Teológus fiatalokkal járt Vetési László református tiszteletes magyarkeresőben dél felé, a Duna mentén. Magyar itt alig lehet, a telefonkönyvek címtárai erről hallgatnak. Az önfeladások és vegyes házasságok új nevei mögé bújt el itt mindenki. Sejtik, hogy a rosszul leírt, de ékezettel ellátott Széleyees Gheorghe neve mögött talán Szélyes György lakozik. Benéztek a Scapau nevű olténiai faluba, a postásnő igazította őket útba. Megtalálták az ember és ráköszöntek: „Adjon Isten szép jó estét Gyuri bácsi!” Szép magyarsággal köszönt vissza, majd riadtan hátranézett. Gyuri bácsi nyomában ugyanis dühösen kirohant egy asszonyság, elállta a bejáratot. Vetésiék elmondták, hogy Erdélyből jöttek, Gyuri bácsival szeretnének beszélni, de az asszony dühösebb lett: Itt nincs magyar, „nici un ungur”! Végül elmondta, hogy az embere magyar volt, „din zona Odorhei” jött, de már rég áttért, nincs mit keresniük. Minden próbálkozásuk hiábavaló volt, hogy Szélyes Gyuri bácsihoz bejussanak. /Vetési László: Székelykeresőben a Duna mentén. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./