"Marosvásárhely polgármesteri hivatala leállíttatta Antonescu szobrának felállítási munkálatait /még 1993. októberében/. Ezért a döntésért a Háborús Veteránok Egyesülete beperelte a polgármesteri hivatalt. A megyei törvényszék helyt adott a kérésnek és kötelezte a városi tanácsot, hogy engedélyezze a szoborállítást. A Művelődési Minisztérium is engedélyt adott erre. A törvényszéki értékelés az első hivatalos dokumentum, amely szerint Antonescu nagy politikus volt, aki "megakadályozta a zsidók deportálását". A polgármesteri hivatal fellebbezni fog a döntés ellen. - December 15-én 12 amerikai szenátor nyílt levelet intézett Iliescu elnökhöz, kifejezve aggodalmát amiatt, hogy Slobozián felavattak egy Antonescu-szobrot, az avatáson a kormányt Mihai Ungheanu államtitkár képviselte. Követelik az államtitkár lemondatását, és magyarázatot kérnek Iliescu elnöktől. Ugyanakkor véleményét kérik arról, hogy hasonló akcióra készülnek Kolozsváron, Szatmáron és Pitestin. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./ A marosvásárhelyi törvényszék ítélete szerint "akik ellenzik szobrának felállítását, úgy tekinthetők, mint nemzet és országidegenek. Marosvásárhely Ion Antonescu hazájának része, ahol megilleti, hogy szobrot emeljenek tiszteletére." /Új Magyarország, jan. 14./ Kincses Előd kiegészítette ezt a hírt: a Maros Megyei Törvényszék 2625/1993. dec. 10-i ítélete törvénytelen, azt a Vatra Romaneasca alapító alelnöke, Ion Sabau bíró hozta. Az ítélet indoklásával kapcsolatban, hogy Antonescu ellenezte a zsidók haláltáborba hurcolását, Kincses Előd idézi Matatias Carp Holocaust Romániában című könyvének adatait: a román katonaság és rendőrség aktív közreműködésével 340 ezer zsidót pusztítottak el. /Népszava, jan. 17./ Előzmény: 1993. okt. 23,25,30-i jegyzet."

"A nemzetvédelmi minisztérium rendelete értelmében felmentették tisztségéből Florian Caba dandártábornokot, a IV. Erdélyi Hadtest helyettes parancsnokát, és kinevezték a szárazföldi csapatok vezérkari főnökhelyettesének. Helyét Ioan Sabau dandártábornok veszi át. A sajtónak adott nyilatkozatában Ioan Cioara, a IV. Erdélyi Hadtest parancsnoka elmondta: nincs szó "felfele buktatásról", ellenkezőleg! Caba eddig két csillagos tisztséget töltött be, a mostani funkciója pedig alig egy csillagot ér. Mint ismeretes, Caba ellen bűnvádi eljárás indult, a dandártábornokot azzal vádolják, hogy az 1989 decemberi események alkalmával Kolozsváron tűzparancsot adott több ártatlan tüntetőnek oltva ki az életét. /Lehullott Caba csillaga? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./ "

November 10-én tartott sajtótájékoztatóján Kerekes Károly RMDSZ-képviselő felháborítónak nevezte azt, ami szeptember 27-én a megyei törvényszéken történt. Ezen a tárgyaláson hoztak döntést a Nagy-Románia Párt, Vatra Romaneasca, Avram Iancu Egyesület kontra marosvásárhelyi tanács ügyben, amelyben az említett szervezetek a közigazgatási bíróságon támadták meg a Kossuth utca nevének visszaállításáról szóló tanácsi határozatot, holott 23 év megszakítással, 1893-tól 1986-ig ezt a nevet viselte az egyik marosvásárhelyi utca. A képviselő hangsúlyozta: nem a bírói döntés ellen van kifogása, hanem amiatt, hogy Simona Pojar megengedte, hogy Ioan Sabau ügyvédtársa terroristának nevezze Kossuth Lajost, sértegesse a marosvásárhelyi magyarokat, az Amerikai Egyesült Államokat, sőt magát a kormányfőt. Sabau az USA-ról azt mondta: hogy meri állítani, hogy harcol a terrorizmus ellen, mikor Kossuth Lajosnak, a magyar terroristának szobrot állít, Tariceanut meg azzal vádolta meg, hogy „az ország ellenségeivel (értsd RMDSZ) ül egy asztalnál. Kerekes szankciót kér Simona Pojar bírónő ellen. Ugyanakkor értesíti az USA bukaresti nagykövetét és az Európai Uniót is, amely monitorizálni akarja a román igazságügyet. Adrian Moisoiu, a Nagy-Románia Párt képviselője kijelentette, hogy Kossuth genocídumot követett el a románság ellen, majd Kossuthot Szaddam Huszeinhez hasonlította. /Mózes Edith: Kerekes Károly szankciót kér a Legfelsőbb Bírói Tanácstól Simona Pojar ellen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

Megóvta az RMDSZ a törvényszéknek azt az ítéletét, amely szerint Kincses Előd indulhat függetlenként a választásokon. A törvényszék megállapította: az ügyvéd által benyújtott támogatói lista közjegyző által hitelesített másolata egyenlő értékű az eredetivel, így nincs akadálya a jelölésének. Kincses Előd – aki független jelöltként Markó Béla RMDSZ-elnök ellenében indulna a Maros megyei 2-es körzetben – úgy tudja, az RMDSZ-nek a törvény értelmében semmilyen lehetősége nincs beavatkozni. Frunda György ezzel szemben úgy értékelte, a halasztás nem legális, mert a törvény szerint a bíróságnak 24 órán belül döntenie kell a fellebbezésről. Az RMDSZ-es szenátor szerint Kincses Elődöt a választási iroda törölte a jelöltek listájáról, mivel az előírt határidőn belül nem született döntés az ügyében. Frunda elmondta, az RMDSZ jogilag kifogásolta az ítéletet, mivel „a törvény alapján világos”, hogy minden jelöltnek kötelező négy példányban leadni az aláírásokat. „Ha valaki jelöltként indul, akár függetlenként, akár egy párt színeiben, annak kötelessége négy példányban letenni az aláírásokat a választási irodába” – hangsúlyozta Frunda. /Antal Erika: Megóvták Kincses indulását. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ Kincses Előd annak az ügyvédnek adott megbízást, aki a marosvásárhelyi fekete március idején a Vatra Romaneasca tagjaként a magyarok ellen buzdított, mondván, az ember folyamatosan nem forralhat bosszút, mert akkor soha megbékélés nem lesz. Kincses elmondta, hogy ügyének tárgyalásán ott volt Frunda György szenátor, aki időnként valamit súgott az RMDSZ ügyvédjének, tehát Frunda súgóként volt jelen. /(Lokodi Imre): Kincses Előd „vátrás” ügyvédje. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ Szepessy László, az RMDSZ marosvásárhelyi Elnöki Hivatalának igazgatója megdöbbentőnek tartja, hogy Kincses Előd, aki függetlenként akar indulni a választásokon, Ioan Sabau Poppal szövetkezik /ő az ügyvédje/, aki köztudottan a Vatra Romaneasca alapító tagja. Szepessy számára már nem kérdés, hogy Kincses Előd a barikád melyik oldalán áll. /A barikád melyik oldalán áll Kincses Előd? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

A Népújságban az a vád érte, hogy a barikád rossz oldalán áll, reagált Kincses Előd a cikkre. Szerinte tizennyolc évvel az 1990-es fekete március, két évvel Románia EU-s csatlakozása és a rendszeres magyar- román közös kormányülések idején már nem szabad barikádokra hivatkozni. A barikádok már csak az emberek fejében létezhetnek. Prof. dr. Sabau-Pop Ioan 1990 óta sok mindent átértékelt. Kincses fontosnak tartja a nyitást a politikai ellenfelek, a többségi társadalom irányába. /Kincses Előd független szenátorjelölt: A replika jogán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./ Előzmény: A barikád melyik oldalán áll Kincses Előd? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

Kincses Előd a miénktől lényegesen eltérő világban él, írta a lap munkatársa, Mózes Edith, ugyanis A replika jogán azt írta, hogy barikádok (nemzetiségi) már csak a fejekben léteznek. Az ő szövetkezése a magyarság iránti szimpátiával nem vádolható Sabau Ioan ügyvéddel nem olyan különös, változnak az idők, változnak az emberek… Kincses Előd és támogatói dolga, hogy mit kezdenek a lelkiismeretükkel, szögezte le Mózes Edith. /Mózes Edith: Hol vannak a barikádok? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Több mint két éve tartó pereskedés után jogerős bírósági döntés született arról, hogy a Vatra Romaneasca szervezetnek ki kell költöznie Marosvásárhelyen a Kultúrpalota épületéből, ahol 5 irodahelyiséget – közel 100 négyzetméter felületet – foglal el. A szervezet a sajtó segítségével akarta felhívni a figyelmet az ügyre, mondván, nekik „örökös” helyük van a Kultúrpalotában. A bírósági végzést, valamint a törvényes végrehajtó általi kilakoltatást visszaélésnek minősítették, úgy próbálták beállítani, hogy a kilakoltatás a románok ügye és a magyar önkormányzati vezető közötti ellentét eredménye. A Vatra Romaneasca alapemberei kivonultak, így Florin Oproiescu, a Vatra Romaneasca országos szervezetének alelnöke, továbbá a Kossuth utca-perben elhíresült dr. Ioan Sabau ügyvéd. A végrehajtó a jogerős bírósági döntésre hivatkozva, felszólította a szervezet vezetőjét, hogy adja át az irodákat. Ez nem történt meg. Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnök megjegyezte, a Vatra Romaneasca Egyesület nem használta irodának a helyiségeket, az ajtó mindig le volt lakatolva. A Vatrának van székhelye a városban. /Mezey Sarolta: A „végrehajtás” csődöt mondott. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./

A marosvásárhelyi szobrok és utcanevek körüli botrány képezte a Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett Civilsuli konferencia kerekasztal-megbeszélésének témáját november 14-én, a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban. A marosvásárhelyi magyarság elvesztette ezt az esélyt, s a belvárosban ma már többnyire román személyek szobra áll előkelő helyen, a magyaroké pedig csak háttérben – állapították meg a hozzászólók. A civil társadalomnak tevékenyebb szerepet kellene vállalnia a tanács döntésének az érvénytelenítése érdekében. A Kossuth utca visszanevezése érdekében 2003 óta folyó perben a marosvásárhelyi bírák végig elfogultak voltak. Olyannyira, hogy a tárgyalást vezető bírónő megengedte, hogy a marosvásárhelyi tanács határozatát megtámadó román szervezeteket képviselő Sabau Ioan ügyvéd végig becsmérlő, gyalázkodó hangnemben beszéljen Kossuth Lajosról. Az ellenséges hangulatkeltésben nagy szerepe volt a marosvásárhelyi Cuvantul Liber lap által folytatott kampánynak, amelynek során azt sulykolták a román lakosságba, hogy Kossuth rablógyilkos volt. /(bodolai): Jelképes térfoglalás? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

Nem adnák vissza a magyar nemesek erdőit Maros megyében
Annak ellenére, hogy a 2005-ben, uniós nyomásra született 247-es földtörvény alapján az egykori nagybirtokosok is jogosultak erdőterületeik visszaigénylésére, Maros megye prefektusai – 2004 és 2008 között a liberális Ciprian Dobre és az őt követő demokrata-liberális Marius Paşcan – mindent elkövetnek, hogy a magyar nemesek leszármazottjai ne kaphassák vissza jogos tulajdonukat.
Marius Paşcan, aki köztudottan évek óta akadályozza a Felső-Maros menti erdők visszaszolgáltatását, újabban nemcsak a néhai grófokat és bárókat rágalmazza, de a napokban támadást zúdított a nemesi családok leszármazottjai által megfogadott ügyvédekre és erdészekre is. A becsmérlő nyilatkozatokon túl Paşcan bűnügyi feljelentést tett a Bánffy családot képviselő Mihai Bejenaru kolozsvári ügyvéd és Felician Cotiso Străuţ erdész ellen, akiket nemzetárulással, csalással vádol. Ugyanakkor felkért két marosvásárhelyi, magyarellenességükről ismert ügyvédet, Ioan Sabău Popot és Vasile Gheret, hogy a Maros menti erdők megmentése érdekében ingyen és bérmentve képviseljék az állami szerveket. „Nem hagyhatjuk, hogy 130 ezer hektár erdő kicsússzon a román állam markából csak azért, mert egy nem létező Bánffy gróf állítólagos leszármazottai hamis, szándékosan tévesen fordított okiratokkal állnak elő” – fejtette ki Marius Paşcan. Szerinte Bejenaru és Cotiso Străuţ csalók, akik bizonyos manőverek révén az örökösök közé kerültek, tevékenységükkel nemzeti érdekeket sértenek. Ugyanakkor azt állította, hogy az örökös Bánffy Éva apja, Bánffy Dániel Magyarország hadügyminisztereként 1940 és ’45 között nemcsak, hogy a román állam ellensége volt, de az erdőterületeket tisztségéből kifolyólag íratta a saját nevére.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében Mihai Bejenaru leszögezi: Paşcannak vagy halvány fogalma sincs az ügyről, vagy szándékosan hazudik.
Ami az ügyvéd és az erdészmérnök állítólagos örökségét illeti, a kolozsvári jogász pontosít: Bánffy Éva egyikükre sem testált semmit, a visszaszerzendő erdőkből hivatalosan átadott tíz-tíz százalékot. Az ügyvéd ugyanakkor rámutatott, a tavalyelőtt elhunyt Bánffy Éva apja nem egy virtuális, hanem valós gróf volt, akit nem Dánielnek, hanem Lászlónak hívtak, és a prefektus által emlegetett 130 ezer hektárból mindössze 5 százalék volt a tulajdonában.
Azt sem magyar hadügyminiszterként íratta a nevére, hanem román állampolgárként vásárolta 1936 és ’38 között. Bánffy Lászlót egyébként 1927-ben a román hadseregben tiszti rangra emelték. „Senki nem akarja ellopni a román földet, csupán arról van szó, hogy egy román állampolgár élni mer a törvény adta lehetőségekkel, és visszaköveteli azt, amit román állampolgárságú felmenőitől vettek el. Azt a tulajdont, amit a román királyság tiszteletben tartott, de később, a kommunisták elkoboztak. A bíróság tisztje dönteni arról, hogy az örököst megilleti vagy sem ősei tulajdona” – írja levelében Mihai Bejenaru. Az ügyvéd szerint Marius Paşcan logikája szerint személyén kívül azok a román nemzetiségű bírák és az alkotmánybíróság tagjai is nemzetárulók, akik az eddigi perek során nekik adtak igazat.
Szucher Ervin

Krónika (Kolozsvár)

Szekus önvallomás
Kedden délután különös életpályájú szerző különleges könyvét mutatták be igen válogatott társaságban. A Grand Szálloda zsúfolásig megtelt termében Aurel I. Rogojan: A titkosszolgálatok ablaka – Románia a globális stratégiák játékában címmel írt kötetét ismertették.
Aurel I. Rogojan 1970-ben évfolyamelsőként végezte az állambiztonsági főiskolát (szekuritáté), ahol kémelhárításban szakosodott. 1973-ban jogot tanult egyetem utáni képzésben. 1970-től Bukarestben a belbiztonsági szolgálat alkalmazottja, 1977 és 1985 között Iulian Vlad akkori belügyminisztériumi államtitkár (országos szekuritátéparancsnok) kémelhárításért felelő kabinetvezetője. 1987-ben államtitkári rangban dolgozott. 1990-ben aktívan részt vett a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) megalakításában és felépítésében. A könyvet elsősorban volt kollégáknak („camarazi”) szánta, akik szép számban jelen voltak a könyvbemutatón.
Ha csupán felsoroljuk azokat, akik a könyvet méltatták – Vasile Dobrescu történész, egyetemi tanár, Ioan Pop Sabău ügyvéd (mindketten a Vatra Românească hajdani és jelenleg is igen aktív tagjai), Adrian Bărbulescu, az RHSZ tábornoka és Iulian Vlad tartalékos tábornok, 1989-ben a szekuritáté főparancsnoka – akkor anélkül, hogy mélyebben tanulmányoznánk a kötetet, rájöhetünk, hogy tulajdonképpen milyen céllal jelentette meg a szerző.
A könyvben a szerző érdekes fejezetekbe foglalva a romániai kémelhárítás „kulisszatitkaiba” vezeti be az olvasót. Nem tekinthetünk el attól sem, hogy a szerző, aki a múltat, a közelmúltat és a napjaink eseményeit elemzi, igen sok kulcsfontosságú információhoz jutott az évek során, így nagyon jól dokumentált a könyv. Nem kétséges, hogy a szelekció tendenciózus, de ezt maga a szerző sem tagadja, hiszen a könyv 554 oldalon nagyrészt azt elemzi, hogy az egységes Romániát miként próbálták meg évszázadok óta a nagyhatalmak különböző érdekszférákba sorolni, területét feldarabolni.
Többé-kevésbé köztudott és a történészek is bizonyítják, hogy az angolok voltak azok, akik a második világháborúban a Balkán északi részének két országát, Bulgáriát és Romániát a szovjeteknek játszották át. S hogy kinek milyen szerepe volt ebben, erről is érdekes epizódokat említ a szerző. A nem történészi szempontok szerint összeállított kötetben szó esik néhány olyan disszidensről is, akik a szerző szerint tulajdonképpen úgy ellenezték Ceauşescu rendszerét, hogy mindvégig a szovjetek malmára hajtották a vizet, magyarán: háttérből Románia sorsát a KGB irányította beépített értelmiségiekkel. Rogojan tábornok külön fejezetet szentel I. M. Pacepának is, aki tettével „elárulta nemzetét”.
Egy másik igen érdekes fejezet az 1989-es rendszerváltásról szól, nevezetesen arról, hogy a volt szekuritáténak milyen szerepe volt a decemberi és az azt követő eseményekben. A könyvbemutatón elhangzott, azt bizonyítja a tábornok, hogy abban az igen zavaros időszakban a szekuritáté mentette meg Romániát a széteséstől, attól, hogy az 1990-es évek elején geopolitikailag átrendeződő Európában a nagyhatalmak „ne osszák újra Romániát”. S hogy kik „formáltak jogot a nemzeti egységállamra”? – ezzel két – elsősorban nekünk, magyaroknak is igen érdekes fejezet foglalkozik. „A magyar delírium: propaganda, kémkedés és szélsőségesség Szent István Magyarországáért” – című részben a szerző az első világháborútól napjainkig végigköveti mindazt „az erőfeszítést, amelyet az anyaországiak és az erdélyi magyarok megtettek és tesznek annak érdekében, hogy átrajzolják Románia térképét”. Az adatok igen pontosak, tényszerűek – nyilvánvalóan mondhatnánk, de rögtön hozzá is tehetjük: sértően egyoldalúak, tendenciózusak, félrevezetőek. Belelapozgatva, igen vitatott kötetet juttattak eszembe. Ion Lăncrănjan történésznek valamikor a ’80-as években megjelent: Egy szó Erdélyről című gyűlölködő torzítása köszönt vissza az igen dokumentált főszekus művében. Igaz, ezúttal a kötet írója nem értelmez, magyaráz, csupán féligazságokat közöl.
S hogy ne csak a magyarokat viktimizálja mindazért, ami ma történik az országban, az utolsó fejezet Jugoszlávia és Románia árnyékháborúját ecseteli, felvázolva mindkét ország 1945 és 1989 közötti kémelhárító tevékenységét. S hogy ennek a küzdelemnek mi volt az igazi tétje? Nem kétséges, állítja a szerző, a szerbek a Bánságot akarták elcsatolni Romániától. E részből kiderül, hogy az éber szekuritáté miként akadályozta meg azt, hogy ez az országrész se váljon ki „a történelmi Romániából”.
Mindezek mellett – állítja egy másik rész –, ma az ország politikusainak a globalizáció gazdasági fenyegetettségével is szembe kell nézniük. Az üzleti érdekháborúnak is az a célja, hogy felossza az országot. Ezúttal nem a politikai átrajzolásról van szó, hanem arról, hogy a hazai erőforrásokat, a nyersanyagok kiaknázását egyes érdekek szerint átjátsszák a külföldi konszerneknek.
A bemutatón többek között az is elhangzott, hogy az 1989-es rendszerváltást követő események, az említett területi és gazdasági jellegű fenyegetettség kényszere miatt alakult meg a Román Hírszerző Szolgálat. A könyv szerzője pedig egyike volt, aki ezt a struktúrát újraépítette. Erről olvashat az érdeklődő a munkában, amely tulajdonképpen a „kémszolgálatok fölöttébb szükséges voltáról” próbálja meggyőzni az olvasót.
A mindenkori kémeknek, a belbiztonságiaknak az a szerepük, hogy megbízható, naprakész információt szolgáltassanak a politikusoknak, hogy a megfelelő információ birtokában a legjobb döntéseket hozzák – hangsúlyozták többen a teremben. A történelmi idők óta a kémek nemzeti érdeket szolgáltak – vallották többen is a pulpitusról.
Attól függ kinek, milyen érdeket – tehetjük hozzá a könyv olvastán.
Vajda György
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Hatályon kívül helyezték a magyar karra vonatkozó kormányhatározatot
A romániai igazságszolgáltatás működésének módját jelzi, hogy a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) keresetének tárgyalására megadott időpontot az egyesületet képviselő Kincses Előd ügyvéd kérésére sem hozták előre a megyei törvényszéken.
Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem sokkal későbben beadott keresetét viszont tegnap már napirendre tűzték a Marosvásárhelyi Táblabíróság 2-es számú közigazgatási és pénzügyi részlegén. Sőt a 2012. évi 160/43-as számú keresetről döntés is született. A táblabíróság közigazgatási részlegén elfogadták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kérését, amely a magyar kar létrehozására vonatkozó március 26-i 230-as számú kormányrendelet hatályon kívül helyezésére vonatkozott. A határozatot öt napon belül fellebbezhetné meg a kormány (?), ellenkező esetben azonnal érvénybe lép, egészen december 6-ig, amikor a keresetet érdemben is tárgyalni fogja a táblabíróság.
A másik keresetben, amelyben azt kéri az egyetem vezetősége, hogy az igazságügyi fórum ismerje el az egyetem chartáját, amelyben nincsen szó az önálló magyar kar létrejöttéről, május 11-re halasztották a döntést – tájékoztatott a táblabíróság szóvivője.
A tegnapi két tárgyaláson Sabau Ioan ügyvéd képviselte az egyetemet, s Corina Muresan bíró elnökölt.
(b.) Népújság (Marosvásárhely)

