Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Saligny, Anghel
4 tétel
2012. október 5.
Magyar nyelvű szakoktatás Kolozsváron: 7 osztály 2014-től?
Egész Romániában felértékelődőben a szakmunkási státus
Az utóbbi két évtizedben háttérbe szorult a szakmunkásképzés Romániában, ezért a legtöbb szakmában egyre nehezebb utánpótlást találni a nyugdíjba vonulók helyébe. Éppen ezért az utóbbi időben felértékelődött az iparban, a szolgáltatásokban a „szakik” munkája. Ez magyarázza annak a projektnek a sikerét, amely tegnap zárult Kolozsváron, és amely során a kolozsvári Energetikai Szakkollégium illetve az Anghel Saligny Építőipari Szakkollégium végzős diákjai egy hónapon keresztül cégeknél dolgozhattak. Másfelől ugyancsak tegnap Horváth Anna kolozsvári alpolgármester kijelentette: városunkban hét olyan osztályra lenne szükség, amelyben magyar nyelvű szakoktatás folyik, miközben jelenleg csak három ilyen létezik, három különböző iskolában. Hozzátette: a civil szféra bevonásával már a 2014–2015-ös tanévtől kezdődően, egy épületben indulhatna be a hiánypótló magyar nyelvű szakoktatás Kolozsváron.
K. O., Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)
Egész Romániában felértékelődőben a szakmunkási státus
Az utóbbi két évtizedben háttérbe szorult a szakmunkásképzés Romániában, ezért a legtöbb szakmában egyre nehezebb utánpótlást találni a nyugdíjba vonulók helyébe. Éppen ezért az utóbbi időben felértékelődött az iparban, a szolgáltatásokban a „szakik” munkája. Ez magyarázza annak a projektnek a sikerét, amely tegnap zárult Kolozsváron, és amely során a kolozsvári Energetikai Szakkollégium illetve az Anghel Saligny Építőipari Szakkollégium végzős diákjai egy hónapon keresztül cégeknél dolgozhattak. Másfelől ugyancsak tegnap Horváth Anna kolozsvári alpolgármester kijelentette: városunkban hét olyan osztályra lenne szükség, amelyben magyar nyelvű szakoktatás folyik, miközben jelenleg csak három ilyen létezik, három különböző iskolában. Hozzátette: a civil szféra bevonásával már a 2014–2015-ös tanévtől kezdődően, egy épületben indulhatna be a hiánypótló magyar nyelvű szakoktatás Kolozsváron.
K. O., Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. január 17.
„Fehér inges szakemberképzés” Kolozsváron
Szeptembertől új magyar szakosztályok indulnak, amelyekben olyan „fehér inges szakembereket” képeznek, akik a „sima” elméleti osztályokba járó gyerekek diplomájával egyenértékű oklevelet kapnak, és így az érettségi után eldönthetik, hogy a szakmában helyezkednek el, vagy pedig egyetemen folytathatják tanulmányaikat. A kínálat a tervek szerint turisztikai, illetve szöveg- és képfeldolgozói szakosztályokkal bővülne. Hosszú távon a megye magyar tannyelvű szakosztályait egyetlen tető alatt egyesítenék, állami finanszírozás mellett. 2013 szeptemberétől 22 magyar tannyelvű kilencedik osztály helyett 23 beindítását tervezik. Minderről Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes számolt be lapunknak, aki kedden az RMDSZ Kolozs megyei szervezetével, iskolaigazgatókkal egyeztetett ebben a kérdésben.
A napokban több olvasónk jelezte, hogy rémhíreket hallott a kolozsvári magyar tannyelvű iskolákban bekövetkezendő változásokról.
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: a 2013/2014-es beiskolázási számot január 28-ig kell benyújtani. Erre vonatkozóan a napokban három pillérű egyeztetések folytak az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a magyar iskolák igazgatói, valamint a tanfelügyelőség között. – A Kolozs megyei magyar nyolcadikosok számát figyelembe véve 22 kilencedik osztály indult volna 2013 szeptemberében, de mivel évek óta további 30–35 ilyen korú gyerek jön Kolozsvárra tanulni más településekről, ezért végül 23 magyar tannyelvű kilencedik osztály indul. Tehát egyetlen iskolát sem fenyeget az a veszély, hogy nem lesz magyar kilencedik osztálya” – nyilatkozta lapunknak a főtanfelügyelő-helyettes.
Magyar szakképzés: új profilok
A következő tanév újdonsága az, hogy az Apáczai-líceumban működő közgazdaságtudományi osztályok mintájára szakképzést indítanak be a Báthory- és a Brassai-líceumban is. „A kolozsvári vállalkozókkal lefolytatott beszélgetések alapján „fehér inges szakembereket” képezünk ezekben az iskolákban. A Báthory-líceumban nyomdai tördelő-képszerkesztő osztályt indítunk, míg a Brassai-líceumban turisztikai osztályt. A Tordai Jósika Miklós Elméleti Líceumban pedig állatgondozói képzés kezdődhet, míg a Válaszúti Általános Iskola mezőgazdasági profilú kilencedik osztállyal bővül. Ezek az osztályok négyéves képzést biztosítanak, és a végzősök egyenértékű diplomát kapnak a „sima” elméleti osztályokba járó gyerekek diplomájával, tehát utána továbbtanulhatnak vagy elhelyezkedhetnek a szakmában. Megmaradnak ugyanakkor a kolozsvári Szállításügyi Líceumban és a Bánffyhunyadi Iskolaközpontban az eddig is működő szakosztályok, megszűnik viszont a Tehnofrig Líceumban a magyar nyelvű élelmiszeripari technikusképzés. Mindezekkel azt kívánjuk elérni, hogy bővüljön a magyar nyelvű szakoktatás, és a magyar gyerekek maradjanak meg magyar környezetben, ne iratkozzanak román osztályba” – magyarázta a főtanfelügyelő-helyettes, aki szerint most az érintett iskoláknak az a feladatuk, hogy összeállítsák a szakoktatás beindításához szükséges akkreditációs dossziét.
Egy helyen a magyar szakképzés?
A főtanfelügyelő-helyettes azt is elmondta, hogy már tárgyalásokat folytatott Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével arról, hogy az egyháznak visszaszolgáltatott volt faipari líceum épületében néhány év múlva kialakíthatnának egy állami finanszírozású, ám csak magyar tannyelvű osztályokat tömörítő iskolát, ahol a fentebb felsorolt hét szakosztály megfelelő körülmények között, bentlakással működhetne.
Péter Tündétől azt is megtudtuk: CD-t készítenek a Kolozs megyei magyar tannyelvű iskolahálózatról és képzéskínálatról, és azt majd eljuttatják minden vidéki iskolába, hogy a szülők tájékozódhassanak a lehetőségekről.
Cuibus kivételez a magyar osztályokkal?
A tanfelügyelőségen tegnap megtartott sajtótájékoztatón Valentin Cuibus főtanfelügyelő elmondta: 2013 szeptemberétől megvalósítja az elméleti osztályok számának csökkentésére vonatkozó elgondolását oly módon, hogy ezen osztályok aránya ne haladja meg a megyében az 55 százalékot. Hozzátette: „átmeneti megoldásként a magyar tannyelvű osztályok esetében az elméleti osztályok aránya a következő tanévben meghaladja az 55 százalékot”.
A következő tanév kapcsán Cuibus beszámolt arról is, hogy információi szerint 8-10 százalékkal nő az előkészítő osztályba beiratható gyerekek száma (hozzávetőlegesen 4800-ról 5300-ra), ám ez semmilyen fennakadást nem okoz, mivel rendelkeznek megfelelő osztálytermekkel, felszereléssel és humánerőforrással is. A 2013/2014-es tanévre vonatkozó beiskolázási számot ezen a héten véglegesítik, és január 28-ig, határidőre elküldik jóváhagyás végett a szaktárcához – tette hozzá.
Az új tanévben kiköltöztetik a Főtér 15. szám alól a Bob-iskola osztályait, amelyek – amint arról már írtunk – az Unió utca 22. szám alatti ingatlanban kapnak helyet. Az épületben valamikor a Közgazdaságtudományi Líceum bentlakása működött, ám évek óta üresen áll. Az Erdélyi Református Egyházkerületnek visszaszolgáltatják a volt faipari (ma: környezetvédelmi) líceumot, és a tanulók a Hóstát (Mărăşti) negyed elején található Anghel Saligny Iskolaközpontba járnak majd. A pataréti szeméttelepen holland segítséggel felépített óvodát pedig egy Györgyfalvi negyedi óvodához csatolják jogilag.
