Történelmi konferencia a Teleki-rezidencián
Kastélyok és mágnások
A fenti címmel szervezett konferenciát szombaton a gernyeszegi Teleki-kastélyban a Teleki Kastély Egyesület. A meghívott művészettörténészek, történészek, kastélytulajdonosok az épített örökségek enyészettől való megmentéséről értekeztek, illetve azok újrahasznosításának lehetőségeiről, az anyagi források előteremtésének nehézségeiről beszéltek.
A gernyeszegi Teleki-kastély reprezentatív helyiségében tartották első ízben azt a történelmi konferenciát, amellyel a szándék szerint hagyományt teremtenének. A mennyezet XIX. századi díszítőfestése, a muranói üvegből készült csillárok, az erkélyre nyíló ajtó fölötti családi címer a történelmi múltba kalauzolta az érdeklődőket, amit a szakemberek előadása tett teljessé. A házigazda, Teleki Kálmán köszöntőjében reményének adott hangot, miszerint az első ízben megszervezett konferenciával hagyományt teremtenek annak érdekében, hogy teret biztosítsanak a nemességkutatással, nemesi építészettel foglalkozó szakemberek számára kutatásaik bemutatására, illetve a kastélyok hasznosításának, fenntartásának kérdéskörét érintő tapasztalatcserékre. Az előadók sorát dr. Fábián István nyitotta, aki a gernyeszegi kastély kertjében talált két római sírkő múltját ismertette, illetve a római síremlékek feliratát elemezte. Mint kifejtette, Teleki Domokos rendszerezett sírkő- és szoborgyűjteménye az egyik legfontosabb erdélyi gyűjtemény. Dr. Kálmán Attila történész gróf Haller Lászlóról és Haller Gáborról értekezett, mint hangsúlyozta, a szakirodalom igencsak keveset foglalkozott velük, annak ellenére, hogy két kultúrapártoló főúrról, apáról és fiáról van szó. Dr. Peter Moldovan, a megyei levéltár történésze magyar nyelven ismertetett egy friss levéltári forrást a hallgatósággal, amit egyelőre még nem közöltek nyilvánosan. Megtalálták Teleki Sámuel első végrendeletének hitelesített másolatát, amely 1789-ben készült Bécsben. Mint a történész kifejtette, a megtalált végrendeletben megemlíti ugyan a könyvállományát, de a kulcsszó a megőrzés, abban még nem lelhető fel az a kifejezett szándék, hogy nyilvános könyvtárként hasznosítsák gyűjteményét, mint a tizenegy évvel később, az 1800-ban Váradolasziban készült végrendeletében. Dr. Cornel Sigmirean egyetemi előadótanár a Teleki család iránti tiszteletét fejezte ki, ugyanakkor kiemelte a nemesség szerepének fontosságát a történelem során, amit a diktatúra éveiben tabuként kezeltek, bár a teljes valóság ismerete nélkül nem lehet a múlt eseményeit sem feleleveníteni. A XIX. században megjelent román nemesi osztály kapcsán jelezte, hogy a nemzetiség kifejezés az akkori köztudatban nem etnikumot, nemzeti csoportot jelentett, hanem egy társadalmi osztályt jelölt.
Funkciót vesztett terek újjáélesztése
A konferencia jó alkalmat szolgáltatott, és az elkövetkezőkben is lehetőséget nyújthat a fiataloknak a megmérettetésre, a pörgős, érdekfeszítő előadásmód nélkül ugyanis elképzelhetetlen a szakdolgozatok, disszertációk sikeres megvédése. Fülöp Zsuzsanna doktorandusz a Bethlen Farkas által építtetett bonyhai Bethlen-kastélyról tartott vetített képes előadást. Szabó Tekla művészettörténész a maroshévízi Urmánczy-kastélyról értekezett, amelynek egyben tulajdonosa is. Az 1905-ben elkezdett építkezés irányítója Giacomuzzi Vigilio olasz építőmester volt, a nem műemlék jelleggel bíró épületet 2009-ben szolgáltatták vissza, két éve került a birtokukba, azóta az ésszerű hasznosításán dolgoznak. Az anyaországi Márton Zsófia Eszter tanulmányai során kortárs művészetelméletet és kurátori ismereteket szerzett. Szakdolgozatában a migráció jelenségével foglalkozott, a nyugati emigrációba kényszerült nemesek leszármazottainak a gyökerekhez való visszatérésével. Szakdolgozata egyik kiemelt fontosságú alpontjáról, a kastélyrehabilitációról értekezett a jelenlévőknek, melynek keretében értékes elméleti megoldásokat vázolt a funkciót vesztett terek újjáélesztése kapcsán. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója előadásában I. Rákóczi György görgényszentimrei reneszánsz vadászkastélyának múltjáról és jelenéről beszélt, illetve annak jövőbeli hasznosítását ismertette. Magyarósi Imola, a Kálnoky Alapítvány ügyvezető igazgatója a miklósvári Kálnoky-birtokot, a kúria és kastély közötti átmenetet képviselő épület jelenleg zajló felújítási munkálatait mutatta be szakszerű részletességgel, és beszámolt a folyamatban lévő munkálatokról, a kastély jövőbeli hasznosításáról is.
A kastélyterek felhasználására nincs "recept"
A Teleki-kastély impozáns, sokat megélt falai között a kastélyterek felhasználásának lehetőségeiről értekezve a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy nincs garantáltan életképes út, recept a visszaszolgáltatott, felmérhetetlen értéket képviselő, ugyanakkor jelentős fenntartási költséggel járó műemlék épületek, kastélyok gazdaságos felhasználására. Az előadók majd’ mindenik épület kapcsán az alagsorok vendéglátóegységként való hasznosításában gondolkodnak, az épületek többi felületét kulturális, művészeti tevékenységek számára tennék vonzóvá. Soós Zoltán kifejtette: jóval könnyebb az intézményi háttérrel fenntartott kastélyok megmentése és hasznosítása. A 2010- től a megyei múzeum ügykezelésébe került görgényszentimrei vadászkastélyt a megyei tanáccsal együttműködve sikerült csak megmenteni a pusztulástól. Felújítását európai uniós források lehívásával valósítják meg, az előszámítások szerint a felújítási munkálatok 11 millió euróba kerülnek, a műemlék kastély felújítása mellett szállodaépítés és parképítés is a terv része. Mint kifejtette, a vadászturizmus lehetőségeinek kiaknázását célozták meg, ugyanis a környék százezer hektáros vadászterülettel bír. Magyarósi Imola, a Kálnoky Alapítvány ügyvezető igazgatója a miklósvári Kálnoky-birtok kapcsán elmondta, hogy az államosítás után művelődési otthonként szolgáló épületet Kálnoky Tibor a baróti tanácstól a teljes felújítás terhe alatt vette haszonbérbe negyvenkilenc évre. Mint elmondta, a Norvég Alap 1,12 millió eurós kiírására időben sikerült leadniuk pályázatukat. Az erdélyi főúri élet múzeumát képzelték el a miklósvári Kálnoky-kastélyban, az alagsorban pedig kávézó/borozó kialakítását tervezik (erre egy későbbi lapszámunkban visszatérünk).
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Kastélyhasznosítás Erdélyben
Műemlék-felújítás az idő szorításában
Múlt hét végén a gernyeszegi Teleki- kastélyban megtartott történelmi konferencia keretében művészettörténészek, történészek, kastélytulajdonosok a visszaszolgáltatott kastélyok, udvarházak fenntartási gondjairól, újrahasznosítási lehetőségeiről is tanácskoztak.
Amint a barokk kastély tulajdonosa, gróf Teleki Kálmán a többi között kifejtette, annak tudatában vállalta fel a Maros ékköveként is emlegetett műemlék épület visszaigénylését, hogy a befektetései és a fenntartási költségek nem térülnek meg egykönnyen. Őt a múlt iránti elkötelezettség, az épített örökség megmentése, a kastély régi fényének visszaadása ösztönözte. A tanácskozás résztvevői két pozitív példát is megismerhettek. A görgényszentimrei vadászkastélyt a megyei múzeum igazgatója, Soós Zoltán ismertette, mint kifejtette, az ingatlan fenntartási költségeit öt éve a megyei tanács finanszírozza. Az újrahasznosítási terveket 11 millió eurós európai uniós projektből valósítják meg.
A Kálnoky-vadászkastély
A másik példa egy olyan Kovászna megyei udvarház, melyet pályázásból és saját hozzájárulásból újítanak fel. A Kálnoky Alapítvány ügyvezető igazgatója, Magyarósi Imola a miklósvári Kálnoky-birtok folyamatban lévő felújítási munkálatairól beszélt, illetve látta el hasznos tanácsokkal az érdeklődőket. Az alapítvány ügyvezetője a Kálnoky család egykori vadászkastélyát ismertetve elmondta, a 17. században reneszánsz stílusban épült udvarházat a 19. század elején klasszicista stílusban átépítették, a jelenlegi formáját a 20. század elején nyerte el. Az államosítás előtt az ingatlan többször cserélt gazdát, utolsó tulajdonosának – egy bukaresti pénzügyminiszter – a leszármazottai nem igényelték vissza, így az ingatlan a baróti önkormányzat tulajdonában maradt. Az államosítás után művelődési otthonként szolgáló épületet a baróti önkormányzat 2004-ben a teljes felújítás terhe alatt adta haszonbérbe negyvenkilenc évre a Kálnoky Alapítványnak, melyet az ősei szülőföldjére visszatérő Kálnoky Tibor gróf létesített. Amint az ügyvezető elmondta, a tulajdonos időben megrendelte a felmérési tanulmányokat, terveket, dokumentációkat, így a Norvég Alap tavalyi kiírása alkalmával majd’ minden olyan dokumentációval rendelkeztek, amely a pályázat leadásához szükséges volt. A Norvég Alap átfogó céljai a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, a kétoldalú kapcsolatok erősítése a támogató és a kedvezményezett országok között. A korabeli bútorzat beszerzését is magában foglaló pályázatot a kiírást követő második hónapban le is adhatták, ami egyébként elképzelhetetlen lett volna, ugyanis a kiírás nagyon sok olyan dokumentációt feltételezett, aminek beszerzése több hónapig is elhúzódhat. Amint a Kálnoky Alapítvány ügyvezetője hangsúlyozta, esélytelenek lettek volna az 1.120.000 euró elnyerésére, amiből százhúszezer euró az önrész, amit hitelből teremtett elő a jelenlegi tulajdonos. Az erdélyi főúri élet múzeumát képzelték el a miklósvári Kálnoky-kastélyban, szeretnék, ha az épület Erdővidék kultúrájának fontos helyszínévé válna. Ugyanakkor az erdélyi felmenőkkel is rendelkező Károly brit trónörökös számára is kialakítanak egy lakosztályt. Az alagsori boltíves pincehelyiségben konyhát, kávézót/borozót terveznek kialakítani.
Amint az ügyvezető elmondta, a felújítási munkálatokat májusban kezdték el, és az egyéves futamidejű projektet 2016 áprilisáig be kell fejezniük, ami igencsak megfeszített munkaritmust igényel. Ez sokszor vezet olyan döntésekhez, amiket nyugodtabb körülmények között és rugalmasabb projekt keretében másképp oldanának meg. Mint kifejtette, az idő szorításában hozott elhamarkodott döntésekből levonják a tanulságot, mivel a hasonló műemlék épületek felújítása során a megkötések miatt igencsak sok nehézséggel szembesülnek a tervezők, kivitelezők egyaránt.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Művészettörténeti konferencia Marosvásárhelyen
Pusztuló műemlékeink
Október 17-én, szombaton a Maros Megyei Múzeum várbeli épületének nagytermében a Marosvásárhely műemléki topográfiája program munkatársai második alkalommal tartottak művészettörténeti konferenciát A város színeváltozása II. címmel, melyen a projekt idei eredményeit ismertették.
Entz Géza művészettörténész a műemléki topográfiák magyarországi helyzetéről és esélyeiről, a Magyarországon működő hasonló programokról beszélt. Mint kifejtette, az anyaországban a szocializmus éveiben, 1952–1987 között volt csúcson a műemlékvédelmi topográfia. A marosvásárhelyi műemléki topográfia mentoraként reményét fejezte ki, hogy a városközpont felmérését követi majd a teljes város műemlékeinek feltérképezése, illetve jövőre kiadásban is megjelenhetnek az eddigi munkák. A műemléki topográfiát sajátos kulturális közfeladatnak nevezte, mely hozzájárul ahhoz, hogy a helyi közösségek méltó módon kezeljék az épített örökség tárgyi lenyomatát, ezért erkölcsi és anyagi támogatásban kell részesíteni, annak ellenére, hogy a kultúrának nincs magasan a csillaga. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az örökségvédelem és műemlékvédelem kifejezéseket el kell különíteni, sok esetben ugyanis összemossák a jelentésüket. Soós Zoltán intézményvezetőként megállapította, miszerint a városkép évről évre pusztul, amit főképp a műemlékvédelem szabályozási hiányosságának tulajdonít. Reményét fejezte ki, hogy egyszer majd hozzáértő főépítésze lesz Marosvásárhelynek, a városkép kialakításában ugyanis a kellő szakértelem nélkülözhetetlen. Farbakyné Deklava Lilla, a Magyar Tudományos Akadémia BTK Művészettörténeti Intézetének munkatársa a budapesti Lipótváros műemléki adatbázisa összeállításának kezdeti tapasztalatairól tartott előadást. Hámori Péter fotósnak köszönhetően magas színvonalú fényképdokumentációval, az épületbelső és -külső díszítések legapróbb részleteit is megmutatva, lepusztult és kevésbé lepusztult épülethomlokzatokat, épületbelsőket tekinthettek meg a jelenlévők.
Művészettörténészek találkozása
Orbán János művészettörténész, projektvezető, a Maros Megyei Múzeum kutatója a marosvásárhelyi eredményeket összegezte. Mint elmondta, a műemléki topográfia projektjét helyi és magyarországi szervezetek támogatják: a Maros Megyei Tanács, a budapesti Forster Központ, a Pro Professione Alapítvány, a Maros Megyei Múzeum, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ, a budapesti Alapítvány a Magyar Műemléki Topográfia Támogatására, illetve a Bethlen Gábor Alap. Mint felelevenítette, 2013–2014 között a Rózsák tere felmérésén dolgoztak, és még folytatják, 2014-ben az egykori Baross Gábor, ma Horea utca épületállományát, az idén februártól júliusig az Arany János és Kossuth Lajos utca műemlék épületeit mérték fel. Mint jelezte, ebben az évben munkájuk hangsúlyosabban egészült ki levéltári kutatásokkal, amit a támogatásnak és az időben elkezdett munkálatoknak tulajdonít. A vizsgált épületállomány a XVIII. század végi, XIX. század eleji épületek, döntő többségük neoreneszánsz, neobarokk, illetve szecessziós elemeket hordozó házak, illetve a két világháború között épült öt épület. Az idei munkálatok finanszírozója a budapesti Forster Alapítvány volt. A projektben részt vevő marosvásárhelyi Oniga Erika, Kovács Mária és Orbán János, a megyei múzeum munkatársai mellett a Kolozsváron élő Mihály Melinda, Bordos Beáta és Vécsei Hunor is részt vett, mindannyian a BBTE művészettörténeti tanszékének végzettjei. Az épületekről részletes művészettörténeti leírás és helyszíni fotódokumentációk készültek, esetenként sikerült a történetükre vonatkozóan is új, eddig ismeretlen adatokat fellelni, gazdagítva a város historizáló és szecessziós építészetére vonatkozó ismereteket, ilyen a Lányi-ház gazdag levéltári anyaga.
Műemlék épületekben romatanyák
Amint a projektvezető kifejtette, főként a meglévő épületek számbavételére összpontosítottak. A Kossuth utcában negyvenhat lakóházat, az Arany János utcában tizennégyet, illetve az Arany János és volt Iskola utca sarkán lévő Petrás-házat, valamint öt köztéri szobrot rögzítettek. Bordás Beáta az Arany János, egykor Kis- szentkirály utca többnyire egyszintes lakóházait – melyek közül legtöbb átalakításon esett át – mérte fel és mutatta be Az Arany János utca környékének historizáló épületeiről szóló értekezésében. Oniga Erika a Kossuth Lajos utca, az egykori Nagy-szentkirály utca századfordulós lakóházairól tartott előadást. A Lányi- ház történetéről eddig feldolgozatlan, gazdag levéltári anyagot és fotódokumentációt tárt fel, amely Lányi Oszkár életébe is betekintést nyújt. Mindkét előadó értekezésének végkövetkeztetése, hogy a város műemlék épületeinek nagy része lepusztulásra ítéltetett. A két említett utca elállamosított polgári házaiban üzlet- és irodahelyiségek működnek, de nem mellékes a roma családok számára kiutalt szociális lakásként szolgáló lakrészek száma sem, ahol az állagmegőrzésnek nem sok jele mutatkozik, a pusztulásnak annál inkább.
Zsinagóga – kommunikáció vagy dominancia?
A műemlékek felmérésével párhuzamosan néhány emblematikus marosvásárhelyi épület történetének monografikus kutatása is zajlott. Ladó Ágota doktorandusz a Jakob Gertner német építész által tervezett volt Iskola utcai zsinagógát ismertette. Kutatási eredménye sokatmondó sajtótörténeti szempontból is, ugyanis mint kifejtette, a zsinagóga építési munkálatairól alig találni hírértékű tudósítást a korabeli sajtóban, ellentétben a Kossuth-szobor állításával, amelyről számtalan tudósítás fellelhető. Az 1899-es évi alapkőletételről megjelent egyetlen hírt a kutató szerint a hónapokig tartó építkezés alatt egyetlen tudósítás követte a Székely Lapokban. A zsinagóga felavatásáról szóló tudósításban az 1900. szeptember 17-i lapszámban "Az Úr imádására és a hazaszeretet ápolására emelt" templomként jellemezték. Amint az előadó jelezte, megfejtésre vár a kérdés, hogy a bizánci templom stílusú impozáns épületre a környezettel való kommunikáció vagy a dominancia jellemző. Karácsony István a polgármesteri hivatal, a régi vármegyeháza történetét és stilisztikai összefüggéseit elemezte. Mint kifejtette, az egykori vármegyeháza homlokzatának 1939, 1942, 1945 és 1992-es évi változtatásainak hátterében mind-annyiszor a nemzeti szimbólumteremtés állt. Az építészeti stílusok megváltoztatásában nyomon követhető a térség uralkodó hatalmainak váltakozása.
A város első dualizmus kori köztéri alkotásának, a ma is kultuszhely szerepét betöltő Székely Vértanúk emlékművének a történetét Vécsei Hunor doktorandusz, Marosvásárhely szobrainak avatott kutatója dolgozta fel. 1875. június 27-én a marosvásárhelyi Postaréten került sor az emlékmű leleplezésére. A hat és fél méter magas, Jablonszky Vince budapesti szobrász által kivitelezett, klasszikus formajegyekből építkező gránit obeliszk az 1854. március 10-én kivégzett, Habsburg-ellenes összeesküvésben részt vevő három székely szabadságharcosnak, Török Jánosnak, Gálfi Mihálynak valamint Horváth Károlynak állít emléket. A jelenlévők betekintést nyerhettek a szoborbizottság áldozatkész tevékenységébe, illetve az emlékmű elhelyezése körül kialakuló vitát is megismerhették. Kiss Loránd falkép-restaurátor az épített örökség szinte teljesen elfeledett, ám annál sérülékenyebb kategóriáiról, a díszítőfestésekről és stukkókról beszélt a 18–19. századi marosvásárhelyi épületbelsők. Díszítőfestések és stukkódíszek című értekezésében.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Visszatérő tankönyvhiány
Tanítani, de miből?
Az új tantervhez új tankönyvek készülnek, hangzik el minduntalan a közoktatási minisztérium illetékeseinek nyilatkozataiban. Ennek ellenére az utóbbi években egyre homályosabb, hogy az alaptantárgyak oktatásához nélkülözhetetlen tankönyvek az iskolai év melyik szakaszában kerülnek a magyar tagozaton tanuló diákok padjára.
Tavaly is könnyű iskolatáskával térhettek haza a kisdiákok, szeptember 15-én ugyanis a tankönyvek még a nyomdában sem voltak. Akkor is, akárcsak idén, a közbeszerzési eljárás vesztes kiadóinak egy része megóvta a tankönyvlicit eredményeit. Ezért még azok a könyvek sem készülhettek el tanévkezdésre, melyek túljutottak a minisztériumi szűrőn, ugyanis az óvások miatt a nyertes kiadókkal sem írták alá a szerződést a tanügyminisztériumban. Az állami oktatásban zajló tankönyvbiznisz egyre átláthatatlanabbnak tűnik, követni sem lehet a szövevényes utakat, az érintettek szerint nagyon úgy tűnik, hogy rég nem a gyerekek érdeke az elsőrendű.
A Maros megyei pedagógusok is a tankönyvhiány, a kiadók harca miatt kialakult, országos jelenséggé váló áldatlan helyzet miatt bosszankodnak, amely a tanfelügyelőségeket is meghaladja. Múlt heti látogatásunk jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a dicsőszentmártoni pedagógusok is felsorolják az oktatási rendszer azon hiányosságait, amelyek miatt a gyerekre, pedagógusra, szülőre egyaránt nagy nyomás nehezedik. A II. osztályosokat tanító Molnár Margit elmondta, hogy az idei tanévben a legnagyobb mértékben a magyar tagozat II–III. osztályos diákjai és tanítói szembesültek a tankönyvhiánnyal. Annak ellenére, hogy új tanterv szerint kell oktatniuk, egyetlen olyan tankönyvet sem kaptak, amely megkönnyítené a tanterv betartását. Matematika, magyar, román tankönyvük egyáltalán nincs. A második osztályos tankönyveket állítólag azért nem kapták meg, mert a digitális hanganyag, amit egy szakbizottságnak is láttamoznia kell, még nem készült el. A harmadik osztályos diákoknak sincsenek tankönyveik, de még csak ígéret sem hangzott el arra vonatkozóan, hogy a közeljövőben megkaphatnák. Az idei első osztályosoknak van anyanyelv és román tankönyvük, ezeket a tavalyi elsősök januárban kapták meg.
Leleményes oktatók
Arra a kérdésre, hogy miként oktatnak, Molnár Margit tanítónő és Fodor Sándor József aligazgató elmondták: jobb híján leporolták a lerakatban tárolt régi tankönyveket, azokból próbálnak valamit összehozni, azonban rengeteg munkát igényel átgondolni, megtervezni, az új tantervhez igazítani a napi tevékenységet. Naponta keményen meg kell dolgozniuk azért, hogy az ötven percet kreatívan és hasznosan töltsék ki. Anyanyelvből a régi, 90-es években kiadott tankönyvekből válogatnak, illetve meséskönyvekből, gyermekfolyóiratokból fénymásolnak, de az interneten fellelhető anyagokat is átdolgozva, kinyomtatva próbálják hasznosítani. A régi kiadású anyanyelvi tankönyvekben egy bizonyos betűsorrend volt, az új tanterv más sorrendet ír elő, a matematikakönyv sem megfelelő. Szövegértést csak szövegértő segédanyaggal lehet tanítani, így nincs más megoldás, mint interneten böngészni, letölteni, átdolgozni és kinyomtatni, majd a gyerekek kezébe adni. Ez arra kényszeríti a tanítókat, hogy a szülőktől a papír és nyomtatás értékét elkérjék, ami számukra igencsak kellemetlen, ráadásul törvénybe ütköző. "Mindennap nem kérhetek egy lejt a szülőktől a fénymásola-tokért, az a gyerek zsebpénze lehetne, de akkor mi a teendő?" – teszi fel a kérdést a pedagógus. "Belegondolni sem lehet, hogy mit tesz az a tanító, aki két-három összevont osztályban tanít. Pedig a Kis-Küküllő mentén is, akárcsak a többi vidéki iskolában, leginkább összevont alsó tagozatok vannak" – hangzik el a kérdésfelvetésünkre.
"Az első osztályosokat hagyományosan ábécéskönyvvel a padjukon és mellette egy szál virággal szoktuk fogadni. A tavalyi elsősöknek meg kellett vásárolnunk a Színes Számösvény matematika munkafüzetet azért, hogy a kisiskolás életének meghatározó eseményét kellőképp megélhesse, a padján legalább egy könyvet találjon. Az ábécéskönyvet végül januárban kaptuk meg" – idézték fel a tavalyi tanévkezdés nehézségeit. A digitális tankönyvek kapcsán kifejtették, hogy az elképzelés jó, hasznos is volna, előtte azonban a megfelelő feltételeket kellett volna megteremteni azok használatához, az iskolák hiányos felszereltségére azonban az illetékeseknek nem terjedt ki a figyelmük. Mindaddig, míg nem állnak megfelelő eszközök a pedagógusok rendelkezésére, míg az osztályokban csak egy-egy régi típusú számítógép van, amelynek a teljesítménye nem teszi lehetővé azoknak a programoknak a megnyitását, amelyekkel az első osztályosoknak szánt tananyagot készítették, minden tanító olyan eszközhöz folyamodik, amelyet a legkézenfekvőbbnek tart, ugyanakkor eleget kell tennie a közoktatási minisztériumi tanterv előírásainak is. "A digitális technológián és a hiányosságokon túlmutat a végcél, ami nem más, mint a diákokkal elsajátíttatni az írás- olvasás tudományát" – hangsúlyozták a pedagógusok.
Az RMDSZ közleménye szerint hétfőn, október 19-én a Kisebbségi Oktatásért Felelős Államtitkárságon aláírták azt a miniszteri határozatot, amely a második osztályosok számára hiánypótló Magyar anyanyelvi kommunikáció tankönyv kiadását hagyja jóvá. A kiadó rövid időn belül teljesítheti a megyei tanfelügyelőségek által benyújtott rendeléseket. A tankönyvkiírás értelmében a nyomtatott tankönyvet CD-n annak digitális változata kíséri. "A rendelet értelmében már az idei tanévtől kezdődően használatba kerül a második osztályosok számára íródott tankönyv, amely amellett, hogy segítséget nyújt a tanulás megtervezésében, a kerettanterv és napi gyakorlat összehangolására is lehetőséget nyújt… Már a megyei tanfelügyelőségeken vannak a másodikosok specifikus tanterve alapján készült román nyelvű kommunikáció tankönyvek is" – mondta Király András, az RMDSZ oktatásért felelős államtitkára.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Tízéves a Kökényes Néptáncegyüttes
Ünnepelt Dicsőszentmárton magyar közössége
November első szombatján Dicsőszentmártonban a Kökényes Néptáncegyüttes megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelték. A stafétaváltás megható pillanatait, a felnőttkorba lépett első generáció búcsúját a népi együttes tagjai a város közösségével ünnepelték, a rendkívüli eseményben jeles anyaországi vendégek és megyei elöljárók is osztoztak.
A művelődési otthon előterében a Halmen Wilhelm által vezetett, fiatalokból álló Harmónia fúvószenekar akkordjai fogadták a születésnapra érkezőket. A szórvány jelzőt ezúttal megcáfolva, a hétköznapi létezéséből kilépő magyarság zsúfolásig töltötte a város művelődési otthonát. Az együttes-tagok hozzátartozói, barátai mellett az egykor Kis- Küküllő vármegye székhelyeként szolgáló Árpád-kori települést megtisztelte jelenlétével az anyaországból érkezett dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, a hajdúszoboszlói testvértelepülés küldöttsége, Szabó Árpád, a megyei tanács alelnöke, a megyei RMDSZ elöljárói Brassai Zsombor vezetésével, Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere, de a helyi polgármester, Meghesan Sorin is a magyar közösséggel ünnepelt, akárcsak a Dicsőszentmárton környékbeli települések elöljárói.
Az együttes tízévi munkájából vetített képes összefoglalóval nyújtottak ízelítőt, majd kalotaszegi táncrenddel indítottak az együttes legidősebb tagjai, amit az évek során nyújtott támogatások iránti köszönetnyilvánítások, oklevelek átadása követett.
Amint Fodor Sándor József, a Kökényes Néptáncegyüttes vezetője felidézte, a 2005-ben alakult tánccsoport létrejötte és fennmaradása Varró Huba oktatónak, a Maros Művészegyüttes volt táncosának és Vásárhelyi Mónika társoktató munkájának, az együttestagok szüleinek és a támogatóknak köszönhető. Az elmúlt évek során a néptánctanulás mozgalommá fejlődött, ugyanis nemcsak dicsőszentmártoni, hanem környékbeli gyerekek és fiatalok is megízlelték a népi kultúra világát. 2005–2008 között a Kis- Küküllő Alapítvány, 2008–2015 között az Alsó-Kis-Küküllő menti Ifjúsági Szövetség vállalta fel a gazdasági menedzselést Kakassy Sándor, illetve Gagyi Zoltán irányításával. Idén júniustól az együttes jogi személyi státussal bír. Amint az egyesület elnöke elmondta, a külföldön és belföldön egyaránt sikeresen szereplő együttes különböző korcsoportokból álló tánckara tíz év alatt huszonnégy tájegység néptánc- és népdalörökségét tudta hitelesen megjeleníteni a színpadon, ugyanakkor mesefeldolgozásokat és táncszínházi produkciókat is rendszeresen műsorukra tűztek. A kezdetektől hozzávetőleg háromszáz gyerek és fiatal fordult meg az együttesben. Évente átlag húsz fellépésük volt, az eltelt évtizedben ez kétszáz előadást jelent. Az együttesvezető sikerként könyveli el, hogy a néptánc-együttes tagjai nem az utcán, illetve a tévé és számítógép előtt töltötték szabadidejüket, hanem testi-lelki épülésükön dolgozva, általános műveltségüket fejlesztve megtanulták népük kultúrájának jellegzetességét, mindeközben olyan egyedi tudásra tettek szert, amit más gyerekek esetleg elmulasztottak. Ezek a fiatalok mások lettek viselkedésben, életfelfogásban egyaránt, életstílusuk, egyéniségük megváltozott, és ami a legfontosabb, kialakult az identitástudatuk. A gyermekeik lépteit erkölcsileg és anyagilag támogató szülői közösség számára is összekovácsoló erővel bír a néptánc-együttes, mivel az együttes fejlődését, megmaradását segítő szülők között is barátságok születtek – hangsúlyozta az együttes vezetője.
A megmaradás záloga – szálfaegyenes gerinc
Dr. Szili Katalin köszöntőjét Márai Sándor-idézettel kezdte: "…Ha ünnepelsz, ünnepelj egészen, a lelked is öltöztesd ünneplőbe…" Szívből jövő köszöntője a Márton-nap, illetve a hét végén a szórványban élő magyarságot ünneplő nap közelségét is idézte, amit igencsak fontos eseménynek tart, mert a dicsőszentmártoni, illetve a hozzá hasonló közösségek meg tudták őrizni nyelvüket, kultúrájukat. Értékelte az együttes megálmodóinak, alapítóinak, fenntartóinak munkáját, amely révén elsőrendűvé vált a népi táncunk, zenénk megtartása és átadása a következő generációknak. A szórványban élő magyarság, illetve a tömbben élő erdélyi magyarság táncában egyaránt a szálfaegyenes gerincet idéző testtartásra tett utalást, mely a mindenkori megmaradás záloga. Befejezésként Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár üdvözletét tolmácsolta a jelenlévőknek.
A kalotaszegi, mezőségi, Kis-Küküllő menti táncrendhez az Üver zenekar szolgáltatta a talpalávalót, miközben a Kökényes mindhárom korcsoportja felvonult, a leköszönő felnőtt ifjak, a nagyok, illetve a kicsik, pár percig szűknek is bizonyult a színpad befogadóképessége. Az elköszönő generáció tagjai mellényüket és egyéni végrendeleteiket adták át az ifjabb generációnak, közülük egyik gondolatai imígyen hangzottak: "A tánc kikapcsolódás, szenvedély, mely összeköt, új barátságokat szül, egyszerűen szeretjük. Őrizzétek örökké a szívetekben és jusson eszetekbe mindannyiszor… Ha a táncunkat nézed, szívünk szavait hallod."
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Harangszentelés az unitárius templomban
Advent első vasárnapján ünnepélyes keretek között szentelték fel Marosvásárhelyen a Bolyai téri Unitárius Egyházközség két új harangját. A közösség régi vágyát – méltóságteljesen zengő harangokat – a hívek adományából egy év leforgása alatt sikerült megvalósítaniuk.
Az egyházközség életében rendkívül fontos eseményen Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök hirdetett igét, aki negyven éve lelkipásztorként szolgálta a Bolyai téri unitárius gyülekezetet. Mint hangsúlyozta, bár hetven évig csak lélekharangok szóltak, és hiányzott Isten hívogató szava, a harangszó, a közösség kitartóan és időre érkezett az istentiszteletekre. Kellenek az új harangok – szerepük a legrégebbi időktől a hívek közösségbe hívogatása, a halottak elsiratása, a villámok elhárítása volt – melyek birtokában templomosabbá válik a templom – hangsúlyozta az egyházi elöljáró. "Világosságra vágyunk, de sötétségben tapogatózunk. A gyülekezet közösségében a közös zsoltáréneklés, imádkozás jelenti a fényt, a karácsonyra való ráhangolódást. Ha a sorok meggyérülnek is, a közösség nagyobbat lép és többet tesz a megmaradásért" – hangzott el az igehirdetés során. Az európai kereszténység útvesztőjére és a magyarság zsákutcába jutására is utalva a Kolozsvárról érkezett püspök beszédében kiemelte a helyi hívek önfeláldozó, közösségépítő munkáját, megáldotta a gyülekezetet és felszentelte a szeptemberben felszerelt harangokat.
Az ünnepség a vallásórás gyerekek műsorával vette kezdetét, melynek színvonalát a Tiberius vonósnégyes, illetve a Művészeti Egyetem hallgatóinak –Bereczki Klára és Lőrinczi Lehel – orgonajátéka emelte. Trózner Kincső énekművész hangja Tiberius vonósnégyes zenei kíséretével töltötte be a zsúfolásig telt templombelsőt. Kilyén Ilka Magyar Örökség díjas színművésznő Szemlér Ferenc Karácsonyra című versét adta elő, amely közvetlenségével, előadó- művészetének gazdag érzelmi hozzáállásával az adventi várakozás hangulatát fokozta a neogótikus stílusú Isten hajlékában. "Amit az Úristen adott, azt nem vehetik el" – hangzott el az egyházi elöljárók részéről a gyerekek és előadóművészek műsorának méltatásaképp.
Amint Nagy László, a Bolyai téri unitárius egyházközség lelkipásztora elmondta, a templom is egyetlen év alatt – 1929–1930 között – épült fel a marosszentkirályi egyházi birtok értékesítéséből, Dersi János támogatásával, illetve a hívek adományából. Az 1930-ban felszentelt unitárius templomot akkor anyagi okokból nem sikerült haranggal ellátni, ami végül hetven évig váratott magára. 2000-ben, a templomfelújítás során, felmerült a harangszerzés ötlete. Hajdúszoboszlóról rendelték meg azt a két réselt palástú, alumíniumötvözetből előállított harangot, amit a templom fennállásának hetvenedik évfordulójára szereltek fel ezelőtt tizenöt évvel. Mivel nem volt megfelelő a hangzásuk, a hívekben megérett az elhatározás, hogy a templom méreteihez és összetartó közösségéhez méltó harangra cseréljék az anyaországi képzőművészek által szabadalmaztatott harangokat. Tavaly, az őszi hálaadás napján kihirdették az adományozás megkezdését, mint egyetlen lehetőséget a harang árának összegyűjtésére. A lelkipásztor szerint is hihetetlen módon, csupán egy év leforgása alatt, a tervüket megvalósíthatták. Az összeg mértéke nem elhanyagolandó, ugyanis a székelyudvarhelyi Lázár Imre mérnök öntödéjében készült 210 kg-os nagy harang ára 4961 euróba került, míg a 135 kg-os kis harangot 3348 euróért kivitelezték. A keményfa- állványokhoz szükséges faanyagot a sáromberki Zima Ferenc vállalkozó adományozta, a harangállványt Barla Attila tervezte, a harangokat pedig a szatmári Deák László mérnök villamosította. Az egyházközség lelkipásztora köszönetét fejezte ki az adakozó híveknek, mindazoknak, akik anyagilag vagy fizikailag hozzájárultak ahhoz, hogy a Bolyai téri unitárius templom tornyából messze zengő hangon, méltóságteljesen csengő- bongó új harangok hívogató szava töltse be a teret.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Egyházfenntartó evangélikus nőszövetség
Vámosgálfalván a Szász Hordója panzió és étterem udvarán szervezett karácsonyi vásár megnyitó ünnepségén a dicsőszentmártoni evangélikus nőszövetség tagjaival egyházfenntartó tevékenységükről beszélgettünk.
A díszkivilágítással ellátott faházikókban adventi koszorúkat, karácsonyi dísztárgyakat, szemet gyönyörködtető kalocsai csipkét, házi készítésű biolekvárt, szörpöt kínáló kistermelők áruja mellett a dicsőszentmártoni evangélikus nőszövetség által készített ruhaneműk, illetve a különböző formájú mézeskalácsok iránt is nagy volt az érdeklődés.
A Kis-Küküllő menti város evangélikus nőszövetségének tagja és gondnoka, Vácmány Julianna és Precup Márta árusította a nőszövetség által készített különböző ruházati cikkeket: horgolt sapkát, kötött sálat, zoknit, szász népviseletet, ugyanakkor mézeskalács-hegyeik is gyorsan apadtak. Mint kifejtették, annak érdekében, hogy megmaradjon az egyházuk, önfenntartókká kellett váljanak, az alacsony taglétszám miatt ugyanis állami, önkormányzati támogatásban nem részesülnek. Templomuk nincs, a tűzoltósággal szembeni saroképületet vásárolták meg és alakították át, amelyben a kéthetente Szászmedgyesről érkező evangélikus lelkész tart istentiszteletet. Mint kifejtették, nőszövetségük tizenegy tagja csütörtökönként 15–17 óra között ül össze, beszélgetnek, recepteket cserélnek, kávé és kalács mellett kézimunkáznak, az elkészült darabokat az egyházi épületükben tartott keddi kirakóvásáron értékesítik, a begyűlt összeget pedig egyházuk fenntartására fordítják. Így sikerült felújítaniuk az ingatlant és az orgonát is, terveik között szerepel a tetőzet megjavítása. Szász női és férfinépviseletekhez készítenek hímzett ingeket, egy-, illetve kétszárnyas nyakkendőket is, nagyobb mennyiségben többnyire németországi rendeléseknek tesznek eleget – mondta el érdeklődésünkre a karácsonyi vásáron jelen lévő két nőszövetségi tag.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

A törvények betartását kérelmezik
Műemlék-feliratozás és -védelem
Csütörtök délelőtt sajtótájékoztató keretében a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet elnöke, Kovács Dávid István két olyan beadványt ismertetett, amelyeket egy nappal korábban a marosvásárhelyi bíróság melletti ügyészségen iktattak.
Marosvásárhely polgármestere ellen hivatali visszaélés miatt nyújtott be feljelentést, a műemlék épületek megjelölésének elmulasztása okán. Racz Lucian, az önkormányzat műszaki osztályának igazgatója ellen ugyancsak kötelezettségmulasztás és a Bolyai téri, védettnek nyilvánított övezet rongálásának vádjával indított eljárást a parkot szegélyező faragott terméskövek eltávolítása miatt, melyek a városépítő Bernády György polgármester idejéből származnak.
Amint a civil szervezet képviselője kifejtette, hozzávetőleg háromszáz – a város műemlék jellegének rombolását ellenző – román és magyar lakos támogató aláírása kíséretében nyújtották be az ügyészségre a beadványt.
A beadványban a civil szervezet a Kulturális Minisztérium 2014. évi 2815-ös számú Rendeletére hivatkozik, amelynek előírásai kötelező jellegűvé teszik a műemlék épületek megjelölését, többnyelvű feliratozását. A városi tanács a múlt évi februári ülésén a 9978-as számú határozattal döntést hozott a műemlék épületek feliratozásának elfogadására, az ehhez szükséges 50.000 lejes költségvetési tételt is elkülönítették. Ugyanakkor ígéret hangzott el azon szakigazgatóságok megjelölésére, amelyek azért kellett volna feleljenek, hogy 2015. december 31-ig a municípium műemlék épületeire a többnyelvű feliratok felkerüljenek. A civil szervezet a tavalyi tanácsülésen bemutatta az általuk közadakozásból elkészített és felajánlott ötnyelvű feliratot, és akkor úgy tűnt, az elöljárók rábólintottak a mintapéldányra. A tanácsosokkal való utólagos egyeztetések nyomán ezt háromnyelvűre – román, magyar és angol feliratozásra – csökkentették, és beillesztették a QR-kódot is, amely révén okos-telefonokkal is leolvashatókká váltak volna. Az akkor bemutatott pár soros leírás tartalmazta az utcanevet és házszámot, a műemlék épület típusát, azonosító számát, az építés évét, valamint az építtető nevét és az épület fontosabb történelmi jellemzőit.
Arra a kérdésre, hogy a tanácsosok ellen is irányul-e a beadvány, a civil szervezet képviselője elmondta, miszerint a tanácsosok kezdeményezték, tanácsi határozat született, a végrehajtásért, illetve annak elmulasztásáért azonban a város polgármestere vonható felelősségre. Kérdésre válaszolva elmondta, miszerint a megyeszékhely műemléklistáján száznegyvennyolc épület szerepel.
A Bernády korabeli szegélykövekért
A második beadvány, melyben a köztisztviselőkre vonatkozó hivatali visszaélés a vád, ismeretlen tettes ellen, illetve a polgármesteri hivatal szakosztálya, nevezetesen Racz Lucian mérnök ellen irányul. Amint a civilek képviselője kifejtette, a tavaly augusztustól a megyeszékhelyen zajló nagy útfelújítási lázban a város több, védetté nyilvánított övezetét megrongálták, felmérhetetlen erkölcsi és anyagi kárt okozott a hivatal által foglalkoztatott vállalkozói csoport. A műszaki igazgató válaszlevelében elismerte, miszerint a Bolyai téri ellenőrzéseket követően a civilek észrevétele jogosnak bizonyult, ugyanakkor felszólította az Astor Com Kft. fővállalkozót annak orvoslására. Ennek ellenére a Sáros utca és Gecse Dániel utca közötti tér, illetve a Bolyai parkot övező termésköveket nem helyezték vissza, ellenkezőleg, ismeretlen helyre szállították, és helyükre gyenge minőségű szegélykő került. Amint a Demokratikus Marosvásárhelyért szervezet képviselője jelezte, a 12 millió eurós vissza nem térítendő európai uniós támogatást, melyet a Jeddi utat a megyei sürgősségi kórházzal összekötő út projektje révén hívtak le, ám a kivitelezés meghiúsult, úgy próbálták időben felhasználni útjavításokra, hogy előtanulmány, megalapozott és jóváhagyott építkezési terv nélkül lendültek a nagy átalakításokba, ami semmiképp sem elfogadható, ezért választották a köztisztviselők felelősségrevonásának ezt az útját.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)

