Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Sánta Csaba
61 tétel
1997. szeptember 20.
"Szept. 19-én és 20-án Farkaslakán és Székelyudvarhelyen emlékeztek a száz éve született Tamási Áronra. Farkaslakán, az iskola udvarán felavatták az író mellszobrát, Sánta Csaba alkotását. Farkaslakán szept. 19-én Sütő András, Kányádi Sándor, Dávid Gyula /Kolozsvár/ és Czine Mihály /Budapest/ emlékeztek az íróra. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./ Sütő András beszédében békességre intett: "A fejünk fölött az ezer esztendős magyar égboltozat, európai életünk sátora." Hatalmi marakodás zajlik és jönnek a megbélyegzések: "Megalkuvó magyar!", "Kommunista-neptunista magyar!" Végleges helyre kell billenteni a világot. "Tűzveszélyes időkben a meggondolatlanul cselekvők és a cselekvésképtelen meggondoltak félreállítása, avagy tiszteletteljes leültetése babérjaikra: politikai és morális feladat." - Sütő Tamási Áron hatalmas életművét méltatva megállapította, hogy az író publicisztikai hagyatékának közkinccsé tételében nem lehetünk elégedettek. Sütő másra is figyelmeztetett: "A mulasztás kiterjed az erdélyi-romániai magyarság hét évtizedes önvédelmi harcának egész történetére is." Sütő kiáll a mérsékeltek mellett, mondván: a parlamenti képviselőink iszapbirkózást folytatnak jogainkért, a radikálisok közben fumigálják őket. /A beszédet közölte: Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./ Szept. 20-án - többek között Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondott beszédet Farkaslakán. /szövege: Népújság (Marosvásárhely), szept. 26., Múzsa mell./"
1999. október 16.
"Székelyudvarhelyen október 15-én a Haáz Rezső Múzeum udvarán felavatják a László Gyula régész, festőművész emlékére elhelyezett táblát. "Barátainkkal elhatároztuk, hogy a múzeum udvarán emléket állítunk azoknak a történészeknek, etnográfusoknak, akik legtöbbet tettek a székelység megismeréséért, megismertetéséért" - mondta Zepeczaner Jenő múzeumigazgató. Az emlékplakett Sánta Csaba szovátai szobrászművész munkája. A jövőben szeretnék elhelyezni Lakatos István, Jakab Elek, Benkő József, Kővári László és P. Boros Fortunát plakettjeit is a múzeum falán. /László Gyula-emlékplakettet lepleztek le Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./"
2002. június 10.
Jún. 8-án honvédszobrot avattak Csíkdánfalván. Sánta Csaba szovátai szobrászművész alkotása sikeres pályázat révén készült el, emléket állítva az 1848-as szabadságharcban elesett 63 csíkdánfalvi hősnek. Az önkormányzat és a község népe összefogásával elkészült a kultúrotthon előtti parkban felállított, 2,70 méter magas emlékmű, amelyen a hatvanhármak neve szerepel. Garda Dezső történész ünnepi beszédében méltatta a székely szabadsághősök szerepét. Az ünnepségen fellépett a csíkdánfalvi hatvantagú vegyes kórus, szavalatok hangzottak el. /Kristó Tibor: Honvédszobor Csíkdánfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./
2003. június 21.
"Miholcsa József szobrászművész korondi térszobrát jún. 13-án felavatták, mely az anyanyelv előtt tiszteleg. - Kultikus helyként álmodtam meg, az egyik helybeli kezdeményező a nyelv kegyhelyének nevezte, mondta a művész. A lényeg, hogy minél több látogatót vonzzon bárhonnan a világból. A mű egyes részei között sétálni lehet, akár virágot is lehet ültetni körülötte. Tíz ember elfér körben, a kétszemélyes kőpadokon. A világban szétszóródott magyarságot jelképező kőhalmokon levő fatáblák, amelyek ezekről a nemzetrészekről közölnek adatokat, szintén fémből készülnek majd, alumíniumba fogják önteni őket, hogy minél tartósabbak legyenek, akárcsak a magyar nyelv nagy művelőit és ápolóit - jelen esetben Balassi Bálintot, Károli Gáspárt, Pázmány Pétert, Apáczai Csere Jánost, Kölcsey Ferencet, Kriza Jánost, Brassai Sámuelt, Kosztolányi Dezsőt, Dsida Jenőt és Tamási Áront - ábrázoló domborművek a szobor sziklarészein. Miholcsa József 50. születésnapja egybeesett az avatóünnepséggel. Elkészítette a festő Barabás Miklós mellszobrát, Sánta Csaba most öntötte bronzba. Budán, a Városmajorban állítják fel nemsokára egykori. Egész alakos Árpád-szobra Torjára kerül, ez is avatásra kész. Van egy hosszú távú terve is, kivitelezése tíz évet vesz igénybe. Meg szeretné mintázni, faragni az erdélyi fejedelmek portréját. Húsz jeles személyiségről van szó, évente két ilyen mellszobrot tudna elkészíteni műkőből. /N. M. K.: Erős várunk az anyanyelv. Párbeszéd Miholcsa Józseffel, korondi térszobra felavatása után. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./ "
2004. május 28.
