Marosszentgyörgy magyarsága ünnepelt
Másodszorra szervezték meg a Marosszentgyörgyi Magyar Közösség Napját. A szombati egész napos rendezvény fő célja az volt, hogy a helybeliek jobban megismerjék egymást, közelebb kerüljön ember az emberhez, de az is, hogy a szentgyörgyieknek bemutassák azokat a szellemi, lelki és anyagi értékeket, amelyeket a helyi magyar emberek hoztak létre, őriztek meg, adtak tovább.
A Marosvásárhely szomszédságában – és nem árnyékában, ezt mindig szereti hangsúlyozni – lévő nagyközség polgármestere, Sófalvi Sándor Szabolcs elmondta: a cél, hogy elsősorban minden marosszentgyörgyi magyar, de más nemzetiségű községbeli lakos is eljöjjön családjával együtt és eltöltsön egy kellemes napot, ismerkedjen falustársaival, a régi ismeretségeket felelevenítse, megerősítse. S közben részese legyen a programoknak, akár úgy, hogy színpadra lép, akár úgy, hogy a színpadon lévők előadásában gyönyörködik. És tekintse meg a hagyományos mesterségek sátrait, vigye vagy küldje el a gyerekét ezekhez, hogy ők is megismerkedjenek az immár lassan a feledés homályába süllyedő mesterségekkel.
„Marosszentgyörgynek több jeles ünnepe van – ezek közül talán a legfontosabb a település névadójának, Szent Györgynek az ünnepe, amit minden évben közösen ünneplünk. De vannak falunapok, vannak romanapok, úgy éreztük, hogy a magyar lakosságnak is kell egy nap, amikor önmagát mutatja meg, s miért ne, önmagát ünnepli. Így került sor a Marosszentgyörgyi Magyar Közösség Napjának megrendezésére tavaly, s ezt folytattuk szombaton. Úgy érzem, sikerült hagyományt teremteni” – mondta el a polgármester, s szavait igencsak megerősítette a katolikus templom udvarán hullámzó tömeg, a színpadról felhangzó zene, a közönség jókedve.
Délelőtt 10 órától a református templomban ökumenikus istentiszteletre került sor. Az Úrasztala előtti kis állványon helyezték el a Szent Korona, a jogar és az országalma hiteles mását. Az istentiszteletet követően a Visegrádi Szent György Lovagrend tagjai felvitték a koronát és koronaékszereket a római katolikus templomba. Előtte azonban még a templom udvarán megálltak, hogy megkoszorúzzák az idén állított Hősök Kövét, a sziklatömböt, amely a mindenkori magyar hősöknek állít emléket.
A koszorúzás után az ünneplő tömeg a katolikus parókia kertjébe vonult, ahova már egy nappal korábban nagy színpadot ácsoltak. A színpad mellett pedig egy lepellel letakart szobor állt magas talapzaton – mintegy meglepetésképpen. Sófalvi polgármester elmondta, a Petőfiről készült mellszobor makettjéről van szó, amelyet a község fog kiönttetni, s jövő év márciusának idusán avatnak fel a község központjában. A szobor alkotója, Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész is jelen volt, a polgármesterrel közösen leplezték le a makettet. Magassága másfél méter, és egy ugyanekkora talapzatra kerül majd fel a községközpontban jövő tavasszal az ércszobor.
A színpadon egymást követték az együttesek és dalcsoportok, s mintha az ég is a szentgyörgyiek pártjára állt volna – a délelőtti borongós időt délutánra lágy őszi napsütés váltotta fel. Épp jó volt ez azoknak, akik a kézműves sátrak körül őgyelegtek. Ismerkedhettek a szalmafonással, fafaragással, kosárfonással, sajtkészítéssel, nemezeléssel, kenyérsütéssel, bútorfestéssel.
Az udvar egy másik részében bizalomgerjesztő illatok szálltak fel az üstből, készült a finom sertéshúsos gulyás, amiből mindenki részesülhetett. Egy másik helyen hatalmas nyárson disznó forgott a pirosló parázs fölött, kissé távolabb szőlőprés ontotta az édes mustot, s akinek nem volt türelme kivárni, hogy a hegy leve nemes nedűvé érjen, a tavaly préselt szőlő kristálytiszta borát kóstolhatta.
Másodszorra ünnepelt együtt a szentgyörgyi magyarság, jól érezték magukat, s ez már garancia arra, hogy a közösségi nap hagyománnyá válik.
Bakó Zoltán Székelyhon.ro

A közösségépítés jegyében
23. Marosszentgyörgyi Napok
Hat napon át „állt a bál” Marosszentgyörgyön. Keddtől vasárnapig rendkívül színes és gazdag, minden korosztályt megszólító programsorozattal ünnepelték a 23. alkalommal megszervezett Szent György Napokat. A közösségépítés jegyében zajlott rendezvénysorozat elérte a célját, az aprónéptől a szépkorúakig nagyon sokan kapcsolódtak be az egyes programokba.
Bár kedd óta zajlottak a rendezvények, hivatalosan pénteken délután került sor a Marosszentgyörgyi Napok ünnepélyes megnyitójára. A családias hangulatú eseményen a községvezetés, rezesbanda kíséretében, népes gyereksereggel együtt vonult végig a művelődési otthontól a Szent György-szoborig. A hideg idő ellenére a három-négy éves, székely ruhás apróságok is lelkesen meneteltek a sorban. A felvonulást követően megkoszorúzták a község névadójának az emlékművét, majd 23 lufit engedtek fel a levegőbe. Az ünnepség a helyi általános iskola udvarán folytatódott, ahol Sófalvi Szabolcs polgármester, illetve a testvértelepülések jelen lévő képviselőinek a köszöntője után a gyerekek színvonalas néptáncműsorral örvendeztették meg a szépszámú közönséget. Nem csoda, hiszen a községben közel százhetven gyerek jár néptáncoktatásra.
A szomszédos Tófalvi utcában számos érdeklődőt vonzott a kézműves- és termékvásár, a házi szörpöktől a mézig, a horgolt ékszerektől a szőttesekig, és a kézzel festett üvegtárgyakig, illetve az igazi vásári hangulatot idéző, népi motívumokkal díszített mézeskalácsokig igen széles volt a választék.
