Marosvásárhelyi Rádió: leárnyékolt átállás
Több mint egy hete indult el a Marosvásárhelyi Rádió egész napos magyar adása, amelyet a 106,8 MHz frekvencián lehet fogni. Az új frekvencia azonban nem működik zökkenőmentesen, Marosvásárhely egyes részein egyáltalán nem lehet fogni a magyar adást.
Az egész napos magyar nyelvű adás március 2-i beindulásától kezdve az új műsorok külön frekvenciára kerültek, az átállás azonban a hallgatói észrevételek szerint nehézségekbe ütközött.
Szerkesztőségünkbe is többen betelefonáltak, mondván, hogy nem tudják fogni a Marosvásárhelyi Rádiót az új frekvencián. Szász Attila, a magyar szerkesztőségért felelős igazgatóhelyettes elmondta, tudomásuk van a problémáról, és dolgoznak a megoldáson. Az új rádióadást ugyanarról az antennáról sugározzák, amelyről több más műsor, többek között a Radio România Actualităţi műsora is fogható, Marosvásárhely egyes részein így nem a helyi adás jön be.
„A Hargitán van az antennánk, Marosvásárhely pedig a sugárzáskörzet perifériáján helyezkedik el, így azokon a helyeken, amelyeket dombok árnyékolnak be, nem lehet fogni a műsort” – mondta Szász Attila.
Nem szól a magyar adás a Tudor negyedben, a Kövesdomb aljában és a volt November 7 lakónegyed egyes részein sem. Szász szerint a dombokon, valamint a sík tereken lehet csupán megfelelő hangminőségben befogni a vásárhelyi magyar adást. Megjegyezte: mindent megtesznek a probléma elhárítása érdekében, de valószínűleg hosszabb időbe telik, amíg sikerül orvosolni a hibát.
„Technikai jellegű kérdés ez, amelynek anyagi vonzata van” – fűzte hozzá az igazgatóhelyettes. Hangsúlyozta azonban, hogy az eddigiekhez képest „senki nem veszített semmit”, ugyanis középhullámon 11 és 18 óra között ugyanúgy fogható a magyar nyelvű adás, mint korábban. Az 1323 Khz-es frekvencián hallgathatják a hétórás műsorintervallumot az érdeklődők, ugyanakkor az interneten is elérhető az egész napos magyar adás, a www.marosvasarhelyiradio.ro honlapon.
Szász Cs. Emese
Krónika (Kolozsvár),

Jogsértő a magyar nyelvismeret?
Érvénytelenné nyilvánította a kolozsvári törvényszék azt a tavaly májusi versenyvizsgát, amelyen Rostás-Péter István ismételten elnyerte a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettesi tisztségét, mivel a kiírás feltételként szabta meg egy olyan kisebbségi nyelv ismeretét, amely nyelven a rádióműsort sugározzák – jelen esetben a magyart.
A rádió egyik alkalmazottja, Mihai Miclăuş – aki a versenyvizsga eredményét bíróságon támadta meg – úgy véli, hogy a kiírás nevezett feltétele ellentmond a román alkotmánynak, a kollektív munkaszerződésbe foglaltaknak, illetve az emberi jogok európai egyezményében rögzített jogszabályoknak.
Ezzel szemben Rostás-Péter István lapunk megkeresésére rámutatott: mindöszsze arról van szó, hogy mivel a főszerkesztő-helyettes felelős a Kolozsvári Rádió minden egyes sajtótermékéért – így a magyar adás sugárzásra kerülő műsoraiért is –, értenie kell ezeket a műsorokat, ezért indokolt a magyarnyelv-ismeret feltételként való megszabása.
Amint a tisztségétől újfent megfosztott rádiós szakember elmondta: a huzavona nem most kezdődött, ez már a második alkalom, hogy Mihai Miclăuş – aki szintén pályázni szeretne a tisztségre – bírósági úton próbálja meg kieszközölni a jelenlegi vezető félreállítását. Rostás-Péter Istvánt 2006-ban nevezték ki ideiglenesen a tisztségre, majd 2010 nyarán versenyvizsgát szerveztek, ahol több vetélytársát lekörözve megtarthatta pozícióját. Ezen a versenyvizsgán mellesleg Mihai Miclăuş az utolsó előtti, negyedik helyen végzett, ennek ellenére mégis úgy érezte, a vizsgáztató bizottság részrehajló volt, így bírósághoz fordult. Majd kétévi pereskedés után a bíróság valóban érvénytelenné nyilvánította az eredményt, így tavaly újabb versenyvizsgát írtak ki. Ezen azonban Rostás-Péter István ellenfél nélkül méretkezett meg, Mihai Miclăuş ugyanis úgy érezte, a magyar nyelv ismeretének feltétele eleve kizárja őt a versenyből, így emberi jogainak megsértésére hivatkozva ismét a bírósághoz fordult.
Rostás-Péter István szerint a rádió várhatóan fellebbezni fog, mindössze arra várnak, hogy a törvényszékről megérkezzék hozzájuk a hivatalos indoklás, amelynek ismeretében megtámadhatják a döntést, így a „huzavona” még hónapokig, akár évekig is folytatódhat. A főszerkesztő-helyettes szerint a törvényszéki döntés annál meglepőbb, hogy a magyar adást szintén sugárzó Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese, Szász Attila is hasonló feltételekkel versenyvizsgázott, ott azonban ez senkinek nem szúrt szemet. Arra is kitért azonban, hogy a döntés nem precedens nélküli, elég, ha a sepsiszentgyörgyi könyvtár igazgatójának esetére gondolunk. (Szonda Szabolcs könyvtárigazgatót egy hasonló feljelentés nyomán korábban azért fosztották meg tisztségétől, mert a közel nyolcvan százalékban magyarok lakta városban a jelentős magyar könyvállomány miatt a versenyvizsga kiírásában szintén feltételként szerepelt a magyar nyelv ismerete – a szerk. megj.) Rostás- Péter István a pontos indoklás ismeretének híján egyelőre bővebben nem kívánta kommentálni a döntést, azt azonban leszögezte, ha a fellebbezés nem vezet eredményre, és harmadszor is meghirdetik az állást, ismét pályázni fog.
Varga László?
Krónika (Kolozsvár).

INKÁBB TÁVOL A SZÉKHÁZTÓL
Egy interjú miatt ismét kihallgatta Borbolyt a DNA
Az ügyészek azt akarták kideríteni, miért járt a hivatali jogköre gyakorlásától eltiltott Borboly a Hargita Megyei Tanács székházában. Kiderült, interjút adott.
Pénteken ismét kihallgatta Borboly Csabát az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). Az ügyészek azért kérették be tanácselnököt, mert a Hargita Megyei Tanács épületében tartózkodott, noha egy bírósági döntés eltiltotta tanácselnöki hatásköre gyakorlásától.
Feljelentették Borbolyt
Sergiu Bogdan, Borboly Csaba védőügyvédje megkeresésünkre elmondta, védencét valóban kihallgatta a DNA egy interjú ügyében, amelyet a tanácselnök a Hargita Megyei Tanács épületében adott az ott tevékenykedő Marosvásárhelyi Rádió munkatársának. Az ügyvéd elmondta, a DNA egy feljelentés miatt kezdett vizsgálódni, valaki ugyanis arról értesítette a korrupcióellenes ügyészeket, elképzelhető, hogy Borboly megszegte a feltételes szabadlábra helyezésének feltételeit, hiszen a megyeházán tartózkodott.
A Marosvásárhelyi Táblabíróság döntése szerint a korrupcióval gyanúsított Borboly szabadlábon védekezhet, azonban 30 napig nem hagyhatja el Csíkszeredát és nem gyakorolhatja tanácselnöki jogkörét.
Sergiu Bogdan kérdésünkre beszámolt róla, hogy Borboly a DNA ügyészei előtt tisztázta magát: nem a megyei tanács irodáit látogatta meg, hanem a rádióhoz ment. A DNA ügyészei ezt követően ellenőrizték, hogy a Borboly által mondottak megfelelnek-e a valóságnak, és mivel a kérdés tisztázódott, hazaengedték a tanácselnököt. Az ügyvéd elmagyarázta, egyébként a szabadlábra helyezés feltételeinek megszegése komoly következményekkel járnak, a feltételeket megszegő személy rács mögé kerülhet.
Sergiu Bogdan elmondta, Borbolynak a korrupciós ügy és az ellene felhozott vádak kapcsán nem tilos interjút adnia, azonban ügyvédi tanácsra nem nyilatkozik a sajtónak.
Borboly egyébként a Marosvásárhelyi Rádiónak sem a vádak kapcsán beszélt, hanem a személyes hangvételű interjúban a DNA Maros megyei területi hivatalánál május 13-án zajló kihallgatásról és az előzetes letartóztatásban töltött időről beszélt.
A rádiónál is vizsgálódott a DNA
Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese kérdésünkre elmondta, Borbolynak a megyeházán tett látogatása ügyében a szerkesztőséget két személy kereste fel, egyikük rendőrként, a másik pedig a DNA munkatársaként mutatkozott be. Különböző kérdéseket tettek fel, például az érdekelte őket, hogy miért éppen a Hargita Megyei Tanács épületében készült az interjú. A rádió munkatársai elmondták, hogy a megyei tanács épületében kapott helyet egy telefonvonal, amelyen keresztül jó minőségű rádióinterjúkat lehet közvetíteni a marosvásárhelyi stúdióhoz. Szász Attila elmondása szerint meglepődött a hatósági kivizsgáláson. Szerinte nem helyénvaló azt, hogy a korrupcióellenes ügyészek a szerkesztőségekben kihallgatást folytatnak. Másfajta eszközökkel is tájékozódhattak volna, anélkül, hogy az újságírók megfélemlítve érezték volna magukat. A főszerkesztő-helyettes elmondta, aggódik, hiszen úgy érzi, sérül az újságíróknak az információhoz való szabad hozzáférésének joga. Az ilyen típusú hatósági fellépések azt eredményezhetik, hogy egyes újságírók a kényelmetlen témák kapcsán nem vállalják majd az interjúk, riportok készítését.
Mivel vádolják Borbolyékat?
Borboly Csabát és három társát egy útépítéssel kapcsolatban korrupcióval gyanúsítja a DNA.
Borboly ellen kétrendbeli vádat fogalmaztak meg közérdek ellen ismételten elkövetett hivatalbeli visszaélés, csúszópénz ismételt elfogadása, okirat-hamisításra való ismételt felbujtás, hamisításra való felbujtás, kétrendbeli hamisítás és rágalmazó feljelentés miatt.
Pálffy Domokost, a Hargita Megyei Tanács tagját és a Stravia Group cég adminisztrátorát többek között folyamatos összeférhetetlenséggel vádolják: az ügyészek szerint Pálffy olyan kereskedelmi jellegű ügyleteket bonyolított le pénzszerzés vagy más jellegű javak megszerzése céljából saját maga vagy más személyek számára, amelyek összeférhetetlenek köztisztségével. Emellett dokumentumhamisításra való ismételt felbujtással és hamisításban való részességgel is vádolják.
Csiszér Botond-Benedeket, a Hargita Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó Megyei Útügyi Igazgatóság vezérigazgatóját közérdek ellen ismételten elkövetett hivatalbeli visszaéléssel kapcsolatos bűnrészességgel, ismételten elkövetett hamisításra való felbujtással, hamisítással, és közérdek elleni hivatalbeli visszaélésre való felbujtással vádolják.
Sófalvi Lászlót közérdek ellen elkövetett többrendbeli hivatali visszaéléssel, közérdek elleni hivatalbeli visszaélésre való felbujtással, és hamisítással vádolják.
Transindex.ro

