Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Székely Hajnal
2 tétel
2013. április 17.
Hiteles vallomás Kalotaszegről
Nagyvárad- Kedd este a Szacsvay Imre Általános Iskolában mutatták be Fekete Károly nyugdíjas tanító A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című könyvét. A szerzővel Péter I. Zoltán beszélgetett.
Az érdeklődőket Pásztor Gabriella igazgatónő köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szacsvay Imre Általános Iskola nem csupán a diákjai számára szervez színvonalas, színes és tartalmas tevékenységeket, de a nagyközönség irányába is nyitott, például a tanintézet auláját kiállítóteremnek is használják, és honlapot működtetnek. A mostani könyvbemutató érdekessége pedig, hogy a szerző lánya az iskola titkárnője. Székely Hajnalka elmondta: ő és a húga büszkék arra, hogy édesapjukat még hatvan év elteltével is sokan megismerik, szeretik Kalotaszegen, emelt fővel járhat Bánffyhunyad utcáin.
A kötetet ismertető és a nyugdíjas tanítóval, tanfelügyelővel beszélgető Péter I. Zoltán helytörténész megjegyezte: a Sztánai füzetek sorozatban Fekete Károlynak ez a második kötete, korábban Hatvan év Kalotaszegen címmel jelent meg könyve, mely publicisztikai írásait tartalmazza. A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című kiadvány viszont az életét mutatja be, Péter I. Zoltán ezzel kapcsolatban Péntek János nyelvész, akadémikus ajánlását, méltatását idézte.
Erdély virágoskertje
Fekete Károly hangsúlyozta: nem tartja magát írónak, csak krónikásnak, viszont örül annak, hogy sokan vannak, akiket érdekel az általa Erdély virágoskertjének nevezett tájegység történetének azon négy évtizede, tündöklő vagy éppen keserves korszaka, melyet ő is átélt, melyről személyes tapasztalatai vannak. 1947-től a nyugdíjazásáig dolgozott kántorként, iskolaigazgatóként, tanfelügyelőként, kultúrfelelősként, majd húsz éven keresztül tanítóként Kalotaszegen, sőt a sajtó, illetve a rádiót is próbálta hitelesen tájékoztatni az ott élők örömeiről, bánatairól, keserveiről, sikereiről. A nyugdíjas pedagógus ismertette családi hátterét is, beszélt arról, hogy székelykocsárdi születésű édesapja hogyan került levitaként Trianon után Kolozs megyébe. Fekete Károly az V. osztályt a kolozsvári Református Gimnáziumban kezdte, ahol az akkori ifjúság megszokott életét élte, majd különböző tanítóképzőkbe járt és 1947 őszén Nagyenyeden szerzett kántorképesítést. És ebben az évben került a képbe Kalotaszeg, ugyanis a tájegység ősi falujába, egy akkoriban színmagyar településre, Zsobokra került kántortanítónak. Itt egy évig marad, majd egy Predeal-i kitérő után tanfelügyelői kinevezést Kolozs megye keleti részébe. A járások átszervezése után többek közt művelődéspolitikával foglalkozott Bánffyhunyadon, az ötvenes években pedig igazgató is volt Körösfőn. Fekete Károly részletesen beszámolt arról, hogy zajlott a pártállami időkben az élet Kalotaszegen, a szubjektív visszatekintés pedig azzal a nem túl optimista felhanggal zárult, hogy napjainkban sajnos Kalotaszegen is egyre kevesebb a magyar, s ebből kifolyólag 12 faluban már nincs is szükség magyar iskolára...
Ciucur Loson czi Antonius.
erdon.ro.
Nagyvárad- Kedd este a Szacsvay Imre Általános Iskolában mutatták be Fekete Károly nyugdíjas tanító A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című könyvét. A szerzővel Péter I. Zoltán beszélgetett.
Az érdeklődőket Pásztor Gabriella igazgatónő köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szacsvay Imre Általános Iskola nem csupán a diákjai számára szervez színvonalas, színes és tartalmas tevékenységeket, de a nagyközönség irányába is nyitott, például a tanintézet auláját kiállítóteremnek is használják, és honlapot működtetnek. A mostani könyvbemutató érdekessége pedig, hogy a szerző lánya az iskola titkárnője. Székely Hajnalka elmondta: ő és a húga büszkék arra, hogy édesapjukat még hatvan év elteltével is sokan megismerik, szeretik Kalotaszegen, emelt fővel járhat Bánffyhunyad utcáin.
A kötetet ismertető és a nyugdíjas tanítóval, tanfelügyelővel beszélgető Péter I. Zoltán helytörténész megjegyezte: a Sztánai füzetek sorozatban Fekete Károlynak ez a második kötete, korábban Hatvan év Kalotaszegen címmel jelent meg könyve, mely publicisztikai írásait tartalmazza. A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című kiadvány viszont az életét mutatja be, Péter I. Zoltán ezzel kapcsolatban Péntek János nyelvész, akadémikus ajánlását, méltatását idézte.
