Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Szabó Szilárd Bulcsú
1 tétel
2013. április 6.
Tenyérnyi Erdély a világ tetején
Évek óta próbálom megfejteni Kőrösi Csoma Sándor titkát. Különösen tavasz kezdetén, amikor nemcsak szülőhelyén, de a Bob házaspárnak köszönhetően évek óta Marosvásárhelyen is a székelység nagy vándorára emlékezünk. Aki nagyenyedi batyujával a szívében és elméjében híres európai egyetemeket megjárva, jobbára gyalogosan jutott el a Himalája vonulatai közé. S miközben a lámakolostorokban az őshazára vonatkozó írott forrásokat kereste, az ismert 19 nyelv mellé olyan mélységeiben sajátította el a tibetit, ami lehetővé tette, hogy az első tibeti-angol szótárt összeállítsa.
Lehetetlent ostromló erőfeszítéseinek helyszíne a lélek számára "himalájakék békét" jelentő csodálatos tájban sok fiatalt ma is megérint, s a több mint 170 éve ható csodálatos vonzerőtől megbabonázva vállalják, hogy az erdélyi származású világhírű budapesti építész és felesége tervében részt vegyenek. Irimiás Balázs 2007-ben kerékpározott el a közel 4.000 méter magasságban fekvő elhagyott zanglai palotaerődhöz, amelyben Csoma Sándor szobáját az 1900-as évek elején Baktay Ervin azonosította. A magárahagyott, megrongálódott épület megmentését megálmodó építészmérnök, a Csoma Szobája Közhasznú Alapítvány révén, évről évre téglajegyet és gerendát vásároló támogatókat ösztönöz az adakozásra, s önkéntes fiatalokat nyer meg, hogy a nyári hónapokban a saját maguk gyűjtötte pénzen kiutazzanak és az erőd bontásában és építésében részt vegyenek. A városi élethez szokott önkéntesek, a szervezők lelkesedésétől s a titokzatos vonzerőtől áthatva vállalják, hogy a mostoha lakhatási és tisztálkodási feltételek mellett a hagyományos anyagokkal végzett nehéz építőmunkában részt vegyenek a "lélegzetelállító" háromezer méter fölötti magasságban. És büszkén mondhatjuk, hogy ebben a munkában a marosvásárhelyi Navratil házaspár, Kinga és János is jeleskedett, a tavaly nyáron pedig hatfős sepsiszentgyörgyi csapat dolgozott az újjáépítésen. Erről szólt az önkénteseket bemutató film, s Szabó Szilárd Bulcsú, szintén erdélyi, kolozsvári származású építészmérnök csütörtök esti előadása, aki az elmúlt évben kapcsolódott be a szervezésbe, s a zanglai iskola építését vezeti. Az Irimiás család terve ugyanis már három szálon fut, a zanglai gyermekeknek napenergiával működő korszerű iskolát terveztek a palotaerőd s a környékbeli szent helyek, a sztúpák felújítása mellett. Az önkénteseket hallgatva, akik természetes őszinteséggel vallottak a Csoma Sándor szobájában érzett meghatódottságukról, ami széppé teszi a nehéz, emberpróbáló munkát is, biztosak lehetünk abban, hogy továbbra is lesznek követőik, s mire a Zanglába vezető új út elkészül, a látogatókat a felújított Csoma-múzeum és könyvtár fogadja majd. S a bizonyosság, hogy valahol a világ tetején is létezik egy tenyérnyi Erdély az otthonosság ígéretével.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely).