Március 31-én mutatták be Temesváron Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője verseinek román nyelvű fordításából válogatott kötetet O suma de sonete címmel. A könyv alapját a magyar nyelven megjelent A szerelem illata című szonettkoszorú alkotja. Több fordító közreműködött, mondta Robert Serban televíziós szerkesztő, a könyvet gondozó Brumar Kiadó főszerkesztője. /P. L. Zs.: Böszörményi-versek románul is. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 1./

„Halál a magyarokra!”
Lám, hová vezet a zászló- és himnuszüldözés
Úgy tűnik, Kovászna megye prefektusának székelyzászló- és himnuszellenes intézkedései kiszabadították a (rossz) szellemet a palackból. Huszonöt évvel az 1989-es decemberi fordulat után halállal fenyegetnek bennünket egyes román honfitársaink.
A magyarellenesseg.com portál hívta fel figyelmet azokra az uszító, gyűlöletkeltő, soviniszta bejegyzésekre, amelyek Antal Árpád Facebook-oldalán jelentek meg azt követően, hogy Sepsiszentgyörgy polgármestere a prefektúra előtti himnuszéneklésről készült fotókat osztott meg. Szabad fordításban közlünk egy párat annak szemléltetésére, hogy lám, miként gondolkodnak rólunk egyes román honfitársaink. Az alábbi sorokat csak erős idegzetűek olvassák, kiskorúak egyáltalán ne!
Dac Liber: „Ha ti azt hiszitek, hogy ez fog menni a végtelenségig, tévedtek… Drágán meg fogtok fizetni.”
Radu Brightside: „Mi a rohadt anyátokért nem otthon csináljátok ezt, a ti országotokban? Deportálnálak titeket a ti szeretett Magyarországotokra, hogy basszalak szájba a hazátlan akcentusotokkal együtt. Felrobbantanálak titeket álmotokban, lehugyozlak titeket és az egész fajtátokat.”
Blondu Rs: „Mocskos hazátlanok… Dögöljetek meg, szemetek!”
Orion de Gothia: „Leszarlak titeket, ti vándorok. Eljön a bosszú ideje, hazátlanok, ne foglalkozzatok! HALÁL a hazátlanokra (magyarokra)! Sajnálat nélkül ki fogunk irtani, addig, ameddig Erdélyben csak egy nemzet marad, a román!
Anca Klau: „Takarodjatok Magyarországra! Rohadékok!”
Berbece Iancu: „Székelyföld román föld, ha nem tetszik, akkor a Pannon-mező elég nagy, nincs más dolgotok, menjetek oda, betolakodó mongol nomád nép!”
Lagu Daniel-Corneliu: „Halál a hazátlanokra! Románia nem eladó, ha nem tetszik itt, takarodjatok az országból, hazátlanok (magyarok)!”
Robert Șerban: „Kínok között dögöljetek meg, az egész magyar faj!”
Alexandru Popa de Thracian: „Lepisillek titeket és a zászlónak nevezett rongyaitokat is, faszszopó, seggfej kurvák!
Kotys Dacia: „Mocskos hazátlanok, azt hiszem, el kell takarítsunk titeket az országból végleg! Nektek, hernyóknak van képetek a lovak nyelvét beszélni egy román országban?! Halál a magyarokra! Nagy meglepetésben lesz részetek, a dákok nem haltak ki, szépen sorban el fogunk titeket tüntetni innen. Várjátok!”
Răzvan Ionuț: „Mongóliai vándorok, sátrakkal és bográcsokkal, a mi ősi földünkön könyörögtök az autonómiáért.”
Úgy hisszük, ennyi elég gyomorforgatóból. Mivel egy jogerős bírósági döntés következtében a Facebook nyilvános felületnek számít, az oda beírók felelősséggel tartoznak szavaikért, az illetékes hatóságoknak tehát hivatalból eljárást kellene kezdeményezniük a gyűlöletkeltők, közösség ellen uszítók kilétének felderítésére, valamint példás megbüntetésére. Legalább akkora lendülettel és hatékonysággal kellene fellépniük, mint a március 15-én, az iskolában fején piros–sárga–kék hajpánttal hivalkodó kovásznai kislányt ugyancsak Facebookon megfenyegető személlyel szemben.
Mi mindenesetre ezennel a diszkriminációellenes tanács figyelmébe ajánljuk az ügyet, kíváncsian várva a fejleményeket. Addig is idézzük Antal Árpád felhívását az oldaláról: „Ma többen voltunk, mint tegnap, és bízom benne, hogy ma kevesebben voltunk, mint holnap leszünk! Találkozzunk holnap újra a prefektúra előtt! Arra kérek mindenkit, hogy osszák meg ezt a felhívást minél többen, és minél többen vegyünk részt a holnapi himnuszéneklésen is!” 
