein-Kovács Péter megállapítása, miszerint nagy az érdektelenség. A Kolozs megyei RMDSZ-ből számos értékes ember kivonult az évek során. A szövetségen belüli tisztségekért való versengés nem létezik. A tisztségviselők többsége saját kicsinyes érdekeit védi. Az MKT-tagok nagy része megszokta, hogy amikor meguntak egy elnököt, beindul a kinyírási gépezet. Ilyesmi készül most éppen László Attila ellen is. Nem ő lenne az első Kolozs megyei RMDSZ-elnök, aki ennek áldozatául esne. /Borbély Tamás: Lincshangulat? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Megvalósulni látszik a Kolozs megyei RMDSZ egyik legfontosabb célkitűzése: visszahelyezni Sztranyiczki Szilárdot a kataszteri hivatal élére. Alin Tise prefektus elégedetlenségét fejezte ki az intézmény jelenlegi tevékenységével kapcsolatban: a telekkönyvi osztályon végeérhetetlen sorok kígyóznak. /Kiss Olivér: Elégedetlen Tise a kataszteri hivatal tevékenységével. Visszakerül Sztranyiczki Szilárd az intézmény élére? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök összegezte két éves mandátumának sikereit, kudarcait. Mozgalmas időszak volt, sok mindent kellett megtanulnia, állapította meg. A megyei RMDSZ-tisztségviselők – polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok – közül 34-en második egyetemüket végzik, 28-an pedig a humánerőforrás-menedzsment szakot választották második vagy akár harmadik egyetemként. Ezenkívül közigazgatás-tudomány, jog és szociológia szakon szereznek diplomát. A tisztségben levő önkormányzati képviselőket, polgármestereket rendszeresen monitorizálják. Tavaly egy tisztességes elosztási rendszer működtetésének a következményeként a magyarlakta települések költségvetése 16-szorosára nőtt. Sok esetben biztosították az iskolák felújítására szükséges összeget, és a civil szféra is nagyobb összegű támogatásban részesült. Nagy eredmény a válaszúti, kalotaszentkirályi és a szamosújvári szórványkollégiumok tevékenysége, ahol több száz gyermeknek biztosítanak civilizált lakhatási körülményeket és magyar nyelvű oktatást. A kudarcok közé sorolható, hogy a koalíciós partnereink nem mindig tartották be az egyezség rájuk eső részét. Példa erre a tordai magyar tannyelvű iskola kérdése. Ugyanígy nem rendeződött a kataszteri hivatal kérdése sem: Sztranyicki Szilárd még mindig csak jogtanácsos. A Kolozs megyei RMDSZ április 21-én tartja tisztújító közgyűlését, az elnöki tisztségre egyedül László Attila pályázik. /Nagy-Hintós Diana: Lényeges kérdésekben kikérik véleményünket – véli László Attila, az RMDSZ megyei elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint meg kell találni a módját a közös listaindításra az MPP-vel – nem feltétlenül mindenhol Kolozs megyében, így meg tudnák szólítani azt a magyar választóréteget, amely az utolsó választáskor otthon maradt, vagy nem szavazott az RMDSZ-re. „Az RMDSZ semmi esetben sem folytat majd agresszív kampányt”, fejtegette a szenátor. Szerinte sok olyan fiatal került most a listára, aki komoly államigazgatási tapasztalattal rendelkezik. Így Vákár István, a Vidékfejlesztési és Halászati Kifizetési Ügynökség igazgatója, Sztranyiczki Szilárd, a kataszteri hivatal egykori igazgatója, továbbá Horváth Anna és Fekete Emőke országos szintű tapasztalattal bír, Balázs Bécsi Attila, a Téka Alapítvány megálmodója és vezetője közösségszervezőként végzett jelentős munkát, Szedilek Lenke a tordai magyar iskola alapításakor szerzett érdemeket. Eckstein szóvá tette, hogy ellentétben a magyar kormánnyal, a román még nem különített el pénzalapot a Mátyás király szoborcsoport restaurálási munkálatainak fedezésére. /Nagy-Hintós Diana: Eckstein: Egyezkedni kell az MPP-vel. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

A Kolozs megyei tanácsosjelöltek rangsorolásán Sztranyiczki Szilárd egyenlő szavazatot kapott Vákár Istvánnal, így sorshúzással dőlt el, ki lesz az első a listán. A szerencse kollégájának kedvezett. Sztranyiczki Szilárd 38 éves ügyvéd, a jogtudományok doktora elmondta, majdnem 20 évet dolgozott a közigazgatásban, a Kolozs Megyei Kataszteri Hivatalnál. Kétszer volt hivatali igazgató, 2004-ben és 2005-ben. Leváltásainak politikai okai voltak, ugyanis annak idején egyetlen magyar intézményigazgató volt a megyében. Pályafutása alatt rengeteget harcolt a földek visszaszolgáltatásáért, az erdőkért, a közbirtokosságokért. Néhány évvel ezelőtt elérte, hogy az unitárius egyháznak jutassanak vissza körülbelül 300 hektár erdőt Erdőfelek községben. Sztranyiczki szerint a döntéshozó testületben nagy szükség van mezőgazdasági szakemberekre. /Kiss Olivér: Sztranyiczki: mezőgazdasági szakembereket a megyei tanácsba! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

Megszületett a Kolozs megyei tanácselnökre és a Kolozs megyei tanács összetételére vonatkozó végleges eredmény: a megyei tanács elnöke a demokrata-liberális párti (PD-L) Alin Tise lesz, aki a szavazatok 37,7 százalékát kapta. Ez összesen 100 975 voksot jelent. A megyei tanács megoszlása: PD-L – 15, PSD és PNL – 7–7, RMDSZ – 5, Nagy-Románia Párt – 2 fő. Tanácsosi mandátumhoz jutott Vákár István, Okos Károly, Sztranyiczky Szilárd, Balázs-Bécsi Attila és Fekete Emőke. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete óvás benyújtását fontolgatja, ugyanis a mandátumok elosztásánál pontatlanságok történtek. Az RMDSZ a korábbiakhoz képest 3 tanácsosi mandátumot veszített. /Öt mandátumot nyert az RMDSZ a Kolozs megyei tanácsban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Bukarestben döntenek a protokollumról?
Két téma uralta az RMDSZ Kolozs megyei képviselőinek pénteki, Máté András Levente elnökletével megtartott ülését: a PD-L-vel való együttműködés megyei szinten, illetve a tanügyi helyzet.
Beszámolójában László Attila megyei RMDSZ-elnök azt az áldatlan helyzetet ismertette, amely a PD-L–RMDSZ viszonyt jellemzi Kolozs megyében. Hetek óta zajlanak a viták az együtműködési szerződésről, a dekoncentrált állami intézmények vezető tisztségeinek elosztásáról. Megyénk az egyetlen az országban, ahol még nem született írásos megállapodás a két kormánypárt között. A tervezet szerint, ha az etnikai arányt figyelembe veszik, az RMDSZ-nek a tisztségek 16,67%-a járna, ami öt igazgatói, huszonnégy aligazgatói és sok más vezető beosztásban konkrétizálódna.
Fekete Emőke, a megyei tanács alelnöke, a 2002-es népszámlálási adatokra hivatkozva ezt az arányt 17,4%-ban állapította meg. Sztranyiczki Szilárd hozzászólásában egy, a protokollum gyakorlatba ültetését felügyelő bizottság felállítását sürgette. Vákár István az RMDSZ országos vezetését nógatná, járjon közbe a patthelyzet megoldásának érdekében. Pálfi Zoltán parlamenti képviselő a hétfői közös frakcióüléstől várja a megoldást.
Vitát váltott ki az elnöki beszámoló másik pontja, a tanügyi leépítések helyzete. Az önkormányzatok tulajdonába került iskolák sorsa felett gyakran a tanfelügyelőség a helyi tanács megkerülésével dönt. Az MKT álláspontja, hogy az I–IV. osztályok létszámnormáját a mostani 25 fő helyett csökkentsék 22-re, mert akkor nagyobb a remény arra, hogy a magyar tagozatok minél nagyobb számban megmaradjanak. Elhangzott: az országos stratégiát helyi szinten érvényes megoldásokkal kell kombinálni, a cél nem a felszámolás, hanem a folytonosság biztosítása, ha kell, szórványközpontok kialakításával, vagy a kis létszámú, különböző osztályok összevont működtetésével. Péter Tünde megyei tanfelügyelő-helyettes elmondta: sok településen a szülők a hibásak, amiért nem is próbálják áthidalni a nehézségeket, hanem gondolkodás nélkül román osztályokba íratják át gyermekeiket. Pedig akadnak pozitív példák is, amikor iskolabuszos ingázással vagy – az önkormányzatok által részben átvállalt költségek ellenében – bentlakással tudták megoldani a kritikus helyzetet. Péter Tünde szerint a magyar oktatás több településen is (Szászfenes, Magyarlóna, Vajdakamarás stb.) veszélyben van, mert sokan rövidlátóan és önző módon viszonyulnak a kérdéshez. Októberben az RMDSZ pontos kimutatást fog kérni minden közösség gyermekeiről, hogy a 2011–12-es tanévet ezeknek az adatoknak a birtokában, a helyi igények és lehetőségek szerint tudják megtervezni. A vita egyik következtetése: jobb kommunikációra van szükség az RMDSZ tanügyi megbízottjai és a helyi lakosság, az önkormányzat vezetői között. Többen a küldöttek közül a Kolozs megyei szervezet és az RMDSZ országos vezetősége közti, szerintük kiábrándító szakadékot emlegették.
Az MKT elfogadta a Horváth Anna gazdasági alelnök által ismertetett 2009-es költségvetési beszámolót és a 2010-es költségvetési tervet. Fekete Emőke a megyei tanács honlapján megtalálható ifjúsági, kulturális és egyházaknak kiírt pályázatokra hívta fel a figyelmet.
Ö. I. B. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

szerk. JOGGAL ÉS ÖRÖMMEL
A római jogról - 50 év után magyarul
Erdélyben fél évszázad óta először hangzanak el magyar nyelvű előadások a témában. A Sapientia oktatójával, Nótári Tamással beszélgettünk. (Nótári Tamás Szegeden született 1976-ban, s a szegedi József Attila Tudományegyetemen (ma Szegedi Tudományegyetem) szerzett 2000-ben jogi, majd ugyanitt 2001-ben klasszika-filológusi diplomát. Jogtudományi PhD-fokozatát 2005-ben, történettudományi PhD-fokozatát 2006-ban védte meg; 2009-ben pedig római jog és egyetemes állam- és jogtörténet tárgykörben habilitált. Fontosabb kutatási területei a római jog, a klasszikus retorika, a középkori jogtörténet, valamint a modern magánjog. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem docense és a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Tanszékének megbízott oktatója. Közel 70 magyarországi és nemzetközi konferencián (Frankfurt am Main, Nápoly, Catania, Barcelona, Sevilla, Uppsala, Kavala, Pretoria, Kopaonik, Prága, Kolozsvár stb.) tartott német, angol és latin nyelven előadást. Megjelent publikációinak száma 280, mindezidáig 17 önálló monográfiája és tanulmánykötete, 12 társzerzőkkel írott és szerkesztett kötete, több mint 170 tanulmánya és több mint 80 kisebb írása jelent meg angol, német, francia, latin, spanyol, szerb és magyar nyelven szerte a világban (a Dél-Afrikai Köztársaságban, Chilében, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Svédországban, Szlovákiában, Romániában, Szerbiában stb.). Fontosabb monográfiái és önálló kötetei: Jog, vallás és retorika (Szeged, 2006); Hogyan nyerjük meg a választásokat? Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kézikönyve (társszerzővel, Szeged, 2006); A salzburgi historiográfia kezdetei (Szeged, 2007); Studia Iuridico-philologica I. Studies in Classical and Medieval Philology and Legal History (Debrecen, 2007); Zarah Leander – Díva a Harmadik Birodalom árnyékában (Szeged, 2007); A jognak asztalánál… 1111 jogi regula és szentencia latinul és magyarul (Budapest, 2008); Law, Religion and Rhetoric in Cicero’s Pro Murena (Passau, 2008); Tényálláskezelés és szónoki taktika Cicero védőbeszédeiben (Szeged, 2010); A magyar szerzői jog fejlődése (Szeged, 2010); Bavarian Historiography in Early-Medieval Salzburg (Passau, 2010); Marcus Tullius Cicero összes perbeszédei (Szeged, 2010).)
Erdélyben 50 éve nem hangzottak el magyar nyelven előadások a római jogról. Most azonban a római jogot magyar nyelven is lehet hallgatni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen folyó jogászképzés keretében. A tárgy oktatójával, Dr. Nótári Tamás egyetemi docenssel beszélgettünk. Mi adja a római jog aktualitását? Miért tanítják ezt az ókori jogot elemző tárgyat a XXI. században is? – A római jog elsősorban az ókori Római Birodalom területén hatályban volt jog, ami több mint egy évezredet ölel fel. A római jog ugyanakkor tágabb értelemben magában foglalja a római jog közép- és újkori továbbélését is. A római jog az ókor jogrendszerei közül egyfelől a legfejlettebb, másfelől a ránk maradt forrásbázis alapján a legjobban ismert jogrendszer. A jogtudomány mint a joggal való foglalkozás, a konkrét ügymegoldásokon túlmenő, önálló gondolkodási rendszer először Rómában alakult ki. Jog természetesen létezett az ókor más államaiban is, ám a jog tudománya a rómaiak találmánya. A római jog mint letisztult, már nem változó, világos szerkezetű jog kiválóan alkalmas a jog dogmatikájának, belső rendszerének megismerésére, a jogászi gondolkodás, vagyis a jogi probléma-felismerés és problémamegoldás készségének képességgé történő fejlesztésére. Nem elhanyagolható az sem, hogy a római jogban kialakult fogalmakkal a hatályos jog intézményei is megragadhatók, leírhatók. Ha úgy tetszik, a római jog a jogi stúdiumok anatómiája, illetve összhangzattana. A rómaiak a jogot nem csupán az egyes szabályok halmazaként látták, hanem az igazságosság és a méltányosság elvei mentén orientálódó normaösszességnek is. Tehát a római jogászok nem voltak jog-, még kevésbé normapozitivisták. Ennek alapján a római jog rendszerszemlélete jó vértezet a jog leglényegét veszélyeztető túlszabályozás, a normaalkotás részletei miatt a fától az erdőt nem látó szemlélet ellen. A kontinentális jogok ezen az alapon épülnek fel, vagyis ez a kontinensen beszélt közös jogi nyelv és alkalmazott fogalomrendszer. Ennek alapján a római jogra, a római jogi gondolkodásra a jogrendszerek közelítésében, összehangolásában, egységesítésében nagy szerep vár.
A Sapientián december 3-án szerveztek nemzetközi konferenciát Római jog és modern magánjog címmel. Mi volt ennek a konferenciának a konklúziója? – Az előadók három ország tudományosságát képviselték: a kolozsvári kollégák (Lupán Ernő professzor úr, Veress Emőd tanszékvezető úr, Kokoly Zsolt és Sztranyiczi Szilárd tanár urak, valamint Bányai József ügyvéd úr) mellett szerbiai (Szűcs Magdolna újvidéki professzornő) és magyarországi (Papp Tekla szegedi docensasszony, Auer Ádám tanár úr, valamint szerény személyem) kutatók és oktatók adtak-adtuk elő. A program rendkívül változatos volt, mondhatni a magánjog teljes palettájáról adott válogatást. A római jogtól a klasszikus magánjogi dogmatikán, a polgári és kereskedelmi jogon át egészen a polgári eljárás- és az európai magánjogig. Vagyis kifejező keresztmetszetet adott mindarról, ami a magánjog tudományának, oktatási és gyakorlati anyagának gerincét alkotja. A konferenciát Tonk Márton dékán úr nyitotta meg, aki abbéli reményét fejezte ki, hogy e rendezvény hagyományteremtő lesz, hiszen a Sapientia Egyetemen megindult jogi képzés mellett elengedhetetlenül fontos e terület tudományos profiljának kialakítása, fejlesztése. Őszintén örülök, hogy Veress Emőddel és Kokoly Zsolttal ilyen hatékonyan tudtunk együttműködni a konferencia megszervezésében, s biztos vagyok benne, hogy e rendezvény valóban kezdő lépés a Jogi Tanszék mind a magyar nyelvű, mind a nemzetközi tudományosságban önálló arculattal rendelkező, értékteremtő tudományos műhellyé formálásának útján.
A konferencián szép számmal jelen voltak jogász szakos hallgatók is, ami igen biztató jel. A Sapientia jogászhallgatói megfelelő bázist alkotnak ahhoz a küldetéshez, amit e szak maga elé tűzött: a hallgatók igényeire, egyéni képességeire figyelő, a mai kor jogászi kihívásaira érdemben felelni képes elitképzést.
Hamarosan meg is jelenik Kolozsváron a római jogról magyar nyelven írt tankönyve. Mit kell tudnunk erről a könyvről?
– A római jogi tankönyv megírása fokozatosan érlelődő, ám hirtelen beérett ötlet volt. Alighogy leadtam a szegedi Lectum Kiadónak a Cicero összes perbeszédei című, pár hete megjelent könyvemet, ami közel 1300 oldalon magyar nyelven első alkalommal teszi hozzá férhetővé a nagy szónok összes perbeszédeit, megfogalmazódott az igény egy önálló, mondhatni a kolozsvári jogászképzést szolgáló tankönyv megírására. Köszönettel tartozom a Sapientia Egyetemnek, kiváltképp Tonk Márton dékán úrnak és Veress Emőd tanszékvezető úrnak, amiért e tankönyv megírását és megjelenését lehetővé tették.
A könyv címe: Római köz- és magánjog. Ez egyfelől rendhagyó, másfelől hagyománykövető. Rendhagyó, hiszen a római jogi tankönyvek célja elsődlegesen a római magánjog bemutatása, s a római közjognak jóval csekélyebb teret szentelnek. Hagyománykövető, hiszen a római jog hazai és nemzetközi tankönyvirodalma (kiváltképp a magánjogi részt illetően) az évszázadok-évezredek alatt oly mértékben kristályosodott ki, hogy mind tartalmában, mind szerkezetében minimális eltéréseket tesz csupán lehetővé. Ki kell emelnem, hogy a római közjog (és a római büntetőjog) hatása a modern jogi gondolkodásra nem marad alatta a magánjogénak, tehát szükségtelen a római jogot pusztán a magánjogra leszűkíteni.
A tankönyv ugyanakkor nemcsak szigorúan vett római jogi tananyagot, hanem ókori kultúrtörténetet is közvetít, hiszen a hallgatók ez iránti érdeklődése – akik ily módon formálóan hatottak a tankönyv koncepciójára – már az első órákon megnyilvánult. Az európai civilizáció a görög bölcseletre, a római jogra és a kereszténységre épül, s az emberiség történetében eddig a legnagyobb haladást az európai ember érte el, s terjesztette el mindenütt földünkön.
Írt egy könyvet Zarah Leanderről, a svéd énekesnőről is, aki a Harmadik Birodalomban csinált karriert. Hogyan kötődik ez római jogi tevékenységéhez?
– Azt is mondhatnám, hogy eddigi szakmai munkásságom, legalábbis az az időintervallum, aminek bizonyos elemeit monográfiákban dolgoztam fel C-től Z-ig terjed: Cicerótól Zarah Leanderig. De komolyra fordítva a szót: a színház- és filmtörténet régi szenvedélyem, e könyv ez irányú munkásságom első, de talán nem utolsó terméke.
Zarah Leanderben először csupán rendkívül érdekes, mély, olykor tenorba-baritonba hajló kontraalt hangja fogott meg, majd elkezdett az egyénisége, pályája is foglalkoztatni. Így egyfajta, a művész és a közélet viszonyát elemző korrajzként született meg Zarah Leander – Díva a Harmadik Birodalom árnyékában című könyvem. Svéd származású színésznő volt, aki német nyelvterületről indulva világkarriert futott be. Sikerfilmjeinek jelentős részét a hitleri Németországban forgatta, ami miatt nevét sokan a náci rezsimhez kötötték, és sokat támadták. Sokan igyekeztek ráerőszakolni a hitleri rezsim melletti állásfoglalás szégyenbélyegét, ám ő mindvégig apolitikus maradt. Énekesnő és filmszínésznő. Sem több, sem kevesebb. Élete végéig azt vallotta, hogy a művészet faj és politika felett áll – máig megszívlelendő gondolat.
A könyv megjelenésekor ugyanolyan szélsőséges reakciókat kaptam, mint amilyeneket a teljes elragadtatás és a boszorkányüldözés-szerű indulatok kereszttüzében élő színésznő annak idején is kiváltott. Zarah Leander magát „csupán” művésznek tartotta, és valóban soha nem politizált, propagandafilmeket nem készített, és a náci pártnak sem volt tagja. Ugyanakkor ott volt, tehát – ha úgy nézzük, hogy a művész puszta jelenlétével legitimál egy rendszert – művészi pályáján túlmutató, a történelem által rákényszerített szerepe elgondolkodtató. A szerepvállalás kérdése és annak felelőssége mindig az adott korban, az adott pillanatban, az adott egyénnél dől el: általános következtetéseket levonni nem a történész feladata.
Transindex

Magyar jogászképzés Kolozsváron
Fontos lépésre szánta el magát az intézményépítésben a Sapientia EMTE, amikor tavaly jogtudományi tanszéket alapított Kolozsváron, hiszen a magyar nyelvű jogászképzés 1959 óta szünetel Erdélyben. A fél évszázados kimaradás sajátos helyzet elé állította a tanári kart, amely a feladat megoldásához látott. Veress Emőd 33 éves adjunktus, az EMTE tanszékvezetője rövid politikai szereplés után lépett tudományos pályára és vette ki részét a hazai jogásztársadalom „képzéséből” - beszélgetés Veress Emőddel, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogtudományi tanszékének vezetőjével
Az 1872-ben létrehozott kolozsvári magyar tudományegyetem négy karán a jogászok alkották a hallgatók zömét, az 1906–1907-es tanévben például a 2242 diákból 1647-en jogi tanulmányokat folytattak. 1919-et követően két évtized kimaradt, utána 19 kegyelmi év következett, majd a Babeş- és a Bolyai-egyetem erőszakos egyesítése ismét kedvezőtlen fordulatot hozott. Az ön nemzedéke a rendszerváltás után egészen más helyzetben eszmélt magára. Közben az RMDSZ-nek annyit sikerült elérnie, hogy egy negyvenfős keretszámot különítsenek el magyarok számára az állami felvételin, de többre már nem futotta.
– Az 1959-es egyetemegyesítés után gyakorlatilag semmiféle önállósága, státusa nem volt a magyar jogászképzésnek, néhány segédtárgy kivételével mindent románul adtak elő. Az egykori Bolyai magyar professzorai részt vettek és kiemelkedő szerepet játszottak a román képzésben is, sőt hozzátenném: az impériumváltás előtt a kolozsvári volt a második egyetemi szintű intézmény, a budapesti egyetem számos professzora innen került át a fővárosba. A kapcsolat tehát hagyományos, s ez abban is megnyilvánul, hogy első egyetemközi megállapodásunkat éppen az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karával kötöttük meg. Projektünk nem gyökértelen, és a haladó hagyományokat vállaljuk fel. A gyökerek egyébként visszanyúlnak a Báthori István-féle 1581-es egyetemalapításra, van tehát egy legalább 430 éves, ha nem is folyamatos múlt, de előzmény. Idén májusban nemzetközi konferencia keretében dokumentum- és fényképkiállítást szentelünk a kolozsvári jogászképzés múltjának. Azért emelem ezt ki, mert Kolozsváron a BBTE mellett még két magánintézményben folyik jogászképzés, a Bogdan Vodă- és a Dimitrie CantEMIr-egyetemen, de e múltat egyik sem vállalja fel, ezeknek a folytatásra érdemes hagyományoknak mi vagyunk az egyetlen örökösei.
– Az 1959-es tannyelvváltás után a magyar hallgatók száma fogyott, a nyolcvanas években ideológiainak beállított szűrők tulajdonképpen szinte teljesen kizárták a magyarokat a jogi pályáról. Ezt ellensúlyozta valamelyest az említett 40-es felvételi keretszám. Elérkeztünk az ön indulásának körülményeihez: magyar joghallgatók tanulnak a másik három intézményben is?
– A jogászi hivatással foglalkozó személyek olyan tudás, információk birtokában vannak, amit sok szinten fel lehet használni a gazdasági érdekérvényesítéstől a kisebbségi jogvédelemig. A 80-as években nem volt cél, hogy ilyen személyeket jelentős számban neveljen ki az állam. A rendszerváltás után fokozatosan változott a helyzet. Én 1998-ban a Dimitrie Cantemir-magánegyetem kolozsvári jogtudományi karán kezdtem és a Bukaresti Egyetemen fejeztem be tanulmányaimat. A Cantemir oktatói gárdáját akkor még a BBTE-ről nyugdíjba ment professzori kör alkotta, ennek köszönhetően a színvonalra nem panaszkodhattunk. Úgy vélem, jól tettem, hogy nem mentem külföldre, mert a jog annyira országspecifikus ismeretekhez kötött, hogy visszatérnem már nemigen sikerülhetett volna. És miért kezdtem magánegyetemen? Akkor a felvételi jelentős mértékben az érettségire alapozódott, én a középiskolában lazábban kezeltem a tanulást, nálam később lett kedvező a „csillagállás”, ahogy mondani szokás. Az egyetemen viszont már maximális komolysággal viszonyultam a pályához, első perctől megkedveltem. Természetes folytatása volt a kitűnő eredménnyel végzett egyetemnek a mesteri és doktori képzés, a tudományos fokozat megszerzése. Ezt soha nem tekintettem nehézségnek, minden szakmai erőfeszítést szívesen vállaltam és vállalok.
– Oktatói pályáját a BBTE-n kezdte. Ott nem lehetett kifejleszteni a magyar nyelvű jogászképzést?
– Én is részt vettem a Babeş–Bolyain zajló magyar nyelvű képzés lehetőségeinek szélesítését célzó kísérletekben. Gyakorlatilag arra törekedtünk, hogy a szaktárgyak egy része átkerüljön a magyar vagy kétnyelvű oktatásba. Ezt több nekifutás ellenére sem sikerült keresztülvinni: noha összegyetemi kísérletként merült fel, és az egyetem magyar vezetői emellett maximálisan kiálltak, a jogi kari és a legfelső szintű ellenállás több rendben meghiúsította. Áttörés azóta sem történt, és ez rövid, sőt középtávon sem várható. A 40 hely megvan, de annak egy része tandíjas, a nemzetközi közjog és az európai közjog kivételével az összes szaktárgy oktatása románul folyik. Annyi változás történt, hogy a pécsi egyetemmel beindult együttműködés eredményeképpen lehetőség nyílt a magyar nyelvű mesteri képzésre európai magánjog szakon, ami persze hasznos és örvendetes, viszont az alapképzésben nem haladtunk előre egy jottányit sem. Mivel nem sikerült leküzdenünk az ellenállást, a magyar nyelvű jogászképzés továbbfejlesztése érdekében úgy döntöttünk, hogy ennek kereteit a Sapientia tudná megadni. Elképzelésünk találkozott az intézményével, a feltételek teljesültek, s ebben a nyolcvanas évek hiátusa is szerepet játszott. Meg kellett várni, amíg felnőnek azok, akik a rendszerváltás után magyarként ismét jogot végezhettek. Ma már egyre szélesedő rétegről van szó, ennek azonban csak kis hányada alkalmas vagy hajlandó tudományos pályára lépni. Össze kellett állnia egy fiatal oktatói csapatnak, mely publikált, fokozatokat szerzett, nemzetközi konferenciákon vett részt. Tíz évvel ezelőtt nem ment volna.
– És miként alakult ki a tanszék a Sapientián? Hogyan lehet elsajátítani a szaknyelvet anyanyelven és románul?
– Nem volt egyszerű, de végül engedélyeztettük a Sapientián a jogászképzést azzal a specifikummal, hogy ez kétnyelvű lesz. Sok vita folyt, de be tudtuk bizonyítani, hogy egy precízen megtervezett kétnyelvűségről van szó, melynek végeredménye az, hogy a hallgató mindkét szaknyelvet egyformán jól birtokolja. Hogyan érhető ez el? Pszichológiai közhely, hogy az oktatásnak akkor a legnagyobb a hatékonysága, ha anyanyelven folyik. A romániai munkaerőpiacon elhelyezkedni kívánó jogásznak mindenképpen jól kell beszélnie a román szaknyelvet is. Egyébiránt ez gazdasági és közigazgatási igény is, mert például 2001 óta a törvény elég széles körben biztosítja az anyanyelv-használati jogokat a közigazgatásban – csakhogy nincs, aki éljen vele, mert nincs még olyan tisztviselői réteg, mely ezt valóban felvállalja és fel is tudja vállalni. Részletesen megvitattuk, minden egyes tárgy esetében külön döntöttünk arról, milyen nyelven célszerű oktatni. Összeállt egy tanrend, melyben a tárgyak egy része román nyelven, a másik magyar nyelven hallgatható, mindegyikhez kapcsolódik egy román–magyar vagy magyar–román szakterminológiai kiegészítő képzés. Ez sok szempontból többletmunka, de most, hogy beindult, jöttünk rá, nem is annyira egyedi megoldás. Egy kollégánk nemrég vett részt egy spanyolországi egyetemközi találkozón, melyre meghívást az államnyelven kívül legalább még egy nyelven folyó képzést nyújtó jogi karok kaptak. Tizenvalahány intézmény képviseltette magát (mi még nem, mert akkor még nem rendelkeztünk a működési engedéllyel). Elvileg sem tartottuk célszerűnek, hogy a Bolyai mintájára csak magyar legyen a tannyelvünk, mi több, igyekszünk angol nyelvű tárgyat is bevezetni, a munkaerőpiac ugyanis ma már az egész Unió, s aki nemzetközi pályára szeretne lépni akár gazdasági, akár EU-s intézmények vonalán, annak angolul is tudnia kell érvényesülni. Erre a legtöbb egyetemen nincs stratégia, de például a temesvári egyetemen alakítottak ki olyan nyelvtanári csoportokat, melyek jogi végzettséggel is rendelkeznek, tehát le tudják adni a szaknyelvet is magas szinten. Tervezzük, hogy angolul hallgatható tárgyaink is lesznek, jövőre például az Amerikai Egyesült Államokból várunk vendégprofesszort.
– Az új szakon 15 tandíjmentes és 25 tandíjas helyet hirdettek meg, és noha nem mindegyiket sikerült betölteni, mégis belevágtak, hogy ne veszítsenek évet. Hogyan, kikből sikerült összeállítani a tanári gárdát?
– Dominánsan fiatalokból, bár vannak idősebbek is. A jogászképzés fő akadálya az volt, hogy egyes területeken hiányoztak a szakemberek, új gárdát kellett kinevelni. Ez most is folyik, egyes kollégákat ráállítottunk egy-egy pályára, hogy pótoljuk a hiányokat. Meghívtunk román kollégákat is, velük is hosszú távon kívánunk együttműködni, hiszen sok román nyelvű tárgyunk van. A BBTE-vel a viszony nem rossz, de alappolitikája az, hogy nem engedi oktatóit másutt tanítani. Ez alól a Sapientia egy ideig kivétel volt, az egyezséget azonban nem hosszabbították meg. Folyóiratunkat, mely 2003 óta megjelenik – réteglapnál komoly teljesítmény – most az új kar specifikumának megfelelően át fogjuk alakítani, két nyelven fog dolgozatokat közölni, és új formátumban jelenik meg. Hogy az engedélyt megkaphassuk, a teljes négyéves képzési ciklus minden egyes tárgyára meg kellett neveznünk, kik fognak előadni és szemináriumokat vezetni, be kellett nyújtanunk az egész dokumentációt is hozzá, a végzettséget igazoló papírokat, önéletrajzot, publikációs jegyzéket stb. Az első éven oktatók közül megemlíteném a polgári jogot oktató Lupán Ernőt és Sztranyicki Szilárdot, római jogra egy nagyon tehetséges magyarországi fiatal szakembert, Nótári Tamást hívtunk meg, általános jogelméletet és alkotmányjogot Varga Attila, a közigazgatási jog első részét én tanítom, a nemzetközi közjogot magyarországi tanszékvezető egyetemi docens, Pákozdi Csaba adja elő.
– Két ilyen nagy múltú jogászkultúra metszéspontján létezni nagy előnyökkel járhat.
– Szeretnénk, ha a mi képzésünk nemcsak nyelvi többletet nyújtana, hanem a nyugat-európai példákat követve sokkal modernebb, gyakorlatorientáltabb és hallgatóközpontúbb is lenne annál, mint ahogy az jelenleg Romániában folyik. Az előny nyilvánvaló. Amikor külföldi szakirodalmat olvasok, minél többet tudok az illető szakterület német, francia vagy magyar szabályozásáról, annál mélyebben értem a romániai jogszabályokat. Nem beszélve arról, hogy a román és a magyar is hivatalos nyelve az EU-nak, ráadásul az integrációs folyamatoknak köszönhetően a jog egyre jelentősebb része közös, fontos területek összeurópai szabályozásnak vannak alávetve. Külön érv egy ilyen képzés indokoltsága mellett. Modern és nyitott képzést akarunk megvalósítani.
– Marad a negyven meghirdetett hely a karon, nem terveznek több hallgatónak lehetőséget biztosítani?
– Hosszú távra eldöntöttük, hogy nem tömegképzésre törekszünk, és a 40 fős keretet nem kívánjuk növelni. Magasabb szintű oktatást szeretnénk, komoly tudományos kutatási háttérrel. Egészen más a nagy állami és magánegyetem, ahol több száz a hallgatói létszám egy-egy évfolyamon, és teljesen személytelen oktatás folyik. Nálunk hallgatóközpontú kurzus lesz, ahol a tanár és hallgató kapcsolata órán kívül is szoros lesz, a tanár figyelemmel kíséri a hallgató fejlődését és támogatja azt. A tandíjas és tandíjmentes helyek aránya persze változhat, előbbiek javára például. Stratégiai célunk, hogy olyan pályák számára készítsünk fel hallgatókat, melyeken a magyarság alulképviselt: alapvetően az ügyészi és bírói pályáról van szó. Mindenki egyéni döntése, hol kíván működni, ha ügyvéd akar lenni, abban is támogatjuk. De külön hangsúlyt helyezünk az említett kettőre, illetve a negyedéveseknek majd speciális felvételi felkészítőt is bevezetünk, mert az ügyészi vagy bírói pályára lépéshez egyetem utáni tanulmányokat is kell folytatni. Javítanunk kell a tehetséges hallgatók esélyeit. A két pálya megbecsültsége különben anyagi szempontból is elfogadható, már most is messze kiemelkedik a közalkalmazottaké közül. Az igazságszolgáltatás reformja jól felkészült, modern gondolkodású bírák és ügyészek nélkül lehetetlen. Miként a közigazgatást sem szabad elhanyagolnunk.