Május 23-án Szovátán a római katolikus templom előtt leleplezték P. Domokos Mihály Kázmér ferences püspök egészalakos, bronzba öntött szobrát, Sánta Csaba helyi képzőművész munkáját. P. Domokos Mihály Kázmér közel 400 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Nevéhez a mikházi kolostor építése és a tatárjárásban elpusztult csíksomlyói templom, valamint kolostor újjáépítése fűződik. Szintén ő alapította a Szovára első iskoláját és fatemplomát. A szobrot a Székelyudvarhelyről érkezett P. Bartók Albert ferences atya szentelte fel. /Szucher Ervin: A templomépítő főpásztornak emeltek szobrot. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./
2004. július 20.
Tavaly virradattól sötétedésig dolgozott az aradi Szabadság-szobor talapzatkockáinak restaurálásán Kocsis Rudolf szobrászművész. A Temesvári Egyetem Művészeti karán tanító aradi szobrász Budapesten állított ki. Két másik szlovák kötődésű művész, a budapesti Ezüst György és az újvidéki Pavel Pop társaságában a Rákóczi úti galériában mutatta be munkáit. Négyévenként van a nagy nemzetközi seregszemle, a rigai szobrászati kiállítás. Ebbe beválogatták Jecza Péter bronzszobra mellett Kocsis Rudolf egyik famunkáját. Kocsis Rudolf augusztusban a Szabadság-szobor bronzalakjait restauráló Kolozsi Tibor, a szovátai Sánta Csaba és a sepsiszentgyörgyi Varga Mihály társaságában Kolozsváron állít ki, szeptemberben pedig a Pécsi Galériában az aradi képzőművészek viszonozzák a mecsekiek aradi bemutatkozását. /Puskel Péter: Budapesten és Rigában állított ki Kocsis Rudolf. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 20./
2004. július 29.
A MADISZ a tizedik alkalommal szervezte meg Szovátán azt a képzőművészeti alkotótábort, ahol 20 erdélyi képzőművészeti középiskolás fiatalt fogadott. Az idén a táborvezető szaktanár Irsai Zsolt volt. Kiss Lóránt grafikus az erdélyi falképek restaurálásáról, a középkori templomok művészettörténeti értékeiről beszélt a táborlakóknak, ifj. Molnár Dénes pedig a vizuális jelképrendszerről. A fiatalok a szovátai Sánta Csaba szobrászművész műtermében láthatták, hogy készülnek a köztéri bronzszobrok. /(vajda): Alkotótábor Szovátán. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 29./
2004. augusztus 7.
Aug. 6-án Kolozsváron megnyílt az a kiállítás, amely Kocsis Rudolf, Kolozsi Tibor, Sánta Csaba és Varga Mihály szobrait mutatja be közönségének. /Ö. I. B.: Négy szobrász huszonnyolc alkotása. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
2004. augusztus 14.
Megnyílt a középgenerációhoz sorolható Kolozsi Tibor, Kocsis Rudolf, Sánta Csaba és Varga Mihály szobrászati tárlata Kolozsváron. Címeket nem adtak a szobroknak, mintha azt sugallnák, tessék megkeresni benne a lényeget. Kocsis Rudolf táskái tömör fából és kőből szerkesztett konstrukciók, valamiféle tartalmas tartalomnélküliséget sugallnak, írta Németh Júlia. Kolozsi Tibor arckompozícióinak újabb állomásához érkezett. A hegesztett fémlapokból, fémgyűrűkből összeálló rozsdafejek valósággal alakítják maguk körül a teret. Sánta Csaba kisszobrai valamilyen történelem előtti kor jelzéseiként hatnak. Varga Mihály faszobrai antropomorf fogantatásúak. /Németh Júlia: Arcok, táskák, mágia és biomorf formák. Kolozsi Tibor, Kocsis Rudolf, Sánta Csaba és Varga Mihály szobrászati tárlata Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./
2005. május 30.
A Don-kanyari áldozatok tiszteletére Marosvásárhelyen állított emlékmű avatásán Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei elnöke ünnepi beszédében leszögezte: „ Immár nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk el, hogy helyrehoztuk az elmúlt évtizedek kényszerű mulasztását, a doni áldozatok és családtagjaik szenvedéseinek agyonhallgatását, és távlatokat nyitottunk a nyilvános megemlékezéseknek.” A történelmi egyházak és egyes civil szervezetek 2002 februárjában hozták létre az emlékbizottságot, amely összeállította a Maros megyei áldozatok névsorát. A térségből 577 honvéd és munkaszolgálatos vesztette életét, tűnt el vagy sebesült meg a Don-kanyarnál. A római katolikus temető főbejáratához állított, Bocskay Vince, Sánta Csaba és Dóczy András által alkotott emlékművet elsőnek a házigazda Csató Béla római katolikus főesperes szentelte fel a református, unitárius, evangélikus egyházak és az izraelita hitközség képviselői követték. A résztvevők hiába várták az ortodox és a görög katolikus lelkészeket, ígéretük ellenére egyikük sem jelent meg az ünnepen. Pedig az 577 áldozatnak mindössze egyharmada volt magyar nemzetiségű. /Szucher Ervin: Túlélők és emlékezők. Felavatták a Don-kanyari áldozatok emlékművét. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./
2005. augusztus 7.
Ezer évvel ezelőtt Szent István király megalapította a tíz magyar püspökséget, melynek egyike a biharváradi volt, amelynek székhelyét a kunok 1091-es betörése után Szent László áthelyezte Nagyváradra, ahol a legenda szerint a Szűzanya sugallatára megépíttette az első templomot a mai vár területén. Az ezer évvel ezelőtti eseményeknek Biharon emléket állítanak azzal, hogy egészalakos Szent István- bronzszobrot emelnek a templomkertben. A szobrot Sánta Csaba szobrászművész készíti. Augusztus 28-án lesz a szobor ünnepélyes megáldására Biharon. /Szent István-szobrot avatnak Biharon. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 7./
2005. október 22.
Megnyílt a szovátai Sánta Csaba bronzszobrainak kiállítása Szovátán a Teleki Oktatási Központban. /N.M.K.: Sánta Csaba kiállítása a szovátai Teleki Oktatási Központban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./
2006. január 11.
Szakáts Béla temesvári szobrászművész nyerte az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére Kolozsváron felállítandó szobor pályázati kiírását. A Kolozsvár Társaság ötlete nyomán kezdeményező bizottság alakult, amely meghívásos pályázat kiírása mellett döntött. Október 28-án küldték szét a körlevelet tizenkét szobrászművésznek: a pályázaton Bocskay Vince, Deák Árpád, Gergely Zoltán, Hunyadi László, Jecza Péter, Kocsis Rudolf, Kolozsi Tibor, Sánta Csaba, Szakáts Béla, Tőrős Gábor, Varga Mihály és Vetró András vett részt, névtelenül, jeligés rendszerben. A 3–4 méteresre tervezett emlékművet Kolozsváron, Sétatér Szamos melletti sétányán állítanák fel. A szoborállítás anyagi fedezete, illetve a városháza engedélye még hiányzik. Szakáts Béla munkája, a „napszimbolikus” kapu a szabadságvágy szimbóluma, délibáb. Az 1956-os forradalom bukása fájdalmat, börtönt, halált jelentett. Így a kapu, a szabadság napszimbolikus kapuja átfordulva börtönkapuvá válik, – értékelte munkája jelképes értelmét a tervező. Szakáts Béla 1938-ban született Székelyudvarhelyen, Temesváron él, egyetemen tanít. /F. I.: Temesvári képzőművész terve nyert. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
2006. április 3.
Megnyílt az újonnan létrejött Kolozsvár Galéria 1956–2006 című fotókiállítása, a Főtér 22/8 szám alatt. Kántor Lajos irodalomtörténész, a Kolozsvár Társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kifejtette, szeretnének, olyan kulturális-információs központot kialakítani a város szívében, amely otthon lesz a kolozsváriak számára hosszú időn át. A kiállítást a budapesti Történeti Levéltár gyűjteményéből állították össze, a megnyitón jelen volt és beszédet mondott Gyarmati György, a levéltár igazgatója is. A kiállítás anyagát képezik a kolozsvári 56-os emlékműpályázatra beérkezett pályamunkák makettjei is: Szakáts Béla (I. díj), Bocskay Vince (II. díj), Deák Árpád (III. díj), Kolozsi Tibor, Varga Mihály, Gergely Zoltán, Hunyadi László, Sánta Csaba, Vetró András, Kocsis Rudolf és Jecza Péter munkái. /Köllő Katalin: Ahol szabadság van, ott szabadság van. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./
2006. július 17.
Szobrot kap Mercurius, a hajdani apát Szetjobbon, jelentette be Tempfli József megyéspüspök a szentmisén, az alapkő letételénél. A készülő szobor Sánta Csaba alkotása. Mercurius alapította a települést, aki előbb egyszerű fatemplomban őrizte az általa szerzett ereklyét. A település immár 900 éves múltra tekinthet vissza, és első szent királyunk jobbja azóta nemzeti ereklyénk. A szentmisét Szabó Ervinnel, a falu újonnan kinevezett plébánosával koncelebrálta Tempfli püspök. Szent László volt az, aki kőmonostort építtetett a településre, és ebben őrizték évszázadokig az ereklyét. Augusztus 19-én avatják fel a szobrot. /Tüzes Bálint: Alapkőletétel Szentjobbon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 17./
2006. augusztus 20.
