Európában gyűlölik a kisebbségi nyelveket?
Ha kiállunk a menekültek jogaiért, akkor azt sem engedhetjük meg, hogy az EU lakosságának 10 százalékát kitevő nyelvi kisebbségeket napi szinten jogsérelem érje – hangzott el az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában, ahol először került napirendre a kisebbségi nyelvek jogainak megsértése. Az Európai Nyelvek Egyenlőségi Hálózatának jelentéséből kiderül: Európa több országában diktatúrákra emlékeztető módszerek élnek.
A kisebbségi nyelveket beszélők jogainak megsértése többszöri kezdeményezés után először került napirendre az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel – és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) előtt március 17-én. A 44 nyelvet, 60 szervezetet és 20 európai államot képviselő Európai Nyelvek Egyenlőségi Hálózatának (ELEN) jelentését dr. Davith Hicks ismertette. A kisebbségi nyelvek és jogok iránti „EP-elkötelezettségre” jellemzően Davith Hicks csekély öt percet kapott, hogy a jelentés tartalmát összefoglalja, holott a kérdést egy több napos konferencia keretében is nehezen lehetne a teljesség igényével körüljárni.
Az már önmagában jelentős előrelépés, hogy az ELEN képviseletében felszólaló szakértőnek sikerült az EP-bizottság előtt tömören felvetnie az Európában beszélt 60 regionális vagy kisebbségi nyelv használatához köthető sérelmeket. Ezek a nyelvek 55 millió állampolgárt érintenek, akiknek napi szinten kell szembesülniük a megkülönböztetés, a tiltás, az elutasítás vagy éppenséggel a tettlegesség jelenségével.
Davith Hicks szerint Európában a nyelvi diszkrimináció endemikusan, több szinten van jelen, az összegyűjtött esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Valójában rasszista jelenségről beszélhetünk, amelynek alapja a gyűlölet. Az EU nagyon keveset tett azért, hogy a kisebbségi nyelveket beszélő polgárainak védettséget biztosítson a megkülönböztetés legkülönbözőbb formái ellen.
Kiváltképpen aggasztó, ha a diszkrimináció elkövetői hatósági személyek, intézmények. Számos esetben a rendőrség tagjai, a bíróságok, a tantestületek és az egészségügyi egységek alkalmazottai követik el ezeket a bűncselekményeket. A módszeres üldöztetés sok kis nyelv kihalásához vezethet, amennyiben ezeknek a nyelveknek a megőrzésére nincs biztosítva anyagi háttér, nem oktatják őket, nem használják a hétköznapokban, beleértve a hivatali érintkezés lehetőségét is. Az ELLEN jelentéséből az is kiderült, hogy az Európai Parlament falai közt sincs teljes mértékben biztosítva a hivatalos és félhivatalos nyelvek státusza, mint például az ír vagy a spanyolországi nyelveké. A diszkrimináció következményei a nyelvek elhalásához és azok használóinak identitásvesztéséhez, végső soron pedig a népcsoport asszimilációjához vezetnek.
A rövid időkeret miatt csak 37 katalóniai eset került említésre, amelyek hűen szemléltették a mai spanyolországi helyzetet. A spanyol rendőrök például gyakran bántalmaztak olyan személyeket, akik katalánul szólalnak meg. A spanyol bíróságokon gyakran megszégyenítik a katalánokat, de hasonló tapasztalatokról számoltak be az egészségügyi ellátás területén is. A jelentéstevő hangsúlyozta, hogy a nyelvi megkülönböztetés elkövetői 80 százalékban állami intézményekben tevékenykednek és rasszista, megkülönböztető viselkedésüknek nincsenek jogi következményei.
A lehetséges megoldások terén Davith Hicks úgy fogalmazott: amennyiben az EU biztosítja a halak, a madarak és a növények védettségét, miért nem teheti meg ugyanezt a kisebbségi nyelvekkel is? A mostani európai uniós jogi keretek alig foglalják magukba a nyelvek jogi védelmét, ezért történhet meg Európa-szerte a regionális nyelvek ellen elkövetett diszkrimináció. Hicks szerint ezeket a tetteket rasszista, gyűlöletkeltő bűntettként kellene kezelni, mert csak így érhető el előrelépés a megoldás felé.
