Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke júl. 18-án Székelyudvarhelyen olvasóival találkozva a magyarság sorskérdéseiről beszélt. Az est végén Katona Ádám, az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület /OBKE/ elnöke bejelentette, hogy elkészült Szervátiusz Tibor Orbán Balázs emlékmű-terve Székelyudvarhely főterére, amelyet az OBKE rendelt meg a Budapesten élő szobrászművésztől. - A művész édesapja, Szervátiusz Jenő szoborhagyatékát az OBKE útján Székelyudvarhely városának adományozza. /Csoóri Sándor Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./ Zepeczaner Jenő kifogásolta, hogy nem hirdettek meg nemzetközi szoborpályázatot, ahogy eredetileg tervezték. /Zepeczaner Jenő: Kettő vagy semmi? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24-25./

Székelyudvarhely Városi Tanácsa helyesbítette a helyi Orbán Balázs Közművelődési Egyesület híradását, hogy megrendelésükre Szervátiusz Jenő elkészítette a város főterére az Orbán Balázs-emlékmű tervét. Az Egyesület mellőzte a hivatalos formaságokat, ezért a tanács az előzőleg már meghirdetett pályázatra várja a művészek jelentkezését. /Szoborállítás Orbán Balázsnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

Szervátiusz Tibor Budapestre áttelepült szobrászművész a római katolikus egyháznak adományozta édesapja, Szervátiusz Jenő és az ő Kolozsváron maradt szobrait. A rendkívül értékes hagyatékot a kolozsvári Szent Mihály templomban fogják kiállítani, a templom belső udvarán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30. - okt. 1./

Szervátiusz Tibor szobrászművész szülővárosa katolikus egyházközségének adományozta édesapja, Szervátiusz Jenő szobrait és Kolozsváron készült, saját műalkotásait. A múzeumot jún. 4-én avatják a kolozsvári Szent Mihály plébánia udvarán. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./ Az avatáson Czirják Árpád érseki helynök mondott beszédet, majd a budapesti vendégek következtek: László Gyula régészprofesszor, valamint Gyurkovits Tibor író, Szörényi Levente, Pálfy G. István, az A Hét tévéadás főszerkesztője, Szőcs István, a Magyar Fórum folyóirat főszerkesztője, végül Szervátiusz Tibor átadta a Szervátiusz-örökséget. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

"A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület /EMKES/ jan. 19-én rendezi meg a kolozsvári magyar képzőművészek műveinek kiállítását. Stockholmban, a Magyar Házban tekinthetik meg 38 művész munkáit, köztük már elhunyt művészek is vannak, például Szervátiusz Jenő. A kiállítást, melyet Tamás György szervezett, Tamás Mária és Banner Zoltán nyitják meg. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./"

Immár tizedik alkalommal tartották meg Tordaszentlászlón a Szent László-napi kórustalálkozót, több mint hétszáz vendéget fogadtak otthonaikban a falubeliek. Az istentiszteleten Ferencz László lelkipásztor, kalotaszegi esperes hirdetett igét, majd a magyarországi vendégkórusok következtek. Az ünneplő sereg a templomkertbe vonult a Szent László-szoborra helyezett koszorút. Köszöntötte résztvevőket többek között Kötő József oktatási államtitkár és Pillich László, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kulturális alelnöke. A hagyományhoz híven a kórusok teljes díszben, énekszóval végigvonultak a falun. A művelődési otthon színpadán egymást követve léptek fel a résztvevő kórusok. A Heltai Alapítvány minden részt vevő kórus részére egy Szervátiusz Jenő-albumot adományozott. Boldizsár Zeyk Imre, a tordaszentlászlói RMDSZ elnöke elmondta, hogy idén 18 kórus vett részt a találkozón. A tíz év alatt 231 kórus, dalegylet és népdalkör 9240 dalosa fordult meg a községben, a magyar nyelvterületnek szinte minden tájegységét képviselve: Kalotaszeget és Kolozsvárt, az Aranyosvidéket és Székelyföldet, Máramarost, a Szilágyságot és a Partiumot, Baranyát és Szeged-Sárrét vidékét, Budapestet és a Duna-Tisza-tájat, Visegrádot, Galántát és Pozsonyt, Debrecent és környékét. /Kerekes Edit: Tordaszentlászlón kisütött a Nap. Tizedik Szent László-napi kórustalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