A főtanfelügyelő arról is tájékoztatott, hogy a második félévben is folytatódnak a vizsgatantárgyak oktatására vonatkozó, be nem jelentett iskolai ellenőrzések, tavasszal pedig újabb próbavizsgát tartanak a nyolcadikosok és a tizenkettedikesek számára.
Cuibus egyébként pénteken ismét találkozik a Kolozs megyei képviselőkkel és szenátorokkal, hogy tárgyaljon velük a kormánypénzekből megvalósítandó infrastrukturális beruházásokról, továbbá létrehozna egy konzultatív tanácsot is, amelyben a Kolozs megyei volt tanügyminiszterek, államtitkárok és oktatási szakemberek kapnának helyet, akikkel rendszeresen megbeszélné a közoktatás gondjait.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),
Szeptembertől új magyar szakosztályok indulnak, amelyekben olyan „fehér inges szakembereket” képeznek, akik a „sima” elméleti osztályokba járó gyerekek diplomájával egyenértékű oklevelet kapnak, és így az érettségi után eldönthetik, hogy a szakmában helyezkednek el, vagy pedig egyetemen folytathatják tanulmányaikat. A kínálat a tervek szerint turisztikai, illetve szöveg- és képfeldolgozói szakosztályokkal bővülne. Hosszú távon a megye magyar tannyelvű szakosztályait egyetlen tető alatt egyesítenék, állami finanszírozás mellett. 2013 szeptemberétől 22 magyar tannyelvű kilencedik osztály helyett 23 beindítását tervezik. Minderről Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes számolt be lapunknak, aki kedden az RMDSZ Kolozs megyei szervezetével, iskolaigazgatókkal egyeztetett ebben a kérdésben.
A napokban több olvasónk jelezte, hogy rémhíreket hallott a kolozsvári magyar tannyelvű iskolákban bekövetkezendő változásokról.
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: a 2013/2014-es beiskolázási számot január 28-ig kell benyújtani. Erre vonatkozóan a napokban három pillérű egyeztetések folytak az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a magyar iskolák igazgatói, valamint a tanfelügyelőség között. – A Kolozs megyei magyar nyolcadikosok számát figyelembe véve 22 kilencedik osztály indult volna 2013 szeptemberében, de mivel évek óta további 30–35 ilyen korú gyerek jön Kolozsvárra tanulni más településekről, ezért végül 23 magyar tannyelvű kilencedik osztály indul. Tehát egyetlen iskolát sem fenyeget az a veszély, hogy nem lesz magyar kilencedik osztálya” – nyilatkozta lapunknak a főtanfelügyelő-helyettes.
Magyar szakképzés: új profilok
A következő tanév újdonsága az, hogy az Apáczai-líceumban működő közgazdaságtudományi osztályok mintájára szakképzést indítanak be a Báthory- és a Brassai-líceumban is. „A kolozsvári vállalkozókkal lefolytatott beszélgetések alapján „fehér inges szakembereket” képezünk ezekben az iskolákban. A Báthory-líceumban nyomdai tördelő-képszerkesztő osztályt indítunk, míg a Brassai-líceumban turisztikai osztályt. A Tordai Jósika Miklós Elméleti Líceumban pedig állatgondozói képzés kezdődhet, míg a Válaszúti Általános Iskola mezőgazdasági profilú kilencedik osztállyal bővül. Ezek az osztályok négyéves képzést biztosítanak, és a végzősök egyenértékű diplomát kapnak a „sima” elméleti osztályokba járó gyerekek diplomájával, tehát utána továbbtanulhatnak vagy elhelyezkedhetnek a szakmában. Megmaradnak ugyanakkor a kolozsvári Szállításügyi Líceumban és a Bánffyhunyadi Iskolaközpontban az eddig is működő szakosztályok, megszűnik viszont a Tehnofrig Líceumban a magyar nyelvű élelmiszeripari technikusképzés. Mindezekkel azt kívánjuk elérni, hogy bővüljön a magyar nyelvű szakoktatás, és a magyar gyerekek maradjanak meg magyar környezetben, ne iratkozzanak román osztályba” – magyarázta a főtanfelügyelő-helyettes, aki szerint most az érintett iskoláknak az a feladatuk, hogy összeállítsák a szakoktatás beindításához szükséges akkreditációs dossziét.
