Nov. 11-én előadással egybekötött kihelyezett ülést tartott Biharon a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság (PBMEB). Az ülésen kegyelettel emlékeztek meg a nemrég váratlanul elhunyt aradi tagtársról, Alföldy Pálról, majd Dukrét Géza elnök ismertette a 14. darabjához érkezett Partiumi Füzetek sorozatot. Az első kötetet éppen a Biharon megtartott konferencián mutatták be, 1997-ben. Dukrét Géza előadást is tartott, a Szent Jobbról emlékezett meg. Az ősmagyarság jelképéről, a turulmadárról beszélt Borbély Gábor. Dr. Kéri Gáspár beszámolt a székelyhídi millenniumi emlékmű helyreállításáról. Bara István /Szatmárnémeti/ a műemlék kastélyok és udvarházak restaurálásáról, Major Miklós Szilágynagyfalu demográfiai mutatóiról, Kordics Imre a Bihar megyei Fráter-kúriákról. a temesvári Pálkovács István Schlauch Lőrinc váradi püspök életútjáról tartott előadást. /Péter I. Zoltán: Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 13./

"Az új évezred egybeesik a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye megalakításának 200. évfordulójával. Ebből az alkalomból készült interjú Reizer Pál püspökkel. A püspök visszatekintett az egyházmegye múltára. A megalapítástól, 1804-tól 1944-ig tartott a felívelés időszaka. Nagy papi egyéniségek vezették az egyházmegyét. Hám János püspök (1827-1857) volt a nagy építkező. Dr. Schlauch Lőrinc (1873-1887) létrehozta a Püspöki Könyvtárat, valamint a Szatmár megyei Széchenyi Társulatot. Dr. Scheffler János szent életű püspöknek nagyon nehéz sors jutott: a második világháború borzalmai, a papság elhurcolása, végül a jilavai börtön s az ott bekövetkezett vértanúhalála. Az egyházat a kommunista terror sem törte meg. A következő negyven év valóban a legnehezebb volt az egyházmegye történetében. Az egyház "megmaradását elsősorban vértanú püspökeinknek, hűséges papságunknak köszönhetjük, akik kezdetben a börtönt, később az állandó zaklatást is vállalva végezték lelkipásztori munkájukat." - hangsúlyozta Reizer püspök. 1990-től újra szabad a vallásgyakorlás. Elkezdhették a működőképes egyházmegyei struktúra építését. Építkezni kezdtek: templomokat, lelkipásztori központot, lelkigyakorlatos házat, katolikus diákotthont. Hiába várták a kommunista uralom alatt elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatását. Romániában a magyar történelmi egyházakat még mindig semmibe veszik. /Interjú Ft. Reizer Pál püspökkel, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye főpásztorával. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 5./"

"Okt. 25-én Ipolyi Stummer-Arnold római katolikus püspökre emlékeztek Nagyváradon, aki rövid ideig, 1886. február 18-tól december 2-án bekövetkezett haláláig lehetett nagyváradi püspök. Néprajzkutatóként összegyűjtötte a kereszténység előtti régi magyar hiedelemvilág emlékeit. "A magyar mythológia" a mai napig az egyik legmonumentálisabb, legteljesebb mű. Feldolgozta, rendszerezte a teljes magyar folklórt, kitért történelmi és nyelvi jelenségekre. Vaskos népmesegyűjteményt adott ki. Ipolyi, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, számos tudományos művészettörténeti testületet irányított. Nagyváradon 1999-ben elevenítették föl Schlauch Lőrinc, Rómer Flóris, Nogáll János és Karácsonyi János főpapok alakját. Tavaly pedig Pázmány Péterről és Bunyitay Vincéről tartottak előadásokat. /Ipolyi emlékülés Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./"

