Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Szoboszlai Endre
5 tétel
2009. június 22.
Erdélyi és anyaországi hagyományőrző huszárokból alakult meg az a csapat, amely az 1874-ben létrejött Marosvásárhelyi Magyar Királyi 9-es Honvéd Huszárezred emlékére verbuválódott össze. Június 20-án ez a csapat végigvonult Marosvásárhely történelmi részein, majd a középkori vár udvarán a történelmi egyházak képviselőinek a részvételével zászlóavató ünnepséget tartottak. Ezt követően négy huszárt avattak fel, akik ismét létrehozták a huszárezred emlékét idéző alakulatot. Marosvásárhelyről az emléktúra résztvevői Udvarfalva, Mezőpanit érintésével Marossárpatakra lovagoltak, majd onnan Szászrégen, Mezőkirályfalva, Szentmáté, Apanagyfalu és Bethlen irányába haladtak tovább. Az emléktúra a magyardécsei cseresznyefesztiválon ér véget. /Huszáravatás és emléktúra Maros megyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 22./ Az a nemzet, amely nem ápolja a hagyományokat, elgyökértelenedik. Ezért vállalták a fiatalok, hogy újraalakítják a marosvásárhelyi magyar királyi 9. honvéd huszárezredet. Június 20-án vonultak a várba a huszáralakulatok és hagyományőrző lovascsoportok, amelyeket dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke és Vitéz Szoboszlai Endre törzskapitány köszöntött, majd a Sófalvi Szabolcs és Székely Szilárd vezette marosszentgyörgyi Jubilate Deo és a Kolping Család egyesített kórusa a Föl, föl vitézek a csatára című kórusművet adták elő. Eljött az ünnepségre a Győrffy Árpád őrnagy által vezetett Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred, a Lázár Béla kapitány vezette Szovátai 15. Mátyás Huszárezred hagyományőrző lovascsapata, itt volt Miholcsa József őrnagy vezényletével a 15. Mátyás Huszárezred Marossárpatakról, vendégekként a Vitéz Szoboszlai Endre törzskapitány irányította Debreceni 2. Honvéd Huszárezred és eljött Bartha Mihály polgármesterrel az élen a mezőpaniti hagyományőrző lovascsapat is. Ezután a huszárok elindultak az emléktúrára. /Vajda György: Zászlót bontottak a huszárok. Újraalakult a marosvásárhelyi Magyar Királyi 9. Honvédezred. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./
2010. június 9.
Határtalan kapcsolatok: Bagamér-Érsemjén
A hajdú-bihari Bagamér június 5-én, szombaton jól sikerült rendezvénnyel várta a vendégeit, köztük a határon túli látogatókat is. A település a határ közelében van, a bihari Érsemjén testvértelepülése. Így onnan Balazsi József polgármester is jelen volt. Kiváló falusi esemény volt a települési ünnep, mely Ablak Európára címmel került megrendezésre, a helyi önkormányzat és a hagyományőrző közösség szervezésében. A megjelenteket – köztük Tasó Lászlót, a térség parlamenti képviselőjét – Orvos Mihály bagaméri polgármester köszöntötte, majd műsor és kiállításnéző következett. Emlékképek és tárgyak kiállítása, népművészeti alkotások mutatták be a falu életét.
Sok paraszti, a régmúltat idéző ételt is készítettek kóstolóként a szakácsasszonyok, főleg a helyi tormatermelés mutatkozott meg az ételkülönlegességekben. Mint huszárközéleti embert engem is meghívtak, és örömmel mentem el, hiszen sok érdekességet láttam, és még meg is kóstolhattam ínycsiklandozó falusi ételeket, amik igazán ritka kulináris örömet adtak. A pásztorételekkel együtt kínált helyi specialitások voltak a legnépszerűbbek a vendégek között. A másfelé szinte ismeretlen tormakészítmények, mint például a torma(krém)leves, és a képviselőfánk tésztájába töltött tormakrémtöltet nagy sikert aratott.
Néptánc és nótaéneklés is szórakoztatta a jelenlévőket, az érsemjéni táncosok és egy nótaénekes művésznek köszönhetően.
Szoboszlai Endre
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A hajdú-bihari Bagamér június 5-én, szombaton jól sikerült rendezvénnyel várta a vendégeit, köztük a határon túli látogatókat is. A település a határ közelében van, a bihari Érsemjén testvértelepülése. Így onnan Balazsi József polgármester is jelen volt. Kiváló falusi esemény volt a települési ünnep, mely Ablak Európára címmel került megrendezésre, a helyi önkormányzat és a hagyományőrző közösség szervezésében. A megjelenteket – köztük Tasó Lászlót, a térség parlamenti képviselőjét – Orvos Mihály bagaméri polgármester köszöntötte, majd műsor és kiállításnéző következett. Emlékképek és tárgyak kiállítása, népművészeti alkotások mutatták be a falu életét.
