Őrizzük meg szép magyar nyelvünket
125 éves Piski református temploma
Templomuk felavatásának 125. évfordulójára emlékeznek meg a vasárnapi istentisztelet keretében a piskitelepi maroknyi magyar reformátusok.
Vasúti városka
Piski kicsi falu volt Déva és Szászváros között, a Sztrigy partján. A sors úgy hozta, hogy Bem tábornok ennek a pataknak a hídján vívta meg 1849. február 9-én győztes csatáját a császári seregek ellen. A faluval szembeni dombról irányította a csatát, itt mondta híressé vált szavait, hogy „ha ez a híd elvész, elveszett Erdély”.
A falu ezután is élte mindennapi életét, amíg a Monarchiában be nem indult a vasút építése. A Budapestet Erdély déli részeivel összekötő vasútvonal megépítésére a Maros völgye látszott előnyösnek és természetesnek. 1864-ben a kormány elhatározta, és Aradtól kiindulva meg is kezdte a vasút építését. A vasútvonal mellé nagyszabású műhelyt is terveztek, ennek a Sárfalva és Piski falvak közötti puszta terület látszott a legalkalmasabbnak. Ettől számíthatjuk Piskitelep (vagy egyszerűen Piski) megalakulását, Bem apó csatájának faluját, pedig azóta nevezik Ópiskinek. A vasút építéséhez földmunkásokat a közeli falvakból toboroztak, mérnökök, építészek jöttek, lakások, munkásszállások épültek. 1868. szeptember közepén megérkezett az első gőzmozdony, végül az állomás impozáns épülete 1901–1902-ben készült el.
A lakosság növekedése szükségessé tette az egyházi élet és az oktatás megszervezését. A vasútépítő vállalat szolgálati nyelve kizárólag német volt, csak 1873 után lett német-magyar. Ennek ellenére Piskitelepen kezdet óta szervezett magyar társadalmi és kulturális élet fejlődött ki. Iskola, EMKE-fiók, polgári olvasókör, betegsegélyző pénztár, és helyi fúvós zenekar alakult meg. A fiatalok a Rákóczi Ifjúsági egyesületben működtek a hazafiasság és jótékonyság terén, s 1909-ben megalakult a Piskii Vasutas Sport Egyesület, mely a már akkor jó nevű Kolozsvári Vasutas Sport Club ellen játszotta bemutatkozó labdarúgó-mérkőzését.
Lelki gondozás református magyaroknak
Az egyházközségek megszervezésére meglehetősen későn került sor, mivel a dévai és a közeli egyházközségek lelkészei szolgáltak be. Végül megalakult az önálló katolikus hitközség, később templomot is építettek. A protestánsok ügyét először Szőcs Sándor dévai református lelkész karolta fel, az istentiszteleteket az iskola egyik termében tartották. 1883-ban a beszolgáló lelkész prédikációja hatására Kirinyi Lajos 100 forintot tett le alapul templomépítésre. Ft. Szász Domokos református püspök rendszeres körlelkészi állást tervezett Petrozsény székhellyel, de végül Piskitelepet szemelte ki. Lelkésznek Juhász Izidort neveztetett ki, aki 1888. július 22-én tartotta meg beköszöntőjét. Templomhelyiségül a kocsijavító műhely szolgált, s azután rendszeressé váltak az istentiszteletek és az iskolai vallástanítás.
Ft. Szász Domokos püspök az erdélyi református egyházkerület építkezési alapjából kieszközölt 16 000 forint hitelt, melyből Alpár Ignácz tervei szerint felépült a díszes templom és paplak a gróf Kuun László örökösei, gróf Kuun Géza és nővére Fáy Béláné szül. gróf Kuun Irén által ajándékozott 846 négyszögöl területen. Őfelsége Ferencz József király 150 forintot adományozott saját vagyonából a templom építéséhez. A templomot végül 1890. augusztus 30-án szentelte föl Szász Domokos püspök, számos lelkész és a közönség jelenlétében.
Templom természeti és történelmi viharokban
A templomnak kezdetben magas, csúcsban végződő tornya volt. Ezt egy nagy vihar ledöntötte, majd a hívek lelkes hozzájárulásából felépítették a mostani laposabb és alacsonyabb tornyot, kijavították a károkat, Fáy Béláné végrendeletében pedig 1000 koronát hagy az egyházközségre 1906-ban.
Nagy veszteség érte a református egyházközséget (is) a trianoni békeszerződés, a második bécsi döntés és a világháború következtében. A kommunista hatalom idején magyar elemi oktatás egy darabig a református parókián működött négy összevont osztály formájában. Később teljesen megszűnt a magyar oktatás, a magyar gyerekek csak a közeli Déva iskoláiban tanulhattak anyanyelvűkön.
Amikor megalakult a Magyar Népi Szövetség, Piski magyarsága ismét bekapcsolódott a kulturális életbe. Az énekkar és műkedvelő színjátszás megszervezésében aktív szerepet vállalt Gyenge Sámuel református lelkipásztor, valamint Serföző Ilona tanítónő. Később Albert István lelkész vállalta magára a kis magyar közösségben a magyar nyelv és kultúra ápolását.
Emlékezzünk a Piskin szolgáló lelkészekre. Időrendi sorrendben a következők hirdették Isten Igéjét a templomban, kereszteltek, eskettek, temettek, becsülettel helytálltak, ápolták a magyar nyelvet, tartották a hitet híveikben:
Juhász Izidor 1889–1932,
Gazda Lajos 1933–1946,
Gyenge Sámuel 1946–1971,
Fogarasi István 1972–1974,
Muntyán János 1974–1975 (beszolgáló lelkész),
Albert István 1976-tól.
Emlékezzünk tisztelettel és szeretettel rájuk, ne feledjük, amire tanítottak, habár igen megfogyva, de maradjunk meg ezentúl is magyaroknak, reformátusoknak.
Ortenszkyné Gyenge Ildikó

Nyugati Jelen (Arad)

Bevonzani a gyerekeket a templomba
Először szerveztek evangelizációs hetet a sepsiszentgyörgyi Állomás negyedi Szent Benedek-plébánián múlt héten azzal a szándékkal, hogy újra bevonzzák a gyermekeket – s velük együtt a szülőket is – a templomba. A rendezvény szerdán, csütörtökön és pénteken szentmisével kezdődött, majd 10–15 óráig tartott a foglalkozás énektanulással, csapatjátékokkal és sok kézműves-foglalkozással. Szombaton a szépmezői kirándulás élménydúsra sikeredett. Vasárnap a déli szentmisén énekes-verses műsorral mutatkoztak be, vidám hangulatot teremtve. Hajdú János szentszéki tanácsos, főesperes hálát adott a jó-istennek a sikeres rendezvényért, megköszönte a szervezők, gyermekek, szülők hozzáállását. Az evangelizációs héten a két fő parancsra helyezték a hangsúlyt, ehhez kötődtek a játékok is – avatott be a műhelytitkokba Tusa Csilla pedagógus, aki Szőcs Sándor kántorral, Szabó Szidónia, Lukács Yvett és Nyáguly Csilla pedagógusokkal, Bogyor Barbara egyetemista segítségével azon fáradozott, hogy megtapasztalják, megéljék a gyermekek Isten szeretetét. „Amikor ide került a pap bácsi, mi voltunk az első generáció a ministránsoknál. Felnőttünk, nekünk is gyermekeink vannak, s azt vettük észre, hogy elfogyott a fiatalság a templomból. Ez ellen akartunk tenni, hogy visszavezessük őket a templomba. A 35–50 résztvevő kora óvodástól 6–7. osztályosig terjedt. Interaktívan, lelkesen vették ki részüket, azt láttuk, alig akartak hazamenni. Reméljük, hogy lesz folytatás, és minél több gyermeket be tudunk vonzani a templomba. S a gyermekek által hátha a szülők is jobban megszólíthatóak” – mondotta Tusa Csilla. Hajdú Irén, a plébánia mindenese finom ebéddel várta a megéhezett gyereksereget. Viki mondja: „Örvendek, hogy itt lehettem, mert sok új barátra találtam. Sokat színeztem, rejtvényt oldottam, és nagyon tetszettek a csoportos játékok is.” Szilveszter így összegez: „Nagyon jól éreztem magam az elmúlt pár napban. Úgy érzem, közelebb kerültem Istenhez, és sok új dolgot tanultam róla. Várom a jövő évi folytatást.”
Józsa Zsuzsanna / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)