"Szept. 6-án Aradon, a minorita kultúrházban megkezdte munkálatait a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /PBMRB/ VIII. Honismereti konferenciája. Megvásárlásra kínálták a Bizottság lapjait és kiadványait, helyi kutatók könyveit. Eredeti látványosság volt a Szabadság-szobor kicsinyített mása, amelyet váradi és kolozsvári alkotók hoztak el a konferenciára. A hazai és anyaországi történészeket, muzeológusokat, helytörténeti kutatással foglalkozó tanárokat, mérnököket, újságírókat Dukrét Géza, a Bizottság nagyváradi elnöke, a házigazdák részéről Matekovits Mária aradi EMKE-elnök üdvözölte. A tavalyi kaplonyi konferencián ítélték oda először ebben a Fényes Elek-díjat. Akkor dr. Kovách Géza volt az első aradi, aki ebben a díjban részesült. Most egy másik aradi, Pávai Gyula tanár kapta meg az oklevelet és a díszes plakettet. Temes megyéből Pálkovács István, míg Szatmárból Fazakas Loránd tanárt illette meg a díj. A konferencia témája: A XX. század öröksége. Ujj János /Arad/ előadásban Arad történelmét foglalta össze, Puskel Péter a XX. századi neves aradi építőművészekről, a város modern arculatának kialakítóiról, Matekovits Mihály a város magyar oktatásának történetéről értekezett. Ugyancsak Matekovits Mihály mutatta be a helyszínen, a minoriták udvarán a Szabadság-szobrot. További érdekes előadást hangzottak el. Bemutatták a PBMRB bizottság gondozásában napvilágot látott új kiadványokat: Pálkovács István Schlauch Lőrinc bíboros, Juhász Viktor Rév, Major Miklós Szilágynagyfalu és Jancsó Árpád Útijegyzetek c. könyvét. /Puskel Péter: VIII. Honismereti konferencia Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./"

"Száz éve halt meg Schlauch Lőrinc bíboros, nagyváradi püspök. Ebből az alkalomból okt. 26-án több színvonalas előadással idézték fel a nagy tudású főpap alakját Nagyváradon, a Posticumban megtartott emlékülésen. Dr. Fleisz János történész, a Sapientia Varadiensis Alapítvány elnöke ismertette a bíboros művelődéstörténeti szerepét. Tempfli József megyés püspök megköszönte a szervezők munkáját, immár negyedik alkalommal tartanak emléküléseket Nagyvárad tudós püspökeiről. Dr. Erdő Péter püspök, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora Schlauch Lőrinc jogtörténeti és egyházjogi munkásságát mutatta be. Dr. Rencsik István egyház-jogász előadása Nagyvárad bíborosairól beszélt. Fodor József általános helynök kiemelte azt a csodálatos nyelvezetet, amelyet a kardinális beszédeiben használt. A bíboros sokoldalú tevékenysége közé tartozott a könyvtáralapítás is - amelyről Emődi András könyvtáros beszélt -, bár ez nem a váradi, hanem szatmári püspökségének idejére vonatkozott. Schlauch Lőrinc haláláról és temetéséről Pálkovács István temesvári helytörténész beszélt, akinek most mutatták be a bíborosról írt könyvét. /Emlékülés Schlauch Lőrinc bíborosról. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 29./"

A Sapientia Varadiensis Alapítvány és a nagyváradi püspökség szervezésében november 24-25-én immár nyolcadik alkalommal tartották meg a Nagyvárad tudós püspökei, neves személyiségei elnevezésű tudományos-kulturális rendezvényt. Dr. Fleisz János történész elmondta, hogy az 1999 óta tartó rendezvénysorozaton bemutatták Schlauch Lőrinc és Pázmány Péter bíborosok, Bunyitai Vince, Ipolyi Arnold püspök, gróf Csáky Miklós püspök, Patachich Ádám püspök és Rómer Flóris alakját. Dr. Fleisz János, a Sapientia Varadiensis elnöke megnyitó beszédében az ünneplés és emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. Az idei emlékülést Fraknói Vilmos (1843-1924) történelemkutatási és társadalmi munkásságának szentelték. Dr. Draskóczy István, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára kifejtette, munkássága elsősorban középkori forrásfeltárásokra és azok publikálására koncentrálódott. Emődi Tamás, a nagyváradi római katolikus püspökség levéltárosa a püspöki könyvtár széthurcolása miatt kevés anyaggal szolgálhatott a hallgatóságnak. /Kovács F. Zsolt: Nagyvárad tudós püspökei, neves személyiségei. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 17./

