Bukarestben a Legfelsőbb Bíróság ítéletet hirdetett a magyar állampolgárságú Kristóf József Flórián ügyében. Kolozsi Árpád ügyvéd szerint a sértett fél ügyvédje etnikai síkra terelte a pert. Az erősen leromlott egészségű, rossz idegállapotú fiatalember jelenleg a rahovai fegyházban van. A magyar konzul közbenjár, hogy mihamarabb hazavihessék. Mint ismeretes, Kristófot gyilkossági kísérlettel, hatósági személy ellen elkövetett erőszakkal és tiltott határátlépéssel vádolták. Első fokon 9,5 év szabadságvesztésre ítélték, majd a nagyváradi területi Ítélőtábla bírái tavaly december 6-án hozott határozatukban négy évre csökkentették büntetését. A 29 éves fiatalember már több mint két és fél éve van börtönben. A rácsok mögött töltött évek megviselték az idegrendszerét. Hol magába fordult, hol dühroham tört ki rajta. Az utolsó nagyváradi tárgyaláson ott volt Soltész Levente magyar konzul is, mert a család közbenjárását kérte, hogy hazavihesse a beteg embert. A tárgyalás után az ügyvéd irodájában gyűltek össze, Kristóf lement cigarettáért, ám megszökött. A borsi vámnál érték utol. A vádirat szerint a fiatalember a Szatmár megyei petei határátkelőnél kilépésre jelentkezett 1995. szept. 21-én. A vámos, N. V. közölte vele: ellenőrizni szeretnék, mert úgy értesültek, hogy kábítószer és fegyverek vannak nála. Mikor a vámos kinyitotta a csomagtartót, a fiatalember rátaposott s gázpedálra, s vonszolta magával a hivatalnokot, míg az le nem zuhant. A férfi kórházba került, félig lebénult, a bukaresti Törvényszéki Orvostani Intézet jelentése szerint részben az esés következtében. Kristófot hónapok múlva egy németországi repülőtéren fogták el, miután a román hatóságok az Interpollal köröztették. A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete hét év szabadságvesztés, s minden bizonnyal jóváhagyták a másodfokon megítélt egymilliárd lejes erkölcsi kártérítést is. /Zámbó Sipos Mónika: Hét évet kapott Kristóf. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Újrafödték a nagymedeséri unitárius templomot
Éveken át dolgozott a nagymedeséri unitárius egyházközség, hogy a falu műemlék templomát felújíthassák. Első lépésként a tetőszerkezetet javították ki, és födték újra az épületet. A beavatkozás szükségességét a tetőszerkezet meggyengülése tette indokolttá, de nem elhanyagolandó ok a több mint százéves, népi stílusban festett kazettás mennyezet, illetve bútorzat megóvása. A kis faluban óriási lépésnek számító munkálatsorról Sipos Mónika lelkésznőt kérdeztük.
A 20. század elején még 700 lelket számláló, mára száz fő alá zsugorodott Nyikó menti települést, Nagymedesért nyugodtan nevezhetjük elnéptelenedő, kiöregedő erdélyi falvaink mintapéldájának. Néhány évtizeddel ezelőtt a falunak az egész környéken ismert gyümölcsöse volt. A viszonylag jó állapotban lévő parasztházak, porták, kötött székely kapuk és más „gyöngyszemek” még ma is széppé és egyedivé varázsolják a faluképet.
A település szívében elhelyezkedő, kétszáz éves műemlék templomunk nagymértékben meghatározza nemcsak a falu arculatát, hanem lakóinak sorsát, életét is. Az utóbbi években ugyanis a szent hajlék és az egyházközség köré csoportosulnak azok a tevékenységek, alkalmak, amelyek lelki táplálékot biztosítanak a közösség tagjainak. Az elmúlt esztendőkben mindent megtettünk annak érdekében, hogy egyházi épületeinket megóvjuk, javítsuk. A közösségi házként, imateremként szolgáló papi lakást sikerült belülről felújítanunk. A javítások nagy részét Hargita Megye Tanácsának támogatásaiból, az amerikai testvérgyülekezetünk, illetve a helybéliek adományaiból fedeztük. A papi lakás felújításával párhuzamosan éveken át dolgoztunk a templomunk felújításához szükséges dokumentáció összeállítása érdekében. Ennek költségeit a megyei tanácsnak e célra szánt támogatásaiból, valamint önerőből tudtuk biztosítani. Idénre elkészülhetett minden olyan szükséges irat, ami a templomfelújítás elkezdését lehetővé tette. Korábbi támogatóink mellett a román kultuszminisztériumtól kapott anyagi alap esélyt adott e kis közösség féltve dédelgetett álmának lépésről lépésre történő megvalósulására. Bár tudjuk, nagyon hosszú utat kell még végigjárnunk, s embereink, erőink egyre fogynak, mégis hisszük, érdemes ezt az utat járni – mondta bizakodón Sipos Mónika. Kifejezte, jóleső érzéssel tölti el, hogy „nem érezzük teljesen egyedül magunkat”. Hogy a pályázatkiírók támogatják, segítséget nyújtanak megmaradási törekvéseikhez.
„Rengeteg még a tennivaló, de bízunk a továbblépés lehetőségében és a jó Isten gondviselésében. Reméljük, ha már mi magunk nem is, de közösen meg tudjuk őrizni értékeinket, kincseinket. Templomunk, tornyunk, harangunk megőrzése akár megmaradásunk záloga is egyben. Ezért mentjük a menthetőt.”
Molnár Melinda
Székelyhon.ro