Kettős évfordulóra készül a Marosvásárhelyi Rádió
Vasárnap kettős születésnapot ünnepel a Marosvásárhelyi Rádió: fennállásának 56. évét, valamint az egész napos magyar nyelvű adás első évfordulóját. A rádió munkatársai játékokkal, nyereményekkel és meglepetésekkel készültek ez alkalomból, ugyanakkor a rendhagyó műsor mellett a szülinapi ajándékot is az ünnepelt adja: március 2-ától elindul a rádió mobiltelefonos applikációja. Továbbá a közeljövő tervei között szerepel a lefedettség minőségének javítása, és a rádió online arculatának ráncfelvarrása. Interjú Szász Attilával, a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztőjével.
– Március 2-án 56 éves lesz a Marosvásárhelyi Rádió, illetve egy éves az egész napos magyar nyelvű adás. Mivel készülnek az alkalomra?
– Tavaly ilyenkor vált egész napossá a rádió magyar nyelvű adása, így értelemszerűen inkább a kerek, egyéves évforduló lesz a hangsúlyosabb, mint az 56-ik. Vasárnapra főleg az elmúlt egy év adásaiból összeállított válogatással készülünk. Emellett persze egész héten nyereményekkel tarkított játékokat szerveztünk a hallgatók számára. Mivel a rádió pártfogolja a kulturális életet és főleg a színházat, valamint kiemelt médiapartnere ezen eseményeknek, a székelyföldi teátrumok március 2-a körül játszott előadásai alatt a rádiót is felköszöntik.
– Egy éve működik már az egész napos magyar nyelvű adás. Milyenek a hallgatók visszajelzései? – Ez elmúlt egy év visszajelzései egyértelműen pozitívak. Már régóta várták székelyföldi hallgatóink, hogy bővüljön az adásidő. Megszereztük a reggeli és az esti idősávot is, amely meghatározó időintervallum a rádiózás szempontjából. Ennek eredményeként jelentősen megnőtt nemcsak a hallgatottsága a rádiónak, hanem a befolyása is. Akik eddig hűségesen hallgattak minket napi 7 órát, azok most naponta 10-12 órát töltenek a rádió mellett. Nyilván leginkább vidéken élő, nyugdíjas személyekről beszélünk, de a visszajelzések szerint az új idősávokkal sikerült megszólítani az aktívabb, fiatalabb réteget is.
– Induláskor személyzethiányból fakadó nehézségek léptek fel. Azóta sikerült-e a csapatot elégséges számúra bővíteni?
– Ugyanakkora létszámú csapattal dolgozunk, mint pár évvel ezelőtt, és a hozzávetőlegesen – bedolgozókkal együtt – harmincfős munkaközösség programja nagyon feszes, mivel sajnos a költségvetés terén nagy előrelépések nem történtek. Úgy vélem, hogy mindezek ellenére a viszonylag stabil szerkesztőségünk tartja a szintet. Ez természetesen megfeszített munkát jelent, ami időnként a minőség rovására is mehet, de igyekszünk nem túl nagy kompromisszumokat kötni.
– Célközönség-korrekció történt-e az elmúlt egy évben?
– Az idősávbeli terjeszkedésünk következményeként sikerült megszólítanunk a fiatalabb korosztályt is. Ugyanakkor a hallgatók átlagéletkorát is csökkentettük olyan műsorok által, amelyek leginkább a fiatal generációhoz szólnak. Ilyen a hétvégi Trendetlenség, ahol divatról beszélünk főleg hölgyeknek, de a Top 30 és a Kotta projekt zenei műsorok is rádió mellé szögezhetik a fiatalokat.
– Történt-e zenei újrapozicionálás az egész napos magyar nyelvű sugárzás végett?
– Természetesen, hisz ha fiatalabb hallgatókat akarunk bevonni a rádióhallgatók körébe, akkor a hangzásvilágot is upgrade-elni kell, de nyilván nem szeretnénk ezzel a modernizálással az eddigi stabil hallgatóink elveszítését kockáztatni. Továbbra is próbálunk olyan egyensúlyt fenntartani, amely megőrzi a konstans hallgatókat, viszont fokozatosan egyre több új rádiófogyasztónak kerülünk be a napi programjába.
– Milyen a vásárhelyi közszolgálati rádió pozíciója a kereskedelmi adókhoz képest? Sikerül-e a hallgatóságot megtartani, növelni számukat?
– Leszögezném, hogy nem tekintjük versenytársnak a kereskedelmi adókat, hisz mi nem vagyunk piacfüggők, elsősorban nem reklámokból tartjuk fent magunkat, hanem a mindenki által fizetett tévé- és rádióilletékből. Éppen emiatt kötelességünk mindenkihez szólni. A másik szempont, amiért nem lenne korrekt bármiféle versenyhelyzetről beszélni, hogy nagyon nagy teljesítményű adókkal működünk, és monopolhelyzetben vagyunk. A kereskedelmi adók nagy része urbánus közegben szorult meg, nem terjednek túl a városhatáron, peremvidékeken, a vidék pedig általuk szinte teljesen lefedetlen. Nagyon sok olyan régió van Erdélyben, ahol még mi sem szólunk, ám még annál is több, ahol csak a Marosvásárhelyi Rádió szól. A hallgatóság tekintetében magasan vezetjük a piacot: Erdély leghallgatottabb magyar nyelvű rádiója vagyunk. Kihangsúlyoznám, hogy ez nem kizárólag a rádió tartalmának érdeme, de bízom benne, hogy ez is nagymértékben hozzájárul. Tagadhatatlan, hogy regionális rádióadóként nagy a helyzetelőnyünk, teljes Székelyföldet és Brassó megyét is lefedjük, ugyanakkor a frekvenciák nem állnak meg a megyehatárnál, így Kolozs, Szeben és Fehér megyében is hallgatnak minket.
– Amióta ön áll a rádiót élén, az adásoknak Facebook-profilja is van, azaz a rádió a közösségi felületeken is reklámozza magát. Közelebb hozzák-e ezek a fiatalabb generációt?
– Tény, hogy a Facebook nagy segítség a népszerűsítésben. A rádió hivatalos oldalán több mint hatezer barátunk van, de minden műsornak van saját Facebook-oldala, amit a hallgatók kedvelnek és követnek. A közeljövőben külön hangsúlyt fordítunk az online jelenlétre, hisz érzékelhetően a média világa ebbe az irányba tart, és mi sem nem szeretnénk lemaradni.
– Milyen lehet a közszolgálati médiumok sorsa a digitális korban?
– Úgy vélem, hogy a közszolgálati médiumoknak a szerepe nem kellene változzon, függetlenül attól, hogy online, avagy bármilyen hagyományos formában jelenik az meg. A különbséget elsősorban a tartalomnak és a stílusnak kell meghatároznia, és mivel adófizetők pénzéből működik, a legfontosabb feladata az, hogy igyekezzen minden rádióhallgató elvárásának megfelelni. Ez nagyon nehéz feladat, mert a rádió, amely egyszerre próbál mindenkinek tartalmat nyújtani, azt is kockáztatja, hogy nem szól senkihez. A közszolgálatiság sikerének nyitja a műsorpolitikában és a műsorrácsban rejlik. Akképp ajánlott azt összeállítani, hogy az egyes tartalmak kiegészítsék és ne kioltsák egymást. Ez pedig komoly odafigyelést követel, továbbá a hallgatói visszajelzések számbavételét és a konstruktív kritikával szembeni nyitottságot igényli.
– Melyek a rádió jövőbeni tervei? – Első lépésként épp a születésnapon indul el a rádió mobiltelefonos applikációja, amellyel elsősorban az okostelefont használó fiatalokat célozzuk meg. Emellett a rádió online jelenléte is fog modernizálódni, és bár az elmúlt egy évben e téren nem történt gyökeres változás, a közeljövőben teljesen új honlap várja majd az érdeklődőket. Ugyanakkor a rádiólefedettség és annak minősége több helyen is hagy kívánnivalót maga után, ezt szeretnénk második lépésként korrigálni: cél a minél nagyobb ultrarövid hullámú lefedettség megszerzése. Emellett pedig éjszaka is saját tartalmat szeretnénk sugározni, állandó célkitűzésünk pedig a minőség folyamatos javítása.
Pál Piroska
Központ
Erdély.ma,

Felvételi- előkészítők a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem 2014 májusában ingyenes felvételi- előkészítőket tart a 2014–2015-ös tanévben induló szakokra.
A színművészet, teatrológia, látványtervezés, audiovizuális kommunikáció – média szakokra jelentkezők az egyetem Köteles Sámuel utca 6. sz. alatti épületében, a zenetanári szakra jelenkezők a Pálffy-házban (Bolyai utca 12/A sz.) találkozhatnak a szaktanárokkal, akikkel a felvételi-követelmé- nyekről és vizsgarendről konzultálhatnak, a következő beosztás szerint:
Színművészet szak (osztály-vezető tanárok: Berekméri Katalin és Harsányi Zsolt), május 4-től a hónap minden vasárnapján délelőtt 10-től mozgásművészet, tánc; 11-től színészet, improvizáció; 13-tól beszédtechnika, versmondás és ének-zene. Tanárok: Harsányi Zsolt, Berekméri Katalin (színészet, improvizáció: május 4., 11., 18., 25., 11 órától); Gyéresi Júlia (beszédtechnika, versmondás: május 4. és 18., 13 órától); Strausz Imre (ének-zenei ismeretek: május 11. és 25., 13 órától); András Lóránt, Kis Luca Kinga, Szőke István (mozgásművészet, tánc: május 4., 11., 18., 25., de. 10 órától).
Teatrológia szak (osztályvezető tanár Ungvári Zrínyi Ildikó), május 4- től a hónap minden vasárnapján 10 és 11.30 órától teatrológia és drámaelemzés. Tanárok: Csép Zoltán (május 4.) , Lázok János (május 11., 18.), Balási András (május 25.).
Látványtervező szak (osztályvezető tanárok: Jeremiás Bianca és Bartha József), május 4-től a hónap minden vasárnapján 10 órától drámaelemzés és 11.30-tól látványtervezés. Tanárok: Csép Zoltán (május 4.), Lázok János (május 11., 18.), Balási András (május 25.) valamint Bartha József, Dobre Kóthay Judit, Jeremiás Imelda Bianca (május 4., 11., 18., 25.). A drámaelemzés-előkészítőt a teatrológia szakra jelentkezőkkel közösen tartják.
Audiovizuális kommunikáció – multimédia szak (osztályvezető tanár: Kós Anna), május 4-től a hónap minden vasárnapján 10 órától. Tanárok: Kós Anna (május 4. és 25.), Szász Attila (május 11.), Jakab Tibor (május 18.).
Zenetanári szak (osztályvezető tanár: Elekes Márta-Adrienne), május 9-től minden pénteken 17 órától általános zenei ismeretek, ének-zene tárgyakból. Tanárok: Elekes Márta-Adrienne, Molnár Tünde, Makkai Gyöngyvér, Csíky Csaba, Csíky Boldizsár, Buta Árpád Attila (május 9., 16., 23., 30.; június 6., 13.).
Bővebb felvilágosítást telefonon, a 0265/266-281- es telefonszámon, e-mailen a felveteli@uat.ro vagy mailto:uat@uat.ro címeken, és személyesen a Köteles Sámuel utca 6. szám alatt, az egyetem titkárságán lehet kérni. Honlapcím: http://www.uat.ro. Népújság (Marosvásárhely)

Sajtónk jövőjéről
Tatrangon tartotta tavaszi közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete az elmúlt hét végén. Egyúttal köszöntötték a szervező Brassói Lapokat, mely idén ünnepli létesítésének 165. évfordulóját.
A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának tervezett tanácskozása elmaradt, mivel többen nem tehettek eleget a meghívásnak, a kárpátaljaiak az ukrajnai válság okán maradtak otthon. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének küldöttsége bemutatta a tavaly a Bánságban szervezett riporttábor eredményeit tartalmazó, Szigetlét című kötetet, melyben Ferencz Csaba, lapunk munkatársa két írással jelentkezik. A találkozón főleg szakmai kérdésekről, az erdélyi magyar sajtó jövőjéről folyt a vita. A közszolgálati rádiózás témakörének vitaindítóját Szász Attila, a marosvásárhelyi rádió főszerkesztő-helyettese, a nyomtatott sajtóét Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője tartotta. (Szekeres) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tanácskozás az erdélyi magyar sajtó jövőjéről
A múlt héten Tatrangon tartotta tavaszi közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, illetve tanácskozott a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója és köszöntötték a szervező 165 éves Brassói Lapokat. Ugyanakkor a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének küldöttsége bemutatta a tavaly a Bánságban szervezett riporttábor nyomán született írásokat tartalmazó Szigetlét című kötetet.
A tanácskozáson az erdélyi magyar sajtó jövőjéről folyt a vita. A közszolgálati rádiózásról Szász Attila, a marosvásárhelyi rádió főszerkesztő- helyettese, a nyomtatott sajtóról Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője tartott előadást.
A nyomtatott sajtó nem fog eltűnni, hanem az online felületeken megjelenő tartalmak fognak változni, ahogyan a fényképek változtak át művészetté
Ambrus Attila szerint, amikor megjelentek az első fényképezőgépek, egyre inkább elfogadottá és elterjedtté vált az a vélekedés, hogy a festészet halott. – Nem ez történt, ma már elmondhatjuk, hogy a fotózás vált művészetté, és a képzőművészet továbbra is az emberi szellemnek a fényűzése maradt, és sokan vannak, akik pont ilyen szellemi fényűzésben akarnak élni. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan analógia, amely a sajtóra is vonatkoztatható. Azt remélem, és úgy gondolom, hogy a nyomtatott sajtó nem fog eltűnni, hanem az online felületeken megjelenő tartalmak fognak úgy változni, ahogyan a fényképek változtak át valóságos művészetté – mondta. Véleménye szerint egyre többen fogják felismerni, hogy a kommunikációnak vannak szakmai és technikai alapelvei, amelyeket éppen azért kell betartani, hogy valóban hatásosak, elfogadottak legyenek, és bizonyos társadalomformáló jellegük is megmaradjon, hiszen e nélkül a sajtónak nem lenne semmilyen szerepe, és nem lenne fontos a sajtó.
Kijelentette: a sajtó emóciókat közöl, miközben lehetőséget teremt arra is, hogy bizonyos jelenségeket, folyamatokat újragondoljunk, és tulajdonképpen tudatalatti szerepe van az egyén esetében is és a társadalom esetében is. A közösségi portálok is hasonlóan emóciókat közvetítenek, de jelen pillanatban Kelet-Európában – eltérően a világ többi részétől – ez inkább a gyűlölet propagálásában, terjesztésében nyilvánul meg, és sajnálatos módon nem a kulturált vitának és az eredményes véleményütköztetésnek a felülete, hanem a szélsőségek megerősödésének a színtere. Úgy gondolja azonban, hogy ez le fog tisztulni, a nyomtatott sajtó pedig megmarad, de ahhoz, hogy megmaradjon, természetesen erősödnie kell.
A nyomtatott sajtó bizonyos szempontból hasonlatos a művészfilmekhez
A továbbiakban Ambrus Attila arról beszélt, hogy jelenleg a kelet-európai országokban politikai cenzúráról aligha beszélhetünk, de a gazdasági cenzúra annál erősebben érvényesül. Ezért hangzott itt el, hogy azt a nyomtatott sajtót, amely bizonyos szempontból hasonlatos a művészfilmekhez, valamiféle gazdasági támogatásban kellene részesíteni. Ez a támogatás nem példa nélküli, hiszen az Egyesült Államoktól Pápua Új-Guineáig mindenhol gyakorolják. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy azok a vállalkozások, amelyek megjelentetik a nyomtatott lapokat, kevesebb adót fizetnek, vagy egyáltalán nem fizetnek adót, és így a megmaradt összeget arra fordíthatják, hogy egyre színvonalasabb lapot tudjanak megjelentetni, és ezek a lapok állandóan alkalmazkodni tudnak az újabb és újabb olvasói elvárásokhoz. Hangsúlyozta, hogy a jogi biztonságra is szükség van a terjesztők fegyelmezetlensége miatt, amelyek nagyon sokszor több tízezer lejt lopnak el tulajdonképpen a lapkiadó vállalatoktól, és semmilyen jogi úton ezt nem lehet megtéríteni.
Fiatal olvasók nevelésére van szükség
Ugyanakkor szükség van arra, hogy fiatal olvasókat neveljünk, ezért fontos az, hogy XII. osztálytól elindítsunk egy olyan programot, hogy minden tizenkettedikes diák az általa kedvelt napi- vagy hetilapot ingyenesen megkapja. Ezt sem mi találtuk ki, Franciaország gyakorolja, hiszen rájöttek, hogy az értő médiafogyasztó élhető társadalmat épít magának, egy olyan társadalomban, ahol elzárt az információ, elbutítjuk és szavazógépekké alakítjuk őket. Mint mondta, szükség van arra, hogy a közkönyvtárakba eljussanak az irodalmi-művészeti folyóiratok, az iskolák könyvtáraiban is ott legyenek, hogy az olvasás ismét visszanyerje azt a szerepét, amellyel rendelkezett a ’90-es fordulat tájékán. – Ez sem lenne különleges jelenség, hiszen arról beszéltünk itt, hogy az amerikai 20-25 éves fiatalok lassan visszatérnek az olvasáshoz, megváltoznak a médiafogyasztási szokásaik. Úgy gondolom, nem kellene elveszíteni azt, ami jelen pillanatban megvan, azaz a nyomtatott sajtót, ha tudjuk, hogy néhány év múlva megváltoznak a médiafogyasztási preferenciák, és egyre többen térnek vissza a nyomtatott újsághoz. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt a nyomtatott sajtót, amely reményeink szerint európai színvonalú és magyar szellemiségű, megőrizzük, fejlesszük, azért, hogy amikor erre újra társadalmi igény jelentkezik, tudjunk erre az igényre válaszolni – hangsúlyozta Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője.
Borkóstoló a Pilvaxban
A kétnapos tanácskozás programjába egy borkóstolót is beiktattak a szervezők a brassói Pilvax vendéglőben. A Pilvax a belváros szívében található, brassói magyar üzletember tulajdonában. Tulajdonképpen nemcsak vendéglátó hely, hanem kulturális események színhelye is, számos kulturális rendezvényt támogat a tulajdonos, Gábor Imre. Mivel a Barcaság nem bortermő vidék, magyar borokat kóstoltunk, elsősorban Villányi és szekszárdi borokat, de a borkóstoló végén megízlelhettük a tokaji aszút is.
Protokoll-látogatások és a rozsnyói vár
Szombaton hivatalában fogadta a magyar újságírókat George Scripcaru, Brassó polgármestere, Ambrus Römmer Sándor, Brassó megye prefektusa, illetve Adrian Vestea, Rozsnyó polgármestere.
Ellátogattunk a rozsnyói várba, amelyet jelenleg gyors ütemben tataroznak, így rövidesen a Barcaság egyik kiemelkedő látványossága lehet.
A várat egyes vitatott vélemények szerint a 13. század elején a II. Endre király által betelepített, de 12 év múlva kiűzött német lovagrend építette. Történészek úgy vélik, sokkal valószínűbb, hogy a 14. század végén vagy a 15. század elején emelték, amikor a török gyakran veszélyeztette e vidéket. Feljegyzések szerint 1562-ben János Zsigmond is megfordult a várban. 1612-ben Báthori Gábor fejedelem haddal támadt a városra, mire a lakosság a várba menekült. Báthori kétnapi ostrom után a várat elfoglalta, mivel kút hiányában a védők vize elfogyott, és így kénytelenek voltak megadni magukat. A vár az 1658. évi tatár betöréskor sikeresen állt ellen az ostromnak, majd két év múlva, 1660-ban II. Rákóczi György kancellárja, Mikes Mihály is eredménytelenül ostromolta. 1688-ban a szászok nagy örömmel fogadták Bádeni Lajos őrgróf csapatait, akik viszont kifosztották a várost. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kurucok, majd Rabutin serege vonult be, és ez utóbbiak 1718-ban fel is gyújtották Rozsnyót. A tűz átterjedt a várra, épületei a lángok martalékává lettek. Alig állították helyre, 1802-ben hatalmas földrengés rázta meg az erődítményt: leomlott az öregtorony, a kápolna, a raktárak nagy része, a falak pedig megrepedtek. Miután a vár hadi jelentősége megszűnt, állagával senki sem törődött, Rozsnyó vára pusztulásnak indul.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Vitéz lélek Kovásznán
Ismét színpadon a Pokolsár Egyesület
Új darabbal lép színpadra a kovásznai Pokolsár Egyesület egykori diákszínjátszókból álló csoportja: péntek este fél nyolctól a fürdővárosi Művelődési Központban mutatják be Tamási Áron Vitéz lélek címet viselő „komoly játékát”.
A harminc év után újra szereplő egykori diákszínjátszók tavaly Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porszemért című darabjával mutatkoztak be először a közönségnek. Az akkori darabot, akárcsak a jelenlegit, Gazda József rendezte, aki diákkorukban a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpadot vezette.
Ambarus Gábor, a Pokolsár Egyesület titkára kérdésünkre elmondta: reméli, ez a produkció is legalább akkora népszerűségnek örvend majd a fürdővárosban, mint az előző. A Vitéz lélek című művet a kovásznai fellépést megelőzően bemutatták már Pákéban és Cófalván, ahol elnyerte a közönség tetszését.
Szereplők: Ferencz Botond, Kovács Zsolt, Szántó István, Ferencz Kinga, Szász Attila, Tökbandi Rita, Berecki Árpád, Fejér Enikő, Madarasi Rita, Tökbandi Barna, Opra László, Fejér Előd és Ráduly Attila. Rendező: Gazda József, a rendező munkatársa Berecki Árpád. A belépő a helyszínen, illetve a művelődési házban vásárolható meg.
N. Sz. A.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Látó-jubileum díjakkal, múltidézéssel
A marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat háromnapos rendezvénysorozattal ünnepli alapításának huszonötödik évfordulóját. A csütörtöktől szombatig zajló események fő helyszíne a marosvásárhelyi G. Café, illetve a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház.
A Látó huszonöt évvel ezelőtt, a decemberi események idején alakult meg. Az elmúlt negyedszázad során három főszerkesztő vezette a lapot, a mostani jubileumi ünnepségsorozat keretében mindhármukkal találkozhat a közönség, ők beszélgetnek a Látó múltjáról, jelenéről és a jövőjéről.
Markó Béla 1989 decemberétől 2005 decemberéig volt főszerkesztő, Gálfalvi György 2005 decemberétől 2007 végéig, Kovács András Ferenc pedig 2008 januárjától vezeti a lapot. A főszerkesztő-találkozóra csütörtökön 18 órától, a Látó Irodalmi Színpad és Játékok helyszínén kerül sor, a marosvásárhelyi G. Caféban.
Pénteken 18 órától A fordítás terei című beszélgetésen vehetnek részt az érdeklődők. Házigazdaként a lap munkatársa, Láng Zsolt beszélget Bányai Évával, Csaplár Vilmossal, Márton Lászlóval és Mihálycsa Erikával szintén a G. Caféban.
Szombaton 18 órától huszonharmadik alkalommal osztják ki a Látó-nívódíjakat. A díjazottakat a szerkesztőség tagjai a lap utóbbi évfolyamában publikált szerzők közül választják ki. Huszonkét év alatt több mint 50 alkotó vehette át a vers, próza, esszé és debüt kategóriában az elismerést. A nívódíjak átadására a Látó Irodalmi Színpad rendezvénysorozat keretében kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében.
Idén Benedek Szabolcs (próza), Fekete Vince (vers), Kincses Réka (dráma) és lapunk Kultúra rovatának szerkesztője, Varga László Edgár (debüt) veheti át a Hunyadi László képzőművész tervezte Batsányi-emlékplakettet és a díjjal járó pénzjutalmat. Laudációt mondanak a lap szerkesztői: Demény Péter, Láng Zsolt, Szabó Róbert Csaba és Vida Gábor.
Tavaly óta a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház is kioszt egy különdíjat a Látó szerkesztőivel konzultálva a Látóban közölt színházi szövegek szerzői közül válogatva. Tavaly György Péter vehette át az elismerést, idén pedig Jánosházy György kapja a különdíjat.
A 25 éves Látó szépirodalmi folyóirat decemberi számának a rendszerváltás, 1989 a témája. A díjkiosztó után, 19 órai kezdettel a színház kistermében a lapszám teljes anyaga hallható lesz egy különleges felolvasás során. 1989 – Szövegek Szimfóniája címmel 42 tagú „zenekar” adja elő a művet, a „karmester” Láng Zsolt lesz.
Ebbe a „zenekarba” a jelen lévő szerzők mellett „civilek”, azaz ismert marosvásárhelyi személyiségek, többek között Albert Mária, Bányai Kelemen Barna, Kádár Annamária, Kós Anna, Kozma Edit, Lázok Klára, Pál atya, Szász Attila, Ungvári Zrinyi Imre is beállnak. E különleges „koncert” rendezője Patkó Éva.
Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

