Ezen bukhatott el a magyar gyógyszerészképzés
Az országos gyógyszerészeti akkreditációs bizottság elnöke, Ursula Stănescu szerint a magyar nyelvű marosvásárhelyi gyógyszerképzés „két szék közt a pad alatt maradt” a magyar oktatók különválási szándéka miatt. Szilágyi Tibor volt rektorhelyettes azt mondja, csak a törvény szerint szerettek volna eljárni.
A magyar oktatók különválási szándéka miatt került veszélybe a magyar nyelvű gyógyszerképzés a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen – állítja az országos gyógyszerészeti akkreditációs bizottság elnöke, Ursula Stănescu.
A iași-i egyetem volt professzor asszonya a romániai orvosképzés szaktekintélye. Tavaly kétszer is járt a bizottság élén Marosvásárhelyen felmérni a MOGYE-n zajló gyógyszerészeti oktatást a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) megbízásából. Erre azért volt szükség, mert törvény szerint Romániában a már akkreditált képzési programokat ötévenként újra akkreditálni kell, a marosvásárhelyi egyetem esetében pedig tavaly járt le az öt év.
„Két szék közt a pad alatt”
Ursula Stănescu elmondta, tavalyi első, júniusi látogatásáig a vizsgálandó akkreditációs kérés még a magyar tagozatot (linie de studiu) is magába foglaló román nyelvű képzési programra vonatkozott. Ennek akkreditációs feltételei gond nélkül teljesültek. Ám ottjártakor az akkreditációs bizottság váratlanul azzal szembesült, hogy a MOGYE magyar oktatói külön képzési programot akarnak indítani. Tarthatatlannak vélték ugyanis, hogy a magyar képzés a román képzési programon belüli tagozat szintjén történjen.
„Azt mondták nekünk: ti nem értitek, hogy mi külön képzési programot, nem tagozatot akarunk?” – idézte fel a történteket a bizottsági elnök. Elmondta: amikor a magyar fél megtudta, hogy az új képzési program akkreditálásához nulláról kell kezdeni a folyamatot, amelynek első lépéseként ideiglenes működési engedélyhez kell folyamodni, ezt elutasították. Arra hivatkoztak, hogy miért lenne szükség ideiglenes engedélyre, hiszen a magyar tagozat jelenlegi formájában már 25 éve létezik. „Csakhogy ez tagozat, nem képzési program” – jegyezte meg Stănescu.
Így történhetett meg, hogy a román képzési programot végül akkreditálták a magyar tagozat nélkül, ám külön magyar képzési program nem indulhat. „A magyar fél két szék között a pad alatt maradt. Nem fogadta el azt, hogy a gond nélkül akkreditálható jelenlegi román oktatási programon belül oktassák a magyar diákokat, a külön képzési programhoz pedig hiányos akkreditációs dossziét nyújtottak be” – vázolta az akkreditációs bizottság elnöke.
Már csak a MOGYE jóindulatán múlik?
Stănescu azt állítja, ez azért történhetett meg, mert a magyar oktatók nem ismerik a törvényeket. „Nem ismerik az akkreditáció, az ideiglenes engedélyezés fogalmát, nem tudják, mi a különbség a képzési program és a tagozat között” – jegyezte meg. Felidézte, hogy az akkreditációs bizottság tavalyi második, december 8-i marosvásárhelyi látogatásakor a magyar pedagógusok meg sem jelentek a találkozón, hanem petíciót írtak az ARACIS-hoz és a minisztériumhoz, amelyben önálló képzési programot követeltek. „Azt üzenték nekünk szóban, hogy erre ígéretük is van” – mondta a bizottsági elnök, értésünkre adva, hogy erre politikusok tehettek a magyar félnek ígéreteket.
Jelen pillanatban szerinte a magyar tagozat megmaradása egyetlen módon lehetséges: ha az akkreditált román nyelvű képzés számára fenntartott helyekből néhányat átenged a magyaroknak a MOGYE vezetősége. „Az ARACIS meghozta a határozatát, az akkreditációs bizottság részéről ez az ügy lezárult. Ha azonban a magyar fél elfogadja, hogy magyar tagozat maradjon a román képzési programon belül, akkor minden rendben lehet” – jelentette ki Ursula Stănescu.
„Jó szakemberek, de kevesen vannak”. Az akkreditációs bizottság elnöke szerint az idegen nyelvű gyógyszerészeti képzési programok keretében az első három tanulmányi évben az előadásokat és a gyakorlati képzést is az illető idegen nyelven tartják. A negyedik évtől kezdődően az előadások már kötelezően román nyelvűek (a román mellett a tanár megtarthatja idegen nyelven is kurzust, de ezt nem fizeti ki neki az egyetem), és ugyancsak románul tartják a gyakorlati képzést is. „Az orvosok és a gyógyszerészeknek páciensekkel kommunikálnak. Nem várhatjuk el a betegtől, hogy tudjon magyarul” – magyarázta. Ahhoz, hogy az akkreditációt megkapja, az illető képzési programban megfelelő számú oktatónak (professzornak, előadótanárnak) kell oktatnia. A MOGYE-n azonban nincs megfelelő számú magyar oktató az önálló az önálló képzési program elindításához. „A magyar nyelvű gyógyszerészeti képzés valóban színvonalas és hagyománya van Marosvásárhelyen, nagyon jó szakembereik vannak, ismerem őket. De egyszerűen kevesen vannak” – jegyezte meg Ursula Stănescu.
Szilágyi: a törvényre hivatkoztunk
Szilágyi Tibor, a MOGYE volt rektorhelyettese megerősítette, hogy a magyar fél különálló magyar képzési programot szeretne akkreditáltatni, mégpedig azért, mert az intézményben zajló gyógyszerészképzés legutolsó akkreditációja óta elfogadott új oktatási törvény egy új helyzetet teremtett. A jogszabály ugyanis előírja, hogy azokon a karokon, ahol több nyelven zajlik oktatás, a képzési programokat nyelvenként külön-külön akkreditálni kell.
Az oktató elmondta, a különválást már a törvény megjelenése, 2011 után el szerették volna érni, de akkor lebeszélték őket erről. „Lehet, hogy minket félrevezettek. Azzal hitegettek bennünket, a minisztériumban és máshol is, hogy ne erőltessük a különválást, mert erre úgyis lehetőség lesz 2014-ben, az ötévenként esedékes, következő akkreditációkor” – fogalmazott Szilágyi.
A közösből lett román
A törvény előírásai szerint a magyar fél végül tavaly külön akkreditációs dossziét nyújtott be, bár ezt visszalépésnek tekintették, mert az egyetem szenátusa csak a mostani oktatási formát, a románnal közös gyakorlati képzést hagyta jóvá. A magyar oktatók arra alapoztak, hogy az új oktatási törvény elfogadása előtt a jelenleg a MOGYE-n zajló gyógyszerészképzést nem lehetett sem románnak, sem magyarnak tekinteni, hiszen ez egy közös képzési program volt.
„Mi úgy tekintjük, hogy ennek a programnak éppen ugyanúgy jogutódja a magyar képzés, mint a román. Ha tehát a fele-fele közös átalakul egy külön magyar és egy külön román képzési programmá, ráadásul a gyakorlatok közösen maradnak, vagis az égvilágán semmi nem változik a korábbi állapotokhoz képest, akkor hogyan lehet, hogy a román képzés legális, a magyar meg nem?” – fogalmazott az oktató.
Ám az akkreditációs bizottság beleütközött abba a problémába, hogy a gyakorlati képzés közösen zajlik a román és a magyar diákoknak. Nem lehetett eldönteni, hogy ezek az órák melyik akkreditációs dossziéba kerüljenek, a magyarba vagy a románba. „Mindkét dossziéba nem kerülhettek be, hiszen ez olyan lett volna, mint a kettős könyvelés” – magyarázta a volt rektorhelyettes.
Mi a megoldás?
Ezt az állapotot szerinte csak úgy lehet feloldani, hogy a szenátus – az oktatási törvénynek megfelelően – jóváhagyja a magyar tagozat struktúráit, többek között azokat a gyakorlati csoportokat is, amelyeket a magyar dossziéba számítanak bele. A magyar tagozat ideiglenes működési engedélyt is hajlandó lett volna kérni, ha ezek a struktúrák létrejönnek.
„Ennek hiányában a magyar gyógyszerész kollégák nem tudnak a tavaly leadottól eltérő akkreditációs kérést benyújtani” – szögezte le Szilágyi, aki szerint a minisztérium részéről is szükségük lett volna egy kis segítségre: ismerjék be azt, hogy az eddig marosvásárhelyi gyógyszerészképzés közös volt, nem tisztán román képzési program.
Nem remél sokat
Arra a felvetésünkre, miért nem fogadták el az eddigi állapotokat, Szilágyi Tibor visszakérdezett: „A román fél biztos elfogadta volna, hogy csak román nyelvű képzési program legyen, amin belül elnézik, hogy léteznek magyarok is. Ebbe kellett volna belemenniük a magyar kollégáknak?”
A hétfői szenátusi üléstől az eddigi tapasztalatok alapján Szilágyi nem remél sokat. Azt nem kívánta megelőlegezni, hogy a magyar fél mit fog javasolni ezen az ülésen, vasárnap ugyanis erről még egyeztetnek a szenátus magyar tagjai.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

Nem döntött a MOGYE szenátusa a magyar gyógyszerészképzésről
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa döntéshozatal nélkül tárgyalta hétfőn a magyar gyógyszerészképzés ügyét – tájékoztatta a közmédiát Szabó Béla professzor, a magyar tagozat választott vezetője.
Az egyetem vezető testületének arra a kérdésre kellett volna választ találnia, hogy felvehetnek-e hallgatókat a 2015-2016-os tanévben magyar tannyelvű gyógyszerészeti szakra. Leonard Azamfirei rektor múlt héten azt közölte, hogy az országos akkreditációs bizottság csak a román nyelvű képzéshez hagyott jóvá beiskolázási keretszámot.
Szabó Béla a szenátus hétfői ülése után elmondta, az egyetem vezetői az akkreditációs bizottság álláspontja alapján két lehetséges megoldást vázoltak fel. Egyik esetben a magyar képzést a román keretében engedélyeznék, a másikban a magyar tagozat külön akkreditációt kaphatna, de – álláspontjuk szerint – ez csak ideiglenes lehet. A magyar tagozat egyik megoldást sem tartja elfogadhatónak.
„Megkérdeztem, hogy a külön akkreditáció mit jelent? Azt mondták, hogy ideiglenes működési engedélyt, mert ez egy új képzési program lenne. Ezt furcsállom, hiszen 1948 óta van magyar gyógyszerészképzés Marosvásárhelyen, miért lenne ez új képzési program? Ráadásul ebben az esetben is közös lenne a gyakorlati képzés a románokkal” – számolt be a történtekről a maszol.ro-nak az oktató.
Szabó Béla elmondta, ha tanácsért folyamodnak a minisztériumhoz vagy az akkreditációs bizottsághoz, mindkét intézménynél támogatásukról biztosítják őket, s közben egymásra mutogatnak. „A minisztérium arra hivatkozik, hogy ők engedélyeznék az önálló magyar képzést, de az akkredtiációs bizottság nem. És fordítva. Azt hangoztatják, hogy a tövény az törvény, és nem lehet teljesíteni azt, amit a magyarok szeretnének. A szenátusi ülésen semmit sem értünk el” – jelentette ki.
Korábban az országos gyógyszerészeti akkreditációs bizottság elnöke a maszol.ro-nak azt nyilatkozta: a magyar nyelvű marosvásárhelyi gyógyszerképzés „két szék közt a pad alatt maradt” a magyar oktatók különválási szándéka miatt. „Nem fogadták el azt, hogy a gond nélkül akkreditálható jelenlegi román oktatási programon belül oktassák a magyar diákokat, a külön képzési programhoz pedig hiányos akkreditációs dossziét nyújtottak be” – mondta Ursula Stănescu.
Nyílt levelet írnak a minisztériumhoz
A hogyan továbbról elmondta: nyílt levelet intéznek az akkreditációs bizottsághoz és a minisztériumhoz, hogy fogalmazzák meg világosan álláspontjukat az ügyben. Panasza szertin a magyar oktatók az elmúlt fél évben több beadványban fordultak ezekhez az intézménykhez, illetve a rektorhoz és az RMDSZ tisztségviselőihez, és mindig csak szóbeli ígéreteket kaptak a helyzet megoldására. "Írásbeli választ soha nem kaptunk, és ez érvényes az elmúlt öt évre is” – mondta a maszol.ro-nak a professzor.
Arra a kérdésünkre, hogy abból a száz helyből, amit a román nyelvű gyógyszerészképzésnek jóváhagytak ősztől, számíthatnak-e valamennyire a magyar oktatás számára is, Szabó Béla úgy fogalmazott, hogy ez a probléma rossz felvetése. „Ha mindig azon alkudozunk, hogy mennyi jut nekünk, holott a törvény előírja a magyar nyelvű oktatást, akkor mi csak azt tudjuk mondani, hogy a hármas szabály alapján minket is megillet 65 hely. Ha a románoknak kijár a 100, nekünk kijár a 65, egyenlő elbírálás mellett” – jelentette ki.
Antal Erika/MTI
maszol.ro

Egy patthelyzet kockázatai és mellékhatásai
Jelen állás szerint idén nyáron nem hirdethet felvételit magyar nyelvű gyógyszerészképzésre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. Ennek okairól Cseke Péter Tamás kérdezte az érintett feleket.
Veszélybe került a magyar nyelvű gyógyszerészképzés Romániában, mert az akkreditáció körüli huzavona miatt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE). Ha a helyzet változatlan marad, nem hirdethet nyáron felvételit a magyar diákok számára. Ennek okait eltérően látják a felek: a MOGYE vezetősége és a román akkreditációs hatóság (ARACIS), illetve a magyar oktatók. Mindkét fél a törvényekre hivatkozik, utóbbiak részéről elhangzik a magyarellenesség vádja is, ám ha mélyebbre ásunk, kiderül, a probléma gyökere a magyar oktatók létszámhiánya. A MOGYE szenátusa ugyanis erre, illetve az egyetemi autonómiára hivatkozva nem hajlandó jóváhagyni a 2011-es tanügyi törvény által is előírt, bizonyos szervezeti önállóságot biztosító magyar főtanszékeket, a magyar tagozat működtetéséhez szükséges oktatási struktúrákat, amelyeket más felsőoktatási intézményekben (például a kolozsvári BBTE-n) gond nélkül létrehoztak. Mint korábban már többször, várhatóan most is politikai döntés születhet az ügyben.
„Két szék közt a pad alatt”
Bár akkor még nem kaptak sajtónyilvánosságot, a gondok már tavaly tavasszal jelentkeztek az egyetemen. 2014-ben ugyanis a törvény előírásainak megfelelően a MOGYE-nek ismét kérnie kellett a gyógyszerészképzési programja ötévenként esedékes akkreditációját. Ezért májusban az országos gyógyszerészeti akkreditációs bizottság felkereste a felsőoktatási intézményt. A testület elnöke, Ursula Stănescu szerint ekkor szembesültek azzal, hogy a MOGYE magyar oktatói külön képzési programot akarnak indítani. Tarthatatlannak vélték ugyanis, hogy a magyar képzés a román képzési programon belüli tagozat szintjén történjen. A iasi-i professzor amaszol.ro portálnak elmondta, amikor a magyar fél megtudta, hogy az új képzési program akkreditálásához nulláról kell kezdeni a folyamatot, amelynek első lépéseként ideiglenes működési engedélyhez kell folyamodni, ezt elutasították. Arra hivatkoztak, miért lenne szükség ideiglenes engedélyre, hiszen a magyar gyógyszerészképzés jelenlegi formájában már 25 éve létezik.
Így történhetett meg, hogy a román képzési programot végül akkreditálták a magyar tagozat nélkül, ám külön magyar képzési program nem indulhat. „A magyar fél két szék között a pad alatt maradt. Nem fogadta el azt, hogy a gond nélkül akkreditálható jelenlegi román oktatási programon belül oktassák a magyar diákokat, a külön képzési programhoz azonban nem állították össze az akkreditációs iratcsomagot, mert nem értették meg, hogy az akkreditációt nulláról kell kezdeniük” – vázolta a bizottság elnöke. Stănescu szerint a magyar gyógyszerészképzési program megkapná az ideiglenes működési engedélyt, ha mégis összeállítanák az akkreditációs dossziét, ám a végleges akkreditációra még sokat kellene várniuk. Ehhez ugyanis a képzési programban megfelelő számú oktatónak (professzornak, előadótanárnak) kellene oktatnia.
