Jan. 23-25-e között Nagyváradon tartották meg a II. Drámapedagógiai Napokat, melyen magyarországi pedagógusok is részt vettek. A bemutató foglalkozásokon részt vett az 1997-ben megalakult Romániai Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke, Marekovics Mária /Arad/, valamint a két alelnök, Rusz Csilla /Nagyvárad/ és Szász M. Mária /Székelyudvarhely/. Az idei tanévtől a választható tárgyak között szerepel a drámapedagógia is. /Drámapedagógia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

Megalakulásának 25. évfordulóját ünnepli Székelyudvarhelyen, máj. 11-én Románia első magyar nyelvű népszínháza. Huszonöt éves lenne, ha létezne még, a székelyudvarhelyi Népszínház, amely 1977 májusában indult útjára, Kovács Levente vezetésével. A Népszínház 15 évig létezett, az első tíz évben az "igazi" színházakat megszégyenítő repertoárral dolgozott. Évente átlag négy bemutatója volt, ezek csaknem fele ősbemutató. Az udvarhelyi Népszínháznak egyetlen fizetett alkalmazottja sem volt. Az emberek puszta lelkesedésből játszottak, festettek díszletet, komponáltak zenét, vagy varrtak ruhát. A tagok között volt ügyvéd és tanár, tanítónő és vízvezeték-szerelő, fodrász és tisztviselő. Az amatőr társulat a hivatásos színházakéval vetekedő sikereket mondhatott magáénak. A munka három tagozaton folyt, a gyerek, középiskolás és felnőtt csoport tagjai együttműködtek. A színház rendezői, vezetői elhunytak, és nem volt, aki átvegye a helyüket a megváltozott körülmények között. ’89 után lanyhult a munka, majd végleg megszűnt. A 250 ember, aki valaha is megfordult a Népszínház tájékán, szétszóródott. Az ünnepre megjelenik a Népszínház monográfiája, amelyet a kiállítás-megnyitó után mutatnak be. /Botházi Mária: Volt egyszer egy Népszínház. = Krónika (Kolozsvár), máj. 8./ A rendezvényt a Vitéz Lelkek Kulturális Egyesület szervezi, a volt népszínházasokkal közösen. Bemutatják Szász M. Mária Az én Népszínházam című könyvét, amely a Hargita Megyei Kulturális Központ és az Infoprint Rt. kiadásában jelent meg. A szerző az udvarhelyi műkedvelő színjátszás egyik alapembere. A monografikus jellegű intézménytörténet bő képanyaggal mutatja be az 1977-ben létrejött Népszínház tevékenységét. Szász M. Mária a Vitéz Lelkek nevű diákcsoport szakirányítója. /Az udvarhelyi Népszínház történetéről. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./

"Ebben az évben Székelyudvarhely ad otthont az Országos Diákszínjátszó Fesztiválnak (ODIF). Szász Mihálykó Mária szervező, elmondta, 21 csapat, több mint háromszáz diák részvételére számítanak, a verseny pedig 25-én és 26-án zajlik. Pénzügyileg nehéz időszakban született az idei fesztivál. A magyarországi kétpárti szembenállás idegyűrűzött: a pályázatokat sok helyen ki sem értékelték, s ahol van valami eredmény, az többnyire lehangoló. /Botházi Mária: Visszafogott költségvetés. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./"

"Hat napig Sándorfalva volt az otthona 39 színjátszónak. Készültek az új évadra. Volt beszédtechnika-óra és zengett a dal is. A falubeliek nagy szeretettel fogadták őket, főztek rájuk.Mindannyian reménykednek abban, hogy jövőre is sikerül együtt tölteni egy hasonlóképpen tartalmas, élménydús hetet. /Szász M. Mária és A Vitéz Lelkek színjátszócsoport: Sándorfalvi színjátszótábor. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 22./"