Születésnapot ünnepelt a Marosvásárhelyi Rádió
Ötvenhét évvel ezelőtt, 1958. március 2-án szólalt meg a Marosvásárhelyi Rádió. Akkoriban napi két órában sugároztak és csak magyar nyelven – mondta el érdeklődésünkre Szász Attila, a rádió aligazgatója, a magyar szerkesztőség vezetője.
Jelenleg 15 órás naponta a magyar nyelvű adás, ehhez még hozzájön az egyórás német nyelvű műsor. A koncepció lényege megmaradt: anyanyelvi tájékoztatás és közszolgálatiság. A legnagyobb kihívást a közszolgálatiság jelenti – tette hozzá Szász Attila, ez ugyanis azt jelenti, hogy a társadalom minden rétegéhez kell szólni, fiatalhoz és időshöz, városon élőkhöz és vidékiekhez, értelmiségiekhez és kétkezi dolgozókhoz.
„A felmérések szerint jó úton haladunk, az utóbbi időben sikerült fiatalítani a hallgatók átlagéletkorát, valamint a városiakat is megszólítani” – mondta a magyar szerkesztőség vezetője. A hallgatók a tartalommal is elégedettek, ami még megoldásra vár, az a lefedettség bővítése és minőségi javítása. A középhullám hasznos, bár rádiózás szempontjából már a múlté, az ultrarövid hullámot pedig sok helyen nem lehet fogni. Ezen a téren az elmúlt két évben nem sikerült előrelépni, de a szándékról nem mondtak le.
A műsorráccsal kapcsolatosan Szász Attila elmondta, az, amit két évvel ezelőtt, az egész napos adás elindításakor elkezdett a rádió, bevált, kisebb korrekciók, finomhangolások még szükségesek, de a visszajelzések szerint a hallgatók szeretik a reggeltől estig tartó műsort, amelyben valamennyi társadalmi réteg igényére tekintettel van a szerkesztőség és a rovatokat úgy próbálja tartalommal megtölteni, hogy azok mindenkihez szóljanak. Hallgatói visszajelzésre indultak a legújabb rovatok is, mint a gasztroműsor Rádiós rétes címmel Molnár Ildikó szerkesztésében, Novák Zoltán Csaba történelmi műsora, Boér Károly szerkesztésében a Polifónia című komolyzenei, vagy Nagy Bodó Tibor épített örökségünkről szóló műsora.
A hagyományos rádiókészülékek mellett interneten is hallgatható a rádió, amely már iOS-es applikációval is rendelkezik, ezenkívül nagy szerepe van a népszerűsítésben, a hallgatókkal való kommunikációban, kapcsolattartásban a Facebooknak is.
Bár nem kerek évfordulós ünnep, a születésnap mégis fontos momentum a rádió életében, ami a műsorokból is kiderült: a rádiózásról, kezdetekről, közeli és régmúlt rádiós eseményekről, a szakmáról szólt a március 2-ai adás, jelenlegi és volt munkatársak beszélgettek a mikrofon előtt.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a születésnap alkalmából annyi jegyet ajánlott fel a hallgatóknak, ahány éves a rádió. Az 57 színházi belépőt a különböző műsorokban sorsolták ki a hallgatók között, s a Tompa Miklós Társulat a hétfő esti Pál utcai fiúk előadással köszönti a Marosvásárhelyi Rádiót.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Közszolgálatiság a mai médiában: anyanyelven, okostelefonról
Amikor a család vagy a szomszédság összeült az egyetlen rádió-, vagy televíziókészülék köré, hogy focimeccset, filmet, híradót vagy más jelentős eseményt hallgasson-nézzen: ez a kép ma már csak történelem. Erről is beszéltek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemem tartott Médiatudományi Konferencián.
Médiafogyasztási szokások
A médiafogyasztás egyre inkább egyedivé válik, ki-ki a saját számítógépén, táblagépén, vagy okostelefonján követi a híreket, a sporteseményeket, vagy azokat a sajtóeseményeket, amelyek a leginkább érdeklik. Kuti Csongor, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa A szolgálat, ami ott sem volt című előadásában a médiafogyasztás jövőjéről beszélt, de mint mondta, erről csak úgy lehet szólni, ha ismerjük a jelent, illetve ha tisztában vagyunk a múlttal. A digitális kor és a közszolgálati műsorszolgáltatás problematikáját elemezve az előadó elsősorban a változások sokrétűségét ismertette. Beszélt a média által használt technológiáról, a piaci követelményekről, a fogyasztási magatartásokról, valamint a médiaszabályozásról.
Napjainkban nem annyira a digitális – analóg átállás jelenti a nagyobb változást, mint inkább a szoftver-fejlesztés. A közép-kelet-európai állami rádió- és televíziótársaságoknak olyan kihívásokkal kell szembenézniük, mint például, hogy a 30 évnél fiatalabbak ma már inkább aktív internetezéssel töltenek több időt és nem az aktív televíziózással, míg a középkorúak több időt töltenek a televízió előtt, mint internetezéssel, de azért számukra is az internet a legfontosabb médiafelület. Tíz évvel ezelőtt a BBC és az Apple nagyjából azonos bevételt valósított meg, mára azonban az Apple hússzor nagyobb lett – mutatott rá az előadó, aki szerint a közép-kelet-európai közszolgálati médiumok nem hasonlítanak a BBC-re, annak ellenére, hogy a brit közszolgálati média elvei szolgáltak kiindulópontként az egykori kommunista műsorszolgáltatók átalakításához, a felügyelet és finanszírozás terén a német, vagy a francia megoldásokat tekintették mérvadónak.
Közszolgálatiság és a politika
A közmédiát gyarmatosította a politika – hangsúlyozta Kuti, aki szerint a közszolgálati médiaintézmények elkötelezettek politikailag, kevésbé versenyképesek és strukturálisan hátrányban vannak. A jövő a közszolgálati média számára az lenne a legideálisabb, ha csak a fogyasztóval szemben kellene elszámolnia. A profitorientáltság sokkal rugalmasabbá teszi a kereskedelmi médiát, amely nézettségfüggő, a kisebbségek kiszorulnak a célközönségéből, kevésbé foglalkozik kultúrával, vagy például paralimpiával, környezetvédelmi témákkal, vagyis olyasmivel, ami egy szűkebb réteget érdekel, vagy érint csupán.
Ditrói Zoltán, a Magyar Rádió programszerkesztője is körbejárta a közszolgálatiság témáját, arra a kérdésre keresve a választ, hogy mint hírforrásnak, az online-nak mi a szerepe, a közszolgálati rádió funkciói közül melyeket és hogyan kell online is megjeleníteni. Ugyancsak a közszolgálatiság kérdését járta körül Marius Oltean, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem professzora is, aki a közszolgálati és kereskedelmi rádiók közötti eltéréseket és hasonlóságokat ecsetelte, arról beszélt, hogy míg a rádiók reggeli hallgatottsága nagyobb, délután a televíziók nézettsége emelkedik.
Mérhető paraméterek
A Román Rádiótársaság ötezer munkatársat foglalkoztat, 17 csatornát működtet, hogy a közszolgálatiság kritériumainak eleget tegyen. Szász Attila egyetemi adjunktus, a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének vezetője a közszolgálatiság mérhető paramétereiről értekezett, azokat az általános ismérveket sorolta fel, amelyek a közszolgálati rádiót jellemzik: az egyik legfontosabb tényező az, hogy anyanyelven szól. Minőségi műsorokat közvetít, sokszínű, vagyis olyan témákkal foglalkozik, úgy válogatja össze azokat, hogy a társadalom minden rétegét megszólíthassa. A mérhetőséget pénzben, humánerőforrásban, csatornákban, potenciális hallgatókban és valós hallgatókban lehet kifejezni.
Ma már nem elég rádiónak, vagy televíziónak lenni csupán, ahogy az írott sajtó sem elégedhet meg a nyomtatott termékkel, élni kell az online adta lehetőségekkel: a rádió látható, követhető, a tévé hallgatható, az újság nézhető kell legyen. A Marosvásárhelyi Rádió adását ma már, az adáskabinba felszerelt webkamera segítségével élőben is követhetjük, nézhetjük az interneten. Azon kívül mobiltelefonos applikációval az okostelefonon is hallgathatjuk, illetve a Facebookon lájkolhatjuk a különböző műsorait. A közszolgálatiság elsősorban tartalmi kérdés – vonta le a következtetést Szász Attila.
Antal Erika
maszol.ro