A nyelvi jogokat kutató szervezet szerint sürgősen olyan EU-biztost vagy ombudsmant kell kinevezni, aki nyommal követi az EU-tagállamokban kidolgozandó nyelvvédelmi jogszabályok elfogadását és életbe ültetését. Csak így biztosítható Európa-szerte a kisebbségi nyelvek egyenjogúsága és szabad használata. Davith Hicks felkérte a LIBE tagjait, hogy a közeljövőben szánjanak a kérdésnek egy nyilvános közmeghallgatást, amelynek a jogi keretek tervezetének a megteremtése lenne a célja. Mint fogalmazott, megengedhetetlen, hogy Európa lakosainak mintegy tíz százaléka hátrányt szenvedjen napi kommunikációjában.
Az ismertetést követő vitában felszólalók többsége a nyelvi jogok orvoslása mellett érvelt. Az Európai Bizottság (EB) képviselője megismételte a Bizottság jól ismert álláspontját, aminek értelmében az EB-nek nincs általános hatásköre kisebbségi kérdésekben, ezekben a tagállamok a kompetensek az alkotmányos és a nemzetközi jogi keretek között.
A kérdés érzékenysége miatt szemmel láthatóan az Európai Bizottság sorozatosan kikerüli a felelősségvállalást, fogalmazta meg sommásan Sógor Csaba erdélyi EP-képviselő. Sógor szerint igen hosszú azoknak az európai államoknak a listája, ahol a kisebbségi nyelveknek nincs vagy alig van védettsége. A legkirívóbb példaként Sógor Görögországot, Romániát, Franciaországot, Szlovákiát és a balti államokat említette. Jordi Sebastian valenciai képviselő szerint – mivel a nyelveket emberek beszélik – alapvető emberi jogokról van szó, ezek megsértését ennek megfelelően kellene büntetni. Az EP-képviselő Spanyolországból olyan kirívó eseteket említett, amelyek diktatúrákra emlékeztetnek: Valenciában például nincs katalán tévé és rádió, a szomszédos Katalóniából sugárzott adásokat pedig a spanyol hatóságok egyszerűen nem engedélyezik a helyi tévéadók számára. További spanyol abszurditás, hogy a katalánul beszélő gyerekeket Valenciában nem lehet örökbe fogadni, de mint fogalmazott, a hasonló sérelmek sora hosszú.
A baszk Josu Juaristi a franciaországi állapotokra hívta fel a figyelmet: az Európai Uniónak el kell gondolkodnia a franciaországi alapjogok hiányosságairól.
Gimenez Barbat és López Aguilar spanyol képviselők szerint túlzás diszkriminációról beszélni: úgy fogalmaztak, valójában katalán nyelvi tálibokról van szó. Barbat szerint a spanyol nyelvűek szenvednek súlyos megkülönböztetést, mert a katalán nyelv ismerete nélkül nem helyezkedhetnek el a közigazgatásban vagy az egyetemeken.
Claude Moraes, a LIBE elnöke végül nem tett lehetővé, hogy egy második hozzászólási körben folytatódjon a vita. A hely megfelelő a különböző diszkriminációk tárgyalására, de a téma természete és az érzelmi megnyilvánulások ezt most nem teszik lehetővé – fogalmazott. A további vita és párbeszéd elmaradásának nehezményezése miatt végül ígéretet tett arra, hogy ajánlani fogja a kérdés felvetését az Európai Bizottságban: igazából az EB elnökének vannak megfelelő kompetenciái, hogy erről vitát és megoldási lehetőségeket kezdeményezzen a tagállamok körében – mondotta.
Az ígéretet a sokéves harc sikerének is tekinthetnénk, ha nem lenne elrejtve benne a kibúvó – fogalmazott az egyik résztvevő. Abban viszont a többség egyetértett, hogy az Európa-szerte érzékeny téma napirendre tűzése végre áttörte a hallgatás falát.