Sz. H.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újszentes község 125 éves
A település múltjáról és jövőjéről mesél a községházán megnyílt kiállítás
A helyi községháza dísztermében augusztus 26-án, pénteken került sor a három napig tartó Újszentesi Napok nyitórendezvényére, a Régi fényképek – Modern művészet című rendhagyó kiállítás megnyitójára. Az Újszentesi Napok alkalmával a település létrehozásának 125. évfordulóját ünnepli a rendszerváltás után több mint 7 ezres lélekszámúra duzzadt helység lakossága.
A kiállításmegnyitó közönségét Dénes Ildikó helyi tanácsos, az esemény egyik kezdeményezője köszöntötte. A kiállítást Szekernyés János műkritikus, helytörténész mutatta be, hangsúlyozva, hogy rendhagyó kezdeményezésről van szó, hiszen régi, dokumentum jellegű fényképek szobrokkal való társítása nem mindennapi esemény. „Itt nem művészi fényképekről van szó, hanem dokumentumjellegű fotókról, amelyeknek az volt a célja, hogy bizonyos eseményeket megörökítsenek. Újszentes különleges helyzetben van a bánsági települések sorában, mert pontosan tudjuk a születési dátumát: 125 éve alapították, a Vadászerdő kiirtott területén létesítette a magyar állam, első neve Vadászerdő volt, majd később Újszentes lett. 133 telepes család jött Szentes városából, ők mezőgazdasággal foglalkoztak, voltak közöttük iparosok is, de elsősorban városiak voltak. A szentesiek nem hoztak magukkal népviseletet, népszokásokat, nyelvjárást, városiak voltak és másfajta civilizációt képviseltek, mint a parasztság általában. A kezdetektől városi magatartást tanúsítottak, és ez a település későbbi fejlődését is döntő módon meghatározta. A legnagyobb fejlődés az utóbbi években következett be, amikor óriásivá nőtt ez az egykor kompakt, összeforrott falu és az ország legnagyobb, leggazdagabb községeként tartják számon” – mondta Szekernyés János. „Újszentesnek képzőművészei is voltak ebben az időszakban, akik közül említésre méltó Asbóth Jenő neve, aki műkedvelő festőként Ausztriában sikereket ért el, és újabban árveréseken sűrűn felbukkan a neve. Újszenteshez kötődik Tasi József István sokoldalú képzőművész, és jelenleg három szobrász is él a nagyközségben: Bogdan Nueleanu, Bogdan Rață és Farkas Endre. Közülük most Bogdan Nueleanu szobrászművész mutatja be szépen kimunkált, fémből készült alkotásait, amelyek közül az egyik monumentális formában köztérre is kerülhet Újszentesen” – mondta befejezésül a műkritikus.
Az Újszenteshez szintén kötődő Robert Șerban író a tárlatnyitón arról beszélt, hogy a kiállításon egyszerre van jelen a település múltja és jelene, a régi képek és a modern szobrok. Bogdan Nueleanu szobrai első alkalommal nyújtanak közvetlen lehetőséget a modern művészettel való találkozásra az újszentesieknek – mondta Robert Șerban, aki üdvözölte a helyi tanács döntését, amellyel jóváhagyták a művész Ősmag című alkotásának felállítását a Sportcsarnok mellett. Az író arra hívta fel a figyelmet, hogy a Jecza Péter szobrászművész több alkotásával díszített, Hans Fackelmann műépítész tervezte modern újszentesi római katolikus templomnak is csodájára járnak a turisták.
A 125 éves Újszentes múltját fekete-fehér képekben bemutató fotókiállítás születésének körülményeiről Dénes Ildikó helyi tanácsos nyilatkozott a Nyugati Jelennek. „Szekernyés János helytörténész közreműködésével készül a településünk monográfiája, és most ahhoz kezdtünk gyűjteni régi fényképeket, dokumentumokat. Most 36 régi képet állítottunk ki, amelyeket a témájuk szerint csoportosítottunk: ünnepnapok, lakodalmak (ezek az esketőterembe kerültek), szüreti bálok, régi épületek, köztük a református templom, családi képek a régi telepesekről. A legrégebbi kép 1895-ből való!”
A szervezők szándéka szerint a fotókiállítás továbbra is látható lesz az újszentesi községházán, így a polgármesteri hivatal vendégei megismerkedhetnek a 125 éves Újszentes egykor virágzó magyar közösségi életével. Ez a kiállítás nagy érdeklődést váltott ki az újszentesi telepes családok leszármazottjai körében, akik közül többen is jelen voltak a kiállításmegnyitón, és fiatalkori szép emlékeiket elevenítették fel a kiállított régi fotók alapján.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

„Kikapcsolódás volt ezeket a verseket lefordítani!”
Január 20 –án, pénteken tartották meg az Írószövetség temesvári székházában az Irodalmi találkozások sorozat első idei, rendkívül nagy érdeklődést kiváltó eseményét. Egy rendhagyó, különleges irodalmi találkozásról van szó, hiszen a Temesváron élő Manolita Dragomir-Filimonescu francia nyelvű verseskötetét – A la croisée des poèmes – Böszörményi Zoltán költő, az Irodalmi Jelen főszerkesztője ültette át magyar nyelvre A vers bűvöletében címmel, így született meg az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent kétnyelvű verseskötet.
Az izgalmas kötet temesvári bemutatóján szűknek bizonyult az Írószövetség gyűlésterme, amelyre eljött a helyi írótársadalom színe-java. A jelenlevőket Cornel Ungureanu, az Írószövetség helyi elnöke köszöntötte. Marian Odangiu író, kritikus a sokszínű és sok nyelven alkotó bánsági írótársadalmon belüli kiváló kapcsolatokról, példamutató együttműködésekről beszélt, amelynek szép példája a most bemutatott kétnyelvű verseskötet. Robert Șerban író, publicista a kötet szerzőinek, Manolita Dragomir-Filimonescunak és Böszörményi Zoltánnak a „híd-ember” szerepét méltatta, hiszen mindketten kulturális hidakat építenek. Eugen Dorcescu költő, műfordító Manolita Dragomir-Filimonescu könyvének a jelentőségét méltatta, amelyet a szerző eddigi legjobb kötetének nevezett.
A borosjenei születésű, Temesváron élő költő, Manolita Dragomir-Filimonescu köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a kétnyelvű verseskötet megjelenéséhez és elsősorban a jelenlevő műfordítónak, Böszörményi Zoltánnak, akinek fordításai – úgy érzi – közel járnak az eredeti költemények lírájához, gondolatiságához. Befejezésül Böszörményi Zoltán a kötet megszületésének körülményeit és rendkívül pozitív fogadtatását elevenítette fel, majd a szerzők dedikálták a kétnyelvű verseskötet a temesvári olvasóknak.
 „Manolita Dragomir-Filimonescu keresett meg engem azzal, hogy itt van egy verseskötet, eredeti francia nyelven és Oberten János magyar fordításában – nyilatkozta a kötetről Böszörményi Zoltán a Nyugati Jelennek. – Én Obertent nagyra becsülöm, remek ember, viszont úgy éreztem, hogy kicsit nyers ez a fordítás. Vitatkoztam ezen Manolitával, egy kicsit talán meg is haragudtunk egymásra. Azután egy szép napon Barbadoson elővettem a kötetet, elkezdtem fordítani és láttam, hogy ez nagyon jól megy nekem, tetszett a szöveg! Észre sem vettem, amikor lefordítottam az egész kötetet. Azután hagytam pihenni, elküldtem Manolitának és Pongrácz Máriának is, akit megkértem, hogy nézze meg, hasonlítsa össze az Oberten szöveggel. Többszöri pihentetés és átdolgozás után így született meg a kötet.
– Mekkora kihívás volt Önnek francia eredetiből magyarra fordítani Manolita verseit?
– Fordítottam már francia szövegeket – Apollinaire-t, Baudelaire-t –, de ez nem közlésre történt, csak saját örömömre. Nem hittem, hogy ennyire bele tudok menni ebbe a szövegvilágba és ilyen könnyen tudok benne tájékozódni. Ez egy rendkívül érdekes kirándulás, az idő szillogizmusai, amikor egy nő a mindennapi egzisztenciális világából elvonul és a tengerpartra kivetíti az álmait, a be nem teljesült vágyait, a mindennapi küszködését. Mindent találsz benne, kagylókat, sirályokat, úszó homokot egy furcsa egzotikus világba vezet el. Nem is hiszi el az ember, hogy mi mindent bújtatnak ezek a szövegek. Nekem kikapcsolódás volt ezeket a verseket lefordítani!
– Milyen volt a kétnyelvű verseskötet fogadtatása az olvasók körében?
– Budapesten bemutattuk a Könyvhéten és nem is hittem volna, hogy ilyen hatalmas sikernek örvendünk! Nagyon sokan felfigyeltek rá. Kérdezték, hogy Manolita tulajdonképpen francia, nem, mondtam, ő román és franciául ír Temesváron. Az Irodalmi Jelen honlapján több mint háromezer kétszáz kattintás volt erre a verseskötetre, ami azt igazolja, hogy nagyon sikeres ez a könyv! A mai bemutatón is, úgy érzem, hogy Marian Odangiu, Cornel Ungureanu, Robert Şerban, Eugen Dorcescu és mindenki, aki még hozzászólt, nagyon szépen beszéltek ezekről a szövegekről. Nagyon érdekes találkozása volt ez a két nyelvnek és aztán csak azért keseregtünk, miután megjelentek a román fordítások is, hogy miért nem csináltunk egy háromnyelvű könyvet belőle!
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)