"Megjelent Szinberger Sándor, a kolozsvári Állami Magyar Opera egykori igazgatója könyve /Vesszőparipáim (1997-1998), Erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadó, Kolozsvár, 2000/. Szinberger Sándor 1956-tól 1973-ig állt az intézmény élén. A zenei kultúra elsekélyesedése miatti őszinte aggódása késztette Szinberger Sándort a hozzá nem értők és kóklerek hadának leleplezésére, mert féltette a jó muzsikát, mert kiáll az igazi értékek mellett. Az egyik fejezetcím /Adalékok a kottát nem ismerők árulásának jelenkori történetéhez/ sok mindent elárul a tartalomból. A tizenöt éve fiatalon elhunyt Deák Tamás esszé-, regény- és drámaírót Szinberger "kultúrsznobnak″, hazugnak és dilettánsnak minősítette. /Németh Júlia: Szinberger Sándor vesszőparipái. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./"

"Dehel Gábor Szatmárnémetiben született, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát 1961-ben végezte el, Kolozsváron kezdte pályáját. Színészi karrierje rendezői, írói tevékenységgel bővül már a hetvenes évektől kezdődően. 1991-től az Állami Magyar Opera rendezője. Negyven éve színész, rendező és író. Játszotta főszerepek sorozatát, de statisztált is. Színházi pályafutásához hozzátartoznak szakmai cikkei, a rádióban, a televízióban, a színháznál bemutatott írásai. Dehel szerint Szinberger Sándor igazgató-főrendező vezetése alatt a Magyar Opera egyik legtermékenyebb korszakát élte. Dehel Gábor Bukarestben rendezői szakot végzett. - Az Erkel-sorozat közel tíz éves munka. Beleszeretett ebbe a munkába, elsősorban azokba, amelyeket színpadi előadásként újra felfedeztek. Igazi kihívás volt minden részvevő számára. Hary Béla karmester készíti a sorozat hetedik előadásának, a Saroltának zenei anyagát. Szeretné, ha előadásaik eljutnának a hazai színpadokra is, de eddig még Marosvásárhelyre sem jutottak el. Dehel szerint ezeknek az előadásoknak szerepe lehet a sorvadó önazonossági tudat ápolásában. /Hintós Diana: Négy évtized "két úr" szolgálatában. Dehel Gábor színművész és rendező 40 éve a kolozsvári színpadokon. = Szabadság (Kolozsvár). okt. 20./"

Izraelben megírt, itthon Laskay Adrienne gondozásában megjelent első kötete után most a hazatekintő Szinberger Sándor újabb három könyvvel gazdagította a hazai operairodalmat, a magyart és a románt egyaránt. A három kötet cím szerint: A visszatekintő számadása, Vesszőparipáim, A közönség rászedésének rövid antológiája. Szinberger Sándor visszaemlékezett a kolozsvári színjátszás utolsó hatvan esztendejére, "mint szem- és fültanú, no meg egy kissé mint cselekvő részese az eseményeknek". A nyolcvanadik évét betöltött Szinberger Sándor zeneszerzést tanult a kolozsvári Zeneakadémián és művészettörténetet a Bolyai Tudományegyetemen. 1951-ben lett főrendező a Magyar Operában, 1956-tól pedig ugyanott igazgató és főrendező. 1974-i volt a Magyar Opera igazgatója, utána a kolozsvári román operánál dolgozott még négy évet. Sikerei voltak külföldi rendezésein is, hiszen dolgozott Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Olaszországban, sőt, Egyiptomban is rendezte az Aidát! 1978-ban kivándorolt Izraelbe, ahol újságíróként dolgozott, később pedig egyetemi tanárként és operaszerzőként. Azonban Izraelben is megmaradt jó magyarnak. Bizonyíték rá ez a négy, magyarul megírt és megjelentetett könyv. /Kovács Ferenc: A visszatekintő számadása. Szinberger Sándor gondolatai az operáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

"Harminc évvel ezelőtt fiatal énekesnő került a Kolozsvári Magyar Operához: Kirkósa Júlia, aki hamarosan az intézmény vezető magánénekese lett. Jól sáfárkodott tehetségével: ezt mi sem bizonyítja jobban, mint tavalyi szerepei, hiszen most is sikeres fellépéseket tudhat maga mögött: gondoljunk csak az idei Kriza-gálára. Gazdag pályája nyugdíjasként sem zárult le teljesen: tovább énekel, tanít, doktorál. Kirkósa Júlia elmondta, hogy minden fellépés élményszámba ment. Szinberger Sándor akkori igazgató-főrendező elve a fokozatosság volt: a pályakezdő énekesnek kisebb szerepeket kell adni, nem "mélyvízbe dobni", mert az nyomot hagyhat egész pályáján. Kirkósa csak az 1989-es rendszerváltás után kapta meg első kategóriás minősítését, ez a legmagasabb művészi fokozat. Többször fellépett Bukarestben az ottani Operaházban, többször külföldön. Jelenleg írja doktori disszertációját, témavezetője dr. Angi István, a Gh. Dima Zeneakadémia professzora. Tíz évvel ezelőtt kezdődött tanári pályája Kolozsváron a Zeneakadémián, de ez tőle független okok miatt abbamaradt. Hatodik tanévét kezdi Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen. Kirkósa Júlia az ittmaradás híve, még akkor is, amikor itt mindenért kétszer annyit kell dolgozni. /Hintós Diana: Három sikeres évtized a Kolozsvári Magyar Operánál. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./"