"Júl. 26-án életének 91. évében elhunyt Kolozsváron Ferenczy Júlia (1909-1999). Ahhoz a művészcsoporthoz tartozott, amelynek az 1939. decemberi jelentkezése mérföldkőnek számított. Õk voltak az 1929-ben Marosvécsen életre keltett Barabás Miklós Céh fiataljai, csoportjuk a Tizenötök név alatt maradt meg az erdélyi művészeti köztudatban. Ferenczy Júlia Farkas utcai lakását, ahol a pályakezdő csoport tagjai sűrűn megfordultak, Kis-Helikonnak nevezték. A negyvenes évek sikerei után sötét évek jöttek azok számára, akik nem hódoltak be feltétel nélkül a szocialista realizmusnak. Ferenczy Júliát 1958-ban kizárták a Képzőművészek Országos Szövetségéből, s attól fogva munkái csak a legritkábban jutottak be a hivatalos kiállításokra. Művészi teljesítménye számottevő. Munkái hazai és külföldi magánlakások és gyűjtemények díszeivé váltak. Még 1990 után sem vették vissza a romániai szakszövetség tagjai közé, s a kolozsvári múzeumban mind a mai napig egyetlen képe sincs. Az 1990 után újjáalakult Barabás Miklós Céh sem ajánlott fel neki legalább egy tiszteletbeli tagságot. Viszont művészi munkásságáért 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Valamennyi méltatója kiemelte Ferenczy Júlia kiváló forma- és színérzékét. Műtermében gyakori vendég volt Kelemen Lajos, Erdély tudós történésze, Szabó T. Attila, a nagy hírű nyelvészprofesszor, de megfordultak ott Entz Géza, Felvinczi Takács Zoltán, Lyka Károly, Bíró Béla, Maksay Albert és László Gyula művészettörténész, Kós Károly, az erdélyi kultúra "nagy öregje", Keöpeczi Sebestyén József, a heraldikus, Nagy Imre, Nagy Albert és Fülöp Antal Andor festőművészek, Szervátiusz Jenő, Balaskó Nándor és Kósa-Huba Ferenc szobrászok, illetve neves irodalmárok Kiss Jenőtől Szabó Gyuláig, és Szabédi Lászlótól Pomogáts Béláig. Az erdélyi művészet egyik legegyénibb alkotóját veszítette el. /Ferenczy Júlia (1909?1999) = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./ Ferenczy Júlia /Nyárádszentbenedek, 1909. ápr. 3. - Kolozsvár, 1999. júl. 26./"

Aug. 20-án Gyergyószentmiklóson az ünnepi szentmisét Hajdó István főesperes celebrálta. A szentmise után a Tarisznyás Múzeum előtti kis téren felavatták és ajánlották Mária és Szent István kegyelmébe Szervátiusz Jenő kőmadonnáját, amely eredetileg a római katolikus temetőben állt. 1985-ben a plébániára hozták a Madonnát, most pedig végleges helyére került Gyergyószentmiklóson. Az anyát gyermekével ábrázoló kőmadonnát Hajdó István főesperes szentelte meg. /Szent István napja Gyergyószentmiklóson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./

Szervátiusz Jenő (1903-1983) szobrászművész munkásságának meghatározó darabjaiból nyílt emlékkiállítás Budapesten, az V. kerületi Vármegye Galériában. Szervátiusz Jenő 1903. július 4-én született Kolozsváron. 1933-tól állított ki egyéni és csoportos, honi és külföldi tárlatokon. Bejárta Erdélyt, élt és dolgozott Nagybányán, Gyergyószentmiklóson, Csíkmenaságon és Csíksomlyón. Szervátiusz Jenő műveit múzeumok és magángyűjtemények őrzik. Köztéri szobrai állnak Farkaslakán, Csíkmenaságon, Székelyudvarhelyen, Pápán. Műveinek száma ezernél többre tehető. /Szervátiusz Jenő Emlékkiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 13./

