"Szentkirályi Miklós Munkácsy-díjas festőművész, restaurátor-szakértő, a Magyar Restaurátorok Egyesületének elnöke nem először jár hivatalos minőségben Aradon. Kollégájával, Osgyányi Vilmos szobrászművész restaurátorral a Szabadság-szobor helyreállításának munkafázisaiban hasznos szakmai tanácsokkal látták el fiatalabb erdélyi kollégáikat. A restaurátorok jó munkát végeztek. /Budapesti szakértői vélemény. Jó kezekbe került a Szabadság-szobor restaurálása. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./"

A restaurálás művészete
A restaurálás művészete címmel nyílt tárlat Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Lovagtermében tegnap. A kiállított pannókon Kárpát-medencei restaurátori munkák történetét mutatják be.
Láthatóak falképek, szárnyasoltárok, táblaképek, kőfaragványok, a magyar koronázási palást és még egy motorkerékpár is. Erdélyből a gyulafehérvári Lázói-kápolna, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport, Fardusz János alkotása, a kisszebeni evangélikus templom három oltára, valamint restaurálási folyamatuk néhány pillanatképe jelenik meg. Dokumentálták Munkácsy Trilógiájának, Than Mór Attila lakomája című olajfestményének helyreállítási folyamatát is.
A nagyszámú érdeklődőt Vargha Mihály múzeumigazgató köszöntötte. Czimbalmos Attila, a vándorkiállítás erdélyi körútját szervező Gyergyószárhegyi Kulturális Központ igazgatója, restaurátor elmondta, az anyag székelyföldi példákkal is bővül: a csíkkarcfalvi és csíkmenasági római katolikus, a székelydályai református és a székelyderzsi unitárius templom restaurálását bemutató pannókkal. Szentkirályi Miklós, a Magyar Restaurátorok Egyesületének elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a tárlat kurátora elmondta, a kiállítás célja ismeretterjesztés, a megoldási lehetőségek közvetítése nemcsak szakembereknek, hanem laikusoknak is. A restaurálás nem mesterség, hanem magatartási forma, mellyel értékeinket őrizzük meg, és adjuk át a következő nemzedékeknek. A restaurálás etikája megismertetni a műtárgyat, felhívni a figyelmet állapotára, veszélyforrásaira. Eredeti formájába kell visszaállítani a műtárgyat, de ha ez nem lehetséges, konzerválni kell, lehetőleg minél kevesebb kiegészítéssel. A restaurátor nem alakíthatja át, nem fejezheti be a művet. Az információmegosztás etikai értelemben is fontos, hangsúlyozta a szakember. Szentkirályi Miklós levetített egy filmet Tiziano nemrég előkerült festményéről, melyen Mária bemutatja a kis Jézust Szent Pálnak. Érdekes megvilágításba került a kép, hiszen az infravörös átvilágítás kimutatta, Tiziano átfestette művét, a kardjára támaszkodó páncélos katona helyett előbb egy feltűrt ingujjú, írótollat és könyvet tartó evangélista jelent meg. A vándortárlat Budapestről indult, járt Felvidéken, Vajdaságban, még Szófiában is. Erdélyben Csíkszereda után a második állomása Sepsiszentgyörgy. Itt egy hónapon át tekinthető meg.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vándortárlat nyílt a Kultúrpalotában
A restaurálás művészete
Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota előcsarnokában A restaurálás művészete címmel a Magyar Restaurátorok Egyesületének munkáiból nyílt vándortárlat, mely Kárpát-medencei műtárgyak restaurálásának történetét mutatja be.
A Magyar Restaurátorok Egyesülete és a Pro Arte et Natura Alapítvány által létrehozott vándortárlat, mely erdélyi munkákat is tartalmaz, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Olasztelek után Marosvásárhelyen két hétig, május 10- éig tekinthető meg. A kiállított posztereken az eredeti állapot leírásától a restaurálás végeredményéig vezető utat ismerhetik meg a látogatók a 28 darab kimagasló jelentőségű restaurátori munka folyamatának bemutatásával. Így Tiziano festményének vizsgálatától a Munkácsy-trilógia embert próbáló restaurálási feladatáig, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport, illetve a gyulafehérvári Lázói-kápolna reneszánsz kőfaragványainak felújításáig nyomon követhető a szakmai hozzáértés.
A kiállítást a házigazda, Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója nyitotta meg, majd Czimbalmos Attila, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ elnöke, illetve Szentkirályi Miklós, a Magyar Restaurátorok Egyesületének elnöke beszélt a vándorkiállítás céljairól.
Amint a budapesti székhelyű szakmai tömörülés elnöke, Szentkirályi Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia tagja elmondta, a kiállítás célja ismeretterjesztés, a megoldási lehetőségek közvetítése szakemberek és laikusok számára egyaránt. "A restaurálás nem mesterség, hanem magatartásforma, mellyel értékeinket őrizzük meg, és adjuk át a következő nemzedékeknek. A restaurálás etikája megismertetni a műtárgyat, felhívni a figyelmet állapotára, a veszélyforrásokra. A műtárgyat eredeti formájába kell visszaállítani, amennyiben ez nem lehetséges, a konzerválás útját kell választani, lehetőleg minél kevesebb kiegészítéssel. A restaurátor nem alakíthatja át, nem fejezheti be a művet" – hangsúlyozta a szakember.
A Pro Arte et Natura Alapítvány a nemzeti összetartozás jegyében az erdélyi történeti és kulturális örökség elkötelezett támogatója. A jelenlegi kiállítással a felelősségteljes restaurátorművészetet szeretnék megosztani a közönséggel, a műtárgyvédelmi szakemberekkel, de azokkal a döntéshozókkal is, akik felelősek a kulturális örökség fennmaradásáért. Mint elhangzott, a restaurátorok egyesületének speciális egyetemi oktatásban részesült művészeket tömörítő szakembercsoportja a teljesség igénye nélkül próbálja közvetíteni a restaurátorok tevékenységének időutazással felérő munkáját, a legváltozatosabb témákat megjelenítve.
A pannókon festmények, szárnyas oltárok, táblaképek, kőfaragványok, a magyar koronázási palást, a gyulafehérvári Lázói-kápolna, a kolozsvári Mátyás- szoborcsoport, a kisszebeni evangélikus templom három oltára, valamint restaurálási folyamatuk néhány pillanatképe jelenik meg, de leírták Munkácsy trilógiájának, Than Mór Attila lakomája című olajfestményének helyreállítási folyamata nagyobb lépéseit is.
Czimbalmos Attila, a vándortárlat erdélyi körútját szervező Gyergyó-szárhegyi Kulturális Központ igazgatója, restaurátor elmondta, a kiállítás Budapestről indult, majd Felvidék, Vajdaság után hozták el Erdélybe. A folyamatosan gazdagodó vándortárlat a csíkkarcfalvi és csíkmenasági római katolikus, a székelydályai református és a székelyderzsi unitárius templom restaurálását bemutató pannókkal bővül majd.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Az Aradi Kultúrpalota kincsei
Mi lesz Feszty triptichonjával?
Ha ma a képzőművészet iránt érdeklődő magyar a Feszty nevet hallja, mindenekelőtt a Magyarok bejövetele c. monumentális, a Szeged közelében, Ópusztaszeren kimondottan e célra épült rotondában (körcsarnokban) elhelyezett monumentális alkotásra gondol. A körkép műfajának bőven voltak ugyan előzményei Európában, magyar vonatkozásban mégis az első volt, és az éppen 120 éves, sok hányattatást megért festmény restaurálás utáni újbóli felállítása (1995) óta hatalmas tömegeket vonz.
Kevesebben tudják azonban, hogy Feszty Árpád (1856–1914) egyik jelentős alkotása, az ugyancsak monumentálisnak nevezhető Krisztus temetése c. hármas kép Aradon található. Feltekerve, a múzeum raktárában, és pillanatnyilag senki nem tudja, milyen állapotban. A hasonló művek sorsából kiindulva egészen biztos, hogy sérülten, alapos restaurálásra szorulóan.
Vannak még idős aradiak, akik annak idején látták „élőben”, falon az Aradi Kultúrpalotában lévő (időközben elköltöztetett) szépművészeti múzeumban a hatalmas méretű (400x312+600+312 cm, azaz négy méter magas, 12,24 méter hosszúságú) festményt. A kommunista diktatúra korszakában egy ideig, mondhatni furcsa módon, megtűrték, bibliai, vallásos ihletettsége dacára, aztán 1959-ben letakarták, majd eltávolították a kiállítási teremből.
Van-e mód, lehetőség arra, hogy az aradi múzeum egyik kivételes, magyar vonatkozásban a Szabadság-szobor mellett talán legjelentősebb művészeti értéke újból a falra, a közönség elé kerüljön?
A kérdésre ma, 2016 májusában nem könnyű és nem kockázatmentes válaszolni. Minthogy az Arad – Európa Kulturális Fővárosa 2021 projekt keretében a festmény restaurálása és újbóli közkinccsé tétele is szerepelt, igennel felelhetnénk. A projekt azonban elbukott, és ki tudja, hogy Arad következő városvezetése miként viszonyul majd a kérdéshez? Egyértelmű, hogy ez alkalommal sem a művészi értékről, hanem egyéb meggondolásokról van szó.
A péntek késő délután az Aradi Városháza dísztermében (zsúfolt ház előtt) megrendezett összejövetel – a Kölcsey Egyesület újabbkori harmadik konferenciája – a triptichonról szólt.
Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület titkára bevezetője után Bognár Levente aradi alpolgármester azt emelte ki, hogy a város kulturális értékeit az itt élő nemzetiségek közösen hozták létre, Jankó András Kölcsey-elnök azt fejtegette: lehet, hogy a mai jeles nap lesz, mert megmozdul valami a kép körül, és mások is felfigyelnek rá. A magyar kormány által meghirdetett lehetőségre a Kölcsey Egyesület májusban pályázatot nyújtott be. Fekete Károly elmondta: a megyei múzeum egykori munkatársától, Szabóné Ferencz Irmától „örökölte meg” a triptichon ügyét, és ismertette, hogyan került a kép a városba: az Aradi Kultúrpalota megnyitására a Magyar Szépművészeti Múzeum által itt letétbe helyezett képzőművészeti alkotások között volt. Két szemtanú szerint az 1950-es években itt állomásozó, múzeumlátogatásra vitt szovjet kiskatonák térdre borulva imádkoztak előtte...
Görbe Márk budapesti művészettörténész a triptichon megszületésének körülményeiről és alkotójáról tartott igen érdekes előadást, Puskel Péter aradi helytörténész (előrebocsátva, hogy ő még látta a falon az alkotást a Kultúrpalotában) a kép sorsáról és utóéletéről szólva elmondta: amikor a Szépművészeti Múzeum 73 műalkotást Aradon letétbe helyezett, akkor a hármas kép értékét 232 ezer koronára becsülték – 250 ezer volt eredetileg a Kultúrpalota felépítésének (utóbb jócskán meghaladott) költsége.
Ódry Mária festőművész, restaurátor egy XVIII. századi oltárkép általa végzett restaurálásáról, Matúz András ugyancsak a resturálásról szólt, Szentkirályi Miklós, a neves restaurátor, a Magyarországi Restaurátorkamara elnöke egy művészeti alkotás helyreállításának nemcsak gyakorlati, hanem elvi kérdéseiről is beszélt, támogatást ígérve arra az esetre, ha Feszty-hármas kép restaurálásra kerülne.
A Municípiumi Kulturális Központ által támogatott színvonalas konferencia végén kiosztották Az Aradi Kultúrpalota kincse, Feszty Árpád triptichonja c. kétnyelvű művet, amely a konferencián elhangzott előadások bővebb szövegét tartalmazza, kiegészítve Juhász Bélának Ódry Máriával és Matúz Andrással készített interjúinak egy-egy részletével, valamint Andó Andrásnak a triptichon lehetséges jövőjéről írott cikkével.
A Kölcsey Egyesület Fecskés sorozatának 34. kötetét Jankó András szerkesztette, olvasószerkesztő Fekete Károly, tördelő Nagy István. Gratulálunk hozzá!
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Civilszervezetek közötti gyümölcsöző együttműködés
A Feszty-körkép Alapítvány elismerése Jankó Andrásnak
Tekintve, hogy a Feszty-körkép Alapítvány 2016-ot, a festőművész születésének a 160. évfordulóját Feszti-évvé nyilvánította, idén nagyszabású ünnepségsorozattal emlékeztek meg az alkotóról és műveiről. Év elején, egyik rendezvényüket Kolozsváron tartották, amelyen részt vett Jankó András, az aradi Kölcsey Egyesület elnöke is, aki megismerkedett az alapítvány tagjaival. Utóbbiak szorgalmazták a további együttműködést, lévén, hogy a két civilszervezet küldetése sok tekintetben hasonló, ezért egymást támogathatják. Az együttműködés hamar meghozta gyümölcsét, ugyanis az Alapítvány vezetőségének a közreműködésével Jankó András megismerte Szentkirályi Miklós restaurátort, aki a Kölcsey Egyesület által Aradon megszervezett Feszty Konferencián előadást is tartott, de egy tanulmányt is írt, ami megjelent a konferenciára kiadott könyvben. A Feszty-körkép Alapítvány november 4-én, a szlovákiai Révkomáromban – ami néhány kilométerre van a festő szülőfalujától, Ógyallától – tartották meg a Feszty Év záró-konferenciáját, ahova Jankó Andrást is meghívták, hogy oklevéllel és emlékplakettel értékeljék a két civilszervezet eddigi együttműködésében kifejtett munkáját.
Nyugati Jelen (Arad)