Kisebbségtörténeti konferenciát tartottak múlt héten az 1868-ban elfogadott első európai nemzetiségi törvény 140. évfordulója alkalmából. A kétnapos előadás-sorozatot a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a budapesti Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babes–Bolyai Tudományegyetem szervezte. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének elnöke kifejtette, Kelet-Közép-Európában a 19. században megszületett nemzetállamok saját önképüket és a területükön élő nemzeti kisebbségek helyzetét kívánták rögzíteni. Az 1868-as nemzetiségi törvény korát megelőző szintű volt. A minták hiányában Eötvös József, a korszak európai szintű felkészültséggel rendelkező szakértője, hatalmas apparátussal látott ehhez a feladathoz. Deák Ferenc ezt a felkészültséget próbálta az állam iránt érzett felelősséggel párosítani. Az 1868-as törvény nagy problémája, hogy nem később módosították: a törvény ötven éven keresztül ugyanaz volt. Később egyfajta asszimilációs folyamat indult el (iskolai, közigazgatási, kulturális-nyelvi magyarosítás, stb.), amely minden 20. századi nemzetállamot sorra megkísértett. A plurális demokrácia megköveteli, hogy etnikai értelemben is plurálisak, demokratikusak legyenek a nemzetállamok. A mai Magyarország tizenhárom történeti kisebbséggel rendelkezik. Magyarországon hiányzik a kisebbségek parlamenti képviselete, még nem sikerült megbirkózni ezzel a feladattal. A román parlamentben a tizenkilenc kisebbség nem okozott olyan problémát, mint amilyen következmények például Szlovéniában születtek, amikor a magyar vagy az olasz képviselőnek kellett kiélezett helyzetben döntenie, és ez a döntés visszahárulhat az adott kisebbségre. /Ferencz Zsolt: Magától nem teremtődik meg a nemzeti egyenjogúság” Beszélgetés Szarka Lászlóval, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./ A romániai kisebbségi törvények semmit sem érnek – hangzott el Székely István Gergő előadásában, a Száznegyven év kisebbségi törvényhozása Közép- és Kelet-Európában című konferencián, Kolozsváron. A szakértők egyetértettek abban, hogy a kisebbségi törvények sok esetben nem érik el céljukat. A kisebbségkutató intézet egy még nyilvánosságra nem hozott felmérése szerint a romániai magyarok 66 százaléka érzi úgy, hogy kevés joggal rendelkezik, a románok 51 százaléka úgy vélekedik, hogy a kisebbségeknek épp elegendő jogokat biztosít az állam, és 23 százalékuk szerint túlzottan sok joguk van a kisebbségeknek. /Hideg Bernadette: Nem érnek célt a kisebbségi jogszabályok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Minek tulajdonítható a 2009-es európai parlamenti választásokon a jobbközép pártok megerősödése? – ezzel a kérdéssel indította a beszélgetést a moderátor, Sipos Zoltán, a Transindex internetes portál főszerkesztője az Erdély Fm és a Transindex szervezésében tartott kerekasztal-beszélgetésen. Szász Alpár Zoltán politológus úgy vélte: gazdasági válság idején a szociális elkötelezettségű baloldalnak jobban kellett volna szerepelnie. Ez azonban nem történt meg. A bal–jobb arány a jobboldal irányába tolódott el. A baloldali kormánypártok nagy veszteségeket szenvedtek, a jobboldali kormánypártok vesztesége lényegesen kisebb volt. A liberális bevándorlás-politika iránti egyre nagyobb ellenérzés. Szász Alpár a Jobbikot nem tartja fasiszta pártnak. Székely István Gergő politológus szerint leginkább Orbán Viktor, a Fidesz pártelnöke lepődhetett meg a Jobbik eredményén. Szerinte a sikerhez a két kormánypárt, az SZDSZ és az MSZP negatív kampánya is hozzájárult. „Magyarországon az EP-választásokat a proteszt-szavazatok határozták meg”, vélekedett Székely István. A Jobbik azokon a településeken szerezte meg a legtöbb szavazatot, ahol korábban a baloldali pártokra szavaztak, illetve ahol a legmagasabb a romák aránya. /Ferencz Zsolt: Paradoxon: jobboldali előretörés gazdasági válság közepette. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elkészítette a romániai kisebbségek kulturális intézményeinek adatbázisát. Az interneten elérhető adattár rálátást biztosít a kisebbségek szervezeti életére. Mindez kiegészíti a Transindex által készített, a romániai magyar kisebbségek kulturális intézményeit feltérképező adatbázist. A Romániában élő tizenkilenc kisebbség jogi keret nélkül működő intézményeit is felsorakoztatja – tájékoztatott Horváth István, az intézet elnöke. Az ősz folyamán több nemzetközi konferenciát is szerveznek, összefoglalják két évtized roma kutatásainak az eredményeit, illetve bemutatják a hazai román és magyar nemzetiségű fiatalok közti különbséget. A romániai kisebbségi intézmények adatbázisa folyamatosan bővül, jelenleg 692 név szerepel a nyilvántartásban (ez a szám nem vonatkozik a magyar intézményekre). A magyar után a legtöbb kisebbségi kulturális intézmény német (197), de sok szerb (115), zsidó (58) és roma (51) is van. Az adatbázis augusztustól lesz elérhető az intézet honlapján (www.ispmn.gov.ro). A sajtótájékoztatón bemutattak négy műhelytanulmányt is. Székely István Gergő a romániai kisebbségek politikai képviseletét és mozgását vizsgálta, kisebbségi szempontból elemezte az 1990 utáni és 2008 előtti parlamenti és helyi választásokat. A vizsgálat mind a tizenkilenc kisebbségre kiterjedt a parlamenti és a helyi vezetés szintjén. A magyarok esetében negatív, csökkenő trendet figyeltek meg. Kozák Gyula a romániai mozlimokról készült tanulmányát mutatta be, Gidó Attila tanulmányában az erdélyi zsidók helyzetét elemezte. Mohácsek Magdolna anyagi szempontból vizsgálta a kisebbségek helyzetét, az állami alapból a kisebbségeknek leosztott pénzek arányát vizsgálta. A legújabb trend a kis létszámú kisebbségek előnyhöz juttatása. A romániai kisebbség 90 százaléka magyar, ennek ellenére a nemzeti közösségeknek juttatott támogatások kis százalékát kapják csak meg: három lej jut egy magyarra, hat egy romára, 31 egy németre, 908 pedig egy albánra. /Jakab Judit: Elkészült a kisebbségek kulturális intézményeinek adatbázisa. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

Társadalmi struktúra és politikai versengés Magyarországon és Romániában címmel került sor július 23–31. között az idén hetedik alkalommal megrendezett torockói diáktáborra. A szervezők, a Politeia Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület, a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága (KoMPoT) és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) közel harminc, a politika iránt érdeklődő fiatalt látott vendégül. Bodó Barna, a Politeia és Kovács Levente, a KoMPoT elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán belül működő Politikatudományok szak korábbi végzősei, jelenlegi és leendő diákjai, és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Európai Tanulmányok Tanszékének hallgatói ismerkedhettek egymással. Szász Alpár Zoltán az utóbbi öt év választási eredményeiről tartott előadását követően Toró Tibor értékelte a Magyar Összefogás eredményességét. A Média és negatív kampány című kerekasztal-beszélgetésen Sipos Zoltán, a Transindex internetes portál szerkesztője, Rostás Szabolcs, a Krónika és Papp Zakor András, a Kolozsvári Rádió munkatársa vett részt. A Magyar Összefogás listájának egyik jelöltjével, Sógor Csabával találkozhattak a résztvevők. Pósa Tibor, a Tartui Egyetem doktorandusza, a Politikatudományok szak egykori diákja az észtországi kulturális autonómiáról tartott előadást, majd a diákok azt vitatták meg, hogy miként áll ki az RMDSZ az autonómia mellett. A negyedik napon Kelemen Hunornak, az RMDSZ államelnök-jelöltjének tehették fel kérdéseiket a jelenlévők, Székely István Gergő politológus a román választási rendszer átalakításáról, Porcsalmi Bálint és Kovács Csaba kampányfőnökök pedig a politikai kampányokról beszéltek. Bodor László, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) volt elnöke azt latolgatta, hogyan lehetne másként politizálni Erdélyben. /F. Zs. : Hetedik politológus tábor Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Tusványos: a romániai magyar koalíció esélyei és buktatói
Nem túl jók a kilátások arra, hogy létrejöjjön az együttműködés a romániai magyar politikai szféra szereplői között – ezt a következtetést lehet levonni azon beszélgetésből, amelyet szakértők részvételével tartottak az EMNT Jakabffy sátorban szerdán délután Tusványoson.
Ifjabb Toró Tibor politológus vitaindítójában megállapította: a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) esélyeit jelentős mértékben nehezíti, hogy nem biztos, hogy Tőkés László EMNT-elnök népszerűsége átvihető az általa létrehozni kívánt politikai alakulatra. A kérdés az: van-e harmadik út az egységparadigma és a hárompólusú erdélyi magyar politikai élet között? Megállapította: bizonyos kérdéseket ki kell vonni a napi politikai harcból, a versenytársaknak pedig kölcsönösen el kell ismerniük egymást.
Székely István Gergő politológus rámutatott: az erdélyi magyar politikai szféra szereplői között nincs akkora konfliktus, mint a délvidéki és a felvidéki magyar pártok között, arról ugyanis konszenzus van, hogy a romániai magyarságot nem egyének szintjén, hanem teljes entitásként kell a többségi társadalomba integrálni. Problémát jelenthet ugyanakkor, hogy az EMNP autonómiája hiányos lehet – amennyiben ugyanis túlságosan összefonódik az őt támogató Fidesszel, a magyarországi kormánypárt érdekeit is képviselnie kell, ami azonban ütközhet az EMNP tagságának és szimpatizánsainak érdekeivel. Ráadásul az, hogy Tőkés László nem vállalta el a pártelnökséget, nehezíti, hogy karizmája átsugározzon a pártra. Rámutatott: jelenleg a konfliktushoz, nem pedig a versengéshez áll közelebb a viszony az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt között, az EMNP-nek akkor lehet a kiegyezésre esélye, ha abban az RMDSZ-t is érdekeltté teszi valamilyen módon.
Kósa András László szociológus rámutatott: Románia erős központosítottsága miatt jelenleg az RMDSZ azon elve tűnik hatékonyabbnak, hogy Bukarestben kell hangsúlyosabban jelen lenni, mivel a magyar kisebbséget érintő fontos kérdésekről ott születik döntés – ez azonban csak addig működik, amíg kormányon van, helyi szinten, a helyi közigazgatásban viszont gyakran nem tud hatékonyan politizálni.
Bakk Miklós politológus, lapunk korábbi munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy konszenzust kell kialakítani arról, mely területeken versenyeznek és mely területeken működnek együtt a romániai magyar politikai alakulatok. Ugyanakkor azt is fontosnak nevezte, hogy ne csupán a célok, hanem az eszközök és prioritások tekintetében is konszenzus legyen.
Székely István, a Jakabffy Elemér Alapítvány elnöke szerint a siker érdekében az EMNP-nek a jövő évi önkormányzati választáson szavazatmaximáló technikát kell alkalmaznia, vagyis minden olyan településen saját jelöltet kell indítania, ahol akár csak egy szavazatot is kaphat, mivel az így kapott voksokat felhasználhatja alkupozíciói erősítésére a parlamenti választások előtt. Az önkormányzati választásokon várható éles versenyhelyzet ugyanakkor tovább mélyítheti a konfliktust, ami rontja a megegyezés esélyét az RMDSZ-szel – mutatott rá. Székely hozzátette: egyik magyar politikai alakulat sem beszél az alternatív választási küszöb meglétéről, pedig az abban az esetben is kedvező eredményt hozhat számukra, ha amúgy nem érik el az öt százalékos parlamenti küszöböt.
(Nem jön Băsescu? „Nem tudunk arról, hogy Traian Băsescu eljönne Tusványosra” – mondta el a Krónika kérdésére Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Mint ismeretes, a román államfő az elmúlt években részt vett az Orbán Viktor magyar kormányfő szereplésével megtartott szombati beszélgetésen, most azonban a tábor tematikája miatt – Összenő, ami összetartozik – nem kapott meghívót. Ennek ellenére fölmerült, hogy mégis eljönne. Toró közölte: jelenlegi tudomásuk szerint nincs szó arról, hogy Băsescu Tusnádfürdőre készülne.)
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Kirekesztő Tusványos?
A szabadegyetem eredeti céljaitól való eltávolodással vádolják a tábor szervezőit
A 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem szervezői elhárítják ugyan azt a vádat, hogy az évek során a Tusványos néven ismert rendezvény kirekesztővé vált, ám a tábor első „politikai” napján csak a Fidesz meghívottjai és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői vettek részt a különböző témákban szervezett kerekasztal-beszélgetéseken.
„Tusványos ragaszkodik a hagyományokhoz, de nem kényszeríthetjük hogy elmondja a véleményét az, aki nem akarja elmondani” – jelentette ki tegnap, a Tusnádfürdőn zajló 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem első „politikai” napján Toró T. Tibor.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökét – aki már az első szabadegyetemek szervezésében is részt vett – arra reagáltattuk, hogy bírálói szerint a rendezvényre mára már a kirekesztés a jellemző.
Törzsök Erika magyarországi szociológus, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt szabaddemokrata vezetője a Népszabadság tegnapi számában úgy fogalmazott: kezdetekben a román–magyar történelmi megbékélés részeként határozták meg a szabadegyetemet, az évek múlásával azonban a tábor célja is, szervezői is sokat változtak. Tusványos mára „az önmagába zárkózó Fidesz-vezetés üzenetfüzetévé vált” – jelentette ki a lapnak a kisebbségkutató.
Toró kérdésünkre elhárította a kirekesztés vádját. Ellenvetésként elmondta, meghívták az RMDSZ elnökét is a szabadegyetemre. „Ha Kelemen Hunor nem jön el pénteken, akkor a székét üresen hagyjuk” – magyarázta.
Tábor bennfenteseknek
A szervezők egyházi áldással indították útra az egész héten zajló rendezvénysorozatot, amelyen egyelőre – Toró állításának ellentmondva – úgy tűnik, hogy csak a Fidesz meghívottjai és az EMNT vesznek részt: magyar-román és magyar-magyar szempontból is „zártkörű” az idei program. Sándor Krisztina szervező az ÚMSZ-nek elmondta, „egyelőre semmi előrelépés” a román államfő esetleges látogatása kapcsán, még mindig nem tudni, hogy Traian Băsescu tiszteletét teszi-e a táborban.
Idén távol maradnak a demokrata liberális politikusok is. Toró T. Tibor ennek kapcsán lapunknak úgy fogalmazott: „nem kell pánikba esni”, a távolmaradás azzal magyarázható, hogy már érződik a választási kampány előszele, és ezért nem tettek eleget a román párt politikusai a meghívásnak.
Arra a felvetésre, hogy a jónak mondott Fidesz– PDL kapcsolat alapján nem járt volna-e az ideinél határozottabb figyelem a nemzetpolitikai szempontból stratégiainak tartott rendezvénynek, Toró T. Tibor azt válaszolta: a két párt viszonya most is jó, európai szinten több kérdésben is együttműködnek a felek, de „vannak olyan helyzetek, amikor nem a ráció dönt, ezért nem jöttek el a román politikusok”.
Az állampolgárság tétje
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tegnapi beszédében emlékeztetett, hogy a könnyített magyar állampolgárság bevezetésére azért volt szükség, mert a térségben felgyorsult a magyarság asszimilációja, és az eddiginél hatékonyabb támogatáspolitikára van szükség. A kettős állampolgárság igénylésének folyamatával külön kerekasztal-beszélgetés foglalkozott.
Ezen többek között részt vett Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár, aki elmondta: előrejelzések szerint kétszázezer igénylést nyújtanak be az idén a kedvezményezettek. Ezt a nagyságrendet a helyettes államtitkár a magyar államigazgatás „sikertörténetének” nevezte, és úgy fogalmazott, ennél többet nem is lehetne elérni.
Nagyhajú Béla, a bevándorlási hivatal vezérigazgatója hozzátette, eddig az összes állampolgári kérelem negyven százalékát Csíkszeredában, húsz százalékát pedig Kolozsváron nyújtották be, erdélyiek a legaktívabbak a honosítás terén. A vezérigazgató mindenkinek javasolta, hogy vegyék fel a magyar állampolgárságot, „függetlenül attól, hogy milyen vér csörgedez” a kérelmező ereiben. A magyarországi közhivatalnok többek között azért nevezte fontosnak a státusz megszerzését, mert így biztosan „lehet majd szavazni”.
A szavazati jog biztosítása kapcsán Semjén Zsolt kijelentette: „mi megadjuk a jogot, és aztán majd az emberek eldöntik, hogy élnek-e vele”. Németh Zsolt külügyi államtitkár hangsúlyozta, ez az intézmény nem az elvándorlást ösztönzi, hanem a helybenmaradást segíti. Ennek ellentmondott a bevándorlási hivatal vezérigazgatójának nyilatkozata, aki a magyarországi munkavállalás szempontjából fontosnak nevezte, hogy a honosítást kérők fele 21-45 év közötti, tehát aktív munkavállaló.
Konszenzust remélnek
Tusványos első „politikai” napját érezhetően beárnyékolta, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését elutasította a bíróság. A tegnapra tervezett szakmai beszélgetések és felszólalások központi témája ugyanis az új alakulat RMDSZ-szel való együttműködése és a magyar–magyar összefogás fontossága volt. Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes még a nyitóbeszédében emlékeztetett, hogy a parlamenti bejutást kockáztatják az erdélyi politikai szervezetek, ha nem tudnak egyezségre jutni.
A meghívott szociológusok és politológusok a Jakabffy Elemér Alapítvány sátrában cseréltek eszmét arról, milyen jövője lehet az RMDSZ és a bejegyzésre váró EMNP együttműködésének. Székely István Gergő, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa úgy fogalmazott: a Fidesz politikája „meredeken változott”, a magyarországi kormánypárt elvárja, hogy a határon túli magyar politikai pártok elkötelezzék magukat, és az azt is jelentheti, hogy a vele szövetségben lévők a nagyobbik magyar kormánypárt érdekei szerint döntsenek a román belpolitikában is.
A szakmai kerekasztal központi kérdése volt, hogyan biztosíthatók az EMNP és az RMDSZ között a kiegyezés feltételei, továbbá, hogy létrehozható-e egy olyan erdélyi magyar választási párt a következő romániai választások előtt, amely biztosítani tudná a parlamenti bejutást a magyar jelöltek számára. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tusványos 2011: egy kis erdélyi magyar pártpolitika
Sokan úgy remélték, a július 19. és 24. között zajló Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében hivatalosan is bejelenthetik egy új romániai magyar politikai szereplő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megszületését. A párt hivatalos bejegyzése azonban – egyelőre – elmaradt. Ez azonban nem akadályozta meg a szabadegyetemen résztvevő politológusokat, szakembereket, hogy elbeszélgessenek a kialakulóban lévő új erdélyi magyar pártrendszerről.
A múlt hétvégén közzétett ítéletében a Bukaresti Törvényszék első fokon elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. A döntés nem végleges, az egy-két hét múlva nyilvánosságra kerülő bírói indoklás után az alapítók fellebbezhetnek a Bukaresti Ítélőtáblánál. A már létező civil szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és ennek elnöke, Tőkés László körül megszülető új politikai tömörülés bejegyzésének folyamata hivatalosan idén májusban kezdődött el.
Toró T. Tibor, az EMNP létrehozását kezdeményező EMNT ügyvezető elnöke kijelentette, nem esett jól a hír, ám nem is esnek kétségbe. Véleménye szerint a bíróság indoklásában kifogásolni fogja az alapítók azon szándékát, hogy két nyelven, vagyis nemcsak románul, hanem magyarul is bejegyezzék a formációt. Toró szerint ebben semmi törvénytelen nincs, korábban a Magyar Polgári Párt (MPP) is így járt el. A második pont, amely a kedvezőtlen döntés alapjául szolgálhat az maga az „erdélyi” megnevezés, ugyanis az egyik óvás szerint nem létezik Romániában ilyen közigazgatási egység. A politikus optimizmusnak adott hangot, amikor rámutatott, örülnek, hogy a bíróság nem emelt kifogást az EMNP alapszabályával, illetve a néhány hónap alatt összegyűjtött közel 30 ezer aláírással szemben, és elutasította a kézjegyek hitelességét firtató óvásokat is.
Ez azt jelenti, hogy csak kisebb procedurális akadályok állnak az alakulat bejegyzésének útjában. Illetve van még egy ennél sokkal hatalmasabb probléma: a bíróság politikai befolyása. Toró ez utóbbi tényezővel kapcsolatban így nyilatkozott:
Tudtam, hogy nem könnyű Romániában bejegyezni egy pártot, és hogy ennek hátterében igazából politikai döntések húzódnak meg. Az EMNP esetében például teljesen nyilvánvaló volt az ügyész politikai befolyásoltsága.
Átalakulóban a romániai magyar politizálás
A részleges kudarc ellenére a kedden kezdődött Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor (rövidebb nevén: Tusványos) második napján, szerdán erdélyi magyar politológusok vitatták meg az EMNP megjelenésével beálló politikai változásokat. A beszélgetés elején leszögezték, az elmondottaknak akkor van értelme, ha az új pártot előbb-utóbb tényleg bejegyzik.
A nyilvánvaló eltérésektől eltekintve a felszólalások közös elemét olyan lehetséges modellek felvázolása képezte, amelyek alapul szolgálhatnak az átalakuló erdélyi magyar pártrendszer strukturálása számára. Bakk Miklós kolozsvári politológia-professzor azonban azt is elmondta, meg van a maga ideje az elméleti modellezésnek, elemzésnek és a politikai cselekvésnek is. Meglátása szerint az elmúlt időben a szakemberek elegendő teoretikus mintát, elképzelést gyártottak, most a politikusokon a sor, hogy tapasztalatuk és kreativitásuk felhasználásával megtalálják a számukra megfelelő változatot.
Az EMNP megjelenésével egy háromszereplős romániai magyar politikai tér születik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Magyar Polgári Párt (MPP) és a születendő tömörülés részvételével. Egy konszenzusos struktúra létrehozása, egy „magyar koalíció” vagy „magyar összefogás” megteremtése azért létfontosságú, hogy áthidalja az egység és pluralizmus erdélyi magyar dilemmáját. Az egységes politikai platform szükséges a romániai magyarság parlamenti jelenlétének tükrében, a pluralizmus előnyei pedig ennél talán még egyértelműbbek. A politikai tér többszereplős mivolta pedig nemcsak egy lehetőség, hanem egy kész tény, valóság, melyet az RMDSZ még mindig nem ismer el.
A felszólaló politológusok szerint egy olyan fajta együttműködésre lenne szükség, amelyben néhány alapvető kérdést a közpolitikai harcokon fölé helyeznének az egyes szereplők. Ifj. Toró Tibor arra is rámutatott, alapvető követelmény, hogy az egyes aktorok legitim szereplőkként ismerjék el egymást.
A kialakuló hármas politikai erőtér sajátosságait Székely István Gergő, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa vázolta fel. Véleménye szerint három törésvonal fedezhető fel nemcsak az erdélyi, hanem az egész határon túli magyar politikában. Ezek a törésvonalak jobb- és baloldalra sorolják be a különböző pártokat. Az első törésvonalat az etnopolitikai követelések intenzitása képezi. Eszerint Romániában az RMDSZ a mérsékeltebb, míg az EMNP és az MPP a radikálisabb táborba helyezhető. A központi hatalomhoz, illetve az anyaországhoz való viszony adja a másik két törésvonal alapját.
Ez utóbbival kapcsolatban Székely István Gergő rámutatott arra, hogy a magyar kormány és a Fidesz nemzetpolitikai stratégiája megköveteli, hogy mindegyik határon túli magyar párt nyíltan állást foglaljon. Vannak pártok (EMNP, MPP), melyek egyértelműen kötődnek a Fideszhez, és olyanok is (RMDSZ) melyek viszonya az anyaországi kormánypárthoz zavaros. Az választójog kiterjesztésével ez a szempont még erősebbé válik majd, minden kisebbségi magyar pártnak anyaországi partnert kell találnia (ez fordítva is igaz). A felmerülő kérdés az, hogy mennyire csökken így az határon túli magyar pártok autonómiája, mennyire válnak függővé az anyaországi pártoktól. Mi történik például az EMNP-vel, ha a Fidesz már nem lesz kormányon? – tette fel a kérdést Székely István Gergő.
Bakk Miklós bemutatta az együttműködés létrejöttét akadályozó tényezőket. Elmondta, nehéz eldönteni, melyek legyenek azok az elemek, melyek a közpolitikai verseny szféráján kívülre kerülnek, valamint melyek azok, amelyek folyamatos vita tárgyát képezhetik. Hogyan oldható meg, hogy az így létrehozott keretet időről időre felülvizsgálják, újratárgyalják és a változó körülményekhez alakítsák? Olyan aprónak tűnő technikai kérdések is gondot okozhatnak, mint az, hogy melyik párt neve alatt fusson a létrejövő választási koalíció. Ugyanis szükség van arra, hogy papíron egyetlen párt, nem pedig egy pártszövetség zászlaja alatt induljon a „Magyar Koalíció”, hiszen a választási küszöb pártoknak csak öt, pártszövetségeknek pedig 8 százalék. A politológus véleménye szerint ilyen és ehhez hasonló konfliktusok élnek a különböző felek között, azonban az esetenként túlburjánzó autonómia-diskurzus elrejti ezeket.
Tényleg szükség van magyar összefogásra?
Ezt a kérdést dobta föl Székely István, a Jakabffy Elemér Alapítvány igazgatója. Rámutatott, hogy túl sok szó esik az öt százalékos választási küszöbről, ám senki nem beszél arról, hogy a román törvények értelmében létezik egy alternatív választási küszöb is. Ezt azt jelenti, hogy olyan pártok is bejuthatnak a parlamentbe, akik nem kapják meg országos szinten a szavazatok öt százalékát, de első helyen végeznek hat képviselői és három szenátori egyéni körzetben. A 2008-as választások után az RMDSZ-nek 22 képviselője és 9 szenátora ül a bukaresti törvényhozásban. Igaz, a választási rendszer furcsasága miatt nem mindegyik politikus végzett első helyen az egyéni körzetében, de joggal feltételezhető, hogy két versengő magyar párt is elérheti az alternatív választási küszöböt. Ilyen körülmények között pedig nem is biztos, hogy a szereplők szükségét látják a megegyezésnek.
Pap Szilárd István
Kitekintő.hu

