Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Szász Enikő
138 tétel
2004. április 17.
Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke nyitotta meg a tíz napig tartó IX. Bánsági Magyar Napokat Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban. Szász Enikő beszédében az idei újdonságról, a tárgyi népművészet felkarolásáról fejtette ki gondolatait. A kiállításon kosárfonók, szőnyegszövők, hímestojás-festők, gyöngyfűzők, keramikusok, fafaragók, népi gyermekjátékot és ajándéktárgyakat készítők vettek részt. /(Szekernyés): Bánsági Magyar Napok – 2004. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./
2004. április 19.
Ápr. 17-én Temesváron a jelöltállító küldöttgyűléssel Temes megyében befejeződött az RMDSZ előválasztási kampánya. A megyei tanácsosoknál a leadott titkos szavazatok alapján a sorrend: Marossy Zoltán mérnök, Szász Enikő színművésznő, dr. Bodó Barna egyetemi tanár, dr. Bárányi Ferenc orvos, Kaba Gábor, Zsombolya polgármestere, dr. Preitl István egyetemi tanár. A Temesvár városi jelöltek sorrendje: Halász Ferenc tanár (polgármesterjelölt is), Fórika Éva jogász, dr. Szabadai Zoltán egyetemi tanár, Somogyi Attila politológus. /Sipos János: Hívó szó a magyar közösséghez. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./
2004. április 22.
Hagyománya a Bánsági Magyar Napoknak, hogy Temesváron megrendezi a Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karán tanuló magyar főiskolások kiállítását. A félszáz egyetemi hallgató alkotásaiból nyílt tárlatot Szász Enikő megyei önkormányzati tanácsos, a rendezvény életre hívója nyitotta meg. Szakmai értékelőt Dávid Károly a képzőművészeti kar tanszékvezető tanára mondott. /Sz. I.: Magyar főiskolások kiállítása. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 22./
2004. május 21.
Az egyházak képviselőinek véleményét hallgatták meg az RMDSZ Temes megyei szervezetének vezetői: Halász Ferenc megyei elnök, Szász Enikő megyei alelnök, Marossy Zoltán, a TKT (Területi Képviselők Tanácsa) elnöke és Fórika Éva városi tanácsos, a jogügyi bizottság tagja. Megjelent a római katolikus, a református, az evangélikus és a baptista egyház több képviselője. A meghívottak az egyházi vagyonok visszaadásával kapcsolatos gáncsoskodást tették szóvá. A huzavona egyértelműen a magyar történelmi egyházakkal szemben tapasztalható. /(Sipos): Eredményes kapcsolatépítés. Találkozó az egyházak képviselőivel. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 21./
2004. október 7.
Okt. 5-én, az aradi tizenhármakra való emlékezés napjának előestéjén, Klapka György 48-as honvédtábornok temesvári emléktáblájánál hajtott fejet a temesvári magyarság. Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Klapka György emlékét Toró T. Tibor parlamenti képviselő elevenítette fel. Az Új Ezredév református kórus fellépésével befejeződött az emlékezés. /Pataki Zoltán: „Románoknak és magyaroknak más missziója is van, mint hogy egymással harcban álljanak". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./
2004. november 2.
“Székely Lászlót nem szabad elfelejtenünk, s emlékének ébrentartására mi sem jobb, mint egy köztéri szobor. Addig nem nyugszom, míg szobrot nem állíttatok Székely Lászlónak” – jelentette be egy évvel ezelőtt Temesváron Szász Enikő, akkor még megyei tanácsos. Az ország egyik legszebb városát álmodta meg Székely László (1877–1934), gyönyörű paloták, középületek, magánházak, ipari épületek születtek tervei nyomán. Két évvel ezelőtt városi tanácsosok (Halász Ferenc, Fórika Éva) kísérelték meg a valamikori Carmen Sylva park nevét Székely László nevére változtatni, de a helyi tanács leszavazta indítványukat. Idén a Kulturális Felügyelőség megadta a szoborállítási engedélyt, sőt a városi és a megyei önkormányzat is juttatott költségvetéséből. A választás Szakáts Béla mellszobor-tervére esett. Jelenleg az emlékműállítás előmunkálatai folynak. /Szekernyés Irén: Készül Székely László emlékműve. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 2./
2005. január 27.
Tíz éve indította el Szász Enikő /Temesvár/ a Bánsági Magyar Napok azóta egyre gazdagodó és hagyományossá vált rendezvénysorozatot. Szász Enikő színművésznő a Temesvári Magyar Nőszövetség vezetőjeként vált a térség művelődési életének meghatározó szervező egyéniségévé. Nemrég állította össze a Civil Tanáccsal és az RMDSZ-szel közösen az idei művelődési rendezvények programját. Elmondta, hogy kezdetben meghökkentette a csekély érdeklődés. Végül szinte megszállottsággal sikerre vitte a Bánsági Magyar Napokat, amelynek az utóbbi öt évben teltházas minden előadása. A Bánsági Magyar Napok tíz napjában lehetőséget biztosítanak néptánccsoportok bemutatkozására, fellépnek a képzőművészeti főiskola magyar diákjai, bemutatják a magyar könyvkiadás újdonságait, évfordulós megemlékezéseket is szerveznek. Együttműködési kapcsolatot alakítottak ki Szegeddel és Újvidékkel. Szász Enikő tervezi Székely László műépítész köztéri szobrának felállítását. Ez lesz Trianon óta az első köztéri műalkotás, amelyet Temesváron magyar személyiségnek állítanak. /Szekernyés Irén: Tíz évig kőkemény akarattal. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./
2005. március 7.
Temesváron a Temesvári Magyar Nőszövetség tagjai ellátogattak a Csehek és Szlovákok Temes megyei Egyesületének rendezvényére. A két szervezet évek óta jó kapcsolatot alakított ki, tájékoztatott Szász Enikő nőszövetségi elnök. /(Sz. I.): Szomszédolás bánsági szokás szerint. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./
2005. március 12.
Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./
2005. március 14.
Gyermekek ünnepelték március 15-ét Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban. Kiállítást rendeztek a meghirdetett rajzversenyre beérkezett gyermekrajzokból. Szász Enikő jelezte, hogy jövőre is meghirdetik a gyermekrajz-versenyt, a legsikeresebb alkotásokból pedig albumot állítanak össze. /Szekernyés Irén: Március 15-e gyermekszemmel. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 14./
2005. április 5.
Gazdag közművelődési programot kínál az április 8-án kezdődő Bánsági Magyar Napok tizedik rendezvénysorozata. Szász Enikő visszatekintett a megtett útra. 1996 tavaszán, a Temesvári Magyar Nőszövetség megalakulása után javasolta Szász Enikő: “a honfoglalás 1100. évfordulóján nézzünk szembe önmagunkkal, vegyük számba a bánsági közművelődést.” Siralmas kép tárult eléjük. Hagyományápolás mai fogalmak szerint nem létezett, a hivatásos művészek előadásainak nem volt közönsége. Kőkemény akarat és megszállottság kellett a változtatáshoz. Szász Enikő kialakította azt a műsorszerkezetet, amely leginkább megfelel a közönségnek, de minden évben valami újat is hozzátett a bejáratott programokhoz. Az idei közművelődési napok egyik újdonsága a régió egyetlen magyar könyvkiadója, az Irodalmi Jelen Könyvek bemutatkozása lesz. Újból megrendezik a magyar főiskolások képzőművészeti kiállítását és az ópusztaszeri kirándulást. Fellép a magyarországi, algyői népszínház, a nagyváradi Kiss Stúdió, a temesvári Bartók Béla Líceum színjátszó csoportja és a Puck & Co. Bábszínház. Időközben a DKMT eurorégiós rendezvénnyé tette a magyar napokat. Az évek során felidézték elfelejtett nagy személyiségek életművét, a Maderspach és Hoffmann család örökségét, Szász Enikő albumot adott ki Székely László, Temesvár első főépítésze munkáiról. Ennek betetőzése lesz április 15-én Székely László köztéri mellszobrának, Szakáts Béla képzőművész alkotásának felállítása. /Szekernyés Irén: Kezdődnek a Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./
2005. április 9.
Április 8-án képző- és iparművészeti egyetemi hallgatók kiállításával nyitotta meg a két szervező, a Temesvári Magyar Nőszövetség és az RMDSZ Temes megyei szervezete Temesváron a Bánsági Magyar Napok tizedik rendezvénysorozatát. Szász Enikő a szervezők nevében kiemelte, hogy a negyedik rendezvénytől foglalta bele a programba a Temesváron tanuló magyar főiskolások csoportos bemutatkozását. A 34 kiállító diák munkáiról Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Szövetségének helyi elnöke mondott értékelő beszédet. A grafikák, festmények, tértárgyak, szobrok és textilművészeti alkotások többsége érett alkotás. /(Szekernyés): Kiállítással indult a Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 9./
2005. április 15.
Április 15-én nagy esemény színhelye lesz Temesvár, ugyanis nyolcvan éve nem avattak magyar köztéri szobrot. Székely László szobrát fogják avatni, aki Temesvár műépítésze volt, a múlt század elején tevékenykedett. Munkáival ő alakította ki a modern Temesvár arculatát. A szoborállítás többéves munka eredménye. Ebben nagy érdeme van Szász Enikőnek, a temesvári nőszövetség elnökének, ő kezdeményezte a folyamatot, és mindvégig vállalta a szervezőmunka oroszlánészét. /Béres Katalin: Egyperces Toró T. Tibor képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./
2005. április 18.
Ünnepélyesen felavatta Temesváron Székely László mellszobrát, Szakáts Béla szobrászművész alkotását a város magyar közössége, a Temesvári Magyar Nőszövetség és a helyi RMDSZ szervezésében tizedik alkalommal megrendezett Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat keretében. Trianon óta nem állítottak szobrot magyar személységnek Temesváron. Jelen volt Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Ovidiu Draganescu prefektus, Gheorghe Ciuhandu polgármester, Marossy Zoltán alprefektus, Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök, Toró T. Tibor parlamenti képviselő is. “Életem nagy vágya teljesült az emlékmű felállításával – kezdte a hivatalos beszédek sorát Szász Enikő –, s a Nőszövetség alapvető célkitűzésének újabb sikerét ünnepeljük. Ez a civil szervezet vállalta fel a város múltjának kutatását, nagy személyiségei életművének közismertté tételét és emlékük méltó ápolását. Székely Lászlóról néhány évvel ezelőtt csak a kutatók tudtak, most már az egész város. Fotókiállításon mutattuk be az általa tervezett épületeket, életművéről albumot és tanulmányt adtunk ki három nyelven, emléktáblával jelöltük főművét, a Piarista Főgimnázium épületegyüttesét.” Markó Béla, aki jelentős mértékben hozzájárult a szoborállítás költségeihez, beszédében kifejtette: számára a kivételes alkalom kettős üzenetet hordoz. Bánság és Erdély különböző nemzetiségek közös térsége, múltunkat és jelenünket közösen kell megélnünk. A Magyar Házat, amely Székely László utolsó alkotása volt, s a magyar közösségnek ajándékba tervezett, még nem tudták visszaszerezni. Szekernyés János helytörténész méltatta Székely Lászlónak a város modern arculatának kialakításában betöltött meghatározó szerepét. /Szekernyés Irén: Főhajtás az építő ember szobra előtt. Felavatták Székely László emlékművét. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./ Székely László 1903 és 1922 között volt Temesvár főépítésze, számos, középület, lakóház és templom építése fűződik nevéhez. /Székely László- szoboravató Temesváron. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./
2005. április 18.
Április 16-án Temesváron megtöltötte a közönség a Román Opera nézőterét a Bánsági Magyar Napok alkalmával a Hagyománykeresőben című folklórműsor előadásán. “A népi kultúra csodálatos kincseinek újra megtalálásában szegedi táncoktatók: Nagy Albert és Gombos András segítették a régió ősei hagyományait kereső magyar közösségeit” – fejtette ki Szász Enikő, a rendezvénysorozat főszervezője. A műsorban hét táncegyüttes, kétszáz gyermek és fiatal népviseletben a magyar nyelvterület jellegzetes táncaival szórakoztatta a közönséget. A műsort a legfiatalabbak, a Kisbokréta (temesvári Bartók Béla Líceum) és a Pántlika (1-es számú Általános Iskola) összevont tánccsoportja nyitotta meg. Őket követte a lugosi Gyöngyvirág, az igazfalvi Szivárvány, a dettai Búzavirág, végvári Csűrdöngölő, a Bartók Líceum Bokréta csoportja, a pusztakeresztúri Árvácska és a Vajdaságból érkezett székelykeveiek tánccsoportja. A Bánsági Magyar Napok népszerű rendezvénye a fellépő együttesek össztáncával zárult. /Szekernyés Irén: X. Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 18./
2005. június 7.
Kinek fáj Trianon? címmel rendezett filmvetítéssel egybekötött előadást az RMDSZ Temes megyei szervezete és a Magyar Nőszövetség Temesváron június 5-én, vasárnap, a Kós károly Közösségi Központban. Koltai Gábor Trianon című filmjéből készített egyórás összeállítás levetítése után Halász Ferenc és Vicze Károly történelemtanárok válaszoltak a hallgatóság kérdéseire. Szóba kerültek a kisebbségi jogok, továbbá az autonómia és az anyaországhoz való viszony. A “hogyan tovább”-ot a vitavezető Szász Enikő fogalmazta meg. Történelmünket meg kell ismernünk, fájó gondjainkat “kibeszélnünk,” gyermekeinknek pedig nemzeti nevelést kell nyújtanunk az iskolában, a családban és a vallási közösségekben. /Szekernyés Irén: Trianon – miértek és hogyanok. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 7./
2005. október 6.
