Három kontinensről érkeztek vendégek a 16. Kalotaszentkirályi Népzene- és Néptánctáborba. A tábort életre hívó kolozsvári Archívum Kulturális Alapítvány idén is a hagyományokhoz hűen szervezett. A táborban közel háromszázan fordultak meg, nemcsak Erdélyből, Magyarországról is érkeztek vendégek. A sátorozók közül többen visszajáró vendégek. Németh Attila szervező elmondta, az is előfordult, hogy a korábban főiskolás táncos ma a családjával érkezik Kalotaszentkirályra. A táborban hangszeres zene-oktatás is folyt Sinkó András marosvásárhelyi, illetve Kostyák Alpár kolozsvári zenetanár irányításával. A népdaloktatást Sánta Emőke vezette, aki már tíz éve rendszeresen kijár kalotaszegi dalokat tanítani. A magyar folklór meghódította a világot, Japántól kezdve Amerikáig mindenhol működnek magyar tánccsoportok. /Márton Éva: Kalota-parti tábor nemzedékről nemzedékre. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

Február 23-án farsangi műsort rendeztek a Kolozsvári Rádió stúdiójában. Az unitárius webrádióval közös Udvartér című ifjúsági műsorban Sánta Emőke, a Kolozsvári Rádió néprajzos munkatársa mesélt a farsangi népszokásokról, majd Kriza Gyöngyike beszámolt a Torockón évről évre megszervezett farsangtemetésről. Fellépett a Szomszédnéni Produkciós Iroda két humoristája, a zenéről pedig a Szászcsávási Cigányzenekar tagjai gondoskodtak. /Dézsi Ildikó: Maskaramustra az Udvartéren. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

Néptánc-, népdal- és hangszeroktatás várja ezen a héten Válaszúton a XVI. Mezőségi Néptánctábor résztvevőit. A Kallós Zoltán Alapítvány által szervezett nemzetközi rendezvényre idén is számos külföldi vendég érkezett. Minden napra adatközlő énekeseket, táncosokat hívtak meg. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató tartott előadást. A népdaloktatást Kallós Zoltán és Sánta Emőke vezeti. /Dézsi Ildikó: Válaszút. Mezőségi néptánctábor és hangszeroktatás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

Hatszáznál több magyarságkutató tanácskozik Kolozsváron
VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus
Nyelv és kultúra a változó régióban címmel zajlik ezen a héten Kolozsváron a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus, amelyre több mint hatszáz, a világ minden tájáról származó, magyarságtudománnyal foglalkozó szakember érkezett. A Kolozsvári Magyar Opera nézőterén megtartott megnyitón beszédet mondott Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke, Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának államtitkára, Andrei Marga, a BBTE rektora, László Attila alpolgármester, Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora. Felolvasták Traian Băsescu államfő és Kelemen Hunor művelődési miniszter üzenetét. Schmitt Pál három erdélyi magyar értelmiségit tüntetett ki elnöki érdemérmével: Czirják Árpád pápai prelátust, Pozsony Ferenc egyetemi oktatót és Somai József nyugalmazott közgazdászt. Az emeleti előcsarnokban székelyföldi fotósok székelyföldi tárgyú, egy napig látható kiállítást nyitottak, majd elkezdődtek a plenáris ülések.
Magyarul köszöntötte a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus résztvevőit Tuomo Lahdelma, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság finn elnöke a Kolozsvári Magyar Opera nézőterén megszervezett nyitórendezvényen. Tuomo Lahdelma szerint ez a kongresszus azért jelent mérföldkövet, mivel olyan helyen szervezik meg, ahol sűrített módon van jelen a magyar múlt.