– Nem is beszélve a magyarul is értő jogi szakemberekről. No de a kolozsvári helyzet ismeretében: a négy jogi karon a több száz román mellett vajon hány magyar hallgató tanul évfolyamonként?
– Becslésem szerint mintegy 90–100 hallgató egy évfolyamon. Továbblépni az említett pályákra további kétévi képzés után lehet, felvételizni kell külön a bukaresti intézetbe, melynek nem feltétele a mesteri fokozat elvégzése. A verseny nagy, magyarok kevesen jelentkeztek eddig, bár van példa arra, hogy elsőnek jutott be egy magyar honfitársunk. Egyelőre a mélypontról kellene kiemelkednünk, évente legalább négy-öt embert erre a pályára állítanunk. Hallgatóink különben az alapképzés mellett három opcionális tárgyi csomagból választhatnak majd, ezek egyike erőteljes gazdasági szakirányt képvisel, a második közigazgatási, a harmadik pedig emberjogi, kisebbségjogi, nemzetközi jogi többletképzést nyújt. A hallgató tehát leendő karrierjét előkészítheti már az egyetemen a választható tárgyak segítségével, ha azokat mindenki saját céljai szerint állítja össze.
B. Kovács András. Krónika (Kolozsvár)

Magyar jogászképzés Kolozsváron
Beszélgetés az új tanszék vezetőjével, dr. Veress Emőddel
Fontos lépésre szánta el magát az intézményépítésben a Sapientia EMTE, jogi katedrát alapított Kolozsváron. A magyar nyelvű jogászképzés tulajdonképpen 1959 óta szünetel Erdélyben. A fél évszázados kimaradás sajátos helyzet elé állította a tanári kart, mely e feladat megoldásához látott. A 33 éves adjunktus, dr. Veress Emőd tanszékvezető rövid politikai szereplés után lépett tudományos pályára, fiatal kora ellenére több kötet és tanulmány szerzője, szerkesztője egy jogtudományi folyóiratnak, kivette részét a hazai jogásztársadalom megszervezéséből. – Az 1872-ben létrehozott kolozsvári magyar tudományegyetem négy karán a jogászok alkották a hallgatók zömét, az 1906–1907-es tanévben például a 2242 diákból 1647-en jogi tanulmányokat folytattak. 1919-et követően két évtized kimaradt, utána 19 kegyelmi év következett, majd a Babeş és a Bolyai erőszakos egyesítése kedvezőtlen fordulatot hozott. Az ön nemzedéke a rendszerváltás után egészen más helyzetben eszmélt magára. Az RMDSZ-nek annyit sikerült elérnie, hogy egy negyvenes keretszámot különítsenek el magyarok számára az állami felvételin, de többre nem futotta. – Az 1959-es egyesítés után gyakorlatilag semmiféle önállósága, státusa nem volt a magyar jogászképzésnek. Néhány segédtárgy kivételével mindent románul adtak elő.
Egyébként az egykori Bolyai magyar professzorai részt vettek és kiemelkedő szerepet játszottak a román képzésben is. Hozzátenném, hogy az impériumváltás előtt a kolozsvári volt a második egyetemi szintű intézmény, a budapesti egyetem számos professzora innen került át a fővárosba. A kapcsolat hagyományos, s ez abban is megnyilvánul, hogy első egyetemközi megállapodásunkat pont az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karával kötöttük meg. Projektünk nem gyökértelen, és a haladó hagyományokat felvállaljuk. A gyökerek egyébként visszanyúlnak a Báthori István-féle 1581-es egyetemalapításig, van tehát egy legalább 430 éves, ha nem is folyamatos múlt, de előzmény.
– Az 1959-es tannyelvváltás után a magyar hallgatók száma fogyott, a nyolcvanas években ideológiainak beállított szűrők tulajdonképpen szinte teljesen kizárták a magyarokat e pályáról. Ezt ellensúlyozta valamelyest az említett 40-es felvételi keretszám. Elérkeztünk az ön indulásához. Magyar joghallgatók tanulnak mind a másik három intézményben? – A jogászi hivatással foglalkozó személyek olyan tudás, információk birtokában vannak, amit sok szinten fel lehet használni, a gazdasági érdekérvényesítéstől a kisebbségi jogvédelemig. A 80-as években nem volt cél, hogy ilyen személyeket jelentős számban neveljen ki az állam. A rendszerváltás után fokozatosan változott a helyzet. Magamra térve: én 1998-ban a Dimitrie Cantemir-magánegyetem kolozsvári jogtudományi karán kezdtem, és a Bukaresti Egyetemen fejeztem be tanulmányaimat. Kolozsváron a Dimitrie Cantemir oktatói gárdáját akkor még a BBTE-ről nyugdíjba ment professzori kör alkotta, akik ma már nem aktívak, de akkor még oktattak. Ennek köszönhetően a színvonalra nem panaszkodhattunk. Úgy vélem, jól tettem, amikor úgy döntöttem, nem megyek külföldre. És miért kezdtem magánegyetemen? Akkor a felvételi jelentős mértékben az érettségire alapozódott, én a középiskolában lazábban kezeltem a tanulást, nálam később lett kedvező a „csillagállás”, ahogy mondani szokás. Az egyetemen viszont már maximális komolysággal viszonyultam a pályához, első perctől annyira megkedveltem. Természetes folytatása volt a kitűnő eredménnyel végzett egyetemnek a mesteri és doktori képzés, a tudományos fokozat megszerzése. Ezt soha nem tekintettem nehézségnek, minden szakmai erőfeszítést szívesen vállaltam és vállalok.
Szűk keret vagy inkább kaloda?
– Oktatói pályáját a BBTE-n kezdte.
– Tanszékünk létrejötte többszereplős történet. Én is benne voltam ama kísérletekben, hogy a Babeş–Bolyain szélesítsük a magyar nyelvű képzés lehetőségeit. Arra törekedtünk, hogy a szaktárgyak egy része átkerüljön a magyar vagy kétnyelvű oktatásba. Ezt több nekifutás ellenére sem sikerült keresztülvinni, noha összegyetemi kísérletként merült fel, és az egyetem magyar vezetői emellett kiálltak, a jogi kari és a legfelső szintű ellenállás azonban több rendben meghiúsította. Áttörés azóta nem történt, és ez rövid, sőt, középtávon sem várható. A negyven hely megvan, de annak is egy része tandíjas. A nemzetközi közjog és az európai közjog kivételével az összes szaktárgy oktatása románul folyik. Annyi változás történt, hogy a pécsi egyetemmel beindult együttműködés révén lehetőség nyílt a magyar nyelvű mesteri képzésre európai magánjog szakon. Mivel az ellenállást leküzdenünk nem sikerült, úgy döntöttünk, ennek kereteit a Sapientia tudná megadni. Elképzelésünk találkozott az intézményével, a feltételek beértek, s ebben a nyolcvanas évek hiátusa is szerepet játszott. Meg kellett várni, amíg felnőnek azok, akik a rendszerváltás után magyarként ismét jogot végezhettek. Össze kellett állnia egy fiatal oktatói csapatnak, mely publikált, nemzetközi konferenciákon vett részt. A tudományos alap, melyre építkezni lehet, mostanra alakult ki. Tíz évvel ezelőtt nem ment volna.
Kétnyelvű képzés
– Nem volt egyszerű, de végül engedélyeztettük a Sapientián a jogászképzést, azzal a specifikummal, hogy ez kétnyelvű lesz. Sok vita folyt, de be tudtuk bizonyítani, hogy precízen megtervezett kétnyelvűségről van szó, melynek a végeredménye az, hogy a hallgató mindkét szaknyelvet egyformán jól birtokolja. Hogyan érhető ez el? Pszichológiai közhely, hogy az oktatásnak akkor legnagyobb a hatékonysága, ha anyanyelven folyik. A romániai munkaerőpiacon elhelyezkedni kívánó jogásznak mindenképpen jól kell beszélnie a román szaknyelvet is. Egyébiránt ez gazdasági és közigazgatási igény is, mert például 2001 óta a törvény elég széles körben biztosítja az anyanyelv-használati jogokat a közigazgatásban – csakhogy nincs aki éljen vele, mert nincs még olyan tisztviselői réteg, mely ezt valóban felvállalja és fel tudja vállalni. Részletesen megvitattuk, minden egyes tárgy esetében külön döntöttünk arról, milyen nyelven célszerű oktatni. Összeállt a tanrend, melyben a tárgyak egy része román nyelven, a másik magyar nyelven hallgatható, mindenikhez kapcsolódik egy román–magyar vagy magyar–román szakterminológiai kiegészítő képzés. Ez sok szempontból pluszmunka, de most, hogy beindult, rájöttünk, nem is annyira egyedi megoldás. Elvileg sem tartottuk célszerűnek, hogy a Bolyai mintájára csak magyar legyen a tannyelvünk, mi több, igyekszünk angol nyelvű tárgyat is bevezetni, a munkaerőpiac ugyanis ma már az egész unió, s aki nemzetközi pályára szeretne lépni akár gazdasági, akár EU-s intézmények vonalán, annak angolul is tudnia kell érvényesülni. Erre a legtöbb egyetemen nincs stratégia, de például a temesvári egyetemen alakítottak ki olyan nyelvtanári csoportokat, melyek jogi végzettséggel is rendelkeznek, le tudják adni a szaknyelvet magas szinten. Tervezzük, hogy angolul hallgatható tárgyaink is lesznek, jövőre az Amerikai Egyesült Államokból várunk vendégprofesszort.
Kikkel és hogyan?
– Kikből áll a tanári kar?
– Dominánsan fiatalokból, bár vannak idősebbek is. A jogászképzés fő akadálya az volt, hogy bizonyos ágazatokban hiányoztak a szakemberek, új gárdát kellett kinevelni. Ez most is folyik, némely kollégákat ráállítottunk egy-egy pályára, hogy pótoljuk a hiányokat. Meghívtunk román kollégákat is, velük is hosszú távon kívánunk együttműködni, hiszen sok román nyelvű tárgyunk van. A BBTE-vel a viszony nem rossz, de alappolitikája az, hogy nem engedi oktatóit másutt tanítani. Ez alól a Sapientia egy ideig kivétel volt, az egyezséget azonban nem hosszabbították meg. Folyóiratunkat, mely 2003 óta megjelenik – réteglapnál komoly teljesítmény –, most az új kar specifikumának megfelelően át fogjuk alakítani, két nyelven fog dolgozatokat közölni, és új formátumban jelenik meg. Hogy az engedélyt megkaphassuk, a teljes négyéves képzési ciklus minden egyes tárgyára meg kellett neveznünk, kik fognak előadni és szemináriumokat vezetni. Az első éven oktatók közül említem: a polgári jogot Lupán Ernő és Sztranyicki Szilárd tanítja, római jogra egy nagyon tehetséges magyarországi fiatal szakembert, Nótári Tamást hívtuk meg, általános jogelméletet és alkotmányjogot Varga Attila, a közigazgatási jog első részét én tanítom, a nemzetközi közjogot magyarországi tanszékvezető egyetemi docens, Pákozdi Csaba adja elő.
– Két ilyen nagy múltú jogászkultúra metszéspontján létezni nagy előnyökkel járhat. – Szeretnénk, ha a mi képzésünk nemcsak nyelvi többletet nyújtana, hanem a nyugat-európai példákat követve sokkal modernebb, gyakorlatorientáltabb és hallgatóközpontúbb is lenne annál, mint ahogy az jelenleg Romániában folyik. Az előny nyilvánvaló. Én, amikor akármilyen külföldi szakirodalmat olvasok, minél többet tudok az illető szakterület német, francia vagy magyar szabályozásáról, annál mélyebben értem a romániai jogszabályokat. Nem beszélve arról, a román és a magyar is hivatalos nyelve az EU-nak, ráadásul az integrációs folyamatoknak köszönhetően a jog egyre jelentősebb része közös, fontos területek összeurópai szabályozásnak vannak alávetve. Külön érv egy ilyen képzés indokoltsága mellett.
– Marad a 15 plusz 25 hely? – Hosszú távra eldöntöttük, nem tömegképzésre törekszünk, és a negyvenfős keretet nem kívánjuk növelni. Magasabb szintű oktatást szeretnénk, komoly tudományos kutatási háttérrel. Egészen más a nagy állami és magánegyetem, ahol több száz a hallgatói létszám egy-egy évfolyamon, és teljesen személytelen oktatás folyik. Nálunk hallgatóközpontú kurzus lesz, ahol a tanár és hallgató kapcsolata órán kívül is szoros, a tanár figyelemmel kíséri a hallgató fejlődését, és támogatja azt. A tandíjas és tandíjmentes helyek aránya persze változhat, előbbiek javára például. Tandíjunk egyébként a lehető legkisebb. Stratégiai célunk, hogy olyan pályák számára készítsünk fel hallgatókat, melyeken a magyarság alulképviselt: alapvetően az ügyészi és bírói pályáról van szó. Külön hangsúlyt helyezünk az említett kettőre, illetve a negyedéveseknek majd speciális felvételi felkészítőt is bevezetünk, mert az ügyészi vagy bírói pályára lépéshez egyetem utáni tanulmányokat is kell folytatni. A tehetséges hallgatók esélyeit javítanunk kell hát. A két pálya megbecsültsége anyagi szempontból is elfogadható, messze kiemelkedik a költségvetési állások közül. Az igazságszolgáltatás reformja jól felkészült, modern gondolkodású bírók és ügyészek nélkül lehetetlen. Miként a közigazgatást sem szabad elhanyagolnunk.
– Nem is beszélve a magyarul is értő jogi szakemberekről. No de a kolozsvári helyzet ismeretében: a négy jogi karon a sok száz román mellett vajon hány magyar hallgató tanul évfolyamonként? – Becslésem szerint olyan 90–100 hallgató egy évfolyamon. Továbblépni az említett pályákra további kétévi képzés után lehet, felvételizni kell a bukaresti külön intézetbe, melynek nem feltétele a mesteri fokozat elvégzése. A verseny nagy, magyarok kevesen jelentkeztek eddig, bár van példa arra, hogy elsőnek jutott be egy magyar honfitársunk. Egyelőre a mélypontról kellene kiemelkednünk, évente legalább négy-öt embert erre a pályára állítanunk. Hallgatóink különben az alapképzés mellett három opcionális tárgyi csomagból választhatnak majd, ezek egyike erőteljes gazdasági szakirányt képvisel, a második közigazgatási, a harmadik pedig emberi jogi, kisebbségjogi, nemzetközi jogi többletképzést nyújt. A hallgató tehát leendő karrierjét előkészítheti már az egyetemen a választható tárgyak segítségével, ha azokat mindenki saját céljai szerint állítja össze. B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újabb szakot akkreditáltak a Sapientia–EMTE-n
A tervezett ütemben halad az egyetem új ingatlanának építése
Több újdonságról számoltak be a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári karán tegnap megrendezett sajtóeseményen. Tonk Márton, a kar dékánja elmondta: a napokban kapták kézhez a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság azon értesítését, amely szerint akkreditálták a kolozsvári karon működő Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakot. Ezzel 16-ra emelkedett a végleges akkreditációval rendelkező karok száma. Azt is megtudtuk: a Tordai úton épülő ingatlan munkálatai a tervezett ütemben haladnak, így nincs akadálya annak, hogy az új székhely 2013 őszén megnyissa kapuit. Elhangzott még az is, hogy május elején nyílt napokat szerveznek a Sapientián, és hogy a Sapientia egykori oktatója, Lupán Ernő alapítványt hoz létre azzal a céllal, hogy tíz hónapon át ösztöndíjat biztosítson az egyetem jogi karán tanuló legjobb tanulmányi eredményt elért jogászhallgatónak.
Újabb szak végleges akkreditációjáról döntött a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) esetében. Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja elmondta: néhány nappal ezelőtt kapták kézhez a kolozsvári karhoz tartozó Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak akkreditációját. – Ezzel 16-ra emelkedett a Sapientián a végleges akkreditációval rendelkező szakok száma. Elképzelhető, hogy idén már mi megrendezhetjük e szak végzőseinek az államvizsgát – magyarázta a dékán.
Tonk Márton arról is beszámolt, hogy az egyetemnek a Tordai úton épülő ingatlanának munkálatai a tervezett ütemben haladnak, ezért nem látja akadályát annak, hogy a 4,5 millió összértékű munkálatok a tervezett határidőre, azaz 2013 őszére befejeződjenek. – Idén január közepén néhány hétig állt a munka, mivel a területen XVIII. századi használati tárgyakra bukkantak. A régészeti feltárás február közepén lezárult, így a munkálatok folytatódtak. Idén év végére az épületnek szerkezetkész állapotba kell kerülnie. Jelenleg a pince kivitelezése zajlik. A 2012-ben elvégzendő munkálatok ára 1,5 millió euró, ebből félmilliót már ki is fizettünk – hangsúlyozta a dékán, majd azt is elmondta, hogy 2011-ben a magyar államtól az egyetem finanszírozására kapott összeg újból elérte a 2 milliárd forintot.