Mensura Transylvanica néven politikai elemzőcsoport jött létre Erdélyben
Az erdélyi politikai térben végbemenő folyamatokat kívánja pártpolitikán túlmutató módon, de nem értéksemlegesen elemezni a Mensura Transylvanica néven létrejött politikai elemzőcsoport.
Az interneten közzétett bemutatkozása szerint a Mensura Transylvanica erdélyi politikai elemzőcsoport az erdélyi közélet és politikai intézményrendszer reformját, az egyeztetés kultúráját kívánja elemzéseivel előmozdítani. A csoport az erdélyi közélet és politikai intézményrendszer reformját, az egyeztetés kultúráját kívánja nem értéksemleges elemzéseivel előmozdítani. Értéknek tekinti a pluralizmust, a szakszerűséget, a mérsékletet és a kiegyensúlyozottságot.
Az erdélyi elemzőcsoport fontos területnek tekinti a nemzetpolitikát, figyeli Magyarország és Románia politikai, társadalmi és gazdasági folyamatait, amelyeket európai összefüggésben is értékelni szándékszik. Kiemelt figyelemmel kezeli a más országokban bevált, de Erdélyben is hasznosítható politikai és intézményi megoldásokat. A Bálványos Intézet égisze alatt létrejött elemzői csoportot Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató koordinálja, a csapat tagjai: Pozsony János Csaba politológus, Sólyom István politológus, újságíró, Szász Alpár Zoltán politológus, egyetemi oktató, Székely István Gergő politológus, kutató, Toró Tibor szociológus-politológus, egyetemi tanársegéd, és Zsigmond Csilla szociológus, politikai szakértő, egyetemi tanársegéd. Elemzéseiket a www.mensura.ro honlapon teszik közzé. Bakk Miklós az MTI kérdésére elmondta, az elemzéseket ugyan általában egy elemző írja, de ezek a csoport tagjainak a hozzászólásai által tovább csiszolódnak. Így a nyilvánosságra kerülő elemzések a csoport kollektív véleményét tükrözik. A “polemos rovatban” azonban olyan írások is megjelennek, amelyeket a szerző ír alá. Az elemzéseket az erdélyi közvéleménynek és a politizáló elitnek szánják.
Bakk Miklós elsősorban a nyilvánosságot tartotta fontosnak, s mint megjegyezte, Erdélyben korábban csak a politikacsinálók számára készültek a fontosabb közpolitikai döntések előtt hasonló, nem nyilvános elemzések.
Erdon.ro

Elemzések mindenkinek
Az erdélyi politikai térben végbemenő folyamatokat kívánja pártpolitikán túlmutató módon, de nem értéksemlegesen elemezni a Mensura Transylvanica néven létrejött politikai elemzőcsoport.
A csoport az erdélyi közélet és politikai intézményrendszer reformját, az egyeztetés kultúráját kívánja előmozdítani. Értéknek tekinti a pluralizmust, a szakszerűséget, a mérsékletet és a kiegyensúlyozottságot. Fontos területnek tekinti a nemzetpolitikát, figyeli Magyarország és Románia politikai, társadalmi és gazdasági folyamatait, amelyeket európai összefüggésben is értékelni szándékszik. Kiemelten kezeli a más országokban bevált, Erdélyben is hasznosítható politikai és intézményi megoldásokat. A Bálványos Intézet égisze alatt létrejött elemzőcsoportot Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató koordinálja, tagok: Pozsony János Csaba politológus, Sólyom István politológus, újságíró, Szász Alpár Zoltán politológus, egyetemi oktató, Székely István Gergő politológus, kutató, Toró Tibor szociológus-politológus, egyetemi tanársegéd és Zsigmond Csilla szociológus, politikai szakértő, egyetemi tanársegéd. Elemzéseiket a www.mensura.ro honlapon teszik közzé, a nyilvánosságra kerülő elemzések a csoport kollektív véleményét tükrözik. Az elemzéseket az erdélyi közvéleménynek és a politizáló elitnek szánják. Bakk Miklós elsősorban a nyilvánosságot tartotta fontosnak, s mint megjegyezte, Erdélyben korábban csak a politikacsinálók számára készültek a fontosabb közpolitikai döntések előtt hasonló, nem nyilvános elemzések.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Érdekmentesen és közérthetően a politikáról
Beszélgessünk politikáról. Közérthetően cím alatt indított beszélgetéssorozatot a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia-EMTE) kolozsvári karának Jogtudományok és Európai Tanulmányok tanszéke és a Jakabbfy Elemér Alapítvány. Az intézmények célja, hogy érdekmentes, közérthető viták keretében lehessen boncolgatni, megismerni a napi közéleti események hátterét, a politikai törekvések mozgatórugóit, az erdélyi közvéleményt foglalkoztató témákat. A rendezvénysorozatot A Romániai választási törvény lehetséges átalakulása című kerekasztal-beszélgetés nyitotta meg kedden.
A Toró Tibor politológus, a Sapientia-EMTE oktatója által moderált panelen Székely István Gergő politológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Székely István politológus, a Jakabffy Elemér Alapítvány igazgatója és Zsigmond Csilla szociológus, a Sapientia-EMTE Társadalomtudományi Intézetének oktatója fejtették ki véleményüket.
Az erdélyi nyilvánosságban egyre kevesebb helyet kapnak az érdekmentes szakmai beszélgetések, amelyeknek talán legmegfelelőbb helyszíne a jellegéből kifolyólag független egyetem – fejtette ki a beszélgetést megnyitó Tonk Márton, a Sapientia-EMTE dékánja.
Székely István politológus, a rendezvénysorozat társszervezője és egyik ötletgazdája kiemelte: szempont a megközelítés tudományos jelentősége, a közérthetőséget biztosító diskurzus-modell érvényesítése, illetőleg az a tény, hogy a Jakabffy-Sapientia Klubban meggyőződésétől és tisztségétől függően mindenki helyet kaphat.
Toró Tibor politológus arra kérte a beszélgetőtársakat, értékeljék a kormánypártok, az ellenzéki pártszövetség szemszögéből a választások összevonására irányuló politikai szándékot, szem előtt tartva az erdélyi magyar politikai alakulatok viszonyának lehetséges alakulását is.
Kinek és miért előnyös az összevonás
Amikor elkezdtek a választások összevonásáról tárgyalni, úgy tűnt, az Európai Unió a közeljövőben kilábalhat a válságból, a román kormány pedig kárpótolni tudja a megszorító intézkedések csomagjának egyes elemeit – magyarázta Székely István. Ennek ellenkezője következett be, így a nagyobbik kormánypárt (PD-L) a közösség szemében még hitellel bíró helyi politikusaira alapozná választási stratégiáját. A választások összevonása esetén ugyanis feltételezhető a láncszavazás, hiszen a voksok pártok közti megosztása olyan tudatos politikai kultúrát feltételez, amely nem adott – fejtette ki. Az RMDSZ-nek ugyanakkor érdeke a szavazatokkal arányos képviseletet biztosító arányosság elvének, a parlament nagyságrendjének megőrzése, illetve az alternatív választási küszöb (ennek értelmében mandátumhoz jutnak azok a pártok is, amelyek megszerzik a szavazatok többségét hat képviselőházi, illetve három szenátusi választókerületben – szerk. megj.). megmaradása, amely mondhatni, az eredményektől függetlenül is biztosíthatja az RMDSZ törvényhozási képviseletét.Az ellenzéknek nyilván előnyösebb lenne külön szervezni a választásokat, hiszen önkormányzati szinten várhatóan olyan jelentős szavazatszámot mutathatnának fel, amelyet később átalakíthatnának parlamenti mandátumokra. Összevonás esetén a törvényhozási választások nyertese a fent említett választói magatartás folytán valószínűsíthetően nyer a megyei és helyi önkormányzatokban is. Azáltal, hogy a győztes valószínűleg mindent visz, a pártrendszer szintjén károsulhat a súlyok-ellensúlyok demokratikus rendszere – fejtette ki Székely István.
A jelenlegi népszerűségi mutatók szerint a PD-L támogatottsága csökkent, így pozíciókat veszthettek volna, amennyiben a helyhatósági választásokat tavasszal tartják meg – emelte ki Zsigmond Csilla szociológus. A sikeres helyi eredményekre jellemzően könnyebb országos szintű kampányt felépíteni. Így ha a magyar–magyar összefogás nem valósul meg, az intézményi kereteit építő Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) számára is tárgyalási alapot nyújthatott volna az előzetesen szervezett helyhatósági választásokon való eredményes részvétel – vélte.
Nem mindegy, az RMDSZ és az EMNP teljes értékű jogi koalíciót köt-e a helyi választások szintjén – hangsúlyozta Székely István Gergő politológus. A Jakabffy Alapítvány igazgatója, Székely István viszont megjegyezte: az EMNP még intézményesülésének elején tart, a pártépítés dinamikája késésben van, így az időtényező fontos számukra.
Törvénytervezetek és vonatkozásaik
A szakemberek a különböző választási törvénytervezetek vonatkozásait is boncolgatták. Mint ismeretes, a novemberben ismertetett javaslatot a demokraták végül előnytelennek ítélték, így december elején visszatértek a néhány tekintetben módosított, 2008-as választási törvényhez. Mindemellett az EMNP is megfogalmazott egy olyan ötletet, hogy a magyarság számarányának megfelelően különítsenek el a parlamentben helyeket a magyar honatyák számára.
Székely István Gergő és a Quaestum Analysis politikai elemző cég igazgatója, Illyés Gergely politológus a sajtóban megjelent nyilatkozatokból leszűrhető új eljárások tükrében újraszámolták a 2008-as választási eredményeket, hogy képet alkothassanak a novemberben felvetett rendszer lehetséges következményeiről. Tudni lehetett, hogy a képviselők létszáma 300-ra, a szenátoroké pedig 88-ra csökken. A szenátorokat egyszerű többségi rendszerben választották volna meg, a képviselőket vegyes választási rendszer segítségével. A létszámcsökkenés egyértelművé tette, hogy a választókerületeket is újra kell majd rajzolni – magyarázta Székely István Gergő. Megjegyezte: a választókerületi határok ismerete híján csak a szavazati preferenciákkal lehetett dolgozni a 2008-as eredmények alapján. A 2008-as választásokkor nem az döntött, hogy melyik jelölt milyen eredményt ért el választókerületében, hanem a szavazatok több mint 50 százalékának megszerzése. Ebben a rendszerben, aki relatív többséggel első helyen végez a választókerületben, mandátumot szerez.
Így került volna be az új rendszer értelmében a parlamentbe vélhetőleg 177 képviselő egyéni kerületből (illetve 195, ha a kisebbségi képviseletet a 300-as helyekre számolják). A fennmaradó 105 helyet az egyéni kerületekben alulmaradó pártok között osztották volna ki, vélhetően az eddig is alkalmazott d’Hondt módszerrel, a kompenzációs listákról. A megyei listákat felváltották volna az egyéni választókerületek, maradván csak az országos kompenzációs lista. A töredékszavazatok az egyéni kerületekben veszítő jelöltektől származnának, és vélhetőleg azoktól, akiknek a pártja teljesíti a parlamenti küszöböt. Az újraszámolás alapján a nagyobbik kormánypárt valamivel jobban, az ellenzék rosszabbul, az RMDSZ pedig nagyjából ugyanúgy teljesítene – összegezte a politológus, hangsúlyozva, hogy mindemellett az eredményeket jelentős mértékben meghatározták volna a választókerületek határai.
Székely István viszont az elemzés kapcsán megjegyezte: az újraszámolás helyes az akkori politikai támogatottság mandátumokra való konverziója szempontjából, de ma már teljesen más lenne a következtetés. Szerinte a PD-L-nek – akárcsak az RMDSZ-nek – egyértelműen a legnagyobb arányosságot biztosító választási rendszer alkalmazása az érdeke, hogy az ellenzék 50-60 százalék alatt teljesítsen. A módosítási javaslat tulajdonképpen Traian Băsescu államfőnek a 2007-es népszavazás kapcsán tett ígéretéhez kapcsolódott, nem a támogatottságában gyengült PD-L-nek. Ez az új rendszer nem kedvezett volna egyébként a magyar–magyar összefogásnak sem. Például, ha az RMDSZ a szavazatok 40 százalékával is mandátumot vihetett volna egy székelyföldi választókerületben, nyilván megkockáztathatta volna minimális veszteséggel a versenyt – fejtette ki Székely István.
Nem érdek az állandó jelenlét
Az EMNP említett javaslata kapcsán Zsigmod Csilla kiemelte: a román pártoknak nemigen lenne érdekük, hogy állandó jelenlétet biztosítsanak egy etnikai kispártnak, amely folyamatosan a mérleg nyelvét töltené be a törvényhozásban, vagy hogy az RMDSZ-nél radikálisabb szervezetek is bekerüljenek, amelyekkel nehezebb együttműködni. Valószínűsíthetően az RMDSZ sem lenne partner a törekvés támogatásában, amellyel adott esetben magát is nehezebb helyzetbe hozhatná. Székely István Gergő megállapítása szerint az EMNP javaslata az ötlet szintjén túlmenően jelképes provokációnak is tekinthető, amely a magyar kisebbség társnemzeti szerepét helyezi előtérbe.
Székely István szerint ellenben a felvetés hozzáadandó lehet a körvonalazódó, de a megvalósítástól még messze álló autonómia-csomaghoz, ugyanakkor kivonná a politikai rendszerből a magyar társadalmat, depolitizálná az etnikai törésvonalat.
A felelősségvállalással a parlament elé terjesztett választási törvényjavaslat csak néhány kisebb módosítást iktat a 2008-as választási törvénybe, amely az arányosság elvének érvényesülése miatt kedvező a kormánypártoknak. Az alternatív választási küszöb és a mandátumszámoló kulcsok megmaradnak, ezeket csak igazítják az új népszámlálási eredményekhez, így a parlament létszáma valamennyivel csökkenhet – magyarázta Székely István. A Jakabffy-Sapientia klub a közeljövőben Facebook-oldalt is létrehoz, amelyen további témák javasolhatók a kerekasztal-beszélgetésekre – hívta fel a figyelmet Toró Tibor.
ZAY ÉVA 
Szabadság (Kolozsvár)

Mensura Transylvanica: erdélyi mérték és tekintély
Lapunk hasábjain is olvashattak már a Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport által készített elemző anyagokat, ám mindeddig adósak maradtunk kedves Olvasóink felé annak feltárásával, hogy mit és kiket is fed voltaképpen a latinosan patinás név, milyen irányelveket és célokat követ az erdélyi „think tank”, vagyis elemzőcsoport. A Mensura Transylvanica bemutatására a legilletékesebbet, a csoport elemző-koordinátorát, Bakk Miklós politológust, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatóját kértük fel.
– Hogyan és miért lett Mensura Transylvanica az elemzőcsoport neve? – Még egy korábbi kezdeményezés ötletbörzéjén született ez a névötlet, akkor többféle szempontot is figyelembe vettünk. A latinos név a művelt erdélyiség hagyományára tekint vissza – ennek vállalása fontos volt –, másrészt a latin 'mensura' szó mellett jómagam azért kardoskodtam, mert kettős jelentéssel bír: egyszerre jelent mértéket és tekintélyt. Vagyis egy igényességi mércét is állít elénk. – Milyen rendszerességgel, vagy elképzelés szerint fognak anyagok a nyilvánosság elé kerülni az elemzőcsoport műhelyéből?
– Létezik erre vonatkozóan egy elképzelésünk, de a gyakorlat mutatja meg, hogy mennyire lesz majd működőképes ez a csapat, hiszen a tagok különböző helyeken dolgoznak, más-más elfoglaltságúak. Mindenesetre szeretnénk egy olyan munkarendet kialakítani, hogy havi 8-10 elemzés elkészülhessen. A puding próbája mindenképpen az evés, úgyhogy a következő időszak igazolja majd, sikerül-e ezt a célkitűzést, ezt a ritmust tartani. – A Mensura Transylvanicának – amellett, hogy a különböző sajtóorgánumokhoz eljuttatja anyagait – saját honlapja működik, a mensura.ro. Ide kerülnek fel a különböző kategóriába sorolható elemzések. A honlapon is olvasható bemutatkozó szerint az elemzőcsoport célja, hogy „az átalakuló erdélyi politikai térben végbemenő folyamatok elemzésével pártpolitikán túlmutató, de nem értéksemleges javaslatokat fogalmazzon meg”. Kifejtené ezt bővebben? – Bármilyen elemzési módszerben, megközelítésben, szemléletben rejtetten vagy nyilvánvalóan, de ott vannak az értékek, azt lehetne mondani, hogy politikai filozófiai értelemben értéksemleges elemzés nem létezik. E csoportnak alapvetően két szemléleti kiindulópontja van. Az egyik az, hogy természetesnek tekintjük az erdélyi politikában és közéletben a pluralizmust, amely az erdélyi magyarok társadalmának modernizálódásából ered. Ez olyan szemlélet, amely bizonyos mértékig szakít azzal az egységfelfogással, amely az RMDSZ eddigi történeti szerepe nyomán vált legitimmé a közfelfogásban. A másik fontos értékválasztás a tematika tekintetében a nemzetpolitika mint kiemelt terület. Ha nem kliséken át tekintünk erre a kérdéskörre, akkor sok olyan részkérdésre bukkanunk, amelyet érdemes gyakorlati, közpolitikai kérdésként megvizsgálni. Az attitűdértékeket tekintve a kiegyensúlyozottságot, szakszerűséget és a mértékletességet tekintjük fontosnak. Lényegesnek tartom kiemelni, hogy az általunk készített elemzések semmiképp sem kombattáns kritikák jelenítenek meg valamelyik politikai szereplővel szemben, hanem alternatívákat elemeznek. – A Mensura Transylvanica céljai közé tartozik ugyanakkor, hogy „az erdélyi közélet és politikai intézményrendszer reformját, az egyeztetés kultúráját kívánja elemzéseivel előmozdítani”. Hogyan tud hatni Ön szerint mindaz, amit a műhelymunka eredményez? – Az elmúlt időszak napi politikai vitáiban számtalan formában fölmerült, hogy a kialakuló plurális politikai mezőnyben már nem egységre, hanem valamiféle együttműködésre, közös stratégiákra volna szükség, és ez konkrétan a választási együttműködések lehetséges formáinak a kérdésében jelent meg. Nyilvánvaló, hogy egy konfliktusos folyamatban, ahol politikai szereplők pillanatnyi érdekeiket, előnyeik pillanatnyi maximalizálását tartják szem előtt, ez nehezen megvalósítható. Egy elemzőcsoport tulajdonképpen csak annyit tehet, hogy megmutatja a különböző alternatívákat, lehetséges kimeneteleket elemez, és ezen keresztül próbálja befolyásolni a közös stratégiák kialakítása érdekében a közvéleményt, akár a politikai elitet. Azt is célul tűztük ki, hogy – idézem bemutatkozónkat a honlapról – a más országokban bevált, de Erdélyben is hasznosítható politikai és intézményi megoldásokat állítjuk az előtérbe, mivel a politikai tudás egyik legfontosabb forrásának a tapasztalatokban rögzülő tudás mérlegelő alkalmazását tekintjük. És van példa arra, hogy pártok valamiképp kiegyeztek a verseny és együttműködés egyfajta összehangolásában. – Mit lehet tudni a csoport tagjairól, elemzőiről? – Egy ilyen elemzőműhely létrehozásának az ötlete itt, Erdélyben elég régi. Nem sorolom fel az elmúlt bő egy évtized kezdeményezőit és ötletgazdáit, mert tartok attól, kifelejtek valakit. Amikor a Bálványos Intézet felkért a mostani műhelyünk megszervezésére – rangidősként és politológiát oktató tanárként –, elsősorban volt tanítványokat, a szakmában már ismert fiatalokat hívtam, de nem kizárólag politológusok vannak ebben a csoportban, mások is kaptak meghívást, akik reményeim szerint jelentkezni fognak majd elemzésekkel. Vagyis a csoport összetétele még alakul, a csapat összetétele még változik, kiegészül. – A megjelent anyagok nagy egy része név nélkül, Mensura Transylvanica aláírással jelenik meg. Hogy működik a szerzői rendszer? – Az elemzések egy része az elemzőcsoport közös neve, a Mensura Transylvanica név alatt jelenik meg; ezek a csoport közös alkotásai. Ez gyakorlatilag úgy valósul meg, hogy egy szerző készíti el az elemzés alapszövegét, amihez mindenki hozzászólhat – bírálhat és kiegészíthet –, így alakul ki a végső szöveg, ami tehát a csoport közös produktuma. Ezenkívül van lehetőség egyes elemzések, írások szerzői megjelenítésére is. – Milyen témakörökre koncentrálnak a Mensura Transylvanica anyagai? – Mivel a politikai elemzőcsoport az EMNP háttérintézményeként működő Bálványos Intézet égisze alatt működik, nyilván részt vállal az intézet stratégiai és napirend-tervező projektjeiben. Ugyanakkor a csoport tagjaink érdeklődési köre, valamint a közvélemény napirendje is alakítja a tematikát: maguk a csoport tagjai is javasolhatnak politikai-közéleti, gazdasági vagy például médiaelemzéssel kapcsolatos témákat, amelyeknek mindenképpen helyük van egy ilyen elemzőfelületen és hasznosak a közvélemény informálása és alakítása szempontjából.
A Mensura Transylvanica jelenlegi munkatársai: Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató / Pozsony János Csaba politológus / Sólyom István politológus, újságíró / Szász Alpár Zoltán politológus, egyetemi oktató / Székely István Gergő politológus, kutató / Toró Tibor szociológus-politológus, egyetemi tanársegéd / Zsigmond Csilla szociológus, politikai szakértő, egyetemi tanársegéd.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Erdélyben nem járható a felvidéki magyarok útja
Erdélyben egy magyar–román vegyes pártnak nem lenne esélye, azonban egy erdélyi regionális párt magyar szavazatokra is számíthatna – hangzott el a Választások Szlovákiában magyar szemmel. Mit mondanak az eredmények az erdélyi magyaroknak? című kolozsvári fórumon.
A szerda esti rendezvényre a Sapientia–Jakabffy Klub kerekasztalbeszélgetés-sorozat keretében került sor a Sapientia EMTE-nek otthont adó Bocskai-ház Óváry Termében. A szlovákiai választás eredményeiről, illetve annak magyar vonatkozásairól Rákóczi Krisztián politológus, jogász, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa, és Székely István Gergő politológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója értekeztek, a beszélgetést Toró Tibor politológus, a Sapientia EMTE Jogtudományok és Európai tanulmányok tanszékének oktatója moderálta.
A két kutató előadásában többek közt elhangozott: a magyarok részvételi aránya alacsonyabb volt a választásokon, mint a többségi szlovákoké. A Híd-Most magyar–szlovák vegyes párt sikere a színmagyar Magyar Koalíció Pártjával szemben, amellett, hogy a szlovák szavazók egy részét is megtudta szólítani, Bugár Béla, a Híd elnökének népszerűségével, karizmájával magyarázható. A szlovák választási rendszer ugyanis nyílt listás, azaz a választópolgárok kizárólag pártlistára szavazhatnak, ugyanakkor a pártlistán kiválaszthatják azt a jelöltet, akit inkább szeretnének a parlamentben látni. Ezzel együtt a felvidéki magyar közösségen belül a két párt támogatottsága gyakorlatilag egyforma.
Toró Tibor felvetésére, hogy nálunk sikeres lehet-e egy vegyes párt, Székely István Gergő leszögezte: Erdélyben egy vegyes pártnak nincs esélye. Felvidéken magasabb a vegyes házasságok aránya, és kisebb a társadalmi távolság a két etnikum között. Erdélyben az etnikai törésvonal mellett a vallási törésvonal is nagyobb távolságot teremt magyarok és románok között. A fórumon részt vevő Eckstein-Kovács Péter szabadelvű RMDSZ-es politikus is úgy nyilatkozott: Erdélyben nem lesz „Híd”, de egy erdélyi regionális párt ugyanakkor elviheti a magyar szavaztok egy részét.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

„Csökkenés nincs, de veszteségek vannak”
KONFERENCIA A ROMÁNIAI VÁLASZTÁSOKRÓL
Budapesti tudósítónktól
Kormányváltás, helyhatósági választások Romániában címmel tartott tegnap konferenciát a Nemzetpolitikai Kutatóintézet a Magyar Külügyi Intézettel karöltve Budapesten, a Magyarság Házában, ahol szakértők igyekeztek elemezni a minapi voksolás részeredményeit, különös tekintettel a romániai magyar pártok eredményére, illetve Magyarország és Románia jövőbeni kapcsolatainak alakulására.
Az elemzés a dolgunk, nem az értékelés – hangsúlyozta köszöntőjében Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője, s a konferencia felszólalói tartották is magukat ehhez az elvhez. Pászkán Zsolt politikai elemző a helyhatósági választások romániai kontextusáról szólva elmondta: nagyjából az szűrhető le az előzetes részeredményekből, hogy minden érintett párt örül, de senki sem örül igazán. „A hatalom elleni gyűlöletszavazást tapasztalhattuk meg, s nem kimondottan egy bizonyos párt elleni voksolást. A megmérettetésen indulatok döntöttek; s ez a hangulat várhatóan a novemberi parlamenti választásokig is megmarad” – emelte ki Pászkán Zsolt, aki szerint éppen a minapi voksolás tette ismét többesélyessé az őszi parlamenti megmérettetést, hiszen az emberek indulatának célpontja ma már nemcsak a közelmúltban megbuktatott kormány, hanem a most kormányzó szociálliberális szövetség is. A magyar pártok szerepléséről a politikai elemző elmondta: amikor a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt versenybe szállt, azzal érvelt, hogy a Romániai Magyar Demokratikus Közösség több százezer magyar szavazót nem képes megszólítani, de az eredményekből úgy tűnik, ezek a szavazatok továbbra sem „kerültek elő”. A parlamenti választás várható eredményei kapcsán elmondta: az RMDSZ-nek valószínűleg ismét lesz 29-30 képviselője a bukaresti parlamentben, de súlyuk „drámaian elhanyagolható” lesz, éppen ezért egyik román párt sem fog figyelni a kampányban a „magyar kártya kijátszásának kockázataira”, tehát elképzelhető, hogy a román pártok megpróbálnak rájátszani a magyarellenességre.
Székely István Gergő, a Kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató munkatársa az önkormányzati választások részeredményeit prezentálva elmondta: a korábbi időszakban folyamatosan csökkent a választási részvétel, de ez a tendencia a júniusi voksoláskor megfordult, mert az emberek ráébredtek, hogy a valós hatalom egyre inkább a megyékben, s nem a parlamentben van. Meglátása szerint az RMDSZ számára siker lett volna, ha szinten tudja tartani, vagy növelni tudja polgármesterei, önkormányzati képviselői számát, s ezt el is érte, mi több, talán még meg is haladja a végleges eredmények ismeretében. „Csökkenés nincs, de veszteségek vannak” – emelte ki, mondván, fontos megyeszékhelyeket és megyei közgyűlési vezetői posztokat veszített a legnagyobb magyar párt. Korábbi választási eredményekre hivatkozva elmondta: a magyarok mintegy 15–20 százalékát kapta korábban az RMDSZ ellenzéke, s most is ennyire lehetett számítani, csakhogy ezek a voksok két ellenzéki párt között oszlottak meg. „Az MPP az erősebb, az EMNP a gyengébb, de a különbségek kicsik” – tette hozzá az elemző, aki szerint jelenleg semmi sem bizonyítja, hogy a magyar szavazók tömegesen voksoltak volna román jelöltekre a helyi tanácsnokok megválasztásakor, viszont a polgármesteri megmérettetések során tapasztalható volt bizonyos fokú átszavazás.
Illyés Gergő, a Nemzetpolitikai Intézet munkatársa az eredmények területi megoszlását elemezve rámutatott: a magyar pártok között igazi versenyhelyzet csak a Székelyföldön volt, Erdély más részein nem érvényesült ez a tendencia.
Zákonyi Botond, a Magyar Külügyi Intézet vezetője Magyarország és Románia kapcsolatairól szólva elmondta: úgy tűnik, a kormányváltás véget vetett az utóbbi időkben tapasztalt „mézes éveknek”. Meglátása szerint a „felpörgetett magyarellenesség” a kampány része volt, s várhatóan ez a hangulat kitart a parlamenti választásokig is. Ugyanakkor figyelmeztetett: uniós szinten Magyarországnak és Romániának vannak közös érdekei, s kár lenne, ha a közös célok érvényesítése „elúszna a kölcsönös adok-kapokban”. Megemlítette, hogy Románia schengeni csatlakozása szempontjából Bukarestnek fontos Budapest álláspontja, de arra is oda kellene figyelnie a magyar félnek, hogy mit tud felkínálni Romániának a kölcsönös együttműködés kialakítása érdekében. Magyar Szó (Újvidék)

Erdélyi szakértő: a magyarországi pártbejegyzés egyelőre csak retorikai fordulat az RMDSZ-ben
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) retorikájában bekövetkezett fordulatként értelmezte a határon túliak pártjának magyarországi bejegyzésére vonatkozó megnyilatkozásokat Székely István Gergő kolozsvári politológus, a romániai Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Székely István Gergő az MTI-nek elmondta, hogy mindenképpen a kontextus figyelembe vételével kell értelmezni a határon túli párt magyarországi bejegyzésére vonatkozó felvetéseket. A politológus fontosnak tartotta, hogy a felvetés az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) választási eredményeket értékelő ülésén hangzott el. Megjegyezte, a romániai júniusi helyhatósági választásokon az RMDSZ-nek a jó eredményei ellenére néhány fontos veszteséget is el kellett könyvelnie: elvesztette a Maros megyei és a Szatmár megyei önkormányzat elnöki tisztségét, valamint a szatmárnémeti polgármesteri és a nagyváradi alpolgármesteri tisztségét.
Székely István-Gergő szerint az RMDSZ-en belül van egy olyan vélekedés, hogy a Fidesz háttértámogatásával elindult két kis párt, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hozzájárult eme veszteségekhez. Szerinte az a nézet is elterjedt az RMDSZ-en belül, hogy a nagyobb arányú román részvétel részben a Nyirő-ügy által felfokozott nacionalista hangulatnak tulajdonítható.
Székely István Gergő megemlítette, mindenképpen retorikai fordulatot jelent, hogy az RMDSZ - amely korábban védekező hangnemben viszonyult az ellenzékének juttatott Fidesz-támogatáshoz - most egy offenzív retorikát vett elő. "Úgy érzékelem, hogy ez egy élesebb jelzés a Fidesz irányába, és nem egy szándéknyilatkozat. Azt üzeni: ha ti is bejöttetek a mi térfelünkre, mi is bemehetünk a tietekre!" - értelmezte az üzenetet a szakértő.
A politológus megjegyezte, míg Romániában rendkívül nehezen teljesíthető feltételekhez kötik a pártbejegyzést, Magyarországon ez nem ütközne akadályba. A határon túli párt választási részvételének azonban csak akkor lenne értelme, ha a párt országos listát állítana. Ennek a feltételei pedig nehezen lennének teljesíthetők. A Fidesz magyarországi versenytársainak a segítsége pedig nem lenne kívánatos az RMDSZ számára. "Az RMDSZ-nek nem érdeke, hogy rátolják a magyarországi baloldalra" - állapította meg az elemző, megjegyezvén, hogy az RMDSZ jobbközép politikai szervezetként határozza meg magát, tagja az Európai Néppártnak.
A politológus azt is megjegyezte, hogy az esetleges párt reprezentativitásához fontos lenne a felvidéki, délvidéki és kárpátaljai partner is. Megjegyezte, az RMDSZ jó kapcsolatot ápol a Vajdasági Magyarok Szövetségével (VMSZ), de mindeddig elutasította a párbeszédet a felvidéki Híd-Most párttal. Mindez nehézzé tenné egy olyan határon túli magyar párt bejegyzését, amelyet valamennyi leszakított területről támogatnának.
Egy határon túli párt magyarországi bejegyzését az RMDSZ kisparlamentjének tekintett SZKT vasárnapi ülésén több képviselő is felvetette. A felvetést helyeselte Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke, de hozzátette, az RMDSZ-nek most az ősszel tartandó romániai parlamenti választásokkal kell foglalkoznia.
Gazda Árpád
MTI

Etnikai szavazók: az erdélyi magyar választói magatartás mozgatórugói
Az Etnikai szavazók. Az RMDSZ mobilizációs képessége 1990–2012 között című tanulmányukat ismertették csütörtökön egy szakmai kerekasztal-beszélgetés keretében Kiss Tamás és Barna Gergő szociológusok a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben.
A szerzők az erdélyi magyar választói magatartásban empirikusan kikövetkeztethető trendeket mutatják be, a választói viselkedést vizsgálják a rendszerváltást követő időszakban – ismertette Horváth István, az NKI igazgatója. Salat Levente politológus, a beszélgetés moderátora szerint a tanulmány az elmúlt 22 év erdélyi magyar kollektív akaratképzés alapos, célratörő elemzését nyújtja, amely szervesen beleilleszkedik az erdélyi magyar társadalom- és politikatörténetbe. Mint mondta, a kérdés az, hogy megfogalmazott következtetései milyen mértékben kerülnek majd át a közgondolkodásba és késztetik önreflexióra a politikai szereplőket.
A kutatás alapvető adatforrásait a Központi Választási Iroda (BEC) által közzétett, az egyes megyékre vonatkozó választási makroadatok és az erdélyi magyar mintán végzett, politikai jellegű közvélemény-kutatások képezték. Terjedelmi, technikai okokból az elemzés mindenekelőtt a parlamenti választásokra irányul. A választói névjegyzék 1992-től kezdődően eltér a népszámlálások eredményei alapján kimutatható valós állandó lakosságszámtól. A szerzők ezért az 1992-es, 2002-es és 2011-es referendum adatai alapján megbecsülték a magyar választóknak a megyék szerinti számát. Azt vizsgálták, hogy a különböző régiókban a szavazók mekkora hányadát mozgósította az RMDSZ.
Politikai opciók az etnikai törésvonal mentén
Az RMDSZ etnikai párt, és a magyarok többségének politikai opcióit mindmáig az etnikai törésvonal határozza meg – hangsúlyozta Kiss Tamás. Az etnikai alapú választói preferenciák intézményesedésének előzményei a két világháború közötti időszakra nyúlnak vissza: a társadalmi asszimetriától, az asszimilációtól való félelemre adott válasz az élet minden területére kiterjedő, párhuzamos – kisebbségi – társadalomépítés elképzelése volt – részletezte. Ehhez a programhoz folyamodott 1990 után az erdélyi magyar elit.
Kulcsfontosságú a többségi ajánlat hiánya
Bár ez a párhuzamos társadalom nem valósult meg, az elmúlt két évtizedben – Bíró A. Zoltán fogalomhasználatával élve – „etnikai burkot” vont a kisebbségi társadalom köré az intézményépítési program – magyarázta Kiss Tamás. A szerzők szerint az RMDSZ választói többnyire ma is erre a programra mondanak igent. A szerzők megállapítják, hogy az RMDSZ politikai elitje eltávolodott az intézményépítésben érdekelt értelmiségtől, a kormányzati szerepvállalást helyezve előtérbe. Utóbbi vált a magyar intézményes szerkezet által igényelt erőforrások biztosításának legfontosabb mozgatórugójává. Ilyen értelemben a választók szemében nem illegitim az RMDSZ kormányzati tevékenysége – magyarázta a szociológus.
Meghatározó továbbá, hogy a többségi pártok nem fogalmaztak meg politikai kínálatot az erdélyi magyarság felé – tette hozzá. A létező átszavazások ellenére az RMDSZ mozgósító képessége és az etnikai szavazás intézménye szempontjából kulcsfontosságú, hogy többségi részről nem érkezik a magyarok irányába ellenajánlat.
Esetlegesség és stratégikus politikusok
A parlamenti választásokon az országos szintű és a magyar szavazói részvétel csaknem teljesen együtt mozog: 1990-től 2008-ig nyolcvan százalékról a felére csökkent a választásokon mozgósított magyarok aránya – fejtette ki Barna Gergő. 1990-ben az RMDSZ régiók szerinti szavazóinak aránya a Székelyföld, Közép-Erdély, a Partium és az – Észak-Erdélyt, Bánságot magába foglaló – szórvány irányában csökkent; 1996-től kezdődően gyengült a székelyföldi választói aktivitás, 2004-ben és 2008-ban pedig megváltozott az addig jellemző struktúra: a szórvány javított pozícióin, a Székelyföld a szórvány szintjére süllyedt a szavazók mozgósítása tekintetében, a Partium pedig Közép-Erdélyt megelőzve a rangsor élét foglalta el – részletezte a szociológus. Az RMDSZ mobilizációs ereje tehát az úgynevezett etnikai ütköző zónában a legnagyobb. A politikusok hipotézise egyébként arról szól, hogy a választói mobilizációt pontosan meghatározhatja a politikai elit – mondta Barna Gergő.
A közvélemény-kutatások elemzése olyan összefüggéseket is kimutatott, amelyeknek megfelelően például az RMDSZ támogatottsága 2007 előtt magasabb volt az értelmiségiek körében; a 2010-es megszorító intézkedéseket követően az addigi legerőteljesebb támogató, a nyugdíjas korosztály már a fiatalokkal egyező arányban mozgósítható, az aktív középosztály pedig a leginkább mobilizált – emelte ki Kiss Tamás.
Egyéni racionalitás vs. szervezeti érdek
A szociológus elmondta, a tanulmány utolsó fejezetében az RMDSZ mozgósító képességében bekövetkezett változásokat értelmezték. Megállapításuk szerint a 2008-as, az egyéni választókerületeket bevezető választási törvény folytán az érdekvédelmi szövetség úgynevezett „kollektív cselekvési paradoxonnal szembesül”: bár a szervezet érdeke azt kívánná, hogy egész Erdélyre kiterjedő, intenzív kampányt folytasson, a jelöltek egyéni racionalitása ennek ellenében érvényesül. A regionális szétfejlődés hipotézisének keretében kifejtik: a párhuzamos társadalomépítés etnikai keretprogramja inkább a Kolozsvár és Marosvásárhely által uralt régió kérdéseire nyújt megoldásokat, a Székelyföld számára kevésbé.
Határ-megerősítéssel elkerülni a Most-Híd jelenséget
Az etnikai felüllicitálás elméletét igazolva az RMDSZ az erőteljes nemzeti programmal jelentkező kisebb magyar pártok kihívására úgyszintén radikalizálódó, autonómia-központú kampánykommunikációval válaszolt – magyarázta Kiss Tamás. Ugyanakkor, az érdekvédelmi szövetség úgynevezett etnikai-tribunus pártként megnyilvánulva, retorikailag hajthatatlan az identitással kapcsolatos kérdésekben, de pragmatikus az erőforrás-leosztás tekintetében. A kutatók szerint a választók is tudatában vannak, hogy az RMDSZ-nek pragmatikus módon kell fellépnie, és adott esetben másfajta diskurzust folytatnia Bukarestben. Úgy vélik, a Szlovákiában bekövetkezett Most-Híd jelenséget, az etnikai alullicitálást az erdélyi magyar közösségen belül működő határmegerősítési és kizárási mechanizmusok akadályozzák meg. A megfelelő nyelvi készségek híján ugyanis a magyar közösséghez való tartozás könnyen megszűnhet.
A tanulmány ismertetését a felkért szakemberek, Lőrincz D. József, Székely István Gergő, Toró Tibor, Horváth István hozzászólásai követték, Bakk Miklós politológus levélben fogalmazta meg az elemzéssel kapcsolatos megállapításait.
Szabadság (Kolozsvár)