Székelyudvarhelyen április 12–14. között rendezték meg a 14. Országos Diákszínjátszó Fesztivált (ODIF), amelyen tizennyolc iskola négyszáz diákja szerepelt. A Tamási Áron Gimnázium színjátszó csoportja, a Vitéz Lelkek hatodik alkalommal volt házigazdája a fesztiválnak, amelyről Szász Mihálykó Mária, a Vitéz Lelkek vezetője elmondta, klasszikus irodalmi színpad, pszichodráma, mesejáték és Shakespeare-előadás is szerepelt. A tematikai változatosság nem hiba, de a diákok életkorának nem megfelelő darabot megsínyli a szerep is. 16-17 éves szereplő nemigen tud a színpadon III. Richárdként hitelesen értekezni az élet nagy dolgairól. Az idei ODIF azonban nem erről szólt, nagyon sok jó egyéni teljesítményt, jó alakítást, testreszabott szerepet láthattak. Négy egyéni alakítást díjazott a zsűri, de sokkal többet lehetett volna. Két éve a Bolyai Nyári Egyetemen sincs drámapedagógiai továbbképzés. Nem kellett volna megszüntetni. A diákszínjátszás nem színész-utánpótlásképzés, hanem személyiségfejlesztés. /Kovács Csaba: Az informális intézmény. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./

Udvarhelyszékieket is díjaztak
Az unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) február 21–23. között közel száz részvevővel Korondon rendezte meg a 17. ODFIE versmondó és népdaléneklő versenyt. A versmondók közül a homoródszentpáli Dénes Erzsébet 2. díjat, a népdaléneklő versenyen a szintén homoródszentpáli Nagy Szilvia Csilla 3. díjat kapott. A versmondóknál különdíjban részesült a magyarandrásfalvi Nagy Sándor, a szentábrahámi Isztujka Máté és a szentegyházi Kedves Kriszta, a népdalosoknál pedig a bencédi Tamási Tivadar.
„Ez az első alkalom, hogy nem a nagyvárosi forgatagba hívlak meg titeket, hanem a székely hegyek ölére, Korondra, ahol a tyúkok is cserépedényből esznek – fogalmazott Kolozsvári Alida. – Ne félj, itt nem kell lámpalázasnak lenned. Biztonságban vagy, mert egy bölcső. Bölcsője népművészetnek, vendégszeretetnek, vidám néniknek és bácsiknak, akik mosolyogva tekintenek rád, mert a látogatókat szeretik. Daloló rigók és pacsirták köszönnek vissza a cserépvázákról, tulipánok hajolnak föléd, és árnyékukban otthon érzed magad.”
Az idei versenyre negyvenegy fiatal jelentkezett be Erdély különböző településeiről: Bencéd, Dicsőszentmárton, Homoródszentpál, Kénos, Kolozsvár, Magyarandrásfalva, Marosvásárhely, Nagyajta, Olthévíz, Pusztina, Székelyderzs, Székelykeresztúr, Székelyszentmihály, Szentábrahám, Szentegyháza, Szentgerice, Torda képviseletében, valamint a magyarországi Géberjénről. „Otthonos volt, mert első alkalommal egy faluközösség adott helyet a rendezvénynek. A Versmondó- és népdaléneklő verseny legnagyobb erénye, hogy fiatalos és vidám: a verset és a népdalt könnyed módon viszi be a fiatalok életébe” – összegezte kérdésünkre Fülöp Júlia elnök.
A megmérettetés két napját számos program egészítette ki: a pénteki Mesterek társaságában című beszélgető alkalmon vendégük volt Antal D. Csaba székelyudvarhelyi színművész és Sorbán Enikő népdalénekes. A fiatal népdalénekesek, szavalók, szárnyaikat bontogató színészek egy-egy szakmabelihez címezhették kérdéseik, választ kaphattak a felkészülésük során előforduló nehézségek megoldására. Antal Csaba vallja: „A mester nem attól mester, hogy nem követ el hibákat, hanem attól, hogy a problémákat miként kezeli: tud-e előnyt kovácsolni a hátrányból”. Végül Sorbán Enikő vezetésével a Csillagok, csillagok című népdal közös eléneklésével zárták a beszélgetéssort. Az esti táncházat Tőkés Lóránt csókfalvi unitárius lelkész vezette.
Nagy Henrietta áhítata után elkezdődött szombaton a megmérettetés. A délelőtti és délutáni versenyidőt Szász-Mihálykó Mária Bolyongás a rengetegben című kötetének bemutatója színesítette. Fellépett a Korondi Ifjúsági Néptánccsoport, és megtekintették a székelyudvarhelyi diákszínjátszó csoport, a Vitéz Lelkek Oroszlánkirály című előadását.
