Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Sütő András
1119 tétel
1993. október 20.
1990. máj. 29-én alapította meg Tőkés László, Sütő András és a budapesti Ábrahám Dezső a Nemzetközi Transsylvania Alapítványt a Romániába visszatérők és a kisebbségek támogatására. Az elnök Sütő András lett, alelnök Tőkés László, elnökségi tagok Csoóri Sándor és Szőcs Géza, főtitkár Ábrahám Dezső. Idén jún. 4-én az alapítványi kuratóriumi ülésen Koblencz József, a CBI Könyvvizsgáló Kft igazgatója szabálytalanságok sorát állapította meg: a bevételeket és a kiadásokat nem számolta el megfelelően Ábrahám Dezső, nem volt utalványozás, nem könyvelték a pénzmozgást. Ezen a kuratóriumi ülésen úgy határoztak, hogy megvonják Ábrahám Dezsőtől a pénzügyekkel kapcsolatos aláírási jogot, ezt a döntést Ábrahám Dezső elfogadta, de másnap érvénytelennek minősítette az őt érintő határozatot. Kiderült, hogy az alapítvány Alkotás utcai irodájában /melyet havi 100 ezer forintért béreltek/ van Ábrahám Dezső bélyegkészítő műhelye. Ezt csak most tudta meg a kuratórium. Ábrahám Dezső visszautasított minden vádat, szerinte három év alatt kb. hatmilliót költött saját zsebéből az alapítványra és nagyjából ugyanennyi folyt be hazai és külföldi támogatásból. /Kézen-közön alapítvány. = Mai Nap (Budapest), okt. 20./
1993. október 25.
A Nemzetközi Transsylvania Alapítvány júniusban kuratóriumi ülésén Koblencz József könyvvizsgáló jelentéséből kiderült hogy sem a bevételekről, sem a kiadásokról nincs hiánytalan elszámolás, a számlákon nincs utalványozás és az alapítvány a beszámolási és adóbevallási követezettségének nem tett eleget. A Nemzetközi Transsylvania Alapítványt 1990-ben hozták létre, hogy segítsék a Romániába hazatérőket, és támogassák a nemzeti kisebbségek oktatását, kultúráját. Az alapítvány elnöke Sütő András, az alelnöke Tőkés László lett, elnökségi tagok Csoóri Sándor és Szőcs Géza, a főtitkár Ábrahám Dezső. Az idei kuratóriumi ülésen kiderült, hogy a kuratóriumi tagok semmit sem tudnak az alapítvány pénzügyeiről. Az ülésen Tőkés László püspök és Törőcsik Mari felháborodva értesültek arról, hogy az alapítvány székhelyéül használt helyiség bérleti díja havi 100 ezer forint és hogy ugyanezen helyiségben bélyegkészítő műhely működött, melynek hasznát Ábrahám Dezső főtitkár tette zsebre. A kuratórium ezért felfüggesztette főtitkári tisztségéből Ábrahám Dezsőt és Koblencz Józsefet megbízta teljeskörű pénzügyi kivizsgálásra. A kuratóriumi ülést követő napon Ábrahám Dezső feljegyzést készített az elnökségnek, érvénytelennek nevezve a kuratórium valamennyi határozatát és kifogásolta Koblencz József jelenlétét, aki szerinte súlyos vádakat terjesztett a kuratórium elé. A vizsgálatot Ábrahám Dezső magatartása meghiúsította. A Magyar Hírlap munkatársa Csoóri Sándor véleményét kérdezte, aki nem nyilatkozott. Tőkés Lászlótól sem érkezett válasz. Ábrahám Dezső viszont válaszolt. Ártatlannak mondta magát, ő nem ért a könyveléshez, azért nem könyveltek semmit. Azt állította, hogy saját zsebéből fizetett mindent. Ő fizette például Tőkés László amerikai repülőjegyét. Saját állítása szerint saját zsebéből mintegy hatmillió forinttal támogatta az alapítványt. /Rejtő Gábor. Transsylvania megvétele. = Magyar Hírlap, okt. 25./ Előzmény: okt. 20-i jegyzet. Tőkés Lászlótól válasza: okt. 31-i jegyzet.
1993. november 13.
"A temesvári Csiky Gergely Színház negyvenéves jubileumi ünnepségén, nov. 8-án a budapesti Nemzeti Színház vendégszerepelt Sütő András Advent a Hargitán című drámájával. Ez egyben a darab 250. előadása. Sütő András köszöntőt írt az ünnepi bemutatóra, melyet felolvastak a színházban. A diktatúra idején betiltották színművét, emlékezik vissza az író, meg akarták akadályozni a budapesti bemutatót is. Bukarest azóta sem vonta vissza tiltakozását. Sütő ismét kifejtette, hogy nem fogadja el az öncélú művészetet, a nemzeti sorsproblémákról szólni kell, annak ellenére, hogy akik ezt teszik, azokon a "magyarságundorban szenvedő tollforgatók kéjes élvezkedéssel fenik a nyelvüket." /Magyar Nemzet, nov. 13./"
1993. november 17.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének etikai bizottsága Sütő András kérésére megvizsgálta Bíró Béla Az elfogultság szárnyasoltára /Romániai Magyar Szó, máj. 12./ című cikkét és megállapította, hogy megengedhetetlenül általánosított, ezért elmarasztalta és megrovásban részesítette Bíró Bélát. /Közlemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./
1993. november 26.
Marosvásárhelyen nov. 27-én mutatják be Sütő András Az ugató madár című drámáját. Az ősbemutató Budapesten volt, a Nemzeti Színházban, nov. 17-én. /Sütő András: Most, hogy megszólal az ugató madár? = A Hét (Bukarest), nov. 26./
1993. december 3.
Egy hónapja, nov. 3-án kezdődtek meg a Csiky Gergely Színház /Temesvár/ fennállásának negyvenedik évfordulóját ünneplő rendezvények, egyben emlékeztek a 165 évvel ezelőtti első temesvári magyar nyelvű előadásokra is. A Demeter András vezette színtársulat ünnepi rendezvényein a szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozata és több magyarországi színtársulat is fellépett. A budapesti Nemzeti Színház vendégjátéka, Sinkovits Imre és színésztársai fellépése Sütő András Advent a Hargitán című drámájával színháztörténeti esemény volt, először járt a Nemzeti Temesváron és itt érte meg a Romániában még fel nem oldott tilalom alatt álló Sütő-darab a 250. előadását. Sütő András köszönő levelet írt ez alkalomra, érvelve az Ablobczy László vezette Nemzeti Színház által vállalt szolgálat mellett, ugyanakkor figyelmeztetett az előretörő kozmopolitizmusra, amely megakadályozhatja az egymásratalálást. Az ünneplés idején Temesváron kezdeményezés született Pro Theatrum Alapítvány létrehozására a helyi színház segítésére. /Illés Mihály: A Csiky Gergely színtársukat ünnepe. = A Hét (Bukarest), dec. 3./
1993. december 22.
"Antall József miniszterelnök temetése. Brassóban dec. 18-án a római katolikus templomban ünnepélyes rekviem lesz, részt vesz Brassó valamennyi felekezetének lelkésze. /Ünnepélyes rekviem. = Brassói Lapok (Brassó), dec. 17./ Gyergyószentmiklóson dec. 19-én ökumenikus szentmisét mutatnak be a kormányfő lelki üdvéért. /Gyászmise a miniszterelnökért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18-19./ Antall József elhunyt miniszterelnököt temetésén, dec. 18-án a világ magyarsága nevében Sütő András búcsúztatta, a temetőben pedig Tőkés László püspök. A budapesti gyászszertartáson az RMDSZ-t Markó Béla, Tőkés László és Takács Csaba alelnök képviselték. /Eltemették Antall Józsefet. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./ Fekete Attila búcsúztatta a határokon kívül rekedt magyarok védelmének felvállalóját. /Fekete Attila: Államférfitól búcsúzunk. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 18-19./ Antall József temetése napján Marosvásárhelyen az RMDSZ székházára és a megye többi RMDSZ-székházára is gyászlobogót tűznek ki. /Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./ Gyászolt a magyar nép: "lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökét" siratta - tudósított az Erdélyi Napló Antall József temetéséről. Dec. 16-án déltől másnap hajnalig kétszázezren rótták le kegyeletüket a kormányfő ravatalánál. Hosszú sorokban várakoztak a hidegben, a szemerkélő esőben a Parlament előtt. Fejet hajtott a miniszterelnök koporsója előtt többek között Helmuth Kohl német szövetségi kancellár, Albert Gore, az Egyesült Államok alelnöke, Frantz Vranitzky osztrák kancellár, Lech Walesa lengyel elnök, Václav Klaus cseh miniszterelnök, Michal Kovác és Vladimír Meciar szlovák állam- illetve kormányfő, Catherine Lalumiére, az ET főtitkára, Romániát Dan Mircea Popescu miniszter képviselte, az RMDSZ nevében Markó Béla és Tőkés László jelent meg. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 22./"
1994. január 12.
A mai román vezetés attól fél, hogy a kétmilliós magyarság helyben marad, nem fog kivándorolni, állapította meg Sütő András a vele készített interjúban. Közben a romániai magyarság kivándorlása nem csökken, hanem növekszik. - Csak egységesen küzdve maradhatunk meg, hangoztatta az író. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 12./
1994. február 17.
Marosvásárhelyen márc. 15-én a Székely vértanúk emlékművénél ünnepelt a város magyarsága. Markó Béla RMDSZ-elnök emlékezett beszédében az 1848-as szabadságharcra. Emlékeztetett arra, hogy ezt a tiszta ünnepet sokan rágalmazzák, tartalmát meghamisítják, akik jogainkat támadják, saját jogaikat teszik támadhatóvá. Beszédet mondott még Kelemen András magyar külügyminisztériumi államtitkár, Borbély László, a megyei RMDSZ-elnök, Ungvári Zrínyi Imre, koszorút helyezett el - többek között - Sütő András, Nagy Győző polgármester és Rudas Ernő bukaresti magyar nagykövet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
1994. március 14.
"Sütő András nyilatkozatában kifejtette: "Nemzeti létünkben bujdokolunk." Németh László tejtestvériség gondolata változatlanul időszerű. "A véres konfliktusok a megoldatlan nemzeti kérdések következményei." A Trianon-szindróma az az idegi, lelki nyomás, amely a magyarság létezését immár hetven esztendeje meghatározza, ennek enyhítése a környező népekkel való együttműködésben oldható meg. Sajnos, most még ezekben az országokban vad, nacionalista erők garázdálkodnak. - A magyarság menekülése nem állt meg, törvényesített formában sokkal könnyebben hagyhatják el az emberek szülőföldjüket. A legfőbb törekvés az asszimiláció. "A szétszórtan élő magyarságot valamiképpen vissza kell vezetni a magyar nemzet élő, eleven áramkörébe, a nemzeti kultúrába. Az anyaországnak gyakorlati bel- és külpolitikával kell szolgálni a nemzeti kisebbségi sorsra jutott magyar közösségek ügyét. - "Ahhoz, hogy a szellemi égboltot fölhúzzuk, felmérhetetlenül segítséget adott a Duna Televízió." - A román kultúrpolitika fasisztoid jelleget kapott, minden más nép nemzeti történelmét fumigálta és önmagát heroizálta. "Ezzel egy időben, a magyar, lágy diktatúra keretei között az egészséges nemzeti tudat elfojtása volt az egyik legfőbb kultúrpolitikai törekvés." /Magyar Nemzet, márc. 14./ "
1994. március 19.
"Az RMDSZ Maros megyei vezetősége nyilatkozatában 1990. márc. 19-re és 20-ra emlékezett. A "kommunista diktatúrák összeomlása után itt, Marosvásárhelyen provokálták ki a legelső etnikai konfliktust Kelet-Európában." Márc. 19-én "a felbujtó provokátorok szervezte csapatok megostromolták az RMDSZ Maros megyei székházát, brutálisan bántalmazta azokat, akikhez hozzáfértek." Sütő András írót életveszélyesen megsebesítették. Márc. 20-a már halált is követelt, amikor "a terror elleni tüntetőkre vezényelték a fölheccelt falusiakat." Magyar halottak: Csipor Antal nagyernyei, Gémesi István sáromberki és Kiss Zoltán teremeújfalusi lakos. "A felbujtókat és tetteseket soha nem vonták felelősségre. Ellenben 45 magyart és cigányt meghurcoltak, elítéltek. Volt, aki belehalt kálváriájába. Cseresznyés Pál most is börtönben ül. " /Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./"
1994. április 2.
Entz Géza címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke márc. 28-án Temesváron átnyújtotta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztjét dr. Boros Béla címzetes érseknek, aki 1951-től 1964-ig volt börtönben és P. Godó Mihály jezsuita szerzetesnek, aki 18 évig raboskodott. Entz Géza beszédében Márton Áron püspök emlékét idézte. Az újságíró kérdésére Entz Géza elmondta, hogy Erdélyben még nem adtak át ilyen kitüntetést. Elsőként a katolikus egyház személyiségeit tüntették ki, mert a katolikus egyház meg tudta őrizni belső függetlenségét a kommunista időszakban, ez ily módon Magyarországon nem sikerült. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1/ Márc. 29-én az Entz Géza vezette küldöttség Gyulafehérváron megkoszorúzta Márton Áron sírját, majd ugyanezen kitüntetést adta át Erőss Lajos apostoli protonotáriusnak, Léstyán Ferenc pápai prelátusnak, ny. marosvásárhelyi főesperes plébános az érdemrend Kiskeresztjét kapta. Dénes Anna Szeréna, a Szociális Testvérek Társaságának szerzetesnővére, a kolozsvári leányok volt nevelője, aki súlyos börtönbüntetést szenvedett, a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Arany Érdemkeresztjét vette át. Akiket kiemeltek a kitüntetéssel, mondta Entz Géza, azok valami sajátosat vállaltak egy közösség fenntartása, fennmaradása érdekében, az anyaszentegyház szolgálatában. Az anyaszentegyház szolgálata minden emberi közösség szolgálatát, így a Romániába szakadt magyarság szolgálatát is jelenti, oly módon, hogy ez a magyarsággal együtt élő népek érdekeit is szolgálja. Léstyán Ferenc, köszönetet mondva a kitüntetésért, válaszában elmondta, szeretné megosztani, továbbadni az elismerést azoknak, akik az elmúlt években szenvedtek. Elsősorban Márton Áron püspökre gondolt és a többiekre, akik a püspök bebörtönzése után, mint a walesi bárdok, sorra mentek a börtönbe, azoknak, akik börtönben haltak meg, azoknak a papoknak, akiket kivégeztek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./ Ezután Entz Géza kíséretével együtt Marosvásárhelyre indult, ahol meglátogatták Sütő András írót, majd találkoztak az RMDSZ Maros megyei vezetőségével, megyei és városi RMDSZ-tanácsosokkal, az egyházak és a sajtó képviselőivel. Jelen volt a város polgármestere és a Megyei Tanács alelnöke is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./
1994. április 15.
Nagy forgalmat bonyolít le az 1993. októberében Csíkszeredában megnyílt Pallas-Akadémia Könyvesbolt, a Pallas-Akadémia román-magyar vegyesvállalat lassan országossá váló hálózata részeként. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó célja az erdélyi kortárs írók közlése mellett az erdélyi múltról szóló munkák eredeti és reprint megjelentetése. Így jelent meg eddig Sütő András Az élet és halál kapujában esszékötete, Páll Lajos: Partraszállás verseskötete. A következők között vannak: Boros Fortunát Csíksomlyó a kegyhely, Endres Miklós Csík, Gyergyó és Kászonszék története, továbbá az Erdély öröksége /emlékiratírók sorozata/ 4, 5. és 6. kötete. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./
1994. április 30.
"Ábrahám Dezső "a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány egyik kezdeményezője és alapító tagja" aláírással a Romániai Magyar Szó főszerkesztőjéhez írt hosszú levelével védekezik a támadások ellen, azt állítva, hogy eddig saját vagyonából eddig kb. 6-8 millió forintot költött az alapítványra és napi 18-20 órás munkájáért egy fillért sem kért. Könyvelőt nem alkalmaztak, mert erre nem biztosítottak anyagi alapot. /!/ Ábrahám Dezső elutasít minden bírálatot és elmarasztalja Tőkés Lászlót is, amiért kifogásolta az ő működését. Ugyanezen oldalon Ábrahám Dezső közöltette Sütő Andrásnak és Tőkés Lászlónak írt levelét, ebben is fenyegető hangot használt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30.-máj. 1./ Ábrahám Dezső leveleiben nem említette, hogy a Koblencz József vezette könyvvizsgálók súlyos szabálytalanságokat állapítottak meg. /Mai Nap, 1993. nov. 20./ "
1994. július 13.
Horn Gyula miniszterelnök-jelölt eljuttatta a kormányprogram tervezetének a határon túli magyarságot érintő fejezeteit a környező országokban működő magyar politikai és érdekvédelmi szervezeteknek, az egyházfőknek, művelődési egyesületetek vezetőinek és kiemelkedő személyiségeknek és kérte, tegyék meg észrevételeiket. A címzettek között van Tőkés László, Sütő András, Takács Csaba. /Új Magyarország, júl. 13./
1994. július 19.
"Horn Gyula véleményezés céljából eljuttatta a kormányprogramot mintegy félszáz határon túli vezetőnek. Sütő András szerint egy pusztán ígérgetésre épülő alapszerződés még akkor is katasztrofális kompromisszum lenne, ha garanciák, gyakorlatilag soha számon nem kérhető vállalások egészítenék ki. Sütő "tragikus tévedésnek" tartja, hogy adottak volnának a történelmi megbékülés feltételei. A feltétel az lenne, ha a román vezetés lemondana arról, hogy megteremti a színtiszta nemzeti államot. /Népszabadság, júl. 19./"
1994. augusztus 2.
"Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke válaszolt Horn Gyula miniszterelnök júl. 11-i levelére. Nagyra értékelte, hogy az új kormány a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikája kialakításakor "változatlanul konzultálni kíván a kisebbségi magyar szervezetekkel és pártokkal". Duray Miklósra is hivatkozva rámutatott: "a magyar kisebbségek ügye a megkötendő államközi szerződésnek nem csupán valamely kiemelt "függeléke", hanem ezen túlmenően: az érdekelt nemzetek általános megbékélésének alapvető összetevője." Sütő Andrást idézve kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy "Magyarország és szomszédai viszonylatában már megértek volna a feltételek a történelmi megbékélésre." Az alapszerződés megkötése elé szinte áthidalhatatlannak tűnő elvi akadályok tornyosulnak, amelyek az egyes országok alkotmányában rejlenek, ilyenek az "államalkotó nemzet", az "egységes nemzetállam" fogalmak, amelyek eleve diszkriminatív jellegű jogi következményekkel sújtják a nemzeti kisebbségeket. Üdvözli a kabinet ellenzéki pártokkal való párbeszédre irányuló törekvését, másfelől szintén a konszenzust szorgalmazza a szomszédos országok legitim magyar pártjaival és képviseleti szerveivel. Ez "többet jelentene szervezeteink véleményének puszta figyelembevételénél, mint a kormányprogram fogalmaz." Éppen ezért javasolja a magyar-magyar közmegegyezésre egy szakmai és érdekegyeztető fórum létrehozását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3., a magyarországi sajtó nem közölte a levél szövegét, ehelyett tartalmát Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője ismertette: Magyar Nemzet, aug. 2./"
1994. augusztus 18.
"A Népszabadságban közölt cikkek egybehangzóan azzal érvelnek, hogy az alapszerződést a kölcsönös bizalomerősítés érdekében meg kell kötni, írta Kincses Előd, aki nem fogadja el ezt az álláspontot. Az alapszerződés megkötésének hátránya, hogy minden olyan jog és garancia, amelyet nem foglaltak a szerződésbe, megtagadható. Ezért aggályos az olyan megfogalmazás: "nem biztos, hogy az alapszerződésekbe bele kell foglalni a kollektív jogokat, s úgy tűnik, a területi autonómia sem elfogadható a szomszédoknak" /Tabajdi Csaba: Elaknásított terepen mozgunk, Népszabadság, júl. 30./. Meister Dávid a határklauzula szerződésbe foglalásának szükségességét azzal indokolja, hogy "az Antall-kormány a határok kérdését sokáig lebegtette..." /Mire jó egy alapszerződés? Népszabadság, júl. 28./ Kincses Előd a romániai fordulat résztvevőjeként ezt másképp látja. Iliescu elnök 1990. jan. 25-én a magyar szeparatizmust megbélyegző nyilatkozatot tett, azóta megjelent a határklauzula követelése, hónapokkal megelőzve a magyarországi rendszerváltást. - A kölcsönös bizalomerősítést a kisebbségi magyarságra is vonatkoztatni kell. "Ilyen szempontból nem tartom szerencsésnek azt, hogy pl. Tőkés Lászlót és Sütő Andrást a kérdésben legilletékesebb magyar kormánytényező a nyilvánosság előtt ismételten elmarasztalja." A Korunk 1994/3-as száma, az RMDSZ-szám 121. oldalán közölt közvélemény-kutatás szerint Tőkés Lászlónak 1129 szavazat, Sütő Andrásnak 485, Markó Bélának 286 jutott a népszerűség sorrendjében. Ezért aggályosnak mondható, hogy Horn Gyula kizárólag Markó Bélát hívta meg. Ezt a baloldali beállítottságú, annak idején a Neptun-ügyet is védelmébe vevő Makkai János, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője is kifogásolta /Népújság, júl. 19./. Helyesebb lenne a meghívást az RMDSZ-nek címezni. /Népszabadság, aug. 10., átvette: Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./"
1994. augusztus 27.
"Kántor Lajos a Magyar Nemzetben publikált terjedelmes írásában vitatta Tőkés Lászlónak a kézfogás-politikával szembeni állásfoglalását /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9-13./ Elismerte ugyan, hogy a hatalom sok be nem tartott ígéretet tett, azonban Kántor Lajos azt hangsúlyozta, hogy vannak más példák is /Doina Cornea, Octavian Buracu és Emil Constantinescu kiállása/. Előbb gondolkozni és azután lépni - figyelmeztetett Kántor Lajos. Felálltak a hivatalok és hivatásos politikusok. "A naiv olvasó továbbra is a Nagy Nevekre figyel". "Ezzel szemben vállalni egy más véleményt - bizony kockázattal jár." Az erdélyiek megunták a "muszájherkulesi magatartást". Tőkés László és Sütő András hiába fogalmazzák "újra a Maradás Igéit, a puszta erkölcsi parancs már nem hat". "Az általuk felrajzolt nemzetiségi-kisebbségi Apokalipszis képei sajnos inkább siettetik, mint lassítják az exodust." Változás akkor remélhető, ha sikerül "születő eredményt felmutatva meghaladni a kisebbségi tudatot." Nem a többségre kell féltékenyen nézni, "hanem a MINÕSÉG lehetőségeit ismerni fel - társadalmak és kultúrák találkozási pontján." Viszonyítani a legjobbakhoz kellene. /Magyar Nemzet, aug. 27, 29./ "
1994. szeptember 22.
"Jászberényi Emese marosvásárhelyi magyar rádiós vallott munkájáról, amelyhez hit kell. "Hinni népedben, nemzetedben, nyelvedben." Elmondta, hogy 1985 január 12-én Ceausescu egyik rendeletével megszüntette a körzeti rádiózást, így megszűnt a magyar adás. A magyar részleg teljes archívumát, negyven beszélt szalagot és negyvenezer zenei szalagot az egyik börtönbe, Jilavába kellett szállítani. Előtte Jászberényi Emese az aranyszalagtár mind az ezer hangszalagját éjjel-nappali gyors munkával lemásolta. Így mentődött meg Sütő András, Bartalis János, Móricz Zsigmond hangja. 1989 után visszakapta a marosvásárhelyi magyar stúdió a korábban elkobzott hanganyagtárát. /Magyar Nemzet, szept. 22./"
1994. október 1.
"Sütő András az egész családját veszélyeztető merényletekről beszélt a vele készült interjúban. Levegővel való keveredésre alkalmas cinkszulfidot helyeztek el sikaszói házában 1992-ben és 1994 áprilisában. Isten csodája, hogy életben maradtak. Magyarországon személyét támadó írások jelennek meg, így például az Élet és Irodalomban dicséretekkel korrumpálhatónak nevezték azért, mert Ablonczy Lászlóra szavazott a Nemzeti Színház igazgatói álláshelyére meghirdetett pályázaton. Szinte irracionális gyűlölettel gyalázzák Ablonczyt. A magyarországi népi-urbánus, majd médiaháborúvá fajult hatalmi harcban "a magyar társadalom értelmiségi rétege olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy hosszú évek kellenek a felgyógyuláshoz. Kihatásai természetesen a romániai magyarság körében is tapasztalhatók. Ideológiák omlása közben minálunk is föltűnt hordozóinak megnyilatkozásaiban az alapítvány-világnézet." Az író visszatekintett a Ceausescu-rendszer pusztításaira, hozzátéve: "A nemzetinek nevezett cél változatlan. Ma már nem lehet falut rombolni, de lehet építkezni: kaszárnyák hálózatát a Székelyföld kellős közepében, ortodox püspöki palotát, teológiát néhány ezer görögkeletinek Csíkszeredában, a római katolikus székelyek búcsújáró központjában." /Népszabadság, okt. 1./ "
1994. október 26.
"Okt. 21-22-én tartották a Magyarok Világszövetsége küldöttközgyűlését. Csoóri Sándor elnök megnyitója után Sütő András, az MVSZ tiszteletbeli elnöke kitért arra, hogy nem szabad megkerülni a határon túli magyar szervezetek belső feszültségeit, meg kell vitatni az autonómiatörekvéseket is gátló ellentéteket, és kísérletet kell tenni ezek megoldására. A közgyűlésen megjelent Horn Gyula miniszterelnök, aki beszédében hangsúlyozta: Egy pillanatig sem hagyjuk cserben a határokon túl élő magyarságot. Hozzátette, hogy a Duna Televíziót nem akarja megszüntetni a kormány. Tabajdi Csaba politikai államtitkár azon a véleményen volt, hogy a határon túli magyar kisebbségek képviseletében folyamatosnak kell lennie a kormánypolitikának, ez a terület nem lehet pártharcok színtere. Tőkés László püspök Magyarország határain túlmutató nemzetpolitikáért szállt síkra. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25., Magyar Nemzet, okt. 22./ Az MVSZ közgyűlésére 27 országból érkezett 236 szavazati és tanácskozási joggal rendelkező küldött. Tabajdi Csaba államtitkár hangsúlyozta, hogy a mindenkori magyar kormány felelős a határon kívül élőkért, és a szomszéd országokkal való viszony normalizálása azt jelenti, nem egyeznek meg a nemzeti kisebbségek feje fölött. Nekünk trianonokat kellett elviselnünk, a szomszédainknak csupán a demokráciát kellene elviselniük. Vitát váltott ki az államtitkárnak az a megállapítása, hogy a magyar költségvetés 0,62 százalékát fordítják a határon túliak megsegítésére, és ezt tudatosítani kell az adófizetők körében. Egyes hozzászólók szerint ennek tízszerese is kevés lenne. Király Károly arra figyelmeztetett, hogy az alapszerződés ne keltse a megalázkodás érzetét, mert az gerjeszti az étvágyat. Erre ural, hogy a román parlamentben többször elhangzik: "a Dnyesztertől a Tiszáig" terjednek - képletesen - az ország határai. Király Károly a magyar bank létrehozását sürgette. Benkő Samu, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke a tulajdonról szólt: ha az elrabolt egyházi és világi tulajdont visszakapnák, megszervezhetnék önfenntartásukat. Tőkés László a nemzetpolitika szükségességéről beszélt, a magyar érdekek képviseletéről. Megbékélést karunk, de nem bármi áron, mondta. /Sylvester Lajos: A Világszövetség erdélyi szemmel. = Magyar Nemzet, okt. 26./."
1994. november 7.
Nov. 4-én és 5-én az MSZP küldöttsége látogatást tett Marosvásárhelyen, a megyei RMDSZ meghívására. A találkozón jelen volt Markó Béla is. A delegáció felkereste Sütő András írót. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8., Új Magyarország, nov. 7./
1994. november 8.
1990 nyarán született meg az elhatározás Marosvásárhelyen, a helyi RMDSZ-ben, hogy szobrot állítanak a város hajdani polgármesterének, Bernády Györgynek, akit 1902-ben választottak meg erre a posztra. 1991-ben hivatalosan is bejelentették ezt a kezdeményezést, a prefektus közölte: állami támogatást nem adnak ehhez. 1992-ben megalakult a Bernády György Közművelődési Egyesület, elnöke Borbély László, alelnöke Király István lett. 1992 októberében 11 szobrászművészt kértek fel, vegyenek részt a pályázaton. Végül Bocskay Vince munkáját fogadták el, megindult a gyűjtés. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29-30./ Okt. 29-én 7-8 ezres tömeg előtt hullott le a lepel Bernády György szobráról. Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke, Sütő András, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Csoóri Sándor, Cornel Muraru író, főszerkesztő, Ion Rakolta prefektus és Marosi Barna, a Bernády György városa című könyv szerzője mondott beszédet. Koszorút helyezett el - többek között - Rudas Ernő nagykövet, Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese és Entz Géza. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./ A szoboravatás valami újnak jelenti a kezdetét, hangzott el Takács Csaba beszédében. Talán a szobor lesz az, ami nem engedi, hogy Marosvásárhely újra gyilkos szenvedélyek színterévé váljék. Úgy tűnik, az igazságot is meg lehet szokni, jegyezte meg Sütő András. Mármint azt az igazságot, hogy Bernády Györgynek ebben a városban helye van. Valamikor Kossuth-, Petőfi- és Rákóczi-szobra is volt a városnak, de ezeket ledöntötték, megsemmisítették. Előbb vagy utóbb ezek is visszatérnek, mert sorsukról az itt élőknek és nem valamiféle bizottságnak kell dönteni. Csoóri Sándor arra emlékezett, hogy amikor először járt Marosvásárhelyen, rögtön látta, ez egy ízig-vérig magyar város. /Kurír, nov. 8./
1994. november 10.
Nov. 2-án könyvkiállítás nyílt a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, melyet a csíkszeredai Pallas-Akadémia és a budapesti Akadémiai Kiadó rendezett. Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó igazgatója ismertette a kiadó tevékenységét, a Pallas Kiadóval történő együttműködést, Sütő András a szellemi értékek folyamatos találkozásáról beszélt és szeretettel üdvözölte a megjelent Gabriel Liiceanu ellenzéki írót, a Humanitas Kiadó igazgatóját. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./
1994. november 21.
Eredményesnek nevezte Keleti György honvédelmi miniszter romániai útját, miután nov. 20-án visszatért. Tárgyalt Iliescu elnökkel is. Megállapodtak Tinca védelmi miniszterrel, hogy magyar katonák romániai, illetve románok magyarországi képzésben vesznek majd részt. Egyeztetett létszámcsökkentésre is sor kerül. Keleti György Marosvásárhelyen látogatást tett Sütő András írónál is. /Népszava, nov. 21./ Keleti György román kollégájával Székelyföldre látogatott. Csíkszeredában a látogatás során Sántha Pál Vilmos megyei tanácselnök elpanaszolta, hogy az utóbbi években gyakran száz méter magasan zúgtak el a repülőgépek a város fölött, többször vallásos ünnepek alatt. Keleti György leszögezte, reméli az dés külön foglalkozik majd a romániai magyarság jogaival, mert Magyarország nagy felelősséget érez a határain kívül élő magyarokért. Keleti György Segesvár mellett megkoszorúzta Petőfi emlékművét, Marosvásárhelyen Paul Cheler hadseregtábornok, az erdélyi hadsereg parancsnoka fogadta. /Új Magyarország, nov. 21./
1994. december 14.
Dec. 3-án tartotta meg tisztújító közgyűlését az egyik legjelentősebb RMDSZ-szervezet, a Maros megyei RMDSZ. Borbély László leköszönő elnök szólt először, majd Sütő András, akit megerősítettek tiszteletbeli elnöki minőségében. Zonda Attilát választották meg elnöknek, aki kifejtette, nem sok esélye van a platformosodásnak. - A tagság körében még mindig az első időkben tett ígéretek élnek, azóta viszont megváltoztak a körülmények. A tagok számon kérik a Bolyai Egyetemet, a magyar iskolákat, a gazdasági esélyegyenlőséget. Vitát váltott ki az, hogy Jakabffy Attilát nem választották be a vezetőségbe. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5., Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 14./
1994. december 15.
A Romániai Magyar Szó közölte Sütő András és Katona Ádám levélváltását. Ennek lényege: Sütő András szorgalmazta, hogy Orbán Balázs Székelyudvarhelyen felállítandó szobrára meghirdetett gyűjtésre befolyt pénzt utalják át a polgármesteri hivatalnak, a szobor költségeinek fedezésére. Sütő András nem fogadta el Katona Ádám érvelését, hogy az összeget könyvkiadásra kell fordítani. Ugyancsak nem ért egyet azzal, hogy Udvarhely megyét most vissza kell állítani, mert az egyetlen magyar várost is elrománosítanák, ezt jelzi Csíkszerda és Sepsiszentgyörgy példája is. Mindezek miatt Sütő András lemondott az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület tiszteltbeli elnöki tisztségéről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./
1994. december 22.
"Sütő András nyílt levéllel köszöntötte Domokos Gézát, a Kriterion fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Az 1970-ben indult Kriterion "kerek évtizeden át a romániai magyar szellemi ellenállás egyik központja volt", állapította meg az író. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./ "
1994. december 27.
Az RMDSZ Marosvásárhelyen 1989. dec. 25-én alakult meg. Erre emlékeztek dec. 25-én, egy gálaműsor keretében. Beszédet mondott Zonda Attila megyei elnök, Markó Béla szövetségi elnök és Sütő András, a Maros megyei RMDSZ tiszteletbeli elnöke. /RMDSZ Tájékoztató 440. sz., dec. 27./