Négy évvel az 1989-es fordulat után az iskolák zömében még mindig a régi, a diktatúra idején készült tankönyvekből tanulnak. Székely Győző, a kolozsvári Collegium Transsylvanicum Alapítvány képviselője utánanézett: amíg az anyaországi gyermekek ötezer tankönyv között válogathatnak, addig a romániai magyar tanulók mindössze nyolcvan magyar nyelvű tankönyvből, de ennek is a nagyobb része fordítás és csak tizennyolc íródott eredetileg is magyarul. A Collegium Transsylvanicum Alapítvány pályázatot írt ki magyar nyelvű tankönyvek írására. Azért csak most, mert a tankönyvkiadás állami monopólium volt, idén tűntek fel az első jelek, hogy a román oktatáspolitika engedélyezi az alternatív tankönyvek megírását. /B. Kovács András: Legyen vége a szellemi diétának! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./

A Collegium Transsylvanicum Alapítvány részt vállal a pedagógusok szakmai továbbképzése erdélyi feltételeinek megteremtésében, konferenciák megszervezésében. E program összehangolója a Tankönyvtanács. A másik program a felsőoktatás munkájának ösztönzése, ennek vezetői között van Cs. Gyimesi Éva, Pálfalvi Attila és Székely Győző. Kolozsváron 4200 magyar nemzetiségű hallgató van az egyetemen, közülük 650-en tanulnak magyarul, 550-en pedig magyarul is./Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 28-29./

A Collegium Transsylvanicum Alapítvány Tankönyvtanácsa Kolozsváron Székely Győző vezetésével működik, sok tankönyvet készítenek, illetve készíttetnek, köztük az alternatív tankönyvek is. Legalább 250-300 tankönyvre van szükség, jelenleg 80 van forgalomban. A Világbank tanulmánya 250 alternatív tankönyv bevezetést javasolja a reform első lépéseként. A román oktatásügy túlzott centralizáltsága megmaradt. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Meglepetést okozott a Tankönyvtanácsnak a Sepsiillyefalván jún. 9-11-én megtartott értekezletén a tankönyvpályázat eredményessége: kéziratok tucatjai készültek el, alternatív tankönyvek, feladatgyűjtemények, képlettárak, három ábécés könyv. A pályázatot a Collegium Transsylvanicum Alapítvány hirdette meg. Magyarországon a szerzők tárgyalnak a kiadóval a honorárium összegéről, itt pedig a szerzők fizetnek a kiadónak, hogy adja ki munkájukat, mondta Székely Győző, a Tankönyvtanács vezetője. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

Nyolc erdélyi megye magyar nyelvű óvónő- és tanítóképzőinek igazgatói, aligazgatói és a tanfelügyelők tanácskoztak Zilahon az Oktatási Minisztérium szervezésében. Megjelentek a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző, a nagyváradi és szatmárnémeti tanítóképzők magyar tagozatai, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum pedagógusai. A minisztérium nemzetiségi osztályát Murvai László képviselte. Módszertani kérdéseket vitattak meg, javaslatcsomagot készítettek a tárca részére. Székely Győző a Collegium Transsylvanicum Alapítványtól felvázolta azt a lehetőséget, hogy hazai pedagógusok pályázzanak alternatív tankönyvekkel, továbbá a tanítóképzők egymással számítógépen kommunikáljanak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Febr. 6-án ülésezett a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa tanügyi bizottsága, a romániai magyar kisebbséget Bíró István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének /RMPSZ/ főtitkára, valamint az RMDSZ részéről Ferencz Rita és Székely Győző képviselte. A tanácskozás témája a nemzeti kisebbségek történelme oktatásának óraszáma és a tantervbe való beillesztése volt. A tanácskozáson vita volt, mert a szerb kisebbség a romániai szerbek történelmének oktatását kérte, a romániai magyarok és szlovákok viszont az illető nemzet történelmének tanítását. A tanügyminisztériumi kisebbségi osztályának igazgatója, Nicolaus Kleiningen nem értett egyet ezzel, szerinte a Romániában élő kisebbségek történelme tantárgy bevezetése törvényes. A vitát nem zárták le, a döntést a márciusi ülésre halasztották. Közös álláspont alakult ki abban, hogy a tantárgy óraszámát, tartalmi kérdéseit az illető nemzetiség szakemberei dolgozhatják ki. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 7., 713. sz./

Az Erdélyi Tankönyvtanács jóvoltából immár második éve taníthatnak reformtankönyvekből a romániai magyar oktatók, ismertette Székely Győző, a Tankönyvtanács ügyintézője a színes tankönyvek, egyetemi jegyzetek sorát. Köztük van Zsemlyei János A mai magyar nyelv szókészlete és szótárai című egyetemi jegyzete. Ezt a szerzője bemutatta Rómában, a Hungarológiai Kongresszuson is. /Szabó Csaba: Új magyar tankönyvek, munkafüzetek, egyetemi jegyzetek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Máj. 9-én ülésezett Kolozsváron a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Kolozs megyei szervezete. Székely Győző, a Tankönyvtanács elnöke javasolta, hogy minden megyében létesüljön szakoktatási tanács, hiszen nagyon sok a kihalófélben lévő szakma, amelyekre nincs tankönyv. /Kereszttűzben: a magyar nyelvű oktatás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

"Õsztől egyetemes történelmet fognak tanulni a hetedikesek. Székely Győző, a Tankönyvtanács vezetője elmondta: az egyik új tankönyv annyira "objektív", hogy még a tatárjárást is pozitív jelenségként tárgyalja, mert az visszaszorította a magyar és katolikus expanziós törekvéseket. Több változat készül a tankönyvekből, ezek közül kell kiválasztani azt, amelyiket magyarra fordítanak. /Szabó Csaba: Tartárbarát történelem. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./"

Székely Győző, az Erdélyi Tankönyvtanács szerkesztője leszögezte, hogy a törvény értelmében a nyolcadik osztályig a tankönyv ingyenes, amit a tanuló a tanév idejére kölcsönvesz. Ebből az következne, hogy a minisztériumnak kötelessége az iskolát ellátni megfelelő számú könyvvel. - A magyar nyelven tanulókat 1997-ben érte utol az alternatív tankönyvek lehetősége. Megoldható lett volna, hogy a magyar iskolákba is eljusson a megrendelt könyv, azonban 1997 tavaszán a magyarul tanítókat nem mindenütt értesítették, hogy nekik is választaniuk kell. A tankönyveket nem mindenütt lehetett megtekinteni. A tanároknak rövid fél óra alatt kellett dönteniük, melyiket választják. Senki előtt nem volt világos: mennyi időre választ. Nem törvényes az, hogy a Tanügyminisztérium a nem románul tanulókat eleve hátrányos helyzetbe hozza. A ma tankönyv nélkül tanuló kilencedikesek eredményei már befolyásolhatják a diákok egyetemi felvételét! - A magyar tankönyvek rendelése az utóbbi években a tanév kezdete után történt! Erre nincs magyarázat. - A pedagógusok módszertani találkozóin gyakran hallani igen éles tanterv- és tankönyvkritikákat. Azonban kritizálás helyett a tanár ma már írhat, szerkeszthet tankönyvet, tervezhet tanmenetet. Vannak már olyan iskolák, tantestületek is, melyek teljes tankönyvsorozatukat maguk írják, szerkesztik. Ehhez azonban kielégítő tudás szükséges. - Kevés szülőnek jut eszébe, hogy beperelje a tanügyminisztériumot, a minisztert, mert gyermekét számos tankönyvben alázzák meg. Népét, nemzetiségét csak ellenség képében mutatják be. - Azt is tudni kell, hogy az egyetlen magyar tankönyvszerkesztőséget október 8-án bezárták. Végleg. Miért nem kapott önállóságot magyar szerkesztősége? A magyar szerkesztőkkel soha, senki nem konzultált. Szükség van egy önálló, közérdekű magyar tankönyvkiadóra. /Szabó Csaba: Õsz a tankönyverdőben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Székely Győző, az Erdélyi Tankönyvtanács szerkesztője kifejtette, hogy a tanár ma már írhat, szerkeszthet tankönyvet, tervezhet megfelelő tanmenetet. Ez azonban sok-sok munkát igényel. - Kevés szülőnek jut eszébe, hogy beperelje a Tanügyminisztériumot, a minisztert, mert gyermekét számos tankönyvben alázzák meg. A mai nacionalista megnyilvánulások egyik (fő) oka az utóbbi évtizedek hamis tartalmú oktatása. Azért kellene küzdeni, hogy ne taníthassanak valamely nemzetiségre, kisebbségre nézve sértő, megalázó tartalmú könyvekből. Székely Győző úgy látja, hogy a mostani tankönyvek között sok a rossz, elfogadhatatlan tankönyv. Szabadság van, mindenki azt ír, amit akar. A negyedikes például arról tanulhat, hogyan szabadították fel a román csapatok 1916-ban Csíkszerdát az elnyomás alól. - Néhány korosztálynak fél évet kell várnia a magyarra fordított változatra. Kevesebb a példányszám, mint ahány tanuló magyarul tanul, mert nem rendeltek eleget. Vannak fertőző, rossz tankönyvek: néhány történelem, erkölcsi nevelés, illetve matematika-tankönyv. A középiskolákban a rendelet a tanévkezdés utánra helyezte a teljesen átdolgozott tanterveknek megfelelő tankönyvek nyomtatását és bemutatását. Ezekből kell majd kiválasztani /a bemutatásra kerülő 70 változatból!/ és magyarra fordítani a tankönyvet. A tanárok nem láthatják az összes változatot. Hogyan történik majd választás? Erre nincs válasz. Így néz ki a tanügyi reform. - Vannak olyan tanárok, akik maguk írják meg a tankönyvet. Ma többezer diák tanul ilyen szamizdat tankönyvből. Mások magyarországi tankönyvet rendelnek, és abból tanítanak, ha a tantárgy tanterve ezt lehetővé teszi. /Szabó Csaba: A tankönyverdő ösvényein. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

Az Erdélyi Tankönyvtanács nov. 11-én Kolozsváron rendezett tanácskozásra mindazokat az intézményeket meghívták, amelyeknek együttműködése nélkül nem lehet megoldani Romániában a magyarra fordított líceumi tankönyvek egyre súlyosabb gondjait. Székely Győző, az Erdélyi Tankönyvtanács szerkesztője leszögezte: fel kell térképezni azokat a gondokat, amelyek akadályozzák a tankönyvek fordítási folyamatát és a lefordított könyvek eljuttatását a magyar tagozatos iskolákba. Idén elképzelhetetlen a IX-es tankönyvek magyarra fordítása A kiadó ugyanis addig nem kér fel senkit erre a feladatra, amíg nem tisztázódik: hány példányról van szó. Egy-egy tankönyvből elméletileg a példányszám is adott: Erdélyben mintegy 6 500 magyar kilencedikes van. /Szabó Csaba: Magyar nyelvű tankönyvek nélkül maradnak a kilencedikesek Százezer lejre is felugorhat egy tankönyv ára. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Nov. 23-án a kisebbségek nyelvén írt magyar nyelvű líceumi tankönyvekről tanácskoztak a Tanügyminisztériumban. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) Lászlóffy Pál elnök, Burus Botond, a Hargita megyei Pedagógusok Háza igazgatója, Farkas István Kovászna megyei tanfelügyelő, valamint az Erdélyi Tankönyvtanács szerkesztője, Székely Győző képviselte. Évtizedek óta nem volt erre példa: a minisztérium pedagógiai jellegű civil szervezeteket hívott a magyar nyelvű líceumi tankönyvek ügyének rendezésére. Lászlóffy Pál, az RMPSZ elnöke a kisebbségek tankönyvgondjait felvállaló kiadó létrehozásában látta a megoldást. A fordításra javasolt tankönyvek példányszámának növelése érdekében más javaslat is elhangzott: a magyar és német nyelvű tankönyvek ügye kapcsolódjék valamiképpen össze. Megállapították, hogy a kilencedikes tankönyvek ügyét meg kell oldani: magyar nyelvű tankönyveket kell adni a kilencedikesek kezébe. /Szabó Csaba: Tanügyminisztériumi nyitás A civil társadalom kezében a magyar nyelvű líceumi tankönyvek ügye. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

Vodnár János, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora 1995-ben nyújtott be pályázatot az Erdélyi Tankönyvtanácshoz háromkötetes kémiatankönyv megjelentetésére. A professzor a kémiai tudományok doktora, Általános kémiai technológia című tankönyvében összefoglalta a legjelentősebb vegyipari, kohászati, építőanyag-ipari és energetikai megvalósításokat. A pályamunkát elfogadták, ennek ellenére a tankönyvnek csupán az első kötete jelent meg. Székely Győző szerkesztő ígérgette a megjelenést, de az még várat magára. Székely Győző elmondta, hogy a professzor könyvében szaknyelvi pontatlanságok vannak, egyes kifejezéseknél megengedhetetlen román tükörfordítást használt. Vodnár professzor szándékos időhúzást lát a késlekedésben, a tankönyvtanács részéről viszont ezt cáfolták. /Rostás Szabolcs Kámforrá vált kémiatankönyv. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./

"A hatvanéves dr. Péntek Jánossal, a kolozsvári Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetőjével készített interjút a Krónika munkatársa. Péntek János az egyetem elvégzése után a tanszékre került. Pályáját döntően befolyásolta Márton Gyula nyelvész. Közismert Péntek János fáradhatatlan munkabírása, mely az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségében (AESZ) és az Erdélyi Tankönyvtanácsban is megmutatkozik. Szinte lehetetlen a vállalkozásuk, mert miközben a nyelvben negatív folyamatok zajlanak le - egészen a nyelvvesztésig, a nyelvcseréig elmenően -, amelyek ellen majdnem reménytelen hatékonyan fellépni, mégis csinálni kell - vallja a professzor. A Tankönyvtanácsot 1993-ban azért találták ki Székely Győzővel, hogy legyen egy olyan intézmény, amely a szakmai igényeket képviseli, mert akkor már látható volt, hogy teljes anarchia van a tankönyvkiadásban, illetve -forgalmazásban, és egyre inkább mindent a pénz irányít. Az oktatási hatóság felelőtlensége következtében az oktatás kaotikussá vált. - A román nyelv és irodalom oktatásával valóban nagy gondok vannak. Törvény írja elő a román nyelv megtanulását, de a hatóság nem biztosítja ennek feltételeit. Nincs differenciálás, az egyenlőség a román nyelvi alapon valósul meg, ami teljes diszkriminációt jelent a nem román anyanyelvűekkel szemben. Sajátos program, feltételrendszer szerint kellene, hogy megvalósuljon a román nyelv oktatása, nemcsak alsó tagozaton, hanem a továbbiakban is. A magyar iskolákban románt tanító pedagógusokat speciálisan fel kell készíteni erre a feladatra. - A felsőoktatásban is megcsappant a jelentkezők száma, gyengébb a felkészültségük. A színvonal csökkenése a felvételi vizsgákon jól lemérhető, és az elemi ismeretekkel van a legtöbbször gond. - 1990-ben Péntek János vezette be a néprajz oktatását a tanszéken. Életképes szaknak bizonyult, akár a magyarországi egyetemi tanszékekkel való összehasonlításban is megállja a helyét. /Demeter Éva: Úgy is élhetünk, hogy ne legyen látszata. Beszélgetés dr. Péntek Jánossal, a kolozsvári Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetőjével. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./"

"Sikeres volt az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) múlt hét végi árkosi szakmai tanácskozása. Öt egyetemi tanár, egy tudományos kutató és egy középiskolai tanár beszélt a Kárpát-medencei magyar nyelvművelés, tankönyvírás, iskolai oktatás égetően fontos kérdéseiről. Fazekas Tiborc Hamburgban tanító professzor leszögezte, a nyelvápolás állami feladat, az értelmiség feladata, és szükség van a modern nyelvújításra: száműzni kell az elburjánzott nyelvi durvaságot, magyarítani kell a szakmák, tudományok nyelvezetét. Murvai Olga, a bukaresti Hungarológiai Intézet professzora azt fejtegette, hogy Európa szellemének nem felel meg az egyetlen közös nyelv. Szabómihály Gizella tudományos kutató a felvidéki közigazgatási, illetve hivatalos nyelv állapotát vizsgálta. Ágoston Mihály újvidéki egyetemi tanár a magyar anyanyelvűek magyar nyelvhasználatáról beszélt, mely alkalommal az intézményes anyanyelvépítés fontosságát emelte ki. Péntek János kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár, az AESZ elnöke a nyelvhasználati egység megteremtésének lehetőségeire tért ki. Előadásának lényege: Közelíteni kell az anyaország határain kívül eső régiók nyelvhasználatát az ideálisnak tartott szabvány-magyar fő változathoz. Székely Győző egyetemi tanár az Erdélyi Tankönyvtanács képviselőjeként a tankönyvek rossz nyelvezetéről beszélt. Balázs Géza budapesti nyelvészprofesszor választott témája: Milyen lesz a 21. század magyar nyelvi kultúrája? Szerinte olyan lesz, amilyenné tesszük. A tisztújító közgyűlésen a vezetőségben nem történt változás: Péntek János maradt az elnök, Török Katalin alelnök, Ördögh- Gyárfás Lajos ügyvezető elnök, Nagy Zsuzsanna titkár. A Nyelvőrzés-díjat Asztalos Lajos kolozsvári lapszerkesztő és műfordító kapta. /Komoróczy György: Anyanyelvi konferencia Árkoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./"