A gálaműsoron Ilkei Loránd népdalelőadását Fekete Hunor kísérte citerán. Hagyományaikhoz híven a gála keretében átadták a díjakat. „Az igazságosság kedvéért” a bíráló bizottság tagjait is a színpadra állították. Face Today-koncerttel zárult a verseny napja, vasárnap pedig a korondi unitárius templomban Bartha Alpár hatodik éves teológiai hallgató alkalmi szolgálatával adtak hálát a rendezvényért.
Molnár Melinda |
Székelyhon.ro,

A pedagógusok tudományos munkáit jutalmazzák
Negyvenhárom tudományos munka érkezett be idén a Apáczai-díj felhívására, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szeptember 27-i ülésén értékelte ezeket. Amint az a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderül, az RMPSZ kétévente jutalmazza Apáczai-díjjal azokat a pedagógusokat, akik az oktató-nevelő munka mellett tudományos kutatást is végeznek. Azok a pedagógusok pályázhatnak, akik a közoktatásban dolgoznak (vagy onnan mentek nyugdíjba), és önálló kötetben vagy elismert tudományos szaklapban közzétett munkák szerzői. Az év elején kiírt pályázatra az előző díjkiosztás óta megjelent tudományos munkákkal szeptember 16-ig lehetett jelentkezni a természettudományok, a humántudományok, valamint a pszichopedagógia területéről. A díjhoz a Sántha Csaba szobrászművész által készített kisplasztika, sorszámozott oklevél és pénzjutalom is társul.
A kitüntetettek:
Apáczai-díj gyémánt fokozat
Bencze Mihály – Selected Problems and Theorems of Analytic Inequalities (természettudományok);
Apáczai-díj arany fokozat
József Álmos – Mire a falevelek lehullanak… (humántudományok);
Apáczai-díj ezüst fokozat:
Balázs Lajos – Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából (humántudományok);
Nagydobai Kiss Sándor – Nemzetközi matematikai szakfolyóiratokban megjelent cikkek gyűjteménye (természettudományok);
Apáczai-díjban részesül:
Erdély Judit – Fatikus beszéd (humántudományok);
Kiss Kálmán – Túrterebes földrajzi neveinek története (humántudományok);
Török Árpád – Észak-Erdély–Bukovina útikalauz (természettudományok);
Vincze Zoltán – A kolozsvári régészeti iskola a Pósta Béla-korszakban (1899–1919) (humántudományok);
Dicséretben részesül:
Molnár-Kovács Emese, Ferencz Edith-Mária – Medvecukor iskolás lesz (pszichopedagógia);
Szász-Mihálykó Mária – Bolyongás a rengetegben (pszichopedagógia);
Kovács Béla – Matematika szaklapokban megjelent tanulmányok gyűjteménye: Kalandozások 2013 körül; Feladatvariációk, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Teljes négyzet évszámok; Feladatvariációk – Hogyan szerkeszthetünk ismert feladatokból újabbakat?; Változatok egy témára, avagy hogyan szerkeszthetünk feladatokat?; Variations on a theme or how you can create problems? (természettudományok);
Lőrincz Sándor – Erdővidéki túrautak (természettudományok);
Wilhelm Sándor – A törpeharcsa (természettudományok);
András Ignác – Tudomány s erény díszére (humántudományok);
András József – Lövéte, a megtartó székely falu (humántudományok);
Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok);
Fazekas (szül. Salánki) Éva – Egy berettyószéplaki cigányasszony hiedelmei (humántudományok);
Kodolányi András – Volt egyszer egy 2-es számú Iskolás Sportklub (humántudományok);
Kulcsár Gabriella – Emlékek a kolozsvári magyar zenekritika történetéből – Brassai Sámueltől Lakatos Istvánig (humántudományok);
Lőrincz József – Székelypetki népballadák (humántudományok);
Magyari Sára (tanulmányok) – A kert/udvar és szócsaládjának képe a magyar népdalokban; Imaginea lingvistică a „vieții” în limba maghiară și română; Anyanyelv–hangyanyelv–ecet. Avagy a fától fáig – magatartás oktatásstratégiai példája a Bánságban; Az anyanyelv képe – csoportos kutatás a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen; The Linguistic Image of Man in the Hungarian and Romanian Languages; A magyar mint idegen nyelv az áll és a stă igék tükrében; A munka–pénz nyelvi képe a magyar és román nyelvben (humántudományok);
Pénzes Lóránd – Szentkereszty Stephanie testamentuma és alapítványai (humántudományok);
Tamási Zsolt – Az 1848-as erdélyi római katolikus egyházmegyei zsinat (humántudományok);
Veres Tünde – Erdély református templomai (humántudományok);
Elismerésben részesül
Nemes Emil – Barangoló – városismereti kisokos 1–3. (természettudományok);
Trufán Ildikó Rozália: Földrajz munkafüzet, 4. o. (természettudományok);
Trufán Ildikó Rozália, Trufán József – Történelem munkafüzet, 4. o. (humántudományok);
Szabó Katalin – The introduction of the preparatory class in Romania (pszichopedagógia);
Barabás Attila – Alternatív eljárások a kémia oktatásához (természettudományok);
Keresztes Kálmán – Genii ale matematicii la Sibiu, Farkas Bolyai și János Bolyai (természettudományok);
Bakó Botond Béla – Áprily-estek emlékkönyv (humántudományok);
Berekméri D. István – Bethlen Gábor Erdély fejedelme (1613–1629)(humántudományok);
Farkas Aladár – 100 éves a ditrói Jézus Szent Szíve templom (humántudományok);
Frigy Szabolcs-István: A felekezeti iskolák hozzáadott értékének vizsgálata Romániában (humántudományok);
Gergely Erzsébet-Emese – Ki olvas ma (még) az iskolában? (humántudományok);
Metanova kutatócsoport, Borsos Szabolcs – Hit, kultúra, önrendelkezés Kelet-Európából nézve (humántudományok);
Nagy János – Románia hadba lépése 1916-ban – Trianon és a román történetírás (humántudományok);
Váradi Éva-Andrea, Páll-Szabó Ferenc Dániel, Pócsai Sándor – O istorie a maghiarilor (humántudományok);
Veress Imola – The Myth-Shaping Power of a Past Vision of the Future (humántudományok);
Incze Fejér Anikó, Incze Pál – Gyűlölet nincs, csak fájdalom (humántudományok).
A díjakat és az okleveleket október 11-én, szombaton délelőtt 10 órától adják át a szovátai Teleki Oktatási Központban. A testület az Apáczai-díj pályázati felhívásának kiegészítése és módosítása mellett is döntött: ennek értelmében a kiírás jövőben kiegészül az elektronikus pályamunkák fogadásával, valamint a pályázatok benyújtási határideje július 1-jére módosul. Azok a szerzők, akik elnyerték az Apáczai-díj legmagasabb, gyémánt fokozatát, továbbra is küldhetnek be pályamunkákat, amelyet a Tudományos Tanács nyilvántartásba vesz, elismerő oklevéllel jutalmaz, valamint kiemelt helyen megjeleníti azt az RMPSZ honlapján.
Szabadság (Kolozsvár)

Rendezvények a megyei könyvtárban
Szász-Mihálykó Mária Bolyongás a rengetegben című könyvét ismertetik kedden 18 órától a Kájoni János Megyei Könyvtárban a Csíki Anyák Egyesülete szervezésében.
Szász-Mihálykó Mária nyolc könyv szerzője, magyar és francia szakos tanárnő, a székelyudvarhelyi színjátszás úttörője, de kommunikációs szakember is. A Bolyongás a rengetegben című könyvének témája búvárkodás az emberi lélek összetett világában huszonegy Grimm-mese kapcsán. A CD-mellékletben a szerző mond Grimm-meséket.
A találkozót könyvvásár és dedikálás zárja (a könyv két CD-t tartalmaz, ára 30 lej), az eseményen a négy és fél éves madéfalvi Orbán Bence veseműtétjére, utókezelésére gyűjtenek adományokat.