A tizenhárom aradi vértanú tábornok október 6-i kivégzésére emlékeztek október 5-én a Temesvári Magyar Nőszövetség és a megyei RMDSZ szervezésében Temesváron, Klapka György honvédtábornok szülőházán álló emléktáblánál. “Klapka a bizakodást képviselte, még tizenöt évvel a forradalom leverése után is bízott a függetlenségben, amit ha nem a harctéren, akkor országgyűlési képviselőként próbált meg kivívni” – fogalmazott Halász Ferenc RMDSZ-elnök. Szász Enikő, a nőszövetség elnöke arról beszélt: a minap a temesvári Nyugati Egyetem aulájában magyar diákokra szóltak rá, hogy Romániában románul beszéljenek. Lehőcz Zsuzsa, a Bartók-gimnázium Diákönkormányzatának elnöke azzal “mentette ki” az ifjúságot a gyér jelenlét miatt, hogy “van, akinek már az forradalom, hogy naponta magyarul szólal meg, és talán máshol, másképp, de emlékeznek október 6-ra”. Az ünnepség végén az emléktáblán elhelyezték az RMDSZ, a nőszövetség, a Civil Tanács, a Bartók Béla Gimnázium és a Diákönkormányzat koszorúit. /P. L. Zs.: Egyenjogúságunkért ma is meg kell küzdenünk. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./
2005. október 24.
Az ’56-os Emlékbizottság, a Temesvári Magyar Nőszövetség és a Temes megyei RMDSZ közös szervezésében filmvetítéssel emlékeztek meg Temesváron október 22-én az 1956-os magyar forradalom 49. évfordulójáról, a szabadságharcban elesettekről, majd a forradalom leverését követő koncepciós perek áldozatairól. Szász Enikő nőszövetségi elnök köszöntője után Vicze Károly történész tartott előadást a Kós Károly Közösségi Központban. Az előadás után levetítették Mészáros Márta A temetetlen halott című, magyar–lengyel–szlovák koprodukcióban készült 2004-es filmjét, amely Nagy Imrének miniszterelnöknek a forradalomban betöltött szerepéről, snagovi háziőrizetéről, a kádári rezsim által ellene lefolytatott perről és kivégzéséről szól. Október 23-án, vasárnap a nőszövetség autóbuszos kirándulást szervezett a Szegedhez közeli Kiskunmajsára, ahol a temesvári és aradi részvevők megkoszorúzták Pongrátz Gergely sírját, meglátogatták az ’56-os Múzeumot, és az emlékünnepségeken is részt vettek. /(pataky): Nagy Imre-film az emlékünnepségen. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./
2005. november 19.
Temesvár magyar egyetemi oktatóit és kutatóit tömörítő Techné Egyesület, valamint a megyei RMDSZ-szervezet november 18-án pótolta a Temes megyei magyar politikai és civil szféra mulasztását, amikor november 3-án, a Magyar Tudomány Napján, egyúttal Bolyai János híres temesvári levele keltezésének évfordulóján nem koszorúzták meg a világhírű matematikus emléktábláját. Maroknyi érdeklődő jelenlétében helyezték el az 1993-ban felavatott domborművön (Jecza Péter alkotásán) az RMDSZ koszorúját. Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke, az RMDSZ művelődési alelnöke bejelentette: december 15-én, Bolyai János születésének évfordulóján Toró Tibor atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja tart előadást Bolyai és Einstein három találkozása címmel a Kós Károly Közösségi Központban. /P. L. Zs.: Megkésett koszorú a Bolyai-emléktáblán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 19./
2005. november 23.
Temesváron folyosói beszélgetések témája, hogy ki lesz a temesvári Csiky Gergely Állami Színház igazgatója, Demeter András István utóda, aki a minisztérium egyik vezérigazgatói posztját tölti be egy hónap múlva. Szász Enikő, a társulat tagja, a megyei RMDSZ művelődési alelnöke, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke elmondta, hogy játszik a gondolattal. Balázs Attilát, a színház Jászai-díjas művészét egy ideje a sajtó Demeter András riválisaként tartja számon, ő azonban leszögezte, soha nem volt célja, hogy kitúrja az igazgatót. Ha azonban az önkormányzat, valamint a temesvári magyar közösség támogatását megkapja, akkor részt vesz a versenyvizsgán. Szabó K. István kategorikusan cáfolta, hogy az igazgatói posztra fájna a foga. Jelenleg még a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője Székelyudvarhelyen, de november elsejétől Temesvárra szerződött főállású rendezőként. /Pataky Lehel Zsolt: Három nevet “hoztak hírbe” a Csiky Gergely-színházzal. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./
2005. november 28.
Temesváron a Magyar Ház felavatásának 75. évfordulójára emlékeztek november 26-án a Temes megyei RMDSZ, a Heti Új Szó és az új Magyar Ház Részvénytársaság szervezésében. A magyarok közművelődési és érdekvédelmi szervezetei jelenleg csak megtűrtek az ingatlanban, bocsátotta előre Graur János, a hetilap főszerkesztője. Szász Enikő főszervező üdvözölte a megjelenteket. Toró T. Tibor parlamenti képviselő szerint az, hogy ez a helyiség szűk az emlékezők részére, azt jelenti: érdemes még harcolni ezért a házért. A honatya kifejtette: a Magyar Ház azt tükrözi, miként is áll 15 évvel a rendszerváltás után Romániában a restitúció, milyen is a demokrácia és mennyire független az igazságszolgáltatás. Szekernyés János helytörténész kiemelte: ez a romániai magyarság egyetlen ingatlana, amit önerőből emelt és nem mentett át a trianoni diktátum előtti korból. Fellépett a Bartók Béla Elméleti Líceum Bokréta együttese. /Pataky Lehel Zsolt: Hetvenöt éves a Magyar Ház. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./
2005. december 9.
Idén is folytatódott a temesvári egyházmegye római katolikus templomainak és egyházi épületeinek felújítása. 2002 óta évente átlagosan tíz-tizenkét templom és egyházi épület tatarozására kerül sor. Idén Temes megyében Perjámos, Buziásfürdő, Temesillésd, Detta, Gátalja, Gyertyámos, Gizellafalva, Alsósztamora és Ótelek egyházközségében folyt a munka, Arad megyében a cseraljai és a lippai templom, valamint a pankotai plébánia épülete szorult felújításra, kibővítésre, míg a hegyvidéki főesperességben a krassóvári, a mehádiai és a resicabányai Havas Boldogasszony templom tatarozását kezdték el. Temesváron az Auróra utcai Marienheim ifjúsági ház, a mehalai (ferencvárosi) plébániaépület és a piarista rendház javítását végzik, továbbá a székesegyház épületén és környékén akad még tennivaló. Böcskei László általános helynök elmondta, hogy a temesvári egyházmegye templomainak és egyházi épületeinek megőrzése a püspökség egyik célkitűzése, a felújításhoz szükséges pénz előteremtése viszont sokszor nehézségekbe ütközik. Az egyházmegyében 72 plébániai hivatal működik, a templommal, imaházzal vagy kápolnával rendelkező egyházközségek száma eléri a 350-et. Az anyagi forrás: a helyi alap, az egyházmegyei központi alap és az egyéb forrás. A helyi forrásokból befolyt pénzösszegre akkor számíthatnak, ha az illető egyházközség jelentős katolikus közösséggel rendelkezik. Ellenkező esetben a felújítást a központi alapból kell támogatni. Az egyéb forrást a hajdan erős német közösségek külföldre települt híveinek támogatása jelenti, továbbá egyes külföldi segélyszervezetek segítsége. Az anyaországi Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokért felelős államtitkársága részéről rendszeresen juttatott anyagi segítségnyújtással az elmúlt esztendőkben a tornyai, a temesfüvesi és az óteleki templomot javították, idén a pécskai templom tetőszerkezetét sikerül felújítani. A román állam részéről helyi szintű támogatás, amikor az illető település önkormányzata, polgármesteri hivatala utal ki bizonyos összeget. A Művelődési és Vallásügyi Minisztérium a különböző hosszú távú terveket támogatja. Azonban a kiutalt támogatás sohasem érkezik egy összegben. Alkalmanként két, három vagy öt százalékát folyósítják, tehát gyakorlatilag lehetetlen komolyabb munkálatba belefogni. Borossebes környékén a katolikusok legfőbb gondja a hívek számának rohamos csökkenése. A Temesvári Református Egyházmegyéből egyetlen templom sem szerepel az állami támogatásra jóváhagyottak listáján – közölte Fazakas Csaba lugosi esperes. A magyarországi közalapítványok csepegtetik a 100-200 ezer forintos támogatásokat. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ennél szerencsésebb volt, mert komoly összeget kapott a közelmúltban az állami támogatásból. A támogatás négy aradi település református templomait érinti: Angyalkút 120, Lippa 40, Kispereg 200, Arad-Gáj pedig 150 millió régi lejt kap a legsürgősebb munkálatokra. Hunyad megyében Lozsád, Őraljaboldogfalva, Szászváros a református egyház sürgősségi sorrendje a felújításoknál, ismertette a helyzetet Gáll Sándor esperes. Lozsádon a körülbelül 100 fős helyi gyülekezet nem tudja állni a 800 millió lejre becsült összeget. Őraljaboldogfalván már csak 15 református él. A tizenharmadik századból származó őraljaboldogfalvi református templom Erdély egyik legjelentősebb történelmi műemléke, melynek felújításánál remélhetőleg a