Schmitt Pál, Magyarország elnöke beszédében örömét fejezte ki azért, hogy a román államfővel közösen vállalták el a fővédnökséget, majd azt hangsúlyozta: Erdélyben több, eltérő nyelvű népcsoport lelt otthonra, és alakították ki életterüket, ezért itt a hagyomány egyedülálló módon él. – A kongresszus fő témája a világban is időszerű kérdést vet fel. A XXI. század elején a sajátos kultúra újra felértékelődni látszik – hangoztatta Schmitt Pál, majd bejelentette: elvállalja a védnökséget az országos levéltár kolozsvári fiókjában található történelmi dokumentumért. Megtudtuk: az államfő védnökséget vállalt egy többkötetes szótár kiadásának támogatásáért is, amelynek 2006-ban már elkészült az első kötete. Schmitt Pál beszédében többször idézte Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszort, miszerint „Kolozsvár maga a sűrített Erdély”, illetve a kisebbségi és a többségi nyelv között létrejövő kapcsolat milyenségére vonatkozóan.
Florin Stamatian prefektus felolvasta Traian Băsescu államfő üzenetét. Az román elnök szerint közös megértésre van szükségünk a mai gazdasági és önismereti válságban, ugyanakkor a nyelv és a kultúra meghatározó marad bármely nép életében. Stamatian megemlítette saját gyermekkorát, amelyet magyar barátok társaságában töltött el. Szerinte is fontos, hogy az anyanyelvet ne zavarják „európaizmusok”, és az, hogy Kolozsvár közös történelemmel rendelkező két kultúrája nem választható el egymástól. Eckstein-Kovács Péter elnöki kisebbségügyi tanácsos ismertette a román államfő üzenetének magyar tartalmát.
Ezt követően Schmitt Pál három magyar erdélyi értelmiséginek nyújtott át Köztársasági Elnöki Érdemérmet: Czirják Árpád pápai prelátust az erdélyi magyarság identitásának megőrzéséért és az egyházi intézményrendszer kiépítéséért; Pozsony Ferenc egyetemi oktatót Moldva és Erdély népei néprajzi sajátosságainak feltárásáért; Somai József nyugalmazott közgazdászt tudományos és szakmai munkásságáért, az erdélyi magyar szervezetek építéséért.
Czirják Árpád köszönő beszédében elmondta. – Megtisztelő, hogy ezen a rangos kongresszuson vehetem át ezt a kitüntetést. Az anyaország, az anyaföld és az anyanyelv az, ami éltet és öntudatra ébreszt bennünket. És ha öntudatra ébredünk, akkor betöltjük küldetésünket és elpusztíthatatlanok leszünk – mondta a pápai prelátus.
Pozsony Ferenc egyetemi oktató úgy vélte: a kitüntetés nem csak neki, hanem a néprajzi tanszéknek és a néprajzi iskolának is szól, és igyekszik becsületes munkával meghálálni azt.
Somai József kifejtette: ismeretlenül is barátsággal viseltetik az olimpikonok iránt, ezért többszörös öröm az, hogy Magyarország elnökétől veheti át a kitüntetést.
Kelemen Hunor üzenetét Nagy Zoltán, az RMDSZ elnöki kabinetigazgatója olvasta fel. A művelődésügyi tárcavezető szerint ennek a kongresszusnak nagyon aktuális és indokolt a témája (Nyelv és kultúra a változó régióban). Anyanyelvi küzdelmünk a jövőben is fontos marad számunkra, a törvényes kereteket mindennapjaink során nekünk kell betöltenünk. Ebben nagy szerep hárul az erdélyi magyar értelmiségre. A Kós Károly által elképzelt transzszilván politikát kell visszaültetnünk, ami a kulturális autonómiát érvényesítheti.
Ez a kongresszus majd választ ad arra, hogy mi a magyarságtudomány feladata – mondta Szőcs Géza államtitkár, majd így folytatta: „habár ebben a városban, ahol a lakosság közel 19 százaléka magyar, nem ajánlom senkinek azt, hogy magyarul szólaljon meg, hacsak a kérdező azt nem hallja, hogy a mellett lévők magyarul beszélnek”.
Andrei Marga, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora angol nyelven köszöntötte a kongresszus résztvevőit. Beszédében a multikulturalitás és a többnyelvűség tiszteletére buzdított. – Egyetemünkön román, magyar és német nyelvű képzés folyik, ez pedig előrelépésnek tekinthető. Soha nem volt annyi magyar nyelvű hallgatónk, mint mostanában. A városban élő kultúrák sokszínűsége pedig ösztönző erővel hat ránk is – összegzett a rektor.
László Attila polgármester-helyettes Kolozsvár magyarjainak húsz év utáni szabadabb megnyilvánulási lehetőségeire hívta fel a figyelmet, és gratulált a kongresszus szervezőinek. A részvevőknek pedig ezt kívánta: „Fedezzék fel az élő Kolozsvárt!”
Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektora kifejezte abbéli örömét, hogy a kongresszus résztvevői egy napot a Sapientia Marosvásárhelyi Karán töltenek, majd hangsúlyozta: a Sapientia olyan szakokon kínál magyar nyelvű oktatást – például a műszaki tudományok keretén belül – ahol a képzés fő nyelve valamelyik világnyelv. – Kisebbségi értelmiségiként, tanárként egyaránt fontosnak érzem a hungarológia számos kérdését – tette hozzá.
A rendezvényen Liszt-műveket zongorázott Szép András zeneakadémiai hallgató és Csíky Boldizsár zeneakadémiai oktató. Az opera emeleti előcsarnokában Varázsképek, Székelyföld címmel egy napig tartó fotókiállítást nyitottak meg, amelynek keretében székelyföldi fotóművészek 74 alkotása által Székelyföld új arcát fedezhettük fel. A megnyitón Sántha Emőke egy népdalt énekelt. Pozsony Ferenc elmagyarázta: a székelyföldi magyarság nem csak sajátos kultúrát őrzött meg, de szerepet vállalt az erdélyi identitás megtartásában is.
N.-H. D., Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Virágok közt voltak virágok
A szamosújvári Téka Alapítvány elemi osztályosok számára, két korcsoportban hirdette meg a Virágok közt virág vagyok elnevezésű népdalversenyét, amelyre szamosújvári és környékbeli gyerekeket vártak.
A felhívást a tanítók kapták, ők készítették elő a kis énekesekkel az 5 illetve 8 népdalt. Összesen 34 kisdiák döntött úgy, hogy indul e versenyen – zömében Katona Annamária tanítványai jelentkeztek, vagyis olyanok, akik heti rendszerességgel tanulnak népdalt a Téka Alapítvány jóvoltából. Rajtuk kívül válaszúti és dési kisdiákok is eljöttek az április 22-i megmérettetésre – öröm volt látni, hogy minden versenyző népviseletben jelent meg a versenyen, a szamosújvári mozi épületében.
A zsűri elnöke – népdalénekes és oktató minőségében – Sántha Emőke volt, az értékelő bizottság további tagjai a Kallós Zoltán Alapítvány kolozsvári zeneiskolájának igazgatója, Kisfaludi Attila és népdaloktatója, Nagy Noémi Kriszta voltak. A műsort Katona Annamária vezette le.
Fodor Emőke
Szabadság (Kolozsvár)

„Beszippantott a rádió”
Könyvbemutató és népdaltanítás a múzeumban
Csütörtökön mutatták be a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban Sántha Emőke népdalénekes, rádiós szerkesztő …kis pacsirta és Bíborba, bársonyba, gyöngyöskoszorúba című kiadványait.
Dimény Erika múzeumpedagógus, a szerző beszélgetőtársa köszöntötte a jelenlévőket, majd a VIII. Őszirózsa Országos Népdalvetélkedő október 22-én Temesváron megrendezett döntőjében a céhes várost és Háromszéket képviselő Biszak Beáta és Dimény Kata, a Molnár Józsiás-iskola negyedikes, illetve hatodikos diákjai énekeltek egy-egy népdalt.
Ezt követően Dimény Erika és Sántha Emőke beszélgetéséből a szerzőről és a bemutatott kiadványokról tudhattak meg érdekes dolgokat az érdeklődők.
– 1995-ben végeztem a filológián, és a tanügyben kezdtem dolgozni, Tordán. Azonban a magyar katedrát kiegészítendő, földrajzot, filozófiát, történelmet is kellett volna tanítanom, és szerintem lehetetlen, hogy egy ember egy fejjel négyféle dolgot tanítson különböző korosztálynak. Ekkor láttam meg az újságban, hogy a Kolozsvári Rádió szerkesztői állásra versenyvizsgát hirdet, és azóta is ott vagyok, beszippantott a rádió – mesélte a szerző.
A 2015-ben kiadott …kis pacsirta című rajzos daloskönyvben Sántha Emőke – aki több mint húsz éve tanít népdalokat a Kallós Zoltán Alapítvány gyerek- vagy felnőtt népzene- és néptánctáboraiban – öt tájegység (Dunántúl, Moldva, Felcsík, Kalotaszeg és Mezőség) kicsiknek könnyen tanítható dalait gyűjtötte össze azzal a céllal, hogy a népdalt megszerettesse. Minden dalt színes, vízfestékkel készült illusztráció kíséri így könnyebben társítja a rajzhoz a szöveget az a gyerek is, aki még nem tud olvasni, emellett a szerző az egyes fejezetek elején bemutatja minden terület hangszereit, amint azok a vidékre jellemző állatokat hajtják.
A zeneiskolák által is használt könyvköz közkívánatra CD is készült, amelyen „gyerekek muzsikálnak és énekelnek, hiszen elsősorban nekik szól, és ez által egy olyan alapot kapnak, amire lehet építeni”, fogalmazott Sántha Emőke.
Az idén megjelent Bíborba, bársonyba, gyöngyöskoszorúba című múzeumpedagógiai kiadvány kivágható papírbabákat tartalmaz, amelyek a Kallós Zoltán Múzeum és Népművészeti Központban is bemutatott öt néprajzi tájegység (Kalotaszeg, Mezőség, Szék, Moldva, Szászvidék) különböző életkorokat képviselő népviseleteibe öltöztethetők. Emellett az egyes vidékek ruhái fehéren is megtalálhatók, hogy saját képzelete alapján mindenki elkészíthesse a neki legjobban tetsző helyi viseletet, „hiszen a könyv azzal a céllal készült, hogy beindítsa a gyerekek fantáziáját”.
A továbbiakban Sántha Emőke megtanította a jelenlévőknek a Felszállott a kakas a meggyfára című népdalt, majd a kereskedelemben nem forgalmazott, kizárólag a Kallós Alapítványon keresztül beszerezhető könyvek, CD-k helyszínen vásárolt példányait dedikálta.
Daczó H. Barna
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hogy senki se unja
Dalokból született rajzok 
Tegnap este ismertették a Székely Nemzeti Múzeumban Sántha Emőke népdalénekes, rádiós két néprajzi vonatkozású kiadványát, melyek szervesen illeszkednek az intézmény Kallós Zoltán életművét bemutató tematikus kiállításához.
Amint a két kötetet szerkesztő Sántha Emőkétől megtudhattuk, 1990 óta tanítja és oktatja a népdalokat minden korosztálynak a Kallós Zoltán Alapítvány által Válaszúton szervezett nyári táborokban, így bőven volt alkalma ezen a téren tapasztalatokat szerezni. Hiszen itt a kisgyermekektől a serdülőkön át a felnőttekig egyszerre kellett mindenkivel foglalkozni úgy, hogy ezt senki se unja. E kényszerhelyzetben születtek meg azok az áthidaló megoldások, amelyek érdekesebbé és könnyebbé teszik a népdalok megtanulását. 
Ezek egyikét használta fel a …kis pacsirta címet viselő rajzos daloskönyvben, mely elsősorban a betűket még nem ismerő gyermekeknek szól, hiszen a szöveg elsajátítását színes, karakteres rajzok is segítik. A benne található dalokat pedig, melyek a hozzá kapcsolódó CD-ről is meghallgathatók, Kallós Zoltán válogatta.