"A 2001-es Művelődés folyóirat június-szeptemberi számában az olvasó betekintést nyerhetett az 1955-58-as évek művelődési életébe. Azokban a nagyon zavaros időkben is születtek maradandó alkotások, olykor remekművek, amelyekről a lap akkori számai hűségesen beszámoltak. Galéria rovatban szó volt az akkori művészekről, Nagy Imréről, Szervátiusz Jenőről, Ziffer Sándorról, Gy. Szabó Béláról. /Takarékos Művelődés. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./"

Banner Zoltán /Szatmárnémeti, 1932. júl. 12./ esszéíró, költő, művészettörténész számos monográfia ? Popp Aurél, Nagy Albert, Máttis-Teutsch János, Andrei Mikola, Szervátiusz Jenő, Bordi András, Mohy Sándor, Benczédi Sándor, Fuhrmann Károly, Kristófi János ?, tanulmány szerzője. Jelenleg Magyarországon, Békéscsabán a Munkácsy Múzeum főmunkatársa. Első monográfiája 1970-ben jelent meg, a Kristófi Jánosé volt a tizenötödik. Ezenkívül foglalkozik az erdélyi magyar naiv művészettel is. Nincs egységes stílusa a 20. századnak sehol a világban, de még egy nemzeten belül sem, szögezte le Banner. Sepsiszentgyörgyön működik a legavantgardabb csoportosulás, de Csíkszeredában, Temesváron, Nagyváradon is vannak ennek hívei. A könyvhétre kell megjelennie Írás ? Jelek /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyvének, ebben 20. századi hatvan erdélyi magyar művész írásaiból válogatott össze egy kötetre valót. Ezzel fejezi be az általa művészettörténeti hármaskönyvnek nevezett munkáját, amelynek első része 1990-ben jelent meg, a második pedig 1995-ben. E három mű átfogó képet nyújt a 20. századi erdélyi magyar művészetről. Néhány nap múlva hazautazik Szatmárnémetibe, hogy hozzáfogjon Szatmár egyik legnagyobb művészének, a 15 éve elhunyt Erdős Imre Pál grafikus életének megírásához, vagyis a 16. monográfiájához. /Nagyálmos Ildikó: Az erdélyi művészet sokszínűsége. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 29./

Rockenbauer Zoltán, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere nyitotta meg máj. 14-én Bécsben a Szervátiusz Jenő erdélyi szobrászművész alkotásaiból készült kiállítást a Collegium Hungaricumban. A kiállítás megnyitóján megjelent Szervátiusz Tibor, a művész fia, maga is nagy elismertségnek örvendő szobrász. /Szervátiusz-kiállítás. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

"Az Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete Közlemények címmel negyedévenként tallózó lapot ad ki (1230 Wien, Autofabrikstr. 7/B/53). Száva Zoltán szerkesztő átveszi és lapszámonként csokorba gyűjti az Erdély-témájú markánsabb írásokat. Az érdeklődők olvashatnak a bécsi döntésről, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetemről, Fadrusz János Mátyás-szobrának történetéről, a csíksomlyói búcsúról, Szervátiusz Jenő bécsi kiállításáról, Orbán Balázsról... A Közlemények idei őszi száma Háromszék súlypontú. Bogdán László /Sylvester Lajos: Vándor székely reménysége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./ "

"1943 januárja a 2. magyar hadsereg pusztulását jelentette a Don folyó mellett. Csíkmenaság hősi halottaira a templomkert bejáratánál álló, Szervátiusz Jenő szobrászművész alkotta szobrával emlékezik. /Pomjánek Béla: Csíkmenaság hősi halottainak emlékműve. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 18./"

"Az Erdély Művészetéért Alapítvány falinaptárral tisztelgett Szervátiusz Jenő előtt, a szobrász születésének 100. évfordulója alkalmából. Budapesten a Vármegye Galéria folytatja az erdélyi művészeti értékek anyaországi népszerűsítését. Tavaly két hónapon át Erdélyi impressziók címmel lehetett megtekinteni a Modern Etnika Iparművész Csoport népművészeti ihletésű ruhakollekcióját. Tizenhét anyaországi, illetve erdélyi származású divattervező, iparművész jelentkezett. Sikeres volt Andrássy Kurta János szobrászművész tárlata is. /(nk): Szervátiusz-naptár. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./ "

