Hamarosan benépesül a keresdi Bethlen-kastély
Egykoron a fényűzés és jövőt építő döntések színhelye volt. Hamarosan a legszerényebb anyagi helyzetűek jövőjének helyszíne lesz. Egykor a Bethlen család élt itt, hamarosan Böjte Csaba fiataljai és segítői lelnek otthonra. Keresden, a Bethlen-kastélyban jártunk, összefüggést keresve az itt alkuló élet és a Lázár-kastély jövője között.
Tízezer könyv, számos eszköz és egy csapat segítő érkezett Keresdre az elmúlt hétvégén. Böjte Csaba munkájához kívánják hozzátenni részüket. Mi is ott voltunk, megcsodáltuk a kastélyt, amely a Béke háza névvel és a tervezett Jótevő vendéglátóval hamarosan messzi földön is ismert lesz.
Nagy az érték, de sok a tennivaló is a keresdi kastélyban. Tavaly nyáron még nem volt zárható helyiség, kályhát is úgy lehetett bevinni, hogy kürtőjét az ablakon vezették ki. Ma már nemcsak a gondnoknak és nejének, hanem az érkező adományozóknak, segítőknek is van, ahol leülni, megebédelni, és az is, ahol kipihenhetik az út fáradalmait. És aki ide érkezik, megtudhatja, milyen jövőt szánnak a nagy múltú háznak.
Mi egy pécsi csapattal érkeztünk, akik nem kevesebb, mint tízezer kötetet hoztak Böjte Csaba védenceinek. Vitéz lovag Szentgyörgyi Szabó Miklós mester fogtechnikus és tanár beszélt az előzményekről: Böjte Csaba pécsi látogatása alkalmával ajánlották fel, hogy a Határon Túli Magyarság Alapítvány házában összegyűjtött köteteket átadnák. Az ajándék megsokszorozódott, hiszen éppen ez idő tájt derült ki, a Minerva könyvtár kisebb helyiségbe költözik, szívesen válogatnának ők is könyvkészletükből az erdélyi diákoknak, fiatalságnak. Szentgyörgyi örömmel mesélt az adománytovábbítási feladatokról, arról, hogy részesei lehetnek annak a folyamatnak, mely által a fiatalság visszatalálhat az olvasás öröméhez. Karitatív munkájához Pelle Jánost kérte, legyen segítségére. Ő a hajtogató ember, akivel a gyergyóiak is találkozhattak már, hiszen csontkovács, origamizik és autókat is „hajtogat”. A Mecsekszabolcsi Környezet és Érdekvédő Egyesület képviselője az ügy mellé állt. Mint mondta, a feladat kereste meg őt.
Három kisteherautóval érkezett a négy és fél tonnás rakomány: a tízezer kötet dobozokba csomagolva, és voltak hozzá még irodai eszközök is különböző adományozóktól. Aztán kiderült, hogy van ötven szemüvegkeret is, hisz a küldöttség egyik tagja optikus, ő sem jöhetett üres kézzel.
A gonddal összeválogatott könyvadomány Keresden marad, és hozzájárul azon cél megvalósításához, amely Böjte Csaba fejében már korábban megszületett. A keresdi kastély ügyintézésével megbízott Szőts Béla beszélt erről: „Csaba testvér ebben az esetben szakított azzal a hagyományával, ami által ő ismertté vált: nem gyermekotthont fog itt létrehozni, hanem képzésközponttá szeretné tenni a keresdi kastélyt. Az országban eléggé visszaszorult a szakképzés, és ennek érintettjei az ő gyermekei is. Ők 18 éves korig vannak az otthonokban, utána nem tudják, mit kezdjenek magukkal. A mindennapi élethez sincsenek tapasztalataik, hiszen egy inkubátor jellegű élettérben voltak addig. Ennek kezelésére találta ki, hogy legyen itt egy jó gazda- és gazdaasszonyképzés, ahol a mindennapi élethez szükséges gyakorlati tudást elsajátíthatják a már felnőtt gyerekei. Ezt követően dönthetnek, hogyan élnek tovább, családot alapítva, ott élve, vagy munkahelyszerzéshez használja fel a tudását. Bármilyen utat válasszon is a fiatal, szükséges és hasznos lesz számara az itt szerzett ismeret és tudás” – fogalmazott a gondnok, aki nejével együtt vállalta a Béke háza beüzemeltetését, a munkálatok, majd tevékenységek irányítását.