Digitalizálják a szatmári katolikus egyházmegye Bibliotheca Laurenziana könyvtárának könyveit, melyet az egyházi körökben leginkább keresett kiadványok feltöltésével kezdtek meg. A projektet 2007 novemberében indították el azzal a céllal, hogy a szatmári egyházmegye ritka helytörténeti- és lelkiségi forrásmunkáinak tartalmát elektronikus formában is elérhetővé tegyék. Jelenleg már több mint 30 könyvet, dokumentumot és kiadványt sikerült digitalizálni és közzétenni, köztük a papi névtárak (így a sokat keresett 1904-es schematizmust); történeti munkákat; a szatmári építészetről, templomokról szóló műveket, életrajzi kiadványokat és szentbeszédeket is. A http://www.bibliothecalaurenziana.ro oldalon hamarosan olyan olvasmányokat is elérhetők lesznek, mint a Bukovinai és Csángó Magyarok című könyv Schlauch Lőrinctől. A Szatmári Egyházmegyei Könyvtár az egyházmegye megalakulását követően létesült, alapját pedig az Egerből kapott könyvek képezték. Ez az idők folyamán a szatmári püspökök könyvhagyatékaival és a káptalani könyvtárral gyarapodott. A jelentős előrelépést Schlauch Lőrinc püspök hozta meg azzal, hogy egyesítette a püspöki és káptalani könyvtárat, illetve 1873-ban Török János hírlapíró és könyvgyűjtő könyvtárát megvásárolta, majd azt 1887-ben, Nagyváradra való távozásakor az egyházmegyének ajándékozta. Az egyre gazdagodó kollekciónak Meszlényi Gyula építtetett tágas épületet, a könyvtárat pedig a nagy adományozónak, Schlauch Lőrincnek emléket állítva – a Bibliotheca Laurenzianára keresztelte. A szeminárium államosítása 1948-ban a Meszlényi püspök által felépített intézménynek és értékes állományának a végét jelentette. A közel másfél évszázadig gyarapodó gyűjtemény a felelőtlen, a múltat értékelni nem tudó kultúrvandalizmus áldozata lett. A pusztításból megmaradt könyveket a kolozsvári Román Akadémiai Könyvtárba szállították, ahol „feltárásukat” csak 1990 után kezdték el. Az egyházmegyei könyvtár mai formájában 2004–2006 között jött létre. Ebben az időszakban folyt a szatmári püspöki palota, a Hám János Iskolaközpontnak otthont adó szárny felújítása, s így 2004-ben a szatmári könyvtár is helyet kapott az intézményben. /Józsa János: Egyre több könyvritkaság az interneten. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 26./

Nagyvárad: köztereket neveznek el magyar személyiségekről
Schlauch Lőrinc bíborosról nevezték el a nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota kertjét és utcát neveznek el Thurzó Sándor 2009-ben elhunyt váradi muzikológusról – így döntött tegnap a váradi önkormányzat.
Schlauch Lőrinc bíborosról nevezték el a nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota kertjét – erről döntött tegnap a városi önkormányzat. Az Aradon – akkor még külön településként létező Újaradon – született és 1902-ben Nagyváradon elhunyt bíboros ajándékozta a városnak azt a telket, amelyen jelenleg Nagyvárad egyik legszebb ligete, a Petőfi park terül el, illetve a sokáig múzeumkertként emlegetett kertet, amely a püspöki palotát, illetve a római katolikus székesegyházat veszi körül. Feljegyezték róla, hogy szívügyének tekintette a parkok és kertek rendben tartását.
A váradiak egyébként a jelenlegi Petőfi parkot ismerik Schaluch-kertként, lévén ez a liget korábbi hivatalos elnevezése. Fodor József, a váradi püspökség vikáriusa azonban azt mondja, mivel a park jelenleg is magyar személyiség nevét őrzi, a püspökség nem kérte a név megváltoztatását, így lett inkább a palotakert a név várományosa. A kert egyébként mostanáig a Kanonok sorhoz tartozott hivatalosan, ám mivel csak két épület áll rajta – a palota és a székesegyház –, nem lesz szükség arra, hogy bármelyik váradi lakos kénytelen legyen megváltoztatnia lakhelye nevét a személyi igazolványában, a névváltoztatás tehát semmilyen bonyodalmat nem okoz.
A vikárius a Krónikának azt is elmesélte, hogy korábban a városvezetőség egy távoli, lakótelepi utcát akart a bíborosról elnevezni, de ezt a püspökség igen méltatlannak tartotta, hiszen Nagyvárad egyik legjelentősebb személyiségéről van szó.
