Seres András emlékezett a moldvai csángók körében végzett néprajzi gyűjtőmunkájáról. Szabófalván mesét gyűjtött, nemsokára jött a fegyveres milicista, elvették jegyzetfüzetét és megsemmisítették felvételeit. Klézsén már óvatosabb volt, egyenesen a falu besúgósához, Kotyor Andráshoz ment, akivel megbarátkozott, így azután nyugodtan gyűjthetett. Sikert aratott Seres András Barcasági magyar népköltészet és népszokások című könyve. A Securitate viszont nem lelkesedett és mindenbe belekötöttek. Seres Andrást feljelentették azért is, mert Király Károly leveleinek másolatait ő is továbbadta. A Pusztináról Sepsiszentgyörgyre települt Szőcs Anna volt a följelentője. Eddig beszélni sem mert róla: egy év múlva megjelenik egy budapesti kiadónál a moldvai csángó népköltészetről szóló monográfiája, a zenei anyagot Szabó Csaba zeneszerző gondozta. /Mátyás Árpád: Eddig mukkanni sem mertem /Egy folklórkutató visszapillant. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 20., jan. 21./

A csángó szervezetek közötti ellentétet, ellenségeskedést akarta megszüntetni a minisztérium azzal, hogy a vitázó feleket egy asztalhoz ültette, béküljenek meg egymással. Budapesten, Andrásfaly Bertalan oktatási miniszter hívta meg a két csoport képviselőit. Az egyik oldalon a Moldvai csángó Magyar Szövetség vezetői ültek, Erőss J. Péter elnök, Katyi György titkár, Kosa Borbála pénztáros. Az asztal túloldalán ült Töttösy Istvánné dr., a minisztériumi etnikai és kisebbségi főosztály vezetője és Atzél Endre, a főosztály jogtanácsosa. A Magyar Hírlap munkatársa birtokában van Szőcs Anna, a csángók két évvel ezelőtti magyarországi képviselőjének levele, aki meghallgatást kért Töttösynétől. Erőssnek és társainak Atzél Endrével van vitájuk. Mindenki csak a legnagyobb elismeréssel vallotta, hogy Atzél mindent megtett a csángókért /szállást ad nekik lakásában, utakat szervez az anyaországba, adományokat gyűjt, alapítványával csángó fiatalok oktatását készíti elő/, azonban később nem volt hajlandó elszámolni az adományokkal, állította Erőss J. Péter. Atzél akciót szervezett a pápa magyarországi látogatására, ennek eredményeképpen ezer moldvai csángó jött át Romániából, felét ő, felét a Piarista Diákszövetség finanszírozta. Atzél Endre nem tartotta megfelelőnek a csángó szervezetet, a Magyar Hírlap munkatársa szerint az ő segítségével megalakult 1992. aug. 28-án a Bákó Megyei Csángó Magyar Szervezet. - A minisztériumi megbeszélés hosszúra sikerült, az ellentétek valószínűleg megmaradtak. Erőss J. Péter szervezetét védte Némethi Gábor budapesti ügyvéd, aki szerint Atzél Endrének kritikusan kellene látnia saját tevékenységét. A megbeszélés végén a miniszter megjegyezte: aki ilyen ügyekkel foglalkozik, az mind egy kicsit őrült is. Nélkülük nem mennének előre ezek a dolgok. /Rejtő Gábor: Szenvedő szerkezetben - avagy csángó magyarok Budapesten. = Magyar Hírlap, jan. 28./

Budapesten, a Marcibányi téri Művelődési Központban minden szerdán csángó táncház van. Az Almási téri Szabadidő Központban pedig a fővárosban élő moldvai csángómagyar fiatalokat tanítja két tanárnő, dr. Dessewffy Anna és Szőcs Anna. Dr. Dessewffy Anna 30 éve jogász, aki 1991 nyarán egy hónapig tanított Rekecsinben csángó fiatalokat magyarul írni, olvasni, Szőcs Anna révén ismerkedett meg a csángókkal. Szőcs Anna Pusztina faluban született, majd Sepsiszentgyörgyre jött szakközépiskolába, ott döbbent rá arra, hogy magyar. Akkor kezdett magyarul írni, olvasni. 1987-ben jött át Magyarországra. Ismeri a csángó sorsot, ezért vállalta a tanítást. Három év alatt 100-120 csángó fiatal fordult meg náluk. /Bérczesi Tünde: Nem mondhatom, hogy nem vagyok magyar. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 29./

Idén Gyimesfelsőlokon szervezték meg a Moldvai Magyar Ifjúsági Tábort, aug. 1-10-e között. A szervezők: Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége alelnöke, Kotis Mihály és Farkas János a Csángómagyarok Ifjúsági Szervezete részéről, anyagi támogatást nyújtott a Pax Romana Egyesület, a helyi plébános pedig parókiáján befogadta a fiatalokat. A harminc fiatalnak egyetemisták tartottak előadásokat. Eljött a táborba Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő, Szőcs Anna iparművész, Nyisztor Ilona népdalénekesnő és Halász Péter /Budapest/ néprajzkutató is. /Csángómagyar fiatalok tábora. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./

Feszültségeket gerjeszt a moldvai csángómagyar közösségben a Pusztinán felépített közösségi ház. Az impozáns ingatlant a magyar állam támogatásával építették, és noha már június másodikán ott tartották a csángókonferencia rendezvényeit, hivatalosan még nem avatták fel. Nyisztor Tinka néprajzkutató, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke jelezte, megpályázza az intézményvezetői tisztséget. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége viszont az építkezés idején kulcsszerepbe került Nyisztor Demetert bízná meg az intézmény vezetésével. A létesítmény építését finanszírozó Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyelőre salamoni döntést hozott: Karda Emesét, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatóját kérte fel a működtetési terv elkészítésére. A ház felépítésében a Teleki László Alapítvány játszott kulcsszerepet. Az MCSMSZ Nyisztor Demeterre bízná az intézményvezetést. „Ő a legaktívabb emberünk Pusztinán, és meggyőződésem, hogy az adminisztratív feladatokat is jobban el tudná látni, mint Tinka – érvelt Róka Szilvia a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke. Nyisztor Tinka egyébként az MCSMSZ-nek is vezetőségi tagja, de a bákóiak nehezményezik, hogy ritkán vesz részt a gyűléseiken, sokat tartózkodik Magyarországon. Távolléte egyébként jórészt a doktori vizsgákkal áll összefüggésben. Ha jövő év szeptemberéig sikerül a budapesti akadémiai bizottság előtt megvédenie dolgozatát, ő lehet az első csángó csúcsértelmiségi. Pályája abban is különbözik a külföldön tanult társaiétól, hogy visszatért szülőfalujába. A megkérdezettek kerülik, hogy Nyisztor Tinka pénzügyeiről nyilatkozzanak. A Krónika azonban megtudta, többek között az szól a Szent István Egyesület elnökének intézményvezetői kinevezése ellen, hogy pert vesztett a NKÖM-mel szemben. A minisztérium nem fogadta el egy évekkel ezelőtt megpályázott támogatás elszámolását, és a két évvel ezelőtt kimondott bírósági ítélet szerint immár nemcsak a 350 ezer forintos támogatási összeget, hanem annak kamatait, és a perköltséget is, összesen egymillió forintot követel a pusztinai egyesületvezetőtől. Nyisztor Tinka „jóakaróinak” tulajdonítja az ügyet, és azt sem zárja ki, hogy annak politikai háttere van. Feszült a viszony közötte és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma csángóreferense, a szintén pusztinai származású Szőcs Anna között. /Gazda Árpád: Ki üljön az igazgatói székbe? = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Nem személyes rokonszenv vagy ellenszenv, hanem a törvények szabják meg, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) elfogadja-e vagy sem egy-egy általa lebonyolított pályázat elszámolását, nyilatkozta Szőcs Anna, a minisztérium csángó-referense a Krónikában megjelent, Ki üljön az igazgatói székbe? című írásra reagálva. Ebben Nyisztor Tinka pusztinai néprajzkutató azt nyilatkozta, „jóakaróin” is múlt, hogy évekkel ezelőtt nem fogadták el az egyik pályázatának elszámolását. Szőcs Anna kijelentette, a Nyisztor Tinkával való személyes viszonya már csak azért sem játszhatott szerepet az elszámolásban, mert nem vett részt az ügy lebonyolításában. Szőcs Anna úgy vélte, Nyisztor Tinka egyedül önmagát okolhatja elszámolási gondjai miatt. /Gazda Árpád: Szőcs: Pusztina-ügyben a pályázati elszámolás nem rokonszenv kérdése. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./