Mócvidéki magyar örökség
A Kalotaszeg és a Mócvidék határán levő falvakban Máté István református szórványlelkésszel tett látogatásunk meggyőzött: a mócvidéki magyarság eltűnése összetett folyamat, amely ott is a végéhez közeledik, ahol ötven éve még a lakosság fele magyar volt. Közben olyan magyar emberekkel is találkoztam, akik szeretik a mócokat. A múlt begyógyíthatatlannak tűnő sebeire, úgy tűnik, gyógyírt talált a történelem.
Alsójára és Járavize Kalotaszeg délkeleti peremvidéke és egyben a Mócvidékről immár végérvényesen kiszoruló magyar nyelvterület határa is. Verespatakot leszámítva a többi mócvidéki városban – Topánfalván, Abrudbányán, Brádon, Aranyosbányán és Zalatnán – ma már mutatóban is alig akad magyar. Verespatak és Jára története annyiban közös, hogy jó száz évvel ezelőtt a magyarság részaránya az összlakosság fele volt, mára azonban az öt százalékot sem éri el. Az „eredendő bűn”, az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc idején elharapódzott mészárlás nemcsak a mócvidéki városokból űzte el a magyarságot, hanem a Mócvidék peremvidékéről is. Ilyen szempontból Alsójára szerencsés kivétel, hiszen a forradalom után itt még talpra tudott állni a magyarság: néhány jeles történelmi magyar családnak köszönhetően a román impériumváltás utáni évtizedekben is jelentős erőt képviselt.
Vigasztalásélmény
Miközben Máté István református szórványlelkésszel araszolgatunk úttalan utakon Járavize felé – ahol parányi gyülekezete várja alkalmi istentiszteletre –, kiderül: az Alsójárával szomszédos községközpont, Járavize négy-öt magyarja Alsójárába jár istentiszteletre. A festői környezetben meghúzódó, erdőkitermelésből élő, 650 lelkes községközpontban mindig is kevés magyar élt, a harmincas évekbeli 40 magyarhoz képest azonban a mostani hat idős ember annyira kevés, hogy a lelkigondozásukat vállaló három felekezet, az unitárius, a római-katolikus és a református egyház lelkészei jó ideje már nem járnak ki a faluba. Ha időnként mégis ellátogat hozzájuk egy-egy lelkész, az ökumenizmus szellemében mind a négy-öt ember összegyűl közös imára és istentiszteletre valamelyikük lakásán.
„Nem tematizálom a szórványhelyzetet, mert amúgy is nyilvánvaló. Igehirdetéseimben, lelkészi munkámban nem szoktam erről szót ejteni, hogy ne keserítsem őket még inkább. Úgy próbálok velük beszélni, mintha minden rendben volna, pedig hát lelkünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy itt már nincs folytatás” – magyarázza a Magyarlétáról beszolgáló lelkész. Szerinte azért is nehéz szórványlelkésznek lenni, mert nincs sikerélménye az embernek. Vigasztalásélményről lehet szó, amikor a hívekkel közösen tartják egymásban a lelket. Az állandó fogyással, az anyagi és lelki gondokkal való szembesülés visszahat a lelkészi munkára, Máté mégis úgy látja, hogy a nagy gyülekezetben való szolgálatához sokszor a szórványgyülekezetből gyűjti az erőt. „Egy aprócska gyülekezet, amely a vesztét érzi, minden egyházi alkalommal sokkal jobban él, mint a nagy gyülekezetek.”
Kocsmából kivert bozgorozó
A házi istentisztelet után megismerkedem a móc tengerben élő néhány magyar emberrel. Kiderül, mindannyian Alsójárából kerültek ide. A Sándor és a Boros család férfitagjai kaptak itt munkát még a hatvanas években az erdőkitermelő vállalatnál, az átlagosnál jobb fizetés és egyéb kedvezmények miatt pedig itt ragadtak. Az őket követő pedagógusfeleségeknek sok választásuk nem volt, mindketten román iskolában tanítottak egész életükben.
Ritkán hallottam magyar embert ilyen szépen beszélni a mócokról, mint őket. Sándor Julianna tanítónő és Boros Ibolya romántanárnő szerint az elmúlt évtizedekben annyi szeretet kaptak ezektől az egyszerű emberektől, hogy az minden egyébért kárpótolta őket. Sándor Ferenc arról mesél, egyszer fordult elő, hogy egy falubelije részegen a kocsmában elkezdte bozgorozni, mire a többi móc az ő védelmében nekiesett a férfinak, s kitették a szűrét. Gyerekeik román iskolába jártak ugyan, de a szülők szerint a családban ma is a magyar az élő nyelv. Boros Ibolya öt unokája rendre érkezik nyári vakációra hozzájuk, az éppen itt tartózkodó kolozsvári kislány, Andi olyan szépen beszél magyarul, mint a nagyanyja. A három lányból az egyik románhoz, a másik szászhoz, a harmadik magyarhoz ment férjhez, a vegyes házasságokból származó gyerekek magyar tudására leginkább mégis a román tengerben élő nagyszülők vigyáznak. „Nincs hová mennünk. Egy időben eljátszottunk a gondolattal, hogy nyugdíjas éveinkre leköltöznénk Alsójárába, de már ott is kihaltak a barátok, ismerősök, rokonok. Hetvenévesen megmaradunk az utolsó magyar mohikánoknak Járavizén” – mondja a 48 éve itt élő Boros Ibolya.
Ortodoxszá lett magyarok
Az abszolút kisebbségi létbe belenyugodott parányi magyar közösséget hátrahagyva indulunk Alsójárába. A 13 faluból álló község központjáról Boldizsár Zeyk Imre tordaszentlászlói nyugalmazott tanár, helytörténész azt írja, hogy még a harmincas években is nagyjából ugyanannyi magyart élt itt, mint román, azaz 900 lélek. Kolozsvár és Torda után Alsójárában alakult meg az 1700-as években Erdély harmadik unitárius gyülekezete, a következő évszázadokban ez maradt a legerősebb helyi történelmi magyar egyház, utána következik a római katolikus és a számbelileg legkisebb református gyülekezet.
A két világháború közötti magyar életerő még a kommunizmus kezdeti évtizedeiben is megmaradt, a szomszédos macskási bányába a hetvenes évek végétől történt masszív moldvai betelepítés azonban teljesen átrendezte a lakosság számarányát. A nyolcvanas évek elején szűnt meg az I-IV. osztályos magyar oktatás, ez pedig megpecsételte az itteni magyarság jövőjét. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint mintegy 90 magyar ember él Alsójárában, az 1800 lelket számláló községközpont lakosságának mintegy 5 százaléka.
A központ három magyar temploma és a lerobbant egykori magyar kúriák azonban más múltról regélnek. Olyan múltról, amelyet a jelek szerint a község mai vezetése szeretne elfelejteni. A református gondnokné, Boros Ibolya szerint a magyar egyházak kérvényeit hosszú évek óta figyelemre sem méltatja a polgármesteri hivatal, pedig nem nagy összeget, 500, legfeljebb 1000 lejt szoktak évi rendszerességgel kérni. Ma már esély sincs arra, hogy magyar képviselő jusson be a helyi önkormányzatba. „Az igazi baj, hogy sok magyar nem vállalja a magyarságát. A fiatalabbak teljesen beolvadtak, vegyes házasságok nyomán átkeresztelkedtek ortodoxnak. Néhány magyart leszámítva teljesen feladtuk a gyökereinket” – panaszkodik. A 42 éves asszony egy vegyeskereskedésben elárusító a központban, s mint mondja, rendszeresen rászól azokra a magyarokra, akik már vele sem akarnak magyarul beszélni.
Hadak útján
Máté István arról beszél, hogy ünnepek idején a 26 tagú helyi református gyülekezetnek valamennyi tagja eljön istentiszteletre, sőt, a más vidékről hazatértekkel együtt még többen is. Aki magyarnak vallja magát, őrzi magyarságát, azokkal van baj, akik rég lemondtak gyökereikről. Pedig valamikor a falu románsága is folyékonyan beszélt magyarul, a vegyes lakosságú falvaknak ez a sajátossága Alsójárára is érvényes volt.