István király oltárra emelése alkalmával Mercurius apát hozta magával megőrzés végett a Berettyó partján lévő famonostorába a szent király épségben maradt jobbját, innen a település neve, Szentjobb. László király később kőmonostort építtetett a falu határában. A szentjobbi apátság egyik legnagyobb képviselőjének, Mercurius apátnak egész alakos szobrát, Sánta Csaba szovátai szobrászművész alkotását, Tempfli József váradi megyéspüspök áldotta meg augusztus 19-én, az ünnepi szentmise után. /Szoboravatás Szentjobbon. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 20./
2006. október 26.
Első alkalommal mutatkozott be egyedi kiállítással Marosvásárhelyen Sánta Csaba, a szovátai szobrászművész. Az 1990-ben a kolozsvári képzőművészeti egyetemen végzett művész köztéri alkotásokkal is büszkélkedhet, többek közt a szentjobbi Szent István-, a farkaslaki Tamási Áron- és a gyergyócsomafalvi Kossuth Lajos-szoborral. /Kisplasztikák köztéri szobrok alkotójától. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./
2006. november 4.
Marosvásárhelyen a Bernády Házban megnyílt Sánta Csaba szovátai szobrász kis bronzszobraiból álló kiállítása. /N.M.K.: Bronzformák ölelkezése. Sánta Csaba egyéni tárlata Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./
2007. április 14.
Kevesen voltak a Szovátai Alkotótábor kiállításának megnyitóján Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. A Szovátai Nemzetközi Művésztelepet immár második alkalommal rendezték meg. A művésztelep létrejötte két tehetséges alkotónak, Sánta Csaba szobrászművésznek és Siklódi Zsolt képzőművésznek köszönhető, mindkettőjük szülőhelye Szováta. /Nb. : Tábortárlat Szovátáról. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./
2007. november 12.
A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, valamint az Aeropolisz Egyesület közös szervezésében első alkalommal ülték meg a Magyar Tudomány Napját Székelyudvarhelyen. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére 1997 óta a magyar tudomány napjaként tartják nyilván november 3-át. A rendezvényen a székelyföldi tudományos műhelyek kaptak teret a bemutatkozásra. Tudományos konferenciát, illetve műsoros ünnepséget tartottak. A konferencia nyitányaként a jelen lévő sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, marosvásárhelyi, kolozsvári, baróti, valamint székelyudvarhelyi különböző szakterületek, múzeumok, alapítványok képviselői kutatásaik eredményeiről tartottak előadást. A rendezvény második felében az utóbbi években megjelent tudományos kiadványaikat, tanulmányköteteiket ismertették. Hermann Gusztáv Mihály, a Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója elmondta, a rendezvény elérte célját, hiszen sikerült felleltározni és összefogni a Székelyföldön működő tudományos műhelyeket. Az alkotóműhelyek többsége társadalomtudományokkal foglalkozik. A rendezvény keretében első alkalommal adták át az Udvarhelyszéki Tudományért díjat. A díjazott, Dávid László művészet- és egyháztörténész már nem vehette át a kitüntetéssel járó díjat, Sánta Csaba szobrászművész alkotását a kitüntetett hozzátartozóinak adták át a szervezők. Dávid László életének és tudományos munkásságának egy kisfilm segítségével adóztak. A záróünnepséget a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákjainak zenés műsora színesítette. /Szász Emese: A Tudomány Napja Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 12./
2008. május 5.
Szovátán a római katolikus templom kertjében május 4-én felavatták Márton Áron püspök mellszobrát, Bocskay Vince szobrászművész alkotását. Az avatáson részt vett dr. Jakubinyi György érsek is, aki az ünnepi szentmisét celebrálta. Beszélt kiemelkedő elődje nagyságáról. Péter Ferenc, Szováta polgármestere meggyőződése, hogy a püspök ma is munkára buzdít, összefogásra szólít. Non recuso laborem – Nem vonakodom a munkától – olvasható a szobor talapzatán Márton Áron közismert jelszava. A szobrot Sánta Csaba és csapata öntötte bronzba, a mellszoborhoz méltó talapzatot a csíkszeredai szobrász, Dóczy András készített. /N. M. K. : Márton Áron-mellszobor Szovátán. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./
2008. június 2.
Május 31-én Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház mögötti kis parkban felavatták Aranka György szobrát. Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke elmondta: néhány éve fogalmazták meg, hogy Aranka Györgynek szobrot kellene állítani Marosvásárhelyen, aki kétszáz éve fogalmazta meg azt, ami ma is érvényes: mindannyiunk felelőssége ápolni a nyelvet. Nem véletlenül tart Aranka György szobormása könyvet a kezében. Marosvásárhelyen 1990-ben százezer magyar vonult az utcákra békésen tüntetni. Kezükben könyv és gyertya volt. Borbély László a népviseletbe öltözött széki fiatalok díszőrsége előtt Markó Bélával leleplezte Aranka György szobrát, Gyarmathy János vásárhelyi szobrászművész alkotását. Markó Béla hangsúlyozta, Aranka bebizonyította, hogy lehet a humán tudományosság fellegvárává tenni ezt a Pesttől és Budától távol fekvő kis várost. Hogy központtá lehet tenni a perifériát. Aranka György megteremtette főművét, a Magyar Nyelvmívelő Társaságot. Gyarmathy János szobrászművészt segítői voltak Kiss Levente, Sánta Csaba és Szőcs Zoltán szobrászművészek, illetve Balogh „Cubi” József öntőmestert. /Nagy Botond: Aranka György visszatérte. Szoboravató Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./
2008. október 4.
Bocskay Vince szobrászművészről írta pályatársa, Márton Árpád: „Évtizedeken át szellemi nagyjainkat egy rendszer megtagadta, tiltotta, elhallgatta. Most az idő, a korigény újra kiszólította a feledésből, és Bocskay Vince által kiléptek a terekre méltóságukban és a forma hiteles tisztaságában. ” Alkotóművészetét mérlegelve felezővonalat húzható a pálya közepén. Művészi ténykedése első felét a kisplasztikák uralják, a másodikat az emlékszobrászat, a térszobrok dominálják – írta az 1949. december 16-án Szovátán született, jelenleg is ott élő művészről monográfusa, Nagy Miklós Kund. /Nagy Miklós Kund: Bocskay Vince. Műterem sorozat. Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008/ Bocskay Vince Kolozsváron az akadémián szerzett oklevelet 1974-ben, majd hazatért szülővárosába. Rajztanárkodott, pedagógiai tevékenysége hasznosan egészíti ki szobrászatát. Szülővárosában ma már művésztelep működik; Kusztos Endre, Bocskay Vince, Kuti Dénes, Sánta Csaba, Siklódi Zsolt, Kuti Botond és t más alkotó együttműködése révén példásan valósult meg a különböző nemzedékek kézfogása. 1990 után közel húsz monumentális munkát fejezett be, volt év, amikor kettőt is avattak. Szovátán Nicolae Balcescu (1991) és Petőfi Sándor (1992) mellszobrát és a két világháború hősei emlékművét készítette el, a Petőfi-mellszobor párját a testvérvárosban, Százhalombattán is felállították. Első egész alakos munkája dr. Bernády György bronzszobra Marosvásárhelyen (1994). További köztéri alkotásai (2006-ig): a háborús hősök emlékműve Szovátán (1996), a politikai foglyok emlékműve Székelyudvarhelyen (1996), Mikes Kelemen mellszobra Zágonban (1997), Apor Vilmos püspök egész alakos szobra Gyulán (1998), gróf Mikó Imre egész alakos szobra Sepsiszentgyörgyön (1998), millenniumi emlékoszlop Nagyváradon (2000, közösen Gergely Istvánnal és Dóczy Andrással), Patachich Ádám érsek egész alakos szobra Kalocsán (2000), Bod Péter mellszobra Felsőcsernátonban (2001), az 1848-as forradalom és szabadságharc és a két világháború hőseinek emlékműve Kézdivásárhelyen (2002), a Don-kanyarban elpusztult hősök emlékműve Marosvásárhelyen (2005), Márton Áron püspök egész alakos szobra (Budapesten várja, hogy elhozzák és felavatása után a kolozsvári Szent Mihály-templom főbejáratánál fogadja a betérőket), az 1956-os elítéltek emlékműve a kolozsvári Református Teológián (2006). /B. D. : Bocskay Vince emberarcú szobrászata. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./
2008. december 13.
Ferencz S. Apor csíkszeredai képzőművész festményeiből és Sánta Csaba szovátai szobrászművész miniatűr szobraiból nyílt kiállítás Sepsiszentgyörgyön, a Gyárfás Jenő Képtárban /Mózes László: Hazatérő művészek a Képtárban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./
2009. január 10.
Sepsiszentgyörgyön megnyílt Ferencz S. Apor és Sánta Csaba tárlata. Ferencz S. Apor munkái a századforduló, a boldog békeidők korát idézik. A művész a századforduló híres fotográfusának, Klösz Györgynek a fotóit használja fel, de mindezt egy sajátságos szűrőn keresztül teszi. Egymást folytató-kiegészítő képek vannak festményein, mindez illeszkedik a retró mai divatjába, meg nem is. A nosztalgián átüt az irónia. Ez a szemléletmód bizonyos fokig Sánta Csaba kisméretű bronzszobrait is jellemzi. /Bogdán László: Keménykalap és sámán (Két tárlat a képtárban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./
2009. május 27.
Május 26-án a 80 éve született Maszelka János emlékkiállításának megnyitójára, valamint a Városi Képtár bejáratánál elhelyezett emléktábla avatóünnepségére került sor Székelyudvarhelyen. Avatóbeszédet Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója mondott. A kiállítást Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész nyitotta meg. A Maszelka János emlékplakettet Sánta Csaba szovátai szobrászművész készítette. /Maszelka Jánosra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./
2009. augusztus 27.