A városi önkormányzat tegnap arról is döntött, hogy utcát neveznek el Thurzó Sándor 2009-ben elhunyt váradi muzikológusról, a Varadinum Vonósnégyes alapítójáról, a város nagyra becsült szülöttéről. A Thurzó utca a Késmárk (Ogorului) utcából indul ki, összekötve azt a Vucskics (Ceyrat, azelőtt Toamnei) utcával. Thurzó Sándor 1920-ban született, 1836 és 1974 között volt a Nagyváradi Állami Filharmónia tagja hegedűművészként. 1956 és 1959 között a váradi bábszínház igazgatója volt. Nevéhez a váradi zenetörténetben végzett kutatások fűződnek, illetve a mai napig évente megrendezett Haydn – Pichl – Ditters von Dittersdorf nemzetközi komolyzenei fesztivál. A művészre nemrég koncerttel emlékeztek Nagyváradon.
(Telekcsere a régi birtokért. Egy telekcserének köszönhetően kerülhetett ismét a nagyváradi római katolikus püspökség birtokába egy olyan telek, amelyet valamilyen okból a restitúció alkalmával nem kapott vissza. Fodor József vikárius a Krónikának elmagyarázta: a Széles (Menumorut) utcai egykori Szent József-kórház mögött található egy olyan telek, amelyet tisztázatlan okokból nem kapott vissza a püspökség az épülettel együtt. Most azonban kénytelen cserébe adni is valamit a városnak: a közelben ugyanis még több teleknek is tulajdonosa a váradi katolikus püspökség, egyebek közt olyanoknak is, amelyeket már rég közterületként használnak. Köztük van az a telek is, amelyen egykor az úgynevezett kántorház állt. Ezt később lebontották, ám a telek az egyházé maradt. Ezt cserélik most el a kórház melletti területért – tudtuk meg. A Szent József-kórházat egyébként a püspökség hamarosan teljesen felújítja – kívülről már szinte teljesen megújult az épület.)
 Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

„Ennek a múltnak jövője van”
Nagyvárad- Vasárnap délután az újvárosi plébánián arra emlékeztek, hogy 200 éve született Boldog Adolf Kolping, a legényegyletek alapítója. Megkoszorúzták az évfordulónak emléket állító táblát.
Pék Sándor nagyvárad-újvárosi esperes-plébános az Erdély Online-nak kifejtette: azért tartották fontosnak, hogy megemlékezzenek a kétszáz éve, 1803. december 8-án a németországi Kerpenben született Boldog Adolf Kolpingról, mert ő a legényegyletek alapítója, és a Szent László-plébánián 1898-tól egy fél évszázadon keresztül jelentős tevékenységet fejtett ki ez az egyesület a felnövekvő iparos ifjúság körében. Az említett évben december 4-én alakult meg a katolikus legényegylet Nagyváradon, a püspökség és a káptalan támogatásával. A védnök maga dr. Schlauch Lőrinc bíboros, püspök volt, aki jelentős összeggel is támogatta az egylet alapítását, melynek tagjai iparos- és kereskedő segédek voltak. Hamar virágzásnak indult az egyleti élet és az anyagi lehetőségek azt is megengedték, hogy a Teleki utca 13. szám alatti (jelenleg Városháza utca 9. szám) romantikus stílusú épületet székhelynek megvásárolják, amit aztán folyamatosan bővítettek. Később telket vásároltak, a székház emeleti részében kápolnát rendeztek be. Efölött fülkét alakítottak ki, ahová Mária-szobrot helyeztek el, a tetőzetre pedig hatalmas keresztet állítottak. Az udvari helységekben ugyanakkor mintegy 25 iparos és kereskedő tanuló számára tanoncotthont rendeztek be. (Sajnos a berendezés mind az enyészet áldozata lett.)
A Trianont követő két évtized után 1940-ben új lendületet kapott a legényegylet működése is. Újraszerveződés történt, felvették a Nagyváradi Központi Katolikus Legényegylet nevet, új alapszabályokat szögeztek el, amelyeket a belügyminisztériumnak is bemutattak. 1944-vel azonban megpecsételődött a nagyváradi Legényegylet sorsa is, 1948-ban a kommunista diktatúra végképp felszámolta azt. A rendszerváltást követően újra élesztették a szervezetet, 2002-ben Lőrincz Ottó akkori várad-újvárosi plébános a bíróságon bejegyeztette a nagyváradi Kolping-család Egyesületet, és az épületben egyetemista bentlakást indított. Napjainkban 27 fiatal- 9 fiú és 18 lány- lakik ebben, akik a Partiumi Keresztény Egyetem vagy az állami egyetem hallgatói. Rendes és jó társaság, sok érdekes és értékes programokat szerveznek, például közösen a plébánia keretében működő Katolikus Egyetemi Lelkészséggel- magyarázta a tisztelendő.
Emlékezés
Az emlékezés jegyében vasárnap délután a plébánia gyűléstermében az egyháztanácsi tagok ünnepi rendkívüli gyűlésen vettek részt, ahol Pék Sándor köszöntője után Tánczos Edit Kolping-referens vette át a szót és mutatta be Boldog Adolf Kolping életét, valamint az egyesület ténykedését. A találkozásnak nem titkolt célja a megemlékezés mellett a jövőbe való tekintés és városunkban a Kolping-családnak a felélesztése volt. Az ülés végén a tanácstagok megkoszorúzták a plébánia falán elhelyezett emléktáblát, ami ennek az évfordulónak állít emléket. Ezen a bicentenárium mottója is olvasható: „Ennek a múltnak jövője van!”
Ezt követően a templomban szentmisét tartottak, ahol a hívek közösségében emlékeztek meg erről a jeles évfordulóról. A szentmisén a görög katolikus Kolping-család képviselői is jelen voltak. A szentélyben elhelyezték a Kolping-család zászlóját is, és a prédikációban a plébános több pontban érintette Kolping atya eszméit és tanítását. A mise után az egyetemista lelkészség fiataljai gyűltek össze, akik közül többen is abban az épületben laknak, ahol egykor a legényegylet idejében is tanoncotthon működött. Az egybegyűltek miután megismerkedtek Adolf Kolping életével és a jelenlegi mozgalom tevékenységével csakúgy ötlötték ki magukból az ötleteket, hogy mennyi nagyszerű formációs, szociális, közösségépítő és lelki programot lehetne megszervezni a Kolping-színekben: szemétgyűjtés a Körös-parton, kommunikációs tréning, a házasságra való felkészülés stb. Az esti beszélgetésnek a fizikai fáradság vetett végett.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Helyi értékekből építkezni
Nagyvárad – A Hungaricum törvényről, Bihar megye és Nagyvárad értékeiről esett szó a Lorántffy-központban szervezett műhelynapon, melyen egy projekt lehetséges folytatását vázolták fel.
A Mérföldkövek 3 elnevezésű hétfői rendezvényt, melynek házigazdája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt, a magyarországi Nemzeti Művelődési Intézet Hajdú-Bihar megyei Irodája és a Nemzeti Művelődési Intézet Közösségi Kezdeményezések Országos Szakmai Központja szervezte. Jantyik Zsolt, a szakmai központ vezetője lapunk kérdésére elmondta: a Hungaricum-piramisban alapvető fontosságúak a helyi értékek, az ágazati értékek, a határon túli magyar értékek, ugyanis nemzeti értékeink ezekre a helyi értékekre épülnek, melyeket a Hungaricum-bizottság minősíthet Hungaricummá.
Útvonal
2008-ban indult el a Királyok, fejedelmek útja elnevezésű projekt, mely arra irányul, hogy ezeknek az értékeknek a mentén egy olyan útvonal jöjjön létre, mellyel kapcsolatban később pályázni is lehet. Fontos lenne kiépíteni azt az útvonalat, melybe ezeket az értékeket be lehetne kapcsolni, mondta a központ vezetője. Kulturális, épített, gasztronómiai értékeinket lehetne íly módon hasznosítani, egyúttal ezek össznemzeti értékeinket gazdagítanák. Az útvonal egy márkanévvé válna, melynek támogatásáért önkormányzati és civil partnerek foghatnának össze. Többéves munka áll mindennek a hátterében, ennek gyümölcse most érik meg, megnyíltak a lehetőségek egy Európai Kulturális Útvonal kiépítésére, mely a térség kulturális, gazdasági fejlődését szolgálná.