Jogi kisokos
Romániai magyar fiataloknak
A múlt héten a Zanza kávézóban baráti találkozó hangulatában beszélgethettek az érdeklődők a kolozsvári székhelyű Jogaink Egyesület és a Kolozs Megyei Ügyvédi Kamara tagjaival, Silye Attilával és Kis Júliával, egy erdélyi magyar fiataloknak szánt kiadvány, a Jogi kisokos két társszerzőjével.
A Rotaract Club Téka házigazdái, Barta Zoltán elnök és Csatlós Orsolya közönségkapcsolati ügyvezető a kiadvány megszületésének hátteréről, a témaválasztásról, az egyesület online jogsegélyszolgálatáról kérdezték a szerzőket. A Stúdium Kiadó gondozásában mintegy háromezer példányszámban megjelent ismeretterjesztő ingyenes kiadvány megjelenését a Kolozs Megyei Tanács és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta. Kis Júlia a Babes–Bolyai Tudományegyetem Jogi Karán, Silye Attila a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett, mindketten a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán mesteriztek közösségi magánjogból.
A könyv társszerzői Kis Júlia, Takács Kató Kata, Bitai Tünde és Silye Attila. Amint a könyvbemutatón elhangzott, célközönségük az erdélyi magyar fiatalság, ugyanis a tapasztalat szerint egyre nagyobb szükség van a mindennapokban is az alapvető jogi ismeretekre. Ügyvédi tevékenységük folytán tapasztalták, hogy az emberek mennyire sebezhetők a legelemibb jogi ismeretek hiányában. Ebben a zsebkönyvben az alapvető jogi szabályokat próbálták közérthetően és tömören megfogalmazni.
Vannak élethelyzetek, amelyeket nem lehet elkerülni, mint például a rendőrrel való találkozás. A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy hasonló helyzetben mi a szabályos eljárás – hangzott el a szerzők részéről, akik szerint a zsebkönyv segítségnyújtás is lehet a hatalmi visszaélések felismeréséhez.
Az egyesület jogsegélyszolgálata
Az estébe nyúló beszélgetés során a szakemberek kifejtették, hogy az összefoglaló jellegű kiadvány iránymutatóként is szolgálhat a hétköznapi életben. A terjedelmi korlátok miatt ezúttal a középiskolásokat leginkább foglalkoztató témákra koncentráltak, de amennyiben igény lesz rá, különböző témakörökben újabb ismeretterjesztő kiadványok szerkesztését is felvállalhatják. Természetesen ehhez anyagi erőforrásokra és munkatársakra is szükség volna, ugyanis mindannyian munkaidejük mellett szakítottak időt a zsebkönyv elkészítésére. A tizenkét fejezet közhasznú témái között megtalálhatók az alapjogok, az egészségvédelem, a család, az oktatás, a tulajdon, a szerződések, az öröklés, a munka és az önkéntesség, a szabálysértések, a büntetőjog, az internet és a szerzői jogok. A beszélgetés során elhangzott, hogy az ügyvédek és jogászok alkotta kolozsvári egyesület – melynek két jelen lévő alapító tagja ismertette a tevékenységüket – létrehozott egy weboldalt is www.jogaink.ro címen, ahol a jogi fórum és jogsegélyszolgálat keretében bárki jogi kérdéseket tehet fel, amelyekre szakemberektől hiteles és pontos választ kaphat. Mint hangsúlyozták, szeretnék Erdély-szerte minél több magyar fiatalhoz eljuttatni, ezért a kiadványt népszerűsítő meghívásoknak szívesen tesznek eleget. Amint megtudtuk, azok, akik megyeszékhelyünkön is szeretnének a középiskolásoknak szánt Jogi kisokos birtokába jutni, a bartazoltan1985@gmail.com e-mail címen, vagy a 0745-781-122-es telefonszámon érdeklődhetnek.
"A jegyellenőr nem igazoltathat…"
A valóban diákbarátnak mondható zsebkönyvből – mely a felnőttek számára is sok hasznos információt tartalmaz – a drogokkal kapcsolatos bűncselekményekkel és az elkövetésükért a romániai törvények szerint kiszabható büntetésekkel foglalkozó alfejezetből tallózva többek között az is kiderül, hogy "kábítószer termesztésével, feldolgozásával, tárolásával, továbbadásával kapcsolatos bűncselekményekért 2 évtől 12 évig terjedő börtönbüntetés szabható ki, annak függvényében, hogy könnyű vagy kemény drogokról van szó." A Szabadnap szülőknek alfejezet felvilágosítást ad arról is, hogy a szülőnek évente jár egy szabadnap azért, hogy gyerekét szűrővizsgálatra vihesse. A Jegyesség alfejezetből tallózva felvilágosítást kaphatunk arról, hogy ha a jegyesség az egyik fél hibájából bomlik fel, a másik fél kártérítésre jogosult, amit egy éven belül kell igényelnie. Azokról a visszaélésekről is olvashatunk, amelyeket az utasnak kell tudnia, ha jegyellenőrrel találkozik. A jogi kézikönyv szerint a jegyellenőr csak az utazási dokumentumot, jegyet, bérletet ellenőrizheti, nem igazoltathat, mivel az nem tartozik a hatáskörébe, ezt csakis rendőr vagy csendőr teheti meg. Amennyiben jegy nélkül utazik valaki, az ellenőr nem szállíthatja le erőszakkal, nem fenyegetheti, nem tartóztathatja fel erőszakkal huzamosabb ideig, mert az előző bűncselekménynek, az utóbbi pedig szabadságkorlátozásnak minősül.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)

Pusztuló műemlékeink
A radnóti kastély visszaszolgáltatására várva
A Maros partján álló négy sarokbástyás, kétszintes kastély a 16. században épült reneszánsz stílusban. A gyakran változó tulajdonosok között volt a Bogáthy és a Kornis család, majd a Rákóczi család tulajdonába került. Apafi Mihály erdélyi fejedelem is használta a kastélyt, amelynek nagytermében országgyűléseket is tartottak. 1887-ben a katolikus egyház tulajdonába került, 1948-ig, az államosításig a hét falura terjedő radnóti uradalom központja, a római katolikus státus birtoka volt. Az 1989-es változások után az egyház visszaigényelte az épületet, melyben 2002-ig mezőgazdasági iskola, továbbképző, majd kutatóállomás működött, a tulajdonviszony azonban mindmáig rendezetlen. Pár éve kigyulladt a kastély tetőzete, melynek nyomán a két, zsindellyel fedett északkeleti sarokbástya tetőszerkezete leégett, az épület födémrészébe is belekaptak a lángok, mintegy ezer négyzetméter gyulladt ki, kétszáz négyzetméteren pedig beszakadt a mennyezet. Az akkor keletkezett kár eszmei és anyagi értéke felbecsülhetetlen, akárcsak a gazdátlannak tűnő reneszánsz kastély pusztulása, ugyanis nemcsak a tűzvész tett kárt a kastélyban, hanem az enyészet is. A restitúciós törvények értelmében az egyház visszaigényelte a műemlék épületet, de mindmáig nem kapta vissza, így a tulajdonviszony egyelőre rendezetlen. A műemlékké nyilvánított kastély állami tulajdonnak számít, azonban állagmegőrzésre sem költenek, nemhogy a műemlék épület felújítását vállalnák. Az egyház, bár jogilag nincs a tulajdonában, felvállalta a tűzvész utáni helyreállítást, a két bástya befedését. Időközben azonban beszakadt az egykor impozáns kapuépület tetőszerkezete, és az ezen található tornyocska is összedőlt.
Amint a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséghez intézett kérdésünkre Komáromi Attila ügyvéd kifejtette: – a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség 2003- ban visszaigényelte a kastélyt és a hozzá tartozó melléképületeket. Mivel a mezőgazdasági iskola kivonult a kastélyból, állagmegőrzés végett az érsekség őriztette az épületet. A visszaigénylési kérést a visszaszolgáltató bizottság mai napig nem oldotta meg, és sajnos nem is lehet tudni, mikor hoznak valamilyen döntést ez ügyben. Mivel nagyon sokba került az épület őrzése, és jogcímünk sem volt erre, kompromisszumos megoldást találtunk a helyi polgármesteri hivatallal, éspedig az érsekség felkameráztatta az épületet és átadta a felszerelést a helyi rendőrségnek, ahol monitorizálják az ingatlant.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)

Gyűjtőszenvedélyből várostörténet
Marosvásárhelyi képeslapok igézetében
Múlt csütörtökön a Bernády Házban a Csepreghy András – Csepreghy Henrik szerzőpáros Volt egyszer egy város. Képeslapok igézetében című várostörténeti kordokumentum bemutatójára került sor.
Sebestyén Spielmann Mihály nélkülözhetetlen, helyhez és képhez kötött hiteles munkaeszközként, kordokumentumként jellemezte a kiadványt. Káli Király István a Mentor Könyvek Kiadónál megjelent kötet fontosságát hangsúlyozta és a nyomdatechnikailag kiváló minőségű, gondosan szerkesztett könyv kiadásának göröngyös útját ismertette.
Amint Csepreghy András elmondta, a jelenlegi immár a negyedik olyan várostörténeti könyv – a dicsőszentmártonival együtt –, amely apa és fia gyűjtőmunkájának eredménye. A harmincegy éve kezdődött régi képeslapok gyűjtése kétezer fölötti kollekciót eredményezett. Nagy kalandként jellemezte gyűjtőmunkájukat, melynek során kellemes élményekben és csalódásokban, anyagi megpróbáltatásokban egyaránt volt részük. Arra a kérdésre, hogy mi szükséges egy hasonló gyűjtemény kialakításához, a család türelmét, érdeklődését és fáradozását, az anyagi hátteret, illetve a szerencsét említette. Annak nevezte a Botha Gézával való találkozását is, akinek rendkívüli gyűjteménye ébresztette fel benne az olyan képeslapok megszerzésének vágyát, amelyeken a régi Marosvásárhely mindennapjait, az időközben lebontott házsorokat, illetve a város egykori lakóit örökítették meg.
Bodor-híd a Maroson
Gyűjteménye értékes darabjainak a Vasúti állomást, a Bodor-híd a Maroson, a Reményi- bazárt nevezte, de a főtéri nagyvásárokról készült képeslapokat is féltve őrzött kincsként tartja számon. Gyűjtőmunkáját felesége támogatta, aki érdeklődéssel követte a kollekció alakulását és akkor is szemet hunyt, ha egy-egy darabért túl magas árat fizettek. A hiányzó darabokat Henrik fia közreműködésével budapesti antikváriumokban, régiségvásárokon vagy magángyűjtőktől szerezték be. Így jutottak a Cukorgyár (1893–1894), a Baross Gábor utca (mely tévnyomatos, ugyanis magyarországi nyomdákban készült lapok feliratozása között esetenként elírás is volt), illetve az 1905-ös évszámot viselő Róm. Kat. Fiúnevelő Intézetet ábrázoló képeslapokhoz is.
Amint a bemutatón elhangzott, összesen 144 személytől szereztek képeslapokat, köztük negyven levelezőpartner volt Konstancától Stuttgartig, emellett antikváriumokban, bélyegszaküzletekben, gyűjtői klubokban, régiségvásárokon, árverésen és internet révén gazdagították a gyűjteményt.
A legnagyobb marosvásárhelyi kollekció
2014 januárjában összesen 2.246 darab 1945 előtti marosvásárhelyi képeslap volt a birtokukban, ebből 342 darab 1905-ös évi vagy annál korábbi kiadású, ugyanakkor tízezer újabbnak tartott képeslap a’62–’83 közötti időszakból. Az egyre ritkábban fellelhető értékes képeslapok kapcsán jelezte Csepreghy András, hogy míg a kezdetekben évente akár száz darabbal is gazdagodott a kollekciójuk, a tavaly mindössze tizenhét értékes képeslapot sikerült beszerezniük. Feltételezése szerint a legnagyobb marosvásárhelyi képeslapgyűjteményt mondhatják sajátjuknak.
A bemutatott kötet képeslapjainak sorát egy főtéri részlet indítja, a Cserépfazék- árusok a főtéri sétány falombjainak árnyékában címmel, melyet a Reményi- bazár a főtér északi oldalán című követ, de megtekinthető egy 1910-es nagyvásár jelenete is a főtéren, illetve a vasútállomás a 19. század végén, vagy az 1821-ben kiadott képeslap, mely a Maroson átvezető, fából épült Bodor-hidat ábrázolja. A dr. Hints Zoltán-féle patika a főtéren, a katonai alreáliskola növendékeinek szemléje, a Kultúrpalota, a kosárdombi Bernády-palota, az egykori cukorgyár, a gőzfürdő és számtalan ritkaságnak számító városkép.
A gyűjtő úgy véli, azáltal, hogy sokkal többet megtudtak városukról, annak utcáiról, épületeiről, egykori lakosairól, jelentős helyi jellegű eseményekről, lelkiekben is gazdagodtak, ugyanakkor várostörténeti anyagok és könyvek illusztrálásánál is képanyaggal segítették a szerzőket.
Mint kifejtette, egyszerre több partnerrel levelezett, akikkel a cserelapok mellett érdekes, tanulságos eszmecseréket is folytattak, ugyanakkor általános ismeretekkel is gazdagodott. Gyűjtőtársai jelezték, hogy az eseményeket ábrázoló képeslapok mennyivel értékesebbek, a gondos tárolásra, a minőség megőrzésére figyelmeztették, illetve arra, hogy a postázási érdekességek, a lapokon közölt érdekes információk is emelik azok értékét. A képeslapokra írt szövegekből és a filatéliai ritkaságokból egy könyvre való gyűlt össze, melyet a Képeslapon üzen a múlt címmel adtak ki.
A gyűjtőmunka során érvényes szabályok közül a jelen lévő szerző hangsúlyozta, hogy egyetlen esélyt sem szabad elszalasztani, a sikertelen próbálkozásokat el kell felejteni, az értékes, ritka lapok megérik az árukat, a cserék során áldozatokat is kell hozni, érdemes engedményeket tenni, állandó minőségi cseréket kell eszközölni a gyűjtemény javítása érdekében, a törzsgyűjteményből ellenben lehetőleg nem kell lapokat cserélni.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)

Unitárius egyházközségek
A Passió éltetői
Múlt hét nagypéntekén, a délutáni istentisztelet keretében a Bolyai téri unitárius egyházközség énekkara ez évben is előadta Jézus elítéltetésének, keresztre feszítésének, szenvedésének és halálának evangéliumi elbeszélését, az unitárius Passiót.
Marosvásárhelyen 1970-ben alakult meg a Bolyai téri unitárius egyházközség énekkara, azóta minden nagypénteken előadják a Passiót. Kísérőzenéjét Kozma Mátyás szerezte, aki pár évig az egyházközség énekvezére is volt. A múlt pénteken a Szabó Hajnal kórusvezető irányításával előadott Passió zenei kíséretét Molnár Tünde orgonaművész biztosította. Az esti liturgia áhítatát Benedek Csongor ötödéves teológiai hallgató tartotta. Nagypénteket az unitáriusok is gyásznapnak tekintik, s a kialakult hagyományok nyomán a hívek magatartásukban, viselkedésükben, ruházatukban a gyásznap jellegéhez alkalmazkodtak a megemlékezésen.
320 éves hagyomány
Míg más protestáns felekezetek hosszú harcot vívtak a passióéneklés megszüntetését szorgalmazva, az unitárius templomokban mindmáig fennmaradt ennek hagyománya. A kolozsvári akadémiai könyvtárban őriznek egy 1622-ben írott, szász graduálban fennmaradt német nyelvű passiót, ugyancsak ott található a legrégibb ismert, 1696-ból való magyar nyelvű unitárius passió is. A Passió szövege ma is ugyanaz, mint a középkorban volt, eredete ugyanis a IV. századba nyúlik vissza. Nem tudható, milyen volt előadása, éneklése, mert a középkor első évszázadából írott zenei anyag nem maradt fenn. Bizonyos azonban, hogy a keresztények hosszú évszázadokon át az emberi hangra szorítkoztak szertartásaikon. A több száz éves passióemlékek ezt az ősi előadásformát mutatják. Időrendben, magyar nyelvénél és protestáns jelképénél fogva számunkra közelálló az 1635—1650 között lutheránusok számára készült Eperjesi Graduál, melynek jelentősége abban rejlik, hogy míg a protestáns passiók általában egyszólamúak, a magyar nyelvű többszólamúság első emléke az Eperjesi Graduálban fellelhető, ugyanakkor mind a négy evangélistára figyelmez. A régi passió szövegét id. Péterffy Gyula, Torockó egykori híres kántortanítójának fia, ifj. Péterffy Gyula kolozsvári teológiai zenetanár átdolgozta és férfikarra alkalmazta. "Ezt az emléket Torockóról hoztam, ahol Jóapám, id. Péterffy Gyula egy fél évszázadon át rendkívül jó hangadottsággal, igen szépen énekelte. Magam mint rövidnadrágos fiúcska a csűrben levő szekérbe felállva, már írás nélkül is tudtam énekelni "a mi Urunk Jézusnak kínszenvedését", azzal a dallammal, amit apámtól hallottam, tanultam… apám is gyermekkorában megtanulta és úgy énekelte a passiót, ahogyan Tóth Vilmostól hallotta… a gyermekkoromban már tudott dallam jó pár száz éves. Az 1957-ben kiadott passió kidolgozásánál több száz éves passiónkhoz alkalmazkodtunk. Szövegét a négy evangélium alapján rövidebb, egységes és összefüggő formában dr. Erdő János és Lőrinczi László állította össze" – írta Péterffy Gyula a Keresztény Magvető 1979. évi 4. számában.
Több mint öt évtizedes passióéneklés
Amint Nagy László unitárius lelkipásztor hangsúlyozta, az unitárius egyház templomaiban 58 éve minden nagypénteken felcsendül a Passió. Az unitárius egyház szervezeti és működési szabályzata a kántorok számára kötelezővé teszi a Passió éneklését, ezért az énekvezérek vizsgáján számon kérik annak ismeretét. "Én 1983 óta minden évben éneklem a Passiót. Míg itt, a Bolyai téri egyházközségben segédlelkészként szolgáltam, a Pilátust énekeltem, majd elkerültem Szőkefalvára, ahol addig nem énekelték azt, így egy-két évig egyedül énekeltem, majd Szász Mihály kántorral ketten. 1997 óta pedig a Bolyai téri unitárius egyházközségben az evangélistát szólaltatom meg" – mondta a lelkipásztor.
"A Passió énekeseit úgy kell megválogatni, hogy azok minden évben ne változzanak, mert csak így lesz az előadás évről évre jobb, szebb és tökéletesebb" – tanácsolta az unitárius Passió előszavában Péterffy Gyula teológiai zenetanár. A Bolyai téri unitárius egyházközség egyik legrégibb kórustagja, Csíki János a főpapot személyesítette meg. Mint kérdésünkre elmondta, negyvenhat év alatt egyszer sem hiányzott, örül, ha a Passió előadásán szólót énekelhet a harminckét évig presbiteri és egykor keblitanácsos kötelezettségeket is ellátó egyháztag. Csíki Judit negyven éve kórustag, visszaemlékezése szerint Kozma Mátyás énekvezér irányítása alatt is lelkesen tanultak és vettek részt kórustalálkozókon, - versenyeken, ez mindmáig fennmaradt. Szilágyi Margit kisebb-nagyobb megszakításokkal tagja az énekkarnak, ez évben pedig nyolcvanhét évesen újra bekapcsolódott a nagypénteki Passió- éneklésbe, mint jelezte, teljes felfrissülést és kikapcsolódást nyújtott számára a közösségi éneklés. Konrád Tünde szül. Kelemen is egyik legrégebbi kórustagnak számít, mint mondta, a megalakulástól aktív tag, rövidebb kimaradást leszámítva közel ötven éve a kóruséneklés elkötelezettje. "Szüleim papi emberek voltak, gyermekkorom óta ismerem a Passió szövegét, személyes ismeretség fűz a szerzőkhöz: Péterffy Gyulához és Erdő Jánoshoz. Sajnos, nincs utánpótlás, pedig jó volna fiatalítani, azonban az ifjúság nehézkesen kapcsolódik be a kóruséneklésbe, más jellegű csoporttevékenységekkel foglalkoznak."
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)