Daradics Árpád grafikusművész és Sánta Csaba szobrászművész közös kiállítását nyitották meg a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A két művész együtt diplomázott Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán 1990-ben. A mostani kiállításon Sánta Csaba népművészeti ihletésű bronzalkotásai és Daradics Árpád fotoprint technikával készült művei láthatók. Daradics Árpád jelenleg Budapesten él, Sánta Csaba szülővárosában, Szovátán lakik, és Székelyudvarhelyen tanít. Sánta Csaba számos szoborral, domborművel gazdagította erdélyi köztereinket, mondta Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész. Sok más szobrász munkáit is Sánta öntötte bronzba, mivel Szovátán vállalkozásként öntőműhelyt működtet. /Máthé Éva: Kettős képzőművészeti tárlat nyílt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./
2011. október 1.
Sütő-mellszobor Sopronban
Előzetest már közöltünk a szeptember 30-i soproni szoboravatásról. A tegnap délutáni, esti eseményről, amelyen írók, irodalomtörténészek, színészek, dalosok és a szoborállítást lehetővé tevő közéleti személyiségek idézték fel az öt éve elhunyt Kossuth- és Herder-díjas író személyiségét, életművét, a jövő héten helyszíni tudósításban számolunk be.
Ma viszont be tudjuk mutatni olvasóinknak Sütő András bronz szobormását, Bocskay Vince alkotását, amelynek reprodukcióját a szovátai művész még elutazása előtt küldte el szerkesztőségünknek.
Bocskayt a Soproni Erdélyi Kör és a Soproni Kálvin Kör kérte fel a mellszobor, illetve a Leghűségesebb Város Deák terére helyezett emlékmű elkészítésére. Mint minden portré megmintázása, ez is szép, de nehéz feladat volt. Annál is inkább, mivel olyan kortárs személyiségről van szó, akit nagyon sokan ismertek, és akiről mindenki kialakított magában egy sajátos arcot, amit őriz valahol legbelül. Sokakban a marosvásárhelyi író idősödő vonásai rögzültek, arra a köztiszteletnek örvendő közéleti emberre emlékeznek, aki bátran kiállt a magyarságért, és emiatt élete utolsó két évtizedében sokat is szenvedett. A szobrász a fiatalabb kori egyéniséget örökítette meg, Sütő Andrásnak azt az arcát, amilyennek a 70-es évek elején ismerhettük, amikor egyik főművét, az irodalomtörténeti jelentőségű Anyám könnyű álmot ígér című nagy sikerű könyvét írta meg. Ötnegyedes méretű a bronzalkotás, a szintén szovátai Sánta Csaba szobrászművész öntőműhelyében öltött végleges formát. 1,70 méteres kőtalapzatra került. Mint Bocskaynak már annyi előző fontos műve esetében, most is csíkszeredai szobrászkollégája, Dóczy András faragta ki a talapzatot. Sopronban természetesen illő teret is kialakítottak az új alkotásnak. A későbbiekben erről is közlünk majd fényképfelvételt.
(nk)
Népújság (Marosvásárhely)
2012. július 2.
A magyar dal és a falu ünnepe
A Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD), az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) június 30-án rendezte meg Tordaszentlászlón a XIII. Szent László-napi kórustalálkozót. A református templomban megtartott reggeli istentiszteleten Sikó Csabáné Győrfi Piroska kolozsi lelkipásztor hirdetett igét. Majd a kórusok kivonultak a templomkertbe, ahol a helyi fúvószenekar eljátszotta a székely himnuszt. Az ünnepi beszédek után az énekkarok koszorút helyezhettek el a templomkertben ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobornál. A Tóth Guttman Emese dalosszövetségi elnök által vezényelt közös éneklés után az énekkarok végigjárták a községközpontot, majd a helyi kultúrotthonban 19 énekkar lépett fel.
Gyönyörű napos idő fogadta a XXIII. Szent László-napi kórustalálkozó résztvevőit Tordaszentlászlón, június 30-án. Sikó Csabáné Győrfi Piroska vendég lelkipásztor igehirdeté- sének középpontjában a 147. zsoltár állt. – Ajándék minden olyan nap, amelyet Isten házában kezdhetünk őt dicsérve énekkel és imával – mondta a lelkipásztor. Balázs Attila helybéli református pap is arra kérte a jelenlevő kórustagokat, hogy azon a napon is Istent dicsőítsék énekükkel. Szőke Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) helyi elnöke azt kívánta: a dalostestvérek énekléskor érezzék az Istentől kapott szeretetet, amely összeköt és megerősít.
Az istentisztelet után a jelenlevők a templomkertbe ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobor köré gyűltek. A Gombár Levente által dirigált helyi fúvószenekar játéka után Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, parlamenti képviselő beszédében azt kívánta: a kórusok énekét hassa át a szeretet és az egység. Ezt követően Gebe Szilárd Arany János-verset szavalt.
Dáné Tibor Kálmán országos EMKE-elnök beszédében Kodály Zoltánt idézte, miszerint újjáépítéskor mindig ragaszkodjunk hagyományainkhoz. – Kisebbségi létünkben gyakran kell újjáépíteni a nemzetet, identitásunkat. Ezért számunkra létkérdés a hagyományok megőrzése, tiszteletben tartása. A közös éneklés csodákat művel – figyelmeztetett Dáné, majd csodának nevezte azt, hogy Tordaszentlászlón már huszonharmadik alkalommal szervezik meg a kórustalálkozót.
Boldizsár-Zeyk Imre, az RMDSZ helyi elnöke arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy a falu névadóját 820 évvel ezelőtt, 1112. június 27-én avatta szentté III. Celestin pápa. Szent László mellszobrát (Sánta Csaba alkotását) pedig pontosan húsz évvel ezelőtt, 1992. júniusában avatták fel a templomkertben.
Ünnep van tehát, a magyar dal és a falu ünnepe. A kórustalálkozó alkalmával egy napra a magyar nyelvterület 19 kórusa áll a szép magyar ének, zenei anyanyelvünk, továbbá a nemzeti és az egyetemes kultúra szolgálatában – hangsúlyozta Boldizsár-Zeyk Imre, majd köszönetet mondott Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta polgárainak azért, hogy az elkövetkező négy esztendőben is magyar polgármestere és alpolgámestere lesz a községnek, amelynek tanácsában megmaradt a magyar többség.
Tóth-Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke dirigálásával a kórusok előadták a Szózatot, majd a hagyományhoz hűen végigjárták a falut, ezt követően pedig a helyi művelődési házban léptek fel.
Először a házigazda énekkar lépett színpadra (karnagy: Balázs Ágnes), majd a tordai Magyar Dalkör (karnagy: Balázs Győző Balázs), a székelykeresztúri református egyházközség énekkara (karnagy: Kis Vilmos), a nagyenyedi református egyház vegyeskara (karnagy: Basa Annamária), a nagyenyedi egyházmegye lelkészkórusa (karnagy: Fórika Éva), a buzásbesenyői és kerelőszentpáli vegyeskar (karnagy: Szakács Zoltán), az Alla Breve székelyudvarhelyi vegyeskar (karnagy: Kovács László, zongorán kísért Tifán Etelka), az aranyosegerbegyi gyermekkar (karnagy: Balázs Győző Balázs), a magyarfenesi vegyeskar (karnagy: Tóth-Guttman Emese), a marosújvári vegyeskar (karnagy: Fórika Éva), a nagybányai óvárosi református egyházközség vegyeskara (karnagy: Nagy-Dali Emese), a székelykocsárdi Kochárda nőikar (karnagy: Basa Annamária), a magyarlapádi református egyházközség kórusa (karnagy: Borbándi András), a kolozsvári Bethlen Gábor Református Földész dalkör (karnagy: Adorjáni Júlia Katalin), az aranyosegerbegyi Árvalányhaj vegyeskar (karnagy: Balázs Győző Balázs), Kolozsvár-Alsóvárosi református vegyeskar (karnagy: Bak Éva és Adorjáni Júlia Katalin), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa (karnagy: Bedő Ágnes), a koltói kamarakórus és a nagybányai Teleki Magyar Ház kórusa (karnagy: Fülöp Gábor).
A kórusok repertoárján főleg XX. századi magyar (erdélyi és anyaországi) szerzők vallásos és világi tárgyú művei szerepeltek, de hallottunk az egyetemes zeneirodalom alkotóinak kórusaiból és a könnyűzene műfajához közel álló ismertebb darabokat is.
A több mint öt órán át tartó kórushangverseny után Guttman Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke beszédében Kodályt idézte: – Az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképp élni. Eképpen elmondhatjuk, hogy nem éltünk hiába. Örömmel tölt el az, hogy 23 év után is minden évben új kórusok jönnek el erre a találkozóra – mondta.
Szőke Zoltán, EMKE-elnöki minőségében a színpadra szólította a fellépő énekkarok karmestereit és zászlótartóit, akiknek emléklapot, zászlószalagot és Szenczi Molnár Albertet ábrázoló emlékplakettet (Suba László tordai szobrász alkotása) adott át.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2012. szeptember 24.
Rhédey Claudia-szobor Erdőszentgyörgyön
Rhédey Claudia szeretett itt élni, és otthonának tekintette településünket. Számára ez a hely volt a világ közepe, és itt érezte otthon magát, kérésére ide hozták haza és temették el, erdőszentgyörgyiként. Szülőföldszeretete példaértékű a mai ember számára – emlékezett Csibi Attila, Erdőszentgyörgy polgármestere a kisváros neves szülöttjére, Rhédey Claudiára, akinek mellszobrát szeptember 23-án ünnepélyes keretek között avatták fel. II. Erzsébet angol királynő szépanyjának a szobra a felújítás alatt álló Rhédey-kastély szomszédságában kapott helyet.
A szoboravatással egybekötött ünnepségre Rhédey Claudia születésének 200. évfordulója adott alkalmat, az erdőszentgyörgyiek így kívántak tisztelegni a város neves szülöttje, büszkesége előtt, akinek a neve mára a kisváros brandjévé vált. Az istentiszteletet követő ünnepségen Hegyi László, a szoborállítást kezdeményező Bodor Péter Művelődési Egyesület alelnöke ennek történetét foglalta össze. – E szobor Erdőszentgyörgy első köztéri szobra, felállítása már a rendszerváltás első éveiben megfogalmazódott a helybéliekben. Elkészült gipszből Claudia mellszobra, amely éveken át a Rhédey-emlékszobát díszítette. Az emlékszoba megszűnésekor átkerült a Rhédey-kastélyba, majd a kastély restaurálási munkálatainak a kezdetekor az iskola új épületébe. 2009-ben az erdőszent-györgyiek tudatában újra felelevenedett a Rhédey-kultusz, elkezdődik a folyamat, aminek a célja a Rhédey-brand kialakítása és népszerűsítése. Első lépésként javaslat, majd döntés születik a helyi tanácsban arról, hogy a város központi parkját és főterét Rhédey Claudiáról nevezik el. A határozat érvényre juttatása hosszadalmasnak bizonyult, ugyanis a megyei hatóságok perbe fogták az önkormányzatot a névadás miatt, és csak 2011-ben születik meg az a törvényszéki döntés, amely a Rhédey Claudia teret jelző táblák elhelyezését lehetővé tette. Sajnos a mai napig nem sikerült teljesen végigvinni a folyamatot, ugyanis a lakosság- nyilvántartó iroda nem hajlandó elismerni még a törvényszéki jogerős döntést sem – ismertette a folyamatot Hegyi László, aki beszédében kitért arra is, hogy habár még 2009-ben elkezdődött a Rhédey-kastély restaurálása a kulturális és örökségvédelmi szaktárca finanszírozásával, és tavaly még abban reménykedtek, hogy idén szeptemberben, Claudia születésének 200. évfordulóján sor kerülhet a restaurált kastélyépület, illetve az udvarát díszítő szobor felavatására, kastélybállal, kiállításokkal színesített rendezvénysorozat keretében, amelyre az angol királyi család képviselői és maga Károly herceg is hivatalos lett volna, a terv részben meghiúsult, mivel finanszírozási problémák miatt nem sikerült a remélt ütemben haladni a restaurálási munkálatokkal. A Rhédey-kastély csak 70-75 százalékban készült el, viszont a szobor áll, pályázat útján sikerült megvalósítani. Székely József erdőszentgyörgyi származású képzőművész Claudia-mellszobrának gipszváltozatát használta fel Sánta Csaba szovátai szobrászművész a tegnap felállított bronzszobor elkészítéséhez. A szobor kőtalapzatát Dóczy András csíkszeredai kőfaragó készítette.
A bécsi udvar helyett Erdőszentgyörgyöt választotta
– Egy olyan személy előtt tisztelgünk ma, aki bármerre is járt Európában, mindig visszavágyott ide, a szülőföldjére – emlékezett Rhédey Claudiára Csibi Attila polgármester. – Könnyebb lett volna az élete a bécsi udvarban vagy a würtembergi tartományban, de ő a fények és a nagyvilági élet helyett ide tért vissza, hozzánk, Erdőszentgyörgyre. Mert itt találta meg azt, ami számára a legfontosabb volt: az otthont, a nyugalmat és a család melegét. Természetesen büszkék vagyunk arra, hogy kis településünket jegyzik az angol királyi családfán. De nekünk, erdőszentgyörgyieknek sokkal fontosabb kellene legyen az a tény, hogy Claudia otthonának tekintette ezt a települést. Az ő üzenete a szülőföldön maradást, az itthon boldogulást, a megmaradást jelenti, azt, hogy 200 évvel ezelőtt is megvolt a településünk vonzereje, ahogyan megvan most is, csak tenni kell érte, hogy felismerjük – fogalmazott a városvezető.
Szabadi Nóra Rhédey Claudia élettörténetét ismertette a jelenlévőkkel, majd Szabadi színművésznő, Ördög Miklós Levente, valamint Fülöp Dorottya szavalatai, illetve a Cantuale énekegyüttes dalai tették még színesebbé az ünnepséget.
A Bodor Péter Művelődési Egyesület, a Szent György Lovagrend, a Százfonat Egyesület, a helyi önkormányzat, valamint a helyi RMDSZ koszorúkat helyeztek el a leleplezett szobor talapzatánál, a történelmi egyházak képviselői megáldották az emlékművet. Ezt követően az összegyűltek meglátogatták a restaurálás alatt álló kastélyt, majd a felújított pincerészben megnyitották Novák József címerkiállítását.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)