"Szervátiusz Jenő kolozsvári szobrászművész születésének 100. évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílt Budapesten, a Vármegye Galériában, márc.20-án. Az Erdély Művészetéért Alapítvány által szervezett tárlaton az 1983-ban elhunyt művész mintegy 40 munkája, köztük a Kőmíves Kelemen, a Menasági ballada, valamint a Bartók Béla-mű ihlette Cantata Profana látható. Csoóri Sándor költő a megnyitón elmondta: Szervátiusz Jenővel is az történt, ami Németh Lászlóval és Illyés Gyulával. Volt olyan két évtizednyi időszaka, amikor megnyomorító évtizedek után kitörhetett a rákényszerített politikai, kisebbségi és művészeti illegalitásból. Ez az időszak elég volt ahhoz, hogy végre megmutathassa magát, szobrait, fia, Szervátiusz Tibor világával együtt. Szervátiusz Tibor édesapja születésének 100. évfordulója alkalmából létrehozta a Szervátiusz Alapítványt s a Szervátiusz Jenő-díjat, amelyet minden évben egy, a nemzeti kultúráért elkötelezett képzőművésznek ítélnek majd oda. /Szervátiusz Jenő emlékkiállítása Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./"

"Márc. 22-én immár 30. alkalommal osztották ki a Magyar Örökség-díjakat Budapesten. Céljuk az, hogy az 1948 után évtizedekig letagadott magyar szellemi értékek, az alkotásokat létrehozó jeles tudósok, művészek életműve, munkássága újra része legyen a nemzeti köztudatnak. A Magyar Örökség bírálóbizottsága az előterjesztett állampolgári javaslatok alapján Magyar Örökség-díjjal ismerte el Szervátiusz Tibor és posztumusz Szervátiusz Jenő (1903-1983) szobrászművészetét. Posztumusz Magyar Örökség kitüntető címmel ismerték el Petrik Géza (1845-1925) magyar nemzeti bibliográfiát megalapozó tevékenységét, illetve Korányi Sándornak (1866-1944), a XX. század kiemelkedő orvostudósának iskolateremtő munkásságát. Magyar Örökség lett Kosztolányi Dezső (1885-1936) "költői és írói géniusza", valamint Török Erzsébet (1912-1973) "feledhetetlen népdaléneklése". A kitüntetettek nevét őrző Aranykönyvbe bejegyeztetett a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium több évszázados "legendás nevelőmunkája", valamint a Lakiteleki Népfőiskola "felnőttoktatási missziója" is. /Magyar Örökség-díjak. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 24./"

