Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Szakács Zoltán
32 tétel
2017. szeptember 9.
Megújult istenháza Zágonban
Kettős ünnepet ült tegnap a zágoni római katolikus egyházközség: a hagyományhoz híven Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének napján zajlott a templom búcsúja, ugyanakkor az ünnepi istentisztelet alkalmával megáldották a belsejében teljesen megújult istenházát. A szentmisén szűkösnek bizonyult a templom, több mint kétszázan, egyházi és világi elöljárók, meghívottak, vendégek, helybéliek vettek részt a ceremónián.
A szentmisét nm. és ft. Tamás József püspök celebrálta. A zágoni ősi katolikus templom a reformáció idején azok birtokába került, akik áttértek az új hitre. 1760-ban épült a kis megmaradt közösségnek egy kápolna. 1822-ben húzták fel a jelenlegi templomot, amely azóta ezt a kis közösséget szolgálja, és amelyet a búcsú ünnepére szépen felújítottak. Hála és köszönet a felújításért elsősorban a fiatal lelkipásztornak (Hölgyes Pál Zsolt zágoni plébánosnak – szerk. megj.), akinek gondja volt arra, hogy Istennek ez a temploma Istenhez méltó legyen. Hála és köszönet mindazoknak, akik anyagilag támogatták a felújítást, az adományokért, melyekből sikerült ezt a munkát elvégezni – mondta a püspök, majd szentelt vízzel áldotta meg a templomot és a benne lévőket. A szentmisét követően Hölgyes Pál-Zsolt mélységes meghatódás közepette számolt be a templomjavítás körülményeiről, és köszönetet mondott mindazoknak, akik valamiképpen, anyagiakkal vagy kétkezi munkával hozzájárultak a munka sikeréhez. Elsősorban az egyház tulajdonában lévő erdőkből származó jövedelemből (139 ezer lej), a megyei tanácsnál megnyert pályázatból (30 ezer lej), adományokból (1540 lej) és sok támogató hozzájárulásából sikerült fedezni a kiadásokat – sorolta. A szentmisén közreműködött a Búzásbesenyőről érkezett Gaudate vegyes kar Szakács Zoltán karnagy vezetésével, a kántori teendőket Fórika Balázs végezte. A plébános érdeklődésünkre elmondta, a zágoni báró Szentkereszti család által építtetett templom soha nem esett át ilyen mértékű belső felújításon. A változásra szükség volt, az ajtókon, ablakokon befújt a szél, a faanyagot könnyező gomba emésztette, a templom belsejének minden része a felújítás szükségességét mutatta. Az is igaz, hogy már három évvel ezelőtt, amikor zágoni plébános lett, gondolkodni kezdett a szükséges munkálatokról – vázolta az előzményeket. Májusban kicserélték az ablakokat. Fakeretes, hőszigetelő üveggel ellátott ablakokat szereltek a régiek helyére. Az ablakok szemi-vitráliák, a három réteg üvegből a középső csiszolt és festett. Az öt nagy ablakra Szent Péter és Pál, Szent István és László királyok, valamint Márton Áron püspök alakja került. A sekrestye ablakára Szent Tarzicius, a ministránsok védőszentje került. A kóruskarzat két ablakára Szent Cecíliát, az egyházi zene védőszentjét, illetve a templomépítő Szentkeresztiek címerét festették – utóbbit a családból származó Bokor család készítette. A Szentkereszti leszármazottak ezúttal a templom melletti családi kripta homlokzatát is felújíttatták, a kényes munkálatot Rab Imre Dindi vezette. Megtisztították az 1822-ben Veres Márton által festett oltárképet, újrafestették és aranyozták az oltárt, szószéket, az orgonát – ezt 1885-ben készítette Kolonics István, 170. alkotásaként, pontos mása Szilágyerkeden található. A fenti munkálatokat a székelyudvarhelyi születésű Tódor Előd képzőművész végezte. Az orgonát Fórika Balázs kézdivásárhelyi kántor pucolta ki díjmentesen. Felszedték a korhadó fapadlót, alapot öntöttek, a főbejárattól az oltárig és a szentélyben gránitlapokkal rakták ki a padlót, az ugyancsak vadonatúj padok alá deszkapadló került. Felújították a teljes villanyhálózatot, a falakat védő hálóval borították, alapozták, majd festették. Vigyázva a régi és új egyensúlyára, megtartották a főbejárat és a sekrestye belső ajtóit, ezeket Hölgyes saját kezűleg újította fel. A templomi ceremóniát ünnepség követte, a résztvevők a Mikes Kelemen Művelődési Házban gyűltek össze, a vendégeket Kis József polgármester házigazdaként fogadta.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. november 20.
Zsoltár- és népdaléneklő verseny a Lorántffyban
Lélekben az ének címmel szerveztek zsoltár- és népdaléneklő versenyt a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban szombaton. A megmérettetésen több erdélyi és partiumi református gimnázium diákja vettek részt.
A résztvevőket Szakács Zoltán iskolalelkész köszöntötte, kiemelve azt, hogy a verseny egy pár évig szünetelő hagyomány újraélesztése. A versenyt rövid áhítattal Szigeti Ferenc, a nyüvedi református egyházközség lelkipásztora nyitotta meg, a 25. zsoltár közös eléneklése után a 96. zsoltár első három versét vette alapigeként, amelyben a zsoltárszerző az Istennek való éneklésre buzdít. Az éneklés olyan eszközzé válik, amely által olyat is kifejezhetünk, amit szóban már nem tudunk elmondani: érzések, hálaadás, bűnbánat kifejezésére is alkalmas – mondta el a lelkipásztor. Közismert mondás, hogy aki énekel, kétszeresen imádkozik, az Istennek való kapcsolatteremtés pedig történhet megújult formában, ahogy arra a zsoltár szövege is felhívja a figyelmet: „Énekeljetek az Úrnak új éneket!”
Az áhítatot Zsiros Anikó igazgatónő beszéde követte, aki a megjelent vendégeket, résztvevőket köszöntötte, elmondva, hogy a versenyt először 2004-ben szervezték meg, a megálmodó Szilágyi Ágnes volt, aki a szombati versenyen a zsűri tagjaként volt jelen. A zsűri további két tagja Lukács Annamária, a 16. számú iskola zenetanára és Szigeti Ferenc lelkipásztor, a Bihari Egyházmegye Lelkészkórusának vezetője voltak. Az igazgatónő külön köszöntötte a résztvevőket is, akik Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Kézdivásárhelyről, Zilahról, Szatmárnémetiből, Nagyenyedről és természetesen Nagyváradról is érkeztek. Nagy Judit zeneszakértő felszólalásában a zsoltárok sokféleségét emelte ki, egyben a reformáció zsoltárfordításait megemlítve, ezek az énekek hozzátartoztak elődeink mindennapjaihoz, hiszen minden élethelyzet imádságai felsejlenek bennük.
A verseny során a résztvevők egy zsoltárt és egy dicséretet, majd pedig egy népdalt adtak elő. A népdalok előadása során hallhattunk kalotaszegi, szilágysági, mezőségi, és moldvai népdalokat is. János Piroska / erdon.ro