Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Strempel Gyula
1 tétel
2013. május 7.
Kimondott fájdalommal, a kegyeletért
Adalék a világosi tragédiához
Kimondott fájdalommal, a kegyeletért felcímmel közölt, az 1944. szeptemberében, Világoson megesett tragédiával kapcsolatos tényfeltáró anyagunkkal kapcsolatban a szerkesztőségünkbe betelefonált dr. Krizbai Judit nyugalmazott orvos, aki elmondta: az írásban ismertetett tények teljesen megfelelnek a valóságnak, amit maga is tanúsíthat bizonyos mértékben, hiszen a tragédia idején a helyszínen tartózkodott.
Dr. Krizbai Juditot megkerestük, aki felelevenítette a több évtizedes emlékeit. 1944 szeptemberében, 8 éves korában a Világoson élő nagyszüleinél tartózkodott az édesanyjával együtt. Előrebocsátotta: maga, személyesen szinte semmit nem látott az eseményekből, mert a nagymamája, Kraft Mária látva a településen elszabadult zűrzavart, a lövöldözéseket, bezárta az utcaajtót, hogy sem a nagyapja, sem az aradi vendégek, vagyis a leánya és az unokája ki ne mehessenek az utcára. A nagymama radikális magatartásával nézeteltérésbe keveredett a leányával, aki mindenképp ki akart menni az utcára. Tehát a történteket dr. Krizbai Judit csakis hallomásból ismeri, de akkoriban az egész falu beszélte, a lapunkban megjelent változat szerint jutottak az események a köztudatba. A falubeli lövöldözésnek az oroszok bevonulása vetett véget. A katonákat családoknál szállásolták el, náluk éppen egy ezredes lakott, aki tisztességes embernek bizonyult. A nagyanyját kötelezték, hogy főzzön neki, mielőtt azonban az ételt az asztalra tette, a főtiszt előtt meg kellett kóstolnia, de a családnak különösebb konfliktusa nem volt senkivel.
Krizbai Juditot nagyon jól emlékszik a lelőtt Herrling György kiskorúra, akit a dédnagyanyjának a közelében temettek el, ezért ahányszor a temetőben jár, a Gyuri sírjára is tesz virágot. Emlékszik továbbá az ugyancsak kivégzett Strempel Gyula kisiparosnak a 6 gyermeke közül az egyikre, aki éppen a nagyapjánál inaskodott. Világosnak egyik részén csak románok, míg a másikon, nagyjából hasonló lélekszámban magyarok és németek, vegyesen laktak, utóbbiaknak viszont szinte a 90%-a elköltözött, a házaikba mások kerültek.
Dr. Krizbai Judit szerint, nem csak a maga, de a világosi magyarság számára is nagyon fontos lenne, ha végre létrehoznának egy kegyeleti helyet az ártatlanul kivégzett embereknek az emlékére. Erre a legalkalmasabb talán a templomkert lehetne, ami a katolikus egyház tulajdona. Ott évente, szeptember 19-én emlékező szentmisét lehetne felajánlani az áldozatok tiszteletére.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)
Adalék a világosi tragédiához
Kimondott fájdalommal, a kegyeletért felcímmel közölt, az 1944. szeptemberében, Világoson megesett tragédiával kapcsolatos tényfeltáró anyagunkkal kapcsolatban a szerkesztőségünkbe betelefonált dr. Krizbai Judit nyugalmazott orvos, aki elmondta: az írásban ismertetett tények teljesen megfelelnek a valóságnak, amit maga is tanúsíthat bizonyos mértékben, hiszen a tragédia idején a helyszínen tartózkodott.
Dr. Krizbai Juditot megkerestük, aki felelevenítette a több évtizedes emlékeit. 1944 szeptemberében, 8 éves korában a Világoson élő nagyszüleinél tartózkodott az édesanyjával együtt. Előrebocsátotta: maga, személyesen szinte semmit nem látott az eseményekből, mert a nagymamája, Kraft Mária látva a településen elszabadult zűrzavart, a lövöldözéseket, bezárta az utcaajtót, hogy sem a nagyapja, sem az aradi vendégek, vagyis a leánya és az unokája ki ne mehessenek az utcára. A nagymama radikális magatartásával nézeteltérésbe keveredett a leányával, aki mindenképp ki akart menni az utcára. Tehát a történteket dr. Krizbai Judit csakis hallomásból ismeri, de akkoriban az egész falu beszélte, a lapunkban megjelent változat szerint jutottak az események a köztudatba. A falubeli lövöldözésnek az oroszok bevonulása vetett véget. A katonákat családoknál szállásolták el, náluk éppen egy ezredes lakott, aki tisztességes embernek bizonyult. A nagyanyját kötelezték, hogy főzzön neki, mielőtt azonban az ételt az asztalra tette, a főtiszt előtt meg kellett kóstolnia, de a családnak különösebb konfliktusa nem volt senkivel.
Krizbai Juditot nagyon jól emlékszik a lelőtt Herrling György kiskorúra, akit a dédnagyanyjának a közelében temettek el, ezért ahányszor a temetőben jár, a Gyuri sírjára is tesz virágot. Emlékszik továbbá az ugyancsak kivégzett Strempel Gyula kisiparosnak a 6 gyermeke közül az egyikre, aki éppen a nagyapjánál inaskodott. Világosnak egyik részén csak románok, míg a másikon, nagyjából hasonló lélekszámban magyarok és németek, vegyesen laktak, utóbbiaknak viszont szinte a 90%-a elköltözött, a házaikba mások kerültek.
Dr. Krizbai Judit szerint, nem csak a maga, de a világosi magyarság számára is nagyon fontos lenne, ha végre létrehoznának egy kegyeleti helyet az ártatlanul kivégzett embereknek az emlékére. Erre a legalkalmasabb talán a templomkert lehetne, ami a katolikus egyház tulajdona. Ott évente, szeptember 19-én emlékező szentmisét lehetne felajánlani az áldozatok tiszteletére.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)