Krivánszky Miklós, Brüsszel. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A brüsszeli autonómiakonferenciáról
2016. április 19-én az Európai Parlament brüsszeli székhelyén Tőkés László, az Emberi Jogi Albizottság (DROI) alelnöke szervezésében Autonómia és stabilitás címmel konferenciára került sor.
A rendezvényt moderáló Szilágyi Zsolt, Tőkés László munkatársa az autonómiát az ebben érintett térségek stabilitása garanciájának nevezte, és azt emelte ki, hogy amint a néppárti és szocialista, az Európai Szabad Szövetséghez (EFA) tartozó és liberális előadók, valamint más részvevők együttes jelenléte is tanúsítja, itt egy pártok fölötti ügyről van szó, éppen ezért a demokráciát a különféle pártideológiákon felülemelkedve kell az autonómia irányába szélesíteni.
Megnyitó beszédében erdélyi képviselőnk rámutatott, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügye méltánytalan módon szorul háttérbe az Unióban, hiszen a lélekszámuk a tagországok összlakosságának mintegy 9-10%-át teszi ki, ami körülbelül kétszeresét jelenti a mingránsok számának. Éppen ezért üdvözlésre méltó, hogy az Európai Néppárt a kisebbségek ügyét egyre határozottabban felvállalja, amint ezt tavaly áprilisban is tette egy kisebbségvédelmi szakmai konferencia megszervezése által. A mai rendezvény folytatása kíván lenni amannak, és „a kisebbségekhez tartozó személyek” egyéni jogaitól a kisebbségi kollektív jogok, a közösségi önrendelkezés irányába jelent továbblépést – hangsúlyozta Tőkés László.
Gál Kinga fideszes képviselő, az Európai Néppárt alelnöke előadásában „kettős mérce” alkalmazásának nevezte az EU azon eljárását, hogy miközben a csatlakozni kívánó országoktól megköveteli az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezményének és Nyelvi Chártájának a betartását, ezzel szemben saját tagállamaitól nem követeli meg ugyanezt. A helyes út az volna, hogyha az Unió teljes egészében átvenné az ET kisebbségvédelmi joganyagát – ezt azonban mind ez ideig nem sikerült elérni. „Az ajtó résnyire nyitva áll, s ha valódi változást akarunk, ezt a rést kell szélesebbre nyitnunk” – zárta beszédét az erdélyi származású képviselőnő.
Hannu Takkula finn liberális képviselő már előzőleg, a reggeli szeminárium keretében találkozott azzal azerdélyi/partiumi látogatócsoporttal, mely brüsszeli útja alkalmával az autonómiakonferencián is részt vett. Hozzászólásában az autonómiát a társadalmi jólét egyik fontos eszközének nevezte, személyes hangon szólítva meg a vendégeket: "Erdélyi magyarok, én magam is támogatom autonómitörekvéseiteket, mert hiszen mi, finnek saját országunkban az autonómia révén sikerrel biztosítottuk a svédek és a lappok számára a megmaradást, a fejlődést és a jólétet.
Andreas Gross, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének egykori tagja s az autonómiák pozitív tapasztalatairól szóló, 2003-as ET-jelentés szerzője azon meggyőződését fejezte ki, hogy a legnagyobb stabilitást és biztonságot az jelenti, ha mindenki otthon érzi magát Európában. Ez viszont attól függ, hogy szabadnak érzik-e magukat az Unió polgárai. A szabadság azt is jelenti, hogy jogunk van dönteni, és részt veszünk a közösségünkről szóló döntések meghozatalában. A svájci politikus „a polgárok Európáját” szeretné megvalósítani, amelyben nem a tagállamok kormányai, hanem az Unió polgárai döntenek az EU alaptörvényeiről. Egy közös alkotmánnyal megerősített, föderális Európát kívánok – mondotta –, amely az egyéni jogok kiterjesztése által képes „demokratizálni a demokráciát”. Az erdélyi magyarok jogainak a kivívása a Románia összes polgárának kijáró jogok rendjébe illeszkedik, ilyen értelemben pedig az egész román társadalom közérdeke. „Nem kisebbségvédelemre van szükség, hanem a döntések meghozatalában való részvétel lehetőségére. Ez a hatalom pozitív értelmezése” – hangsúlyozta Andreas Gross.
A svájci ET-jelentéstévő előadását követően Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke rajzolt nyomasztó képet az erdélyi székely autonómiatörekvéseket övező ellenséges viszonyokról. Romániában még mindig működik a politikai rendőrség – indította előadását –, konkrét tényszerűséggel mutatva be, hogy a román hatóságok különféle adminisztratív eszközökkel, legutóbb pedig tömeges számban kirótt pénzbüntetéssekkel miként próbálják megfélemlíteni azokat, akik békés, demokratikus úton igyekeznek érvényt szerezni jogaiknak, és vállalják az autonómia melletti kiállást. A Székely Szabadság Napjának megünneplése miatt kiosztott több mint száz pénzbüntetés is azt bizonyítja, hogy míg a többségi románok számára a szabad tüntetés joga biztosított, addig a magyarokkal szemben az egykori Securitate tilalmi módszereit alkalmazzák. Ameddig szabadlábon vagyunk, alapvető jogainkért továbbra is kiállunk, és az asszimiláció ellen, saját jogainkért tüntetni fogunk – zárta beszédét az SZNT elnöke.
Kalmár Ferenc, a Magyarország szomszédságpolitikájáért felelős külügyminisztériumi megbízott – akkori ET-közgyűlési tagként – 2014-ben az európai őshonos nemzeti kisebbségekről írt nagy visszhangot kiváltó jelentést.Az erdélyi származású politikus beszédét a „kisebbségek” fogalom meghatározásának kérdéskörével kezdte. Integratív, befogadó jellegű definíciót fogadott el az Európa Tanács, ami a jogérvényesítés során alkalmazott hivatkozások szempontjából rendkívül fontos. A magyar politikus az utódállamok által előszeretettel használt kettős mércéről beszélt. Így például miközben Szlovákiában a kollektív bűnösség még mindig a jogrendszer szerves részét képezi, ugyanakkor a kollektív jogokról hallani sem akarnak. Románia egységes nemzetállami minőségében tagadja a magyarok jogait, ugyanakkor nyíltan Moldova bekebelezésére törekszik. A kettős mércének véget kell vetni – vonta le a következtetést Kalmár Ferenc.
Jordi Sebastia, az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselője, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Minority Intergroup) alelnöke saját politikai csoportjáról beszélve azt mondta, hogy az EFA elsőrendű értéke az önrendelkezés, éppen ezért ha békés és demokratikus módon valósul meg, a határok megváltoztatása sem tabu számukra. Az autonómia ugyanakkor egy megoldás arra, hogy tudomásul vegyül a valóságot. Az önrendelkezés csupán akkor lehet teljes, ha a kiharcolt döntési hatáskörök mellé anyagi alap is társul. Példaként Baszkföldet említette, ahol a saját adók és önálló pénzgazdálkodás képezi az önkormányzás alapját.
Katalán szövetségeséhez kapcsolódva, Günther Dauwen, az EFA flamand igazgatója, a legutóbbi Székely Szabadság Napjának jeles vendége szintén az erdélyi magyarság autonómiája mellett foglalt állást. A demokrácia korszerű értelmezése szerint, amennyiben a polgárok önrendelkezést, föderalizmust vagy éppenséggel függetlenséget akarnak – azt legitim törekvésként kell elfogadni.
Szili Katalin határon túli autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott írásbeli üzenetét Mile Balázskabinetvezető tolmácsolta, a magyar kormány támogatásáról biztosítva a külhoni magyar közösségek önrendelkezési törekvéseit.
Ugyanezen a napon Gál Kinga képviselő meghívására egy magyarországi látogatócsoport is Brüsszelben tartózkodott, és eljött a konferenciára. A csoport vezetőjeként Csóti György, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója felszólalásában a Trianon által szétszabdalt magyarság megmaradásának alapvető feltételeként szólt az autonómiáról, a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács magvas brüsszeli nyilatkozatát idézve. „A Kárpát-medencei magyarság kérdése európai ügy, az Unió stabilitásának kérdése is egyben” – hangoztatta az Országgyűlés volt képviselője.
A kérdések rendjén Balogh János és Moldován Lajos Gellért, az Erdélyi Magyar Néppárt nagyszalontai, illetve nagyváradi elnökei kérték ki Andreas Gross véleményét arra nézve, hogy egy föderális Románia miként szolgálhatnáa magyar–román kérdés megoldását, illetve hogy a románok közt miként lehetne partnereket szerezni az autonómia megvalósításához. Az ET volt jelentéstévője azt tartotta fontosnak, hogy a román politikusok elutasító magatartása ellenére a többségi társadalom tagjaival kell párbeszédre törekedni, és velük együtt kell az egész romániai társadalom számára előnyös megoldásokat keresni. „A föderalizmus a döntésben való részvétel által integrálja a nemzeti és a regionális közösségeket, éppen ezért meggyőződéses föderalista vagyok, még akkor is, hogyha a centralizáció európai betegség” – jelentette ki a svájci politikus.
Zárszavában Tőkés László rámutatott, hogy a Gross-jelentés szellemében az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partnerszervezetével, az SZNT-vel együtt a románokkal való egyetértésben és a velük való megegyezésalapján kívánja megvalósítani az erdélyi magyar közösség több szintű autonómiarendszerét. Mivel azonban Romániában túlnyomórészt még mindig a Ceauşescu-korzsak magyarellenes asszimilációs politikája dominál, és a román politikai életben alig lehetséges partnerekre találni – közösségi önrendelkezésünk ügyéneknemzetköziesítése útján próbálják elérni céljaikat. „Autonómiaharcunkhoz nemzetközi segítségre és szövetségesekre van szükségünk, éppen ezért továbbra is a nemzetközi fórumokon és itt, az Európai Parlamentben folytatjuk jogos ügyünk képviseletét” – zárta szavait és a tanácskozást erdélyi képviselőnk.
tokeslaszlo.eu

A nyelvi diszkrimináció is rasszizmus (Meghallgatás Brüsszelben a nyelvi jogokról)
Az Európai Nyelvi Egyenlőségért Hálózat (European Language Equality Network – ELEN) Liadh Ní Riada ír európai parlamenti képviselővel közösen 2016. június 1-jén Brüsszelben Nyelvi sokszínűség? Nyelvi diszkrimináció az EU-ban címmel meghallgatást szervezett. Az erdélyi magyar közösség nyelvi jogainak érvényesítéséről Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke tartott rövid bemutatót – tájékoztatott közleményében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).
A köszöntők rendjén Jordi Sebastia baszk EP-képviselő elmondta, hogy nem megfelelő a kisebbségi nyelv kifejezés használata, ugyanis minden nyelv egyformán értéket képvisel, és ily módon a nyelvi diszkrimináció rasszista megnyilvánulást jelent. Davyth Hicks, az ELEN főtitkára, a meghallgatás szervezője elmondta, hogy jelenleg az ELEN 44 európai kisebbségi nyelvet képvisel, és hogy az Európai Unió lakosságának tíz százaléka valamely kisebbségi nyelvet beszéli. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy Franciaország, Olaszország és Görögország – bár tagjai az uniónak – még a mai napig sem ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. A meghallgatáson bemutatásra és megvitatásra kerültek az európai nyelvi kisebbségek aktuális problémái. Jelen voltak egyfelől a baszk, katalán, galegó, welszi, okszitán, ír, breton, galíciai és magyar nyelvhasználatért küzdő mozgalmak, civil szervezetek képviselői, másfelől pedig az Európa Tanács, az Európai Bizottság, az EBESZ és az ENSZ illetékes szerveinek képviselői is. Az ELEN lobbiszervezethez tartozó civil szervezetek képviselői esettanulmányokban mutatták be az országaikban tapasztalható nyelvi diszkriminációk példáit. Az esettanulmányokban visszatérő jelenség volt a többségi állam nyelvi dominanciájára vonatkozó megállapítás és az abból fakadó egyéni és közösségi hátrányok az adott kisebbségi nyelvet használókra nézve. Több esettanulmány is kitért a kórházi kezelésben tapasztalt diszkriminációra. Sándor Krisztina ügyvezető elnök szintén ismertette a nagy médiavisszhangot keltő kolozsvári gyermekkórházban történt esetet, emellett pedig bemutatta egy korábbi kutatás eredményét, mely azon erdélyi helyi önkormányzatokban alkalmazott nyelvhasználatot vizsgálta, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a húsz százalékot, és amelyet a Bálványos Intézet és a Mensura Transylvanica elemzői csoport tagjai készítettek. Az Európai Bizottság jelen levő képviselője, Kristina Cunningham kifejezte, hogy a bizottság a nyelvi diszkriminációk esetében nem tud fellépni, és a korábbi évekhez képest jelenleg sokkal nehezebb ebben az ügyben bármilyen eredményt elérni a létező előírások rendjén. A téma kapcsán megválaszolatlan kérdésként felmerült, hogy az Európai Unióban új kihívás lehet az, ha bevándorlók csoportjai úgy döntenek, hogy anyanyelvük révén szeretnének boldogulni új hazájukban. A meghallgatást kiegészítette két kiemelt előadás, mely a nyelvi jogok jelenlegi megközelítési módjához ajánlott új szempontokat. Conchúr Ó Giollagáin gall egyetemi tanár felvetette, hogy az eddigi intézményi megoldások mellett új társadalmi, szociokulturális megközelítésre van szükség, továbbá sürgősségi missziót kellene létrehozni a veszélyeztetett, az eltűnés határán álló nyelvek esetében. A meghallgatás záró részében javaslatok hangzottak el a hogyan továbbra nézve, melyeket az elhangzott előadások összegzésével az ELEN továbbít az illetékes európai intézmények képviselőihez.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Meghallgat, de megoldást nem nyújt az EU
Az Európai Unió kisebbségi ígéreteit mai napig nem valósították meg, ennek ellenére az EU pillanatnyi helyzetétől függetlenül mozgalmat kell építeni a nyelvi diszkrimináció ellen, hangzott el egy brüsszeli konferencián. Sándor Krisztina szerint csak az alulról kezdeményezett lobbimunka segíthet.
– Mióta képviseli szervezete a nyelvi jogokért folytatott küzdelmet?
– Az EMNT ügyvezető elnökeként vagyok jelen a brüsszeli közmeghallgatáson. Az erdélyi magyarokat ért összes sérelmet számon tartjuk, feltérképezzük és ezeket nemzetközi szinten is bemutatjuk. A fő cél az erdélyi autonómiaformák megteremtése. Három éve lettünk az ELEN tagjai, amit több éves ismeretség, kapcsolat előzött meg főtitkárukkal, Davith Hicksszel. Több közös rendezvény után döntött úgy az EMNT, hogy csatlakozik ehhez a nemzetközi lobbicsoporthoz. Romániában van ugyan nyelvi jogokat biztosító törvény, ennek alkalmazása azonban messze elmarad az elvárásoktól.
– Milyen nyelvi diszkriminációs példákat mutatott be a közmeghallgatáson?
– A Bálványosi Intézettel közösen készítettünk 2014-ben és 2015-ben egy részletes kutatást a helyi közigazgatásban tapasztalható nyelvi diszkriminációról olyan településeken, ahol a magyar lakosság aránya eléri a 20 százalékot. A 215-ös számú helyi közigazgatási törvény 324 településen ad jogot az anyanyelv használatára. A törvény többek között azt szabályozza, hogy az önkormányzatok hivatalos levelezése, honlapja, gyűlései, a hivatalos űrlapok, a határozatok közzététele miként történhet a kisebbségek nyelvén, de lehetőség van a magyar nyelvű ügyfélfogadásra is. A felmérést kérdőíves módszerrel végeztük és a visszajelzések kiértékeléséből állt össze az az előadás, amit Brüsszelben bemutattam. Kiemelten ismertettem a nagy visszhangot és visszatetszést keltő esetet, amikor Kolozsváron egy román orvos egy megsérült tizenéves székelyföldi leányt nem látott el megfelelően, és durván megsértette a kísérőit is olyan alapon, hogy a kislány nem tud rendesen románul. Hasonló történeteket Európa más vidékeiről érkezett kisebbségi képviselők is meséltek.
– Ön szerint hozhat-e áttörést a brüsszeli konferencia?
– Bizonyos szempontból annyiban áttörés a mostani közmeghallgatás, hogy először vesz részt rajta az Európai Bizottság megbízottja. Jól látható, hogy mi, akik a kisebbségek képviseletében szólalunk fel, nagyon sok problémát színesen és közérthetően igyekszünk bemutatni. A másik oldal, a hivatalos nemzetközi szervezeteket képviselő megbízottak ugyanakkor továbbra is a megszokott érvrendszert ismétlik. A jelenlegi felállásban ezen a téren többet nem lehet elérni. Sőt, az Európai Bizottság képviselője úgy fogalmazott, hogy a két évvel ezelőtti eredményekhez hasonló dolgok eléréséhez ma tízszer több erőfeszítésre van szükség. Az EB megbízottja nem részletezte ezt a kijelentését, de az jól látható, hogy az Európai Unió a számukra sokkal fontosabbnak vélt ügyekkel van elfoglalva. A kisebbségi kérdés terén tehát egyhamar nem várhatunk áttörést. Az viszont fontos tapasztalat, hogy egyre nagyobb az érdeklődés az ilyen brüsszeli meghallgatások iránt. Mára a nyelvvédő mozgalmakat sikerült különböző eszközökkel összehangolni, így közös hangunk átütőbb erejű. Ebben fontos szerepe van az ELEN-nek. Ez a mozgalom még többet hozhat, mert alulról kezdeményezett lobbimunka, amelynek célja, hogy koordinált formában közvetítsen az uniós szervezetek felé.
– Az EB képviselőjétől megkérdezte valaki, hogy az Európai Bizottság tétlensége nem járul-e hozzá a Közép-Európában tapasztalható EU-ellenességhez. Az EB képviselője szerint ezért az adott kormányok a hibásak. Ön hogyan vélekedik erről?
– Az újonnan csatlakozott országokban a közvélemény egyre inkább EU-szkeptikus. Nyilván másként látják a helyzetet, mint a katalánok, baszkok, welsziek, skótok, galíciaiak, bretonok, akik régebb óta élnek az unióban, így ők még hisznek abban, hogy az uniós rendszerben kell kivívni jogaikat. Mivel mi újak vagyunk, azt látjuk, hogy az EU olyan kisebbségi direktívái sem kerültek életbe ültetésre, amelyekről egyértelmű ígéret volt, hogy amennyiben bekerülünk, azokat Romániának és Szlovákiának is muszáj betartania. Az unió részéről tapasztalható magatartás, „a mossuk kezeinket” nem arra utal, hogy itt nekünk hosszú távon jó megoldások születhetnek. A mostani találkozó egyik tanulsága mégis az, hogy több saját megoldással kell kreatívak lennünk, és attól függetlenül kell mozgalmat építenünk, hogy pillanatnyilag mi történik az Európai Unióban. Akik egy hajóban evezünk, fontos, hogy egymástól jó megoldásokat lessünk el, hogy megszabjuk a közös irányt, de ugyanakkor kategorizálnunk is kell, mert nem vagyunk egyforma helyzetben.
– Nem tartja meglepőnek, hogy olyan ír EP-képviselő szervezte a konferenciát, aki az Egyesült Baloldal frakció tagja?
– Szerencsémre nem először találkozom ezzel a jelenséggel, az EFA pártcsaládhoz tartozó kisebbségi pártok többnyire baloldaliak. Nyilvánvaló, hogy ilyen szempontból a mi helyzetünk teljesen más. Amikor értetlenség támad a részükről, ezt úgy szoktuk feloldani, hogy elmondjuk: az eltérő történelmi múltban gyökerezik a különbség, az elmúlt ötven év nem egyformán telt el. Míg a spanyoloknál jobboldali diktatúra volt, addig nálunk a kommunizmus rombolt. Valószínű, hogy középtávon a Kárpát-medencei magyarok nem lesznek zömében baloldaliak, viszont a katalánok, baszkok, galíciaiak pont az eltérő szocializálódás miatt viszolyognak a jobboldali értékrendtől. Ez okot ad vitára, de ha mindkét fél jobban belegondol, akkor elfogadhatóvá válnak egymás nézőpontjai. Ennek ellenére vannak olyan kérdések, amelyekben élesen eltér a véleményünk, mint a homoszexuális kisebbség jogi kérdései vagy a bevándorlást érintő politikák.
– Ennek kapcsán felmerült, hogy mi lesz a menekültek és bevándorlók esetleges nyelvi jogi igényeivel?
– Ez a kérdés természetesen fennáll, hiszen mi várható, ha egy idő után az újonnan érkezettek is követelik nyelvi jogaikat. Legjobb esetben ez arra szolgálhat, hogy Franciaország, Görögország és Olaszország is mélyen elgondolkodik eddigi viszonyáról a többnyelvűség kérdését illetően.
Nyelvi sokszínűség? Nyelvi diszkrimináció az EU-ban – címmel egész napos meghallgatásra került sor az Európai Parlamentben az európai kisebbségi nyelvek helyzetéről az Európai Nyelvi Egyenlőségért Hálózat (European Linguistic Equality Network – ELEN), Liadh Ní Riada ír (Sinn Fein) európai parlamenti képviselő és az EFA (European Free Alliance – Európai Szabad Szövetség) együttműködésével. A találkozó a regionális, kisebbségi és veszélyeztetett nyelveket érintő nyelvi jogokat, illetve a nyelvi diszkrimináció bemutatását célozta meg. A közmeghallgatás jelentőségét fokozta, hogy az eseményen részt vett az Európai Bizottság (Kristina Cunningham), az Európai Tanács (Sixto Molina), az ENSZ (Belen Rodriguez de Alba) és az EBESZ (Irina Ulasiuk) képviselője. Bevezetőjében Jordi Sebastian valenciai EP-képviselő azt hangsúlyozta, hogy minden nyelv egyenlő értéket képvisel, ezért a kisebbségi nyelv kifejezés megalázó lehet, ami egyben diszkriminációnak is minősíthető. Az ELEN civil tagszervezetei esettanulmányokban mutatták be az országaikban tapasztalható nyelvi diszkriminációt. Az ELEN főtitkára, Davith Hicks elfogadhatatlannak nevezte, hogy eddig sem Franciaország, sem Görögország, sem Olaszország nem ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. A breton, katalán, ír, welszi, baszk, okszitán, galíciai, galego szakemberek mellett két magyar küldött is részt vett a meghallgatáson, az erdélyi Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke és a felvidéki Fiala János, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának küldötte.
Az európai intézmények szerepéről
A brüsszeli meghallgatás második részét több esettanulmány bemutatása kapcsán az európai intézmények szerepének szentelték. Többen is szóba hozták, hogy az Európai Uniónak milyen intézkedéseket kell megtennie a nyelvi diszkrimináció kezeléséért. Az ír Conchúr Ó Giollagáin egyetemi professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy az eddig alkalmazott intézményrendszer kiegészítéseként szükség van új szociokulturális megközelítésre, nem kevésbé a veszélyeztetett nyelvek kihalásának meggátolására történő sürgősségi misszió létrehozására is. Nagy érdeklődés kísérte a Nyelvijogok Garanciájának Protokollját, amit a baszkok mutattak be. Ennek célja, hogy az érdekelt kisebbségek ajánlásait összegezze és idén decemberben San Sebastianban, az Európai Kultúra Fővárosában adja közre a nyelvek egyenlősége, az emberi és nyelvi jogok és a békés egymás mellett élés érdekében. Az ELEN vállalta a közmeghallgatáson elhangzottak összegezését és azok továbbítását az érdekelt európai intézmények felé.
Krivánszky Miklós, Brüsszel
Erdélyi Napló (Kolozsvár)