Sok paraszti, a régmúltat idéző ételt is készítettek kóstolóként a szakácsasszonyok, főleg a helyi tormatermelés mutatkozott meg az ételkülönlegességekben. Mint huszárközéleti embert engem is meghívtak, és örömmel mentem el, hiszen sok érdekességet láttam, és még meg is kóstolhattam ínycsiklandozó falusi ételeket, amik igazán ritka kulináris örömet adtak. A pásztorételekkel együtt kínált helyi specialitások voltak a legnépszerűbbek a vendégek között. A másfelé szinte ismeretlen tormakészítmények, mint például a torma(krém)leves, és a képviselőfánk tésztájába töltött tormakrémtöltet nagy sikert aratott.
Néptánc és nótaéneklés is szórakoztatta a jelenlévőket, az érsemjéni táncosok és egy nótaénekes művésznek köszönhetően.
Szoboszlai Endre
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. január 2.
Újévi huszárportya Szentjobb és Nagykágya között
Bihar megye – A szentjobbi, bihardiószegi és debreceni hagyományörző huszárok idén is megtartották már szokásossá vált újévi portyájukat. Január másodikán, vasárnap Szentjobb–Nagykágya–Szentjobb volt a „hivatalos” útvonal.
Aki vonattal utazik át Nagykágyán, az tulajdonképpen alig lát valamit a megállóhelytől kilométernyi távolságban lévő faluból. Az autós már átszeli a település egy részét, de téved, ha azt hiszi, mindent látott. Az érmelléki falu nagyrésze az országút által kerülgetett domb túloldalán bújik meg, és az elmúlt vasárnap festők vásznára illő arcát mutatta a havas, dimbes–dombos utcákkal, füstölgő kéményekkel. Menjen csak mindig a villanypóznák mellett, akkor biztosan odatalál, mondta egy megkérdezett, akit Nagy István faluszéli picéjéről kérdeztem. Ott pihentek meg ugyanis az idei huszárportya résztvevői.
Havas tájon
Tavaly nagy sárban gázoltak a hagyományörző huszárok, és nem is mentek messzire, Szentjobb „körzetében” maradtak. Hát nem szebb most, a havas táj? – tette fel a kérdést Zatykó István, Berettyócsohaj polgármestere, aki, mint a Szentjobbi Hagyományörző Huszáregyesület vezetője, már harmadik éve szervezte meg az újévi portyát. A kérdésre – miért Kágyára? – elmondta: szeretnék az egész régiót „felölelni”, feltérképezni, így a korábban bejárt Érköbölkút, Hegyközszentmiklós után most közeledtek a határhoz, és személyes ismeretség vezette őket a vendéglátást vállaló Nagy Istvánhoz. A program reggel 9 órára hirdetett gyülekezővel kezdődött, majd reggeli, és programegyeztetés után 11–kor indultak a Nyulas erdőn át Nagykágyára. A havas mezőn, lefagyott földutakon mintegy egy órát vett igénybe a hét kilométer megtétele a lovasoknak, a kísérő szekereknek. A portyán 10–10 huszár képviselte a szentjobbiakat és a diószegieket, 5 a Hajdú–Bihar megyei Lovas és Huszárhagyományörző Közhasznú Egyesületet.
Programegyeztetés
A Bihardiószegi Gróf Széchenyi István Huszárszázad indulása előtt Gellért Gyula helyi tiszteletes arról szólt, hogy „a portya több, mint gondolnánk: a hagyományörzés mellett barátkozás, a közösség gyakorlása, lovassport, kikapcsolódás”. Széchenyit idézte, aki azért imádkozott, hogy legyőzhesse földi gyengéit, és a korábbi esprese azt kívánta a huszároknak, hogy „minden jóban erősödjenek”. A debreceni huszároknak nem sikerült lószállító alkalmatosságot szerezni, így ők most lovaik nélkül vettek részt a portyán, tudtuk meg vezetőjüktől, Szoboszlai Endrétől. Ez azonban nem azt jelentette, hogy nem pattantak fel a kollégák lovaira, ha tehették. A potyán megbeszélték, miként is alakul ez évi programjuk. A lovassport egészéről lévén szó, jelen volt Érköbölkútról Rákóczi Lajos tanár is, a fogathajtás „képviseletében”. Pontos időpontokat még nem szögeztek le, de az már biztosnak látszik, hogy április közepén egy Partiumi Huszárportya keretében műemlékavatásra kerül sor Köbölkúton, és ugyancsak az első félévben még a Hortobágyon is lesz egy túra.
A hely szelleme
Kágyán Nagy István és segítői várták ebéddel a huszárokat. A vendéglátótól megtudtuk: a híres diószegi szőlősdomboktól egy puskalövésnyire ugyancsak egy hajdani szőlész, Nagy Gábor pincéjénél voltunk. Az egykori gazda a múlt század elején 120 hektáron szőlészkedett, illetve elismert oltványtelepet működtetett. Az egykori birtok visszakapott „maradványán”, pár hektáron gazdálkodnak az utódok – egyikük a házigazda, és a Kisrózsa dülőben található pince – mely 1904–ben épült és 82 méter hosszú – is ennek része. Az ebéd után nyergeltek a huszárok, és Zatykó István vezényszavára indultak vissza Szentjobbra, ahol még megkoszorúzták a 2007–es Szent Imre Emléktúra befejeztével, annak emlékére állított kopjafát. A huszárok idei, év eleji találkozója vacsorával zárult. erdon.ro
Bihar megye – A szentjobbi, bihardiószegi és debreceni hagyományörző huszárok idén is megtartották már szokásossá vált újévi portyájukat. Január másodikán, vasárnap Szentjobb–Nagykágya–Szentjobb volt a „hivatalos” útvonal.
Aki vonattal utazik át Nagykágyán, az tulajdonképpen alig lát valamit a megállóhelytől kilométernyi távolságban lévő faluból. Az autós már átszeli a település egy részét, de téved, ha azt hiszi, mindent látott. Az érmelléki falu nagyrésze az országút által kerülgetett domb túloldalán bújik meg, és az elmúlt vasárnap festők vásznára illő arcát mutatta a havas, dimbes–dombos utcákkal, füstölgő kéményekkel. Menjen csak mindig a villanypóznák mellett, akkor biztosan odatalál, mondta egy megkérdezett, akit Nagy István faluszéli picéjéről kérdeztem. Ott pihentek meg ugyanis az idei huszárportya résztvevői.
Havas tájon
Tavaly nagy sárban gázoltak a hagyományörző huszárok, és nem is mentek messzire, Szentjobb „körzetében” maradtak. Hát nem szebb most, a havas táj? – tette fel a kérdést Zatykó István, Berettyócsohaj polgármestere, aki, mint a Szentjobbi Hagyományörző Huszáregyesület vezetője, már harmadik éve szervezte meg az újévi portyát. A kérdésre – miért Kágyára? – elmondta: szeretnék az egész régiót „felölelni”, feltérképezni, így a korábban bejárt Érköbölkút, Hegyközszentmiklós után most közeledtek a határhoz, és személyes ismeretség vezette őket a vendéglátást vállaló Nagy Istvánhoz. A program reggel 9 órára hirdetett gyülekezővel kezdődött, majd reggeli, és programegyeztetés után 11–kor indultak a Nyulas erdőn át Nagykágyára. A havas mezőn, lefagyott földutakon mintegy egy órát vett igénybe a hét kilométer megtétele a lovasoknak, a kísérő szekereknek. A portyán 10–10 huszár képviselte a szentjobbiakat és a diószegieket, 5 a Hajdú–Bihar megyei Lovas és Huszárhagyományörző Közhasznú Egyesületet.
Programegyeztetés
A Bihardiószegi Gróf Széchenyi István Huszárszázad indulása előtt Gellért Gyula helyi tiszteletes arról szólt, hogy „a portya több, mint gondolnánk: a hagyományörzés mellett barátkozás, a közösség gyakorlása, lovassport, kikapcsolódás”. Széchenyit idézte, aki azért imádkozott, hogy legyőzhesse földi gyengéit, és a korábbi esprese azt kívánta a huszároknak, hogy „minden jóban erősödjenek”. A debreceni huszároknak nem sikerült lószállító alkalmatosságot szerezni, így ők most lovaik nélkül vettek részt a portyán, tudtuk meg vezetőjüktől, Szoboszlai Endrétől. Ez azonban nem azt jelentette, hogy nem pattantak fel a kollégák lovaira, ha tehették. A potyán megbeszélték, miként is alakul ez évi programjuk. A lovassport egészéről lévén szó, jelen volt Érköbölkútról Rákóczi Lajos tanár is, a fogathajtás „képviseletében”. Pontos időpontokat még nem szögeztek le, de az már biztosnak látszik, hogy április közepén egy Partiumi Huszárportya keretében műemlékavatásra kerül sor Köbölkúton, és ugyancsak az első félévben még a Hortobágyon is lesz egy túra.
A hely szelleme
Kágyán Nagy István és segítői várták ebéddel a huszárokat. A vendéglátótól megtudtuk: a híres diószegi szőlősdomboktól egy puskalövésnyire ugyancsak egy hajdani szőlész, Nagy Gábor pincéjénél voltunk. Az egykori gazda a múlt század elején 120 hektáron szőlészkedett, illetve elismert oltványtelepet működtetett. Az egykori birtok visszakapott „maradványán”, pár hektáron gazdálkodnak az utódok – egyikük a házigazda, és a Kisrózsa dülőben található pince – mely 1904–ben épült és 82 méter hosszú – is ennek része. Az ebéd után nyergeltek a huszárok, és Zatykó István vezényszavára indultak vissza Szentjobbra, ahol még megkoszorúzták a 2007–es Szent Imre Emléktúra befejeztével, annak emlékére állított kopjafát. A huszárok idei, év eleji találkozója vacsorával zárult. erdon.ro
2014. május 4.
Tíz éves a határok feletti „huszárdiplomácia”
Az elmúlt hét végén rendezték meg a Hajdú Bihar megyei Létavértesen a IV.Érmelléki Huszárokosító rendezvényt, Bihar megyeiek részvételével is. Arra is emlékezhettek, hogy éppen 10 esztendeje kezdett kialakulni a “huszárdiplomácia”, mely egyesek szerint sokszor hatékonyabb, mint a politikusok ténykedése.
Létavértesre érkezve rögtön szembetűnik a kisváros rendezettsége, a közterületek pedáns tisztasága, a kívülről impozáns sportcsarnok és uszoda épületére irigykedve vetettem sóvár pillantásokat. Mosolyogva igazított útba szombat délelőtt egy cukrászda pultja mögött álló hölgy a Liget tanya irányába, tudta, hogy “a Csontosékat” keresem. Valóban, Csontos János, a Hajdú Bihar megyei Hagyományőrző Huszáregyesület elnökének tanyájára tartok, ahol a IV.Érmelléki Huszárokosítót tartják. Az események már előző nap megkezdődtek, amikor fogadták a határon belüli és kívüli vendégeket, jártak velük Nagykerekiben, Kismarján, Kokadon és Álmosdon is. Utóbbin tölgyfából faragott kopjafát állítottak a honvédő harcokban elpusztult lovak emlékére, melyet több száz kilométerről hoztak el a Kovászna megyei Vargyas település Csillagkövetők civil szervezet ajándékaként. Emlékmű van, de hasonló kopjafa nem őrzi a mai Magyarország területén az ember hűséges bajtársainak emlékét, tudtuk meg Szoboszlai Endrétől, a huszáregyesület sajtófelelősétől. A kopjafát Gellért Gyula nyugalmazott bihardiószegi lelkész áldotta meg, akit köszöntöttek is az eseményen nyugdíjazása alkalmából, elismeréssel a lovas hagyományőrzésben (is) tett munkájáért, hiszen kiemelkedő szerepe volt a határ innenső oldalán a huszárhagyományok felélesztésében, nem is beszélve a Diószeg-Álmosdi csatáról történő évenkénti megemlékezésről.
Okosítás
A Létavértestől nem messze, erdő rejtekén lévő Liget tanyára érve a pipacsos, akácvirágos úton, az első, ami megüti az ember fülét: a megnyugtató csend, amit madárcsicsergés tesz még kellemesebbé. Aztán az “Álomzug”-nak nevezett tanyán sülő lángos illata kecsegtet, de pogácsát is felszolgálnak az ideiglenes konferenciateremmé előléptetett fészerben, ahol Menyhárt Károly létavértesi polgármester, majd Csontos János köszöntötte a magyarországi, illetve a partiumi és erdélyi vendégeket – megyénkből Bihardiószeg és Szentjobb huszárjai voltak jelen, illetve a Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület tagjai. A rendezvény címében foglalt “okosítás” következett, egyelőre elméletben lovaglásról, lótartásról, futószárazásról, lótartókat érdeklő kérdésekről. Az elméletet gyakorlat követte, amikor a nagyobb karámban lovaglási és csikós, a kisebben futószáras bemutató volt, de például olyan érdekességet is megtudhatott a kívülálló is, hogy a ló patája az avatott szem számára az állat teljes életrajzát megmutatja. Közben már a több bográcsban rotyogott az étel, bor és pálinka is előkerült a kellemes napsütésben. Ahogy említettük, 10 esztendeje, a 2004. március 15-i ünnepségre érkeztek először a debreceni huszárok Nagyváradra. Az évforduló kapcsán Csontos Jánossal, illetve Rákóczi Lajos érköbölkúti tanárral, a honi lovassport jeles szakértőjével elevenítettük fel az akkori időket.
Emlékek
Ha nem is szóról szóra, de mindketten hasonló nosztalgiával emlékeznek arra, amikor az akkori RMDSZ-vezetők kérésére megszervezték a huszárok felvonulását a főutcán, illetve a Szacsvay és a Petőfi szobornál, arra, hogyan öltöztek huszárruhába a debreceniek az állatkert melletti kaszárnyában, nem kis pánikot keltve az ottani egyenruhások között, micsoda lelkesedéssel fogadták őket a váradiak a Körös partján, majd a felvonuláson, hányan és hányan könnyezték meg a látványukat, hogyan szórtak főleg az idősebbek virágot a lovak patája elé… Abban az évben csatlakozott Magyarország az EU-hoz, később Románia is, és ez könnyebbséget hozott a határ átjárhatóságában, így már sorra meg lehetett szervezni – hogy csak a nevezetesebbeket említsük – a Szent Imre Emléktúrát Csíkszentimre és Hegyközszentimre között, (2007), a marosvásárhelyi huszárok avatását az ottani várban (2009), a Bem-túrát Kolozsvár és Kézdivásárhely között (2011), a Lenkei tábornok-emléktúrát (2013). Közben Bihar megyében is megalakultak a huszárcsapatok, előbb Szentjobbon, majd Diószegen, bekapcsolódva a rendezvényekbe, és sajátokkal is előrukkolva. Mindkét beszélgetőpartnerem politikusi múlttal rendelkezik, így avatottakként válaszolhattak: miben különbözik a “huszárdiplomácia” a hagyományostól? Mindkettejük szerint a nem protokolláris, az emberekhez közvetlenebbül szóló kapcsolatokról van szó, melyeket (jó esetben) nem fertőz meg a fehérgalléros politika, olyan helyekre is eljutnak a magyar huszárok, például legutóbb Máramarosban, ahol a politikusokat nem biztos, hogy szívesen látták volna.
Magatartásforma
“A népi diplomácia, a ló szeretete, a hagyomány tisztelete összehozza az embereket, most például Kárásztelekről, Szilágysámsonból, Kémerről, Koltóról, Magyarremetéről, Szentjobbról, Székelyhídról, Diószegről, Létavértesről vannak vendégeim”, sorolta Csontos János, akinek a huszáregyesület tagjai segítettek a vendéglátásban. “A huszárok mindig is tudták, milyen drága az emberélet, így a huszárság, de akár a fogathajtást is említhetném, egy viselkedésmód, ami a becsületre, a tisztességre, az adott szó és egymás tiszteletére alapul, és nem utolsó sorban felelősségérzetre nevel, hiszen az állat tartása felelősség”, fogalmazott Rákóczi Lajos, hozzátéve, hogy Románia több megyéjére is ki szeretnék terjeszteni a huszárhagyományok őrzését, és a lovassportot is. Közben megfőttek az ételek, és három tangóharmonika is nótázásra csábította a huszárokat, civileket egyaránt, amibe bekapcsolódtak az időközben megérkezett szentjobbi Vadvirágok asszonykórus tagjai is. A “huszárokosítók” célja a kiképzés, a találkozás, a barátság erősítése – mondta Csontos János, aminek ez a negyedik is teljesen megfelelt.
Rencz Csaba
erdon.ro
Az elmúlt hét végén rendezték meg a Hajdú Bihar megyei Létavértesen a IV.Érmelléki Huszárokosító rendezvényt, Bihar megyeiek részvételével is. Arra is emlékezhettek, hogy éppen 10 esztendeje kezdett kialakulni a “huszárdiplomácia”, mely egyesek szerint sokszor hatékonyabb, mint a politikusok ténykedése.
Létavértesre érkezve rögtön szembetűnik a kisváros rendezettsége, a közterületek pedáns tisztasága, a kívülről impozáns sportcsarnok és uszoda épületére irigykedve vetettem sóvár pillantásokat. Mosolyogva igazított útba szombat délelőtt egy cukrászda pultja mögött álló hölgy a Liget tanya irányába, tudta, hogy “a Csontosékat” keresem. Valóban, Csontos János, a Hajdú Bihar megyei Hagyományőrző Huszáregyesület elnökének tanyájára tartok, ahol a IV.Érmelléki Huszárokosítót tartják. Az események már előző nap megkezdődtek, amikor fogadták a határon belüli és kívüli vendégeket, jártak velük Nagykerekiben, Kismarján, Kokadon és Álmosdon is. Utóbbin tölgyfából faragott kopjafát állítottak a honvédő harcokban elpusztult lovak emlékére, melyet több száz kilométerről hoztak el a Kovászna megyei Vargyas település Csillagkövetők civil szervezet ajándékaként. Emlékmű van, de hasonló kopjafa nem őrzi a mai Magyarország területén az ember hűséges bajtársainak emlékét, tudtuk meg Szoboszlai Endrétől, a huszáregyesület sajtófelelősétől. A kopjafát Gellért Gyula nyugalmazott bihardiószegi lelkész áldotta meg, akit köszöntöttek is az eseményen nyugdíjazása alkalmából, elismeréssel a lovas hagyományőrzésben (is) tett munkájáért, hiszen kiemelkedő szerepe volt a határ innenső oldalán a huszárhagyományok felélesztésében, nem is beszélve a Diószeg-Álmosdi csatáról történő évenkénti megemlékezésről.
Okosítás
A Létavértestől nem messze, erdő rejtekén lévő Liget tanyára érve a pipacsos, akácvirágos úton, az első, ami megüti az ember fülét: a megnyugtató csend, amit madárcsicsergés tesz még kellemesebbé. Aztán az “Álomzug”-nak nevezett tanyán sülő lángos illata kecsegtet, de pogácsát is felszolgálnak az ideiglenes konferenciateremmé előléptetett fészerben, ahol Menyhárt Károly létavértesi polgármester, majd Csontos János köszöntötte a magyarországi, illetve a partiumi és erdélyi vendégeket – megyénkből Bihardiószeg és Szentjobb huszárjai voltak jelen, illetve a Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület tagjai. A rendezvény címében foglalt “okosítás” következett, egyelőre elméletben lovaglásról, lótartásról, futószárazásról, lótartókat érdeklő kérdésekről. Az elméletet gyakorlat követte, amikor a nagyobb karámban lovaglási és csikós, a kisebben futószáras bemutató volt, de például olyan érdekességet is megtudhatott a kívülálló is, hogy a ló patája az avatott szem számára az állat teljes életrajzát megmutatja. Közben már a több bográcsban rotyogott az étel, bor és pálinka is előkerült a kellemes napsütésben. Ahogy említettük, 10 esztendeje, a 2004. március 15-i ünnepségre érkeztek először a debreceni huszárok Nagyváradra. Az évforduló kapcsán Csontos Jánossal, illetve Rákóczi Lajos érköbölkúti tanárral, a honi lovassport jeles szakértőjével elevenítettük fel az akkori időket.
Emlékek
Ha nem is szóról szóra, de mindketten hasonló nosztalgiával emlékeznek arra, amikor az akkori RMDSZ-vezetők kérésére megszervezték a huszárok felvonulását a főutcán, illetve a Szacsvay és a Petőfi szobornál, arra, hogyan öltöztek huszárruhába a debreceniek az állatkert melletti kaszárnyában, nem kis pánikot keltve az ottani egyenruhások között, micsoda lelkesedéssel fogadták őket a váradiak a Körös partján, majd a felvonuláson, hányan és hányan könnyezték meg a látványukat, hogyan szórtak főleg az idősebbek virágot a lovak patája elé… Abban az évben csatlakozott Magyarország az EU-hoz, később Románia is, és ez könnyebbséget hozott a határ átjárhatóságában, így már sorra meg lehetett szervezni – hogy csak a nevezetesebbeket említsük – a Szent Imre Emléktúrát Csíkszentimre és Hegyközszentimre között, (2007), a marosvásárhelyi huszárok avatását az ottani várban (2009), a Bem-túrát Kolozsvár és Kézdivásárhely között (2011), a Lenkei tábornok-emléktúrát (2013). Közben Bihar megyében is megalakultak a huszárcsapatok, előbb Szentjobbon, majd Diószegen, bekapcsolódva a rendezvényekbe, és sajátokkal is előrukkolva. Mindkét beszélgetőpartnerem politikusi múlttal rendelkezik, így avatottakként válaszolhattak: miben különbözik a “huszárdiplomácia” a hagyományostól? Mindkettejük szerint a nem protokolláris, az emberekhez közvetlenebbül szóló kapcsolatokról van szó, melyeket (jó esetben) nem fertőz meg a fehérgalléros politika, olyan helyekre is eljutnak a magyar huszárok, például legutóbb Máramarosban, ahol a politikusokat nem biztos, hogy szívesen látták volna.
Magatartásforma
“A népi diplomácia, a ló szeretete, a hagyomány tisztelete összehozza az embereket, most például Kárásztelekről, Szilágysámsonból, Kémerről, Koltóról, Magyarremetéről, Szentjobbról, Székelyhídról, Diószegről, Létavértesről vannak vendégeim”, sorolta Csontos János, akinek a huszáregyesület tagjai segítettek a vendéglátásban. “A huszárok mindig is tudták, milyen drága az emberélet, így a huszárság, de akár a fogathajtást is említhetném, egy viselkedésmód, ami a becsületre, a tisztességre, az adott szó és egymás tiszteletére alapul, és nem utolsó sorban felelősségérzetre nevel, hiszen az állat tartása felelősség”, fogalmazott Rákóczi Lajos, hozzátéve, hogy Románia több megyéjére is ki szeretnék terjeszteni a huszárhagyományok őrzését, és a lovassportot is. Közben megfőttek az ételek, és három tangóharmonika is nótázásra csábította a huszárokat, civileket egyaránt, amibe bekapcsolódtak az időközben megérkezett szentjobbi Vadvirágok asszonykórus tagjai is. A “huszárokosítók” célja a kiképzés, a találkozás, a barátság erősítése – mondta Csontos János, aminek ez a negyedik is teljesen megfelelt.
Rencz Csaba
erdon.ro
2015. január 12.
Új fejezet a huszárhagyomány-őrzésben
Szent Imre szobrának megkoszorúzásával kezdődött, majd a helyi iskolában folytatódott szombaton Hegyközszentimrén a Partiumi Hajdú-Kuruc-Huszár Hagyományőrző Egyesület közgyűlése.
Az évszakhoz képest enyhe, havazás helyett csepergő esőben kezdődött meg szombaton délben Hegyközszentimrén a Partiumi Hajdú-Kuruc-Huszár Hagyományőrző Egyesület közgyűlése, a Szalárd községhez tartozó falu névadója szobrának megkoszorúzásával. Bihar és Hajdú Bihar megyei huszárok álltak díszőrséget a hagyomány szerint a falu határában vadászbalesetben elhunyt Szent Imre herceg mellszobra mellett, melyet a huszáregyesületek képviselői, Szabó Ödön képviselő, továbbá Szalárd és Bihar községek elöljárói koszorúztak meg. A gyűlés az iskola tornatermében folytatódott, ahol az elnökségben helyet foglalók nevében Gellért Gyula ny.esperes, h.őrző vezérezredes köszöntötte a megjelenteket, műsorvezetőként ténykedve a továbbiakban. Nagy Miklós polgármester örömét fejezte ki, hogy sokan és sok helyről eljöttek "erőt meríteni a múltból" a hagyományőrzők közgyűlésére.
Szobor a fejedelemnek
Szabó Ödön beszéde elején elégedetten nyugtázta, hogy Gellért Gyula nyugdíjba vonulása nem jelenti egyben, hogy pontot tett volna hagyományőrző munkája végére is, majd felidézte a Bihar megyei huszárok elmúlt évtizedes történetét, indulva onnan, amikor 10 esztendeje debreceni huszárok érkeztek a március 15-i ünnepségre Nagyváradra, eljutva mára oda, hogy megyénk "exportál" huszárokat "odaáti" eseményekre. Hangsúlyozta a történtek nyomán kialakult személyes, baráti kapcsolatok fontosságát és továbblépésnek minősítette a közgyűlés megtartását. A huszár-események állandó résztvevője, az érköbölkúti Rákóczi Lajos magyartanárhoz méltóan frappánsan kar-, kor, sors- és bajtársait üdvözölte, majd az Erdélynek 5 fejedelmet adott Rákócziak koráról tartott rövid előadást. Bejelentette: az 1707-ben kiadott Székelyhídi Kiáltvány apropóján április 8-án szobrot állítanak a városhoz tartozó Érköbölkúton II.Rákóczi Ferenc fejedelemnek.
Tízéves huszárdiplomácia
Csontos János, a Hajdú Bihar Megyei Lovas- és Huszárhagyományőrző Egyesület elnöke egyebek mellett arról szólt, hogy ez a fajta hagyományőrzés nem olcsó, a "fizetség" pedig 1-2 jó szó, egy meghatott tekintet. Reményét fejezte ki, hogy az Álmosd-Diószeg csata imitációja tovább fog élni, illetve tudatta: idén március 15-re Aradra hivatalosak a Bihar és Hajdú Bihar megyei huszárok, a Szabadságszobor melletti ünnepségre. Szoboszlai Endre, a debreceni egyesület tagja és sajtófelelőse a "huszárdiplomácia" fogalmát járta körül, tapsot kiváltva hozzátéve: "Nekünk könnyű otthon magyarnak lenni, de ide jövünk magyarságot tanulni." A beszédek közben 6 fiatalt vettek fel a Vay Ádám Kurucezred, illetve 6 felnőttet a Gróf Tisza István Huszárezred állományába.
Tervek 2015-re
Gellért Gyula beszámolt a 2014-es tevékenységükről, majd számos tervet felsorjázott 2015-re, amikor Bocskai- és Rákóczi megemlékezések fogják "uralni" a naptárt. A fegyverbemutató objektív okokból elmaradt, a közgyűlés zárása Zatykó Istvánnak, a Szentjobbi Hagyományőrző Huszár Egyesület elnökének osztályrésze volt. Beszédében köszönetet mondott a házigazdáknak, az esemény szervezőinek, majd mindenkit a hagyományok, ezen belül a huszárhagyományok továbbéltetésére buzdított, mely megfogalmazása szerint semmihez nem hasonlítható élményeket rejt. Végezetül Meleg Vilmos színművész (aki maga is h.őrző ezredes) adott elő egy részt "Magyarnak lenni" című versösszeállításából, a Szózat és a Himnusz éneklése után pedig a házigazdák vacsorát tálaltak.
Rencz Csaba
erdon.ro
Szent Imre szobrának megkoszorúzásával kezdődött, majd a helyi iskolában folytatódott szombaton Hegyközszentimrén a Partiumi Hajdú-Kuruc-Huszár Hagyományőrző Egyesület közgyűlése.
Az évszakhoz képest enyhe, havazás helyett csepergő esőben kezdődött meg szombaton délben Hegyközszentimrén a Partiumi Hajdú-Kuruc-Huszár Hagyományőrző Egyesület közgyűlése, a Szalárd községhez tartozó falu névadója szobrának megkoszorúzásával. Bihar és Hajdú Bihar megyei huszárok álltak díszőrséget a hagyomány szerint a falu határában vadászbalesetben elhunyt Szent Imre herceg mellszobra mellett, melyet a huszáregyesületek képviselői, Szabó Ödön képviselő, továbbá Szalárd és Bihar községek elöljárói koszorúztak meg. A gyűlés az iskola tornatermében folytatódott, ahol az elnökségben helyet foglalók nevében Gellért Gyula ny.esperes, h.őrző vezérezredes köszöntötte a megjelenteket, műsorvezetőként ténykedve a továbbiakban. Nagy Miklós polgármester örömét fejezte ki, hogy sokan és sok helyről eljöttek "erőt meríteni a múltból" a hagyományőrzők közgyűlésére.
Szobor a fejedelemnek
Szabó Ödön beszéde elején elégedetten nyugtázta, hogy Gellért Gyula nyugdíjba vonulása nem jelenti egyben, hogy pontot tett volna hagyományőrző munkája végére is, majd felidézte a Bihar megyei huszárok elmúlt évtizedes történetét, indulva onnan, amikor 10 esztendeje debreceni huszárok érkeztek a március 15-i ünnepségre Nagyváradra, eljutva mára oda, hogy megyénk "exportál" huszárokat "odaáti" eseményekre. Hangsúlyozta a történtek nyomán kialakult személyes, baráti kapcsolatok fontosságát és továbblépésnek minősítette a közgyűlés megtartását. A huszár-események állandó résztvevője, az érköbölkúti Rákóczi Lajos magyartanárhoz méltóan frappánsan kar-, kor, sors- és bajtársait üdvözölte, majd az Erdélynek 5 fejedelmet adott Rákócziak koráról tartott rövid előadást. Bejelentette: az 1707-ben kiadott Székelyhídi Kiáltvány apropóján április 8-án szobrot állítanak a városhoz tartozó Érköbölkúton II.Rákóczi Ferenc fejedelemnek.
Tízéves huszárdiplomácia
Csontos János, a Hajdú Bihar Megyei Lovas- és Huszárhagyományőrző Egyesület elnöke egyebek mellett arról szólt, hogy ez a fajta hagyományőrzés nem olcsó, a "fizetség" pedig 1-2 jó szó, egy meghatott tekintet. Reményét fejezte ki, hogy az Álmosd-Diószeg csata imitációja tovább fog élni, illetve tudatta: idén március 15-re Aradra hivatalosak a Bihar és Hajdú Bihar megyei huszárok, a Szabadságszobor melletti ünnepségre. Szoboszlai Endre, a debreceni egyesület tagja és sajtófelelőse a "huszárdiplomácia" fogalmát járta körül, tapsot kiváltva hozzátéve: "Nekünk könnyű otthon magyarnak lenni, de ide jövünk magyarságot tanulni." A beszédek közben 6 fiatalt vettek fel a Vay Ádám Kurucezred, illetve 6 felnőttet a Gróf Tisza István Huszárezred állományába.
Tervek 2015-re
Gellért Gyula beszámolt a 2014-es tevékenységükről, majd számos tervet felsorjázott 2015-re, amikor Bocskai- és Rákóczi megemlékezések fogják "uralni" a naptárt. A fegyverbemutató objektív okokból elmaradt, a közgyűlés zárása Zatykó Istvánnak, a Szentjobbi Hagyományőrző Huszár Egyesület elnökének osztályrésze volt. Beszédében köszönetet mondott a házigazdáknak, az esemény szervezőinek, majd mindenkit a hagyományok, ezen belül a huszárhagyományok továbbéltetésére buzdított, mely megfogalmazása szerint semmihez nem hasonlítható élményeket rejt. Végezetül Meleg Vilmos színművész (aki maga is h.őrző ezredes) adott elő egy részt "Magyarnak lenni" című versösszeállításából, a Szózat és a Himnusz éneklése után pedig a házigazdák vacsorát tálaltak.
Rencz Csaba
erdon.ro