Kecskeméten ülésezett a Nemzeti Összetartozás Bizottsága
Az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága kedden Kecskeméten, a Városháza Dísztermében tartotta meg egész napos kihelyezett ülését.
Az ülésen részt vettek az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjai: Potápi Árpád János elnök, Dr. Kovács Ferenc alelnök, Dr. Szili Katalin alelnök, Ékes Ilona, Dr. Hoppál Péter, Kalmár Ferenc András, Kőszegi Zoltán, Dr. Stágel Bence, Dr. Dorosz Dávid, Szávay István, Szabó Vilmos bizottsági tagok.
A Határon Túli Magyar Szervezetekkel Együttműködő Munkacsoport: Leviczky Cirill, az Oktatási, Kulturális és Egyházügyi Bizottság elnöke, a munkacsoport vezetője, Bogdándy Ferenc, a Rákóczi Szövetség alelnöke, Engert Jakabné képviselő asszony, a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület elnöke, Farkas Gábor, az Európa Jövője Egyesület elnöke, Józsa Katalin, a Kecskeméti Ifjúsági Otthon igazgatója, Kerényi György, a Kecskemét - Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület elnöke, Németh Ernő, a Gong Rádió főszerkesztője; Palotás József, a Türr István Képző és Kutató Intézet Kecskeméti Igazgatóság igazgatója; valamint Papp Zsolt, a Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola igazgatója.
Fazakas Géza színművész - aki a Marosvásárhelyi Színiakadémián végzett, és 10 éve a kecskeméti Katona József Színház tagja – versmondásával kezdődött meg az ülés. A megjelenteket Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának nevében dr. Zombor Gábor polgármester köszöntötte, és mutatatta be a város kapcsolatait a határon túli kisebbségekkel. Majd Mák Kornél alpolgármester beszélt a város és a határon túli magyar közösségek összefogásának eredményeiről.
A kihelyezett ülésen ahatáron túli kapcsolatokat ápoló szervezetek és intézmények közül bemutatkozott az Európa Jövője Egyesület, előadó Farkas Gábor elnök; a Katolikus Egyház és Szent Imre Általános Iskola, előadó Papp Zsolt igazgató; a Kecskeméti Főiskola, előadó Dr. Boza Pál főiskolai tanár; a Kecskeméti Ifjúsági Otthon, előadó Józsa Katalin igazgatónő; a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület, előadó Sipos Zsolt elnökhelyettes; a Kecskeméti Műszaki Szakképző Iskola, Speciális Szakiskola és Kollégium, előadó Leviczky Cirill igazgató; a Kecskeméti Református Egyházközség, előadó Varga Nándor elnöklelkész; a Kecskemét – Széchenyi városi Közösségépítő Egyesület, előadó Hortobágyi Tibor; valamint a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület, előadó Engert Jakabné elnök.
A Nemzeti Összetartozás Bizottsága 2010. december 23-án az Országgyűlés 2010. évi utolsó döntésével jött létre, 2011. január 1-jei hatállyal. A létrehozásról szóló határozat indoklása szerint a 2010. évi választásokat követően kialakított új kormányszerkezet kifejezésre juttatta azon politikai szemléletváltást, amely szerint a határon túlinak mondott magyarok ügye nem külügyi kérdés, kormányzati szinten nem a Külügyminisztérium, hanem egy tárca nélküli miniszter (miniszterelnök-helyettes), valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladata.
A határozat szerint a képviselőcsoportok között egyetértés van abban, hogy az Országgyűlés bizottsági rendszere is tükrözze ezt a szemléletet. Ennek kifejezéseként az országgyűlési határozat létrehozta a Nemzeti Összetartozás Bizottságát, amelynek tevékenysége: élő kapcsolatot tartanak a határon túli politikai és társadalmi szervezetekkel, figyelemmel kísérik a határon túli magyarság támogatását.
Először fordult elő, hogy Kecskeméten tartotta kihelyezett ülését az Országgyűlés egyik bizottsága. Egyben ez volt az első alkalom, hogy a Nemzeti Összetartozás Bizottsága valamely anyaországi városban tartott kihelyezett ülést - korábban üléseztek Beregszászon, Lendván és legutóbb Nagyszalontán.
E megtiszteltetés azért érhette Kecskemétet, mert városunk felkarolta a határon túli magyarság ügyeinek támogatását, követendő példát mutatva a magyar településeknek. Kecskemét közgyűlése egyhangúan – a magyarországi városok sorában elsőként – rendeleteiben, szabályzataiban, költségvetésében deklarálta a határon túli magyarság ügyének támogatását. A Közgyűlés Oktatási, Kulturális és Egyházügyi Bizottsága ugyancsak országos egyetlenként határozatban döntött egy tanácsadó, véleményező, indítvány- és javaslattevő testület, a Határon Túli Magyar Szervezetekkel Együttműködő Munkacsoport létrehozásáról.
Kecskemét testvérvárosi kapcsolatai legintenzívebben a határon túli magyarlakta városokkal működnek: Marosvásárhellyel, Sepsiszentgyörggyel, Beregszásszal, Galántával, Újvidékkel.
2009 decemberében Kecskemét belépett a Hét Határ Határon Átnyúló Önkormányzati Szövetség a Kárpát-medencében Egyesületbe. A Szövetség elsődleges célja a határokon túli településekkel való szorosabb együttműködés elősegítése, ezáltal az EU elvárásainak is megfelelő régiófejlődés, az esélyegyenlőség, a versenyképesség növelése, az EU-tagállamokkal való hatékony együttműködés előmozdítása. Kecskemét büszke lehet a városban tevékenykedő civil szervezetekre, a magánszemélyektől induló kezdeményezésekre, az önkéntes vállalásokra is.
Ugyancsak az országban elsőként civil kezdeményezésre Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója ez év október 1-jén, a Városháza Díszudvarán – az általa megálmodott és megfogalmazott – Szent István-tervet mutatta be. Hende Csaba honvédelmi miniszter, aki magánszemélyként vett részt a rendezvényen, a terv alapján A mi ügyünk címmel íródott könyvet mutatta be. Kettejük közös előadása óta városunkban további civil kezdeményezések láttak napvilágot, valamint intézmények, szervezetek, magánszemélyek kapcsolódtak be a kecskeméti Szent István-terv megvalósításába.
Az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága kecskeméti kihelyezett ülésének résztvevői egy kiadványt vehettek át, amely átfogó képet nyújt a városi civil mozgalmakról, az egyházak, valamint az oktatási és kulturális intézmények szerteágazó, széleskörű tevékenységéről. A csaknem 50 szervezet fáradságos munkájának köszönhető a városunkra jellemző, nemzeti összetartozás tudat formálása és fenntartása.
Kecskemét.hu

Munkacsoport Székelyföldért
Székelyföldért informális munkacsoport alakul ma Budapesten, a testület létrehozását a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának önkormányzatiságért és autonómiáért felelős bizottsága javasolta.
Az újonnan létrejövő testületben az erdélyi magyar pártok és szervezetek, valamint a magyar országgyűlésben képviselettel rendelkező alakulatok képviselői kapnak helyet – számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt háromszéki szervezetének elnöke. Mint mondta, az új munkacsoport létrehozását Gaudi-Nagy Tamás és Kalmár Ferenc magyar országgyűlési képviselők kezdeményezték, és Szili Katalin hívta össze. A KMKF-en belül igény mutatkozott erre a bizottságra, hiszen Székelyföld területi autonómiája prioritás a Kárpát-medencében, annak megvalósulása precedensértékű lenne a többi elcsatolt országban élő magyar kisebbség számára is.
A munkacsoport elsődleges feladata rögzíteni azokat a konkrét lépéseket, amelyek az Európai Unión belüli jogérvényesítéshez szükségesek – magyarázta Kulcsár-Terza, aki a magyar kormány olyan döntései nyomán, mint a könnyített honosítási eljárás, a nemzeti összetartozás napjának kijelölése, valamint a KMKF és a Magyar Állandó Értekezlet munkája során tapasztaltak alapján derűlátónak mutatkozott a valós nemzeti összefogás megvalósításában.
Farczádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közlemény
A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének lemondott vezetői közös közleményben fordulnak utoljára a közvélemény felé. Az utóbbi időben olyan súlyos vádakkal illették eddigi munkásságunkat, hogy kénytelenek vagyunk azokra tényszerűen, tételesen válaszolni.
1. A bennünket ért túlzott üzemanyag fogyasztással kapcsolatos vád: a KIM képviselői 4 autóval osztották az üzemanyagköltséget, a valóságban azonban a 4 MCSMSZ tulajdonában levő autó fölött (2 Dacia, egy Matiz és egy VW kisbusz – ez utóbbi nem MCSMSZ tulajdon, de tartós használatra nálunk van új kora óta) van további 15 autó, amely szerződéses alapon áll az oktatás szolgálatában (Contract de comodat). Ezek általában a tanárok saját tulajdonú autói, amelyek amikor szolgálati ügyben járnak üzemanyag térítésre jogosultak (versenyek, tanári gyűlések, bákói ügyintézés, de helyszínek közti ingázása a tanárnak pl. Klézse-Somoska-Buda – ezek mind-mind benne vannak). A Répás Zsuzsanna, helyettes államtitkár asszony által említett 2010. áprilisában pl. szavalóversenyt bonyolítottunk. Kérjük, hogy vetítsék térképre: a 25 oktatási helyszínről elhozni Frumószára a gyerekeket és tanárokat majd hazaszállítani hány autó kell, ez hány km-t jelent...
Ugyanakkor elismerjük, hogy hiányoztak az üzemanyag számlák mellől a menetlevelek, ezt a vizsgálat után bevezettük és az elmúlt fél évben szigorúan megköveteltük minden elszámolótól.
2. Az AMMOA által visszatartott támogatások kapcsán:
Csak az utolsó esetet hozva fel példaként: 2011 decemberének elején az MCSMSZ nem rendelkezett a december 4-én esedékes tanári bérek kifizetéséhez szükséges összeggel, az AMMOA számláin pedig mintegy 15 millió Ft volt. Kértük, hogy küldjék át, de arról kaptunk értesítést, hogy lekötötték ezeket a pénzeket, nem utalhatnak. Ezt követően december 23-án mégiscsak megérkezett egy célirányos támogatás az AMMOA-tól (44.000 lejt), amelyet a magyarfalusi közösségi ház építésének folytatására szánt egy támogató, de a működési keretet továbbra sem. 2012 január 23-án megérkezett a keresztszülők nyomására a keresztszülők által befizetett támogatásokból 83.000 lej (csak összehasonlításképpen: az egy havi béralap: januárra 84.273 lej volt – járulékokkal együtt), az AMMOA számláján maradt közel 10 millió Ft, amely a magyarországi 1%-okból fakadt. A vita ekkor már hónapok óta azon folyt, hogy ezt az összeget az AMMOA és a KEMCSE saját működésére valamint óriásplakátokra szerették volna felhasználni az AMMOA kurátorai, az MCSMSZ pedig ezt nem tudta elfogadni. Kérjük, hogy az AMMOA hozza nyilvánosságra a számláin levő összegek listáját: működésük során minden hónap elsején mennyi pénz volt lekötve és/vagy folyószámláikon (miközben Moldvában többször elakadt a tanárok bérezése stb.)
3. A gépkocsik irreálisan magas javítási költségei kapcsán:
Csakis az MCSMSZ tulajdonában levő gépkocsik szervizelését számoltuk el. Elavult, régi gépkocsiparkkal rendelkeztünk, aki járt Moldvában az tudja, hogy a moldvai útviszonyok mellett évi több mint 50.000 km/autó megtételével sajnos a javítási költségek is magasak.
4. A gépkocsik magas autómosási költsége
Az autókkal gyakran szállítunk gyerekeket is. A sáros utakon túl a legnagyobb gondot a kárpit tisztán tartása jelenti, ennek tisztítása a drágább (a gyerekek rosszul viselik az utazást).
5. Olyan számláról nem tudunk, amit elszámoltunk az AMMOA és a Kormány felé is (ellenőrizzük – évente több mint 3000 könyvelési alapakta van).
6. Nem különítjük el a könyvelésben a pályázati elszámolásokat
Ez valóban igaz, az MCSMSZ-nél az volt a gyakorlat, hogy csak az előkönyvelés szintjéig kezeljük külön a pályázati elszámolásokat, a könyvelésben már együttesen szerepelnek a költségek.
7. Nem érvénytelenítettük a pályázati elszámolásokhoz csatolt bizonylatok eredeti példányát.
Ez is igaz. Oka: korábban úgy tudtuk, hogy nem áll jogunkban egy eredeti könyvelési aktára ráírni semmit (hiszen a számla kereskedőnél, szolgáltatónál maradó példányára ez már nem kerülne rá). Ezt azóta megértettük, hogy nem így van, az ellenőrzés lefolytatása óta érvénytelenítette pénzügyes kollégánk a számlák eredetijét is.
8. Hiányoznak a társadalmi szervezetek működéséhez szükséges belső szabályzatok
a. Romániában minden civil szervezet elsősorban a bíróság által elfogadott Alapszabálya szerint működik, ezzel természetesen az MCSMSZ is rendelkezett, megtekinthető itt.
b. Az MCSMSZ rendelkezett számviteli politikával, ezt azonban az ellenőrök nem tartották megfelelőnek
c. Az MCSMSZ rendelkezett SZMSZ-el (Szervezeti Működési Szabályzat), ezt elavultnak mondták, elismertük, és készítettünk új SZMSZ-t és elkészítettük a további szabályzatokat is (Pénzkezelési szabályzat, Telefon, gépkocsi, lakás használati szabályzat, Csíkszeredai Csángó Bentlakás szabályzata, Leltározási szabályzat). Meg szeretnénk jegyezni, hogy a szabályzatok készítése közben 2011 végén felhívtunk több nagy erdélyi magyar civil szervezetet, hogy mintát kérjünk szmsz-re, pénzkezelési szabályzatra, autó-és telefonhasználati szabályzatra, de nem tudtak segíteni
8. A könyvviteli rendszer áttekinthetetlen.
Ez számunkra értelmezhetetlen, hiszen az MCSMSZ-t 2007 óta az a Debreczeni János könyvelte, aki ezekben az években a Könyvviteli Szakértők és Hites Könyvelők Testülete (CECCAR) Kovászna megyei fiókjának elnöke volt, elismert kiváló szakember. Cenzorunk (ez Romániában a Felügyelő bizottság elnökének a megfelelője) pedig ezekben az években végig Sipos Éva volt, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének mérlegképes könyvelője. A cenzori jelentések az évek során nem mutattak ki „súlyos anomáliákat” ahogyan az évek során többszörösen előforduló román pénzügyi, munkaügyi ellenőrzések sem.
10. Hiányzott a vagyonleltár
Az MCSMSZ vagyona 1.650.278,3 lej értékű. A vagyonleltárt megtekinthetik itt (tartalmazza az ingó és ingatlan vagyont egyaránt). A leltár létezett a könyvelésünkben, a leltár kötelező éves (minden decemberben kellene) ellenőrzése hiányzott, amely mulasztást elismertük és azonnal pótoltuk.
Ugyanakkor szeretnénk megjegyezni, hogy nincs olyan vagyontárgya az MCSMSZ-nek, amely ne az oktatást szolgálná elsődlegesen. Ugyanazon vagyontárgyak segítségével valósítottunk meg más programokat is (kulturális, szociális), de alapvetően az oktatást szolgálják/szolgálták.
Az MCSMSZ a következő ingatlanokkal rendelkezik:
Külsőrekecseni magyar ház (telek és ház)
Lábnyiki magyar ház (telek és ház)
Csík falusi magyar ház (telek és ház)
Diószegi magyar ház (telek és ház)
Lujzikalagori magyar ház (telek és ház)
Kosteleki magyar ház (csak a telek az MCSMSZ tulajdona, a rajta levő ház a Szegediek Rotary Clubja Alapítvány birtokában van).
Magyarfalusi magyar ház (itt van egy kis ház, amit megvásároltunk, ugyanazon telken pedig építkezni is kezdtünk – a ház és telek is az MCSMSZ tulajdonában van).
Ezekről a közösségi házakról honlapunkon fotókat és leírást is lehet találni itt. Szeretnénk megjegyezni, hogy a fent felsorolt ingatlanok a jelenleg felmondott vezetőség „idejében” születtek az elmúlt 5-6 esztendőben.
A fent felsorolt házak vásárlásához/építéséhez a magyar állam nem járult hozzá, kivételt képez Szili Katalin 1 millió Ft értékű adománya, amelyet a külsőrekecseni házra fordítottunk, illetve a Külügyminisztérium 2 millió Ft adománya, amelyet a magyarfalusi ház (a régi kis ház) felújítására fordítottunk. Ez a két összeg az MCSMSZ vagyonának mintegy 2,7 %-át teszi ki.
11. Zárolta az MCSMSZ számláit a román adóhivatal.
Az MCSMSZ számláit a román adóhivatal 2011 nyarán zárolta, amikor 139.157 lej járulék-befizetési elmaradásunk volt. Az MCSMSZ-nek minden évben volt egy év elején elfogadott költségvetése, a bevételi oldalon azonban azt nem tudtuk betervezni, hogy a kormánytól érkező támogatások súlyos hónapokat késtek, az AMMOA pedig inkább zsarol bennünket a pénz visszatartásával mintsem, hogy segítsen a likviditási gondok orvoslásán.
Ugyanekkor történt az is, hogy az MCSMSZ 3 gépkocsijára (2 Dacia Logan és egy Daewo Matiz) zálogbejegyzés történt, tovább használhattuk a gépkocsikat, de az adósság törlesztéséig nem adhattuk volna el, nem is állt szándékunkban.
Szeretnénk megjegyezni, hogy mindez elsősorban azért fordulhatott elő, mert a késve érkezett támogatások miatt több mint 30 millió Ft adósságot halmoztunk fel. Ebből hozzávetőlegesen 5-6 millió Ft “előre menekülés” is volt, azaz “költségvetési hiány”, ami azt jelenti, hogy a tervezett költségvetésünk bevételi oldala sajnos elmaradt a várakozásainkhoz képest. A kasszánkban természetesen soha sem volt hiány (ezt azért hangsúlyozzuk, mert sokan úgy értelmezték, hogy a 30 millió Ft hiány az kasszahiány volna, erről szó sincs).
Minden évben feszített költségvetést terveztünk, mert úgy ítéltük meg, hogy Csángóföldön az idő nem nekünk dolgozik, nem várhatunk az újabb és újabb helyszínek elindításával és az egyes magyar házak építésével, befejezésével. A késve érkező kormánytámogatás miatt több mint 1 millió Ft büntetőkamatot is be kellett fizetni a román államkasszába. De talán legfőbb bizonyítékunk arra nézve, hogy költségvetésünk egyensúlyban volt az, hogy a 2011-es év zárása 4 millió Ft külső adóssággal történt, mert decemberben beérkezett a kormány támogatása is, melynek futamideje szintén decemberben járt le a korábban megkötött támogatási szerződés értelmében, így sikerült rendezni az adósságok nagy részét. Ha az AMMOA számláján december végén meglevő több mint 10 millió Ft támogatást is átutalták volna, akkor szinte teljesen rendezni lehetett volna nem csak a 4 millió Ft külső tartozást, hanem azt a „belső tartozást” is, amely a Magyarfalusi Magyar Ház építésére szánt célirányos támogatások kapcsán sajnos fennáll 153.362 lej értékben, ezt kénytelenek voltunk működésre átcsoportosítani a fent említett okok miatt, ezért a felelősséget úgyszintén vállaljuk.
A pontos adatok a KIM támogatása kapcsán arra az időre amikor számláinkat a tartozás miatt zárolta a román pénzügy:
A KIM-el szerződést kötöttünk 2011. július 20-án, amely szerződés az MCSMSZ és az oktatás működtetésére szólt április, május, június hónapokra 30 millió Ft értékben. A támogatás pedig számlánkra 2011. augusztus 3-án érkezett be. A késés miatt később módosítani kellett a futamidőt április-augusztusra, hogy elszámolható legyen.
Arra a vádra, hogy az MCSMSZ anyagi gondjait, likviditási problémáit nem jeleztük volna írásban arról tájékoztatjuk Önöket, hogy a KIM helyett a létrejött Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-vel tartottuk intenzíven a kapcsolatot (azt az utasítást követve, hogy a BGA veszi át a működéssel kapcsolatos kérdések rendezését). A BGA akkori, azóta testületileg felmondott vezetősége pl. 2011. január 25-én kapott tőlünk hivatalos levelet (iktatószáma: 5003), de tucatnyi e-mail váltás is volt a 2011-es év költségvetése kapcsán.
Sajnos a fenti késés nem egy egyedi eset mind a jelenlegi, mind a korábbi kormányok bevett szokása volt és nem csak az MCSMSZ kapcsán. Ezekre az időszakokra meg kellett előlegezni valahonnan a működési költségeket (ugyanakkor hibánk, hogy nem képeztünk tartalékot, mert minden forrást az oktatás fejlesztésére szántunk). Magánemberektől kaptunk kamatmentes kölcsönt többször, jelenleg is 4 millió Ft ilyen jellegű tartozása van az MCSMSZ-nek. Elismerjük azt is, hogy az AMMOA – ha késve is – de Horváth Szilárd elnök nyomására 2011 nyarán minden számláin levő elérhető forrást átutalt az MCSMSZ-nek, hogy a román állam felé fennálló tartozást kiegyenlíthessük.
12. A Csoma létrehozása és működése jogtalanul történt. Ki az alapító? Amikor létrejött, élt még a kizárólagosságot biztosító szerződés az MCSMSZ és az AMMOA között a magyarországi adománygyűjtésről?
A CsOMA létrehozására Horváth Szilárd, az AMMOA korábbi elnöke buzdított bennünket (amikor az AMMOA kuratóriuma és közte, mint kuratóriumi elnök közt egyre nőtt a feszültség), azzal érvelve, hogy legyen egy alapítvány, amely tartalékban van, egy alvó entitás. Ezt akkor mi is jónak láttuk, hiszen ezzel lehetett csökkenteni az AMMOA kuratóriumának „zsarolási potenciálját”.
A CsOMA-t a Dévai Szent Ferenc Alapítvány mintájára hozta létre Solomon Adrián, azaz a Magyarországon bejegyzett Csoma alapítója Solomon Adrián MCSMSZ elnök, ahogyan a Magyarországon bejegyzett DSZFA alapítója Böjte Csaba atya, aki a romániai rendszert is vezeti. Ez nem törvénytelen, hiszen elnökünk a CSOMA kuratóriumában nem vett részt, a CSOMA-hoz befolyt támogatásokból pedig ő személy szerint semmilyen juttatásban nem részesült (csak az általa vezetett MCSMSZ). A Csoma létrejöttekor kizárólagosságot feltételező szerződésünk nem volt az AMMOA-val, ez azt követően jött létre.
13. Nem készült a beruházásokat megalapozó pénzügyi terv
Elismerjük, hogy az ellenőrzés pillanatában nem rendelkeztünk egy átfogó szakemberek által készített kivitelezési tervvel, amely a pontos anyag- és munkadíj árakkal kalkulálva az épület végső bekerülési összegét kiszámította volna. Ezt azért nem készíttettük el az építkezési engedély megszerezéséhez szükséges rendes tervek mellé, mert tudtuk, hogy forráshiány miatt sok évre át fog húzódni az építkezés, addig pedig jelentősen változnak az építkezési anyagok árai, értelmetlennek láttuk megrendelni ezt a drága és hamar elavuló tervet.
14. Székelyudvarhelyi Irish Pub számlája mint étkezési számla
Nem találunk a könyvelésünkben ilyen számlát. Az MCSMSZ alkalmazottai, vezetői nem jártak ezen a helyen soha. Azt azonban sikerült kiderítenünk, hogy ugyanazon cég működtette az Irish Pubot, amely számlázta továbbtanuló diákunk, Pogár Gabriella akkori tanítóképző főiskolás hallgató, jelenlegi magyarfalusi magyartanár étkezési költségeit is.
Megjegyezzük, hogy a továbbiakban nem kívánunk reagálni semmiféle vádra, felvetésre, nem tartjuk helyesnek és célravezetőnek, hogy saját kormányunkkal vitába szálljunk, magyar emberek vagyunk, a nemzeti érdeket nem szeretnénk sérteni. Döntésüket tudomásul vettük és tiszteletben tartjuk, elismerjük, hogy többet, jobban kellett volna kommunikálnunk, nyitottabbak legyünk. A moldvai csángók ügye ezzel a vitával már eddig is súlyosan sérült, ezt a helyzetet tovább rontani semmiképpen se szeretnénk.
MCSMSZ volt vezetői
2012.02.09.
Csango.ro

OGY – Nemzeti összetartozás bizottság – Répás: a normatív alapú támogatásokat szeretné előtérbe helyezni
A határon túli magyar közösségek intézményeinek és programjainak normatív alapú támogatását szeretné előtérbe helyezni a magyar kormány a pályázati, eseti segítségnyújtással szemben – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága keddi ülésén a nemzeti jelentőségű intézményekről tartott beszámolójában. A listát több ellenzéki képviselő élesen kritizálta.
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár – utalva a nemzetpolitikai stratégiára – kiemelte: a magyar kormány legfőbb célja, hogy a külhoni magyar nemzeti közösségek gyarapodó közösségek legyenek, és intézményeik stabil anyagi háttérre támaszkodjanak a kabinet támogatásával.
Felidézte, hogy a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) a nemzeti jelentőségű intézmények kritériumrendszerét teljes konszenzussal fogadták el, és mint mondta a Máért tagszervezetek ajánlásai alapján végül 56 intézmény és program került e körbe. Répás Zsuzsanna hangsúlyozta az identitás megőrzését célzó programok, valamint az oktatás és kultúra támogatását, és megjegyezte: az unió határain kívül eső régióknak – így például Kárpátaljának – külön figyelmet szentelnek.
A helyettes államtitkár beszámolója után ellenzéki képviselők közül többen éles kritikával illeték a lista összeállítását.
Szávay István (Jobbik) arról beszélt, hogy az alapelvet jónak tartják, és támogatják, hogy ezek az intézmények ne napról-napra éljenek. Ugyanakkor majd minden régióból vannak elégedetlen hangok. Szerinte következetlenség jellemzi a lista összeállítását, és példaként említette egyebek között, hogy azon a Délvidékről semmilyen színház sem szerepel. Úgy látta, sokkal nagyobb konszenzussal kellett volna a támogatotti kört összeállítani.
Szabó Vilmos (MSZP) szintén meglehetősen kritikus volt a lista kapcsán, és azt mondta: “erősen” a mai kormánynak tetsző szervezetek javaslatait tartalmazza. Úgy fogalmazott: elszomorítja a lista, ez a nemzetpolitika Budapestről centralizált nemzetpolitika, és nem törődik azzal, hogy a helyi szervezetek mit mondanak. Kifogásolta, hogy nem tudni egyes intézmények mekkora támogatásra számíthatnak.
Dorosz Dávid (LMP) kiemelte: a lista elkészítésének szándékával egyetértenek, ugyanakkor szerinte a kormánynak nem az ellenzéki pártokkal, hanem a határon túli magyar szervezetekkel van vitája. A lista “a Budapestről osztjuk az észt” típusú mentalitást tükrözi, és mostani formájában “bizonyos célokat és irányokat szolgál” – vélekedett. Hozzátette: ez a határon túli magyarság számára káros.
Szili Katalin (független) a bizottság alelnöke kiemelte: örül, hogy készült egy ilyen lista, és az elvi alapvetésekkel egyetért, de azokat szeretné kibővíteni a minőséggel, és fontos az is, hogy egy-egy program, intézmény mekkora közösségre van hatással. Hiányérzetének adott hangot a határon túli magyar színházak és az irodalmi folyóiratok kapcsán.
Répás Zsuzsanna válaszában kiemelte: a Máért szakbizottságai több hónapig dolgoztak a kritériumrendszeren. Azt szerették volna, ha kifejezetten a határon túli magyar szervezetek javasolnak intézményeket, és nem Budapesten születik döntés. Ugyanakkor bizonyos döntések meghozatala a kormány felelőssége – szögezte le.
A helyettes államtitkár azt a kijelentést, hogy “a kormányhoz közel álló szervezetek” nem tudta értékelni, és mint mondta: a támogatások összege nem lett nagyobb, mint tavaly volt, így az intézmények körülbelül akkora keretre számíthatnak mint előző évben. Reméli azonban – folytatta, – ha javul az ország gazdasági helyzete, növelni tudják ezeket az összegeket.
További kérdésre jelezte: minden színháznak, néptáncegyüttesnek lesz támogatása, és a folyóiratok is szerepelnek a kulturális és médiatámogatások között. Délvidékről pedig kifejezetten színházra nem érkezett javaslat – mondta.
Hozzátette: a Máért keretében minden évben áttekintik majd a listát, és megkérdezik a szervezeteket. Hangsúlyozta: nem csak a nemzeti jelentőségű intézmények kapnak támogatást, pályázati úton egyedi támogatás is kérhető lesz.
MTI

A magyarországi közmédiumokban egyre több teret kap a külhoni magyarság
A határon túli magyarságnak szóló rétegmagazinok mellett a fő műsoridőben sugárzott hír- és háttérműsorok is foglalkoznak ügyeikkel – közölték a közmédiumok vezetői, akik a Kárpát-medencét és a diaszpórát érintően számoltak be a magyar nyelvű közszolgálati média helyzetéről az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának keddi ülésén.
Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) határon túli kapcsolatokért felelős különmegbízottja azt tartotta fontosnak, hogy a határon túli tudósítói hálózat ne csak a hírműsorokon, hanem a kulturális és közéleti magazinokon keresztül is bemutassa a külhoni magyarság mindennapi életét.
Arról is beszámolt, hogy a szórványmagyarság számára saját környezetében nehézséget jelent a nyugati média vehemens támadása az anyaország ellen. Sokan személyesen reagálnak erre a lapokban – mondta -, de ehhez a magyar diplomáciától is segítséget várnak.
Havasi János a tudósítói hálózatról szólva „önkritikusan” megállapította, hogy kialakításában, kezelésében, felügyeletében és finanszírozásában átmeneti nehézségeket okozott az átalakítás.
Beszámolt arról is, hogy Erdélyben két olyan tudósítói pont kialakítása is várható, ahonnan élő adásban is bejelentkezhet a tudósító: Kolozsváron és Székelyudvarhelyen. Havasi János hangsúlyosan beszélt Horvátországról, ahol szerinte a 16 ezer fős magyarság végveszélyben van, a közösség szétporladása ellen pedig a magyar média is tehet.
Belénessy Csaba, az MTI Nonprofit Zrt. vezérigazgatója arról számolt be, hogy a hírügynökség az elmúlt év második felétől – egy új rovatvezetői poszt kialakításával – jelentősen, mintegy 60-65 százalékban növelte a határon túli magyarokról szóló hírek arányát.
A tudósítói hálózattal kapcsolatban azt mondta: az MTI tavaly májusra készítette el az erről szóló tervét az MTVA számára, reméli, hogy ennek végleges formája hamarosan megvalósul. Utalt arra, hogy ezzel a törekvéssel megerősödhet a Kárpát-medencei és közép-kelet-európai hálózat, például Kijevben és Zágrábban jöhet létre új poszt. Hozzátette: a MTI az egész közép-európai térséget le kívánja fedni, de Tel-Avivban és Kairóban is fontosnak tartja tudósítói pontok kialakítását.
Belénessy Csaba arról is beszámolt, hogy az m1 és a Magyar Rádió átlagosan a hírek 5 százalékában foglalkozik a határon túli magyarsággal, míg a Duna TV 40 százalékban, de a médiumok növelni kívánják ezt a részarányt. Mint mondta, a közmédiumok egységes hírportálja, a hirado.hu minden hetedik látogatója külföldről érkezik, és azt is elmondta, hogy a szomszédos országok közül Romániában és Szlovákiában kíváncsiak a leginkább az MTI híreire.
Daru Gábor, a Duna World intendánsa azt mutatta be, hogy a csatorna hogyan teljesíti legfontosabb küldetését: a szórványban élő magyar közösségek kulturális identitásának megőrzését.
Az intendáns közölte: a csatorna adása Európán kívül fogható még Észak-Afrikában, a Közel-keleten és Délnyugat-Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában. Hozzátette: az ott élők interaktív módon is bekapcsolódhatnak a műsorba, és négy idősávban is tájékozódhatnak a hírekből.
A Duna World idén kulturális és turisztikai spotok gyártását is tervezi – mondta -, valamint angol és magyar nyelvű kisfilmek készítését, amely naprakész információkat nyújt a Magyarország iránt érdeklődőknek.
Újhelyi Zoltán, a Magyar Rádió vezérigazgató-helyettese a többi közt arról számolt be: a határon túli tematika már a Petőfi Rádió műsoraiban is megjelenik.
Mint közölte, Kányádi Sándorral, az MTVA határon túli főszerkesztőség vezetőjével közös céljuk volt az, hogy naprakésszé tegyék a szórványmagyarságot is érintő beszámolókat. A vezérigazgató-helyettes bemutatta azokat a műsorokat, amelyek újabban ezzel a tematikával is foglalkoznak, ezek közé sorolta a 180 percet, a Krónikát, az Ütközőt vagy A Hely című magazint.
Beszámolt a Duna World Rádióról is, amely a szülőföld hangjaként a Kossuth Rádió, valamint az archívum kínálatára alapozva juttatja el az anyaország híreit, műsorait a világba.
A Külhoni Magyar Újságírók Egyesületének Konvenciója (KMÚEK) tevékenységéről a szervezet két társelnöke számolt be a bizottság előtt. Klemm József egy egységes magyar médiastratégia kidolgozását is szorgalmazta, amihez a bizottság segítségét is kérte, és azt mondta: újra kellene gondolni a médiatámogatási rendszert is. Úgy vélte: nemzetstratégiai ügyként kellene kezelni a határon túli magyar újságíróképzést, és egy olyan honlap kialakítását is szorgalmazta, ahol egységesen elérhető a külhoni magyar sajtó.
Ambrus Attila, a szervezet másik társelnöke azt emelte ki, hogy a határon túli magyar szerkesztőségek számos kulturális funkciót ellátnak, és támogatást kért az egyes lapok archívumainak digitalizálásához.
A beszámolókat követően Csóti György (Fidesz) azt szorgalmazta, hogy a Duna World csatornán – a harmadik és negyedik generációs magyarok szövegértését erősítendő – minél nagyobb számban jelenjenek meg a műsorok angol nyelvű feliratai, Szabó Vilmos (MSZP) pedig reményét fejezte ki, hogy a kormányzat figyelembe veszi az Európa Tanács médiatörvénnyel kapcsolatos ajánlásait. Szili Katalin független képviselő fontosnak tartotta, hogy létrejöjjön egy médiakatalógus a határon túli magyar médiumokról.
MTI
Erdély.ma

Szórványaink védelmében (Beszélgetés dr. Bodó Barnával az új stratégiáról)
Szórványstratégia kidolgozására kérte fel a Magyar Állandó Értekezlet dr. Bodó Barna politológust, egyetemi docenst, s a szervezet múltkori tanácskozása, melyet a feltámasztás céljával hívtak össze, el is fogadta a dokumentumot.
A rendkívül alaposan összeállított munka kapcsán erdélyi magyar szórványok kilátásait illető beszélgetésre kértem fel a szerzőt, különös tekintettel arra, hogy a Kisebbségi-szórványkutató műhely vezetőjeként új koncepciót sikerült körvonalaznia a kérdés kezelésére.
Származástudatra csupaszítva
– Közös létélményünk a szórványlét, és összehasonlítási alappal is rendelkezünk, Sepsiszentgyörgyön született, és Temesváron él már évtizedek óta, nekem Kolozsvárról Bukarestbe, majd a Székelyföldre vitt az utam. Riporterként mindketten megtapasztaltuk, a diktatúra idején szórványban élni – minket értelmiségi mivoltunk védelmezett – sokak számára maga volt a reménytelenség, ma viszont ígérkezik némi esély az e léthelyzetbe kerülteknek, hogy megőrizzék önmagukat.
– Egyértelmű, hogy a szórványkérdés demokráciafüggő, csak demokráciában lehet e kérdéseket végiggondolni. Ugyanis a társadalmi elnyomás rendszerei nem önreflexívek. A parancsuralom nem gondolja végig a dolgait. Megfogalmaz bizonyos célokat, s ezek között, valljuk be, lehetségesek olyanok is, melyek szociálisan javítanak a létfeltételeken. Ceauşescu korában kapta meg például első fürdőszobás lakását sok millió ember. Itt, Erdélyben a fürdőszoba persze nem jelentette ugyanazt, mint a moldvaiaknak, nem beszélve a mi polgárosodott városainkról, ahol ez természetes velejáró volt. Az identitás kérdését azonban a diktatúra nem engedte nyilvánosan megfogalmazni. Megtette a Limes-kör vagy a Szőcs Géza köré csoportosulók, de a hétköznapi élet szintjén a tiltás, a tipródás és reménytelenség volt az osztályrészünk. Mi történt a fordulat után? Rájöttünk, hogy identitásunk megélhető. Aztán eltelt még pár év, és rádöbbenhettünk, hogy erre a megélhető, visszanyerhető identitásra sok embernek nincs szüksége. Hogy miért, íme a nagy dilemma, amivel szembe kellett nézni. Azokra, akik elvesztették ama szellemi és érzelmi kötödéseiket, amibe beleszülettek, nem mondhatom egyértelműen, hogy már nem magyarok. Temesváron sokszor találkozom vele, egy szomorú történetem például: évekig jártam egy borpincébe vásárolni, egyszer a mobilom csengett, és az elárusító hölgy, hallva, hogy magyarul válaszolok, megszólal: én is magyar vagyok. Igen ám, de mikor magyarra váltottam a szót, kiderült, nem tud már magyarul. Akkor romlott el a kapcsolatunk, mert ő, noha bevallotta, hogy magyar, attól kezdve szégyellte magát előttem, mivel kifejezni már nem tudta mondanivalóját e nyelven. Inkább máshol vásároltam be, s ha találkoztunk se köszöntem neki, mert nem akartam számára fájdalmas emléket felidézni. Ő tehát vállalta a magyarságát, éppen csak hogy az már nem identitás, hanem inkább származástudat volt. Valamikor elindították egy magyar közösségben... Hogy mikor, milyen körülmények közt változott meg, milyen pályák irányították őt a teljesen új helyzet felé, ezek foglalkoztatnak engem kutatóként a kilencvenes évek közepe óta, könyvet is jelentettem meg róla.
– A kérdéssel ma nemcsak lehet, érdemes is foglalkozni. Térjünk át szórványstratégiája pozitív oldalának felvázolására. Persze, nem előzmény nélküli a munkája, én Vetési Lászlótól olvastam erről korábban.
– Vetési megkerülhetetlen e kérdésben, ő azonban nem tanulmányokat, inkább nagyon jó esszéket írt erről, melyekben a helyzetértékelésnek magas fokára jutott. Az azonban nem tudomány, ezt vele is megbeszéltem, és nincs köztünk véleménykülönbség. Én viszont más szemléletet dolgoztam ki, Vetési ugyanis a maradék közösségek megmentését olyan diskurzusba ágyazza, mely lefegyverez. Ő ezt tévésorozatban is a “maradék juhaim” begyűjtése képpel jelenítette meg, ami nem ad fogódzót arra, hogy ebből a helyzetből kell és érdemes kitörni. Hamis társadalmi pályára viszi a dolgot, ha a maradék elvet érvényesítjük. Szociális vonatkozásban ez mit jelent? Megkérdi János bácsi: nekem nem jár? De igen, felelik, jár, de nem jut. A maradék elv tehát azt jelenti, hogy sok embernek elkelne az ilyen-olyan támogatás, a kérdés csak az, mire van a társadalomnak erőforrása. Ha a szórványt így mutatjuk be, akkor az a klasszikus HHH-meghatározással azonos: a halmozottan hátrányos helyzettel. Szükséges hát szociológiailag és politológiailag is leírni a dolgot, különben olyan csapdába esünk, melyben tehetetlenné válunk. Én valamikor 2004–2005-ben ébredtem rá arra, hogy ebből ki kell törni. A Vetési által összegyűjtött ismeretanyag döbbenetes, nem hiszem, hogy az erdélyi szórványokat nála bárki jobban ismerné.
– Készült összeírás?
– Persze, ő református hallgatókkal a protestáns teológiáról évekig járta a szórványokat, és folyamatosan föltérképezte a közösségeket, a püspökség szórványügyi megbízottjaként végezte e munkát. Az unitáriusok dolgoztak még sokat, a másik két felekezet ilyen irányú tevékenységét nem ismerem annyira. No, de Vetési végezte a legtöbbet terepmunkában, és én ezt diákjaimnak is becsületesen elmondom.
A nemzet határa
– No de miben vált hozzá képest?
– Sólyom László államelnök több kisebbségi tematikájú konferenciát szervezett a Sándor-palotában, és én kettőre is meghívást kaptam. Az egyik a szórvánnyal foglalkozott, és én ezen a konferencián fejtettem ki először meglátásomat, amely szerintem újszerű a kérdéskörben, s amely azt állítja, hogy a szórványt a nemzet határának kell tekinteni. Ha ezt elfogadjuk, két dimenziója van a kérdésnek. Az egyik a nyelvhatáré, s azt kell vizsgálni, hogyan működik ez, milyen hatások érik, hogyan lehet együtt élni a domináns közösséggel. Meg lehet-e ezeket a technikákat tanulni, milyen identitásképletek alakulnak ki? Vannak, sajnos, szomorú tapasztalataim e vonatkozásban, a Bánságba került székelyek sokkal kevésbé bizonyulnak ugyanis védettnek az asszimilációs nyomással szemben, mint az oda 100–200 éve betelepült magya­rok leszármazottai. Ennek oka az, hogy a székely egy olyan területre került, ahol a nemzettudat – Szilágyi N. Sándor meghatározása szerint – diffúz és nem fókuszált. Kolozsváron például a nemzettudatok fókuszáltak, azaz ott az ember abba, “ami vagyok”, dominánsan beleérti azt is, ami “nem vagyok”. “Kivel szemben vagyok az, ami vagyok”. A bánsági identitás viszont diffúz, azaz a “mi nem vagyok” az ottani hagyományok közepette nem jelenik meg, aminek az a magyarázata, hogy a Bánság 200 éve, a török hódoltság utáni betelepítés óta folyamatosan befogadó közösség.
– Kisamerika.
– Nagyon jó kifejezés. Mi Kalotaszegről szoktuk mondani, hogy egykézik. Nos, az egész Bánság egykézik. Tehát ha leállna a bevándorlás, már rég elnéptelenedett volna. Folyamatosan nemhogy befogadja, hanem elvárja a bevándorlókat. Ebből az alapállásból következik, hogy itt a belépővel nem úgy foglalkoznak, hogy “te mi nem vagy”, hanem másképp: “ha itt akarsz maradni, akkor megtanulod, amit én tudok”. Az odakerült székelyek azzal szembesülnek, hogy ott senkit nem érdekel, tud-e ő románul vagy sem. Ha nem tud, legfeljebb nem érvényesül. És akkor átesik a ló másik oldalára, és feladja a maga identitását. Jártam egyszer egy évfolyamtársamnál otthon, és hallottam, amint az apja azt mondta neki: “taie pâinea sus”. Vágja fel a kenyeret – de románul mondta. Döbbenten hallgattam: miért szól a székely a lányához románul? A Bánságban a diffúz identitástudat jellemző módon azt jelenti, hogy megmarad a származástudat. Azaz ő politikailag magyar, arra a pártra szavaz, de kulturálisan már nem tekinthető annak. De nekem foglalkoznom kell vele, mert ha ő magyarnak tartja magát, mi jogon lökném ki a közösségből? Csak azért, mert egy élethelyzetben őt nem segítette senki megmaradni annak, aminek maradhatott volna, ha melléáll egy ezt szolgáló társadalmi struktúra?
– Ezek szerint legalább két stratégiára van szükség az erdélyi szórványügyben, az egyiket a fókuszált nemzettudatú csoportoknak kell szánni.
– Sőt, harmadikra is szükség van, ugyanis van egy speciális eset is, amivel kevesen foglalkoznak. A nagyvárosi szórvány. Brassó, Bukarest például, ahol egyfajta gettósodás zajlik, illetve a közösségi kapcsolatok csorbulása következik be. Egy kistelepülési szórványcsoport másként éli meg a maga különállását, mint a nagyvárosi. Tehát legalább három olyan kérdés, mely egyrészt elméleti feldolgozást kér, másrészt valamilyen társadalmi beavatkozást célzó stratégiai koncepció kialakítását igényli.
Nyelvhatár: a közös nyelv
– Visszatérve: nemzethatár és nyelvhatár. Amikor kisebbségi oldalról közelítek a kérdéséhez, akkor azt nyelvhatárként élem meg. Amikor nemzethatárról beszélek, akkor a kérdést beemelem a magyar nemzeti ügy kontextusába. Ugyanis Közép-Kelet-Európában, de szinte az egész kontinensen sem, a nemzethatárok és az államhatárok nem esnek egybe, szinte mindenik nemzetnek vannak határon túli szórványai. A határon kívül került nemzettárs kérdése közös. Akkor viszont van egy nyelv, amin Közép-Kelet-Európában mindenkivel kommunikálni tudok. A románok számára is fontos a nyelvhatár. Amit utóbb Călin Popescu Tăriceanu pedzett, és a mai kormány nyíltan felvetett: Szerbiában a Timok-völgyé­ben van egy legalább 200 ezres vlah közösség, amely azért nem kapott eddig semmi elismerést, mert korábban nem az Osztrák–Magyar Monarchiában élt, és mások úgy döntöttek helyette, hogy ő nem román. A vajdaságiakat elismerték, őket nem.
– Thesszaloniki mellett is élnek vlah közösségek, és szerte a Balkánon, Albániától Bulgáriáig.
– Tehát közössé tudjuk tenni a kérdést, befelé nyelv-, kifelé nemzethatárról beszélünk. A kérdés politikai relevanciáját az adja, hogy minden nemzetnek kötelessége megvédeni a határait.
– Az országok közti együttműködés egy új területe nyílik meg.
– Igen, ha túllépünk a maradék elven. Vetési, amit tudott, feldolgozott, eljutott egy olyan pontig, ahonnan nem volt továbblépés. Nos, a kérdést be kell emelni az országok közti politikai dialógus kontextusába. Kinek az érdeke a nemzethatárt megvédeni? Az államnak, esetünkben a magyar államnak. Miért? Mert a szórvány nem tűnik el, hanem újratermelődik. Ha Resicabá­nyán felszívódik, akkor Temesvár lesz az, mert a határ oda tolódik át. Ha Temesvárt felszámolódik a magyarság, akkor Arad lesz a végvár. Tehát ha nem akarjuk elfogadni azt, hogy eme, akaratuk ellenére odakerült közösségek eltűnjenek, akkor segítséget kell nyújtanunk nekik a kultúrában, a magyarságban való megmaradáshoz, és ez nemzetileg kezelhető ügy. E szemléletváltással pedig az ügy elvi alapon a román politikába is beemelhető. 200 ezren vannak a románok Ukrajnában, akkor sokfelé a Balkánon, s nemrég a svájci St. Moritzban jártam, ahol rétorománok élnek. Román tudásommal eléggé jól meg tudtam magam értetni velük. Nekem ne mondja senki, hogy ez nem két rokon nép. Csak annyi jogot nyerhetünk el, amennyit ők élveznek!
”Az asszimiláció szórványban a legerősebb olyan sajátos szocializációs és individualizációs folyamat, olyan azonosulás, amikor az egyén nem egyszerűen egy magatartást, értékszempontot, viselkedési kultúrát stb., hanem egy más nemzet érzelmi, értelmi, akarati, kulturális, politikai stb. értékeit interiorizálja (építi be személyiségébe). E folyamat azt jelenti, hogy párhuzamosan eltávolodik a régebbi, személyiségébe beépült, korábbi énjét képező nemzeti azonosságtól. Eltávolodásról van szó, nem teljes szakításról. Az emberi személyiség nem tábla, amelyről a felírt jeleket, formulákat stb. egy szivaccsal egyszerűen le lehetne törölni, és amelyre az érdekeknek, értékeléseknek, értékorientációknak megfelelő nemzeti színezetű, tartalmú tudati, akarati sémákat lehet felírni. A két párhuzamos folyamat, vagyis a disszimiláció, azaz a régi nemzeti identitás “levetkőzése”, és az asszimiláció, vagyis az új értékek átvétele óriási intellektuális teljesítmény, egyesek ezt második születésnek tekintik.”
– Szemléletváltás vezette a stratégia kidolgozásában. Aktuálpolitikai vonatkozásai is lesznek hamarosan, lássuk bár vázlatosan, mit ajánl benne. Pár szót előbb a keretekről.
– A MÁÉRT mellett létrejött egy szórvány szakbizottság két albizottsággal, az egyik a Kárpát-medencei, a másik a nyugati magyar diaszpórával foglalkozik. Végre sikerült elérni, hogy válasszuk szét a kettőt, rengeteget írtam erről. Előzménye az volt, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, amelyet Szili Katalin akkor hozott létre, amikor a szoc-lib kormány megszüntette a MÁÉRT-et, és ő akkor nagyon jó érzékkel létrehozta ezt az intézményt. Ez Erdélyben kidolgozott egy szórványstratégiát 2009-ben, ebbe engem nem vontak be, Sesztai Ádám dolgozta ki, és talán megmutatta az anyagot Vetési Lászlónak is. Ezt megkaptam, rengeteg szakmai észrevételem volt, ezeket egy tízoldalas elemzésben megírtam, és elküldtem minden politikai tényezőnek, amely számított. És arra ébredtem, hogy engem hívtak meg a szórványbizottság elnökéül, miután a korábbi kormány által kidolgozott dokumentumról megírtam, én miért nem tudok egyetérteni vele. Nos, meghívtak, és volt hét hónapunk, amíg kidolgoztam a most elfogadott, immár politikai dokumentumot. Nem azt jelenti, hogy kész, a társadalomtudományban soha nincs semmi véglegesen kész, de a létével már számolni kell.
– Azt írja, projekteket nem ajánl, azt majd régiónként és településenként külön kell kidolgozni, de azért közelít a konkrétumokhoz, ötleteket ad és megnevezi, leírja az alap­intézményeket, melyekre a szórvány identitása megőrzé­sében támaszkodhat. Valljuk meg, nagy a magára utaltság a szórványban...
– Az RMDSZ, bár hosszú ideig gyötrődött vele, nem tudta semmire vinni. Viszont a szövetség kapcsán indult el egy fontos kezdeményezés, amit én nagyra értékelek: a székely tömb és szórványok kapcsolatfelvételének szorgalmazása. Hiszen a stratégiának is egyik kitörési lehetősége, hogy a belső anyaországra, a Székelyföldre kell csatlakozni azért, hogy azokat a főleg érzelmi tartalmakat, melyek szükségesek a szórványban való etnikai megmaradáshoz, lehessen megélni, lehessen feltöltődni velük. No de milyen eszközökhöz kell folyamodni? Első, és legfontosabb persze, az iskolarendszer, ezzel nem mondtam semmi újat. Tegnap volt egy beszélgetésem valakivel, aki Segesváron végzett a diktatúra idején, és azt mondja, akkoriban ott egyetlen magyar líceumi osztály létezett. Igen ám, de Farkas Miklós létrehozta a Gaudeamus Alapítványt, és azóta két párhuzamos osztály fut a magyar tagozaton. A második példám Déva. Ott a 80-as évek végé­re teljesen megszűnt volna a magyar iskola. Még én is segítettem temesvári magyar iskolákba elhelyezni az onnan származókat, mert Déván felszámolódóban volt az iskola. És ma ott több gyerek tanul anyanyelvén, mint Temesváron. Ugyanis Böjte Csaba atyának sikerült megállítania és megfordítania a folyamatot. Egy hiteles ember képes volt felépíteni egy olyan intézményt, ahova a szülők bizalommal adják gyerekeiket. És a bomlás tendenciája megállt. Hallom, Szovátán, Szárhegyen és összesen nyolcvan helyen dolgozik a Böjte Csaba-féle alapítvány. Egy rendkívüli intézményhálózat, amiről tényleg csak ámuldozva lehet beszélni. Ekkora hit és szeretet tényleg csak egyházi emberben lehet, hogy ekkorát cselekedjen. Az ember sokszor már racionális magyarázatot nehezen talál arra, hogyan képes ő megmozgatni a helyieket, az embereket és a politikusokat is.
– Az iskola mellett a legérdekesebbnek tervezetében a szórványgondnokságot találtam.
– A gondnokság intézménye a két világháború idején a református egyházban jelent meg. Utána szórványgondnokként eltűnt a névhasználat, de megjelent helyette a szórványlelkész, aki hasonló feladatokat látott el, ma is létezik ilyen hálózat a Királyhágó melletti egyházkerületben. Emellett megemlítem Kemény Bertalan kezdeményezését, aki szerintem érdemei ellenére nagyon kevéssé ismert személyisége a közösségi építkezésnek. Nos, őt azzal bízták meg a kommunizmus idején Magyarországon, hogy a román falurombolás mintájára dolgozza ki a kistelepülések felszámolási stratégiáját. És e helyett ő arra dolgozott ki módszert, hogyan menthetők ezek meg a falugondnoki intézmény segítségével. Abban a szerencsében volt része, hogy jött a rendszerváltás, és beindíthatták a rendszert. Ma Magyarországon több száz faluban működik, sőt, a Nyárád mentén Erdélyben is alkalmazzák. Balázs Sándor lelkész indította el az első falugondnoki szolgálatot, és már szövetség is létezik Erdélyben.
– Önkéntességi alapon?
– Nem, a falugondnokság azt jelenti, hogy azokon a településeken, ahol 200–300 lélek él, és ahol semmi intézmény nincs, se iskola, orvos, pap, posta, nem lehet ruhát, cipőt vásárolni, csak egy kis szatócsbolt működik, ott a falu minden szükségletét a falugondnok rendelkezésére bocsátott kis­busszal elégítik ki. Ő viszi be a gyereket a szomszéd falu iskolájába, ő szállítja a betegeket az orvoshoz vagy be a piacra, tehát ő a falu mindenese. Ennek mintájára javasoltuk szórványgondnoki intézmény létrehozását. Ez pedig már állami feladat. A szórvány ugyanis nem tűnik el, hanem újratermelődik. Nemzetpolitikai feladat tehát a felszívódás megfékezése, megállítása, miként már mondottam. Segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy e közösségek megmaradjanak abban a közösségben, kultúrában, amelybe beleszülettek.
”A szórvány asszimilációra hajlamosító közeg, illetve folyamat, a szórványlét az etnikai térszerkezet okán az egyén számára olyan társadalmi együttlétet, társadalmi kapcsolatokat tesz lehetővé, amikor társas lény mivoltának a megélése nem teljes körű, mert más kultúrájú többségi közegben megszűnik az övéi közötti jelenlét otthonossága, magától értetődő mivolta. (...) a kapcsolatszegénység (...) okán a másság kiiktathatatlan társadalmi (strukturális) nyomásként nyilvánul meg, amire a válasz vállalása tudatosságot feltételez. Vállalás nélkül az egyén kilép vagy kikopik abból a nyelvi-kulturális közegből, amelybe születése által került.” (Szórványstratégia. Vitaanyag. Összeállította dr. Bodó Barna. Szórvány Alapítvány, Temesvár, 2012.)
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzeti összetartozás bizottság - Izsák: Székelyföld autonómiájához Magyarország támogatása kell
Székelyföld autonómiája Magyarország hathatós támogatása nélkül nem valósítható meg - mondta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kedden az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt.
Kifejtette: ebben Magyarország szerepe nem a nyomásgyakorlás, két uniós tagállamnak egy ilyen kérdést együttműködés tárgyának kell tekintenie. Meggyőződése, hogy a magyar kormány támogatja törekvésüket, és minden lépésüknél ebből indulnak ki - fűzte hozzá, kiemelve: úgy érzik, Magyarországnak olyan kormánya van, amelyik ezt a kérdést felvállalja.
Izsák Balázs leszögezte, Székelyföld autonómiája nem sérti Románia területi integritását, sőt Romániának érdeke is lehet.
Az SZNT elnöke kitért arra is, hogy az autonómia iránt elkötelezett önkormányzatokat szeretnének Székelyföldön. Egyúttal jelezte, az önkormányzatok meggyőzésében, tájékoztatásában nekik is van felelősségük. Meg kell értetni a székely falvak, városok vezetőivel és közösségükkel, hogy a felelősségük a közvilágításnál nem áll meg - fogalmazott Izsák Balázs, aki az anyanyelv, a kultúra megőrzésében, a közösség megtartásában való felelősségüket is hangsúlyozta.
Reményének adott hangot, hogy az önkormányzati választások után olyan testületek alakulnak, amelyek ebben hajlandóak szerepet vállalni.
Szólt arról is, hogy az SZNT-nek nemzetközi fórumokon is meg kell jeleníteni az érdekeit, önálló székely diplomáciát kell felépíteni; az anyaország segítségére ebben is számítanak.
A SZNT megalakulása óta eltelt időszak fontos eredményének nevezte, hogy a politikai közbeszédbe beemelték Székelyföldet, és autonómiáját, mint közösségi célt. Még ha elutasító módon is, de beszélnek róla Romániában - mutatott rá.
Hangsúlyozta: a tanács nem politikai párt, de ez "nem jelent politikán kívüliséget".
Potápi Árpád, a bizottság fideszes elnöke kiemelte: a székely autonómia kérdése nem csak a székelyeken múlik, az egyik színtér Székelyföld, és további színtér Bukarest, Budapest, valamint Európa, és az Európai Unió. Ugyanakkor, ha az SZNT továbbra is ilyen hatékonyan képviseli ezt az ügyet, akkor az autonómia kérdése a továbbiakban nem kerülhető meg - értékelte, hozzátéve: számukra az egyetlen elfogadható eredmény a területi autonómia.
Csóti György (Fidesz) szerint ez az egész nemzet ügye, nem csak az anyaországé. Együtt kell harcolni a különböző autonómiaformákért, "csak az egységes fellépésnek van esélye Európában" - jelentette ki.
A szintén fideszes Hoppál Péter reményt látott arra, hogy az autonómia 5-8 éven belül megvalósulhat.
Szili Katalin (független), a bizottság alelnöke azt mondta, egy kérdés van, tudnak-e közös hangon szólni, felsorakozik-e zászlajuk mögé az egész nemzet vagy sem. Reményének adott hangot, hogy ez a kérdés nem lesz a politika játszótere a választási időszakban.
Kalmár Ferenc (KDNP) kiemelte, hogy az SZNT a politikai küzdőtér fölé emelkedett, ezt a modellt kellene követni más külhoni területeken, és a szórványban is. Az autonómia megvalósulására 10-20 éven belül mindenképpen lát esélyt - mondta -, jó felvetésnek tartva, hogy a román külügyi bizottsággal közösen tanácskozzanak erről a kérdésről.
Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik), aki vendégként volt jelen a bizottság ülésén, úgy vélte: akár 1-2 éven belül dűlőre lehet vinni az autonómia ügyét. A magyar diplomáciának határozott stratégiával, nemzetközi fórumokon és Romániával folytatott kétoldalú tárgyalásokon "ki kell kényszerítenie ezt az autonómiaformát" szerinte. Frakciótársa, Szávay István azt hangsúlyozta, hogy ezt a kérdést nem tekintik pártügynek, és örömét fejezte ki, hogy az autonómiatörekvések támogatását illetően "nagyjából" egyetértés van a parlamenti pártok között. Kifogásolta ugyanakkor, hogy nem látják a konkrét tettekben megnyilvánuló cselekvést a kormány, illetve a kormánypártok részéről.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2003. október 16-án alakult meg civil szerveződésként, Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megye 97 településének képviseletében több mint kétszáz küldött a helyi és a széki székely tanácsok megalakulása után hívta életre a szervezetet.
A székelység közképviseleti testületeként működő szervezet célja többek között, Székelyföld őshonos lakossága, a székelység nevében igényelni és elnyerni a történelmi terület autonómiáját, nemzeti alapú eurórégióvá nyilvánítását. MTI

OGY - Megtartotta alakuló ülését a Nemzeti összetartozás bizottság autonómia albizottsága
Megtartotta alakuló ülését az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának autonómia albizottsága kedden; a testület a jövőben a tervek szerint áttekinti a különböző autonómia törekvéseket, beleértve az európai modelleket is.
Szili Katalin az albizottság független elnöke az ülés után az MTI-nek elmondta: a testület létrehozásának apropóját a székelyföldi autonómiatörekvések adták.
Utalva a különböző autonómia formákra kiemelte: egy nemzet akkor jár el helyesen, ha minden ilyen törekvést felvállal. Ebben szeretnének közös hangot találni - fejtette ki, hozzátéve: akkor lehetnek sikeresek, ha a törekvések megfogalmazása nem pártpolitikai érdekek mentén történik, illetve ha nincsenek töréspontok.
Szili Katalin azt mondta: a Kárpát-medencei Autonómia Tanácstól kezdődően valamennyi a téma iránt elkötelezett szervezetet szeretnének meghívni, és áttekinteni az egyes autonómiatörekvéseket, beleértve az európai modelleket is.
Úgy fogalmazott: az autonómia kérdéséről nem lehet szemlesütve beszélni, tudni kell azt, hogy milyen törekvések mentén lehet közös eredőben megállapodni, és fellépni.
Csóti György (Fidesz) alelnök - aki szövetségesek márpedig kellenek mottóval fogalmazta meg a bizottság küldetését - hozzátette: elvileg egyedül is megvívhatnák a harcot, de sokkal kisebb az esélye, hogy sikeresek legyenek.
Nincs túl nagy fogadókészség Európában a kérdés iránt - állapította meg.
Kiemelte: az elmúlt 92 év egyértelműen bizonyította, hogy a magyarság hihetetlen mértékű asszimilációnak indult.
Az az illúzió, hogy az európai, illetve euroatlanti integráció ezt a kérdést megoldja, szertefoszlott mára - mondta, hozzátéve: 1991 és 2001 között háromszázezerrel csökkent "a magyarság száma az elcsatolt területeken", csak Erdélyben 190 ezerrel.
Autonómia nélkül a jelenlegi feltételek mellett a magyarság el fog tűnni a szomszédos országokból - mondta a kormánypárti politikus, aki kiemelte: a szomszédos területeken az autonómiára nagyfokú politikai akarat mutatkozik.
A testület paritásos bizottság, és nyolc tagból áll, rendszeresen beszámol majd a főbizottságnak és a remények szerint az Országgyűlés elé is terjeszt javaslatokat. MTI

Szórványkonferencia az Erdélyország az én hazám világtalálkozón
2012. június 30. és július 1. között ismét megrendezésre került – immáron hatodik alkalommal – az „Erdélyország az én hazám” világtalálkozó, az Erdélyből elszármazottak és Erdély sorsáért elkötelezettek nagy találkozója. A színes programokban bővelkedő nagyszabású rendezvénynek az idei évben a Verőce melletti Lósi-völgy adott otthont, a megejtően szép Kárpát-Haza Temploma lábánál. A rendezvényen vasárnap szórványkonferenciát tartottak, ahol az alábbi összeállítás készült.
Vetési László, a kolozsvári székhelyű Diaszpóra Alapítvány elnöke: „Az olyan városok esetében is, mint Kolozsvár, amelyik egyrészt főváros, másrészt hatalmas értelmiségi központ, rétegeiben szoktuk elemezni és kezelni. Az a réteg, amelyik magyar intézmény-háttérrel, magyar kultúrkörben mozog, vagy iskolaigazgatók, iskolák, magyar intézmények vonzáskörzetéhez tartozik, ez a réteg városon belül természetesen ne lehet szórvány, viszont azok, akik úgynevezett Monostor-negyediek, őket természetes módon muszáj úgy kezelni, mert leszakadnak az identitástömbökről, nyelvi közösségekről. Ennek a szórványnak a megszólítására vannak mostmár hatékony módszerek. Például a Kolozsvári Napok, amely tömegeket mozgat meg."
A Mezőség 100 évvel ezelőtt is szórványvidék volt, ami azt jelenti, hogy helyi magyarok hozzászoktak ahhoz, hogy körülöttük románok élnek.
Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán oktatási és kulturális alapítvány elnöke: „A gyerekeket magyar iskolába íratják, ami nagyon pozitív dolog. Hozzátartozik a falu rendjéhez, hogy, ha valaki más, mint a többi, vagy mást akar, mint a többi, akkor azt megszólják. (...) Annyira megnyertük az emberek bizalmát, és nem csak a magyarokét, hanem a románokét is, nem kell nekem bizonyítani, hogy mi az, amit ajánlok a gyermekeknek, amikor hozzám jön, hogyha a válaszúti szórványkollégiumban kezdi meg az iskolát. Másként viszonyul a világhoz, mert talpraesettebb."
Kerekes Zoltán, a vicei Bástya Egyesület elnöke: „Kevesen vagyunk, de az még nem jelenti azt, hogy ne tevékenykedjünk. Elsősorban a vegyes házasságok miatt nagy az elrománosodás, a beolvadás veszélye, illetve a kisebb településekről, a falvakról a gazdasági erőt, a fiatal munkaképes lakosságot elszívták a városok. Ezért kellett létrehozni a Bástya Egyesületet."
Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés Autonómiabizottságának az elnöke, a Nemzeti Összetartozás Bizottság alelnöke: „A Székely Nemzeti Tanács, illetőleg a székely autonómia kezdeményezésének az apropóján, de nem csak és kizárólag a székelyföldi autonómiát, hanem egyáltalán a Kárpát-medencében létesíthető autonómiaformákat figyelembe véve Vajdaságtól Kárpátaljáig, Felvidéktől Egészen Erdélyig minden olyan kérdést felkarolunk, ahol akár személyi, kulturális, területi autonómiaformák létrejöhetnek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen egy közös eredőnk. Egyrészt ugyanazokat a fogalmakat ugyanúgy értelmezünk mindannyian (autonómia, nemzeti önrendelkezés, autonómiaformák Európában). Muszáj ezekről beszélni, hiszen csak és kizárólag ez biztosíthatja azt, hogy ha mi egymást értjük, akkor fel tudunk ugyanazon zászló mögé mindannyian sorakozni. (...) Nagyon jól látható, hogy azokban az európai országokban, ahol vannak autonóm közösségek, ott gazdaság mindinkább és mindig jobban fellendül." Forrás: Kossuth Rádió / bellacafe.hu
2012. június 30 – július 1 között tartották a 6. Erdélyország az én hazám világtalálkozót, a Verőce melletti Lósi - völgyben. Az erdélyi, Erdélyből elszármazott vagy Erdély sorsát szívükön viselő résztvevők - az érmelléki kulturális életet képviselők segítségével - az idén az Érmellékkel ismerkedhettek meg közelebbről.
Az előadások, könyvbemutatók rendjén Vetési László megtartotta a Vallási együttélési érdekességek Erdélyben című vetített képes előadását. A rendezvény másnapján Megmaradás tematikával kerekasztal-beszélgetést folytattak a szórványmagyarságról, melyen erdélyi és anyaországi alapítványok, egyesületek képviselői számoltak be a szórványért végzett munkájukról, erőfeszítéseikről és az eközben támadt gondjaikról. Részt vettek: Balázs-Bécsi Attila (elnök, Téka Alapítvány - Szamosújvár), Balázs-Bécsi Gyöngyi (elnök, Kallós Alapítvány - Válaszút), Kerekes Zoltán és Lapohos Ella (elnök és alelnök, Vicei Bástya Egyesület - Vice), Benkei Ildikó, Szeleczki Erzsébet, Kaszás Mária és Nagy Éva (Vasárnapi Iskola Alapítvány), Vetési László (elnök, Diaszpóra Alapítvány – Kolozsvár). A moderátor szerepét Margittai Gábor publicista töltötte be.
Erdély.ma

Megtartotta éves közgyűlését a MÚRE – médiastratégia készül
Kialakulóban van az a stratégia, amely a különböző kisebbségi magyar nemzetrészek sajtójának fennmaradását, sőt fejlődését szolgálná, akár egy összmagyar integráció kívánalmával is. Ugyanakkor folyamatban van a 2012-es médiakatalógus, a külhoni magyar média teljességre törekvő tárának véglegesítése – derült ki a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) a hétvégén tartott rendezvényén.
A Magyarország határain túl működő média mai állapotáról zajló szombat délutáni vitát – amelyen magyarországi, szerbiai és horvátországi sajtósok is részt vettek – a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója jelen lévő vezetői moderálták.
A MÚRE a hétvégén tartotta ez évi közgyűlését és az ehhez kapcsolt, a riportról mint sajtóműfajról szóló szakmai tanácskozását a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központban. Az első összehívásra csak a tagság töredéke jelent meg, ezért csak második összehívásban sikerült a közgyűlést statutáris körülmények között megtartani. Ekkor hangzott el Karácsonyi Zsigmond elnök beszámolója a 2011-es tevékenységről, a pénzügyi ellenőrző bizottság jelentése és a 2012-re vonatkozó előterjesztés. Ülést tartott a MÚRE igazgatótanácsa és becsületbírósága, amelynek egy lemondást követően Mózes Edit az új elnöke. A riport mint kordokumentum címmel Bodolai Gyöngyi tartott előadást, bemutatva egyben új riportkötetét is, amely a Világhírnév Kiadó publicisztikai sorozatában jelent meg. Vajda György a fotóarchiválás problémáiról beszélt, Kacsó Sándor régi tévés riportokból vetített részleteket.
Meghívottként a budapesti Al Ghaoui Hesna, a Magyar Televízió haditudósítója tartott élményszámba menő előadást és vetítést Háborúk földjén címmel, Havasi János a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap hadisírkutató törekvéseit vázolta, Csermák Zoltán (MTV) a riportkészítés buktatóit összegezte. A Kós Károly Kollégiumot, a közmédia külhoni magyarsággal foglalkozó tanácsadó testületét annak elnöke, BarlayTamás mutatta be. Mint kiderült, az erdélyi sajtót két televíziós, a székelyudvarhelyi Jakab Endre és a kolozsvári Maksay Ágnes képviseli a testületben.
Szombaton este a Lázár-kastély lovagtermében átadták az idei szakmai nívódíjakat. A MÚRE igazgatótanácsa 2012-ben Bakó Zoltánt, a Vásárhelyi Hírlapszerkesztőjét és Gödri Ildikót, a Román Televízió magyar adásának munkatársát tüntette ki sokéves kiváló tevékenységükért. A kezdőknek járó Tomcsányi Tibor-díjat B. Szabó Zsolt marosvásárhelyi rádiós kapta, a KMÚEK Messzelátó díját Szili Katalin országgyűlési képviselőnek nyújtották át „a külhoni és magyarországi újságírók együttgondolkodásának és együttműködésének szorgalmazásáért, támogatásáért”. A házigazda centrum és a Hargita Megyei Tanács idén Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét díjazta, az Oltyán László-díjat viszont ez évben nem osztották ki, mivel a kiírt pályázatra nem érkeztek színvonalas oknyomozó, tényfeltáró riportok.
Krónika (Kolozsvár)

A riport mint kordokumentum
MÚRE-tanácskozás és díjazás
Évek óta ősszel a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ látja vendégül a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) tagjait országos tanácskozásra és a szervezet közgyűlésére. Az idén szeptember 14-én és 15-én a szakmai beszélgetések témája a riport mint kordokumentum volt, és sort kerítettek a Külhoni Magyar Újságírók Konvenciójának a találkozójára is.
Péntek délután szakmai értekezlet folyt. A téma, amint korábban jeleztük, a riport volt, amely az újságírói műfajok közül a legösszetettebb. Elsősorban nagy tapasztalattal, érzékkel, empátiával, nyelvismerettel, tehetséggel rendelkező újságíró írhat olyan riportokat, amelyekben – a témának megfelelően – az információ és adatközlés mellett akár élettörténetek, helyszínleírások jelennek meg. S ettől az újságban közölt, vagy a képernyőn látott, illetve a rádióban hallott riportok közlésüket követően dokumentumokká válnak, hiszen az adott időszak társadalmi réteg életének tükrévé válik. Bodolai Gyöngyi, lapunk munkatársa vitaindítóként a műfajról beszélt, illetve arról, hogy milyen érdekes témákkal foglalkozott több évtizedes munkássága alatt, többek között a Mezőségen. Ezeket a Táltos erő című riportkötetbe gyűjtötte össze. Vajda György, szintén lapunk munkatársa a fotóriportról beszélt, és arról, hogy a szerkesztőségeknek fontos megőrizni a munkatársaik által készített fotókat, hiszen ezek is idővel kordokumentumok lesznek. Tájékoztatta a jelenlevőket egy erdélyi fotómúzeum létrehozása érdekében tett eddigi törekvésekről. Hangulatos illusztrálása volt az elhangzottaknak a Kacsó Sándor– az RTV magyar adása főszerkesztője – által a tanácskozásra elhozott három, Ceausescu-korszakban készült oknyomozó, szocio- és vívmányriportfilm. A pénteki előadásokat Fischer István Azerbajdzsánban készített dokumentumfilmjének levetítése zárta, amely megrázóan illusztrálta, hogy a kőolajért és a meggazdagodásért vívott harc miként rendezi át a világot és befolyásolja az emberi sorsokat.
Szombaton délelőtt került sor a MÚRE igazgatótanácsának ülésére, majd a közgyűlésre, amelyen Karácsonyi Zsigmond elnök beszámolt a 2011. év tevékenységéről és felvázolta a 2012-es előterjesztést, illetve a jövő évi terveket. A becsületbíróság ismertette, hogy az előző időszakban milyen ügyekkel fordultak hozzájuk a kollégák. A testület új elnöke Mózes Edith, lapunk munkatársa lett. A belső, napirenden lévő témákon kívül három fontos nyilatkozatot is megfogalmazott és elfogadott a szervezet. Az egyik a közelgő parlamenti választásokkal kapcsolatos. A MÚRE megerősítette azt a korábbi ajánlását, miszerint – a romániai magyar újságírói szakma hitelének és tekintélyének megőrzéséért – az az írott vagy elektronikus médiában dolgozó munkatárs, aki politikai szerepet vállal, függessze fel szakmai tevékenységét. Egy másik beadványban – Kacsó Sándornak az igénylésére – a Román Televíziótársaság tervezett átszervezése kapcsán a MÚRE együttműködési szándékát fejezte ki azon testületekkel, amelyek a közszolgálati televízió személyzeti és műssorrácsbeli változásaiért felelnek majd. Ugyanakkor egy következő nyílt levélben a MÚRE aggodalmát fejezte ki a Maros Megyei Tanácsnak azon intézkedése kapcsán, amely a marosvásárhelyi Látó és a Vatra irodalmi folyóiratok összevonására irányult. Ebben az alkotói közösségek függetlenségének tiszteletben tartására hívták fel a helyhatóság figyelmét.
Délben, a pénteki előadás-sorozat folytatásaként, közel kétéves egyeztetés után tarthatta meg előadását Al Ghaoui Hesna, az MTV haditudósítója, a Bábel című riportműsor szerkesztője (sz. m.: a legközelebbi műsor szerdán 22 órától lesz az m1 műsorán), aki érdekes háttér- információkkal szolgált arról, hogy milyen körülmények között dolgozik frontvonalon egy tévétudósító. Majd a Bábel első adásának riportját vetítette le, amelyben egy Líbiában – a felkelők pártján – harcoló amerikai önkéntes sorsán keresztül került emberközelbe a véres konfliktus. A riporternő nemrég megjelent Háborúk földjén című kötetét is bemutatta és dedikálta az érdeklődőknek.
Némiképpen kötődve az előző előadáshoz, Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap hadisírkutató munkájáról számolt be – alátámasztva azt a tényt, hogy a média is végezhet tudományos irányú kutatást, feltárást, hiszen nem egy esetben olyan helyszíneken járhatnak a munkatársak, ahol mások nem, és olyan információkat tudnak meg, amelyek dokumentumértékűek. S hogy azért ne csak a riport pozitívumairól beszéljünk – dr. Csermák Zoltán, az MTVA közkapcsolati szakembere a riport hibáiról is beszámolt a kollégáknak. A Kós Károly Kollégiumot, a külhoni magyarsággal foglalkozó tanácsadó testületet Barlay Tamás elnök mutatta be, amelynek két erdélyi tagja is van, a székely-udvarhelyi Jakab Endre és a kolozsvári Maksay Magdolna– mindketten televíziós szakemberek.
Szombaton délután megtartotta ülését a Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója, amelyben az erdélyieken kívül vajdasági, kárpátaljai és horvátországi magyar sajtószervezetek képviselői is jelen voltak. A résztvevők folytatták az idén a Vajdaságban szervezett tanácskozást, ahol körvonalazták a külhoni magyar médiastratégiát, amelynek keretében először felmérés, ún. médiakatalógus készül a határon túli médiaszervezetekről. A stratégia lesz az az útmutató, amely eligazítást nyújthat majd az anyaországiaknak abban, hogy milyen támogatást hova juttassanak, illetve egy olyan együttműködésnek is a szolid alapja lehet, amellyel erősebbé, szorosabbá fűzhetik majd a kapcsolatot a határon túli médiaszervezetek, s ezen túl akár kulturális csereprogramok is elindulhatnak. A tanácskozáson jelen volt Szili Katalin magyar országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke is, aki több éve támogatja az említett törekvést.
A rendezvény a Lázár-kastély Lovagtermében tartott hagyományos díjkiosztással ért véget. Ezen a MÚRE évente egyszer elismerő okleveleket ad át azoknak a kollégáknak, akik életpályájuk során kimagasló eredményt értek el. Az írott sajtóbeli nívódíjat Bakó Zoltán, egykor a Vörös Zászló, majd a Népújság, a Vásárhelyi Hírlap jelenlegi szerkesztője vehette át Vajda György javaslatára. Az audiovizuális média kategóriában Gödri Ildikót, a Román Televízió magyar adásának szerkesztőjét tüntették ki Kacsó Sándor főszerkesztő ajánlására. A különdíjasok között volt B. Szabó Zsolt, előbb a Marosvásárhelyi Rádió, az Erdély Fm mostani munkatársa, aki a Tomcsányi Mária által a férje és fia emlékére alapított és a pályakezdő rádiósoknak felajánlott Tomcsányi-díjat vehette át. A KMÚEK minden évben azokat a személyiségeket tünteti ki, akik sokat tesznek a külhoni magyar sajtóért. A vajdasági Sándorov Péterről, a BBC volt munkatársáról elnevezett Messzelátó Díjat az idén – nem kis meglepetésére – Szili Katalinnak adták át, aki szerényen megjegyezte: barátok közé jön, akikért egyszerűen teszi a dolgát.
A Hargita Megyei Tanács, illetve a szárhegyi művelődési központ nemcsak sajtóbeli, hanem művelődésszervezői munkájáért Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét díjazta. Az idén nem adták át az Oltyán László- emlékdíjat, amelyet előző években pályáztatás alapján a legjobb oknyomozó riportért osztott ki a néhai marosvásárhelyi újságíró családja és a Juventus Alapítvány.
A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap, a Hargita Megyei Tanács és a Communitas Alapítvány támogatta.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

OGY - nemzeti összetartozás bizottság - Hoffmann: kiemelt terület a külhoni oktatásának támogatása- Az oktatási államtitkár kiemelt kormányzati célnak nevezte a külhoni magyarság oktatásának támogatását az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága keddi ülésén.
Hoffmann Rózsa kiemelte az elmúlt időszak intézkedései közül a nyelvvizsga-rendelet elfogadását, amit beszámolója szerint igen pozitívan fogadtak a külhoni magyarok. Ezzel megszűnt az a diszkriminatív állapot, amely szerint a magyar felsőoktatás preferálta azokat, akik horvát, román, szerb vagy ukrán középiskolában érettségiztek.
Az oktatási államtitkár elmondta: húszezer külföldi diák tanul a felsőoktatási intézményekben, és közel 5 ezer a külhoni magyar.
A kereszténydemokrata politikus hangsúlyozta: a kormány nemzetstratégiájának megfelelően a külhoni magyarság támogatására fordítható forrásokat kismértékben sikerült növelni idén.
A közoktatás pályázati úton történő támogatására 221 millió forint jutott, 36 millióval több mint előző évben. Hasonló a növekedés az itthoni felsőoktatási intézményekben tanulók ösztöndíj-támogatásában, ez 267 millió forint, ami 50 millió forinttal magasabb mint előző esztendőben. A szülőföldi intézményekben tanulók számára 43 millió forinttal növelték az ilyen jellegű kifizetéseket - jelezte.
A diplomák kölcsönös elismerése területén is elég jól állunk - folytatta Hoffmann Rózsa, hozzátéve: megkönnyíti és gyorsítja a folyamatot, hogy a szomszédos államok közül négy már tagja az uniónak.
Kitért arra, hogy tavaly ősszel járt Ukrajnában, és a tárgyalások eredményeként felgyorsult az ekvivalencia folyamata, de van még tennivaló. Szerbiával összefüggésben elmondta: remélik, hogy a szerb elnök novemberi látogatása szintén meggyorsítja majd a folyamatot.
Potápi Árpád (Fidesz), a testület elnöke az oktatási-nevelési támogatási rendszerrel kapcsolatban kiemelte: bevezetése óta tizenegy év telt el, és egyre több jel utal arra, hogy meg kellene fontolni átalakítását.
Szili Katalin (független), a bizottság alelnöke arról beszélt, hogy a magyar nyelvű szakképzés felkarolása rendkívül fontos lenne. Ennek hiánya segítheti az asszimilációt - állapította meg.
Kalmár Ference (KDNP) azt mondta: az elmúlt időszakban több levél érkezett a komáromi Selye János egyetem esetleges átminősítéséről. Az ügy nincs nyugvóponton, mi jelenleg a helyzet? - kérdezte. Frakciótársa, Stágel Bence a PhD fokozatok honosítását vetette fel, és kitért arra, hogy a folyamat rendszerint nagyon hosszú ideig tart, a költségeket pedig az egyes intézmények eltérően állapítják meg.
Szávay István (Jobbik) azt rótta fel, hiába van a szakmai apparátus részéről erős elhatározás a külhoni magyar oktatás kérdéseiben, ha a magyar külügy ezeket a kérdéseket nem tartja fontosnak. Példaként a Selye akkreditációját említette. A hallgatói szerződések kapcsán jó lenne tudni, a külhoni magyar hallgatók esetében mit szándékoznak tenni. Szintén felvetette az oktatási-nevelési támogatás átalakítását.
Hoffmann Rózsa válaszában kiemelte: az anyagi természetű problémákat ismerik, a megoldás kulcsa azonban nem csak az államtitkárság kezében van. Hozzátette: a honosítási eljárások elég sok munkaórát vesznek igénybe, és ezért vannak ezek a magas összeget.
A Selye János egyetem akkreditációjáról azt mondta, hogy a vegyes bizottság legutóbbi ülésén egyik kiemelt téma volt, és annyit tudtak elérni, a jegyzőkönyvben szerepel, mindkét fél dolgozik azon, hogy az egyetemi akkreditáció megvalósulhasson.
Egyetértett azzal a felvetéssel, hogy a szakképzésre nagyobb erőket kell koncentrálni, és mint mondta, ismeri az oktatási-nevelési támogatások problémáját. Hoffmann Rózsa ugyanakkor egy egyszer megállapított kedvezmény átalakítását csak a külhoni magyar szervezetekkel együtt látta lehetségesnek. A hallgatói szerződésekről azt mondta: a külhoni magyarok esetében az otthon töltött munka érvényes. Az a szándék, hogy a szülőföldjükön dolgozzanak - jelezte.
(MTI)

OGY - nemzeti összetartozás bizottság - Répás: megszilárdult a csángó oktatási program - Megszilárdult a csángó oktatási program, úrrá lettek a korábbi problémákon és rendben vannak a gazdasági elszámolások is - mondta Répás Zsuzsanna az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt kedden. A nemzetpolitikai helyettes államtitkár kiemelte: a korábbi 22 helyszín helyett 26 helyszínen zajlik a magyar nyelvű oktatás, tavaly 1560 gyermek után igényeltek oktatási-nevelési támogatást.
Kitért arra, hogy a programban résztvevő tanárok számára megnyugtatóbb, kiszámíthatóbb fizetést és kiegészítő juttatást is tudnak biztosítani. Ma már vonzó anyagi szempontból is tanárnak, tanítónak állni Moldvában - fogalmazott Répás Zsuzsanna, aki elmondta azt is, hogy 96 millió forintból, összességében 36 százalékkal olcsóbban tudják működtetni a programot immár a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének bevonásával.
Reményét fejezte ki, hogy továbbra is számíthatnak a magyarországi civil szervezetekre is a program támogatásában.
Burus Siklódi Botond elnök, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke kiemelte: a program szeptembertől 200 gyermekkel bővült, abban több mint negyven pedagógus vesz részt, a támogatások több mint kétharmadát teszik ki a személyi juttatások. Szólt arról is, hogy tárgyalásokat folytatnak a Pusztina Házért Alapítvánnyal az általuk működtetett oktatási program integrálásáról. Mint mondta, egy-egy oktatási helyszín támogatására egységes támogatást számítottak ki, ugyanakkor problémát jelent a csángómagyarok szövetsége tulajdonában lévő ingatlanok működtetése. Erről szeptember óta próbálnak megállapodni a program korábbi működtetőjével, most úgy tűnik, hogy néhány napon belül ez sikerrel járhat.
Kiemelte: szeretnék megerősíteni a programot és annak hitelét visszaszerezni, célként jelölte meg továbbá, hogy közelítsék az iskolához a jelenleg még nagyobb részt iskolán kívüli tevékenységeket. Ennek érdekében tárgyalnak a Bákó megyei tanfelügyelőséggel - jelezte.
Potápi Árpád (Fidesz), a bizottság elnöke kiemelte, hogy most már átlátható és folyamatos elszámolás mellett működik a program. Hozzátette: a csángókérdés európai szintre emelkedett, és az elmúlt 12-13 évben óriásit mozdult ez az ügy, ahhoz képest, ahol 2000-ben volt.
Szili Katalin (független) alelnök a célok és vállalások között első helyre tette, hogy minél több csángó gyermek tanulja meg a magyar nyelvet.
Szávay István (Jobbik) felvetette, hogy valóban igazságos és helyes-e az a rendszer, amelyben helyszíntől, körülményektől és gyermekektől független bérezést állapítanak meg.
Burusi Siklódi Botond válaszában azt mondta: szeretnék ezt a rendszert kipróbálni, és a tapasztalatok alapján döntenek majd. Ugyanakkor semmiképpen nem a felelősség áthárításáról van szó - jegyezte meg. Adatai szerint a programban mintegy 2400 gyermek tanulja a magyar nyelvet.
A moldvai oktatási programot még az első Orbán-kormány indította el 2000-ben, és azt februárig kizárólagosan a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége bonyolította. Februártól vette át a program működtetését az RMPSZ, miután a csángómagyar szövetség gazdálkodásában komoly anomáliára bukkantak.
(MTI)