Vándortárlat nyílt a Kultúrpalotában
A restaurálás művészete
Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota előcsarnokában A restaurálás művészete címmel a Magyar Restaurátorok Egyesületének munkáiból nyílt vándortárlat, mely Kárpát-medencei műtárgyak restaurálásának történetét mutatja be.
A Magyar Restaurátorok Egyesülete és a Pro Arte et Natura Alapítvány által létrehozott vándortárlat, mely erdélyi munkákat is tartalmaz, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Olasztelek után Marosvásárhelyen két hétig, május 10- éig tekinthető meg. A kiállított posztereken az eredeti állapot leírásától a restaurálás végeredményéig vezető utat ismerhetik meg a látogatók a 28 darab kimagasló jelentőségű restaurátori munka folyamatának bemutatásával. Így Tiziano festményének vizsgálatától a Munkácsy-trilógia embert próbáló restaurálási feladatáig, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport, illetve a gyulafehérvári Lázói-kápolna reneszánsz kőfaragványainak felújításáig nyomon követhető a szakmai hozzáértés.
A kiállítást a házigazda, Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója nyitotta meg, majd Czimbalmos Attila, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ elnöke, illetve Szentkirályi Miklós, a Magyar Restaurátorok Egyesületének elnöke beszélt a vándorkiállítás céljairól.
Amint a budapesti székhelyű szakmai tömörülés elnöke, Szentkirályi Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia tagja elmondta, a kiállítás célja ismeretterjesztés, a megoldási lehetőségek közvetítése szakemberek és laikusok számára egyaránt. "A restaurálás nem mesterség, hanem magatartásforma, mellyel értékeinket őrizzük meg, és adjuk át a következő nemzedékeknek. A restaurálás etikája megismertetni a műtárgyat, felhívni a figyelmet állapotára, a veszélyforrásokra. A műtárgyat eredeti formájába kell visszaállítani, amennyiben ez nem lehetséges, a konzerválás útját kell választani, lehetőleg minél kevesebb kiegészítéssel. A restaurátor nem alakíthatja át, nem fejezheti be a művet" – hangsúlyozta a szakember.
A Pro Arte et Natura Alapítvány a nemzeti összetartozás jegyében az erdélyi történeti és kulturális örökség elkötelezett támogatója. A jelenlegi kiállítással a felelősségteljes restaurátorművészetet szeretnék megosztani a közönséggel, a műtárgyvédelmi szakemberekkel, de azokkal a döntéshozókkal is, akik felelősek a kulturális örökség fennmaradásáért. Mint elhangzott, a restaurátorok egyesületének speciális egyetemi oktatásban részesült művészeket tömörítő szakembercsoportja a teljesség igénye nélkül próbálja közvetíteni a restaurátorok tevékenységének időutazással felérő munkáját, a legváltozatosabb témákat megjelenítve.
A pannókon festmények, szárnyas oltárok, táblaképek, kőfaragványok, a magyar koronázási palást, a gyulafehérvári Lázói-kápolna, a kolozsvári Mátyás- szoborcsoport, a kisszebeni evangélikus templom három oltára, valamint restaurálási folyamatuk néhány pillanatképe jelenik meg, de leírták Munkácsy trilógiájának, Than Mór Attila lakomája című olajfestményének helyreállítási folyamata nagyobb lépéseit is.
Czimbalmos Attila, a vándortárlat erdélyi körútját szervező Gyergyó-szárhegyi Kulturális Központ igazgatója, restaurátor elmondta, a kiállítás Budapestről indult, majd Felvidék, Vajdaság után hozták el Erdélybe. A folyamatosan gazdagodó vándortárlat a csíkkarcfalvi és csíkmenasági római katolikus, a székelydályai református és a székelyderzsi unitárius templom restaurálását bemutató pannókkal bővül majd.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Pro Cultura és díszpolgári címeket adtak át
Kiválóságok kitüntetése
A Marosvásárhelyi Napok nyitórendezvényén szerdán délután a Kultúrpalota Tükörtermében átadták a Pro Cultura díjakat. A marosvásárhelyi önkormányzat öt kategóriában kiválósági díjban részesített hét kulturális intézményt, előadó- és alkotóművészeket, illetve díszpolgári címet adományozott olyan szakembereknek, akik tudományos és kutatómunkájukkal szereztek elismerést.
Kiválósági díjra a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Művészeti Egyetem, az Állami Filharmónia, a Vatra és a Látó folyóiratok, a Harmonia Cordis Egyesület és a Scena Színház kapott jelölést.
A tavaly februárban jóváhagyott tanácsi határozat alapján minden év májusában Pro Cultura kiválósági díjakat adnak át a városnapok keretében. A színház, zene, tánc, képzőművészet és irodalom kategóriában két-két személy, kategóriánként egy-egy román és egy-egy magyar művész részesült elismerésben. Az elismerésre a civil szervezetek, illetve magánszemélyek is jelölhettek. A határidő többszöri meghosszabbítása után a szakbizottság elfogadta a jelöléseket, illetve a szakmai zsűri eldöntötte, hogy idén ki kapja a megtisztelő elismerést, végül öt magyar és négy román művészt díjaztak. A Pro Cultura díjat a város művelődési és művészeti életének kiemelkedő személyiségei vehették át. Színművészet kategóriában Farkas Ibolya (a díjat unokája vette át) és Roxana Simona Marian, irodalom kategóriában Szabó Róbert Csaba és Cornel Moraru, zene kategóriában Molnár Tibor, a Tiberius vonósnégyes elsőhegedűse, képzőművészet kategóriában Kákonyi Csilla és Chira Adrian festőművészek, míg táncművészet kategóriában András Lóránt ésKemendi Lia Elisabeta kapta. A díjazottak személyéről három szempont szerint döntöttek: a kiemelkedő életműért, a 2015- ös évi rendkívüli teljesítményükért, illetve fiatal, tehetséges alkotóművészek is elismerésben részesülhettek. Idén első ízben a művészeti ágak képviselői, öt magyar és öt román személyiségből álló Pro Cultura konzuli testület döntötte el a díjazottak kilétét, laudációt is ők mondtak, irodalom kategóriában Kovács András Ferenc, zeneművészet kategóriában Csíky Boldizsár, színházművészet kategóriában Kovács Levente, képzőművészet kategóriában Nagy Miklós Kund, táncművészet kategóriában Szőke István.
A gálaműsor keretében nyújtották át a Marosvásárhely díszpolgára címeket is, amelyeket öt év után adományoztak újra. Az idei év magyar kitüntetettje a Péter házaspár: prof. dr. Péter Mihály Heinrich akadémikus, orvos, mikrobiológus, illetve dr. Péter H. Máriany. gyógyszerészeti egyetemi oktató, szakíró – mindketten tudományos, oktatói és szakmai érdemeik elismeréséül, akik életművükkel hozzájárultak a marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzéshez –, valamint dr. Horatiu Suciu szívsebész professzor és Ion Eugen Man műépítész. A díjátadásokat követően marosvásárhelyi zeneművészek és előadók léptek fel. A marosvásárhelyi Állami Filharmónia Verdi Nabucco című operájából a Rabszolgák kórusát és Händel Messiás című művéből részletet adott elő.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Lerepített templomtorony, tetőzet nélküli házak
Ítéletidő Kutyfalván
A vasárnap esti ítéletidő után kerestük fel a Marosvásárhelytől 36 km-re, Marosludastól öt kilométerre délkeletre fekvő Kutyfalva községközpontot, ahol helyszíni szemlénk során újra megbizonyosodhattunk a természet mindenható, romboló erejéről.
A helybéliek arról számoltak be, hogy olyan tornádószerű jelenséget éltek át, amilyenhez hasonlóban korábban sosem volt részük. A település bejáratánál összecsombolyított helységnévtábla jelezte, hogy az előző este ott áthaladó orkánerejű szél nem ismert határokat. A kifedett háztetőkön, a gyökerestül kicsavart diófákon, kettőbe hasított gyümölcsfákon mind ott maradt az óriási erejű vihar nyoma.
Krízisbizottság a községházán
A községközpont önkormányzatának székhelyén összeült krízisbizottság tagjai – Dorin Oltean ezredes, a Maros megyei Vészhelyzeti Felügyelőség vezetője, Lucian Goga főispán, Suta Ilie polgármester, valamint a tanácsosok – a legfontosabb teendőket tárgyalták, illet-ve a gyorssegély kiosztását elemezték. Amint kérdésünkre Lucian Goga prefektus elmondta, sürgősségi lépésként krízisbizottságot alakítottak, felmérni a legszükségesebb teendőket és a károkat, ugyanakkor a lakosságot próbálják nyugalomra inteni, mert nem lehet egyik percről a másikra helyrehozni azt a rengeteg kárt, amit a vasárnap esti vihar okozott. Nincs olyan ház, amelyről ne hiányozna tetőcserép, s valamilyen formában ne károsodott volna. "A Transelectricát és az Electrica áramszolgáltatót értesítettük, mert estig nagy teljesítményű generátorokat fogunk üzembe helyezni, ehhez azonban kell az Electrica felmérése és engedélyezése, az esetleges rövidzárlatokat megelőzendő. A vihar miatt Kutyfalva és Marosdátos teljes mértékben áramellátás nélkül maradt, illetve a környező települések áramellátását is érintette a hat darab magasfeszültségű villanyoszlop kidőlése" – mondta a főispán, hozzátéve, hogy mintegy 14.000 fogyasztót érintett az áramkimaradás, ez a szám a hétfő déli órákra hozzávetőleg hatezerre csökkent. Kérdésünkre, hogy gyorssegélyben részesülnek-e a károsultak, a prefektus hangsúlyozta, hogy jelenleg az önkormányzat alkalmazottai utcánként próbálják összesíteni a károk értékét, minden ingatlan tulajdonosával elbeszélgetnek, és feljegyzik a becsült kár mértékét annak érdekében, hogy a megyei főispáni hivatal a kormánytól gyorssegélyt igényeljen, aminek érkezése valószínűleg két hétbe is beletelhet.
Amint a község polgármestere Suta Ilie kifejtette, a csendőrök az egyedülálló időseknek, özvegyasszonyoknak, magatehetetlen embereknek próbálnak mindenekelőtt segíteni. "Megrendeltünk 2000 cserepet, ez természetesen nagyon kevés, most próbáljuk felkutatni a lehetőségeket, mert raktáron lévő cserép a környéken nincs elegendő. A környékbeli településekről, Marosludasról is érkeztek felajánlások. Hozzávetőleg száz megyei vészhelyzetis, csendőr és rendőr segédkezik a károk helyreállításában" – mondta az önkormányzat elöljárója.
Közösségi összefogás
Lukács Vilmos István református lelkipásztor elmondta, a tíz percet sem tartó vihar a paplakot is kifedte, a diófa alatt parkoló személygépkocsira zuhant egy jókora ág, mely azt is károsította. A református templom toronyrészének falba épített tartókoszorújából kiszakította a tartógerendákat, és úgy csapta a földre a tornyot, hogy – szerencse a szerencsétlenségben –, nem károsította a nemrég felújított templomhajó tetőszerkezetét. Amint a lelkipásztor elmondta, amit lehet, megpróbálnak önerőből helyreállítani. "Hálásak vagyunk a fizikai segítségnyújtásért, amely a kora reggeli órákban megérkezett. A szomszéd települések lelkészei, elöljárói az első órákban felajánlották a segítségüket, támogatásukat, amire igencsak nagy szükség lesz az elkövetkezőkben is, a költséges helyreállítási munkálatok során".
A főút melletti vegyeskereskedés üzemeltetője elmondta, az ő ingatlanában a legtöbb kárt a szomszéd tetőzetéből kitépett és átrepített gerendák okozták. Egyelőre a család önerőből próbálja a károkat helyreállítani.
Egy özvegyasszony a használaton kívül helyezett gáztűzhely eredeti helyét mutatja az udvarán.
"Csekély" négy méterre lódította arrébb a szélvihar, de gerendákat is repített a fémkerítésükre, a nyomuk jól látható. Könnyeit törölgetve legnagyobb aggodalmát sírta el nekünk: ha újra elered az eső, a kifedett tetőzeten tovább ázik majd a lakás mennyezete, mely beomolhat, de nincs kitől segítségre számítson. Gyermekei külföldön élnek, a településen mindenki a maga gondjával van elfoglalva, ottjártunkkor ő még nem került sorra az intézményes segítségnyújtásban.
*
Vasárnap este a Maros megyén végigsöprő orkán erejű vihar Kutyfalván és Marosdátoson okozott tetemes anyagi károkat. A Horea Vészhelyzeti Felügyelőség szóvivője, Gagyi Mihai kérdésünkre elmondta, községszinten több mint 300 ingatlan tetőzete megrongálódott, tizenkettő teljesen tönkrement, két templom tornya is megrongálódott. Az ítéletidő nyomán Kutyfalva községben hat magasfeszültségű villanyoszlop kidőlt, ezért áramellátás nélkül maradt a község, súlyosabb személyi sérülés nem történt, ketten könnyebb sérüléssel megúszták. Amint a szóvivő kifejtette, Kutyfalván 153 lakóház tetőzete részlegesen megrongálódott, hét teljesen tönkrement, ugyanakkor a községközpont tömbházának a tetőzete is megrongálódott, a református templom tornyát pedig teljesen kifedte a szélvihar. Marosdátoson 150 háztető rongálódott meg, öt tetőzetet teljesen újjá kell építeni.
Marosvécsen az orkán erejű szélviharnak – mely személygépkocsira döntött egy fát – halálos áldozata is volt. A járműben ülő kétéves kislány belehalt sérüléseibe, az édesapát a rohammentősök feszítővágóval szabadították ki, az édesanya és másik két kiskorú gyerek nagyobb sérülések nélkül megúszta.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Magyarországi támogatás a kutyfalvi egyházközségnek
Műemlékmentő léleképítők
Csütörtökön Maros megyébe látogatott a Magyar Miniszterelnökség Kulturális Örökségvédelemért és Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Államtitkárságának küldöttsége. A látogatás kiemelt célja anyagi támogatást nyújtani a megyén vasárnap este végigsöprő tornádószerű vihar nyomán a toronyrész nélkül maradt kutyfalvi református templom tornyának újjáépítéséhez.
A 15. században épült gótikus templom kiemelt jelentőségű műemlék, amelynek középkori jegyei mindmáig fennmaradtak. A 2008-ban felújított templomot a június harmadik vasárnapján a megyén végigsöprő vihar súlyosan megrongálta, a toronysisak lezuhant, az épület beázott.
A magyarországi kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár a Rómer Flóris Terv vis maior keretéből azonnali segítséget javasolt a kutyfalvi református templom számára. Amint Puskás Imre, a miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkára elmondta, a külhoni magyar vonatkozású épített örökség feltárására, megóvására és megismertetésére elindított program 200 millió forintos éves keretének felosztása részben egyedi döntés, részben nyílt felhívás alapján történik, de rendelkezésre áll egy kisebb keret is, amely a műemlék épületeket ért hasonló jellegű természeti katasztrófák esetén teszi lehetővé az azonnali beavatkozást. A Rómer Flóris Terv a Kárpát-medence épített örökségének megóvását szolgálja, a magyar kormány tavaly indította el, gazdája a Miniszterelnökség Kulturális Örökségvédelemért és Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Államtitkársága. A program – melynek lebonyolítását a Teleki László Alapítvány segíti – célja a magyar épített örökség feltárására, megóvására és megismertetésére irányul. "A legnagyobb közösség, amelyhez tartozunk, és amely identitásunk talapzata, a magyar nemzet. Ez a nemzet azonban nemcsak magyarországi, hanem Kárpát- medencei. Nem dönthetünk úgy, hogy gondoskodjon ezekről a műemlékekről az illető állam, amelynek a területén ma találhatóak. Hiszen ami nekünk a lelkünk egy mozaikja, az másnak legfeljebb csak művészettörténeti érdekesség. Azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy a helyi közösségek kötelessége óvni értékeiket, mert ehhez gyakran már nem csak az anyagi erő, de a közösség is hiányzik. A magyar kormány elhatározása, hogy egy- egy helyszínen néhány millió forintos támogatásból megőrizzük a jövőnek évszázados értékeinket. Meggyőződésünk, hogy aki követ ment, az lelket épít" – hangsúlyozta a kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár.
(Rómer Flóris Ferenc, a program névadója 1815–1889 között élt. Régész, művészettörténész, festőművész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nagyváradi nagyprépost-kanonok, a magyar régészettudomány, művészettörténet és műemlékvédelem egyik megteremtője, a magyar régészet atyja.)
Ideiglenes védőtető a toronyra
Puskás Imre helyettes államtitkár, illetve a helyszíni terepszemle és a kárfelmérést végző budapesti és a kolozsvári püspökségről érkezett szakemberek egybehangzó véleménye az volt, hogy egyelőre gyors beavatkozásra van szükség a toronysisak nélkül maradt épület állagmegóvása érdekében. Fontos, hogy az elkövetkező hetekben ideiglenes védőtető kerüljön a torony fölé – amelynek elkészítési költségeit egymillió forintra becsülik – , a tervezést követően pedig a végleges toronysisaknak az elkészítésére, illetve a teljes épület felújítására is sor kerülhet, hangzott el a helyszínen. Ugyanakkor a magyar kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár elképzelhetőnek tartja a templom művészettörténeti felmérését is, amely révén új értékeket tárhatnak fel. Amint kérdésünkre kifejtette, a Rómer Flóris Terv célja kis közösségeket kiszolgáló műemlék épületek, templomok felújítási költségeinek a felvállalása, ezért a magántulajdonban lévő kastélyok, udvarházak felújítását nem tudják felvállalni. A döntések előkészítését a program bírálóbizottsága támogatja, amelynek elnöke dr. Puskás Imre, akitől azt is megtudtuk, hogy az idén Erdélyben harmincnál több műemlék templom állagmegóvásához nyújt anyagi támogatást a magyar kormány. A programról bővebben a www.romerterv.hu honlapon lehet tájékozódni.
Célszerű a teljes felújítás
Maksay Ádám, az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki tanácsosa kifejtette, elsősorban egy védőtető felállítása a fontos – az esőzések okozta beázások megakadályozására – mindaddig, amíg elkészül a terv, a teljes dokumentációt és a felújítási engedélyeket megkapják. A szakember szerint a templomhajó belső cementpadlózatának felbontása és szakszerű felújítása is időszerű volna. Több tízezer euró lehet a kár, amelynek egy részét a biztosítónak fedeznie kell. Az Erdélyi Református Egyházkerület összes temploma ugyanis egységes csomagként biztosítással rendelkezik hasonló természeti csapásokra is – mondta el felvetésünkre a szakember.
Lukács Vilmos István református lelkész megköszönte a magyar kormány segítségét, amelyet a Facebook közösségi oldalon közzétett felhívásra való gyors reagálás eredményének tulajdonított, és hangsúlyozta, hogy az anyagi segítségen túl a kutyfalvi református közösség számára rendkívül fontos, hogy a bajban sokan együtt éreznek velük.
Közösségi összefogás
A község polgármestere is megköszönte Puskás Imre helyettes államtitkárnak a magyar kormány által nyújtott támogatást, amely révén a református templom tornyának a helyreállítása megvalósulhat, ugyanakkor a magyar küldöttséget az engedélyeztetések felgyorsításáról biztosította. Kérdésünkre Suta Ilie polgármester elmondta, hogy a két legérintettebb településen, Marosdátoson hét, Kutyfalván pedig öt családi házat kell teljesen vagy részlegesen újjáépíteni. Lakóikat rokonok, ismerősök fogadták be, remélhetőleg sikerül sorsukról is gondoskodni. Egyelőre a Rotary Club Maris ajánlotta fel négy családi ház újjáépítésének a teljes finanszírozását. A magasfeszültségű villanyoszlopok kidöntése nyomán a környékbeli települések lakossága vasárnap estétől áramszolgáltatás nélkül maradt, ezt hétfőn éjjel a három nagy teljesítményű generátorral 70%-ban sikerült orvosolni. Amint kérdésünkre kifejtette, a kárfelmérést Marosdátoson kezdték, ahol a kutyfalvinál is súlyosabb károk keletkeztek, négy napon belül összesíteniük kell és e hónap 29-éig a kormányhivatalba továbbítani, ahol a katasztrófa sújtotta övezet gyorssegélyezésének mértékéről döntenek. A termőföldeken keletkezett károkat a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság szakemberei mérik fel, a területalapú támogatások károsult igénylői számára elengedhetetlen az önkormányzat által kiállított igazolás, illetve a Megyei Vészhelyzeti Felügyelőség által láttamozott helyszínelési jegyzőkönyv.
Csütörtöki terepszemlénk során meggyőződhettünk arról, hogy az elmúlt három nap alatt a tulajdonosok ingatlanaik nagy részét újrafedték, mint elmondták, saját költségen vásároltak tetőcserepet vagy melléképületeikről helyeztek át ideiglenesen ép darabokat a lakóházaik tetőzetére. Azonban még akadt olyan családi ház, amelyen nyoma sincs a kárelhárításnak, nem tudni, tulajdonosai hol tartózkodnak.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Harmincezer birtoklevélre várnak Maros megyeben
Negyed évszázada jelent meg a 18-as számú földtörvény, ennek ellenére nem elhanyagolandó azok száma, akik mindmáig reményvesztetten várnak a birtokba helyezésre. A földterületek visszaszolgáltatásának végeláthatatlan folyamatáról, a késlekedések okairól, a gondok megoldásának lehetőségeiről Szer Pálosy Piroska György Sándor földmérő szakemberrel és Nagy Zsigmond megyei alispánnal beszélgetett.
A rendszerváltást követően törvénymódosítás törvénymódosítást követett, 1991-ben hetek, hónapok alatt kellett ész, rajz, azonosító nélkül piacra dobni több tízezer birtoklevelet, így a nagy összevisszaságban 25 év alatt sem sikerült a folyamat végére érni, és most szakemberek, földtulajdonosok vagy azok örökösei saját bőrükön tapasztalják a rendszer hiányosságait. Az 1991. évi 18-as számú földtörvényt követően az állam jókora összegeket utalt ki a földosztó bizottságok tevékenységére, ezért a helyi tanácsoknak most már nem áll módjukban újabb állami támogatást igényelni az egykor el nem végzett munkákra. 2000-ben az 1-es számú törvénnyel – melynek értelmében az eredeti földterületeket kellett visszaszolgáltatni – megpróbálták ugyan a 18-as földtörvény hiányosságaiból adódó gondokat orvosolni, nem sok sikerrel. A 2013. évi 165-ös törvény a föld-visszaszolgáltatást volt hivatott felgyorsítani, ugyanis 2016. január elsejéig minden birtoklevelet ki kellett volna állítani. Ezt az időpontot meghosszabbították még egy évvel, ám a szakemberek szerint jelen körülmények közt így is kivitelezhetetlen. Ahhoz ugyanis előbb parcellázási tervek elkészítésére, újbóli földmérésre és rengeteg adminisztratív munkára lenne szükség. A törvény előírásai értelmében pedig a vissza nem szolgáltatott területek a Nemzeti Földalapba kerülnek majd.
Ajándékterületek – törvényesen
Olvasói panaszok nyomán próbáljuk a birtokba helyezésért felelős helyi önkormányzatok álláspontját megérteni, a rosszhiszeműséget kizárva a labirintusból kivezető szálakat megtalálni, ezért az Agy Top Kft. ügyvezetőjét, György Sándort kértük meg, kalauzoljon el a földtörvények változó világában.
– Mi a magyarázata annak, hogy mindmáig sokan a megszabott határidőben benyújtott kérvényezésük ellenére sem kaptak birtoklevelet?
– A rendszerváltás utáni föld-visszaigénylések idején rengeteg birtoklevelet állítottak ki tévesen, amelyek kijavítása lassan majdhogynem lehetetlen. A nagy összevisszaság egyik kiindulópontját épp a 18-as számú földtörvénnyel okozták, mivel a „helyreállítás” mellett a „létesítés” címszó is bekerült a törvénybe. Ennek értelmében akár 10 ha-t is kaphattak olyanok – vidéki értelmiségiek, mezőgazdasági szakemberek stb. –, akiknek az adott településen sosem volt földterületük. Az említett törvény a visszaszolgáltatás mellett lehetővé tette a „földosztogatást” is „létesítés/constituire” címszó alatt, és ez párhuzamosan zajlott a visszaszolgáltatással, holott logikusan a visszaszolgáltatás befejeztével kellett volna a fennmAradó földterületekből „ajándékozni”. Az egykori földosztó bizottságok tagjai nem vették figyelembe a szakemberek tanácsát, kihasználták a törvény adta lehetőségeket, és visszaélések is szép számban történtek. 1991-ben a megyei prefektúra levéltárából a régi gazdasági lajstromokat leszállíthatták a helyi önkormányzatokhoz, akkor még azokból is lehetett tájékozódni, majd a kérvényezett és jóváhagyott földterületek papírjai újra visszakerültek a prefektúra levéltárába. Gond az is, hogy kevesen élnek azok közül, akiktől a rendszerváltás előtt elállamosították a földeket, akiknek alá kellene írniuk az okiratokat, az örökösök előkerítése pedig legtöbbször akadályokba ütközik. A 2000 és 2004 közötti birtokba helyezések magukon viselik a földtörvények alkalmazásáért felelős helyi földosztó bizottságok felületes munkáját, a szakemberhiányt is. Akkor a parcellák azonosítása nélkül adták ki a birtokleveleket, közülük sok kiegészítésre, javításra szorul, ezt pedig a tulajdonosnak kell kérnie. Előfordult, hogy különböző törvények alapján ugyanarra a területre több birtoklevelet is kiadtak különböző személyeknek. Ahhoz, hogy a területeket telekkönyvezzék, a parcellázási tervek átvételekor összeállított dokumentációnak tartalmaznia kell a tulajdonosok személyazonossági okmányainak másolatait, melyek sok esetben hiányoznak.
Felmérések, telekelések – saját költségre
– Mi a teendője annak, aki az eltelt huszonöt év után végre hivatalos eljárással birtokba szeretné venné ősei földjét, de az önkormányzati elöljárók rosszhiszeműségből vagy tudatlanságból ezt megakadályozzák? – A legjárhatóbb út az, ha bírósági végrehajtóhoz fordul, és segítségével kérvényezi az okiratokkal bizonyítható tulajdonjogot. A bírósági végrehajtó révén a tanácsot, valamint a földosztó bizottság mindenkori elnökét, a polgármestert bíróságra lehet idézni. Fontos, hogy nyoma mAradjon minden kérvényezésnek, ellenkező esetben szándékosan vagy anélkül, de süllyesztőbe kerülhetnek bizonyos kérvények. Sok tanácsnál elegánsan megoldották, ha nem is rendezték teljes mértékben a birtoklevelek helyzetét, legalább tudják, hogy hányadán állnak. Az országos kataszterezési program sem szolgál sok reménnyel, mert amellett, hogy a parcellákat beazonosítják, a hagyatéki tárgyalások, elosztások újabb bonyodalmakkal járhatnak. Sajnos, olyat nemigen találni, hogy a papíron lévő adatok egyeznének a dűlőkben lévő földmennyiséggel – hangsúlyozta a szakember.
– Vannak esetek, amikor egy-két hektáros terület birtokba helyezési eljárását azzal utasítják el, hogy a telekeléshez több tíz hektáros dűlőt kell felméretnie a tulajdonosnak, ami nagyon sokba kerülhet. Miért kell a teljes dűlőt felméretnie egy magánszemélynek?
– Azokon a területeken, ahol hiány mutatkozik, az egész dűlőt fel kell újra mérni annak érdekében, hogy egy-két parcellát behelyezzenek, ami valóban költséges egy magánszemélynek, de ezt a tanács nem finanszírozhatja. Akinek már be van telekelve a földterülete, az nem mond le néhány árról sem, így mArad az egyetlen járható út, a teljes dűlő felmérése saját költségre vagy több tulajdonos társulva, ahhoz, hogy a szóban forgó földterületet beilleszthessék. A sok bonyodalom közepette még így sem biztos, hogy a következő lépés sikeres lesz, ezért olyan szakemberekhez kell fordulni, akik otthonosan mozognak ezen a területen, illetve kimondottan erre szakosodtak. Az országos ingyenes kataszterezési program sem fogja megoldani a magánszemélyek földterületei körüli jogi vitákat.
A földtörvények bonyolították a visszaszolgáltatást
A birtoklevelek kibocsátásának lemAradását Nagy Zsigmond alprefektus abban látja, hogy a helyi földosztó bizottságok szintjén nem dolgoznak a megfelelő ritmusban, az okok pedig sokrétűek. Egyrészt azok a mezőgazdasági szakemberek, akik a '90-es években elkezdték a munkát és ismerték a földterületek elhelyezkedését, az illető települések helyzetét, lassan nyugdíjba vonultak, és a helyükbe kerülő fiatalabb generáció olyan új helyzetbe csöppent, amivel nem tud mit kezdeni. Az eltelt 25 év alatt több földtörvény született, ami a helyzetet sok esetben túlbonyolította. A prefektusi intézmény megpróbált az önkormányzatok segítségére lenni a tavalyi 45-ös számú megyei földbizottsági határozattal, amelyben pontosították, hogy a különböző aktacsomók, amelyek a megyei földosztó bizottság asztalára kerülnek, milyen dokumentumokat kell tartalmazzanak. Erre azért volt szükség, mert a főispánságra nagyon sok hiányos aktacsomó érkezett, amelyet visszafordítottak a polgármesteri hivatalokba. Akár a kataszteri hivatalhoz, akár a megyei bizottsághoz letett dossziénak kötelező módon tartalmaznia kell a következő nyilatkozatot is: „Az aktacsomóban található okiratok hitelességéért, helyességéért, eredetiségéért és meggyőző erejéért teljes felelősséget vállalunk”. Ezt az önkormányzatok nehezményezik, mert alá kell írja a bizottság, a polgármester és a közigazgatási egység titkára.
– Azon földterületek tulajdonosai, akik visszaigényelték egykori tulajdonukat, de mindmáig nem kaptak birtoklevelet, reménykedhetnek még? Van-e valamilyen jellegű határidő megszabva? – Azok a földtulajdonosok, akik éltek a négy földtörvény adta lehetőség bármelyikével, és kérvényt tettek le, amelynek függelékét a főispáni hivatal annak idején érvényesítette is, meg kell kapják a birtoklevelet. Most lehetőség van részleges birtoklevelet (Titlu parţial) is kiadni, de annak előfeltétele a kataszteri hivatal által láttamozott parcelláris terv. Azok, akik egyáltalán nem adtak le kérvényt, elveszítették a visszaszolgáltatáshoz való jogukat. Mindenik földtörvény határidőket szabott meg, mindenik hatályvesztő határidő volt, aki akkor nem igényelte vissza a földjét, most már nem kérvényezheti. – Mit tehet az, aki 25 év elteltével már nem tudja bizonyítani, hogy adott le visszaigénylési kérvényt?
– Minden kérvénynek nyoma kellett mAradjon, azokat ugyanis iktatták. A 18-as törvénnyel benyújtott kérvényekre mindenki kapott egy igazolást, „Adeverinţă”, amellyel bizonyítani tudja, hogy mekkora területre jogosult. Amennyiben a volt tulajdonos vagy annak örökösei nem kapnak választ arra a kérdésre, hogy ennyi idő alatt miért nem rendeződött a helyzet, a közigazgatási bírósághoz fordulhat(nak), ami az idős, vidéki emberek számára bonyolult lehet. Sajnos, a legnehezebb kérések mAradtak a végére, főképp ott, ahol a földterületek helyzete összekuszálódott.
– Miért szünetelt 2013 és 2014 augusztusa között a birtoklevelek kiadása?
– A birtoklevelek kiadását azért állították le, mert amíg nem készült el mindenik közigazgatási egységen belül a földmérleg, amely megállapította, hogy mennyi a tartalék, egyáltalán van-e pluszterület ,vagy hiány mutatkozik, addig nem lehetett újabb birtokleveleket kiadni. Tavaly februárig minden önkormányzat le kellett tegye a kataszteri hivatalokhoz a földmérlegét, így most újra lehet reménykedni abban, hogy felgyorsul a birtoklevelek kibocsátása.
– Mire számítson az igénylő, amennyiben az illető településen földterülethiány van?
– A földörvényekkel 10 ha-t, majd 50 ha-t adtak vissza, a 18-as törvény azonban olyanokat is feljogosított területigénylésre, akik nem rendelkeztek földterülettel, így az eredeti tulajdonosoknak az utólag megjelent törvények ellenére sem volt már miből osztani. Akiknek nem mAradt, azok felkerültek valamelyik kárpótlási listára. A 165-ös földtörvény értelmében ott, ahol van földtartalék, abban a sorrendben, ahogy a kérvényeket letették, a volt tulajdonosok vagy azok örökösei természetbeni kárpótlásban kellene részesüljenek. Ahol nincs földtartalék, vagy ahol nem jut mindenkinek, ott a helyi bizottság össze kell állítson egy aktacsomót, ami a prefektúrán keresztül felkerül Bukarestbe az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatósághoz.
„A helyi önkormányzatoknál van a megoldás”
– Mi a teendő abban az esetben, ha rosszhiszeműség vagy egyéni érdekek állnak a háttérben, és szándékosan elfektetik az aktacsomót, a földtulajdonos pedig kiszolgáltatott helyzetben van? – Mindenképp a polgármesteri hivatal kötelessége összeállítani az aktacsomót, amit vagy a kataszteri hivatalhoz, vagy a megyei földosztó bizottsághoz továbbítanak. Amennyiben a földtulajdonos úgy érzi, hogy szándékosan késleltetik a birtokba helyezését, panaszt tehet le a helyi polgármesteri hivatalhoz, ahonnan 30 napon belül a törvény értelmében választ kell kapjon. A prefektusi hivatalhoz is lehet panaszt letenni, online petíció benyújtására is lehetőség van a hivatal honlapján, a főispáni hivatal pedig felszólítja az illető polgármesteri hivatalt, hogy oldja meg a birtoklevél kiadását vagy esetenként a birtokba helyezést. Szintén a helyi bizottság kell összeállítsa azt a dokumentációt, amely a prefektusi rendelet alapjául szolgál azokban az esetekben, amikor a tulajdonos birtoklevelet kér az államosított belsőségre. Nincs kompromisszum, vagy teljes az aktacsomó, vagy sem. Mielőtt a megyei földosztó bizottsághoz kerülne a dosszié, egy jogászokból álló technikai bizottság alaposan áttanulmányozza, sokszor 3-4 oldalas szakvéleményezést készít, és amennyiben nem megfelelő, nem kerül a bizottsághoz, hanem visszaküldik az illető önkormányzathoz, ebből is sok késlekedés származik. Egyébként december 31-éig több mint harmincezer birtoklevelet kellene kiadni a megyében. A megyei főispáni hivatal keretében működik ügyfélfogadási iroda (Compartiment pentru informare si relaţii publice), amelyet az Enescu utcából nyíló hátsó bejáraton lehet megközelíteni. Az esetleges gondokat ott lehet megbeszélni, az ügyfélfogadás az utolsó eszköz. A prefektusnak kedden 10 órától, az alprefektusnak szerdán 10 órától van ügyfélfogadása, erre az előbb említett irodában kell feliratkozni. e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Indul az országos kataszterezési program
Igényelhető a finanszírozás
Június végén sürgősségi kormányrendelettel elfogadták a mezőgazdasági
területek telekkönyvezésének módszertanát, amelynek értelmében a külterületek telekelését az Országos Kataszteri és Ingatlan-nyilvántartó Hivatal finanszírozza. A polgármesteri hivatalok már igényelhetik az ingyenes telekkönyvezés finanszírozását.
Azok az önkormányzatok, amelyeknek tulajdonában belterületek vannak, azokat is telekelhetik az országos program révén – áll a közleményben, mely szerint a közigazgatási egységek legtöbb 132.000 lejben részesülnek, az összköltségvetés pedig 90,7 millió lej. A kormány a sürgősségi rendelet elfogadását a 2015–2020 között megpályázandó uniós alapok lehívásához elengedhetetlen telekkönyvek elkészítésének fontosságával magyarázta. Az Országos Kataszteri és Ingatlan- nyilvántartó Hivatal által megjelentetett útmutató az önkormányzatok által igényelt finanszírozási eljárás szakaszait ismerteti. A tájékoztató szerint az országos kataszteri hivatal az önkormányzatok kasszájába utalja a pénzösszeget a munkálatok átvételével, és a telekkönyvezés befejeztét követően. A kormányrendelet értelmében azok a polgármesteri hivatalok is, amelyek saját költségvetésből már elvégezték bizonyos területek telekelését, részesülhetnek utólagos finanszírozásban. A kormány abban reménykedik, hogy Űaz ingyenes program révén 2023-ig minden ingatlan bekerül az országos kataszteri nyilvántartásba.
A tavalyi év végén indított program révén ez idáig országszerte 18 területi közigazgatási egységben végezték el a telekkönyvezési munkálatokat, ami 175.000 ingatlant jelent. A kataszterezési program értéke 1,2 milliárd euró.
György Sándor földmérő szakembert arról kérdeztük, miként látja az országos kataszterezési program megvalósításának lehetőségét? Amint a szakember kifejtette, a jelek szerint alul van finanszírozva a támogatás, ugyanis egy parcellára 60 lejt szánt a kormány, ekkora összegért nem lehet elvégezni egy telekelést. A különbözetet valószínűleg a helyi önkormányzatok kell állják. Az önkormányzatok kiválaszthatják a kivitelezőt, elég nagy mozgásteret biztosít számukra a szabályozás. A hasonló országos, illetve uniós programokra kiírt versenytárgyalásokat azonban általában a nagy cégek nyerik el, amelyek leosztják alvállalkozóknak a földterületek, ingatlanok felmérését, megkapják a pénzt, és az utólag felmerülő hiányosságok miatt az esetleges félkész munkálatokért senkit sem lehet felelősségre vonni. Ugyanakkor korlátozottak a lehetőségek, mert a földmérő cégek irányában komoly megkötések vannak, melyeknek eleget kell tenni. Amint a szakember kifejtette, az ingyenes kataszterezési program révén a tisztázatlan tulajdonjogi gondok még nem oldódnak meg. Megtörténhet, hogy még jobban összekuszálódnak a jelenleg is bonyolult területi tulajdonjogok. Műszakilag kivitelezhető, fél év alatt ugyanis egy település felmérését meg lehet oldani, jogilag azonban kell két-három év. A program keretében felhasználják majd az uniós támogatást, felmutatják az elvégzett munkát, ám amikor a tulajdonosok elkezdik azonosítani a területeiket, megtörténhet, hogy a nyilvántartás és a valóság eltérő lesz, semmi sem talál majd, a területek egymásra fekvését esetleg évekig kell tisztázni. Úgy gondolom, hogy az ingyenes kataszterezési program befejezését követően rengeteg tennivaló lesz még – fűzte hozzá a szakember.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