Pártosodó egyházak? – RMDSZ-szavazatra buzdít Csűry István református püspök
Rendhagyó módon az RMDSZ jelöltjeire való szavazásra buzdít szerdai közleményében Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) püspöke a vasárnapi választásokon. A felhívás amiatt szokatlan, mert az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői eddig egyetlen politikai párt mellett sem foglaltak konkrétan állást, mozgósító üzeneteikben a szavazók lelkiismeretére bízták, kire ütik a pecsétet, vagy a magyar jelöltekre való szavazásra ösztönöztek. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) sajtószolgálata által aláírt közlemény emlékeztet, hogy kezdettől fogva jónak tartotta a „nemzeti válogatott” létrehozását, de ennek meghiúsulásával egyetért Szász Jenőnek a hasznos szavazatok megbecsülésének elvére való felhívásával.
Csűry István az egyedüli egyházfő, aki nyíltan állást foglal valamelyik párt mellett
Ugyanakkor elutasítja Tőkés László volt püspök azon kijelentéseit, melyek szerint elfogadhatatlan szervilizmust tanúsítana az RMDSZ felé. Kijelentik: a KRE igyekszik betölteni azt a szerepet, amit az „azóta az EMNP-vel egybemosott EMNT teljesen elfelejtett, éspedig: a politikai csatározásokon és pártérdekeken túl, szem előtt tartani az erdélyi magyarság mindenkori érdekeit!”. „A jelen helyzetben – a román pártszövetségek mért arányait tekintve, ugyanakkor szem előtt tartva a magyar érdekképviselet arányos szükségességét, valamint az egyes magyar szavazatok legnagyobb hasznosíthatóságát – felszólítunk minden felelősséget hordozó magyar embert, hogy szavazzon a pillanatnyilag legnagyobb eséllyel pályázó RMDSZ jelöltjeire” – zárul a közlemény.
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) védnöke a napokban olyan listát mutatott be, amelyen azok a református egyházi események szerepelnek 2010 márciusától napjainkig, amelyeken az egyházkerület lelkipásztorai, illetve püspöke együtt szerepel RMDSZ-es pártvezetőkkel, polgármesterekkel és jelöltekkel. A volt püspök ezt a szövetségnek az egyházba való befurakodásaként értékeli, ami szerinte az RMDSZ-re jellemző korrupciót is beszivárogtatja az egyházkerületbe és templomaiba.
A KRE mostani állásfoglalása amiatt is meglepő, mert Csűry István már a múlt héten közzétette felhívását a választások tárgyában. Ebben arra buzdította a híveket, hogy a „gyógyító szamaritánusokat” támogassák voksaikkal, „azokat, akikre számíthattunk, amikor templomot építettünk vagy renováltunk, amikor peres ügyeinkben eligazítást kértünk, amikor az oktatás, a kultúra kérdéseiben eljártak”.
Van, aki a szavazókra bízza
A választásokon való részvételre buzdít körlevelében Pap Géza erdélyi református püspök. Kifejti, a magyar közösség számára, különösen a jelenlegi megosztottságban, elengedhetetlenül fontos lenne a parlamenti képviselet, ezért arra kéri a híveket, tekintsék kötelezőnek a választásokon való megjelenést, és lelkiismeretük szerint szavazzanak. Ezt hangsúlyozza Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke is. Az egyházfő levelében kifejti: mivel a híveknek több párt jelöltjei közül kell választaniuk, „sokkal öntudatosabban kell az urnák elé járulnunk”.
„Minden közösség tudja, hogy kik azok, akik felvállalják önzetlenül a közösség szolgálatát és igyekeznek nem csak meghallgatni gondjainkat, hanem ténylegesen segítségünkre sietni közösségi problémáink megoldásában” – fogalmaz a körlevél. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök arra kéri híveit, szavazzanak egységesen azokra, „akik a hatalom lázában nem megosztó frázisokkal bomlasztják a nemzetközösséget, hanem akik eddig is tettekkel és rátermettségükkel bizonyították, alkalmasak a nehéz és kritikus politikai helyzetben is nemzetünk ügyét képviselni”.
Korábban Jakubinyi György római katolikus érsek is körlevélben szólította fel a híveket a voksolásra. Arra kéri őket, „lelkiismeretük szerint olyan személyekre adják szavazatukat, akikről tudják, hogy egyházunk és népünk érdekeit védik, az egységet ápolják. Olyan jelöltekre, akik már bizonyítottak az elmúlt években, és a sok külső és belső támadás ellenére is hűek maradtak népünkhöz.”
Hatásos egyházi mozgósítás
Az erdélyi magyar történelmi egyházaknak nagyon nagy a mozgósító ereje, már a kisebbségi helyzetből adódóan is – mondta a Krónika kérdésére Székely István Gergő politológus. Emlékeztetett, ez leginkább a 2007-es európai parlamenti választásokon bizonyosodott be, amikor a református egyház szinte teljes egészében a függetlenként induló Tőkés László mellett foglalt állást.
De Európa számos országára jellemző, hogy az egyházak bizonyos politikai körökhöz állnak közelebb, főleg ahol keresztény-demokrata pártok is szerepelnek a politikai palettán. „Magyarországon például világosan látni, hogy jobboldalú az irányultság, a Fidesz, és annál is hangsúlyosabban a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) irányába tolódik el, a Hit Gyülekezete nevű neoprotestáns mozgalom azonban sokáig az SZDSZ-szel ápolt szoros kapcsolatot” – magyarázta.
Csűry István közleménye kapcsán kifejtette: a hétvégi választások az erdélyi magyarság szempontjából új és érdekes helyzetet teremtettek, hisz korábban csak az RMDSZ jelöltjei pályáztak parlamenti mandátumra, így a történelmi egyházak szerepvállalása is egyértelmű volt. Csűry állásfoglalása egyértelműen az RMDSZ-nek kedvez, mutatott rá Székely, azonban szerinte azt nem lehet megjósolni, hogy pontosan mekkora lesz ennek a hozadéka. Kifejtette: a vallásosság mértéke és a szavazói aktivitás elég erős pozitív összefüggést mutat, így egy ilyen felhívásnak nagy hatása lehet.
Kérdésünkre, hogy Csűry állásfoglalása mennyire lehet precedensértékű a jövőre nézve, a politológus kifejtette: elképzelhető, hogy az egyházak előbb-utóbb állást foglalnak valamelyik politikai alakulat mellett. Példaként Vajdaságot említette, ahol a Nemzeti Tanács megválasztásakor a magyar történelmi egyházak püspökei felkerültek a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által állított Magyar Összefogás nevű listára, amit a többi kisebb magyar párt nehezményezett.
Hangsúlyozta: az, hogy Erdélyben sor kerül-e hasonlóra, valójában attól függ, hogy hosszú távon miként alakul a jelenlegi magyar–magyar verseny, az EMNP mennyire tudja hosszú távra megvetni a lábát a politikai palettán, illetve indulása következtében az RMDSZ hány mandátumot veszít.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Választások Romániában – 2012
Magyar részvétel, átszavazás, pluralizmus
Az RMDSZ-nek gyakran szemére vetik, hogy egykor egymilliós szavazóbázisát húsz év alatt felére apasztotta. A magyar szavazók száma a népszámlálási korstruktúra alapján jelenleg valamivel egymillió felettire tehető, 1990-ben ez egymillió-kétszázötvenezer körüli volt. A választási eredményekből az derül ki, hogy bár a magyar részvételi trend nagy vonalakban követi az országost, a magyar szavazókat általában valamivel kevésbé sikerül mozgósítani, mint a románokat. Az eltérést pontosan nem lehet kiszámítani, mivel a román pártokra történő átszavazás bonyolítja a helyzetet, de nagyjából 2–7 százalék között mozog. Az is megfigyelhető, hogy a parlamenti választásokon a magyar mobilizáció kevésbé marad el az országostól, mint a helyhatósági választásokon, az EP-választáson pedig mindkét ízben lényegesen meghaladta azt.
A probléma másik vetülete az átszavazás. A Kárpát-medence más magyarlakta régióihoz képest Erdélyben a többségi pártokra leadott magyar voksok aránya végig viszonylag alacsonynak mondható, csak kivételes alkalmakkor nő tíz százalék fölé. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy amikor a verseny a román pártoknál szorosnak ígérkezik (mint például 1996-ban vagy 2004-ben), a magyarok valamivel hajlamosabbak átszavazni.
Annak magyarázatára, hogy miért veszítette el az RMDSZ szavazóinak csaknem felét, több hipotézis is létezik. Kiss Tamás és Barna Gergő megfogalmazta az úgynevezett privatizációs hipotézist, ami alatt a magánszférába való visszavonulást, a közügyektől való elfordulást értik. Ez azonban nem csak ránk, hanem a románokra, sőt, egész Közép-Kelet-Európára is jellemző. Ebben nyilván benne van a két évtizednyi átmenet miatti frusztráció, valamint az a gondolat, hogy „teljesen mindegy, ki alakít kormányt”.
Az említett szerzőpáros egy második magyarázata ahhoz kapcsolódik, hogy román oldalon fokozottabban jelentkezik a nem demokratikus mozgósítás, magyarán a választási csalás. Teleorman megyében például az idei népszavazáson több olyan település is akadt, ahol száz százaléknál többen szavaztak. Készítettem egy „toplistát” a legnagyobb részvételekkel, és az első húsz között – az üdülőtelepeket leszámítva – szinte kivétel nélkül Teleorman, Olt, vagy Mehedinţi megyei településeket találunk.
Egy harmadik lehetséges oka az alacsonyabb magyar részvételnek az elöregedettebb korstruktúrához köthető. Bár a választási hajlandóság fokozódik a korral (közismert, hogy a fiatalokat nehezebb megszólítani), ez csak hetven-hetvenöt éves korig igaz, azon túl biológiai okokból a részvétel ismét csökken. Bár pontos adatot itt nem tudok mondani, a magyar lakosság korstruktúrájában ez az idős korcsoport vélhetően számottevőbb, mint a románok esetében – ezt felmérések alapján lehet majd megválaszolni.
Az MPP és főleg az EMNP egyik gyakran hangoztatott érve, hogy a verseny megfordíthatja a választási hajlam csökkenését, tehát sokan elmennek majd szavazni, akik korábban az RMDSZ-re nem akartak voksolni. Ezt próbáltuk statisztikailag ellenőrizni, összehasonlítva a részvételt azokon a településeken, ahol volt verseny a helyhatóságin és ott, ahol nem, természetesen a kellő kontrollváltozókat is figyelembe véve. Sem a verseny mobilizáló hatását, sem annak ellenkezőjét nem sikerült egyértelműen igazolni, bár a mérleg egy picit talán a mozgósító hatás felé mozdul, de elenyésző mértékben.
Van viszont egy másik jelenség, ami eléggé egyértelmű: míg 2006 és 2009 között egyre többen gondolták úgy, hogy a magyar pluralizmus, a több magyar párt jelenléte pozitívum, 2010 óta ez az arány csökken, egyre többen vélik úgy, hogy túl sok magyar párt van, egy szervezetbe kellene ismét tömörülni. Amióta három magyar párt van, a megkérdezettek mintegy háromnegyede szerint csupán egy pártra lenne szükség.
A 2012-es helyhatósági választások
A 2012-es helyhatóságin a román szavazók nagyobb arányban vettek részt, mint a magyarok, mert büntetni akarták a komoly megszorításokat bevezető Boc-kormányt. Ez az RMDSZ-t hátrányos helyzetbe hozta. Az USL sikert aratott, néhány erdélyi megye kivételével szinte mindenhol átvette a hatalmat, a PDL pedig visszaszorult, továbbá megjelent egy új párt, a Dan Diaconescu-féle Néppárt. Utóbbi jellemzésére a „populizmus” igencsak enyhe kifejezés volna. Szavazóbázisa elsősorban alacsonyan iskolázottakból áll, illetve olyanokból, akik az elmúlt húsz év átmenetének mindenféle szempontból vesztesei. A párt működését találóan jellemzi az, hogy újságírói kérdésre az alapító tévés személyiség elmondta, pontosan mennyit kell fizetni ahhoz, hogy valaki a párt jelöltje lehessen. Románia-szerte meglehetősen egyenletes, tíz százalék fölötti támogatottsága van, ezzel a harmadik helyre várható a parlamentben, szórványmegyékben pedig az RMDSZ fő vetélytársa lesz a kompenzációs mandátumokért.
Magyar szempontból talán az a legfontosabb, hogy az RMDSZ elveszítette a Szatmár, illetve Maros megyei tanácselnöki tisztséget, valamint Szatmárnémeti polgármesteri hivatalát. Mindhárom pozíció elvesztésének fő oka a román szavazók nagyobb arányú részvétele volt. Az MPP és az EMNP viszonylatában a különböző tisztségek esetében szerzett szavazatok számát érdemes összevetni. Kitűnik, hogy míg az MPP eredményei viszonylag hasonlók valamennyi tisztségnél, és kiemelkedőek a polgármesterjelöltek esetében, addig az EMNP polgármesterjelöltjei lényegesen gyengébben teljesítettek, mint a párt helyi, de főleg megyei listáinak jelöltjei, rávilágítva a párt egyik fő gondjára: a jelöltállítási problémákra. Nehéz nekik helyi pártszervezeteket építeni, mert bár az embereknek azt többé-kevésbé el lehetett magyarázni, hogy miért kellett az RMDSZ mellé alternatívának az MPP, azt viszont már nehezebben értik meg, hogy mit is akar még ezek után harmadikként az EMNP. A helyi elitek is már nagyrészt beálltak vagy az RMDSZ vagy az MPP mögé. Azt is meg lehet állapítani, hogy az RMDSZ ellenzékének nem sikerült igazából területileg terjeszkednie, az MPP továbbra is a Székelyföldre van beszorulva, a Néppárt is csak kevéssel áll jobban, mivel a Partium bizonyos részeiben is meg tudta vetni a lábát. A nagyvárosokban azonban továbbra is várat magára az áttörésük.
Parlamenti választások: a választási rendszer és a várható magyar eredmény
Romániában az egyéni választókerületek bevezetése ellenére továbbra is alapvetően arányos választási rendszer van érvényben. Első körben a megyék szintjén a küszöböt teljesítő pártok vagy koalíciók szavazatait elosztják a mandátumok számával. Aki ezt a hányadost egész számmal teljesíti, az mandátumokat kap, az osztás maradékából származó „töredékszavazatok” pedig egy országos „kosárba” kerülnek, második körben a még ki nem osztott mandátumokat ezek alapján osztják szét, országos szinten. Ez így működött 2008-ig is, mielőtt megjelentek volna az egyéni választókerületek. Az a lényeg, hogy a közhiedelemmel ellentétben az egyéni kerületek nem az elosztás elején, hanem a végén kerülnek be a képbe, amikor már tudható az, hogy melyik párt melyik megyében hány mandátumot szerzett. 2004-ig az, hogy ki hogyan kap mandátumot a párt jelöltjei közül, a listán elfoglalt helytől függött, most pedig attól függ, hogy az egyéni választókerületben mi történt, de nem csak a jelöltek saját teljesítménye számít, hanem az is, hogy a többi egyéniben mi történt. Kivétel: ha valaki egyéni választókerületben abszolút többséggel nyer, akkor biztosan mandátumot szerez, de ha például csak 49 százalékot ér el, akkor már nem biztos. A számos bizonytalansági tényező ellenére a pártok tudják, kiszámították, hogy hol hogyan fognak szerepelni, és ebből indulnak ki jelöltállításkor. Meg kell még említeni az úgynevezett többletmandátum intézményét, amit akkor osztanak ki, ha valamelyik párt több egyéni választókerületben szerez abszolút többséget, mint ahány a megyei és országos mandátumleosztás szerint őt megilletné az illető megyében. Ilyenkor ezek a jelöltek mind bejutnak, a többi pártnak pedig nem a százalékszám, hanem az abszolút szavazatszám szerint osztják szét a maradék mandátumokat. 2008-ban egyetlen ilyen eset volt, idén azonban akár 50-nél több is lehet, mivel az USL az óromániai megyékben tarolni fog, rengeteg helyen abszolút többséget szerezve.
A választási kerületek határait 2008-ban a PSD és a PNL az RMDSZ hathatós közreműködésével úgy húzta meg, hogy az a PDL-nek a lehető legrosszabb legyen. Magyar szempontból azonban a beosztás kedvező. Kolozs megyében csak a kalotaszegi körzetben jelentős a magyar jelenlét, nincs abszolút többség benne, de az RMDSZ 2008-ban relatív többséget szerzett ott.
Az alternatív „6–3” küszöb azt jelenti, hogy egyidejűleg kell első helyen végezni hat képviselőházi és három szenátusi körzetben, viszont nem szükséges abszolút többség. Ezt a kitételt 2008-as elfogadása óta „lex UDMR”-ként szokás emlegetni, mivel a román pártoknak erre vagy nincs szükségük, vagy nem tudják teljesíteni. Az RMDSZ így viszont akkor is bejut a parlamentbe, ha egy másik magyar párt miatt visszaesik öt százalék alá.
A másik kérdés az, hogy az RMDSZ mellett bejuthat-e az EMNP is a 6+3 révén. Sok álhír és tévinformáció terjengett ezzel kapcsolatosan. Jogilag az EMNP bejutásának nem volna akadálya, a helyhatósági eredmények alapján azonban elenyésző az esélye 6+3 egyéni körzet megnyerésére. Számításaink szerint, ha az RMDSZ öt százalék alá csúszna vissza, nagyjából 7–8 szenátorra és 18–20 képviselőre számíthat. Azt szinte lehetetlen biztosra megmondani, hogy a bonyolult országos újraosztás következtében mely megyékben fognak elveszni RMDSZ mandátumok, de úgy néz ki, hogy nagyon inog a Kolozs megyei második és a Bihar megyei harmadik képviselői mandátum, a Brassó-Arad-Máramaros hármasból legalább egy megye vélhetően magyar képviselő nélkül marad, továbbá Frunda György (Maros) és Olosz Gergely (Kovászna) szenátori mandátuma is bizonytalan.
(Az előadás elhangzott az ErGo egyesület által szervezett V. Erdélyi Vándoregyetemen)
Székely István-Gergő 
A szerző politológus
Szabadság (Kolozsvár)

Pofon az RMDSZ-nek, néppárti félsiker – Székely István Gergő politológus a magyar képviselet kilátásairól
[INTERJÚ] Az RMDSZ által most elért 5,2–5,3 százalékos eredmény határesetnek tűnik ahhoz, hogy a szövetség nagyobb késztetést érezzen a magyar–magyar viszony újragondolására. Azáltal, hogy nem ment le öt százalék alá, de kellőképpen megközelítette azt, az RMDSZ talán éppen akkora pofont kapott, amekkorát kellett ahhoz, hogy az összefogás irányába mozduljanak el a dolgok – mondta el a Krónikának Székely István Gergő politológus a választási eredményekről. Szerinte a néppárt félsikert ért el: teljesítette minimális célkitűzését, de elbukta a maximálisat.
Székely István Gergő
– Az RMDSZ vezetőinek többsége a zord időjárással és az EMNP jelentette konkurenciával indokolta, hogy rezgett a léc a szövetség parlamenti bejutását illetően. Mivel magyarázható, hogy az alakulat mintegy 40–50 ezer szavazattal kapott kevesebbet most, mint a 2008-as parlamenti választáson, és sokáig veszélyben forgott az ötszázalékos küszöb teljesítése?
– Az időjárásra történő hivatkozás csak kifogás, mert a havazás nem sújtotta jobban a magyarlakta vidékeket az ország többi részénél. Az EMNP indulása már más kérdés, hiszen ha összeadjuk a néppárt által szerzett szavazatokat az RMDSZ-ével, akkor nagy vonalakban megközelíti a szövetség által 2008-ban begyűjtött voksok számát. A mostani szavazatok közel végleges feldolgozottsága alapján az látszik, hogy az EMNP-nél kell keresni azt a mintegy 50 ezer szavazatot, amennyivel most kevesebbet kapott az RMDSZ 2008-hoz képest.
Mindemellett úgy vélem, az ötszázalékos küszöb teljesítése nem forgott annyira veszélyben, mint ahogy azt az RMDSZ vezetői a szavazás délutánján elkezdték kommunikálni. Akkor se lett volna tragédia, ha az alakulat nem lépi át ezt a küszöböt, hiszen például 4,9 százalékos eredménnyel is ott lenne a parlamentben, legfeljebb elveszít egy szenátori mandátumot. Az öt százalék szimbolikus küszöb. Ezzel szemben ha az RMDSZ az alternatív küszöböt kellene igénybe vegye, akkor bebizonyosodna, hogy a román pártok kegyei folytán jut parlamenti képviselethez. Mindez gyengítené a pozícióját, zsarolhatóvá tenné, hiszen a román pártok elmondhatnák: ha nem fogadták volna el az RMDSZ-nek az alternatív küszöb létrehozását célzó javaslatát, akkor sok magyar képviselő és szenátor nem ülhetne a parlamentben.
– Az EMNP tíz–húszezer szavazattal kapott többet, mint a júniusi helyhatósági választáson. Jó kezdetnek vagy kudarcnak tekinthető ez az eredmény egy fiatal, az alternatív küszöb elérését célul kitűző párt részéről?
– Mindamellett, hogy az EMNP nem jutott be a parlamentbe, jelöltjei sehol sem tudtak kiélezett versenyt teremteni, megszorongatni RMDSZ-es ellenfelüket. Ezen túlmenően azonban növelni tudták szavazataik számát a helyhatósági választásokhoz képest, szenátoraik esetében pedig átlépték a bűvös, ötvenezres vokshatárt. Ha összeadjuk a néppárt és az MPP nyári eredményeit, akkor kitűnik, a polgári szavazók közül most nem szavaztak valamennyien automatikusan az EMNP-re. A néppárt félsikert ért el: teljesítette minimális célkitűzését, de elbukta a maximálisat.
– A mostani eredmények, az erdélyi magyarok szavazókedvének alakulása fényében úgy tűnik, kevés a valószínűsége, hogy 2016-ban bármelyik magyar alakulat átlépje az ötszázalékos küszöböt. Kialakulhat-e addig összefogás a magyar pártok között?
– Nagy kérdés, milyen lesz addig az új választási rendszer, hiszen Victor Ponta kormányfő már bejelentette ennek megreformálását, és nem kizárt, hogy módosul a küszöbre vonatkozó szabályozás is. Ma még korai spekulációkba bocsátkozni a majdani esélyekről. Az RMDSZ által most elért 5,2–5,3 százalékos eredmény azonban határesetnek tűnik ahhoz, hogy a szövetség nagyobb késztetést érezzen a magyar–magyar viszony újragondolására. Azáltal, hogy nem ment le öt százalék alá, de kellőképpen megközelítette azt, az RMDSZ talán éppen akkora pofont kapott, amekkorát kellett ahhoz, hogy az öszszefogás irányába mozduljanak el a dolgok.
– Mi az oka annak, hogy Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő már a választások estéjén koalíciós együttműködésre kérte fel az RMDSZ-t egy alkotmányozó, kétharmados parlamenti többség megteremtése érdekében?
– Vasárnap este még úgy tűnt, Ponta ajánlata azzal magyarázható, hogy az USL nem volt biztos az alkotmánymódosító, kétharmados többség megszerzésében. Ezzel szemben sokkal inkább úgy fest, hogy az RMDSZ-hez intézett felhívásban a balliberális szövetségen belüli erőviszonyok játszanak közre. Belső becslés szerint például a képviselőház esetében jelentős különbség mutatkozik a szociáldemokraták és a liberálisok által szerzett mandátumok száma között a PSD javára.
Szerintem Victor Ponta PSD-elnök az RMDSZ segítségével akarja saját pozícióját erősíteni az USL-en belül, hiszen utánaszámoltam: a liberálisok félreállítása esetén a szociáldemokraták az USL konzervatív és UNPR-s tagpártjával, az RMDSZ-szel és a nem magyar kisebbségi frakcióval mintegy 49 százalékot tudnának összehozni, ami néhány honatya átcsábításával többséget eredményezhet. Ha az USL-en belüli egyensúly lényegesen elbillen a PSD irányába, akkor az RMDSZ akár a liberálisokra, akár egy kisebb pártra cserélhető ebben a képletben.
– Mi indokolja, hogy az RMDSZ kormányra lépjen, esetleg parlamenti együttműködést alakítson ki a vasárnapi megmérettetésen közel kétharmados többséget szerzett Szociálliberális Unióval (USL)? Mit tudna kicsikarni a szövetség a román balliberálisoktól egy ilyen felállásban?
– Miután úgy tűnik, hogy a balliberálisoknak meglesz a kétharmaduk, nehéz lesz bármit is kicsikarni tőlük. Ebben a felállásban az RMDSZ maximum azért kérhetne engedményeket, hogy az USL-kormány ezzel a külföld irányába tudjon takarózni. Az RMDSZ szempontjából nem lenne értelme kormányra lépni egy kétharmados többséggel bíró koalícióval, mert könnyen rá lehetne fogni, hogy csak a pozícióhajhászás miatt csinálja.
Sokkal logikusabb lenne, ha parlamenti támogatásban gondolkodna a szövetség, és a kétharmad biztosításáért cserébe szólna bele a régióátszervezésbe, az alkotmány és a választási törvény módosításába. De ez is csak egyfajta defenzív viszonyulást tenne lehetővé számára, olyan értelemben, hogy ezeket a reformokat ne magyar szempontból kedvezőtlen formában hozzák meg.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Beszélgetés a szórványkérdésről: lehetőségek és alternatívák
A szórvány kitelepedésének elősegítése címmel szervezett beszélgetést csütörtökön a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága és a kolozsváros.ro csapata a kolozsvári Sapientia EMTE-n. Székely István politológusnak, az RMDSZ főtitkárhelyettesének, és Gergely Balázsnak, az EMNP alelnökének beszélgetését Szalma György, a kolozsváros.ro főszerkesztője moderálta. A szórványkérdés az utóbbi időben a közbeszéd előterébe került Szász Jenő „kontrollált visszavonulást” „népességáttelepítést” javasló, elhíresült kijelentései nyomán. Székely István a szórvány fogalmának tisztázását, a népességtelepítések történelmi analógiáit számba véve leszögezte: ilyen jellegű programokat csak jelentős állami támogatással lehetne megvalósítani; kizártnak tartotta, hogy ez akár a tömbmagyar Székelyföld irányába megtörténhessen. A meghívottak egyetértettek abban, hogy folyamatosan zajlik ugyanakkor az egyes térségek szórványosodásához hozzájáruló belső migráció, amelynek körülményeit viszont bizonyos eszközökkel alakítani lehet.
Mint ismeretes, széles körű vitát gerjesztett Szász Jenőnek, a budapesti Nemzetstratégiai Intézet nemrég kinevezett vezetőjének a Kárpát-medencei Magyar Képviselők (KMKF) februári fórumán, zárt ajtók mögött elhangzott kijelentése, amelyben a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának”, az „önkéntes területfeladásnak” a lehetőségét vetette fel – emlékeztetett Szalma György, hozzátéve: a rendezvény a társadalmi párbeszédre kínálna lehetőséget a kérdés kapcsán.
Mi a szórvány?
Székely István politológus mindenekelőtt a szórványfogalom tisztázását tartotta szükségesnek. Mint kifejtette, az elmúlt húsz évben több értelmezés is született; a számbeliségből kiinduló megközelítés szerint, ha egy településen egy adott lélekszámnál kevesebb magyar él, az szórványközösségnek tekinthető. Egy másik értelmezés arányszámot állapít meg: a tíz százalék alatti közösséget minősíti szórványnak. A politológus szerint vitatható a „szórványmegyék” megfogalmazás, ugyanis a mindennapi élet szempontjából nem a megyei, hanem a helyi népességarány a meghatározó. Maros megyének például a déli, Szilágy megyének pedig a keleti része szórvány, ugyanakkor a megyék szempontjából nem lehet erről beszélni – hangsúlyozta.
Egy másik megközelítés értelmében az intézmények megléte vagy hiánya a döntő: szórvány az, ahol nincs oktatási intézmény, sem etnikailag elkülönült történelmi egyház. Mindemellett, Szilágyi N. Sándor nyelvészprofesszor meglátásában az alapkérdés az, hogy a mindennapi kommunikáció szintjén hány százalékot tesz ki az interetnikus, és mennyit a saját etnikumon belüli kommunikáció – tette hozzá. Egy másik, összegző célú, funkcionális jellegű értelmezésnek megfelelően a szórvány az a közösség, amely külső segítségnyújtás nélkül alkalmatlan, vagy nincs lehetősége a saját nemzeti identitásának a megőrzésére és továbbadására. Az elmondottak alapján a dél-erdélyi megyékben, Észak-Erdélyben pedig elsősorban Máramaros és Beszterce megyében találunk szórványosodó közösségeket – állapította meg Székely István.
„Nem ördögtől való” a migráció
Az 1990-es nagyváradi RMDSZ-kongresszus óta létezik egy olyan megfogalmazás, miszerint a szórványt a saját településén kell hozzásegíteni ahhoz, hogy etnikai identitását, saját kulturális értékeit megőrizze; ebben a kérdésben mindig konszenzus volt valamennyi határon túli magyar pártban – hangsúlyozta az RMDSZ főtitkárhelyettese.
Gergely Balázs kiemelte, helyénvalónak tartja – a sajtóban való üzengetés helyett – a téma megtárgyalását, az erről szóló társadalmi párbeszédet. Egy korábbi nyilatkozatára utalva megerősítette: „nem tartja ördögtől valónak”, ha adott esetben egy kisközösség, család vagy egyén, aki a szórvány olyan pontján él, hogy saját helyzetét, identitásának megőrzését már kilátástalannak tartja, más helyre költözzék. Ez egy ténylegesen zajló folyamat, hiszen például Kolozsvár is egy nagy vonzerővel bíró központ, a magyar népességnek legalább fele áttelepedett valahonnan – fejtette ki a politikus.
Hangsúlyozta, Szász Jenő kategorikusan „áttelepítésről” beszélt, amit az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az EMNP vezetői határozottan elutasítanak. Mint mondta, Szásznak az elképzelése egyébként is megbotránkoztató, hiszen az adott közösség „értékes tagjaira” értette a kitelepítést, áttelepítést. Az egyének, családok létező migrációja ugyanakkor egy kétoldalú folyamat, mivel a költözési szándék mellett az új környezetnek befogadónak is kell lennie. Mindezekről a kérdésekről széles körben kellene gondolkodni, tárgyalni, tekintve, hogy az elmúlt húsz év demográfiai mutatói nem sok jót ígérnek.
Népességtelepítési analógiák
A népességfogyás problémájának kezelésére vonatkozó történelmi előzményeket összegezve Székely István elmondta: a 19. század végén a magyar kormány a mezőgazdasági területek túlnépesedése okán beindult tengerentúli kivándorlásra próbált választ adni. Az 1894-ben elfogadott állami telepítések törvényében pontosan szabályozták a feltételrendszert, amely szerint a magyar államkincstár tulajdonában levő – elsősorban bánsági – területekre lehetett költözni. A program főleg Bácskát, Temesvár környékét, a Mezőséget célozta; a jogszabály szerint egy új település létrehozásához például 150 telepes kellett, a templom és iskola felépítését az állam vállalta. A Kolozs megyei Detrehemtelep például mezőgazdaságilag használhatatlan terület volt, ezért a magyar állam saját költségén lecsapoltatta, hasznosíthatóvá tette. 1904-ben a projekt finanszírozására egy telepítő és parcellázó bankot is létesítettek – tette hozzá a szakember. Mint mondta, a program keretében 1390 családot sikerült telepíteni.
További példa az 1921-es román földtörvény, amelynek révén megindították a határmenti magyar települések közé iktatott román helyiségek létesítését; 1940-ben a bukovinai csángókat Bácska északi részére telepítették, e népesség később Magyarországra költözött; a kommunizmus alatt pedig a németek által elhagyott falvakba a termelőszövetkezetekben földműveléssel foglalkozó családokat telepítettek – részletezte Székely István. Következésképpen, ilyen jellegű programok az államreformmal függnek össze, abban az esetben lehet működtetni őket, ha az állam segíteni tudja a telepesek anyagi boldogulását, lakhatási feltételeket, munkahelyeket teremtve. Mint mondta, az eddigi analógiák alapján kizárja a Székelyföld irányába történő esetleges telepítés lehetőségét, hiszen a magyar állam nem rendelkezik megfelelő autoritással és vagyonnal a folyamat beindítására, Romániának pedig nem valószínű, hogy ez lenne a prioritása. Ugyanakkor a magyar kormány részéről, vagy a magyar közbeszéd terén egyetlen olyan kijelentés sem hangzott el, amiből arra lehetne következtetni, hogy a magyar állam a maga romlott demográfiai mutatóit Kárpát-medencei magyarokkal töltené fel – válaszolt Székely István a moderátor kérdésére, miszerint elképzelhető-e, hogy a felvetett „áttelepítés” Magyarország fele irányulna.
Gergely Balázs szerint a feltételezés nevetséges, és felhívta a figyelmet arra, hogy a határon túlra szánt magyar állami támogatások jelentős részét interetnikus- és szórvány-környezetbe folyósítják. A néppárti politikus úgy vélte, a felelősen gondolkodóknak be kell látniuk, hogy meggondolatlan és megalapozatlan kijelentésekre alapozva nem szabad politikai harcteret teremteni, mert ez elsősorban a szórványosodás elszenvedőinek lenne kárára.
Alternatívákat fiataljainknak
Gergely Balázs megállapította, erkölcsileg elfogadhatatlan embereket egyik helyről a másikra telepíteni szervezett, tömeges módon. Hangsúlyozta, mindenki szabad akarata szerint él ott, ahol jól érzi magát. Mindemellett úgy vélte, ha egyének, családok költözni óhajtanak, ahhoz technikai feltételeket, segítséget lehet nyújtani. A potenciálisan befogadó térségek, települések vonzereje, a munkahelyteremtés befolyásolhatja az ilyen típusú migrációt – jegyezte meg.
Székely István nehezményezte, hogy az erdélyi – egyébként igen jó szakemberek által végzett – demográfiai kutatások nem tértek ki a belső migráció hátterére, arra, hogy valójában mi áll egy adott terület súlyos népességfogyása mögött. Hangsúlyozta, létezik egy erre alkalmas adatsor, ugyanis a 2011-es népszámlálás során is rákérdeztek arra, hogy az illető hol született, hol volt a jelenlegi előtti lakhelye, illetve kiderül a kérdőívből, hol történt az összeírás. Úgy vélte, ezeknek az adatoknak az elemzése felülírná azt a képet, amely jelenleg – elsősorban a dél-erdélyi szórvány alakulása esetében – kirajzolódik. Kifejtette: a szórványrégiók fiataljai folyamatosan áramlanak a tömbök irányába az országban különböző helyeken tevékenykedő, utazgató ifjúsági szervezetek közreműködésével kialakított kapcsolatrendszerük, másrészt a szórványkollégiumok révén.
A politológus szerint megfelelő odafigyelést, infrastruktúrát, anyagi támogatást kell a szórványkollégiumok, az ifjúsági szervezetek programjai, valamint a magyar házak láncolata mellé rendelni. Mint kifejtette, valószínűleg nem szerencsés az évtizedek óta ugyanabban a környezetben élő polgárok kimozdítása. Mindamellett az új egzisztenciát, új családot létesítő fiatalok számára – nem normatív jellegű – alternatívákat lehet megfogalmazni, amelyekkel vagy élnek majd, vagy sem. Az interetnikus környezetből, szórványból származó polgárok, az esetleges külföldi munkavállalásuk nyomán felhalmozott tőkéjükből valószínűleg inkább a nagyobb magyar lélekszámú településeken fognak letelepedni – vélekedett.
Kiemelte, a politika eszközrendszere kevés a szórványprobléma megoldására: a politika jelzéseket bocsáthat ki követendő magatartásformákat illetően, felerősíthet bizonyos folyamatokat. Elmondta, az Antall-kormány idején egy pénzalapot különítettek el a nyugatról való hazatérés ösztönzésére; Erdélybe egyetlen személy, egy politikushoz közel álló polgár tért vissza.
Székely István Gergő politológus hozzászólásában felvetette: érdemes lenne a támogatáspolitikát oly módon alakítani, hogy az interetnikus vagy szórványkörnyezetben élő szülők a gyermekeiket a lakóhelyük közelében levő, magyar tannyelvű oktatást biztosító felsőoktatási intézményekbe küldhessék, a másod- vagy harmadrangú román tannyelvű egyetemek helyett.
Bodó Barna politológus, egyetemi tanár szerint a Válaszúton létesített intézményhez hasonló szórványkollégium-típusban kell gondolkodni, amely valódi közösségi életformát biztosít a diákoknak, szüleik is tudatában lévén annak, hogy az ott-tanulás társadalmi előrelépést jelent számukra. Hozzátette, fontos lenne kielemezni, hogy a különböző támogatáspolitikai eszközök milyen eredménnyel jártak. Tibád Zoltán, a Bethlen Gábor Alap kolozsvári irodavezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a politikai ösztönzés és támogatási rendszer mellett ugyanolyan fontos, hogy megfelelő emberanyag is létezzen az adott szórványkollégium létesítésére és működtetésére.
Zay Éva
Szabadság (Kolozsvár),

Az erdélyi magyarok csak azt akarják, ami az EU-ban természetes
Öt ország szakemberei Sepsiszentgyörgyön mutatják be az Európai autonómiák gyakorlati működését. A hétfőtől péntekig tartó „Autonómiák a gyakorlatban” című műhelymunka keretében tucatnyi hazai magyar és román-, illetve dél-tiroli, finnországi, felvidéki és törökországi szakértő beszél többek között a regionális identitásról, bemutatják a különböző autonómiaformákat, ismertetik a multikulturalitás turisztikai vonzatait, a kisebbségi jogokat, és megvizsgálják miként működnek a területi autonómiák pénzügyi szempontból. Az autonómiáról szóló műhelymunka résztvevői egy hét alatt megismerkednek Háromszék jellegzetességeivel, és Székelyföld autonómia-törekvéseivel.
A rendezvény hétfői megnyitóján Tamás Sándor a háromszéki önkormányzat elnöke rámutatott, hogy az Európai Unió 27 tagországából 11-ben működik kulturális vagy területi autonómia. „Mi is csak azt szeretnénk elérni, ami máshol Európában már létezik a kisebbségekkel kapcsolatban”, mondta Tamás Sándor, aki szerint az egyhetes műhelymunka során többek között azokra a kérdésekre keresik a választ, hogy egy-egy működő autonómiának milyen pénzügyi vonzata van, például ki fizeti a kétnyelvűségből származó többlet kiadást. Másik kérdés, hogy hol vannak a döntéshozási szintek, azaz egy-egy konkrét esetben helyi szinten, regionális szinten vagy a központi kormányzás szintjén döntenek-e, illetve melyek azok a hatáskörök, amikben a kisebbségek saját maguk dönthetnek.
háromszéki önkormányzat elnöke szerint Romániában nagy az ellenállás a központi kormányzat részéről, ezért ebben a kérdésben fontos, hogy a többségi nemzet döntéshozóit meggyőzzük arról, hogy amit Székelyföld autonómiája kapcsán szeretnénk, az mindenkinek jót jelent. „Európában nincs egységes irányelv vagy autonómia modell, ezért Székelyföld autonómiája szempontjából össze szeretnénk gyűjteni a pozitívumokat, például a Dél Tiroli proporcionalitás elvét, a Finnországi tökéletes kétnyelvűséget, vagy az ugyancsak finnországi Svéd egyetem állami finanszírozását, és az Aland szigetek területi autonómiáját”, mondta Tamás Sándor.
A műhelymunka keretében előadást tart többek között Székely István Gergő, politológus, aki kulturális és területi autonómiaformákról értekezik. Különböző autonómia és kisebbségi önkormányzati modellekre helyezi a hangsúlyt az elméleti megfontolások, valamint néhány európai működő példán keresztül. Továbbá a romániai magyar kisebbség helyzetét, a különböző autonómiakoncepciók kidolgozását tárgyalja a kommunista rezsim bukása után és a jelenlegi helyzet tükrében.
A finnországi Ann-Sofie Backgren nemzetközi projektmenedzser, az Európai Határmenti Régiók Egyesületének alelnöke. Témája a turizmus a különböző etnikai kultúrával rendelkező régiókban: hagyományos termékek, regionális marketing. Esettanulmányának alapja a finnországi Kvarken szigetcsoport (Ostrobothnia régió), amely 2006-ban felkerült az UNESCO világörökség listájára. Jellegzetesen kétnyelvű régió, amely svédül és finnül beszélőknek is egyaránt otthont nyújt.
Szlovákiából érkezik Horony Ákos, ügyvéd, aki előadásában a mai Szlovákia etnikai viszonyait és azok történelmi változásait mutatja be. A szlovák nemzetállam jellemzőiről, Szlovákia kisebbségpolitikájáról és a szlovák többségi lakosság és magyar kisebbség viszonyát taglalja.
Az autonómia a képviselet irányelvére építkezve lehetővé teszi, hogy közpénzt lehessen felhasználni a közös cél érdekében. A pénzügyi politikáknak egyezniük kell a közösség reális célkitűzéseivel. Dél-Tirol esete nagyobb rálátást nyújt a témára – vallja Davide Zaffi, a Dél-Tirol Autonóm Régió Nyelvi Kisebbségek Osztályának szakértője. Előadásának címe Az önrendelkezés pénzügyi eszközei.
Bakk Miklós, politológus A nyugat-és kelet-európai kisebbségek jogainak összehasonlítása, jókormányzatiság multietnikus közösségekben címmel tart előadást. Betekintést nyújt az Európai Unió tagállamainak alkotmányaiba, meghatározva a kelet és nyugat európai megoldás közötti különbségeket. Az Európai Bizottság „Élethosszig tartó tanulás” programja által finanszírozott műhelymunka sorozat pénteken a háromszéki megyeháza tanácstermében nyilvános kerekasztal-beszélgetéssel zárul, ahol Székelyföld a gyakorlatban címmel Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és dr. Valentin Stan, a Bukaresti Tudományegyetem Történelem Karának professzora tart előadást. Záró momentumként a műhelymunka következtetéseit, tapasztalataikat ismertetik a műhelygyakorlaton résztvevők.
A bukaresti média máris azt kezdte firtatni, hogy miként nyerhettek egy ilyen témájú rendezvényre uniós támogatást a román oktatásügyi minisztériumon keresztül. Ennek következtében a minisztérium ellenőrző csoportja csütörtökön helyszíni szemlére érkezik Sepsiszentgyörgyre. Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Az autonómia a megoldás
Az autonómia kérdése nem kisebbségi probléma, hanem a többség problémája, amely nem akarja, nem hajlandó megérteni annak lényegét, előnyeit – fogalmazott a Sepsiszentgyörgyön megrendezett autonómiatanácskozás Finnországból érkezett svéd résztvevője.
S hozzáfűzte azt is, a többségi állam csak akkor várhat lojalitást nemzeti kisebbségeitől, ha azok igazán biztonságban, jól érzik magukat, s bizony ma a legjobban, legmegnyugtatóbban az autonómiákban sikerült rendezni a kisebbségek helyzetét. Az ötnapos műhelymunka résztvevői hasznosnak nevezték a tapasztalatcserét, hisz voltak, akik jól működő autonómiákból érkeztek (Dél-Tirolból, az Aland-szigetekről), a felvidéki vagy a székelyföldi magyarok azonban a többségi társadalom határozott tiltakozása dacára szeretnék elérni a kulturális, illetve területi önrendelkezést. Tartalmas előadásokkal szolgáltak a szervezők, a fiatal szakemberek megismerkedhettek az európai autonómiákkal, elméleti megfontolások és gyakorlati példák egyaránt szerepeltek Székely István Gergő politológus előadásában, a Finnországból érkezett svéd Ann-Sofi Backgren a többnemzetiségű régiók turisztikai előnyeiről beszélt, a felvidéki Horányi Ákos a szlovákiai magyarság helyzetét ismertette. A dél-tiroli Davide Zaffi az autonómia pénzügyi eszközeiről szólt, a helyben maradt adó jelentőségéről, arról, milyen felhajtóerőt jelent, ha az emberek érzik, hozzájárulásukkal saját szülőföldjük fejlődését segítik. Bakk Miklós politológus a nyugat- és kelet-európai kisebbségek helyzetét hasonlította össze. Tegnap délben, a műhelymunka záróülésén előbb a részt vevő hallgatók osztották meg tapasztalataikat, s mutatták be hazájukat, majd Tamás Sándor megyeitanács-elnök ismertette Székelyföld jellegzetességeit, érvelt az itt élő magyarság autonómiaigénye mellett. Színes, szellemes előadást tartott Valentin Stan bukaresti egyetemi tanár, aki a román politika ellentmondásaira világított rá. „Nagyon sajnálom, önök nem léteznek” – ez volt felszólalása visszatérő motívuma, melyet minden felvetés után megismételt Tamás Sándor felé fordulva. Rámutatott, Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök 2010-ben kijelentette: Székelyföld nem létezik, pedig nagynevű elődje, Alexandru Vaida Voievod 1919 decemberében Párizsban arról beszélt, hogy autonómiát kell biztosítaniuk a székelyeknek és szászoknak. Traian Băsescu államfő 2008-ban Brüsszelben azt fejtegette, hogy a kollektív jogok megadása ellentétes az európai gyakorlattal, és ha erre sor kerülne, az veszélyes precedenst jelentene. A nagyra becsült Iuliu Maniu azonban 1924-ben állította, hogy kollektív jogokat kell biztosítani a kisebbségeknek. Ugyanez a kettősség észlelhető az alkotmányban a nemzetállami meghatározás körül, egyfajta értelmezés szerepel az alkotók megfogalmazásában, de a politikusok mai diskurzusában egyértelműen etnikai jelleget nyer a nemzetállam. Valentin Stan szellemes, frappáns előadását azzal zárta: „Sok sikert kívánok. Nem irigylem önöket”.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tusványos 24 – Levélben is regisztrálhatnak a 2014-es válsztásokra majd a külhoni magyarok
Levélben és online is elvégezhetik a választási regisztrá- ciót a külhoni magyarok augusztus 1-jétől. Mindenki regisztrálhat, aki 17. életévét betöltötte, de szavazati jogával csak 18 éves kora után élhet – mondta el Pálffy Ilona Nemzeti Választási Iroda (NVI) vezetője pénteken Tusnádfürdőn. Czomba Sándor arról beszélt, hogy nem lehet tartós munkahelybővülést elérni érdemi gazdasági növekedés nélkül, továbbá meg kell akadályozni a munkanélküliség újratermelődését, ha ez nem történik meg, akkor csak örökös szélmalomharcot lehet folytatni.
Augusztus 1-jétől indul az állampolgárságot szerző külhoni magyarok választási regisztrációja levélben és november 1-jétől online – közölte Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda vezetője pénteken Tusnádfürdőn. Az irodavezető a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban rendezett kerekasztal-beszélgetésen kifejtette: eddig 233 ezer tájékoztató levelet és nyomtatványt küldtek ki az állampolgárságot már megszerzőknek. A regisztráció azt jelenti, hogy a választópolgároknak ki kell tölteniük egy nyomtatványt, és azt vissza kell juttatniuk az NVI részére. Folyamatosan lehet majd regisztrálni egészen a választásokat megelőző 15. napig. A regisztráció során a lakcímkártyán szereplő adatokat kell feltüntetni – mondta.
Erdélyben szinte mindenki az állampolgárság kiterjesztése mellett áll
Mindenki regisztrálhat, aki 17. életévét betöltötte, de szavazati jogával csak 18 éves kora után élhet. A regisztráltak levélben adják majd le szavazatukat. A levélcsomagot arra a címre küldik, amelyet az érintettek a regisztráció során megjelöltek. Hidvéghi Balázs (Fidesz) országgyűlési képviselő kiemelte: félmillióhoz közelít az állampolgársági kérelmek száma, amiből mintegy 300 ezer Erdélyből, illetve a romániai magyar lakta területekről érkezett. Az állampolgárság lehetősége a magyar nemzet közjogi egyesítését valósítja meg – hangsúlyozta, és reményét fejezte ki, hogy a külhoniak közül minél többen vesznek részt majd a voksoláson.
Székely István Gergő, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet politológusa arról beszélt, hogy Erdélyben gyakorlatilag teljesen eltűnt az állampolgárság elutasítottsága, és ma már 95 százalék egyetért annak kiterjesztésével. Arról, hogy a külhoniak választójegyzéke nem lesz nyilvános úgy, mint a magyarországiaké, azt mondta: a jegyzéket kockázatos lenne kifüggeszteni, látva, hogy Szlovákia milyen lépéseket tett. Ugyanakkor a szavazásra jogosultak számát, a beérkezett szavazatokat országonkénti bontásban nyilvánosságra kell majd valahol hozni – tette hozzá. Meg kell gondolni, hogy a román posta kézbesítse-e a dokumentumokat – jegyezte meg Székely, hozzátéve: hosszú távon a levélben való szavazás mellett más megoldásokon is kellene gondolkodni. A pártok megfigyelőket delegálhatnak a választási szervekbe
Erdélyből a 100 ezer körül szavazat nem tűnik lehetetlennek, a kérdés, hogy a magyarországi pártok mit szeretnének: intenzív kampány legyen, vagy szimbolikus lehetőségként tekintenek erre – tette hozzá a politológus. Ifjabb Toró Tibor, a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem politológusa szerint a választásoknak szimbolikus tétjük van a határon túli magyarok szempontjából, és a választójog megadása illeszkedik a nemzetpolitikai lépések sorába.
Az elhangzottakra reagálva Pálffy Ilona azt mondta: az összes uniós tagország és a világ számos államának gyakorlatát megnézték. Egyelőre, „jobb híján", a regisztráltak országos listája lett a megoldás – mondta, s hozzátette: a választási szervekbe delegálhatnak majd a pártok megfigyelőket az NVI munkatársai mellé. A postai útról azt mondta: a kistelepüléseken élő állampolgárok esetében nem tudtak más megoldást elképzelni.
A versenyszférában kell növelni a foglalkoztatást
Czomba Sándor államtitkár elmondta: jelenleg 154 ezerrel dolgoznak többen Magyarországon 2010 azonos időszakához képest. Ezt nagyon kevés európai állam mondhatja el magáról, Magyarország mellett Ausztria, Németország, Málta és Luxembourg tud hasonló eredményeket felmutatni. Amíg lehetőség van, a foglalkoztatást a versenyszférában kell növelni. A pluszfoglalkoztatottakból 30-40 ezer a migrációs növekedés és mintegy 30 ezer a közfoglalkoztatotti bővülés. Közel 70-90 ezer a növekedés a versenyszférában, ami értékelése szerint gazdasági válság idején nagyon nagy dolog.
Beszámolt a munkahelyvédelmi akciótervről is, kiemelve, hogy e célra 300 milliárd forintot fordítanak.Eddig 12 ezer pályakezdő, 8 ezer tartós munkanélküli és 28 ezer GYES-ről, GYED-ről visszatérő lépett be a rendszerbe. Szólt még az első munkahely-garancia programról, amelynek keretében 2012 szeptember és december között 7300-an helyezkedtek el. Februárban 5 milliárdos kerettel a program újraindult, most 7600 fiatalt szeretnének bevonni, ebből 3800-an már dolgoznak. Munkahelyteremtő pályázatokat is hirdettek idén mintegy 13 milliárd forintos kerettel, amiből 6500 új munkahely jöhet létre Magyarországon.Téli közfoglalkoztatás keretében idén decembertől áprilisig 100 ezer embert szeretnének bevonni képzésekbe.
Fiák István, a DiákÉsz elnöke elmondta: évente közel 130 ezer diák végez munkát diáskszövetkezetben. Azt javasolják, hogy a 25 év alattiak számára legyen létrehozható úgynevezett gyakornoki státusz az iskolaszövetkezeti kereteken belül. Megyeri Péter, a Starjobs ügyvezetője azt mondta, hogy 5,8 százalékos a munkanélküliség Romániában, emellett 2 millióan dolgoztak, vagy dolgoznak külföldön. Különös magas az állásnélküliek aránya a 25 év alattiak körében, szerinte Magyarországon ennél jobbak a mutatók.
A határon túli magyar közösségek vezetői szerint a magyar állampolgárságot felvettek körében Szlovákiában és Ukrajnában alacsony, Erdélyben, a Vajdaságban és Horvátországban magas részvételre lehet számítani a 2014-es magyarországi választásokon.
A közösségi vezetők kérdésre válaszolva ecsetelték a választásokkal kapcsolatos eltérő helyeztet. Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának az elnöke a kettős állampolgárság szlovákiai tilalmára hivatkozva valószínűsítette az alacsony részvételt, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke szerint Kárpátalján is kevesen fognak élni a szavazati joggal. Az emberek tartanak a kedvezőtlen következményektől.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke egy egyelőre nem nyilvános felmérésre hivatkozva mondta el, a magyar állampolgárságot szerzett erdélyiek 35 százaléka biztosra mondta, további 40 százaléka valószínűsítette, hogy részt vesz a választásokon. Toró szerint az erdélyi magyar pártoknak nem a kampány, hanem a tájékoztatás, a segítségnyújtás lesz a feladatuk a folyamatban. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint a vajdasági magyar közösség fele veszi fel a választásokig az állampolgárságot, és közülük „rengetegen fognak élni a lehetőséggel". Azt is elmondta, hogy a magyarországi választásokkal egy időben választják meg a délvidéki kulturális autonómiát képviselő Magyar Nemzeti Tanács új tagjait. „Meg tudjuk keresni az embereket személyesen, egyenként, hogy éljenek a választás lehetőségével" – tette hozzá.
Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének az elnöke úgy vélte, hogy akik belső indíttatásból vették fel a magyar állampolgárságot, azoknak a többsége szavazni is fog, és szavazatával a nemzeti kormányt fogja támogatni. Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke azt hangsúlyozta, hogy szervezetére a tájékoztatásban hárul feladat.
A pódiumbeszélgetésen a vezetők felvázolták közösségeik helyzetét, és nemzetpolitikai témákra is kitértek. Borboly Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) csíkszéki szervezetének az elnöke azt hangsúlyozta, le kell vinni a nemzetpolitikát az emberek szintjére, és mind a magyar-magyar, mind a román-magyar versenyben a feleknek gesztusokat kell tenniük egymás irányába.
Toró T. Tibor úgy vélte, hogy akárcsak az elmúlt évszázadokban jelenleg is a főhatalomhoz való viszony osztja meg a magyar nemzetpolitikát.
Berényi József, a felvidéki „szlovmagy vírus" vészes terjedésére figyelmeztetett. Úgy vélte, a vírus a szlovákiai magyarok önfeladását, az „asszimiláció előszobáját" jelenti. Pozitívumként említette meg, hogy Szlovákiában „végre nem szitokszó" az autonómia, az MKP készülő modelljét januárban szeretné bemutatni.
MTI
Erdély.ma

