Irodalomtörténeti értékmentés
A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai immár másodízben járnak a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban abból a célból, hogy az itt található Ady-gyűjteményt felmérjék, leltározzák és digitális adatbázisba vegyék, amely mind a jelen-, mind az utókor számára jól áttekinthetően megőrzi a költőről készült fényképeket, levelezéseit, folyóiratokban közölt írásait stb.
Tegnap az egykori Müllerájban találkoztunk a magyarországi muzeológusokkal: Parragi Márta kézirattárossal, Sidó Anna művészettörténésszel, Hegyi Katalin Ady-kutatóval, akik egy hetet töltenek a megyeszékhelyen (július 9. és 16. között), valamint Imre Zoltánnal, az Ady-emlékmúzeum igazgatójával. Éppen nagy munkában voltak: régi fényképeket, iratokat elemeztek, rendszereztek, leltároztak. „Mindig is fontosnak tartottam, hogy a múzeumunk nyisson más múzeumok felé, és ez tavaly meg is valósult” – nyilatkozta az intézmény vezetője. Mint hozzáfűzte, a Petőfi Irodalmi Múzeum az egyik olyan legfontosabb magyarországi intézmény, amely az összes irodalmi jellegű adatot összegyűjti, pont ezért volt lényeges számára, hogy ezt a kapcsolatot létrehozzák. A gondolatot tett követte, és a nagyváradi Körösvidéki Múzeum (ehhez tartozik az Ady Endre Emlékmúzeum) együttműködési szerződést kötött a magyar fővárosi intézménnyel. „Egy olyan anyaggal rendelkezünk, amelyet jó lenne helyretenni, amelybe jó lenne betekintést nyernie a Petőfi-múzeumnak is, így hát ez a második találkozónk velük. Tavaly volt az első valós együttműködés, amikor 2014. márciusában eljöttek egy hétre a munkatársaik, és egy felmérést végeztek az Ady gyűjteményünkről” – részletezte Imre Zoltán.
Hegyi Katalin Ady-kutató hangsúlyozta, hogy nagyon örültek a kapcsolatfelvételnek, ezt a nyitottságot arra használják fel, hogy a váradi múzeumnak is legyen haszna az ő munkájukból, másrészt pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum is gazdagodjon, és legyenek tisztában azzal, hogy az itt lévő gyűjteményben mi minden található meg eredetiben. „Mivel a Petőfi Irodalmi Múzeumnak az Ady-gyűjteménye igen gazdag, ezért jó, hogy ezt a váradi gyűjteményt tavaly felmérhettük. Akkor három munkatársunk volt itt, és az volt a legfontosabb feladatunk, hogy fölmérjük, mi minden található itt. Savmentes dossziékat, savmentes dobozokat hoztunk a kéziratok tárolására. De némi szakirodalommal bővítve felmértük az egész irodalmi szakgyűjteményt Imre Zoltán segítségével” – fogalmazott Hegyi Katalin. Gyakorlatilag ábécé-rendbe, műfajonként elhelyezték a kéziratokat és a fotókat.
Mint megtudtuk, tavaly azt is felmérték, hogy az idén egy művészettörténészt is hozniuk kell. „Rengeteg olyan fotó van, amely Nagyvárad kulturális életéhez kötődik, amely lehet országos szinten kevésbé tart érdeklődésre számot, de közben van olyan értékes és színes anyag, hogy mindenképpen megéri, Budapesten is tároljuk ezeket az elérhetőségeket, amelyek az Ady múzeumban vannak” – hangsúlyozta Hegyi Katalin. Mint hozzátette, most az a fontos, hogy az ő szisztémáik szerint tavaly rendbetett kéziratokat címbe írják. „Az adatbázis itt marad az Ady-emlékmúzeumnak és e múzeum gyűjteményének a feldolgozottsága színvonalas, mai kornak megfelelő lesz. Jövőre is jönnünk kell. Akkor egy könyvtáros kollegával együtt szeretnénk a folyóiratokat és a könyveket is szakszerűen számba venni. Az itteni leltárkönyvben minden rendben van. Csak az évek és a szisztémák során rendbe kell tenni azt” – fogalmazott Hegyi Katalin.
Fontosnak tartja, hogy munkájuk eredménye mind a jelen és mind jövő kornak is egy jól áttekinthető digitális rendszer lesz, mindazoknak, akik majd eljönnek ide kutatni, nevekre, témákra, korszakokra, városokra.
Az Ady-múzeum az adatgyűjtés idejére nem zárt be, a szokásos órarend szerint – kedden, csütörtökön és szombaton 10–15 óra között, szerdán, pénteken és vasárnap 10–14 óra, illetve 16–18 óra között – tart nyitva, és a budapesti muzeológusok, akik még július 16-án is itt lesznek, készségesen elbeszélgetnek minden érdeklődő látogatóval.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Ady Endre hagyatékát tanulmányozzák
A napokban ismét az Ady Endre Emlékmúzeumban dolgozik a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum három munkatársa, kutatója. A végső cél az Ady-hagyaték teljes számbavétele, feldolgozása.
Hegyi Katalin muzeológus, Ady-kutató, Parragi Márta muzeológus, kézirattáros ésSidó Anna művészettörténész, muzeológus a vendégei ezekben a napokban az Ady-emlékmúzeumnak. Három évvel ezelőtt ugyanis egy együttműködési szerződést írtak alá a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és az Ady Endre Emlékmúzeumot működtető Körösvidéki Múzeum irányítói azzal a céllal, hogy a komoly Ady-gyűjteménnyel rendelkező fővárosi kulturális intézmény képviselői fel tudják térképezni azt, hogy Váradon milyen anyagokat találnak. Az első évben felmérték az egész gyűjteményt, és úgy osztályozták, ahogy a PIM-ben is felépül a kézirattárnak a rendje. Rendezték az Adyval kapcsolatos kéziratokat, valamint a költő által írt és a neki szóló leveleket úgymond címre írták. Ezeket a Budapestről hozott savmentes dobozokba tették, és itt hagyták, illetve Imre Zoltánra, az emlékmúzeum vezetőjére bízták. Tavaly azzal a fő feladattal érkeztek, hogy tovább folytassák a címleírásokat. Ez azért volt rendkívül fontos, mert azzal, hogy megcsinálták a kéziratoknak a címleírását, mindenki számára kutathatóvá és könnyen visszakereshetővé vált az anyag, vagyis a Váradon levő gyűjtemény. Eljutottak tehát odáig, hogy az összes kézirat rendben volt, és az összes fotót Sidó Anna digitalizálta, címre írta, számba vette.
Idén pedig azért jöttek, hogy az aprónyomtatványokat- amiket 2015-ben csak elkezdtek, de nem tudtak befejezni- és a lapkivágatokat címre írják, tehát hogy ezek is ugyanúgy meglegyenek a leltárban, ahogy a kéziratok, illetve ebben az évben a képzőművészeti gyűjteményt szeretnék még „megcsinálni”, valamint elkezdik az emlékmúzeum történetére vonatkozok dokumentumok ellenőrzését. Érdekes adalék még, hogy korábban ParragiMárta a PIM kézirattárában talált a Tabéry Géza náluk található hagyatékrészében olyan iratokat, mely az Ady-emlékmúzeummal kapcsolatosak, ennek megalapításával és az állományával, ami azért is lényes, mert szépen fel van sorolva bennük például, hogy 400 darab könyv került a Rozsnyai Kálmán-gyűjteményből és így tovább. Rádöbbentek tehát arra, hogy a helyszínen is tanulmányozni kellene az iratokat, műfajilag rendezni ezeket, mert nem csak listák vannak itt, hanem olyan dokumentumok is, melyek műtárgyak és könyvek adományozásáról szólnak, olyan éves jelentések, amiket még Tabéry Géza készített. Emellett a leltárkönyveket is át kell nézniük, hogy megállapíthassák, minden megvan-e. Ezt az összehasonlítását viszont csak azt követően tudják elvégezni, miután az egész gyűjteményt rendbe tették. Úgy szeretnének távozni, illetve itt hagyni a gyűjteményt, hogy ha netalántán valamilyen okból kifolyólag megszakad a kapcsolat, akkor is Imre Zoltánnak már sokkal könnyebb dolga legyen, ha ezt a munkát folytatni akarja. Amúgy az együttműködés jelentőségét az is jelzi, hogy a hét második felében E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója is eljön Váradra, aki természetesen Aurel Chiriac-kal, a Körösvidéki Múzeum vezetőjével is találkozik majd.
Kincsek
Tavaly például felfedezték a Gizella-papírt, mely egy papírkereskedőnek a 20-30-as évekbeli gyönyörű szép, vízjeles papírja, melynek meglétét azért érdemes feljegyezni, mert hozzátartozik Várad kulturális-polgári életéhez. Emellett a muzeológusok olyan emberekről olvasnak, találnak leveleket, vagy valamilyen megsárgult fényképet, akikről addig is tudtak Ady kapcsán, de nem voltak számukra úgymond kézzel foghatóak. Az idén az volna a legnagyobb szenzáció, ha Fehér Dezsőnéről találnának egy fotót, mert nem lehet tudni, hogy nézett ki. A remény megvan, hiszen eddig Halász Lajost se látták, azonban az emlékmúzeumban végzett kutatásuknak köszönhetően végre megpillanthatták őt egy fotón. Olyan anyagok várhatnak tehát a feltárásukra, melyeket mindenképpen közkinccsé kell tenni.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro