Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Snowden, Edward
4 tétel
2013. augusztus 13.
Vigyázó szemek és fülek
Ha az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója – mondjuk – éppen a Csendes-óceán partján nyaral, és rászáll egy szúnyog, akkor buzgómócsing alkalmazottja odaszól neki a központból, hogy vigyázzon, főnök, mert látom a műholdas követőn, egy szúnyog pontosan a lapockájánál akarja megszúrni. És az igazgató lecsap a szúnyogra, mint ahogy lecsapott a kommandós osztag Oszama Bin Ladenre. Nemhiába, mert a CIA állandóan nagy pénzeket harcol ki magának a költségvetésből. Akár úgy is, hogy az ügynökség megszervez egy nagyszabású terrorcselekményt, azt véghez is viszi, és – úgymond – nem tudja kézre keríteni a tetteseket, pénzhiányra hivatkozva. Errefel aztán szép summákat kapnak a közpénzből, és így mindenkit tudnak figyelni. Követik a teljes telefon-, fax-, és internetforgalmat Amerikában és szerte a nagyvilágban.
Mindezt egy Edward Snowden nevű amerikai fiatalember szellőztette meg, aki most Oroszországban kapott menedékjogot. Ki is tekernék a nyakát az amerikaiak, ha elkapnák! A menedéknyújtás miatt Obama úgy megharagudott Putyinra, hogy látni sem akarja, és lemondta a vele való találkozást. Snowden most elmeséli az oroszoknak, hogy miként kell mindenkit megfigyelni, s így ezután nemcsak Amerika, hanem Oroszország is vigyázó szemeit és füleit ránk fogja vetni.
Csíkszeredában is azért szervezhette meg a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) Ráduly Róbert polgármester ilyen látványos megfigyelését, hogy bebizonyítsa, az RHSZ-nek még több pénzre van szüksége, hogy nálunk is világszínvonalon figyeljék a fölöttébb veszélyes, terrorista beállítottságú magyarokat. Először is bebizonyították, hogy felszereltségben lemaradtak. Sajnos, megszüntették a régi törvényt, amely szerint, ha például egy polgármester külföldi delegációt fogadott, a találkozón történtekről részletes beszámolót kellett írnia. Emiatt más módon kellett figyelni a polgármester találkozásait magyarországiakkal. Nem műholdról fényképezték, hanem helyből, egy mobiltelefonnal. Még távcsövük sincs, ezért a megfigyelőnek, hogy a megfigyelt szájáról le tudja olvasni a szavakat, egész közel kell hozzá mennie. Aztán, mihelyt a célszemély leleplezte a követőt, egyszerűen nem volt, aki leváltsa, mint ahogy a filmeken is látni szoktuk. Innen is kitetszik, milyen kevés a személyzete az RHSZ-nek. Ráadásul munkaidőn kívül, túlórázva, önkéntesen kellett követnie a célszemélyt. Ez bizonyítja, hogy milyen szorgalmasak és önfeláldozóak a titkosszolgák. Alacsony lehet az alkalmazottak fizetése is, és emiatt nem tudnak megfelelően táplálkozni, ezért szaladni sem. Így sikerült utolérnie és elfognia a polgármesternek a szem(es)fülest.
Ennyi meggyőző érv után remélhetjük, ezentúl még több pénzt kapnak adóinkból (ha eddig nem kaptak volna eleget), és így korszerűbb technikával, hatékonyabban figyelhetik meg nemcsak a polgármestereket, hanem minden gyanús magyart. Ha nem is műholdról, de legalább a Hargita tetejéről.
Kuti János
Háromszék
Erdély.ma
Ha az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója – mondjuk – éppen a Csendes-óceán partján nyaral, és rászáll egy szúnyog, akkor buzgómócsing alkalmazottja odaszól neki a központból, hogy vigyázzon, főnök, mert látom a műholdas követőn, egy szúnyog pontosan a lapockájánál akarja megszúrni. És az igazgató lecsap a szúnyogra, mint ahogy lecsapott a kommandós osztag Oszama Bin Ladenre. Nemhiába, mert a CIA állandóan nagy pénzeket harcol ki magának a költségvetésből. Akár úgy is, hogy az ügynökség megszervez egy nagyszabású terrorcselekményt, azt véghez is viszi, és – úgymond – nem tudja kézre keríteni a tetteseket, pénzhiányra hivatkozva. Errefel aztán szép summákat kapnak a közpénzből, és így mindenkit tudnak figyelni. Követik a teljes telefon-, fax-, és internetforgalmat Amerikában és szerte a nagyvilágban.
Mindezt egy Edward Snowden nevű amerikai fiatalember szellőztette meg, aki most Oroszországban kapott menedékjogot. Ki is tekernék a nyakát az amerikaiak, ha elkapnák! A menedéknyújtás miatt Obama úgy megharagudott Putyinra, hogy látni sem akarja, és lemondta a vele való találkozást. Snowden most elmeséli az oroszoknak, hogy miként kell mindenkit megfigyelni, s így ezután nemcsak Amerika, hanem Oroszország is vigyázó szemeit és füleit ránk fogja vetni.
Csíkszeredában is azért szervezhette meg a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) Ráduly Róbert polgármester ilyen látványos megfigyelését, hogy bebizonyítsa, az RHSZ-nek még több pénzre van szüksége, hogy nálunk is világszínvonalon figyeljék a fölöttébb veszélyes, terrorista beállítottságú magyarokat. Először is bebizonyították, hogy felszereltségben lemaradtak. Sajnos, megszüntették a régi törvényt, amely szerint, ha például egy polgármester külföldi delegációt fogadott, a találkozón történtekről részletes beszámolót kellett írnia. Emiatt más módon kellett figyelni a polgármester találkozásait magyarországiakkal. Nem műholdról fényképezték, hanem helyből, egy mobiltelefonnal. Még távcsövük sincs, ezért a megfigyelőnek, hogy a megfigyelt szájáról le tudja olvasni a szavakat, egész közel kell hozzá mennie. Aztán, mihelyt a célszemély leleplezte a követőt, egyszerűen nem volt, aki leváltsa, mint ahogy a filmeken is látni szoktuk. Innen is kitetszik, milyen kevés a személyzete az RHSZ-nek. Ráadásul munkaidőn kívül, túlórázva, önkéntesen kellett követnie a célszemélyt. Ez bizonyítja, hogy milyen szorgalmasak és önfeláldozóak a titkosszolgák. Alacsony lehet az alkalmazottak fizetése is, és emiatt nem tudnak megfelelően táplálkozni, ezért szaladni sem. Így sikerült utolérnie és elfognia a polgármesternek a szem(es)fülest.
Ennyi meggyőző érv után remélhetjük, ezentúl még több pénzt kapnak adóinkból (ha eddig nem kaptak volna eleget), és így korszerűbb technikával, hatékonyabban figyelhetik meg nemcsak a polgármestereket, hanem minden gyanús magyart. Ha nem is műholdról, de legalább a Hargita tetejéről.
Kuti János
Háromszék
Erdély.ma
2013. december 5.
HISZTI NÉLKÜL
Amit a lehallgatásokról tudni lehet
Minden ezredik állampolgár telefonbeszélgetéseibe belehallgat a SRI, és az internetes kommunikációt is élőben tudják követni.
Jól teszik-e azok a politikusok, akik már szinte semmit nem mondanak telefonon, és azt is csak halkan? Igaz-e az, hogy nyugodtan lehet e-mailezni és chatelni, mert az internetes tevékenységünket „csak” az amerikai nemzetbiztonsági hivatal, a hírhedt NSA látja, a hazai szervek nem? És ami a legizgalmasabb: valóban mindenkit lehallgatnak?
A hazai hírszerző szolgálatok tevékenységét – akárcsak más országok hasonló szerveinek munkáját – sűrű homály borítja. Ez ilyen, egy titkosszolgálat nem lenne titkosszolgálat, ha tisztjeit csak úgy el lehetne hívni fagyizni, vagy rendszeresen nyílt napokat tartanának szervertermeikben.
Ez az a terület, ahol szinte semmilyen adat vagy eljárás nem nyilvános, éppen ezért ki-ki szabadjára engedheti a fantáziáját, és olyan összeesküvés-elméletet gyárthat, amilyent csak akar. A titkosszolgálat pedig – mit is tenne mást – nem erősít meg, nem cáfol, és nem kommentál.
De mégis, mi az, amit a lehallgatásokról tudni lehet? Néhány hete alkalmam volt részt venni egy újságírók számára szervezett háttérbeszélgetésen, ahol többek között a lehallgatásokról is szó volt.
A Chatham House szabályai szerint szervezett beszélgetés meghívottjáról csak annyit, hogy a bűnüldöző szerveknél dolgozott több, mint egy évtizedig, több híres ügye is volt, a napi rutinja részét képezték a lehallgatások. Más, szintén hasznos forrásom Attila Biro cikke a telefonlehallgatások körüli mítoszokról.