Repülőgépmakett-kiállítás a nyílt napon
A Sapientia–EMTE kolozsvári kara május 3-a és 5-e között, illetve május 12-én nyílt napot szervez. Az eseményre 150–200 középiskolás tanulót és azok tanárait várják nem csak Kolozs, hanem Szilágy, Beszterce-Naszód, Szeben, Fehér, Brassó és Máramaros megyéből is. Tonk Márton dékán elmondta: a más megyéből származó tanulók utazási költségeit a Sapientia fedezi. – Interaktív nyílt napokat szervezünk a középiskolások számára. Az egyetem Déva utcai székhelyén repülőgép- és repülőgép-anyahajó makett kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. Ezen kívül előadásokat és társadalomtudományi, természettudományi és filmes workshopot szervezünk a középiskolásoknak.
Ösztöndíj a legjobb jogászhallgatónak
Lupán Ernő erdélyi magyar jogász, gazdasági és jogi szakíró, egyetemi tanár, aki az utóbbi időben két éven át a Sapientia jogi karának oktatója is volt, a nevét viselő alapítványt hozott létre azért, hogy tíz hónapon át ösztöndíjat biztosítson a Sapientia–EMTE Jogi karán tanuló, legjobb tanulmányi eredményt elért hallgatónak. – Nagy örömet szerzett nekem az, amikor a Sapientián megalakult a jogi kar. Két tanéven át a polgári jogot adtam elő. Ezt követően merült fel bennem az a gondolat: hogyan támogathatnám a magyar nyelvű jogászképzést? Ezért létrehoztam egy alapítványt, amely havi ösztöndíjat biztosít a Sapientia legjobb jogász hallgatójának. A díj odaítéléséről az alapítvány három tagú igazgatótanácsa – Veress Emőd adjunktus, Sztranyiczki Szilárd társult oktató és Tonk Márton dékán – dönt. Lupán Ernő elmondta: hosszú oktatói pályafutása alatt több száz publikációt halmozott fel; ebből 45 könyv. Az ily módon szerzett honoráriumot az évek során összegyűjtötte, és most ebből hozta létre a 70 ezer lej alaptőkével rendelkező alapítványt. Mivel nincs se családja, se közelebbi rokona, ezért döntött úgy, hogy vagyona egy részét a legjobb tanulmányi eredményt elérő sapientiás joghallgató támogatására áldozza. A havi ösztöndíj értéke 200–300 lej közötti. – Életelvem mindig az volt, hogy ne csak magammal, hanem másokkal is törődjek – összegzett Lupán Ernő.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Egyeztetés és politikai alku József Attila szerelméért
Emlékplakett-avatás a Kozmutza Flóra Hallássérültek Iskolájában
Kettős esemény helyszíne volt tegnap a kolozsváriak köztudatában évtizedek óta Hallássérültek 2-es számú Iskolájaként élő tanintézmény: megünnepelték azt, hogy az iskola felvehette a magyarországi gyógypedagógus, Kozmutza Flóra nevét, majd a névadó tiszteletére emlékplakettet avattak. A szakképzett iskola gyógypedagógusai Erdély-szerte az egyedüliek, akik magyar hallássérült vagy értelmi fogyatékos gyermekek oktatásával foglalkoznak. Kiss Csilla, az intézmény újdonsült igazgatójának beszéde után Sztranyiczki Szilárd ügyvéd, volt RMDSZ-es megyei tanácsos elmondta: hosszú egyeztetés és politikai alkukötés szükségeltetett ahhoz, hogy a hivatalosságok beleegyezzenek a névadásba. Kovács Árpád római katolikus plébános igeolvasása és áldása után előadások hangzottak el a hallássérültek több mint százéves kolozsvári oktatásáról, az iskola múltjáról és Kozmutza Flóra munkásságáról.
Szabadság (Kolozsvár)

Kilátástalannak tűnik a volt Palocsay-kert visszaszolgáltatása
Ma a per újabb tárgyalására kerül sor, szerdán gyűlést tartanak
Körülbelül két év után készült el a bíróság által a Palocsay-kert visszaszolgáltatása ügyében kért szakértői véleményezés, és ez sajnos lesújtó megállapítást tartalmaz: a Feleki-tető közelében levő, rendkívül értékes, jelenleg a kutatóállomás által használt telkek állami köztulajdonban vannak.
Sztranyiczki Szilárd, a hóstátiak érdekeit védő ügyvéd kifogásokat fogalmazott meg a dokumentummal kapcsolatban, amelyeket a per mai tárgyalásán ismertet. A szakember elmondása szerint sajnos egyáltalán nem pozitívak a kilátások, ugyanis a hatalmas földterületeknek az állam köztulajdonából magántulajdonba történő visszahelyezését szintén törvény által lehet csak elérni, erre pedig halvány a remény. – Ördögi körről beszélhetünk. Azt próbáljuk bebizonyítani, hogy akkora hatalmas telek nem feltétlenül szükséges a kertészeti kísérleti kutatóállomás által végzett szaktevékenység számára – érvelt a hóstátiak jogi képviselője.
Szabadság (Kolozsvár),

Akadozik a restitúció Romániában a Mikó-perben született ítélet után
A közalkalmazottak már akkor is félnek visszaszolgáltatni az ingatlanokat, ha az minden jogászi érv szerint törvényes lenne, vélik a szakemberek.
A lozsváron ügyvédek részvételével megszervezett restitúció kerekasztal-beszélgetés legfontosabb következtetései: - a Mikó-ügyben hozott ítélet után a tulajdonjogok visszaállítása akadozik: a közalkalmazottak nem merik adminisztratív úton visszaadni az ingatlanokat - ugyanakkor a bíróságok a restitúciós ügyeket gyakran mondvacsinált kifogásokkal utasítják el - a rendszerváltás utáni időszak jogalkotási ellentmondásai miatt 2,5 millió per folyik Romániában restitúciós ügyek miatt - a 2013-as restitúciós törvényben megfogalmazott szoros határidőket az intézmények nem fogják tudni tartani - a visszaszolgáltatott ingatlanokat megkapó intézmények, szervezetek, egyházak és magánszemélyeknek rendszerint tájékozatlanok azok menedzselését illetően
Sztranyicki: 2,5 millió per van jelenleg folyamatban restitúciós ügyekben
Restitúció tegnap - és holnap? címmel kerekasztal-beszélgetésre kerül sor az ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatos romániai jogszabályi háttérről és joggyakorlatról. A beszélgetés résztvevői: Bányai József ügyvéd (Kolozsvár), Somai László József ügyvéd (Kolozsvár), Bonyhai Eleonóra ügyvéd (Nagybánya), illetve Dr. Sztranyiczki Szilárd, ügyvéd, egyetemi adjunktus. Moderátor: Dr. Kokoly Zsolt, a Sapientia EMTE Jogtudományi Főtanszékének oktatója. A rendezvényre a Sapientia EMTE Erdélyi Magyar Tudományegyetem Magánjogi és Összehasonlító Jogi Intézete, az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztálya, illetve a Erdélyi Magyar Jogászok Társasága (EMJT) közös szervezésében kerül sor.
Sztranyicki Szilárd ügyvéd, a Sapientia egyetemi adjunktusa a földterületek visszaszolgáltatása kapcsán elmondta, hogy Romániában nagyon nehézkes, és messze van a folyamat vége.
Sztranyicki a beszélgetés során kiemelte, hogy a restitúciós folyamatban használt megoldások sem voltak a legszerencsésebbek, mint ahogy az első földtörvény is mutatta. Az ugyanis értékelése szerint egy teljesen hibás koncepción alapult, mert lehetőséget adott arra, hogy ne a régi tulajdonosok földterületét mérjék vissza, hanem akár valaki másnak a birtokát is, ami rengeteg pert eredményezett. Sztranyicki úgy véli, hogy leginkább a jogalkotó bizonytalanságaiban kell keresni ennek az okát.
A forradalom után hozott első földterületekre vonatkozó restitúciós törvény ugyanakkor azt is lehetővé tette, hogy olyanok is kapjanak földet, akiknek sohasem volt (pl. akik a kollektívben dolgoztak, mérnökök, a polgármesteri hivatalok dolgozói), és ezeknek az egykori tulajdonosok birtokrészeiből osztogattak. Ráadásul a visszaadható területet 10 hektár mezőgazdasági területben és 1 hektár erdőben maximalizálták.
Sztranyicki az 1996-os kormányváltást emelte ki, mint fordulópontot: ekkor a 160/1997-es törvénnyel amellett, hogy a fent megállapított maximalizált értékeket megnövelték (mezőgazdasági területek esetében 50, erdők esetében 30 hektárra), lehetőséget adtak arra is, hogy a jogi személyek is – így a közbirtokosságok – kérjék a területeik visszaszolgáltatását.
