Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Siklódy Tibor
5 tétel
1999. május 15.
A hetvenéves Siklódy Tibor festőművész harmincvalahány akvarellje látható Marosvásárhelyen, a Bernády Házban rendezett kiállításon. Belső tájakkal találkozunk a falakon, értékelte munkáit Nagy Miklós Kund. /Nagy Miklós Kund: Belső tájakon - Siklódy Tibor festőművész 70. születésnapjára. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./
2002. október 26.
"Okt. 25-én Marosvásárhelyen megújult Dr. Bernády György Közművelődési Házat avatta fel a Bernády György Alapítvány kuratóriuma. A magyarellenes kirohanásairól híres Pop Dumitru NRP-s szenátor saját kezűleg távolította el a volt városháza épületében leleplezésre kerülő Bernády-domborművet, mondván, Bernády György emlékének a vármegyeházán semmi keresnivalója. A domborműnek, szerencsére nem lett baja. A rendőrség jegyzőkönyvet készített az esetről és intézkedett az épület őrzéséről. Borbély László parlamenti képviselő, a Bernády Alapítvány elnöke elmondta, aránylag rövid működése alatt a Bernády Ház több száz rendezvénynek adott helyet, ezután is így lesz. Az évente ismétlődő Bernády Napoknak a célja kifejezetten az, hogy fennmaradjon a nagy polgármester kultusza. Borbély László megköszönte mindazoknak, akik adakozásukkal segítették a ház építését, elsősorban az Illyés Alapítványnak. Markó Béla szövetségi elnök hangsúlyozta: "Bernády György építőember volt, nincs mit csodálkozni azon, hogy azok az emberek, akiknek hitvallása a rontás és a rombolás, neheztelnek Bernády Györgyre." Veress László, az Illyés Alapítvány képviseletében köszöntötte a vásárhelyieket, Bálint-Pataki Józsefnek, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökének üdvözletét Sagyebó László tolmácsolta. A megnyitót követően Nagy Miklós Kund, a kuratórium alelnöke bemutatta a Megtartó másság című, a tizenkét romániai nemzeti kisebbség életét ábrázoló fotóalbumot, egyben megnyitotta Bálint Zsigmond fotóművész kiállítását is. Tófalvi Zoltán Siklódy Tibor festészeti tárlatát ajánlotta a közönségnek. /Lokodi Imre: Újra megnyílt a Bernády Művelődési Központ. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./"
2008. október 15.
Október 15-én egyszerre nyílik Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeumban és Budapesten az Olof Palme Házban a magyar festészet napja tiszteletére rendezett ikerkiállítás. Ugyanazok a székelyföldi és budapesti művészek vesznek részt mindkét tárlaton. Székelyföldiek: Albert Levente, Bob József, Botár László, Deák Barna, Fekete Zsolt, Haller József, Keresztes Györgyi, Kiss Ármánd Zoltán, Kiss Béla, Kosztándi Jenő, Miklóssy Mária, Oláh Tibor, Péter Alpár, Schneller Mária, Siklódy Tibor, Szabó András, Szabó Árpád, Szabó H. Tünde, Szabó Zoltán, T. Várhelyi Imola, Tompos Opra Ágota, Turcza László, Ütő Gusztáv, Vinczeffy László, Vorzsák Gyula. Az ikerkiállításnak 15-én Budapesten lesz a megnyitója, Csíkszeredában pedig 28-án a záróünnepélye. /A magyar festészet napja. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 15./
2009. február 14.
A 80. évében elhunyt Siklódy Tibor festőművész /Mezőbánd, 1929. máj. 5. – Marosvásárhely, 2009. február 9./, előzőleg évtizedek óta keményen küszködött a betegségével. Alkotásai Marosvásárhely, a magyar közösség jelentős értékei közé tartoznak. Állandó témája, ihletője, éltető eleme a természet és abban az ember nyoma. /Nagy Miklós Kund: Ne tegyük múlt időbe! = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./
2014. június 13.
Vásárhely egy évszázada
Az Incze család kiállításáról
Marosvásárhely nem szűkölködik művészcsaládokban – tagjaik generációkon keresztül álltak, állnak a zene, a képzőművészet, az irodalom szolgálatában. Az Incze család is ilyen. A már elhunyt családfőt, Incze István festőművészt, szinte mindenki ismerte Marosvásárhelyen. Felesége, Incze Istvánné Sárkány Ilona porcelánfestő, fia, Incze István fotóművész, unokája, Incze István Botond szintén festőművész. Egy családi paletta színvilága és alkotásai címmel munkáikból nyílt igencsakgazdag, változatos és nívós tárlat a Kultúrpalota földszinti galériáiban szerda délután.
"Elöljáró beszédként" Ritziu Ilka Krisztina színművésznő Incze Dósa Annamária versét szavalta, illetve népdalokat énekelt, majd Mana Bucur, a galéria kurátora üdvözölte a megjelenteket. Mint mondta, az átfogó, egyrészt retrospektív, másrészt aktuális kiállítás igencsak gazdag anyagot tartalmaz. Az idősebb Incze István 1905-ben született Kézdivásárhelyen, tanulmányait Kolozsváron és Bukarestben végezte, nyugdíjazásáig tanárként dolgozott. Nagyszerű tájképfestő, saját, felismerhető stílussal rendelkezett, rengeteg kiállításon láthatták munkáit az érdeklődők, ő volt a dinasztia vezéregyénisége.
Herdean Viorica művészettörténész, a Maros Megyei Múzeum nyugalmazott munkatársa ugyancsak az idősebb Incze Istvánra emlékezett. Megemlítette, hogy soha nem volt hajlandó a szocreál korszak kívánalmai szerint alkotni, és ahogyan Siklódi Tibor, úgy ő sem akart megfelelni a proletkultnak, inkább a saját útját követte, még ha ez sokkal nehezebb is volt. Nem adta fel az elveit.
A kiállítás méltatója, Nagy Miklós Kund hozzátette: különlegesek ezek a családi tárlatok, a nemzedékekből mindig valaki valakit ismer. – Jelen esetben három generáció állít ki közösen, és örvendenék, ha a most mózeskosárban lévő negyedik nemzedék is hasonló pályát járna be. Marosvásárhelyen nem ritkák a művészcsaládok, az Incze család tizenhat éve jelentkezett először közös kiállítással. Akkor, a maga kedvességében, még a családfő is jelen volt. Azóta eltelt több mint másfél évtized, és itt vannak a képei, illetve itt a fia, a fia felesége, az unoka egyaránt – munkásságuk felöleli Vásárhely képzőművészeti életének majdnem egy évszázadát. Incze István nem volt hajlandó proletkultos képeket festeni, addigra már kifejlett stílussal rendelkezett, azelőtt ő volt a Barabás Miklós Céh egyik legmegbecsültebb ifjú tagja. Posztimpresszionista művész, gyakran emlegették az erdélyi Van Gogh-ként, és nem véletlenül. Színvilága visszafogott, de a szabadság érzése, a derű mégis jelen van munkáiban. Az unoka, Incze István Botond képei a galéria kistermében láthatók. Sokkal erőteljesebb színek, másfajta tájak jellemzik művészetét. Az emeleti részen Incze István fotóművész alkotásait láthatjuk, ő fotóival a festmények varázsát idézi színeiben, képeinek hangulatában. Ifjabb Incze István fotográfusként próbált festővé válni, és közben az egyik legjobb portréfotósunkká vált – mondta Nagy Miklós Kund a július 25-ig látogatható tárlat megnyitóünnepségén.
Knb. Népújság (Marosvásárhely)