Immár nyolcvanadik alkalommal rendezik meg Magyarországon az Ünnepi Könyvhetet, mely Európa legnagyobb hagyományra visszatekintő ilyen rendezvénye. A korábbi évekhez hasonlóan idén is jelentős könyvanyaggal vesznek részt a könyvhéten az erdélyi magyar kiadók. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó főleg szépirodalmi köteteket visz a könyvhétre. Az újdonságok mellett a nyolcvan éve született marosvásárhelyi drámaíró, Székely János három színművét gyűjtötték egybe: a Protestánsok, a Caligula helytartója és a Mórok című drámákat. Bajor Andor paródiáit, szatíráit a Füstöl az acélkalapács című kötetben adták ki. Az idén hetvenéves Lászlóffy Csaba A waterlooi ganajtúró bogár című kötete közel 150 verset tartalmaz, ott lesz Egyed Emese Szabadító versek című versgyűjteménye is. Magyar Zoltán, az MTA néprajzkutató intézetének munkatársa, Szilágysági dekameron címmel egy szilágysámsoni térfás, népi elbeszéléseket tartalmazó kötetet állított össze. A csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadó Balla Zsófia, Kenéz Ferenc, Kozma Mária, Pomogáts Béla és Sarány István köteteivel lesz jelen, továbbá a Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai. Lehallgatási dosszié. 1987–1989 című kötetével, Ambrus Imre Színek és helyszínek Alfalutól Budapestig, Hegedűs Imre-János: Benedek Elek (monográfia), valamint Molnár Gusztáv Volt Európának egy különös tartománya című munkájával. A Korunk – Komp-Press Kiadó kínálatában van Kántor Lajos Hazatérő képek – Barcsaytól Vinczeffyig című könyve, a kiadó Ariadné Könyvek című sorozatának ötvenedik darabja Visky András Megváltozhat-e egy ember című könyve. A kolozsvári Koinónia Kiadó széles kínálattal érkezett a könyvhétre, a már ismert szerzőik mellett első kötetes munkatársaikat is bemutatják. Máté Angi első kötetes szerző Mamó című könyvével „berobbant az irodalmi életbe”. A szintén kolozsvári Polis Könyvkiadó könyvújdonságként közös dobozban, Gy. Szabó Béla fametszeteivel illusztrálva, két kis Reményik-kötetet ajánl: a Sóhaj a mindenségért címet viselő versválogatást és a Vércsöppek a hóban című, eddig meg nem jelent prózai alkotásokat tartalmazó könyvet. Emellett a kiadó régebbi könyvei közül is többet megtalálhatnak majd az érdeklődők, úgy mint Gaal Görgy Képes Kolozsvár című könyvét, valamint Murádin Jenő művészettörténész A kolozsvári Mátyás-szobor és alkotója, Fadrusz János című könyvének fotókkal gazdagított újrakiadását. A Benkő Levente gondozásában megjelent Az őszinteség két napja című könyv az 1956. szeptember 29–30-i kolozsvári gyűléssorozat jegyzőkönyveit tartalmazza. A könyvhéten két standon szerepel az erdélyi kínálat, az egyiken a Gokart, a Komp-Press, a Pro-Print és a Mentor állít ki, a másikon pedig a Kriterion, a Koinónia és a Polis könyvei szerepelnek. /Erdélyi kiadók a magyarországi könyvhéten. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

Wagner Péter Ybl-díjas budapesti építész, egyetemi tanár az erdélyi tájak szerelmese. Évtizedek óta tanulmányozza és örökíti meg rajzaiban a népi építészet apró remekeit. Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Galériában megnyílt kiállításán láthatók grafikái. Mostani tárlata újabb tájegység, a Szilágyság felfedezése, értékeinek bemutatása. Wagner Péter az eddigi fekete-fehér ábrázolás után pasztelljeivel jelentkezett. Szőke Anna, a Szilágy Megyei Hagyományőrző Művelődési Központ kisebbségi referense, a zilahi Művelődési Ház vezetője által összeállított művészi műsor a megnyitón nagy sikert aratott. /Németh Júlia: Budapesti művész a Szilágyságról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

„Marosvásárhely többet érdemel” feliratú táblákkal próbált tiltakozni mintegy húsz marosvásárhelyi fiatal az ellen, hogy a polgármesteri hivatal – a korábbi tiltakozások ellenére – június 24-én Lazar Ladariu újságírót tüntette ki a Marosvásárhely díszpolgára címmel. A Kultúrpalotában tartott átadásra az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Polgári Párt és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjait a nagy számban odavezényelt rendőrség nem engedte be, arra való hivatkozással, hogy nincs meghívójuk. Az RMDSZ távolmaradással tiltakozott Ladariu kitüntetése ellen, csupán Csegzi Sándor alpolgármester volt ott, aki átadta egy másik díjazott, Hunyadi László vásárhelyi szobrászművész kitüntetését. Az eseményt megelőzően, délelőtt Benedek István tanácsi frakcióvezető, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke tartott sajtótájékoztatót, amelyen felháborítónak nevezte, hogy egy olyan ember veheti át a város díszpolgári címét, „aki folyamatosan árt a román–magyar kapcsolatoknak, és aki nemcsak a magyarság, de a romániai demokrácia ellensége is”. Benedek elmondta, petíciót nyújtottak be a tanácshoz, amiben kérték, hogy Ladariutól vonják vissza a címet, de a polgármesteri hivatal nem tűzte napirendre az RMDSZ kérését. Pro Urbe-díjat érdemelt ki egyébként Szabó Béla csíkszeredai főkonzul is, aki nem volt jelen a rendezvényen, valamint Józsa Kata, a Marosvásárhely–Kecskemét Baráti Társaság elnöke. /Antal Erika: „Vásárhely többet érdemel”Díszpolgár lett Lazar Ladariu. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Erdélyben és Újvidéken is megemlékeztek a magyar dráma napjáról: Nagyváradon felidézték Madách Imre életét, Marosvásárhelyen a szeptember 20-i, vasárnap esti előadást szentelték az ünnepnek, Újvidéken pedig három ősbemutatót tartottak ebből az alkalomból. Újvidéken annak a három darabnak az ősbemutatóját tartják, amelyeket vasárnap írtak a szerzők a IX. Vajdasági Magyar Drámaíró Versenyen. A három drámaíró: Góli Kornélia, Nagy Abonyi Árpád és Szegedi Szabó Béla. E drámákat este 7 órakor kapta meg a három rendező: Antal Szilárd, Mezei Kinga és Rusznyák Gábor. Azonnal megkezdődtek a próbák a másnapi előadásra, újvidéki, szabadkai, erdélyi és békéscsabai színészek közreműködésével. A friss darabok ősbemutatóját szeptember 21-én láthatta a közönség, az Újvidéki Színházban. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a magyar dráma napja alkalmából Müller Péter–Seress Rezső Szomorú vasárnap című kamaramusicaljét új szereposztásban adta elő. Nagyváradon a Kiss Stúdió Színház emlékeztek meg a magyar dráma napjáról. Részletek hangzottak el Madách Imre Az ember tragédiája című drámájából. /A kisebbségi színházak is megünnepelték a magyar dráma napját. = Krónika (Kolozsvár), szept. 22./

Molière A mizantróp című darabjával kezdi az idei évadot a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház október 9-én. Az előadás a teátrum és a budapesti Égtájak Iroda közös produkciója, ezért a hivatalos bemutató október 19-én Budapesten, a Thália Színház nagytermében lesz. Első alkalom, hogy a határon túli színházak utaztatásával is foglalkozó művelődési iroda anyagilag is támogatja a színházat, mondta el a darab rendezője, Bocsárdi László igazgató. Az október 9-i előadáson Szabó Béla csíkszeredai főkonzul átadja Bocsárdi Lászlónak a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, amelyet kiemelkedő színházi tevékenységéért érdemelt ki. A színház rendező-igazgatója augusztus 20-a alkalmából kapta meg a kitüntetést, Sólyom László államfőtől. /Bíró Blanka: Kitüntetéssel kezdődik az évad a Tamási Áron Színházban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

Grafikai festészeti látlelet 21. századi önmagunkról – így jellemezte Székely Géza kiállítását a kolozsvári Gy. Szabó Béla Galériában Németh Júlia műkritikus. A megnyitón könyvbemutató is volt, a művészről szóló monográfiát bemutatták. Székely Géza tavaly májusban, 50. születésnapján a Barabás Miklós Galériában, egy rézkarcokból összeállított kamarakiállítással jelentkezett. /Németh Júlia: Székely Géza kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Az Ezüstgyopár-díj Arany Fokozatával tüntette ki dr. Szabó Béla főkonzult október 19-én Csíkszeredában Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke. Az Ezüstgyopár-díjat rendszerint a kiemelkedő pedagógusi életpálya elismeréseként adományozza az RMPSZ, a kitüntetés Arany Fokozatát viszont a magyar oktatást támogató személyek, intézmények kaphatják. A pedagógusszövetség ezzel az elismeréssel köszönte meg, hogy a csíkszeredai magyar főkonzul eredményesen támogatta a romániai magyar oktatás ügyét. /Kitüntették Csíkban a magyar főkonzult. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

Október 23-án avatják fel Kolozsváron a Szakáts Béla temesvári szobrászművész tervei alapján készült 1956-os emlékművet. Az emlékmű avatásán budapesti, bukaresti és kolozsvári hivatalosságok is részt vesznek. Az 1956-os emlékmű ötlete eredetileg Tibád Zoltántól, a Kolozsvár Társaság munkatársától származik. 2005-ben tizenkét erdélyi magyar szobrászművésznek küldték el a pályázati felhívást. A bírálóbizottság a Székelyföldről elszármazott, Temesváron élő Szakáts Béla munkája mellett döntött. Az ajtó jelkép, ‘56-os szimbólum: egyik oldala a börtönkapu, a másik pedig, a rajta lévő napszimbólummal, a rozettával a jóreménység, a szebb jövő jelképe. Az ‘56-os emlékmű avató ünnepsége beilleszkedik a Kolozsvár-napok programsorozatába. Október 22-én Kolozsvári barokk címmel helyi fényképészek munkáiból nyílik kiállítás, majd ünnepi hangverseny lesz a Magyar Operában. Október 24-én a Kolozsvár Társaság székhelyén Cs. Szabó Lászlóra, Kolozsvár „egyik szerelmesére” emlékeznek, beszédet mond Pomogáts Béla. A Gy. Szabó Béla Galériában megnyitják Fekete Margit képzőművészeti emlékkiállítását, este pedig Jancsó Miklós színész által összeállított műsort tekinthetnek meg az érdeklődők, ezt a Szomszédnéni Produkciós Iroda műsora követi. /Ferencz Zsolt: Kétarcú szobor a Sétatéren – emlékeztetőül. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Fekete Margit festőművész egész életét szülővárosában, Kolozsváron élte le, évtizedekig a város főterén lakott, de soha nem rendezhetett itt kiállítást, hangzott el október 24-én a főtéri Gy. Szabó Béla Galériában megnyitott kiállításon. Fekete Margit életéről és munkásságáról Tibori Szabó Zoltán újságíró beszélt. A művész alkotásainak legjava csak magángyűjteményekben maradt fenn. Az 1903. március 18-án Kolozsváron született Fekete Margit gyermekkorától festő akart lenni. Negyven évvel ezelőtt hunyt el. A most kiállított munkái főképpen önarcképei, portréi és csendéletei. /Köllő Katalin: Kiállítás egy elfeledett festőművész emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mai könyvtárának állománya a kolozsvári magyar intézmények könyvtárai közül a legnagyobb, a könyvtár három különböző épületben található. Mostani állományának gazdagsága alig közelíti meg annak a nagynevű, értékes könyvekből álló gyűjteménynek a gazdagságát, ami 1950-es felszámolása előtt jellemezte a könyvtárt. Ez a mai, megközelítőleg 80 ezer kötetet és számos kéziratos hagyatékot tartalmazó könyvtár az 1990-es újjáalakulás után jött létre, és semmit nem kapott vissza az eredeti tulajdonából. 1990-ben, az EME újjászervezésével a mai könyvtárat az akkor az egyesület birtokában levő mintegy 15 ezer kötettel indították útjára, azzal az elhatározással, hogy a továbbiakban beszereznek minden magyar nyelvű szakkönyvet és folyóiratot. A két szoba kevésnek bizonyult az egyre gyarapodó könyvállomány számára, ugyanis az Országos Széchényi Könyvtár és az Akadémiai Könyvtár folyamatosan támogatja a könyvtárat, emellett hazai és külföldi magánszemélyek és kiadók is adományoztak könyveket. 1991-ben Győrbiró István sepsiszentgyörgyi tanár és Binder Pál brassói nyugalmazott kutató–tanár letétbe helyezték kézirataikat az EME-nél, ezzel megalapozva a kézirattárat. Az EME két együttműködési megállapodást kötött 1994-ben: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel az EME könyvtárának egyetemi jegyzetekkel történő kiegészítéséről és a Magyar Országos Levéltárral a tudományos együttműködésre. Az EME könyvtára jelentős hagyatékokat kapott, Szabó T. Attila, Pataki József történetkutató, dr. Kós Károly néprajzkutató és Nagy Jenő nyelv- és néprajzkutató hagyatékát. Az utóbbi két hagyatékot az EME tartós használatra a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyezte el. A raktározási gondokat 1995-ben sikerült – ideiglenesen – megoldani a Jordáky könyvtár, a Lakatos utcai könyvtár, kézirattár és kutatóműhely megindításával, ami Jakó Zsigmond professzor, Sipos Gábor és segítőtársaik, tanítványaik munkájának köszönhető. Jelenleg az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek 3 működő könyvtára, 3 könyvtárosa és egy levéltárosa (Bogdándi Zsolt) van. Könyvtárai: Rhédey ház (Jókai utca 2.). Ide kerültek a nyelvészeti és irodalomtörténeti szakmunkák is, itt avatták fel az EME Információs Dokumentációs Központját 2007 januárjában. Jordáky könyvtár: 1995 óta működik, Jordáky Lajos hagyatéka mellett itt van Gobbi Hilda kb. 24 000 kötetes színházi könyvtára, amelyet 1991-ben kapott meg az EME. Lőrinczi ház (Lakatos utca): kézirattári részleg Szabó T. Attila, Nagy Jenő, Brüll Emánuel, Gy. Szabó Béla, Kelemen Lajos, Kós Károly, Nagy Jenő, Vetró Artúr, Bözödi György, Imreh István, Jordáky Lajos és mások hagyatékai, középkori oklevelek fényképei, kézikönyvtár több mint tízezer kötettel. Az Elektronikus Információ Szolgáltatáshoz Kolozsváron diákok csak az EME könyvtárában férhetnek hozzá szabadon. Az EME könyvtárai jelentős részét katalogizálták, bevezették az Erdélyi Közös Katalógusba (http://ekka.progress.ro). /Papp Kinga, könyvtáros: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jelenlegi könyvtárai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Gy. Szabó Béla erdélyi magyar grafikus, festő hagyatékából harminc alkotással gazdagodott a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtára. Az 1985-ben elhunyt művész hagyatékának gondozója, Ferenczy Miklós kolozsvári református esperes adományozta ezeket a képtárnak. /Lázár Emese: Gy. Szabó Béla harminc munkájával gazdagodott az udvarhelyi képtár. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 23./

Deleanu Márta, Labancz Lóránt, Nagy Annamária és Suba László tordai képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás november 28-án Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Galériában. A 20. századi modern szobrászat kimagasló alakja, Etienne Hajdu Hajdú Istvánként Tordáról indult világhódító útjára, vagy az 1929. november 25-én született kétszeres Munkácsy- és Kossuth-díjas grafikus-festő Gross Arnold, akinek látomásos, meseszerű művészi világa szerzett elismerést alkotójának. A mostani kiállítók közül Suba László művészetszervezői képessége számos jeles művészt vonzott kiállítóként is a városba. A tordaiak kolozsvári szereplése immár évek óta eseményszámba megy a városban. Deleanu Márta festői-grafikai képeivel, Nagy Annamária, üvegbe fogalmazott vallomásával, Labancz Lóránt dekoratív faliszőnyegével van jelen. Suba László nem egy köztéri szobra díszíti szülőfaluja, Makfalva és művészi kiteljesedésének városa, Torda tereit, most újabb alkotásait hozta el. /Németh Júlia: Tordai képzőművészek kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

Tisztul a láthatár
Nem vagyunk méltók génjeinkhez
Dr. Czeizel Endre orvosgenetikus, egyetemi tanár előadásával és a díjkiosztással ért véget szombaton délután az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem diákjainak tudományos szessziója, a XVII. TDK. A Kultúrpalota nagytermében népes közönség hallgatta végig a magyarság genetikai gyökereiről szóló előadást, amelyről a vendégprofesszor könyvet is írt.
Bár nyelvileg a magyarság a finnugor népekkel rokon, az utóbbi ötven év orvosgenetikai kutatásai azt igazolták, hogy genetikai szempontból harmonikusan illeszkedik az európai népek családjába. A jelenkori magyar népesség ősei döntő módon az utolsó jégkorszak előtt is Európában éltek, és nem rokonok a nagy keleti rasszal. Mivel a Kárpát-medence egy nagy olvasztótégelynek számított, a magyarok genetikai szempontból Európa legkevertebb népei közé tartoznak, ami jó tulajdonság, hisz az életerőt növeli. A genetikai adatok szerint a jelenkori magyarság a szlávokkal, a bajorokkal és az osztrákokkal áll a legközelebbi rokonságban, a magyarságon belüli népesség-genetikai kutatások a székelyek őseinek iráni, a hozzájuk legközelebbi rokonságban levő jászok őseinek perzsa eredetét igazolták.
A genetikai kevertség miatt nincsenek jellegzetes magyar genetikai betegségek, s génállományunk nincs kapcsolatban a mai magyar lakosság siralmas egészségi állapotával. Nem vagyunk méltók a génjeinkhez – hangzott el Czeizel professzor előadásában, aki feltette a kérdést, hogy ki a magyar, mi a magyar? Mivel ez nem genetikai tulajdonság, valójában a szülőföld, az anyanyelv dönti el és elsősorban vállalás kérdése. A haza teszi naggyá az embert, és a géniuszok, a lángelmék teszik, tehetik naggyá a hazát. Mivel a magyarság rosszul bánt a géniuszaival, manapság az a kérdés, hogy érdemes-e magyarnak lenni, érdemes-e külföldről visszatérni. Az átkon, hogy a magyar a magyarnak ellensége, változtatni kellene, és össze kellene fogni annak érdekében, hogy a mai nemzet bebizonyítsa, érdemes magyarnak lenni – zárta előadását Czeizel professzor, aki vastapsot kapott.
Az idei Tudományos Diákköri Konferencián elhangzott 229 dolgozat, amelyből 109 szerzője magyarországi egyetemi hallgató volt, azt bizonyította, hogy a korábbi évekhez képest tisztulni látszik a láthatár, s hogy érdemes részt venni a TDK-n – hangzott el dr. Szabó Béla egyetemi tanár, az ÁOK dékánhelyettesének értékelő beszédében, aki sikeresnek nevezte az idei rendezvényt, amelyen 11 magyarországi meghívott előadó vett részt.
A szervezők nevében Farkas Hunor, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnöke köszönte meg a segítséget, aki várja a megfelelő utód jelentkezését az MMDSZ élére. Nagyon jó volt az idei TDK hangulata, emelte ki dr. Kun Imre professzor, dr. Benedek Imre egyetemi tanár pedig 1.000 eurót ígért a jövő évi konferencia legjobb kardiológiai dolgozatát megíró diáknak. A különböző szekciókban sorra díjazták a legjobb tudományos dolgozatok szerzőit, a magyarországi résztvevők különdíjat kaptak.
A marosvásárhelyiek budapesti Baráti Társasága által működtetett Bolyai Alapítvány által meghirdetett pályázat nyerteseinek dr. Soós Pál ortopéd- traumatológus főorvos adta át a 100.000 illetve 80.000 forintot tartalmazó borítékot a MOGYE két és a Sapientia EMTE egy tanársegédének, illetve három orvostanhallgatónak, egy mesterképzős színésznek és egy informatika szakos diáknak, aki a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karán tanul. A Stúdium Alapítvánnyal közösen lebonyolított pályázat finanszírozása a baráti társaság tagjainak adószázalékából és önzetlen támogatásából lehetséges – mondotta kérdésünkre Soós főorvos.
A záróünnepség végén Bauer Orsolya, Hlavathy Katalin, Kedves Ignác és Szövérfi Zsolt orvostanhallgatók, a XVII. TDK szervezői köszöntek el a közönségtől.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Magyarországi segélyszállítmány érkezett Gyimesközéplokra
A megkezdett árvízvédelmi, partvédelmi munkálatok folytatásának szükségessége, az összefogás igénye volt a vezérmotívuma annak a megbeszélésnek, amelyet július 9-én, pénteken folytatott Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke Pál Sándorral, a Magyar Református Szeretetszolgálat elnökével, dr. Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzullal és a két Hargita megyei gyimesi község elöljáróival Gyimesközéplokon.
Gyimesközéplokon 3 km községi utat, Bükkhavaspatakán 6 hidat és 2 km megyei utat, Farkaspallón 3 km községi utat tett tönkre az árvíz, Felsőlokon 6 km községi utat és egy hidat tettek járhatatlanná a többrendbeli áradások – hangzott el a megbeszélésen. Ezenkívül 3 lakóház vált lakhatatlanná, további húszban pedig jelentős károk keletkeztek.
Pál Sándor, a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumának elnöke hangsúlyozta, hogy szervezetük mindenhol segít, ahol szükség van rá, s noha Magyarországot is súlyosan érintették az áradások, kötelességüknek érezték, hogy segítsenek az erdélyi bajbajutottakon, mint ahogy az erdélyiek is segítettek a magyarországi árvíz sújtotta települések lakóin.
„Ebből a segítségből viszonozunk most valamennyit” – mondta a szeretetszolgálat vezetője, megjegyezve, hogy a jelenlegi segélyszállítmány, a helyiek igényének eleget téve, mentéshez szükséges gumicsizmát és esőköpenyt tartalmaz. Ugyanakkor a látogatás alkalmával felmérik a további igényeket, hogy a szükségleteknek megfelelően állítsák majd össze a következő segélyszállítmányt.
„A megyében sok helyen pusztítottak az árvizek” – jegyezte meg Borboly Csaba, hangsúlyozva, hogy a károk ott voltak a legalacsonyabbak, ahol partvédelmi, árvízvédelmi munkálatokat végeztek az elmúlt időszakban. Mint mondta, ebből az a tanulság, hogy folytatni kell ezeket a munkálatokat annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a további áradások kockázatát.
A megyei önkormányzat vezetője ugyanakkor megígérte, hogy az általa vezetett intézmény kiveszi részét az utak, hidak helyreállítási munkálataiból, minden lehetséges eszközzel a bajbajutottak segítségére lesz.
Dr. Szabó Béla főkonzul kiemelte a megyei önkormányzat és a többi Hargita megyei hatóság gyors közbenjárását a nemrégiben Háromkúton rekedt magyarországi turisták biztonságba helyezése és hazaszállítása érdekében.
A megbeszélésen, valamint a segélyek átadásán részt vett Zólya Zoltán, a megyei tanács közigazgatási osztályának, illetve árvízvédelmi munkacsoportjának vezetője, Rácz Árpád megyei tanácsos, valamint Mihók Péter és Timár Zsombor középloki, illetve felsőloki polgármester. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a nehézségben mutatkozik meg az összefogás ereje, ugyanakkor nehezményezték, hogy még vészhelyzetben is akadnak akadékoskodók, gáncsoskodók. erdon.ro

„Két perc alatt béjött a tenger a házba”
Felhőszakadás okozott özönvízszerű áradást szombaton este Udvarhelyszéken. Több mint tíz települést árasztott el a hegyekből lezúduló víztömeg és a megáradt Nagy-Homoród, a tegnap délutáni legfrissebb információink szerint 600 fölötti az érintett porták száma, és több száz hektárnyi az elöntött mezőgazdasági területeké. Több mint húsz település maradt villanyáram nélkül.
Ócfalva, Felsőboldogfalva, Patakfalva, Sándorfalva, Árvátfalva, Lókod, Telekfalva, Homoródszentmárton, Homoródszentpál, Recsenyéd, Városfalva: települések, amelyeket nem kíméltek az égiek. Szombaton a késő délutáni órákban bekövetkezett felhőszakadást követően a Felsőboldogfalvára és a hozzá tartozó falvakra a domboldalakról elemi erővel zúdult le az útjából mindent elsodró vízáradat.
„Földindulás volt itt” – emlékszik vissza Sándor József, Felsőboldogfalva polgármestere, aki szerint a településeket egy óra alatt elárasztó víz a 2005-ös árhoz mérhető rombolást végzett. Felsőboldogfalván 101, Ócfalván 31, Patakfalván 28, Telekfalván 23, Árvátfalván és Sándorfalván 1-1 háztartást tett tönkre az áradás – sorolja a szomorú statisztikát az elöljáró, majd hozzáteszi, a mentést már az éjszakai órákban elkezdték – a lakókkal közösen jelenleg is dolgoznak a tűzoltók és az önkéntesek, de „ezt a hatalmas kárt kézi erővel nem lehet helyrehozni”.
A ’70-es árvíz leányálom volt
Rosszabbul jártak a Homoródszentmárton községhez tartozó falvak. A rájuk szakadó áradatot az este tíz órakor medréből kilépő Nagy-Homoród tetőzte. Homoródszentmárton irányába tegnap délelőtt ugyan lehetett már közlekedni, az úttesten felgyülemlett törmelék, az elmosott kertek, a felgyűrt aszfalt és a vízátfolyások lehangoló látványa azonban megerősítette a romokat takarító emberek állítását: a ’70-es árvíz ehhez képest leányálom volt.
„Hatvanesztendős vagyok, de én ilyet még életemben nem láttam, pedig idevaló vagyok. Valósággal hömpölygött a derékig érő víz” – meséli Homoródszentmártonban Ilonka Margit, aki előbb a mély és több helyen beszakadt patak martját, majd a víz mosta és iszaptól bűzlő ősház portáját mutatja – itt éppen a pincébe befolyt vizet igyekeznek kiszivattyúzni a segítőkész szomszédok. Harangszó, a nyári melegben gőzölgő iszapos víz és hordalék orrfacsaró szaga, a pincékből a vizet szivattyúzó pumpák zúgása, letarolt kertek, a régi csűrre alig emlékeztető romhalmaz, a menthetőt még menteni próbáló lakosok – ez a látvány fogad Homoródszentpálon.
A negyven éve Galacon élő, idős édesanyjához látogatóba hazaérkezett Apostoli Erzsébet szülőházának udvarát és a csűrt, valamint a kertet elmosta az ár, csupán a ház előtti villanyoszlopon a gólyafészek maradt sértetlenül. „Azt hittem, hogy itt van a világ vége, a végén már csak vetettem a keresztet és fohászkodtam a Jóistenhez, hogy mentsen meg minket” – meséli a még mindig a történések hatása alatt álló asszony. „Eddig soha nem hallott hangon vonyítottak a kutyák, bőgtek a tehenek és rikácsoltak a tyúkok, aztán jött a víz. Én ilyen rettenetes, pokoli dübörgést soha nem hallottam még… Két perc alatt béjött a tenger a házba, a csűr ajtaját hátravetette, és ami benne volt, a szekeret, a gabonát, építőanyagot, mindent, de mindent elvitt. A lovat és a borjút kimentettük, de a tyúkok mind odavesztek. Villany sem volt, koromsötétben tapogatóztunk” – meséli, hozzátéve, az mentette meg az életüket, hogy a kert mellett folyó Nagy-Homoród csak később áradt meg.
A traktort, mint pelyhet sodorta el
A 18-as házszám alatt lakó nyolcvanesztendős Bató Zsuzsánna néni és lánya, Bak Katalin utolsó percben menekült meg a több méter magasan hömpölygő víz elől, de a pincelakásban, Zsuzsánna néni egykori varróműhelyében minden odaveszett. „Azt mondják meg, hogy mikor lesz villany, hogy haladni is tudjunk?” – ezzel a kérdéssel fogadnak a homokzsákokkal elbarikádozott házaik előtt ügyködő városfalviak, akiknek házait idén harmadik alkalommal árasztotta el a víz. „Valójában négyszer jött már reánk a víz” – magyarázza Sarka Dénes városfalvi tanácsos, aki szerint a szombati áradás 70–100 épületet érintett és 200 hektár körüli mezőgazdasági területet árasztott el. A víz erejéről annyit: a Templom utca 132-es házszám alatt lakó Szabó Béla portája előtt álló traktort tulajdonosa szerint úgy sodorta el a víz több mint negyven métert, „mint egy pillét”.
„Ez a nyár, úgy látszik, már csak ilyen. Egyik felén befejezzük, a másik felén kezdjük elölről” – állapítja meg az éppen a faluban terepszemléző Sófalvi László, a megyei tanács alelnöke. Mint hozzáteszi, a károk mértéke egyelőre ismeretlen, a településeken a kárelhárítás az éjszaka folyamán már elkezdődött, így remélhetően – ha nem jön újabb égszakadás – hamarosan újra helyreáll a rend.
Nem okozott a 2005-ös árvízhez hasonló tragédiát, de kilépett a medréből, és Malomfalván 20, Farkaslakán negyven ház pincéjét árasztotta el a Fehér-Nyikó. Az éppen Magyarországon tartózkodó Albert Mátyás polgármester telefonon adott hangot a katasztrófavédelemmel kapcsolatos felháborodásának. „Ne küldjön nekünk SMS-t, se levelet az ISU (a katasztrófavédelem – szerk. megj.) akkor, amikor a fejünk felett már ott a baj. Az utolsó percben indulnak meg mindig. A veszélyt mi is jól látjuk, érezzük is, nem szóbeli ígérgetés, felelősségre vonás és fenyegetés kell, hanem a patakok medrének rendbetételéhez megfelelő gépek, üzemanyag és emberek, akiket mozgósítani tud a hivatal” – mondja Albert, aki szerint baj esetén az önkormányzatok és a polgármesterek keze az anyagi és a humán erőforrás hiányában meg van kötve.
Lázár Emese. Hargita Népe (Csíkszereda)

