Sipos Erzsében nyolcvanéves
…ahogy a csillag megy az égen
Az internet világában kicsit értéküket veszítették a születésnapi köszöntők. Néhány száz (virtuális) ismerősből mindig akad néhány tucatnyi, akik a szolgáltató emlékeztetőjére reagálva felköszöntenek, megtoldva a jókívánságot egy csokor virtuális virággal, tortával vagy egyéb jópofasággal. Igazibb érték a valódi születésnapi köszöntő, amit szóban vagy írásban, esetleg nyomtatva juttatnak el a címzettnek. Ennek a régi hagyománynak a szellemében szeretnénk köszönteni Sipos Erzsikét, lapunk régi munkatársát kerek évfordulós születésnapján.
Szignójával, ha ritkábban is, de ma is rendszeresen találkozhatunk a Nyugati Jelen hasábjain. A bánsági magyar közösségi lét, az egyéni sorsok fáradhatatlan krónikását köszöntjük, aki szépen, választékosan, precízen fogalmazza meg a gondolatait, elutasítva a világhálón eluralkodott pongyolaságot, magyartalan fogalmazást. Szerkesztő kollégám mondta egyszer: két mondata után felismeri írásait, és nemcsak a kifogástalan stílusukról, kifejezésmódjukról, de a szerző gondolkodásmódjáról is: csodálatra méltó empátiakészség, mélységes emberszeretet árad soraiból az őt ért megpróbáltatások, a szeretett férj – ugyancsak nagyszerű újságíró – elvesztése után is.
A régi újságíró-nemzedékhez tartozó Sipos Erzsébet még egyházi iskolában sajátította el a betűvetés tudományát, és azt is egy életre megtanulta: „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Az elmúlt fél évszázadban követendő példát mutatott az utána következő újságíró nemzedékeknek, magasra állítva a jól dokumentált, igényes, választékos nyelvű magyar újságírás mércéjét. És nemcsak újságíróként, de emberként is kiváló és szeretnivaló.
Isten éltessen sokáig, drága Erzsike, jó egészségben, boldogságban! És lássuk minél gyakrabban írásaidat lapunkban!
A Nyugati Jelen szerkesztősége nevében
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)