A kastély nemcsak a Csaba testvér otthonaiban felnőtt fiataloknak jelent majd otthont, hanem a segítő szándékú, helyüket kereső embereknek is.
Hamarosan érkeznek a tervezők, és ha ők végeztek munkájukkal, jöhet az engedélyeztetés, majd a kivitelezés. Azt már tudják, az alsó szinten Jótevő vendégfogadó kap helyet. „Ha már élet van a házban, eleve kell gondoskodni a testi táplálékról is. Ha már van konyhánk, és mi ebédelünk, miért ne hívhatnánk meg vendégeinket, támogatóinkat is egy tányér meleg ételre? – mondta a megbízott. Akárcsak Böjte Csaba, ő is meg van győződve, ha jó szándékkal lát valaki munkához, segítséget is kap majd hozzá. Így például az aranyszalon rendbetételének költségeit már fel is vállalta egy tehetősebb társaság, remélik, a többi kiadásra is lesz fedezet
Lehet keresni jobb példát arra, hogyan lehet a visszakapott értékes ingatlanokat hasznosítani, mit lehet tenni, ha az örökösöknek óriási teher még az állagmegőrzés is, nemhogy a felújítás, működtetés, de a keresdi kezdeményezés egy lehetséges utat mutat. Hogy érvényes lehet-e ez akár a szárhegyi kastélyra is, a lakat alatt álló Lázár-örökségre? „Mindenképpen igen a válaszom. Csendes, nyugodt hely, imádkozásra, felfrissülésre igencsak alkalmas. Jó lenne, ha ilyen célt szolgálhatna” – közölte telefonon az épp külföldön tartózkodó Csaba testvér, akit információink szerint már korábban megkerestek a szárhegyi kastély jövőjének kérdésében. Mert Béke Háza máshol is lehet.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Időutazás múltban és jövendőben
Tanulmányúton Székelyföld és Szászföld szomszédos vidékein
A Kántor-tanítóképző Főiskolán hosszú évek óta hagyomány, hogy a zárthelyi oktatás mellett hivatásra felkészítő tanulmányutakat, néprajzi táborokat szervezünk. Egy évvel ezelőtt a Nyárádmente, Sóvidék és Gyergyó történeti, egyházi, természeti értékeivel, iskoláival ismerkedtek diákjaink, vagyis a tömbmagyarság életével; 2014 adventjén a dél-erdélyi szórványmagyarság (Dicsőszentmárton, Balázsfalva, Medgyes, Küküllővár környéke) sorsával, kultúrájával való szembesülést tűztük ki tanulmányúti célul, és gyülekezeti alkalmakon a felkészülést a szolgáló életre.
A nemrég lezárult tavaszi tanulmányutunkon a Székelyföld és Szászföld szomszédos vidékeit jártuk be a két Küküllő és a szőke Nyikó mentén, voltunk Erdőszentgyörgyön, Keresden, Segesváron, Fehéregyházán, Székelykeresztúron, Nagygalambfalván, Bögözön, Székelyudvarhelyen, Szejkefürdőn és Farkaslakán.
A két nap során alig 300 km-es kört írtunk le a térkép szerint, mégis mennyi értékkel találkoztunk a minket érdeklő szűkebb területen, és mennyi élményben volt részünk! Valóságos időutazáson vettünk részt az erdélyi múltban és jövendőben.
Keresden a Bethlen család várkastélyában diákjaink beleélhették magukat a kastély egykori lakóinak, az erdélyi főúri családok életének hétköznapjaiba és ünnepeibe, művészi ízlésébe és kultúrateremtő munkásságába. Segesváron a turistáknak szóló kirakatokon túlmenően bepillantást nyerhettek a középkori szász város életébe, meggyőződhettek a szász közösség erejéről, tehetségéről, remek gótikus építészetéről. Nem véletlen, hogy a hegyre épített város ma a világörökség része. A középkori székelyek módjára "olvashatták" a bögözi templom falaira festett "képregényt": Szent László királyunk harcát a pogány kunok ellen és a bibliai utolsó ítélet jeleneteit. A bögözi templom freskói, akárcsak a közeli székelyderzsi vagy a gelencei, a középkori művészet csúcsát jelentik, legalábbis nekünk, magyaroknak. De nemcsak a freskókhoz értettek őseink, hanem később, a "virágos reneszánsz" idején a templomok mennyezetének díszítéséhez is. Itt van mindjárt a bögözi templom kazettás mennyezete, mint annyi más Erdély-szerte, vagy a meglátogatott erdőszentgyörgyi református templom felújított virágos mennyezete és bútorzatának világos "székelykék" színe. Az egykori gyülekezet hitbeli erejét, hozzáértését dicséri, hogy a templom szószékét a kor legkiválóbb kőfaragó művészével, Sipos Dáviddal készíttette 1760-ban. És a padok alatt, a templom kriptájában nyugszik a 19. század eleji Erdély legszebb főúri asszonyának tartott Rhédey Klaudia grófnő; rövid életének, tragikus halálának története nem hagyja érintetlenül a 21. század emberét sem. Közismert, hogy ő az angol királyi család egyik "ősanyja", Károly brit trónörökös, aki 2008-ban ide látogatott, a szépanyját tisztelheti benne. Klaudia a templommal szomszédos Rhédey-palotában született. Jó volt látni, megtapasztalni, hogy a palotát az elmúlt években felújították, és Erdőszentgyörgy városa kulturális célokra szeretné hasznosítani.
A tanulmányút programjának összeállításakor elég nagy fejtörést jelentett, hogy kit, kiket válasszak kalauzul szellemi nagyjaink közül, akiknek az élete-halála, életműve valamiképpen kapcsolódik a bejárt vidékekhez. Végül úgy döntöttem, hogy négyüket állítsuk középpontba, akik írásaik üzenetével is vegyenek részt a táborunkban: a két Sándor, Balázs és Áron. Mármint Petőfi Sándor és Kányádi Sándor, Orbán Balázs és Tamási Áron, nagy korbeli különbségekben és felekezeti jó egyetértésben. De hát akkor hol marad az erdőszentgyörgyi orgonakészítő ezermester Bodor Péter, a segesvári Andreas Bertram gyógyszerész, aki Apafi Mihály erdélyi fejedelmet is ellátta patikájának készítményeivel, a Segesváron (1892-ben) született báró Apor Vilmos mártír püspök – akit a katolikus egyház boldoggá avatott, és akinek az emléktáblájánál szintén tisztelegtünk –, hogy a felduzzasztott Drakula-kultuszról ne is beszéljünk; a Keresztúron múzeumot alapító Molnár István vagy a Székelyudvarhelyen a református ókollégiumot és a templomot építtető backamadarasi Kiss Gergely rektor úr? Sándorainknál maradva, Petőfit verseivel köszöntöttük Fehéregyháza és Héjjasfalva között, nem messze attól a helytől, ahol utoljára látták őt és nem messze halálának valószínű helyétől, az Ispán kútnál. Maradjon meg ő nekünk itt Erdély földjében akkor is, ha valakik Szibériában keresték, keresik csontjait, és a keresztúri székelyek a timafalvi temetőben visznek virágot "Petőfi legendai sírjára". Nekünk csak az az óhajunk lehet, amit az emlékműnél is elmondtunk, Sándor: "Takarjon bár a szemfödél:/ Dícső neve költő fiadnak,/ Anyám, soká, örökké él." És beálltunk a Kányádi Sándort köszöntő versmondók seregébe, de nem akárhol, hanem Nagygalambfalván, abban az utcában, ahol felnőtt és amelyről azt írta egyik korai versében: "nem is utca, csak fél utca", és valóban ma is csak fél utca, de Kányádi életműve a bizonysága, hogy "Becsületből, akit innen/ tarisznyáltak, azt egykönnyen / nem fogja az élet piszka,/ mert itt még a sár is tiszta." Éppen akkor állt el az eső, megtapasztaltuk: Kányádi Sándor utcájában és életművében még a sár is tiszta. A jó öreg, a szép szakállú Orbán Balázs faluról falura kísért székelyföldi utunkon, mindig hozzá lehetett fordulni tanácsért, eligazításért, a fényképezőgépet sűrűn kattintgató fiatalok az erdélyi fényképezés ősatyját is tisztelhetik benne, csakhogy ő húszkilós csomagban vitte a fotós felszereléseit, most pedig egy ingzsebben elfér a masina. Végrendeletének üzenete legalább annyira fontos, mint a Székelyföld leírása. Azt írja: mivel az Isten nem áldotta meg családdal, az egész magyar népet tekinti családjának és így örökösének. Örökösére hagyta vagyonát, ösztöndíjat alapított a székelykeresztúri unitárius kollégium jeles és szűkölködő diákjainak. És hogyne köszöntöttük volna Tamási Áront farkaslaki sírjánál, aki Ábelként megjárta Amerikát, és egy ottani kisebbségitől, egy négertől hallotta az élet egyik nagy igazságát, amit annyiszor idéznek manapság: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne". Ez az otthon most itt Farkaslaka, a Nyikó mente falvai, s a dombon túl Udvarhely iskolaváros és a tágabb szülőföld. Szülőföldjét járva Tamási így fejezte be önéletrajzi regényét: "S a káprázatban, az apám és az ősök sírjánál, vajon feltehetem-e a kérdést: – A miénk ez? Nem tehetem fel, mert ez kérdés nélkül a miénk. Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk: s a föld, amelyen élünk és meghalunk."
Tanulmányutunkon nemcsak a múltat és a jelent, hanem a jövendőnk jeleit is fürkésztük, kérdeztük, kerestük. Mint említettem, jó volt hallani, hogy az erdőszentgyörgyi Rhédey-palota a város tulajdonában kulturális központ szerepét tölti majd be. A keresdi Bethlen-kastély és birtok még nagyobb átalakulás elé néz: a Marosvásárhelyen élő örökösök a visszakapott kastélyt nagylelkű gesztussal 50 évre a dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományozták. Itt Böjte Csaba atya és munkatársai felnőttképzési központot szeretnének kialakítani az iskolarendjükben végzett fiatalok számára, Szőts Béla ügyvezető lelkesen beszélt a terveikről. Tóth Tivadar, a segesvári Gaudeamus Ház és Szórványközpont igazgatója a segesvári magyar nyelvű iskoláztatás történetét ismertette diákjainkkal, és a szórványlét mai kihívásaira figyelmeztette az eljövendő pedagógusokat, akárcsak Szávuly Ildikó, aki nevelőnő társával együtt 16, szüleik által elhagyott Maros és Hargita megyei gyermek otthonát vezeti a Szent Ferenc alapítvány iskolarendjében. Diákjainkat mélyen megérintette a gyermekek helyzete, sorsa, hiszen többségük székelyföldiként most találkozott először a szociális és etnikai, kulturális, nyelvi szórványlét jelenségeivel.
A tanulmányút részeként találkozókra is sor került az erdőszentgyörgyi, segesvári, keresztúri és udvarhelyi középiskolák végzős osztályaival; Gál József tagozatvezető ismertette főiskolánk szakmai kínálatát, Dénes Kinga III. éves diák kisfilmje még vonzóbbá tette a főiskolai életet, a kórus pedig az énektudásából adott ízelítőt.
Dr. Barabás László projektvezető
Népújság (Marosvásárhely)