A csíkszeredai könyvtárban új sorozat kezdődött decemberben. A tervezett beszélgetések a tudományos gondolkodás fejlődését, a különböző történelmi korok tudományos világképének változását, az ember világról alkotott elképzeléseinek fejlődését járják körül. A témavezető Nagy Antal, a Márton Áron Gimnázium nyugalmazott fizikatanára. A második beszélgetést december 18-án tartják, a tervezett téma a középkor tudománya.
A gyermekkönyvtárban december 17-ig Színes december címmel adventi foglalkozásokon vehetnek részt az óvodások és kisiskolások. A könyvtár előadótermében pedig december végéig még megtekinthetők a Gyöngyitisz gyöngyfűző klub tagjai által készített egyedi gyöngyékszerek.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Vitéz Lelkek: diákszínjátszás 25 éve
Több mint amatőr színjátszó csoport, és több mint iskolások szabadidős tevékenysége. A Vitéz Lelkek társulatról Szász-Mihálykó Mária vezetővel beszélgettünk.
Még egyetemista korukban kezdtek el foglalkozni a színházzal és színjátszással néhai Szász-Mihálykó Attila és Szász-Mihálykó Mária – pedagógusi szakképesítésük mellett rendezői és színjátszói oklevelet is szereztek. Szász-Mihálykó Attila éveken át az Udvarhelyi Népszínház vezetője volt, majd a rendszerváltást követően a Tamási Áron Gimnázium német szakos tanára lett, színjátszó kört indított, így folytatta korábban elkezdett munkáját. A névválasztás véletlenszerű volt: 25 évvel ezelőtt, az iskola névadó ünnepségén léptek először színpadra, éppen Tamási Áron Vitéz lélek című darabját mutatták be, és a sikert követően a diákok a Vitézlélek Kft. nevet választották. „Azóta elmaradt a Kft., de a vitéz lelkek maradtak. Lassan életformává vált” – fogalmazott Szász-Mihálykó Mária.
„Tíz évig Attila vezette a Vitéz Lelkeket, így nem volt idegen, amikor át kellett vennem. Hiszem, hogy a dolgoknak van egy határozott sorsszerűségük” – mondta Szász-Mihálykó Mária, hozzátéve, hogy férje 2000-ben, az Énekes madár bemutatója előtt nem sokkal hunyt el. Akkor, az utolsó beszélgetésen pontosan az volt a téma, hogy van-e élet a halál után. Mintha valamiféle sorsszerű beszélgetés lett volna. Az akkor átvett csoport egyébként kisebb volt, tizenhét tagot számlált, aztán az évek során nőtt a létszám, mára pedig már több mint százan vannak a vitéz lelkek.
Többről van szó, mint egyszerű iskolai színjátszó csoportról, hiszen a színre vitt produkciókon kívül rengeteg beszélgetés formálja a vitéz lelkeket. Különböző korosztályok keresik énjüket a csoportban, egyesek végigjárják a lépéseket, mások még utána is tiszteletbeli tagok maradnak. Bárki „felvételizhet”, ez csupán annyiból áll, hogy megmutatkozik a színpadon, azonban akinek nem ez a talaja, úgyis távozik – véli a Vitéz Lelkek vezetője.
„A nagy tömeg miatt jött be, hogy musicalt kell csinálni. Húszan-harmincan kell színpadra kerüljenek, más műfajban nem tudok ennyi szerepet kiosztani” – magyarázta, hogy miként lett a musical a meghatározó műfaj a Vitéz Lelkek számára. A folyamat Déry Tibor kisregényének musicalváltozatával, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabbal kezdődött, aztán következett a Rómeó és Júlia, a Dzsungel könyve, a Hegedűs a háztetőn, a My fair lady, A muzsika hangja és Óz, a nagy varázsló. Az elmúlt évek előadásaiból többet a gimnázium dísztermében játszanak vasárnap óta. „Mozgalmas hét, de negyedszázadot ünneplünk, és rengeteget segítenek a diákok” – beszélt a héten zajló ünnepségről a csoportvezető.