Akkor hát kezdjük az elején: aki ma az Európai Unió területén telefonál és internetezik, üzeneteinek bizonyos adatait – az ún. metaadatokat – a szolgáltatók rögzítik, és bizonyos ideig tárolják.
A 2006/24/EC direktíva előírja, hogy a szolgáltatók legkevesebb 6 hónapig, legtöbb két évig tárolják a hívások adatait (szakzsargonban: call detail records, CDR) valamint az internetes adatforgalomra vonatkozó adatokat (IPDR).
Magyarán magát az e-mail tartalmát nem rögzítik; ellenben visszakereshető, hogy mikor, pontosan milyen e-mail címre lett elküldve egy levél. Telefonbeszélgetések esetén a hívott számot, a hívás idejét és időtartamát, valamint az ún. cellainformációkat (a mobiltelefon pozícióját) tárolják a szolgáltatók. Tudni kell még, hogy a romániai jogszabály a lehető leglazább:
az adatokat minimális ideig, 6 hónapra visszamenőleg tárolják. Sok-e ez vagy kevés? Aki erre legyintene, mondván, hogy ezek az adatok úgysem érnek semmit, az szakítson 10 percet arra, hogy megnézze ezt a videót. Aki szerint viszont ez a személyes szabadságának lábbal tiprása, gondolkodjon el azon, hány bűntény feltárásában lehet segítség az, ha a nyomozó hatóságoknak lehetőségük van visszakeresni, kivel állhatott kapcsolatban az áldozat, illetve hogy a gyanúsított hol tartózkodott az adott időpontban. Fontos tudni, hogy ezeket az adatokat csak akkor adják ki, ha a nyomozó hatóság bírói végzést tud felmutatni.
A megfigyelés második szintjén már magukat a beszélgetéseket és üzeneteket rögzítik. Ezt a munkát a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) végzi, részben saját céljaira, részben pedig más hatóságok kérésére, amolyan alvállalkozóként.
Például ha a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), vagy akár a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) le szeretne hallgatni valakit, akkor megbízza a SRI-t. Persze itt is, akárcsak a metaadatok kiadásához, bírói végzés szükséges.
Téves elképzelés az, hogy a SRI, mint az ósdi kémfilmben, titkos szobákban vagy viccesen álcázott furgonokban kuporogva hallgat le. Amennyire tudni lehet, a jelenlegi rendszer rendkívül kényelmes és elegáns. A hírszerzésnek minden hazai internet- és telefonszolgáltató direkt hozzáférést biztosít a saját adatforgalmához. A SRI-nek tehát még a Google-t vagy a Facebookot sem kell megkeresnie ahhoz, hogy elfogja például a Gmail rendszerén belül küldött szöveges vagy hangüzeneteket.
A lehallgatások tehát a következőképpen folynak: a SRI az ügyészektől kapott bírói végzést bevezeti a saját elektronikus rendszerébe, amely automatikusan elkezdi a beszélgetések lehallgatását.
A beszélgetéseket azonban nem a SRI rögzíti, hanem az az ügyészség, melynek mandátuma van a lehallgatásra, és melynek hozzáférése van ehhez a rendszerhez. Amint a mandátum lejár, a lehallgatás magától leáll.
Nem tudni, hogy milyen szoftvert használ erre a célra a SRI. Azt azonban tudni lehet, hogy világszinten számos cég fejleszt ilyesmit. Több milliárd dolláros biznisz ez, konferenciák, sőt, kémtechnológia vásárok is vannak, ahová kizárólag kormányok képviselői és titkosszolgálatok vannak meghívva.
Ami az internetes aktivitás megfigyelését illeti, a kanadai Citizen Lab idei jelentése szerint Románia egy hírhedt kémszoftverből, a FinFisherből is bevásárolt (egyébként Magyarországnak is van már ilyen programja). A FinFisher sokak szerint a legfejlettebb, egyben legveszélyesebb kémprogram jelenleg: ártatlannak tűnő, .jpg kiterjesztésű fájl formájában érkezik, és miután a számítógépre települ, a vírusirtó programok nem mutatják ki. A FinFisher működtetői mindenhez hozzáférnek a fertőzött számítógépen, beleértve a biztonságosnak hitt, kódolt e-maileket és fájlokat.
Előadónk egyébként a FinFisherről konkrétan nem beszélt, csak annyit jelentett ki, hogy az internetes kommunikációt élőben képes követni az ügyészség. Az internetes kommunikációt amúgy különösképpen szeretik: nem kell a hangfelvétel átírásával bíbelődni, copy-paste, és a viszontlátásra.
De vissza a telefon-lehallgatásokra: a Gândul úgy tudja, évente mintegy 20 ezer bírói végzést adnak ki – ez azt jelenti, hogy minden évben ezerből egy romániai állampolgárt lehallgatnak.
A lehallgatások nagy része (kb. 17 ezer) szervezett bűnözéssel, illetve magas szintű korrupciós ügyekkel kapcsolatos. Van azonban a lehallgatásoknak egy kisebb része: ezek az állambiztonsági ügyek. Ilyen alapon évente mintegy 3000 végzést írnak alá. Úgy tudni, ezek a lehallgatások túlnyomórészt terrorizmussal kapcsolatosak.
A lehallgatásokat a Büntetőeljárási törvénykönyv 91. paragrafusa alapján hagyja jóvá a bíróság. A döntés során a rendelkezésre álló bizonyítékok, illetve indoklás alapján a bíró azt mérlegeli, hogy a közérdek, illetve közbiztonság indokolja-e bizonyos személyek magánszférájának a megsértését. Egy mandátum legfeljebb 30 napig tart; ez további 30-30 nappal meghosszabbítható, azonban egy személyt nem lehet ugyanazon ügy miatt 120 napnál tovább lehallgatni.
Egészen kivételes esetekben, ha nem lehet megvárni a bírói jóváhagyást, az ügyészek saját hatáskörben is elkezdhetik a lehallgatást, ez azonban legfeljebb 48 órán át tarthat. A felvételt utólag be kell mutatni a bírónak, és amennyiben az úgy ítéli meg, hogy ez a lépés nem indokolt, akkor a lehallgatás leáll, a felvételeket pedig megsemmisítik.
A nem román nyelvű kommunikációt egy tolmács segítségével lefordítják – a törvény itt nagyon szűkszavú, és a beszélgetésből sem derült ki, hogy milyen képesítéssel kell rendelkezzenek a tolmácsok. Ez azért fontos, mert az utóbbi időben több magyar vádlott – például Nagy Zsolt, vagy akár Borboly Csaba – is panaszkodott arra, hogy a lehallgatott beszélgetések átiratait hibásan fordították.
A beszélgetés során heves vita alakult ki arról, hogy rendben van-e az, hogy lehallgatott beszélgetések részletei kiszivárognak a sajtóba. A meghívott válasza erre az volt, hogy a román társadalom kezében van a döntés, hogy zárt vagy nyitott igazságszolgáltatást szeretnének. Akármi a döntés, a hatóságok dolga betartani a törvényt.
A jelenlegi törvények szerint az igazságszolgáltatás folyamata nagyrészt publikus, vádemelés pillanatában a vádiratok – melyek gyakran lehallgatott beszélgetések átiratait is tartalmazzák – elvileg nyilvánossá válnak, azokhoz a sajtó adatigényléssel hozzáférhet. Az már az újságírókon és feletteseiken múlik, hogy ezekkel az információkkal mit kezdenek, az adott ügyeket mennyire kezelik szakszerűen – érvelt a meghívott. A beszélgetés végén számos kérdés marad megválaszolatlanul:
például érdekes lett volna megtudni, hogy mi az a minimális tényállás, aminek az alapján a bíró jóváhagyja a lehallgatás megkezdését?
Vagy amennyiben például terrorizmus gyanújával vizsgálnak egy személyt, azonban kiderül, hogy az illető emberkereskedelemmel foglalkozik, akkor az ügy átkerül-e a SRI-től a szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyosztályra?
Erre azonban egyelőre nem ismerem a választ, és amíg elő nem lép a hazai Edward Snowden, mindig is homályos lesz, hogy hogyan is hallgat le a titkosszolgálat. Ha az olvasók közül valaki többet tud nálam, az kommenteljen.
Sipos Zoltán
Transindex.ro
Amit a lehallgatásokról tudni lehet
Minden ezredik állampolgár telefonbeszélgetéseibe belehallgat a SRI, és az internetes kommunikációt is élőben tudják követni.