A hetvenes évek elejétől megüresedő papilakban még fiatalon, négy gyerekkel, özvegyen meghúzódó papfeleség, Boros Ilona maga is megjárta a hadak útját. Miután férje 43 évesen hunyt el egy mezőségi faluban, az egyházi felsővezetés jóváhagyásával költözhetett haza szülőfaluja üresen álló papilakába. Az addig több faluban óvónőként dolgozó Boros Ilona a szászfenesi csirkevágóhíd munkásaként nevelte gyerekeit. Mint mondja, azon szerencsés kivételek közé tartozik, akiknek gyerekei itthon vagy a környéken maradtak, és megőrizték magyarságukat. Az öröm így sem felhőtlen, mert egyik unokája házasság révén tért át az ortodox vallásra. Boros Ilona ezt idős fejjel is képtelen elfogadni.
1848 áldozatai
Kívülről szemlélem a történelmi magyar egyházak templomait. A református templomba ugyan bekísérne a felújítás alatt álló papilak lakója, Boros Ilona, de kiderül: a zár nagyon nehezen nyílik, ki kellene cserélni. A lelkész azon gondolkodik, hogy a tágas egyházi porta egyik terméből hozzon össze gyülekezeti házat, azt mégis lehetne télen fűteni, a maroknyi embernek ez jobban megfelelne, mint a sokkal nagyobb közösségre tervezett templom. A szomszédos unitárius templom cintermében még megpillanthatom azt a porló műemléket, amelyet az 1800-as évek végén emelt a helyi magyar közösség az 1848-as móc mészárlások emlékére. A későbbi román hatalom figyelmét valamiért elkerülte, így nem jutott a hasonló magyar műemlékek sorsára. Bordizsár Zeyk Imre adatai alapán az 1849. januári mészárlásnak 60 alsójárai magyar esett áldozatul. A helytörténész szerint Simion Balint verespataki ortodox lelkész „hada” kirabolta a falu magyar részét, a házakat földig égette, és akinek nem sikerült elmenekülnie, lemészárolták. A pusztítás hírére néhány nap múlva megérkező tordai magyar csapatok Balint hátramaradt embereit mészárolták le, és felégették a falu román részét. A szabadságharc utáni években egész Alsójárát újra kellett építeni.
A magyar és a román közösség egymás mellett élése mégis fátylat borított a múltra: a többi mócvidéki településektől eltérően – Alsójára magyar közössége zömében helyben maradt. A három magyar templom és a romokban heverő két főúri kastély – a Kemény bárók és a Teleki grófok öröksége – egy letűnt kor mementói, amelynek cserépdarabjait – akárcsak az egykoron híres alsójárai fazekasság örökségét – immár nincs, aki összerakja.
Makkay József, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nem fogott ki rajtuk az eső
Jó szervezés, gondoskodás hozta a sikert
Amint arról előzetesen hírt adtunk, péntektől vasárnapig XII. alkalommal szervezeték meg a Nagyzerindi és Feketegyarmati Falunapokat. A rendezvénysorozatot pénteken 21 órától, Feketegyarmaton szabadtéri retróbulival tervezték, ahol egy helybeli DJ közreműködésével, az 1970–90 közötti slágerek megszólaltatását tervezték. Az időjárás azonban közbeszólt, péntek estétől szombat reggelig esett az eső, ezért a rendezvényen kevesen vettek részt. Az eső megzavarta a szokásos, szombat reggeli zenés ébresztőt is, amelyen a nagyzerindi fúvószenekar szokott közreműködni. A Feketegyarmatra szombaton 10 órától tervezett bográcsfőző versenyen, ugyancsak az eső miatt, nem jelent meg minden bejelentkezett csapat, de az ugyancsak Feketegyarmatra 11 órától tervezett óvodások és iskolások szabadtéri műsorát sem lehetett megszervezni a szitáló eső miatt. A bográcsfőző verseny 6 csapat részvételével mégis elindult, köztük egy újkígyósi csapattal, Szebellédi Zoltán polgármester vezetésével. 15 órakor kezdődött a bográcsosoknak az elbírálása: győzött a simonyifalvi csapat, amelyet az újkígyósi követett, harmadik díjat nyert az egyik zerindi csapat.
Szombaton délután a falunapok rendezvénye átköltözött a községközpontba, ahol 19 órától a helybeli fúvószenekar adott térzenét, majd a nagyszalontai zumbacsapat szórakoztatta a közönséget. Ezt követően a Gyarmat Band egyórás felvezetőt tartott a 3+2 Együttes koncertjére, amelyen sokan részt vettek. Az éjféli tűzijátékot követő, levezető zenére egyesek táncoltak, mások beszélgettek éjjel 2 óráig.
Az eső a vasárnapi programot is akadályozta, ugyanis a 10.30 órakor kezdődött istentisztelet után kétséges volt a műfüves pályára tervezett, kispályás futballbajnokság elindítása. Végül 14 órakor 6 csapat részvételével a mérkőzéssorozat elindult, I. helyen végzett a nagyszalontai Aranycsapat, II. lett az erdőhegyi SAPA cég csapata, míg a bronzérmet a nagyzerindi Brazil csapat érdemelte ki.
Népviseletek parádéja, néptáncgála
A Nagyzerind központjában 16.30 órára, fúvószenére tervezett népviseletek parádéját viszont már nem zavarta az eső. Az óvodában beöltözött fiatalok a szabadtéri színpad előterében csapatonként körtáncot jártak, amihez a zenét nt. Dénes József lelkipásztor vezetésével a helybeli, tíztagú zenekar szolgáltatta.
Az egybegyűlteket a szabadtéri színpadról Pap Alma műsorvezető köszöntötte, majd bekonferálta az első fellépőt, a hazai Ibolya néptánccsoport nagycsapatát, amelynek 8 párja békési táncokat adott elő vastaps közepette, ifj. Szilágyi András koreográfiájára, Kis Csilla vezetésével. Utánuk az Ibolya haladó csoportjának 8 párja szigetközi táncokat járt a már említett koreográfus és vezető segédletével. A továbbiakban az újkígyósi citerazenekar népdalcsokorral kedveskedett, majd az ágyai Kistőzike gyermekcsapatának 8 párja népi játékokat adott elő Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára, Erdős Márta vezetésével. A jelen volt sok ágyai szülővel és hozzátartozóval megtűzdelt közönség nagy tapssal jutalmazta a produkciót.
Utánuk a biharmicskei Gömböc néptánccsoport következett, Demeter Krisztina népdalokat énekelt, majd aMezőségi táncrend nagyapám albumábólcímű táncos produkciót mutatták be, Nyerges László koreográfiájára, Hogyai Edit vezetésével.
A zimándújfalui Kankalin néptánccsoport szatmári táncai következtek Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára, Ménesi Melinda vezetésével.
Utánuk a Bihar megyei Belényesi-medence szórványmagyarságának a képviseletében a Rozmaring néptánccsoport Fekete-Körös völgyi népdalokat, illetve néptáncokat adott elő. Felkészítőjük Benedek Edit, harmonikán kísérte őket Bálint Endre. Utánuk újra a zimándújfalui Kankalin tánccsoport 4 párjának a vajdaszentiványi táncát tapsolta meg a közönség.
A majláthfalvi Százszorszép néptánccsoport következett, amely éppen vasárnap ünnepelte fennállásának a VII. évfordulóját. Dél-Alföldi és mezőségi táncokat adtak elő Orbán László és Bagi Ferenc koreográfiájára, Halál Endre vezetésével.
Köszöntők
Előadásuk után a műsorvezető színpadra kérte Simándi Sándor polgármestert, aki Constantin Traian Igaş szenátor és Traian Miclea keményfoki polgármester társaságában érkezett. Miután mindkettőt bemutatta magyarul, átadta a szót Traian Igaş szenátornak, aki románul gratulált a XII. Falunap sikeréhez, kifejtve: gyakran jár a községben, hiszen 12 éves barátság köti a polgármesterhez, akivel együttműködve, azt támogatva, az elmúlt időszakban komoly fejlesztéseket sikerült végrehajtani. Az utcák 90%-a aszfaltozott, aminek a sikere elsősorban a polgármesternek, a vele együttműködött megyei tanácsnak, illetve Románia kormányának köszönhető. Éppen ezért, a Bihar megyei Avram Iancu (Keményfok) polgármestere azért van itt, hogy tapasztalatokat lessen el Simándi Sándortól. Köszöntőjét abban a reményben zárta, hogy további összefogással, hamarosan megnyithatják a teljesen megépült átjáróutat Magyarország felé. Köszöntőjét követően a keményfoki polgármester annak a reményének adott hangot, hogy a Nagyzerinden szerzett tapasztalatokat a települése javára fordíthatja.
Színes program, csattanóval
A néptáncgála folytatásában a kisiratosi Kisgyöngyvirág néptánccsoport kalocsai táncot adott elő Verbóczki Kinga vezetésével, majd újra a Százszorszép következett, ezúttal marosszéki tánccal. Utánuk az ágyai Tőzike néptánccsoport, Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára, Erdős Márta vezetésével palóc, majd Dél-Alföldi táncokkal mulattatta a résztvevőket. Majd újra a simonyifalvi Leveles következett vajdaszentiványi és szatmári táncokkal ifj Szilágyi András és Farkas Tamás koreográfiájára, Péter Anikó és Bablina Norbert vezetésével.
A nagyzerindi citerazenekar 3 tagja által játszott népdalokat és katonadalokat követően a nagyzerindi ibolyások közül előbb a kicsik 22 fős csapata lépett a színpadra, ahol ifj. Szilágyi András koreográfiájára, Kiss Csilla vezetésével ugrós táncokat adtak elő, a közönség ünneplése közepette. Utánuk a haladók 20 fős csapata rábaközi táncot adott elő nagy sikerrel. Ezt követően a menyecskék 10 fős csapata balkáni ritmusú táncot mutatott be vastaps közepette.
A néptáncgála zárótánca, egyben csattanója következett Férfi-rendcímmel, amelyben a 10 pár között ifj. Szilágyi András koreográfus is fellépett, a fiúkkal bemutatott magas színvonalú, csoportos legényesben, megcsillogtatva a férfi virtus legszebb erényeit. Előadásuk végén a közönség felállva ünnepelt. Mindnyájan fellélegezhettünk, mert egész délután kellemetlen hideget leheltek az átvonuló esőfelhők, amelyek néha permeteztek is egy keveset, de semmi nem zavarta meg az előadást. Az említett néptánccsoportok tagjaival együtt, több mint 60 helybeli is fellépett, akiknek a nevében az előadás végén a műsorvezető egy-egy csokor virág kíséretében mondott köszönetet az elmúlt 5 évben nyújtott támogatásért Simándi Sándor polgármesternek, ifj. Szilágyi András koreográfusnak, Kiss Csilla csoportvezetőnek, illetve Komlósi Róbert alpolgármesternek. A megajándékozottak nevében az alpolgármester mondott köszönetet a gyermekek és fiatalok kitartásáért, az anyanyelvű kultúra megőrzése, továbbadása terén bizonyított állhatatosságért. A község vezetősége, illetve a vendégeivel elfoglalt Simándi Sándor polgármester nevében is további támogatásról biztosította a nagyzerindi néptáncművelés minden résztvevőjét.
A XII. Nagyzerindi és Feketegyarmati Falunapok vasárnap éjjel, a Gyarmat Band által szolgáltatott zenére utcabállal zárult. Sikerét a gondoskodásnak, a szervezők aprólékos figyelmességének, illetve a szervezésben, az ellátásban önként közreműködőknek lehet köszönni, hiszen, a kellemetlen időjárás ellenére is, mindenki elégedetten távozott. A kultúrotthonban a fellépőket, a meghívottakat egyaránt vendégül látták a Szilágyi Erzsébet, Dávid Rozália, Simándi Róza és Sándor Julianna által főzött, igen ízletes becsináltlevessel, pörkölttel, töltött káposztával és egyebekkel.
A Nagyzerindi Önkormányzat által támogatott rendezvény szervezői ezúton is köszönetet mondanak mindazoknak, akik a munkájukkal, a vendégek ellátásában öregbítették a községbeli vendéglátás jó hírét, nagyban hozzájárulva az idei falunapok sikeréhez.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

XIII. Nagyzerindi és Feketegyarmati Falunapok
Parádés program, kiváló vendéglátás a siker titka
Július 14–16. között, péntektől vasárnapig szervezték meg a hagyományos Nagyzerindi és Feketegyarmati Falunapokat.
A program pénteken 20 órától a Feketegyarmat központjában megtartott retrobulival indult, DJ Duka közreműködésével. Szombaton ugyancsak Feketegyarmat központjában 9 órakor indították el a bográcsfőző versenyt, 5 csapat részvételével. Ugyanitt 11 órától kisiskolások és ibolyások szórakoztató műsorát szervezték, melynek során a másodikosok Pap Márta vezetésével zumbát táncoltak, a harmadikosok Csáky Apollónia irányításával modern táncot mutattak be, a negyedikesek Szilágyi Ildikó vezetésével népi játékokat adtak elő, míg Kiss Csilla szervezésében a kicsinyek különféle táncokat jártak. Ugyanakkor mókás családi vetélkedőt is szerveztek három család részvételével, továbbá zsákfutást, majd cselgáncsbemutatót tartottak a községbeli Cselgáncsklub gyermekeinek a részvételével. 13 órakor a feketegyarmati református parókia pályáján szervezték meg Fair Play Kupa címmel a kispályás futballbajnokságot hét csapat részvételével, Komlósi Róbert alpolgármester vezetésével. Első helyezést ért el a nagyszalontai Best Boys, második a nagyzerindi Brazilok, harmadik a Zerindi Ifjak nevű csapat lett, elhódítva a helyezésüknek megfelelő oklevelet és kupát. 14 órától, ugyancsak Komlósi Róbert alpolgármester vezetésével, bírálták el a pörkölteket, amelyek közül első a gyulavári Sándor Imre, második a gyarmati Vass-csapat, míg harmadik díjat nyert a Bélzerindi Roncsolók csapata. Ugyanaznap 19.30 órától, de már a nagyzerindi piactéren szerveztek zumbát a nagyszalontaiak csapatával. 21.30 órakor kezdődött a Bagossy Brothers Company együttes élő koncertje, majd a Kozsó-koncerten mulatott a nagyszámú közönség. 23.55 órától tűzijátékot láthattak, majd éjféltől szabadtéri diszkón mulattak DJ Dukával. Színes vasárnap
Vasárnap 9 órától a feketegyarmati, 11.30 órától a nagyzerindi református templomban kezdődött ünnepi istentisztelet.
Ugyanaznap déltől a nagyzerindi piactéren számos büfé és lacikonyha, illetve helybeli termelők kínálták a terményeiket. 17 órakor a szabadtéri színpadról Pap Alma köszöntötte a gyülekező közönséget, bekonferálva a nagyzerindi citerások háromtagú csapatát. Id. és ifj. Papp Sándor, továbbá Higyed Ferenc citerázás közben népdalokat énekeltek. Utánuk az Ibolya nagyzerindi citerazenekar 9+2 tagja mutatkozott be, a gyulai Kiss Ferenc citeraoktató vezetésével. Amint Pap Almától megtudtuk, a gyermekek megmutatják, mit tanultak az egyhetes citeratáborban. Nos, az idős mester vezetésével, ígéretesen citeráztak, énekeltek vastaps közepette. Ezt követően a gyula-magyarvárosi kórust kérték a színpadra, ahol Kiss Ferenc citerakíséretével, szólóénekével Galga menti népdalokat, szentesi népdalcsokrot, valamint bácskai dalokat énekeltek nagy sikerrel.
A néptáncgálát házigazdaként az Ibolya néptánccsoport ifj. Szilágyi András koreográfiájára, Kiss Csilla vezetésével a komoly tánctudást, nagy fegyelmet igénylő széki rendet adta elő a közönség ünneplése közepette.
Utánuk a kisiratosi Gyöngyvirág tetszetős palatkai, illetve bolgártelki táncokkal örvendeztette meg a közönséget.
Testvérkapcsolat
Ezt követően a műsorvezető a színpadra kérte Simándi Sándor polgármestert és vendégeit. A polgármester köszöntőjét követően, bejelentette: a XIII. Nagyzerindi és Feketegyarmati Falunapoknak az egyik fénypontja következik, amikor is a magyarországi Nagyberki Községgel kulturális együttműködésre lép Nagyzerind Község. A színpadra kérte a jelzett település küldöttségét, Heizler Zsolt alpolgármester vezetésével, továbbá Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, parlamenti képviselőt, hogy tisztelje meg jelenlétével a rendkívüli eseményt, továbbá tanúnak Szebellédi Zoltán újkígyósi polgármestert.
Heizler Zsolt, a Nagyberki település alpolgármestere köszöntőszavait követően megköszönte Simándi Sándor polgármesternek, az alpolgármesternek, a jegyző asszonynak a meghívást, külön Kiss Csillának, aki nélkül nem lehetnének itt. A meglévő kapcsolatot szeretnék testvérkapcsolati szintre mindenfajta jogi bonyodalmak nélkül továbbfejleszteni, működtetni, egymás épülésére, hasznára. Megköszönte a szíves vendéglátást, majd abban a reményben zárta beszédét, hogy hamarosan Nagyberkiben örvendhetnek a nagyzerindi küldöttség látogatásának. Nagyberki a Kaposvár és Dombóvár háromszögben fekszik, mintegy 50 kilométerre a Balatontól, tehát nincs túl messzire Nagyzerindtől, ezért nagy reményekkel tekintenek az együttműködés elé.
Üdvözlőszavait követően Faragó Péter RMDSZ-megyei elnök, parlamenti képviselő köszönetet mondott a meghívásért, majd kifejtette: nekünk, magyaroknak, akiket lassan száz éve egy országhatár választ el egymástól, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is törődni, odafigyelni egymásra. Van egy ezeréves közös múltunk, közös kultúránk, közös magyar identitásunk, és minden, ami e világon fontos, az összeköt bennünket. Csakis a kiépített kapcsolatokon keresztül tudunk egymáshoz még közelebb kerülni, megismerni egymást, hiszen nemcsak személyek, hanem önkormányzatok, intézmények között is kapcsolatok épülnek. Mindez nagyon fontos nekünk, a kultúránknak, az identitásunknak a szülőföldünkön való megmaradáshoz. Gratulált a kapcsolatok megteremtőinek, illetve mindazoknak, akik a kapcsolatok működőképessé tételén dolgoznak. További sok sikert kívánt mindkét település vezetőségének, lakosainak. Simándi Sándor házigazda polgármester az Újkígyós Nagyközséggel közel 6 éve meglévő jó kapcsolatokat ecsetelte, abban a reményben, hogy a Nagyberkivel most, a két település lobogóinak a kicserélésével megpecsételendő együttműködés is hasonlóan eredményes lesz, ugyanis velük közösen már be is nyújtottak egy projektet.
Szebellédi Zoltán újkígyósi polgármester elégtétellel beszélt a Nagyzerind Községgel 2011 óta meglévő, már közös pályázatot is eredményezett kapcsolatokról. A szomszédban lévő Simonyifalva rokon Újkígyóssal, hiszen onnan elég sokan települtek Simonyifalvára. Tehát sok minden összeköti a két kistérséget, amelyek közötti kapcsolatot szeretnék tovább építeni. A továbbiakban Simándi Sándor házigazda polgármester ismertette az egyezség szimbolikus megkötésének a menetét, vagyis egymás között kicserélik a két zászlót, amit ünnepélyesen, taps közepette meg is tettek. Ugyanakkor a Nagyzerind Község nevét viselő plakettet is adományoztak a vendégeknek.
Fergeteges néptáncgála
A néptáncgála folytatásában a zimándújfalui Kankalin néptánccsoport Haász Endre és Nagy Rozália koreográfiájára vajdaszentiványi táncot adott elő vastaps közepette. Utánuk a kisperegi Napraforgó kalocsai táncának tapsolt a közönség, Molnár Csaba betanításában. A simonyifalvi Leveles szatmári, illetve eredeti kalotaszegi ruhában előadott táncait, majd az ifj. Szilágyi András koreográfiájára, Kiss Csilla vezetésével fellépett Erdőhegyi Általános Iskola tánccsoportja által előadott dél-alföldi tánc aratott sikert. A Kankalin ezúttal mezőségi tánca, majd az ágyai Kistőzike vásári előadása tetszett a közönségnek. Az eleki néptánccsoport dél-alföldi, a biharmicskei Görböcz széki énekei és felcsíki táncai után a belényesi Rozmaring tánccsoport Fekete-Körös-völgyi táncait és balázstelki népdalait Benedek Judit tanította be. Utánuk a majláthfalvi Százszorszép tánccsoport marosszéki forgatós táncának tapsoltak. Az eleki tánccsoport román néphagyományait felelevenítő táncait Gera Kriszta tanította be, ifj. Szilágyi András koreográfiájára. Utánuk újra a Százszorszép adta elő szatmári táncát, majd az ágyai Tőzike kalocsai tánca következett Erdős Márta vezetésével, Haász Endre és Nagy Rozália koreográfiájára. A nagyszalontai Toldi tánccsoport gyermekei népi játékokkal, a nagycsoport sárréti táncokkal lepte meg a közönséget.
Kuriózumnak számított a harminc év után újranyíló aradi Viola, amelynek tagjai élő zenére, Kecskés Ildikó és Hegyi Vilmos betanításával székely táncokat mutattak be. A néptáncgála végét, egyben csattanóját képezte a nagyzerindi Ibolya tánccsoport aprajának-nagyjának a műsora. Ifj. Szilágyi András koreográfiájára a kicsik mezőföldi tánca, a menyecske csoport lendületes dél-alföldi, a haladó csoport nagyszerű szatmári tánca, illetve a nagyok felcsíki mulatsága magával ragadta a közönséget. Utóbbit egy eleki tánctáborban tanulták ifj. Szilágyi András és Gera Kriszta jóvoltából, Halasi Vivien közreműködésével. A közel 80 kisebb-nagyobb táncost megmozgató végjátékot felállva ünnepelte, tapsolta a közönség. Nem véletlenül, mert büszkék lehetnek a községben az utóbbi években kivirágzott néptánckultúrára, ami természetesen nem megy magától. Szükség van egy olyan kiváló koreográfusra, mint ifj. Szilágyi András, egy olyan szívvel-lélekkel dolgozó vezetőre, mint Kiss Csilla és utoljára, de egyáltalán nem utolsósorban egy olyan vezetőségre, mely nem sajnálja az anyagiakat nemzeti kultúránknak az ápolására. A szinte fél óráig eltartott mámoros hangulat közepette előkészítette előadását a simonyifalvi és vadászi gyermekekből álló Loga-Ritmus zenekar, amely több mint félórás koncerttel ajándékozta meg a közönséget.
Záródiszkó A továbbiakban, DJ Duka közreműködésével, szabadtéri diszkó zárta a XIII. Nagyzerindi és Feketegyarmati Falunapokat. Ezek sikeréért köszönet jár a támogatóknak, a polgármesteri hivatalnak és a tanácsnak, de mindazoknak a lelkes embereknek is, akik a munkájukkal járultak hozzá a vendéglátáshoz. Sándor Julianna, Komlósi Piroska, Sándor Julianna II., Sándor Zsuzsanna, Sándor Katalin, Molnár Emese Éva, Simándi Rozália és Mátyás Erzsébet azok az asszonyok, akiknek az ízletes csorbaleveséből, a babgulyásából és a pörköltjéből minden fellépő és vendég jóízűen ehetett, és jóleső érzéssel gondolhat a községbeli hagyományosan jó vendéglátásra.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)