A virágzásért
Jantyik Zsolt előadása során kihangsúlyozta: a helyi közösségi értékeket össze lehet kapcsolni, ezeket maguk a helyi közösségek választanák ki, ezt szolgálja a Hungaricum törvény, „mely a pálinka-törvényt követően az egyik legfontosabb törvénye ennek a kormánynak”. A magyar nemzet értékei sok helyi értékből állnak össze, a magyar nemzet képes arra, hogy saját értékeit kiválassza – ezek kiépítésével, fejlesztésével elérhető, hogy a fiatalok ne érezzék úgy, hogy „itt nincs semmi”. Egyútal, a helyi értékek átadásának mechanizmusait is ki kell dolgozni. Fontos, hogy a fiatalok ne hagyják el szülőföldjüket, hiszen „ha a környék összes pollenje elszáll, tavasszal nem lesz virágzás”. Dr. Fleisz János Nagyvárad múltjáról szólt, jeles történelmi személyiségeiről. Szent István és Szent László mellett többek között említésre került Fráter György, Pázmány Péter, Patachich Ádám, Schlauch Lőrinc – hogy csak néhány jels személyiséget említsünk. Forró László egyházkerületi előadó-tanácsos Csűry István püspök nevében is köszöntötte az egybegyűlteket, majd számvetést készített Bihar megye értékeiről. Szó esett arról, hogy az Érmellék egyelőre nem alkalmas arra, hogy a turizmus fejlődésnek induljon ott. Két igazi értéke a bor és a láp, de utóbbi le van csapolva, s most zajlik az újraláposítás. Számvetést készített a Hegyköz, a Sebes-Körös menti, valamint a Fekete-Körös menti települések sajátosságairól, értékeiről is. A rendezvény további előadásokkal folytatódott.
Neumann Andrea
erdon.ro

Visszatérnek a lazarista szerzetesek Váradra
Szerda este Vita Consecrata. Nyolc évszázad szerzetesrendi történelem és művészet a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében címmel konferenciával egybekötött rendtörténeti kiállításmegnyitót tartottak a Püspöki Palotában, mely tavaszig tekinthető meg.
Az egybegyűlteket Böcskei László megyés püspök köszöntötte. Felidézte, hogy a 2014. november 30. és 2016. február 2. között zajlott Megszentelt Élet Évében az elmúlt hónapokban számos olyan rendezvényt szerveztek, melyek a kolostorokban és rendházakban élőkre hívta fel a figyelmet, a mostani azonban több ennél, hiszen arról szól, mit tettek az elmúlt évszázadokban, illetve tesznek még napjainkban is a váradi egyházmegye területén élő szerzetesek és nővérek, hozzájárulva ezáltal a társadalmi, kulturális, szociális és intézményi fejlődéshez. Dr. Kovács F. Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója úgy vélte, talán a „rendben vagyok, földön járok, égre nézek” mondat lehetne a legtalálóbb mottója a szimpóziumnak.
A konferencia első előadója dr. Botár Gábor székelyudvarhelyi plébános volt, aki a mallersdorfi ferences nővérek erdélyi tevékenységéről beszélt. Többek közt megtudtuk tőle, hogy a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek Szerzetesközössége 151 éve tevékenykedik Erdélyben. A rendet Paul Jozef Nardini atya alapította- akit sanyarú gyermekkora szociálisan érzékennyé tett- Pirmasensben, a székhelyet 1869-ben tették át Mallersdorfba. A kolostori élet alapja Szent Ferenc Harmadik Rendjének szabályzata, a nővérközösség pedig a Szent Család oltalma alatt áll. Erdélybe 1864. november 19-én érkezett az első hat nővér Nagyszebenbe, az intézmény fejlődése, koedukációs oktatási rendszer kialakítása céljából. Nagyváradon az egészségügy és az oktatás területén tevékenykedtek, 1895-ben Schlauch Lőrincz püspök kérvényezte, hogy a megyei kórházban vegyék át a betegek ellátását. 1897. január 1-től 15 nővér 250 beteget gondozott naponta, és a kórház kapacitása és a betegek száma évről évre nőtt. 1903. október 1-jétől a helyi gyermekkórházban is átvették a betegápolást, kezdetben 20 beteg mellett 5 nővér dolgozott, de számukra egyre gyarapodott. 25 év eredményes munka után az anyaház vissza akarta vonni a nővéreket, de néhányan még itt maradtak. Ezzel párhuzamosan közben Bognár István apátkanonok 3 nővért kért a szeminárium konyhájába, akik 1898. november 1-jétől elkezdték a munkát. Az I. világháború után Széchenyi Miklós püspök feloszlatta a papi szemináriumot, de utódja, Bjelik Imre újraindította, és szintén nővéreket kért a háztartás vezetésére. A II. világháború utáni 1948-as államosításkor a kongregáció intézményes befagyasztása is megtörtént, zaklatásokra került sor az iskoláikban, és kilakoltatták a nővéreket, akik annak ellenére, hogy le kellett tegyék a szerzetesi habitusukat, a külső formák hiányában is igyekeztek eleget tenni hivatásuknak. 1989 után az itt élő nővérek házukat a kongregációnak ajándékozták, melyet renováltak, és 1999 augusztusában felszenteltek. Jelenleg a Dózsa György utcai Kis Szent Teréz Házban 4 nővér gondoz 12 gyermeket, illetve 2012. október 11-én Böcskei László megáldotta a Brassói utcai Szent Ferenc Napközi Otthont.