romániai, magyarországi és talán egyéb kulturális alapok támogatására is lehet majd számítani. Szászvároson inkább külső javításokat kellene végezni. Hasonló gondokkal szembesül a római katolikus egyház: a néhány fős szórvány településeken a templomok helyzete távolról sem fényes. Marosillyén, vagy a közelben lévő Dobrán alig élnek katolikus magyarok. Válságos állapotban van a nagyági templom. Az egykor 3000 lelket is meghaladó Nagyág, a többnemzetiségű bányászváros manapság falunak számít, s csupán 200 lakosa maradt, töredékrészben magyarok. A szomszédos Csertésen is Hondolon sem különb a helyzet. Kisbányán (Boicán) a katolikus templom felújítására eddig semmilyen támogatást sem kaptak, mondta András József brádi plébános. Szapáryfalván 232 lelkes a református gyülekezet, sürgősen a renoválni kellene a templomot. A legsürgősebben a tetőt és az esővízcsatornát kellene kicserélni, akkor kiszáradnának a falak, s csak azután kezdhetnének neki a tatarozásnak. Szapáry György, a 19. századi telepesfalu alapítójának dédunokája, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke kétszázezer forintos magánadománnyal támogatja a templom felújítását. Templomépítés is folyik. Temesváron az Új Ezredév templom Makovecz Imre tervei alapján épül. Gazda István parókus lelkész szerint, ha elkészül, ez lesz Temesvár első református temploma, ugyanis a Belvárosi Református Egyházközségé tulajdonképpen nem templom, egy bérpalotában működik. A Temesvár-Újkissodai Egyházközség is építkezésbe fogott 2003 novemberében, a támogatás csurran-cseppen. Az aradi reformátusok október 29-én, Tőkés László püspök jelenlétében avathatták fel a gáji templomot, amelynek felépítése elképzelhetetlen lett volna a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a hívek, a külföldi támogatók áldozatos tevékenysége nélkül. A Temes megyei unitáriusoknak nem volt templomuk, lévén hogy ők a szórványok szórványát jelentik – ahogy Szász Enikő társgondnok fogalmazott. Az unitáriusokat az evangélikus-lutheránus egyház fogadta be, hosszú ideje ott tart istentiszteleteket Pap Gy. László nagyváradi lelkész. A Temes megyei ugyanis a váradi leányegyházközsége. /Chirmiciu András, Irházi János, Pataky Lehel Zsolt, Sipos Enikő: Épülő és omladozó templomok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./
2006. január 10.
A temesvári Polgármesteri Hivatal február 17-re tűzte ki a Csiky Gergely Színház igazgatói tisztségéért kiírt versenyvizsgát – erre azért van szükség, mert a volt vezetőt, Demeter András István színművészt tavaly decemberben kinevezték a Művelődési és Vallásügyi Minisztérium vezérigazgatói tisztségébe. Az értesülések szerint Szász Enikő és Balázs Attila temesvári színművészeknek áll szándékukban pályázatot benyújtani, és egy erdélyi színházrendező is fontolgatja a jelentkezést. /P. Z.: Uniós polgár is igazgathat a Csiky Gergelyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./
2006. február 10.
A temesvári Csiky Gergely Állami Színház igazgatói állására kiírt versenypályázatra hárman jelentkeztek, Horányi László, Szabó K. István és Szász Enikő. Horányi László magyarországi színész, rendező, az Esztergomi Várszínház művészeti vezetője, a Magyar Játékszíni Társaság elnöke. A temesvári társulattal többször is játszott. Szabó K. István a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház rendezője, ideiglenesen kinevezett igazgatója volt, novembertől a temesvári magyar színház főrendezője. Szász Enikő színművész évtizedek óta a Csiky-társulat tagja, jelentős közéleti-közművelődési tevékenysége révén is ismert: az RMDSZ színeiben megyei kulturális alelnöke és a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke. /Pataky Lehel Zsolt: Hárman az igazgatói székért. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./
2006. február 22.
A Csiky Gergely Állami Színház /Temesvár/ igazgatói tisztségére kiírt versenyvizsgát Szász Enikő színésznő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke, a megyei RMDSZ művelődési alelnöke nyerte meg. A győztes elmondta, hogy nagy hangsúlyt fektetett a magyarországi és vajdasági színházakkal, közművelődési intézményekkel való kapcsolatra és az eurorégiós pályázatokra. Szabó K. István, aki szintén pályázott, fellebbezett. A versenyvizsga szabályosságát, a lebonyolítás módját kifogásolta. /Pataky Lehel Zsolt: Szász Enikő a színigazgatói versenyvizsga győztese. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 22./
2006. március 2.
A polgármesteri hivatal visszautasította Szabó K. István fellebbezését a Csiky Gergely Állami Színház igazgatói tisztségére kiírt versenyvizsga ügyében. Emiatt nem változott a február 17-i versenyvizsga eredménye, a temesvári magyar színház igazgatói állására meghirdetett pályázat nyertese Szász Enikő, a társulat tagja maradt. /P. L. Zs.: Megerősítették a színigazgatói versenyvizsga végeredményét. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 2./
2006. március 3.
A temesvári önkormányzat Szász Enikő színésznőt nevezte ki a temesvári Csiky Gergely Színház igazgatójává. A leendő színidirektor elképzeléseiről nyilatkozott. Elődje, Demeter András hatalmas érdeme, hogy tizenkét évvel ezelőtt kiemelte a megszűnés határára jutott színházat az anonim állapotból, és nemzetközi hírű színházi műhellyé próbálta alakítani. Ezt a gyakorlatot ő is folytatja, de kínálat és repertoár kialakításánál nem vonatkoztathatnak el attól a publikumtól, amelynek játszanak. Kezdeményezi egy szövetség létrehozását a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió három nagyvárosában, Temesváron, Szegeden és Újvidéken működő színházak között, mely azt célozná, hogy helyi költségvetési, illetve európai uniós forrásokat felhasználva állandó évadot szervezzenek egymás székhelyén. A testvérvárosi színházak vezetői szándéknyilatkozatukkal támogatták ezt. Szász Enikő úgy tervezi, hogy csak meghatározott időre vagy projektekre szóló szerződéseket köt a színészekkel. A magyar közönség színháztól való távolmaradásának egyik fő oka a színpad és színházterem jelenlegi állapota. Omlik a fal, beázás is van. – Szász Enikő tervezi a bábtagozat indítását, bábszínészek toborzását, a színészek lakásgondjainak megoldását és tánctagozat létrehozása is. Nagyszabású vándorfesztivált is elindíthatnának Temesvárról, a testvérvárosokban működő színházi intézmények bevonásával. /Pataki Zoltán: Eurorégió lesz a Csikyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2006. március 11.
A Marosvásárhelyen zajló interetnikai fesztivál alkalmából főiskolai hallgatók az erdélyi kisebbségi színházakat vették számba. Az 1792-ben alapított Kolozsvári Állami Magyar Színház a legrégebbi magyar színházi társulat. Jelenleg repertoárszínházként működik, Tompa Gábor vezetésével. Az előadások nagy részét szinkronfordítással a román közönség is megtekintheti. A Temesvári Csiky Gergely Állami Színház egy épületben működik a román és német nyelvű színházzal, valamint a Román Operával. A magyar társulatnak néhány hete új igazgatója van Szász Enikő személyében. A színháznak két játéktere is van, nyáron pedig a Ferencesek Udvara nyújt lehetőséget a szabadtéri előadásokra. A színészet Nagyváradon is régi hagyományokra tekint vissza. Az államosítást követő években is erős társulat működött Nagyváradon, melynek hatása mind a mai napig érződik. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatát Meleg Vilmos vezeti. A Szatmárnémeti Északi Színháznak két társulata van: a román társulat és a Harag György Társulat, a magyar, az utóbbinak Lőrincz Ágnes az igazgatója. A színházhoz tartozik még egy 100 férőhelyes stúdióterem is. A Harag György Társulat az elmúlt években nagyon sok fiatal színészt szerződtetett. A sepsiszentgyörgyi színházat állandó hivatásos művészeti intézményként Állami Magyar Népszínház néven 1948-ban hozták létre. 1987-től román tagozat is működik. 1992-ben a két tagozat különvált, s a Tamási Áron Állami Magyar Színház és az Andrei Muresanu nevét viselő román nyelvű színház közös székhelyen ugyan, de jogi és költségvetési szempontból egymástól független művészeti intézményként működik. 1998-tól a színház neve Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, azóta Bocsárdi László vezeti a magyar társulatot. A csíkszeredai székhelyű Csíki Játékszín 1999 szeptemberében nyitotta meg kapuit, Parászka Miklós vezetésével. A Csíki Játékszín befogadó színházként is tevékenykedik, így olykor Csíkszeredában több társulat előadását lehet megnézni, mint más erdélyi városokban, de nem csupán egyszeri alkalommal, hanem előadás-sorozatokban. 2004. március 4-én nyitották meg stúdiószínházi termüket, a Hunyadi László színművészről elnevezett kamaratermet. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház az erdélyi magyar színházak nem hagyományos törekvéseket képviselő társulata, az egyetlen, amely hangsúlyozottan alternatív színházi programmal tevékenykedik. 1984–1990 között amatőr kísérleti színházként működött, Bocsárdi László vezetésével; 1990. szeptember 1-jétől kapott intézményesített formát Figura Stúdió Színház néven. Jelenleg Béres László az igazgató. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház – mint a városi művelődési ház hivatásos tagozata – az önkormányzat támogatásával 1998. november 6-án tartotta színházmegnyitó előadását, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékával. Az önálló jogi státusz elérésének érdekében több lépést is tettek, eddig g eredménytelenül. Repertoárszínházként (népszínházi hagyományokat követnek) működik, de kísérleti jellegű előadásoknak is helyet ad. Romániában működik két német nyelvű hivatásos társulat és egy zsidó színház. 1876-ban Jászvárosban (Iasi) Avram Goldfaden művész és író a saját társulatával bemutatott előadásaival a világ első hivatásos zsidó színházának alapjait fektette le. A második világháború után 1948-ban a bukaresti Zsidó Színház állami intézmény lett. Az Állami Zsidó Színház számos nemzetközi turnén vett részt, ugyanakkor szervezője a jiddis nyelvű színházak fesztiváljának (1991, 1996, 2000). Az erdélyi szász kultúra a temesvári és a nagyszebeni német társulatoknak köszönhetően jelen van a színházi életben is. A Temesvári Állami Német Színházat 1953-ban hozták létre és a mai napig működik. Nagyszebenben 1788-ban épül fel Dél-kelet-Európa első kőszínháza, amelyben német nyelvű előadásokat tartottak. A kommunizmus idején több évig nem hangozhatott el német szó a nagyszebeni színpadon, azután 1956-tól folyamatosan dolgozik a Radu Stanca Színház német társulata. 1992-től Temesváron, 1997-től Nagyszebenben képeznek német nyelvű. /Turoczki Emese, Madaras Orsolya, Kádár-Dombi Katalin és Papp Ida Júlia, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem teatrológia szakos hallgatói: Színházak, társulatok.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./
2006. március 16.
Temes megyében Lugostól Gátaljáig, Dettától Ötvösdön át Végvárig méltóképpen emlékeztek meg március 15-ről, a fő rendezvényre hagyományosan Temesváron, a szabadfalui Petőfi-emlékműnél került sor. A román miniszterelnök üzenetét Marossy Zoltán kormánybiztos-helyettes tolmácsolta, majd a szervezők, mintegy tüntetőleg – a tavalyi ünnepséghez hasonlóan – nem olvasták fel Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üdvözletét. Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő beszédében szolidarást vállalt a székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlés szervezőivel, hozzátéve: a tömbben és szórványban élő magyarok nem létezhetnek egymás nélkül. Kitért arra, hogy a parlamentben hányan és milyen módon akadályozzák a kisebbségi törvény elfogadását, ezáltal a kulturális autonómia megvalósítását. Szász Enikő, a megyei RMDSZ művelődési alelnöke, a temesvári magyar színház igazgatója felhívta a figyelmet: a román politikum egy olyan kifejezés, fogalom – az autonómia – ellen harcol, ami a romániai színházi törvényben már régen elfogadott. A szabadfalui megemlékezések 1990 utáni történetében először bontottak magyar zászlót, mégpedig azt, amelyet Cseh Áron kolozsvári főkonzul tavaly adományozott a bánsági magyar érdekképviseletnek. A rendezvényen közreműködött a Bartók Béla Kórus és az Új Ezredév Református Gyülekezet Énekkara, a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet nevében beszédet mondott Ilonczai Zsolt elnök. /Pataky Lehel Zsolt: “Isten, áldd meg a magyart!” = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2006. március 23.
Március 22-én beiktatták tisztségébe Szász Enikőt, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új direktorát. Szerinte a temesvári magyar színháznak egyrészt professzionális alkotóműhelyként kell működnie, másrészt a helyi magyar közösség számára bővítenék kulturális szolgáltatásaikat: képzőművészeti tárlatok, könyvbemutatók, közösségi találkozók megszervezésével. Szász hangsúlyozta: várja nem csupán a magyar, de a román vagy más anyanyelvű közönséget is, ugyanakkor a Csiky Gergely Színház legsikerültebb előadásait el szeretné vinni Temes megye nagyobb városaiba, továbbá Szegedre és Újvidékre is. Szász Enikő szeretné, ha a székelyudvarhelyi Szabó K. István – aki megóvta a direktori versenyvizsga eredményét, és jelenleg Magyarországon rendez – megmaradna a társulat főrendezőjének. /Pataki Zoltán: Beiktatták Szász Enikőt. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./