Az MCSMSZ vezetősége megrökönyödve olvasta a november 13-i, magyarországi Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága kapcsán született híradásokat. A bizottsági ülés többek közt a csángó ügyeket volt hivatott tárgyalni az MCSMSZ emlegetésével, de az MCSMSZ meghívása nélkül.
Álláspontunk az ott elhangzottakkal kapcsolatosan:
1. Az MCSMSZ új vezetősége csak megerősíteni tudja a közel 10 hónapja lemondott korábbi vezetőség álláspontját: nem voltak elszámolási hiányosságok, gazdálkodási anomáliák az MCSMSZ-nél. A 12 év alatt a január végén távozott csapat tisztességgel és felelősséggel kezelte a közpénzeket, a semmiből teremtve meg egy teljes oktatási rendszert, amely a diákokat óvodától az egyetemig elkísérte. A Gyurcsány-Bajnai kormányok ideje alatt lehívott 70 millió forintnyi támogatás mellé az MCSMSZ-nek sikerült további 80 millió forintot összegyűjteni adományokból. Szövetségünk úgy vásárolt, épített 7 közösségi házat, hogy azokba minimális magyar állami támogatás se került be (2%-nyi - köszönet érte Szili Katalinnak). Az évek folyamán elnyert több száz pályázatból egyetlen egy se volt és most sincs, amelyet ne fogadott volna el a magyar állam valamely elszámolásokat ellenőrző szerve (akik pályáznak tudják: ha lettek volna anomáliák, el nem számolt pályázatok, akkor nem hogy 12 évig, de 2 évig se lehetett volna működtetni a rendszert, hiszen kizárták volna a szervezetet a pályázati körből).
2. Répás Zsuszanna tájékoztatójában oly mértékben csúsztat a helyszínek számát tekintve, hogy az egyszerűen hazugságnak minősíthető: álláspontja szerint az MCSMSZ-től elvett oktatási program 22 helyszínnel zárta tevékenységét, melyet ők 26-ra fejlesztettek. A pontos valóság a következő: az MCSMSZ februárban 25 településen és 28 különböző helyszínen működő oktatást adott át az RMPSZ-nek. Az RMPSZ ugyanakkor átvette később a Szeret-Klézse Alapítvány helyszíneit is, "integrálva" az általuk évek óta működtetett 3 oktatási egységet. Új helyszínt tehát az új helyzetben nem indítottak, ezzel szemben vi szont leépítettek, összevontak helyszíneket, ez a folyamat pedig megítélésünk szerint sajnos az Oktatási Program elsorvasztásához, minőségi lecsupaszításához, kontextusból való kiemeléséhez vezet.
3. Olcsóbb rendszer? Elismerjük, hogy olcsóbbá vált: de közben nincs érdekképviseleti háttér, nincs szociális program, megszűnt a diáklap, nincsenek szakmai értekezletek és továbbképzők, nincs semmiféle felkészítés az újonnan érkező tanároknak, leépítették teljes mértékben az egyetemi hallgatók támogatását, veszélybe sodorták a Csíkszeredai Csángó Bentlakás puszta létét, adósságokat halmoztak fel a különböző szolgáltatóknál, az adminisztrációt pedig igyekeznek teljes mértékben ráterhelni a tanárokra a teljes körű felelősséggel együtt.
4. A "Legyen Ön is Keresztszülő" program pusztulását követően nem találták ki, hogy az állami támogatás stagnáló mértéke mellett miből lesz finanszírozva a költségvetésben tátongó űr. Senki nem tudja, hogy 2012 január 1 után miből lehet finanszírozni az egyébként rendkívül amatőr, szakmaiatlan módon egységesített költségeket.
5. Bár sajnos az RMPSZ honlapján nem tett közzé semmiféle információt a magyar oktatásban részt vevő diákok létszámának alakulásáról a moldvai csángó falvakban (úgy az iskolai oktatás mint az iskolán kívüli) - információink szerint ez mindkét esetben csökkent az előző tanévhez képest.
Bákó, 2012. november 15.
MCSMSZ vezetősége

MCSMSZ Sajtóközlemény

A Szövetség a Közös Célokért Budapesten a parlamentben tanácskozott
A Magyar Országgyűlés épületében, a Nemzeti Összetartozás Bizottság tanácstermében tartotta kibővített elnökségi ülését a Duray Miklós vezette Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás. A nemzetpolitikát alakító politikusokkal, jelentős intézmények vezetőivel találkoztak:
Az immár tizenegy éve jogi személyek társulásába tömörülő felvidéki civil szervezetek képviselőit Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője, Potápi Árpád, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, Szili Katalin, az Autonómia Albizottság elnöke, Csóti György, a FIDESZ képviselője és Szávay István, a Jobbik képviselője köszöntötte.
Répás Zsuzsanna üdvözlő beszédében a magyar kormány és a külhoni magyarság közti kapcsolattartás, intézményes párbeszéd fejlődéséről beszélt, a nemzetpolitika alakulásának lényeges állomásait emelte ki: Antall József emlékezetes bejelentését 1990-ben, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, majd az 1996-ban összehívott magyar-magyar csúcsot és 1999-ben a MÁÉRT életre hívását, a Gyurcsány-kormány idején bekövetkezett népszavazás után a KMKF megalakítását, 2001-ben a státustörvény elfogadását, majd az állampolgársági törvény módosítását, a visszahonosítást, a magyar állampolgárság megszerzésének megkönnyítését 2010-ben. A státustörvény elfogadásával is tabukat döntögetett a Fidesz-kormány, és nem volt véletlen, hogy akkor még nem autonómiáról, állampolgárságról, hanem a Velencei Bizottság által utólag is igazolt státustörvénnyel vonták be a magyar jogrendbe a szomszédos államokban élő magyarokat, mondta a nemzetpolitikai államtitkárság vezetője. Kiemelte, hogy az állampolgárság ügyében Románia törte át a falat, amikor tömegesen adott román állampolgárságot a Moldáviában élő románoknak, ez követendő példa lett a magyar kormány részére. Sikernek tartja, hogy az autonómia fogalmát is sikerült kiemelni a tabuk világából.
Potápi Árpád, a Nemzeti Összetartozás Bizottság, egyben a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma Állandó Bizottságának elnöke szimbolikus jelentőségűnek tartotta, hogy a felvidéki civil szervezetek képviselői a Nemzeti Összetartozás Bizottságának tárgyaló termében gyűltek össze. A bizottság létrehozása 2010. december 23-án egyben azt a fontos üzenetet hordozta, hogy a Magyar Országgyűlés a külhoni magyarsággal való foglalkozást nem külpolitikai feladatnak tartja. A bizottság kihelyezett üléseket tartott eddig Ungváron, Lendván, Nagyszalontán, Komáromban és november 28-án esedékes a bécsi kihelyezett ülésük.
Csóti György, a Fidesz parlamenti képviselője, ismert külügyi szakpolitikus, aki a NÖB és a külügyi bizottságnak is tagja elmondta, a nemzetpolitika speciális belpolitika, aminek van külpolitikai kisugárzása is. Úgy véli, a társulás nagyon találó nevének üzenetét ki kellene sugározni az egész Kárpát-medencébe: a közös célokért szövetségre van szükség. Örömmel számolt be arról, hogy némi bizonytalankodás után az MKP immár teljes jogú és aktív tagja a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsnak, az önrendelkezést tartja a legfontosabb célnak, ami a szlovákiai magyar közösséget erősítheti. Elmondta, Duray Miklós a SZAKC elnökeként, elméleti tudása, gyakorlati tapasztalatai alapján, sokat tehet azért, hogy az egész Kárpát-medencében szövetség jöjjön létre a közös cél, a nemzet szülőföldön való boldogulása érdekében.
Nagy szeretettel köszöntötte a parlamentben a felvidéki vendégeket Szili Katalin, aki a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának létrehozása idején a Magyar Országgyűlés házelnöke volt. Kiemelte KMKF stratégiai anyagai közül a szórvány-stratégiát és a határ menti térség infrastruktúrájának javítását, a gazdasági kooperációt célzó terveket, ezek kidolgozásában és megvalósításában a SZAKC is segített. Nagyon jelentős lépésnek tartja a NÖB és az Autonómia Albizottság létrehozását, hiszen ez sokáig tabu téma volt. Szili Katalin az albizottság elnökeként támaszkodik arra a kapcsolatrendszerre, amelyet házelnökként, a KMKF állandó bizottsága elnökeként épített ki, Csóti György pedig alelnökként segíti a munkáját. Jó iránynak tartja, hogy a SZAKC a civilszervezetek összefogásával az oktatás, felnőttképzés szervezését, a kis és középvállalkozások segítését, a sokirányú régiófejlesztést tűzte ki célul, mert ez a kisközösségek megtartását szolgálja. Elmondta, hogy a magyar parlament április 12-ét a Felvidéki Kitelepítettek Emléknapjává nyilvánította.
Szávay István a Nemzeti Összetartozás Bizottság működéséről elmondta, örvendetes tény, hogy a kis létszámú, mindössze 12 képviselőből álló bizottságban többször jutnak közös nevezőre a képviselők, mint a többi bizottságban, emellett az autonómia bizottságban kifejtett munka, a civil kapcsolatok építésének szükségességét hangsúlyozta.
A kormány vezető tisztviselője és a parlamenti képviselők után a magyar nemzetpolitikában jelentős szerepet vállaló intézmények, szervezetek képviselői, szakemberek nyújtottak gyakorlati kérdésekről tájékoztatást a felvidéki civil szervezetek képviselőinek.
Dr. Radetzky Jenő miniszteri biztos, egyben a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Wekerle tervről, a magyar gazdaság Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiája és a Kárpát Régió Üzleti Hálózat intézményrendszeréről tartott előadást.
Mihály Erzsébet, a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásfinanszírozásért felelős igazgatója a Bethlen Gábor Alap és Alapkezelő működéséről, pályázati rendszerét mutatta be. Elmondta, hogy a felvidéki civil szervezetek 2012-ben a BGA nyílt pályázatán a pályázatok magas szakmai színvonalának köszönhetően 65 %-ban sikeresek voltak.
A belföldi pályázatok közül kiemelte a Határtalanul programot, amelynek sikeres lebonyolításába felvidéki szervezetek is segítenek. A Szülőföldön magyarul programról, az oktatási-nevelési támogatásokról elmondta, hogy a Kárpát-medencében támogatott mintegy 254 ezer tanuló közül 44-50 ezer a felvidéki tanuló, és úgy véli, az SZMPSZ-szel való együttműködés sikeres, bevált a 2011-től foganatosított új ügyvitel, Felvidéken jelenleg a támogatások 98,57%-át kifizették, az egész Kárpát-medencében itt a legjobb a teljesítési mutató.
A nemzeti jelentőségű intézményekre szánt keretből 500 millió Ft összeg jut Felvidékre, most zajlanak az elszámolások, a beszámolókból arra lehet következtetni, hogy virágzó civil élet folyik a Felvidéken. Csizmadia László, Civil Együttműködési Tanács (CET), a Civil Összefogás, egyben a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnöke, a CET működéséről, a NEA pályázati lehetőségeiről számolt be. A civilek legfontosabb küldetése,hogy a nemzet és a közjó érdekében tevékenykedjenek, kiálljanak, ezt szolgálta a Békemenetek szerevezése, amelyek megmutatták, hogy létezik a magyarok lelki közössége, és tömegek készek zarándoklatra a nemzeti ügyekért és közjóért. A CET 2009. december 9-én jött létre, több felvidéki szervezet is tagja, 7 régió magyar közösségeit kívánják összefogni, az információáramlás megszervezése a cél. Emellett a Nemzeti Együttműködési Alap, amely 2012. január 1-jétől működik, szintén lehetőséget nyújt a nem magyarországi magyar szervezetek bevonására, a 6 szakmai kuratóriumból az egyik éppen a Nemzeti Összetartozás Kollégiuma, amelynek pályázati felhívására olyan magyarországi szervezetek pályázhatnak, amelyek a programjukat határon túli magyar szervezettel valósítják meg. A csak magyarországi civil szervezetek működésének támogatására kiírt, most aktuális pályázat esetében is előnyt jelent, ha a pályázó bemutatja, hogy szakmai programjába bevon, konzorcium formájában határon túli magyar szervezetet is., amelyet a szervezetek működési költségének fedezésére szánnak. A szakmai pályázatok kiírása 2013 januárban való, azt reméli, nem ismétlődik meg az a 2012 évi gyakorlat, amikor éppen a nemzeti összetartozás kollégiumhoz érkezett a legkevesebb pályázat. Biztatta a jelenlévő szervezeteket, hogy vegyenek részt a CET munkájában, és magyarországi partnereikkel közösen dolgozzanak ki közös programokat a NEA pályázatára.
Juhász Imre, európai jogi szakjogász, az ELTE tanára, aki egyben a Független Rendészeti Panasztestület elnöke, Országgyűlési biztos arról tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit, hogy milyen elvek, szakmai tapasztalatok alapján dolgozták ki a Hunnia Baráti Kör nevében a Beneš-dekrétumok ügyében az EP petíciós bizottságához benyújtott petíciót. Igyekeztek megcáfolni azt a szlovákiai és az EB jogi szakértői által hangoztatott érvet, hogy ez jogtörténeti kérdés, amivel nem kell foglalkozni, felhívták a figyelmet a szlovák és a cseh jogrendszer különbségeire. Nem valamennyi Benes-dekrétumra, hanem a kollektív bűnösség elvére épülő 18-20 dekrétumra, és főleg arra irányították rá a figyelmet, hogy 2007-ben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa határozatban megerősítette ezeket a benesi dekrétumokat. 2012. január 12-én Bagó Zoltán Fideszes EP képviselő segítségével nyújtották be a petíciót, júniusban érkezett a válasz, hogy a bizottság befogadta, tehát érdemi vizsgálat és tárgyalás várható. A szeptember 20-i petíciós bizottsági ülésen Hans Seidel Alida és Juhész Imre ismertette a petíció lényegét, nagyon fontos momentum, hogy Bagó Zoltán, Tabajdi Csaba, Morvay Krisztina és Hankiss Ágnes, különböző politikai pártok magyar képviselői mellett más nemzetiségű – észt, német – képviselők is támogatták a petíciót, egy román képviselő szólt ellene. Olyan döntés született, hogy a petíciós bizottság írásbeli kérdést intéz a szlovák kormányhoz. Ezzel párhuzamosan az EP képviselőiből álló tényfeltáró küldöttség is készül Szlovákiába. Nem várható az ügy gyors lezárásra, de az is eredmény, hogy a petíciós bizottság tovább kell hogy vigye az Európai Bizottság elé. Az elhúzódó eljárás alatt van remény pozitív elmozdulásra a szlovák kormányzati tényezők részéről, fejtette ki Juhász Imre.
Pappné Farkas Klára, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Integrációs Főosztályának főosztályvezető helyettese a Külügyi Hivatal és a főosztály sokrétű tevékenységéről számolt be, a parlamenti delegációk utazásait készítik elő, a nemzetközi kapcsolattartás legkülönbözőbb eszközeivel élnek annak érdekében, hogy a magyar nemzet érdekeinek érvényt szerezzenek,például az ET, a KEK, a V4, EBESZ, IPU kereteiben. Nagyon jelentős nemzetpolitikai eredménynek tartja a Nemzeti Összetartozás Napjának elfogadását, a NÖB létrehozását a Magyar Országgyűlésben és azt, hogy önálló főosztály foglalkozik a nemzeti integrációval. A KMKF állandó bizottsága, plenáris ülése és a munkacsoportok számára is ez a főosztály biztosítja a működéshez szükséges infrastruktúrát, hátteret. Beszámolt a brüsszeli HUNINEU lobbi iroda működéséről, programjairól is.
Bakos István művelődéskutató, a Bethlen Gábor Alapítvány ügyvivő kurátora, a Magyar Örökség-díj Bizottság, az EÖtvös József Collegium Baráti Köre és más anyaországi civil szervezetek vezetőségi tagja rövid tájékoztatót nyújtott a tevékenységről, együttműködési terveiről, különös tekintettel a Felvidékre. Tájékoztatása során elmondta, Duray Miklós elsők közt Janics Kálmánnak közösen kapta meg az 1988-ban alapított Bethlen-díjat, őket számos felvidéki követte,mint Turczell Lajos, Dobos László, Koncsol László, jelentős felvidáki születésű személyiségek, mint Herczeg Géza, Király Tibor, és szlovák írók, hogy Lubomír Feldek, Vojtech Kondrót. Kiemelte a Teleki Pál Érdemérmet, amelyet a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és a Felvidék.ma hírportál működtetéséért Pogány Erzsébet is megkapott. Kiemelte, hogy a Kairosz könyvkiadó új sorozatot indított, amelynek első kötete Teleki Pálról szól. A jővú évben két nagy évfordulóra összpontosítanak: 400 éve választották fejedelemmé Bethlen Gábort, és 200 éve született EÖtvös József. Az alapítvány pénzbeli jutalomban szeretne részesíteni arra érdemes pedagógusokat is, nem feledkeznek el a határon túli tanítókról sem. Dr. Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára is köszöntötte a parlamentben tanácskozó felvidékieket, beszámolt a Széchenyi Társaság céljairól, Széchenyi István szellemiségének ápolásáról, a tettekben megnyilvánuló hazaszeretet példáiról. Huszonöt évvel ezelőtt, 1987. szeptember 21-én koszorúzták meg először az MTA épülete előtt álló Széchenyi-szobrot, díjat alapítottak, amelyet eddig 4 felvidéki vehetett át, akik – bizonyára nem véletlen – valamennyien részt vesznek a SZAKC munkájában, Cservenka János, Duray Miklós, Hrubík Béla, Dániel Erzsébet, igazi közösségépítő emberek, mondta el Rubovszky András. Felajánlotta, hogy a Széchenyi Társaság intézményes kapcsolatot alakít ki a Szövetség a Közös Célokért társulással.
Gubík László köszönetet mondott a Nemzeti Összetartozás Bizottságnak a szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidékiek ügyében megfogalmazott támogató nyilatkozatért, és elmondta, hol tart most a 2011. július 19-étől datálható tortúra. Jelenleg négy fórumon foglalkoznak a diszkriminatív és alkotmányellenes szlovák állampolgársági törvénnyel: a szlovák parlament talaján, az alkotmánybíróságon, az Európai Parlamentben és az Európai Emberi Jogi Bíróságon. Lomnici Zoltánnal, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökével két hete sajtótájékoztatón számoltak be arról, hogy kötelezettségi eljárás indítása érdekében petíciót nyújtottak át Martin Schulznak. A tanácskozást Duray Miklós az MKP delegáltja, a társulás elnöke vezette, részt vettek teljes számban a Szövetség a Közös Célokért tagszervezeteinek képviselő, elnökségének tagjai: Hrubík Béla (a Csemadok képviseletében), Mézes Rudolf (a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke), Pék László (a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke), Csémi Szilárd (a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke), Knirs Imre (az Egy Jobb Komáromért társulás elnöke), Dániel Erzsébet (a párkányi LIMES ANAVUM társulás elnöke), Pásztor István (a királyhelmeci Rákóczi Baráti Köre társulás elnöke).
Jelen voltak a felügyelő bizottság tagjai, Balogh Gábor, a Csemadok részéről és Baranyai Anna, a párkányi LIMES ANAVUM delegáltjaként.
A Szövetség a Közös Célokért társulásba további öt szervezet kérte a felvételét, az elnökség döntése értelmében ezek a szervezetek bekapcsolódnak a társulás munkájába és az elnökség javasolja a 2013 tavaszán esedékes közgyűlésen a teljes jogú tagokká válásuk jóváhagyását. Új tagszervezetekké válnak: Via Nova Ics, a lévai Reviczky Társulás, a hidaskürti Cservenka Alapítvány, az ipolyvarbói Palóc Társaság és a komáromi Kárpátia Sport társulás. Duray Miklós elmondta, a társulás nyitott újabb tagszervezetek befogadására, amelyek jelentkezését a közgyűlésig várják. Pogány Erzsébet, a SZAKC igazgatója írásban terjeszetette elő beszámolóját a SZAKC tevékenységéről 2012-ben.
Felvidék.ma