Több mint húszan lettek hivatásos színészek a Vitéz Lelkek soraiból. Többek között a temesvári színház igazgatója, Balázs Attila, a jelenleg Budapesten fellépő Katona László, Lőrincz Zsuzsa és Ozsvát Noémi, a kolozsvári színházban dolgozó Kali Andrea, mindannyian egykori vitéz lelkek. „Sok tehetséges gyerek van, és pont erre jó a Vitéz Lelkek csoport: az is felfedezi magában a tehetséget, aki nem tudta, hogy benne van” – így Szász-Mihálykó Mária, aki „az álmok röptetőjének” tartja magát. „Nagyon sokuk álmát ismerem, és igen, röptetem, mert az a legjobb, hogy segíts valakinek, boldoguljon ott, ahol akar.”
Veres Réka
Székelyhon.ro

A gondolat úgyis szabad lehetett
Az udvarhelyi Népszínház egykori alapítójának háromhavonta vették ki a poloskát a telefonjából. Ezt is megírta könyveiben Kovács Levente.
Szabadidőmben egyre többet írok – mondta a Felsőgében összegyűlt érdeklődők előtt a marosvásárhelyi Kovács Levente egykori színházi rendező, egyetemi tanár és újságíró.
Kovács Leventének pontosan negyven évvel ezelőtt nagy szerepe volt a Székelyudvarhelyi Népszínház beindításában és későbbi működtetésében is, nem véletlenül voltak a közönség soraiban sokan az egykori színjátszók közül, például a Sinka- és a Kolozsi-házaspár vagy Balázs Árpád, illetve a könyvbemutatót vezető Szász-Mihálykó Mária.
Négy utcanév, ugyanaz a ház
A Vitéz lelkek színjátszócsoport vezetője bevezetőként elmondta, hogy az 1973-as első rendezése óta összesen 108 hónapot, azaz kilenc évig rendezett Kovács Levente, ha minden bemutatót beleszámolunk.
Kovács nyugdíjas éveiben két regényt jelentetett meg, az udvarhelyi találkozón tulajdonképpen ezt a két kötetet mutatták be. Az És jött az aranykor című tavaly, A megoldás pedig idén jelent meg.
Előbbi az ötvenes és hatvanas évekről szól. Az idős rendező tulajdonképpen a saját élményeit írta meg a könyvben, s ezekből fel is elevenített néhányat a beszélgetésben – ez az az időszak, amikor Marosvásárhelyen létrejön a színház, az orvosi egyetem, tulajdonképpen a Ceaușescu színre lépése (1965) előtti életről szól. „Gyerekkoromban mind a hat román gyereket ismertem Vásárhelyen” – jegyezte meg a megváltozott világról a nyugalmazott rendező.
„Van olyan ismerősöm, aki a negyedik utcanevet fogyasztja Vásárhelyen, pedig a háza ugyanott áll” –Kovácsnak ez a kijelentése mond el talán legtöbbet a huszadik század második felének Marosvásárhelyéről és Erdélyéről. Neki háromhavonta szerelte ki a poloskát (így hívták a lehallgató készüléket) a telefonjából egy jó ismerőse, később olyan világ lett. Ám – ahogy Kovács többször hangsúlyozta – akármilyen világ is volt, a gondolat úgyis szabad lehetett, az embernek a tartását úgyis meg kellett őriznie.
Mi is a megoldás?
Kovácsnak A megoldás című regénye már fikció, de cselekményszála, történetei szintén valós ihletésűek és napjainkban játszódnak – egy prostituált és egy kamionsofőr történetéről van szó, tele mostani, ismert élethelyzetekkel.
A világ rossz irányba halad a regény szereplői szerint is, de valamilyen megoldást csak kell találni a fennálló helyzetekre, mert kiszolgáltatottak vagyunk és félünk a félelemre építő biztonsági rendszerben. Igazából egy kalandregényről van szó, ami napjaink Romániájában és külföldön játszódik.
Kovács hobbiból ír, valamikor gyermekkorában már „nekifogott”, 12 éves korában már regényt írt, de most, nyugdíjas éveiben ismét lett ideje történeteket, könyveket írni. Ígéretet tett arra is, hogy a Ceaușescu-diktatúra éveiről is ír majd egy regényt.
A könyvbemutató egykori népszínházas előadások néhány betétdalának eléneklésével ért véget, a könyvből Szász-Mihálykó Mária olvasott fel részleteket. A kötetek a szerző magánkiadásában jelentek meg, kaphatók a könyvesboltokban. Katona Zoltán / Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)