Márc. 1-jén Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban középiskolásoknak szóló tankönyveket mutatott be az Ábel Kiadó. Székely Győző, az Ábel Kiadó és az Erdélyi Tankönyvtanács igazgatója a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Szatmár megyei szervezete és a Partium Területi Oktatási Központ által szervezett Matematika– és informatika–oktatás a középiskolákban című szakmai tanácskozásra érkezett Szatmárnémetibe, ennek nyitóakkordjaként szervezték a pedagógusoknak szóló a tankönyvkiállítást. Az Ábel Kiadó azért jött létre, hogy részt vegyen a magyar nyelvű alternatív tankönyvek elkészítésében. Az pedig, hogy rendszerint késve kerülnek ki a nyomdából a tankönyvek, és a diákoknak hónapokig a hiányukban kell haladniuk a tananyaggal, nem a kiadó hibájal Ennek oka főleg az, hogy a pályázatokat áprilisig kell beadni a minisztériumba, és a jóváhagyott tankönyvek listáját rendszerint csak augusztusban ismerteti a szaktárca. A kiadó ekkor küldheti csak le az ajánlatát a tanintézményeknek, esetleg ekkor látnak a fordításhoz, de időbe telik az is, amíg a megrendeléseket összesítik, így aztán leghamarabb októberben kerülnek ki a könyvek a nyomdából. A szakiskolák számára nem készültek magyar nyelvű szakoktatási tankönyvek, mert nem sikerült szerzőket találni, a szaktanárok nem vállalkoznak erre a feladatra. /(anikó): Kiállítás és tankönyvvásár a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti). márc. 2./

"Nov. 4-én ülésezik a Határon Túli Magyar Tankönyv és Taneszköz Tanács Budapesten. Az idei pályázatok értékelése és a szakszótárakkal kapcsolatos kezdeményezések szerepelnek az ülésen. Székely Győző az Erdélyi Tankönyvtanács képviseletében áttekintést ad az erdélyi munkálatokról, Szabolcs Éva, az ELTE oktatója és Peter Gavora Pozsonyból egy angol-magyar-szlovák pedagógiai értelmező szótárat mutat be. Az anyanyelvű oktatás szülőföldön való megtartásában és fejlesztésében a minisztérium a tankönyvtámogatásnak fontos szerepet szán. A Régiók Magyar Tankönyvtanácsából 1999-ben alakult a Határon Túli Magyar Tankönyv és Taneszköz Tanács, amelynek feladata, hogy összehangolja a különböző régiókban jelentkező igényeket és a támogatási lehetőségeket. /Ma ülésezik a határon túli magyar tankönyvtanács. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./"

"A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének szakmai-módszertani Magiszter /Csíkszereda/ című folyóiratát ápr. 5-én mutatták be a szovátai Teleki Oktatási Központban. Rovatai: Műhely, Nézőpont, Örökség, Könyvespolc, Hírek, események. Az első számban dr. Setényi János Minőség és magyarság - gondolatok az ezredforduló erdélyi magyar oktatásügyéről című tanulmánya található. Negyedévenként jelenik meg, főszerkesztője Takács Éva. A szerkesztőbizottság tagjai: Lászlófy Pál István, Burus Siklódi Botond, Fodor László, Szabó K. Attila és Székely Győző. /(mezey): Magiszter - a pedagógusok folyóirata. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./"

Fennállt a veszély, hogy az oktatási tárca miatt kimaradnak az idei közbeszerzési versenytárgyalásról a magyar, illetve más kisebbségek nyelvén írt számtan- és természetismeret-könyvek, márc. 3-ra kiderült: a nem román kiadású munkákkal ugyanúgy lehet pályázni, mint a románokkal. Előzőleg a Krónika napilap nyomozást indított annak kiderítésére: ki akarja megakadályozni, hogy a magyar kiadók gondozásában megjelenő új elsős és másodikos matematika-, illetve természetismeret-tankönyvek részt vehessenek a közbeszerzési versenytárgyaláson. Szikszai Ildikó, az Ábel Könyvkiadó ügyvezető igazgatója nyilatkozta a Krónikának: a nemzeti kisebbségek csak románból fordított első és második osztályos új számtan- és természetismeret-tankönyveket használhatnak. Péntek János professzor, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke botrányosnak tartja ezt, „mintha érzékeltetni akarnák, hogy a romániai nemzeti kisebbségek még arra sem képesek, hogy elsős és másodikos tankönyveket írjanak saját nyelvükön” – mondta. Az RMPSZ keretében 1993-ban alakult Erdélyi Magyar Tankönyvtanács egyik alapítója, Székely Győző kolozsvári tanár szerint éppen a magyarság sajátos elvárásai, illetve a kényszerhelyzet vezetett a saját tankönyvkiadók létrehozásához. A bukaresti székhelyű állami tankönyvkiadó 1999-ben megszüntette magyar szerkesztőségét, azóta csak újra kiadott magyar könyvekkel látja el a diákokat. A magyar részleg megszüntetése óta csak az RMPSZ kiadója, az Ábel, valamint a sepsiszentgyörgyi T3 és a kolozsvári Stúdium kiadók adnak ki magyar tankönyveket. Murvai László, az oktatási tárca kisebbségekért felelős vezérigazgatója viszont leszögezte: az oktatási minisztériumban semmilyen tiltás nincs arra vonatkozóan, hogy magyar tankönyvkiadók könyveiből tanulhassanak a magyar gyermekek. Lapzártakor Kötő József jelezte: minden akadály elhárult az elől, hogy a magyar kiadók saját könyveikkel pályázhassanak az idei közbeszerzési liciten. Hozzátette: az új tankönyveket a tárcának is jóvá kell hagynia. /Benkő Levente: Játszanak a tankönyvkiadók idegeivel. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Késve kapnak kézhez több tankönyvet azok a magyar iskolások, akik most kezdik el az első, második, illetve kilencedik osztályt. A kiadók a szaktárcát teszik felelőssé a kialakult helyzetért, az viszont fogadkozik: legkésőbb október elsejéig megkapják könyveiket az érintett tanulók. Negyvenezer magyar diák marad tankönyv nélkül. Székely Győző, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) kiadójának szerkesztője elmondta: több magyar nyelvű tankönyvet jóváhagyott a minisztérium, de nem tette fel ezeket arra a listára, amelyről az iskolák kiválogathatják a számukra megfelelőket. Székely szerint a minisztérium diszkriminációt követ el. A kialakult helyzetért Székely a tárca Kisebbségügyi Főosztályát hibáztatja, mivel szerinte ennek lenne a feladata, hogy a magyar tankönyveket időben az iskolákba juttassa. Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselő, a képviselőház oktatási bizottságának alelnöke jövő héten egyeztet erről a kérdésről Ioana-Irinel Chiran államtitkár asszonnyal, valamint Murvai Lászlóval, a tárca kisebbségi ügyekért felelős vezérigazgatójával. – Egyes vezetőknek természetesnek tűnik, hogy a magyar gyermekek csak jövőre kapják meg a tankönyveket – fakadt ki Tulit Zsombor, a sepsiszentgyörgyi T3 kiadó igazgatója. A diákok így a régebbi kiadású tankönyvekből tanulnak az újak megérkezéséig, és „aztán csodálkozunk, ha megbuknak a kisérettségin” – fogalmazott. /Gergely Edit: Új tanév magyar tankönyvek nélkül? = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./

A magyar nyelvben kell gondolkodnunk, és nem a magyarországi magyar nyelvben – összegezte Péntek János tanszékvezető professzor a hétvégén lezajlott, Szótárak és szakterminológiák című konferencia célját. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Tanszéke, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége és a Bolyai Társaság közös szervezésében létrejött tanácskozásra magyarországi és felvidéki vendégek érkeztek, illetve magyartanárok, anyanyelvápolók Erdély minden részéből. Péntek János szerint a szaknyelvben olyan zavar uralkodik, amely nem oldható meg a Magyarországon használatos terminológia automatikus átvételével. Külön kell megoldást találni Erdélyben, külön Felvidéken, és erre a kísérletre derített fényt Szabómihály Gizella A szlovák-magyar nagyszótár és a nyelvi tervezés című előadása is. „Itt, Erdélyben a román-magyar nyelvközi viszonyban kell gondolkodni” – fejtette ki Péntek János, az újonnan megjelent magyar-román Közigazgatási szótárt bemutatva, amelynek román-magyar kötete két évvel ezelőtt jelent meg. Somai József a készülő közgazdasági szótárról, Benő Attila a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetben szerkesztett szótárakról számolt be. A legfrissebb, magyar nyelvű tankönyvekről Székely Győző tartott előadást, aki elrettentő példákkal is illusztrálta a fordítás minőségét. A szakterminológia egységesítésére hívta fel a figyelmet, és elmondta, munkacsoportjával jelenleg gyűjteményeket készítenek az egyes tudományterületek iskolában használatos kifejezéseiből. /(Rostás-Péter Emese): Egységes nyelvhasználatra van szükség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

