Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Sárpátki Ágnes
5 tétel
2000. április 22.
Idén április 26-28-a között nyolcadik alkalommal rendezik meg az országos diákszínjátszó fesztivált, az ODIF-ot. A rendezvényt három éve Csíkszeredában tartják. A fesztivál idővel a romániai magyar diákszínjátszás legrangosabb rendezvényévé nőtte ki magát, hiszen az évente itt színpadra lépő diákok közül többen is a marosvásárhelyi, vagy a kolozsvári színiakadémia növendékei lettek. Sárpátki Ágnes, a Hargita Megyei Kulturális Központ szakirányítója elmondta, hogy 15 csapat fog fellépni. /(Daczó Dénes): Diákszínjátszók seregszemléje Csíkszeredában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./
2001. június 18.
"A Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) vezetősége ismertette az intézmény idei programtervezetét. Balog László intézményvezető elmondotta: júliustól az intézmény a csíkszeredai központ mellett két fiókirodát is működtet Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen. A csíkszeredai központban létrejött a közművelődési osztály Sárpátki Ágnes vezetésével, valamint az információs, archiválási és kultúradigitalizálási szakosztály Simon Attila irányításával. Az intézmény egyik legnagyobb vállalkozása a még fellehető értékek, illetve az elmúlt évtizedek során összegyűjtött hang- illetve képanyag digitális feldolgozása. A HMKK tulajdonában jelenleg több mint száz videokazettányi anyag vár feldolgozásra, valamint jelentős mennyiségű kép- és hanganyag, amely a régióra jellemző kultúrörökséget tartalmazza. Terveik között szerepel egy nagyméretű felmérés, falvanként ezer-ezerötszáz kérdést tartalmazó kérdőívvel. A kutatómunka mellett a tervek között szerepel oktató jellegű munka is, elsősorban a vidéki kultúrotthonok vezetői számára szeretnének továbbképzést tartani. /Daczó Dénes: Kulturális értékek szervezett mentése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./"
2003. március 3.
"Márc. 1-jén vidám farsangosok járták be Gyergyóditró főutcáit. Délben, az orotvai tánccsoport bemutatkozása után Bardócz Ferenc polgármester, Sárpátki Ágnes, a Hargita Megyei Kulturális Központ szakirányítója és Bíró András, a helyi kultúrotthon igazgatója köszöntötte a seregszemle résztvevőit, a csíki és gyergyói települések 14 csoportját. /Bajna György: Farsangosok seregszemléje Gyergyóditróban. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./"
2003. május 19.
"Sárpátki Ágnes a közművelődés mindenese, lelkes színjátszó, a kulturális élet szervezője, aki fáradhatatlanul karolta fel a népi tehetségeket A napokban nyugdíjbúcsúztatóra került sor, mert Sárpátki Ágnes asszonynak az évei kikerekedtek, nyugdíjba vonult. /Ferencz Imre: Ágnes asszony. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 19./"
2017. december 18.
Könyv a ditrói kórusról
Petres Lajost a tökéletességre való törekvés, alázat és szerénység jellemzi – hangzott el a pénteki gyergyóditrói könyvbemutatón, ahol az Áldást, békességet kívánok házamnak című kötetét ismerhette meg a nagyközönség. A könyv a ditrói kóruskultúra 133 évét foglalja össze, személyes élményeket, fényképeket tárva az olvasó elé. A könyvet és szerzőjét Zöld János nyugalmazott tanár méltatta, az esemény pedig jóízű nosztalgiázásnak adott helyet, hisz a jelenlévők régi kórusfellépések felvételein ismerhettek magukra vagy éppen szüleikre, nagyszüleikre.
Annak idején, 1867 adventjén a ditrói férfiak négyes karban egyházi dalokat énekeltek – ekkortól számítható a község kóruskultúrája, Zöld János nyugalmazott tanár pedig úgy fogalmazott, hogy ez az információ nincs leírva, hisz a „leghitelesebb levéltárból”, a szájhagyományból való.
– Ha figyelmesen olvassuk, be­tekinthetünk az akkori Ditró község életébe, mindennapjaiba – fogalmazott a könyv tartalmát illetően Petres Lajos, mondván, a több mint hetven fényképen az olvasó saját magát, szüleit, esetleg nagyszüleit, dédszüleit is felfedezheti. A szerző – aki maga is hosszú éveken keresztül vezényelte a ditrói kórusokat – a 133 év szinte összes kántorára, karnagyára, énektanítójára kitért, beleértve természetesen édesapját, Petres Ignácot is, akitől átvette a karnagyi szerepet.
A jelenlévők nosztalgiáztak a régi fényképeken és videofelvételeken, és mivel 2000 óta nincs kórus, maradtak a nosztalgiával.
Petres Lajos több élményét is megosztotta a közönséggel, többször is kiemelve az egykori ditrói gyermekkórus által képviselt magas színvonalat, emellett a kommunizmus évei alatt tapasztalt emlékekre, nehézségekre is kitért.
A könyvet többen is megvásárolták a helyszínen, a közönség soraiból felállva pedig Sárpátki Ágnes verssel köszöntötte az egykori karvezetőt. Kertész László / Hargita Népe (Csíkszereda)