"A zsögödi festőóriás, Nagy Imre említi írásai egyikében azt a sajátos, hiedelmekkel, babonákkal, mesékkel teli székely faluképet, amelybe beleszületett és amely gyermekkora éveit jellemezte. Erdély, és ezen belül a székelység népi gyökerű értelmisége eszmélése időszakában ismeri fel e sajátos világ művészi értékét. A székely sajátosság ebben a szemléletmódban a közösség szorosabb szervezettségéből, a hagyományok szigorúbb őrzéséből származik. A csángó világ pedig olyan zárványokat képez, amelyben az archaikus nyelv és zene középkori állapotában rögzül. Az erdélyi magyar művészetben a megújulás és a népi tradíció nem ellentétes, hanem egymást erősítő hatásként érvényesül. A szobrászatban ezt a vonalat leginkább a száz éve született Szervátiusz Jenő képviseli. Az erdélyi falu világában kutatta saját kifejezőeszközeit. Sorsképeinek sorozata, amely munkásságának legfontosabb vonulatát képezi, a kisebbségi lét, az erdélyi ember mindennapjaiba, gondolat- és érzelemvilágába nyújtott betekintést. Évszázadok fába faragott fájdalma elevenedik meg a karakteres arcokon, a jellegzetes mozdulatokban, fedezhető fel az alakok testtartásban. Szobrai fába, kőbe vésett jellemrajzok. Szervátiusz Jenő alkotásai, szobrász fia, az 1976 óta Magyarországon élő Szervátiusz Tibor nagylelkű gesztusa révén szülővárosa, Kolozsvár központjában, a Szent Mihály-plébánia udvarán leltek állandó otthonra. A szobrász, Kolozsváron készült munkáival együtt, 1996-ban a római katolikus egyháznak adományozta édesapja művészi hagyatékát, amely dr. Czirják Árpád érseki helynök gondoskodása révén európai rangú múzeummá nőtte ki magát. /Németh Júlia: Erdélyi eposz. Száz éve született Szervátiusz Jenő. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./ Szervátiusz Jenő szobrászművész /Kolozsvár, 1903. júl. 4. - Budapest, 1983. szept. 15./ 1924-ben kifaragta első szobrát: Judit és Holofernesz. 1925-ben Párizsban járt tanulmányúton, 1927-1929 között Kolozsvárott a képzőművészeti főiskolán folytatta tanulmányait. 1929-ben Bukarestben állított ki, 1930-ban részt vett az erdélyi magyar, román és szász művészek kiállításán. Első egyéni kiállítását 1933-ban Kolozsváron, a másodikat 1937-ben Budapesten rendezte. 1940-1965 között Csíksomlyón és Kolozsváron tanított. Később újabb önálló kiállítást rendezett, több romániai és külföldi kiállításon vett részt. 1977-ben áttelepült Magyarországra. Fa-, kő- és márványszobrokat készített. Művészetére jellemző a konstruktív módszer és a népi expresszív szemlélet, a halk szavú drámai líra és a kemény drámaiság végletei. Műveit 15 ország múzeuma és magángyűjtők őrzik. Tibor fiával együtt készítette 1972/1973-ban kiemelkedő jelentőségű munkáját, Tamási Áron emlékművét egyetlen darab kilenc tonnás trachit kőzetből. "

"Szervátiusz Jenő születésének 100. évfordulóját ünnepelték júl. 4-én Kolozsváron, a Római Katolikus Szent Mihály Nőszövetség székházában. Balogh Gizella, a nőszövetség elnöke felvázolta Szervátiusz Jenő életútját. Dr. Czirják Árpád érseki helynök elmondta, a szobroknak üzenetük van, befolyásolják a történelem menetét, hiszen események, forradalmak, megmozdulások fűződnek egy-egy szoborhoz. Az ünnepi beszédek sorát Csoóri Sándor magyarországi költő folytatta, aki a magyarországi emlékkiállításon elhangzott beszédét mondta el, és reményét fejezte ki, hogy szavai érvényesek mindkét "hazában", majd az elhunyt művész menye, Szervátiusz Klára üdvözlő szavai következtek. Az ünnepi műsor a Szervátiusz múzeumban folytatódott. /S. B.: 100 éves lenne Szervátiusz Jenő. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./"

Banner Zoltán műkritikus a vele készült interjúban kifejtette, hogy 1989 előtt az erdélyi magyar művészeknek nem voltak intézményei. Azonban a nagy mesterek /Miklósi Gábor, Szervátiusz Jenő, Mohi Sándor/ kisugárzása egész Erdélyben érvényesült, kezük alól kerültek ki azok a művészek, akik számos város művészeti életét teremtették meg. A legfontosabb művészeti irányzatok előbb-utóbb begyűrűztek Erdélybe is. Az intézményeket pótolták más intézmények, kiállításokat állami intézményekben is rendeztek, de a legtöbb tárlatot a szerkesztőségek szobáiban, a színházak előcsarnokában rendezték. Ezek közül is kiemelkedik a Korunk Galéria, vagy a marosvásárhelyi színművészeti főiskola előcsarnoka. Ma már sokkal több megnyilvánulási lehetősége van az erdélyi művészeknek, minden településen új galériák nyíltak. A művészet közben túlnőtte a közönség elvárásait, ízlését. A művészek érzik azt, hogy kicsit fölöslegesek. Az az intim kapcsolat, ami műalkotás és művész között volt: megszűnik. Banner a legnagyobb veszélynek az eltechnicizálódást tartja. Az egész világ illúzióvá válik, amit egérrel és billentyűkkel, meg egy képernyővel meg lehet jeleníteni. Banner ettől félti a kreativitást. /Karácsonyi Zsolt: Az egész világ illúzióvá válik. Interjú Banner Zoltán műkritikussal. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./

