Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Sike Mária
3 tétel
1999. október 1.
A jövõ év júniusában szeretnék leleplezni James C. Rosapepe nagykövet jelenlétében Szinérváralján azt a faragott kopjafát és haranglábat, amely Zágonyi Károly múlt századi magyar-amerikai szabadságharcos személyének állít majd emléket. Szept. 27-én ülésezett a helyi RMDSZ a szervezet felújított, átalakított székházában. Szilágyi Béla helyi RMDSZ-elnök elmondta: idei elsõ rendezvényükként februárban kulturális mûsort szerveztek a '48-as forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának emlékére. A Zágonyi Károly emlékmû elkészítéséhez márciusban fogtak hozzá. Az emlékmû elkészült kopjafa-részét a március 15-i emlékünnepség során leplezték le a város református temetõjében. Szinérváralján a létszámhiány miatt megszûnéssel fenyegetett magyar nyelvû elsõ osztály - nem utolsó sorban Sike Mária aligazgatónõ meggyõzõ munkájának köszönhetõen - 11 gyerekkel mégiscsak beindult. - 2000 júliusára - remélhetõen - az épülõfélben lévõ, emeletes, többtermes református gyülekezeti ház is elkészül. Így a helybéli magyarságnak végre lesz egy olyan központja, ahol összegyûlhetnek. Szóba került a kétnyelvû helységnévtábla, feliratok ügye is. /A magyar feliratokra még várni kell... Zágonyi-emlék és református gyülekezeti központ épül Szinérváralján. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 1 - 7. - 649. sz./
2004. február 27.
Február 23-án megtartotta alakuló közgyűlését a szinérváraljai Sylvester János Egyesület. A jelenlévők egy héttagú kuratóriumot választottak, amelynek tagjai a következők: Szilágyi Adalbert elnök, szociális problémák felelőse; Sike Mária Márta alelnök, kulturális felelős; Adoreanu Kraiger Boglárka Klára oktatási-nevelési ügyek felelőse; Tepfenhárdt Ágota sportfelelős, pénztáros; Bak László egyházi ügyek felelőse; Székely Miklós környezet- és műemlékvédelmi felelős; Tamási Attila ifjúsági bizottság, titkár. Cenzornak Ilyés Tamás Lórándot választották. /(tami): Megalakult a Sylvester János Egyesület. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 27./
2016. október 31.
Szinérváralja: A héthegyű város
Örvendetes tény, hogy bővült a településbemutatók sora (Szinérváralja: A héthegyű város – Rendhagyó monográfia, Genius Kiadó, Nagybánya, 2015).
A kötet szerzői között huszonhat név sorakozik, a szerkesztők Sike Mária Márta és Tamási Attila, a Bányavidéki Új Szó főszerkesztője. Az előszóban olvashatjuk: „Ez a kis könyv olvasói elé szeretné tárni azokat a kincseket, amelyeket, mint életünk alkotóelemeit, ha nem ismerünk, vagy elfelejtünk, óhatatlanul elveszítünk. Ilyenek Szinérváralja és környékének kulturális hagyatékai, földrajzi-geológiai kincsei, biológiai-környezeti adottságai, ipari és mezőgazdasági lehetőségei és nem utolsósorban népességének rajza, amelyek bizony nagyon sok városnak és településnek nem adatnak meg”.
Valóban büszkék lehetnek a Máramaros megye nyugati részén elterülő, a hozzá tartozó két faluval – Sebespatakkal és Apaheggyel – együtt mintegy tízezer lelket számláló Szinérváralja lakói, a kisvároshoz valamilyen szállal kötődők, hogy rendhagyó monográfiát lapozgathatnak. A szerkesztők vallják: „Akár ismered, akár nem Szinérváralját és környékét, olyan írásokkal és képekkel találkozol, amelyek mögött e városban, e városért élő emberek állnak.”
A gazdagon illusztrált kötetben külön fejezet (Szinérváraljai arcképcsarnok) foglalkozik a település – ma már nem élő – leghíresebbnek vélt lakóival. A város legkiemelkedőbb szülötte, Sylvester János kora Európájának egyik legnagyobb humanista tudósa volt. Ő a magyar nyelv tudatos művelője, az időmértékes verselés gyakorlatba ültetője, az első magyar nyelvtan szerkesztője (Grammatica-Hungarolatina, 1539). Magyar nyelvre fordította a teljes Új Testamentumot, amely az első hazai nyomdában készült magyar nyelvű könyvünk (Sárvár, 1541). Kevesen tudják ugyanakkor, hogy a bibliafordításhoz függelékként fizikai, orvosi és gazdasági tárgyú szövegeket csatolt, amelyek eképpen a Magyarországon kiadott első természettudományi írásokká váltak.
Egykori Castrum Zynyr, későbbi Szinérváralja jelentős szerepet töltött be és tölt be ma is Bányavidék fejlődésében. Ezért is időszerű Gerber Ödön gyógyszerész, segélyegyleti pénztárnok XIX. század végi felhívása: „Azt hiszem, nem következetlenség Váralját is pártolni, hiszen ez éppoly kiegészítő része e megyének, mint bármelyik község vagy város, sőt miután városunk s e vidék nagy része szőlő- és gyümölcstermesztésből él, s ez vagy nem sikerül, ha pedig jól terem, pénz hiánya miatt el kell azt vesztegetni, annyival inkább megérdemlünk az árva vagy nemesi pénztárból egyletünk részére bizonyos letéteményt.” Igen, a szórványban élők, az identitásmegőrzés terén nehezebb helyzetben lévők mindig kiérdemlik az „erősebbek” pártfogását.
Végül néhány hiányosságra, esetleges pótolnivalóra is fel kell hívnom a figyelmet. Az egyes fejezeteknek, könyvrészleteknek nincs külön szerzője, ezért nem tudni, hogy ki milyen információért felel. Ugyanakkor helyenként esetleges, nem következetes és hiányos az adatok kiválogatása és bemutatása, azaz nagyobb odafigyeléssel kevesebb, könyvbe kívánkozó közérdekű információ maradt volna ki.
„A szülőföld megtartóerejéről (is) szól ez a könyv” – olvassuk a rendhagyó monográfia zárszavában. Szinérváralja szülötte vagyok én magam is, gyermekkoromat az ottani református parókián és lelki-szellemi vonzáskörzetében töltöttem el. Hat éven át szülőhelyem magyar osztályába jártam, ezért a bányavidéki magyar szó megmaradásáért felelősséget érzek. Utolsó és végső ajánlásképpen Sylvester Jánost idézem: „Itt vagyon az rendelt kincs, itt vagyon az kifolyó víz, / Itt vagyon az tudomány, amely örök íletet ád.”
Szinérváralja: A héthegyű város – Rendhagyó monográfia, Genius Kiadó, Nagybánya, 2015
Ábrám Zoltán Krónika (Kolozsvár)
Örvendetes tény, hogy bővült a településbemutatók sora (Szinérváralja: A héthegyű város – Rendhagyó monográfia, Genius Kiadó, Nagybánya, 2015).
A kötet szerzői között huszonhat név sorakozik, a szerkesztők Sike Mária Márta és Tamási Attila, a Bányavidéki Új Szó főszerkesztője. Az előszóban olvashatjuk: „Ez a kis könyv olvasói elé szeretné tárni azokat a kincseket, amelyeket, mint életünk alkotóelemeit, ha nem ismerünk, vagy elfelejtünk, óhatatlanul elveszítünk. Ilyenek Szinérváralja és környékének kulturális hagyatékai, földrajzi-geológiai kincsei, biológiai-környezeti adottságai, ipari és mezőgazdasági lehetőségei és nem utolsósorban népességének rajza, amelyek bizony nagyon sok városnak és településnek nem adatnak meg”.
Valóban büszkék lehetnek a Máramaros megye nyugati részén elterülő, a hozzá tartozó két faluval – Sebespatakkal és Apaheggyel – együtt mintegy tízezer lelket számláló Szinérváralja lakói, a kisvároshoz valamilyen szállal kötődők, hogy rendhagyó monográfiát lapozgathatnak. A szerkesztők vallják: „Akár ismered, akár nem Szinérváralját és környékét, olyan írásokkal és képekkel találkozol, amelyek mögött e városban, e városért élő emberek állnak.”
A gazdagon illusztrált kötetben külön fejezet (Szinérváraljai arcképcsarnok) foglalkozik a település – ma már nem élő – leghíresebbnek vélt lakóival. A város legkiemelkedőbb szülötte, Sylvester János kora Európájának egyik legnagyobb humanista tudósa volt. Ő a magyar nyelv tudatos művelője, az időmértékes verselés gyakorlatba ültetője, az első magyar nyelvtan szerkesztője (Grammatica-Hungarolatina, 1539). Magyar nyelvre fordította a teljes Új Testamentumot, amely az első hazai nyomdában készült magyar nyelvű könyvünk (Sárvár, 1541). Kevesen tudják ugyanakkor, hogy a bibliafordításhoz függelékként fizikai, orvosi és gazdasági tárgyú szövegeket csatolt, amelyek eképpen a Magyarországon kiadott első természettudományi írásokká váltak.
Egykori Castrum Zynyr, későbbi Szinérváralja jelentős szerepet töltött be és tölt be ma is Bányavidék fejlődésében. Ezért is időszerű Gerber Ödön gyógyszerész, segélyegyleti pénztárnok XIX. század végi felhívása: „Azt hiszem, nem következetlenség Váralját is pártolni, hiszen ez éppoly kiegészítő része e megyének, mint bármelyik község vagy város, sőt miután városunk s e vidék nagy része szőlő- és gyümölcstermesztésből él, s ez vagy nem sikerül, ha pedig jól terem, pénz hiánya miatt el kell azt vesztegetni, annyival inkább megérdemlünk az árva vagy nemesi pénztárból egyletünk részére bizonyos letéteményt.” Igen, a szórványban élők, az identitásmegőrzés terén nehezebb helyzetben lévők mindig kiérdemlik az „erősebbek” pártfogását.
Végül néhány hiányosságra, esetleges pótolnivalóra is fel kell hívnom a figyelmet. Az egyes fejezeteknek, könyvrészleteknek nincs külön szerzője, ezért nem tudni, hogy ki milyen információért felel. Ugyanakkor helyenként esetleges, nem következetes és hiányos az adatok kiválogatása és bemutatása, azaz nagyobb odafigyeléssel kevesebb, könyvbe kívánkozó közérdekű információ maradt volna ki.
„A szülőföld megtartóerejéről (is) szól ez a könyv” – olvassuk a rendhagyó monográfia zárszavában. Szinérváralja szülötte vagyok én magam is, gyermekkoromat az ottani református parókián és lelki-szellemi vonzáskörzetében töltöttem el. Hat éven át szülőhelyem magyar osztályába jártam, ezért a bányavidéki magyar szó megmaradásáért felelősséget érzek. Utolsó és végső ajánlásképpen Sylvester Jánost idézem: „Itt vagyon az rendelt kincs, itt vagyon az kifolyó víz, / Itt vagyon az tudomány, amely örök íletet ád.”
Szinérváralja: A héthegyű város – Rendhagyó monográfia, Genius Kiadó, Nagybánya, 2015
Ábrám Zoltán Krónika (Kolozsvár)