Nem értenek szót Parászka Borókával
Kibékíthetetlennek tűnő ellentétek feszülnek a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségében az újságírók többsége és Parászka Boróka szerkesztő között.
A nézeteltérések gyökere Parászka három évvel ezelőtti, külsős munkatársként való alkalmazásáig nyúlik vissza, ugyanakkor a jelek szerint egyáltalán nem segítette a konfliktusok elsimítását, hogy a szerkesztő tavaly főállású státust kapott a csatornánál.
A közszolgálati rádió területi stúdiójában 2012 tavaszán debütáló Parászka Boróka kezdetben a KultúrPresszó című műsort készítette Kiss Dénessel, a „társbérlet" azonban kudarcba fulladt. Úgy tudjuk, a két társszerkesztő között nézeteltérés támadt amiatt, hogy Parászka úgymond a baloldali beállítottságú meghívottakat preferálja, így a műsor kompromisszumos megoldásként szétvált.
Parászka az Értsünk szót című vélemény- és háttérműsorral folytatta, kollégái körében azonban itteni tevékenysége is felháborodást váltott ki. A Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének 18 főállású tagja közül tizenöten 2013 augusztusában beadványban fordultak a területi stúdió vezetőségéhez, amelyben súlyos szakmai vétségekkel, minősíthetetlen magaviselettel vádolják kollégájukat, és javasolják külsős munkaviszonya megszüntetését.
Munkatársai felróják a szerkesztőnek, hogy nem tartja tiszteletben a közszolgálatiság alapkövetelményeit, műsorai mellőzik a kiegyensúlyozottságot és pártatlanságot, továbbá téma- és alanyválasztásában is részrehajló. „Parászka Boróka rádiós propagandát folytat, műsoraiban gyakran manipulál, eltér az igazságtól. (...) Sajtós és rádión kívüli tevékenysége során bizonyos (párt) körök és ideológiák elkötelezett támogatója, a romániai és magyarországi magyar média botrányos szereplője. (...) Olyan témákat és álláspontokat erőltet egyoldalú módon, amelyek hallgatóink többsége számára idegenek és irritálóak" – szerepel egyebek mellett a rádiósok lapunk birtokába került panaszában.
Az aláírók mellékelték a rádióhallgatók különböző csatornákon eljuttatott visszajelzéseit is, amelyek élesen bírálják Parászka műsorát. „A rádió honlapjára és sms-ben érkeztek bíráló levelek, sőt az utcán, a piacon megállítottak hallgatók, hogy miért engedjük be a rádióba" – számolt be a Krónikának Kádár Zoltán, a rádió munkatársa.
Kollégái szerint Parászka a Mozgó Világ című kulturális-közéleti havilapban 2012-ben közölt, A köz szaga című tárcájában becsmérli a csatornát, amikor például azt írja a közszolgálati rádióról, hogy „ez az állami állat táplálkozik, emészt, kipárologtat: önálló hormonháztartása van, jellegzetes szaga". Ugyanakkor szemére vetik Parászkának azt is, hogy képtelen a csapatmunkára, kollégáival arrogánsan, minősíthetetlen hangnemben beszél, sőt szerkesztőségi viták során olyan szidalmakra ragadtatja magát, mint „menj az anyád p...ba", vagy „csókoljátok meg a seggemet".
Parászka vádlói a mai napig nem kaptak választ két évvel ezelőtti beadványukra. Ennek fényében Kádár Zoltán a rádió munkatársainak arculcsapásaként értékeli kolléganője tavalyi, versenyvizsga nélkül történt munkakönyves alkalmazását, különös tekintettel arra, hogy szerinte „sorban álltak" az olyan újságírók az állásért, akik többet letettek az asztalra Parászkánál.
A Jó reggelt, Erdély! Jó reggelt, Székelyföld!, valamint a Kispad műsorok szerkesztője a szerkesztőségben uralkodó jelenlegi hangulatról elmondta, „párhuzamosan" dolgoznak egymással, az újságírók többsége beszélő és köszönő viszonyban sincs Parászkával. A rádiónál veteránnak számító Gáspár Sándor lapunktól értesült arról, hogy kolléganőjüket főállásban alkalmazták.
„Szomorú lenne. Remélem, nem igaz" – válaszolta a magyar adás egykori vezetője, aki művelt, intelligens emberként írta le Parászka Borókát, aki viszont szerinte is elfogult, egyoldalúan tájékoztat. Hozzátette ugyanakkor: az utóbbi hónapokban nem tapasztalt botrányos műsort a részéről.
Szász Attila főszerkesztő megkeresésünkre elismerte, voltak konfliktusok a szerkesztőségben Parászka körül, szerinte meglehet, hogy egyesekben maradtak tüskék, ám úgy véli, ma már „béke van". „Kusza, személyek közötti problémáknak tulajdoníthatóak a nézeteltérések, de az ellene korábban felhozott vádak nagy része nem áll" – jelentette ki lapunknak Szász. Hozzátette: mivel Parászkát meghatározott időre alkalmazták, a posztra nem kellett versenyvizsgát kiírni, ugyanakkor – bár ez már a csatorna vezérigazgatóján múlik – támogatja beosztottja szerződésének meghosszabbítását, mivel emberhiány van a rádiónál.
Kollégái kritikáira, szakmai tevékenységével kapcsolatos kifogásaira Parászka Boróka nem kívánt reagálni lapunknak, tartva magát ahhoz az elvhez, miszerint ami a szerkesztőség falain belül történik, az a munkaközösség belügye, amit megbeszélnek a szerkesztőségi üléseken. Szerinte az újságírók munkáját a rádió szakmaifelügyelő-testületei hivatottak elemezni, ami meg is történik a csatornánál.
„Nyitott embernek tartom magam, a mi szakmánk a kommunikáció, és ha itt létezik kommunikációs kudarc, akkor azon dolgozni kell. Senki és semmilyen kritika elől nem zárkózom el, nincs az a hallgató vagy kolléga, akinek ne válaszolnék a legjobb tudásom szerint" – válaszolta az Értsünk szót szerkesztője arra a kérdésünkre, hogy munkatársaival meg tudják-e beszélni a nézeteltéséreket.
Mivel a közszolgálati média belső szabályzata értelmében az újságírók kizárólag vezetőségi engedéllyel dolgozhatnak más csatornáknál is, megkérdeztük az Erdélyi Magyar Televízióban külpolitikai műsort vezető szerkesztőt, hogy kapott-e erre engedélyt.
Parászka Boróka elmondta, már bedolgozó újságíróként közölte a rádióval, mely lapokban, rádióknál, tévénél dolgozik még, és eddig semmiféle jelzés, kifogás nem érkezett hozzá arról, hogy esetében összeférhetetlenség állna fenn. A Mozgó Világban három évvel ezelőtt közölt, munkatársai által szintén kifogásolt írása kapcsán úgy vélekedett: pesszimista, metaforában és jelképekben beszélő tárcáját irodalomként kell olvasni, és nem az állásinterjújához csatolt szándéknyilatkozatként.
Kirúgták Debreczeni Hajnalka feljelentőjét
Elbocsátotta a Kolozsvári Rádió a román szerkesztőség ama munkatársát, aki kifogást emelt az ellen, hogy az RMDSZ elnökének sajtótanácsosát úgy foglalkoztatta a területi stúdió, hogy a Donát úti szerkesztőségben senki nem látta, anyagot pedig soha nem adott le. Vasile Luca márciusban összeférhetetlenség gyanújával tett feljelentést az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnél (DNA), feltárva, hogy az Országos Rádiótársaság (SRR) három hónappal meghosszabbította Debreczeni Hajnalkának a bukaresti közszolgálati televíziótól való áthelyezését.
Debreczeni – aki évente mintegy 44 ezer lejes fizetést kapott a rádiótól – közölte, feladata a területi stúdiókkal való kapcsolattartás, stratégiák elkészítése, sajtómonitoring, illetve az egyéb kisebbségi csoportokkal való kapcsolattartás volt, amit folyamatosan végzett. Kelemen Hunor sajtótanácsosa az ankét nyomán áprilisban lemondott a közszolgálati tévé kolozsvári területi stúdiójában betöltött állásáról, ezáltal megszűnt a rádiótársasághoz való áthelyezése is.
Luca a Ziar de Cluj lapnak elmondta, május 27-ei hatállyal azzal az indokkal bontották fel a munkaszerződését, hogy együttműködött az Agro TV-vel is, amely újrasugározta a rádiós műsorait. Szerinte azonban ez csak ürügy volt a Debreczeni-ügy kirobbantása miatt, mivel a tévécsatornával való együttműködését – amely nyolc hónappal ezelőtt amúgy is megszűnt – korábban engedélyezte a rádió vezetősége. Luca bírósághoz fordul elbocsátása miatt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Unokai unokák hálaadása
Zöldeskék szalag aranyhajban. Az aratásra váró búzatáblák között kanyargó Maros. A folyó választja el a Marosvásárhely–Régen főútvonaltól a vidéket. Székely ruha és hegedű hangja tette felejthetetlenné a vasárnapi hálaadó istentiszteletet Unokában. Abban a dombok mögött megbúvó kis faluban, melyet 1268-ban Vanokatelke néven említ a pápai tizedjegyzék, több mint kétszázan vehettük a püspöki áldást a megújult templomban. Főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szívhez szóló prédikációja – a 80. zsoltár 20. verse alapján – gondolatokat ébresztett a helybéliekben és a vendégekben, elszármazottakban, hazalátogató unokaiakban, akik a jeles napon eljöttek együtt ünnepelni a 41 lelkes református közösség hálaadó istentiszteletére. A püspök a változásról beszélt, amely körülvesz, és Isten igéjéről, ami nem változik, annak életet formáló, megtartó erejéről.
Aki elolvasta a meghívó hátoldalán az évszázadok távolában megörökített szavakat, láthatta, olvashatta, hogy 1886-ban egy akkori lelkipásztor vetette papírra azokat, hogy beszámolójával eleget tegyen őrálló kötelességének. Aligha gondolta akkor a vizitáló Benkő János esperes, hogy az 1886. szeptember 8-án Nagyercse fíliájaként nyilvántartott unokai gyülekezet 2015. július 26-án emlegetni fogja az ő nevét. 77 férfi és 90 nő tette ki akkor a 167 lélekszámú unokai gyülekezetet. Ma 41 a gyülekezet lélekszáma, és immár nem Nagyercséhez, hanem Toldalaghoz tartozik mint leányegyház. És e napon ez a negyvenegy lélek a meghívottakkal együtt hálát adott Istennek, hogy létezik, van rendbe tett temploma és haranglábja, de mindenekelőtt azért, hogy van még egy kis reménye is a jövendőre nézve. Nem tudjuk, hogy a mi nevünket 130 esztendő múlva említik-e majd egy hálaadó istentiszteleten vagy nem, de Urunk szavai örömet adnak, mikor arra gondolunk, hogy a mi nevünk nemcsak az anyakönyvek lapjain és a vizitációs jegyzőkönyvekben marad meg, hanem a mennyben is fel van írva. És én hiszem, hogy az unokai gyülekezet neve is ott van felírva a Mindenható előtt, akinek kegyelme az ünnepnap. Köszönjük neki, és köszönjük azoknak, akik lélek szerint adakoztak a templom és a harangláb javítására, mert csak így – lélek szerint – érdemes bármit is tenni. Az unokai emberek szeretnek ünnepelni, tudnak összefogással együtt dolgozni, és meg akarnak maradni itt – otthon. Meg akarják mutatni a világnak, hogy itt is lehet otthont teremteni, sőt a csend és a békesség falujában egyszerű, tiszta élettel kifejezni mindazt, ami fontos e földi életben, s hálát adni azért, ami áldás és siker. Ketten készülnek konfirmálni idén szeptembertől. Mindketten jelen voltak vasárnap, és hiszem, hogy felnőttként is emlékezni fognak arra a napra. Köszönöm nekik, hogy itt voltak, és jelenlétükkel jövőt ígértek. 1886-ban, az egykori jegyzőkönyv szerint, nem volt konfirmálás. Ha Isten éltet, 131 évvel később, 2017 virágvasárnapján újra lesz. Az 1752 márciusában jegyzett Banga György "curator" mai megfelelője Dán Mihály gondnok. Sokat számít, ha egy ember a helyén van a szolgálatban. Szeretném megköszönni neki és családjának, hogy az egyházért, a templomért és a július végi vasárnapért annyi mindent tettek, hogy minden idejében elkészüljön. Fontos, hogy milyen egy gyülekezet lelkipásztora, de egy leányegyházközségben nagyon fontos az is, hogy milyen ember a gondnok. Mindig segítőkész és aktív munkatársakra találtam Dán Mihályék családjában. Dán Mihály gondnok köszönetet mondott a főbb segítőknek, a faragói polgármesteri hivatalnak, Zima Ferenc sáromberki vállalkozónak, valamint a magyarrégeni és szászrégeni gyülekezeteknek. Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese is megerősítette reménységében és hitében az ott jelen lévőket. Elmondta, hogy öröm számára, de öröm az unokai gyülekezetnek, az egyházmegyének és a kerületnek is, ha egy ilyen kis gyülekezet megmutatja, hogy megmaradni, élni akar. A Görgényi Református Egyházmegye lelkipásztorai és az egykor itt szolgáló vagy beszolgáló lelkészek is hivatalosak voltak, és eljöttek. Pápai László volt lelkész is elmondta, hogyan zajlott az ő szolgálati idejében a templom kazettáinak restaurálása. A három unokai fiatal, aki verssel köszöntötte az ünneplőket: Kis Sándor, Banga Edit és Dán Róbert Zsolt. Székely Anita hegedűszólója és éneke, valamint a közös gitár-hegedű kísérettel előadott ének emelte az ünnep hangulatát. A hálaadó istentiszteletet követte a vendégek számára az unokai kultúrotthonban felszolgált ebéd. Én, mint a gyülekezet jelenlegi lelkipásztora, köszönöm mindazok segítségét, akik imádságukban hordozták e kis református közösséget, akik segítettek, és akik eljöttek részt venni hálaadásunkban, örömünkben.
Székely Levente lp.
Népújság (Marosvásárhely)

"Asszonyok szőtték az idő köntösét"
Sipos Márta kiállítása Énlakán
Júliusban az énlaki unitárius egyházközség közösségi házában ötödik alkalommal állította ki erdélyi varrottasait Sipos Dénesné Szász Márta. A termet megtöltő helybeliek mellett a messziről érkezett vendégek között volt Áder János, Magyarország köztársasági elnöke és felesége, Herczegh Anita asszony. A vendégeket Nagy-Mátéfi Tímea helybéli unitárius lelkész köszöntötte, népdalokat Koronka Lilla énekelt. Akik először látták a kiállítást, valószínűleg sokan érezték azt, amit magam is, amikor a székelykeresztúri múzeumban először találkoztam a Kőhalmon élő agronómus munkáival. Különös megtiszteltetésnek tűnt, hogy beléphettem a tágas "parádés házba", a tisztaszobába, amit csak fontos vendégeknek nyitnak ki.
Az énlaki kiállításon újra együtt volt az anyag, a Sipos Mártától megszokott gondos elrendezésben, s aki jószándékkal érkezett, varázslatos, szent térben találta magát. A kiállított drapériákról, asztalterítőkről, rúdravalókról, párnahuzatokról ezernyi jelével, szimbólumával a régmúlt szólt hozzánk. Egy ősi hitvilágról, ősi tudásról, a természethez való szoros kötődésünkről, a megfejthetetlen titkokról és a nagy feladatról, hogy az évezredek során csiszolt, alakított tudást, ami sajátosan, összetéveszthetetlenül minket, magyarokat jellemez, menteni, őrizni kell, hogy tovább adhassuk. Elődeink világképe, életszemlélete, tehetsége, alkotókedve, öröme és szomorúsága üzen a jeleken át, s a kézimunkák jelrendszerét fejtegetve a közösséghez való tartozás élményét élhetjük át.
Az erdélyi ember lakását a legkeményebb diktatúra éveiben is a kalotaszegi, marosszéki, torockói, udvarhelyszéki kézimunkák díszítették, amelyek az önazonosságunk megőrzésére való törekvés mellett a csendes "piros-kék-fekete-fehér ellenállás" jelképei voltak.
"A múltat nem lehet tőlünk elvenni, de csak akkor a miénk, ha ismerjük". Nemeskürthy István gondolatai ma különösen időszerűek, hiszen egy olyan korban élünk, amikor nemzedékek nőnek fel úgy, hogy már nem érzik a hagyomány erejét, s lakásukban nincs helye a kézimunkáknak. Régies, porfogó, nem illik a modern lakások áramvonalas, leegyszerűsített eleganciájába. Ráadásul gond van vele, időnként mosni, vasalni kell – sorolják a kellemetlenségeket, s közben nem tudják, hogy mit is veszítenek. Ezért örvendek minden egyes alkalommal annak, amikor Sipos Márta alkotásait látom, beszélhetek róluk. És az alkotóról is, aki egy hagyományőrző székely faluból elindulva férjével együtt román-szász vidéken, agrármérnökként kereste évekig a kenyerét. Ennyi idő elég lett volna a környezethez való igazodáshoz, a beolvadáshoz is. De Sipos Mártát és férjét nem ilyen fából faragták. Tartását, elkötelezettségét a szülőhely, gyermekkorának benyomásai alakították. 1951-ben született az Énlakához közeli Firtosmartonosban, s ötéves korában édesanyja példáját követve kezdett el kézimunkázni.
Bár tanítónőnek készült, énekhallásának hiányossága miatt a román tannyelvű marosvásárhelyi mezőgazdasági iskolába és onnan a kolozsvári Agrártudományi Egyetemre sodorta a sors. Ott ismerkedett meg agrármérnök-hallgató férjével, Sipos Dénessel, s együtt helyezték őket a szász- homoródi és kacai téeszhez, ahonnan 1990-ben költöztek Kőhalomra. Immár agrármérnökként, a gyermekkori tudásra építve varrt, horgolt, hímezett, kötött, bogozott – minden műfajban kipróbálva tagadhatatlan tehetségét, pontos varrástechnikáját. És minden, amihez nekifogott, kifogástalanul pontos, tetszetős lett.
A kézimunkázás, amely egész eddigi életén végigkísérte, bevallása szerint olyan volt számára, mint másoknak a cigaretta, ha lazítani akart, ha megnyugvásra vágyott, elővette és varrt.
Fejlődésében sokat jelentettek az unitárius nőszövetség tanfolyamai, amelyek célja a hagyományőrzés mellett a népi varrottasok, az eredeti motívumok népszerűsítése, a hagyományos módon történő mintanyomtatás, a különböző vidékek öltéstechnikájának megismertetése, a munkadarabok eredeti befejezési módjának a bemutatása volt.
A kézimunkázás hobbiból szenvedéllyé vált, s az elmúlt évtizedekben kivételes energiával, akaraterővel, csak tiszta forrrásból alkotta meg azt a varázslatos világot, ami ebben a teremben különleges energiákkal vesz körül. Kézimunkáin ott van legszebb ősi motívumunk, a boldog szerelmet jelképező rózsa, a női érzékiséget, teremtőerőt megtestesítő tulipán, a férfiszimbólumnak tekintett fordított szív, az életörömöt sugárzó szegfű, a sorsjelképként számon tartott margaréta, a termékenységet hirdető gránátalma, az ártatlanságot jelentő bazsarózsa, az életerő forrásaként ábrázolt korsó, a lelket szimbolizáló galamb, az egymással szembeforduló madarak, a boldog szerelmet jelképezve, és az egymásnak háttal állók, a szakítás, a szomorúság jeleként. Láthatjuk a kalandra kész férfierőt jelképező szarvasokat, s a kozmikus erőket, az életet adó Nap jelét, valamint az éjszaka lámpását, a nőiességet jelképező Holdat, az egészségvédő szereppel felruházott házőrző kígyót és a legfontosabbat, az életfát, amely kapcsolatot teremt az alvilág, az élet és az öröklét között, tetején a lélek égre nyíló virágával; és sorolhatnánk tovább a tűvel varrt jelképeket, amelyek a kézimunkákról leolvashatók. A jelbeszédet, az ősi tartalmat, amelyet idővel elfelejtettünk, néprajzosok próbálják megfejteni. Már a honfoglalás előtt leírták rólunk, magyarokról, hogy pompakedvelő nép vagyunk, környezetünk és ruházatunk gazdagon díszített. Erről a hagyományról a modern világ egyszerűsítő törekvései ellenére sem kellene lemondanunk.
A kézimunkázás fáradságos gyönyörűségét megérezve Sipos Márta missziót vállalt. Három jellegzetes tájegység legeredetibb, legszebb, még élő és már elfelejtett, múzeumokból kikeresett mintáit varrta meg újra, s e kiállítás is azt bizonyítja, hogy mindhárom varrástechnikát, a kalotaszegit, a torockóit és az udvarhelyszékit is mesterfokon műveli. Végül székely asszonyként az utóbbi mellett kötelezte el magát, annak finoman stilizált, arányosan szerkesztett szabadrajzú mintáit varázsolja gondos, pontos öltésekkel háziszőttes anyagra, kézi csipkével szegélyezve. Gondja van arra is, hogy drapériái unokaöccse, a firtosmartonosi Szász Attila Ferenc által készített, tulipánokban végződő faragott rudakra kerüljenek.
A szépséget, szerelmet jelképező virágos, növényes, életfás, madaras és a kőhalmi születésű László Gyula történész által gyűjtött szarvasos falvédők kivarrásához óriási türelem, alázat, hűség, kitartás kellett. Ahogy Szász Márta legújabb alkotásához, az udvarhelyszéki vetett ágy elkészítéséhez is. Aki valaha befejezett egy darabot, csak az tudja felbecsülni azt az időigényes munkát, ami a kézi csipkével szegélyezett ágyterítő és az udvarhelyszéki falvak legszebb mintáit megörökítő kilenc párnavég, párnacsúp kivarrásához szükséges volt.
Mondják, hogy a kézimunkák, a hímzésminták lelki egészségünket védik, mert sugárzik belőlük az alkotó energiája, szeretete, amellyel varrta őket. S aki mesterfokon műveli a népművészetet, képes bevonzani, varázserővel ellátni a keze alól kikerülő tárgyakat.
Szász Márta nem eladásra varr. Udvarhelyszéki munkáival emléket állít édesanyjának, a székely asszonyoknak, akik ezt a boszorkányos öltést kitalálták, amely olyan takarékos, hogy a kézimunka hátulja szinte üresnek látszik. Munkáitól nem tud megválni, mert bevallása szerint a lelkét varrja mindenikbe, népi örökségünk szeretetét, s az értékmentő reményét, hogy van és kell legyen folytatás.
Bár a magyar népművészet mestere címet számunkra bonyolult, nehezen bejárható úton osztogatják, munkásságának s e területnek az ismerőjeként kijelenthetem, hogy az erdélyi kézimunkázás nagymestere ő hivatalos címek nélkül is, hisz az otthonában tokokba felcsavarva gondosan őrzött anyag egy néprajzi múzeumot megtöltene már.
Értékmentésnek tekinthetjük, ahogy ragaszkodik az eredetiséghez, hogy teljes szépségében varrja újra, amit hajdanán "az idő köntösét szövő asszonyok" megalkottak, s amit ma jobbára értelmiségiek mentenek és adnak tovább. Művészet ez a javából ez is, tűvel varrott, a kéz mozdulatai nyomán öröklődő anyanyelvünk mondatai a mágikus, mitologikus gondolkodásról, az életről, a halálról és az örökéletről, a szerelemről, a házasságról, a természetről, a bánatról és a boldogságról, amely virágaival, leveleivel, indiával ölel körül, ha hagyjuk, hogy a lélek és a kéz nyelvének mondatai díszítsék otthonunkat.
(Az Énlakán, Sipos Márta kézimunka- kiállításának megnyitóján elhangzott szöveg szerkesztett változata.)
Felhasznált irodalom:
Csörgő Zoltán: A népművészet szakrális jelentésrétegei
(www.inco.hu/inco0401/hagyo/ovocikk2.htm)
Kiszely István: Ősi magyar népművészeti stíluselemek (istvandr.kiszely.hu/ostortenet/029.html)
Asztalos Enikő: Az erdélyi magyar kézimunkák (e-nepujsag.ro, 2009)
Bodolai Göngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Őszi felvételi a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen
Az ez évi nyári, júliusi felvételi vizsgákat követően őszi felvételit hirdet a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. A szabadon maradt helyekre e hónapban jelentkezhetnek az érdeklődők a Köteles Sámuel utcai intézményben, a beiratkozási időszak szeptember 7-én veszi kezdetét.
Amint azt az intézmény közleményében olvashatjuk, a felvételizők az alábbiakban felsorolt szakokra iratkozhatnak. Alapképzés esetén:
bábszínészet (hat tandíjas hely) – osztályvezető tanárok: Bonczidai Dezső, Máthé Rozália;
teatrológia; dramaturgia (két tandíjmentes és két tandíjas hely) – osztályvezető tanár: Lázok János;
audiovizuális kommunikáció – multimédia (három tandíjas hely) – osztályvezető tanár: Szász Attila;
koreográfia (két tandíjmentes és hét tandíjas hely) – osztályvezető tanár: András Lóránt;
rendező szak (három tandíjmentes és hét tandíjas hely) – osztályvezető tanárok: Sebestyén Aba, Kovács Levente;
zenetanár szak (egy tandíjas hely).
A tanulmányi idő három év nappali képzés mindegyik szakon. A beiratkozási díj 100 lej az első szakaszra és 100 lej a második szakaszra, a tandíj pedig a következőképpen alakul: román állampolgá-rok, valamint az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárai részére – színpadi művészetek (színművészet, bábművészet, mozgásművészet, rendező szak): 3000 lej/tanév, teatrológia szak: 2000 lej/tanév, audiovizuális kommunikáció-multimédia szak: 2400 lej/tanév, zenetanár szak: 2000 lej/tanév, látványtervező szak: 3000 lej/tanév. Külföldi állampolgároknak (kivéve az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárait): 750 euró/hó (színpadi művészetek szakon), 420 euró/hó (látványtervező és zenetanár szakon), 750 euró/hó (audiovizuális kommunikáció- multimédia szakon). A felvételi vizsgára érettségi diplomával (vagy ezzel egyenértékű irattal) rendelkezők jelentkezhetnek. A beiratkozási időszak szeptember 12-ig tart, a felvételi vizsgára szeptember 14-e és 17-e között kerül sor.
A magiszteri képzés esetében a következő szakokra jelentkezhetnek az őszi felvételizők:
színművészet (egy tandíjas hely);
rendezés művészete (három tandíjas hely) – osztályvezető tanárok: Bocsárdi László, Harsányi Zsolt;
művelődésszervezés. Impresszárió (három tandíjmentes és hét tandíjas hely) – osztályvezető tanár: Kuti Csongor;
drámaírás (két tandíjmentes és hét tandíjas hely) – osztályvezető tanár: Albert Mária;
alkalmazott bábművészet (három tandíjas hely) – osztályvezető tanár: Kozsik Ildikó;
korszerű zenei koncepciók
(egy állami és hét tandíjas hely).
A roma nemzetiségű jelentkezők szeptember 7–12. között kérvényben igényelhetik a számukra fenntartott helyeket. A felvételi vizsgára ugyancsak szeptember 14-e és 17-e között kerül sor.
A tanulmányi idő mindegyik szak esetében két év, nappali tagozaton. A beiratkozási díj 100 lej az 1. szakaszra és 100 lej a 2. szakaszra, a tandíj a román állampolgárok, valamint az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárai részére: 3000 lej/tanév, a külföldi állampolgárok részére (kivéve az Európai Unió, az Európai Gazdasági Térség és a Svájci Konföderáció tagállamainak polgárait) 750 euró/hó. A felvételi vizsgára bármilyen szakterületen szerzett alapfokú egyetemi oklevéllel vagy azzal egyenértékű okirattal lehet jelentkezni. A felkészítőkről, illetve felvételi vizsgákról további információk a www.szini.ro honlapon, illetve az egyetem hirdetőfelületein, székhelyén: Marosvásárhely, Köteles Sámuel utca 6. sz.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Balliberális felsereglés lesz Nagyváradon
A magyarországi szocialista és liberális politikai oldalhoz kötődő, illetve az RMDSZ révén ehhez a szellemi-ideológiai táborhoz becsatlakozott és becsatlakoztatott erdélyi értelmiségiek adnak egymásnak találkozót a hét második felében a Körös-parti városban, közönségérdeklődésre is számítva.
Október 15-17. között az úgynevezett Nagyváradi Könyvmaratont rendezik meg immár hetedik alkalommal az RMDSZ kultúrpolitikusai a párt által felügyelt intézményekben. Csütörtökön az Illyés Gyula Könyvesboltban – amelyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nemrég játszott át a pártnak – tartják a megnyitót, három kötetbemutatóval. Pénteken a színház új stúdiójában – amit egy romos bérpalotában rendeztek be – 17 órától tartanak tárlatnyitót és könyvbemutató, 19 órától pedig Spiró György a „sztárvendége” a Törzsasztal nevű sorozatnak, a Szépírók Társasága és a Várad folyóirat közös rendezvényének. Szombaton 10.30-tól purpárlé lesz a Silent nevű kávézóban néhány vendégíróval, ezzel párhuzamosan az Illyés-könyvesvoltban gyermekverskötetet mutatnak be 11 órától. Délután öttől ismét a stúdióban ajánlanak az érdeklődőknek néhány riportkötetet és helytörténeti munkát (pl. három brassói könyvújdonságot), de lesz felolvasószínház is 20 órától: Demény Péter Párizs című művét „adják elő” a Szigligeti Társulat tagjai.
Ugyancsak Nagyváradon tartja a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete október 16-18. között a Holnap sajtója, a sajtó holnapja című szakmai tanácskozását. (Az eredetileg civil szervezetnek indult egyesület ma már az RMDSZ közvetlen felügyelete alatt és támogatásával működik, vezetői és hangadói a párt volt kormányhivatalnokai, illetve a Communitas pártalapítvány által támogatott sajtóorgánumok emberei.) „A találkozón szó esik a nagyváradi Holnaposok hagyományairól éppúgy, mint a holnap médiájáról, annak lehetőségeiről. Az előadások és kerekasztal-beszélgetések érintik a gyűlöletbeszéd és a szólásszabadság viszonyát, a kisebbségek és a kisebbségi sajtó helyzetét, valamint megpróbálnak trendeket azonosítani a hazai magyar médiában” – áll a tagoknak kiküldött meghívóban. A részvevőknek RMDSZ-politikusok és -propagandisták tartanak előadásokat: Laczikó Enikő (Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala), Asztalos Csaba (Országos Diszkriminációellenes Tanács), Turos Lóránd (Országos Audiovizuális Tanács), Szász Attila (Marosvásárhelyi Rádió), Balázsi-Pál Előd (Transindex), Rácz Éva (Kolozsvári Rádió).

itthon.ma

Él az amatőr színjátszás
Csalóka szivárvány Kovásznán
Új darabbal rukkolt elő a kovásznai Pokolsár Egyesület amatőr színjátszó csoportja, amely ezúttal Tamási Áron Csalóka szivárvány című, háromfelvonásos drámájával örvendezteti meg a közönséget, Gazda József nyugalmazott tanár rendezésében.
Mint azt már az előző Tamási-darabbal, a Vitéz lélekkel bebizonyították, van igény falvakon az amatőr színjátszásra, az emberek szívesen elmennek egy kis kikapcsolódás erejéig a művelődési házakba. Berecki Árpád, a Pokolsár Egyesület elnöke ennek kapcsán elmondta, a 12 előadást megért darabot nemcsak a kovásznai és csomakőrösi, hanem a szörcsei, ozsdolai, rétyi, berecki, sepsiszentgyörgyi, tamásfalvi és kászonjakabfalvi közönségnek is bemutatták, összesen mintegy 1100 néző előtt.
Az új Tamási-művet, a Csalóka szivárványt szintén Gazda József rendezte, akárcsak az 1979–80-as években, az akkori Diákszínpad számára.
– Csalóka-e a szivárvány? – teszi fel gyönyörű művével nagy írónk, Tamási Áron a kérdést. S válasza az: igen, csalóka! Mert ugyan ki nem lenne elégedetlen a sorsával? Nemzetünk, népünk gyötrelmesen nehéz sorsával, melynek szükségszerűen része az egyén, a mindenkori egyén sorsa is. A te sorsod, az én sorsom! Valamennyiünké, akik itt, Erdély földjén élünk, s e megtöretett nép, a magyarság sorsának részesei vagyunk. S így joggal érezzük: bizony, jó lenne átbújni a szivárvány alatt. De el tudunk-e bujdosni? Van-e mód arra: megszökni a sorsunk elől? Kilépni belőle? Tamási csupa szépség, csupa költészet műve azt súgja, mondja, majd ordítja, kiáltja: nincs, nincs! Hogy nem menekülhetsz! Nem menekülhet senki! Sorsunkat, melybe beleszülettünk, vállalnunk kell. Harcolhatunk, küzdhetünk, sőt küzdenünk kell a jobbért, de azon belül: a lelkedet nem cserélheted ki! Mert csak így lehetsz hűséges magadhoz s az egyenes úthoz – fogalmaz Gazda József az új darabról.
A Csalóka szivárvány szereplői: Ferencz Botond, Tyiák Zoltán, Szász Attila, Tökbandi Rita, Fejér Előd, Tökbandi Barna, Ferencz Kinga, Ferencz István, Berecki Árpád, Fejér Enikő, Tyiák Erika, Kovács Zsolt, Kertész Péter, Ferencz István, Madarasi Rita, Szántó István, Fejér Előd. Súgó Diacon Mónika, ügyelő Benedek Aladár, a technikára pedig Ambarus Gábor vigyáz.
A darabot eddig Cófalván és Pákéban mutatták be. Vasárnap 19 órakor a csomakőrösi művelődési házban láthatja a közönség, míg a kovásznai premier december 12-én 18 órakor lesz a művelődési központban. Berecki Árpád hozzátette: jövőben több településen is fellépnének az előadással.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Álom az Arielben
Kis és felnőtt művészek közös lemeze
Marosvásárhely terein az ünnepi díszkivilágításon kívül szinte semmi sem utalt szombat délután a télre, az Ariel Színházban azonban pár órával az esti Mikulás-várás előtt nagy pelyhekben kezdett hullni a hó. A Művészkuckó és az Angelica Vox gyermekkórus, illetve a Művészeti Líceum egykori diákjaiból lett zenészek együttműködésével született lemez, az Álom bemutatóján valóban egy könnyű, tiszta álomban találhatta magát a telt házas publikum. Nemcsak a kivetített hópelyhek, illetve a mesebeli lények – tündér, boszorkány – játéka tette ezt lehetővé, hanem a színpadon ülő gyereksereg, a többnyire kisiskolás művészetisek, akik katicabogárként, lepkeként vagy éppen sáskaruhában tették hallhatóvá és láthatóvá a legőszintébb szépséget.
– Egy lemez születésnapját ünnepeljük most itt. A címadó dalt tíz évvel ezelőtt, harmadikos művészetis diákként írta Székely Erika. Ezzel szeretnénk ösztönözni a gyermekeket, hogy írjanak, rajzoljanak, komponáljanak – mondta a koncert előtti percekben Korpos Kamilla zenetanárnő, a Művészkuckó vezetője, aki a továbbiakban arra hívta fel a figyelmet, hogy – bár a lemez címe Álom – a zenés együttlét elsősorban a háláról szól, négyféle hálát szólaltatnak meg a dalok, azt, amit a szülőkért, amit a gyermekekért, a szülőföldért, illetve a Jóisten iránt érezhetünk.
Az Álom születését a Marosvásárhelyi Rádió a kezdetektől támogatta. A lemezzel kapcsolatos gondolatait Szász Attila főszerkesztő-helyettes osztotta meg az egybegyűltekkel.
– Ez a lemez tanított meg arra, hogy álmodni jó és kortalan – mondta Szász Attila, majd el is kezdődhetett a néptánccal, illetve –Halmágyi Éva és Bonczidai Dezső bábszínészek átváltozásai révén – vicces jelenetekkel színesített produkció, amelyben a Marosvásárhelyi Rádió két munkatársa is fontos szerepet vállalt. Közreműködésükkel a lemez születésének kulisszái mögé tekinthetett be a közönség, többek között arra is fény derült, hogy milyen új energiákat szabadított fel a keményebb műfajokat játszó zenészekben a gyerekekkel végzett munka, illetve mit tanácsol minden fellépés előtt "Kamilla néni" a felnőtt publikum rejtett álmait is előénekelő kis művészeknek.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Kik védik Parászkát?
Elhallgattatnák a „nemzetellenes” erdélyi újságírónőt címmel közölt terjedelmes vádiratot a rendigényű erdélyi magyarok ellen a Budapesten megjelenő balliberális Népszabadság.
Az „összefoglaló” írást az a Szőcs Levente jegyzi, aki a Román Kommunista Párt központi lapjának utódaként megjelenő RMDSZ-es Romániai Magyar Szó és Új Magyar Szó szerkesztője volt éveken át Bukarestben, annak 2012-es megszűnéséig. A pártlap felköltözött a világhálóra, ahol Maszol.ro néven fungál, Kolozsváron szerkesztik, de Szőcs nélkül, aki inkább átnyergelt romániai tudósítónak a Népszabadsághoz. Az erdélyi valóságot a szocialista lap ideológiája és szája íze szerint kozmetikázó újságíró említett cikkében a nemzeti érzésű, keresztény erkölcsi alapon álló erdélyi magyarokat állítja pellengére, miközben a magyar polgári kormány is megkapja a magáét egy füst alatt.
Szőcs azt tartotta fontosnak közölni a Népszabadság olvasóival, hogy „egy újságíró elhallgattatását, illetve a színházi cenzúra visszaállítását követelték az elmúlt napokban Erdélyben.” Ezt a két, egymástól teljesen független „jelenséget” abból szűrte le – nyilván megrendelésre –, hogy valakik internetes aláírásgyűjtés indítottak a „nemzetellenes, bomlasztó és magyargyűlölő Parászka Boróka ellen”, illetve internetes kommentárokban háborodtak fel azon, hogy „Székelyföld kulturális fővárosában” milyen gyalázatos előadásokat produkál a helyi teátrum. A cikkíró amúgy ez utóbbi esetet hamar ejtette, mert kiderült: sokan osztják azok véleményét, akik szerint nem közpénzen kellene trágárkodni az önkormányzati színházban. Ezért inkább a Parászka-ügyhöz keresett magának támogatókat, meg is találva őket Magyari Nándor László, Szász Attila és… Parászka Boróka személyében. 
Magyari a balliberális körök jól ismert szószólója, aki szociológus-antropológus létére évek óta afféle politikai megmondóemberként van jelen a kibertérben, miközben a kolozsvári tudományegyetemen csak adjunktusságig vitte. „Elménckedő” okfejtéséből Szőcs Levente és a Népszabadság annyit szűrt le, hogy itt már „jelenségről van szó, amely mögött a Budapestről átszivárgó, irányított kultúra iránti igény állhat.” Magyarán: az „Orbán-diktatúra” keze oly messze ér, hogy a szerencsétlen, félrevezetett, tudatlan erdélyi magyarok már cenzúráért kiáltanak, önként hajtva fejüket… a jobboldali-konzervatív vagy etno-nacionalista, Magyarországról nyakukba öntött kultúrpolitika jármába. Brrr! 
Magyari persze csúsztat is egy nagyot, állítván: az újságíró-társadalom végül is kiállt Parászka Boróka mellett. Hogy ezt mire alapozza, nem tudni, de talán arra, hogy a Parászka-ellenes petíció közzététele után a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete egy olyan közleményben ítélt el a „véleménynyilvánítás korlátozására törekvő bármely kezdeményezést”, amelyben egyetlen név sem szerepelt. Még a megfogalmazóé és az érte felelősséget vállalóé sem. A MÚRE tagságát vagy az erdélyi újságíró-társadalom többségét ugyanis senki sem kérdezte meg, a közlemény senki sem szignálta. 
Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adásának RMDSZ-által kinevezett vezetője a pesti lapnak úgy nyilatkozott, hogy Parászka Boróka tökéletes munkát végez a közszolgálati rádiónál. Ennek egyértelműen ellentmond a petíciót aláíró több száz rádióhallgató, valamint az újságírónak mondott politikai aktivista tevékenységét kísérő botrányok sorozata. A szakmaiságából kivetkőzött hölgy gyakran ágált írásaiban és más megnyilvánulásaiban a magyarországi kormányzat ellen is, de jelentett már fel erdélyi magyar papokat is a román hatóságoknál állítólagos antiszemitizmusuk miatt.
Hogy mit mondott maga Parászka Boróka önigazolásként a Népszabadság bukaresti tudósítójának, az irreleváns. A Soros György és más hasonszőrűek nevéhez köthető agymosó- és propagandahálózatok szolgálatában állva mindenesetre kijelenti: „Azon gondolkodom, mit lehet tenni azért, hogy az emberek ne váljanak a propagandahálózatok eszközeivé és áldozatává.”
A cikknek a végkonklúziója viszont már egyenesen elképesztő: meg kell védeni az erdélyi magyar gondolat- és véleményszabadságot, akár a petícióhoz való joggal szemben is. Vagyis Parászka Boróka véleményét kell megvédeni, azoknak a véleménye pedig, akik szerint ő ártalmas munkát végez, az elfojtandó.  És azoké is, akik szerint rossz színházat csinálnak Sepsiszentgyörgyön. És hogy kik áskálódnak Parászka és a trágárkodó színháziak ellen? Hát a szélsőjobboldal, az erdélyi magyar nemesség leszármazottai és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom…
Tehát a nácifasziszthorthysták. Megérkeztünk.
R. B. M. itthon.ma//szerintunk

Elhallgattatnák a „nemzetellenes” erdélyi újságírónőt
Egy újságíró elhallgattatását, illetve a színházi cenzúra visszaállítását követelték az elmúlt napokban Erdélyben. A Népszabadságnak nyilatkozó szociológus szerint jelenségről van szó, amely mögött a Budapestről átszivárgó, irányított kultúra iránti igény állhat.
„Hol van az a kultúrbizottság, amely cenzúrázná, és megkímélne minket, átlag kultúrakedvelőket az ilyen jellegű előadásoktól?" - tette fel a kérdést a Székely Hírmondó olvasója, merthogy túlságosan trágárnak érezte az előadást, melyet a sepsiszentgyörgyi színházban látott. A napilap internetes szavazást is rendezett a problémáról. Kocsis Károly főszerkesztő teljesen legitimnek nyilvánította a kérdésfelvetést, miután a „felkorbácsolt facebookos, véleményfalas indulatokból" leszűrte, hogy az olvasójuk „álláspontja nem elszigetelt".
Pár napja internetes aláírásgyűjtés indult Parászka Boróka, a Marosvásárhelyi Rádió közszolgálati csatorna alkalmazottja, több erdélyi és magyarországi lap munkatársa ellen. A vád: nemzetellenes, bomlasztó és magyargyűlölő. A cél: tűnjön el a nyilvánosságból. Ferencz Zsombor, a petíció szerzője szerint ugyanis megengedhetetlen, hogy valaki a (romániai) magyar adófizetők pénzén „behozott ideológiákat", azaz liberális vagy baloldali nézeteket terjesszen.
Ferencz maga is rendszeresen közöl jobboldali lapokban, köztük az egyetlen erdélyi szórású magyar újságban, a Krónikában, bár nem tartja magát újságírónak. Kedd délutánig a petíciót több mint 1700-an írták alá.
Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adásainak vezetője kérdésünkre elmondta: Parászka Boróka munkájával kapcsolatban semmilyen konkrét szakmai kifogás nem fogalmazódott meg, akik támadják, azok nem követik és nem ismerik Parászka Boróka újságírói tevékenységét. Azt is egyértelművé tette: nem kifogásolható szakmailag, hogy valaki liberálisnak vagy baloldalinak tekintett személyiségeket hív meg a műsorába. – Nem bűn sem baloldalinak, sem liberálisnak lenni, ahogy nem bűn jobboldalinak vagy konzervatívnak lenni. Az ilyen típusú megbélyegzés, azon kívül, hogy rendkívül primitív és a társadalomra nézve káros, egyben kirekesztő és megfélemlítő – hangsúlyozta hozzátéve, hogy beosztottjának a meghívottai kivétel nélkül elismert szaktekintélyek a saját területükön.
A Parászka-ellenes petíció közzététele után az Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) közleményben ítélte el a „véleménynyilvánítás korlátozására törekvő bármely kezdeményezést", nevek említése más vagy konkrét utalás nélkül. Az állásfoglalás annyira langyosra sikeredett, hogy Ferencz Zsombor úgy értékelte: éppen a petícióját „mint a véleménynyilvánítás egyik eszközét védték meg". Ez is közrejátszhatott abban, hogy több újságíró és kiadvány is védelmébe vette Parászkát, illetve a gondolat- és véleményszabadságot.
A Parászka elleni támadás nem az első. Az újságírót – aki munkája során az erdélyi szélsőjobboldali szerveződésekkel is foglalkozott – többször támadták különféle blogokon, közösségi oldalakon, számtalanszor fenyegették levélben, elektronikus üzenetben, gyakran fizikai, nemi erőszakkal. Viszont Erdélyben többen úgy érzik, hogy ezúttal az agresszorok „szintet léptek" azzal, hogy kirekesztő akciójukkal megpróbálják ellehetetleníteni az újságíró munkáját, amit ráadásul – egy demokratikus jog gyakorlásának leple alatt – igyekeznek legitim állampolgári követelésként feltüntetni.
– Ez egy évek óta folyó nyomásgyakorlás és szervezett megfélemlítési kísérlet egy fejezete – mondta megkeresésünkre Parászka Boróka. Emlékeztetett: az újságírók és általában a nyilvánosságban dolgozók ellen több lejárató kampány is zajlik. Hamis információk, rágalmazások sora jelenik meg az interneten, facebookos platformok, átláthatatlan hátterű blogok, híroldalak terjesztik ezeket. – Akik ezekbe bekapcsolódnak, nehezen tudják követni, hogy mit támogatnak. Azon gondolkodom, mit lehet tenni azért, hogy az emberek ne váljanak a propagandahálózatok eszközeivé és áldozatává. A magam védelmén is gondolkodom, de ez egy csapdahelyzet: egy elmérgesedő, ügyészségi szintre jutó magyar–magyar konfliktus a román nacionalizmus számára kapóra jönne.
Én pedig sem a román, sem a magyar szélsőjobbnak nem akarok muníciót adni – válaszolta a kérdésre, hogy tervez-e válaszlépést.
Magyari Nándor László szociológus, a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa szerint a Parászka elleni petíció ugyanazt a logikát követi, mint a Székely Hírmondóban megjelent felvetés. – Népi cenzúra, amit követelnek ott is meg itt is, átfogó cenzúrát, ami abból fakad, hogy „irányított kultúrát akarunk" – magyarázta. Az indíték kettős: egyrészt sokkal kényelmesebbnek tűnik, ha még azt sem kell eldöntenünk, hogy kit olvasunk, vagy mit hallgatunk, „hanem ezt mondják meg", másrészt ha lehetetlenné teszik a fülünknek idegen hangok létezését, akkor csak az marad, amit mi szeretünk. –Ez az igény (az irányított kultúrára) fogalmazódik meg itt is, csak már nem szocialista-kommunista, hanem jobboldali-konzervatív vagy etno-nacionalista meggondolásból – fűzte hozzá.
Magyari úgy véli, abban, hogy ez az igény felszínre tör, szerepe van a „magasabb" szinten zajló hatalmi-ideológiai harcnak. – Most azért hangosabbak, vagy mernek egyáltalán megjelenni a nyilvánosságban, mert úgy gondolják, hogy hátszelük van, hogy van Magyarországon egy olyan kultúrpolitika, amely ezt támogatja – fűzte hozzá. Úgy látja, ezek az eszmék megvoltak korábban, a kilencvenes években is, de akkor nem lehetett előállni cenzúrakövetelésekkel, miközben mára a társadalom emlékezetéből kitörlődött, hogy mit jelentett a cenzúra. Ugyanakkor pozitív fejleménynek tartja, hogy az újságíró-társadalom végül is kiállt Parászka Boróka mellett, „nincs olyan jellegű megosztottság, amilyet a petíció elindítói feltételeztek".
A „digitális lincselés" a magyarellenesseg.com oldalról indult. Az oldal több cikkében is foglalkozik a „nemzetáruló" Parászka Borókával, akinek felrója, hogy „mérgezi az erdélyi magyarságot a Magyarországról importált nemzetellenes balliberális eszmékkel". Ezek a gondolatok jelennek meg a Parászka-ellenes petícióban, illetve a számtalan megosztásban, amelyek futótűzként terjedtek az interneten. Február elején az Ő is egy magyarellenes címmel közzétett bejegyzés egyik terjesztője a Kemény bárók leszármazottja, Nagy Kemény Géza volt, aki több száz gyalázkodó kommentárt „gyűjtött össze" Facebook-oldalán. A poszt pár nap után eltűnt, bár nem világos, hogy Nagy törölte, vagy csupán a nagyközönség számára tette láthatatlanná.
A magyarellenesseg.com működtetője és cikkeinek a szerzője Varga László Előd, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) sepsiszentgyörgyi szóvivője. A domaint egy nagy-britanniai szolgáltató útján foglalta le, és egyes szám első személyben írott posztjaiban igyekszik azt a látszatot kelteni, mintha külföldről írna, nem Erdélyben élne. A weboldal fenntartására adományokat is elfogad, ennek alapján sikerült azonosítanunk a termékeny „nemzeti érzelmű" bloggert a HVIM sepsiszentgyörgyi szóvivője személyében.
Szőcs Levente. Népszabadság