Hárman is áttelepültek Kolozsvárról Izraelbe a Ceausescu-diktatúra idején: Rappaport Ottó rendező, Szinberger Sándor operaigazgató és Junger Ervin zeneszerző. Szinberger öt könyvet írt Izraelben, melyeket Kolozsváron jelentetett meg. Junger Ervin két könyvet adott ki. Junger Ervin /sz. Temesvár. 1931. máj. 28./ Kolozsváron elvégezte a Zenekonzervatóriumot zeneszerzés, zongora és karmesteri szakon. Itt működött mint tanársegéd, gyakornok, majd előadótanár 1977-ig, Izraelbe való távozásáig, ahol különböző zeneiskolai tisztségeket töltött be. Jelenleg nyugdíjas. Junger Ervin Csendes számadás című könyvében 1965 és 1974 között az Utunkban, a Korunkban, az Igaz Szóban, az Előrében és A Hétben megjelent zenei cikkeit gyűjtötte össze. 1978-tól az izraeli Új Keletben publikál rendszeresen. Az Új Keletben publikált írásaiból válogatta a Szentföld zenéje című kötetét. /Kovács Ferenc: Emlékképek letűnt időkről. Junger Ervin könyvei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Hary Béla karmester és zeneszerző hetvenéves /sz. 1934. okt. 2./. A kolozsvári Magyar Opera karmestere operát, balettet, operettet, szimfonikus műveket egyaránt vezényelt kezdve a klasszikusoktól a kortárs zeneszerzők darabjáig. Zeneszerzői tevékenysége is sokrétű, balettekhez írt zenét, továbbá musicalt és szimfonikus költeményt. Hary Béla a hetvenes években lett az opera igazgatója, miután távozott az akkori igazgató, Szinberger Sándor. 1973-tól 1977-ig volt igazgató, őt követte Kriza Ágnes énekes, aki egy évadot vállalt, majd következett Márki Zoltán költő, Sigmond István író. 1984-ben újból Hary Bélát nevezték ki igazgatónak és ezt a tisztséget a rendszerváltásig betöltötte. Nagyon nehéz volt a kommunista rendszerben egy művészeti intézmény élén állni. A külföldi vendégszereplések nagyon ritkák voltak Romániában. Különleges dolog volt, hogy a társulat 1969-ben eljutott az akkori Jugoszláviába, később pedig Olaszországba. Hary Béla jelenleg Kolozsvár mindkét operaházában vezényel és a Zeneakadémián is tanít. /Hintós Diana: Hetvenedik születésnapján köszöntjük Hary Béla karmestert, a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagját. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

1948 decemberében Kolozsváron a nemrég megalakult Magyar Opera első előadását, Kodály Zoltán Háry János című dalművét láthatta-hallhatta a közönség. A zenekar többnyire amatőr muzsikusokból, konzervatóriumi növendékekből verbuválódott. Szinberger Sándor igazgató és rendező munkássága idején a nagyszámú operett mellett Verdi és Puccini operáitól az intézmény eljutott Wagner műveinek magas színvonalú tolmácsolásáig. Nehéz időszak volt, havi 21 előadással, kiszállásokkal megtoldva. A négy ember sohasem muzsikált együtt, így négyesben, mégis meg kell említeni őket: Major Ferenc nagybőgős 92 éves, Morvai István fuvolás 87, Csire József hegedűs 81 és Barcsay Zoltán brácsás 78 éves. Ők is játszottak azon a történelmi nyitó-előadáson. Már csak ők mesélhetnek élőszóval az erdélyi magyarság kultúrtörténetének e jeles eseményéről, élő tanúi a Kolozsvári Magyar Opera hőskorának. /Szilágyi Sándor: Rendhagyó kvartett. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

Elhunyt Barcsay Zoltán zeneművész-tanár, súlyos betegség vitte el augusztus 30-án. Kolozsváron született 1929. május 24-én. Hegedülni a Zsizsmann-konzervatóriumban tanult. A Magyar Operában játszott, az opera egyik alapító tagjaként. Márkos Albert tanár javaslatára a hegedűt brácsára cserélte fel, és szólamvezetőként onnan is ment nyugdíjba. 1954-ben végezte a kolozsvári Gh. Dima Zenekonzervatóriumot, a következő évben már a zenelíceum tanára. Nyugdíjazása után (1992), már betegen, a balett-líceumban korrepetitor volt. Zeneszerzőként elsősorban hangszerelt, többek között Horváth Béla–Szinberger Sándor Kék Duna című operettjét, amely sokáig repertoárdarabja volt az operának. Vezényelt operetteket, Big-Band együttesével évekig koncertezett. Nyugdíjasként közösségi munkában vezette a heti egy összejövetelen az „Öreg fiúk” együttesét a Magányosok Klubjában. Párhuzamosan muzsikált az orvosok zenekarában is. Dalszerző munkásságáért Reményik-díjjal tüntették ki. /Laskay Adrienne: Búcsú Barcsay Zoltántól. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./