Egy helyen a magyar szakképzés?
A főtanfelügyelő-helyettes azt is elmondta, hogy már tárgyalásokat folytatott Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével arról, hogy az egyháznak visszaszolgáltatott volt faipari líceum épületében néhány év múlva kialakíthatnának egy állami finanszírozású, ám csak magyar tannyelvű osztályokat tömörítő iskolát, ahol a fentebb felsorolt hét szakosztály megfelelő körülmények között, bentlakással működhetne.
Péter Tündétől azt is megtudtuk: CD-t készítenek a Kolozs megyei magyar tannyelvű iskolahálózatról és képzéskínálatról, és azt majd eljuttatják minden vidéki iskolába, hogy a szülők tájékozódhassanak a lehetőségekről.
Cuibus kivételez a magyar osztályokkal?
A tanfelügyelőségen tegnap megtartott sajtótájékoztatón Valentin Cuibus főtanfelügyelő elmondta: 2013 szeptemberétől megvalósítja az elméleti osztályok számának csökkentésére vonatkozó elgondolását oly módon, hogy ezen osztályok aránya ne haladja meg a megyében az 55 százalékot. Hozzátette: „átmeneti megoldásként a magyar tannyelvű osztályok esetében az elméleti osztályok aránya a következő tanévben meghaladja az 55 százalékot”.
A következő tanév kapcsán Cuibus beszámolt arról is, hogy információi szerint 8-10 százalékkal nő az előkészítő osztályba beiratható gyerekek száma (hozzávetőlegesen 4800-ról 5300-ra), ám ez semmilyen fennakadást nem okoz, mivel rendelkeznek megfelelő osztálytermekkel, felszereléssel és humánerőforrással is. A 2013/2014-es tanévre vonatkozó beiskolázási számot ezen a héten véglegesítik, és január 28-ig, határidőre elküldik jóváhagyás végett a szaktárcához – tette hozzá.
Az új tanévben kiköltöztetik a Főtér 15. szám alól a Bob-iskola osztályait, amelyek – amint arról már írtunk – az Unió utca 22. szám alatti ingatlanban kapnak helyet. Az épületben valamikor a Közgazdaságtudományi Líceum bentlakása működött, ám évek óta üresen áll. Az Erdélyi Református Egyházkerületnek visszaszolgáltatják a volt faipari (ma: környezetvédelmi) líceumot, és a tanulók a Hóstát (Mărăşti) negyed elején található Anghel Saligny Iskolaközpontba járnak majd. A pataréti szeméttelepen holland segítséggel felépített óvodát pedig egy Györgyfalvi negyedi óvodához csatolják jogilag.
A főtanfelügyelő arról is tájékoztatott, hogy a második félévben is folytatódnak a vizsgatantárgyak oktatására vonatkozó, be nem jelentett iskolai ellenőrzések, tavasszal pedig újabb próbavizsgát tartanak a nyolcadikosok és a tizenkettedikesek számára.
Cuibus egyébként pénteken ismét találkozik a Kolozs megyei képviselőkkel és szenátorokkal, hogy tárgyaljon velük a kormánypénzekből megvalósítandó infrastrukturális beruházásokról, továbbá létrehozna egy konzultatív tanácsot is, amelyben a Kolozs megyei volt tanügyminiszterek, államtitkárok és oktatási szakemberek kapnának helyet, akikkel rendszeresen megbeszélné a közoktatás gondjait.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),
2015. június 8.
Elrománosított „ősi” román föld
A történész Lucian Boia a többségiek közül talán elsőnek mondta ki legutóbbi tanulmányában, hogy a nagynemzetiek által emlegetett „ősi román földet” az utóbbi közzel 100 évben románosították el. Eredetileg nem volt sem ősi, sem román. Pontosabban a románok mellett nagy számban lakták más nemzetek is, sokszor többségben. Bukovinában például még 1910-ben is a rutének voltak többen, de majdnem negyede a lakosságnak német volt. Besszarábiában 1897-ben még a felét sem tették ki a moldovánok, nagy számban ukránok, zsidók és oroszok éltek, Dobrodzsában csak imitt-amott leltél egy-egy románt a török, tatár, orosz vagy bolgár mellett, sőt még Munténiában és Olténiában sem laktak kizárólag románok.
