Szlucska János: „Pünkösdi királyság”. Az észak-erdélyi oktatásügy története, 1940–1944 /Gondolat Kiadó, Budapest, 2009/ című könyve az észak-erdélyi oktatásügy történetét mutatja be a második bécsi döntéstől 1944-ig, vagyis a magyar tannyelvű iskolai hálózat újbóli kitelepülésétől a magyar közigazgatás megszűnéséig. Az adatok elemző feldolgozásával egyidejűleg a szerző a visszaemlékezések és a korabeli újságcikkek segítségével bepillantást nyújt az iskolások, tanítók és tanárok mindennapi életébe is. Az erdélyi magyarság megváltóként üdvözölte a magyar honvédeket, olvasható a könyv Észak-Erdély népiskolái című fejezetében. Az erdélyi magyarság oktatásának tragédiáját legjobban a számadatok tükrözik: a bécsi döntés előtti utolsó tanévben Székelyföld színmagyar megyéi közül Csíkban 4,9%, Udvarhely megyében 1,5%, Háromszéken 0% volt a magyar tannyelvű elemik aránya. Sokakban vált ki megdöbbenést a „numerus clausus”, amely a zsidók számára népesedési számarányuknak megfelelően engedélyezte a felsőfokú oktatásban való részvételt. De akkor hogyan értékelhetjük azt a román politikát, amelyik az alsó fokú oktatás terén csökkentette a magyarság számarányához képest iskoláik számát századrészre? A bécsi döntés után a legfontosabb feladat a magyar tannyelvű iskolák számának növelése volt. /gondolatkiado. blog. hu/2009/12/17/fejezet/