Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. december 30.
Kétszáz Arany és Nagyszalonta-kalendárium
Biztosra vehető, hogy a 2017-es magyar kulturális élet „kétszáz Arany”, vagyis legnagyobb epikus költőnk születésének 200. évfordulója jegyében zajlik majd.
Különböző rendezvények már az épp elmúlt év utolsó hónapjaiban is igyekeztek korai hírnökként jelezni a márciusi nagy eseményt, tehát a lehető legtermészetesebb, hogy a költő szülővárosa, Nagyszalonta évente megjelenő kalendáriuma 2017-es kiadását is majdnem teljes egészében Arany János élete és életműve felidézésének szentelte a szerkesztő-kiadó Tódor Albert, tételesen el is mondva ezt a bevezetőben.
Az eddig megjelent Nagyszalonta-kalendáriumok hagyományát követve a hónapok napjait és névnapjait egy-egy költemény, az idei kiadványban pedig kizárólag Arany-versek szépítik. A Szalonta halhatatlan szülöttének életállomásait felelevenítő írások jó részét a város kulturális életével teljesen egybeforrott, a szó legnemesebb értelmében vett írástudó, Dánielisz Endre jegyzi, igyekezvén az életút talán kevéssé ismert epizódjaival is megismertetni az olvasót.
Ezt teszi a többi visszaemlékező is, Gyöngyösi László, Rozvány György, Zuh Imre, Debreceni István, Varga András, Sára Péter, Nagy Márton. Kozma Dezső irodalomtörténész Arany lírai költészetét foglalja össze, Fábián Imre hagyatékából Arany lehetséges rokonairól szóló írás szerepel a kalendáriumban, Borsi Balázs újságíró visszaemlékezik, hogy lett gyerekkorában sajátjává, „a mi kincsünk, Aranyunkká” a költő életműve, Rostás Szabolcs, a Krónika vezető szerkesztője megindokolja, újságíróként miért tartja megkerülhetetlennek Aranyt, Székely Ervin pedig A fülemile kapcsán eleveníti fel gyerekkori versélményét.
Nagyszalontához kötődő más évfordulós jeles személyiségekről – Bocskai Istvánról, Székely László műépítészről, Debreceni István lelkészről, Sinka István, Bihari Klára, Bonczos István, Sárközy Gerő írókról, Kiss István szobrászművészről, Bonczos Miklós jogászról is megemlékeznek. Korabeli helyi lapok írásai és egyéb közhasznú érdekességek színesítik az olvasnivalót, abban a reményben, hogy a most kezdődő évben is meglesz a kalendáriumolvasáshoz kellő külső-belső nyugalom, ahogy azt Arany János A haza sorsa című „mondacsában” is kívánja: „Küzdelem a létért, / De nem a jóllétért, / Nem hatalomért,/ Csak nyugalomért.”
Molnár Judit | Krónika (Kolozsvár)
Biztosra vehető, hogy a 2017-es magyar kulturális élet „kétszáz Arany”, vagyis legnagyobb epikus költőnk születésének 200. évfordulója jegyében zajlik majd.
Különböző rendezvények már az épp elmúlt év utolsó hónapjaiban is igyekeztek korai hírnökként jelezni a márciusi nagy eseményt, tehát a lehető legtermészetesebb, hogy a költő szülővárosa, Nagyszalonta évente megjelenő kalendáriuma 2017-es kiadását is majdnem teljes egészében Arany János élete és életműve felidézésének szentelte a szerkesztő-kiadó Tódor Albert, tételesen el is mondva ezt a bevezetőben.
Az eddig megjelent Nagyszalonta-kalendáriumok hagyományát követve a hónapok napjait és névnapjait egy-egy költemény, az idei kiadványban pedig kizárólag Arany-versek szépítik. A Szalonta halhatatlan szülöttének életállomásait felelevenítő írások jó részét a város kulturális életével teljesen egybeforrott, a szó legnemesebb értelmében vett írástudó, Dánielisz Endre jegyzi, igyekezvén az életút talán kevéssé ismert epizódjaival is megismertetni az olvasót.