2000-ben újabb visszaszolgáltatási törvényt fogadtak el, ahol tételesen kimondják azt, hogy teljes visszaszolgáltatásra van szükség, azonban az addig megvalósult visszaszolgáltatások már változatlanul megmaradtak.
A 2013-as törvényben (165/2013) kimondják a természetbeni visszaszolgáltatás elsőbbségét, amelynek értelmében minden közigazgatási egység el kell készítse a saját nyilvántartását, amellyel azonosítja a vissza nem adott területeket. Ez azért volt visszás, mert ahány község, annyiféle módszer alakult ki.
Sztranyicki felhívta a figyelmet arra a tényre, ami sokszor elhangzott az előadás során: a Mikó-ügyben hozott ítélet után a tulajdonjogok visszaállítása akadozik. Ez azért veszélyes, mert – annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy történhettek visszaélések is -, ez a teljes restitúciós folyamatra hatással van: láthatóan lelassult.
Ebben nagy szerepe van annak is, hogy a közalkalmazottak már akkor is félnek visszaszolgáltatni az ingatlanokat, ha az minden jogászi észérv szerint törvényes lenne, mert attól félnek, hogy emiatt börtönbe kerülhetnek - így adminisztratív úton akadályozott a visszaszolgáltatás.
Sztranyicki szerint az is problémás, hogy szerinte a visszaszolgáltatott tulajdonra vonatkozó jogcímeket a bíróságok mondvacsinált okokra hivatkozva semmisítették meg, és negatív hozzáállást tanúsítanak ezekkel az ügyekkel szemben.
Sztranyicki kiemelte, hogy ez a jelenség – helyi szinten hangsúlyosabban -, befolyásolja a restitúciós folyamatot. Ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy mindenkinek a saját szintjén kell megvívnia a harcot, hogy folytatódhasson a restitúciós folyamat.
Somai László József kolozsvári ügyvéd szerint a restitúcióra vonatkozó döntések Romániában nem a belpolitikai akarat nyomán születtek, hanem külföldi nyomásra. Éppen ezért születtek olyan jogszabályok, amelyek az ingatlanok esetében lehetővé tették, hogy eladják azokat az állami fenntartók. Somai kiemelte, hogy sokkal nagyobb esély van olyan nagy és összefüggő tulajdonok visszaigénylésének a sikerére – amiket rendszerint egyházak vagy arisztokrata családok birtokoltak -, mint a kisebb parcellák visszaadására, mert rendszerint ezeket a vagyonokat nem darabolták fel, nem adták el.
Somai elmondta, hogy az ingatlanok visszaszolgáltatása 2001 után indult meg, azonban kezdetben csak azok kapták vissza a tulajdonukat, akik bérlőként éltek saját egykori tulajdonukban, és csak azt a helyiséget kapták vissza, ahol éltek.
Szerinte a 2013-as restitúciós törvényben megfogalmazott szoros határidőket az állami intézmények nem fogják tudni tartani, ezért az a legvalószínűbb, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően sürgősségi kormányrendelettel meg fogják hosszabbítani a kiszabott határidőt.
Somai szerint a visszaszolgálási bizottság érezhetően az egyházak ellen dolgozik, néha olyan jellegű kifogásokat fogalmaznak meg, amelyeket hihetetlennek értékelt. Erre példaként azt hozta fel, hogy egyik perében nem akarták elismerni, hogy az Erdélyi Unitárius Egyház azonos az egykori Magyarországi Unitárius Egyházzal.
Bányai József kolozsvári ügyvéd is arra panaszkodott, hogy a restitúciós ügyek kapcsán ügyvédként sokszor tapasztalt a tárgyalótermekben negatív hozzáállást a bíróság részéről, valamint arra is, hogy gyakran születnek ellentmondó bírósági döntések is, amikre szerinte maga a jogalkotó is sok lehetőséget adott.
Korábban bányai álláspontjáról itt írtunk: Bányai József: akár le is állíthatják a romániai restitúciós folyamatot? Bonyhai: a gyergyószárhegyi és a marosvécsi kastélyok visszaadása szerencsés eset
Bonyhai Eleonóra nagyváradi ügyvéd az egykori erdélyi arisztokrácia tulajdonának a visszaszolgáltatása kapcsán úgy értékelte, hogy a 2006 és 2009 közötti időszak volt a legeredményesebb. Két sikeres ügyet emelt ki előadásában: a gyergyószárhegyi és a marosvécsi kastélyok visszaadását az egykori tulajdonosainak.
Elmondta, hogy ezek az esetek annak ellenére szerencsésnek számítanak, hogy az ingatlanok visszaadáskor siralmas állapotban voltak - mert legalább létező ingatlanokról volt szó, amelyek tető alatt voltak.
Bonyhai elmondta, hogy az így visszaszolgáltatott ingatlanok nagy része műemléknek számít, ami körülményessé teszi a felújításukat, és a legtöbb családnak nincs is pénze arra, hogy magánvagyonából finanszírozza. Bonyhai elmondta, hogy a műemlékekre vonatkozó rendelkezések szerint azok eladása esetén az államnak elővásárlási joga van, és a tulajdonosokat karbantartási, állagmegőrzési, konszolidálási, restaurálási és értékmegőrzési kötelezettségeik vannak.
A gyergyószárhegyi kastélynak a tulajdonosok közötti vita miatti bezárása kapcsán Bonyhai felvetette a kérdést, hogy egy A kategóriájú, regionálisan kulturális, turisztikai stb. jelentőséggel bíró ingatlan bezárása mennyire problémás, tekintve, hogy emiatt a környék turisztikai vonzereje is csökkenhet. Azonban Bonyhai azt is kiemelte, hogy azokban az államokban, ahol van nyitvatartási kötelezettség, ott az állam megfelelő mértékben támogatja a tulajdonosokat, és lehetőséget biztosít nekik a működtetésre. Bonyhai kiemelte, hogy a legújabb rendelkezések szerint Romániában is van lehetőség támogatást kérni az ilyen jellegű felújításokra.
Bonyhai egy másik problémáról is beszélt: az ingatlanokat megkapó intézményeknek, szervezeteknek, egyházaknak és magánszemélyeknek a tájékozatlanságát arra vonatkozólag, hogy hogyan kellene ezeket menedzselniük. Itt elmesélte, hogy a teológia tanszéken például javasolták már, hogy készítsék fel erre a hallgatókat, és 2015 októberéig meg fog indulni a megfelelő képzés.
F. J.
Transindex.ro

Jogászok a Kolozsvár Társaságnál
Ritkán gyűl össze ennyi jogász egy helyen – állapította meg derűsen Bucwald Péter házigazdai minőségében azon a rendezvényen, amelyet kedden, október 3-án tartottak a Kolozsvár Társaság székházában, a Volt egyszer egy egyetem (1945-59) sorozat VI. részeként.
A program filmvetítéssel kezdődött: a Veress Emőd és Kokoly Zsolt által összeállított könyv, a „Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen (1945-59)” alapján készült dokumentumfilmet mutatták be, majd a szerzők röviden ismertették könyvüket is, felvázolva elképzelésüket, hogy folytassák az erdélyi jogászképzés történetének megírását. Ezt követően a résztvevők kötetlenül beszélgettek, meséltek jogi tanulmányaikról, szakmájuk egy-egy érdekesebb történetéről, hiszen a kerekasztal-beszélgetés elképzelése is az volt: feleleveníteni azokat az éveket, amikor magyarul folyt a jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen, majd beszélni a jelenkori román nyelvű képzésről, mérlegelni a szakma anyanyelven illetve az állam nyelvén történő elsajátításának előnyét. A szakma neves és ismert meg elismert képviselői fogadták el a meghívást a rendezvényre, többek között: Hajdú Gábor volt egészségügyi miniszter, Buzeskó György bíró, Frunda György ügyvéd, volt szenátor, Eckstein Kovács Péter ügyvéd, egykori szenátor, Somai József közgazdász, a BBTE jogi karának volt főtitkára, Somai József László, Bánhegyesi Hajnal, Bányai József ügyvédek, Sztranyicki Szilárd ügyvéd, a kataszteri hivatal volt vezetője, és mások.
A jogi szakmát anyanyelven alaposan elsajátították egykor a Bolyai egyetemen, és ez nem volt akadálya annak, hogy utána az állam nyelvén boldoguljanak és szakmailag sikereket érjenek el – sok bolyais története ezt igazolja. Ellenben az is tény, hogy tökéletesen kell ismernie az állam nyelvén szakmáját annak, aki itthon akar boldogulni, karriert befutni, sőt, ma már még legalább két idegen nyelvet is ajánlatos beszélnie – hangzott el a beszélgetésen. A kizárólag román nyelvű képzés viszont az anyanyelven történő kommunikálásban okoz nehézséget, de végülis az egyéntől függ, hogy utólag a magyar szakkifejezéseket is elsajátítsa, jegyezték meg. Szabadság (Kolozsvár)