Jól teszik-e azok a politikusok, akik már szinte semmit nem mondanak telefonon, és azt is csak halkan? Igaz-e az, hogy nyugodtan lehet e-mailezni és chatelni, mert az internetes tevékenységünket „csak” az amerikai nemzetbiztonsági hivatal, a hírhedt NSA látja, a hazai szervek nem? És ami a legizgalmasabb: valóban mindenkit lehallgatnak?
A hazai hírszerző szolgálatok tevékenységét – akárcsak más országok hasonló szerveinek munkáját – sűrű homály borítja. Ez ilyen, egy titkosszolgálat nem lenne titkosszolgálat, ha tisztjeit csak úgy el lehetne hívni fagyizni, vagy rendszeresen nyílt napokat tartanának szervertermeikben.
Ez az a terület, ahol szinte semmilyen adat vagy eljárás nem nyilvános, éppen ezért ki-ki szabadjára engedheti a fantáziáját, és olyan összeesküvés-elméletet gyárthat, amilyent csak akar. A titkosszolgálat pedig – mit is tenne mást – nem erősít meg, nem cáfol, és nem kommentál.
De mégis, mi az, amit a lehallgatásokról tudni lehet? Néhány hete alkalmam volt részt venni egy újságírók számára szervezett háttérbeszélgetésen, ahol többek között a lehallgatásokról is szó volt.
A Chatham House szabályai szerint szervezett beszélgetés meghívottjáról csak annyit, hogy a bűnüldöző szerveknél dolgozott több, mint egy évtizedig, több híres ügye is volt, a napi rutinja részét képezték a lehallgatások. Más, szintén hasznos forrásom Attila Biro cikke a telefonlehallgatások körüli mítoszokról.
Akkor hát kezdjük az elején: aki ma az Európai Unió területén telefonál és internetezik, üzeneteinek bizonyos adatait – az ún. metaadatokat – a szolgáltatók rögzítik, és bizonyos ideig tárolják.
A 2006/24/EC direktíva előírja, hogy a szolgáltatók legkevesebb 6 hónapig, legtöbb két évig tárolják a hívások adatait (szakzsargonban: call detail records, CDR) valamint az internetes adatforgalomra vonatkozó adatokat (IPDR).
Magyarán magát az e-mail tartalmát nem rögzítik; ellenben visszakereshető, hogy mikor, pontosan milyen e-mail címre lett elküldve egy levél. Telefonbeszélgetések esetén a hívott számot, a hívás idejét és időtartamát, valamint az ún. cellainformációkat (a mobiltelefon pozícióját) tárolják a szolgáltatók. Tudni kell még, hogy a romániai jogszabály a lehető leglazább:
az adatokat minimális ideig, 6 hónapra visszamenőleg tárolják. Sok-e ez vagy kevés? Aki erre legyintene, mondván, hogy ezek az adatok úgysem érnek semmit, az szakítson 10 percet arra, hogy megnézze ezt a videót. Aki szerint viszont ez a személyes szabadságának lábbal tiprása, gondolkodjon el azon, hány bűntény feltárásában lehet segítség az, ha a nyomozó hatóságoknak lehetőségük van visszakeresni, kivel állhatott kapcsolatban az áldozat, illetve hogy a gyanúsított hol tartózkodott az adott időpontban. Fontos tudni, hogy ezeket az adatokat csak akkor adják ki, ha a nyomozó hatóság bírói végzést tud felmutatni.
A megfigyelés második szintjén már magukat a beszélgetéseket és üzeneteket rögzítik. Ezt a munkát a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) végzi, részben saját céljaira, részben pedig más hatóságok kérésére, amolyan alvállalkozóként.
Például ha a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), vagy akár a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) le szeretne hallgatni valakit, akkor megbízza a SRI-t. Persze itt is, akárcsak a metaadatok kiadásához, bírói végzés szükséges.
Téves elképzelés az, hogy a SRI, mint az ósdi kémfilmben, titkos szobákban vagy viccesen álcázott furgonokban kuporogva hallgat le. Amennyire tudni lehet, a jelenlegi rendszer rendkívül kényelmes és elegáns. A hírszerzésnek minden hazai internet- és telefonszolgáltató direkt hozzáférést biztosít a saját adatforgalmához. A SRI-nek tehát még a Google-t vagy a Facebookot sem kell megkeresnie ahhoz, hogy elfogja például a Gmail rendszerén belül küldött szöveges vagy hangüzeneteket.
A lehallgatások tehát a következőképpen folynak: a SRI az ügyészektől kapott bírói végzést bevezeti a saját elektronikus rendszerébe, amely automatikusan elkezdi a beszélgetések lehallgatását.
A beszélgetéseket azonban nem a SRI rögzíti, hanem az az ügyészség, melynek mandátuma van a lehallgatásra, és melynek hozzáférése van ehhez a rendszerhez. Amint a mandátum lejár, a lehallgatás magától leáll.
Nem tudni, hogy milyen szoftvert használ erre a célra a SRI. Azt azonban tudni lehet, hogy világszinten számos cég fejleszt ilyesmit. Több milliárd dolláros biznisz ez, konferenciák, sőt, kémtechnológia vásárok is vannak, ahová kizárólag kormányok képviselői és titkosszolgálatok vannak meghívva.
Ami az internetes aktivitás megfigyelését illeti, a kanadai Citizen Lab idei jelentése szerint Románia egy hírhedt kémszoftverből, a FinFisherből is bevásárolt (egyébként Magyarországnak is van már ilyen programja). A FinFisher sokak szerint a legfejlettebb, egyben legveszélyesebb kémprogram jelenleg: ártatlannak tűnő, .jpg kiterjesztésű fájl formájában érkezik, és miután a számítógépre települ, a vírusirtó programok nem mutatják ki. A FinFisher működtetői mindenhez hozzáférnek a fertőzött számítógépen, beleértve a biztonságosnak hitt, kódolt e-maileket és fájlokat.
Előadónk egyébként a FinFisherről konkrétan nem beszélt, csak annyit jelentett ki, hogy az internetes kommunikációt élőben képes követni az ügyészség. Az internetes kommunikációt amúgy különösképpen szeretik: nem kell a hangfelvétel átírásával bíbelődni, copy-paste, és a viszontlátásra.
De vissza a telefon-lehallgatásokra: a Gândul úgy tudja, évente mintegy 20 ezer bírói végzést adnak ki – ez azt jelenti, hogy minden évben ezerből egy romániai állampolgárt lehallgatnak.
A lehallgatások nagy része (kb. 17 ezer) szervezett bűnözéssel, illetve magas szintű korrupciós ügyekkel kapcsolatos. Van azonban a lehallgatásoknak egy kisebb része: ezek az állambiztonsági ügyek. Ilyen alapon évente mintegy 3000 végzést írnak alá. Úgy tudni, ezek a lehallgatások túlnyomórészt terrorizmussal kapcsolatosak.
A lehallgatásokat a Büntetőeljárási törvénykönyv 91. paragrafusa alapján hagyja jóvá a bíróság. A döntés során a rendelkezésre álló bizonyítékok, illetve indoklás alapján a bíró azt mérlegeli, hogy a közérdek, illetve közbiztonság indokolja-e bizonyos személyek magánszférájának a megsértését. Egy mandátum legfeljebb 30 napig tart; ez további 30-30 nappal meghosszabbítható, azonban egy személyt nem lehet ugyanazon ügy miatt 120 napnál tovább lehallgatni.
Egészen kivételes esetekben, ha nem lehet megvárni a bírói jóváhagyást, az ügyészek saját hatáskörben is elkezdhetik a lehallgatást, ez azonban legfeljebb 48 órán át tarthat. A felvételt utólag be kell mutatni a bírónak, és amennyiben az úgy ítéli meg, hogy ez a lépés nem indokolt, akkor a lehallgatás leáll, a felvételeket pedig megsemmisítik.
A nem román nyelvű kommunikációt egy tolmács segítségével lefordítják – a törvény itt nagyon szűkszavú, és a beszélgetésből sem derült ki, hogy milyen képesítéssel kell rendelkezzenek a tolmácsok. Ez azért fontos, mert az utóbbi időben több magyar vádlott – például Nagy Zsolt, vagy akár Borboly Csaba – is panaszkodott arra, hogy a lehallgatott beszélgetések átiratait hibásan fordították.
A beszélgetés során heves vita alakult ki arról, hogy rendben van-e az, hogy lehallgatott beszélgetések részletei kiszivárognak a sajtóba. A meghívott válasza erre az volt, hogy a román társadalom kezében van a döntés, hogy zárt vagy nyitott igazságszolgáltatást szeretnének. Akármi a döntés, a hatóságok dolga betartani a törvényt.
A jelenlegi törvények szerint az igazságszolgáltatás folyamata nagyrészt publikus, vádemelés pillanatában a vádiratok – melyek gyakran lehallgatott beszélgetések átiratait is tartalmazzák – elvileg nyilvánossá válnak, azokhoz a sajtó adatigényléssel hozzáférhet. Az már az újságírókon és feletteseiken múlik, hogy ezekkel az információkkal mit kezdenek, az adott ügyeket mennyire kezelik szakszerűen – érvelt a meghívott. A beszélgetés végén számos kérdés marad megválaszolatlanul:
például érdekes lett volna megtudni, hogy mi az a minimális tényállás, aminek az alapján a bíró jóváhagyja a lehallgatás megkezdését?
Vagy amennyiben például terrorizmus gyanújával vizsgálnak egy személyt, azonban kiderül, hogy az illető emberkereskedelemmel foglalkozik, akkor az ügy átkerül-e a SRI-től a szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyosztályra?
Erre azonban egyelőre nem ismerem a választ, és amíg elő nem lép a hazai Edward Snowden, mindig is homályos lesz, hogy hogyan is hallgat le a titkosszolgálat. Ha az olvasók közül valaki többet tud nálam, az kommenteljen.
Sipos Zoltán
Transindex.ro
2014. január 13.
Bagoly mondja
Jogosan „szolgálta fel" a feketelevest a román kormánynak kétnapos bukaresti látogatása során az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettese.
Nem véletlen, hogy Victoria Nuland vizitje idejére Victor Ponta kormányfő hirtelen eltűnt a térképről, így nem kellett személyesen meghallgatnia a román igazságszolgáltatást ért támadások miatt megfogalmazott tengeren túli aggodalmakat. Amelyek természetesen megalapozottak, hiszen Ponta gyakorlatilag a teljes hazai bírói és ügyészi kar pártatlanságát kérdőjelezte meg, amikor élesen bírálta az elődje és mentora, Adrian Năstase ellen másodjára kimondott elmarasztaló ítéletet. (Beszédes kontraszt: amikor a napokban vádat emeltek I. János Károly spanyol király egyik lánya, Krisztina hercegnő ellen csalás és pénzmosás címén, az ibériai uralkodói ház csak annyit kommentált, hogy tiszteletben tartja a nyomozó hatóság döntését).
Holott a kormányfőnek már csak volt ügyészként is tudnia kellene, hogy az ország egyik legnagyobb közméltósága nem engedhet meg magának az igazságszolgáltatás tevékenységébe való durva beavatkozásnak minősülő kijelentést.
Amerika rögtön meg is feddte emiatt a román miniszterelnököt. Washington reakciójával azonban csak az a bökkenő, hogy nem hiteles. Az önmagát a demokrácia őshazájaként hirdető Egyesült Államokról emberi jogi szervezetek évente kiadott jelentéseikben rendre megállapítják, hogy jogsértéseivel a világ minden térségében visszaélésekre bátorítja a kormányokat. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás óta Amerika a terrorizmus elleni globális harc ürügyén nem egyszer lábbal tiporta az emberi jogokat. Az Edward Snowden egykori CIA-alkalmazott által tavaly feltárt túlkapások azonban arra is rávilágítottak, hogy Sam bácsi számára a cél minden esetben szentesíti az eszközt.
Tevékenysége során az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) még saját szövetséges országainak vezetőit is megfigyeli, lehallgatja, sőt az internet fölötti gyakorolt kontrollal egyszerű polgárok millióinak magánéletébe bekukucskál. Adhat egy ilyen eszközökkel élő nagyhatalom bárkinek leckét az emberi jogok tiszteletben tartásáról, az igazságszolgáltatás függetlenségének szavatolásáról?
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),
Jogosan „szolgálta fel" a feketelevest a román kormánynak kétnapos bukaresti látogatása során az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettese.
Nem véletlen, hogy Victoria Nuland vizitje idejére Victor Ponta kormányfő hirtelen eltűnt a térképről, így nem kellett személyesen meghallgatnia a román igazságszolgáltatást ért támadások miatt megfogalmazott tengeren túli aggodalmakat. Amelyek természetesen megalapozottak, hiszen Ponta gyakorlatilag a teljes hazai bírói és ügyészi kar pártatlanságát kérdőjelezte meg, amikor élesen bírálta az elődje és mentora, Adrian Năstase ellen másodjára kimondott elmarasztaló ítéletet. (Beszédes kontraszt: amikor a napokban vádat emeltek I. János Károly spanyol király egyik lánya, Krisztina hercegnő ellen csalás és pénzmosás címén, az ibériai uralkodói ház csak annyit kommentált, hogy tiszteletben tartja a nyomozó hatóság döntését).
Holott a kormányfőnek már csak volt ügyészként is tudnia kellene, hogy az ország egyik legnagyobb közméltósága nem engedhet meg magának az igazságszolgáltatás tevékenységébe való durva beavatkozásnak minősülő kijelentést.
Amerika rögtön meg is feddte emiatt a román miniszterelnököt. Washington reakciójával azonban csak az a bökkenő, hogy nem hiteles. Az önmagát a demokrácia őshazájaként hirdető Egyesült Államokról emberi jogi szervezetek évente kiadott jelentéseikben rendre megállapítják, hogy jogsértéseivel a világ minden térségében visszaélésekre bátorítja a kormányokat. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás óta Amerika a terrorizmus elleni globális harc ürügyén nem egyszer lábbal tiporta az emberi jogokat. Az Edward Snowden egykori CIA-alkalmazott által tavaly feltárt túlkapások azonban arra is rávilágítottak, hogy Sam bácsi számára a cél minden esetben szentesíti az eszközt.
Tevékenysége során az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) még saját szövetséges országainak vezetőit is megfigyeli, lehallgatja, sőt az internet fölötti gyakorolt kontrollal egyszerű polgárok millióinak magánéletébe bekukucskál. Adhat egy ilyen eszközökkel élő nagyhatalom bárkinek leckét az emberi jogok tiszteletben tartásáról, az igazságszolgáltatás függetlenségének szavatolásáról?
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),
2016. augusztus 15.
Soros György nyakig benne van a migránsügyben
Az újonnan kiszivárgott dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy Soros hatalmas pénzeszközökkel befolyásolja az európai választásokat és az európai migrációt is.
Soros György levelezését meghekkelték, és 2500 titkos dokumentumot nyilvánosságra hoztak egyelőre ismeretlen elkövetők.
A DC leaks portálon fellelhető dokumentumokban elsősorban a Soroshoz köthető Open Society Foundationről lehet érdekes dolgokat olvasni. Az internetre kikerült iratokból például az is kiderül, hogy Soros befolyásolta az európai – így a magyarországi – választásokat is.
A milliárdos üzletember stratégiai fontosságú dolgokat is manipulált, így az Európába érkező migrációhullám kialakulásában is benne van a keze – írja az rt.com. Eddig is voltak olyanok, akik feltételezték, hogy az Amerikában élő Soros György befolyásolni próbálja az európai folyamatokat, de ez az első eset, hogy kézzel fogható bizonyítékok is napvilágra kerültek.
Egyesek szerint olyan Edward Snowdenhez hasonló amerikai számítógépes szakemberek állnak a DC leaks mögött, akik le akarják rántani a a leplet egyes amerikai döntéshozók manipulációiról. Mások orosz hekkereket sejtenek az ügy hátterében. Az sem kizárt, hogy Donald Trump embereihez köthető az ellenfelét Hillaryt egyértelműen támogató Soros leleplezése.
ripost.hu
Erdély.ma
Az újonnan kiszivárgott dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy Soros hatalmas pénzeszközökkel befolyásolja az európai választásokat és az európai migrációt is.
Soros György levelezését meghekkelték, és 2500 titkos dokumentumot nyilvánosságra hoztak egyelőre ismeretlen elkövetők.
A DC leaks portálon fellelhető dokumentumokban elsősorban a Soroshoz köthető Open Society Foundationről lehet érdekes dolgokat olvasni. Az internetre kikerült iratokból például az is kiderül, hogy Soros befolyásolta az európai – így a magyarországi – választásokat is.
A milliárdos üzletember stratégiai fontosságú dolgokat is manipulált, így az Európába érkező migrációhullám kialakulásában is benne van a keze – írja az rt.com. Eddig is voltak olyanok, akik feltételezték, hogy az Amerikában élő Soros György befolyásolni próbálja az európai folyamatokat, de ez az első eset, hogy kézzel fogható bizonyítékok is napvilágra kerültek.
Egyesek szerint olyan Edward Snowdenhez hasonló amerikai számítógépes szakemberek állnak a DC leaks mögött, akik le akarják rántani a a leplet egyes amerikai döntéshozók manipulációiról. Mások orosz hekkereket sejtenek az ügy hátterében. Az sem kizárt, hogy Donald Trump embereihez köthető az ellenfelét Hillaryt egyértelműen támogató Soros leleplezése.
ripost.hu
Erdély.ma