Bár a kedvezőtlen időjárás miatt szabadtérről a művelődési otthon termébe szorult, igen nagy érdeklődésnek örvendett pénteken a Procardia Egészség szigete, ottjártunkkor több idős tért be egészségügyi szaktanácsadás végett. Pálosi Tünde ügyvezető igazgató lapunknak elmondta: vérnyomást mértek, a gyerekeknél gerincferdülést szűrtek ki, de lúdtalptornát, illetve különféle mozgásprogramokat is bemutattak a szakembereik, ugyanakkor László Mihály orvos egyénre szabott általános egészségügyi szaktanácsadásban részesítette a hozzá fordulókat, és felhívta a figyelmet az esetleges életmódbeli hibákra, amelyek különféle betegségekhez vezethetnek.
A helyi értékeket teszik közszemlére
Sófalvi Szabolcs polgármester szerint az idei Szent György Napok fő mottója az, hogy nemcsak községet, hanem közösséget építenek.
– Úgy próbáltuk a rendezvényeket megszervezni, hogy a marosszentgyörgyiek ne csak azt érezzék, hogy az infrastruktúra fejlődik, hogy utcákat aszfaltozunk, javítunk, építünk, hanem azt is, hogy itt itthon vannak, hogy Marosszentgyörgy egy meleg családi fészek, ahol jó lakni. Itt nemzetiségtől függetlenül egy nagy családban gondolkodunk. A kulturális tevékenységekre is hangsúlyt fektettünk, elsősorban a helyi értékekre, ezért helyi táncosok léptek fel, helyi festők, írók mutatták be munkáikat. Odafigyeltünk arra, hogy olyan családi rendezvények legyenek, amelyeken gyerek a szülővel, nagyszülővel együtt vehet részt. Aminek nagyon örülök, és valójában ez a hűség jele, akár egy házasságban, hogy nemcsak a jóban, hanem a megpróbáltatásokban is ott vagyunk egymásnak. Hogy ilyen hideg van, egy megpróbáltatás, de mégis a hároméves gyerektől a nyolcvanas éveiben járó néniig nagyon sokan felvonultak velünk, eljöttek a rendezvényekre, és ez azt jelzi, hogy ha esik, ha szakad, a marosszentgyörgyiek összefognak – hangsúlyozta a község vezetője.
Megújult lakónegyed magnóliafával
Erről a családias hangulatról árulkodik az is, hogy szerdán frissen sült fánkkal fogadták az Egyesülés negyed lakói a község vezetőjét, aki magnóliafa-ültetéssel avatta fel jelképesen a szépen felújított lakónegyedet a Szent György Napok keretében.
Sófalvi Szabolcs elmondta, a tavaly elkezdett munkálatokat most fejezték be, és közben nekifogtak dolgozni az újabb helyszíneken, a Sportoló és az Új utcai tömbháznegyedekben. Az átfogó korszerűsítés nyomán teljes felújítják az úttestet, a járdákat és a parkokat, parkolóhelyeket alakítanak ki, facsemetéket ültetnek.
A hagyományhoz híven idén is meglátogatták a legifjabb marosszentgyörgyi lakost. A mindössze hatnapos Ivácson Dániel a második fiúgyermek a családban, és a polgármester szerint örvendetes, hogy az anyuka, bár alig hagyta el a szülészetet, azt mondta, örömmel vállalná a harmadik gyereket is. A legkisebbek mellett a helyi időseknek is kiemelt figyelmet szenteltek, 387 idős ember vett részt a nekik szóló ünnepi műsoron. Kilencvenes éveikben járók is eljöttek, ami örvendetes, ugyanis azt bizonyítja, hogy fontosnak tartják ezeket a közösségi élményeket, és igényt tartanak ezekre.
Leleplezték a „Turisztikai település” táblát
A Szent György Napok kiváló alkalom volt arra, hogy ünnepélyesen elhelyezzék azt a három táblát, ami a község értékeire hívja fel az ott áthaladók figyelmét.
– Három táblát helyeztünk el, az egyik azt jelzi, hogy februártól turisztikai településsé váltunk, ami újabb előrelépést jelent pénzlehívások szempontjából, a második, hogy tavalytól kulturális települése vagyunk Romániának, országos második helyezést értünk el, ezért kihívás volt, hogy a községi napokon is a kultúrára fektessük a hangsúlyt. A harmadik tábla azt jelzi, hogy pályázati szinten a Leader Egyesülethez tartozunk, és ott is élen járunk a pályázatok megírása és megnyerése terén.
Külön tengely van, amelyen csak a turisztikai települések pályázhatnak, több millió euróról van szó, amit csak az a száz romániai helység hívhat le, amelyek a turisztikai település címet megszerezték. Nem mindegy, hogy háromezer-ötszáz településsel versenyzel vagy százzal. Marosszentgyörgy jelentős turisztikai potenciállal rendelkezik, a híres sós fürdő, a Cinege-tető, a Máriaffy-kastély, ami műemlék, a park a több évszázados tölgyfákkal, a sportbázis, lovaglóhely, a Hétfák környéke, Tófalva, Csejd mind növelik a potenciált és hároméves munkánknak most lett meg az eredménye, hogy megkaptuk ezt a státust. Országos és nemzetközi folyóiratokban fognak népszerűsíteni, és lehetőség nyílik, hogy a turisztikai infrastruktúrát tovább fejlesszük. Már elő is készítettünk egy pályázatot kerékpárutak kialakítására, a kastélypark környékének a felújítására, a műemlékeink tatarozására, Tófalván és Csejden a faluturizmus erősítésére, amit remélhetőleg – mintegy első lépésként – idén nyáron be is nyújtunk. Májusban hozzáfogunk a Máriaffy-kastély felújításához, ott lesz a község kulturális központja – sorolta a turisztikai településsé válással járó előnyöket és lehetőségeket a községgazda.
A kulturális műsorok, sporttevékenységek, családbarát és gyerekprogramok mellett a hét végén több népszerű hazai és külföldi együttes koncertezett a Szent György Napokon, többek között az Irigy Hónaljmirigynek, Szikora Róbertnek és az R-Gonak is sikerült tömegeket megmozgatni.
MENYHÁRT BORBÁLA / Népújság (Marosvásárhely)

Örökségünkről, magyarságunkról (Honismereti tábor Baróton)
Történész, nyelvész, népi gyógyászati kutató, régész, Kelet-kutató, botanikus, zenész, egyetemista, sőt, diák is tett azért, hogy sikeres legyen a Magyar örökség – IV. Erdővidéki Honismereti Szabadegyetem és Tábor. A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület és az Erdővidék Múzeuma által szervezett négynapos eseményen többek közt olyan ismert szakemberek tartottak előadást, mint Obrusánszky Borbála, Czeglédi Katalin, Sántha Attila, Sófalvi Szabolcs és Darkó Jenő, előadás hangzott el a Volga–Urál vidékének földrajzi neveiről, székelyföldi templomvárak kutatásáról, antik források nyomán az ókori sztyeppék népeiről és az erdővidéki népi gyógynövényismeretről, górcső alá vették a székely kölcsönszavakat, és megismertették Nopcsa Ferenc történetét is, aki albán király akart lenni.
Demeter László, Erdővidék Múzeumának vezetője úgy nyilatkozott, annak örvend igazán, hogy immár negyedik éve sikerül megszólítaniuk, Barótra hívniuk azokat a kutatókat, akik jól ismerik történelmünket, néprajzunkat, nyelvünket, hagyományainkat, és készek közkinccsé tenni munkásságuk eredményeit. Demeter a tábor – szó szerinti értelemben – kézzel fogható eredményének a táborozóknak ma bemutatásra kerülő Kelet Kapuja című, magát magyar történelmi folyóiratként meghatározó, B5-ös méretben, kétezer példányban napvilágot látott lapot mondta. A negyedévente kiadott tekintélyes terjedelmű lap – az első szám 110 oldalas – szerzői elsősorban anyaországiak és erdélyiek, de mongol és azerbajdzsáni szakemberek is jelezték már, szívesen publikálnának benne.
A tábor ideje alatt állandó programként a bibarcfalvi Tordai Iluska, a köpeci Nagy Adél, Lakatos Csilla és Hoffmann Edit bútorfestést, nemezelést és agyagozást oktatott, s készült segítségükkel otthonunkat szebbé tevő dísz, nemezből labda, karkötő és sál, a baróti Nagy Alpár – bár még csak elemista! – rovásírást tanított minden érdeklődőnek.
Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elkészült a Petőfi-szobor, „társat” kap a magyargyilkos forradalmár Marosszentgyörgyön
Az ősz folyamán fogják felavatni Petőfi Sándor mellszobrát Marosszentgyörgy központjában – ezzel a helyi magyarság régi vágya teljesül. Bálint Károly marosvásárhelyi képzőművész alkotása a település központjában, az iskola épülete előtt kerül talapzatra.
Avatásra készen áll Petőfi Sándor marosszentgyörgyi mellszobra, amely valamikor az ősz folyamán fog kikerülni a község főterére. Ezzel régi álmuk válik valóra a helyi magyaroknak, akiknek évekig kellett várniuk az engedélyekre. Bálint Károly marosvásárhelyi képzőművész alkotása a település központjában, az iskola épülete előtt kerül talapzatra. Sófalvi Szabolcs, a vegyes etnikumú község elöljárója a Krónikának elmondta:
ezzel sikerül megteremteni a szobrok közötti egyensúlyt. A tanintézet előtt ugyanis már bő negyed évszázada áll a helyi románság jelképeként szolgáló Constantin Romanu-Vivu negyvennyolcas forradalmár büsztje, a főtéri parkocskában pedig sárkányölő Szent György lovas szobrát helyezték ki, „amely mindannyiunk szimbóluma”. A Petőfi-szobor felavatásával így végre a marosszentgyörgyi magyar közösség is emlékművet kap.
Nemzeti költőnk szobrának felállítása régi vágya a Marosvásárhellyel összenőtt település magyarságának, ugyanakkor az RMDSZ-es községvezetés is már évekkel ezelőtt ígéretet tett ennek felállítására. A bürokratikus eljárás azonban a szokásosnál is hosszabbra nyúlt. A polgármester nem akart kockáztatni, ezért kivárta az utolsó jóváhagyást is, amelynek Bukarestből kellett megérkeznie.
Ehhez képest huszonhét évvel ezelőtt a szászpénteki születésű Constantin Romanu-Vivu Felső-Maros menti román forradalmár büsztje minden jóváhagyás nélkül, gyakorlatilag egyik napról a másikra került ki a község központjában.
A helyiek most is emlékeznek arra a napra, amikor Ilarie Opriş volt párttitkár, későbbi kinevezett polgármester idejében, nem sokkal 1990 márciusa után egy daruval az iskola elé helyezték.
Akkoriban jóformán még a helyi románság sem tudta, kinek és milyen alkalomból állítottak emléket Marosszentgyörgyön. Romanu-Vivu – hasonlóan Avram Iancuhoz vagy Axente Severhez – az egyik nemzet szemében hős, a másikéban gyilkos volt.
Az erdélyi románság jogaiért a Habsburgok oldalán harcoló Romanu-Vivu 1848. december 15. után Mezőpanitban, Székelykövesden és Nyárádselyében komoly pusztítások közepette lefegyverezte a székely, magyar milíciákat. Egy hónappal később a magyar hatóságok elfogták, majd a hadbíróság ítélete alapján Debrecenbe próbálták szállítani. A fogollyal nem jutottak túl messzire, hisz sorozatos gaztetteiért Marosszentgyörgy határában a nép meglincselte. Három évvel ezelőtt a marosvásárhelyi helyi rendőrség igazgatója a megyeszékhelyen is szobrot állíttatott volna emlékére, végül azonban az elképzelés nem valósult meg.
Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Több mint 1300 fiatal vett részt Marosszentgyörgyön a múlt szombati ifjúsági keresztény zenefesztiválon
Még Pintér Bélát is meghatotta az esőben is helytálló erdélyi fiatalok magatartása
Nem megszokott látvány, hogy egy keresztény zenefesztiválon ezernél is több fiatal vesz részt, hiszen általában a több „szédületet” biztosító, világiasabb rendezvények jobban csábítják napjaink fiataljait. A múlt szombaton viszont Marosvásárhelyről és környékéről, valamint Székelyföld több településéről buszokkal is érkező, csillogó szemű fiatalok töltötték meg a marosszentgyörgyi Maros-partot; arra vágytak, hogy a velük hasonlóan gondolkodó és érző fiatalokkal, de elsősorban Istennel találkozzanak a dicsőítő zene által.
Nem sok ilyen ifjúsági fesztivál van Erdélyben, ahol nem az alkoholfogyasztásra vagy más „menő” dolgokra esik a hangsúly, hanem az igazi, szabad ünneplésre, a szellemi és főleg lelki megerősödésre, az Isten dicsőítésére, a különböző felekezetekhez tartozó fiatalok egymásra találására. Érdemes ezért több mint 100 kilométert is utazzunk – nyilatkozta az egyik csíkszeredai résztvevő, aki 70 fiatal barátjával együtt különbusszal érkezett a fesztiválra.
Látva ezt a nagy tömeget, én is úgy érzem, hogy érdemes a hangszeres keresztény zenével is a fiatalokat közelebb hozni az Istenhez, hiszen az örömhír befogadása és ezáltal a hitük megerősödése döntő dolog lehet az életükben, a megpróbáltatásokban, a pályaválasztásban vagy akár a párkapcsolatban – emelte ki Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere, aki egyben egyik szervezője is volt a fesztiválnak.
Az Ő az út ifjúsági keresztény zenefesztivált immár harmadik alkalommal szervezi meg a Hétfáknál a marosszentgyörgyi önkormányzat és a marosvásárhelyi Regnum Christi Alapítvány, amelyen helyi, erdélyi, illetve magyarországi katolikus, református vagy más keresztény felekezetű együttesek lépnek a színpadra.
A fesztivált idén Bereczki Béla és Sófalvi Szabolcs köszöntőbeszéde után a kövesdombi Stone Hill együttes nyitotta meg Póra Zoltán vezetésével, majd a marosvásárhelyi Református Kollégium gyermek- és ifjúsági kórusa lépett fel, vezényelt Enyedi Csaba Márton lelkész-tanár. Ezt követően buzdítást mondott a fiataloknak Tamás Barni udvarhelyi plébános, a Gyulafehérvári Katolikus Egyházmegye ifjúsági felelőse, valamint Mezei Sándor lőrincfalvi református lelkész. Sipos Tiffany koncertje következett, őt már a korábbi fesztiválokról is ismerték a fiatalok, majd a csíkszeredai Csit Band csapat, amely az augusztusban lezajlott Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón is több mint ezer fiatal előtt zenélt. Katona Zsoltnak a fiatalokat a hitre buzdító tanúságtétele következett, majd pedig egy flashmob „Vezess, Uram” címmel, Kis Miki Renáta vezetésével, amelyen több száz fiatal táncolt együtt. A zenészek mellett a színpadon egy tánccsapat is fellépett, név szerint a Blessed Dance Crew, Bereczki Adél vezetésével. A fesztivál fő meghívottja a magyarországi Pintér Béla volt, aki régebbi, közismert, de legújabb dalait is színpadra vitte, a fiatalokból álló tömeg pedig szinte mindenik dalát vele együtt énekelte. A fesztiválon a marosszentgyörgyi Angyalka bölcsőde óvónői és dadusai gyerekprogramokat és kézműves-foglalkozásokat tartottak, a fiatalok pedig különböző ügyességi versenyeken vehettek részt az ifisátorban. A szervezési munka nagy részét a marosvásárhelyi Magvető közösség és a Wifi ificsoport, valamint a marosszentgyörgyi TiniTeaEst-es fiatalok biztosították. A rendezvény területén imasátor és „imaséta” is működött. A program délután 4 órakor kezdődött és este fél 9-kor ért véget, és a sokszor eleredő eső sem riasztotta el a fiatalokat a koncertek helyszínéről. A Magyarországról érkező Pintér Bélát is meghatotta a kitartó, ernyős tömeg, és a fellépése alatt több fotót is készített a vele együtt éneklő közönségről. Olyan jó, hogy itt még szabadon ünnepelhetünk, Jézus nevében. Sok távoli országban egy ilyen fesztiválon való részvételért akár halálbüntetés is jár, mi pedig sokszor ellangyosodott, elkényelmesedett nyugati keresztény módon éljük életünket… pedig van más út, van jobb út, mert Ő az út! – mondta a színpadon Pintér Béla, aki több mint 90 percen át koncertezett a marosszentgyörgyi Maros-parton. Népújság (Marosvásárhely)

Csejd, az élni akaró közösség
Azok akik a város közelségét szeretik, de nem kívánnak része lenni a zajos, füstös hétköznapjainak, ide költöznek ki, a Marosvásárhelytől alig tíz kilométerre fekvő Csejdre. A település egyszere nevezhető város közeli, de rejtőzködő közösségnek is. Lakói legtöbben a megyeközpontba járnak dolgozni, mégis lelkipásztor, tanító, képzőművész és polgármester egyaránt arra törekszik, hogy a településből vonzó falu váljék
Egy körzeti presbiterkonferencia alkalmával látogattunk el Csejdre, az utolsó igazán meleg szeptemberi szombat délután. Marosszentgyörgy határáig aszfaltúton autóztunk, majd Tófalva következett, és egy éles kanyar után előtűnt a Csejdet jelző településtábla. A két falu között a mezőn is építkeztek. Egy szalmabálából készülő házat és egy zöldházat is láttunk igen érdekes építkezési megoldásokkal. Azt jelzi, hogy azok, akik a város közelségét szeretik, de nem kívánnak része lenni a zajos, füstös hétköznapjainak, ide költöznek ki.
A települést alig több mint 150 református lakja pár katolikus családdal. Számukra 2009-ben a millenniumi év alkalmából felépült az 50 négyzetméteres Szent Gellért-ház, ahol minden év szeptember utolsó vasárnapján Szent Gellért-búcsút tartanak. Számottevő a roma családok száma is, házaik jól láthatók a református templom szomszédságában kezdődő utcában.
Múltról tanúskodó feljegyzések Csejd első írásos említése az 1560-as évekből való, akkor a közeli Székes filiájaként jegyezték fel. Első templomát az 1680-as években építették, s a jelenlegi óvoda helyén állt. A fatemplom leégett, de szemöldökfáját sikerült megmenteni, s beépíteni a jelenleg is álló templomba, amely 1789-ben készült el. Nincsenek feljegyzések, hogy 1680-tól az új templom megépítéséig hol tartottak istentiszteleteket. Akkor tizenhárom porta volt a faluban, azok a családok építették fel a ma is használt templomot. A csejdi gyülekezet fénykorában négyszáz lelket számlált, majd az 1900-as évek elején 170-re csökkent: az emberek a jobb élet reményében elhagyták a kis települést.
Debreczeni László művészettörténész 1933-ban több rajzot készített a falu szakrális emlékeiről. Ezek ma az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárában találhatók meg. A rajzok kelyhek, úrasztali terítők, tetőszerkezet, cinteremkapu és fejfák formáját, mintáját, feliratát örökítik meg. A dokumentumok szerint Csejd temetőjében a múlt század elején még számos, művészien faragott és feliratozott fejfa állt. Ma már csak a kőből faragott síremlékek léteznek, a fából készülteket elpusztította az idő és a vidéken átvonuló háború.
Feljegyezték, hogy Nagy Lajos csejdi lelkész 1918. február 8-án egy levelet intézett az esperességhez, amelyben így panaszkodott: „folyó hó. 5-én a kurátorom jelentette, hogy a községünkben állomásozó magyar királyi 33. honvéd gyalogezred katonáiból alakult menetzászlóaljak legénysége a református temetőből a fejfákat elhordja és feltüzeli. Azonnal közöltem a dolgot a parancsnoksággal, amely óvintézkedéseket léptetett életbe, de szükségesnek tartom, hogy saját katonaságunk erről a botrányos cselekedetéről nt. Esperes urat is értesítsem.” Aktív gyülekezet
Bíró Jenő református lelkipásztor 2001-től szolgál Csejden. „A mostani gyülekezetet aktív közösségnek jellemezném, s bár ez a vasárnapi templomlátogatásban nem tükröződik, az elmúlt években a kis közösség felújította műemléktemplomát, a szószékkoronát, az orgonát, és most a lelkészi lakás rendbetételével foglalatoskodik. 15 vallásórás gyerek van, két konfirmandus, és tíztagú ifjúsági kórus működik. Bár sokszor a napi taposómalomban nem érezzük, de az elmúlt évek bebizonyították, Csejden életképes és élni akaró közösség van” – mondja a lelkész, akinek szívügye a gyermekekkel való foglalkozás. A helyi ifjúsági kórus már nemcsak a környéken, de máshol is ismert, elsősorban autentikus magyar népdalokat és magyar reneszánsz dalokat ad elő. A lelkész szerint fontos, hogy a gyülekezeti tagok megismerjék az eredeti magyar dallamokat és szövegeket, tudják, mit érdemes és kell megtanulni, ápolni és hallgatni.
„Nagyon elkeserít, ha egy tiszta magyar faluban, mint Csejd, román manele zenét hallok, hiszen ez azt is jelenti, hogy a közösség nem ismeri a saját dalait, nem ismeri a gyökereit.”
A gyerekekkel és az ifjúsággal való foglalkozásnak része a nyaranta megszervezett képzőművészeti tábor is, amikor fiatal képzőművészek kiköltöznek egy hétre Csejdre festeni, rajzolni. Lőrinczi Izabella helyi festőművész líceumi, majd egyetemi társait hívja szülőfalujába alkotni, ahol naponta foglalkoztak a helyi gyermekekkel, fiatalokkal is, így próbálták megszerettetni velük az agyagozást, a festékeket, s rávezetni őket az alkotás örömére. „A tájképfestészet különleges kihívás. Ha alázattal tekintünk a tájra, a természetre, a környezetre, akkor megszólalnak az elemek, ihletet adnak, ha viszont a gőgös ember szemével nézzük ezeket, elveszítik művészi értéküket” – fejtette ki Bíró Jenő lelkipásztor. Lőrinczi Izabella így vall erről: „a táborban kivonulunk a mezőre, az erdőbe, a temetőbe, ott festünk. Általában felhasználjuk a természet elemeit, máskor csak egy-két komponenst építünk be az alkotásba. A táborba szívesen látjuk a helyi gyermekeket is, akiket próbálunk bevonni a festészet rejtelmeibe, majd a végén mindenki megnézheti az alkotásokat a kultúrotthonban szervezett kiállításon”.
Megbecsülik a helyi iskolát
Az egyházak mellett a gyermekek nevelésében fontos szerepet tölt be a helyi óvoda és iskola is. Török Szilárd 14 éve tanít Csejden, és saját bevallása szerint megszerette a helyi közösséget. Úgy érzi, sikerült olyan bizalmi kapcsolatot kialakítania a helyiekkel, amely nagyon fontos. Jelenleg 23 gyermek tanul az iskola összevont osztályaiban (az előkészítősök, elsősök a harmadikosokkal osztoznak egy tanítón, míg a másodikosok a negyedikesekkel vannak egy osztályban), és 24 óvodás is van. Számuk az elmúlt években enyhe növekedést mutat, elsősorban a helyi roma családok létszámának szaporodása miatt.
„Megpróbálunk legjobb tudásunk szerint foglalkozni a gyermekekkel, differenciáltan a jobb képességűekkel, s ennek van eredménye is. Vannak olyan diákjaink, akik a színművészeti főiskolán tanulnak, vagy informatikusoknak készülnek. Kevés gyereket visznek be Marosvásárhelyre az elemi osztályokba, inkább csak azokat, akik sportolnak vagy a művészeti iskolában tanulnak. A többiek az óvodában és az I-IV. osztályban itthon maradnak, majd ötödiktől iskolabusz viszi őket a községközpontba, a marosszentgyörgyi iskolába. A szülők az évek során látták, hogy a gyermekek fejlődnek, tanulnak, s ha bekerülnek ötödiktől a marosszentgyörgyi iskolába, ott is megállják a helyüket. Megtaláltuk a közös hangot, s kölcsönösen megbízunk egymásban, ők elfogadják tanácsainkat, s mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gyermekekből a legjobbat kihozzuk” – mondja a tanító, aki a községközpontból jár ki a gyerekekkel foglalkozni.
A hiányzó mobil megoldódhat
Sófalvi Szabolcs marosszentgyörgyi polgármester szívügyének tekinti Csejdet. Látszik ez a köztereken elhelyezett virágokból vagy a szépen kialakított buszmegállóból is. A hivatal több programot szervezett a helyi roma gyerekek felzárkóztatása érdekében, de az elmúlt években lehetőségeik szerint támogatta a helyi egyházakat is. A polgármester a csejdiek két nagy megoldatlan gondját – nincs mobiltelefonos térerő s nincs aszfaltút – ismeri.
Elmondja, bár évekkel ezelőtt megnyertek egy pályázatot az aszfaltút elkészítésére, végül a központi pénzhiány miatt nem kapták meg a szükséges összeget. Most elsőbbséget élvez a víz- és csatornahálózat kiépítése, ezután következik majd a hétkilométernyi út leaszfaltozása, remélhetőleg erre is mihamarabb sor kerül. Közben több mobiltelefonos céggel egyeztetnek annak érdekében, hogy egy jelerősítőt szereljenek a környékre, így Csejden is akadozás nélkül lehetne telefonálni és internetezni. Lehetséges, hogy ezt nagymértékben elősegíti az elmúlt napokban történt nagy viharok nyomán elkezdett intézkedéscsomag. Mint ismeretes, országos szinten szeretnének egy olyan szolgáltatást beindítani, amely mobiltelefonon értesíti a lakosságot a vihar közeledtéről. Ehhez azonban szükség van az országos lefedettségre. Egyelőre a fehér foltokat jegyzik fel, hogy a szolgáltatók erősítőket állíthassanak oda. Csejdnek jó esélye van arra, hogy a marosszentgyörgyi községvezetés közbenjárása és az országos programnak köszönhetően ne legyen többé elszigetelt.
Simon Virág / liget.ro

Esély mindenkinek Marosszentgyörgyön
Projekt a mélyszegénység és kirekesztettség felszámolásáért
A Marosszentgyörgyön és Csejden élő hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatását, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség felszámolását célozza az a nagyszabású, hároméves futamidejű európai uniós projekt, amelyet kedden délelőtt ismertettek a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatalban.
Egy integrált, rendkívül komplex projektről van szó, amely több síkon fut, és lényege, hogy javítsák a községben élő hátrányos helyzetű családok életszínvonalát, elősegítsék a gyerekek oktatását, illetve a fiatalokat és a felnőtteket szakmai képzések révén támogassák a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. A 3 éves futamidejű projektben a hivatal partnerei a Divers Egyesület, a Gyulafehérvári Caritas, valamint a helyi Szent György Általános Iskola.
Sófalvi Szabolcs, a község polgármestere elégedetten nyugtázta, hogy az elmúlt évi tíz projektjükből az összes nyertes lett. A legnagyobb a 3,5 millió euró értékű, az Esély mindenkinek Marosszentgyörgyön című pályázat, amely azért is jelentős, mert nem egy újabb infrastrukturális beruházást valósítanak meg belőle, hanem a hátrányos helyzetű közösségek felkarolását célozzák meg, nekik próbálnak esélyt biztosítani a jobb megélhetésre. Országos szinten 340 település pályázott, és csupán harminc nyerte el a finanszírozást.
– Ez egy igen jól kitalált projekt, ugyanis nem pénzt adunk a kezükbe, hanem lehetőséget, hogy majd önerőből képesek legyenek jövedelemhez jutni – mutatott rá a polgármester. A községben négy, zömében romák lakta, hátrányos helyzetű közösség van, ezek Csejden, illetve a marosszentgyörgyi Béke, Temető – Csillag köz – Fűzfa, illetve a Márton Áron utcák környékén élnek. Az ittlakók közül választják ki azt a 600 személyt, 300 gyereket és ugyanennyi felnőttet, akik majd a projekt haszonélvezőivé válnak. Sófalvi Szabolcs hangsúlyozta, az a mottója, hogy nemcsak községet, hanem közösséget is építenek, tehát az infrastrukturális beruházásokon túl prioritás számukra a gyerekek oktatása, illetve az, hogy a helyieknek munkahelyeket biztosítsanak, és a szóban forgó projekt ezeket a célokat is szolgálja. 
200 gyerek nincs beiskolázva
Andreia Moraru projektmene-dzser kifejtette, a pályázat előkészítésekor alaposan feltérképezték a szóban forgó övezetekben élők lakhatási körülményeit, iskolázottsági szintjét, egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket, hogy képet kapjanak azokról a hiányosságokról, amelyeket a projekt révén sürgősen orvosolni kellene. Mint mondta, eme közösség tagjai mélyszegénységben, düledező vályogházakban összezsúfolva élnek, nem részesülnek egészségügyi ellátásban, sem oktatásban, sok esetben nincsen munkahelyük, jövedelmük, tehát esélyük sincs arra, hogy kilépjenek ebből a helyzetből. A felméréseik során 200 gyerekre bukkantak, akik nem járnak óvodába, iskolába, a felnőttek harminc százaléka pedig még az elemi osztályokat sem végezte el. Sok lakásban nincsen víz, 81 százalékukban hiányzik a fürdőszoba, hiányoznak a legelemibb higiéniai feltételek is – vázolta fel az állapotokat a projektmenedzser.
Az uniós pályázat keretében két helyszínen, Marosszentgyörgyön és Csejden két, zuhanyzókkal, mellékhelyiséggel és mosógépekkel ellátott egészségügyi-higiéniai pontot alakítanak ki, ahol azok az emberek, akiknek a lakásában nincsen víz, tisztálkodhatnak, illetve kimoshatják ruháikat.
Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója elismerően szólt arról a nyitottságról, amit a marosszentgyörgyi önkormányzat a civil szervezetekkel szemben tanúsít, hiszen nem első alkalom, hogy közös projekteket bonyolítanak le. A projekt Caritasra háruló részének a fő célkitűzése az iskolaelhagyás visszaszorítása. Szabó Réka, a Caritas projektért felelős munkatársa rámutatott, 300 gyerekkel fognak dolgozni, a 4-6 éveseknek nyári óvodát szerveznek, amely foglalkozások során megpróbálják felkészíteni őket az iskolára. Ugyanakkor azokat a hat évesnél idősebb gyerekeket is várják majd ezekre a tevékenységekre, akik még nem jártak óvodába, sem pedig iskolába. Az elemi osztályosoknak iskola utáni programokat szerveznek, tanórák után meleg ebédet biztosítanak a kicsiknek, majd segítenek nekik a tanulásban. Az öt-nyolc osztályos diákok pedig személyiségfejlesztésben, valamint pályaválasztással kapcsolatos tanácsadásban részesülnek – foglalta össze a Caritas munkatársaira háruló teendőket Szabó Réka. Csíki Angela, a marosszentgyörgyi Szent György iskola igazgatója reményét fejezte ki, hogy a projektnek köszönhetően sikerül majd beiskolázni azt a 200 gyereket, akik jelenleg nem részesülnek oktatásban.
Szakképzés – esély egy biztos munkahelyre
Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke hangsúlyozta, a projekt keretében különböző szakmai képzéseket szerveznek az alacsony végzettségűeknek, és szeretnék, ha a projekt végén az adott közösségekből legalább 90 személynek munkahelyet tudnának biztosítani, de nem napszámosként, hanem olyan állásokat találnának, ahol munkaszerződéssel foglalkoztatják őket. A pályázat keretében lehetőség adódik arra, hogy támogatást kapjanak azok a cégek, amelyek alkalmazzák a hátrányos helyzetű személyeket, illetve tíz, üzleti terveken alapuló kisvállalkozás alapítására is támogatást nyújtanak.
Koreck Mária elmondta, a hátrányos helyzetű közösségekkel való munka során segítségükre lesznek majd az adott közösségekből érkező mediátorok és közösségi asszisztensek, akikkel közösen tervezik, hogy felmérik majd az itt élők egészségi állapotát, illetve segítenek majd nekik az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. A Divers elnöke elismerte, nehéz lesz elérni azt, hogy a projekt haszonélvezőiként kiválasztottak belássák, hogy hosszú távon előnyük származik majd például a szakmai képzésekből, illetve a gyerekeik iskoláztatásából, és ösztönözni őket, hogy ennek érdekében kitartóan vegyenek részt a projekt programjain. Menyhárt Borbála / Népújság (Marosvásárhely)

Közadakozásból épül Petőfi-szobor Marosszentgyörgyön
A marosszentgyörgyi önkormányzat még az idén decemberben felállítaná a község központjában Petőfi Sándor, az egyik legnagyobb magyar költő köztéri szobrát. Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész alkotását a Szent György Általános Iskola előtti térre tervezik, az ott található Constantin Romanu Vivu-mellszobor közelébe, és ezáltal kulturális szempontból kiegyensúlyoznák a községben lévő szobrok számát – nyilatkozta Sófalvi Sándor Szabolcs polgármester.
A szobor közadakozásból készül, hogy minél több helyi – és nem csak – lakos a magáénak érezze. Aki szívügyének érzi, és anyagilag támogatná a szoborállítást, még megteheti november 15-ig. Az önkormányzat kérése, hogy az érintettek támogatási szándékukat jelezzék a 0744-525-134 telefonszámon. A támogatók névsora megjelenik a szoboravatásra kinyomtatandó Aranykönyvecskében. Menyhárt Borbála / Népújság (Marosvásárhely)

„Visszatért” Marosszentgyörgyre Petőfi
A település minden ötödik lakosa részt vett december 9-én, szombaton délután a Petőfi Sándor-szobor avatóünnepségén a helyi iskola előtti szökőkút mellett. Vendégek jöttek az egész Kárpát medencéből, az anyaországból, de sokan eljöttek Marosvásárhelyről és a környező településekről. A szoboravatás így a megye magyarságának ünnepévé vált.
Régi vágya teljesült Sófalvi Sándor Szabolcs polgármesternek és a marosszentgyörgyi magyar lakosságának a Petőfi-szobor felállításával. Már a helyhatósági választások előtt, de főként utána, 2008-ban a köztéri szobrok arányának kiegyensúlyozását tűzte ki egyebek mellett célul. Akkor még nem tudta, hogy mennyi vesződséggel és munkával jár ennek a megvalósítása.
Román lakosok is támogatták
Szombaton délután a hideg, borús időjárás ellenére mintegy ezerhatszáz marosszentgyörgyi lakos – magyarok, románok és romák – gyűlt össze a Szent György szobor mögötti iskola előtt lévő szökőkút mellett, amelyet az adventi időszakra hatalmas adventi koszorúvá alakítottak át. A szökőkút egyik oldalán már áll a Constantin Romanu Vivu-szobor, a másik oldalán még lepelben Petőfi. Így egyensúlyozódott ki a település szobrainak aránya – van egy közös, a Szent György, egy román forradalmár és szombattól egy másik forradalmár, immár egy magyar, Petőfi Sándor. Az ünnepség szónokai kiemelték – miután az egész világon állnak már Petőfi-szobrok (még Kínában is van kettő), eljött az ideje, hogy Marosszentgyörgy is kapjon egy ilyent, az itteni közösség óhajára.
Az erdélyi hadjárat idején Petőfi áthaladt ezen a településen is, most pedig „visszatért Marosszentgyörgyre”. Azt, hogy kinek a szobrát helyezzék el a központban a lakosság megkérdezésével döntötték el – emelte ki a polgármester. Annál is inkább szükség volt erre a közös döntésre, mert a szoborállítás teljes anyagi hátterét adományokból biztosították, ami külön is emeli a szobor szellemi értékét. Marosszentgyörgyi emberek, köztük román nemzetiségűek is adakoztak anyagi állapotuk függvényében, helyi vállalkozók, egyesületek, intézmények, magyarországi és Kárpát-medencei települések, emberek válaszoltak a felhívásra, s így sikerült megteremteni a pénzalapot arra, hogy mostanra ez a szobor elkészüljön. A polgármester röviden vázolta a megvalósítás körülményeit, majd szót kaptak a díszvendégek, meghívottak.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma részéről Lakatos Mihály osztályvezető tolmácsolta a miniszteri üzenetet, Magyarország Kormánya, Semlyén Zsolt miniszterelnök-helyettes üzenetét Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusnak konzulja, Percze László olvasta fel, beszélt Zalaszentgyörgy polgármestere, Kovács Dezső, Kecskemét alpolgármestere, Mák Kornél üzenetét Székely Szilárd olvasta fel, a kárpátaljai testvértelepülés, Dunakarva polgármestere, Duka Gábor, Jászberény polgármestere, Szabó Tamás is szólott az ünneplő egybegyűltekhez, majd a helybeliek közül Novák Csaba Zoltán szenátor és Vass Levente parlamenti képviselő méltatta a szoborállítás fontosságát. Valamennyien kiemelték a költő aktív, tenni akaró egyéniségét, amely példaként szolgál a mai magyarság, az itt élők számára is.
Lehullott a lepel
Az alsósófalvi fúvószenekar által szolgáltatott zenei háttér mellett levonták a leplet a szoborról, Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész alkotásáról. Ezután a helyi vallásfelekezetek lelkészei (Becsky Örs, Baricz Lajos, Kis János Csaba, Bíró Jenő) megáldották a szobrot és az egybegyűlt ünneplő tömeget. Az esemény ünnepiességét emelte a marosszentgyörgyi egyesített kórus, a marosszentgyörgyi Kistáltosok Néptáncegyüttes, Palkó Réka versmondó fellépése. Az eseményen részt vett a XV. Mátyás huszárezred hagyományőrző csapata, a Visegrádi Szent György Lovagrend marosszéki proiorátusa, valamint a Történelmi Vitézi Rend. Az ünnepség utolsó aktusaként elhelyezték a szobor talapzatánál az emlékezés koszorúit a résztvevők.
A himnuszok elhangzása után a házigazdák szeretevendégség keretében kaláccsal, forró teával és forralt borral kínálták az ünnepség résztvevőit.
Az alkotó öröme
A Petőfi-szobrot a marosvásárhelyi illetőségű, lőrincfalvi születésű szobrászművész, Bálint Károly készítette. Az avatás után elmondta – lőrincfalvi műtermében készen állt a gipsz makett, amikor a marosszentgyörgyi elöljárók megkeresték. Azóta elhunyt felesége javaslatára díjmentesen adta Marosszentgyörgynek a makettet. Mint mondta, öröm tölti el lelkét, hogy a bronzváltozat felavatását megérhette, egyszersmind szomorú, mert felesége, az adományozásra biztató, nem érhette meg a szobor sorsának beteljesülését.
A szobor kiöntését a székelyudvarhelyi Selwerk Kft., a talapzatkészítést a Kovászna megyei Kamen Ro Kft. végezte, tervezők: Keresztes Géza és Furó Judit.
Érdekességek a szoborról
A bronzszobor súlya 346 kg, magassága 150 cm, szélessége 100 cm, mélysége 60 cm. A talapzatot egy tömbből faragott kanfanár mészkő, amit Horvátországból, Pazin településről hoztak. Súlya 3650 kg. A talapzat hátoldalán levő plakett 2 cm vastag fekete gránitból készült Kolozsváron. Rajta az alkotó neve, a község vezetőié, a főbb adományozóké. A szobor érdekessége, hogy teljes mértékben adományokból, támogatásokból készült, a helyi közpénzekből egy banit sem használtak fel. Feliratát („Istenünk és hazánkért!”) Petőfi Föl a szent háborúra című 1849. június 20-30-án írt verséből vették. Bakó Zoltán / Székelyhon.ro

Tíz napig tartó ünnepségsorozat előzi meg a karácsonyt Marosszentgyörgyön
Marosszentgyörgy Románia kulturális településéhez illő módon készül Jézus születésének ünnepére. A múlt héten a több száz gyereket magába foglaló Kis Táltos magyar néptánccsoportnak érkezett meg az angyal, akik székely ruhába öltözve várták. A hátrányos helyzetű családok számára is találkozót szerveztek hétfőn, a kultúrotthonban, ahol bemutatták a 3 évre szóló szociális pályázatot is. A helyi óvodák csoportjai is szebbnél szebb karácsonyi műsorokat mutattak be. Ugyanaznap a helyi magyar fiatalokat tömörítő TiniTeaEst-es csoport is kettős ünnepet ült: Jézus születésének csodájáról társalogtak és fennállásuk 3. évfordulóját ünnepelték. Kedden az idő- sek karácsonyi találkozója volt a művelődési otthonban több száz résztvevővel, amelyen Sófalvi Szabolcs polgármester saját szerzeményével, hegedűkísérettel kántálta meg a szépkorúakat. Ugyancsak kedden a község legfiatalabb lakóinak is nagy ünnepsége volt, az Angyalka bölcsőde 60 gyereke számára ugyanis szép élmény volt az angyaljárás. Szerdán megkoszorúzták a decemberi forradalom marosszentgyörgyi hősének sírját, majd az esti órákban a már hagyományossá vált helyi kórusok kará- csonyi találkozójára került sor a művelődési házban. Az iskolások számára karácsonyfadíszítő versenyt szervezett a polgármesteri hivatal, és a román tánccsoportok is találkoztak. Az egyik fénypontja az ünnepnek a község központjában elhelyezett óriási adventi koszorú melletti szabadtéri kántálás lesz, amelyre immár harmadik éve kerül sor Marosszentgyörgyön. Mindeközben kántálók tucatjai látogatják meg a helyi önkormányzatot, és szép karácsonyi műsorokkal örvendeztetik meg az ott dolgozókat. Népújság (Marosvásárhely)