A Kolozsvárról elszármazott Banner Zoltán művészettörténész közel tizenöt éve áttelepedett Magyarországra, Békéscsabára, de változatlanul figyelemmel követi a mai erdélyi művészet alakulását. A monográfia- és tanulmányírás mellett művésztáborok esetében a gyűjtemények "születését" és gondozását és a nyilvánosság elé tárás biztosítását követi. Rendszeres látogatója a homoródszentmártoni, gyergyószárhegyi, a Kézdivásárhely melletti és a zsoboki tábornak. Az erdélyi magyar művészetnek nincs múzeuma, ezért megnő a kisebb gyűjtemények jelentősége, amelyek ezekben a táborokban születnek. Az elmúlt tizenöt év nagy változásokat hozott az erdélyi magyar képzőművészeti életben. Kihalt a klasszikusok nemzedéke: Nagy Albert, Szervátiusz Jenő, Erdős Imre Pál és Bordy András. Mások eltávoztak, úgy mint Tóth László, a képzőművészeti főiskola utolsó magyar tanszékvezetője, vagy Pallós Jutta. Vége annak az állami dotációnak, aminek azonban nagyon nagy ára volt: ideológiai, szellemi, erkölcsi kompromisszum. A képzőművészetben is megindul a polarizáció: a szűk hozzáértők, az elit köre és az alacsony műveltségű nagy tömeg. A művész ebben a helyzetben meg kell hogy találja a modus vivendit, az egyensúlyt. Banner Zoltán ötven éve a művészet krónikása Erdélyben, mindig igyekezett összképet alkotni a kortárs erdélyi művészetről. /Hintós Diana: Mindörökké az erdélyi művészet vonzásában. Beszélgetés Banner Zoltán művészettörténésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Október 27-én másodszor adták át a budapesti Hilton Szállóban a Szervátiusz Tibor és felesége, Klára asszony által 2003-ban, Szervátiusz Jenő születésének századik évfordulója alkalmából létesített Szervátiusz Jenő-díjat. A 2003-ban első alkalommal díjazott karcagi szobrászművész, Győrffy Sándort követően az idén Márton Árpádot illették ezzel a megbecsüléssel. Márton Árpád festőművész /sz. Gyergyóalfalu, 1940. okt. 6./ a hatvanas években lépett az erdélyi művészeti élet meghatározó személyiségei sorába. A hatvanas években, gyakorlatilag a magyarországi folyamattal egy időben Erdélyben is kezdetét veszi a művészet modernizációja. A megújulásnak természetesen Kolozsváron is vannak/voltak úttörői – például Szervátiusz Tibor, Tóth László festőművész vagy a Kolozsvári Grafikai Iskola olyan személyiségei, mint Feszt László, Cseh Gusztáv, Bardócz Lajos, Árkossy István és mások. A modernizáció első hullámában, a hatvanas években jött létre a marosvásárhelyi művésztelep, a második hullámban, a hetvenes évek első felében a Hargita Műhely, s az évtized végén a harmadik hullám avatta Sepsiszentgyörgyöt, Nagyváradot és Temesvárt az avantgárd mozgalmak kísérleti állomásaivá. A második hullámban érkezett Csíkszeredába Gaál András és Márton Árpád, s ezzel megindult a Hargita Műhely tevékenysége. /Banner Zoltán: Szervátiusz Jenő-díj Márton Árpádnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 5./

Márton Árpád képei július végéig láthatók a budapesti Vármegye Galériában. A Gyergyóból elszármazott csíkszeredai művész a magyarországi alkotótáborok állandó vendége. A hatvanas éveit taposó Márton Árpád a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festőszakán szerzett diplomájával a Csíki-medence kulturális életének egyik lelkes alakítója lett. Előbb alelnöke, majd elnöke lett a Romániai Képzőművészek Országos Szövetsége Hargita megyei filiáléjának. Márton Árpád 1990-ben elnyerte Budapesten a Szülőföldem, Erdély elnevezésű pályázat első díját. 1993-ban a Magyarok Világszövetsége által alapított Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának vezetőségi tagja lett, 2000-ben Boromisza Tibor-díjat, tavaly pedig Szervátiusz Jenő-díjat kapott. /Wagner István: A Székelyföld piktora. Márton Árpád a Vármegye Galériában. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 11./

1903. július 4-én született Kolozsváron Szervátiusz Jenő szobrászművész. Műveinek száma ezernél többre tehető. Monumentális kőszobrai közül kiemelkedik a fiával együtt faragott Tamási Áron-síremlék (1971), mely Farkaslakán látható, s a Pápán felállított Jókai-emlékmű (1977). Fából készült és a budapesti Bartók Archívum őrzi – a zenemű ihletésére született – Cantata Profana című nagyméretű domborművét. Szervátiusz Jenő így vallott munkásságról: „Végig kellene böngészni szobraimat, s az elsőtől az utolsóig sok szenvedést lehet találni bennük. Az mentette át életemet a sok szenvedésen, hogy dolgoztam és dolgoztam (...) – mentül jobban rúgtak, annál többet dolgoztam.” /Híres születésnapok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Budapest belvárosában van az Erdély Művészetéért Alapítvány – Vármegye Galéria. Jelenleg két Szervátiusz Jenő-díjas művész, Márton Árpád csíkszeredai festőművész és Györfi Sándor karcagi szobrász közös tárlata látható. Márton Árpád legfőbb ihletője Gyergyóalfalu világa. A Vármegye Galéria újabban együttműködik a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadóval: Tőzsér József igazgató kezdeményezésére a Műterem-sorozatban megjelenő erdélyi képzőművészek rendre meghívást kapnak ide, hogy Budapest közönsége is megismerhesse őket. Márton Árpád után a kézdivásárhelyi Kosztándi-házaspárt látják vendégül. A Vármegye Galéria első kiállítását 2003-ban Szervátiusz Jenő életművéből szervezte. További jelentős eseménye volt a Határok nélkül tárlat erdélyi, vajdasági és kárpátaljai meghívottakkal. /Barabás István: Otthon, Pesten. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 13./

A 2004-ben községként önállósult Csíkrákos közössége falunapokat rendezett, a falunapok alkalmával Cserei Mihálynak állítottak emléket: Csíkrákos központjában álló Szervátiusz Jenő faragta Zászlós kopjafa mellé szeptember 7-én mellszobrot emeltek. Cserei Mihály, a jeles erdélyi történetíró itt született és életének utolsó 25 évét is itt élte le. Kovács Annamária, a helyi Cserei Mihály Egyesület elnöke, vállalkozóként tulajdonosa a kúriának, elmondta: az egyesület céljaira használják az egykori udvarházat, emlékszobát rendeztek be, emléktáblát helyeztek el a bejáratnál, és sikerült adományokból mellszobrot emelni. Csíkrákos 1500 lelket számláló község először ünnepel önállósulása óta. Két hónappal ezelőtt még az Olt folyó áradása ellen küzdöttek, homokzsákokból emeltek gátat, hogy ne öntse el a víz teljesen a falut, és a 88 milliós kormánysegítséggel megpróbálták helyreállítani a károkat. Az ünnepségen jelen volt Boda magyarországi testvértelepülés küldöttsége is. /Cserei Mihálynak állítottak szobrot Csíkrákoson. = erdely.ma, szept. 8./

Saját kiadásban jelent meg a napokban Lőrincz József Kőbe faragott remény című kötete, amely Tamási Áronnak állít emléket, emellett a sírhoz tartozó monumentális kő történetét, jeleit, szimbólumait magyarázza. Az emlékkövet Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor faragta ki, sokan nem értik, milyen alakok, milyen történetek bontakoznak ki a Hargitáról származó trachittömb felületén. Tamási közkedvelt figuráinak és életszemléletének sűrített formájával találkozik a szemlélő. Szerepel az Ábel-trilógia, a Hűséges Mártonka című novella. Tamási Áron sírhelyből kegyhely lett, melyhez hozzájárult az 1972-ben felállított, a két Szervátiusz faragta emlékkő is. A stilizált tulipán, bagoly a Bölcső és bagoly című regényére utal, az Énekes madár vagy az Ördögváltozás Csíkban című novella illusztrációja is felfedezhető a sírkövön. Lőrincz Józsefnek korábban egy Tamásihoz kapcsolódó tanulmánykötete jelent meg: Tamási Áron hazatérése. Mikrofilológiai közelítések, Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 2000. /(bb): Közelebb Ábel megteremtőjéhez. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 6./

Gyurkovics Hunor szabadkai grafikus-festőművésznek és Banner Zoltán művészettörténésznek ítélte oda idén a Szervátiusz Jenő-díjat a néhai kolozsvári szobrászművész nevét viselő alapítvány. A díjat november 13-án, vasárnap adták át Budapesten. A Szervátiusz Alapítványt és a díjat Szervátiusz Tibor Kossuth díjas szobrászművész 2003-ban, édesapja születésének 100. évfordulója alkalmával hozta létre. A díjat minden évben egy, a nemzeti kultúráért elkötelezett képzőművésznek ítélik oda. Idén e rendtől eltérően két művész részesült a kitüntetésben. Ennek okáról, Szervátiusz Tiborné, a kuratórium elnöke elmondta: szükségesnek tartja, hogy a megszületett műről megfelelő szakmai értékelés is szülessék. /Banner Zoltán Szervátiusz Jenő-díjat kapott. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

A hetvenhárom éves Banner Zoltán változatlan lelkesedéssel dolgozik művészeti íróként, fáradtságot nem ismerő szervezőként, Erdélyben és magyarságban gondolkodóként. Jelen van a zsoboki képzőművészeti táborban, a fiatalok versmondását bíráló zsűriben, a 2005-ös Szervátiusz-díj ezt a folytonosságot jutalmazta. Munkásságának része jeles erdélyi festők – Popp Aurél, Mattis Teutsch János, Bordi András, Mohy Sándor, Kristófi János, Tóth László – életművének összefoglalása, Benczédi Sándor, Fuhrmann Károly, Haller József munkásságának méltatása, művészi emlékezések és naplók kiadása, valamint olyan átfogó könyvek köszönhetők neki, mint az Erdélyi magyar művészet a XX. században, és a Csillagfaragók, illetve a Teremtő önvédelem. Szervátiusz Jenőről írt kismonográfiája. 1976-ban jelent meg, a Kriterionnál. /Kántor Lajos: Banner Zoltán Szervátiusz-díjára. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

Újabb haladékot kaptak a temesvári Szépművészeti Múzeum történelmi-régészeti részlegének alkalmazottai: magyarázzák meg, hová tűnt a leltárból több száz művészeti alkotás. A magyar műalkotások, többek között Szervátiusz Jenő Paraszt című munkája is az intézménynél volt – mára hűlt helye. Negyven év után először leltároztak az intézményben, megdöbbentő eredménnyel: az ötszázezret meghaladó kiállítási tárgy alig több mint fele létezik valójában. Százhárom képzőművészeti alkotás hiányzik a múzeum gyűjteményéből, köztük magyar műalkotások is. Az eltűnt tárgyak listáján szerepelnek Metzner, Littecky, G. De Lövendal temesvári tájképei és Ferenczy J. Az irgalmasok temploma című festménye. Tatiana Badescu, a múzeum ügyvezető igazgatója szerint a hiányzó képzőművészeti alkotások nagy részét állítólag 1975. szeptember 18-án visszaszolgáltatták tulajdonosaiknak, de a bírósági határozatokat egyelőre nem tudták előkeríteni. /Pataki Zoltán: Szervátiusz-hiány a Bánát leltárán. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./