Erdélyről ne is beszéljünk. 1918-ban Kolozsvár 60 808 lakosából csak 7562 volt román, Marosvásárhelyen alig 1717-en laktak, Nagyváradon 3604-en, Nagyszebenben pedig, ahol az ortodox mitropolita székelt, 8824 román élt. Még Bukarestbe is nagyon sok idegen költözött, mert a románoknak semmi kedvük nem volt a szakmához, műhelyekhez, gyárakhoz, de a tanuláshoz sem. Nagy emberei közül Cantacuzino, Rosetti, I. L. Caragiale, Vasile Alecsandri görög származásúak voltak, a történész A. D. Xenopol zsidó-görög keverék, az építész Ion Mincu szerb, a mérnök Anghel Saligny francia apa és lengyel anya gyereke... 1918 után erre, a mai Ukrajnához nagyon hasonlító, a győztes nagyhatalmak által összetákolt országra mondták ki, hogy nemzetállam, s kezdték meg a kisebbségbe került népcsoportok elrománosítását hazugsággal, erőszakkal, ígérgetésekkel, majd ezek be nem tartásával.
A román iskolareform kidolgozója, Spiru Haret már Erdély annektálása előtt fel volt háborodva, hogy a Regátban élő rutének, bolgárok és magyarok, akiken a csángókat értette, nem románul tanulnak. A görög katolikus románokat is idegennek tartották (ezt a felekezetet fel is számolták), és 1909-ig a királyságban nem is engedtek ilyen templomot építeni. És erre még rájött a legendákból összetákolt történelem, a be- és áttelepítések, az erdélyiek teljes elnyomása. Bukarest, bármelyik rezsim alatt, minden eszközzel csak románosított tovább, és hordtak el mindent a náluk gazdagabb, csatolt területekről. És teszik ezt mind a mai napig. Hát ezt megünnepelni, megünnepeltetni elég nehéz lesz…
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A történész Lucian Boia a többségiek közül talán elsőnek mondta ki legutóbbi tanulmányában, hogy a nagynemzetiek által emlegetett „ősi román földet” az utóbbi közzel 100 évben románosították el. Eredetileg nem volt sem ősi, sem román. Pontosabban a románok mellett nagy számban lakták más nemzetek is, sokszor többségben. Bukovinában például még 1910-ben is a rutének voltak többen, de majdnem negyede a lakosságnak német volt. Besszarábiában 1897-ben még a felét sem tették ki a moldovánok, nagy számban ukránok, zsidók és oroszok éltek, Dobrodzsában csak imitt-amott leltél egy-egy románt a török, tatár, orosz vagy bolgár mellett, sőt még Munténiában és Olténiában sem laktak kizárólag románok.
Erdélyről ne is beszéljünk. 1918-ban Kolozsvár 60 808 lakosából csak 7562 volt román, Marosvásárhelyen alig 1717-en laktak, Nagyváradon 3604-en, Nagyszebenben pedig, ahol az ortodox mitropolita székelt, 8824 román élt. Még Bukarestbe is nagyon sok idegen költözött, mert a románoknak semmi kedvük nem volt a szakmához, műhelyekhez, gyárakhoz, de a tanuláshoz sem. Nagy emberei közül Cantacuzino, Rosetti, I. L. Caragiale, Vasile Alecsandri görög származásúak voltak, a történész A. D. Xenopol zsidó-görög keverék, az építész Ion Mincu szerb, a mérnök Anghel Saligny francia apa és lengyel anya gyereke... 1918 után erre, a mai Ukrajnához nagyon hasonlító, a győztes nagyhatalmak által összetákolt országra mondták ki, hogy nemzetállam, s kezdték meg a kisebbségbe került népcsoportok elrománosítását hazugsággal, erőszakkal, ígérgetésekkel, majd ezek be nem tartásával.