„A magyar nyelvű gyógyszerészeti képzés valóban színvonalas és hagyománya van Marosvásárhelyen, nagyon jó szakembereik vannak, ismerem őket. De egyszerűen kevesen vannak”
– jegyezte meg az akkreditációs bizottság elnöke, aki azzal vádolta a magyar oktatókat, hogy nem ismerik a törvényeket, és amikor a testület tavaly decemberben a MOGYE-ra látogatott, el sem mentek a találkozóra. A kialakult helyzetért egy sajtótájékoztatón Leonard Azamfirei rektor szintén a magyar oktatókat okolta. Az intézményvezető kicsinyességgel és rosszhiszeműséggel vádolta az egyetem magyar illetékeseit és úgy vélte, „politikai okok miatt nem voltak hajlandók összeállítani az akkreditációs dossziét”. Bejelentette azt is: fegyelmi eljárást indít a mulasztásért felelős magyar oktatók ellen.
„Miért nem vagyunk egyenrangúak?
Valójában egyetlen tanár, Sipos Emese, a gyógyszerészeti kar tavaly lemondott dékánhelyettese ellen indult fegyelmi eljárás. Az oktató az Erdélyi Riport megkeresésére hangsúlyozta: éppen az eljárás miatt „csak magánszemélyként” nyilatkozik az ügyről. Kérdésünkre felidézte: az új tanügyi törvény életbe lépése előtt két évvel, 2009-ben a gyógyszerészeti képzési program egésze kapott akkreditációt MOGYE-n, beleértve a magyar nyelven zajló oktatást is. Az akkori jogszabályok szerint ugyanis még nem kellett külön-külön akkreditálni az idegen nyelven zajló képzési programokat. Ezt a 2011-ben megjelent új tanügyi törvény 310. cikkelye írta elő. Ezért tavaly tavasszal a MOGYE-n külön-külön akkreditációs dosszié készült a román, illetve a magyar képzési programra. Ez történt egyébként más egyetemeken is, például a kolozsvári Babeş-Bolyain, ahol magyar nyelven is zajlik oktatás. „Csakhogy a mi helyzetünk abban tér el például a BBTE-től, hogy a MOGYE-n csak az előadásokat tartják magyarul, a gyakorlati oktatás nyelve a román. Ezért vegyes, román-magyar gyakorlati csoportok vannak az egyetemünkön” – magyarázta. Ez a sajátosság az akkreditációs dosszié összeállításakor gondot okozott, mert a gyakorlati csoportok nem szerepelhettek mind a két iratcsomóban. Ezzel szembesült tavaly májusban a MOGYE-re látogató akkreditációs bizottság is, amely a román képzési program akkreditációs iratcsomóját elfogadta, ám a magyar programét elutasította. „Akkor azt mondták: úgy tekintik, hogy a román nyelvű képzési program a 2009-ben már akkreditált program folytatása, ebbe kerülnek bele a gyakorlati csoportok is, a magyar nyelvű azonban új programnak számít, ezért nulláról kell kezdenie az akkreditációt, és csak ideiglenes működési engedélyt kaphat” – idézte fel a volt dékánhelyettes. Hozzátette, a bizottság álláspontját felkarolta a MOGYE vezetősége is, és tavaly decemberben azzal a kéréssel hívták el Marosvásárhelyre a bizottságot, hogy adjon akkreditációt a román képzési programnak és csak ideiglenes működési engedélyt a magyarnak. Ezt azonban Sipos Emese szerint a magyar oktatók nem tudták elfogadni. Arra hivatkoztak, hogy a magyar nyelvű gyógyszerészképzésnek több évtizedes múltja van Marosvásárhelyen, és nem értették, miért nem lehet a képzési programjukat a románnal egyenrangúnak tekinteni, miért kell az akkreditációs folyamatot nulláról kezdeniük. Ezért kihallgatásokat kértek, illetve petícióval fordultak az ARACIS-hoz és az oktatási minisztériumhoz, tiltakoztak a MOGYE vezetőségénél is. „Ez a három intézmény azonban egymásra mutogatott, nem történt semmilyen előrelépés az ügyünkben” – mondta a volt dékánhelyettes.
