"Másodszor rendezték meg Budapesten /máj. 30-31-én/ a Magyarország 2000, Magyarország képe a nagyvilágban című tanácskozást ismert hazai és külföldi részvevőkkel. Külföldről százötvenen jöttek el az eszmecserére. Idén a központi téma volt Magyarország euroatlanti integrációjának elősegítése és a külföldön élő magyarság kapcsolata az anyaországgal, a modernizációs feladatok tükrében. Horn Gyula miniszterelnök megnyitójában széthúzás helyett magyar összefogást sürgetett. A külvilág elismeréssel adózik Magyarország szomszédságpolitikája iránt, mondta, a magyar-román alapszerződés történelmi esélyt kínál a romániai magyarság helyzetének javítására. A kormányfő köszönetet mondott az RMDSZ jelenlévő képviselőinek a nehéz folyamatban tanúsított együttműködésért. - Szabó István filmrendező kifejtette: az Európai Uniót egyetlen tagállamában sem fordul elő, hogy magánkézbe adják a nemzeti értéknek számító értékeket, ezért is fontos, hogy Magyarországon is megóvják ezeket az értékeket. Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter hangsúlyozta, hogy az Internet korában eltűnnek a földrajzi távolságok és a virtuális közösségek nem ezen és jórészt nem is nyelvi alapon szerveződnek. Thomas Schreiber professzor és újságíró tényként állapított meg, hogy a szocialista-liberális kormánynak sem sikerült egy kellően átgondolt, külföld felé irányuló tájékoztatási politikát kialakítani. - A konferencia a következő négy szekcióban folytatta munkáját: Magyarország euroatlanti integrációja, Magyarország képének alakulás a különböző országokban, /ezt javításra szorulónak látták/, a magyar tudományos kultúra terjesztése, a kárpát-medencei magyarság és a nyugati magyarság kapcsolata az anyaországgal. Ez utóbbi szekció munkájáról Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára elmondta: Magyarországnak egy eurokonform kisebbségpolitika feladatrendszerét kell kidolgoznia. Nem tartotta megfelelőnek a nyugati magyarság és az anyaország kapcsolatát, a kommunikáció erősítésének eszközeként az Internet és a Duna Televízió szerepét jelölte meg. Horn Gyula zárszavában rámutatott arra, hogy a határon túli magyarság boldogulását az anyaország nem tudja biztosítani, erre csak az ottani hatalom képes. Csak azzal segíthetünk, hogy jó viszont tartunk fenn a szomszédos államokkal, a nemzetközi fórumokon képviseljük érdekeiket, támogatjuk képzésüket és egyházaikat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2, 3./"

"Az 1956-os forradalom 43. évfordulója alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök Nagy Imre Emlékplaketteket adott át Budapesten, okt. 20-án, a Parlament Munkácsy-termében. A magyar köztársasági elnök, egyben a Nagy Imre Emlékplakett Kuratóriumának elnöke méltatásában szólt arról, hogy a kitüntetettek tevékenyen hozzájárultak 1956 valódi arcának megismertetéséhez. Emlékplakettben részesültek: Domahidy Miklós drámaíró, az emigrációban írt Könyörtelen évek című kötetéért, amelyben hitelesen mutatta be a forradalom történetét; Timothy Garton Ash brit történész és politológus, aki a rendszerváltásról írt tudományos és népszerű műveiben nagy figyelmet fordított a magyar forradalom problematikájára; Joachim Gauck, az egykori Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Minisztériumának iratait felügyelő szövetségi biztosa, akinek németországi tevékenysége és magyarországi személyes fellépései nagy segítséget nyújtottak a múlt feltárásához és a zárolt iratok megismeréséhez; Kabdebó Tamás író, történész, aki a Danubius-Danubia című regényében nagyszabású emléket állított a forradalomnak; Kahler Frigyes jogtörténész, aki Brusznyai Árpád életéről és haláláról írt könyvében méltó emléket állított a forradalom veszprémi mártírjának; Kapiller Imre főlevéltáros, aki a rendszerváltás óta feltárta a forradalom Zala megyei történetét, s e témában számos publikációt írt; Kiss Tamás jogász, az 1956-ban Szegeden működő Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége (MEFESZ) egyik alapítója, aki köztisztviselőként éveken át koordinálta és szervezte az 1956-os megemlékezéseket és nagy munkát végzett az 1956-os emlékművek, különösen a Kossuth Lajos téren felállított emlékláng elhelyezése érdekében; Lipták Béla, az 1956-ban Szegeden létrejött MEFESZ egyik alapítója, aki amerikai emigrációjának éveiben lankadatlanul küzdött a magyar forradalom becsületének helyreállításáért, és következetesen támogatta a magyar ellenzék ez irányú hazai tevékenységét; Lossonczy Tamás festőművész, aki 1956-nak szentelt grafikai műveivel még a Kádár-rendszerben hozzájárult a forradalom szellemének ébrentartásához; Nádas Péter író, az Emlékiratok könyve című regényéért, amelyben hitelesen mutatta be a forradalom történetét, s a hazai irodalomban először nevezte forradalomnak az 1956-ban történteket; Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Munkástanács egykori elnöke azért a tevékenységéért, amellyel a 1970-1980-as években következetesen küzdött a forradalom emlékének ébrentartásáért ; Schreiber Tamás újságíró, aki 1956 után ébren tartotta a francia sajtóban és a tudományos életben a magyar forradalom emlékét, és írásaival tájékoztatta a francia közvéleményt; Sulyok Vince író, történész annak elismeréseként, hogy norvég nyelvű irodalmi és történelmi műveiben folyamatosan emléket állított a forradalomnak; Tischler János történész, aki a fiatal tudós-nemzedék kiemelkedő tagjaként feltárta a lengyel-magyar kapcsolatok történetét, különös tekintettel az 1956-os forradalomra; Varga F. János film- dokumentátor történész az 1956-ról szóló, főleg külföldi dokumentumfilmek és filmtöredékek összegyűjtéséért és bemutatásáért; Zsombolyai János filmrendező az 1956-ról szóló, mély átérzéssel és színvonalas rendezői és operatőri munkával készült dokumentum- és játékfilmjeiért; Puchert János nyugállományú alezredes azért az önkéntes gyűjtőmunkájáért, amellyel egy évtized óta elősegíti elsősorban a forradalom vidéki eseményeinek kutatását is. /Átadták a Nagy Imre Emlékplaketteket. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./"