Az Erdélyi Tankönyvtanács 1993-ban azért jött létre, hogy ösztönözze tantervek és magyar tankönyvek írását, hogy segítse az eredetiben vagy a románból való fordítással készülő tankönyvek, egyetemi jegyzetek és más oktatási anyagok szakmailag és nyelvileg kifogástalan megírását, és hogy véleményt nyilvánítson a már megjelent tankönyvekről. Az Erdélyi Tankönyvtanácsnak nincs hatósági jogköre, és így senkit nem kényszeríthet arra, hogy biztosítsa a tankönyvek megfelelő színvonalát, ezért sorozatosan jelentetnek meg olyan tankönyveket (főképpen fordításokat), amelyek alkalmatlanok az oktatásra. Az Erdélyi Tankönyvtanács nem tehet mást, minthogy cím szerint is megnevezze azokat a tankönyveket, amelyeket alkalmatlanoknak vagy károsaknak tart a magyar oktatásban. Az oktatási törvény előírásainak nem felelnek meg a IV–VIII. osztály számára kiadott ún. „kisebbségi” román nyelv és irodalom tankönyvek. A 9. osztály számára kiadott két magyar nyelv és irodalom tankönyv közül az egyiket ki kell egészíteni, hogy a nyelvi ismereteket is magába foglaló tantervnek megfeleljen, a másikat sürgősen át kell dolgozni. Az iskolákból vissza kell vonni az 1998-ban fordításban készült ének-zene tankönyveket. Az Erdélyi Tankönyvtanács felsorolta a visszavonandó vagy sürgősen átdolgozandó tankönyveket. A szakoktatást is el kell látni magyar nyelvű tankönyvekkel. Az anyanyelvükön tanuló magyar diákok számára hátrányt jelent, hogy részükre nem rendelnek minden (tanterv szerint kötelező) tantárgyból könyvet, hangsúlyozta az Erdélyi Tankönyvtanács /Dr. Péntek János, az MTA külső tagja, egyetemi tanár, a kuratórium elnöke, Dr. Gyenge Csaba, az MTA külső tagja, egyetemi tanár, Dr. Néda Árpád, egyetemi docens, Dr. P. Dombi Erzsébet, egyetemi docens, Dr. Fóris-Ferenczi Rita, egyetemi adjunktus, Burus Siklódi Botond, az RMPSZ főtitkára, Balla Júlia, középiskolai tanár, Baka Judit, ny. tanítónő, tankönyvszerző és Székely Győző, tankönyvszerkesztő/ /Az Erdélyi Tankönyvtanács és a tankönyvek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alapvető célja az anyanyelvű nevelés és oktatás megóvása, továbbfejlesztése, az óvodai neveléstől a felsőfokú képzésig – jelentette ki Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke április 16-án, a szovátai Teleki Oktatási Központban tartott XIV. küldöttgyűlésen. Az RMPSZ elnöke beszámolt az infrastrukturális fejlesztésekről, valamint a diákok számára szervezett tanulmányi versenyekről, diáktáborokról és a Mákvirág-díjról. Székely Győző az Erdélyi Tankönyvtanács munkájáról beszélt. A Moldvai Csángó Oktatási Programról szóló beszámolójában Hegyeli Attila elmondta, hogy a programban részt vevő diákok és tanárok száma az elmúlt öt év alatt megsokszorozódott. Jelenleg 12 településen folyik magyar nyelvoktatás, ezek mellett legalább 25 faluban lehetne valamilyen szintű oktatást szervezni. /Takács Éva: Az RMPSZ XIV. Küldöttgyűlése. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 18./ Mintegy kétmillió forinttal csökkent idén a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) tizenkét éven át rendszeresen folyósított alaptámogatása – jelentette ki Lászlófy Pál elnök. Lászlófy reményei szerint a Sulinet-program és a szórványóvoda-program csak ideiglenesen szünetel. Az elmúlt években 30 erdélyi magyar középiskola kapott korszerű számítógép-hálózatot és internet-előfizetést a Sulinet-program keretében, illetve 30, a szórványvidéken működő óvodát sikerült korszerűen felszerelni, az óvodáskorú gyermekek szülei számára vonzóvá tenni az intézményeket. Lászlófy Pál beszámolt arról, hogy az erdélyi magyar pedagógusok továbbképzését szolgáló Bolyai Nyári Akadémia tavalyi 31 tanfolyamán 930 hallgató vett részt, ebből 835 Erdélyből, 95 a Kárpát-medence magyarlakta területeiről. /RMPSZ-küldöttgyűlés. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 19./

Hogy került a csizma az asztalra? Avagy miért foglalkozik tankönyvekkel az RMDSZ Oktatási Főosztálya?
Jogosan vetődhetett fel a kérdés minden jóhiszemű olvasóban, midőn Péntek János professzor úr megnyilatkozásait olvasta a Krónika október 1-jei számában B. Kovács András tollából (Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek, Szempont).
Egy kis emlékeztető a nyilatkozatból: „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét. A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel”.
A fentiek alapján akár fel is háborodhatna a tisztelt olvasó, de a helyzet az, hogy a minden kétséget kizáróan igazolható események és kordokumentumok komolyan cáfolják az idézett állítások igazságtartalmát, megkérdőjelezve hitelességüket. Számomra fölöttébb bizarr, mi több, groteszkbe hajló, hogy a professzor úr annak az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsnak a kizárásával vádolja az RMDSZ-t, mely az Ügyvezető Elnökség kezdeményezésére jött létre 1993-ban és Péntek Jánost választotta kuratóriuma elnökének.
Az első időszakban (1993–1997 között) a Fiser Fülöp Ildikó és Cs. Gyímesi Éva (mindketten az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnökei voltak) által bejegyeztetett Collegium Transsylvanicum Alapítvány keretében tevékenykedett, majd ezt követően a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség szaktestületeként fejti ki tevékenységét. Az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács megalakulását követően az Ügyvezető Elnökség két munkatársat foglalkoztatott az anyanyelvű oktatásunkkal kapcsolatos problémák megoldása érdekében. Fóris-Ferenczi Rita a tanügyi reform, oktatási programok, míg Székely Győző a magyar nyelvű tankönyvkiadás kérdésköréért felelt.
De hagyjuk a korai előzményeket, térjünk vissza a közelmúlthoz. Kezdjük ott, hogy a Péntek professzor úr által említett miniszteri rendelet (OMEC nr. 3950) nem 1999-ben, hanem 2005. április 25-én jelent meg, az RMDSZ igen erélyes fellépésének köszönhetően. Ebben az időszakban az oktatási minisztériumot Mircea Miclea vezette, az RMDSZ képviseletében pedig Kötő József töltött be államtitkári funkciót. A 9 cikkelyt magában foglaló – ma is érvényben levő – rendelet szabályozza a kisebbségek nyelvén folyó oktatásban, a kötelező oktatás szintjén használható tankönyvek ügyét. Néhány fontosabb kitétel:
A kisebbségi oktatásban használhatóak az anyanyelven megírt és engedélyeztetett tankönyvek. • A magyar kisebbség számára minden tantárgyból legkevesebb 2 alternatív tankönyvet kell biztosítani. • Az anyanyelvű oktatásban – államközi protokoll alapján – lehet alkalmazni az anyaországban használatos tankönyveket. • A kisebbségi tankönyvkiadást a kötelező oktatás szintjén az állami költségvetésből finanszírozzák. • A román nyelvből fordított tankönyvek csak a minisztérium Kisebbségi Főosztálya jóváhagyását követően nyomtathatók ki.
Ez utóbbi rendelkezés befoglalását az RMDSZ pontosan azért szorgalmazta, hogy lehetőség nyíljon a silány minőségű fordítások kiiktatására. A rendelet mellékletében a fordítások szakmai ellenőrzésének lebonyolítására az RMDSZ-t és az RMPSZ-t (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) nevesíti. A rendelet megjelenését követően, mint az Ügyvezető Elnökség Oktatási Főosztályának vezetésével frissen megbízott ügyvezető alelnök megbízatást kaptam a szakmai szervezetek és a magyar érdekeltségű tankönyvkiadók vezetőivel folytatandó érdemi tárgyalásokra annak érdekében, hogy mihamarabb találjunk megoldást a rendeletben foglalt jogosítványok gyakorlatba ültetésére. Az első közös megbeszélésre 2005. május 28-án került sor Kolozsváron, az Ügyvezető Elnökség Majális utcai székházában.
Hogy milyen fontosságot tulajdonított az RMDSZ a tankönyv-problematikának, gondolom, egyértelműen jelzi, ha közlöm a tanácskozásra általam meghívott és ott megjelent személyek névjegyzékét: Markó Béla – szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes, Takács Csaba – ügyvezető elnök, Kötő József – oktatásügyi államtitkár, Asztalos Ferenc – képviselő, a parlament oktatási szakbizottságának elnöke, Lászlófy Pál – az RMPSZ elnöke, Péntek János – professzor, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, Gyenge Csaba – egyetemi professzor, P. Dombi Erzsébet – docens, Fóris-Ferenczi Rita – adjunktus, Veres Valér – adjunktus, Balla Júlia – középiskolai tanár, Székely Győző – tankönyvszerkesztő, Tőkés Elek – a Stúdium Kiadó igazgatója, Szikszai Ildikó – az Ábel Kiadó igazgatója, Varga Károly – a Corvin Kiadó igazgatója és Tulit Zsombor – a T3 Kiadó igazgatója.
A többórás tanácskozáson a jelenlevők egyhangúlag elfogadták Lászlófy Pálnak, a pedagógusszövetség elnökének javaslatát. „Az én javaslatom az, hogy a közoktatás általános problémáinak és ezen belül a tankönyvellátás gondjainak megoldására hozzuk létre a Romániai Magyar Közoktatási Tanácsot (RMKoT – a felsőoktatási Tanács mintájára), amely legyen egy hárompillérű testület: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletével. (Az idézet az ülésen készült jegyzőkönyvből származik.)
A tanácskozás végén Markó Béla szövetségi elnök megbízott, mint oktatásért felelős ügyvezető alelnököt, hogy egy héten belül dolgozzam ki az RMKoT szervezési és működési szabályzatát, és Lászlófy Pállal közösen készítsük elő a testület következő ülését. Folyamatos információcseréket és egyeztetéseket követően került sor az RMKoT az év július 9-i ülésére, ugyancsak a Majális utcai székházban.
Ez alkalommal közösen egyeztettünk a románból történő tankönyvfordítások minőségi ellenőrzésének procedúráját illetően. A 9 tagú testületből e sorok íróján kívül jelen voltak: Kötő József államtitkár, Asztalos Ferenc képviselő, Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó igazgatója, Lászlófy Pál RMPSZ-elnök, Székely Győző, az Erdélyi Tankönyvtanács képviselője és Tulit Zsombor a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletében. Döntések sorát hoztuk meg arra vonatkozóan, hogy kiket kérünk fel a már lefordított és a kiadók által lektoráltatott tankönyvek újralektorálására, milyen mértékű legyen az elvégzett munka honoráriuma, hogyan történjen a kapcsolattartás és információcsere a szerzők-kiadók-oktatási főosztály-szaklektorok-minisztériumi Kisebbségi Főosztály- láncolatban. Néhány név azon személyek közül, akiket az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács és a magyar tankönyvkiadók javaslatára kért fel az RMDSZ Oktatási Főosztálya a fordítások ellenőrzésére: dr. Gyenge Csaba – műszaki tudományok, dr. Kerekes Jenő – gazdaságtudományok, dr. Ágoston Katalin – műszaki tudományok, dr. Orbán Béla – matematika, dr. Lányi Szabolcs – ipari kémia, dr. Makkai Ferenc – kémia, dr. Csibi Vencel – mérnöki mechanika, Darvay Béla – fizika, dr. Ráduly-Zörgő Éva – pszichológia, dr. Péntek Imre – pszichológia, dr. Ionescu Klára – informatika, dr. Robu Judit – informatika, Vincze Zoltán – történelem. Kötelességem, hogy ez alkalommal is megköszönjem mindegyikük felelősségteljes és magas szakmai igényességgel végzett munkáját. Tekintettel arra, hogy az RMPSZ anyagiak hiányában nem tudta teljesíteni előzetesen vállalt pénzügyi kötelezettségeit, 2005. augusztus 30-i dátummal a Communitas Alapítvány együttműködési szerződést kötött az RMPSZ-szel, mely alapján átvállalta a költségtérítések 60 százalékát.
Nos, a fenti – egyértelműen dokumentálható – tények ismeretében úgy érzem, jogos a kérdésfelvetés: hogyan beszélhetett kizárásról Péntek professzor úr megnyilatkozása során? De azt hiszem, erre a választ nem nekem kell megadnom!
A történelmi hűség kedvéért kell megemlítenem, hogy a „pártirodának” titulált Oktatási Főosztály 2008-ban arra is mert vállalkozni, hogy a CENTA Közép-európai Tanárakadémia együttműködésében Tankönyveink megújításáért címmel továbbképzést indított romániai magyar tankönyvszerzők számára. Tavasszal a Kolozsváron megszervezett képzésen mintegy 200-an vettek részt, és többek között olyan szakmabeliek tartottak előadást, mint: dr. Hoffmann Rózsa – egyetemi docens, dr. Vass Vilmos – egyetemi docens, Csapó Benő – egyetemi tanár, Antalné Szabó Ágnes – egyetemi docens, Valaczka András – tankönyvszerző, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. vezetője, Kojanitz László – a Tankönyvkutató Intézet igazgatója, Horváth Zsuzsanna – az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főmunkatársa. A képzés folytatására ősszel került sor Budapesten azon 40 személy részvételével, akik teljesítették az előzetes megállapodás értelmében elfogadott feltételeket. A hallgatók két nap alatt külön csoportokban vettek részt a saját szakterületükre vonatkozó előadásokon és képzéseken. Az sem mellékes, hogy a két program lebonyolításához szükséges 160 ezer lejt (1,6 milliárd régi lej) szintén az Oktatási Főosztály „járta ki”, pályázva a Communitas Alapítványnál, a romániai és magyarországi oktatási minisztériumoknál.
Végezetül szinte félve merem leírni, hogy „pártirodaként” arra is volt bátorságunk, hogy magyar nyelvű tankönyvek megírására írjunk ki pályázatot a Communitas Alapítványon keresztül, és elkészülhetett hat olyan hiánypótló tankönyv, melyek elnyerték a szakemberek elismerését. Arról, hogy a folyamatosan megjelenő tanügyi törvénytervezetek elfogadtatására való hivatkozással az oktatási minisztérium évek óta nem ír ki pályázatot új tankönyvek megírására és ennek következtében az általunk megíratott tankönyvek nem kerülhettek a tanulók padjára, mi nem tehetünk. Amit viszont sikerült megtennünk, az, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) és az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány támogatásával az elmúlt kilenc évben – pályáztatási rendszerben lebonyolítva – több mint 92 ezer tankönyvet osztottunk ki ingyenesen 11. és 12. osztályos diákjainknak.
Hogy került tehát a csizma az asztalra? A legkézenfekvőbb válasz: odatették! Miért foglalkozik az RMDSZ tankönyvekkel és egyáltalán oktatással? Hát azért, mert egyrészt a választópolgárok szavazatokban kifejezett bizalma odatette és erre kötelezi, másrészt tudjuk, hogy helytálló a magyar közmondás, miszerint: segíts magadon, Isten is megsegít.
Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, gyakorló tanár, iskolaigazgató.
Előzmény:
Krónika (Kolozsvár), 2010 október 1.
Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek
A Krónika kiemelt helyen foglalkozott a román nyelv oktatásának évtizedek óta vajúdó kérdésével, lévén annak megoldatlansága a kisebbségi oktatás egyik legégetőbb gondja.
Kimutatta: nem egy esetben ideológiai elfogultság siklatta ki a pedagógiai meggondolásokat, a didaktikailag indokolt elvek érvényesítését, s amikor a helyzet jobbra fordulhatna, a soros tanügyi reform elakadt, a legújabb törvénytervezet politikai időhúzás áldozataként a szenátusban vesztegel. No de az adott jogi lehetőségek kihasználásával is adósok vagyunk, miként az kiderül Péntek János nyelvészprofesszornak, az MTA kolozsvári akadémiai bizottsága és az erdélyi tankönyvtanács elnökének megállapításaiból. Az egyetemi tanár a tankönyvkiadás és a nyelvtanítás elvi szempontjai, az aktuálpolitikai helyzet beható ismeretében pontos diagnózist tud felállítani, és a bajok orvoslásához megoldásokat is sugall.
Alternatív tankönyvválaszték
Az alábbiakban a professzor úrnak a Sapientia- egyetem csíkszeredai karán a kétnyelvűségnek szentelt konferenciáján elhangzott előadásából vett gondolatokat szerkesztettük egybe egy, a témában folytatott beszélgetéssel.
Péntek János azzal kezdi, hogy még Andrei Marga minisztersége idején, 1999-ben a magyar tankönyvek ügyét rendeletben rábízták az RMDSZ-re, hogy az a Romániai Magyar Pedagógusszövetséggel karöltve gondoskodjék az új tankönyvek megírása fölötti felügyeletről. Ez Péntek János szerint nem valósult meg, illetve ami megvalósult belőle, azt mutatja, hogy e törvény adta lehetőséggel egyáltalán nem éltünk, illetve egyesek visszaéltek vele. Súlyos a vád, íme az indoklás. „A pályázatokra valóban elkészültek az alternatív tankönyvek. Kötelező módon több tankönyvnek kell lennie minden tárgyból, így a román tantárgy számára is több készült. Nos, én úgy látom, hogy ami ezek közül a leggyengébbnek bizonyult, amit nem mertek bevinni a román iskolákba, arra ráütötték, hogy jó lesz a kisebbségi oktatásnak – magyarázza a kolozsvári egyetemi professzor –. Látnivaló, ezeknek a tankönyveknek a szerzői kizárólag román anyanyelvűek, a kisebbségi nyelvekről nem tudnak semmit, ezek a tankönyvek egyáltalán nem kapcsolódnak semmilyen kisebbségi nyelvhez.
Kiegészítették ugyan őket magyar szójegyzékkel, de abból is látni, fogalmuk sincs, kinek készült, ugyanis a főnév mellé oda van írva, milyen nemű az a főnév, holott az a magyarban képtelenség. Találtam benne olyan feladatot: adjál példát a te nyelvedből arra, hogy a hangsúly alapján jelentős különbség keletkezik a szavak között. A hazai kisebbségek közül a magyarban, a szlovákban, a lengyelben stb. kötött a hangsúly, a feladat tehát abszurd elvárással lép fel.”
Magam is tanúsíthatom, hogy általam ismert kisebbségi iskolában elutasították e könyv használatát, nem a kisebbségeknek szánt, hanem inkább a kimondottan románoknak írott tankönyvet választotta a romántanár, mert azt tartja didaktikailag jobbnak. „Könnyebb belőle oktatni a magyar tanulókat is” – indokolta döntését a pedagógus. Ma tehát Romániában nem igaz, hogy a kisebbségi gyerekek nyolcadikig számukra készült románkönyvekből tanulnak, illetve nem úgy igaz, ahogy gondolnók.
A szakembernek lesújtó a véleménye ezekről a tankönyvekről, szerzőiket több szarvashiba elkövetése miatt is elmarasztalja. Mindenekelőtt képtelenségnek tartja, hogy „a kisebbségeknek” mint olyanoknak készítsen valaki tankönyvet. Annak ugyanis anyanyelv-specifikusnak kellene lennie, azaz valamennyit a diákok anyanyelvéből kiindulva kellene megalkotni, ráépítve az anyanyelvi tudásra azt, amit a másik nyelvből neki meg akarunk tanítani. Tehát nem lehet egy kalap alá venni olyan különféle szerkezetű és szemléletű, eredetű nyelveket, mint például a szlovák, a török, az ukrán, a magyar vagy a szerb. E kérdés megoldásához tehát még csak hozzá sem láttak nálunk, bár az oktatási minisztérium nemzetiségi osztályának mindig magyar volt a vezetője, s bár a törvényes lehetőség már tíz éve adott lenne hozzá.
Esélyegyenlőtlenség
Péntek János professzor elmondja, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács elé került ügy hasonlóképpen fájó és újabb fonákságra vet fényt. „Hátrányos megkülönböztetés, ha ugyanolyan vizsgakövetelményeket támasztunk a román és nem román anyanyelvűekkel szemben. Mert bármilyen jók lesznek, ha javulnak majd a román oktatás tantervei és a könyvei, akkor sem fogadható el, hogy érettségi vizsgán ugyanazokat a tételeket kapják a magyarok, mint a többségiek, és ugyanazon pontozással bírálják el teljesítményüket – állapítja meg a neves nyelvész –. Ott vannak a parlamentben az idegen nyelveket beszélő képviselők.
Vajon mit szólnának hozzá azok, akik azt állítják magukról, jól beszélnek franciául, ha odaállítanák egy francia anyanyelvű mellé őket, hogy együtt vizsgázzanak vele? Helyt tudnának-e állni egy ilyen vizsgán? Képtelenség. Ezt nem lenne szabad megengedni! Ezzel nyilvánvaló, hogy hátrányos helyzetbe hozzuk a gyermekeket. És nem csupán a vizsgáról van szó. Évente kimutatják statisztikailag, hogy románból hány magyar iskolás bukik meg, hogy mindez mennyit nyom átlagos osztályzatukban. Az egyetemi bejutás ma sok helyt pontozás alapján folyik, az érettségieredményeket is beszámítják, és ettől függ az is, hogy tandíjas lesz-e, vagy sem a diák. Ha átment ugyan románból, de a jegye gyenge, akkor ez méltánytalan hátrányba taszítja… És ennek orvoslására nem kell semmilyen előkészítés, mert a tantervi és tankönyvreformhoz több idő szükségeltetik, ez viszont egyszerű politikai döntést kíván csupán. Azaz más tételeket kell kidolgozni a magyar iskolák számára és kész!”
Péntek professzor úgy véli, az alternatív tankönyvek meglétét előíró paragrafus máig sem működik Romániában. Szerinte legalább két nyelvi szituációból kiindulva kellene az alternatív tankönyveket kidolgozni. „Az egyik az, amikor a gyerek viszonylag jól tud románul már korábbról, mert környezeti nyelve a román, a másik pedig, amikor gyengén vagy egyáltalán nem tud. Mint például a Székelyföldön. Ezeket a helyzeteket külön kellene kezelni. A törvény pedig megengedi ezt, mivel úgy fogalmaz: legalább két tankönyvnek kell léteznie a kisebbségi oktatásban minden tárgy esetében.
Ez tehát megoldható, és akárcsak a magyar oktatásában, a román esetében is az lenne a célravezető, ha minden osztály számára legalább két tankönyvünk lenne. Nem abból kell kiindulni, hogy a tankönyvszerzőnek mi van a fejében, hanem abból, hogy a tanulónak milyen a nyelvi környezete. Szórványban, esetleg olyan vidéken él-e, mint például Kolozsvár, ahol már hoz tudást magával az iskolán kívüli világból, vagy tömbvidéken, a Székelyföldön, ahol nem hoz. Tudnunk kell, merre akarjuk irányítani a gyermeket akár magyarból, akár románból. A lényege ugyanis az, hogy a kétnyelvűség fontos ugyan, de a hangsúlyok külön figyelmet érdemelnek, arra kell ügyelnünk, hogy az anyanyelv maradjon az elsődleges.
A kétnyelvűségnek magas szintűnek és jól hasznosíthatónak kell lennie, de úgy, hogy a második nyelv ne szorítsa háttérbe az anyanyelvet, különben a dolog elcsúszik a nyelvcsere fele. A második nyelv dominanciája a kétnyelvűségben asszimilációhoz vezet” – figyelmeztet Péntek János. A professzor egyrészt külön tantervet tart szükségesnek minden kisebbségnek (az anyanyelv-specifikusság elve alapján), legalább két tankönyvet szorgalmaz románból úgy, hogy az egyik a szórványnak, a másik a tömbnek készülne (a területspecifikusság elve), és ennek megfelelően külön vizsgatételeket és elvárásokat javasol.
Az egyetemi tanár egyébként felhívja a figyelmet az ún. törpe kisebbségekre, amelyek között akad nem egy, amelynek nem anyanyelvén folyik az oktatása, csak anyanyelvi óráik vannak a különben román tannyelvű iskolákban. Nos, esetükben a mai rendszer nem alkalmas a nyelv megőrzésére, fontos lenne számukra a külön nyelvi revitalizációs programok kidolgozása. Ismerős a probléma: a csángók hasonló kezelést igényelnének, külön nyelvélesztő oktatásra lenne szükségük. Ennek ma a jogi keretei, taneszközei is hiányoznak. Bár a Moldvai Magyar Csángószövetség és az ottani magyar nyelvoktatásban részt vevők rendkívüli erőfeszítései minden tiszteletet és támogatást megérdemelnek, ők sem az őket megillető szakmai segítséget, sem a jogi támogatást nem kapták meg eddig – miként még legalább tíz másik romániai kisebbség sem.
Vívmánnyá feltupírozott hamis megoldások
Péntek János úgy látja, a nyelvoktatásban nemcsak, hogy nem sikerült új jogi garanciákat hozni, de még az adott lehetőségek kiaknázása sem következett be, s miként az ún. „kisebbségieknek szánt” tankönyv mutatja, módszertanilag és színvonalát tekintve egyaránt elvétett „megoldás”. „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét.
A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel” – panaszolja Péntek János nyelvész.
B. Kovács András

Összefogással romokból kápolna
A hívő közösség összefogásának köszönhetően, önkéntes munkával épült újjá a hosszúaszói völgyben található Xantus-kápolna 1990-ben. Az újjáépítés egyik kezdeményezője, Balog József elevenítette fel az akkor történteket.
Az 1990-ben újjáépített Xantus-kápolna oltárképét Szilágyi István akkori csíkszentkirályi plébános készítette a kápolna felszentelésére. A 23 éve készült festmény a szent családot ábrázolja munka közben: Mária fon, miközben a fiatal Jézus és József ács munkát végez. A hosszúaszói völgyben az 1694-es utolsó tatárbetörés leverésének emlékére – a Xántus Keresztes alcsíki királybíró sírja fölé – állított kápolnát az 1989-es decemberi forradalmat követően csíkmindszenti, fitódi és szentléleki lakók kezdeményezésére építették újjá. Az egyik kezdeményező, a fitódi Balog József mesélt nekünk arról, hogyan is valósultak meg a munkálatok.
A 81 éves férfi elmondása szerint, már a kommunizmus alatt megkereste őt Gondos Albert tanító, iskolaigazgató, aki látva a kápolna romjait, nem akarta veszni hagyni azt. Akkor nem volt alkalmas, hiszen abban az időszakban az egyházi kezdeményezéseket nem támogatta a kormány – magyarázta az okát, hogy miért nem kezdődtek el már akkor a munkálatok.
Pénzt könyvnyomtatásból
A kommunizmus bukását követően, 1990 újév napján már azzal a gondolattal kelt fel Jóska bácsi, hogy most már jó lenne felépíteni – ahogy a falubeliek nevezték – a „csonka kápolnát”. Feleségének mondta el elsőként az ötletét, aki jelezte, hogy nincs elég pénzük ahhoz, hogy meg tudják valósítani. A pénz kérdésére még aznap megtalálta a választ a bácsi. Úgy gondolta, hogy a Nagy Borbála által 1939-ben írt A Xántus-völgyi ütközet című könyv – amely neki is megvolt egy példányban – újranyomtatásával és értékesítésével elő tudnák teremteni a szükséges összeget.
Még aznap a misére menet felkereste Gondos tanítót, és elmondta az ötletét, aki támogatta abban. Azt követően gyűlést hívtak össze, amelyen már hatvan ember aláírásával igazolta, hogy vállalja a kápolna újjáépítését. Tavasszal elkezdődtek a munkálatok, egy nap alatt a helyszínre szállítottak minden, az építéshez szükséges anyagot. „A homokot a csíkbánkfalvi patakból, a követ a beomlott Suta bányából hordták az állami gazdaság, a pártgazdaság és a szentléleki kollektív autói, traktorai. A nép össze volt már gyűlve, a kápolna megmaradt régi alapját kitisztították, és raktak egy méter magas kőfalat” – részletezte Jóska bácsi az első nap eseményeit.
Önkéntes munka
A környékbeliek azt követően is önkéntesen dolgoztak, sőt a munkásoknak szánt áldomást is felajánlásokból állták. Az ácsmunkát a mindszenti szakemberek végezték, a bejárat fölötti keresztet pedig Gyergyóból hozott fehér kőből rakták ki. Az építéshez nem volt szükség a pénzre, hiszen több százan önkéntes munkával hozzávetőleg hat hét alatt újjáépítették a kápolnát. Így még az év május második vasárnapján, 13-án Bálint Lajos püspök felszentelte a hívek jóvoltából elkészült épületet – számolt be az idős ember.
Az akkori ünnepségen több ezren voltak, ott értékesítették a kétezer példányban újranyomtatott könyvet, a bevételt pedig az elszámolási gyűlés határozata szerint a szentléleki és mindszenti templomoknak ajánlották fel – emlékezett vissza Jóska bácsi. Hozzátette, azóta is május második vasárnapján ünnepelnek a hívek, akiknek a száma az évek alatt jelentősen megfogyatkozott.
A Xantus-völgyi ütközet
A Nagy Borbála által írt, Xantus-völgyi ütközet című könyvben először egy csíkmenasági lakodalom előkészületeiről olvashatunk, ahol a násznép azért aggódik, hogy az 1694-es februári, kétnapos szüntelen havazás miatt a szomszéd faluból hívott vendégek nem tudnak majd részt venni a lagzin. Míg a hosszúaszói násznagy, Xantus Keresztes a nagy hideg ellenére megérkezett a helyszínre, a felcsíki vendégeket a tatárok által gyújtott tűz visszatartotta.
Ugyanis február 13-án háromszázötven tatár tört be a Gyimesi-szoroson át Felcsíkra, hogy felderítse a területet. S habár a székely harcos nép volt, bátran szállt harcba, akkor mégsem volt őrség a szorosban, mert a nagy hó miatt Sándor János felcsíki alkapitány a szépvízi váltóőrségnek azt javasolta, menjenek haza, s majd ha megenged a fagy, akkor őrködhetnek. Így a tatár elég információt szerzett, következő reggelen pedig már lángolt nyolc falu: Szentmihály, Szépvíz, Szentmiklós, Delne, Borzsova, Vacsárcsi, Göröcsfalva és Cibrefalva. A tatárok mi elvihető volt, összegyűjtötték, a lakosokat pedig meggyilkolták, elhurcolták – áll a könyvben.
Hősies asszonyok
Az azt követő napon Mirza kán Somlyót akarta volna bevenni, de mire odaértek, Kissomlyó oldalában rendezett had várta. A kán visszafordult volna, ismerve a székelyek természetét, fia azonban előre akart menni, megharcolni velük. Némi vita után az öreg visszafordult az idősebb tatárokkal, fia pedig a kincsekre vágyó fiatalokkal Szentgyörgy, illetve Taploca felé indult két csapattal, hogy majd Szentmártonon találkozzanak. A megosztott tatárokat a Somlyón összegyűlt imádkozó asszonyok és diákok ijesztették el, akik Nízet páter javaslatára kucsmákat téve fejükre sorakoztak fel. Nemcsak a tatárok erejét csökkentették így, hanem időt is biztosítottak az alcsíki katonáknak, hogy felkészülhessenek a kutyafejűek fogadására.
Éppen, hogy Menaságon kimondta az esküt az új pár, öreg székely törte meg a meghitt pillanatot, „Itt a tatár” bekiabálásával. Xantus Keresztes királybíró parancsára minden férfi fegyverben indult a hosszúaszói völgy felé. A kevés létszámú, de hősiesen harcoló székely és a rendezetlen tatár seregek ütközetét részletesen vázolja Nagy Borbála könyvében. Leírja a tatárokat megfutamító rettenthetetlen székelyek küzdelme mellett a vitézek halálát is, többek között a Xantus Keresztesét.
Székely győzelem
A kicsiny székely had immár vezető nélkül az Olt völgye felé tartó lófejűek nyomába szegődött, s habár azok ott találkoztak a másik tatár sereggel, mégis megfutamították őket. „Most sem volt összesen ezernél több székely lovas és ugyanannyi gyalog, de a meglepett nyolcezernyi tatár mozdulni sem tudott közöttük. Azt sem tudták, merre forduljanak: elöl az alcsíkiak, balról a szentlélekiek, hátul a somlyóiak és jobbról a megmászhatatlan Hargita”. Így sikerült a székelyeknek a közben vezetőjüket cserbenhagyó tatárokat elűzni – olvasható a nyolcvanegy éves bácsi által oly sokszor lapozott utolsó tatárdúlásról szóló könyvben.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Az összefogás fontosságát hangsúlyozták
Évet értékelt a pedagógus-szövetség küldöttgyűlése
…Romániai magyar oktatásügy csak egy van, tehát romániai magyar oktatáspolitika is csak egy lehet. Ezért az Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) nyitott az együttműködésre, és úgy értékeli, hogy a politikai érdekképviselet összefogására lenne szükség az oktatáspolitika terén leginkább.
A fenti megállapítások a Pedagógusok Szövetségének április 5-i országos küldöttgyűlésén hangzottak el a szovátai Teleki Oktatási és Módszertani Központban. Az ülésen meghívottként részt vett Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, Király András oktatásügyi államtitkár, Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkár-helyettese, dr. Péntek János egyetemi tanár, a kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke, a magyar középiskolások szervezetének képviselője.
Burus-Siklódi Botond elnöki beszámolójában elhangzott, hogy a hagyományos programok, a pedagógusok számára szervezett továbbképzők megszervezése mellett, a múlt évben a hangsúlyt a regionális központok megújítására és működtetésére helyezték, továbbá az anyanyelvű oktatás sajátos érdekvédelmének a képviseletére.
A sűrű hatalomváltások miatt a 2011-ben életbe lépett új tanügyi törvény alkalmazása gyakran okozott csalódást, mivel nehezen, helyenként egyáltalán nem sikerült érvényre juttatni a törvény által szavatolt jogainkat. A szövetség határozottan állást foglalt minden olyan rendelet, intézkedés ellen, amely csorbítani látszik az anyanyelvű neveléshez, oktatáshoz való alkotmányos jogunkat. A decemberi elnökségi ülésen állásfoglalásban tiltakoztak a fejkvóta szerinti finanszírozásnak a kisebbségi oktatásra való hatványozottan hátrányos hatása ellen. A tanügyi miniszternek személyesen adták át a kisebbségi tankönyv- és oktatási segédanyagok kiadására vonatkozó alkalmazási útmutató azon rendelkezéseivel kapcsolatos javaslataikat, amelyek hátrányosan érintik a kisebbségi oktatást. Eredmény nélkül. Az idén februárban a szakoktatásról tartottak vándorgyűlést és munkacsoportot alakítottak ki egy szakoktatási stratégia kidolgozására. A szövetség az idén is csatlakozott az RMDSZ-főtitkársága által kezdeményezett Minden magyar gyermek számít mozgalomhoz. 2013-ban az iskolahálózat lehetőség szerinti megőrzését és fejlesztését tekintették a pedagógus-szövetség elsőrendű feladatának, s ennek érdekében folyamatos kapcsolatot tartottak a szakhatóságokkal, az RMDSZ Oktatási Főosztályával valamint a helyhatóságokkal. E három terület részvételét tartják fontosnak a közoktatási stratégia kidolgozásában.