„Elsorvaszthatják a magyar oktatást”
Végül tavaly decemberben az ismét Marosvásárhelyre látogató bizottság két megoldást javasolt a magyar oktatóknak. Az egyik az volt, hogy akkreditálják a román képzési programot, és úgy tekintik, hogy ennek része a magyar gyógyszerészképzés is. „Azon kívül, hogy ez törvénytelen, mert a jogszabály szerint az idegen nyelvű képzési programokat külön-külön kell akkreditálni, felmerült egy másik probléma is.
Ha mi elfogadjuk, hogy a marosvásárhelyi gyógyszerészképzést román nyelvűnek tekintik, amely megtűri a magyar oktatást is, két-három év múlva oda juthatunk, hogy a magyar képzés már csak opcionális lesz. Minden jogi akadály elhárult volna a magyar oktatás elsorvasztása elől” – fogalmazott Sipos Emese.
A másik javaslata a bizottságnak továbbra is az volt, hogy a magyar képzési program kapjon ideiglenes működési engedélyt. Ebbe decemberben a volt dékánhelyettes szerint már a magyar oktatók is beleegyeztek volna, egyetlen feltétellel: a szenátus hagyja jóvá a magyar tagozat struktúráit, a főtanszékeket, a magyar oktatói létszámot, a magyar csoportokat. „Számomra azonban már akkor világos volt, hogy ezt a szenátus soha nem fogja jóváhagyni. A tanügyi törvény írja elő, mégsem hajlandóak ezt megtenni” – jegyezte meg az oktató. Sipos Emese határozottan cáfolta Ursula Stănescunak azt az állítását, hogy a magyar tanárok tavaly decemberben nem voltak hajlandóak tárgyalni az akkreditációs bizottság tagjaival. „A professzor asszony összevissza beszél, én már reggel nyolckor ott voltam a találkozón” – jelentette ki. Szerinte az akkreditációs bizottság elnöke mindvégig ellenségesen viszonyult a magyar nyelvű gyógyszerészképzéshez. „Volt már dolgom vele, amikor az ARACIS-nél a magyar nyelvű mesterképzési programot kellett jóváhagyatni. Nem értette, egyáltalán miért van szükség magyar nyelvű képzésre a gyógyszerészetben, és feltörölte velem a padlót” – mondta a iasi-i professzorról.
Valóban gond az oktatói létszám
Mint megtudtuk, a gyógyszerészeti karon jelenleg 42 oktató tanít 273 magyar és 331 román hallgatót az öt évfolyamon. A 42 oktatóból 26 román és 16 magyar, de nagyok az átfedések: a magyar oktatók tanítanak román diákokat is, a román tanárok pedig magyar hallgatókat is. Sipos Emese kérdésünkre elismerte: a magyar professzorok és docensek száma valóban nem felel meg az akkreditációs követelményeknek. „De ha az akkreditációs bizottság ezzel hozakodik elő, akkor megnézhetjük, mi történne a román képzési programmal, ha ebben a magyar oktatók nem vennének részt. Ha mi hirtelen kivonulnánk, akkor a román oktatás sem felelne meg az akkreditációs követelményeknek” – jegyezte meg. Az oktatói utánpótlás tekintetében Sipos optimista. Elmondta, tavaly óta levizsgázott még három magyar oktató, akik azonban az ARACIS-hoz tavaly elküldött iratcsomóban még nem szerepeltek. „Tanszékeinken arra törekszünk, hogy minden professzor és docens mellé legalább egy tanársegédet vagy adjunktust vegyünk fel. Vannak magyar PhD-hallgatók is. Van utánpótlás, az más kérdés, hogy minden egyes személy állásának megszerzéséért kemény harcot kell vívnunk” – mondta a volt dékánhelyettes. A történtek ellenére Sipos Emese meggyőződése, hogy ősztől is lesz magyar nyelvű gyógyszerészképzés a MOGYE-n, mert az ARACIS végül elfogadja a tavaly tavasszal benyújtott akkreditációs kérelmüket. Erre ugyanis van már precedens: 2013-ban sikerült akkreditálni a magyar nyelvű orvosképzési programot is. „A MOGYE vezetősége azóta is azt állítja, hogy ez törvénytelen, politikai döntés volt, de ezt nem kívánom kommentálni” – jegyezte meg.
Azamfirei: érdekünk a magyar képzés
Leonard Azamfirei az Erdélyi Riportnak megerősítette: ha idén nem születik kormányhatározat a MOGYE-n zajló magyar képzési program akkreditációjáról, akkor a törvénynek megfelelően nyáron a magyar helyekre sem lehet felvételit hirdetni. A rektor elmondta, az egyetem vezetői ezért írásban fordultak az ARACIS-hoz és az oktatási minisztériumhoz is, hogy közösen találjanak törvényes megoldást a kialakult patthelyzetre. Tájékoztatása szerint két megoldás körvonalazódik. Az egyik az, hogy a magyar képzési program megkapja az ideiglenes működési engedélyt, csakhogy ennek dossziéját a magyar oktatók még nem állították össze. „Azzal a régebbi kérelmükkel hozakodtak elő, hogy a szenátus hagyja jóvá a magyar képzés struktúráit. Ám ha megmakacsolják magukat, és továbbra sem adják le az ideiglenes engedélyre vonatkozó kérést, nyáron nem lesz felvételi” – jelentette ki. A másik megoldás az lenne, hogy román nyelvű képzési programként akkreditálják a jelenlegi, vegyes tannyelvű képzést. Ez a rektor szerint „elegánsabb” megoldás lenne, ám nem biztos, hogy az ARACIS törvényesnek találja. „Az egyetem vezetőségének azonban feltett szándéka meggyőzni a szakhatóságokat arról, hogy tegye meg ezt a lépést” – tette hozzá.
Arra a felvetésünkre, hogy ha annak idején az orvosi kar esetében meg lehetett oldani külön-külön a román és a magyar képzési program akkreditációt, akkor miért ütközik akadálya az eljárás a gyógyszerészképzésnél, Azamfirei emlékeztetett: az orvosi képzési programok (román, magyar és angol) már az új tanügyi törvény megjelenése előtt külön-külön akkreditálva voltak, így az új akkreditációs dossziék elbírálása az ARACIS számára nem jelentett problémát. Ám a tanügyi törvény előtt a gyógyszerészeti kar egésze kapott akkreditációt, nem külön a román és külön a magyar program. „Ha a magyar gyógyszerészképzési program hat évvel ezelőtt megkapta volna külön az akkreditációt, akkor tavaly nyilván megkapta volna újra. Így azonban új képzési programként az első lépésben csak ideiglenes működési engedélyt kaphat” – magyarázta. Kérdésünkre, hogy miért nem fogadja el a szenátus a magyar fél által évek óta kért magyar oktatási struktúrákat, a rektor kijelentette: ez nem oldotta volna meg a magyar gyógyszerészképzési program akkreditációját, sőt további problémákat vetett volna fel, az oktatói létszámhiány miatt. Közlése szerint minden évben meghirdetik a magyar fél által kért számú oktatói állást, ám ezek a posztok jelentkezők hiányában üresesen maradnak. Így ha meg is alakulnának a magyarok által kért magyar csoportok és főtanszékek, akkor nem lenne megfelelő számú oktató, legalábbis bizonyos tantárgyakból.
„Meg kellene próbálni érzelemmentesen viszonyulni ehhez a kérdéshez. Életképes lenne önállóan a magyar képzési program? A mostani körülmények között biztos, hogy nem. Hosszú távon azonban lehetséges, hogy életképes lesz, de előbb bővülnie kellene az oktatói létszámnak”
– fogalmazott a rektor, hangsúlyozva: az egyetem vezetősége is azt szeretné, hogy ne veszítsék el a magyar nyelvű képzési programot, és minden törvényes lépést megtesznek annak érdekében, hogy ez ne forduljon elő.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)