XIX. századi hagyomány újraélesztése
Nagykorú a Szejkefürdői Unitárius Találkozó
A múlt hét végén került sor a 18. Szejkefürdői Unitárius Találkozóra, mely hozzávetőleg háromezer unitárius felekezethez tartozó hívet vonzott a Hargita megyex településre.
A találkozó idei mottója A szeretet a világ éltető lelke, amelyet Dávid Ferenc, az unitárius egyház megalapítója Jézus tanításának tolmácsolójaként hirdetett. A Marosi Unitárius Egyházkör esperese, Kecskés Csaba lelkipásztor megkeresésünkre elmondta, az augusztus második szombatján megrendezett találkozó a szeretet jegyében zajlott, és sikeresenek mondható. A Magyar Unitárius Egyház Püspöki Hivatala, a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör és a Marosi Unitárius Egyházkör szervezte az immár hagyományossá vált találkozót.
Amint az esperes kifejtette, a múlt szombati együttlétet – mely valóban a szeretet és az együtt imádkozás jegyében zajlott –, a nagykorúság jelzője is megilleti. Tavaly óta az úrvacsoraosztás is a találkozó része, amit az erdélyi hat egyházkör felváltva szolgáltat. Ez alkalommal a szejkefürdői szertartáshoz a Marosi Egyházkör adományozta az úrvacsorai jegyeket: a kenyeret és a bort. Bálint Benczédi Ferenc püspök és Kedei Mózes, a Székelyudvarhelyi Belvárosi Egyházközség lelkésze, illetve Orbán Árpád a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal részéről köszöntötte az egybegyűlteket. Szabó Előd ürmösi lelkész igehirdetését követően Kecskés Csaba, a kövesdombi egyházközség lelkésze bemutatta a Marosi Egyházkört, azt követően pedig Székely Kinga Réka homoródszentpéteri unitárius lelkész, hitéleti és missziói előadó- tanácsos úrvacsorai beszédet mondott. Az úrvacsoraosztásnál hat sátorban három- három lelkész szolgált a Marosi Egyházkörből. Ezt követően került sor Orbán Balázs sírjának megkoszorúzására, ahol Kilyén Ilka színművész egyéni előadóműsorával örvendeztette meg a jelenlévőket.
Amint az esperes kifejtette, ez alkalommal a kulturális műsort is a Marosi Egyházkör biztosította: a szabadtéri színpadon fellépett a Szabédi Unitárius Egyházközség kórusa és a Fürge Lábak néptáncegyüttes, a jobbágyfalvi férfikórus, valamint a szentgericei lányok üveges tánca szórakoztatta a jelenlévőket. Énekvezér Orbán Gyöngyike és Szabó Júlia volt.
A Marosi Egyházkör műemlék templomairól dr. Furu Árpád tartott előadást, Nemes Gyula helytörténész pedig a nagyernyei Kelemen családról értekezett. Amint kérdésünkre a Marosi Egyházkör esperese kifejtette, a szejkefürdői találkozó gyökerei a homoródi unitárius búcsúra nyúlnak vissza. A Homoród mentén, az egykori Udvarhelyszék déli részén a Nagy- és Kis-Homoród patak hosszanti völgyeiben fekvő aprófalvas településfüzérek lakói nagyrészt unitárius vallásúak. A XIX. századból fennmAradt feljegyzések szerint a két Homoród mente unitárius vallású hívei az aratás befejeztével évente hálaadó ünnepségre és közös imádkozásra gyűltek össze. Ez a második világháborút követően megszűnt és a kommunizmus éveiben is szünetelt. Tizennyolc évvel ezelőtt élesztették újra Kedei Mózes, a Székelyudvarhelyi Belvárosi Egyházközség lelkipásztorának ötlete nyomán, aki konfirmandusaival rendszeresen ellátogatott Orbán Balázs síremlékéhez, és a környék természeti szépsége és kisugárzása magával ragadta a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör akkori esperesét, így kezdődött a rendszerváltás után a szejkefürdői unitárius találkozók hagyományának újraélesztése – mondta el kérdésünkre a Marosvásárhelyi Kecskés Csaba lelkipásztor.
A Küküllődombói Unitárius Egyházközség gondnoka, Szabó Zsuzsánna kérdésünkre kifejtette, a Kis-Küküllő menti csapat számára rendkívüli élmény volt a délelőtt 11 órától késő délutánig tartó együttlét. Amint említette, a gyerekek játszósátrában és az ifjúsági sátorban a Marosi Egyházkör fiataljai a házigazdák ifiseivel tevékenykedtek. Mint jelezte, számukra felemelő érzés volt együtt imádkozni a szabadban, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy jövőre még több unitárius vesz részt a hagyományosan megrendezendő találkozón. "Remélem, hogy kinövi magát a rendezvény, és az unitárius hívekben tudatosul, hogy augusztus második szombatja a szejkefürdői együtt imádkozás napja, és arra az időpontra nem terveznek más programot, így évente gyarapodni fog a résztvevők lélekszáma" – hangsúlyozta Szabó Zsuzsánna ny. matematikatanár.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Gerendkeresztúrt is képviselték
A Keresztúrok nemzetközi találkozóján
A Keresztúr nevű települések XVII. nemzetközi találkozójára augusztus 18-20. között került sor Rákoskeresztúron, amelyen a Maros megyei Gerendkeresztúrt tizennyolcan képviselték. Id. Csegöldi Miklós helybéli ny. tanító tájékoztatott az anyaországi találkozó részleteiről.
Immár negyedik alkalommal Budapest XVII. kerülete, Rákoskeresztúr fogadta a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és az anyaországból érkezett települések küldöttségeit. A 28 részt vevő Keresztúr nevű település népes csapatát a Gödöllői egyetem kollégiumában szállásolták el, a programok pedig Rákoskeresztúr központjában, az önkormányzati sportpályán és a művelődési ház környékén zajlottak.
A megnyitó a Keresztúr települések felvonulásával vette kezdetét, köszöntötték a résztvevőket és átadták a Keresztúrért emlékérmet. A nap folyamán egymást követte a települések csoportjainak bemutatkozása, köztük Balatonkeresztúr képviseletében a Balaton Old Boys együttes nagy sikerű fellépése. Este Feke Pál, majd a Kerekes Band koncertezett, a nap karaokéval és diszkóval zárult.
Másnap, augusztus 20-án lovas kocsis felvonulással indult az ünnepi program, melynek keretében Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár köszöntötte a résztvevőket. Ünnepi beszédében párhuzamot vont a ma és a rendszerváltás előtti ünnep között, utalva arra, hogy a szocialista rendszer azok társadalomformáló ereje miatt nem tűrte meg a vallási tartalmú ünnepeket. Úgy vélte, hálásnak kell lenni, amiért napjainkban már szabadon és méltó módon lehet emlékezni a keresztény államalapítóra, szükség van a hasonló ünnepek cselekvő felvállalására, ugyanakkor kiemelte a nemzeti összetartozás fontosságát. Az ökumenikus kenyérszentelés keretében négy vallási felekezet – katolikus, görög katolikus, református és evangélikus – egyházi vezetője áldotta meg a Keresztúrok kenyerét, melyet a települések által vitt 2-2 kg lisztből sütöttek. Népviseletbe öltözött leányok adták át a polgármestereknek a nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyereket, hogy felszeletelés után a küldöttségek közösen fogyaszthassák el. Délután folytatódott a települések kulturális bemutatója, amit Oláh Gergő koncertje követett. Mindkét napon számos érdekes kísérőprogram is zajlott, így volt népi játszóház, ugrálóvár, kézművessátrak, kiállítás- megnyitó, Oldtimer-bemutató, terménykiállítás, burgonyafesztivál, valamint kisvonattal körbeutazhatták az érdeklődők a kerületet, érintve a nevezetes épületeket. Az ünnepélyes záróprogram során Rákosmente polgármestere kifejtette, a jó dolgok hamar eltelnek, de bízik abban, hogy e találkozóval tovább erősödtek a keresztúriak közötti kapcsolatok. Köszönetet mondott az alapítóknak, a szövetséget életben tartóknak, a védnököknek, a szervezőknek, valamint a több száz segítőnek, akik biztosították a találkozó zökkenőmentes lebonyolítását. Ugyanakkor bejelentették, hogy a jövő évi találkozót Sajókeresztúr rendezi meg augusztus 7-10. között. A találkozó Ghymes- koncerttel, tűzijátékkal, utcabállal zárult.
*
2000-ben, a millennium évében Balatonkeresztúron kezdődött el egy csodálatos történet: amikor 1999- ben a bodrogi árvíz kapcsán találkozott a két település, és az első pillanattól kezdve úgy érezték, hogy számos hasonlóság van köztük, így felröppent a gondolata annak, hogy a kört bővíteni kellene, más Keresztúrokat is meg kellene ismerni. A szövetség megalakítására 2001-ben, Rákoskereszt-úron került sor. A szövetségnek 16 tagja van, és további települések csatlakoztak, melyek között az elmúlt évek során határon belüli és azon átívelő testvértelepülési kapcsolatok alakultak intézmények, egyesületek, civil szervezetek között. Erősödött a magyarságtudat és a hagyományőrzés. A szövetség alapvető céljai mindennapi kapcsolataink részévé váltak – olvasható Kovács József, a KNTSZ elnökének köszöntőjében a http://www.kereszturiszovetseg.hu/ honlapon.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Egyházmegyék közös reformációi ünnepsége
Együtt emlékezni és épülni
Szombaton este Marosvásárhelyen a Marosi Református Egyházmegye és a Maros-mezőségi Református Egyházmegye közös reformációi emlékünnepségére érkezők töltötték meg a Kultúrpalota nagytermét.
A Marosi Református Egyházmegye és a Maros- mezőségi Református Egyházmegye elöljárói és hívei a reformáció 499. évfordulóját egyházi és világi meghívottakkal ünnepelték október 29-én, lélekben az ötszáz éves évfordulóra készülődve. A köszöntések, igehirdetés, ünnepi műsorszámok közepette tudományos értekezést is hallgathattak a résztvevők, a szeretetvendégség keretében pedig a művelődési hajlék előcsarnokában közvetlen beszélgetésekre kerülhetett sor.
Első ízben ezelőtt 2013-ban tartottak közös ünnepséget, tavaly már a Bernády által a székely fővárosnak építtetett művelődési fellegvárban gyűlhettek össze a Marosi Református Egyházmegye és a Maros-mezőségi Református Egyházmegye reformátusai és meghívottaik. Idén második alkalommal tarthatták a reformáció emlékünnepségét a Kultúrpalotában, ami reményeik szerint hagyománnyá válik. A köszöntések sorát Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese indította, őt követte Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja, dr. Csige Sándor Zoltán, illetve Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke, Chiorean Ioan pedig a polgármesteri hivatal megbízottjaként olvasta fel dr. Dorin Florea polgármester köszöntését. Az estünnepélyességét a felsorolás teljességének igénye nélkül többek között a Marosi Református Egyházmegye egyesített vegyes karának szolgálata, az ifjúsági zenekar és kórus Bíró Jenő csejdi lelkipásztor irányításával, a Marosvásárhelyi Református Kollégium kórusa Enyedi Csaba lelkész tanár vezetésével, dr. Molnár Tünde orgonaművész előadása, illetve tanítványa, Lőrinczi Lehel orgonajátéka, Szabadi Nóra színművésznő szavalatai tették színvonalasabbá.
Megújulást hozó reformáció
Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese köszöntötte a két egymázmegye elöljáróit és híveit, a világi meghívottakat, a politikai pártok képviselőit, akik együtt ünnepelni, emlékezni és épülni gyűltek össze. Hangsúlyozta a megújulást, helyreállítást jelentő reformáció szó értelmezését, amelyre napjainkban is folyamatosan szükség van. Szimbolikus tartalmú tárggyal idézte fel a nagy reformátor emlékét. Mint elmondta, 1517. október 31-én Luther Márton egy kalapáccsal indította el a reformációt, a wittembergi vártemplom kapujára szegezve a kilencvenöt tételből álló vitaindító dokumentumát, amelynek egyik fontos eleme volt, hogy mindenki anyanyelvén olvashassa a Szentírást.
Dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzul a hadban állás fogalmát fejtegette. Mint hangsúlyozta, a köztünk tapasztalható tehetetlenség miatt is hadban állunk, és "csak az éberséggel lehet kiutat találni a szorongató helyzetből". A reformáció ötszáz éve tart, és mindig volt kiemelkedő képviselője, az évszázadok során azonban sok szerep vált hiteltelenné. Beszédében felemlítette azokat az egyetemes alapértékeket, amelyeket a reformáció révén megkaphattunk, mint hangsúlyozta, mindenkit gazdagított és gazdagít, még akkor is, ha nem tud róla. Ugyanakkor a feladat közel ötszáz év múltán sem változott – fejtette ki köszöntőjében az anyaországot képviselő vendég.
Péter Ferenc megyei tanácselnökként és a szovátai református egyházközség tagjaként köszöntötte az egybegyűlteket. Az álmodozás és elégedetlenkedés helyett a cselekvés fontosságát emelte ki a Maros megye előtt álló új politikai helyzetre utalva, ugyanakkor a reformáció által kiváltott gazdasági fellendülést említette.
A polgármesteri hivatal megbízottja, Ioan Chiorean felolvasta az objektív okok miatt távol maradt dr. Dorin Florea városvezető magyar nyelvre fordított levelét, amelyben hangsúlyozta az egyházakkal való együttműködés fontosságát, és a reformáció jövő évben tartandó 500. évfordulójának méltó megünnepléséhez az önkormányzat támogatásáról biztosította az egyházi elöljárókat.
A reformáció mint ajándék és feladat
Papp Béni Zsombor, a cserealjai református gyülekezet lelkipásztora igehirdetésében a gazdátlan világ szomorúságát emelte ki, azt, hogy sokszor az önelégültség szemüvegén át tekintjük a dolgokat, abban bízva, hogy ha eleget teszünk az egyházi rítusoknak, kötelezettségeknek, minden a legnagyobb rendben lesz. Fontos azonban csendben kimondani a jaj szót és elismerni fogyatékosságainkat, hiányosságainkat. "Amikor gazdátlan világban élünk, és az egyén saját magát ülteti trónra, csak földi értékeket hajszolva, az igencsak szomorú. Akárcsak amikor a hatalmas Isten egyesek tekintetében és életében összezsugorodik, mert a kicsi Istent el lehet dugni, amikor kényelmetlen, de a kicsi Istennek a követője is kicsi, mert az csak kicsit mer álmodni" – fejtette ki. Amint a lelkipásztor igehirdetésében hangsúlyozta, minden generációnak megvan a maga küldetése és feladata, az igazi kiváltság pedig a másság felvállalásában keresendő.
Jakab István, a Maros-mezőségi Református Egyházmegye esperese, galambodi lelkipásztor megköszönte az ünnepség létrejöttének lehetőségét, a szervezők áldozatos munkáját, az anyagi támogatásokat. "A reformáció ajándék és feladat egyszerre. A nap süt, de nekünk kell a redőnyöket felhúzni, a mi feladatunk az, hogy legyen világosság." Mint jelezte, "tudunk és akarunk közösen ünnepelni", és a közeljövőben hasonló, de sokkal nagyobb méretű rendezvény megszervezésének gondolatát körvonalazta, amely révén a teljes Maros megyei református egyházkerületet – a Marosi és a Maros-mezőségi Református Egyházmegye mellett a Küküllői és Görgényi Egyházmegyét is – bevonnák.
Az erdélyi reformátusság bástyája Marosvásárhely
Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának munkatársa Kálvin Marosvásárhelyen című értekezését hallgathatták meg a jelenlévők. Egy nappal korábban a reformáció emléknapja alkalmából Budapesten Károli Gáspár-díjjal tüntették ki a gyergyószéki születésű, de Marosvásárhelyhez több szállal is kötődő levéltárost, akinek egyik legfontosabb munkája az erdélyi református Kálvin- bibliográfia összeállítása. Előadása indító momentumaként úgymond megfejelte az est során elhangzott beszédeket. Mint hangsúlyozta, "a reformáció nem innováció, azaz nem akármilyen innováció". Értekezése szerint a reformátorok nem újat akartak hozni az egyházba, hanem azt vissza akarták alakítani Krisztus példájára, és az érzékletesebb szemléltetés érdekében a vérkeringés helyreállításának hasonlatával élt, amikor az ige nem a szívben van, hanem a kézben, a periférián, ahol nincs mit kezdeni vele. Egyházszervezetet Luthertől tanultak a reformátorok, ellenben teológiai eszméket, tanrendet, az úrvacsorához való viszonyulást, a Krisztus-központúságot Kálvintól. A Teleki Tékában fellelhető wittembergi kötésű Kálvin-kötetek annak bizonyítékai, hogy az erdélyi reformátusság szíve több mint négyszázötven éve ebben a városban dobog. Kálvin Jánost a kisebbségi lét, az üldözött kisebbség teológusának nevezte, akinek tanai igencsak korán megjelentek Marosvásárhelyen, ahol elfogadták azokat, kinyomtatták és terjesztették. Az előadó kitűnően illusztrálta a Kálvin-műnek városunkhoz, valamint a Maros-parti településnek Kálvinhoz való viszonyát, így képet alkothatott a hallgatóság is arról, hogy miként lett Marosvásárhely Erdély legkarakteresebb református városa, a szabad királyi városok közül az egyetlen kálvinista többségű település, ahol főképp a Biblia-kommentárjai váltak népszerűvé. Annak dacára, hogy sosem járt sem Erdélyben, sem Magyarországon, a tanaiban folyamatosan jelen volt és jelen van Marosvásárhelyen – hangzott el az előadás végkövetkeztetése, melyet vastapssal jutalmazott a közönség.
Lőrincz János esperes ösztönzésére az újítás erejével ható, közösen felolvasott pár soros zsoltárvers vallomása képezte az áldást a reformáció szombat esti emlékünnepségére, mely nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével zárult.
Szer Pálosy Piroska Népújság (Marosvásárhely),

Holtvágányon a radnóti kastély visszaszolgáltatása
A per folyamatban van
A visszaszolgáltatási bizottság júliusban elutasította a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek a radnóti kastélyra vonatkozó visszaszolgáltatási kérelmét.
Amint Komáromi Attila ügyvéd megkeresésünkre kifejtette, a 2003. január 30-i 1066-os számmal iktatott visszaszolgáltatási kérvényezést 2016. július 7-én a visszaszolgáltatási bizottság 5812-es számú határozatával elutasította. Az elutasítást azzal indokolták, hogy nincs azonosság a visszaigénylő (a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség) és az államosítást megelőző tulajdonos között (a gyulafehérvári Római Katolikus Ordináriátus által működtetett vallás, tanulmányi és ösztöndíjalap). "A fent említett határozatot megtámadtuk az illetékes bíróságon, a per folyamatban van"– tudtuk meg az ügyvédtől.
Pusztulásra ítélt műemlék
A Maros partján álló négy sarokbástyás, kétszintes kastély a 16. században épült reneszánsz stílusban. A gyakran változó tulajdonosok között volt a Bogáthy és a Kornis család, majd a Rákóczi család tulajdonába került. Apafi Mihály erdélyi fejedelem is használta a kastélyt, amelynek nagytermében országgyűléseket is tartottak. 1887-ben a katolikus egyház tulajdonába került, 1948-ig, az államosításig a hét falura terjedő radnóti uradalom központja, a római katolikus státus birtoka volt. Az 1989-es változások után az egyház visszaigényelte az épületet, melyben 2002-ig mezőgazdasági iskola, továbbképző, majd kutatóállomás működött, a tulajdonviszony azonban mindmáig rendezetlen.
Pár éve a kastély tetőzete kigyulladt, melynek nyomán a két, zsindellyel fedett északkeleti sarokbástya tetőszerkezete leégett, az épület födémrészébe is belekaptak a lángok, mintegy ezer négyzetméter gyulladt ki, kétszáz négyzetméteren pedig beszakadt a mennyezet. Az akkor keletkezett kár eszmei és anyagi értéke felbecsülhetetlen, akárcsak a gazdátlannak tűnő reneszánsz kastély pusztulása, ugyanis nemcsak a tűzvész tett kárt a kastélyban, hanem az enyészet is. A visszaszolgáltatási törvények értelmében az egyház visszaigényelte a műemlék épületet, de mindmáig nem kapta vissza, így a tulajdonviszony egyelőre rendezetlen. A műemlékké nyilvánított kastély állami tulajdonnak számít, azonban állagmegőrzésre sem költenek, nemhogy a műemlék épület felújítását vállalnák. Az egyház, bár jogilag nincs a tulajdonában, felvállalta a tűzvész utáni helyreállítást, a két bástya befedését. Időközben azonban beszakadt az egykor impozáns kapuépület tetőszerkezete, és az ezen található tornyocska is összedőlt.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség tizenhárom esztendeje igényelte vissza a kastélyt és a hozzá tartozó melléképületeket. Miután a mezőgazdasági iskola kivonult a kastélyból, állagmegőrzés végett az érsekség őriztette az épületet. Mivel az épület őrzése sokba kerülne és jogcímük sincs erre, kompromisszumos megoldást találtak a helyi polgármesteri hivatallal: az érsekség felkameráztatta az épületet és átadta a felszerelést a helyi rendőrségnek, amelynek munkatársai észlelik az illetéktelen behatolókat.
Szer Pálosy Piroska Népújság (Marosvásárhely)

Rendezvénysorozat Dicsőszentmártonban
Ünnepeljünk együtt!
– áll a dicsőszentmártoni magyar civil szervezetek által lapunkhoz eljuttatott közleményben. A hét végén Dicsőszentmárton magyar közössége ünnepi rendezvénysorozattal emlékezik többek között Szent Márton, a város névadó szentje születésének 1700. évfordulójára.
Az ünnepségsorozat keretében a Sipos Domokos Vegyes Kar fennállásának 25. évfordulóját, valamint a Kökényes Néptáncegyüttes névadó ünnepségének 10. évfordulóját ünneplik. A kétnapos rendezvénysorozat része a Szent Márton Borlovagrend Márton-napi borversenye, valamint az anyaországi testvértelepüléssel, Hajdúszoboszlóval való kapcsolat 25. évfordulójának megünneplése, ez utóbbi a helyi önkormányzat szervezésében.
Ma, november 11-én 18 órától a helyi művelődési otthonban a Sipos Domokos Vegyes Kar fennállásának 25. évfordulóját ünneplik, ezt követi a Kökényes Néptánc- együttes névadó ünnepségének 10. évfordulója. Szombaton, november 12-én délelőtt 9 órától a Három Fenyő vendéglőben a Szent Márton Borlovagrend hagyományos borversenyére kerül sor, 14 órától konferenciát tartanak a Három Fenyő étteremben, melynek témája a város és a névadó, Szent Márton születésének évfordulója. Ugyancsak szombaton 17 órától Dicsőszentmárton és Hajdúszoboszló testvérvárosi kapcsolatának 25. évfordulóját ünneplik a Mihai Eminescu Művelődési Házban, melynek meghívott vendégei az anyaországi testvértelepülés elöljárói, szervező a helyi önkormányzat. Ezt követően 19 órától Szent Márton-napi magyar bált tartanak a Három Fenyő étteremben.
A kulturális eseményeket a helyi civil szervezetek – Népszínház, Szent Márton Borlovagrend, Sipos Domokos Művelődési Egyesület, Kökényes Néptáncegyüttes – közreműködésével szervezték – tudtuk meg Fodor Sándor József helyi önkormányzati képviselőtől, a Kökényes Néptáncegyüttes vezetőjétől.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Telt ház Dicsőszentmártonban
A Kökényes évbúcsúztatója
Karácsony harmadnapján zsúfolásig telt a dicsőszentmártoni művelődési ház, ahol újra a helyi Kökényes Néptáncegyüttes évzáró műsorának tapsolhattak. A nyolcadik alkalommal megtartott évbúcsúztató idén A bor útja címet kapta.
Fodor Sándor József, az együttes vezetője elmondta, a hagyományos évzáró műsorban a teljes Kis-Küküllő mente tánctárát – Enyedtől Balavásárig – feldolgozták. Amint hangsúlyozta, minden évben „omlik a nép erre az elő- adásra”. Következetesen karácsony harmadnapján tartják, amely még ünnep, de már nem annyira a családi együttléthez kötött, így van idejük az embereknek előadásra is időt szakítani. Mivel hagyományt teremtettünk az évzáró elő- adásokkal, a dicsőszentmártoni közösség és a környékbeli települések lakossága is várja ezt a dátumot, függetlenül attól, hogy milyen napra esik. Mint kérdésünkre elmondta, minden évben más-más tematikája van az előadásuknak, a tavalyit például Karácsonyi vásárok címmel illették, és e témakörre építették fel a néptáncegyüttes műsorát. Az előadás első részében bemutatkozott a Kökényes Néptáncegyüttes mind a négy korcsoportja. A 4–6 évesekből álló Morzsa Kökényes népi gyermekjátékokat és elő- készítő táncokat, a 6–10 éveseket tömörítő Apró Kökényes a nyárádselyei „istványozást” és nyárádmenti táncokat, a 10–16 évesekből álló Kis Kökényes német és kalotaszegi táncokat, a 18–24 évesekből álló Nagy Kökényes tagjai keménytelki táncokat mutattak be. A második részben A bor útja tematikus táncösszeállítással a küküllőmenti táncokat hármas egységbe rendszerezve dolgoztak fel román, magyar és cigány táncokat. „A küküllőmenti borrégió északnyugati része egybeesik a Maros, valamint a Nagy- és Kis-Küküllő vidékéhez tartozó Alsó-Vízmellékkel, Kutasfölddel és az Erdély-hegyaljával, Enyed vidékével, ami számunkra a néprajz-, népzene- és néptánckutatás szempontjából is fontos. A bortermelés, borfogyasztás ugyanis meghatározó szerepet játszott e néprajzi tájegység településeinek életében, így néptáncaiban is” – hangsúlyozta az együttesvezető. A Communitas Alapítvány által támogatott évzáró elő- adás zenéjét a marosvásárhelyi Üver zenekar biztosította, koreográfus Varró Huba, koreográfusasszisztensek: Bugnár Zsolt, Ramasz László, Kósa Ruben volt, dramaturg: Bereczki Éva, meghívott vendégek: Seprődi József és Székely Varga Béla, a Népszínház egykori tagjai, akik aktívan közreműködtek a borparódia jelenetében, a fény- és hangeffektust pedig Tóth László és Koppány István biztosította. A műsor a hármas egységet nemcsak a vidék földrajzában és az itt élő nemzetiségek táncában jeleníti meg, hanem a víz-bor-vér, isten-pap-ember, menny-föld-pincék szimbolisztikájában is. Az előadás bizonyítéka annak, hogy a bor, a zene és a tánc a mámor érzésével minden idők emberét magával ragadta – fejtette ki az együttesvezető.
Szer Pálosy Piroska Népújság (Marosvásárhely)

Rejtélyek nélkül
Élet a pszichiátrián
Lelkiismeretes munka, hivatás, újító ötletek, összeforrott csapat, odaadás, önzetlen támogatók… Talán már ennyi elegendő ahhoz, hogy azok arcára is mosolyt csaljanak, akiktől az emberek nagy része elhúzódik, közeledésüket ódzkodva fogadja, és legszívesebben a távolságtartást választja.
Kézimunka, tánc, sport, zene, ikonfestés, sütés-főzés, könyvtár, kisállatkert a betegek számára – a dicsőszentmártoni pszichiátrián mindaz megtalálható, amivel a kórházi élet egyhangúságából kizökkenthetik a beutaltakat. December elején adták át azt a központot, ahová belépve az otthon hangulatát idézhetik fel azok, akiknek emlékezetében él még a családi otthon. A városi kórház udvarán lévő pszichiátrián kezelt betegek számára ergoterápia-központot hoztak létre helyi vállalkozók támogatásával, nemrég nyolcvan új matracot is kaptak adományba külföldi támogatóktól, és ígéret van újabb adományokra, melyek a beruházások egyetlen biztos finanszírozási forrását jelentik. A pszichiátrián háromszázhúsz beteget kezelnek, közülük kétszáz krónikus és száz akut. „Ilyen intézmény nincs sok az országban, a beutaltak közül egyesek több mint ötven éve állandó lakói az intézetnek, mi etetjük, kezeljük, majd mi temetjük el őket, hisz sokuknak nincs vagy nem akar tudni róluk a családja” – mondta Megheşan Zsuzsanna, a városi kórház menedzsere, akinek szívügye a pszichiátriára beutaltak sorsa. Ezért tartotta fontosnak egy olyan központ létrehozását, ahol különböző tevékenységekkel kikapcsolódhatnak a betegek. A leromlott állagú pincehelyiséget önerőből felújították, és barátságos relaxációs központot alakítottak ki, ahol könyvtárat rendeztek be, ezenkívül konditermet, kézügyesség-fejlesztő tevékenységek számára különböző kellékekkel felszerelt helyiséget. Konyha is van, ahol felügyelet mellett süthetnek-főzhetnek a betegek, illetve relaxációs szoba plazmatévével, vadonatúj bútorzattal, pianínóval, de a kisállatkert sem hiányzik papagájjal, gyémántgerlicével, nyuszikkal, teknősökkel, amelyeket a betegek gondoznak.
Közös gulyásozás
A dicsőszentmártoni pszichiátria ergoterápia-központjában látogatásunkkor épp húsvétra hangoló tevékenységek zajlottak, de amint a betegek elmondták, tartottak már táncdélutánt is, a művészi előadóesten pedig könnyet csalt szemükbe a meghívott gyermek előadó zongorajátéka. „Gulyást főztünk és meghívtuk az igazgatónőt, aki leült és velünk evett, de zakuszkát és savanyúságot is tettünk el, a kórháztól kapunk hozzávalókat” – mondja egyik kézimunkázó, akiről nem is gondolná a kívülálló, hogy pszichiátriai kezelésre szorul. „Olyan jól érezzük itt magunk, mintha tizenegy csillagos szállodában lennénk, nem is kórházban, hanem üdülőhelyen. Naponta kétszer zuhanyozhatunk, ha kedvünk tartja, főzhetünk-süthetünk is a konyhában. Egészségügyi asszisztensként dolgoztam, így elmondhatom, hogy a higiénia szempontjából és az, ahogyan a betegekkel itt bánnak, példa nélküli. Jobb, mint otthon, ahol egy halomnyi házimunka várna” – mondta huncut nevetéssel, mintegy önmagát biztatva egyik beutalt, majd folytatta aprólékos munkáját, a papír virágszirmok készítését. „A legnagyobb meglepetés számomra a magyar pap látogatása volt és a zongoraest. Olyan szépen imádkozott, a lelkünkhöz beszélt, mindkét alkalommal sírtunk” – mondta asztaltársa, aki öt éve az intézmény lakója.
Emberibb bánásmód
Tavaly májusban az ENSZ emberjogi szervezete több romániai pszichiátriai intézetben is vizsgálódott, ezt az egészségügyi minisztérium próbálta titokban tartani, ennek ellenére sajtóforrásokból kiszivárogtak a hírek. Az országot az Európai Bizottság Emberjogi Szervezete azt követően ítélte el, hogy nyilvánosságra került, milyen embertelen körülmények között tartják a Dolj megyei Poiana Mare településen lévő intézetben kezelt betegeket, és az, hogy 2003-ban nyolcvan beutalt hunyt el gyanús körülmények között.
Emlékezetemből kitörölhetetlen marad a kényszerzubbonyban a „sárga ház” ablakaiból ordítozó elmebetegek látványa. Legtöbbször azért kiabáltak, hogy segítséget kérjenek a látogatóktól, ezért pedig verést kaptak az akkori ápolóktól, akiket sokszor a bámészkodók jelenléte sem zavart. Borsódzott a hátunk, ha gyerekként arra jártunk, mégis sokszor vitt arrafele a kíváncsiság, főleg vasárnaponként, amikor kórházi látogatás címén tárva volt a nagykapu.
– Nagyon sok negatív példáról hallani és olvasni az ország pszichiátriai intézményeiben uralkodó embertelen körülményekről. Mi a helyzet most a dicsői zárt osztályon? Tartanak-e ágyhoz kötözött beteget, aki önmagára, társaira vagy környezetére veszélyes? – tettem fel a kérdést az ergoterápiáról való távozásunk közben az intézmény vezetőjének.
– Hogy mit???! – kiáltott fel csodálkozva. – Most azonnal megyünk, megmutatom, hányan vannak megkötözve.
– Háát, nem is tudom, talán majd egy következő alkalommal – válaszoltam, és közben néztem a fotós kollégát, akinek hozzám hasonlóan nem akaródzott belépni.
Zárt osztály helyett megfigyelés
– Nem, nem, azonnal megmutatom, milyen a zárt osztály most. Valójában nem zárt osztálynak nevezzük, hanem megfigyelési, követési és kezelési részlegnek, így már a hangzása sem a régi – mondta, és határozott léptekkel vette arrafele az irányt.
És valóban, zárt ajtót vagy krízisszobában elkülönített, tomboló beteget legalábbis nem láttunk, nem hallottunk. Egy nagy teremben asztal körül ültek, beszélgettek, tévét néztek, vagy csak az ebédre vártak. Amint beléptünk, kíváncsian szemlélődő tömeg fogadott, egyesek az igazgatónőhöz siettek őt köszönteni és megkérdezni, hogy kik a kísérői? Meg kell-e védeniük tőlünk? Zsuzsanna az aggódókat megnyugtatta afelől, hogy nem vagyunk rossz emberek, hanem barátok, akik látogatóba érkeztek, így az a két-három „önkéntes testőr” is megnyugodott, egyesek kézfogással üdvözöltek, mások udvariasan be is mutatkoztak.
Az intézményvezetőtől megtudtuk, hogy káros hatásai miatt az elektrosokk-kezelést sem alkalmazzák már. „A betegek ha azt érzik, hogy emberszámba vesszük őket, a saját színvonalukra lehajolva megtaláljuk a megfelelő hangnemet, a személyzet pedig segíteni akar rajtuk és nem felsőbbrendűségét éreztetni a beutaltakkal, békésen tudnak élni. Nálunk megszűnt az ágyhoz láncolás vagy kikötözés, a kényszerzubbony, mindaz, amivel úgysem lehetett eredményt elérni, csupán kimerítették az emberkínzás tényét, amint azt egyes riportokban rejtett kamerával készített felvételeken bemutatták. Egyébként legtöbben olyanok, akár a gyerekek, a gondoskodó szeretetet, figyelmet hűséggel, ragaszkodással hálálják meg” – összegzett a kórház menedzsere.
SZER PÁLOSY PIROSKA
Népújság (Marosvásárhely)

EMKE-díjazás Marosvásárhelyen
Lelkészi hivatás és népszolgálat
A Marosvásárhelyi Evangélikus Lutheránus Egyházközség templomában április 12-én, szerdán ünnepélyes keretek között nyújtottak át az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete részéről oklevelet négy lelkipásztornak népnevelő, hagyományőrző, közösségépítő tevékenységük elismeréseként. Oklevelet vehetett át Papp Noémi evangélikus, Kántor Attila református, Kecskés Csaba unitárius és Sebestyén Péter római katolikus lelkész. Amint Kilyén Ilka, az egyesület elnöke felvezetőjében kifejtette, ezúttal új helyszínen, a szépen felújított evangélikus templomban tartják a hagyományos EMKE-díjazást, és nem véletlenül, ugyanis az idei díjak átadása a lelkipásztorok munkája iránti megbecsülést jelzi. A reformáció ötszázadik évfordulójának is szerepe volt a díjazott lelkipásztorok kiválasztásában, ezáltal is hangsúlyozva az egyház identitás- és kultúramegőrző szerepét, az elismerés ugyanakkor a gyülekezeteknek is szól. Az okleveleket Kilyén Ilka színművésznő, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke és Ábrám Zoltán, a szervezet közép-erdélyi régiójának alelnöke nyújtotta át, aki elmondta, hogy szombaton Kolozsváron az EMKE országos elnöksége is okleveleket nyújtott át, melynek keretében Nagy Miklós Kund, lapunk munkatársa
és volt főszerkesztője munkásságát Spectator díjjal jutalmazták. Amint az EMKE elnöke hangsúlyozta, nagy súly nehezedik a lelkészek vállára ébren tartani mindazt, amit a rendszerváltás eufóriájában elfelejtett a társadalom, a nemzeti öntudat ápolása és átadása főleg az ő térfelükön és általuk valósítható meg annak dacára is, hogy lassan úgy tűnik, a keresztény hit válságba került. A lelkészek munkáját a pisztrángok életéhez hasonlította, amelyek az árral szemben úszva, dacolva a nehézségekkel is, végül célba érnek. Papp Noémi evangélikus lelkipásztor méltatásában elhangzott, hogy háromgyermekes édesanyaként is jelen van a város fontos közművelődési eseményein, és szívvel-lélekkel helytáll ott, ahová az Isten rendelte őt. Kis létszámú, de élni akaró evangélikus közösségben szolgál, ahol első perctől a nemzeti öntudatra ébredést tartotta fontosnak. A lelkésznő az „Örömöt szerzett szívemnek az Úr” bibliai igével köszöntötte az egybegyűlteket. Kántor Attila református lelkipásztor méltatásában a lelkész házaspár népszolgálatát – a Harangvirág tábor, a Hit és Fény, a diakóniai szolgálat, hagyományápolás – emelte ki szolgatársa. Az oklevél átvételét követően a felsővárosi református lelkipásztor köszönetét fejezte ki, hangsúlyozva, hogy „a szolgálat lehetősége a legnagyobb bér”. Kecskés Csaba kövesdombi unitárius lelkipásztor méltatása során elhangzott az a nagyszülői és szülői örökség, az emberek iránti mély tisztelet és szeretet, lelkészi szolgálat és népszolgálat, amit útravalóként kapott családjától. Sebestyén Péter római katolikus lelkipásztor méltatásában szolgatársa hangsúlyozta, hogy a pap és székelymagyar ember nem választható külön a díjazott személyében, ugyanis egyszerre szolgálja Istent és a népét a tizenöt kötetes egyházi író. Méltatója feltette a kérdést, hogy befejezettnek tekinthető-e a reformáció? Amint okfejtésében elhangzott, sok még a tennivaló, ezért valójában nem tekinthető befejezettnek a hitújítás. Az eseményt Kilyén Ilka színmű- vésznő szavalata és a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes előadása tette hangulatossá, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetének díjazási ünnepségét a Himnusz közös eléneklésével zárták
Szer Pálosy Piroska / Népújság (Marosvásárhely)

Túlcsorduló szívek tánca
Májusfa néptánctalálkozó Udvarfalván
Szombaton, május 13-án tartották Udvarfalván a Májusfa néptánctalálkozót, amelyen Maros és Hargita megyei néptánccsoportok és anyaországi hagyományőrző együttes is fellépett.
A negyedik alkalommal szervezett Májusfa néptánctalálkozó szervezője a közigazgatásilag Marosszentanna községhez tartozó udvarfalvi Aranykalász néptánccsoport, amelyet a település Kicsikút Egyesülete és helyi vállalkozók támogattak. Az eseményen kilenc néptáncegyüttes vett részt, vendégmeghívott az anyaországi testvértelepülés, Györköny német néptánccsoportja volt. A kitartó májusi eső „belezuhogott” a szervezők ötletébe, a falu központjától a szabadtéri színpadig tartó ünnepi felvonulás látványától ezúttal megfosztotta a jelenlévőket. A borongós, hűvösre forduló esős idő azonban nem nyomta rá bélyegét az együttestagok hangulatára, a viszontlátás örömével köszöntötték egymást, életvidám bemutatkozásukat a helyi művelődési otthonban tartották meg, a jó hangulatú együttlétet pedig táncházzal zárták.
„Ha a szíved csordultig telt, akkor már nem beszélsz – hanem énekelsz. És ha a szíved túlcsordul, akkor már nem énekelsz – hanem táncolsz”– köszöntötte alkalomhoz illő idézettel a művelődési házat zsúfolásig megtöltő táncosokat és közönséget László Ildikó alpolgármester, aki egyben a szervező Aranykalász néptánccsoport fáradozását méltatta. Örömét fejezte ki amiatt, hogy negyedik alkalommal is megszervezhették a néphagyományukat éltető tánccsoportok találkozását, bemutatkozását és ismerke-dését. A helyi református lelkipásztor, Szabó Árpád áldásában arra kérte a találkozó résztvevőit, hogy vidámítsák fel a közönséget a szomorkás, esős idő ellenére, egy bibliai idézettel élve: „aki mást felüdít, az maga is felüdül”.
A közönség kedvencei – a picurkák
Mintegy vezényszóra üdítette fel a zsúfolásig telt kultúrotthont az első fellépő csoport, az udvarfalvi óvodások előadása. A háromévesektől nagycsoportosokig terjedő gyermeksereg korosztályukat meghazudtoló önbizalommal adta elő népi gyermekjátékokkal tűzdelt előadását. Az őket követő gyermekegyüttesek és pedagógusaik munkáját is elismerés illeti, nemkülönben a felnőttcsoportok profizmusát, helyszűkében nehéz volna mindeniket méltatni. De az a huszonhat óvodás – akik közül egyeseken a pelenkát a szépen keményített tenyérnyi magyar népviselet rejtette csak el, de nem hiányzott az alkalomhoz illő parányi fekete vagy fehér lakkcipő és fehér harisnya sem az arasznyi hurkákról – mosolygó napsütést varázsolt a terembe odaadásukkal, szívből és tele torokból énekelt népi gyermekdalaikkal. Amint a három óvónő – Kónya Sebe Emőke, Domahidi Melinda és Kelemen Ilona – kérdésünkre kifejtette, erre a néptáncfesztiválra kimondottan nem kellett készülniük. Azokat a népi gyermekjátékokat mutatták be a színpadon, amelyeket az óvodai program keretében naponta eljátszanak. „Ezekkel a gyermekjátékokkal a mozgékonyabb gyerekek figyelmét is le lehet kötni, és a legtöbb tevékenységbe bevisszük az éneklést. Tele van az életünk énekkel” – nyilatkozták a megszólított óvónők.
Böndör Tibortól, a Tolna megyei Györkönyből érkezett Glöckner János Német Nemzetiségi Tánccsoport vezetőjétől megtudtuk, hogy húsz éve alakult hagyományőrző csoportjuk sváb és német táncokat ad elő. A tizenöt fős néptánccsoport a legváltozatosabb korosztályokból tevődik össze, vannak tizennégy évesek, de idősek is, akik továbbadják hagyományaikat az ifjaknak. A fiatalabb nemzedék sem ódzkodik a néptánctól, nyolc-tizenkét évesek is csatlakoznak, esetenként az anya a fiával táncol. A tánccsoportot a Györkönyi Hagyományőrző Egyesület működteti, ugyanakkor a német kisebbségi önkormányzat is támogatja tevékenységüket, melynek célja a német identitás megőrzése.
A házigazda Aranykalász néptánccsoport vezetője, Mezei Károly elmondta, hogy a tíz párból álló udvarfalvi néptánccsoport hat éve alakult, a tagok önerőből tartják fenn. A Májusfa néptánctalálkozót saját és a lelkes helyi vállalkozók anyagi támogatásával sikerült megrendezni. Hangsúlyozta a hasonló találkozások fontosságát a hagyományőrzés terén, azt, hogy ismerkedhetnek és egymás táncait, kultúráját is megismerhetik a csoportok. Demeter József, a helyi tánccsoport tagja kiemelte, hogy a Májusfa néptáncfesztivál névválasztása nem véletlen, a tavasz hírnökeként döntöttek e jelképes név mellett. A néptánccsoport tagjai negyven-ötven éves házaspárok, meghívott oktatóktól sajátítják el a különböző tájegységek táncrendjét. A településen nincs hagyománya a májusfaállításnak, de a szabadtéri színpad elé felállították a természet újjászületését jelképező májusfát, az ifjúság Európa-szerte ismert szimbolikus kellékét.
SZER PÁLOSY PIROSKA / Népújság (Marosvásárhely)

Július 11–17. között lehet iratkozni
Államvizsga a Sapientián
Július a vizsgák és beiratkozások időszaka. A Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karán július 5-én az automatizálás és alkalmazott informatika szak végzős diákjai államvizsgáztak.
Amint az államvizsgát követő sajtótájékoztatón elhangzott, július 11-étől 17-éig lehet beiratkozni az egyetemi alapképzésekre munkanapokon 9–16 óra között, a tavalyhoz hasonlóan pedig bizonyos szakokon írásbeli vizsgákat szerveznek annak érdekében, hogy felmérjék a jövendőbeli hallgatók képességeit, általános műveltségét, megelőzendő a későbbi lemorzsolódást. Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora kifejtette: a harmincegy szak alapképzésen és a tizenkét szak mesterképzésen megfelelő kínálatot nyújthat az erdélyi magyar közösség számára. A mesterképzések mellett pedig a magyarországi egyetemekkel közösen indított doktori képzések – pl. Kolozsváron – a harmadik szint kiépítését jelzik a Sapientián, ezzel az egyik cél az egyetem jövendő előadóinak utánpótlását biztosítani. Amint a rektor hangsúlyozta, ez nem azt jelenti, hogy a Sapientia megkezdte a doktori iskolákat működtetni, ahhoz ugyanis számos feltételt kell teljesíteni, de a magyarországi egyetemek doktori iskoláival közösen elindítva ezt a programot, megteremtik a feltételeket a doktori képzésekhez. Újdonság, hogy magyarországi egyetemek a kihelyezett tagozatokon, vagyis az itt doktoráló fiataloknak ösztöndíjakat biztosítanak, ami azt jelenti, hogy bekapcsolhatók a tudományos kutatómunkákba is, ami a jövendő kollégák nevelését célozza. Az írásos felvételi vizsgákkal kapcsolatosan dr. Dávid László elmondta, hogy a felvételizőnek megméretési lehetőséget biztosítanak annak érdekében, hogy egy adott szinttel kerüljön be az egyetemre. „Becsületesebb, ha már a felvételi vizsga során eldöntheti, hogy a választott szak számára valóban megfelelő-e, ezáltal nem veszít el egy évet, ha menet közben ráébred, hogy
számára esetleg túl magasak a követelmények. Felmérjük a tudásukat, és ha már bejutottak, segítünk nekik felfejleszteni őket arra a szintre, hogy tudják elvégezni az egyetemet.” Amint a rektor elmondta, a meghirdetendő helyek száma a tavalyihoz képest nem változott, nagyjából picivel több mint fele műszaki jellegű szak, felénél valamivel kevesebb a humán. A tandíjmentes helyeket teljesen elfoglalják, a tandíjas helyek pedig a többi egyetemhez viszonyítva jóval olcsóbbak, mint az átlag egyetemi tandíjas helyek. Az évi 400 és 750 eurós tandíjak valójában részhozzájárulásnak tekinthetők. Az idén a megfelelő humán erőforrás hiányában még nem indítanak erdőmérnöki és építőmérnöki kart, annak ellenére, hogy tervezték; remélik, jövőre sikerül ezt a tervet is megvalósítaniuk.
Igazi egyetem hírében
Két szak diákjainak államvizsgája zajlott szerdán délelőtt, az automatizálás és az alkalmazott informatika és műszaki informatika szakon. Alkalmazott informatikusok azok a szakemberek, akik telefonokra különböző hasznos alkalmazásokat fejlesztenek, mint pl. közhasznú elektronikai vagy orvosi alkalmazásokat stb. – magyarázta a rektor. 22-en végeznek az automatizáláson és 27-en a műszaki informatikán, a számítástechnikán. A meghirdetett helyek száma 40 volt mindkét szakon, az első évben a lemorzsolódás nem volt olyan mértékű, mint az azelőtti években, amikor hozzávetőleg tizenvalahányan államvizsgáztak le sikeresen. „Az idén kimondottan jó hallgatókkal dolgoztunk. Majdnem minden hallgatónak olyan gyakorlati megvalósítás van a tarsolyában, amely egy sikeres vállalkozás kezdete lehet. Nemrég a 2007-ben végzett hallgatók tízéves találkozóján visszaköszöntek azok az elvek, amiket az egyetem adott, éspedig az itthon boldogulás lehetősége, az, hogy szülőföldjükön is érhetnek el rendkívüli megvalósításokat. A találkozón a bemutatkozások során kiderült, hogy az eltelt tíz évben a környékbeli cégek műszaki vezetését lassan a Sapientia hallgatói veszik át. Innen lesz egy egyetem igazi egyetem, ez a bizonyítéka annak, hogy érdemes volt itt tanulni” – mondta az egyetem vezetője.
A duális képzés bevezetése a cél
Felvetésünkre, hogy a kolozsvári műegyetem oktatóit is bevonták a vizsgabizottságba, megtudtuk, hogy nem lenne kötelező meghívni külső tagokat, de a nyitottságnak megvan a maga hozadéka. „Azért hívjuk meg a legjobb színvonalú műegyetemek professzorait minden évben, hogy lássák, mi történik a Sapientián. Ennek megvan az eredménye, mivel a kolozsvári műegyetem is vállalja a partnerséget bizonyos kutatásokban, ami egyben a hosszú távú együttműködés kialakításához járul hozzá. A Sapientián végzett diákok nagyon jól megállják a helyüket a cégeknél, amelyek közül egyesek hallgatóinkat már egyetemista korukban megkeresik. Együttműködési szerződéseket kötünk cégekkel gyakorlati és kutatási téren egyaránt, a magyarországi gyakorlat alapján pedig a duális képzést vezetnénk be akkor is, ha annak itt még nincs megteremtve a törvényes háttere” – hangsúlyozta a rektor. Amint megtudtuk, az egyetem akkreditálása óta az okleveleket a Sapientia adja, az alapképzés és mesterképzés oklevelei egyaránt elismertek, akárcsak bármelyik hazai egyetemé. Amint Domokos József, a villamosmérnöki tanszék vezetője kérdésünkre elmondta, a napokban három szakon zajlik az államvizsga: az eddig említettek mellett az infokommunikációs hálózatok és rendszerek, közismertebb nevén a távközlés szakon is. Két próbából tevődik össze a végső megméretés: az első a szóbeli vizsga, amelynek során a mérnöki alapismereteket mérik fel, valamint a megfelelő szak szakismereteiből vizsgáznak, valamint az államvizsga-dolgozat megvédése, ami gyakorlati megvalósításból áll. A gyakorlati megvalósítások között szoftveres programokat vagy hardver elektronikai áramkörök megépítését és programozását említette a tanszékvezető, ugyanakkor egy 50-60 oldalas államvizsga-dolgozat ledokumentálását. Jelenleg a marosvásárhelyi egyetemen 1.200 hallgató van, valamivel több mint fele, kb. 600-700 nem marosvásárhelyi lakhelyű, akik többnyire műszaki szakokra, kertészmérnökire, közegészségügyi szakra iratkoztak, de magyarországi és szlovákiai diákjuk is van. A műszaki és fordító-tolmács szakokon alapképzésen az írásbeli felvételi vizsgát július 19-én tartják. A négy mesterszak esetében a jelentkezés két nappal rövidebb, mivel a mesteri képzések írásbeli vizsgája július 17-én zajlik. A felvételivel kapcsolatos bővebb tájékoztatás a kar www.ms.sapientia.ro honlapján vagy a felveteli@ms.sapientia.ro elektronikus postacímen kapható.
Szer Pálosy Piroska / Népújság (Marosvásárhely)

A múlt megmentői
Nyárádkarácson
Anyaországi támogatásból felújított épület
Augusztus második hetében, a falunapok keretében adták át Somosdon a felújított közösségi házat, az egykori tanítói szolgálati lakást.
Amint a polgármester hangsúlyozta, a Somosdi Falunapok egyik színfoltja az 1903-ban épült tanítói lakás használatba adása volt. Az eredeti elképzelés szerint tájház épült volna, majd a terv kibővült, és a közösségi együttléteknek otthont adó közösségi házat alakítottak ki.
Henter György lelkipásztor a kiállított fotók előtt a néhai Demeter András tanító atyai szigorral és pálcával körített oktatási módszerét említette, amivel életre szóló emberségre, tiszteletre nevelt. „Amikor hallottam, hogy le akarják bontani az egykori tanítói lakást, megdobbant a szívem, mert ilyen jellegű építési stílusú vályogház aligha van még a faluban, ezért a megőrzését és felújítását tűztem ki célul. Egy olyan tájház jellegű közösségi ház megvalósítását, amelyet programokkal, élettel lehet megtölteni” – hangsúlyozta a lelkipásztor. Nagy László és Sipos Sándor, a projekt két kezdeményezője kérdésünkre elmondta, hogy egy soron kívüli pályázás révén jutottak anyaországi támogatáshoz. Élő tájház jelleget szeretnének létrehozni, ahol közösségi programokat lehet szervezni.
A teljes alapot meg kellett erősíteni, mert nagyon rossz állapotban volt, a kerítés és a Székelytompáról megvásárolt több évtizedes, rozoga székely kapu restaurálása ugyancsak költséges munkával járt. Mint elmondták, az ingatlan felújítása nem valósulhatott volna meg Henter György református lelkipásztor közbenjárása nélkül.
Mivel az egykori tanítói lakás az egyház tulajdonában van, felújítására a helyi Cornus-Som Egyesület nem pályázhatott, a projekt lebonyolítójaként az egyház neve szerepelt, a kiadásokat úgy el tudták számolni. Amint hangsúlyozták, az öreg ház megmentésének eszmei értéke van, egyesek szerint 1903-ban épült, mások szerint jóval korábban építették, abban az évben csupán a zsindelytető helyett került cseréptető az épületre. A közösségi házzal alternatívát nyújtanának a fiatalságnak a szabadidő kellemes eltöltésére, hogy ne a kocsmák legyenek a fő szórakozóhelyek. A befejezéshez szükséges összeget helyi támogatásokból próbálják összegyűjteni. A tájházban emléktárgyakat szeretnének kiállítani, bemutatni az egykori emberek életét, a tárgyi emlékek mellett ugyanakkor a tájszavak egybegyűjtésének gondolata is foglalkoztatja a faluból elszármazott lelkipásztort. A közösségi házban Az én Somosdom címet viselő szerény fotókiállítást tekinthettek meg a jelenlévők, mely a település életéből megörökített pillanatképekből állt össze. Sipos Katalin tájékoztatott a gyerekeknek és fiataloknak szánt első közösségi nap eseményeiről. Délelőtt a kicsik számára népi gyermekjátékokat tanítottak és zeneóvodát szerveztek, délután kézműves-tevékenységekkel: nemezeléssel, népi festéssel, gyurmázással foglalatoskodtak. Délután a felnőttek bográcsoztak, este pedig tábortűz mellett szórakoztak.
SZER PÁLOSY PIROSKA / Népújság (Marosvásárhely)

Csendes emlékezés
Október 6-i gyásznap a Postaréten
Az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezete október 6-án, pénteken délután a Székely vértanúk emlékoszlopánál, a marosvásárhelyi Postaréten tartott megemlékezést az aradi tizenhárom vértanú kivégzésének 168. évfordulóján.
Kossuth Lajos 1890-es beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte, ahol a magyar hadsereget vezető katonai elit – magyar, szerb, német, örmény – tagjai Jézushoz hasonlóan vértanúhalált szenvedtek – hangzott el Lőrincz János református esperes beszédében is. A Magyarország első miniszterelnöke, Batthyány Lajos, valamint az Aradon 1849. október 6-án kivégzett vértanúk – Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezić Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Lenkey János, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József és Török Ignác – mellett az egybegyűltek arra a több tízezer katonára és civil áldozatra is emlékeztek, akik a magyar forradalom és szabadságharc során vesztették életüket.
Rendkívüli alkalommá mindenekelőtt az tette a megemlékezést, hogy az RMDSZ-vezetők úgy döntöttek, ezúttal legyen a polgároké, a marosvásárhelyi magyaroké a főszerep, ezért a civil szféra tagjainak adták meg azt a lehetőséget, hogy megemlékező beszédeiket elmondják. Bálint Örs műsorvezető elsőként a csíkszeredai főkonzulátus képviselőjét, Soós Zoltán konzult mutatta be az egybegyűlteknek, aki beszédében arra emlékeztetett, hogy 2001 óta Magyarországon hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánították október 6-át. Kiemelte a különböző származású és hátterű vértanúk etnikai sokféleségét, akiket az áhított szabadság helyett kivégeztek, de akik annak reményében haltak meg, hogy a vérrel öntözött földből új élet fakad, ezáltal vértanúhaláluk az utókor számára példakép marad.
Az RMDSZ beszédpályázatot hirdetett közép- és főiskolások számára, a beérkezett pályázatok közül a legjobbnak ítélt szónoklatot a Bolyai Farkas Elméleti Líceum XII.-es diákja, Hamar Márk Roland mondta el. Költői kérdéssel indította beszédét: Miért vagyunk itt? – tette fel a retorikai kérdést, amelybe szervesen ékelődött annak felvetése, hogy mások miért nem jöttek el, ünnepi beszédében pedig az őt és a kortársait foglalkoztató gondolatokat és érzelmeket feszegette.
Magyarok és nem magyarok
Hajdu Zoltán történelemtanár a magyar forradalom és szabadságharc elfojtásáról és a forradalom utáni könyörtelen megtorlás áldozatairól beszélt. Az Európán végigsöprő 1848-as szabadságharc a megsemmisítő katonai fölény következtében bukott meg. 1849 őszén az Aradon végrehajtott katonai elit kivégzése mellett – mellyel példát akartak statuálni – közel százhúsz embert végeztek még ki. A szabadságharc ugyan elbukott, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló, mert a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség kivívását nem lehetett meg nem történtté tenni, ami végül 1867-ben valósulhatott meg. A mártírok a történelem igazi győztesei, mert 168 éve rájuk emlékezik az utókor, nem pedig az akkori legyőzőiket dicsőítik – hangzott el a tömör összefoglaló végkövetkeztetéseként. Az orosz intervenciós csapatok előtti világosi fegyverletétel sértés volt az osztrák császári oldal számára, ugyanis ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete egyértelműen az lett volna, hogy a szabadságharc elbukott. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy a bécsi udvar a tiszteket megillető lőpor és golyó helyett kötél általi halálra ítélte őket.
A megemlékezés színvonalát Szabó Előd, a Titán zenekar szólistájának előadása emelte, aki az alkalomhoz szervesen illeszkedő Magyar jakobinus dala című vers megzenésített változatát adta elő: „Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz/Végül egy erős akarat?/Hiszen magyar, oláh, szláv bánat/Mindigre egy bánat marad./Hiszen gyalázatunk, keservünk/Már ezer év óta rokon./Mért nem találkozunk süvöltve/Az eszme-barrikádokon?” – tolmácsolta Ady Endre örök érvényű sorait az előadó.
A megemlékezésre többnyire középkorúak és az idősebb korosztályt képviselők gyűltek össze. A Marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum tizedik osztályosai, akik pedagógusaik kíséretében érkeztek, üde színfoltot jelentettek a postaréti borongós-szomorkás délutánban, akárcsak Köllő Magor, a Bolyai Farkas középiskola tizenkettedikes diákjának előadása. A közösen elmondott Miatyánkot követte a koszorúzás, a méltóságteljes rendezvény pedig a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget. Szer Pálosy Piroska / Népújság (Marosvásárhely)