Halasztás: még nem lesz 24 órás a Kolozsvári Rádió magyar adása
Biztatás Marosvásárhelyről: ha nehéz is, meg kell csinálni!
Többnyire a műszaki feltételekkel indokolják, hogy nem indulhat el a tervezett időpontban, március 15-én a Kolozsvári Rádió egész napos magyar nyelvű műsorfolyama.
Rostás-Péter István főszerkesztő-helyettestől megtudtuk: a késés oka a közbeszerzési eljárások hosszadalmas folyamatában rejlik, összefüggésben azzal, hogy a szükséges technikai eszközöket a Román Rádiótársaság szerzi be. Az adók megfelelő bemérése és a különböző engedélyek megszerzése egyaránt időbe telik, szeptemberig azonban mindenképpen szeretnének a procedúra végére járni – ha nem sikerül, akkor elveszítik ezt az új, 98,8-es Mhz-es frekvenciát. Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese megjegyezte: nincs alternatívája az egész napos magyar rádiózásnak, ha van rá lehetőség, akkor azt mindenképpen meg kell ragadni. Náluk három évvel ezelőtt vált külön hivatalosan a magyar és a román műsor, a jelenlegi 106,8-as
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Foghíjas jelöltállítás (Kampányban az EMNP)
Leadta a választásokon induláshoz szükséges dokumentációt az Erdélyi Magyar Néppárt, Háromszéken a megyei tanácsban és 25 településen lesz önkormányzati képviselői listájuk, kilenc helyen pedig saját polgármesterjelöltjük. Eldőlt az is, hogy Bálint József nem függetlenként, hanem az EMNP színeiben pályázza meg Sepsiszentgyörgy városvezetői tisztségét, a megyeszékhelyi néppárti listán pedig paritásos alapon kapnak helyet a Magyar Polgári Pártból kizárt vagy kiállt jelentkezők.
Balázs Attila háromszéki EMNP-elnök szerint sikerült újjáépíteniük a pártot, erős csapatot verbuváltak, készek átvenni a megye vezetését. A megyei önkormányzati jelöltlista első helyén Fazakas Péter közgazdász áll, őt követi Balázs Attila, Benedek Erika tanár, Szakács Zoltán nyugalmazott tanár, Kátai Zsuzsanna tanár, jogvédő, Szász Attila mérnök, Papp Attila jogász, Kocsis Csaba technikus, Czegő Zoltán író és Illyés Botond történész. Nagyobb odafigyelést ígérnek az emberek hétköznapi gondjaira, a kis és középvállalkozások támogatását, Háromszék gazdaságának fellendítését szeretnék elérni, de egyebek mellett fontosnak tartanák a rezsicsökkentést, hogy a helyi vízszolgáltatók, a szemétgazdálkodás stb. ne a profitra hajtson, hanem a lakosság érdekeire figyeljen. Támogatnák a mezőgazdasági termelők szövetkezését, segítenék, hogy jó áron értékesítsék terményeiket, de fontosnak tartják a fiatalokra való figyelést is, és akárcsak eddig, a jövőben is segítik mindazokat, akik törvény által biztosított jogaikért küzdenek. Balázs Attila különösnek tartja, hogy a Központi Régió megyéi közül csak Kovászna és Hargita nem fejlődött, véleménye szerint ez vagy diszkrimináció, vagy a megyevezetéseknek róható fel, „a hatalmas lyuk, amely tátong, azt jelzi, adminisztrációs problémák is vannak” – mondotta. Az EMNP tegnapi sajtótájékoztatóján az is kiderült, Baróton nem indítanak saját polgármesterjelöltet, a másik három magyar városban viszont igen. Sepsiszentgyörgyön Bálint József, Kézdivásárhelyen Johann Taierling, Kovásznán Deák Kinga Erika méretkezik meg a párt színeiben. Málnáson Málnási László, Gidófalván Máthé István, Árkoson Kocsis Csaba, Sepsikőröspatakon Silviu Ioachim, Maksán Bács Benke László, Gelencén Kocsis Géza lesz a polgármesterjelöltjük. Arról, hogy más településeken melyik független mellé állnak, a helyi szervezetek dönthetnek, ám az RMDSZ jelöltjét nem támogathatják, ha megteszik, kezdeményezi kirúgásukat – szögezte le az EMNP háromszéki elnöke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EMNP: kilenc polgármester- és egy megyeelnök-jelölt
Három városban és hat községben indít polgármesterjelöltet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Ezen kívül Fazakas Péter személyében egy potenciális megyetanácselnök-jelöltje is van.
Sepsiszentgyörgyön Bálint Józsefet, Kézdivásárhelyen Johann Taierlinget, Kovásznán Deák Kinga Erikát, Málnáson Málnási Lászlót, Gidófalván Máthé Istvánt, Árkoson Kocsis Csabát, Kőröspatakon Ioachim Silviut, Maksán Bács-Benke Lászlót, Gelencén Kocsis Gézát indítja polgármesterjelöltként az EMNP.
Bár a megyei tanács elnökét idéntől nem közvetlen szavazással választják, hanem a majdani tanács szavazza meg saját soraiból, a potenciális jelölt Fazakas Péter, a néppárt megyei listavezetője.
A közgazdász végzettségű vállalkozó előnynek tartja, hogy „alulról jön”, és tudja, hogy „mi fáj a népnek”. – Felfoghatatlan, hogy ugyanaz a cég, az ugyanolyan végzettségű és munkát végző alkalmazottjának félannyit fizessen, mint Brassóban – mondja Fazakas.
Szerinte a megyei vezetés hibája, hogy megépült a rétyi „fenyővágóhíd”, hogy a Covalact aprópénzt, s most már azt sem fizet a gazdáknak, hogy a sporttámogatások „nem a mi gyermekeinknek mennek”, hogy felépítették a hulladéklerakót Lécfalván, de Brassóba hordjuk „jó drágán” a szemetet.
Bár konkrét eljárást nem jelölt meg, hogy miként lehetne a magáncégek bérpolitikáját befolyásolni, azt mondta, „meg kell találni a módját”, hogy ne lehessen az embereket minimálbéren tartani.
A megyei lista első tíz helye: Fazakas után Balázs Attila építész, Benedek Erika tanár, Szakács Zoltán tanár, Kátai Zsuzsa tanár, Szász Attila mérnök, Papp Attila jogász, Kocsis Csaba technikus, Czegő Zoltán író, Ilyés Botond történész.
Erdély András
hirmondo.ro
Erdély.ma

Pokolsár a Csalóka szivárvánnyal
A kovásznai Pokolsár Egyesület mutatta be szombaton este a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) dísztermében Tamási Áron Csalóka szivárvány című darabját.
Szombaton este, a PKE dísztermét mintegy félig megtöltő közönség előtt mutatták be a kovásznai amatőr színjátszó csoport és kulturális egyesület tagjai Tamási Áron Csalóka szivárvány című művét, melynek megkezdése előtt a darab rendezője, Gazda Józseflépett a színpadra, és mondott néhány szót az egyesületről, és az általa színre vitt előadásról. „Ez a csoport ezelőtt bő három évvel ezelőtt született meg úgy, hogy a harminc év előtti kovásznai diákszínjátszók vágyat érzetek, hogy a kultúra, a magyar szó, a nemzeti érzés tolmácsolója akarnak lenni, ezért felkértek engem, aki negyed évszázadon keresztül főleg Tamási Áron művekkel éltettem a magam módján azokban a nagyon veszélyes időkben a kultúrát – főként a szórványvidékeket jártuk –, hogy rendezzem meg ezt a darabot. Arra a felkérésre, hogy megrendezzek előadásokat, nem mondhattam nemet, úgyhogy így lehetünk ma este itt. Az egykori diákszínpad csak azért játszott mást is Tamási Áron darabjain kívül, mert közben figyelmeztettek, hogy gyanakszik a hatalom, hogy mit akarunk mi Tamásival, és védekezés volt, hogy mást is játsszunk”.
Csodálatos nyelvezet
Ezt követően Tamási Áron művészetét méltatta a rendező, aki Juhász Ferenc gondolatát idézve elmondta: Mikes Kelemen óta a magyar nyelvnek nem volt ilyen csodálatos nagy művésze a prózaírásban, mint amilyen Tamási Áron. „Valóban olyan csodálatos nyelvezeten szólal meg, csupa költészet ez a nyelv, amelyen beszélteti a szereplőket, ahogy megkomponálja a történetet.” A felvezető beszéd után megkezdődött a három felvonásos előadás, melyben a főbb szerepeket Ferencz Botond, Tyiák Zoltán, Szász Attila, Ferencz Kinga játszották. Értékelendő volt az amatőr színjátszók lelkesedése, és az a tisztelet, amellyel igencsak korlátozott előadói kvalitásaik ellenére közelítettek Tamási Áron művészetéhez.
Pap István
erdon.ro

Körlevelet bocsátott ki az Erdélyi Református Egyházkerület a kvótareferendummal kapcsolatban
Körlevelet bocsátott ki az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Széke (Esperesek Kollégiuma) a magyarországi referendum tárgyában, és részvételre, de közvetve nemmel szavazásra buzdítanak. A Transindexnek is eljuttatott körlevélben azt írják, az október 2-i kvótareferendum "az első olyan magyarországi népszavazás, amelyen a külhoni magyarság a választópolgárok akaratának kinyilvánításának közvetlen eszközével élhet".
A körlevélben azt írják, a népszavazás alapját képező migrációs helyzet kezelésével és megoldásával kapcsolatos általános bizonytalanság van, "Európai és nemzetközi megoldások nélkül a nemzeti érdekek, Magyarország és a teljes Kárpát-medencei magyarság érdekeinek eredményes képviselete, nemzeti értékeink védelme különösen fontos".
"A meggyőződés felelősséggel jár, ahogy a véleményünk kinyilvánítása is, bármilyen fórumon, bármilyen módon. Nincs család, nincs közösség, nincs gyülekezet és nincs nemzet sem egységes, felelősséggel és szabadon kinyilvánított vélemények és azok összessége nélkül. Ezért fontos, hogy minél többen döntsenek úgy, hogy felelősséget vállalva alkotnak véleményt a nemzet egységének és biztonságának védelméről, a magyar kultúra és magyar hagyományok megóvásának fontosságáról és részt vesznek az október 2-ai szavazáson!" - írják.
A körlevél szerint az aláírók számára az esedékes referendum nemzeti ügy, amelynek célja "Magyarország integritásának, a magyar kultúrának, a családoknak és hagyományainknak védelme, illetve a magyar érdekek hatékony képviseletének elengedhetetlen eszköze". A megfogalmazott célokat a magyarság össznemzeti érdekének tekintik.
"A fentiek tükrében kérünk mindenkit, hogy álljon ki Magyarország biztonsága és a magyar érdekek védelme mellett az október 2-ai népszavazáson, amely a szabad véleménynyilvánítás mellett a nemzetegyesítés egyik szimbólumává is válhat!" - zárul a körlevél.
A körlevelet Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese, a Székelyudvarhelyi református egyházmegye esperese, Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora, a Brassói Református Egyházmegye esperese, Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese, az Esperesek Kollégiumának elnöke, Dr. Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese, Vincze Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese, Bányai Csaba, a dési református egyházmegye esperese, Berszán István, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese, Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese, Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese, Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese, Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese, Dr.Gudor Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese és Zsargó János, a Hunyadi Református Egyházmegye esperese jegyzik. (hírszerk.)

Transindex.ro

Boldog nyárfalevél
Új darabbal rukkoltak elő a színjátszók 
A kovásznai Pokolsár Egyesület amatőr, felnőtt színjátszó csoportja Tamási Áron Boldog nyárfalevél című darabját tanulta be, aminek fürdővárosi premierjét szombaton tartják.
A színjátszó csoport új darabját, akárcsak az előző Tamási-műveket (Vitéz lélek, Csalóka szivárvány) Gazda József nyugalmazott tanár rendezte. A stábban felsorakoznak: Fejér Enikő, Tyiák Zoltán, Madarasi Rita, Szász Attila, Kovács Zsolt, Szántó István, Kertész Péter, Fejér Előd, Diaconu Mónika, Ferencz Kinga, Tökbandi Rita, Opra Enikő, Tyiák Erika színészek. A technikáért Ambarus Gábor, a díszletekért Tökbandi Barna és Ferencz István felelnek, míg az ügyelői feladatkört Benedek Aladár látja el. A rendező munkatársa Ferencz Botond.
– A Tamási-művek stílusa a legmegfelelőbb nekünk, székely amatőr színjátszóknak, mert ha csak a nyelvezetre, a csavaros észjárásra és a nyers székely humorra gondolunk, könnyebb azonosulni a szereplőkkel, hiszen a mindennapi életünk részei – mondta Berecki Árpád programszervező, az egyesület vezetője.
A darabot december 17-én, szombaton 19 órától mutatják be a kovásznai művelődési központban. Jegyár: 15 lej felnőtteknek, 5 lej diákoknak, elővételben a városi művelődési házban kaphatók.
N. Sz. A. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Felvételit hirdet a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Kara felvételit hirdet a következő szakokra:
Alapképzés:
– Színész szak – osztályvezető tanár: Harsányi Zsolt és B.Fülöp Erzsébet;
– Mozgásművészet, koreográfia – osztályvezető tanár: Kis-Luca Kinga;
– Audiovizuális kommunikáció – forgatókönyv- és reklámírás, média – osztályvezető tanár: Kós Anna;
– Teatrológia. Dramaturgia – osztályvezető tanár: Ungvári Zrínyi Ildikó;
– Zenepedagógia – osztályvezető tanár: Elekes Márta.
Magiszteri képzés:
– Színészképzés – osztályvezető tanár: Papp Éva;
– Alkalmazott bábművészet – osztályvezető tanár: Máthé Rozália és Bakk-Miklósi Kinga;
– Művelődésszervezés. Impresszárió – osztályvezető tanár: Kuti Csongor;
– Drámaírás – osztályvezető tanár: Albert Mária;
– Kortárs zenei koncepciók – osztályvezető tanár: Molnár Tünde;
– Művészetek és új média – osztályvezető tanár: Szász Attila.
Májusban és júniusban minden hétvégén ingyenes felvételi előkészítőket, a felvételit megelőző héten pedig intenzív felkészítőt tartunk minden szakon. Részletes információ elérhető a www.szini.ro honlapon, illetve az egyetem hirdetőfelületein, székhelyén: Marosvásárhely, Köteles Sámuel utca 6. Nyugati Jelen (Arad)

A magyar kisebbségek sajtójáról rendeztek konferenciát Brüsszelben
A kisebbségi nyelvű média erősítése Európában címmel tartottak félnapos konferenciát június 7-én az Európai Parlament brüsszeli székhelyén. Házigazdák a magyar néppárti delegáció egyes tagjai voltak, a meghívott előadók pedig Kárpát-medencei médiaszakemberek.
A konferenciát kezdeményező EP-képviselők mindnyájan kiemelték: mivel a kisebbségi nyelvű kommunikációs csatornák erősítik a nemzeti identitást, sőt egyenesen a megmaradás zálogai, ezért a nemzeti kisebbségek médiájának fejlesztése, támogatása közös európai ügy. Ugyanakkor elsősorban a többségi nemzetállamok feladata a területükön élő kisebbségek anyanyelvű sajtójának oly mértékű védelme és erősítése, hogy akár esélyegyenlőségről is beszélni lehessen ezen a pászmán a többség és a nemzeti kisebbségek között. Ezt a feladatot nemzetközi dokumentumokban lefektetett saját vállalásaik mentén kell teljesíteniük az egyes államoknak. Azt a konferencián részt vevő politikusok egybehangzóan és elismerően állították, hogy a magyar nyelvű kisebbségi média fenntartásában és működtetésében kiemelten fontos a Magyarországtól kapott támogatás, amely pótolni igyekszik mindazt, amit a többségi nemzetállamok e téren nem végeznek el.
Deli Andor délvidéki EP-képviselő meghívására Bodzsoni István szabadkai médiaigazgató a szerbiai magyar sajtó helyzetét, sikereit és gondjait ismertette, Natasa Heror az ottani többségi és kisebbségi média viszonyáról és együttműködéséről tartott rövid tájékoztatást. Bocskor Andrea kárpátaljai képviselő meghívottjaiként Kulin Zoltán ésK. Debreceni Mihály vázolták az ukrajnai médiaállapotokat, különös tekintettel a magyar nyelvű köztájékoztatás nehéz, törvényi megszorítások és hatósági vegzálások által terhelt helyzetére. Csáky Pál szlovákiai EP-képviselő vendégeként Molnár Judit dunaszerdahelyi főszerkesztő a felemás, politikai torzsalkodásoknak kitett, helyenként szerepzavarban lévő felvidéki sajtóról adott egyfajta képet. Az RMDSZ-es Sógor Csaba azzal adta át a szót meghívottjának, Szász Attilának, hogy a romániai többségi média gyakran festi le úgy az erdélyi magyar valóságot, ahogyan azt láttatni szeretné, mégpedig ritkán jó színben. A marosvásárhelyi rádió főszerkesztő-helyettese a közszolgálati rádiózás, azon belül pedig a belső-erdélyi magyar nyelvű tájékoztatás helyzetét és gondjait ecsetelte.Maksay Ágnes kolozsvári médiaszakember a romániai tapasztalatokról általánosságokat és specifikumokat is megosztott a hallgatósággal, leszögezve: a magyar nyelvű televíziózás a legkevésbé fejlett és korszerű kommunikációs ágazat az országban.
Tőkés László erdélyi EP-képviselő hozzászólásában rámutatott, hogy a piac szabályai szerint működő média világában a kisebbségi közösségi tájékoztatás gazdaságilag nem életképes. Előnyös bánásmódra, pozitív diszkriminációra van szüksége ahhoz, hogy fenntartható legyen. Ezzel szemben a kelet-közép-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy az öntörvényű piac alig van tekintettel erre az eleve hátrányos helyzetre, ráadásul a többségiasszimilációs politika a kisebbségi média működését egyenesen gátolja. De gondok mutatkoznak a magyar közmédia szolgáltatásainak a határon túli nemzetrészekhez való eljuttatásában is, a kábelcégek hozzáállásától a geokódolásig terjedően. „Nyelvében él a nemzet – mondottuk a legelején. Jól felfogott nemzeti érdekeinket semmiképpen sem szabad alárendelnünk a megosztó pártérdekeknek. A sajtónak, a médiának szabadnak kell lennie!” – zárta felszólalását Tőkés László.
Meghívottja, Dénes László nagyváradi újságíró a romániai magyar nyomtatott sajtó állapotáról szólva elmondta, hogy számszerűleg kevesebb, de annál színvonalasabb kiadvány megjelenése lenne kívánatos, úgy, hogy azok el is jussanak az olvasókhoz. De arra is felhívta a figyelmet, hogy az unióbeli legnagyobb nemzeti kisebbségnek, a romániai magyarságnak nincs egész nap és mindenütt fogható országos televíziója és rádiója, sem közszolgálati, sem kereskedelmi. Ugyanakkor az újságírószakma anyagi és társadalmi megbecsülése rendkívül alacsony, emiatt a rutinos szakemberek elhagyják, a tehetséges, magasan képzett fiatalok pedig nem is választják ezt a pályát. Azt sem hallgatta el, hogy a közösség érdekvédelmét és közképviseletét évek óta kisajátító politikai szervezet azzal is igyekszik uralni a médiát, hogy a romániai magyar kisebbségnek szánt állami támogatásnak az anyanyelvű sajtóra eső részét preferenciálisan osztja szét.
A konferencián szót kapott még Balázs Bence kolozsvári újságíró, az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelveken Megjelenő Napilapok Egyesületének (MIDAS) munkatársa, valamint Vincze Loránd, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke.
Zárszavában Deutsch Tamás EP-képviselő minden, magát demokratának tartó politikus abbéli felelősségére mutatott rá, amellyel a nemzeti kisebbségek megmaradását, erősödését, gyarapodását elősegíteni köteles. Ez egy kardinális európai ügy, a nemzetek Európai Uniójának közügye. A nemzeti közösségek fejlődéséhez pedig elengedhetetlen az anyanyelven történő alapos tájékoztatás az önálló, szabad és korszerű média révén. tokeslaszlo.eu/cikk 

Méltányosan kezelnék, finanszíroznák a kisebbségi adást
Törvény garantálja ezután a közszolgálati tévé és rádió kisebbségi műsorainak finanszírozását – jelentette be az RMDSZ. Szász Attila, a marosvásárhelyi rádió magyar szerkesztőségének vezetője szerint a jogszabály kiindulópontnak nem rossz, de az alkalmazhatóság még nem világos, és leghamarabb jövő évtől számíthatnak a pozitív változásra.
„Ettől az évtől megváltozott a köztévé és közrádió finanszírozása, a két médiaintézményt állami költségvetési forrásokból tartják fenn, nem a rádió- és tévéilletékből, mint eddig. Ilyen körülmények között az RMDSZ számára fontos volt, hogy törvény által biztosítsuk a kisebbségi műsorok és szerkesztőségek finanszírozását. Ezért a vonatkozó törvényhez olyan módosító indítványt fogalmaztunk meg, amely garantálja a közrádió és -tévé kisebbségi adásainak pénzügyi hátterét” – jelentette ki Cseke Attila, a szövetség szenátusi frakcióvezetője az RMDSZ tervezetéről, amelyet döntéshozó kamaraként fogadott el a szenátus. A Krónika megkeresésére Szász Attila, a marosvásárhelyi rádió magyar szerkesztőségének vezetője elmondta, a törvény kiindulópontnak nem rossz, alkalmazása kimondottan hasznos lenne a magyar szerkesztőségek számára. „Jelen pillanatban Romániának majdnem 15 százaléka valamilyen kisebbséghez tartozik, illetve más anyanyelvet vallott magáénak a legutóbbi népszámláláskor. Ez az arány a közszolgálati rádióra levetítve – a tévé esete más – megfelelő, vagyis az adásidő és a kisebbségek számának aránya nagyjából megegyezik, és nem vet fel különösebb problémát a mi szempontunkból. Van Kolozsváron egész napos magyar adás, Vásárhelyen 18 óra, ami 24 órásra fog bővülni, Bukarestben, Temesváron, Resicán is a magyar műsor és az adásidő nagyjából tükrözi a valós igényeket. A lefedettség szempontjából vannak gondok, de ez külön kérdés, amiről a törvény nem szól” – mondta Szász Attila. Kifejtette, az anyagiakat illetően nem lehetnek elégedettek, a konkrétan kisebbségi nyelven készülő adásokra fordított összeget pedig neház kvantifikálni. „Amikor például veszünk egy számítógépet, szoftvert, autót a rádió számára, akkor azt nem a magyar, német vagy román szerkesztőségnek vesszük, hanem a rádiónak. Amit kvantifikálni lehet, az a tartalomgyártásra, fizetésekre és jogdíjara fordított összeg. A törvény újabb érv lehet arra vonatkozóan, hogy méltányosan kell támogatni a kisebbségek nyelvén készülő műsorokat, erre hivatkozás a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája és a keretegyezmény, viszont a törvény alkalmazhatósága továbbra is kérdéses számomra. Mindazonáltal örülök, hogy egy érvvel több van a kezünkben, amikor azt mondjuk, hogy nem kapunk arányosan támogatást a rádió összköltségvetéséből” – fogalmazott Szász Attila. Utalt arra is, hogy a rádió jelenleg igazgatótanács nélkül működik, úgy tűnik, hogy októberig nem is lesz igazgatótanács, mert jövő héttől kezdődik a parlamenti vakáció, a törvény pedig jó esetben jövőtől lenne alkalmazható: a 2018-as költségvetési évtől várható, hogy a kisebbségi műsorokra külön költségvetési keretet kelljen meghatározni.
„A szakbizottsági munkálatok során kezdeményeztük, hogy a vonatkozó jogszabály tegye lehetővé azt is, hogy ezután a köztévé és -rádió éves költségvetésében külön tételként szerepeljen a kisebbségi műsorok finanszírozása. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a közszolgálati televízió és rádió igazgatótanácsa a rendelkezésre álló pénzt a területi stúdióknak utalta ki, az azonban nem volt külön költségvetési tételben megszabva, hogy ebből mennyit kell a kisebbségi adásokra fordítani. Ez ahhoz vezetett, hogy számarányunkhoz képest jóval kevesebb pénzt kaptak a magyar nyelvű műsorok, mint kellett volna” – olvasható az RMDSZ honlapján Turos Lórándnak, a szenátus kulturális bizottsága alelnökének nyilatkozata. A Szatmár megyei szenátor arról is beszámolt, a szakbizottsági vita során sikerült azt is elfogadtatni, hogy a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményeket is vegyék figyelembe a közszolgálati rádió és tévé műsorrácsának összeállításakor. „Jelenleg a műsorszerkezetet a hatályos romániai törvények és uniós irányelvek alapján állítják össze. Ha az ország által ratifikált nemzetközi egyezmények is mérvadóak lesznek e tekintetben, az azt jelenti, a kisebbségi nyelvi charta is jogalapul szolgálhat ezután a köztévében és a közrádióban a kisebbségi műsorok létére, fejlesztésére” – fogalmazott Turos. Az RMDSZ jogszabálya az államfő kihirdetésére vár. Kis Judit / Krónika (Kolozsvár)

Reformációi emlékoszlop Mezőcsáváson
Múlt vasárnap meghitt ünnepség keretében emlékeztek a reformáció 500. évfordulójára Mezőcsáváson. Ez nemcsak a helyi református gyülekezet számára jelentett különleges pillanatot, hanem vendégeik számára is, ugyanis meghívták a nagyernyei gyülekezet és a nyírbátori testvérgyülekezet küldöttségét is. Az istentiszteleten Szász Attila nagyernyei lelkész hirdette az igét, Fazakas Ferenc Sándor nyírbátori lelkész köszöntőjét zenei előadás követte. A Maros menti gyülekezetet Nemes Gyula ernyei főgondnok mutatta be, majd Tavaszi Albert ernyei gondnok nyújtott át reformációs emlékzászlót a házigazdáknak, a gesztust Ilyés-Tóth Sándor csávási főgondnok köszönte meg. A helyi iskolások kézzel készített ajándékait György-Nagy Kinga helyi aligazgató adta át a nyírbátori Báthori Anna Református Általános Iskola igazgatójának, Sivadóné Cselenyák Dórának, aki Trefánné Bagdy Gizella volt igazgatóval együtt köszönte meg azokat.
Az ősi templom udvarán a csávási gyülekezeti kórus énekműsora teremtette meg a kellő ünnepélyes hangulatot ahhoz a pillanathoz, amikor Ilyés-Tóth Sándor helyi és dr. Báthori Gábor nyírbátori főgondnokok leleplezték a reformáció fél évezredes emlékére állított kopjafát, amelynek márványtáblája a zsoltáros szavaival hirdeti: „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk”. Az áldások után Gombos József, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének elnöke köszöntötte a gyülekezetet, és emléklapot nyújtott át a mezőcsávási presbitereknek. Ilyés Dénes presbiter szavalatát követően az ünnepség a helyi „rezesbanda” által kísért himnuszok eléneklésével és ünnepi asztallal ért véget.
GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ / Népújság (Marosvásárhely)