A pedagógusok továbbképzésére a szovátai Teleki, a csíkszeredai Székelyföld, a kolozsvári Gál Kelemen és a nagyváradi Partium területi-módszertani központok kínáltak változatos programokat. Ezek közül a váradi és a kolozsvári új székhelyre költözött. Munkájukról Pöllnitz Ilona, Virág Erzsébet, Demeter Emőke, Szolláth Hunor és Ferencz Salamon Alpár számolt be.
22 szekcióban, hét helyszínen, félezer pedagógus részvételével tartották a 2013-as Bolyai Nyári Akadémiát, amelynek témája A tanulás tanulása, az oktatás és nevelés harmonikus megvalósítása volt. A 2014-es BNYA általános témája a Differenciált oktatás, felzárkóztatás, tehetségápolás a közoktatásban, s július 7–augusztus 8. között több helyszínen tartják a továbbképzéseket.
Az RMPSZ az Ezüstgyopár-díjjal ismerte el a közoktatásban dolgozó 44 pedagógus tevékenységét. Az idén hatodik alkalommal osztják ki az Apáczai-díjat a tudományos munkában sikeres tanítóknak, tanároknak. A szövetség tehetséggondozó tanácsa a Mákvirág-díj különböző fokozataival tüntette ki a legeredményesebb középiskolás diákokat, s Bolyai Farkas-díjjal értékelte a matematika, Kós Károly-díjjal az anyanyelvápolásban legjobb diákok teljesítményét. Az elnök beszámolójában elhangzott, hogy a szövetség bekerült a nemzeti fontosságú intézmények sorába, s támogatását az Emberi Erőforrás Minisztériuma Közoktatási Államtitkársága, annak Külhoni Magyarok Osztálya, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. biztosította a különböző helyekről kapott résztámogatások mellett.
A szövetség 2012 februárjától a Magyar kormány felkérésére koordinálja a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot, amelyről Márton Attila számolt be. A 2013/14-es tanévben 28 oktatási helyszínen (18-ban állami keretek között) 45 oktató révén 2190 gyermek képzése folyik, s az idén két újabb településen indult meg a magyar anyanyelv oktatása. A középiskolás diákoknak és az egyetemi hallgatóknak ösztöndíjat biztosítanak.
Az RMPSZ keretében működő Erdélyi Tankönyvtanács múlt évi munkájáról és idei terveiről Székely Győző beszélt. Mivel a támogatások nem tették lehetővé az elkészült tananyag könyv formában való kiadását, a szerkesztett és nyomdakész anyagok a világhálón levő Őrszavak elektronikus folyóiratban jelentek meg letölthető formában (www.orszavak.org) színes és hangzó anyagokkal. 2014-re szóló elektronikus tankönyvtáruk egy egész sor címet tartalmaz, s az első könyvek már készen állnak a szövetség megújuló honlapjára való feltöltéshez. A tankönyvekre szakosodott Ábel Kiadó megvalósításairól, terveiről és nehézségeiről Szikszai Ildikó számolt be.
Dr. Péntek János professzor sajnálattal beszélt a Tankönyvtanács 2005-ben történt felszámolásáról, amelyet követően sok szégyellnivaló magyar nyelvű tankönyv jelent meg. Továbbra is kilátásba helyezte az önkéntes lektorok segítségét, s felajánlotta az általa vezetett Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének az együttműködését az RMPSZ-szel. A szövetségtől segítséget kért a tehetséges, de nehéz anyagi helyzetben levő diákoknak szóló Nyilas Misi ösztöndíj odaítélésében, hogy a leginkább rászoruló tehetséges fiatalok részesüljenek a magánszemélyek által 11 éve folyósított ösztöndíjban.
A TOK fenntartásáért létesített intézmény, a Tokimpex gazdasági vállalkozásnak veszteséges évek után 2013-ban sikerült megsokszoroznia a 2012-es nyereséget – számolt be Keresztesi Erzsébet ügyvezető igazgató, aki elmondta, hogy a 14 alkalmazottat foglalkoztató központban jelentős fejlesztéseket és felújításokat végeztek önerőből és pályázati támogatásból. A további felújítások mellett a szállodai szolgáltatás kihasználtságának növelése érdekében egy kisebb (szaunával, pezsgőfürdővel és rekreációs edzőteremmel ellátott wellness-központ) építését tervezik.
A felszólalók sorát Király András államtitkár zárta, aki elismerte, hogy az oktatási reform lelassult, hogy a decentralizáció sem egyértelműen kedvező eredménnyel jár, s ami jó Hargita megyében, az nem működik Maros megyében például. Emiatt csak hosszú vitákkal lehet orvosolni azt, amit helyben nem sikerül. Az államtitkár figyelmeztette a jelenlevőket, hogy egy fontos szempontról, a minőségi oktatásról nem szabad megfeledkezni, s elfogadhatatlan, hogy a képességfelmérőn egyetlen megyében sem volt 50 százalék fölött a jegyek száma matematikából. Véleménye szerint a tankönyvkiadásra vonatkozó gyakorlati útmutatónak semmi hibája nincs, mindössze az okoz valóban nagy nehézséget, hogy a magyarul írt tankönyveket le kell fordítani román nyelvre is, ami a kiadót terheli, de tárgyalásokat folytatnak, hogy ezt a költséget a minisztérium fedezze. Azt viszont elismerte, hogy nagyon rövid az idő arra, hogy hat hét alatt az I-II. osztályosok számára szükséges tankönyveket megírják és lefordítsák román nyelvre. A továbbiakban felajánlotta, hogy minden fontos kérdés megbeszélésében készségesen áll az RMPSZ rendelkezésére.
Zárószavaiban Burus-Siklódi Botond elnök hangsúlyozta, hogy nagy szükség van a romániai magyar közoktatási stratégiára, továbbá szeretnék továbbra is igénybe venni a tankönyvtanács lektorainak a segítségét, majd testületi véleményként leszögezte, hogy a magyar nyelv és irodalom oktatása nem tekinthető plusznak, s a szóhasználatot ki kellene iktatni a rendszerből.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Megjelent a Magiszter tavaszi, megújított száma
A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) szakmai-módszertani folyóiratának új száma küllemében és tartalmában is jelentősen megváltozott. A pedagógusolvasó egy gyakorlatiasabb, az iskola mai valódi gondjaihoz közelebb álló lapot tart a kezében. Ez nemcsak szövegére, rovataira, hanem képanyagára és ábráira is érvényes. Ettől a számtól kezdve szerkesztését a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Pszichológia és Neveléstudományi Kara Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete koordinálja.
A régi szerkesztőséget, Székely Győző főszerkesztőt a Portré rovatban Örömmel szolgált jövő címen Ozsváth Judit búcsúztatja. Fóris Ferenczi Rita, az új főszerkesztő olyan „fórum” megvalósítását tekinti elsődlegesnek, amely az oktatás széleskörű résztvevői számára, a tanerőktől a szülőkig a „dialóguselv” alapján osztja meg a tapasztalatokat az oktatás lényeges kérdéseiről. Ebből a célból bevezetőjében mind a kilenc rovat kapcsán ismerteti azokat az elképzeléseket, amelyeknek alapján a pedagógusírók tartalommal tölthetik meg a folyóirat oldalait. Például a Horizontok-ban többek között egyéni kutatási eredményeket jelentethetnek meg, míg a Módszertárban a gyakorlatban is bevált eredeti ötleteket és eszközöket mutathatnak be.
Az új főszerkesztő szeretné továbbá a „tartalmi integráción történő töprengést” a dialóguson át az „új teremtéséig” eljuttatni. A bevezető egy másik kiemelt gondolata: ismerjük, a „kell” pedagógiáját, ami helyett talán azt lehet könnyebben elmondani, hogy mi ne legyen és „erre egy mondat is elegendő: ne hagyjuk unatkozni a gyermeket”. Szép és ambíciós cél, amihez nagyon fontos ismerni a mai gyermeket, hogy tudjunk közeledni hozzá.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége: a tankönyvkiadás centralizációja rossz irány
Az RMPSZ a közvitán lévő törvénytervezet kapcsán fogalmazta meg aggályait.
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tartott sajtótájékoztatót az épp közvitán lévő új oktatási törvény kapcsán. A sajtótájékoztatón részt vett Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, Dr. Fóris-Ferenczi Rita egyetemi oktató, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, Dr. Péntek János nyelvész akadémikus és az Erdélyi Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, valamint Dr. Köllő-Zsófia az Erdélyi Tankönyvtanács ügyvezetője.
Első felszólalóként Burus-Siklódi összegezte az RMPSZ tevékenységét annak tekintetében, hogy tavaly ünnepelte a szervezet a huszonötödik évfordulóját. Mint elmondta a szervezet azzal a szándékkal jött létre, hogy ellássa a magyar nyelvű kisebbségi oktatással kapcsolatos vállalásokat és érdekvédelmet, azonban a rendszer működéséből adódó rendszerszintű hibák miatt mindössze több-kevesebb sikerrel tudott megfelelni e célnak. Elmondása szerint a legfontosabb mozzanatnak az számított mindig, hogy megoldják a szervezet területi lefedettségét.
Ennek, és ezen területi lefedettség megerősítése érdekében partiumi, közép-erdélyi és székelyföldi székhelyű különböző oktatási és módszertani központokat hoztak létre. Az első két terület esetében a Gál Kelemen nevét viselő központokról van szó, míg a harmadik esetében a Székelyföldi Oktatási Központ, amely nem csak Háromszék, hanem a csángóvidék és a bukaresti kisebbségek problémáival is foglalkozik. Ezen kívül létezik egy országos kiterjedtségű Teleki Oktatási Központ, amelynek Szovátán található a székhelye.
Felhívta a figyelmet, hogy már a kilencvenes évek elején megfogalmazódott egy igény, egy elvárás és ezek következtében egy elképzelés is a kisebbségi tankönyvkiadás irányába, amelynek következtében létrejött Péntek János és Székely Győző kezdeményezésére az Erdélyi Tankönyvtanács. Ez egy kuratóriumi vezetéssel irányított különálló szervezeti egység, amelynek az RMPSZ elvállalta az intézményi háttér biztosítását. Annál is inkább, mondta, hogy most az új tankönyv- és tanügyi törvény egy olyan korszak után kerül közvitára, amelyet a piaci alapú tankönyvellátás jellemzett. Ivácson András Áron / Transindex.ro