Ezt teszi a többi visszaemlékező is, Gyöngyösi László, Rozvány György, Zuh Imre, Debreceni István, Varga András, Sára Péter, Nagy Márton. Kozma Dezső irodalomtörténész Arany lírai költészetét foglalja össze, Fábián Imre hagyatékából Arany lehetséges rokonairól szóló írás szerepel a kalendáriumban, Borsi Balázs újságíró visszaemlékezik, hogy lett gyerekkorában sajátjává, „a mi kincsünk, Aranyunkká” a költő életműve, Rostás Szabolcs, a Krónika vezető szerkesztője megindokolja, újságíróként miért tartja megkerülhetetlennek Aranyt, Székely Ervin pedig A fülemile kapcsán eleveníti fel gyerekkori versélményét.
Nagyszalontához kötődő más évfordulós jeles személyiségekről – Bocskai Istvánról, Székely László műépítészről, Debreceni István lelkészről, Sinka István, Bihari Klára, Bonczos István, Sárközy Gerő írókról, Kiss István szobrászművészről, Bonczos Miklós jogászról is megemlékeznek. Korabeli helyi lapok írásai és egyéb közhasznú érdekességek színesítik az olvasnivalót, abban a reményben, hogy a most kezdődő évben is meglesz a kalendáriumolvasáshoz kellő külső-belső nyugalom, ahogy azt Arany János A haza sorsa című „mondacsában” is kívánja: „Küzdelem a létért, / De nem a jóllétért, / Nem hatalomért,/ Csak nyugalomért.”
Molnár Judit | Krónika (Kolozsvár)
2017. május 18.
Meseparkot avattak Nagyszalontán
A ma kezdődő Szalontai Napok előrendezvényeként tegnap avatták fel azt a különleges játszóteret, meseparkot, amit a bihari hajdúváros testvértelepülése, a magyarországi Csepel ajándékozott Nagyszalontának. A piarctér mellett felépített egyedi és különleges játszóteret a helyi vezetők mellett a vendégek jelenlétében adták át, a gyermekek pedig kisvártatva birtokba is vettek.
A megnyitó ünnepségen Török László, Nagyszalonta polgármestere azt hangsúlyozta, hogy bár a két települést formálisan elválasztja az országhatár, a valóságban azonban sokkal szorosabb a kötelék annál, hogy a határ akadályt jelentsen a kapcsolatok számára. A hajdúvárosi elöljáró köszönetet mondott Csepel vezetőségének az ajándékért és az áldozatos munkáért, amellyel Nagyszalontára szállították és itt össze rakták a játszóelemeket. Csepel polgármestere, Borbély Lénárd azt emelte ki, hogy 2010 óta él a testvértelepülési kapcsolat a két önkormányzat között, és ők mindent megtesznek, hogy szorosabbra fűzzék a kapcsolatokat. Ezután átadta Török Lászlónak az iratot, amely Arany János Toldi trilógiájának a hőseit játékos formában eleveníti fel, ugyanakkor átadta a mesepark jelképes kulcsait is.
A mesepark egyedülálló játszótér Romániában. Az Arany János emlékévhez igazodva a Nagyszalontán éppen kétszáz éve megszületett költő remekművét, a Toldit ismerteti meg kreatív módon a gyermekekkel. A csepeli önkormányzat a mesepark minden vonatkozó költségét finanszírozta.
Némi üröm az örömben, hogy amint tegnapi lapszámunkban is olvashatták, nem tudta mindenki nyitott szívvel fogadni a csepeliek ajándékát. Néhány nagyszalontai polgár amiatt emelte fel hangját, mert a facsemeték mellé piros és zöld karókat helyeztek a kivitelezők, a fáknak pedig világos a törzsük. Ebből ők azonnal arra következtettek, hogy szándékosan jelenik meg a nemzetiszín a parkocskában. A piros-fehér-zöld látványa olyannyira frusztrálta a hangadókat, hogy az internetes fórumokon támadássorozatot intéztek a városvezetőség ellen. Nem mintha bűn lenne a három szín használata, ők mégis úgy értelmezték, és erre segített rá magyargyűlölő attitűdjéről hírhedt Dan Tanasă is, hogy „sovén magyar propaganda” jelent meg egy játszótéren. A kivitelezők erre úgy reagáltak, hogy kicserélték vagy átfestették az oszlopokat, hogy még véletlenül se lehessen belekötni a magyar nemzeti színekbe.
A szalontaiak többsége elítélte az alpári és nemtelen támadást a magyarok ellen, és számtalan hozzászólásban, bejegyzésben arra világítottak rá, hogy a hajdúvárosiak mindig is befogadók és toleránsak voltak, egy olyan közösség, amely eddig soha nem engedett teret a szélsőséges megnyilvánulásoknak. A román, a magyar és a cigány közösség békés együttélésének a záloga a tolerancia és egymás kultúrájának, hagyományainak és nemzeti jelképeinek a tiszteletben tartása és elfogadása.
Borsi Balázs; Sára Péter / Reggeli Újság (Nagyvárad)
A ma kezdődő Szalontai Napok előrendezvényeként tegnap avatták fel azt a különleges játszóteret, meseparkot, amit a bihari hajdúváros testvértelepülése, a magyarországi Csepel ajándékozott Nagyszalontának. A piarctér mellett felépített egyedi és különleges játszóteret a helyi vezetők mellett a vendégek jelenlétében adták át, a gyermekek pedig kisvártatva birtokba is vettek.
A megnyitó ünnepségen Török László, Nagyszalonta polgármestere azt hangsúlyozta, hogy bár a két települést formálisan elválasztja az országhatár, a valóságban azonban sokkal szorosabb a kötelék annál, hogy a határ akadályt jelentsen a kapcsolatok számára. A hajdúvárosi elöljáró köszönetet mondott Csepel vezetőségének az ajándékért és az áldozatos munkáért, amellyel Nagyszalontára szállították és itt össze rakták a játszóelemeket. Csepel polgármestere, Borbély Lénárd azt emelte ki, hogy 2010 óta él a testvértelepülési kapcsolat a két önkormányzat között, és ők mindent megtesznek, hogy szorosabbra fűzzék a kapcsolatokat. Ezután átadta Török Lászlónak az iratot, amely Arany János Toldi trilógiájának a hőseit játékos formában eleveníti fel, ugyanakkor átadta a mesepark jelképes kulcsait is.
A mesepark egyedülálló játszótér Romániában. Az Arany János emlékévhez igazodva a Nagyszalontán éppen kétszáz éve megszületett költő remekművét, a Toldit ismerteti meg kreatív módon a gyermekekkel. A csepeli önkormányzat a mesepark minden vonatkozó költségét finanszírozta.
Némi üröm az örömben, hogy amint tegnapi lapszámunkban is olvashatták, nem tudta mindenki nyitott szívvel fogadni a csepeliek ajándékát. Néhány nagyszalontai polgár amiatt emelte fel hangját, mert a facsemeték mellé piros és zöld karókat helyeztek a kivitelezők, a fáknak pedig világos a törzsük. Ebből ők azonnal arra következtettek, hogy szándékosan jelenik meg a nemzetiszín a parkocskában. A piros-fehér-zöld látványa olyannyira frusztrálta a hangadókat, hogy az internetes fórumokon támadássorozatot intéztek a városvezetőség ellen. Nem mintha bűn lenne a három szín használata, ők mégis úgy értelmezték, és erre segített rá magyargyűlölő attitűdjéről hírhedt Dan Tanasă is, hogy „sovén magyar propaganda” jelent meg egy játszótéren. A kivitelezők erre úgy reagáltak, hogy kicserélték vagy átfestették az oszlopokat, hogy még véletlenül se lehessen belekötni a magyar nemzeti színekbe.
A szalontaiak többsége elítélte az alpári és nemtelen támadást a magyarok ellen, és számtalan hozzászólásban, bejegyzésben arra világítottak rá, hogy a hajdúvárosiak mindig is befogadók és toleránsak voltak, egy olyan közösség, amely eddig soha nem engedett teret a szélsőséges megnyilvánulásoknak. A román, a magyar és a cigány közösség békés együttélésének a záloga a tolerancia és egymás kultúrájának, hagyományainak és nemzeti jelképeinek a tiszteletben tartása és elfogadása.
Borsi Balázs; Sára Péter / Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. május 31.
Arany és korának kiállítása
Arany János születésének bicentenáriuma keretében a Nagyszalontai Református Egyházközség Arany János és koracímmel kiállítást rendezett, melyet a templomgalériában hétfő délután nyitottak meg. A kiállítást megelőzően Balogh Barnabás, a Magyarországi Református Szeretetszolgálat lelkészi igazgatója hirdetett. Ezt követően dr. Győri János irodalomtörténész Arany János életpályájáról, kalandos életútjáról, a kor szellemiségéről tartott tanulságos előadást. Arany szellemvilágába mélyen beitatódott a vallási nevelése, amely egész alkotói tevékenységében visszatükröződött. Arany gyerekkorában, a nagyszalontai bogárhátú szülőházban, ahol nevelkedett, sohasem hallott trágár szavakat, helyette a biblia szent könyvének olvasása, szövegei jelentették számára az útravalót. Győri János korhűen igyekezett bemutatni mindazt, amely a nagy költő egész életpályájában elkísérte, egész művében meghatározóvá vált. Arany szerénysége, példás magatartása az utókor számra követendő példaképül szolgál. „A lángot tovább kell adni, amit Arany hagyott ránk!”
A templombeli előadás közben Györgypál Gergő a Toldi estélye című műből részletet szavalt, Zsorda Dorottya pedig Aranytól az Epilógus című költeményét olvasta fel, mindketten a helyi Arany János Elméleti Líceum diákjai.
A tárlat anyagát a templomgalériában Mikló István Boldizsár lelkipásztor mutatta be, ahol megtekinthető az egyházközség eredeti születési anyakönyve, Arany János keresztelésének bejegyzése, valamint korabeli emléktárgyak és dokumentumok is helyet kaptak.
Sára Péter / Reggeli Újság (Nagyvárad)
Arany János születésének bicentenáriuma keretében a Nagyszalontai Református Egyházközség Arany János és koracímmel kiállítást rendezett, melyet a templomgalériában hétfő délután nyitottak meg. A kiállítást megelőzően Balogh Barnabás, a Magyarországi Református Szeretetszolgálat lelkészi igazgatója hirdetett. Ezt követően dr. Győri János irodalomtörténész Arany János életpályájáról, kalandos életútjáról, a kor szellemiségéről tartott tanulságos előadást. Arany szellemvilágába mélyen beitatódott a vallási nevelése, amely egész alkotói tevékenységében visszatükröződött. Arany gyerekkorában, a nagyszalontai bogárhátú szülőházban, ahol nevelkedett, sohasem hallott trágár szavakat, helyette a biblia szent könyvének olvasása, szövegei jelentették számára az útravalót. Győri János korhűen igyekezett bemutatni mindazt, amely a nagy költő egész életpályájában elkísérte, egész művében meghatározóvá vált. Arany szerénysége, példás magatartása az utókor számra követendő példaképül szolgál. „A lángot tovább kell adni, amit Arany hagyott ránk!”
A templombeli előadás közben Györgypál Gergő a Toldi estélye című műből részletet szavalt, Zsorda Dorottya pedig Aranytól az Epilógus című költeményét olvasta fel, mindketten a helyi Arany János Elméleti Líceum diákjai.
A tárlat anyagát a templomgalériában Mikló István Boldizsár lelkipásztor mutatta be, ahol megtekinthető az egyházközség eredeti születési anyakönyve, Arany János keresztelésének bejegyzése, valamint korabeli emléktárgyak és dokumentumok is helyet kaptak.
Sára Péter / Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. augusztus 10.
Sinkáról a hajdúvárosban
Szerdán a kora-esti órákban a nagyszalontai Magyar Házban, Végy karjaidra idő címmel, Sinka István (1897 – 1969) műveiből válogatva tartott előadást Horányi László, esztergomi színművész. Az előadó elmondta, Sinka szellemi értéket hagyott maga után, éppen ezért megérdemli, hogy jobban megismerje munkásságát a nagyvilág. A magyar puszták tehetséges költőjének, prózai műveit keltette életre Horányi László a most bemutatott előadásában. Megelevenedett a táj, a nyájat őrző Sinka, akit gondolatvilágában a természet ihletett, költői képek születtek, láttak napvilágot. A fekete bojtárnak nevezett művekben a kor társadalmi igazságtalanságaira, a mélység és a szolgaság sötét árnyaira is rávilágított. A meggondolatlan szerelemben, Bondár Márta balladájában, a megesett lány tragédiáját mutatta be. Az Anyám balladát táncol címűben pedig a hős elődök iránti végtisztességet nyújtó utódok emlékeiből villantott fel.