A kutató, a vezető és a kisebbségi sors
Idén tizedik alkalommal szerveztek társadalomtudományi tábort a Szentegyháza melletti Szeltersz-fürdőn. Bárdi Nándor (PhD) történész-kutatóval, egyetemi oktatóval, az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézetének munkatársával, a romániai magyarság múlt századi történetének egyik legavatottabb ismerőjével és az ezredvég óta zajló események értő szemlélőjével tudományról, társadalomról és magyarság helyzetéről beszélgettünk.
– Eltelt majdnem egy negyedszázad a rendszerváltozások óta Kelet-Európában. Nagy társadalmi változások következtek be. A társadalomtudományok képesek-e követni ezeket a jelenségeket?
– A társadalomtudományoknak az a dolga, hogy a valóság eseményeit vizsgálja. Persze a tudatlanság bátorsága volna egy ilyen nagy ívű kérdésre akár általános választ is adni. A kisebbségi magyar közösségekkel kapcsolatos kutatásokban jól látszik az, hogy míg 1989 előtt elsősorban a dokumentáláson, a leíráson volt a hangsúly, és külhoni műhelyek, szakemberek, kutatások hiányában irodalom-központú volt, addig a kilencvenes évek központi társadalomtudományos kérdése már az lett, hogy mi és hogyan szervezi és működteti ezeket a közösségeket? Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösségek: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán pl. a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. Ugyanakkor ez nem egy amorf entitás, hanem intézményi alrendszerekre (érdekvédelem, önkormányzati pozíciók vallási élet, nyilvánosság, oktatás, közművelődés, gazdaság) épül, amelyek annál hatékonyabbak, minél inkább a saját szakmai mezőny játékszabályai szerint működnek. (Pl. nem elég magyarul tanítani, hanem használható készségeket kell átadni és ennek megvannak a mérési és pedagógiai módszertani szabályai.) Érdemes erről a KAM, Biró A. Zoltán „klasszikus” értelmezése mellett Kiss Dénest olvasni. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hivószó alá sorolható be. Ide tartoznak a társadalmi rétegződésen belüli pozíciók (demográfiai adottságok, iskolai végzettség, foglalkozás, gazdasági aktivitás, településszerkezet), az oktatási intézményekben szerezett kompetenciák (szövegértés, logikai készség stb.), a kétnyelvűségből származó előnyök, illetve a megosztott kultúrájú társadalomban való érvényesülés tapasztalatai. Itt többek között Kontra Miklós nyelvészeti, Kiss Tamás demográfiai és Papp Z. Attila iskolai teljesítményekre vonatkozótanulmányai megkerülhetetlenek.
Az ezredforduló óta a kisebbségekre vonatkozó kutatásokat egyrészt a tagoltság, a tipologizálás és az összehasonlítás tematizálása jellemzi, lásd a Péntek János szerkesztette határtalanító nyelvtervezési összefoglalót, Kiss Tamás romániai rétegződési elemzését vagy a kisebbségjogi helyzetképeket. Másrészt a szaktudományokon belül a legfejlettebb módszertant és elméleti kereteket alkalmazzák a nemzeti-etnikai kutatásokban. Pl. Lőrincz D. József, Salat Levente, valamint. Így az élőnyelvi és a történeti-demográfiai kutatásokban, az etnográfiában és a földrajztudományban a kisebbségi tematika egyik központi kérdéssé vált, míg a magyar nyelvű szociológiában és a történettudományban az utóbbi évtizedben vált megkerülhetetlenné. Harmadrészt a magyar kutatási kérdés-hagyományok a somorjai Fórum Intézet, illetve a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet révén az adott országok nem magyar kisebbségeinek kutatásában is adaptálódtak. A magyarországi kisebbségkutatás sajátossága pedig az, hogy legalább öt markáns, egymástól különböző csoport kutatása folyik párhuzamosan (magyarországi nemzetiségek, külhoni magyarok, romák, zsidóság, migránsok) és ezen csoportok szerveződésének, a problémáik kezelésének összehasonlítása nemzetközileg is fontos tanulságokkal jár. A negyedik nagyon fontos dolog, hogy az ezredfordulón induló szakemberek nemzedékénél a kutatói szerep levált a társadalomépítői küldetéstudatról. Pontosabban az előbbi szakmai megfontolás vált a dominánsá, de úgy, hogy közben a kisebbségi közösségek aktuális problémáira is választ akarnak adni. Lásd például Szabó Á. Töhötöm vagy Székely István Gergő és kollégái munkáit. Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösség: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni, illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hívószó alá sorolható be.
– Tudnak-e a kutatók olyan következtetéseket levonni, amelyekkel akár valami stratégia-féleség készíthető a jövőre vonatkozóan?
– A társadalmi- vagy nemzetstratégiák nem szövegek, hanem egy intenzív közösségi szocializáció, reflektált önszemlélet, nemzedéki termékei. Az 1937-es Vásárhelyi Találkozó és annak határozatai, amelyek a maguk nemében egyedülállóak, egy tudatos új elitteremtés eredményei. A Budapesten „erdélyi”-ként szocializálódottak Reform Tömörülés szétesése, illetve a kolozsvári magyar központi könyvtár és a szakkollégiumi bentlakás programjának kudarca után nem hiszem, hogy a Bulgakov kocsma lenne az erre alkalmas szerkezet. De hasonló módon, más okokból az Sapientia Eredélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) sem tudja ezt betölteni. Amikor az EMTE egyik vezetőjétől megkérdeztem, hogy miért olyan amilyen a kommunikációs tanszék honlapja, – azaz miért nem az a központi tudásportál Erdélyben –, csak azt hajtogatta, hogy van honlapja, pont úgy, mint a többi tanszéknek stb.
A székelyföldi kisvárosokban létrejövő kezdeményezések pedig sok okból kifolyólag nem alkotnak hálózatot. Pl. az 1500 ottani RMDSZ tanácsosnak nem folyik a folyamatos képzése, nem szembesülnek a „jó példák” tapasztalatival sem (a teljesség igénye nélkül: a LAM Alpítvány, a Góbé termék, a CEMO, az Igen, tessék! mozgalom, a gyergyóremetei településfejlesztés, az Areopolisz és az Örökségünk egyesületek munkája stb.) A szerves, morálisan is megalapozott közösségi szocializáció nélkül a nemzetstratégia vagy épp az autonómia–szövegelés írott malaszt, pótcselekvés marad. Ez nem azt jelenti, hogy ne készülnének fontos anyagok a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben, a Kvantum csoportnál, a Babes-Bolyai Tudományemetem (BBTE) Szociológia Tanszékén, a Kriza János Néprajzi Társaságnál, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjánál, a KAM-nál, az Omnibusznál, a csíkszeredai volt Soros Központ közreműködésével a turizmus, a területfejlesztés, a népesség előszámítás, az agrárgazdálkodás és más kérdések tekintetében. A magyarságpolitikában a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának dokumentumai vagy a régebbi külügyi stratégia mellett én a Sólyom László kezdeményezte 2010-es konferenciát és az A határon túli magyarság a 21. században című című kötetet tartom a legfontosabbnak. Mindezekkel nem csak az a baj, hogy a „szakértői okostojáskodás” eléri-e a politikusok ingerküszöbét, hanem, hogy van-e olyan szakapparátus, amely képes ezeket az eredményeket nap mint nap a nyilvánosság és a döntéshozók felé közvetíteni?
– Európa, az Unió segítette-e a nemzetiségeket az egymás felé közeledéshez? Biztosított-e a jog és a jogorvoslat?
– Az Unió alapszerződésében nincs kisebbségjogi elvárás, nincs külön kisebbségi panaszeljárás. Vizi Balázs tanulmányai világosan tisztázzák ezeket a kérdéseket. Ugyanakkor a kapcsolattartásban és az Uniós fejlesztési pénzek lehívásában, ma már természetesnek vett, de történelmileg óriási változások következtek be. A székelyföldi agrárvilágból a XX. században mindig csak elvittek, a termőföldalapú támogatás és a különböző uniós pályázatok révén az utóbbi évtizedben azonban ez megfordult.
A helyben élők készségein múlik, hogy miként tudják ezt felhasználni. A határ-menti fejlesztési programok hasznosulásából leginkább a partiumi és a bánsági magyar nyelvtudás felértékelődése látszik, de itt sem volt hálózati stratégia a forrásfelhasználás maximalizálására. Kívülről – igen bárki mondhatja marslakóként – úgy néz ki, hogy nem is érzékeli a romániai magyarság a léptékváltásokat legyen az például a vasúti névhasználat, a Homoród-mentén lezajló útépítések, a csatornázás, a földgáz bevezetése stb.
Nem csak a Székelyföldre leszűkítve érvényes, hanem általánosan kulcskérdés az erdélyi magyarságra vetítve is a készségek intézményes fejlesztésének problémája. Hányan tudnak jó eredménnyel leérettségizni? Megoldódik-e román nyelvtanulás körüli áldatlan tehetetlenség? Mikor lesz középfokú angol nyelvtudása a romániai magyar érettségizők döntő többségének? Ugyanígy az érettségizők informatikai tudása eljut-e egy alapprogramozásig, honlap-készítésig? Erre persze lehet hárító választ adni: nálunk nincs középfokú állami nyelvvizsga, a tantervek Bukarestből érkeznek, majdhogynem általános a számítógéphiány stb. Ez azonban a megnyílt szolgáltatói és munkaerőpiacon senkit nem érdekel. Székelyföld nagy kitörési pontja a múlt század eleji mezőgazdasági válságból, majd a két világháború közti túlnépesedésből, a szocialista iparosításban az írni-olvasni tudók magas aránya és a folyamatos családi stratégiaként működő képzési mobilitás volt. Ez úgy látszik, ma sincs másként, sőt az Uniós kihívások ezt még inkább megkövetelik. Volt-e valahol a Székelyföldön érettségi eredmények problémája városi, megyei tanácsülés témája? Erre is ismerem az önfelmentő választ: miért a románoknál volt? De akkor mi is az összehasonlítási alap, mi is a hagyományhoz való viszony?
– Tíz éves ebben a formában ez a tábor? Mit lát: hová fejlődött? Megvan a kellő látogatottsága? Létezik a Kárpát-medencei kisugárzás? Év közben is együtt dolgoznak ezek a szakemberek? Milyen a nemzetközi visszhang és a kapcsolatrendszer?
– Tízedik alkalommal rendeztük meg a szelterszi társadalomtudományi tábort, de két évben elmaradt, tehát 12 évről van szó. A tábor funkciója egyrészt az, hogy a különböző társadalomtudományi területek kutatói tudjanak egymás munkájáról, másrészt egyfajta találkozási pont, ahol ki lehet beszélni nyugodtan – akár nyilvánosan akár kisebb körben – a szakmai problémákat, harmadrészt a fiatal kutatók számára egyfajta bemutatkozási lehetőség. Évente 60-70 fő jön el. Az alapító szervezők nem akartak különösebben „terjeszkedni”, romániai magyar történészeken, irodalmárokon, politológusokon, szociológusokon, etnográfusokon túl még filozófusokat, nyelvészeket próbáltunk bevonni – az utóbbiakat nem sok sikerrel –, illetve egyetemi hallgatókat, középiskolai tanárokat és a székelyföldi kulturális, tudományos intézmények munkatársait invitáljuk. Fogalmam sincs a kisugárzásról, a rendszeresen megjelenő magyarországi szakemberek (régebb Benda Gyula, Juhász Pál, Hadas Miklós és mások) örömmel, okulva okítottak. Ebben az évben először voltak itt a szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársai, és nagyon érdekesek voltak egy a romániai magyarságtól eltérő pozíciókkal bíró kisebbségi közösség működéséről szóló beszámolóik és általánosabb kritikáik.
– Hogyan, kinek a segítségével valósult meg a mostani tábor?
– A tábornak immár hagyományosan a Szent Gellért Alapítvány menedékháza ad helyet. A napi egyszeri meleg ebédet és a sátorhelyeket finanszírozzák a támogatók a közös étkezéseket és a szállást a résztvevők finanszírozzák. Legfontosabb támogatónk a Hargita Megyei Kulturális Központ, valamint a fentiekben többször is emlegetett kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Jakabffy Elemér Alapítvány.
Simó Márton
http://kulturhon.szhblog.ro