Alapvető jog a nemzeti közösségek szimbólumainak használata
Összeült a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma
– Alapvető emberi jog a nemzeti közösségek szimbólumainak használata – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pénteken Budapesten, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) plenáris munkaülésén.
A kereszténydemokrata politikus köszönetet mondott azoknak a magyarországi önkormányzatoknak, amelyek "erdélyi barátaink melletti szolidaritásuk jeleként" kiteszik a székely zászlót. Semjén Zsolt a székely zászlók nyilvános használatával kapcsolatban Románia és Magyarország között az utóbbi hetekben kialakult helyzetre utalva azt mondta: nem szándékunk "bármiféle feszültség erősítése Romániával".
A magyar állampolgárságnak a külhoni magyarok számára történő könnyített megadásáról szólva közölte, hogy a kérelmezők száma közel jár a 400 ezerhez. Semjén Zsolt megítélése szerint a külhoniak körében tapasztalható asszimiláció megállítása két dologtól függ. Egyrészt biztosítani kell a hagyományos oktatási, kulturális támogatási formákat, másfelől a honosítással, a teljes jogú állampolgárság megadásával olyan erős impulzust kapnak a diaszpórában és a környező országokban élő magyarok, amely identitásában is megerősíti a világ magyarságát. Értékelése szerint ehhez hathatós támogatást nyújtanak a KMKF munkájában résztvevők is.
Kövér László köszöntője és Semjén Zsolt beszéde után a KMKF zárt ülésen folytatta munkáját. Az MTI-vel előzetesen közölt napirend szerint a zárt ülésen tájékoztatót tartott Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának elnöke, valamint Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke is.
Népújság (Marosvásárhely),

Semjén Zsolt: töretlen lendülettel zajlik a honosítás
Töretlen lendülettel zajlik a honosítás, a kérelmek száma nem csökken, hetente mintegy négyezer igénylés érkezik - mondta Semjén Zsolt az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtti éves meghallgatásán kedden Budapesten.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes megerősítette: a kérelmek száma közelít a 400 ezerhez, a tapasztalatok alapján egyszerűsítették az ügyintézést, az anyakönyvezést, és az állampolgárság megállapítását a Magyary-program keretében.
Kitért arra, további konzulokkal erősítették a konzulátusokat, hogy a kisebb településekre is eljussanak, a diaszpóra területeire mintegy ötven konzult küldenek ki, hogy a folyamatot segítsék. A Kőrösi Csoma Sándor-program keretében további ötven népművelő érkezik a diaszpóra területeire a magyar nyelv tanításának fejlesztése és a kulturális életet felpezsdítése érdekében.
Semjén Zsolt szólt a Julianus-program elindításáról, ez a tárgyi örökség felmérését, megtartását célozza, és a magyar szervezetek életére is jótékony hatással lesz. Örökségvédelmi megállapodásoknak köszönhetően 17 műemlék újulhat meg - tette hozzá.
Utalt arra, felállították a Magyar Diaszpóra Tanácsot, ezt a többi között azzal indokolta: a diaszpóra érdekei korábban háttérbe szorultak, más problémák foglalkoztatják az ottani magyarságot, mint a Kárpát-medence magyarságát. A tanács része a Magyar Állandó Értekezletnek (Máért).
A Határtalanul! program iránt egyre nagyobb az érdeklődés, e célra 500 millió forintot biztosítottak tavaly. A Külhoni magyar óvodák éve program 3500 óvodába jutott el, bejárták a Kárpát-medencét. Az idei év a kisiskolák éve, az erőket e célra fókuszálják. Semjén Zsolt kiemelte még a jogsegélyszolgálat és a kapcsolódó intézet létrehozását.
Közölte, három évre több mint négymilliárd forintot kap az erdélyi Sapientia egyetem, így biztosítva lesz a kiszámítható működése. A csángókra térve rámutatott: rendeződtek a személyi kérdések, a magyar oktatást a pedagógusszövetség bonyolítja le meghatározott szakmai szempontok alapján. Precíz elszámolás és számon kérhető szakmai kritériumok szükségesek, és erre a szövetség garanciát jelent - rögzítette, utalva a korábbi anomáliákra.
A felvidéki Selye János Egyetemről szólva elismerte: vannak szakmai hiányosságok, hasonló rugalmasságot kértek a szlovák kormánytól, mint a szlovák egyetemeknél. Magyar részről is mindent meg kell tenni, ezért pénzügyileg és az egyetemi oktatók tekintetében segíteni fognak - ígérte, hozzátéve: reális esély van arra, hogy a 2014-es akkreditáció sikeres legyen.
Semjén Zsolt azt mondta, a Vajdaságban nagyon sok a pozitívum, a kulturális autonómia tekintetében is, de a magyarellenes atrocitások minderre árnyékot vetnek. A kettős mérce, ami az ottani ügyészi eljárásokban nyilvánvaló, elfogadhatatlan - közölte.
"Elfogadhatatlan, hogy nap mint nap magyarverésekkel, atrocitásokkal kell szembenézni" - fogalmazott, hozzátéve: próbálnak lépni, hogy a két ország rendőrsége között legyen együttműködés, és az adott területeken legyenek magyarul beszélő rendőrök. Fontos lenne, hogy a szerb állam demonstrálja, nem tűri az etnikai alapú incidenseket - hangsúlyozta.
Közölte, Kárpátalján formális és informális lépéseket tettek a magyar nyelvű oktatás akkreditációja érdekében, a II. Rákóczi Ferenc Főiskola támogatása kiemelt helyen szerepel. Hozzáfűzte: az új ukrán nyelvtörvényt üdvözölték, de azt már kevéssé, hogy annak megvalósítását elszabotálják, ami a magyarságot hátrányosan érinti.
Potápi Árpád (Fidesz), a testület elnöke szerint az MSZP jelenlegi politikája, Szanyi Tibor közelmúltban tett kijelentése, amivel "lerománozta a Békemenetben részt vevő erdélyi magyarokat", arcul csapása újra a nemzetnek, ugyanaz az alap, amit Gyurcsány Ferenc teremtett meg 2004-ben. A szlovák államfő keddi budapesti látogatását történelminek nevezte, és utalt arra, a két állam között számos rendezetlen kérdés van, így a Benes-dekrétumok, a kettős állampolgárság ügye.
Csóti György (Fidesz) a hamarosan parlament elé kerülő beszámolóból kevesellte az autonómiára vonatkozó részt. Közölte, csak a teljes körű autonómia mentheti meg a magyarságot, és javasolta: Szlovákia és Románia vonatkozásában még határozottabban lépjen fel a kormány.
Kalmár Ferenc (KDNP) szintén az autonómia fontosságát hangsúlyozta.
Szili Katalin (független) alelnök az autonómia kérdésében kíváncsi volt a kormányzati álláspontra. Az autonómiahálózat megteremtése Európa számára fontos lehet - közölte.
Szávay István (Jobbik) azt mondta, a kormány önkényesen, pártpolitikai szempontok szerint válogat a külhoni magyarság szervezetei között, és szóvá tette, hogy a Délvidéken negligálják a Vajdasági Magyar Szövetségen (VMSZ) kívüli tömörüléseket. Hiányolta a beszámolóból az önkritikát, azt egyoldalú sikerpropagandának nevezte.
Semjén Zsolt jelezte: komoly vita van Szlovákiával állampolgársági kérdésben, de nem lehet nem látni a különbséget az első és a második Fico-kormány között. Ugyanakkor az a követelés, hogy egyeztetett törvény legyen Szlovákiával, egyenértékű azzal, hogy ne legyen ilyen jogszabály - mondta, hozzátéve: abban kell előrelépni, amiben lehet, ez a gazdasági együttműködés, és ezek a sikerek elősegíthetik a nemzetpolitikai megállapodásokat is.
A székely zászló ügyében az az álláspont: nem élezni a feszültséget, de "nem is feladni, ami az emberi jogainkból fakad". A történések mögött a miniszterelnök-helyettes a román belpolitikát látja. Úgy fogalmazott, az autonómia az unióban elfogadott értékek megvalósítása, ez a magyar megmaradás garanciája, minden, ami efelé mutat, "jó és nemzetmentő, minden, ami ellene hat, rossz és nemzetvesztő".
Semjén Zsolt egy másik felvetésre reagálva azt mondta, a VMSZ-t nem ők választották, hanem a délvidéki magyarok.
Budapest, 2013. február 19., kedd (MTI) -

Kövér: A hetedik bőrt is le kell húzni
Románia rossz helyzetben van, a székely zászló ügye csak figyelemelterelés
Kövér László szerint a román kormány a székely zászló ügyében kirobbantott konfliktussal szeretné elterelni a figyelmet a belső problémákról. Az országgyűlés elnöke szerint érthető a feszült állapot, hiszen az IMF miatt a hetedik bőrt is le kell húzni a román állampolgárokról.
Kövér László Nagykanizsán tartott sajtóbeszélgetést, ahová a Kisgazda Szövetség és a Kisgazda Egyesület regionális fórumára látogatott el. Az országgyűlés elnöke szerint a székely zászló ügyében fellángolt újabb román-magyar konfliktus rendezhető. Kövér szerint a jelenlegi román kormány ezzel a konfliktussal is próbálja elterelni a figyelmet az ország belső feszültségeiről.
„Bizonyos szempontból érthető is ez a magatartás, mert Románia sokkal rosszabb helyzetben van Magyarországnál.Az IMF diktátumai érvényesülnek, és – elnézést kérek a durva fogalmazásért – a hetedik bőrt is le kell nyúzni a saját polgáraik hátáról azért, hogy meg tudjanak felelni az IMF követeléseinek” – mondta a politikus.
Méltányosak elbánás az LMP-frakció ügyében
A parlament elnöke az LMP-frakció ügyében kompromisszumos megoldást szeretne. A javaslat részleteit a még hátralévő egyeztetések miatt nem kívánja egyelőre részletezni, „úgy tűnik azonban, hogy ami eddig a nyilvánosság elé került, marad végső döntés formájában I”". Ennek megfelelően Szili Katalin lesz a nemzeti fenntartható fejlődés bizottságának elnöke, a függetlenné vált LMP-sek közül pedig többen megtarthatják jegyzői, bizottsági alelnöki és tagi pozíciójukat. Utóbbit méltányos eljárásnak tartja Kövér, hiszen a független képviselők alelnöki pozíciót is kapnak, „annak dacára hogy ez semmilyen formában nem jár nekik”. Így Osztolykán Ágnes maradhat az oktatási bizottság alelnöke, „ami méltányos elbánás” a parlament elnöke szerint.
Magyar Hírlap
Erdély.ma,

Országgyűlési állásfoglalás Székelyföld feldarabolása ellen
A magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága felkéri az Orbán-kormányt, hogy a magyar–román kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi színtéren egyaránt tegyen meg minden lehetséges diplomáciai erőfeszítést Székelyföld tervezett feldarabolásának megakadályozása érdekében. Az ezt rögzítő állásfoglalást a testület kedden egyhangúlag fogadta el.
Az eredetileg tervezett szövegben ez a passzus nem szerepelt, a képviselők Szávay István (Jobbik) javaslatára fogalmazták bele. Az állásfoglalás rögzíti továbbá, hogy a bizottság támogatja a Székely Nemzeti Tanács, a székelység törekvését, amely Székelyföld területi autonómiáját tűzi zászlajára, összhangban a nyolc székely székből álló egységes közigazgatási és fejlesztési régió kialakításával, továbbá a székely nemzeti jelképek szabad használatával.
A dokumentumban az is szerepel, hogy a bizottság elutasítja a Székelyföld nemzetiségi arányainak mindennemű, akár a közigazgatási határok tervezett átalakítása általi durva megváltoztatását, amely sérti a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezményt, illetve a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, és ellentétes az Európa Tanács ajánlásával is. A közigazgatási határokra való utalás Szili Katalin (független) képviselő indítványára került be az állásfoglalásba.
A képviselők rögzítették, hogy a bizottság minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel támogatja a szomszédos országokban élő magyar közösségeknek az európai gyakorlattal összhangban lévő autonómiatörekvéseit. Potápi Árpád János (Fidesz), a bizottság elnöke elmondta: a testület a jövőben a nagykövetjelölteket is meghallgatja, különös tekintettel a Kárpát-medencei magyarságot és a nyugati missziókat érintő kérdésekre. Emellett a főkonzulok tájékoztatókat tartanak majd a bizottság előtt.
Székelyhon.ro,

Băsescu: Székelyföld nem tudja eltartani magát
Romániának nincs olyan kötelezettsége, hogy autonóm tartományt hozzon  létre, ebből a szempontból Hargita és Kovászna megyét ugyanolyan jogok illetik meg, mint az összes többit – mondta Traian Băsescu államfő egy kedd esti tv-műsorban a Székelyföld területi autonómiáját követelő vasárnapi marosvásárhelyi tüntetésre utalva. A jelenlévők – a bukaresti kormányhoz intézett – petíciójukban az autonómia mellett a székely jelképek üldözésének beszüntetését is követelték, és tiltakoztak minden olyan közigazgatási átszervezés ellen, amely a Székelyföldet román többségű régiókba tagolná be.
Arra a kérdésre, hogy ha léteznek az országban magyar többségű megyék, miért ne lehetne magyar többségű régió, az államfő úgy reagált: „senki sem mondja, hogy nem létezhet, de Kovászna és Hargita nem tudja eltartani magát”.
Băsescu szerint a két megyét „dolgos és találékony” emberek lakják, de évtizedekig csak magyar tőkéjű cégeket fogadtak a térségben, így „mindenféle 500 dolláros kft. jött oda”, nagybefektetők viszont elkerülték a térséget.
„Hallottam, a marosvásárhelyi tüntetésen azt követelték, hogy maradjon helyben az adó. Ha abból kellene megélniük, amit abban a két megyében termelnek, a legszegényebbek lennének európai szinten” – mondta az elnök, aki szerint Hargita és Kovászna megye jelentős támogatást kap az állami költségvetésből.
A demonstrációról szólva Băsescu kifejtette: még egy kétharmados többség sem jogosít fel a törvények megsértésére, így mindegy, hogy ötezren vagy ötvenezren kérik az autonómiát, hiszen a román alkotmány nem teszi azt lehetővé.
„Akik autonómiát akarnak, azoknak meg kell határozniuk, miről beszélnek, mert én nem tudom, mit akarhatnak még: az iskolák, a kórházak a helyi közigazgatásnál vannak, ugyanúgy a költségvetés is, csak a kompenzációs pénzek jönnek a központi büdzséből. A beruházási prioritásokat a közösség igényeihez igazíthatják. Mit értenek autonómia alatt egy olyan szinten decentralizált országban, mint amilyen Románia? Ezt tisztázni kell” – mondta.
Traian Băsescu következetesen Hargita és Kovászna megyét (Románia két magyar többségű megyéjét), és nem Székelyföldet (amely Maros megye egy részét is magába foglalja) említette a műsorban. A román politikusok és újságírók többsége az „úgynevezett Székelyföld” kifejezést szokta használni, ezzel is jelezve, hogy nem ismerik el ennek a történelmi-földrajzi entitásnak a létét.
Ponta: tiszteletben tartok minden kisebbségi jogot
Victor Ponta miniszterelnök kedden újságírói kérdésre válaszolva azt mondta: nem ismeri a marosvásárhelyi tüntetésen elfogadott petíciót. A bukaresti parlament folyosóján nyilatkozó kormányfő a Duna Televízió riporterének mondta ezt, aki azt kérdezte: mit válaszol a székelyeknek a Marosvásárhelyen elfogadott beadványukra? Arra a pontosításra, hogy a Székelyföldnek autonómiát igénylő és a közösség jogainak tiszteletben tartását követelő beadványról van szó, Ponta kijelentette: tiszteletben tart minden kisebbségi jogot, és meggyőződése, hogy az ország decentralizálása és regionalizációs folyamata tiszteletben fogja tartani minden román állampolgár legitim érdekeit, függetlenül attól, hogy magyar, román vagy más etnikumú.
Victor Ponta miniszterelnök a tüntetés után néhány órával, egy vasárnap esti tévéműsorban úgy nyilatkozott: nem látta még a beadványt, de majd áttanulmányozza, ha eljut hozzá.
„Én egy olyan dologban hiszek, ami nem irányul sem a magyarok, sem a romák, vagy bárki más ellen: a regionális fejlődést kell beindítanunk, minél több bukaresti hatáskört kell átruházni az ország térségeire, de nem etnikai alapon. Gazdasági alapon kell önfenntartó régiókat létrehoznunk. Nem lehet egyeseknek jobb szabályokat kidolgozni, mint másoknak. Közös szabályozás kell, amelyet mindenki alkalmaz” – mondta vasárnap a kormányfő.
Bokros Lajos Székelyföldet védte az EP-ben
Bokros Lajos Strasbourgban, az Európai Parlament (EP) keddi plenáris ülésén képviselőtársai segítségét kérte annak megakadályozására, hogy a román kormány által tervezett közigazgatási átalakítással megbontsák a székely magyarok szerves etnikai egységét. Az EP-képviselő az MTI-hez is eljuttatta a plenáris ülésen elmondott üzenetét, amelyet – mint írta – „a román kultúra iránti megbecsülés miatt” románul mondott el. Eszerint Bokros Lajos kifejtette, hogy a romániai, több mint másfél milliós magyarság jelentős része Székelyföldön él, ugyanolyan őslakosként, mint a románok, nyelvileg, néprajzilag, szokásaiban és hagyományaiban egyértelmű történelmi, földrajzi és etnikai egységben több mint 1000 éve. Emlékeztetett arra, hogy 1968-ig létezett a Magyar Autonóm Tartomány. Ezt ugyan a Ceauşescu-rendszer 3 megyére bontotta, a magyarok kiemelkedő, 80, helyenként 90 százalékos számbeli fölénye megmaradt. Most viszont egyesek a székely magyarok szerves etnikai egységét örökre meg akarják bontani olyan új régiók kialakításával, amelyekben „egyértelmű számbeli kisebbségbe taszítanák a magyarokat”. Bokros Lajos képviselőtársai segítségét kérte ahhoz, hogy ez a terv ne valósulhasson meg, hiszen ez – mint fogalmazott – „nehezen kezelhető etnikai és államközi feszültséget..., és temérdek értelmetlen fájdalmat okozna”.
Egyébként hétfőn késő este az EP plenáris ülésén több magyar európai parlamenti képviselő is szót kapott az egyperces felszólalások keretein belül. Ennek során Sógor Csaba EP-képviselő a román kisebbségpolitikát bírálva, rámutatott: a román kisebbségvédelmi rendszer korántsem olyan fejlett, mint azt több román kormánypolitikus állította a közelmúltban. Sógor kifejtette: nagy a különbség a valóság és a között, ami a jogszabályokban le van írva. Példaként említette, hogy bár az anyanyelvhasználat jogát jogszabály rögzíti, az állami hatóságok mégis több RMDSZ-es polgármestert megbüntettek, mert megkövetelték a magyar nyelvtudást. „Európa nyugati felén autonómiák rendszerével oldották meg az őshonos nemzeti kisebbségek követeléseit és jogait, az új tagországokban is ez lenne a követendő példa” – fogalmazott Sógor Csaba.
Tegyenek meg mindent Székelyföld egységéért
A magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága felkérte a kormányt, hogy a magyar–román kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi színtéren egyaránt tegyen meg minden lehetséges diplomáciai erőfeszítést Székelyföld tervezett feldarabolásának megakadályozása érdekében. Az ezt rögzítő állásfoglalást a testület kedden egyhangúlag fogadta el.
Az állásfoglalás rögzíti továbbá, hogy a bizottság támogatja a Székely Nemzeti Tanács, a székelység törekvését, amely Székelyföld területi autonómiáját tűzi zászlajára, összhangban a nyolc székely székből álló egységes közigazgatási és fejlesztési régió kialakításával, továbbá a székely nemzeti jelképek szabad használatával.
A dokumentumban az is szerepel, hogy a bizottság elutasítja a Székelyföld nemzetiségi arányainak mindennemű, akár a közigazgatási határok tervezett átalakítása általi durva megváltoztatását, amely sérti a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezményt, illetve a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, és ellentétes az Európa Tanács ajánlásával is. A közigazgatási határokra való utalás Szili Katalin (független) képviselő indítványára került be az állásfoglalásba.
A képviselők rögzítették, hogy a bizottság minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel támogatja a szomszédos országokban élő magyar közösségeknek az európai gyakorlattal összhangban lévő autonómiatörekvéseit.
Szabadság (Kolozsvár),

EMNP-kongresszus – A néppárt céljai mellett foglalt állást több magyarországi párt képviselője
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) céljai mellett foglalt állást a párt kongresszusán mondott beszédében a magyarországi KDNP, az LMP, a Jobbik, és a Szociális Unió képviselője.
Rétvári Bence, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke arról beszélt, hogy megannyi gond oldódna meg, ha „az erdélyi magyarok hátrakötött kezét végre kioldanák, és engednék, hogy maguk oldják meg a saját ügyeiket". Úgy vélte, ha a közösség autonómiát kapna, nem kellene a magyar orvosképzés gondjaival, a kulturális intézmények megszervezésével, az anyanyelvhasználat kérdéseivel foglalkozni, ez pedig a románoknak is érdeke.
Schiffer András, a Lehet Más a Politika (LMP) társelnöke azt hangsúlyozta, hogy pártja egyenlő mércével kívánja mérni a határon túli magyar szervezeteket, és azért kíván tenni, hogy a Kárpát-medencei magyar szervezetek „ne legyenek a magyar politika játékszerei". Hangsúlyozta, olyan ökológiai mozgalom képviseletében jött Erdélybe, amely mind a természetben, mind a kultúrákban a sokféleség fennmaradását képviseli. Kijelentette, az LMP elkötelezetten támogatja az erdélyi székelyföldi autonómiatörekvéseket.
Szávay István, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének elnöke azt hangsúlyozta, hogy az EMNP az erdélyi autonómiaküzdelemben a Székely Nemzeti Tanács mellett a legfontosabb letéteményes.
Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia albizottságának, valamint a Szociális Unió elnökeként arról beszélt, hogy az autonómia nem lehet tabutéma az Európai Unióban. A „piros-fehér-zöldmezős beruházáshoz" kívánt sok sikert az EMNP-nek.
MTI
Erdély.ma.

EMNP kongresszus Kolozsváron: párttal az autonómiának
Alaposan ráérzett a közhangulatra Marc Gafarot, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetősége, amikor magyar nyelven, „Egészséget, autonómiát!” felkiáltással köszöntötte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2. országos küldöttgyűlésének részvevőit. Persze nem tudhatjuk, miként szolgál a több mint 400 küldött egészsége, az viszont tény, hogy a Kolozsvárt szombaton rendezett kongresszuson elhangzott felszólalások alfája és omegája az önrendelkezés igénye, annak kivívási lehetősége volt.
Fővédnöki beszédében Tőkés László azzal adta meg az alaphangot: területért jogokat, Trianonért cserébe autonómiát követel mindenütt a Kárpát-medencei magyarság, és ez az eszme egységes nemzetpolitikai, határon túli stratégiai szemléletté formálódik. Az EP-képviselő leszögezte, az erdélyi magyarság sem akar néprajzi kiállítás tárgyává lenni, számára pedig nem felel meg a rezervátumi idegenvezető szerepe.
„Még néhány évig mutogatni fognak bennünket fesztiválokon, aztán beolvadunk, eltűnünk. Nem akarunk muzeális, multikulturális értékké degradálódni az egyesült Európában” – állapította meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Az EMNP anyaországi testvérpártja, a Fidesz üdvözletét is tolmácsolva Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szerbia és a 2008-ban függetlenedett Koszovó viszonyának normalizálásáról az egy nappal korábban született megállapodás szerves része az észak-koszovói szerbek autonómiája. A fideszes politikus szerint a brüsszeli megegyezés a magyarság számára is inspirációként hathat. (A küldöttgyűlés egyébként határozatban kérte Románia kormányát, ismerje el Koszovó államiságát). Németh közölte, Magyarország teljes eszköztárával támogatja az erdélyi magyarságot a régióátszervezéssel kapcsolatban, szerinte a közösség által egységesen védelmezett régióhatárok nehezen lesznek figyelmen kívül hagyhatók. Miközben sem az RMDSZ, sem az MPP nem képviseltette magát a néppárti kongresszuson, a magyarországi, valamint a kárpátaljai, felvidéki, ausztriai magyar szervezetek vezetői az EMNP által kitűzött célokat méltatták, és sok sikert kívántak ezek, illetve – Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómiaalbizottságának, a Szociális Unió párt elnökének szavaival élve – a „piros-fehér-zöld mezős beruházásként” indult pártépítés megvalósításához.
Hármas össztűzben
Zöldmezős beruházásként emlékezett vissza az EMNP 2011-es megalapítására Toró T. Tibor is, aki szerint az alakulatnak a politikából kiábrándultak számának gyarapodása, a 2012-es választási kampányok közepette kellett beépülnie a két rivális magyar párt közé. „Hármas össztűzben kellett helytállni, hiszen az RMDSZ a képviselet, a fenyős párt az alternatíva monopóliumát védte, a román hatóságok pedig a nemzetállamot, veszélyforrásként tekintve ránk” – hangzott el az elnöki beszámolóban. Másfél évnyi pártépítés során 14 megyei szervezetet és 179 helyi szervezetet alapítottak, létrejött az önkormányzati képviselők munkáját összehangoló helyi, regionális és országos szinten működő önkormányzati tanács, az országos választmány, a Minta ifjúsági partnerszervezet, valamint az EMNT-vel közösen fenntartott 12 szaktestület. Toró ígéretesnek nevezte, hogy három erdélyi magyarból ma már kettő ismeri az EMNP-t és céljait, a tavalyi helyhatósági és parlamenti választáson elért eredmény pedig elegendő a folytatáshoz. „Ha kevesebb szavazatot kapunk, elbizonytalanodunk, ha többet, akkor elbízzuk magunkat. Az autonómia, az európai Erdély felé vezet a néppárt útja, amelyen akkor is érdemes végighaladni, ha göröngyös, kanyargós” – szabta meg az irányt a pártelnök.
Különben a küldöttek – ellentétben például az RMDSZ miniparlamentje, az SZKT szónokaival – nem foglalkoztak a rivális politikai alakulatokkal, elsősorban a szervezetépítés, a választási kampány terén szerzett tapasztalataikat osztották meg, többször hangsúlyozva a szórványmagyarság felkarolásának fontosságát. Visszatérő motívum volt viszont a felső vezetők – sőt számos külhoni meghívott – körében a párttal stratégiai partnerséget ápoló EMNT magyarországi finanszírozásáról közölt Transindex-cikk. Mint ismert, a portál tényfeltáró anyaga szerint az EMNP-hez és a nemzeti tanácshoz kötődő civil szervezetek tavaly közel egymillió euró támogatást kaptak a magyar költségvetésből és állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól. Németh Zsolt leszögezte, a budapesti kormány semmilyen romániai pártot, pártpolitikai tevékenységet nem támogat, az Erdélybe érkező állami támogatások a demokrácia-központokhoz érkeztek, amelyek a magyar állampolgárság igénylése folyamatában nyújtanak segítséget az erdélyi magyaroknak. Toró T. Tibor a pártpolitikai rivalizálásnak tudta be a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában lévő portál cikkét, Tőkés László azonban „obskurus, sötét sajtótámadásnak” nevezte, akárcsak a Maszol.ro korábbi, az Európai Néppárton belül a Fidesszel szemben állítólag felmerült bírálatokat megszellőztető írását. „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! Az RMDSZ a mi adónkból évente mintegy 3,5 milliónyi eurót kap, amellyel még soha nem számolt el adófizető magyar közösségünk előtt. Ennyi az ára annak, hogy Bukarestben elfelejtsék az autonómiát, hogy ne legyenek ott a szenátusban, ha netalán a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet tárgyalják” – jelentette ki a néppárt védnöke. Szerinte az RMDSZ-nek az „fáj”, hogy korábban a balliberális magyar kormányzat „számolatlanul öntötte” az adófizetők forintjait a szövetség alapítványaiba, például 2008 és 2010 között az Iskola és a Progress Alapítványok összesen 2,5 millió eurót kapott. Hozzátette, míg az Iskola Alapítvány 200 millió forintért osztotta Erdélyben a magyar oktatási-nevelési támogatást, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) jelenleg ugyanezt a munkát ötödanynyiért végzi el.
EP: győzködi Tőkést az EMNP
Gergely Balázs országos alelnöknek a napokban igaza volt, amikor beharangozta, hogy meglepetést is tartogat az EMNP-kongresszus. Az elsőt éppen ő szolgáltatta bejelentésével, miszerint személyes okok miatt – a néppárt kolozsvári elnöke másodszor néz apai örömök elé – nem vállal újabb mandátumot az országos vezetőségben. Váratlan bejelentésnek számít a Tőkésé is, miszerint már nem kíván indulni a jövő évi EP-választáson, mivel pihenni szeretne; szerinte az EMNP önállóan is bejutna a brüsszeli törvényhozásba. Kérdésünkre Toró T. Tibor elmondta, ha egy közösségnek van egy olyan történelmi személyisége, mint a magyarság érdekeiért 25 éve következetesen kiálló Tőkés László, akkor mindent meg kell tenni, hogy folytathassa brüsszeli munkáját. Az elnök szerint az alakulat még nem döntött esetleges indulása mikéntjéről, de ha kell, százezer aláírást gyűjt Tőkés támogatása érdekében. Az elnöki posztra egyedül pályázó Torót egyébként tíz ellenszavazat mellett választotta újra a kongresszus, az ötről héttagúra bővült elnökségben Király Melinda közép-erdélyi, Papp Előd székelyföldi, Szilágyi Zsolt nemzetstratégiai és külpolitikai és Zatykó Gyula partiumi alelnökön kívül a grémiumban helyet kapott Benedek Erika, az országos önkormányzati tanács, valamint Zakariás Zoltán, a választmány elnöke.
Az újraválasztott elnök következő kétéves mandátumának prioritásai között vázolta a szervezetépítést (az alakulat minden településen meg akarja vetni a lábát, ahol a magyarság aránya eléri a tíz százalékot), a magyar közösség gondjaira választ adó szakpolitikák kidolgozását, a többségi társadalomnak az autonómiáról alkotott közgondolkodása alakítását. „Rendet teremtene” a néppárt az erdélyi autonomista táborban, ugyanakkor arra törekszik, hogy hogy a lehető legtöbb erdélyi magyar megszerezze a magyar állampolgárságot, és részt vegyen a 2014-es országgyűlési választáson. Toró a Krónika kérdésére elmondta, szeretnének legalább az RMDSZ-éhez hasonló politikai súlyra szert tenni, hogy rákényszerítsék a szerinte a bukaresti kijárási politikára koncentráló szövetséget az akcióegységre. „Számszerűsítve most még nem tudom megmondani, milyen eredménnyel lennék elégedett a 2016-os romániai választásokon, de ki akarjuk egyenlíteni az RMDSZ túlsúlyát, mélyíteni pártunk beágyazottságát” – jelentette ki Toró, nem zárva ki, hogy alakulata önálló jelöltet indítson a jövő évi romániai államfőválasztáson.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár).

Szili az együttműködés fontosságát hangsúlyozta
Erdélyi körútja első, kolozsvári állomásán Szili Katalin a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tartott előadást május 14-én a magyar nemzetpolitikáról.
Először Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja köszöntötte a jelenlevőket, majd arra emlékeztetett, hogy Szili előadásával lezárulnak a kar nyílt napjai. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a magyarországi politikusnak az intézmény iránt az elmúlt években tanúsított támogatását emelte ki. Szili Katalin előadásának alapgondolata arra vonatkozott, hogy a magyar nemzetpolitikának a kooperációra, az azonos értékkeresésre kell alapoznia oly módon, hogy az elősegítse az anyaország határain túl élő magyarság szülőföldön való maradását és boldogulását. Az előadás utáni beszélgetést Bodó Barna politológus moderálta.
– Szili Katalint nem kell bemutatni a jelenlevőknek: tartalmas szakmai és politikai pálya állt mögötte. Az elmúlt másfél évtizedben bebizonyította, hogy az egyetem mellett áll, mindentől függetlenül – mondta a dékán. Dávid László, a Sapientia rektora hiteles előadónak nevezte Szili Katalint, majd a magyarországi politikus főtanácsadóját, Kerényi Györgyöt méltatta, aki mindig bátorította a Sapientia vezetőségét, valahányszor erre szükség volt.
Szili Katalin előadásának első felében történeti visszatekintésben mutatta be a magyar kormány nemzetpolitikájának főbb irányvonalait az 1980-as évek végétől egészen napjainkig. Megtudtuk: a rendszerváltást követően Antall József miniszterelnöksége alatt a határon túli magyarság jogainak (autonóm döntéshozó szervek, állami finanszírozású magyar egyetem létesítésének elősegítése stb.) bővítésére és a jó szomszédsági viszonyokra helyezték a hangsúlyt. Az 1990-es évekre a stabilitás volt a jellemző: létrehozták a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF), amelynek keretében megvalósult a nemzetpolitika terén a kooperáció.
– Habár 2004 és 2007 között a Kárpát-medencei magyarság nagy része uniós polgárrá vált, a magyar kisebbségek közösségi alanyiságát és önrendelkezését az euroatlanti integráció nem biztosította, helyenként még az igény megfogalmazásának jogát is megkérdőjelezték – hangoztatta Szili Katalin, majd a 2004. december 5-i népszavazást a nemzeti kooperáció mélypontjának nevezte. – A célunk az, hogy nemzetpolitikánk által biztosítsuk a szülőföldön való megmaradást, mind egzisztenciálisan, mind az oktatásban, a kultúrában, továbbá a civil és a hitéletben. Nagyon fontos, hogy legyen koherens nemzetpolitikai jövőképünk, határozzuk meg erre vonatkozó célkitűzésünket, amelyek átívelnek a kormányzati ciklusokon – hangsúlyozta a politikus.
Ami a magyar közösségek szülőföldön való megmaradását illeti, azt mondta: ez csakis a szomszédos európai nemzetekkel a demokrácia értékein nyugvó kölcsönös szolidaritásban való együttélés által valósulhat meg.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Napirenden a régiók
Az őshonos kisebbségek helyzetéről szóló, Európa Tanács számára készülő jelentésről és a tervezett régióátalakításokról volt szó többek között az Országgyűlés nemzetiösszetartozás-bizottság autonómia-albizottságának és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) regionális önkormányzati munkacsoportjának keddi budapesti ülésén.
Szili Katalin, az autonómia-albizottság alelnöke elmondta, az ülésen szó volt a különböző európai polgári kezdeményezések állásáról, létrejöttek a kezdeményezésekhez kapcsolódva az aláírásgyűjtésekért felelős munkacsoportok. A tanácskozáson tárgyaltak a régiók tervezett átalakításáról is. „Romániában ez most az egyik legaktuálisabb kérdés, és a magyarság számára egyáltalán nem mindegy, hogy a jövőbeni közigazgatási régiót hogyan alakítják ki. Azt szeretnék, ha az egységes székely régiót fogadnák el" – jelezte Szili.
Harangozó Gábor (MSZP), a KMKF regionális önkormányzati munkacsoportjának társelnöke hozzátette: e téren nem túl kedvező jelzések érkeznek Románia mellett Felvidékről és Kárpátaljáról is. Ezért egységes álláspontra helyezkedtek, és rögzítették, számukra csak olyan átalakítás fogadható el, ami a magyar kisebbségek területi sajátosságait figyelembe veszi. „Fontos, hogy olyan régiók jöjjenek létre, amelyek a későbbi autonómia alapját jelentik majd" – szögezte le. Kitért arra, hogy az autonómia az egyetlen olyan megoldás, ami a szükséges és elégséges feltételeket tudja biztosítani a határon túli magyar közösségek helyben történő boldogulásához. Kiemelte: ebben akkor tudnak előrelépést elérni, ha meggyőzik az európai közösséget és a szomszédos országokat is.
Krónika (Kolozsvár)

Tisztújítás, alapszabály-módosítás az EMNT Küldöttgyűlésén
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) 2013. október 12-én, szombaton Nagyváradon tartotta Országos Küldöttgyűlését, amelynek keretében az elnökség és a jelen lévő 129 küldött az elmúlt két év eredményeit összegezte, továbbá tisztújításra és az Alapszabály módosítására is sor került.
A küldöttgyűlés Herman M. János igei köszöntőjével vette kezdetét, majd Török Sándor házigazdai minőségében köszöntötte a küldötteket és a meghívottakat.
Az EMNT elnöke, Tőkés László a Nemzeti Tanácsok megalakulása óta eltelt elmúlt tíz év eredményeiről és kudarcairól szólva – a „külső elnyomás” és a „belső bomlasztás” körülményei között – a közös felelősség fontosságát hangsúlyozta. A tőle elvitatott Románia Csillaga érdemrend jelmondatát idézte: „hitben van a szabadulás”. Mint mondotta: „1989-ben ebben a hitben reméltünk és cselekedetünk, negyed század után azonban csőd lett a vége”.
A napokban Zilahon megjelent magyarellenes falragaszokra utalva az EMNT elnöke fölvetette a kérdést: „Ez jelentené a többségi román nemzet jövőképet és demokratikus ideáját? A csillagtalan vak gyűlölet lenne a szabadságeszmény alternatívája?”
A Kárpát-medencei magyarság helyzetének általános kiértékelője rendjén Tőkés László rámutatott azokra a negatív folyamatokra, amelyek Európa hallgatólagos hozzájárulásával a nemzet „leépüléséhez” vezetnek. Nincs időnk a halogatásra, stratégiaváltásra van szükség, és az EMNT jövőbeli szerepe ennek megvalósításában mutatkozik meg. A stratégia elemeit részletezve Tőkés László elmondta: nem erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy délvidéki magyar ügy, hanem Kárpát-medencei ügy van, amelyet képviselni kell. Európa szintjén kisebbségi, és ezen belül pedig magyar kisebbségi stratégiára van szükség. Az EMNT elnöke teljes körű autonómia-rendszer kidolgozását, a jogsegélyszolgálat kiterjesztését, valamint a sok helyütt állampolitikai rangra emelkedett magyarellenesség tilalom alá helyezését szorgalmazta. Ugyanakkor megismételte a Tusnádfürdőn tett kijelentését, miszerint Magyarország, sőt Európa védhatalmi státuszt kellene vállaljon az erdélyi magyarok felett. Beszéde végén az európai parlamenti képviselő az erdélyi magyar összefogást sürgette, akár az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, akár más intézményi keretek között.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszöntő beszédében elmondta: küzdelmes és eseménydús évet tudhat maga mögött az erdélyi magyarság, gondoljunk csak a Székelyföldet kedvezőtlenül érintő regionalizációs tervekre, a verespataki bányaberuházásra, vagy a nemzeti szimbólumok szabad használata elleni törekvésekre. Az EMNT ebben a küzdelemben helyt tudott állani, mint amiképpen nagy a szerepet játszik abban, hogy az autonómia kérdése folyamatosan napirenden legyen a közvéleményben – vélekedett a helyettes államtitkár. Hozzátette: a magyar kormány támogatja a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseit, de nem cselekedhet a külhoni magyarok helyett. Az erre irányuló stratégiákat a közösségeknek kell kidolgozniuk, ugyanakkor el kell oszlatni az autonómiával kapcsolatos félelmeket és tévhiteket – fogalmazott Répás Zsuzsanna.
„A mi nagy közös ügyünk a honosítás” – utalt Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja arra, hogy az EMNT demokrácia-központjai segítenek a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges dossziék összeállításában. Ez a hálózat sokat segített a magyar konzulátusoknak a könnyített honosításban, ezért köszönet illeti mindazokat, akik ebben a munkában részt vesznek – mondta a főkonzul. Hangsúlyozta: a honosításnak nincs határa, és a következő években is folytatódni fog, hiszen az eddigi adatok azt mutatják, hogy a kedvezményesen honosítottak száma nem érte el a lehetséges maximumot. Magdó új feladatként említette a magyarországi parlamenti választásokra történő regisztrációt, amelyben a konzulátusok segítenek, és ismét számítanak az EMNT segítségére, hiszen az erdélyi magyaroknak lehetőséget kell adni, hogy élhessenek szavazati jogukkal, hogy ezáltal véleményt nyilváníthassanak a jelenlegi magyar kormány teljesítményéről.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint az EMNT mögött két nehéz év áll, miután a legutóbbi Küldöttgyűlésen stratégiai jelentőségű döntéssel létrehozta a Néppártot abból a megfontolásból, hogy a civil politikai eszköztár nem elég gazdag így pártpolitikai eszközökkel kell dolgozni a kitűzött cél – az autonómia – eléréséért. Toró szerint a Néppárt felnőtt a feladathoz, hiszen két nehéz kampány és választás után is életben maradt, ebben pedig az EMNT-nek is nagy szerepe volt, például befogadta székházaiba a pártot.
A politika szempontjából 2012 háborús év volt, és a kampányokban a civil mozgalmak háttérbe szorulnak, a pártoknak jut a főszerep. Ámde 2013 az autonómia éve, és az EMNT bebizonyította, hogy képes építkezni, és egy sor hasznos eseményt rendezett ennek jegyében – mondta a Néppárt elnöke.
Toró elmondta, a 2014-magyarországi választások előtt a Néppárt és az EMNT szerepet vállal abban, hogy megkönnyítsék a magyar állampolgárságot szerzett erdélyiek részvételét. Az erdélyi magyarok számára újdonság a levélben szavazás, és a választásokat megelőző regisztráció, ezért a két szervezet segíteni fog – szögezte le. Azt is elmondta, hogy a Néppárt által a magyar közösség számára kedvező régiósítás érdekében indított aláírásgyűjtés folytatódni fog addig, ameddig a kellő számú ember megérti, hogy mi a tétje, hogy mi a különbség a fejlesztési, illetve a közigazgatási régió között. Ez egy alapos és hosszú folyamat, amelyben a Néppárt számít az EMNT segítségére is – tette hozzá Toró T. Tibor.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az elmúlt két év tevékenységét értékelte beszámolójában. Röviden összefoglalta a szervezet elnökségének, választmányának és szakbizottságainak munkáját. Említést tett az erdélyi magyar közösség gazdaságfejlesztési tervéről, a Mikó Imre tervről, szólt az EMNT külkapcsolatairól, a területi szervezetekkel való kapcsolattartásról, az EMNT rendezvényeiről, valamint az Erdélyi Magyar Néppárttal való viszonyról is.
Nagy József Barna, Bardocz Csaba és Szabó László régióelnökök után Borbély Zsolt Attila, Boros Zoltán, Mátis Jenő és Szilágyi Ferenc alelnökök számoltak be eddigi munkájukról, majd Tiboldi László ismertette az EMNT-irodák honosításban vállalt tevékenységét.
Szili Katalin magyar országgyűlési képviselő, a Szociális Unió elnökének üzenetét Kerényi György főtanácsadó tolmácsolta.
***
A tisztújítás során a Küldöttgyűlés újabb kétéves elnöki mandátummal bízta meg Tőkés Lászlót, aki egyedüli jelölt volt az elnöki tisztségre. Megválasztása után Tőkés László Sándor Krisztinát javasolta az ügyvezető elnöki tisztségbe, a Küldöttgyűlés pedig szavazással jóváhagyta a jelölést.
A három régióelnöki tisztségbe a Küldöttgyűlés Nagy József Barnát (Partium), Gergely Balázst (Közép-Erdély) és Nagy Pált (Székelyföld) választotta.
Az Alapszabály egyik módosítása értelmében ötről háromra csökkent az EMNT alelnökeinek száma, a tisztségekbe Mátis Jenőt, Borbély Zsolt Attilát és Tiboldi Lászlót választották.
Az ülés végén a küldöttek zárónyilatkozatot fogadtak el.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája
Nagyvárad
Nyugati Jelen (Arad)

A Kárpát-medencei magyarság információs pontja
Az MTVA Kós Károly Kollégiuma a környező országokban élő magyar közösségek új információs pontja lett – mondta Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) határon túli kapcsolatok különmegbízottja hétfőn, a kollégium Kisebbségi lét és identitástudat a Kárpát-medencében című békéscsabai konferenciáján.
A kollégium – az MTVA külhoni magyar médiaműhelyeket támogató tanácsadó testülete – segítségével a magyarországi közmédia hallgatói első kézből kapnak hiteles információt a Kárpát-medencében élő magyar közösségek társadalompolitikai, kulturális és gazdasági eseményeiről – magyarázta. Hozzátette, hogy a kollégium munkájának köszönhetően a közmédiának ma már a Kárpát-medence 67 pontján van tudósítója.
Havasi János előadásában a határon túli műsorokat az MTVA sikerágazatának nevezte. A műsorszerkezet egységes, a háttér- és a riportműsorok mellett a belpolitikai hírműsorokban is megjelennek a külhoniak aktuális hírei és közszereplőinek nyilatkozatai, míg korábban azokat külpolitikai hírként kezelték.
Az idei év kiemelt feladata a képzések és továbbképzések bővítése a külhoni magyar nyelvű sajtó munkatársainak – fűzte hozzá.
A konferencián előadást tartott Duray Miklós felvidéki politikus Szófondorlat és azonosságtudat címmel a kisebbségi szóhasználat és a nemzeti identitástudat történelmi összefüggéseiről. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója pedig a nemzeti integráció lehetőségeiről és a nemzeti identitás formálásában meghatározó intézményrendszer jelentőségéről beszélt. A konferencia délután Göncz László történész, szlovéniai parlamenti képviselő előadásával folytatódott, aki a muravidéki magyarság nemzettudatának alakulását és jelenlegi állapotát ismertette. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke a kárpátaljai magyarság helyzetéről beszélt. A konferencia hétfői első napját Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete elnöke előadása zárta, előadásának témája a magyar újságírói identitástudat Erdélyben.
A kétnapos békéscsabai konferencia második napján, kedden előadást tart Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságán belül működő autonómia albizottság elnöke
Népújság (Marosvásárhely)

BUKAREST. Tőkés László szerint az öntudatra ébredt nemzeti erők felülkerekedtek, levonták az eddigi sikertelenségek következményeit, és a tettek mezejére léptek, ennek kiemelkedő eseménye a vasárnapi Székelyek nagy menetelése.
Nekünk magunknak kell a kezünkbe venni sorsunk alakítását - mondta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, néppárti európai parlamenti képviselő a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. "Az utolsó illúzióinkat" kellett elveszíteni az európai polgári kezdeményezések kíméletlen visszautasítása után - indokolta kijelentését. (Az Európai Bizottság szeptember 13-án közölte, hogy elutasította a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és partnerei kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezését, azzal az indokkal, hogy nem tartozik jogalkotási hatáskörébe az európai sokszínűség megőrzését célzó kezdeményezés.)
Tőkés László felidézte, hogy Erdélyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Kárpát-medencei szinten pedig a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács egyaránt kimondta, hogy stratégiaváltásra van szükség a nemzeti ügyekben.
Arra a kérdésre, hogy a pártoskodás hátrányt jelenthet-e ebben a kérdésben, Tőkés László úgy választolt: az összefogást valamennyi politikai erő hangoztatja, a különbség csak az, hogy van, aki hitelesen, van aki hiteltelenül teszi ezt. Vannak, akik annyira lepaktáltak a központi hatalommal, hogy számukra az egység vagy az összefogás hangoztatása politikai fogásnak, demagógiának számít - tette hozzá. Úgy folytatta, a Székelyek nagy menetelése ebből a szempontból előremutató, mint ahogy a tavaly, az Igazság napján a Székely Mikó Kollégium mellett közös kiállás is ebbe az irányba mutatott. (2012. szeptember 1-jén együtt tüntettek Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt vezető tisztviselői, hogy együtt követeljék a romániai egyházi vagyon maradéktalan visszaszolgáltatását és a visszaállamosítási kísérletek beszüntetését. A szervezők szerint a tüntetésen 30 ezren vettek részt.)
Kijelentette: amikor közös politikai cselekvésre volna szükség, akkor a szűkkeblű pártpolitikai célok továbbra is felülmúlják a nemzeti összefogás alapvető igényét. Ennek véget kell venni, egy olyan stratégiaváltásra van szükség, amely a kisebbségi kérdést az európai politikák homlokterébe állítja - tette hozzá. Tőkés László példaként említette, hogy négy évvel ezelőtt is kérték az Európai Parlamentben, de most Szili Katalin volt házelnök ismét kezdeményezte, hogy hozzanak létre egy önálló kisebbségügyi biztosi tisztséget. A parlamentnek pedig el kell fogadnia egy határozatot, amely egy egységes kisebbségügyi jogi keretben rendezi az egész kérdést, és nem engedi, hogy 40-50 milliónyi európai unióbeli kisebbségi az egyes tagországok önkényének essék áldozatul - mondta Tőkés László.
Hirek.sk

Húszéves a temesvári Szórvány Alapítvány
A szórványban élők vannak a legnehezebb helyzetben a magyar nemzet tagjai közül, ők jelentik a magyar nemzet végvárait, és nekik van szükségük leginkább segítségre – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár pénteken Temesváron a Szórvány Alapítvány működésének huszadik évfordulója alkalmából rendezett kétnapos ünnepségen.
„Ezek a közösségek védik a nemzet határait: ha őket elvesztjük, a tömb határa válik szórvánnyá, és ezt mindenképpen meg kell előzni” – mutatott rá a helyettes államtitkár. A segítségnyújtás módozatairól szólva rámutatott: a nemzetpolitikai államtitkárság az oktatási és kulturális programokra helyezi a hangsúlyt, mert az identitás továbbörökítésében ezek az intézmények játsszák a legfontosabb szerepet. „Abban kell segíteni a szülőket – például iskolabusz-támogatással –, hogy ne váljon túl nagy teherré számukra anyanyelvű iskolába járatni a gyerekeket. A nagyobbaknak szórványkollégiumokat működtetünk” – ecsetelte államtitkárságának szórványprogramjait Répás Zsuzsanna. Mint mondta: nagyra értékeli azt a szakmai munkát, amelyet az idén húszéves Szórvány Alapítvány végzett. A szórványközösségek azok, amelyek védelmet nyújtanak az asszimilációs ostrommal szemben – hangsúlyozta szombaton Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómia-albizottságának elnöke. Szili Katalin szerint szükség lenne egy szórványbiztosra, aki a „kormányzati útvesztőben” figyelemmel követheti, hogy az idegen közegben élő, a beolvadásnak leginkább kitett nemzetrészekhez eljusson a megmaradásukhoz szükséges támogatás. „A stratégiaépítésben jól állunk, de a hétköznapi cselekvésekben, intézkedésekben kell többet tennünk, hogy jöjjön létre a szórványgondnoki hálózat, a szórvány támogatási aránya magasabb legyen, mint a tömbben élő magyarságé” – mondta. Csóti György fideszes képviselő, az autonómia-albizottság alelnöke köszöntőjében hangoztatta, abból kell kiindulni, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Kifejtette: a szórványprogramok fontosak, de önmagukban nem biztosítják, hogy a magyarság szülőföldjén magyarként megmaradjon, ehhez autonómiára van szükség. A szórványban a területi autonómia nem jön szóba, a nemzeti megmaradást itt csak a személyi elvű, kulturális autonómia garantálhatja – tette hozzá. „Két évtizeddel ezelőtt még a magyar érdekképviselet sem tudta, hogyan viszonyuljon a szórványhoz” – idézte fel a kezdeteket az MTI-nek Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke. Ezért az első időszakban az alapítvány a sajátos szórványgondok vizsgálatával, az idegen közegben élő kisközösségek identitáskérdéseinek tanulmányozásával elméleti síkon foglalkozott – tette hozzá. „Amint világossá vált számukra, hogy a szórványnak elsősorban közösségépítésre van szüksége, a 90-es évek végén elindítottuk az első kohéziós programokat. Kiderült: hasonlóan fontos az identitás megőrzésében a közösségi önbecsülés, amit a szórvány legtöbbször a többségi média és oktatás tükrében él meg: ezért kezdtünk honismerettel foglalkozni, elindítottuk a Régióvilág című lapot, háromnyelvű helytörténeti könyvsorozatot jelentettünk meg” – sorolta az alapítvány elnöke. Mint mondta, így állt össze a felgyűlt tudásanyagból az alapítvány által kidolgozott szórványstratégia, amelyet a Magyar Állandó Értekezlet is munkaanyagként elfogadott, és amely megalapozta a szórványgondnoki szolgálat elindítását.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magamért dohogok, nem ellened
„Lássuk be, sokkal könnyebb lenne valahogy kommunikálni az EMNT-elnök indulását a Fidesz-KDNP listáján, mint kínkeservesen összeszedni itthon azt a száz- vagy kétszázezer támogató aláírást.” Szűcs László vezércikke.
Sokkal jobban működött a nemzetpolitika Horn Gyula miniszterelnöksége idején, mint a második Orbán-kormány négy éve alatt. Az intézmények működése – Magyar Állandó Értekezlet, Kárpát-medencei Képviselők Fóruma – kiüresedett. Ezzel a kijelentéssel ugyan nincs okunk vitatkozni, e kritikus megfogalmazást az teszi hírértékűvé, hogy állítólag Tőkés László fogalmazta meg a napokban egy nem sajtónyilvános budapesti tanácskozáson. Feltehetően a résztvevők nem kis meglepetésére. Hogy miért éppen most tartotta időszerűnek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, hogy elvbarátai nemzetpolitikáján köszörülje a nyelvét, annak több oka lehet. A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy igaza van, pontosan érzékeli a helyzetet a volt püspök. Különösen látványos (pontosabban látványosság-mentes) a KMKF kiüresedése, súlytalanná válása. Azon sem lepődnénk meg igazán, ha az új ciklusban el is tűnne Szili Katalin korábban életképesnek tetsző kezdeményezése. Mint ahogy az Országgyűlés egykori elnök asszonya sem gondolta volna pár esztendeje saját politikai pályájáról, hogy e ciklus végére egy alig néhány tizedszázalékos támogatottságú, megjegyezhetetlen nevű politikai formáció élén zúg ki a politika színpadáról a tavaszi választás után.
Tőkés László aligha ejtene krokodil-könnyeket holmi intézményesült értekezletekért, ha nyugodtan tekinthetne saját politikai jövőjére.
Márpedig, ha biztos helye lenne a májusi Európai Parlamenti választásra, akkor aligha azok bírálatában lelné örömét, akiktől újabb brüsszeli mandátumot remél. S lássuk be, sokkal könnyebb lenne valahogy kommunikálni az indulását a Fidesz-KDNP listáján, mint kínkeservesen összeszedni itthon azt a száz- vagy kétszázezer támogató aláírást. S ha mégis, az még csak egy lehetőség, nem mandátum. A fentieken túl az EMNT elnökének lehet még egy oka az orbáni nemzetpolitikát a Hornéké mögé helyezni. Hírlik, hogy a demokrácia központok finanszírozása már nem a régi, ami azzal a következménnyel járhat, hogy éppen a Néppárt számára nehezíti meg olyan akciók eredményes levezénylését, mint az EP-választási támogatások összegyűjtése. Mert ugye a református egyházra most aligha számíthatnak. Márpedig e nélkül a párt védnöke nem lesz képes májusban indulni. Ilyen körülmények között minden oka megvan arra, hogy – bár a Valentin-napon ifjú apává lett újra – itt-ott dohogjon egy kicsit Orbánékra. Bár utóbbi sem arról nevezetes, hogy az ilyen kritikák nyomán jobb belátásra tér, s a kényelmetlen partnert mégiscsak felülteti a brüsszeli járatra.
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

Nem diktálni, beszélgetni jövünk Erdélybe
A magyar Országgyűlésben működő Nemzeti összetartozás bizottsága a törvényhozás nemzetpolitikával foglalkozó önálló állandó szerve, amelynek tizenöt tagja van. Ebből egyetlen, frakcióval rendelkező baloldali párt képviselteti magát, Kiss László képviselőn keresztül az MSZP. A politikussal a bizottságról, a párt nemzetpolitikájáról beszélgetett Kustán Magyari Attila.
Mi célból jött létre a bizottság, s kik most a tagjai?
A bizottság azért jött létre az előző mandátumban – Szili Katalin kezdeményezésére –, hogy a nemzetpolitikának egyfajta politikai háttere legyen. Jelenleg a Fidesznek, a Jobbiknak és általam az MSZP-nek van képviselete itt, korábban Szabó Vilmos vett részt a gyűléseken a baloldal részéről, aki komoly munkát végzett korábban ezen a területen. A párt igyekezett olyan embereket küldeni a bizottságba, akiknek megkérdőjelezhetetlen a nemzetpolitikai elkötelezettsége, és akiknek személyesen is, nemcsak szakpolitikában fontos ez a kérdés.
Ezek a feltételek Önre is érvényesek?
Egy történelemtanárnak nyilvánvalóan nem kell bemutatni azokat a nemzeti sorskérdéseket, amelyek körülöttünk vannak, nem kell bemutatni azokat az eseményeket, amelyek alakították a történelmet, és ezeknek a hatásait sem. A történelem megmutatta számunkra azt is, hogy a magyarság csak akkor lehet sikeres ha az együttműködést keresi, éppen ezért képviseljük mi szocialisták az együttműködés politikáját.
Milyen munkát végez a bizottság?
Vitákra nem igazán számítok itt, mert nemzetpolitikai kérdések tekintetében a legtöbb területen összhang van a jelenlévő pártok között, így például abban, hogy támogatni kell azokat a magyar közösségeket, amelyek a határainkon kívül élnek. Hogy ezt miként kell tennünk, ebben már vannak különbségek persze. Sajnos nagyon sok hangos szó van, és nagyon kevés valódi dolog történik. Az elmúlt néhány évben a nemzetpolitikai szempontból fontos törvények megszavazását követően a bizottság nem végzett fontos munkát, most pedig nem igazán látható, hogy mi fog történni. Az elsőként megválasztott elnök azóta államtitkár lett, most új vezető van – Pánczél Károly – akinek korábban nem volt semmilyen nemzetpolitikához fűzhető szerepe, nem tudjuk, hogy milyen elgondolásai vannak ezen a területen. Érezhető volt, hogy bizonytalanság van a kormányzati struktúra kapcsán, amikor Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest meghallgatta a bizottság, akkor egy más nemzetpolitikai intézményrendszerről volt tudomásunk, mint amiről másnap Balog Zoltán miniszter beszélt.
Ez mit jelent pontosabban?
Csak pletykák szintjén értesültünk a kormányzati szándékokról. Először még arról volt szó, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában koncentrálódik a nemzetpolitikai intézményrendszer, aztán egyik napról a másikra – minden magyarázat nélkül – egy másik koncepció jutott érvényre. Jelenleg úgy látom, hogy kissé kusza a kép, nemzetpolitikával foglalkozik jelenleg az Emberi Erősforrás Minisztériuma, a Miniszterelnökség, Semjén Szolt miniszterelnök-helyettes és Kövér László házelnök is. Csak nehogy a sok bába közt elvesszen a gyermek!
Egy írásbeli kérdésében Szász Jenő nemzetpolitikai intézetének tevékenységére kérdezett rá, milyen feleletet kapott?
Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter számos kutatást említett meg válaszában. Azt megítélni azonban, hogy ezek a programok, ezek a kutatások érdemben járulnak-e hozzá a magyarság boldogulásához, nagyon nehéz. Lehet arról vitatkozni, hogy az a pénz, amit ez a kutatóintézet kap, hasznosulhatna-e máshol, nagyobb hatékonysága volna-e, ha az erdélyi magyar kultúra ápolását szolgálná, vagy az értelmiség számára kiírt ösztöndíj-programokra jutna. A kormány viszont úgy döntött, hogy Szász Jenő kutatásaira költi, bármit is jelentsen ez a kutatás. Nem minősítenék másokat, de nem érzem azt, hogy arányban lenne a ráköltött forrás és a végzett munka, ezért is tettem fel írásbeli kérdést ennek a pontos leírásáról. Azért azt lássuk be, hogy itt rengeteg pénzről van szó – több mint egy milliárd forintról, amelyből csodákat lehetne művelni. Úgy látom, ezek a csodák váratnak magukra.
Említette, hogy az alapokról nincs vita, csak a részletekről. Mire gondol?
A határon túli támogatások tekintetében például nem mindegy, hogy ki kap pénzt, és nem mindegy, hogy milyen módon. Nem mindegy, hogy az a vízió él-e, miszerint egy budapesti vízfej dönt a határon túl megvalósuló programokról, vagy az érintettek döntenek arról, hogy mi történjen a forrásokkal. Nem mindegy az sem, hogy ezeket a pénzeket bonyolult szervezeteken, űrlapok tucatjainak kitöltésével, vagy egyszerűen kaphatják meg, és az sem, hogy csúszik-e a finanszírozás, vagy sem. Erről rengeteg hírt lehetett hallani, amire Balog miniszter úr a bizottsági meghallgatáson azt mondta: ők is észlelték a problémát, és javítani fognak. Intéztem kérdést hozzá is a pályázati pénzosztást illető tapasztalatairól, és az elszámolások hatékonyságának javításáról, a válasza szintén most érkezett be, ebben jelezték, hogy határon túli magyar hallgatói szervezetek támogatására vonatkozó idei pályázat várhatóan 2014 kora őszén jelenik meg, a pályázat lebonyolításának ütemezése alapján a nyertes pályázók kifizetése legkésőbb 2015 márciusáig megtörténik majd. A Magyar Szocialista Párt azt szeretné elérni, hogy ezeken a pályázatokon végre a korábbinál kevésbé politikai alapon történjen a források elosztása. Sokan emlékezhetnek a 2010-előtti időkre, amikor a pályázatokon nem azok nyertek, akik az akkori kormányzathoz közel álltak, hanem azok, akik a legjobb programokat akarták megvalósítani.
Tavaly Kolozsváron kért bocsánatot a december 5-i népszavazást megelőző kampányért Mesterházy Attila, a párt korábbi elnöke, majd Ujhelyi István EP-képviselő is járt a városban, hogy az MSZP nemzetpolitikájáról beszéljen. Hogyan látja, van esély arra, hogy javuljon határon túl a párt megítélése?
A magyar emberek felelősen gondolkodnak, így aztán úgy alkotnak véleményt, hogy megfontolják a múltat is, a jelent és a jövőt is. A múlt megfontolása után, ha majd három-négy év múlva dönteniük kell újra a választásokon, azt hiszem, hogy másképp fognak vélekedni, mint néhány hónappal ezelőtt – nem is csak a határon túli magyarokra gondolok most, hanem az anyaországiakra is. Nem csodát várunk a külhoni magyaroktól, azt szeretnénk, hogy nyitottak legyenek irányunkban és hallgassanak meg bennünket, de majd ők eldöntik, hogy mit fognak gondolni rólunk, politikánkról. Véleményem szerint ez egy fontos különbség a többi párt és közöttünk, mert mi nem diktálni jövünk sem Erdélybe, sem más külhoni magyar közösséghez, hanem beszélgetni. Azt tapasztaltam, hogy az emberek hajlandók beszélni velünk és megfontolni azt, amit a másik mond. Nyilván ez egy hosszú folyamat, de a párbeszéd viszi közel egymáshoz a magyart. Ebben hiszek.
Ez a beszélgetés most az EU Táborban zajlik, ezért megragadom az alkalmat, hogy megkérdezzem, miért jött el negyedmagával ide?
A pártnak és ifjúsági szervezetének, a Societasnak a tagjai azért jöttek ide, mert az elmúlt néhány évben olyan kapcsolatokat alakítottak ki, amelyek alapjául szolgálnak a párbeszédhez. Néhány évvel ezelőtt híresek voltak azok a sítáborok, amelyeken az RMDSZ és az MSZP fiatal szimpatizánsai találkozhattak egymással. Az EU Táborban való jelenlétünk is hosszú időre nyúlik vissza. Azt hiszem viszont, hogy az MSZP pozitív szándékait az is igazolja, hogy akkor is itt voltunk, amikor végképp nem lehetett volna haszonszerzésre számítani és itt vagyunk most is. Számunkra ez az együttműködésről és a közösségről szól. A Szocialista Pártnak határon túli tagozata is van, így azt gondolom, ami az aktív nemzetpolitika felvállalásához szükséges, az a rendelkezésünkre áll.
Megvallom őszintén, sosem hallottam az MSZP határon túli tagozatáról. Kik alkotják?
Alapvetően olyan fiatalok és már kevésbé fiatalok alapították, akiknek vagy fontos a nemzetpolitika, vagy ők maguk születtek a határokon kívül, és jelenleg Magyarországon élnek. Amint mondtam, intézményrendszerünk tehát van arra, hogy felvállaljunk egy komoly nemzetpolitikát, és Mesterházy Attila meg Ujhelyi István közeledése jól jelezte a szándékainkat. A következő években látni fogják a külhoni magyarok, hogy tovább folytatjuk azt a politikánkat, amely közösségeink együttműködéséről szól. Ezt csak így lehet.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)