Erdély virágoskertje
Fekete Károly hangsúlyozta: nem tartja magát írónak, csak krónikásnak, viszont örül annak, hogy sokan vannak, akiket érdekel az általa Erdély virágoskertjének nevezett tájegység történetének azon négy évtizede, tündöklő vagy éppen keserves korszaka, melyet ő is átélt, melyről személyes tapasztalatai vannak. 1947-től a nyugdíjazásáig dolgozott kántorként, iskolaigazgatóként, tanfelügyelőként, kultúrfelelősként, majd húsz éven keresztül tanítóként Kalotaszegen, sőt a sajtó, illetve a rádiót is próbálta hitelesen tájékoztatni az ott élők örömeiről, bánatairól, keserveiről, sikereiről. A nyugdíjas pedagógus ismertette családi hátterét is, beszélt arról, hogy székelykocsárdi születésű édesapja hogyan került levitaként Trianon után Kolozs megyébe. Fekete Károly az V. osztályt a kolozsvári Református Gimnáziumban kezdte, ahol az akkori ifjúság megszokott életét élte, majd különböző tanítóképzőkbe járt és 1947 őszén Nagyenyeden szerzett kántorképesítést. És ebben az évben került a képbe Kalotaszeg, ugyanis a tájegység ősi falujába, egy akkoriban színmagyar településre, Zsobokra került kántortanítónak. Itt egy évig marad, majd egy Predeal-i kitérő után tanfelügyelői kinevezést Kolozs megye keleti részébe. A járások átszervezése után többek közt művelődéspolitikával foglalkozott Bánffyhunyadon, az ötvenes években pedig igazgató is volt Körösfőn. Fekete Károly részletesen beszámolt arról, hogy zajlott a pártállami időkben az élet Kalotaszegen, a szubjektív visszatekintés pedig azzal a nem túl optimista felhanggal zárult, hogy napjainkban sajnos Kalotaszegen is egyre kevesebb a magyar, s ebből kifolyólag 12 faluban már nincs is szükség magyar iskolára...
Ciucur Loson czi Antonius.
erdon.ro.
2017. május 2.
Népdalvetélkedő és díjazás Körösfőn
A hideg idő miatt nem sikerült megállapítanunk, hogy a Riszeg-tetőn kinyílt-e már a riszegvirág, hiszen még a helybeliek is azt nyilatkozták: a hideg, esős időben nem merészkednek fel a tetőre. Az 1989-es rendszerváltás után a helyiek huszonhetedik alkalommal szervezték meg a népdalvetélkedőt, amelyen újból több mint húsz gyermek vett részt.
A körösfői kultúrotthonban szombat délelőtt szemet gyönyörködtető látvány fogadta a zsűrit, Mann Gabriella és Bedő Ágnes zenetanárt: a gyerekek szebbnél-szebb népviseletet öltöttek magukra. Lelkesen fújták a kötelező és a választott népdalokat, és jó érzés volt látni azt, hogy a tavalyi, tavalyelőtti résztvevők újra eljöttek.
Vincze-Minya István református esperes kiáltó szónak nevezte a népdalvetélkedőt, amely a közösség megmaradását bizonyítja. Károly Károly református lelkipásztor arra buzdított: leljük örömünket abban, amit őseinktől kaptunk, így a népdalokban és az éneklésben is.
Második alkalommal osztották ki a Fekete Károly-emlékérmet. Fekete Károly tanító volt az, aki 1956-tól kezdődően népdalvetélkedőt szervezett a Riszeg-tetőn. Lányai, Búzás Fekete Mária és Székely Hajnal egy emlékéremmel őrzik pár évvel ezelőtt elhunyt édesapjuk emlékét. Tavaly az emlékérmet Buzás Pál zongoraművésznek ítélték oda, most pedig Balogh Annuska nyugalmazott zenetanárnak, aki idős kora ellenére dalra fakasztotta a jelenlevőket, és a népdalt fiatalos lendülettel vezényelte le. Ezt követően arra buzdított, hogy lelkesen énekeljék és tanítsák a népdalokat a gyerekeknek, általában a fiataloknak.
A zsűri két-két egyéni és csoportos kategóriában osztott ki díjat. Volt pár különdíj is, de azok a versenyzők sem szomorkodtak, akik nem kaptak díjat: ők egy szépen kidolgozott emléklappal távoztak.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)
A hideg idő miatt nem sikerült megállapítanunk, hogy a Riszeg-tetőn kinyílt-e már a riszegvirág, hiszen még a helybeliek is azt nyilatkozták: a hideg, esős időben nem merészkednek fel a tetőre. Az 1989-es rendszerváltás után a helyiek huszonhetedik alkalommal szervezték meg a népdalvetélkedőt, amelyen újból több mint húsz gyermek vett részt.
A körösfői kultúrotthonban szombat délelőtt szemet gyönyörködtető látvány fogadta a zsűrit, Mann Gabriella és Bedő Ágnes zenetanárt: a gyerekek szebbnél-szebb népviseletet öltöttek magukra. Lelkesen fújták a kötelező és a választott népdalokat, és jó érzés volt látni azt, hogy a tavalyi, tavalyelőtti résztvevők újra eljöttek.
Vincze-Minya István református esperes kiáltó szónak nevezte a népdalvetélkedőt, amely a közösség megmaradását bizonyítja. Károly Károly református lelkipásztor arra buzdított: leljük örömünket abban, amit őseinktől kaptunk, így a népdalokban és az éneklésben is.
Második alkalommal osztották ki a Fekete Károly-emlékérmet. Fekete Károly tanító volt az, aki 1956-tól kezdődően népdalvetélkedőt szervezett a Riszeg-tetőn. Lányai, Búzás Fekete Mária és Székely Hajnal egy emlékéremmel őrzik pár évvel ezelőtt elhunyt édesapjuk emlékét. Tavaly az emlékérmet Buzás Pál zongoraművésznek ítélték oda, most pedig Balogh Annuska nyugalmazott zenetanárnak, aki idős kora ellenére dalra fakasztotta a jelenlevőket, és a népdalt fiatalos lendülettel vezényelte le. Ezt követően arra buzdított, hogy lelkesen énekeljék és tanítsák a népdalokat a gyerekeknek, általában a fiataloknak.
A zsűri két-két egyéni és csoportos kategóriában osztott ki díjat. Volt pár különdíj is, de azok a versenyzők sem szomorkodtak, akik nem kaptak díjat: ők egy szépen kidolgozott emléklappal távoztak.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)