A másik, vagyis a Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba címet viselő kötet a Kallós Zoltán Múzeum és Népművészeti Központ gyűjteményében szereplő ruhadarabokat mutatja be, szintén Sántha Emőke rajzain keresztül. A Székely Nemzeti Múzeumban mindkét kiadvány megvásárolható.
B. Z. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hatvanhárom év rádiózás: gálaműsorral, médiadíj-átadással ünnepel a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztősége
A Kolozsvári Rádió március 15-én „töltötte” 63. születésnapját, és ezt az alkalmat a magyar szerkesztőség ma, március 23-án, délután 7 órától gálaműsorral ünnepli meg a rádió előadótermében. Szintén ez alkalommal kerül sor a Donát 160 Egyesület által 2014-ben alapított médiadíj átadására: immár harmadik alkalommal jutalmazzák egy rádiós kolléga kiemelkedő tevékenységét.
Gálaműsorral ünnepli több mint hatvan évtizedes fennállását a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztősége ma délután 7 órától a stúdió Donát úti előadótermében. A gálaműsoron – amint erről korábban már tájékoztattunk –, fellép a gyergyószentmiklósi No Sugar zenekar, amely 2016-ban elnyerte a legszebb erdélyi magyar dal díját. A belépés ingyenes, a részvétel nyitott minden érdeklődő számára.
Szintén ez alkalommal adják át, immár harmadszorra, a Donát 160-Médiadíjat. A Kolozsvári Rádió magyar szerkesztősége 2013-ban hozta létre az egyesületet, azzal a céllal, hogy támogassa a magyar nyelvű közszolgálati rádiózást, kiemelten a Kolozsvári Rádiót. 2014-ben az egyesület pályázatok révén nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepelte kerek évfordulóját, a Kolozsvári Rádió fennállásának hatvanadik évét. Az egyesület azóta is szervez folyamatosan kulturális eseményeket, amelyekről a honlapukon is lehet tájékozódni.
A médiadíjat először 2015. március 22-én, az intézmény megalakulásának évfordulós ünnepségén adták át. Az elismerés azokat a rádiós kollégákat illeti, akik karrierjük, vagy az utolsó év folyamán meghatározót alkottak, kiemelkedő, irányadó munkát végeztek. Az elbíráláskor figyelembe veszik a szerkesztői, műsorvezetői munka minőségét és mennyiségét, illetve a rádiós közösség megerősítésében betöltött szerepet. Az eddigi díjazottak: Gergely Zsuzsa (2015) és Szilágyi Szabolcs (2016).
Sántha Emőke, a Donáth 160 Egyesület elnöke a Szabadságnak elmondta: a média nem az a terület, ahol csak úgy özönlenek a díjak, elismerések, ezért is tartják fontosnak ezt a gesztust. Abban reménykednek, hogy nem csak a kolozsvári stúdió, hanem a bukaresti, marosvásárhelyi, temesvári szerkesztőségekre is kiterjeszthetik a közeljövőben ezt a kezdeményezést. Ez merész elképzelésnek tűnhet, ugyanis kis egyesületről van – egyelőre – szó, néhány mostani és volt munkatárs jelenti a tagságot, véleményük alapján dől el, kinek ítélik oda a díjat – magyarázta.
Nagy változások kis ideje
Fennállásának több mint hat évtizedes történetében hatalmas újdonság volt a magyar szerkesztőség számára az egész napos adásra való áttérés tavaly, 2016 novemberében. Ez kihívásnak számított akkor, és még az elkövetkező időszakban is számos új feladat elé állítja a munkatársakat. A magyar szerkesztőség ebből a szempontból „újra gyerekkorát” éli. Mindezekről kérdeztük az évfordulóját ünneplő szerkesztőség új tagját, a koordinátori teendőket ellátó Kovács Pétert.
– A kolozsvári rádió magyar szerkesztőségének tagjaként újabban a koordinátori tisztséget, munkát látja el. Milyen úgymond a barikád túlsó oldalán az élet, hiszen közismert, hogy politikusból lett szerkesztő. Van-e olyasmi, amit ügyvezető elnökségéből még reflexként őriz? És még mindig ennél a kérdéskörnél maradva: melyek az előnyei és a hátrányai annak, hogy a politikából ment át a rádióba?
– Fontos hangsúlyozni, hogy visszatértem a médiába, hiszen korábban mintegy két évet dolgoztam éppen a Kolozsvári Rádiónál. Már akkor nagyon megszerettem ezt a munkát, de tekintettel arra, hogy bedolgozóként csupán jelképes fizetést tudtak nyújtani, és abban az időben nem voltak alkalmazások, más lehetőségek után néztem, és szinte véletlenszerűen kerültem a politikába. Élvezem a munkát a „barikád másik oldalán”, viszont nem feltétlenül barikádként kezelem, mert számtalan olyan eset van, amikor a politikum és a média egymásra van utalva, együtt kell dolgozzon. A társadalomszervezés, a társadalmi szerepvállalás egy olyan terület, ahol nincs helye barikádoknak, együtt kell dolgoznunk. Egy ilyen konkrét és aktuális példa a magyar iskolában való tanulás. Nem csak a politikumnak érdeke, hogy legyen egy életképes anyanyelvű oktatási hálózat, hanem a magyar médiának is. A beiskolázási kampányban együtt, egy irányba húztuk ugyanazt a szekeret.
Ügyvezető elnöki reflexeimből elsősorban a tervezhetőséget, a munka kiszámíthatóságát, és a számonkérés fontosságát hoztam magammal. Ugyanakkor fontosnak látom, hogy ne csak reagáljunk a körülöttünk történő dolgokra, hanem kezdeményezőként, tematizáló szerepkörben, „szóvivőként” lépjünk fel. A csapatban való munka felfogását is a politikai karrierem alatt sajátítottam el, vagyis azt, hogy az esetek döntő többségében nem működik az autoriter fellépés, egy-egy problémás kérdést addig kell gyúrni, amíg megtaláljuk a nagy többségnek megfelelő megoldást. Ezekre mind előnyként tekintek. Az egyértelmű hátránya a korábbi szakmai tevékenységemnek a politika negatív megítéléséhez köthető. Sokat kell dolgoznom azon, hogy bebizonyítsam: képes vagyok ennek a szerkesztőségnek a tagjaként dolgozni.
– Milyen feladatokkal, felelősséggel jár a koordinátori munka?
– Napi koordináció és problémamegoldás, ez a két nagy terület, ami hozzám tartozik. Egyrészt egybe kell fűzni a különböző műsorokban megjelenő témákat és meghívottakat. Az elmúlt két hónapban, amíg a magyar szerkesztőség vezető nélkül működött, rengeteg párhuzamosság volt tapasztalható. Egyértelmű, hogy az 5 órás műsorszolgáltatás megnövekedése 24 órára az erőforrások észszerűbb kihasználását igényli, és ezt tervezéssel, koordinációval lehet megvalósítani. Másrészt a mindennapos, futó problémamegoldáson túl, ami elsősorban szerkesztőségen belül kezelhető, ott van a munkatársak nem elégséges száma, gyengébb műszaki felszerelés, mint a román szerkesztőségben, a fizetésekkel kapcsolatos aránytalanságok, illetve nem utolsósorban a lefedettség csökkenésével járó gondok. Ezeket közép és hosszú távon meg kell oldanunk.
– A Kolozsvári Rádió most születésnapot, évfordulót ünnepel, de nagyon közeli az időben egy lényeges változás az intézmény életében – a 24 órás közvetítésre való átállás. Rövid tehát még az idő bármilyen következtetés levonására, de mégis: mik az eddigi tapasztalatok a szerkesztőség részéről, milyen visszajelzések érkeztek a hallgatóság részéről? Az újsághoz is érkeztek panaszok arról, hogy még Kolozsvár körzetében sem tudják mindenhol jól illetve zavartalanul hallgatni az adást – ezen tudnak-e javítani, növelhető-e az adáskörzet belátható időn belül?
Újvári Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)