Még szavazhat Magyarországon az, aki most kér honosítást
Aki nem kér a következő egy-két hétben magyar állampolgárságot, az nem lehet biztos abban, hogy tud szavazni jövő tavasszal, a magyar országgyűlési választásokon – hívják fel a figyelmet a szakemberek. A választás előtt regisztrációt is kell kérni.
– Ugyan már, kire vagy mire szavazzak – mondja egy marosvásárhelyi egyetemista. Estig sem tudok felsorolni tíz magyarországi politikust, fogalmam sincs, mi történik a magyar országgyűlésben, akkor most menjek el, s tegyek találomra egy pecsétet? – teszi fel a költői kérdést.
Dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszerdai főkonzulja az ügyintézési határidőkre hívja fel a figyelmet. – Természetesen mindenki maga dönti el, él-e a törvény által szabályozott körülmények között az egyszerűsített honosítási eljárással és, ha igen, akkor mikor. Azt tudom elmondani, hogy jelenleg körülbelül hat hónapot vesz igénybe, hogy az egyszerűsített honosítást kérelmező megkapja az állampolgárságot, és letehesse a magyar állampolgári esküt. A Magyar Köztársaság elnöke ugyan nem írta még ki a jövő évi országgyűlési választások időpontját, de ez 2014. április–májusra várható. Addig még éppen egy fél év van, és még regisztrálni is kell. Tehát, aki élni kíván szavazati jogával, az ne késlekedjen kérni az egyszerűsített eljárással a honosítást – mondja a főkonzul.
Fontos tudni, hogy a határon túl élő magyar állampolgároknak regisztrálniuk kell a Nemzeti Választási Irodánál (NVI). Azoknak, akik letették a magyar állampolgári esküt és elmúltak 17 esztendősek, levélben, a megadott értesítési címre már küldik a regisztrációs íveket, amelyeket kitöltve postán kell visszajuttatni a NVI-nek. Akik ezután teszik le az esküt, azoknak ott helyben kézbesítik a regisztrációs kérelmet, és akár ott kitölthetik, és le is adhatják. Regisztrációs ív igényelhető a külképviseleteken, az egyoldalas nyomtatvány szabadon sokszorosítható. A választások előtti 15. napig lehet regisztrálni.
A választási lehetőséggel kapcsolatban Székely István Gergő, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója kifejtette: bár mindenki az első- és másodrangú polgárok közötti különbségek eltörléséről beszél, a külhoni magyarok mégiscsak „fél szavazatot” kapnak. Egy olyan listára szavazhatnak, amelynek összeállítása a magyar pártok kizárólagos joga. Magyarországi lakóhely hiányában, egyéni választókerületben nem lehet szavazni.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei RMDSZ elnöke szerint korrekt a magyar választási törvény.
– Ezer éve ehhez a nemzethez tartozunk, és most önhibánkon kívül vagyunk határon túliak. A nemzetet most jogszabályokkal (alkotmány, választási törvény) is megerősítették. Helyénvaló tehát az, hogy beleszólhassunk a parlament összetételébe, és ezzel élni is fogunk – mondja Tamás Sándor. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontja szerint „csonka állampolgárság” lenne, ha nem szavazhatnánk.
– A legtöbbünk nagyapja magyar honvédként tette kockára, vagy éppen veszítette életét a világháborúkban. Azt gondolom, hogy nem kegyeltjei vagyunk a törvénynek, hanem visszakaptunk valamit, ami jár nekünk. Ez a kormány nemzetben gondolkodik, állampolgárságot adott nekünk, aminek természetes velejárója a szavazati jog – szögezte le Sánta Imre, az EMNT sepsiszéki szervezetének elnöke.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Autonómiatervezet: titkolózik az RMDSZ
A nyilvánosság teljes kizárásával, önállóan kívánja elkészíteni a Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetét az RMDSZ. A szövetség azt tervezi, hogy külső szakértők bevonása nélkül állítja össze a dokumentumot az év végéig.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a tervezetet kidolgozó testület összetételét sem kívánta elárulni hétfőn a Krónikának. „Ez egy belső műhelymunka, és nem szeretnénk, hogy szakértőink a sajtó és egyálalán a közvélemény nyomása alatt dolgozzanak” – fogalmazott a kolozsvári politikus. Kérdésünkre, hogy a kidolgozandó dokumentum miben fog különbözni a korábban benyújtott törvénytervezettől, a főtitkár kitérő választ adott. „A szövetség december végén közvitára kívánja bocsátani tervezetét, addig nem szeretnénk részletekbe bocsátkozni az elképzelést illetően, nem lenne célszerű” – nyilatkozta Kovács Péter. Lapunk arra is kíváncsi volt, hogy az RMDSZ elfogadja-e a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) felajánlotta segítséget a műhelymunkához. Kovács Péter szerint a tervezet beterjesztését megelőző közvita fóruma épp arra jó, hogy a bárki megfogalmazhatja észrevételeit a dokumentummal kapcsolatban. „Az a célunk, hogy a közvitát követően egy olyan tervezetet kívánunk benyújtani, amely a lehető legszélesebb körű támogatottságot élvez” – tette hozzá. Márton Árpád RMDSZ-es képviselőtől annyit tudtunk meg, hogy többen is gondolkodnak a tervezetben felmerülő kérdéseken, a tervezet azonban még nincs olyan fázisban, hogy bármit is mondani lehessen róla. „Amíg konkrét kérdések kapcsán nem születnek döntések, mindenki csak a saját véleményét mondhatja, ebből pedig nagy zűrzavar alakulhat ki, ez nyilván akadályozná a racionális döntéshozatalt”– szögezte le Márton Árpád, aki értesüléseink szerint részt vesz a tervezet összeállításában.
Toró: közös szellemi termékre van szükség
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke szerint az RMDSZ autonómiatervezete akkor lehet sikeres, ha mögéje társadalmi konszenzus építhető, ha a teljes politikai elit a társadalommal összhangban felsorakozik mögéje. „A konszenzust eddig nem sikerült megvalósítani, ám a néppárt továbbra is készen áll arra, hogy részt vegyen az alkotói munkában, szívesen átadjuk az elméleti és a gyakorlati tudást, sőt a tervezet képviseletét, népszerűsítését is vállaljuk, ha egy közös szellemi termékről van szó. Ezt már a nyilvánosság előtt és személyesen Kelemen Hunornak is jeleztem korábban” –mondta Toró. A néppárt elnöke ugyanakkor úgy fogalmazott, óvatosan optimista ebben a kérdésben, mert emlékszik az RMDSZ korábbi autonómia-tervezetekhez való viszonyulására. „2004-ben társaimmal három autonómiatervezetet nyújtottunk be a parlamentben: az Székely Nemzeti Tanács megbízásából a Székelyföld területi statútumát, az EMNT felkérésére egy személyi elvű autonómiára vonatkozó kerettörvényt illetve az erdélyi magyarok személyi elvű kulturális autonómiájának statútumát. Akkor az RMDSZ vezetése nem állt mellénk, ellenezte a parlamentben, a vitában sem sorakozott fel az ügy mellett. Az, hogy mennyire nem gondolták komolyan ezt a kezdeményezést, visszaköszönt 2012-ben, amikor a Székelyföld autonómiastatútuma befejezte parlamenti pályáját, és az RMDSZ szenátorai, élükön Markó Bélával és Frunda Györggyel részt sem vettek azon a szavazáson, ahol pontot tettek az ügy végére” – idézte fel Toró. A politikus szerint az, hogy az RMDSZ kongresszusa úgy döntött, szükség van egy ilyen törvénytervezetre, jelzi, hogy az elmúlt kilenc év nem volt hiábavaló, elérték, hogy a politikai elit az egész társadalommal, a civil közösséggel cselekvően vállalja fel az önrendelkezés ügyét. Toró T. Tibor úgy értékeli, már létezik egy koherens tervezet, amely az Európában működő autonómiaformákra épít, ami már kétszer megjárta a parlamentet, ez kell legyen a kiindulási alap, ezt kellene most tökéletesíteni, bővíteni vagy leszűkíteni. „A lényeg ugyanaz: a közösség által általánosan és titkosan megválasztott köztestületet kell létrehozni, amely a törvényben meghatározott hatáskörök szerint döntési joggal és saját végrehajtó testülettel rendelkezik. Törvénybe kell foglalni a hatásköröket, hogy az ország közigazgatásának saját jogállással szerves része legyen, ne idegen test, és forrásokkal is kell rendelkezzen. Ezek az elvek kell meghatározzák az autonómia intézményrendszerét. Az SZNT által jóváhagyott statútumban ezek részletesen le vannak írva, ezt lehet közelíteni a román kodifikációs technikákhoz és szabályokhoz” – magyarázta Toró, aki szerint külön fejezet vihető be a székelyföldi, de általában a román közösség kulturális autonómiájáról, a jogaikról. Az EMNP elnöke szerint az autonómiatervezet a Székelyek Nagy Menetelésének folytatása lehet, ám egységre van szükség a véglegesítésében és érvényesítésében.
Az MPP ismét bejelentkezett
A Magyar Polgári Párt már az RMDSZ májusi kongresszusát követően üdvözölte a bejelentést, miszerint a szövetség új autonómiatervezetet akar kidolgozni az idén. „Jobb későn, mint soha” – jegyezte meg Bíró Zsolt. A polgári párt elnöke szerint autonómia témakörben egyértelmű a közakarat, ezt a kérdést most már az RMDSZ sem tudja megkerülni, ezt érezték a májusi kongresszuson, amikor már lezajlott a március 10-ei marosvásárhelyi autonómiatüntetés, de ezt a közakaratot erősítette meg a Székelyek Nagy Menetelése is. „Az RMDSZ tervezete erre a társadalmi igényre nyújt választ” – szögezte le Bíró Zsolt, aki reméli, hogy a dokumentumot még a munkafázisban láthatják. „Nem szeretnénk megvárni a december közepére tervezett nyilvános közvitát, remélem, hogy még előtte aktívan bekapcsolódhatunk a tervezet összeállításába, hiszen összmagyar kérdésről van szó. A Magyar Polgári Párt többször is hangsúlyozta: nemzeti kérdésekben együtt, közösen kell cselekedjünk” – mondta a pártelnök. Bíró ugyanakkor emlékeztetett, az SZNT által összeállított törvénytervezetet jónak tartják, az RMDSZ készülő tervezetéről csak annyit tudnak, hogy a dél-tiroli autonómia modellt veszi alapul. Az MPP elnök emlékeztetett: a Csapó József korábbi SZNT-elnök tervezete is számos elemet emelt be a dél-tiroli modellből, ezeket a székelyföldi sajátosságokkal, a székelyföldi valósághoz igazítva, a történelmi és kulturális gyökerek figyelembevételével egészítette ki. A politikus elmondta továbbá: azt szeretné, ha a tervezeten utólag kellene korrekciókat eszközölni. „Már a közvitára bocsátott tervezet mellett konszenzust kellene kialakítsanak a politikai pártok, az SZNT és a Székelyföld lakossága” – szögezte le Bíró Zsolt.
„Nem valószínű a közös műhelymunka”
Székely István Gergő politológus nem tartja valószínűnek, hogy az RMDSZ végül bevonja a tervezet kidolgozásába a Magyar Polgári Pártot (MPP), az EMNP-t és az SZNT-t. Ugyannakkor úgy véli, arra sincs túl sok esély, hogy a három politikai szervezet közös tárgyalási platformja, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) újrainduljon, melynek célja eleve az volt, hogy az erdélyi magyar közösség számára fontos stratégiai kérdésekben közös álláspontot alakítsanak ki, amelyre a későbbiekben közös politikai cselekvés építhető. „Mindez csak abban az esetben történhetne meg, ha az RMDSZ ellenzéke jelentősebb támogatottságot tudna felmutatni. Úgy gondolom, az RMDSZ valószínüleg olyan külső szakértőkkel fogja legitimálni a törvénytervezetét, akik nem tartoznak a szövetség holdudvarába” – nyilatkozta portálunknak Székely István Gergő.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szombaton jelentette be: a szövetség december végéig közvitára kívánja bocsátani a Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetét, és arra készül, hogy azt a februárban kezdődő tavaszi ülésszak legelején nyújtja be a parlamentben. Kelemen Hunor elmondta, jelenleg szakemberekkel dolgoznak a tervezeten, amely a dél-tiroli autonómiamodellt tekinti kiindulópontjának. Kijelentette, a román társadalom meggyőzése nélkül esélytelen az autonómiaküzdelem.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Nyilvánosság kizárva: autonómiatervezetet készít az RMDSZ
A nyilvánosság teljes kizárásával, önállóan kívánja elkészíteni a Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetét az RMDSZ. A szövetség azt tervezi, hogy külső szakértők bevonása nélkül állítja össze a dokumentumot az év végéig. Vajon megint az autonómiaküzdelem kisiklatására készülnek?
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a tervezetet kidolgozó testület összetételét sem kívánta elárulni. „Ez egy belső műhelymunka, és nem szeretnénk, hogy szakértőink a sajtó és egyáltalán a közvélemény nyomása alatt dolgozzanak” – fogalmazott a kolozsvári politikus a Krónika napilapnak. Megjegyezte: „A szövetség december végén közvitára kívánja bocsátani tervezetét, addig nem szeretnénk részletekbe bocsátkozni az elképzelést illetően, nem lenne célszerű”.
Kovács Péter szerint a tervezet beterjesztését megelőző közvita fóruma épp arra jó, hogy bárki megfogalmazhatja észrevételeit a dokumentummal kapcsolatban - reagált a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a műhelymunkához felajánlott segítségére. „Az a célunk, hogy a közvitát követően egy olyan tervezetet kívánunk benyújtani, amely a lehető legszélesebb körű támogatottságot élvez” – tette hozzá Kovács.
Márton Árpád RMDSZ-es képviselőtől szerint a tervezet még nincs olyan fázisban, hogy bármit is mondani lehessen róla. „Amíg konkrét kérdések kapcsán nem születnek döntések, mindenki csak a saját véleményét mondhatja, ebből pedig nagy zűrzavar alakulhat ki, ez nyilván akadályozná a racionális döntéshozatalt”– szögezte le Márton Árpád, aki a Krónika értesülései szerint részt vesz a tervezet összeállításában.
Toró: közös szellemi termékre van szükség
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke szerint az RMDSZ autonómiatervezete akkor lehet sikeres, ha mögéje társadalmi konszenzus építhető, ha a teljes politikai elit a társadalommal összhangban felsorakozik mögéje. „A konszenzust eddig nem sikerült megvalósítani, ám a néppárt továbbra is készen áll arra, hogy részt vegyen az alkotói munkában, szívesen átadjuk az elméleti és a gyakorlati tudást, sőt a tervezet képviseletét, népszerűsítését is vállaljuk, ha egy közös szellemi termékről van szó. Ezt már a nyilvánosság előtt és személyesen Kelemen Hunornak is jeleztem korábban” –mondta Toró. A néppárt elnöke ugyanakkor úgy fogalmazott, óvatosan optimista ebben a kérdésben, mert emlékszik az RMDSZ korábbi autonómia-tervezetekhez való viszonyulására. „2004-ben társaimmal három autonómiatervezetet nyújtottunk be a parlamentben: az Székely Nemzeti Tanács megbízásából a Székelyföld területi statútumát, az EMNT felkérésére egy személyi elvű autonómiára vonatkozó kerettörvényt illetve az erdélyi magyarok személyi elvű kulturális autonómiájának statútumát. Akkor az RMDSZ vezetése nem állt mellénk, ellenezte a parlamentben, a vitában sem sorakozott fel az ügy mellett. Az, hogy mennyire nem gondolták komolyan ezt a kezdeményezést, visszaköszönt 2012-ben, amikor a Székelyföld autonómiastatútuma befejezte parlamenti pályáját, és az RMDSZ szenátorai, élükön Markó Bélával és Frunda Györggyel részt sem vettek azon a szavazáson, ahol pontot tettek az ügy végére” – idézte fel Toró. A politikus szerint az, hogy az RMDSZ kongresszusa úgy döntött, szükség van egy ilyen törvénytervezetre, jelzi, hogy az elmúlt kilenc év nem volt hiábavaló, elérték, hogy a politikai elit az egész társadalommal, a civil közösséggel cselekvően vállalja fel az önrendelkezés ügyét.
Az EMNP elnöke szerint az autonómiatervezet a Székelyek Nagy Menetelésének folytatása lehet, ám egységre van szükség a véglegesítésében és érvényesítésében.
„Nem valószínű a közös műhelymunka”
Székely István Gergő politológus nem tartja valószínűnek, hogy az RMDSZ végül bevonja a tervezet kidolgozásába az MPP-t, az EMNP-t és az SZNT-t. Ugyanakkor úgy véli, arra sincs túl sok esély, hogy a három politikai szervezet közös tárgyalási platformja, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) újrainduljon, melynek célja eleve az volt, hogy az erdélyi magyar közösség számára fontos stratégiai kérdésekben közös álláspontot alakítsanak ki, amelyre a későbbiekben közös politikai cselekvés építhető. „Mindez csak abban az esetben történhetne meg, ha az RMDSZ ellenzéke jelentősebb támogatottságot tudna felmutatni. Úgy gondolom, az RMDSZ valószínűleg olyan külső szakértőkkel fogja legitimálni a törvénytervezetét, akik nem tartoznak a szövetség holdudvarába” – nyilatkozta lapunknak a Székely István Gergő.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szombaton jelentette be: a szövetség december végéig közvitára kívánja bocsátani a Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetét, és arra készül, hogy azt a februárban kezdődő tavaszi ülésszak legelején nyújtja be a parlamentben. Kelemen Hunor elmondta, jelenleg szakemberekkel dolgoznak a tervezeten, amely a dél-tiroli autonómiamodellt tekinti kiindulópontjának. Kijelentette, a román társadalom meggyőzése nélkül esélytelen az autonómiaküzdelem. Parlamenti autonómiakísérletek kronológiája
A román parlament elé terjesztett kezdeményezések eddig kivétel nélkül elbuktak. Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár átfogó kronológiájából kiderül, az első kísérlet Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Szilágyi Zsolt, Pécsi Ferenc, Toró T. Tibor és Vekov Károly RMDSZ-es képviselők nevéhez fűződik, akik 2004. február 25-én benyújtották Székelyföld Autonómia-statútumát. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tervezetét március 30-án az alsóház, júniusban pedig a szenátus is elutasította. 2004. június 18-án négy RMDSZ-es képviselő és egy szenátor aláírásával iktatták a képviselőház állandó bizottságában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nevében, Bakk Miklós és Toró T. Tibor honatya által kidolgozott, a személyi elvű autonómia kerettörvényét, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát. A dokumentumot alkotmányellenességre hivatkozva a képviselőház közigazgatási bizottsága szeptemberben leszavazta.
2005. június 8-án az RMDSZ frakciói úgy döntöttek, nem támogatják az SZNT-nek a parlament elé terjesztett autonómia-statútumát.
2005. június 30-án az SZNT Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét másodszor is a parlament elé terjesztik (beterjesztő Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő), de a képviselőház október 12-én elutasította. Márton Árpád RMDSZ-es képviselő felvállalhatatlannak nevezte az SZNT statútumát. Ugyanezt a törvénytervezetet a bukaresti szenátus 2012. szeptember 25-én tűzte napirendre és utasította el.
http://itthon.ma/erdelyorszag, http://itthon.ma/erdelyorszag

Lakónegyedek magyar lakói a beolvadás küszöbén
A nagyvárosi szórványmagyar közösségek jövőjéről tartott műhelykonferenciát Kolozsváron a Kisebbségkutató Intézet az RMDSZ Főtitkárságával közösen. Ez az a kisebbségi közeg ugyanis, amely a leginkább ki van téve a beolvadás veszélyének, mégis mindeddig erről esett a legkevesebb szó politikai berkekben vagy a médiában. A legtöbb erdélyi, bánsági vagy partiumi nagyvárosban még fenntartható az anyanyelvű oktatás, működnek a magyar kulturális intézmények, a felekezeti élet is anyanyelven folyik, de – főleg a lakónegyedekben élő – magyar vagy félig magyar családok nem kapcsolódnak rá ezekre az intézményekre. Vagyis: román iskolába járatják gyermekeiket, nem vesznek részt be az egyház vagy érdekvédelmi szervezetek nyújtotta közösségi programokban. –
„Azt elmúlt években végzett felmérések azt mutatják, hogy az asszimiláció, a nyelv- és identitásvesztés a nagyvárosi szórványban a legnagyobb. Kolozsváron, a Monostor negyedben lakó magyar közösség identitás- és nemzetpolitikai szempontból szinte ugyanolyan helyzetben van, mint egy szórványtelepülésen élő magyar közösség. Megoldásokat, válaszokat keresünk szakértők bevonásával a nagyvárosi szórvány kérdéseire, problémáira, pragmatikus cselekvési terv kidolgozása és életbe léptetése a célunk” – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Kelemen Hunor szövetségi elnök A nagyvárosi szórvány jövője témakörben szervezett műhelykonferenciát Kolozsvárott.
A konferenciát az RMDSZ és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közösen szervezi kettős céllal: felleltározni a nagyvárosi szórvánnyal kapcsolatos elméleti tudást, valamint összegyűjteni azon konkrét programok tapasztalatait, amelyek eredményt értek el a nagyvárosi szórvány összetett kérdésének kezelésében.
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára az a legfontosabb, hogy megakadályozza az identitásvesztést Kolozsvárott, Temesváron, Marosvásárhelyen, vagy Zilahon. El kell jutnunk a magyar emberekhez az oktatástól kezdve a közösségépítés különböző elemein keresztül úgy, hogy minden lehetséges politikai eszközt felhasználunk” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, hozzátéve, egyetlen konferencián nem lehetséges a nagyvárosi szórvány problémáit megoldani, ám az itt összegyűlt szakemberek mindannyian felismerték, hogy cselekedni kell, ezzel pedig elindultak a megoldás fele vezető úton.
Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke köszöntő beszédében hangsúlyozta: ,,a mai műhelykonferencia célja, hogy összegyűjtse az eddigi tudást, ami a piacon létezik ebben a pillanatban, illetve, hogy szó essen néhány olyan kezdeményezésről, amelyek azokat a jellemző folyamatokat próbálják megakadályozni, korlátozni, amelyeket szorványosodási folyamatoknak nevezünk”, majd hozzátette: ,,ezek a kezdeményezések hozzájárulnak középtávon egy egységes cselekvési stratégia kialakításához.”
Vetési László szórványkutató Nagyváros, szórvány, egyház című előadásában hangsúlyozta: a nagyvárosi magyar egyházak pontosan követik a városnegyedek alakulását, szerkezetét. Mindegyik egyház másféleképpen cselekszik, ha a nagyvárosi szórványról van szó: egyrészt megpróbálják minden területen visszaszerezni és visszaépíteni mindazt, amit egykor elvettek tőlük, emellett a befelé való építkezés elvét is előnybe részesítik azáltal, hogy több egyházi intézményt hoznak létre. ,,Az egyházak óriási dilemmát élnek meg a szolgálat és a szolgáltatás helykeresése között, így az egyház a társadalomépítésbe bekapcsolódva, a civil szférával együtt kell kidolgozza a nagyvárosi szórvány helyzetének megoldásait. A jövőre nézve az egyházak feladata az, hogy kialakítsák a nagyvárosban a kis magyar közösségek hálózatát.”
,,Összefüggés figyelhető meg a vegyes házasságok és a pártpreferenciák közt: a vegyes házasságban élők kisebb eséllyel szavaznak magyar pártokra, mint a homogén családban élők” – mutatott rá Székely István Gergő szociológus az Etnikai mobilizáció a szórványban című előadásában, majd hozzátette: azok a romániai magyarok, akiknek nincs román családtagjuk, lényegesen kevésbé szavaznak román partokra. A kutató elmondta: a magyar pártokra leadott szavazatszám 2012-re több mint a felére csökkent az 1996-os átlaghoz képest, amiért a magyarok szavazáson való alacsony részvétele és a román pártokra való átszavazás lehet a felelős. Amíg 2004 előtt a magyarok szavazási részvételi százaléka jóval magasabb volt az országos átlagnál, addig 2004-től ez megfordult.
Horváth István bemutatta a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Az Etnikai térszerkezet iskolai hálózat és társadalmi hálózat témakörében Kiss Tamás, Vitos Katalin közreműködésével készült kutatást, amely a szórványkérdés egyik legfontosabb és legkutatottabb elemét az iskolaválasztást mutatta be. Erdélyben a magyar diákok magyar nyelvű beiskolázottsági aránya 85 százalékos az általános iskolák esetében, középiskolában pedig 75 százalékos.
Csökken a magyar iskolát választó magyarok aránya, függetlenül a családi háttértől, szórványban 10 százalékkal növekszik a román iskolát választók száma. ,,A magyarok iskolaválasztási szempontjait jelentősen befolyásolja a térszerkezet. Míg Kolozsváron térszerkezet szempontjából az iskolahálózat nem felel meg az etnikai térszerkezetnek, addig Marosvásárhely és Szatmár esetében az iskolai lefedettség egyenletes, az etnikai lefedettséggel összhangban van, ezért ezekben a városokban sokkal ritkábban vetődik fel a területi lefedettség szempontrendszere alapján történő iskolaválasztás kérdése.”
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese bemutatta azt a 2012–2013-ban készített kutatást, amely azoknak a szórványban élő romániai magyar családoknak az iskolaválasztási motivációit elemzi, akik román tannyelvű oktatási intézetet választanak gyermekük számára. ,,A fókuszcsoportos kutatásából kiderült, hogy a magyar szülőknek leggyakrabban négy megfogalmazott érvük van a román iskola mellett: jobbnak tartják a román iskolát, azt gondolják, jobban fog román környezetben boldogulni a gyermek, ha román tanintézménybe jár. Ugyanakkor fennáll az a kényszerhelyzet is, hogy a magyar iskola hiánya miatt íratják román iskolába, illetve azért mert a leendő iskolás már úgyis tud románul. ”
Veres Valér, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára annak a 2012-ben végzett kutatásnak a tanulságairól számolt be, amely az iskolaválasztás és a továbbtanulás sajátosságait térképezte fel 603 Kolozs megyei 8. osztályt végzett diák és szülő megkérdezése során. ,,Ebből a tanulmányból kiderült, hogy a szülők 98 százaléka elméleti-, 20 százaléka szaklíceumot választana gyermeke számára, a kolozsvári állami magyar középiskolákat és a magyar nyelven való továbbtanulást előnybe részesítve” – ismertette Veres Valér, majd hozzáfűzte: Kolozsváron az elméleti és az önálló iskolaválasztásnak meghatározott társadalmi háttere és okai vannak, a gyenge szakképzési kínálat a fő oka a szakiskola-választás alacsony szintű preferálásának, de a román oktatás felé való elmozdulásnak is.
Kiss Tamás, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa bemutatta az iskolakveszelyben.ro honlapot és az Iskolák Veszélyben elnevezésű programot, amely a Közpolitikai Elemző Központ kezdeményezésére, a Kisebbségkutató Intézet, az RMDSZ és a nyelvijogok.ro közreműködésével jött létre. ,,Ennek a projektnek a célja, hogy bemutassa azokat a kritikus pontokat, oktatási helyszíneket, ahol a magyar oktatási intézményrendszer fenntartása a 2014-2020közötti időszakban speciális tennivalókat igényel majd. A honlap választ keres arra a kérdésre, hogy mit lehet tenni ezen demográfiai szempontból veszélyeztetett régiók érdekében, valamint információkat nyújt a döntéshozók részére, hogy milyen módon lehetne megerősíteni az erdélyi magyar oktatási rendszer veszélyeztetett pontjait” – hangzott el a szociológus felszólalásában.
Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettese a nagyvárosi szórvány és a cselekvés lehetséges irányait vázolta fel. Elmondása szerint két idősík létezik: egy, amely 20-25 éves távlatban, szakpolitikai programok szintjén közelíti meg a kérdést, és egy azonnali cselekvési terv. ,,A klasszikus értelemben vett szórvány esetében az évek során több eredményes programot sikerült beindítani, ezeket kellene adaptálni a nagyvárosi lakótelepek környezetébe. Fontos, hogy a nagyvárosi szórvány kiemelt figyelemben részesüljön, külön programokkal, költségvetéssel. Fontos, ebben a környezetében is beindítani a Magyar házak rendszerét, hiszen ez által olyan infrastruktúra, olyan közösségi tér jöhet létre, amely alkalmas célzott programok indítására” – fogalmazott a főtitkárhelyettes.
maszol.ro

SZÓRVÁNYPOLITIKÁK A nagyvárosi szórvány jövőjéről tanácskoztak Kolozsváron
A konferencia résztvevői az elméleti szempontok mellett latba vetették azokat a tapasztalatokat is, amelyek eredményt értek el a nagyvárosi szórvány kérdésének kezelésében.
„Azt elmúlt években végzett felmérések azt mutatják, hogy az asszimiláció, a nyelv- és identitásvesztés a nagyvárosi szórványban a legnagyobb. Kolozsváron, a Monostor negyedben lakó magyar közösség identitás- és nemzetpolitikai szempontból szinte ugyanolyan helyzetben van, mint egy szórványtelepülésen élő magyar közösség. Megoldásokat, válaszokat keresünk szakértők bevonásával a nagyvárosi szórvány kérdéseire, problémáira, pragmatikus cselekvési terv kidolgozása és életbe léptetése a célunk” – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Kelemen Hunor szövetségi elnök ma reggel A nagyvárosi szórvány jövője témakörben szervezett műhelykonferenciát Kolozsvárott.
A konferenciát az RMDSZ és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közösen szervezi kettős céllal: felleltározni a nagyvárosi szórvánnyal kapcsolatos elméleti tudást, valamint összegyűjteni azon konkrét programok tapasztalatait, amelyek eredményt értek el a nagyvárosi szórvány összetett kérdésének kezelésében. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára az a legfontosabb, hogy megakadályozza az identitásvesztést Kolozsvárott, Temesváron, Marosvásárhelyen, vagy Zilahon. El kell jutnunk a magyar emberekhez az oktatástól kezdve a közösségépítés különböző elemein keresztül úgy, hogy minden lehetséges politikai eszközt felhasználunk” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, hozzátéve, egyetlen konferencián nem lehetséges a nagyvárosi szórvány problémáit megoldani, ám az itt összegyűlt szakemberek mindannyian felismerték, hogy cselekedni kell, ezzel pedig elindultak a megoldás fele vezető úton.
Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke köszöntő beszédében hangsúlyozta: „a mai műhely-konferencia célja, hogy összegyűjtse az eddigi tudást, ami a piacon létezik ebben a pillanatban, illetve, hogy szó essen néhány olyan kezdeményezésről, amelyek azokat a jellemző folyamatokat próbálják megakadályozni, korlátozni, amelyeket szórványosodási folyamatoknak nevezünk”, majd hozzátette: „ezek a kezdeményezések hozzájárulnak középtávon egy egységes cselekvési stratégia kialakításához.” Vetési László szórványkutató Nagyváros, szórvány, egyház című előadásában hangsúlyozta: a nagyvárosi magyar egyházak pontosan követik a városnegyedek alakulását, szerkezetét. Mindegyik egyház másféleképpen cselekszik, ha a nagyvárosi szórványról van szó: egyrészt megpróbálják minden területen visszaszerezni és visszaépíteni mindazt, amit egykor elvettek tőlük, emellett a befelé való építkezés elvét is előnybe részesítik azáltal, hogy több egyházi intézményt hoznak létre. „Az egyházak óriási dilemmát élnek meg a szolgálat és a szolgáltatás helykeresése között, így az egyház a társadalomépítésbe bekapcsolódva, a civil szférával együtt kell kidolgozza a nagyvárosi szórvány helyzetének megoldásait. A jövőre nézve az egyházak feladata az, hogy kialakítsák a nagyvárosban a kis magyar közösségek hálózatát.” „Összefüggés figyelhető meg a vegyes házasságok és a pártpreferenciák közt: a vegyes házasságban élők kisebb eséllyel szavaznak magyar pártokra, mint a homogén családban élők” – mutatott rá Székely István Gergő szociológus az Etnikai mobilizáció a szórványban című előadásában, majd hozzátette: azok a romániai magyarok, akiknek nincs román családtagjuk, lényegesen kevésbé szavaznak román partokra. A kutató elmondta: a magyar pártokra leadott szavazatszám 2012-re több mint a felére csökkent az 1996-os átlaghoz képest, amiért a magyarok szavazáson való alacsony részvétele és a román pártokra való átszavazás lehet a felelős. Amíg 2004 előtt a magyarok szavazási részvételi százaléka jóval magasabb volt az országos átlagnál, addig 2004-től ez megfordult.
Horváth István bemutatta a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Az Etnikai térszerkezet iskolai hálózat és társadalmi hálózat témakörében, Kiss Tamás, Vitos Katalin közreműködésével készült kutatást, amely a szórványkérdés egyik legfontosabb és legkutatottabb elemét az iskolaválasztást mutatta be. Erdélyben a magyar diákok magyar nyelvű beiskolázottsági aránya 85 százalékos az általános iskolák esetében, középiskolában pedig 75 százalékos.
Csökken a magyar iskolát választó magyarok aránya, függetlenül a családi háttértől, szórványban 10 százalékkal növekszik a román iskolát választók száma. „A magyarok iskolaválasztási szempontjait jelentősen befolyásolja a térszerkezet. Míg Kolozsváron térszerkezet szempontjából az iskolahálózat nem felel meg az etnikai térszerkezetnek, addig Marosvásárhely és Szatmár esetében az iskolai lefedettség egyenletes, az etnikai lefedettséggel összhangban van, ezért ezekben a városokban sokkal ritkábban vetődik fel a területi lefedettség szempontrendszere alapján történő iskolaválasztás kérdése.”
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese bemutatta azt a 2012–2013-ban készített kutatást, amely azoknak a szórványban élő romániai magyar családoknak az iskolaválasztási motivációit elemzi, akik román tannyelvű oktatási intézetet választanak gyermekük számára. „A fókuszcsoportos kutatásából kiderült, hogy a magyar szülőknek leggyakrabban négy megfogalmazott érvük van a román iskola mellett: jobbnak tartják a román iskolát, azt gondolják, jobban fog román környezetben boldogulni a gyermek, ha román tanintézménybe jár. Ugyanakkor fennáll az a kényszerhelyzet is, hogy a magyar iskola hiánya miatt íratják román iskolába, illetve azért, mert a leendő iskolás már úgyis tud románul.”
Veres Valér, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára annak a 2012-ben végzett kutatásnak a tanulságairól számolt be, amely az iskolaválasztás és a továbbtanulás sajátosságait térképezte fel 603 Kolozs megyei 8. osztályt végzett diák és szülő megkérdezése során. „Ebből a tanulmányból kiderült, hogy a szülők 80 százaléka elméleti, 20 százaléka szaklíceumot választana gyermeke számára, a kolozsvári állami magyar középiskolákat és a magyar nyelven való továbbtanulást előnyben részesítve” – ismertette Veres Valér, majd hozzáfűzte: Kolozsváron az elméleti és az önálló iskolaválasztásnak meghatározott társadalmi háttere és okai vannak, a gyenge szakképzési kínálat a fő oka a szakiskola-választás alacsony szintű preferálásának, de a román oktatás felé való elmozdulásnak is.
Kiss Tamás, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa bemutatta az iskolakveszelyben.ro honlapot és az Iskolák Veszélyben elnevezésű programot, amely a Közpolitikai Elemző Központ kezdeményezésére, a Kisebbségkutató Intézet, az RMDSZ és a nyelvijogok.ro közreműködésével jött létre. „Ennek a projektnek a célja, hogy bemutassa azokat a kritikus pontokat, oktatási helyszíneket, ahol a magyar oktatási intézményrendszer fenntartása a 2014-2020 közötti időszakban speciális tennivalókat igényel majd. A honlap választ keres arra a kérdésre, hogy mit lehet tenni ezen demográfiai szempontból veszélyeztetett régiók érdekében, valamint információkat nyújt a döntéshozók részére, hogy milyen módon lehetne megerősíteni az erdélyi magyar oktatási rendszer veszélyeztetett pontjait” – hangzott el a szociológus felszólalásában.
Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettese a nagyvárosi szórvány és a cselekvés lehetséges irányait vázolta fel. Elmondása szerint két idősík létezik: egy, amely 20-25 éves távlatban, szakpolitikai programok szintjén közelíti meg a kérdést, és egy azonnali cselekvési terv. „A klasszikus értelembe vett szórvány esetében az évek során több eredményes programot sikerült beindítani, ezeket kellene adaptálni a nagyvárosi lakótelepek környezetébe. Fontos, hogy a nagyvárosi szórvány kiemelt figyelemben részesüljön, külön programokkal, költségvetéssel. Fontos, ebben a környezetében is beindítani a Magyar házak rendszerét, hiszen ez által olyan infrastruktúra, olyan közösségi tér jöhet létre, amely alkalmas célzott programok indítására” – fogalmazott a főtitkárhelyettes.
Transindex.ro

Tusványos 25 – Politológusfórum az erdélyi magyarok idei választási szerepléséről
Az erdélyi magyar választói viselkedésről a Mensura Transylvanica-műhely szervezett fórumot a 25. Tusványosi szabadegyetemen, amelyen a magyar országgyűlési választáson kívül az EP-választás eredményét és a küszöbön álló román elnökválasztás kilátásait is kielemezték a meghívott szakértők. Az előadás kezdetén ifj. Toró Tibor politológus röviden felvázolta a 2014-es magyarországi választási eredmények erdélyi vonatkozásait. Mint kiderült, többek között a komplikált szavazati regisztrációs űrlapnak köszönhetően a 190.000 regisztrált erdélyi kettős állampolgár közül mindössze 150.000-en tudtak élni szavazati jogukkal.
Székely István Gergő, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet politológusa szerint a magyarországi parlamenti választás a FIDESZ szempontjából nézve egyértelműen sikeres volt. Szerinte azonban a magyar kormánynak érdemi közpolitikai szinten kellene foglalkoznia a határon túliakkal, nem csupán a nemzetpolitikai szlogenek szintjén.
A választás előtt a külhoni magyarok szavazati joga kapcsán számos kérdés merült fel. Egyesek szerint egyáltalán nem jogos a külhoniak szavazati joga. Egyrészt nem avatkozhatnak bele Magyarország politikájába, ugyanis nem adófizető polgárai Magyarországnak, másrészt nem elég tájékoztak a magyar belpolitikával kapcsolatosan. A politológus szerint ez teljesen értelmetlen felvetés. A felmérések azt bizonyítják, hogy az erdélyi magyarokat a román politikánál jobban érdekli a magyar közélet. A kérdés itt abban tevődik fel, hogy az erdélyi magyarokat nem csábítja-e el Magyarország a helyi, román politikai közéletből, amely által egyre távolabb kerülünk a kisebbségi törekvésektől, ezáltal pedig az autonómia kivívásától. Erre, egy választás alapján, senki nem tud konkrét választ adni.
llyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet politológusa a választásra regisztráltak és a ténylegesen választók számának különbségét azzal magyarázta, hogy sokaknak kedvét szegte a folyamat végigjárása, illetve a levélszavazat szokatlan volta. Mindezek ellenére az erdélyi magyarok szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy részt vehettek az országgyűlési választásokon – állapította meg Illyés.
A politológusok megállapították: nem sikerült kivenni a külhoni magyar kérdést a magyar belpolitikából. Magyarországon sokan a Fidesz kétharmados parlamenti többségét a kedvezményesen honosított magyarok szavazataival magyarázták.
Az EP-választásokról ifj. Toró Tibor úgy vélekedett: Magyarországon nem volt kérdéses a FIDESZ győzelme, csupán megerősíttet a pozícióját. Sokat nyomott a latban az ezt megelőző országgyűlési választások eredménye is.
Ilyés szerint az RMDSZ 6,3 százalékos eredménye a parlamenti választásokhoz mérten nem rossz, viszont távol állt attól a 8,9 százalékos eredménytől, amelyet a Tőkés László vezette Magyar Összefogás listája 2009-ben produkált. Szerinte mindez az összefogás hiányával, és az emberek frusztráltságával magyarázható.
Az EMNP nem indult az EP-választásokon, mert nem volt kellő anyagi-, és humán-erőforrása, illetve politikai üzenete. Ez viszont nem jelent problémát, mert legalább nem vont el az RMDSZ-től abból a nehezen megszerzett 6,3%-ból – jegyezte meg Ilyés.
Ami a közelgő román elnökválasztást illeti Székely szerint az EMNP jövője múlhat azon, hogy indít-e saját jelöltet, miután az EP-voksolást is kihagyta. Az elemző szerint a Néppárt jelenleg is dekonjunktúrában van. Az RMDSZ-FIDESZ barátság nem igazán tesz jót neki. Ugyanakkor megjegyezte, hogy nagyon rég nem volt ilyen gyenge jelöltlista a választásokon. Alig van két hónap a jogilag is indítható kampányig és csak találgatni lehet, hogy kik lesznek a tényleges jelöltek.
A politológusok abban egyetértettek, hogy a második fordulóban nagy valószínűséggel Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök és Klaus Johannis liberális pártelnök párharca körvonalazódik. Az sem kizárt, hogy előkerül az etnikai kártya is.
Toró szerint nagy csodának kell történnie ahhoz, hogy egy szász-német, Klaus Johannis legyen Románia következő elnöke. Szerinte azonban ő nem egy kisebbségi német politikus, sokkal inkább egy német anyanyelvű többségi, akire a magyarok esetleg szorult helyzetben fognak szavazni, csupán azért, hogy ne a PSD-s Pontára, adják a voksukat. És ezt függetlenül attól, hogy az RMDSZ mit fog javasolni a tagságnak.
Végezetül pedig Ilyés rámutatott, hogy a PSD egy jelentős köre láthatóan próbálkozik megszabadulni az RMDSZ-nek a kormányból való eltávolításával. Szerinte az sem kizárt, hogy a hamarosan terítékre kerülő költségvetés-módosítás után, de még az elnökválasztást megelőzően az RMDSZ kilép a kormányból.
György Erzsébet, Erdély.ma

Nemzetpolitika és választások
Tusványos idei programjából sem hiányoztak az aktuálpolitikai és nemzetpolitikai kérdéseket feszegető előadások. A legaktuálisabbak közé tartozott a közelmúlt és közeljövő választásairól szóló panel, illetve a már hagyományosnak számító Kárpát-medencei nemzetpolitikai kerekasztal.
Az idei esztendő erdélyi magyar szempontból releváns három választását –a magyarországi országgyűlési választást, az EP-választásokat, és a közelgő romániai elnökválasztást – elemezte Toró Tibor, a Mensura Transylvanica elemzője, Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzője és Székely István Gergő, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
Szavazatok Erdélyből
Erdélyben 370 ezer új állampolgárt tartottak számon a választások előtt, nagyjából 300 ezer nagykorú személyt. Közülük sokan már rendelkeztek magyarországi lakcímmel, így körülbelül 250 ezren szavazhattak levélben, amihez előbb regisztrálni kellett. A postán kiküldött regisztrációs ívek esetében nem tisztázott, hogy hova érkezett meg, és hová nem, az online módon regisztráltak országos bontása nem ismert, az erdélyi magyar szervezetek segítségével zajló regisztráció terén pedig szabályos verseny alakult ki arról, hogy melyikük regisztrál végül több személyt – emelte ki Toró Tibor politológus.
A Nemzeti Választási Iroda szerint a határon túlról 193 ezren regisztráltak, s ha ennek 66 százaléka erdélyi, akkor nagyjából 128 ezer körüli az Erdélyből regisztrálók száma. A regisztráltak közül 158 ezren szavaztak, ebből 128 ezer bizonyult érvényesnek. Erdélyből 105 ezer szavazó lehetett – ha továbbra is kétharmaddal számolunk –, közülük nagyjából 85 ezren szavazhattak érvényesen. Vagyis a választásra jogosult erdélyiek nagyjából 35 százaléka szavazott, közülük 28 százalék érvényesen. Erdélyben a szavazók 95,5 százaléka a Fideszre, 2,8 a Jobbikra, 1,16 a baloldali koalícióra és0,45 az LMP-re szavazott. A politológus szerint két ellentétes, Magyarországról érkező törekvés volt megfigyelhető: egyrészt regisztráljanak minél többen, másrészt a beérkező külhoni szavazatok ne gyengítsék a választások eredményének érvényességét. A végeredmény ugyanis akár úgy is értelmezhető, hogy a sokféle módon begyűjtött határon túli szavazatok adták a Fidesz kétharmadához szükséges mandátumot.
Székely István Gergő szerint a sokak által félszavazatként értékelt határon túli szavazatok a magyar politikai közösség kiterjesztését is jelentik, ami egyben felveti a kérdést: a magyar politikai közösségbe újonnan belépők nem fognak-e lassan kitáncolni a romániaiból? Ha igen, annak a politikai érdekképviselet gyengülése lehet a következménye. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet politológusa szerint a külhoni magyarok akkor válhatnak sikeresen a magyar politikai közösség részévé, ha a magyar kormány érdemileg kezd el közpolitikailag foglalkozni velük, és a pártok is túllépnek a megszokott nemzetpolitikai szlogeneken. „Jóhiszemű értelmezés szerint a Fidesz óvatos akart lenni, de hosszabb távon lehet, hogy el kéne jutni oda, hogy a külhoniak választójoga teljes értékű választójoggá váljék. Az esélyek a politikai pártok érdekeit tekintve értelmezhetők, a jelenlegi szabályozás a Fidesznek pedig megfelelő” – értékelt a politológus.
Tovatűnt remények
Az európai parlamenti választások a szakirodalom szerint másodrendű jellegűek, tehát nem kimondottan az aktuális szavazásról szólnak, sokkal inkább a belpolitikai folyamatok tétjei tükröződnek bennük – állapították meg a politológusok. Szerintük az RMDSZ 6,3 százalékos eredménye egyrészt az összefogás hiányára vezethető vissza, másrészt míg az erdélyi magyar kisebbség 2007-ben és 2009-ben még sokat várt az EU-tól, mára ezek a remények alábbhagytak, ezért csökkent a szavazási kedv is. „Sok csalódás érte a közösséget az elmúlt öt évben nem csak kisebbségpolitikai szempontból. Átlagosan 18,5 százalékos az RMDSZ-re adott szavazatok csökkenése, legrosszabbul Máramaros teljesített, de Bihar, Maros és Kovászna megyéből is az átlagosnál kevesebb szavazat érkezett, mintöt évvel ezelőtt” – emelte ki Illyés Gergő.
A Nemzetpolitikai Kutató elemzője szerint a novemberi elnökválasztáson második fordulóra számíthatunk. Mivel az államelnökjelöltek névsora távolról sem teljes vagy biztos, nehéz az esélylatolgatás. A PSD még nem nevezte meg jelöltjét, a Nemzeti Liberális (PNL) és Demokrata Liberális Párt (PD-L) pedig érdekes kiválasztási folyamat közepén van, amelynek esélyese Klaus Johannis a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) név alatt. Ennek értelmében Victor Ponta–Klaus Johannis párharc körvonalazódik, amihez hozzájárul a Traian Bãsescu által támogatott párt jelöltjeként Cristian Diaconescu, de Cãlin Popescu Tãriceanu is bejelentette indulási szándékát. A politológusok úgy vélik, hogy Johannisnak – aki nem kisebbségi, hanem inkább német anyanyelvű többségi politikus – nincs esélye nyerni. Az RMDSZ jelöltje Kelemen Hunor lesz, a Mensura Transylvanica elemzője szerint ugyanakkor az EMNP-nek is elnökjelöltet kell állítania, mert két egymást követő kampányból kimaradni hatalmas veszteséget jelentene. Illyés Gergő azt sem tartja kizártnak, hogy az elnökválasztások előtt, de a költségvetési módosítás után az RMDSZ kilép a kormányból.
A nemzetpolitika filozófiája
Semjén Zsolt szerint a magyar nemzetpolitika filozófiájának alapkérdése, hogy mi a magyar állam értelme. A magyar állam célja, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és a magyarok életminősége javuljon, bárhol éljenek – fogalmazott a nemzetpolitikai kerekasztal nyitóbeszédében a miniszterelnök-helyettes. Szerinte az állam két eszközzel érheti el ezt a célját: egyrészt az állampolgárság megítélése révén a nemzet közjogi egyesítésével, másrészt a támogatási formák által. Az előrejelzések szerint a parlamenti ciklus végére az egymilliomodik külhoni magyar állampolgár is leteszi az állampolgári esküt – jelenleg több mint 600 ezer új állampolgár szerepel a nyilvántartásokban –, a külhoni célokra szánt 21 milliárd forint pedig minden eddiginél magasabb összeg.
A miniszterelnök-helyettes az emberi jogok királynőjének nevezte az autonómiát. „Ami másnak jár, nekünk is jár. Valamennyi nemzetrésznek saját koncepciót kell erre vonatkozóan kialakítani, amit Magyarország teljes erővel támogat, hiszen minden szempontból igazunk van, mert példát tudunk mondani autonómiákra az EU-ban. Bármelyik nemzetrésszel bármi történik – most a kárpátaljai magyarság van a legfenyegetettebb helyzetben –, Magyarországnak hasonló szerepet kell vállalnia a külhoni magyarság tekintetében, mint amit Izrael a világon valamennyi zsidója tekintetében. Ha Izraelnek szabad, nekünk is szabad” – hangzottak Semjén Zsolt tapsfakasztó szavai.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerint a kárpátaljai magyarság egyetlen fegyvere ma is a remény, amikor ukrajnai történelmük legnehezebb napjait élik. „A legfontosabb kérdés a biztonság. Minden terv nulladik feltétele, hogy a kárpátaljai magyarság meg tudjon maradni szülőföldjén. Miközben az országban háború van, a behívók érintik a kárpátaljai magyarságot is, a háborúnak már magyar áldozata is van, Kárpátalján is megjelentek a menekültek, és számos fegyver van magánemberek kezében” – állapította meg Brenzovics.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint a VMSZ etalon értékű megállapodást kötött a Szerb Haladó Párttal, jóformán minden szerepel benne, amiért a vajdasági magyar politika síkraszáll. Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja elnöke pedig az elmúlt esztendő három választásának sikereit ecsetelte. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint viszont bármilyen bölcs nemzetpolitikát folytathat a magyar kormány, ha a nemzet részei nem partnerek a feladatban. Erdélyben a cél egyértelműen a közösségi autonómiák rendszerének kiépítése, az RMDSZ kormányzati szerepvállalását pedig az eredmények minősítik. Ilyen szempontból bírálható az RMDSZ munkája, mert semmilyen stratégiai kérdésben nem léptünk előre, mondta Toró, majd bejelentette: az EMNP komolyan fontolgatja, hogy saját államelnökjelöltet indítson.
Dénes Ida, Erdélyi Napló (Kolozsvár)