A román iskolareform kidolgozója, Spiru Haret már Erdély annektálása előtt fel volt háborodva, hogy a Regátban élő rutének, bolgárok és magyarok, akiken a csángókat értette, nem románul tanulnak. A görög katolikus románokat is idegennek tartották (ezt a felekezetet fel is számolták), és 1909-ig a királyságban nem is engedtek ilyen templomot építeni. És erre még rájött a legendákból összetákolt történelem, a be- és áttelepítések, az erdélyiek teljes elnyomása. Bukarest, bármelyik rezsim alatt, minden eszközzel csak románosított tovább, és hordtak el mindent a náluk gazdagabb, csatolt területekről. És teszik ezt mind a mai napig. Hát ezt megünnepelni, megünnepeltetni elég nehéz lesz…
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. november 7.
Otthonos idegenség
Sok minden kell egy sikeres országhoz. Elsősorban maga az ország: jelen esetben Románia. Hogy ez a vágyálom létrejöhessen, előbb be kellett következnie Havasalföld és Moldova 1858-as egyesülésének, amely a maga során elképzelhetetlen lett volna az európai nagyhatalmak akkori szándéka nélkül; a visszaszoruló, de még elég erős Oszmán Birodalom ellenében jött létre az Egyesült Fejedelemségek nevű államalakulat, amelynek élére a görög felmenőkkel rendelkező Alexandru Ioan Cuza (Cuzaki) került.
Kellett hozzá egy újabb momentum, az első világháborút lezáró békeszerződés, amely szintén a nemzetközi erővonalak függvényében alakult olyanná, ahogyan ma ismerjük. És az új Románia élén egy uralkodó, a Hohenzollern-dinasztia sarja koronázta meg a sikert. (A két dátum között olyan jeles férfiak járultak hozzá az ország korszerűsödéséhez, mint az olasz Carol Davila, a lengyel-francia Anghel Saligny, az aromán-görög Caragiale, és számos, kimutathatóan nem ősi- őshonos családból származó egyéniség, szaktekintély. Hozták a maguk tudását, képzettségét, és beépítették az „importárut” a meglévő hézagos, de az új felé nyitott közegbe.)
Ugorjunk pár évtizedet. Az államfő szász, a kormányfőt előszeretettel Juliennek nevezik ellenfelei (személyi igazolványában valóban ott áll a „kellőképpen megnyugtató” Dacian mellett ez a név is), a rohammentő-szolgálatot egy palesztin orvos hozta létre, a fociválogatottat németországi edző irányítja, a kézis fiúkat és lányokat pedig spanyol trénerek. Csupa nem színtiszta, de láthatóan jól integrálódott, és a hon érdekében működő vektor. Akik másfajta (=nem föltétlenül román) háttérrel rendelkeznek, de lojalitásukat alig lehet érdemben megkérdőjelezni.
Mindezek dacára 2016 ősze sem lesz mentes mindattól, ami a nemzeti–nemzetellenes, honos–idegen, mienk–másfajta, ortodox–bármimás ellentétpárokban megfogható diskurzusra hajaz. Lesz, (mert még nem kopott el) magyar kártya, lészen EU-tromf, Soros-adu, Világbank-ász, szabadkőműves és/vagy judeoplutokrata összeesküvés, tetszés szerint. És lesz büszkeség, nemzeti selyembe burkolt indulatra való hivatkozás, mert csak ez maradt. Gazdasági sikereink bár számokban kitűnnek, de kontinentális összevetésben igen viszonylagosak, riói és foci EB-s szereplésünk csapnivaló, Nobel-díjaknál már megint átugrottak, marad tehát a mellény, a trikolórban foszforeszkáló pectoralisok, amint belefeszülnek az ellenszélbe. Egy virtuális többség nevében és javára hangzanak el hazafias… inkább hazaviaskodó beszédek, hogy maradjon a tőke itthon, s legelébb a honi vállalkozás virágozzék, legyen a román(iai) gazdának biztos a talaj a traktor kereke alatt, s hogy se Nagy Medve, se Sam Bátyó, se senki ide bele ne szóljon, ne küldje famulusait a nyakunkra. Arra a büszke izomkötegre, mely méltán viseli a nemzeti géniuszt tartalmazó koponyát, az utánozhatatlan, őseredeti gondolatok s érzések, sajátos értékek tartályát.
Nézem a plakátokat, az előkampány hangulatkeltését: „Merjél hinni Romániában” – biztatnak a szocdemek, amire a liberálisok úgy licitálnak rá, hogy „Merjél hinni a becsületes emberek által vezetett Romániában”. Kérdés, hogy maga Románia mit szól ehhez a merszhez, a felfokozott hithez, nem roskad-e bele ebbe az ipari mennyiségű megelőlegezett bizalomba.
Rostás Péter István
Szabadság (Kolozsvár)
Sok minden kell egy sikeres országhoz. Elsősorban maga az ország: jelen esetben Románia. Hogy ez a vágyálom létrejöhessen, előbb be kellett következnie Havasalföld és Moldova 1858-as egyesülésének, amely a maga során elképzelhetetlen lett volna az európai nagyhatalmak akkori szándéka nélkül; a visszaszoruló, de még elég erős Oszmán Birodalom ellenében jött létre az Egyesült Fejedelemségek nevű államalakulat, amelynek élére a görög felmenőkkel rendelkező Alexandru Ioan Cuza (Cuzaki) került.
Kellett hozzá egy újabb momentum, az első világháborút lezáró békeszerződés, amely szintén a nemzetközi erővonalak függvényében alakult olyanná, ahogyan ma ismerjük. És az új Románia élén egy uralkodó, a Hohenzollern-dinasztia sarja koronázta meg a sikert. (A két dátum között olyan jeles férfiak járultak hozzá az ország korszerűsödéséhez, mint az olasz Carol Davila, a lengyel-francia Anghel Saligny, az aromán-görög Caragiale, és számos, kimutathatóan nem ősi- őshonos családból származó egyéniség, szaktekintély. Hozták a maguk tudását, képzettségét, és beépítették az „importárut” a meglévő hézagos, de az új felé nyitott közegbe.)
Ugorjunk pár évtizedet. Az államfő szász, a kormányfőt előszeretettel Juliennek nevezik ellenfelei (személyi igazolványában valóban ott áll a „kellőképpen megnyugtató” Dacian mellett ez a név is), a rohammentő-szolgálatot egy palesztin orvos hozta létre, a fociválogatottat németországi edző irányítja, a kézis fiúkat és lányokat pedig spanyol trénerek. Csupa nem színtiszta, de láthatóan jól integrálódott, és a hon érdekében működő vektor. Akik másfajta (=nem föltétlenül román) háttérrel rendelkeznek, de lojalitásukat alig lehet érdemben megkérdőjelezni.
Mindezek dacára 2016 ősze sem lesz mentes mindattól, ami a nemzeti–nemzetellenes, honos–idegen, mienk–másfajta, ortodox–bármimás ellentétpárokban megfogható diskurzusra hajaz. Lesz, (mert még nem kopott el) magyar kártya, lészen EU-tromf, Soros-adu, Világbank-ász, szabadkőműves és/vagy judeoplutokrata összeesküvés, tetszés szerint. És lesz büszkeség, nemzeti selyembe burkolt indulatra való hivatkozás, mert csak ez maradt. Gazdasági sikereink bár számokban kitűnnek, de kontinentális összevetésben igen viszonylagosak, riói és foci EB-s szereplésünk csapnivaló, Nobel-díjaknál már megint átugrottak, marad tehát a mellény, a trikolórban foszforeszkáló pectoralisok, amint belefeszülnek az ellenszélbe. Egy virtuális többség nevében és javára hangzanak el hazafias… inkább hazaviaskodó beszédek, hogy maradjon a tőke itthon, s legelébb a honi vállalkozás virágozzék, legyen a román(iai) gazdának biztos a talaj a traktor kereke alatt, s hogy se Nagy Medve, se Sam Bátyó, se senki ide bele ne szóljon, ne küldje famulusait a nyakunkra. Arra a büszke izomkötegre, mely méltán viseli a nemzeti géniuszt tartalmazó koponyát, az utánozhatatlan, őseredeti gondolatok s érzések, sajátos értékek tartályát.
Nézem a plakátokat, az előkampány hangulatkeltését: „Merjél hinni Romániában” – biztatnak a szocdemek, amire a liberálisok úgy licitálnak rá, hogy „Merjél hinni a becsületes emberek által vezetett Romániában”. Kérdés, hogy maga Románia mit szól ehhez a merszhez, a felfokozott hithez, nem roskad-e bele ebbe az ipari mennyiségű megelőlegezett bizalomba.
Rostás Péter István
Szabadság (Kolozsvár)