A sok magyarellenes cikk közül egy példa: Petre Salcudeanu vezércikke az Adevarul febr. 8-i számában, ebből kiderül, hogy a magyarok a puszta emberei, jellemzőjük a kegyetlenség, a románok viszont szelídek és halk szavúak.

Okt. 11-én a szenátus a sajtóról tárgyalt, többen támadták a sajtót, Vadim Tudor az anarchiává vált sajtószabadságról beszélt, végül egyetértettek abban, hogy sajtótörvény szükséges. A napirenden szerepelt Petre Salcudeanu művelődésügyi miniszter botránya /részegen rátámadt egy titkárnőre/. Megállapodtak abban, hogy a két ház művelődési bizottságára bízzák az ügyet. /Demeter J. Ildikó: Civilizált sajtót! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

Lemondott Petre Salcudeanu művelődésügyi miniszter. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./ Előzmény: okt. 11-i jegyzet.

"Megkezdődtek a református világtalálkozó eseményei, ennek ellenére a hatalompárti román sajtó továbbra is a rendezvény betiltását követeli, kifogásolja a kormány engedékenységét. Az elnöki hivatalhoz közel álló Dimineata aug. 2-i száma első oldalán közli az Ilie Fonta vallásügyi államtitkárral készült interjút, aki kijelentette, hogy a világtalálkozó rendezvényeinek helyszínei "egybeesnek Nagy-Magyarország térképével". Fonta szerint a magyar millecentenáriumi ünnepségek "exportjáról" van szó. A kormány szócsöve, a Vocea Romaniei aug. 2-i számában Petre Salcudeanu kormánypárti képviselő, csúfosan leszerepelt volt művelődési miniszter azt állította, hogy a világtalálkozó korteshadjárat Frunda György elnökjelölt mellett. A Cronica Romana szerint Tőkés László elképzelései szerint a találkozó utolsó napján Nagyváradon azon a helyen leplezik le Lorántffy Zsuzsanna szobrát, ahol egykor Eminescué állt, amelyet a horthysta hatóságok döntöttek le a bécsi diktátumot követő időszakban. /Magyar Nemzet, aug. 3./ Ioan Gavra, a Román Nemzeti Egységpárt alelnöke szerint hiba volt a "félvallásos világtalálkozó" engedélyezése. /Új Magyarország, aug. 3./"

"Mintegy félszáz, a román ellenzékhez, elsõsorban a Ion Iliescu volt államfõ vezette SZDRP-hez közel álló nacionalista és ultranacionalista értelmiségi "Demokrata Fórum" létrehozására buzdító felhívást tett közzé a márc. 26-i román sajtóban. Az aláírók között van maga Ion Iliescu, Sergiu Nicolaescu filmrendezõ, Razvan Theodorescu akadémikus, Fanus Neagu drámaíró, Petre Salcudeanu író, volt mûvelõdési miniszter és számos más ismert akadémikus, író, egyetemi tanár, akik "a Demokrata Fórum létrehozására alakított bizottságként" határozzák meg magukat. A terjedelmes szöveg általánosságban támadja a jelenlegi kormányzati erõket és politikájukat, amelyeket egyebek között azzal vádol, hogy meg akarja változtatni Románia "demokratikus útját", és egyelõre még demokratikus úton "'tekintélyelvû gondolkodást és gyakorlatot" vezet be, a gazdaságpolitikában "figyelmen kívül hagyja a szociális szempontokat". Ugyancsak aggódnak a szerzõk "az erdélyi románellenes offenzíva" miatt, és attól tartanak, hogy Románia "gazdasági, erkölcsi és kulturális lényegének hanyatlása miatt elvesztheti nemzeti szuverenitásának elemeit". Ezért a szerzõk a román értelmiség egészét szólítják fel, hogy csatlakozzon kezdeményezéséhez, amelynek célja Románia túlélésének biztosítása. /MTI/"

A gúzsba kötött történelem
 Nemcsak a régmúlt história fals Romániában, hanem a közelmúlté is. Csak úgy ámulok a friss legendák hallatán. Megtörtént, hogy beszédébe belehevült ismerősömre rá kellett szólnom, hogy együtt voltunk ott, tudom, mi történt. Mintha álomból rezzent volna fel, úgy nézett rám, már-már hitte a meséjét. Még a Kovászna megyei Zoltánból származó Dan Jóska forradalmárvezér is néha elvetette a sulykot. Ilyenkor magyarul odasúgta nekem: „színesítem egy kicsit a történteket, hogy érdekesebb legyen”.
Áltörténészek hada könyveken keresztül lódít a decemberi eseményekről mindenfélét össze, a valódi historikusok még hallgatnak. Pedig a szemtanúk tucatjával halnak anélkül, hogy fellibbentették volna a fátylat a titokról. Például: a diktátor elmenekülése után miként jelenhetett meg egyszerre a valahai központi bizottságnál és a televíziónál a moszkoviták és az oroszbarátok sora? Éppen arra sétáltak?! Néhányuk a hosszú listából: Ion Iliescu, Toma George Maiorescu, Petre Sălcudeanu, Dumitru Tinu, Silviu Brucan, Nicolae Militaru, Alexandru Bârlădeanu, Ioan Grigorescu…
Ami rosszul kezdődött, rosszul is folytatódott, hullámokban jöttek az újabb és újabb titkolnivalók. És innen is, onnan is tették a dilettáns, felelőtlen vagy egyszerűen korlátolt embereket felelős tisztségekbe. Sokuk korruptnak bizonyult, de mindegyikük nacionalistának. Pedig eleinte reménykedtünk, hogy elismerik: a magyaroknak is szülőföldje Erdély. Nem így történt.
Párizsi útján készített interjúval a kezemben mentem az akkor még elnökjelölt Emil Constantinescuhoz, megkérdezni: mit keres szövegében a nacionalista felhang. Félreértésről beszélt. De nem volt az. A nemzetállam alkotmányból való kivételéről később sem akart hallani. S csend lett a bányászjárások körül is. A parlamentet elfoglalt vájárok között volt magyar is, aki az RMDSZ-es képviselők mellé ült, megvédeni őket. Tőlük hallottam, hogy az akkori szállításügyi miniszter (későbbi államelnök lett) engedett szabad utat a vonatuknak.
Ezt nem hallhatta Petre Roman, a miniszterelnök, hiszen ő a kerítés átugrásával volt elfoglalva. Az ő feladata az volt, hogy bezárja, lerombolja a gyárakat, üzemeket. Teljesítette. Emlékszem a napokra, amikor arról szónokolt, hogy ebben az országban minden rozsdás vas. Ebből aztán jól meggazdagodtak az élelmes fiúk.
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)