Vincés nővérek
Barta Szabolcs lazarista szerzetes rendje és a vincés nővérek nagyváradi missziós munkáját mutatja be. Felvezetőjében arról beszélt, hogy lett az alapító, 19 évesen pappá szentelt Páli Szent Vince törtető, pénzéhes és karrierista fiatalemberből olyan személyiség, akit Franciaországban a szegények atyjaként, és a szeretet apostolaként tiszteltek. 1617-ben alapította a Szeretetegyesületet (mely a Caritas elődjének is nevezhető), 1625-ben a Missziós Társaságot (lazaristák), 1633-ban pedig a Szeretet Leányai Társulatot (vincés vagy irgalmas nővérek). Előbbiek működési területe a missziók, a papság képzése, valamint a szegényekkel, rászorulókkal való foglalkozás, utóbbiaké a betegápolás, az oktatás-nevelés és a karitatív szolgálat volt. 1878-ban Grazból indult egy nővércsoport Nagyváradra Nogáll János kanonok, későbbi püspök meghívására. Szolgálati helyük lett a Szent Vince Intézet, az Inmaculata Intézet, a velencei iskola, a Szent László Intézet, a Szent József kórház, a Katalin-telep, valamint Szentjobbon és Bélfenyéren is tevékenykedtek. A kommunizmus évtizedei után 1990-ben újrakezdték, 1996-ban költöztek be új tartományi házukba a Mioriţei utcában, ahol jelenleg 12-en élnek. A lazaristák 1940-ben érkeztek Váradra, a Katalin -telepre, ahol korábban a vincés nővérek végeztek lelkipásztori munkát. Népmisszióval, hittanoktatással foglalkoztak, pártfogolták a szegényeket és a munkásembereket. 1997-ben az utolsó lazarista atya is elhagyta Váradot, idén nyáron azonban a tartományi gyűlésen úgy döntöttek, jövőre visszatérnek a Katalin-telepre. Az amúgy váradi születésű Barta Szabolcs atya néhány napja már meg is érkezett, jelenleg a Szent László plébánián akkomodálódik.
Oklevelek
Az előadások végén Exc. Böcskei László megyés püspök oklevelekkel és az egyházmegye érdemérmének bronz kiadásával ismerte el a szerzetes és nővérközösségek tevékenységét. Ezt követően pedig megnyitották a Nyolc évszázad szerzetesrendi történelem és művészet a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében című kiállítást, melyhez Lakatos Attila kulturális referens fűzött néhány gondolatot.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Szent László váradi szobrai 1692-től napjainkig
Kedd este a Kanonok soron havi összejövetelüket tartották a Nobilitas Egyesület tagjai. Csorba Sándor levéltáros és Péter I. Zoltán helytörténész tartottak előadásokat. Ezt volt a társaság 2016/17-es évadjának utolsó találkozója a nyári szünet előtt.
A megjelenteket Szabó István, a Nobilitas Egyesület ügyvezető elnöke köszöntötte. A továbbiakban Csorba Sándor, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség levéltárosa tartott expozét, Szent László király nagyváradi szobrai a török alóli felszabadítástól napjainkig címmel. Arra hívta fel a figyelmet: a káptalant és a püspökséget 1693-ban helyezték vissza a javaikba, de Bunyitay Vince még 1693-ban, illetve 1695-ben Debrecenig hatoló tatár betöréseket említ, valamint a Rákóczi-szabadságharc idején, 1703-ban Váradot is érték csapások. A város egyetlen temploma az 1693-ban épített Szent Brigitta-kápolna volt, munkaerő hiányában pedig a püspöki és káptalani birtokok még évekig nem termeltek jövedelmet, ezért az 1692-öt követő közvetlen időszakban nem az jelentette a fő problémát, hogy miként emeljenek szobrot Szent Lászlónak.