Horányi László gépzenei kísérettel, Balogh László segédletével (mellékelt képünkön) egy élvezetes átfogó, Sinka Istvánról szóló előadást ajándékozott a hajdúvárosi publikumnak, segítve mindezzel a magyar puszták poétájának, szellemi hagyatékának a jobb megismerését.
Befejező akkordként idézzük az előadás azon részéből, amely, talán a leginkább illik Sinkára: „Kelj fel a porból, porig sújtott ember, / ki egykor egeknek / fia voltál, szárnyas lélek, / majd elbukott ártatlanság, aztán egy test / a földdel, s utána földi sebeknek/ hordozója – és vigasztalódj”.
Sára Péter / Reggeli Újság (Nagyvárad)
Szerdán a kora-esti órákban a nagyszalontai Magyar Házban, Végy karjaidra idő címmel, Sinka István (1897 – 1969) műveiből válogatva tartott előadást Horányi László, esztergomi színművész. Az előadó elmondta, Sinka szellemi értéket hagyott maga után, éppen ezért megérdemli, hogy jobban megismerje munkásságát a nagyvilág. A magyar puszták tehetséges költőjének, prózai műveit keltette életre Horányi László a most bemutatott előadásában. Megelevenedett a táj, a nyájat őrző Sinka, akit gondolatvilágában a természet ihletett, költői képek születtek, láttak napvilágot. A fekete bojtárnak nevezett művekben a kor társadalmi igazságtalanságaira, a mélység és a szolgaság sötét árnyaira is rávilágított. A meggondolatlan szerelemben, Bondár Márta balladájában, a megesett lány tragédiáját mutatta be. Az Anyám balladát táncol címűben pedig a hős elődök iránti végtisztességet nyújtó utódok emlékeiből villantott fel.
Horányi László gépzenei kísérettel, Balogh László segédletével (mellékelt képünkön) egy élvezetes átfogó, Sinka Istvánról szóló előadást ajándékozott a hajdúvárosi publikumnak, segítve mindezzel a magyar puszták poétájának, szellemi hagyatékának a jobb megismerését.
Befejező akkordként idézzük az előadás azon részéből, amely, talán a leginkább illik Sinkára: „Kelj fel a porból, porig sújtott ember, / ki egykor egeknek / fia voltál, szárnyas lélek, / majd elbukott ártatlanság, aztán egy test / a földdel, s utána földi sebeknek/ hordozója – és vigasztalódj”.
Sára Péter / Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. szeptember 26.
Sinka Istvánra emlékeztek
A Nagyszalontai Református Egyházközség és a helyi Arany János Művelődési Egyesület közös szervezésében vasárnap emlékeztek Sinka Istvánra (1897–1969), születésének 120. évfordulóján. A helyi református templomban megtartott istentiszteleten Mikló István Boldizsár református lelkész emlékezett Sinka Istvánra.
Az igehirdetést követően Magyari Barna költő, a vésztői Sinka-emlékápolókat képviselve elevenítette fel a nagyszalontai születésű Sinka István gyermekkorát és életútját. Magyari Barna előadását a templom melletti szoborparkban Sinka mellszobránál Gali Teréz óvónő Sinka István Tündöklő szilvafa című, megzenésített versét gitárkísérettel énekelte el, majd a koszorúk elhelyezése és főhajtás következett.
Sára Péter
Emlékeztető: Sinka István mellszobrát 1997-ben avatták fel. Reggeli Újság (Nagyvárad)
A Nagyszalontai Református Egyházközség és a helyi Arany János Művelődési Egyesület közös szervezésében vasárnap emlékeztek Sinka Istvánra (1897–1969), születésének 120. évfordulóján. A helyi református templomban megtartott istentiszteleten Mikló István Boldizsár református lelkész emlékezett Sinka Istvánra.
Az igehirdetést követően Magyari Barna költő, a vésztői Sinka-emlékápolókat képviselve elevenítette fel a nagyszalontai születésű Sinka István gyermekkorát és életútját. Magyari Barna előadását a templom melletti szoborparkban Sinka mellszobránál Gali Teréz óvónő Sinka István Tündöklő szilvafa című, megzenésített versét gitárkísérettel énekelte el, majd a koszorúk elhelyezése és főhajtás következett.
Sára Péter
Emlékeztető: Sinka István mellszobrát 1997-ben avatták fel. Reggeli Újság (Nagyvárad)