Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Sabina Elena
5 tétel
2013. március 25.
Gyűlöletspirál
A román média által a többségi nemzeti-nacionalista mozgalom legújabb jelképévé kreált kovásznai Sabina Elena kislány esete tökéletesen rávilágít arra, hogy mit mulasztott el Románia és Magyarország, illetve a romániai magyarság és a románság az elmúlt huszonhárom évben. Az országszerte ismertté vált, jobb sorsra érdemes kislány ügyét hamis útra terelte a média, és diszkriminációs kérdést próbált faragni belőle, holott az esetleges hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó elem szinte teljes mértékben eltörpül az ügy lényege mellett, ami úgy határozható meg, hogy gyűlöletspirál.
Azért gondolom úgy, hogy hamis szabad véleménynyilvánításról beszélni ilyen esetben, mert a román zászló kitűzése a magyar nemzeti ünnep alkalmából, vagy a székely zászlónak úton-útfélen való lobogtatása, nem a haza- vagy nemzetszeretetről szóló gesztus. Kelet-Európában, sajnos, zászlókat általában nem valamiért szoktak kitűzni, hanem valami vagy valaki ellen, sokaknál pedig a hazaszeretet mások legyőzését, kirekesztését vagy gyűlöletét jelenti. Sabinában kétségtelen, hogy benne van a magyarok iránti ellenszenv – amit ő maga ismert be –, és egy apró csíny formájában provokálni akarta magyar iskolatársait, akik egyébként korábban lehet, hogy valóban megbántották nemzeti érzelmeiben.
A román kislányéhoz hasonló eset meggyőződésem, elég gyakori Romániában, akár Székelyföldön, akár az ország más, vegyes lakosságú részében, csakhogy ezek az elmúlt évtizedben soha nem kerültek felszínre, mivel a kedvező politikai és gazdasági konjunktúrában nem kaptak erős médiavisszhangot. És ugyanúgy meg vagyok győződve arról, hogy ilyen agresszió nem csak román nemzetiségű fiatalokat, vagy bármely más korosztályúakat ér, hanem magyarokat is. Csak ezekre nem reflektál a román média, amely empátia hiányában teljes autizmusról tesz bizonyságot a hasonló esetek többségében, tisztelet a kivételnek. De ugyanúgy beismerhetjük, hogy a mélymagyar székelyek románellenes megnyilvánulásait mi magunk is sokan szégyelljük, és megpróbáljuk szőnyeg alá seperni, nem létezőnek tekinteni.
Az elmúlt huszonhárom évben ez történt a román–magyar kapcsolatokban, a gyűlöletet szépen a szőnyeg alá sepertük mindkét oldalon, s azt hittük vagy reméltük, hogy ezzel meg van oldva a probléma. De mint látjuk, elég, ha csak megváltozik a kedvező politikai és gazdasági csillagállás – értem itt az EU-tagság felé igyekvés kényszerítő erejének megszűnését, illetve a gazdasági válság kirobbanását –, és a gyűlölet ronda fenevad formájában bújik elő. A szőnyeg alá sepert rondaság ugyanis a fiatal nemzedékeket is megfertőzi. Román és magyar nemzetiségű fiatalok tucatjai nőnek fel a gyűlölet szellemiségében, amit a társadalom, vagyis a család, az iskola, az egyház és a baráti kör olt beléjük. Persze, szerencsétlen általánosítani, hiszen távolról sem mindenkit hat át ez az érzés, de a társadalom jelentős részét – a kritikai tömeget messze meghaladva – érinti, amely így jól kitapintható. Nem szeret erről beszélni senki. Az értelmiségiek számára túl kockázatos témának tűnik politikai támogatás nélkül, a politikusok pedig úgy félnek az ilyen témától, mint ördög a tömjéntől. Nem „kifizetődő” ugyanis a politikai haszon szempontjából a kedélyek csillapítása, a szakszerű konfliktuskezelésre való rátermettségét pedig a jelenlegi romániai és magyarországi politikai elit egyelőre nem bizonyította.
Így marad a tünetekre való felszínes reflektálás, amikor egyik vagy másik fél szánalmas magyarázatokat és ürügyet keres a gyűlöletre, vagy éppen azt próbálja bizonygatni, hogy ki kit gyűlöl jobban vagy kevésbé. Csakhogy a gyűlölet fokát lehetetlen patikamérlegre helyezni. Ki mondhatja meg teljes bizonyossággal, hogy a román többségi vagy a kisebbségi magyar nacionalizmus erőteljesebb ma Romániában? Senki, ilyen fokozatokat nem lehet megállapítani, tény viszont, hogy mindkét oldalon újratermelődik az apák és az anyák gyűlölete, ami zsenge gyermeklelkekben raktározódik el, majd kihajt. Kiirtani nem lehet csak évtizedes megfeszített és következetes munkával. Ezt mulasztotta el a román és a magyar elit határon innen és túl az elmúlt huszonhárom évben.
Szó volt többször is a francia–német megbékélési modellről, de annak csak töredéke valósult meg. Azon kívül, hogy az RMDSZ kormányzásba való bevonásával sikeres konszociációs modellt sikerült felépíteni – amely jelenleg éppen recseg-ropog –, a politikusok megelégedtek konkrét adminisztratív és törvényhozási feladatok kipipálásával. Románia számos jó kisebbségvédelmi rendelkezést fogadott el, de azok társadalmi elfogadottsága meglehetősen alacsony, ezért ezeket a rendelkezéseket sok esetben nem is tartják be. Az alacsony fokú elfogadottság pedig a magyarellenesség formájában jelentkező gyűlölettel magyarázható, mint ahogy a székelyföldi románok „megleckéztetéseinek” is hasonló mozgatórugója van.
Változás csak akkor lesz, amikor Romániában és Magyarországon is lesznek olyan bátor politikusok, akik az értelmiség és a civil szféra széleskörű bevonásával mediátori, fordítói, nevelési és kulturális programok tömkelegét indítják el és karolják fel, legalább két évtizeden keresztül, következetesen. Ezek segítségével a romániai társadalom – beleértve a románt és a romániai magyart –, illetve a magyarországi lakosság alapjainál elkezdődhet egy valódi, kölcsönös tiszteletre és megismerésre irányuló nevelési folyamat. Amíg ez nem történik meg, számos Sabina Elenák élete fog megnyomorodni.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár),
2013. április 3.
A fejpántbotrány folytatásaként magyarok elleni kiáltvány született
Keresztély Irma háromszéki főtanfelügyelő és a Kőrösi Csoma Sándor iskolacsoport vezetőségének menesztését kezdeményezi egy kovásznai férfi. Gheorghe Tabalai, aki korábban a trikolóros fejpánttal elhíresült Sabina Elena jogi képviselőjének mondta magát, az Agerpres hírügynökségnek azt nyilatkozta, már 2500 aláírást gyűjtött „kiáltványa” nyomatékosítására, és tovább toborozza a tiltakozókat.
A Gheorghe Tabalai által kiáltványnak nevezett dokumentumban az áll, hogy a román diáklányt az iskolában megbélyegezték, amiért a román nemzeti színeket viselte, ugyanakkor kifogásolja, hogy a tanfelügyelőség csak írásos megrovásba részesítette a kovásznai igazgatókat.