A napjainkban a Székesegyház keleti oldalbejárata mellett látható barokk kőszobor felállításának tervét 1738. július 24-én döntötte el a káptalan, és a források szerint még abban az évben már el is készült. Csáky Miklós püspök levelezéseiben egy monumentális márványszobor terve továbbra is szerepel, melynek modellje 1743-ban készült el, de nem lett kivitelezve. Az 1738-ban a Kispiacon (most Szent László tér) felállított szobrot 1893-ban helyezték át a papnevelde kertjébe (Pray György/Berzei utca). 1948-ban a szobrot elásták, majd 2000-ben restaurálták, és a Székesegyház keleti mellékbejárata közelében újból felállították.
Szent Lászlónak azt a szobrát, mely ma a Székesegyház főbejárata előtt látható, a király kanonizációjának 700. évfordulója alkalmából rendelte meg Schlauch Lőrinc bíboros, de a költségekhez a káptalan is hozzájárult, illetve közadakozásból is kiegészítették. Az alkotás 1892-re elkészült ugyan, de a Szent László térre való kihelyezésére csak 1893. szeptember 10-én került sor. A szobrot a szombathelyi Tóth István akadémiai szobrász készítette el, aki több alkotást is csinált az egyházmegye számára (például a Barátok temploma előtti Piéta). A viaszveszejtéses technikával öntött bronzszobrot az 1924. május 8-i rongálást követően helyezték át a Székesegyház elé.
Egyéb tervek
Az idők folyamán meg nem valósított szobortervek is voltak. Egy lovasszobor felállításának tervét már Schlauch bíboros is dédelgette, aki 1894-ben vette tervbe a szobor elkészíttetését a milléniumi ünnepségekre. Hozzá hasonlóan Tóth Istvánt kívánta megbízni a szobor elkészítésével utódja, Szmrecsányi Pál is. Konkrét lépeseket Széchenyi Miklós püspök tehetett, aki 1913. október 21-én levélben bízta meg a művészt egy meghívásos pályázatos szoborterv elkészítésére 90 ezer korona alapból. 1914-ben Tóth két 1/3-os gipszmodellt is készített, amit szerződéskötés követett 1916. május 1-jei kivitelezési határidővel, ami azonban az első világháború miatt meghiúsult.
1942-ben az emlékünnepségre szerettek volna egy lovasszobrot készíteni. Várad főispánja, Hlatky Endre 1941-ben kezdett tárgyalásokba a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tanácsosával, Say Gézával, aki a budapesti Erdey Dezsőt bízta meg a szoborterv elkészítésével, anyagi támogatást is ígérve a városnak a megvalósításhoz. A gipszminta 1941 novemberére készült el, a tervet azonban Nagyvárad vezetősége, köztük a polgármester is elutasította, amúgy pedig bronz hiányában eleve halálraítélt kezdeményezés volt.
Korunkban is vannak kezdeményezések: az RMDSZ-hez köthető Varadinum Kulturális Alapítvány megbízásából 2017 áprilisára készült el Deák Árpád váradi szobrászművész Szent Lászlót ábrázoló agyagmodellje.
A felsoroltak következtetéseként elmondható: kezdetben a római katolikus egyház volt a kizárólagos kezdeményező, az 1940-es években viszont már a világi autoritások is felkarolják a szoborállítás gondolatát, valószínűleg inkább nemzetiségi, politikai megfontolások, mintsem lelkiségi szempontok alapján. Egy esetben sem ihletődtek a középkori mintákból, mindegyik mű önálló művészi elképzelésen nyugszik, és a szobrok kivitelezésében a kor hangulata minden esetben visszatükröződik.
Nagyvárad építészete
Péter I. Zoltán helytörténész Nagyvárad építészetéről tartott előadást, részletesen kifejtve, hogy miként alakul ez a román, a gótikus, a reneszánsz és a barokk korban, milyen és hány templom, illetve ház volt a tárgyidőszakban. Természetesen beszélt a várbeli első székesegyházról is, az anekdotákkal fűszerezett érdekes időutazás pedig vetítéssel zárult a Bazilikáról, valamint a Fő utcai épületekről a vasútállomástól az Ady líceumig.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro