Misztériumjátékokkal hangolódnak a karácsonyra
Idén is karácsonyi misztériumjátékkal, azaz betlehemessel készülnek szentestére Nyárádremete község iskolásai. A környező falvakban is hagyománya van a pásztorjátékoknak.
Van, aki komolyan veszi a szerepét, van, aki kevesebb átéléssel gyakorolja azt, de a szerepet megelőző várakozás és az azt követő ünnepi légkör minden évben hasonló. Árnyoldala is van azonban ennek a szabadidős elfoglaltságnak, a zsúfolt iskolai és iskolán kívüli tevékenységek miatt egyre kevesebb idejük marad a gyerekeknek a próbákra. „Rengeteg egyéb elfoglaltsága van a gyerekeknek, ilyenkor van a dolgozatok ideje, így időhiánnyal küzdünk. Mindennek ellenére lelkesek a gyerekek, tudják generációról generációra, hogy mikor ki következik. Nálunk mindig a nyolcadikosok vannak soron, és már év elején érdeklődnek, hogy majd karácsonykor hogy lesz, mint lesz. Az utolsó hét az, amikor pontra tudjuk tenni a darabot, idén is bízunk benne, hogy sikerülni fog” – mesélte lapunknak Gál Judit vallástanárnő, a tervezett előadás rendezője.
Hozzátette, kisebb osztályokból is szoktak úgymond kölcsön kérni, ha a végzősök „szűkölködnek” angyalokból vagy pásztorokból, de mindig igyekeznek az adott osztály létszámának megfelelő misztériumjátékot kiválasztani.
A környező falvakban nem kérdés, hogy minden korosztály kiveszi a részét az ünnepi műsorból, Vármezőben első osztályostól egészen a tizedikesig. Idén immár 7. esztendeje, hogy minden évben megszervezik, tudtuk meg Balázs Csaba kántortól, aki az ittenieket tanítja.
Nyárádköszvényesen szintén nagy hagyománya van a pásztorjátéknak, de nemcsak a szerephez ragaszkodnak a helyiek, hanem a generációkon át örökített énekekhez is. A hagyományos előadásmódra is kényesen ügyelnek, ezt mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy szenteste elsőstől nyolcadikosig mindenkinek az oltár előtt a helye, tudtuk meg Szopos Katalin tanítónőtől. A deményházi fiatalokat Moga Anna tanítja be évről-évre. A háromévestől egészen a tizenkettedikesig mindenki kiveszi a részét az ünnepi hangulat megteremtésében.
Nyulas Piroska Székelyhon.ro

Egymásra találtak a székelyek
Közös néptánctanulás Csíkfalván
Az elmúlt napokban néptánctábor zajlott Csíkfalván, ahol a helyi gyerekek a kakasdi és székelykakasdi társaikat fogadták, együtt tanultak és szórakoztak egy héten át.
A magyarországi Kakasd és a nyárádmenti Csíkfalva 2013 óta hivatalosan is testvértelepülések, de együttműködésük korábbi. A két település iskolája és néptáncosai között kialakult kapcsolat elmélyítése céljából tavaly nyáron első alkalommal szerveztek közös néptánctábort Kakasdon, a Tolna megyeiek pedig most viszonozták a látogatást. A napokban gyermekek csatlakoztak Kakasd viszonylag új testvértelepüléséről, a Marosvásárhely mellőli Székelykakasdról is.
Megvalósult álom
Mintegy hatvan gyerek tanult egy héten át Csíkfalván néptáncot, hiszen az elsajátított tudást elutazás előtt előadás keretében mutatták fel az érdeklődő nyárádmentieknek: közösen ropták a nyárádmagyarósi és nyárádselyei táncokat, majd a bukovinai székelyek egykori táncait, a székelykevei fenyegetőst, a bukovinai silladrit és ádámit, valamint a gólyatáncot. Az ezt követő köszönetnyilvánítások rendjén a házigazdák polgármestere, Balogh István elárulta: régi vágya, hogy néptánctábort szervezzen Csíkfalván, de mivel a szomszédos községben minden nyáron van, nem szerettek volna erre „rászervezni”, ám örül, hogy ilyen formában is végül megvalósult az óhaja. Olyan pillanatnak nevezte ezt az eseményt, „amikor azt mondhatjuk: van értelme a testvérkapcsolatoknak”. Bár egyikük sem lehetett jelen, köszönetüket küldték Kakasdra Sebestyén Brigitta tanítónőnek szervezői munkájáért, valamint Sebestyén Lajosnak, aki személyesen 200 ezer forint támogatást szánt a csíkfalviaknak. Ugyanakkor köszönetet mondtak a táncoktatóknak is, a nyárádszeredai Nagy Keresztesi Tamásnak és Chiricuţa-Péterfi Adrienn-nek, valamint a kakasdi Varga Jánosnak és Vargáné Dávid Mónikának kitartó és következetes, fáradságos munkájukért. A búcsúvacsora utáni tábortűznél a gyerekek előadták a hét folyamán költött tábori dalt, hogy milyennek ismerték meg a nem létezőnek hitt csíkfalvi medvét.
Érdeklődésünkre Balogh Tünde csíkfalvi iskolaigazgató elmondta: a többéves községi kapcsolatokat szerették volna az iskolák és gyermekek szintjén is erősíteni, hiszen „bennük van a jövő”, amikor Sebestyén Brigittával erről kezdtek terveket szőni, majd a két iskola közös rajzpályázatot is megvalósított, tavaly pedig Kakasdon megszervezték az első közös néptánctáborukat. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, megerősödtek a tavaly kialakult baráti kapcsolatok, és újak is szövődtek, remélhetőleg hosszú távú kezdeményezésről van szó. Másrészt alkalom ez a tábor közös hagyományaink, kultúránk ápolására, hisz a kakasdiak is székelyek – bár a 18. században Bukovinába menekültek, onnan a 20. században kerülővel kerültek és telepedtek le Magyarországon –, így mondhatni egymásra talált a két székely közösség. Az igazgatónő elmondta: a Bethlen Gábor Alap és Sebestyén Lajos adománya mellett a kollégái (Ács Ilona, Antal Ilka, Marton Erzsébet, Szopos Katalin, Kerekes Katalin), az iskola adminisztratív személyzete és a szülők hozzáállása révén tudhatnak sikeres hetet maguk mögött.
Még maradtak volna
Vargáné Dávid Mónika is nagyszerűnek nevezte az itt töltött napokat, ezt a tavalyi kakasdi tábor alapozta meg, hisz már akkor sokat tanultak a gyerekek, itt pedig elmélyítették ezt a tánctudást, további barátságok is születtek. Az itteni programok nagyon jók voltak, jól beosztották az időt a szervezők, lekötötték a nagyobb gyerekeket is, be tudták őket vonni a játékokba, és a tánctanulás során sem különültek el településenként, hanem együtt dolgoztak és szabadidőben szórakoztak, a pedagógusok pedig ötletes játékokkal rukkoltak elő, amiből ők is fognak otthon hasznosítani – mondta el Mónika, aki a néptáncpedagógus férje mellett oktatói asszisztensi munkát végez ilyen alkalmakkor. Szavaira az általunk megkérdezett két kakasdi kislány is ráerősített: rendkívüli élményekben volt részük, olyannyira, hogy haza sem szeretnének menni, szívesen maradnának még egy hetet – mondta el Balassa Rebeka és Szabó Barbara, akik nagyon sokat tanultak a tánc terén is, de azért is jól érezték magukat, mert tavaly jól összekovácsolódtak a két csapat tagjai, most örömmel látták viszont egymást, nagyon jól szórakoztak, és már csak azt remélik, hogy a jövő nyáron ismét találkozhatnak.
A hét folyamán a délelőttöket néptánctanulással töltötték a gyerekek, délutánonként kézműves-foglalkozások, kirándulás, strandolás és sok-sok közös játék töltötte ki idejüket, estéiket pedig a tábori posta felolvasásával és a tábori induló egy-egy szakaszának megírásával töltötték – tudtuk meg a csíkfalvi szervezőktől.
GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ / Népújság (Marosvásárhely)