A kovásznai férfi nemcsak a Kőrösi Csoma Sándor Iskolában történteket sérelmezi, hanem hogy a magyarok „elmagyarosítják” az utcaneveket, kitűzik a székely zászlót, SIC feliratú matricákat ragasztanak az autóikra, „ismeretleneknek” állítanak szobrot, kiadják a Székelység történelmét, túlzásba viszik a „magyar megemlékezéseket, fesztiválokat, felvonulásokat”. A magyar vezetők virtust csinálnak a román állammal való szembeállásból, áll a Gheorghe Tabalai féle kiáltványban. Keresztély Irma főtanfelügyelő a Sláger Rádió megkeresésére elmondta, a kovásznai iskolában vizsgálódó minisztériumi bizottság következtetéseit nem hozták nyilvánosságra, az oktatási miniszter azt mondta a főtanfelügyelőnek, hogy a probléma megoldása helyi hatáskörbe tartozik, és elégedett volt a foganatosított intézkedésekkel. „Minden állampolgárnak jogába áll tiltakozni, mi pedig továbbra is végezzük a feladatainkat.”- szögezte le Keresztély Irma.
Kovács Blanka
slagerradio.ro
Erdély.ma.
2013. április 5.
Kibújt a szeg Sabina nemzeti színű hajpántja alól
Mára egyértelművé vált, hogy a kovásznai ultranacionalista román csoportosulásnak sokkal hosszabb távú tervei voltak a Sabina Elena nevű kovásznai kislány nemzeti színű hajpántjával, de a szándék méregfogát a minisztériumi küldöttség, a megyei tanfelügyelőség és a közvélekedés meglehetősen jó diplomáciai érzékkel gyorsan kihúzta.
A kislány „megvédésére” indított országos mozgalom, mely Konstancától Iaşi-ig, Bukarest ötödik kerületétől Tulceáig lángra lobbanni látszott, okafogyottan kialudt. De arra mindenesetre jó volt, hogy világosan kitessék, azok az erők, melyek húsz, huszonkét évvel ezelőtt diákok és felnőttek ezreit tudták az utcára parancsolni „Erdély védelmében”, az úgynevezett magyar terjeszkedés ellen, ma is igyekeznek végezni munkájukat, mint korábban, s a fiatalság, kiről azt gondolná az ember, hogy távol került mindenfajta heves nacionalista magyarellenes érzelemtől, épp úgy manipulálható, utcára parancsolható, mint a rendszerváltás hajnalán.
Nos, most – miután az ügy lecsengeni látszott – kitetszik, többet, sokkal többet akartak elérni a hajpánt-üggyel a kislány vajnafalvi, zabolai manipulátorai. Mert lám, előállt a korábbi közvetítő, jogi képviselő, bizonyos Gheorghe Tabalai, hosszú kiáltványt fogalmazott meg, s most aláírókat toboroz annak kinyilatkoztatására, hogy a kislányt, akit iskolájában úgymond megbélyegeztek, a tanfelügyelőség sem védte meg, ráadásul tanárait a tanfelügyelőség ímmel-ámmal rótta meg. De Gheorghe Tabalai nem éri be ennyivel, már nemcsak az iskola és a tanügy ellen tüzel – az Agerpres által közzétett kiáltványában –, hanem az itt élő magyarság ellen uszít.
Irritálja, hogy „székely zászlókat és Sic-feliratú matricákat tűznek ki”, „elmagyarosítják a kovásznai utcaneveket”, „ismeretleneknek állítanak szobrokat”, „túlzásba viszik a magyar megemlékezéseket, fesztiválokat, felvonulásokat”. Ráadásul „a magyar vezetők nemzeti büszkeség rangjára emelték a román állam semmibevételét”, „megalázzák a románok nemzeti érzéseit, miközben elszegényítették a régiót, hogy ne változzék annak etnikai összetétele”, „eltorzítják a valóságot, és semmi tisztelet nincs bennük a románság és Románia iránt, valóságos stigmává tették a román nemzeti öntudatot”. Emberünk azt nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek, hogy már 2500 aláírást gyűjtött „kiáltványa” nyomatékosítására.
Gheorghe Tabalai magyarellenes kiáltványából, aláírásgyűjtéséből és a magyarok ellen felsorakoztatott vadjaiból kiderül, Sabina Elena hajpántja mögött ők álltak, s céljuk a Kőrösi Csoma Sándor Líceum és a megyei tanfelügyelőség lejáratása mellett országra szóló magyarellenes hangulatkeltés volt.
Azon sem kell túl sokat gondolkodni, hogy kik lehettek megbízóik.
Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma
2013. április 5.
Nacionalizmus és manipuláció: a Der Spiegel a hajpántügyről
A nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette a kovásznai iskoláslány, Sabina Elena által március 15-én viselt román nemzeti színű hajpánt körül kirobbant botrány. A német Der Spiegel online kiadása egy terjedelmes cikkben számol be az ügyről „A román trikolor körüli konfliktus: Elena hajpántja” címmel.
Egy nemzeti színű hajpánt nemzeti hőst kreált: egy 15 éves román lány magyar iskolatársai ellen tiltakozott és ezzel hazafiassági mozgalmat indított el. Hogy a kormány a vitatott reformját véghezvihesse, előnyt próbál kovácsolni az ügyből – írja a cikk bevezetőjében Keno Verseck.
Honnan indult és hová érkezett
A német újságíró szerint az egész ügy abból indult ki, hogy a kislány „vissza akart vágni kollégáinak”. „Csupán egy visszavágásról lett volna szó, a fiatalok közötti megszokott magatartásról, akik még nem tanultak meg higgadt döntéseket hozni. Egy vidéki iskolában történt banális vita egész Romániát a feje tetejére állította. Sabina Elena a Kőrösi Csoma Sándor iskola 9. osztályos tanulója március 15-én egy román nemzeti színű szalaggal a fején jelent meg a többségében magyarok által lakott térség területén lévő kovásznai iskolában”. Arról, hogy ezt mi váltotta ki, a diáklány így nyilatkozott: „A tavaly, a december elsejei nemzeti ünnepünkön a magyar diákok obszcén jeleket mutattak felénk és kifütyültek minket. Ezt nem akartam válasz nélkül hagyni” – magyarázta Sabina. Ami ezután következett, teljesen meglepte a Der Spiegel neves újságíróját. „Néhány nappal ezután a 15 éves lány Románia nemzeti hősnője lett. A román sajtó soviniszta és harsány stílusban számolt be a bátor lányról, aki visszavágott a magyar kisebbségnek. A szolidaritás jeleként Románia nagyobb városaiban több ezer ember vonult az utcákra. Elena és édesanyja a televíziós műsorok különkiadásaiban szerepeltek, a szolidaritást kifejező Facebook oldalt pedig több mint 50 ezren likeolták.”
Ceausescu politikájának következményei
Azért, hogy jobban megértsük az etnikai környezetet, amelyben ez az ellentét kipattant, Verseck emlékeztet arra, hogy „Kovászna városa Erdély dél-keleti részén található, 10.000 lakosának mintegy kétharmada magyar. A Kőrösi Csoma Sándor líceumban magyar és román diákok is tanulnak, az iskolában kétnyelvű oktatás folyik. De ez egy ingatag állapot. Ez nemcsak az említett iskolára, vagy Kovászna városára igaz, hanem az egész régióra is, amelyet Székelyföldnek neveznek, és ahol évszázadok óta egy tömbben, többségben élnek a magyarok. Ceausescu a nacionalista asszimilációs politikájával már megpróbálta megbontani a térség etnikai összetételét. Ez hosszútávon megrontotta a románok és a magyarok közötti kapcsolatot. Nagyon sok katolikus székely bizalmatlan a románokkal szemben, miközben sok román úgy érzi, hogy ők a nemzet fellegvára egy az ellenség által illegálisan elfoglalt területen” – jegyzi meg a szerző.
Beteljesületlen ígéretek
A kislány tettéről Verseck ironikusan jegyzi meg, hogy „nem éppen egy értelmes” cselekedetről van szó. „A konfliktus gyökerei a régmúltban keresendők. Március 15-én, a Magyar Szabadság napján a magyarok az 1848-as forradalom és szabadságharc áldozataira emlékeznek, amikor fellázadtak a Habsburg hatalom ellen. Ezen a napon sokan piros-fehér-zöld kokárdát viselnek, akárcsak a Körösi Csoma Sándor iskola magyar diákjai is. Nem egy értelmes ötlet ezen a napon román nemzeti szalaggal jelenni meg az iskolában. Már csak azért sem, mert a románok 1848-ban a magyarokkal szemben harcoltak. Ez jelentette Erdélyben a magyar dominancia végének a kezdetét. 1920-ban a Trianoni döntés értelmében Magyarország elveszítette területének kétharmadát, a szomszédos országok javára, ekkor csatolták Erdélyt Romániához. A Trianoni diktátum megkötésekor a románok autonómiát ígértek az erdélyi magyar és szász kisebbségnek, azonban ezt az ígéretüket sosem tartották be” – emeli ki a Der Spiegel.
A tét
Verseck világossá teszi a konfliktus valódi tétjét: „Székelyföld autonómiája, avagy a terület közigazgatási szétszakítása. Ez az igazi tétje a jelenlegi konfliktusnak. A Victor Ponta által vezetett nacionalista szövetség egy területi újraosztási reformot szeretne véghezvinni, amely által a Székelyföldet alkotó három megyét más-más közigazgatási régióba sorolná be. A magyar kisebbség politikai képviselői vehemensen ellenzik ezt a terület-újraszervezést és Székelyföld autonómiáját kérik. A hajpántügy körüli nacionalista hangulatkeltésnek nemcsak az a szerepe, hogy szentesítse a vitatott területi reformot, hanem az is, hogy elterelje a figyelmet egyéb ellentmondásos intézkedésekről. Ezáltal próbálja a Ponta-kormány megállítani a korrupció elleni harcot és ellenőrzése alá vonni az igazságszolgáltatást” – véli Verseck.
A gyűlölet generációja
A Der Spiegel következtetésként kiemeli, hogy az utóbbi napok légköre Romániában az 1990 márciusi hangulatra emlékeztetnek. „Az utóbbi napok történései Keresztély Irma Kovászna megyei tanfelügyelőt is a 23 évvel ezelőtti állapotokra emlékeztették. A magyarok és a románok közötti véres összecsapások 1990 márciusában, amelyeket a volt szekuritáté emberei provokáltak ki, majdnem polgárháborút robbantottak ki Erdélyben.” „Precedens nélküli, hogy egy ilyen banális iskolai hajpánt-történetet ilyen mértékig felfújtak” – mondta Keersztély Irma. Még George Tabalai is – aki Sabina jogi képviselője – meglepődött a botrány intenzitásán. „A kovásznai és más településeken élő magyar és román diákoknak több közös foglalkozáson kellene részt venniük, hogy jobban megismerjék egymást. Ellenkező esetben tíz év múlva egy másik gyűlölet-generációval találjuk szemben magunkat.”
jurnalul.ro M&L
Erdély.ma.
2013. október 17.
Megszületett az ítélet: diszkriminált Sabina Elena osztályfőnöke
Az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács szerdán meghozta a döntését a kézdivásárhelyi Sabina Elena diáklány ügyében, aki március 15-én egy román nemzeti színű szalaggal a fején jelent meg a Körösi Csoma Sándor középiskolában. A lány osztályfőnöke levetette vele a szalagot, és el is vette tőle.
A tanács megállapította, hogy az osztályfőnök viselkedése hátrányosan megkülönböztető volt a kislányra nézve, és úgy rá, mint az iskola igazgatójára fejenként 400 lej büntetést rótt ki.
A Diszkrimináció-ellenes Tanács közleménye szerint az osztályfőnök a kislányt a méltóságában sértette meg, és akadályozta abban, hogy a meggyőződésének nyilvánosságot adhasson. Az igazgatónőt annak passzivitása miatt marasztalta el.
hotnews.ro
Erdély.ma