Új fészekbe költözik a Phoenix Könyvesbolt
Legkésőbb augusztus 16-án, hétfőn, már új székhelyén, a Főtér 23. szám alatti udvarra nyíló földszintes felújított ingatlanban várja vásárlóit Kolozsváron a Phoenix Könyvesbolt. A részleteket a költözködés közepette tudtuk meg Magyari Eszter üzletvezetőtől.
A régi, Szentegyház utca 10. szám alatti bérelt helyiség anyagi és biztonsági szempontok miatt már nem felelt meg lehetőségeiknek, követelményeiknek. Ezért is nagyon hálásak a Kolozsvári Református Egyházközségek Vagyonközösségének a helyfelajánlásért. Itt négy teremben a réginél közel kétszer nagyobb területhez jutnak, szerződésük öt évre szól, két évig a bér nagysága nem változik. A Phoenix könyvüzlet árukínálata a megszokott, hétfőtől kazettákat és DVD-ket is árusítanak. Külön előny, hogy ezután könyvbemutatóikat a tőlük néhány méterre található Gy. Szabó Béla Galériában rendezhetik meg. Órarendjük sem módosul: hétfőtől péntekig 9–19, szombaton 9–13.
Magyari Eszter még elárulta, hogy ez lett pályafutásának kilencedik, a Phoenix boltnak pedig az ötödik „állomása”. A szomszédságukban még három hivatal talál otthonra a felújított épületben. A Phoenix könyvüzlet hálás a Református Szeretetszolgálatnak a költözés során emberi munkával és gépkocsikölcsönzéssel nyújtott segítségért. A bolt változatlanul kötelességének tartja tevékenységével anyanyelvünket, megmaradásunkat szolgálni.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Szabó Béla: Teljesítettük küldetésünket
Hazahívta a magyar külügyi tárca a csíkszeredai főkonzult, Szabó Bélát, aki hétfőn este fogadáson búcsúzott el a Hargita megyei önkormányzat elöljáróitól. A diplomata 2006-ban érkezett Csíkszeredába, amikor a megyeszékhelyen megnyitotta kapuit a Magyar Köztársaság külképviselete. Szabó Béla egyébként először 1987 és 1992 között teljesített szolgálatot Romániában, akkor Magyarország bukaresti nagykövetségén dolgozott, majd 1996–2001 között az akkori magyar nagykövet helyetteseként teljesített szolgálatot. Később a Határon Túli Magyarok Hivatalának alelnöke, majd megbízott elnöke 2006-ig. A Krónika többek közt a konzulátus tevékenységének eddigi eredményeiről, valamint a Székelyföldön szerzett tapasztalatairól kérdezte a diplomatát.
Több mint négy és fél éve teljesít szolgálatot Csíkszeredában. Menynyire töltötte be küldetését az új konzulátus?
– A négy év nyolc hónap nem egyforma körülmények között telt el és minden időszaknak megvoltak a kihívásai. Az viszont egyértelműen kijelenthető, hogy erre a konzulátusra szükség volt és teljesítette, teljesíti azt a küldetést, amiért a magyar állam létrehozta. Sok embernek segítettünk a munkavállalási vízum megszerzésében, nem kellett kilométereket utazniuk. Ugyanakkor segítettünk a bajbajutott magyar állampolgároknak is, akik itt tartózkodnak, s közben lejárt az útlevelük, illetve támogatást nyújtottunk a különféle intézményekkel való kapcsolatfelvételben. Az sem utolsó szempont, hogy a konzulátus épületében szavazni lehetett a nemrég lezajlott országgyűlési választások alkalmával.
Milyen folyamatban lévő programok vannak, amelyeket majd folytatnia kell az utódjának?
A legfontosabb a magyar Országgyűlés által augusztus 20-án elfogadott állampolgársági törvénymódosítás alkalmazására való felkészülés. Ez komoly munka lesz, amire a felkészülést már elkezdte Magyarország, valószínűleg növelni kell a konzulátuson dolgozók létszámát is, hiszen fokozott igénybevételre lehet számítani.
Becsléseik szerint mennyien fogják első körben igényelni a magyar állampolgárságot?
Véleményem szerint országos viszonylatban legalább háromszázezren, a csíkszeredai konzulátuson hozzávetőleg százezren fogják kérni a magyar állampolgárságot. A magyar állam mindent megtesz annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen az ügyintézés, ám ettől függetlenül már most kérem az emberek türelmét és megértését: időre lesz szükség ekkora tömeg kiszolgálásához.
Lehet-e már tudni, ki lesz az utódja?
Ezt soha nem lehet előre tudni, távozásom után egy-két hónapnak el kell telnie, míg eldöntik, ki legyen az utódom. De addig is a konzuli teendőket Balogh György konzul fogja ellátni.
Milyen élményekkel búcsúzik a Székelyföldtől?
Elmondhatom, hogy az elmúlt négy és fél év élményekben gazdag időszak volt. Jóleső érzés volt érezni az emberek szeretetét. Az utóbbi napokban, mióta híre ment, hogy hazamegyek, ismeretlen emberek állítanak meg Csíkszereda utcáin, hogy elköszönjenek tőlem. Ez a sugárzó szeretet pedig akkora érték, amiért érdemes lesz ide még visszatérni magánemberként is.
Jánossy Alíz. Krónika (Kolozsvár)

Utunk-széli szobrok – kiállítás
A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum tisztelettel meghív minden érdeklődőt a Benczédi Sándor munkáit bemutató Utunk-széli szobrok című kiállítás megnyitójára.
A Haáz Rezső Múzeum és a Csíki Székely Múzeum közös rendezésében létrejött tárlat tisztelgés Benczédi Sándor (Tarcsafalva, 1912. szeptember 6. – Kolozsvár, 1998. január 3.) munkássága előtt.
A szobrász által megalkotott híres arcmássorozatból – amely a romániai magyar értelmiségnek állított emléket az 1970-es évek elején, és reprójukat az UTUNK folyóiratban mutatták be – a következő személyek arcmásai kerülnek kiállításra: Árkosi István grafikus, Banner Zoltán művészettörténész, Bene József festő, Benkő Samu történész, Bodor Ádám író, Bodor Pál közíró, Bözödi György író, Bretter György filozófus, Cseh Gusztáv grafikus, Farkas Árpád költő, Földes László esztéta, közíró, Fülöp Antal Andor festő, Gergely István szobrász, Gy. Szabó Béla grafikus, Incze János Dés festő, Jagamas János folklorista, K. Jakab Antal kritikus, Kányádi Sándor költő, Kós András szobrász, Kós Károly építész, író, Láng Gusztáv publicista, László Gyula régész, Lohinszki Lóránd színész, Murádin Jenő művészettörténész, közíró, Nagy Imre festő, Páll Lajos festő, költő, Páskándi Géza író, Sütő András író, Szervátiusz Jenő szobrász, Szilágyi Domokos költő, Szilágyi István író, Tamás Gáspár Miklós közíró, Vetró Artúr szobrász.
A kiállítást Veres Péter nyitja meg a Haáz Rezső Múzeum Képtárában február 10-én (csütörtökön), 17 órakor. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Zsigmond Barna az új csíki főkonzul
Félhivatalosan” már ismert az új csíkszeredai magyar főkonzul neve: a tavaly, mandátuma lejártával távozó Szabó Béla helyére hamarosan Zsigmond Barna Pál (képünkön) érkezik. Az új főkonzul már ebben a minőségében vett részt a hétvégén Bukarestben megtartott üzleti konferencián; információink szerint Zsigmondot a román fővárosban, a külügyminisztériumban is fogadták.
A jogász végzettségű Zsigmond Barna Pál 1972-ben született Marosvásárhelyen, a Magyar Kisebbség folyóirat alapítója, korábban a kolozsvári Krónika napilap kiadójának igazgatótanácsi tagja és az Újpesti TE jégkorong-szakosztályának elnöke volt.
Új Magyar Szó (Bukarest),

EME-orvoskongresszus Szatmárnémetiben
A magyarországi és marosvásárhelyi orvostanárok csütörtöki továbbképző előadásai után a Szatmárnémeti Északi Színházban tartották az ünnepélyes megnyitót. A helyi szervezőbizottság elnöke, Vass Zoltán főorvos köszöntőjét követően Cseke Attila egészségügyi miniszter beszélt az egészségügy aktuális kérdéseiről. Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Süveges Ildikó professzor, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke, Balla Árpád, a Pápai Páriz Ferenc Alapítvány elnöke, valamint Egyed Zsigmond Imre, az EME szakosztályi elnöke köszöntötte az ülésszak résztvevőit, majd átadták a kitüntetéseket. Lencsés György-díjban Kun Imre Zoltán nyugalmazott endokrinológus professzor részesült. A Pápai Páriz Ferenc Alapítvány Egyed Zsigmond Imre és Szabó Béla orvosprofesszorokat részesítette elismerésben, továbbá a kezdő kutatók sorából Mezei Tibor László fiatal patológust. Itt jelentették be, hogy a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyéresi Árpád gyógyszerész egyetemi tanárt, nyugalmazását követően beválasztotta az egyesület szenátusába. A nagykárolyi Collegium Régizene Együttes műsora zárta az ünnepséget, majd a közeli étteremben nyitófogadást rendeztek.
Pénteken délelőtt a színházteremben négy plenáris előadást tartottak. Délután és másnap délelőtt a Református Gimnázium tantermeiben zajlottak a szekció-előadások. A 15 szekcióban 130 dolgozatot és 18 posztert mutattak be. A legtöbb előadó Marosvásárhelyről érkezett, 46-on Magyarországról jöttek, a fővárosin kívül valamennyi ottani egyetemi központ képviseltette magát. Kolozsvárról mindössze hárman jelentkeztek előadással: Gaal Viola (onkológia), Gaal György (orvostörténet), Tuka László (gyógyszerészettörténet). Szombaton reggel a székesegyházban ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd a római katolikus püspök palotájában fogadta a résztvevőket. Délben a záróülésen Egyed Zsigmond Imre értékelte az ülésszakot: ezúttal 358-an vettek részt, köztük 240 orvos. A választmány döntése értelmében a jövő évi kongresszust Marosvásárhelyen rendezik.
A délutáni autóbuszos kirándulásra száznál többen iratkoztak fel. Kaplonyban a Károlyi család kriptáját, Érmindszenten az Ady-, Sződemeteren a Kölcsey-szülőházat és múzeumot tekintették meg, a záró vacsorára Tasnádon került sor.
GAAL GYÖRGY
Szabadság (Kolozsvár)

Orvos- és gyógyszerész-tudomány magyar nyelven
A több mint 150 évvel ezelőtt, 1859-ben, gróf Mikó Imre kezdeményezésére és támogatása által megalapított Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) keretében 1906-ban vált önállóvá az Orvostudományi Szakosztály (O.SZ), amely 1990 után bontakoztathatta ki széles körű tevékenységét. Taglétszáma nagymértékben kibővült, jelenleg 1250-en vannak az aktív tagok. Mivel a gyógyszerészeket is soraiba fogadta, az utóbbi években felvette az Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztály (OGYSZ) nevet.
A minden évben más városban megrendezett tudományos konferenciák nemzetközi rendezvényekké nőtték ki magukat, így az orvos- és gyógyszerész-továbbképzők nagy érdeklődésnek örvendenek. Az egyesület szakmai folyóiratát, az Orvostudományi Értesítőt (amely 1976 óta jelenik meg), sikerült akkreditált folyóirattá minősíttetni, a szakosztály pedig az Országos Orvoskollégium által is elismert orvostovábbképzés szervező egységévé vált.
Az idén az EME az OGYSZ XXI. tudományos ülésszakát Szatmárnémetiben rendezte meg. Erdélyben, a magyar orvosoknak és gyógyszerészeknek a legjelesebb eseménysorozata a Keresztény Orvosok Szövetségének éves közgyűlésével kezdődött, ahol újra bebizonyosodott, hogy “a huszonegyedik században is érdemes követni a keresztény szellemiséget, hiszen ez egyaránt jó a betegnek és az orvosnak is.”
Az Északi Színház nagytermében tartott ünnepélyes megnyitón Cseke Attila egészségügyi miniszter reálisan és meglehetősen borúlátóan ismertette a hazai egészségügy aktuális problémáit, kiemelten foglalkozott az orvosok elvándorlásával, valamint azzal a ténnyel, hogy sok beteg a külföldi kórházakban keresi a gyógyulást.A tanácskozásoknak és előadásoknak az Északi Színház, a Református Gimnázium és az Astoria Szálló gyűlésterme adott otthont, és 358 résztvevővel (45 határon túli), 11 szekcióban 138 dolgozatot mutattak be, a gyógyszertani, belgyógyászati, sebészeti, endokrinológiai, fogorvosi, patológiai, onkológiai, hematológiai, közegészségtani, gyermekgyógyászati, nőgyógyászati, infektológiai, ortopédiai és ideggyógyászati témakörökben.
Hagyományos módon a konferencián díjak átadására is sor került, a Lencsés György tudományos díjat idén dr. Kun Imre endokrinológus professzornak adományozták, a “Pápai Páriz Ferenc Alapítvány” díját dr. Egyed Zsigmond és dr. Szabó Béla professzoroknak, valamint dr. Mezei Tibor patológus tanársegédnek ítélték oda. A szatmári róm. kat. püspöki székesegyházban tartott ökumenikus istentiszteleten igét hirdetett Ft. Schönberger Jenő megyés püspök és Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese.
A komoly, tudományos programmal eltöltött napok és a záróülés után egy rendkívül tartalmas kirándulásnak örülhettek a résztvevők. Adyfalván meglátogattuk a nagy költő szülő- és emlékházát, Kaplonyban a Kákolyi-kriptát, majd Sződemeteren Kölcsey Ferenc szülőházát.
Az idei konferencia is bizonyította, hogy egyesületünknek a szakmai tevékenységen túlmenően, fontos szerepe van a magyar orvosi és gyógyszerészeti közösség formálásában, az együvé tartozás érzésének fenntartásában, amely fontos eleme lehet megmaradásunknak.
Dr. Vajda Sándor főorvos 
Nyugati Jelen (Arad)

Önálló magyar tagozat: közeledünk vagy távolodunk?
Az elmúlt időben a magyar közvélemény méltán sokat foglalkozik a marosvásárhelyi orvosképzés ügyével, azon aggodalmát fogalmazva meg, miszerint az új tanügyi törvény nyújtotta lehetőségek ellenére mégsincs előrelépés a magyar nyelvű oktatás terén. A hiteles tájékoztatás és véleményformálás jegyében kötelességemnek érzem az alábbiak közlését, tisztázását.
Az 1989-es változásokat követő euforikus hangulat előrevetítette azt a jogos kisebbségi elvárást, miszerint az 1962-ben pártrendeletre kétnyelvűvé vált Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen valóban kialakuljon és önállóvá váljon a magyar tagozat. Az 1990 februári-márciusi sikertelen tárgyalásokat és ülősztrájkot követő marosvásárhelyi pogrom ezen törekvést befagyasztotta, kialakított egy ránk kényszerített status quot. A csalódás hatalmas méreteket öltött, az elvándorlás az orvostanhallgatók és fiatal orvosok körében is fokozódott.
Egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán elérkezettnek tűnjön az idő a magyar tagozat létrehozása igényének az újabb felvetésére. Az 1999 júliusában elfogadott tanügyi törvény ugyanis lehetőséget nyújtott önálló karok, kollégiumok létrehozására, valamint magánegyetemek alapítására a kisebbségek nyelvén. És miközben a Babes-Bolyai Tudományegyetemen megerősödött a magyar nyelvű oktatás, és elkezdődött a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítása, az orvosin nem történt előrelépés. A politikusok hallgattak, mintha mostohagyermeküknek tekintették volna a marosvásárhelyi orvosegyetemet, miközben a magyar oktatók többsége által 1999. november 19-én beterjesztett beadványt nem tűzte napirendjére az egyetemi szenátus. Alulírott a 2000. január 12-i szenátusi gyűlésen a beadvány sorsáról érdeklődött, mire az akkori rektor (tisztsége több mint tíz évvel túlélte a diktatúra bukását, talán egyedüliként Romániában) ingerült válaszában viccnek minősítette az egészet, majd következett a fejmosás.
Akkori beadványunk így kezdődött: "Románia parlamentje, elfogadván az új tanügyi törvényt, a létező felsőoktatási intézményekben lehetővé tette a csoportok, tagozatok, karok és kollégiumok létrehozásának lehetőségét a kisebbségek nyelvén...."
Abszolút semmilyen előrelépés sem történt. Hacsak annyi nem, hogy kétezerben választásokra került sor az egyetemen, új rektor és új román és magyar rektorhelyettes került a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem élére.
Néhány évvel később végre megszólaltak az RMDSZ-politikusok is. A PSD és az RMDSZ közötti 2003-as megállapodás értelmében megjelent az 1432. számú kormányhatározat, amely a 2004/2005-ös tanévtől külön beiskolázási számokat határozott meg a marosvásárhelyi orvosegyetem magyar hallgatói számára. A politikum mindezt sikeres áttörésnek tekintette, a valóságban azonban félmegoldás. Csak két negatív következményt említenék: 1. Mivel az adott keretszámban az utolsó magyar hallgató általában nagyobb médiával jutott be, az évek során több százra tehető azon hallgatók aránya, akiket a sikeresnek vélt kormányhatározat tandíjas helyekre "száműzött". 2. Mivel a nehézkes és pontatlan szövegezésű kormányhatározat (talán akarattal) nem tesz külön említést tandíjmentes és tandíjas helyekről, ezért az egyetem vezetősége aközött lavírozhat, hogy a tandíjas helyeket vagy fele- fele arányban osztja szét a román és magyar diákok között, vagy a törvényre hivatkozva a média csökkenő sorrendjében. Ez történt az idei felvételin, és ennek "köszönhető", hogy több tucat magyar diák elesett a tandíjas továbbtanulás lehetőségétől.
Alulírott a beiskolázási számok kérdését, a marosvásárhelyi orvosegyetem helyzetét, a bizonytalan jövőképet, saját hibáinkat részletesen kielemezte "A beiskolázási számoktól az önálló magyar tagozatig" című írásában (Krónika, 2004. március 5-7).
De mi történt azóta, főleg az elmúlt hónapokban, hetekben, napokban?
Az évek teltek, a magyar oktatás néhány írott rendelkezés és számos kompromisszum alapján fennállt, és a többnyire behatárolt keretek között működött tovább. A magyar oktatók alacsony aránya megmaradt, az újonnan létrehozott szakok zöme (kivétel az általános egészségügyi asszisztensképzés és a bábaképzés) csak román nyelven indult és zajlik manapság is. Miközben a felsőoktatás átreformálására, a minőség követésére, az oktatók előléptetésére, az egyetem akkreditálására számos rendelkezés, határozat jelent meg. No, és 2008-tól beindult az angol nyelvű orvosképzés.
Eredmények? Hirtelen néhányat tallózok: apró kompromisszumokkal kicsikart behatárolt magyar oktatói helyek, a MOGYE vezetése által is támogatott Tudományos Diákköri Konferencia, egyre javuló kapcsolatok magyarországi orvosegyetemekkel, vendégtanár professzorok meghívásának rendszeresítése, korszerűbb könyvtár, a nemrég tatarozott egyetem parkjának fokozódó szépsége és a többi.
Kudarcok? A javuló lehetőségek ellenére a diákok érdeklődése változó, a minőségi és felszabadult oktatás gyakorta még várat magára, az elvándorlás csökkent ugyan, de még mindig jelentős (lásd: Ábrám Zoltán: Az erdélyi magyar orvosmigráció újabb hullámai, Korunk, 2011. április), a méltánytalanul alacsony fizetések és a korlátozott lehetőségek miatt nehéz oktatói pályára állítani a tehetséges végzetteket, az egyetemünkön tanuló magyarországi diákoknak a mai napig románul kell államvizsgázniuk stb., stb. Továbbá: a MOGYE szenátusa tehetetlenségénél fogva ma is leginkább szavazógépezet, mint értelmes vitafórum helyszíne.
Sikerek és kudarcok együttes eredménye, hogy a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ma egy olyan szekérhez hasonlítható, amelyet egyre több ló egyre több irányba húz, miközben az alig-alig halad előre, néhol akár téves irány felé veszi útját.
Az idén januárban megjelent legújabb tanügyi törvény a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet multikulturális egyetemként határozza meg, és nemcsak lehetőséget ad a magyar (kisebbségi nyelvű) oktatás kifejlesztésére önálló tanulmányi vonal vagy tagozat létrehozása által, hanem azt elő is írja (135. cikkely). Az egyetemi autonómia nyilván az alkotmányban garantált jog marad, ám az egyetemi szenátusnak a döntéseit a törvény szellemében kell meghoznia (123. cikkely).
A tanügyi törvény hatályba lépését követően a MOGYE vezetőiből, szenátusi tagjaiból külön román és külön magyar munkacsoport alakult meg, amelyek az egyetemi charta (belső működési szabályzat) új formáján dolgoztak. Előbbit a román rektorhelyettes, utóbbit prof. dr. Szabó Béla dékánhelyettes irányított, és jelentős szerepet vállalt benne dr. Szilágyi Tibor professzor. A megbeszélések és egyeztetések beindulásáról és menetéről a magyar oktatók két alkalommal értesülhettek, amikor a dékánhelyettes összehívta őket. Bár a szenátus időközben megtartott gyűlésein a kérdés nem került még említésre sem, a kompromisszum körvonalazódni látszott, az új szervezeti felépítésben létrehozandó különálló román és magyar főtanszékek (departament) létrehozásában már-már senki sem kételkedett, amikor június elején a MOGYE oktatóinak opciójukat kellett kifejezniük, hogy melyik tagozathoz tartoznak.
A június 9-i szenátusi gyűlésen akkor támadtak kételyek egyesekben, amikor a szeptemberi licencvizsga szabályzatának elfogadásakor az egyetem vezetősége elzárkózott az új tanügyi törvény átal lehetővé váló magyar nyelvű államvizsgavédés lehetőségétől, arra utalva, hogy a chartát majd úgyis módosítani lehet, amikor időszerűvé válik.
Egy hétre rá, június 16-án az Orvosi Kari Tanácsban a román fél – arra hivatkozva, hogy a magyar tagozatot a jelenlegi állapotában nem sikerülne akkreditálni, és ez veszélyeztetné az egyetem létét – elállt az addigi tárgyalások megegyezéseitől, és olyan chartát javasolt közvitára, amely a magyar tagozat létrehozásának útján semmilyen előrelépést sem jelentett az addigi állapothoz képest. Az egyetemi szenátus mélységesen csalódott magyar tagjai ezt követően távol maradtak a szenátusi gyűlésről, amely döntésképtelennek bizonyult, és a június 20-ra újrahívott szenátusi gyűlést sem erősítették meg jelenlétükkel. Bár a 38 tagú egyetemi szenátus 13 magyar tagja távolmaradt, és így a kétharmados többségre nem volt lehetőség, a chartatervezetet megszavazták, és – ezúttal az új tanügyi törvény szellemében – közvitára bocsátották, azaz egy hónapon át az egyetem honlapján megtekinthető volt bárki számára.
A szenátus magyar oktatói időközben sajtónyilatkozatot fogalmaztak meg a történtekről, és a tanügyminiszterhez címzett levelükben a tanügyi törvény betartására irányuló törekvéseikhez támogatást kértek, felhíva a figyelmet a törvény szellemiségének a megtagadására és a törvénytelenségekre a MOGYE szenátusában.
A beadványra válaszként, a tanügyminiszter a MOGYE román és magyar vezetőiből álló küldöttséget fogadta, és leginkább a román félt erősítette meg céljai kivitelezésében. A megbeszélésen az RMDSZ képviseltette ugyan magát, de nem a legmagasabb szinten, bár a magyar tagozat tagjai elvárták volna, hogy az oktatási kérdésekért is felelős, amúgy hosszú ideig Marosvásárhelyen élő magyar miniszterelnök-helyettes személyesen vesse be politikai befolyását.
Az új egyetemi charta végleges formájának az elfogadására hivatott szenátusi gyűlést július 22-re tűzte ki a vezetőség. A pártfegyelem azt diktálta, hogy amíg a vakációzó magyar diákok mindnyájan távolmaradtak, addig a szenátus román diáktagjai a tanárok képviselőivel együtt teljes létszámban jelen voltak. Ráadásul az egyik elhunyt szenátusi tag helyére mindjárt új személyt választott a kari tanács, bár annak mandátumát később elfelejtették érvényesíteni. És bár e gyűlés törvényességéről is kötekedni lehetne, mindez értelmetlen, hiszen bebizonyították, hogy megvan a kétharmad, ha szükséges.
A szenátusi gyűlés jól átgondolt forgatókönyv szerint zajlott. Előbb különböző szabályzatok, dokumentumok részletes megvitatására és elfogadására került sor, miközben a lényeget, a charta megvitatását és azon belül a magyar nyelvhasználat és önszerveződés lehetőségeinek (azaz leginkább beszűkítésének) a megvitatását a legvégére hagyták. Bár elkezdődtek a szabadságolások, az egyetemi életnek folytatódnia kell ősszel, és azt nem lenne etikus bojkottálni: elfogadtuk hát az oktatási szabályzatot, a nyugdíjazandó professzorok tevékenysége meghosszabbítására vonatkozó lehetőségeket és feltételeket, az új tanévben induló mesterképző oktatási formákat, sőt a charta részeként, kiegészítéseként a három prorektori tisztség leosztását, valamint a választási szabályzatot is. Néhol egy-egy tartózkodással, ellenszavazattal, ám többnyire az évek óta megszokott szavazógépezeti stílusban.
A szenátusi gyűlés már négy órája tartott, amikor az új egyetemi charta megvitatása, a magyar oktatók és egy szenátusi tag által benyújtott módosító javaslatok megbeszélése következett. Miközben az ásványvizes palackok némelyikébe sárga rózsa került – magyar civil kezdeményezésre gyűlés előtt minden szenátusi tag kapott egy szálat, de a többség nem vette át –, és az asztalon virítottak a rózsaszállal együtt járó zöld cetlik a János apostoli idézettel: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.".
A rektor mindannyiunk tudomására hozta, hogy ő és társai egyetértenek a magyar tagozat létrehozásával, és ennek érdekében "szimulálásra lenne szükség", tehát akarják, de nem lehetséges, mivel a törvényt be kell tartani. Márpedig a magyar tagozat jelenlegi állapotában nem kapna akkreditációt. (Amikor pártutasításra beindult a román oktatás a MOGYE-n, vajon megfelelt minden akkreditációs feltételnek? És ha van akarat és segítségnyújtás, akkor miért nincs pár évnyi türelem is, mialatt új oktatói állások létesítésével, a magyarországi egyetemek és oktatók szakmai segítségével, az előrelépések és a kutatási eredmények kibontakoztatásával sikerül majd megfelelni a feltételeknek?)
Végül szavazásra került sor. Egy olyan egyetemi chartáról, amelyben nyoma sincs a magyar tagozat, sőt még az annyit vitatott magyar vonal létrehozásának sem (amikor az előbbit elvetették, még azt a lehetőséget sem adták meg, hogy legalább az utóbbiban gondolkodjunk). Egy olyan szabályzatról, amely említést sem tesz magyar nyelvű gyakorlatról, államvizsgáról, mesterképzésről, doktorálásról, bár a tanügyi törvény szabad utat nyit előttük.
Egy olyan dokumentum került terítékre, amely az eddigihez képést visszalépést jelent. Hiszen a chartát kiegészítő választási szabályzatban a román fél még azt az eddig gyakorlatban levő gesztust sem teszi meg, miszerint a kari tanácsba beválasztott tagokat külön választják meg a román és magyar oktatók, onnan kezdve viszont mindenki szavaz román és magyar szenátusi tagokra és tisztségviselőkre. Tehát: amíg eddig a magyar oktatók saját képviselőiket juttatták tovább, akik közül a román többség választotta meg például a magyar rektorhelyettest, addig az új szabályzat szerint bárki jelöltetheti magát, és a gyakorlatban majd a kétharmados többséget élvező románság dönt. Pédául arról, hogy a MOGYE szenátusa magyar oktatói közé ne olyan jámbor, saját lelkiismeretükkel küszködő, jóindulatú és ügyszerető képviselők kerüljenek, hanem leginkább "bólogató jánosok".
Mi más maradhatott hátra a maratoni és ominózus szenátusi gyűlés utolsó mozzanataként: a rektorhelyettes kivételével a jelen levő magyar szenátusi tagok felálltak, és a terem elhagyására készülődtek. Távozásig még végig kellett hallgatnunk a rektori útmutatásokat, az alapos fejmosást és az igazolatlan távolmaradások miatt esedékes kizárás lehetőségét. A rektorhelyettes, akinek legmagasabb magyar tisztségviselőként egyetlen hozzászólása sem volt egész szenátusi gyűlésen, két perc múlva hagyta el a termet. Kommentár nélkül...
Hiteles tájékoztatásom talán igen hosszúra sikeredett, de a MOGYE szenátusa magyar oktatói nevében tisztáznom kell: a magunk részéről minden lehetségeset megtettünk, ennyire tellett, és immár a helyzet meghaladott bennünket.
A tanügyi törvény értelmében a tanügyminisztérium átvizsgálja az egyetemi szenátusok által elfogadott és felterjesztett chartát, hogy megfelelnek-e a törvény szellemiségének. Tehát innen kezdve politikusainkon áll vagy bukik: a gyakorlatban is be tudják-e bizonyítani, hogy a tanügyi törvény valóban előrehaladást és nem visszafejlődést jelent a magyar nyelvű orvosképzés részére.
Amennyiben viszont nem történik előrelépés, ne csodálkozzanak, ha az idén tandíjas helyekre be nem jutó potenciális orvostanhallgatók és családtagjaik, a nagyszerűnek beharangozott, ám csapnivalóan alkalmazott törvények szenvedő alanyai nemcsak most, hanem a választások idején is kiábrándultak lesznek.
Mivel a fenti történet személyes és közösségi csalódottságról szól, legalább említenem kell saját hibáinkat, széthúzásunkat, helyenként egyéni és nem közösségi érdekérvényesítésünket. Sajnos, húsz év távlatában még mindig nincs egy egységes, pozitívabb jövőképet előrevetítő stratégia az erdélyi (marosvásárhelyi) orvosképzés ügyében.
Hogy a metaforikus képnél maradjak: a sokfelé húzó lovak helyett ideje lenne már két olyan paripát befogni a magyar orvosképzés szekérrúdjához, amely jó irányba és minél előbbre vinné a szekeret.
Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár,
a MOGYE szenátusának tagja. Népújság (Marosvásárhely)

Önálló magyar tagozat a MOGYE-n: közeledünk vagy távolodunk?
Az utóbbi időben a magyar közvélemény méltán sokat foglalkozik a marosvásárhelyi orvosképzés ügyével, azon aggodalmát fogalmazva meg, miszerint az új tanügyi törvény nyújtotta lehetőségek ellenére sincs előrelépés a magyar nyelvű oktatás terén. A hiteles tájékoztatás és véleményformálás jegyében kötelességemnek érzem az alábbiak közlését, tisztázását.
Az 1989-es változásokat követő euforikus hangulat előrevetítette azt a jogos kisebbségi elvárást, miszerint az 1962-ben pártrendeletre kétnyelvűvé vált Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) valóban kialakuljon és önállóvá váljon a magyar tagozat. Az 1990. februári–márciusi sikertelen tárgyalásokat és ülősztrájkot követő marosvásárhelyi pogrom ezen törekvést befagyasztotta, kialakított egy ránk kényszerített status quót. A csalódás hatalmas méreteket öltött, az elvándorlás az orvostanhallgatók és fiatal orvosok körében fokozódott. Egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán elérkezettnek tűnjön az idő a magyar tagozat létrehozása igényének az újabb felvetésére.
Az 1999 júliusában elfogadott tanügyi törvény ugyanis lehetőséget nyújtott önálló karok, kollégiumok létrehozására, valamint magánegyetemek alapítására a kisebbségek nyelvén. És miközben a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen megerősödött a magyar nyelvű oktatás, és elkezdődött a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítása, az orvosin nem történt előrelépés. A politikusok hallgattak, mintha mostohagyermeküknek tekintették volna a marosvásárhelyi orvosi egyetemet, miközben a magyar oktatók többsége által 1999. november 19-én beterjesztett beadványt nem tűzte napirendjére az egyetemi szenátus. Alulírott a 2000. január 12-i szenátusi gyűlésen a beadvány sorsáról érdeklődött, mire az akkori rektor (tisztsége több mint tíz évvel túlélte a diktatúra bukását, talán egyedüliként Romániában) ingerült válaszában viccnek minősítette az egészet, majd következett a fejmosás.
Tandíjas helyekre száműzött magyar diákok
Akkori beadványunk így kezdődött: „Románia parlamentje, elfogadván az új tanügyi törvényt, a létező felsőoktatási intézményekben lehetővé tette a csoportok, tagozatok, karok és kollégiumok létrehozását a kisebbségek nyelvén....” Abszolút semmilyen előrelépés sem történt. Hacsak annyi nem, hogy 2000-ben választásokra került sor az egyetemen, új rektor és új román és magyar rektorhelyettes került a MOGYE élére. Néhány évvel később végre megszólaltak az RMDSZ-politikusok is. A PSD és az RMDSZ közötti 2003-as megállapodás értelmében megjelent az 1432. számú kormányhatározat, amely a 2004/2005-ös tanévtől külön beiskolázási számokat határozott meg a marosvásárhelyi orvosegyetem magyar hallgatói számára. A politikum mindezt sikeres áttörésnek tekintette, a valóságban azonban félmegoldás. Csak két negatív következményt említenék: 1. Mivel az adott keretszámban az utolsó magyar hallgató általában nagyobb médiával jutott be, az évek során több százra tehető azon hallgatók aránya, akiket a sikeresnek vélt kormányhatározat tandíjas helyekre „száműzött”. 2. Mivel a nehézkes és pontatlan szövegezésű kormányhatározat (talán akarattal) nem tesz külön említést tandíjmentes és tandíjas helyekről, ezért az egyetem vezetősége aközött lavírozhat, hogy a tandíjas helyeket vagy fele-fele arányban osztja szét a román és magyar diákok között, vagy a törvényre hivatkozva a média csökkenő sorrendjében. Ez történt az idei felvételin, és ennek „köszönhető”, hogy több tucat magyar diák elesett a tandíjas továbbtanulás lehetőségétől.
Alulírott a beiskolázási számok kérdését, a marosvásárhelyi orvosegyetem helyzetét, a bizonytalan jövőképet, saját hibáinkat részletesen kielemezte A beiskolázási számoktól az önálló magyar tagozatig című írásában (Krónika, 2004. március 5–7.). De mi történt azóta, főleg az elmúlt hónapokban, hetekben, napokban? Az évek teltek, a magyar oktatás néhány írott rendelkezés és számos kompromisszum alapján fennállt, és a többnyire behatárolt keretek között működött tovább. A magyar oktatók alacsony aránya megmaradt, az újonnan létrehozott szakok zöme (kivétel az általános egészségügyi aszszisztensképzés és a bábaképzés) csak román nyelven indult és zajlik manapság is. Miközben a felsőoktatás megreformálására, a minőség követésére, az oktatók előléptetésére, az egyetem akkreditálására számos rendelkezés, határozat jelent meg. No, és 2008-tól beindult az angol nyelvű orvosképzés.
Eredmények? Hirtelen néhányat tallózok: apró kompromisszumokkal kicsikart, behatárolt magyar oktatói helyek, a MOGYE vezetése által is támogatott Tudományos Diákköri Konferencia, egyre javuló kapcsolatok magyarországi orvosegyetemekkel, vendégprofesszorok meghívásának rendszeresítése, korszerűbb könyvtár, az egyetem parkjának tatarozása és a többi. Kudarcok? A javuló lehetőségek ellenére a diákok érdeklődése változó, a minőségi és felszabadult oktatás gyakorta még várat magára, az elvándorlás csökkent ugyan, de még mindig jelentős (lásd: Ábrám Zoltán: Az erdélyi magyar orvosmigráció újabb hullámai, Korunk, 2011. április), a méltánytalanul alacsony fizetések és a korlátozott lehetőségek miatt nehéz oktatói pályára állítani a tehetséges végzetteket, az egyetemünkön tanuló magyarországi diákoknak a mai napig románul kell államvizsgázniuk stb., stb. Továbbá: a MOGYE szenátusa tehetetlenségénél fogva ma is leginkább szavazógépezet, mint az értelmes vitafórum helyszíne.
Több irányba húzott szekér
Sikerek és kudarcok együttes eredménye, hogy a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ma egy olyan szekérhez hasonlítható, amelyet egyre több ló egyre több irányba húz, miközben az alig-alig halad előre, néhol akár téves irányba veszi útját. Az idén januárban megjelent tanügyi törvény a MOGYE-t multikulturális egyetemként határozza meg, és nemcsak lehetőséget ad a magyar (kisebbségi nyelvű) oktatás kifejlesztésére önálló tanulmányi vonal vagy tagozat létrehozása révén, hanem azt elő is írja (135. cikkely). Az egyetemi autonómia nyilván az alkotmányban garantált jog marad, ám az egyetemi szenátusnak a döntéseit a törvény szellemében kell meghoznia (123. cikkely). A tanügyi törvény hatálybalépését követően a MOGYE vezetőiből, szenátusi tagjaiból külön román és külön magyar munkacsoport alakult, amelyek az egyetemi charta (belső működési szabályzat) új formáján dolgoztak. Előbbit a román rektorhelyettes, utóbbit prof. dr. Szabó Béla dékánhelyettes irányította, és jelentős szerepet vállalt benne dr. Szilágyi Tibor professzor.
A megbeszélések és egyeztetések beindulásáról és menetéről a magyar oktatók két alkalommal értesülhettek, amikor a dékánhelyettes összehívta őket. Bár a szenátus időközben megtartott gyűlésein a kérdés nem került még említésre sem, a kompromisszum körvonalazódni látszott, az új szervezeti felépítésben létrehozandó különálló román és magyar főtanszékek (departament) létrehozásában már-már senki sem kételkedett, amikor június elején a MOGYE oktatóinak opciójukat kellett kifejezniük, hogy melyik tagozathoz tartoznak. A június 9-i szenátusi gyűlésen akkor támadtak kételyek egyesekben, amikor a szeptemberi licencvizsga szabályzatának elfogadásakor az egyetem vezetősége elzárkózott az új tanügyi törvény által lehetővé váló magyar nyelvű államvizsgavédéstől, arra utalva, hogy a chartát majd úgyis módosítani lehet, amikor időszerűvé válik.
Egy hétre rá, június 16-án az Orvosi Kari Tanácsban a román fél – arra hivatkozva, hogy a magyar tagozatot a jelenlegi állapotában nem sikerülne akkreditálni, és ez veszélyeztetné az egyetem létét – elállt az addigi tárgyalások megegyezéseitől, és olyan chartát javasolt közvitára, amely a magyar tagozat létrehozásának útján semmilyen előrelépést sem jelentett az addigi állapothoz képest. Az egyetemi szenátus mélységesen csalódott magyar tagjai ezt követően távol maradtak a szenátusi gyűlésről, amely döntésképtelennek bizonyult, és a június 20-ára újrahívott szenátusi gyűlést sem erősítették meg jelenlétükkel. Bár a 38 tagú egyetemi szenátus 13 magyar tagja távol maradt, és így a kétharmados többségre nem volt lehetőség, a chartatervezetet megszavazták, és – ezúttal az új tanügyi törvény szellemében – közvitára bocsátották, azaz egy hónapon át az egyetem honlapján megtekinthető volt bárki számára.
A szenátus magyar oktatói időközben sajtónyilatkozatot fogalmaztak meg a történtekről, és a tanügyminiszterhez címzett levelükben a tanügyi törvény betartására irányuló törekvéseikhez támogatást kértek, felhívva a figyelmet a törvény szellemiségének a megtagadására és a törvénytelenségekre a MOGYE szenátusában. A beadványra válaszként a tanügyminiszter a MOGYE román és magyar vezetőiből álló küldöttségét fogadta, és leginkább a román félt erősítette meg céljai kivitelezésében. A megbeszélésen az RMDSZ képviseltette ugyan magát, de nem a legmagasabb szinten, bár a magyar tagozat tagjai elvárták volna, hogy az oktatási kérdésekért is felelős, amúgy hosszú ideig Marosvásárhelyen élő magyar miniszterelnök-helyettes személyesen vesse be politikai befolyását.
Az új egyetemi charta végleges formájának az elfogadására hívatott szenátusi gyűlést július 22-ére tűzte ki a vezetőség. A pártfegyelem azt diktálta, hogy amíg a vakációzó magyar diákok mindnyájan távol maradtak, addig a szenátus román diáktagjai a tanárok képviselőivel együtt teljes létszámban jelen voltak. Ráadásul az egyik elhunyt szenátusi tag helyére mindjárt új személyt választott a kari tanács, bár annak mandátumát később elfelejtették érvényesíteni. És bár e gyűlés törvényességéről is vitázni lehetne, mindez értelmetlen, hiszen bebizonyították, hogy megvan a kétharmad, ha szükséges.
Akarják, de nem lehetséges?
A szenátusi gyűlés jól átgondolt forgatókönyv szerint zajlott. Előbb különböző szabályzatok, dokumentumok részletes megvitatására és elfogadására került sor, miközben a lényeget, a charta megvitatását és azon belül a magyar nyelvhasználat és önszerveződés lehetőségeinek (azaz leginkább beszűkítésének) a megvitatását a legvégére hagyták. Bár elkezdődtek a szabadságolások, az egyetemi életnek folytatódnia kell ősszel, és azt nem lenne etikus bojkottálni: elfogadtuk hát az oktatási szabályzatot, a nyugdíjazandó professzorok tevékenysége meghosszabbítására vonatkozó lehetőségeket és feltételeket, az új tanévben induló mesterképző oktatási formákat, sőt a charta részeként, kiegészítéseként a három prorektori tisztség leosztását, valamint a választási szabályzatot is. Néhol egy-egy tartózkodással, ellenszavazattal, ám többnyire az évek óta megszokott szavazógépezeti stílusban. A szenátusi gyűlés már négy órája tartott, amikor az új egyetemi charta megvitatása, a magyar oktatók és egy szenátusi tag által benyújtott módosító javaslatok megbeszélése következett. Miközben az ásványvizes palackok némelyikébe sárga rózsa került – magyar civil kezdeményezésre gyűlés előtt minden szenátusi tag kapott egy szálat, de a többség nem vette át –, és az asztalon virítottak a rózsaszállal együttjáró zöld cetlik a János apostoli idézettel: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.”
rektor mindannyiunk tudomására hozta, hogy ő és társai egyetértenek a magyar tagozat létrehozásával, és ennek érdekében „szimulálásra lenne szükség”, tehát akarják, de nem lehetséges, mivel a törvényt be kell tartani. Márpedig a magyar tagozat jelenlegi állapotában nem kapna akkreditációt. (Amikor pártutasításra beindult a román oktatás a MOGYE-n, vajon megfelelt minden akkreditációs feltételnek? És ha van akarat és segítségnyújtás, akkor miért nincs pár évnyi türelem is, mialatt új oktatói állások létesítésével, a magyarországi egyetemek és oktatók szakmai segítségével, az előrelépések és a kutatási eredmények kibontakoztatásával sikerül majd megfelelni a feltételeknek?)
Végül szavazásra került sor. Egy olyan egyetemi chartáról, amelyben nyoma sincs a magyar tagozat, sőt még az annyit vitatott magyar vonal létrehozásának sem (amikor az előbbit elvetették, még azt a lehetőséget sem adták meg, hogy legalább az utóbbiban gondolkodjunk). Egy olyan szabályzatról, amely említést sem tesz magyar nyelvű gyakorlatról, államvizsgáról, mesterképzésről, doktorálásról, bár a tanügyi törvény szabad utat nyit előttük. Egy olyan dokumentum került terítékre, amely az eddigihez képest visszalépést jelent. Hiszen a chartát kiegészítő választási szabályzatban a román fél még azt az eddig gyakorlatban levő gesztust sem teszi meg, miszerint a kari tanácsba beválasztott tagokat külön választják meg a román és magyar oktatók, onnan kezdve viszont mindenki szavaz román és magyar szenátusi tagokra és tisztségviselőkre. Tehát: amíg eddig a magyar oktatók saját képviselőiket juttatták tovább, akik közül a román többség választotta meg például a magyar rektorhelyettest, addig az új szabályzat szerint bárki jelöltetheti magát, és a gyakorlatban majd a kétharmados többséget élvező románság dönt. Például arról, hogy a MOGYE szenátusa magyar oktatói közé ne olyan jámbor, saját lelkiismeretükkel küszködő, jóindulatú és ügyszerető képviselők kerüljenek, hanem leginkább „bólogató Jánosok”. Mi más maradhatott hátra a maratoni és ominózus szenátusi gyűlés utolsó mozzanataként: a rektorhelyettes kivételével a jelen levő magyar szenátusi tagok felálltak, és a terem elhagyására készülődtek. Távozásig még végig kellett hallgatnunk a rektori útmutatásokat, az alapos fejmosást és az igazolatlan távolmaradások miatt esedékes kizárás lehetőségét. A rektorhelyettes, akinek legmagasabb magyar tisztségviselőként egyetlen hozzászólása sem volt egész szenátusi gyűlésen, két perc múlva hagyta el a termet. Kommentár nélkül...
A MOGYE szenátusa magyar oktatói nevében tisztáznom kell: a magunk részéről minden lehetségeset megtettünk, ennyire tellett, és immár a helyzet meghaladott bennünket. A tanügyi törvény értelmében a tanügyminisztérium átvizsgálja az egyetemi szenátusok által elfogadott és felterjesztett chartát, hogy megfelelnek-e a törvény szellemiségének. Tehát innen kezdve politikusainkon áll vagy bukik: a gyakorlatban is be tudják-e bizonyítani, hogy a tanügyi törvény valóban előrehaladást, és nem visszafejlődést jelent a magyar nyelvű orvosképzésben. Amenynyiben viszont nem történik előrelépés, ne csodálkozzanak, ha az idén tandíjas helyekre be nem jutó potenciális orvostanhallgatók és családtagjaik, a nagyszerűnek beharangozott, ám csapnivalóan alkalmazott törvények szenvedő alanyai nemcsak most, hanem a választások idején is kiábrándultak lesznek. Mivel a fenti történet személyes és közösségi csalódottságról szól, legalább említenem kell saját hibáinkat, széthúzásunkat, helyenként egyéni és nem közösségi érdekérvényesítésünket. Sajnos, húsz év távlatában még mindig nincs egységes, pozitívabb jövőképet előrevetítő stratégia az erdélyi (marosvásárhelyi) orvosképzés ügyében.
Hogy a metaforikus képnél maradjak: a sokfelé húzó lovak helyett ideje lenne már két olyan paripát befogni a magyar orvosképzés szekérrúdjához, amely jó irányba és minél előbbre vinné a szekeret. Dr. Ábrám Zoltán
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár, a MOGYE szenátusának tagja. Krónika (Kolozsvár)

A törvénytelenség marosvásárhelyi tobzódása
Marosvásárhely újra frontvárossá vált. 1990 márciusában is az volt, akkor vívta ki magának a "véres vasárnap", "fekete vasárnap" hátborzongatóan sokkoló minősítéseket. Pogrom volt ez a javából, Erdély történetének legtragikusabb pillanatait idézve. A "véres vasárnap" jogi-bírósági utórezgése aztán az "igazságosság" jegyében magyarok közül juttatott embereket börtönbe és kergetett a halálba.
Két évtized múltán "finomult a kín", a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) erőszakosan brutális, alkotmányra, a tanügyi törvény előírásaira fütyülő elrománosítása alattomos, szemtelen manőver, égbekiáltóan magyarságot irritáló és provokatív. Példázat arra, hogy az elrománosítás nem ismer törvényt, sem Istent, sem királyt, a törvénytelenség és igazságtalanság, a méltánytalanság járja vitustáncát.
A MOGYE Szenátusának magyar oktatói állásfoglalást tettek közzé, amelyben leszögezik: "Az új oktatási törvény egyértelműen előírja a magyar tagozat létrehozását, de ennek gyakorlatba ültetését az egyetemi Szenátus jogkörébe utalja. Sajnos, minden erőfeszítésünk ellenére a MOGYE Szenátusának kétharmados román többsége ezt megtagadta." Felelős vezetőink is felismerték e probléma jelentőségét. Ezt tanúsítja a 2011. szeptember 2-i anyanyelvi oktatási szeminárium megrendezése is, csakhogy az itt elhangzott ígéretek ellenére nem történt érdemi előrelépés. Bár az oktatási tárca módosításra visszaküldte a chartát, a magyar tagozat hiányával kapcsolatosan semmilyen kifogást nem emelt, és az észrevételek zöme jelentéktelen formai dolgokra vonatkozik.
Állásfoglalásukban a magyar oktatók a közvélemény tudomására hozzák, hogy a magyar tagozat létrehozására a rendelkezésükre álló összes törvényes lehetőséget kimerítették. Tekintettel a közelgő egyetemi évkezdésre, sürgős jogorvoslatot kérnek elsősorban a kormány felelős vezetőitől és választott képviselőinktől. Ellenkező esetben felgyorsul a magyar egyetemi oktatás régóta tartó felmorzsolódása – figyelmeztetnek az aláírók: prof. dr. Nagy Őrs rektorhelyettes, prof. dr. Szabó Béla, általános orvostudományi kar, dékánhelyettes, prof. dr. Kovács Dezső, fogorvos-tudományi kar, dékánhelyettes, dr. Sipos Emese, gyógyszerészeti kar, dékánhelyettes, egyetemi docens, prof. dr. Ábrám Zoltán, prof. dr. Egyed-Zsigmond Imre, prof. dr. Szilágyi Tibor, dr. Lőrinczi Zoltán egyetemi docens, dr. Szatmári Szabolcs egyetemi docens.
Mindezt mintegy kiegészítve, a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészképzésért Egyesület képviselői az oktatási törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó passzusát bekeretezve az intézmény elé vitték. "Akciójuk" nem járt sikerrel, az egyetem vezetőségéből senki nem jelent meg, nem vették át a figyelmeztető szöveget. Így szükségessé vált, hogy az elkövetkező napokban és hónapokban több ízben is megsétáltassák a városban a törvény eme passzusát, és többször is felolvassák azt.
Ez a kísérlet akkor válhat a küzdelem hatékony részévé, ha a magyar egyetemisták is megmozdulnak, s a sztrájk valamilyen formáját alkalmazzák, ha a marosvásárhelyi magyar békétlenkedők nem egymás pártos szapulásába menekítik indulataikat, és ha minden rangú, rendű és minden szintű képviselőik a magyar oktatást halálra ítélő becstelenség ellen Bukarestben, Brüsszelben, Európában és a nagyvilágban is fellépnek. Az erdélyi magyarság önvédelmi reflexei közé be kell emelni majd a felelős képviseleti választást minden szinten, Marosvásárhelytől Bukarestig.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Állásfoglalás
Figyelembe véve a 2011. szeptember 13-án tartott szenátusi gyűlés kimenetelét és az egyetemi chartát övező felfokozott médiavisszhangot, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának magyar oktatói a következő állásfoglalást teszik közzé:
Az új oktatási törvény egyértelműen előírja a magyar tagozat létrehozását, de ennek gyakorlatba ültetését az egyetemi szenátus jogkörébe utalja. Sajnos, minden erőfeszítésünk ellenére a MOGYE szenátusának kétharmados román többsége ezt megtagadta.
Felelős vezetőink is felismerték ezen probléma jelentőségét. Ezt tanúsítja a 2011. szeptember 2-i anyanyelvi oktatási szeminárium megrendezése is, de az itt elhangzott ígéretek ellenére nem történt érdemi előrelépés. Bár a Tanügyminisztérium módosításra visszaküldte a chartát, a magyar tagozat létrehozásának hiányával kapcsolatban semmilyen kifogást nem emelt, és az észrevételek zöme jelentéktelen formai dolgokra vonatkozik.
A közvélemény tudomására hozzuk, hogy a magyar tagozat létrehozására a rendelkezésünkre álló összes törvényes lehetőséget kimerítettük. Tekintettel a közelgő egyetemi évkezdésre, sürgős jogorvoslatot kérünk, elsősorban a kormány felelős vezetőitől és választott képviselőinktől. Ellenkező esetben felgyorsul a magyar anyanyelvű oktatás régóta tartó felmorzsolódása.
A MOGYE szenátusának magyar oktatói:
Prof. dr. Nagy Örs rektorhelyettes
Prof. dr. Szabó Béla, Általános Orvostudományi Kar, dékánhelyettes
Prof. dr. Kovács Dezső, Fogorvostudományi Kar, dékánhelyettes
Dr. Sipos Emese, Gyógyszerészeti Kar, dékánhelyettes, egyetemi docens
Prof. dr. Ábrám Zoltán
Prof. dr. Egyed-Zsigmond Imre
Prof. dr. Szilágyi Tibor
Dr. Lőrinczi Zoltán egyetemi docens
Dr. Szatmári Szabolcs egyetemi docens. Népújság (Marosvásárhely)

Törvényszegés a MOGYE-n?
Az egyetem szenátusa továbbra sem ért egyet a magyar tagozat létrehozásával
Az RMDSZ-hez és az oktatási minisztériumhoz fordultak segítségért a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar pedagógusai, miután az egyetem szenátusa ismételten megtagadta a magyar tagozat létrehozását
Törvényt sért a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa a magyar intézetek létrehozásának elmulasztásával – szögezte le tegnap lapunk kérdésére Magyari Tivadar.
Az RMDSZ oktatásügyi főtitkárhelyettesét annak kapcsán kerestük meg, hogy a MOGYE magyar pedagógusai szerda este közleményben fordultak segítségért az RMDSZ-hez és az oktatási minisztériumhoz, mert az intézmény szenátusa továbbra sem hajlandó az új oktatási törvény előírásainak megfelelően létrehozni az intézmény magyar tagozatát. Ezt a jogszabály 135. paragrafusa írja elő.
Magyari Tivadar szerint az jelenthet megoldást a hosszú hónapok óta húzódó ügyben, ha az oktatási minisztérium pontosítja az érvényben lévő törvény alkalmazásának módszertanát, és „segítene” az egyetemi szenátusnak a megfelelő – a magyar kisebbségi képzés számára is elfogadható – egyetemi struktúra kialakításában.
„Úgy látszik, hogy erre szükség van, miután a MOGYE-n a jog által is sarokba szorított román fél egyre nevetségesebben zárkózik el a törvény alkalmazásától, minimális bölcsességet sem mutat, úgy viselkedik, mint egy dacos óvodás” – fogalmazott a főtitkárhelyettes. Magyari szerint a 135. cikkely félreérthetetlenül kimondja: a vegyes tannyelvű egyetemeken az egyes nyelvi részek működtetői különálló egységekbe kerülnek, és az ilyen magyar egységek a román megfelelőikkel egyenlő státusúak.
Minisztériumi látszatkifogások
Mint ismeretes, az új oktatási törvény értelmében a hazai felsőoktatási intézményekben megszűnnek az eddig működő szakok, és helyüket az intézetek veszik át. Ezek a szerkezeti egységek az oktatás- és kutatásszervezés terén is nagyobb önállóságot élveznek. Az egyetemi autonómia jegyében a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen már folyik a magyar intézetek létrehozása, a MOGYE-n azonban erre még nem került sor.
A marosvásárhelyi egyetem szenátusa júniusban szavazott először az intézmény chartájáról, ám a magyar oktatók nem vettek részt a szavazáson, így tiltakoztak a kari tanács korábbi, a magyar intézetalakítást elutasító előzetes állásfoglalása ellen. Később a magyar oktatók, a hallgatók és a civil szervezetek is nyomatékosan kérték a magyar intézetek létrehozását a MOGYE szenátusától. Augusztus folyamán több tiltakozó megmozdulás is történt ennek érdekében Marosvásárhelyen.
Az érvényben lévő egyetemi chartát – amely az intézményi struktúráról is rendelkezik, de a magyar intézetalapítást nem teszi lehetővé – az oktatási tárca formai okokra hivatkozva elutasította. A MOGYE szenátusa szerdán igyekezett orvosolni a minisztérium formai kifogásait, de a magyar oktatók és hallgatók által igényelt módosításokra, így az intézetek létrehozására nem került sor.
A tanárok kitartanak
Ezt követően tették közzé állásfoglalásukat a MOGYE magyar oktatói. Közleményük szerint a minisztérium a várakozásokkal ellentétben a marosvásárhelyi egyetem törvényszegésével szemben semmilyen lényegi kifogást nem emelt, és az észrevételek zöme jelentéktelen formai dolgokra vonatkozik.
„A közvélemény tudomására hozzuk, hogy a magyar tagozat létrehozására a rendelkezésünkre álló összes törvényes lehetőséget kimerítettük. Tekintettel a közelgő egyetemi évkezdésre, sürgős jogorvoslatot kérünk, elsősorban a kormány felelős vezetőitől és választott képviselőinktől. Ellenkező esetben felgyorsul a magyar anyanyelvű oktatás régóta tartó felmorzsolódása” – figyelmeztet többek között Nagy Örs rektorhelyettes, Szabó Béla, az általános orvostudományi kar dékánhelyettese, Kovács Dezső a fogorvos-tudományi kar dékánhelyettese és Sipos Emese, a gyógyszerészeti kar dékánhelyettese.
Nagy Örs: megígérték!
Dr. Nagy Örs rektorhelyettes lapunk érdeklődésére elmondta, számítanak arra, hogy az oktatási tárca a magyar képzés lényegét érintő állásfoglalást bocsát ki, mert erre konkrét ígéretet kaptak. Az egyetemvezető emlékeztetett: az RMDSZ szeptember 2-ai oktatásügyi egyeztetésén elhangzott, kormányzati szinten orvosolják azt, amit helyi szinten nem tudnak megoldani.
„Számítunk egy olyan kormányhatározat érvénybe lépésére, amely révén létrejönnek majd a magyar intézetek” – szögezte le Nagy Örs. A rektorhelyettes leszögezte: nem törvényi lehetőség, hanem kötelezettség a magyar intézetek létrehozása, és ezzel a MOGYE szenátusa tartozik a kisebbségi képzésnek.
Az oktatási minisztérium mindeddig nem foglalt állást az ügyben, Király András államtitkárt lapzártánkig nem sikerült elérnünk.
Brânzaniuc hárít
A MOGYE tudományos rektorhelyettese, Clara Brânzaniuc tegnap lapunknak arra hivatkozott: az egyetem éppenséggel akkor követne el törvénysértést, ha eleget tenne a magyar pedagógusok kérésének. Tájékoztatása szerint az újonnan létrehozott intézetek már nem felelnének meg az akkreditációs követelményeknek, mert a MOGYE-n nem tanít elegendő számú magyar pedagógus. „A törvény szerint bizonyos számú diákra bizonyos számú diák kell hogy jusson. Akad olyan klinikai szaktantárgy, amelyet csupán egyetlen tanár taníthatna magyarul” – példálózott a rektor-helyettes.
Clara Brânzaniuc beszámolt arról, hogy korábban volt olyan magyar pedagóguskollégája az egyetemen, aki anyanyelvén oktathatta volna a tantárgyát, ám mégsem tette, a diákjai érdekében. „Az illető törvényszéki orvostant oktatott. Ha ezen a területen a diák nem sajátítja el a román terminológiát, egyetlen jelentést sem tud megírni, és ezzel a kollégám is tisztában volt” – mondta Brânzaniuc.
A rektorhelyettes korábban, egy marosvásárhelyi konferencián azzal érvelt: a MOGYE esetében a multikulturalitás csupán annyit jelent, hogy bárki tanulhatja az elméletet románul, magyarul vagy akár angolul, de a gyakorlati oktatásban és a vizsgákon csakis az állam egyetlen hivatalos nyelvét használhatja. „Mindenki tud románul, így természetes, hogy mindenki így is beszéljen” – szögezte le az orvosprofesszor asszony.
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (MOKGYE) tegnap újabb figyelemfelkeltő akcióval tiltakozott az ellen, hogy az egyetem nem tartja be az oktatási törvényt.
Az egyesület bekeretezte a jogszabály 135. paragrafusát, amely a multikulturális egyetemekre vonatkozik, s a tablót a MOGYE főbejárata mellé helyezte, hogy az érkező tanárok és diákok megtekinthessék.
A MOKGYE tagjai a 190 x 170 cm-es „ajándékot” orvosi ruhába öltözve vitték az intézményhez. Közleményük szerint ha az egyetem vezetősége nem veszi át a tablót, akkor a következő napokban megsétáltatják majd a város központjában, szövegét pedig felolvassák a lakosságnak. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tanévnyitó magyar nyelven
Nem lesz lemondás és főhajtás, kiállnak az anyanyelvi oktatás mellett, s reményeik szerint a diákság is felzárkózik a tantestület mögé – hangzott el tegnap a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanévnyitóján, amelyet hosszú évek után külön szerveztek meg a torzóban maradt magyar tagozat számára.
Pontosabban a részben magyarul tanuló diákoknak, mivel az egyetem román többségű szenátusa a februárban életbe lépett oktatási törvény vonatkozó előírásai ellenére sem szavazta meg, hogy önálló főintézményekbe, karba szerveződjön a magyar oktatás. Ami megállíthatta volna a magyar tagozat elsorvasztását, s lehetővé tette volna, hogy a hallgatók külön csoportokra osztva a gyakorlati órákon is magyarul, illetve két nyelven tanuljanak, a tanári kar pedig önállóan döntsön a magyar nyelvű oktatás kérdéseiben. Mivel ez nem valósult meg, a magyar oktatók úgy döntöttek, hogy nem fogják a multikulturalitást dicsérni a Kultúrpalotában zajló hivatalos megnyitón.
A MOGYE 2-es számú előadótermét megtöltő és a lépcsőkre, folyosóra szorult sok száz diák mellett a tanárok is szép számban vettek részt a rendkívüli évnyitón, bár volt, aki szándékosan nem ment el, másokat pedig állítólag megfenyegettek. A népes részvétel viszont azt jelezte, hogy valami elkezdődött, hogy történelmet írtak tegnap az egyetemen.
A szenátus magyar tagjai minden tőlük telhető lépést megtettek, hogy a törvényes és demokratikus eszközöket kihasználják, de a jogsértést nem sikerült orvosolni. A segítséget ezentúl azoktól várják, akik a törvényt meghozták, s a betartását kellene biztosítsák – mondta dr. Nagy Örs egyetemi tanár, rektorhelyettes, aki arra intette a jelenlevőket, hogy a harcot nem az utcán és nem extrém lépésekkel kell megvívni. Ezt húzta alá dr. Szabó Béla professzor, az Általános Orvosi Kar dékánhelyettese. Bár született egy európai szellemű törvény, az csak papíron létezik, holott a jelentősége attól függ, hogy milyen mértékben tartják be. Sajnos, akik elfogadták a törvényt és tehetnének azért, hogy megvalósuljon, a számukra fönntartott hely üresen maradt – jegyezte meg a dékánhelyettes, majd hozzátette, hogy a felmérések nyomán egy kezén is meg tudná számolni, hogy hány diák van, aki nem akarná magyarul tanulni a gyakorlatot is. Kedvező változást jelent, hogy a történtek összekovácsolták a magyar tantestület tagjait, akik rendszeresen megbeszélik a gondokat, s korábban egyetlen megnyitón sem vettek részt olyan nagy számban, mint a tegnapin.
Az egyetem történetét dr. Sipos Emese előadótanár, a Gyógyszerészeti Kar dékánhelyettese tekintette át. Szavaiból kiderült, hogy a tanárok vállalták a gyakorlati órák magyar nyelven történő oktatását és a román szaknyelv átadását is.
Felszólalt dr. Kovács Dezső egyetemi tanár, a Fogorvosi Kar dékánhelyettese, s dr. Vass Levente miniszteri tanácsos, aki Lokodi Edit megyei tanácselnök üdvözletét tolmácsolta. Valamennyi hozzászóló a tanulásra, a minőségi munka, a tudományos kutatás fontosságára biztatta a részvevőket annak érdekében, hogy a vásárhelyi egyetem bekerülhessen az I-es fokozatú felsőoktatási intézmények közé.
A tegnapi évnyitóra olyan megalázó események után került sor, hogy a múlt csütörtökön az egyetem rektorának az utasítására a magyar tanárokat kizárták abból az előadóteremből, ahol megbeszélést akartak tartani, s a kapus csak személyes közbeavatkozás után nyitotta ki a helyiség ajtaját.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem története –
A kolozsvári Bolyai Egyetem orvosi kara 1945-ban költözött Marosvásárhelyre, majd 1947-ben (nem kommunista, hanem királyi rendeletre) vált önálló, kizárólag magyar tannyelvű intézetté, mely az évek során jelentős szakmai tekintélyt vívott ki, és a Bolyai Egyetem után az erdélyi magyarság második legfontosabb felsőoktatási intézményévé vált. A román tagozatot 1962-ben Ceausescu telefonutasítására hozták létre, és ettől kezdve a gyakorlati oktatás vegyes csoportokban, román nyelven zajlott. Az elrománosítás a 80-as években igen erőszakossá és brutálissá vált, a rendszerváltás idején az oktatóknak csak egyharmada volt már magyar, míg a hallgatóknál az arány még rosszabb volt.
Az 1989-es változásokat követő eufórikus hangulat azt a remény ébresztette, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen valóban kialakulhat és önállóvá válhat a magyar tagozat. Az 1990 februári-márciusi sikertelen tárgyalásokat és ülősztrájkot követő marosvásárhelyi pogrom (melynek közvetlen kiváltó okai éppen ezen egyetemi események voltak) ezt a törekvést befagyasztotta, kialakítva egy számunkra előnytelen status quot. A csalódás hatalmas méreteket öltött, az elvándorlás az orvostanhallgatók és fiatal orvosok körében is fokozódott.
Bár a következő két évtizedben részeredmények néha születtek (pl. a külön beiskolázási számok, vagy a magyar dikok létszámának és részarányának növekedése – ez ma már megközelíti az 50%-ot), az oktatók számaránya tovább romlott (ma már csak 28-29%). A román többség ritkán engedélyezte tehetséges fiatal magyar oktatók felvételét, a ránk kényszerített rendszer a magyar oktatói utánpótlást esetlegessé és véletlenszerűvé tette. Ezzel párhuzamosan csökkent az egyetem presztizse is, az oktatói utánpólás legfontosabb kritériuma a balkáni-bizantin kultúrkörben elterjedt sógor-komasági rendszer lett.
Párhuzamosan a magyar tagozat oktatóinak a „leépítésével” zajlott az egyetem szakmai leépülése is. Bár a közelmúlt eseményeihez tartozna, itt említem meg, hogy egyetemünk általános orvosi és gyógyszerészeti kara a nemrégi besorolásnál B kategóriás minősítést kapott, a fogorvosi kar pedig egyenesen C kategoriás lett. Így fokozatosan elveszítjük a doktori iskolát, kevesebb minisztériumi támogatást kapunk egy diák után, és még az angol tagozaton is limitálták a beiskolázási lehetőségeket. A hat tradicinális romániai orvosi egyetem közül az utolsó helyre kerültünk, sőt a nemrég alapított egyetemek egy része is előttünk van. Pedig egykoron az ország legjobb (és nemcsak orvosi) egyetemei között voltunk számontartva. Ebből a helyzetből intézetünk – belátható időn belül – nem képes önerőből kilábalni, túl nagy a lemaradás. Az egyetlen kiút a négy magyarországi egyetem segítsége lenne, amit ők meg is ígértek (lásd alább), de ennek feltétele az önálló magyar tagozat létrejötte.
A közelmúlt eseményei
Az idén januárban megjelent, új romániai tanügyi törvény a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet (a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemhez és a marosvásárhelyi Művészeti – volt Színművészeti – Egyetemhez hasonlóan) multikulturális egyetemként határozza meg, és nemcsak lehetőséget ad a magyar (kisebbségi nyelvű) oktatás kifejlesztésére, önálló tanulmányi vonal vagy tagozat létrehozására (melyek un. departamentumok formájában működnének), hanem azt tételesen elő is írja (135. cikkely). Ezen cikkely kijelentő, és nem feltételes módot használ („se contituie” és nem „se poate constitui”, vagyis „magalakítandó”, nem pedig „megalakítható”). A törvény ugyan a departamentumok számát és megalakítását az egyetemi szenátusra hagyja (123. cikkely), de ugyanezen cikkely előírja azt is, hogy az egyetemi szenátus csak szigorúan a e törvényt betartva cselekedhet.
A tanügyi törvény hatályba lépését (február 8) követően román-magyar vegyes munkacsoport alakult meg, amely az új, ezen törvényhez igazodó egyetemi charta (belső működési szabályzat) kialakításán dolgozott. A román rektorhelyettes volt a román, prof. dr. Szabó Béla (az Általános Orvosi Kar dékánhelyettese) pedig a magyar küldöttég szószólója.
A több hónapon át zajló tárgyalásokon kompromisszum látszott körvonalazódni, az új szervezeti felépítésben létrehozandó különálló román és magyar főtanszékek (a fent említett departamentumok) létrehozásában már-már senki sem kételkedett, sőt június elején a MOGYE oktatóinak opciójukat kellett kifejezniük, hogy melyik tagozathoz kívánnak tartozni (a hivatalos, erre felszólító irat szerint is azért, mert a 2011-2012-es tanévben már önálló magyar és román departamentumokban folyik majd az oktatás).
Azonban június 16-án az Orvosi Kari Tanácsban a román fél – arra hivatkozva, hogy a magyar tagozat a jelenlegi állapotában nem felel meg az ARACIS (a román egyetemi akkreditációs bizottság) követelményeinek és ez veszélyeztetné az Egyetem létét – elállt az addigi tárgyalások megegyezéseitől (leszavazva saját javaslatát!), és olyan chartát javasolt közvitára, amely a magyar tagozat létrehozásának útján semmilyen előrelépést nem jelentett az addigi állapothoz képest (sőt, visszalépést – lásd alább). Az egyetemi szenátus mélységesen csalódott magyar tagjai ezt követően távol maradtak a szenátusi gyűlésről, amely így döntésképtelennek bizonyult, és a június 20-ra újrahívott szenátusi gyűlést sem tisztelték meg jelenlétükkel. Bár a 38 tagú (elméletileg 39, de egy román professzor elhalálozott, és helyét nem töltötték be) egyetemi szenátus 13 magyar tagja távol maradt, és így a kétharmados jelenlétre nem volt lehetőség (ez a jelenlegi egyetemi charta szerint alapkövetelmény, hiányában a szenátus szavazásképtelen), a charta- tervezetet megszavazták (szerintünk így ez is törvénytelen).
A szenátus magyar oktatói időközben sajtónyilatkozatot fogalmaztak meg a történtekről, és a tanügyi törvény betartására irányuló törekvéseikhez támogatást kértek a Tanügyminiszterhez címzett levelükben, felhívva a figyelmet a törvény betűjének szellemiségét megtagadó törvénytelenségekre a MOGYE szenátusában.
A beadványra válaszként, a Tanügyminiszter (Daniel Funeriu) a MOGYE román és magyar vezetőiből álló küldöttséget fogadott július elején Kolozsvárott, de ezen találkozó leginkább a román félt erősítette meg céljai kivitelezésében (a miniszter egy szóval sem utalt az új charta- tervezet törvényellenes voltára, és kompromisszumot ajánlott, amit a jelenlevő román vezetők elutasítottak). A megbeszélésen az RMDSZ képviseltette ugyan magát, de nem a legmagasabb szinten, bár a magyar tagozat tagjai elvárták volna, hogy az oktatási kérdésekért is felelős – és így a Tanügyminiszter közvetlen feletteseként számon tartható – (amúgy hosszú ideig Marosvásárhelyen élő) magyar miniszterelnök-helyettes személyesen vesse be politikai befolyását.
Az új egyetemi charta végleges formájának az elfogadására hivatott szenátusi gyűlést július 22.- re tűzte ki a vezetőség (megelőzte ezt egy formai közvitára bocsájtás – a törvény ugyanis ezt is előírja). Közben az elhunyt szenátusi tag helyére új személyt választott a kari tanács, bár annak mandátumát később elfelejtették a szenátusban érvényesíteni (tehát újra illegalitás történt).
Ezen gyűlés is jól átgondolt forgatókönyv szerint zajlott. Előbb különböző szabályzatok, dokumentumok részletes megvitatására és elfogadására került sor, miközben a lényeget, a charta megvitatását és azon belül a magyar nyelvhasználat és önszerveződés lehetőségeinek (pontosabban újabb beszűkítésének) problematikáját a legvégére hagyták. A magyarok is részt vettek ezen gyűlés elején, ameddig (4 órán keresztül) fontos, de a magyar nyelvű oktatással szorosan össze nem függő döntések születtek.
Majd a román rektor kijelentette, hogy ő és társai egyetértenek a magyar tagozat létrehozásával, de nem lehetséges, mivel a törvényt be kell tartani (!!!). Márpedig a magyar tagozat jelenlegi állapotában nem kapna akkreditációt. (Amikor pártutasításra beindult a román oktatás a MOGYE-n, vajon megfelelt minden akkreditációs feltételnek? És ha van akarat és segítségnyújtás, akkor miért nincs pár évnyi türelem is, mialatt új oktatói állások létesítésével, a magyarországi egyetemek és oktatók szakmai segítségével, a kutatási eredmények és az előreléptetések kibontakoztatásával sikerül majd megfelelni a feltételeknek!? És ki a felelős a magyar oktatói vonal hiányosságaiért? – nos, ezekre a kérdésekre nem válaszolt...).
A 13 magyar egyetemi szenátusi tag újra kivonult a szavazásról (pontosabban egyikük bent maradt, és nemmel szavazott). De ezen charta-t, amely bizonyos helyeken még visszalépéseket is tartalmaz (eddig a magyar tisztségviselőket a magyar oktatók választották meg, ezentúl – bár számuk változatlan marad – közös szavazás alapján történik, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a román többség a nekik tetsző látszat-magyarokat, magyar anyanyelvű románokat fog ezen tisztségekbe juttatni) nem fogadhatjuk el.
A legfrissebb fejlemény viszont egy pozitív lépés: A négy magyarországi orvosi egyetem (a budapesti, a pécsi, a debreceni és a szegedi) elfogadott egy hétpontos „Támogató Nyilatozatot”, amelyben vállalják, hogy megalakulása esetén, az önálló magyar oktatási egységnek oly mértékű segítséget nyújtanak, hogy az legkésőbb egy éven belül teljesíteni fogja az összes ARACIS kritériumot (és amelyek nagy többségének már e pillanatban – tisztán belső erőkből – is meg tudna felelni). A fenti „Támogató Nyilatozat” Dux László felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárnál megtalálható, és már eljuttattuk sok felelős RMDSZ vezetőnek is. Ezen nyilatkozat hatástalanítja az egyetlen, önálló magyar struktúrák elleni szakmai érvet is.
Jelentőség A MOGYE ügye nemzetstratégiai fontossággal bír, ez lévén a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem után a második legnagyobb állami magyar felsőoktatási intézmény Romániában. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megfogalmazásában az önálló magyar oktatási vonalak és egységek kialakítása a MOGYE- n „nemzeti minimum”, vagyis az RMDSZ-el és az MPP-vel való bármely esetleges egyezség alapfeltétele. Ugyanebben a szellemben nyilatkozott a jelenlegi, nemzeti budapesti kormány több felelős tagja is.
Az önálló magyar struktúrák megalakulása azonban nemcsak nemzeti, hanem szakmai szempontból is fontos, mert egyetemünkön nagyon „megállt az idő”. Fontos lenne távolodni egy süllyedő hajótól, és egy korszerű oktatási-kutatási-gyógyítási egységet hozni létre.
Megoldások Meglátásunk szerint a helyi (marosvásárhelyi) lehetőségek teljesen kimerültek (hasonlóan a helyi tárgyalópartnereink szavahihetőségéhez). A megoldás csak a politikától jöhet.
Jelenleg a minket kisemmiző, diszkriminatív és a hatályos román tanügyi törvénynek ellentmondó egyetemi Charta- tervezet arra vár, hogy a tanügyminiszter a törvényesség szempontjából véleményezze. Nagyon fontos lenne a politikai nyomás, hogy a tanügyminiszter nyilvánítsa törvényellenesnek (amire a kolozsvári egyeztető tárgyalás során kevés kézséget mutatott) – mert szerintünk az is, és küldje vissza átdolgozásra az egyetemnek. Ezen politikai nyomás lehet direkt a magyar kormánytól a bukaresti kormány irányába, vagy pedig indirekt úton, az RMDSZ irányába. Amúgy az kormányzati felelősséget viselő RMDSZ-nek kötelessége lenne a helyzetet megoldani, és erre – a kormányban vállalt szerepe miatt – eszköze is van.
Ugyanakkor jó lenne egy olyan törvénykiegészítő (vagy a törvény gyakorlati alkalmazását pontosító) tanügyminiszteri rendelet is, mely megalakítja a magyar egységeket (vonal, szekció, departamentumok), vagyis kiveszi ezen intézkedések végrehajtását az egyetemi szenátus kezéből.
Véleményünk szerint ritka történelmi pillanat (lehetőség) adódott, hogy megalakuljanak az önálló magyar oktatási struktúrák a MOGYE-n. Ez hosszabb időre biztosítaná a tervezhető fejlődést, és csak ez lehet hosszabb távon a garanciája a magyar nyelven történő és megfelelő szakmai színvonalú erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzésnek, és végső soron az erdélyi magyar ajkú lakosság egészségügyi ellátásának is.
A MOGYE magyar oktatóinak nevében
Prof. Dr. Brassai Attila, a MOGYE Általános Orvosi Kar tanszékvezető egyetemi tanára
Marosvásárhely, 2011. október 5.
Erdély.ma

Marosvásárhely: megszólaltak a civilek
Egyetemi oktatók július végén és augusztus elején keltezett Vass Leventét támogató leveleit küldte ki az EMNT Maros megyei elnöksége a sajtónak. A fiatal orvost támogatók között Dr. Dávid László, professzor, a Sapientia-EMTE rektora, Dr. Hollanda Dénes, nyugalmazott érdemes professzor, Dr. Székely Gyula, egyetemi tanár, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának dékánja, illetve a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem szenátusának magyar nemzetiségű tanárai szerepelnek.
Felsorakozni egyetlen jelölt mellett
Dr. Dávid László professzor, a Sapientia-EMTE rektora kijelenti: „dr. Vass Levente rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek az eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek. Képesnek tartja arra, hogy nemcsak megnyerjen egy választást, hanem munkájával „visszaadja mindannyiunk Marosvásárhelyét. „Hiszem, hogy a több mint egy évtizede elveszített kulcsfontosságú tisztséget Marosvásárhely magyarsága 2012-ben visszaszerezheti. De csak akkor, ha képesek vagyunk hinni ebben, és egységesen felsorakozni egyetlen jelölt mellett!
Meggyőződése, hogy Vass Levente személyében nemcsak a magyar, hanem Marosvásárhely román közössége is egy tisztességes, felkészült, közös városunkat becsülettel szolgáló és új megoldásokra nyitott polgármestert fog nyerni! „Remélem, hogy (…) olyasfajta megújulás indul el közképviseletünkben, amely visszaadhatja a város széteső magyar közösségének önbizalmát és erejét.
Vass Levente a legrátermettebb
Dr. Hollanda Dénes nyugalmazott érdemes professzor szerint a jövő évi helyhatósági választás lehet talán az utolsó lehetőség arra, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. Sikeres azonban csak akkor lehet, ha képesek leszünk összefogni, megfelelő számban részt venni a polgármesteri tisztség betöltésére kiírt választáson, és a közösen elfogadott polgármesterjelöltre szavaznunk. „Nagyon fontos a polgármesterjelölt személyének elfogadása a vásárhelyi magyar lakosság részéről. Vass Leventét az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar diákszervezetének egyik legrátermettebb elnökeként ismertem meg. Már diákkorában jelentős eredményeket ért el mind a diákszervezet irányításában, mind a szervezet érdekeinek képviseletében, az egyetem szenátusában. Úgy gondolom, rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek birtokában egy modern városvezetést tud biztosítani, képes lesz eleget tenni a polgármesteri beosztás kihívásainak, szembenézni és megoldani a város lakóinak problémáit – írja egyebek között a város díszpolgára, Hollanda Dénes.
Új szemlélet a városvezetésben
Dr. Székely Gyula egyetemi tanár, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok karának dékánja szerint „dr. Vass Levente urológus szakorvos, egyetemi oktató rendelkezik azokkal az erényekkel, energiával, szakértelemmel, amelyek egy eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek. Dr. Vass Levente diákként, gyakorló orvosként és oktatóként is bizonyította, hogy a rábízott feladatokat képes lelkiismeretesen és magas szakmai színvonalon elvégezni, a kihívásokkal szembenézni, életfelfogása pedig erősíti azt a közösséget, amelynek élére áll. Jelleme, kommunikációs és kapcsolatteremtő készsége kitűnő, emberismerete, gondolkodásmódja kiegyensúlyozott személyiséggé teszi.
„Büszkén felvállaljuk dr. Vass Levente kollégánkat"
A Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem szenátusának magyar nemzetiségű tagjai – prof. dr. Ábrám Zoltán, prof. dr. Egyed Zs. Imre, prof. dr. Kovács Dezső, prof. dr. Nagy Örs, prof. dr. Szabó Béla, prof. dr. Szilágyi Tibor, dr. Lőrinczi Zoltán, dr. Szatmári Szabolcs, dr. Sipos Emese egyetemi előadótanárok – közleményben nyilvánították ki, hogy támogatják Vass Leventét. Megítélésük szerint Vass Levente mindazon kvalitásokkal rendelkezik, amelyek egy eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek.
„Mi, a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem tanárai, büszkén felvállaljuk dr. Vass Levente kollégánkat, és tisztelettel felkérjük Marosvásárhely magyarságát, illetve a magyarság érdekeit képviselő politikai szervezeteket, testületeket, valamint az egyházi és civil szervezeteket, támogassák bizalommal jelölését a polgármesteri tisztségre!
Meggyőződésünk, hogy ezt a több mint egy évtizede elveszített kulcsfontosságú tisztséget Marosvásárhely magyarsága 2012-ben visszaszerezheti, amennyiben képesek vagyunk egységesen felsorakozni egyetlen magyar jelölt mögött! – áll a MOGYE szenátusának magyar ajkú tanárai által aláírt felhívásban.
Erdély.ma

MOGYE: marad a bojkott
Nem tartották be a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának tagjai az intézetek létrehozására érvényes egyetemi szabályokat, ezért nem törvényesek a frissen létrehozott intézetek a magyar oktatók szerint.
Mint arról korábban beszámoltunk, a múlt héten annak ellenére jöttek létre az egyetemi intézetek, hogy a magyar szenátusi tagok jelentős része nem értett egyet az egyetemi charta jelenlegi változatával, az oktatási minisztérium is változtatásra kötelezte az egyetemvezetést. A főtanszékek létrejöttét szakmai és politikai szervezetek is sürgették.
„Amíg nincs érvényes charta, addig nem is lehet jogszerűen dönteni az intézetek létrehozásáról” – emlékeztetett dr. Szabó Béla. A dékánhelyettes elmondta: az intézetek létrehozásakor csupán néhány magyar oktató volt jelen, és nem szavazott az érvényes döntéshez szükséges többség, mert tartotta magát a korábban meghirdetett bojkotthoz. „A döntés most az oktatási minisztérium kezében van, a napokban kell megérkeznie a charta módosításával kapcsolatos állásfoglalásnak” – tette hozzá Szabó Béla. A professzor emlékeztetett arra, hogy az egyetemvezetés néhány kompromisszumot elfogadott a chartával kapcsolatban, így biztosítékot vállalt a magyar intézményvezetők kinevezésére is. „Ha nem alakul magyar intézet, akkor nem lesz mód magyar rektorhelyettes kinevezésére sem” – ismertette a csapdahelyzetet a MOGYE professzora.
Cătălin Baba oktatási államtitkár korábban azt nyilatkozta, ha a szenátus nem tartja be az oktatási törvényben foglaltakat, a szaktárca retorziókat alkalmaz.
Új Magyar Szó (Bukarest)