Kincses Előd a jogi útban bízik
Júniusra halasztották tegnap a Megyei Törvényszék Közigazgatási Részlegén annak a keresetnek a tárgyalását, amelyet a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) indított az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ellen. A keresetben azt kérik, hogy az igazságügyi fórumon tekintsék semmisnek a MOGYE új chartáját, mivel annak megalkotásakor nem tartották be az érvényben levő jogszabályt. A kereset másik pontja, hogy a szakminisztérium jóváhagyásával nem rendelkező charta alapján megtartott 2012. február 8-i választásokat érvénytelenítsék, és a törvényes előírásoknak eleget tevő új szabályzat alapján szervezzék újra azokat.
A per állásáról Kincses Előd, a felperes ügyvédje nyilatkozott:
– A tavaly novemberben benyújtott közigazgatási eljárásnak a tárgyalását csak május 11-re, azaz a mai napra tűzték ki. A rövidebb határidőre vonatkozó kérésünket, amellyel az volt a célunk, hogy még az idei egyetemi év során érvényes és törvényes chartája legyen az egyetemnek, kedvezőtlenül bírálták el. Elutasították a Legfelsőbb Ítélőtáblához intézett kérésünket is, amely az eljárás más megyébe költöztetésére vonatkozott, arra hivatkozva, hogy Marosvásárhelyen biztosított a tárgyilagos és politikamentes bíráskodás.
A május 11-re kitűzött tárgyaláson kézbesítették a MOGYE jogi képviselőjének, Sabau Ioan-Pop ügyvédnek azt a három beavatkozást, amellyel az RMOGYKE kérését támogatja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt. Ezek nevében Tőkés László, Toró Tibor és Szász Jenő írta alá az ügyvédi meghatalmazásom.
Ugyanakkor benyújtottam a keresetmódosítást, amelyben a charta legújabb (2011. dec. 7-i) változatának a módosítását kérem. Még fontosabb és komoly jogi következményekkel kell járjon az a kérés, hogy állapítsák meg a február 8-i szenátusi választás semmisségét, hiszen azt egy törvénytelen charta alapján ejtették meg. A tanügyi törvény határozottan kimondja azt, hogy a charta csak a tanügyminisztérium jóváhagyása után lép érvénybe, ami köztudottan nem létezett. Nyilvánvaló, hogy érvénytelen charta alapján érvényes választásokat nem lehet tartani. Jelenleg a charta kérdése a 22-es csapdájába került, hiszen a törvénytelenül megválasztott szenátus nem fogadhat el új chartát, a régi szenátus által elfogadott charta pedig olyannyira törvénysértő, hogy annak a semmisségét is meg kell állapítania a közigazgatási bíróságnak. Az új kar létrehozására vonatkozó kormányrendeletet vagy visszavonja a kormány, vagy megsemmisíti a közigazgatási bíróság, tehát a politikai út nem járható, így kizárólag a jogi megoldás marad. Nagyon remélem, Markó Béla és Kelemen Hunor is ráébred arra, hogy csak jogi úton lehet érvényt szerezni a magyar nyelvű orvosképzés iránti jogos igénynek és beavatkoznak a perbe akár a saját nevükben, ha nem akarnak az RMOGYKE támogatójaként szerepelni. Erre bőven van idejük, hisz a következő tárgyalást június 18-ra tűzte ki a Maros Megyei Törvényszék.
Eredetileg szeptemberi határnapot jelölt meg a bíró, de amikor kifejtettem, hogy mindkét oktatási vonalnak az az érdeke, hogy az egyetemnek még az új tanév megkezdése előtt törvényes chartája legyen, érvelésemet elfogadta és rövid, egy hónapos halasztást rendelt el. A perrendtartás szerint a tárgyalást mindenképpen el kellett halasztani azért, hogy a ma kézbesített iratokat a felek tanulmányozhassák és azokra megfelelő választ fogalmazhassanak meg – nyilatkozta Kincses Előd.
(b.gy.) Népújság (Marosvásárhely)

Halasztás a MOGYE- ügyben
Az RMDSZ és az MMDSZ is beavatkozott a perbe
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által tavaly novemberben a Maros megyei törvényszéken indított perben tegnap a második tárgyalásra került sor, ám ezt is elhalasztotta a bíró. Az őszi egyetemi tanévkezdés előtt nem várható végleges ítélet – nyilatkozta dr. Kincses Előd, a RMOGYKE jogi képviselője.
Az egyesület a perben azt kérte a bíróságtól, hogy az egyetemi chartát a tanügyi törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítsák, különös tekintettel az anyanyelvi oktatást szabályozó 135. szakaszra. Kincses Előd elmondta, a keresethez csatolták a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek a chartáját, amelyekbe ezek a rendelkezések korrekt módon be voltak vezetve. "Az első tárgyalást 2012. május 11-re tűzték ki és megtagadták az időpont előbbre hozását szemben azokkal a perekkel, amelyeket később indított az egyetem a román kormány ellen és egyetlen tárgyaláson megoldottak. Májusban kézbesítették az eredeti három beavatkozási kérelmet, amelyeket az EMNT, az EMNP és a MPP nyújtott be, a felperes mellett beavatkozva a perbe. E három alakulat az első felkérésemre azonnal hajlandó volt belépni a perbe, szemben az RMDSZ-szel, amely a tavaly novemberi felkérésemet válaszra sem méltatta. Ezt nagyon nagy hibának tartom, úgy vélem, ha Markó Béla tanügyért felelős miniszterelnök-helyettesként és az RMDSZ belépnek a perbe, egész biztos elérhették volna azt, hogy rövidítsék le a határidőt és vigyék el más megyébe az ügyet. Ezt én sajnos hiába kérelmeztem a Legfelsőbb Ítélőtáblánál, amely az áthelyezési kérelmemet elutasította, mondván, hogy a marosvásárhelyi bírák nagyon objektíven tárgyalnak a román–magyar ügyekben. Amennyiben a bírói út gyorsabban haladt volna, talán el lehetett volna kerülni akár a kormánybuktatást is, hiszen nem visíthatott volna a MOGYE szenátusa, hogy az akadémiai szférába beavatkozik a politikum, az igazságszolgáltatás hozott volna ítéletet" – jelentette ki Kincses Előd. Az RMDSZ Karácsony Erdei Etel ügyvédet bízta meg a perbeli képviselettel, aki benyújtotta a RMOGYKE melletti beavatkozási kérelmet, ugyanakkor a perbe belépett a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség is, saját nevében, az ő képviseletüket Gogolák Csongor ügyvéd látja el. Kincses szerint a magyar diákság beavatkozása üdvös dolog, hiszen nem mondhatják, hogy kizárólag olyanok léptek be a perbe, akik nem közvetlenül érdekeltek. A tegnapi tárgyaláson az újabb beavatkozási kérelmeket közölték Ioan Sabau Pop ügyvéddel, aki a MOGYE-t képviseli a perben. Sabau ügyvéd ragaszkodott a halasztáshoz, arra hivatkozva, hogy a beavatkozási kérelmeket tanulmányoznia kell és mindenféle újabb kifogásokat fogalmazott meg. A bíró szeptember 28-ra tűzte ki a következő tárgyalást, annak ellenére, hogy Kincses Előd rövid határidőt kért, hangsúlyozva, fontos lenne az ítélethozatal még az új egyetemi tanév megkezdése előtt. "Egyetemkezdés előtt 2 nappal tárgyalják a pert, de úgy vélem, az ítélet semmi esetre sem lett volna jogerős október 1. előtt, hiszen olyan döntés nem születhet ebben a perben, amelyet a pervesztes ne fellebbezzen meg. A következő tanévre lehetne tisztába tenni a dolgot" – nyilatkozta a RMOGYKE ügyvédje. Kincses szerint a román kormánynak érdeke lenne ebben a perben egy korrekt bírósági döntés, hiszen a jelenlegi charta állandó feszültséget gerjeszt a romániai magyarok és románok között, Románia és Magyarország között, ez a szenátus pedig képtelen arra, hogy a törvénynek megfelelően módosítsa a chartát.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

A MOGYE védőügyvédje feljelentéssel fenyeget
Tegnap a Megyei Törvényszéken január 21-ére halasztották a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) keresetének a tárgyalását, amelyben az említett civil szervezet azt kérte, hogy az igazságügyi szervek érvénytelenítsék az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem júniusban jóváhagyott chartáját, mivel az továbbra sem felel meg az új tanügyi törvény nemzetiségi oktatásra vonatkozó előírásainak. Kérik továbbá, hogy tekintsék érvénytelennek az egyetemen februárban megtartott választásokat, mivel azokat érvénytelen szervezési és működési szabályzat alapján szervezték meg.
Kincses Előd, a felperes ügyvédje az EMNT, EMNP és az MPP, Erdei Etel ügyvéd az RMDSZ perbe lépésének a jóváhagyását kérte, Gogolák Csongor ügyvéd pedig a MOGYE magyar diákszövetségének a perbe lépését indítványozta.
Sabau Pop Ioan, a MOGYE ügyvédje a beavatkozások jóváhagyásának az elutasítása mellett érvelt, arra hivatkozva, hogy a politikum nem kellene beleszóljon az egyetem ügyeibe. Véleménye szerint a MOGYE-n meglevő harmóniát a politikum, főleg az RMDSZ beavatkozása rontotta meg. A perbe vonások elvi helybenhagyásáról tárgyaláson kívül dönt a bíró.
A továbbiakban Kincses Előd azt kérte, hogy az egyetem nyújtson be egy iktatószámmal, keltezéssel, aláírással és pecsétjével ellátott chartát, amiről érdemben lehet tárgyalni. A jelenleg hatályos módosított változaton ugyanis, ami az egyetem honlapján olvasható, sem dátum, sem iktatószám, sem aláírás, sem pecsét nincs. Kérését elfogadták, és kötelezték az egyetemet az eredeti, érvényes irat benyújtására.
Amikor a felperes ügyvédje azzal indokolta kérését, hogy az illetékesek által tökéletesnek mondott chartát a miniszterelnök és a tanügyminiszter nyomására több mint hét helyen kellett módosítani, Sabau Pop Ioan, a MOGYE ügyvédje kilátásba helyezte, hogy ha ez valóban így történt, befolyással való üzérkedés miatt feljelenti a miniszterelnököt és a tanügyminisztert is – számolt be Kincses Előd a törvényszéken történtekről.
Mivel a feljelentést a rektornak és a szenátus elnökének kellene aláírnia, Leonard Azamfirei rektor véleményét is megkérdeztük, aki tegnap délután azt válaszolta, hogy nem értesült még sem a tárgyalásról, sem az ott elhangzottakról. Az aláírás nélküli chartáról elmondta, hogy attól a perctől kezdve, ahogy az egyetem honlapjára felkerült, hivatalos dokumentumnak kell tekinteni.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Magyarellenes „alkotmányozók”
Demokrácia- és kisebbségellenesre sikeredett az az alkotmányozó fórum, amelyet a fővárosi Pro Democraţia Egyesület (APD) szervezett szerdán a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Míg a szervezők megfeledkeztek a civil társadalom magyar képviselőit meghívni a nyilvános vitára, a nacionalista hangnemről a helyi Petru Maior Egyetem mintegy húsz tanára és diákja gondoskodott.
Az európai szemléletéről ismert Cristian Pîrvulescu, a Pro Democraţia Egyesület elnöke főszervezőként ugyan hasznosnak és termékenynek nevezte az elhangzottakat, azonban ő sem gondolhatta komolyan, hogy a Petru Maior Egyetem képviselőinek javaslatai maradéktalanul bekerülhetnek egy 21. századi európai állam alaptörvényébe. A felsőoktatási intézet tanárai és joghallgatói a román nyelvtudás kötelezővé tételétől a kettős állampolgárok választhatósági jogának megvonásáig számos olyan tételt fogalmaztak meg, amelyet viszont szeretnének látni a készülő alkotmányban.
Ioan Sabău-Pop ügyvéd, az egyetem tanára, aki a '90-es évek elején a Vatra Românească alapító tagjaként szerzett magának hírnevet, kijelentette: Románia nem Dél-Tirol és nem Katalónia, az országban nem szabad semmiféle régiósítási tervet véghezvinni, hisz az az általa szomorú emlékűnek nevezett Magyar Autónom Tartományra vagy éppenséggel a Szovjetunióra emlékeztetne. Sabău-Pop megítélése szerint ugyanakkor csak azok lehetnek államalkotók, akik mindig is itt éltek, ez pedig csakis a román nemzet. „Hogy legyenek az új alkotmány szerint államalkotó közösség az, amely tagadja Trianont, és nem ismeri el a gyulafehérvári egyesülést?" – tette fel a költői kérdést az egyetemi tanár, mintegy zárójelben említve meg, hogy 1920-ban Magyarország mintegy 200 ezer, az ország területén élő románt nemzettelenített. A szélsőséges nézetei miatt hírhedt jogász-pedagógus ugyanakkor Ciprian Dobre megyei tanácselnöknek, a konferencia házigazdájának sűrű bólogatásai közepette azt is javasolta, hogy csakis olyan személy legyen választható az alkotmány szerint, aki egyetlen állampolgársággal rendelkezik.
Börtön az 1. cikkely vitatóinak
Sabău-Pop javaslatait a felszólaló diákok közül párnak sikerült fölülmúlnia. Egy másodéves hallgató azt javasolta a konzultatív jelleggel létrehozott testületnek, hogy foglaltassa alkotmányba, hogy a román nyelvtudás minden egyes állampolgár számára kötelező. „Természetesen a nemzeti kisebbségek is használhatnák a saját anyanyelvüket, de csak magánbeszélgetések alkalmával" – kerekítette ki saját ötletét a lány. Egy fiatalember köntörfalazás nélkül kijelentette: Romániában senki ne találjon ki regionális nyelveket, mert azok nem léteznek. Ugyanakkor börtönbüntetést szorgalmazott mindazok számára, akik „egyáltalán szóba hozzák az alkotmány 1. cikkelyét". „Nem érthetünk egyet azzal, hogy egy öt százalékon aluli kisebbség diktáljon az országban, és keltse a feszültséget!" – érvelt a hozzászóló. Az egyetemisták között olyan is volt, aki a kisebbségi jogok korlátozása helyett az eutanázia bevezetését, a NATO-tagság eltörlését, a monarchia visszaállítását tartja fontosnak. Évfolyamvezetőjük, Lucian Chireac ügyvéd az alkotmánybíróság felszámolását javasolta.
152. cikkely: bezárt doboz lenyelt kulccsal
A rendezvényen a fórumról az utolsó pillanatban teljesen véletlenül értesülő Smaranda Enache emberjogi harcos volt az egyetlen, aki kiállt a regionális nyelvek, illetve a történelmi kisebbségek államalkotói státuszának elismerése mellett. Szokoly Elek, a Provincia Csoport tagja – aki szintén nem meghívó útján szerzett tudomást a fórumról, az alkotmány 1-es cikkelyének sérthetetlenségét leszögező paragrafus eltörlése mellett emelt szót. „Túlhaladott és kellemetlen ez a bizonyos 152. cikkely. Olyan, mint, amikor valaki egy dobozba szeretne zárni valamit, és lenyeli a kulcsot" – fogalmazott Szokoly.
A szervezési gondok miatt restelkedő Cristian Pîrvulescu – aki minden egyes észrevételt szorgalmasan jegyzetelt, majd írásban is kikérte a jelenlévők véleményét – azt üzente mindazoknak, akik nem tudtak az eseményről, de javaslataikkal hozzá szeretnének járulni az új alkotmány megszövegezéséhez, hogy megszerkesztett kezdeményezéseiket elküldhetik a Pro Democraţia címére. „Az már a politikai osztály vizsgája lesz, hogy milyen mértékben veszi figyelembe a civil társadalom javaslatait" – fogalmazta meg fenntartásszerű álláspontját Koreck Mária, a Divers Egyesület képviselője.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Régióvita magyarellenes felhangokkal
Szükség van az ország új adminisztratív felosztására, de csakis a történelmi régiók visszaállításával; közöttük azonban semmi keresnivalója az önálló Székelyföldnek – nagyjából ez volt a két leginkább hangoztatott tétel, ami felmerült a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem hét végi, regionalizációról szóló konferenciáján.
Végigfutva a Románia régionalizációja – hagyomány és európai modell között címmel rendezett konferencia szervezőinek és felszólalóinak a névsorát, már a rendezvény előtt borítékolható volt, hogy a felkért előadók közül egyetlen személy sem teszi le a garast az önálló székelyföldi övezet létrehozása mellett. Noha a rendezvény fővédnökeiként bekonferált miniszterek, Liviu Dragnea kormányfőhelyettes és Mircea Duşa, a védelmi tárca vezetője, az utolsó pillanatban lemondták részvételüket, a prezídiumban és a Petru Maior Egyetem aulájában helyet foglalók eddigi közmegnyilvánulásai garanciát jelentetettek a magyarellenes hangulat megteremtésére.
Burkolt magyarellenesség
Nem hiába választotta ketté köszöntőjében a megjelenteket „drága jó emberekbe" és „tisztelt ellenfelekbe" Ioan Sabău-Pop főszervező, hisz a résztvevők zömével az elmúlt két évtized során leginkább a Vatra românească hajdani gyűlésein lehetett találkozni. A Marosvásárhely 1990-es fekete márciusában aktív szerepet vállaló személyek, egykori katonatisztek, a Hargita és Kovászna megyéből érkező hivatásos feljelentők vagy a beszélgetést irányító Ioan Selejan ortodox püspök közül mindenik hozzátette a maga, tudományos burokba bújtatott magyarellenes részét. Ebben a környezetben a mérsékeltnek nevezhető Cornel Sigmirean egyetemi tanárnak sem tűnt meglepőnek a véleménye, miszerint a sztálini ihletésűnek nevezett Magyar Autonóm Tartományhoz hasonló régiót semmiként nem lenne szabad létrehozni. Ezt erősítette meg Ioan Lăcătuşu, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának alelnöke, hangsúlyozván, hogy a hazai akadémikusok sem támogatják a magyar pártok elképzelését. Lăcătuşu különböző számadatokat mutatott be, melyek segítségével ki lehetne egyensúlyozni az etnikai arányokat, ha a három megye egybemarad. Lehetséges megoldásként Brassó vagy Beszterce-Naszód a Székelyföldhöz való csatolását javasolta. „Szinte egyetlen román sem akar önálló Székelyföldet. Ennek mindössze két támogatója van: Smaranda Enache és Dorin Florea" – nevezte meg az emberjogi harcost és Marosvásárhely polgármesterét a felszólaló. Az etnikai szeparáció ellen emelte hangját Ecaterina Andronescu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora is, mondván, hogy a Székelyföld önállósodása komoly károkat okozna az ország számára.
„Perverz a székelyföldi társulás"
Radu Baltasiu, a Román Akadémia tagja, aki egyenesen „perverz kísérletnek" tartja Maros, Hargita és Kovászna megye társulását, pótcselekvésnek, Lucian Chiriac ügyvéd átláthatatlan folyamatnak nevezte a regionalizációt, melynek során az ország szuveranítása foroghat kockán. „Mi lesz az egységes román nemzeti államból, amiért őseink harcoltak?" – tette fel a költői kérdést az utóbbi. A választ videoüzenetben Dinu C. Giurescu akadémikus adta meg, mondván, hogy a régiók létesítése az ország föderalizálásához vagy egyenesen annak széteséséhez vezet majd. Az előadók még egy dologban megegyeztek: a leendő régiókat semmiként nem számokkal vagy fantázianevekkel, hanem a történelmi elnevezéseikkel kell majd megjelölni.
Annak dacára, hogy a felvezetőben házigazdaként Cornel Sigmirean még a színes véleménynyilvánítás fórumának nevezte a rendezvényt, a konferencia egyoldalúsága miatt az a négy-öt meghívott, akiről köztudott, hogy más véleményt képvisel, a szünet után már nem tért vissza a széksorokba.
SZNT-tiltakozás az átszervezés ellen
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke egyébként pénteken jelentette be a téma kapcsán: a kormány által tervezett közigazgatási átalakítás megvalósítását jelen formájában nem szabad megengedni, ez ellen a szervezet utcai tiltakozásokat helyez kilátásba. Kifejtette: a román kormány kettős játékot űz, bár Victor Ponta miniszterelnök korábban megígérte, hogy minden nemzetközi kötelezettségvállalást tiszteletben tartanak, és szakmai kritériumokat helyeznek előtérbe az átalakításkor, a tervezet nem ezt mutatja. Közölte: az elképzelések megvalósulásával sérülne a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartája is. Látszatkonzultáció ugyan folyik a témában, de egyértelmű, hogy amit a kormányfő ezzel kapcsolatban Strasbourgban, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén ígért, nem kívánja betartani – mutatott rá. Izsák Balázs szerint nem szabad megengedni, hogy a Székelyföldet olyan közigazgatási régióba sorolják, ahol a magyarság aránya 30 százalék alatt van. Ezt minden demokratikus, erőszakmentes eszközzel meg kell akadályozni, jelentette ki. Az elnök ilyen lehetséges eszközként említette többi között a félpályás útlezárásokat.
Izsák Balázs közölte: az általuk indított európai polgári kezdeményezés olyan szakaszába érkezett, hogy hamarosan az Európai Bizottság elé kerülhet. Tervezetük kész van, ismert, most jöhet a következő lépés – ha a bejegyzés megtörténik –, az egymillió aláírás összegyűjtése. Az SZNT azt javasolja, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Jelezte, felajánlotta az együttműködést az RMDSZ, és arra jutottak a megbeszéléseken, hogy kölcsönösen támogatják egymás európai polgári kezdeményezéseit. Az RMDSZ az európai polgári kezdeményezés eszközével arra kívánja rávenni az Európai Uniót, hogy alkosson jogszabályt az EU kisebbségeinek védelméről. Izsák Balázs szerint az Uniónak alapvető értéke a kulturális sokszínűség, és az Unió kohéziós politikájának úgy kell megvalósulnia, hogy közben a regionális szempontok és Európa sokszínűsége ne sérüljön. Az európai polgári kezdeményezés lényege, hogy az Európai Unió polgárai – egymillió támogató aláírás összegyűjtésével – közvetlenül is kezdeményezhetik uniós jogszabályok megalkotását vagy módosítását. Az aláírásgyűjtést azt követően lehet elindítani, hogy az Európai Bizottság megállapítja: az Unió jogkörébe tartozik a jogalkotás az adott kérdésben.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

A „román tűzhelyet” félti a Vatra Românească
Marosvásárhely főterének felső részében, az Avram Iancu-szobor előtti kis téren tartott rendezvényt szerda délután a Vatra Românească Szövetség, valamint társszervezői. Az „egy ország, egy nép, egy nyelv” jelszóval összefoglalható beszédeket mintegy 250-en hallgatták.
Az 1990. márciusi, azaz a Fekete március eseményeinek évfordulóján, szerdán délután mintegy tíz erdélyi román nacionalista szervezet Marosvásárhely főterére szólította híveit, hogy a román nép egysége, a román nyelv és jelképek kizárólagos használata, az ország oszthatatlansága mellett, valamint a MOGYE magyar főtanszékének létrehozása és Maros megyei magyar prefektus kinevezése ellen álljanak ki. 16 órakor megszólalt a felső ortodox katedrális harangja, a főként idős nyugdíjasokból és tinédzserekből álló 250-300 fős csoport pópák imáját hallgathatták, majd 44 percig román hazafias nóták hallatszottak a hangszórókból.20 martie 1990 – Ne învaţă să fim uniţi în gând, vorbă și faptă; Limba română unica stăpână; Nu prefect UDMR; Un singur popor, o singură limbă – ilyen feliratok szerepeltek a táblákon. „Ez a rendezvény senki ellen nem irányul, nem magyarellenes. Nem pártpolitikát folytatunk, hanem egyetlen ruhánk van: román. Azt akarjuk, hogy a mindenkori román kormány kérje ki a Vatra Românească véleményét” – monta a Vatra Românească elnöke, Florin Oproiescu, miközben két fiatal próbálta hazafias bekiabálásokra buzdítani a jelenlevőket, sikertelenül.
Jelen volt és beszédet tartott Ioan Șandru, Ioan Berca, a hírhedt Lazăr Lădariu, Ioan Sabău-Pop ügyvéd, és a Nagy-Románia Párt elnöke, Gheorghe Funar is.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro,

Végleges ítélet: örököseihez kerül az árkosi Szentkereszty-kastély
Tizenkét évi pereskedés után örökösei birtokába kerül az árkosi Szentkereszty-kastély, a benne működő kulturális központnak ki kell költöznie, pedig minden lehetőséget megragadott, hogy az ingatlan ne képezhesse visszaszolgáltatás tárgyát, s ne kelljen elhagynia a birtokot: így a korrupcióellenes hatóságnál jelentették fel azokat, akik közreműködtek az örökség odaítélésében.
Báró Szentkereszty Zsigmond és felesége, gróf Haller Anna 1870 körül kastéllyá bővíttette az egykori árkosi udvarházat. Fiuk, id. báró Szentkereszty Béla, Háromszék vármegye főispánja az 1890-es években újabb átépítéseket végeztetett, amely során a kastély elnyerte mai formáját. Az ingatlan öröklés útján ifj. Szentkereszty Béla birtokába került, aki 1944. július 28-án elhunyt. 1945-ben államosították: árvaház, mezőgépészeti iskola, termelőszövetkezet, utóbb agronómusház működött benne. 1982-ben átvette a Román Kommunista Párt, s protokolláris vadászkastélyt alakítottak ki a diktátorházaspárnak. A rendszerváltás után a művelődési minisztérium alárendeltségébe tartozó, 1990-ben létrehozott Árkosi Kulturális Központ (a továbbiakban központ) kapott helyet benne.
Örökösök A kastély utolsó jogos tulajdonosa, ifj. báró Szentkereszty Béla földbirtokos leszármazott nélkül hunyt el. Három nővére közül a legidősebb, Johanna (Janka) pribéri, vuchini és dunaszekcsői gróf Jankovich-Bésán Endréhez, a középső, Marietta Kuno von Kettenburg báróhoz ment feleségül, Erzsébet hajadon maradt. Janka még öccse előtt, 1933-ban elhunyt, örököse fia, az 1908-ban a magyarországi Gicen született Jankovich-Bésán Elemér. (További négy keresztneve volt. Utódainak is számos keresztneve van. A könnyebb azonosítás érdekében riportunkban az elsőre szorítkozunk.) Utóbbinak Christine Hoenning-O’Carroll bárónővel kötött házasságából öt lánya és három fia született. A család a második világháborút követően a Dél-afrikai Köztársaságba költözött. A fiúk közül a legidősebb, Jankovich-Bésán András még Gicen született 1934-ben. Ő az, aki a 2001/10-es törvény alapján kérte a kastély és a birtok visszaszolgáltatását. András és Maria Adelisa Marques Matos Corte-Real házasságából három gyerek született: Jankovich-Bésán András, Elemér és Krisztina. Apjuk halálát követően ők folytatták a pereskedést.
Tulajdonképpen örökös még lenne, de a 10-es törvény alapján csupán Jankovich-Bésán András kérte az ingatlant. Testvérei, illetve leszármazottaik is jogosultak lettek volna, ahogy Szentkereszty Marietta lányának leszármazottai, a Droste von Vischering von Nesselrode-Reichenstein grófok is.
Per hátán per
A pereket vázlatosan írjuk le, közérthetőségre törekszünk, és kihagyjuk a zavaró elemeket. Így például a bírósági eljárásban az elején részt vett az állam képviselőjeként a Kovászna megyei közpénzügyi hivatal, továbbá Sepsikőröspatak község önkormányzata, ugyanis Árkos akkor még oda tartozott, 2004-ben nyerte el önállóságát.
Jankovich-Bésán András kérvényt nyújtott be a központhoz, melyben kérte az ingatlan visszaszolgáltatását. A központ 2002 márciusában ezt elutasította. Az örökös a Kovászna Megyei Törvényszékhez fordult, megtámadta az elutasító határozatot, és nyert. A 2004 júliusában meghozott ítélet kimondta, természetben vissza kell szolgáltatni a kastélyt, kápolnát, istállót és a hozzájuk tartozó 9 hektár területet. Az ítélet ellen óvást nyújtott be a központ. 
Az ügy a brassói táblabíróságra került, ott 2005 márciusában ellentétes ítélet született, ezt megfellebbezte az örökös. 2007 júliusában a Legfelső Ítélőtábla és Semmítőszék helyt adott a fellebbezésnek, és újratárgyalásra visszahelyezte az ügyet Brassóba. Ott a táblabíróság 2009 decemberében elutasította a központ óvását.
Ez újabb ítélet ellen fellebbezett a központ. 2012 novemberében a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék elutasította a fellebbezést, és helyben hagyta a Kovászna Megyei Törvényszék visszaszolgáltatásra vonatkozó ítéletét. A végzés visszavonhatatlan. A központ mégis két rendkívüli jogorvoslati kérelmet nyújtott be ez ellen, az ítélőtábla mindkettőt visszautasította.
Feljelentés
Ekkor már végleges és visszavonhatatlan volt az ítélet a kastély és a birtok visszaszolgáltatásáról. Ám a központ vezetősége Ioan Sabău-Pop marosvásárhelyi ügyvéd által büntetőjogi feljelentést tett az Országos Korrupcióellenes Ügyészségen. Ebben hamisítás, hamis okirat tudatos felhasználása, hamis nyilatkozat és csalás vádjával kérik mindazok felelősségre vonását, akik elősegítették a Jankovich-Bésán család javára való végzést: azaz ügyvédekét, közjegyzőkét, helyi közigazgatásét, telekkönyvi tisztviselőkét.
A nagyon hosszú keresetben, melyben az örökösöket következetesen állítólagos örökösöknek titulálja az ügyvéd, többek között a következők állnak:
A felsoroltak alapos bűnügyi programot építettek fel. Igen komoly kételyek adódnak az örökösi minőség kérdésében. Aztán hosszasan boncolgatja, a visszaigénylő milyen fokú rokonságban áll a volt tulajdonossal. A „nepot” kifejezés románul egyaránt jelent unokát és unokaöcsöt. A feljelentő tévútra viszi a beadvány olvasóját. 
Boncolgatja, Jankovics-Bésán Endre hogyan lehet Szentkereszty Béla unokaöccse, amikor az „anya”, Janka 1933. október 13-án elhunyt, a „szegény Endre” meg 1934. augusztus 2-án született, tehát tizenegy hónappal később. Az ügyvéd hozzáteszi, valószínűleg a nemesi címerrel rendelkező családoknál abban az időben hosszabb volt a terhesség ideje, mint a közönséges halandóknál. Ez a rosszindulatú megjegyzés még logikájában sem áll, ugyanis, mint az ügyvéd is megjegyezte, a „fiú” később született. A másik csúsztatás az, hogy Endre nem Janka fia, mint ahogyan azt erőltetve állítja, hanem unokája. A Janka fia 1908-ban született, az ő fia meg 1934-ben nyugodtan megszülethetett nagyanyja halála után tizenegy hónappal.
A feljelentés hosszasan taglalja a Jankovich-Bésán Endrének kiállított közjegyzői örökösi bizonylatok hamisságát. (Az illetékes bíróságok a visszaigénylőre vonatkozó örökösi bizonyítványok törvényességét jogerősen megállapították.) Aztán arra a következtetésre jut, hogy itt egy teljes, visszaszolgáltatási iratokat gyártó hálózatról van szó. A cél az volt, hogy örökösnek adja ki magát azért, hogy a visszaszolgáltatási folyamatot megjátszva csalással megrövidítse a román államot, melynek tulajdonjoga volt – állítja az ügyvéd, hozzátéve, a valódi örökös Szentkereszty Erzsébet, aki viszont a horthysta Magyarország hadseregébe igazolt, s elhagyta az országot. Éppen ezért, mivel az ellenségnél szolgált, jogosan sajátította ki a román állam a birtokot, állítja az ügyvéd. (Nem tudunk arról, hogy az akkori Magyarország hadseregében nők is harcoltak volna.)
Aztán kifogásolják a birtok telekkönyvezését is. Mindazonáltal megállapítják, hogy a román államot tízmillió eurónyi értékkel károsították meg, és kérik a vétkesek felelősségre vonását. Ezt az ügyet a korrupcióellenes ügyészség a brassói táblabíróságra helyezte. A tábla elutasította a vádakat. Aljas húzás
Annak illusztrálására, hogy milyen fondorlathoz folyamodott a központ által megfogadott ügyvéd, Ioan Sabău-Pop, idézünk a beadványából, mellyel 2014-ben a per Kovászna megyéből való áthelyezését kérte. (Különben Ioan Sabău-Pop a Vatra Românească alelnökeként szerepet játszott az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekben – szerk. megj.) Indoklásában az egykori Har–Kov-jelentéshez hasonló állításokat sorakoztatott fel. Precedensként felhozta, hogy a Kovászna megyei prefektus is áthelyeztette a föld-visszaszolgáltatási pereket. Közli, hogy Kovászna és Hargita megyében közszájon forog: székelyföld (így, kisbetűvel!) nem Románia, s ebből a feltevésből kiindulva ezekben a megyékben a román állam, a román állami hatóságok nem léteznek, így a igazságszolgáltatás sem létezik már. Hozzáteszi, említett térségben puskaporos a hangulat, fennáll a veszély, hogy megismétlődnek a március 20-ai marosvásárhelyi események. 
Azt állítja, hogy a megyei törvényszék volt elnökét és más két bírót Tőkés László kivitte Budapestre eligazításra. Ebből érthető, milyen viszonyok uralkodnak ott, egy bíró még ha román, akkor is nehéz helyzetben van. A megyei igazságszolgáltatásban hungarista és nemzetellenes pszichózis uralkodik a sokrétű összefonódások miatt, melyek bumerángként hatnak a visszaszolgáltatási perekben – áll többek között Ioan Sabău-Pop fejtegetésében.
A rágalmazó hallgat arról, hogy a visszaszolgáltatás törvényességét a Bukarestben székelő (nem har–kovi!) Legfelső és Semmítő- és Ítélőszék három döntésében is helybenhagyta.
Az utolsó akadály
Az örökösök bírósági végrehajtóhoz fordultak, a központ ismét az igazságszolgáltatáshoz, megfellebbezte a végrehajtást. A per végéig szóló felfüggesztés után alapfokon a Sepsiszentgyörgyi Bíróság, véglegesen a Kovászna Megyei Törvényszék utasította vissza a keresetet.
Kincses Előd, az örökösök ügyvédje érdeklődésünkre elmondta, a 10-es törvény alapján teljesen törvényesen juttatták vissza a Szentkereszty-kastélyt. (Kincses Előd szintén szerepet játszott az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekben, akkor is a másik oldalon – szerk. megj.) A Kovászna Megyei Törvényszék 2004-ben hozott ítélete óta mindenféle trükkel húzták az eljárást, amelyet csak 2012. november 23-án sikerült véglegesen megnyerni a legfelső ítélőszéknél. Utána perújítást és semmisségi kérelmet is benyújtottak, mindkettőt elvesztették, mert teljesen megalapozatlanok voltak.
Érdeklődésünkre, hogy időközben a német Dorste grófok hogyan kerültek a képbe, az ügyvéd elmondta, az akadékoskodás közepette kitalálták, hogy megkérdezzék a német grófokat, szeretnének-e örökölni. Pont olyan fokú örökösök, mint Jankovich-Bésánék, de a 10-es törvény jogvesztő határidejéig nem nyújtottak be igénylést, tehát nem is jöhettek szóba. Különben is nyilatkoztak arról, hogy nem tartanak igényt az örökségre.
Addig húzták az ügyet, hogy időközben elhunyt Jankovich-Bésán András, s a visszaszolgáltatás a gyerekek javára történt. De le kellett járatni a hagyatéki tárgyalást, mivel a legelső ítélet még az apa javára szólt. Bejegyeztették a tulajdonjogot. Azt is megtámadta a Központ. Az ügyvéd szerint törvénytelenül, hiszen jogalap nélküli használója az ingatlannak. Azzal védekeztek, hogy operatív kezelési joguk van. „Nagyon édes nekik ez a használat, hiszen egy fityinget sem fizetnek” – jegyezte meg. Most ki sem akarnak kiöltözni.
Az új perrendtartás gyorsított eljárást tesz lehetővé, ha valaki a tulajdonos beleegyezése nélkül használ egy ingatlant. Felszólították a központot, hogy harminc nap alatt ürítsék ki a kastélyt, s fizessék ki három évre a lakbért. Válaszra sem méltatták, teszi hozzá Kincses Előd.
Bizonytalanságban A központ igazgatója, Kopacz Attila, aki 2008-ban került az intézmény élére, érdeklődésünkre elmondta, örökölte az ügyet. A brassói ügyvéd visszalépett, újat kerestek. Ioan Sabău-Pop marosvásárhelyi ügyvédet ajánlották Bukarestből, mint olyan szakértőt, aki részt vett a visszaszolgáltatási törvény kidolgozásában. Az ügyvéd végezte a dolgát, a kivizsgálást azért kérte, hogy megbizonyosodjanak, jogos-e a visszaszolgáltatás, mert nagy a felelősség. Az én tisztem a rendezvények szervezése, nem a jogi gondok megoldása – hangsúlyozza Kopacz. Állítja, nem fordult hozzájuk senki bérleti szerződést kötni. Két felszólítást kaptak, hogy ürítsék ki a kastélyt, ellenkező esetben kártérítést számolnak fel. 
Egyrészt a végrehajtó kötelezi, hogy hagyják el az ingatlant, de nem teszi fel senki a kérdést: mi lesz az állami vagyonnal? Voltak beruházások, amelyek leltáron szerepelnek, továbbá ott van egy 78 alkotásból álló térplasztika-együttes, amelyet nem lehet elszállítani. Azt sem vették figyelembe, hogy itt művelődési intézmény működik. Hogy mi lesz a jövő, nem tudja Kopacz Attila. Hozzáteszi, a művelődési miniszter asztalán a helyzetjelentés. Ott születik meg a döntés. Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lakat kerülhet a kastélyra (Árkos)
Minekutána tizenkét év pereskedést követően báró Szentkereszty Béla örököseinek jogerősen visszaítélték az árkosi Szentkereszty-kastélyt, amelyben az Árkosi Kulturális Központ (a továbbiakban központ) működik, a tulajdonosok nem tudják birtokba venni az ingatlant.
Kincses Előd ügyvéd, a tulajdonosok általános képviselője lapunknak azt nyilatkozta, mivel a jogcím nélküli használó sorozatosan jogalap nélküli perekkel akadályozza a birtokba vételt, és az intézmény párbeszédre nem hajlandó, végrehajtójuk lakatot tesz az ingatlanra. A kastélyt nem akarják eladni, szándékuk szerint bérbe adnák, de a kulturális központ képviselőinek viselkedése alapján minden bizonnyal egy más intézménynek. Kincses Előd ügyvéd, a tulajdonosok megbízottja tegnap ismét Sepsiszentgyörgyön járt, mivel a központ panasszal élt a végrehajtás ellen, és kérte a kilakoltatási ítélet végrehajtásának felfüggesztését. Hangsúlyozta, az új perrendtartás szerint erre nincs lehetőség: nem függeszthető fel azoknak a pereknek a végrehajtása, amelyben a jogcím nélküli használót lakoltatják ki. A központnak nincs jogcíme – magyarázta –, mert a 10-es törvény csak azoknak a kulturális intézményeknek biztosítja a jogot, hogy még öt, illetve tíz évet használják az ingatlant, amelyek 1989. december 22-én léteztek. A kastély akkor a Román Kommunista Párt vagyonaként szerepelt, csak 1990 februárjában került át a művelődési minisztériumhoz, s a központ csak azután jött létre. Arról nem is beszélve, hogy semmiféle lakbért nem fizetnek – fűzte hozzá az ügyvéd. A Kovászna Megyei Törvényszék 2004 júliusában hozott ítélete szerint Jankovich-Bésán András felperesnek természetben vissza kell szolgáltatni a kastélyt, kápolnát, istállót és a hozzájuk tartozó kilenc hektár területet. A központ fellebbezése nyomán az ügy húzódott, végül 2012 novemberében a Legfelső Ítélőtábla végleges ítéletével helyben hagyta az első döntést. Időközben, 2010-ben a felperes elhunyt, a pert három gyereke vitte tovább, számukra ítélték meg az ingatlant. Kincses elmondta: a központhoz írt levelét válaszra sem méltatták, hanem megfogadták Ioan Sabău-Pop ügyvédet, és sorozatosan különleges jogorvoslati lehetőségekkel éltek, olyannyira jogalap nélkül, hogy a román államot képviselő pénzügyminisztérium is kérte ezek elutasítását. Miután az eljárások véget értek, tavaly augusztusban a végrehajtó felszólította a központot, harminc napon belül mint jogcím nélküli használó hagyja el az ingatlant, és a végleges ítélet kihirdetésétől számítva visszamenőleg fizessenek lakbért. Csakhogy azóta is különböző rendkívüli jogorvoslati kérelmekkel kísérleteznek. Az ügyvéd május 15-én levélben fordult a központhoz. Figyelmeztette, hogy a végrehajtás visszautasítását három hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtják. Jelzi, hogy a visszaszolgáltatás csupán az ingatlanokra vonatkozik. Ezért a tulajdonos hajlandó megvásárolni a bútorzatot, miután egy közös megegyezéssel megbízott szakértő felértékeli azt. A megállapodáshoz szükséges megfelelő légkör kialakításához kéri, a központ vonja vissza a telekkönyvezéssel szemben benyújtott keresete ellen hozott visszautasító ítélet fellebbezését. Június 10-i, Kopacz Attila igazgató által aláírt válaszában a központ megkérdőjelezi Kincses Előd tárgyalási jogosultságát, továbbá kijelenti, az ügy jelenlegi helyzetében nincs kivel párbeszédet folytatniuk. A levél hangnemét sértőnek tartja az intézményre nézve, és a levélíró jellembeli hiányosságát hangoztatja. Közli, hogy a művelődési minisztérium megkérdezése nélkül nem dönthetnek a felszerelés sorsáról, tehát nem bocsáthatják áruba, még csak becsüs szakértőt sem fogadhatnak. Végül jelzi: lépéseket tettek az intézmény vagyoni és nem vagyoni jellegű jogainak védelmére, és arroganciának tartják a kérést, hogy álljanak el a fellebbezéstől. Kincses Előd kikelt, hogy Kopacz Attila nem hajlandó tiszteletben tartani a tulajdonjogot, szóba sem hajlandó állni, levelére rendkívül pimasz választ adott. Ezek után hogyan gondolja, hogy a tulajdonosok bérleti szerződést kötnek egy olyan intézménnyel, amely perek sorozatával próbálja megakadályozni tulajdonjoguk érvényesítését? – tette fel a szónoki kérdést. A Jankovich-Bésán család nem akarja eladni az ingatlant, de bérbe szeretné adni, ám a kulturális központ felelőtlen viselkedése nyomán Kincses nem hiszi, hogy velük kötnének szerződést a tulajdonosok. Lapunk érdeklődésére Kopacz Attila megismételte: az állami vagyonról ő nem tud dönteni. Jelezte a helyzetet a minisztériumnak, ahol még nem született döntés. Őt meghaladja ez az ügy, mondotta, s csak annyit tud hozzátenni, legyenek türelemmel, keresik a megoldást. Kincses Előd lapunknak még elmondta, ha másképp nem megy, a végrehajtó lakatot tesz az ingatlanra. Ha leütik a lakatot, mi történik? – vetettük fel, mire azt válaszolta: akkor a tettest bezárják.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mégis kiürítik a kastélyt
Érvényben maradt a határidő
A sepsiszentgyörgyi bíróság elutasította az Árkosi Művelődési Központ keresetét, amelyben azt kérték, hogy halasszák el az intézménynek helyet adó Szentkereszty-kastély kiürítését addig, míg az általuk beadott fellebbezést meg nem vizsgálják. A kastélyt eszerint ki kell üríteni.
Ioan Sabău-Pop, a művelődési központ ügyvédje azt kérte, a kiürítés végrehajtását függesszék fel szeptember 8-ig, amikor tárgyalni fogják az általuk benyújtott fellebbezést, de elutasították. Az ügyvéd szerint több per van a különböző bíróságok napirendjén az árkosi kastély tulajdonjogának visszaállításával kapcsolatban, egyebek között kétségbe vonják az örökösödést bizonyító dokumentumok hitelességét is. Ugyanakkor azt mondják: a román államnak visszajárna az a 4,5 millió euró, amivel átalakították és modernizálták a kastélyt és a környező épületeket. Az egykor báró Szentkereszty tulajdonában lévő újbarokk kastélyt a kommunista hatalom államosította, előbb árvaház, majd a mezőgépészeti iskola kapott benne helyet, utána a termelőszövetkezetet költöztették az épületbe. 1982-től a Román Kommunista Párt tulajdonába került, és az államfő számára tartották fenn az épületet.
A kastély utolsó jogos tulajdonosa, ifj. báró Szentkereszty Béla földbirtokos leszármazott nélkül hunyt el. Távoli, a Dél-afrikai Köztársaságban élő rokonai a 2001/10-es törvény alapján kapták vissza a tulajdonukat, és az épület elhagyására szólították fel a központot.
A kilakoltatás hírére a központban május óta felfüggesztették a tevékenységet, így került például a Széchenyi-bál Zabolára. Ezen utólag módosítottak, mert most épp javában folyik a Román kultúra és identitás című tábor a besszarábiai középiskolásoknak.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Összefognak a románok a magyar jelöltek ellenében
Közös jelölteket indítanak a helyhatósági választásokon a román pártok több Kovászna megyei településen, ahol kisebbségben él a románság – hivatkozik az Agerpres hírügynökség hétfői jelentésére az MTI.
A román összefogást kezdeményező civilek szerint az utóbbi 26 évben a térségben mindig etnikai alapon voksoltak a választók. Kezdeményezésükkel növelni akarják annak az esélyét, hogy képviselethez jussanak a településükön kisebbségben élő román közösségek.
Eddig Kézdivásárhelyen, Baróton, Bölönben, Zágonban, Hídvégen, Zabolán, Bereckben, Uzonban, Illyefalván, Ozsdolán és Nagyajtán született megállapodás a román pártok között arról, hogy egymás esélyesebb jelöltjeit támogatják. Előpatakon, Kökösön és Kovászna városában küszöbön áll az összefogás megkötése. A megyeszékhely Sepsiszentgyörgyön a Szociáldemokrata Párt (PSD) már korábban leszögezte, hogy önállóan indul.
„Követjük mások példáját, akik nemzeti ügyekben félre tudják tenni az ideológiai szempontokat és indulatokat: ugyanezt kell tenniük a román pártoknak is” – hangoztatta Ioan Sabau Pop, a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fórumának elnöke.
A 2012-es választásokon az RMDSZ, a Néppárt és az MPP együtt 23 helyet szerzett meg a Kovászna megyei tanácsban, míg a PSD és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ötöt – idézte fel az Agerpres. A hírügynökség szerint a megye 45 települése közül 38-ban a magyar pártok jelöltjei szerezték meg a polgármesteri tisztséget, egyes településeken pedig egyetlen román etnikumú képviselőt sem választottak a helyi tanácsba.
Június 5-én – akárcsak a 2012-es választásokon – egyetlen fordulóban döntenek az önkormányzati tisztségről, így minden településen az a jelölt lesz – akár 20–30 százalékos támogatottsággal is – polgármester, akire a legtöbben voksolnak.
MTI. Székelyhon.ro

Erdélyt szétlopkodják – állítják a Székelyföldi románok szószólói
Az előadók által törvénytelennek ítélt visszaszolgáltatásokkal a románságot kiszorítják Erdély nagyvárosainak történelmi központjából, a két legjelentősebb román párt pedig sportot űz abból, hogy melyik borul jobban térdre az RMDSZ előtt, és ilyen kontextusban nem meglepő, hogy Erdélyt szétlopkodják – ilyen és hasonló kijelentések hangzottak el csütörtökön a 16. Marosfői Nyári Egyetemen, a Székelyföldi románság hagyományossá vált Hargita megyei táborában.
„Ellopott Erdély”. Nem magyar rendezvényen találkozhattunk ezzel a felütéssel, hanem a Marosfői Nyári Egyetem csütörtök délutáni előadásán, amelyet „törvénytelen” restitúciók témájában tartottak. A téma kivesézését Ioan Pop Sabău egyetemi tanár vitaindítójával kezdték, aki először az Ellopott Erdély-projektet ismertette: Marcel Bărbătei újságíróval 2013-ban, Gyulafehérvárról indították el a mozgalmat, mert szerintük rengeteg épületet, területet – köztük erdőt – törvénytelenül szolgáltattak vissza többek között „fantom-közbirtokosságoknak” vagy „úgynevezett magyar hagyományokkal rendelkező egyházaknak”.
„Az illegális restitúció ellen tiltakozunk, amely a román érzelem ellen történik. Erdély városközpontjaiból kiszorítják a románságot, ebbe az RMDSZ is besegít, a román állam pedig túlzott jóindulattal viszonyul a kérdéshez. A Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt sportot űz abból, hogy melyik borul jobban térdre az RMDSZ előtt” – fogalmazott Pop Sabău.
Az egyetemi tanár elmondta, alapvetően pesszimista, de azért a mozgalmuknak már vannak megvalósításaik. „Ma már beszél a média erről a kérdésről, amely korábban tabunak számított. Az úgynevezett magyar hagyományokkal rendelkező egyházak nagy mennyiségű épületet és területet igényeltek vissza és egyre többet kapnak meg az államtól. Ugyanakkor 46 ezer hektár törvénytelenül visszaszolgáltatott erdőt már visszajuttattunk a román államnak” – részletezte.
Mircea Bărbătei megjegyezte: a román állam a visszaszolgáltatások szempontjából nem államként viselkedik. Az állam helyett egyének döntenek, és mások mellett Mircea Duşa korábbi védelmi minisztert is megnevezte, mint aki felelős Erdély „ellopásáért”. Az újságíró főként az erdőlopásokról beszélt, amelynek művelőiként a politikusok mellett a közbirtokosságokat is megemlítette.
Az előadás közben a Marosvásárhelyi Unirea Elméleti Líceum épületének a visszaszolgáltatásáról rövidfilmet mutattak be, majd további felszólalások után a hallgatóságot is bevonták az eszmefuttatásba.
Kovács Boglárka
maszol.ro

Újraállamosítások sora perújrafelvétellel
A nacionalista-kommunista rezsim által a magyar nemesek ellen hirdetett osztályharc nem ért véget, csak átalakult, derül ki a Maros megyei prefektus 2015-ös tevékenységi jelentéséből – számol be Szucher Ervin a kronika.ro-n. Lucian Goga maga is harcnak nevezi azt az ádáz küzdelmet, amelyet a Maros menti erdők újraállamosítása érdekében folytat. A kormánymegbízott, szembemenve Románia 1989 után vállalt kötelezettségeivel, a restitúciós törvénnyel és az alkotmány által szavatolt tulajdonjoggal, az elmúlt év folyamán csaknem 35 jogerős bírósági ítélet újravizsgálását kérte.
A 2015-ös évre szóló jelentésében Lucian Goga tételesen megfogalmazta, hogy az elmúlt esztendő az erdők visszaszerzéséért folytatott harc éve volt. A prefektus sikerlistáján három olyan bírósági ítélet szerepel, amelynek köszönhetően a Maros megyei kormányhivatal visszaszerezte a magyar nemesek leszármazottai által korábban hosszú peres úton elnyert Maros menti erdőket.
Míg az uniós szervek és az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma több ízben felszólította Romániát a több mint fél évszázaddal ezelőtt elkobzott és államosított javak mielőbbi visszaszolgáltatására, múlt évi tevékenységi jelentésében Lucian Goga azzal dicsekszik, hogy mennyit sikerült újraállamosítania a már korábban visszaadott erdőkből. A dokumentumban a kormánymegbízott arra is kitér, hogy csupán tavaly 35 olyan ügyben kért perújrafelvételt, amelyben a bíróság az 1948-ban vagy utána megkárosított és kisemmizett személyek javára hozott jogerős döntést. 2014. végén a Ponta-kormány azután menesztette Goga elődjét, Vasile Opreát, hogy az RMDSZ feljelentést tett ellene az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), mivel megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét, a diszkrimináció megelőzéséről és visszaszorításáról szóló 2000/137-es kormányhatározatot és Románia alkotmányát. A volt prefektus a Bánffy-örökösök erdő-visszaszolgáltatási perének áthelyezését kérte Szászrégenből, arra hivatkozva, hogy a magyarok a grófok leszármazottaiként veszélyforrást jelentenek az erdélyi és főként a régeni bíróság függetlenségére. Éltetőék elleni bosszú
Lucian Goga jelenlegi prefektust is a magyar nemesek leszármazottai, főként az Éltető család elleni bosszúvágy vezérli: azzal dicsekszik, hogy három ügyben is visszafordította a korábbi jogerős döntést. A botoşani-i törvényszéken előbb 7,3 ezer hektár ratosnyai és palotailvai erdőt térített vissza a román állam tulajdonába, majd további 3,9 ezret, míg a Marosvásárhelyi törvényszék segítségével 155 hektárt „mentett meg” Magyarón. Akiket Goga és a bíróságok újból kisemmiztek: Éltető Albert, Éltető János, Éltető Dániel és Éltető József leszármazottai.
„Az igazságszolgáltatásban, főként egy demokratikus államban, alapelv, hogy a jogerős ítéletet életbe kell ültetni. Megjegyzem, hogy erre az utóbbi időben több fontos vezető is felhívta a figyelmet, kezdve az elnöktől. Az elv akkor is érvényes, ha az állampolgár érdekét szolgálja az állammal szemben. Sajnos 2008-tól errefelé, de főként az utóbbi négy évben legalább tíz olyan jogerős ítéletről tudok, amely ügyfeleim javára született, de az illetékesek a mai napig nem ültették életbe. Magyarán: pereskedtünk hosszú éveken keresztül, igazat adtak nékünk, amiről van egy darab papírunk, és semmi több” – mondja a román állammal folytatott perekről Rózsa József Marosvásárhelyi ügyvéd.
Míg egy egyszerű ügyiratban a felperes ilyenkor végrehajtóhoz fordul, az erdőtulajdonosok nem tehetik, hisz a tulajdonbizonylatot az ellenük pereskedő prefektusoknak kellene aláírniuk. „A végrehajtó nem foghatja meg a kormánymegbízott kezét, hogy írassa alá vele a dokumentumot” – magyarázza az ügyvéd. Szerinte a hatalommal való visszaélésért egyik lehetséges megoldás a bűnügyi feljelentés volna, ez viszont a szakember megítélése szerint egy újabb háromegyenletes függvény. „Ráadásul, ha a bíróság úgy véli, jogtalanul jelentetted fel, még kártérítést is fizethetsz az érintettnek” – mondja.
Az érintettek számos esetben értesítették a kormányt vagy az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóságot (ANRP), de azon túl, hogy Bukarestből egy nekik igazat adó levelet kaptak, a patthelyzet nem változott. Rózsa szerint az lett volna az egyetlen megoldás, ha a kormány hivatalból és erélyesebben lép fel ezen esetekben.
Trükközések – hivatalosan
A legtöbb esetben a román állam a perújrafelvétellel próbál időt és látszólag törvényes okot nyerni a jogerős ítélet semmibevételére. Érdekes módon, a perújrafelvételi kérések menetrendszerűen akkor érkeznek, amikor már ki kellene bocsátani a tulajdonlevelet, holott a jogrend szerint egy ítéletet csak alapfokon lehet felfüggeszteni. „Időt nyernek, és ezzel igazolják a passzivitásukat, semmi több. Van egy ügyem, amelyre a jogerős ítélet megszületése után, az évek során már három perújrafelvételi kérést nyújtott be az állam képviselője” – mondja Rózsa József.
A prefektúrán működő restitúciós bizottságok egy újabb trükközési taktikával is előálltak: azzal a mesével, hogy nem bíznak a helyi igazságszolgáltatásban, mostanság négy-ötszáz kilométerre helyeztetik át a pereket. Az idős, beteg, anyagilag nem túl jó helyzetben lévő erdélyi visszaigénylőknek Giurgiu, Iaşi, Brăila, Olt megyei törvényszékeket kell járniuk. „Ezek az emberek képtelenek havonta ekkora utat megtenni, így sérül az igazságszolgáltatáshoz való joguk. Egyébként nagyon furcsa, hogy a kormány megbízottja nyíltan hangoztatja, hogy ő nem bízik a román igazságszolgáltatásban” – jegyzi meg az ügyvéd.
A szászrégeni bírák pártatlanságát kétségbe vonó korábbi prefektus, Vasile Oprea többek között azért kérte a Bánffy-örökösök visszaszolgáltatási perének áthelyezését Szászrégenből az ország egy másik térségébe, mert „itt magyar közösség is él, és a magyarok, mint a grófok leszármazottjai 9323 hektár erdőt igényeltek vissza”. Jóllehet a régeni bíróságnak egyetlen magyar nemzetiségű bírója sincs, periratában a volt kormánymegbízott mégis kockázati tényezőként kezelte a megye magyarságát.
Rózsa szerint az efféle logika mentén ténykedő prefektusoknak azt a kérdést is fel kellene tenniük, hogy lényegében mikor volt elfogulatlan a vásárhelyi bíróság: amikor az örökösöknek vagy netán a prefektúrának adott igazat? Másrészt az ügyvéd olyan dossziékról is tud, amelyek az évek során legalább tíz bíró kezén mentek át. „Lehet, hogy egy-két, legfeljebb három bíró felkészületlen vagy elfogult, de hogy mind a tíz-tizenvalahány az lenne, kétlem!” – állítja Rózsa József.
Sántító perújrafelvételi kérések
„Mi mindent megteszünk azért, hogy azok, akik valóban jogosultak a mezőgazdasági területek és erdők visszaigénylésére, megkapják a nekik járó területet. Ugyanakkor azért is mindent megteszünk, hogy ami az állam tulajdona, az az is mAradjon” – szögezte le lapunknak Lucian Goga prefektus. Kérdésünkre, hogy az általa vezetett intézmény miért nem tartja tiszteletben a bíróság jogerős ítéleteit, elmondta, hogy az állami levéltárakban és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság ( CNSAS) archívumában talált okiratok alapján kezdeményezték a perújítást.
A perújrafelvételi kérések azért is sántítanak, mert a restitúciós bizottságok olyan „újonnan előkerült” dokumentumokra hivatkoznak, amelyek tíz-húsz-huszonöt évvel ezelőtt is léteztek, és fellelhetők voltak. Arra is volt már példa, hogy az állam képviselői olyan „újonnan előbukkant” okiratokat „fedeztek fel”, amelyeknek egy példányát már évekkel azelőtt csatolták az ügyirathoz.
A magyar akkor is ellenség, ha nem az
Az időhúzás harmadik taktikája az 1945. évi 91-es számú, úgynevezett CASBI-törvényre való hivatkozás. A 71 éve napvilágot látott hírhedt törvény a nép ellenségévé nyilvánította a korábban a németek oldalán harcoló, majd menekülésre kényszerülő kisebbségeket, ingatlan javaik kezelését pedig az Ellenség Javait Felügyelő és Igazgató Pénztárra (CASBI) bízta. A két évvel később, 1947. január 9-én megjelenő Hivatalos Közlöny húsz oldalon mintegy kétezer olyan – többnyire magyar és német nemzetiségű – személy nevét tartalmazza, akiket felmentettek az 1945/91-es, CASBI-törvény következményei alól. Következő, január 10-ei 8-as számában mintegy 1500 vállalat és kisiparos neve jelent meg, akiknek az állam szintén visszajuttatta az ügykezelésre átvett javait.
Rózsa József egyik ügyfele 16,5 hektár erdőt igényelt vissza a Maros megyei Gernyeszegen, ám az állami hatóságok megtagadták a restitúciót, pedig sem ő, sem ősei nem származtak grófi vagy bárói családból. Egy másik kisemmizett család örököse a szilágysági Középlakon 166 hektár erdőt kapott vissza, Maros megyében pedig, „egészségtelen” származására hivatkozva, a restitúciós bizottság nem volt hajlandó egy fenyőfát sem visszajuttatni ugyanannak az igénylőnek. Hasonló cipőben jár egy másik igénylő is, aki a Fehér megyei Miriszlón visszakapta ősei 47 hektárját, a Maros menti erdeire pedig hiába vár. A jogász szerint jellemző a Maros megyei különleges helyzetre, hogy a Görgényi- és Kelemen-havasokban az örökösöknek legfeljebb tízhektárnyi erdőt sikerült visszaszerezni a 2000-ben megjelent Lupu-féle 1-es számú földtörvény alapján.
Strasbourg – a távoli délibáb
Kérdésünkre, hogy az erdélyi magyar nemesek közül melyiknek az ügye jutott el az Emberi Jogok Európai Bíróságáig, Rózsa József elmondta: egyelőre egyiké sem. Csak abban az esetben lehet Strasbourghoz fordulni, ha a panaszos itthon minden jogi lehetőséget kimerített. „A strasbourgi eljárás is rendkívül hosszas és bonyodalmas. Ráadásul az esetleges kedvező ítélet esetén itthon újabb pert kell indítani annak végrehajtásáért” – sorolta a bürokratikus akadályokat a vásárhelyi ügyvéd. Ugyanakkor az sem titok, hogy az európai bíróságon a romániai ügyiratok előválogatását romániai bírók végzik.
Ártott a médiahisztéria
Abban mindenki egyetért, hogy az ügynek nagyon sokat ártottak azok a visszaélések, amelyekre az utóbbi egy-két évben derült fény, valamint az a hisztérikus médiakampány, amit az országos hírcsatornák folytatnak. „Voltak visszaélések, az biztos, csak az a baj, hogy egyesek ezeket hajlamosak összemosni a jogos visszaigénylésekkel” – világít rá Rózsa. A Realitatea TV, az Antena 3 és a România TV vitaműsorai is sokat tettek azért, hogy a közvélemény ma egy napon emlegesse a nemesi családok leszármazottait a háborús bűnösökkel vagy azokkal, akik tetemes csúszópénzért olyan ingatlanokhoz jutottak, amelyekhez nem volt közük.
Székelyföldön Marius Paşcan liberális szenátor, Ioan Sabău-Pop ügyvéd és Lazăr Lădariu újságíró a „román erdő” legelkötelezettebb védelmezője. Bennük az a közös, hogy valamennyien a magyarellenes Vatra Românească szervezet vagy a Cuvântul Liber napilap oszlopos tagjai voltak, vagy mai napig azok. „Mi nem láttuk értelmét annak, hogy a médiában folytassuk a vitát, és válaszolgassunk a hazug vádakra. A másik fél viszont kimondottan arra alapozza a taktikáját, hogy beeteti a közvéleményt, mint a halakat, aztán a zavarosban elkezd halászni” – mutat rá Rózsa.
Az ügyvéd szerint a „munkamódszer” Maros megyében szerencsére nem bizonyult hatékonynak. „Még az is becsületesebb volna a jelenleg évekig, évtizedekig tartó jogi hercehurcák és megaláztatások helyett, ha hoznának egy új törvényt, amely tisztán kimondja, hogy az előző restitúciós rendelkezések nem voltak jók, és a román állam nem hajlandó visszaadni semmit a jogos tulajdonosoknak. Úgy legalább tudnánk egy dolgot…” – állítja némi adag iróniával Rózsa József. Ennél már csak az szomorúbb, hogy miközben a jogos tulajdonosok papíron visszaszerezték őseik birtokát, az állami erdészetek gátlástalanul folytatják a – hol törvényes, hol törvénytelen – erdőkitermelést – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Egymásra talált a PRU Maros megyei szervezete és a Vatra Românească
A Vatra Românească Szövetség támogatja az Egységes Románia Párt (PRU) Maros megyei szervezetét a december 11-i parlamenti választásokon - erről szóló megállapodást írt alá a két alakulat. 
A Vatra Românească elnöke, Florin Oproiescu szerint a PRU jelenleg az egyetlen párt a hazai politikai palettán, amely ugyanazokat az eszméket és értékeket képviseli, mint az általa vezetett szervezet - idézi a Vatra elnökét a PRU sajtóközleménye. Eszerint támogatásáról biztosította az Egységes Románia Párt jelöltjeit Ioan Sabău-Pop ügyvéd, egyetemi tanár is, aki pro bono képviselte a román államot a terület- és épület-visszaszolgáltatásokkal kapcsolatos perekben. 
Támogatja továbbá a PRU jelöltjeit a Besszarábiáért és Bukovináért Egyesület szászrégeni szervezete, illetve az Astra kulturális egyesület szászrégeni kirendeltsége - mutat rá a közlemény. maszol.ro

Magyar kiváltságoktól tart a székelyföldi románok fóruma
Nyílt levelet intézett hétfőn a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM) a parlamenti házelnökökhöz, aggodalmát fejezve ki az RMDSZ törvénytervezeteivel kapcsolatban, amelyek a levél aláírói szerint „újabb kiváltságokat" biztosítanának a romániai magyar közösségnek.
A fórum vezetősége kifejti: a sajtóból értesültek az RMDSZ ama kezdeményezéséről, amely a helyi közigazgatási törvény módosítására irányul. Főleg azt a módosító javaslatot kifogásolják, amely 20-ról 10 százalékra csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt. A fórum meglátása szerint ez az intézkedés, amely „csaknem minden erélyi települést érintene, fölöslegesen leterhelné az intézmények működését, és a fordítások miatt növelné a működési költségeket".
Ugyanezeket a fenntartásokat fogalmazzák meg a levél aláírói az egészségügyi, valamint a szociális ellátási törvényt módosító javaslat kapcsán is. Ha elfogadja a parlament az RMDSZ módosító indítványát, azokon a településeken, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot, vagy ahol a magyar nyelvet beszélők száma túllépi az 5000 főt, biztosítani kell a magyar nyelvet beszélő személyzetet az egészségügyi és szociális intézményekben.
„A fórum úgy értékeli, hogy az etnikai kritérium jelenléte az egészségügyi és szociális ellátási rendszerben oda vezet, hogy az alkalmazás feltétele a szakmai kritériumok helyett a magyar nyelv ismerete lesz" – idézi az Agerpres hírügynökség az állásfoglalást. A civil szervezet szerint nincs szükség új előírásokra a kisebbségek szimbólumhasználatát illetően, a román fórum ugyanis úgy véli, hogy az érvényben lévő jogszabályok ezt tisztán és világosan szabályozzák, „a kisebbségek szabadon használhatják szimbólumaikat saját rendezvényeiken".
„A helyi közösségek a törvény keretei között helyi szimbólumokat (címer, zászló) hagyhatnak jóvá, amelyek azonban nem csak egy bizonyos etnikai csoport, hanem a teljes közösség számára reprezentatívak kell hogy legyenek. Márpedig az RMDSZ javaslata Székelyföld zászlaját szeretné elfogadtatni, amelyet 2004-ben talált ki a Székely Nemzeti Tanács, és utólag a nem létező Székelyföld zászlajává nyilvánítottak. (...) A javasolt székely heraldikai jelek egyáltalán nem tartalmazzák az itt élő románok szimbólumait, hanem átveszik az 1918 előtti időszak jelképeit, amikor a románokat diszkriminálták" – szerepel a Ioan Sabău Pop által aláírt dokumentumban.
A fórum felhívja a figyelmet arra is, hogy az autonómiamozgalmak ismét támogatásra leltek, hazai és nemzetközi szinten egyaránt, és a magyar kormány is felkarolta ezeket. A civil fórumot, amelynek mintegy 30 román civil szervezet a tagja, 2005-ben alapították azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a Kovászna, Hargita és Maros megyében élő románok identitásának megőrzéséhez .
Krónika (Kolozsvár)

Tanasă szerint változni fog a helyzet Hargita és Kovászna megyében
A Hargita, Kovászna és Maros megyei románok képviselőinek hétvégi székelyudvarhelyi találkozóján a különböző szónokok főként az autonómiatörekvések ellen érveltek, illetve a Hargita és Kovászna megyei településeken meghozott, majd a törvényszéken érvénytelenített önkormányzati autonómiapárti határozatokról értekeztek, nem utolsósorban pedig a székelyföldi román közösségek elnyomásának kérdéséről és a közösség nehézségeiről tárgyaltak.
„Itt nehezebb a helyzet, hiszen a lakosságnak csak 2,48 százaléka román, de nekik is tudniuk kell, hogy számon tartjuk őket, és a közgyűléssel jelezzük, hogy mellettük vagyunk” – fogalmazott Ioan Sabău-Pop, a fórum elnöke. A megbeszélésen jelen volt Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa, Gheorghe Baciu Kovászna megyei szenátor (PMP) és Octavian Goga kovásznai képviselő (PMP), valamint Dumitru Acu, az ASTRA (Asociația Transilvană pentru Literatura Română și Cultura Poporului Român) vezetője. A mintegy ötven részvevő között a három megyéből érkezett román polgármesterek és önkormányzati képviselők mellett civil szervezetek képviselői is voltak, és eljött Dan Tanasă blogger is. Noha Lucian Goga Maros megyei prefektust is meghívták, ő nem tudott megjelenni az eseményen, néhányan ezt nehezményezték is, miként azt is, hogy a székelyudvarhelyi románok sem vettek részt a közgyűlésen. „Kiegyensúlyozott, de ugyanakkor határozott és alkotmányos állást kell foglalnunk az úgynevezett Székelyföldnek autonómiát előirányzó törvénytervezettel kapcsolatosan, amelyet január 26-án publikáltak Románia Hivatalos Közlönyében” – fogalmazott Sabău-Pop. Szerinte az autonómiát előirányzó törvénytervezetnek csak a közbeszédben és legfeljebb ötlet szintjén kellene megmaradnia. Az állampolgári kezdeményezésről több átfogó tanulmányt is készítettek, többek közt a Román Tudományos Akadémia kutatói, ezeket kinyomtatva kapták meg a részvevők, és a közgyűlésen röviden be is mutatták a kutatások eredményeit.
„Reméljük, a parlament nem hagyja jóvá. Olyan információink is vannak, hogy még a kezdeményezői sem reménykednek ebben, de azt akarják, hogy forró legyen a helyzet. Ez románellenes pszichózist eredményez” – fogalmazott Ioan Sabău-Pop, aki szerint az autonómiával egy párhuzamos állam alakulna ki, amely rátelepedne a román államra. Képzeljék el, ha most ennyi panasz és elégedetlenség érkezik a román közösségektől, amelyek önállóan nem tudnak védekezni, mi történne, ha létrejönne egy állam az államban? – tette fel a kérdést. Szerinte meg kell előzni az autonómiát.
Veres Réka / Székelyhon.ro

Valótlan emlékek a fekete márciusról
Klaus Werner Johannis államelnök székelyföldi – pardon, Hargita és Kovászna megyei – látogatása kapcsán is fontosnak tartom elemezni, és helyére tenni a hónap elején Csíkszeredában megtartott Kovászna, Hargita és Maros megyei románok fórumán elhangzottakat, és főleg a magát kulturálisnak nevező Vatra Românească egyesület alapító alelnökének, prof. dr. Ioan Sabău-Pop ügyvédnek a marosvásárhelyi Cuvântul liber napilap 2017. július 5-i számában az 1990-es fekete március tanújaként adott nyilatkozatát. Egyáltalán nem kizárható, hogy az államelnök a látogatás bejelentésével a csíkszeredai román fórum felhívására reagált, bizonyítandó, hogy nem tartozik a fórumon oly erőteljesen elítélt román politikusok közé, akik nem lépnek fel határozottan az úgynevezett három székelyföldi megyében a „Románia destabilizálását célzó akciók” ellen és a „nemzeti ügy” védelmében.
„Neo-bélakunista megnyílvánulás”
A marosvásárhelyi fekete március egyik tanújaként megszólaltatott Sabău-Pop ügyvéd kartárs erőteljesen indít, kifejtve, hogy helytelen a történteket fekete márciusnak nevezni, mivel tulajdonképpen bolsevik, neo-bélakunista megnyilvánulás történt, amelyhez azzal a céllal kapcsolódott hozzá a magyar titkosszolgálat, hogy elszakítsák Erdélyt Romániától, vagy érjék el az ENSZ kéksisakosainak ide történő betelepítését. Ezért véleménye szerint az 1989. decemberi „események” nem váltak a románok hasznára. Jellemző módon a nyilatkozó pont úgy kerüli a forradalom/népfölkelés kifejezést, mint a magyar forradalmat eltipró Kádár-rendszer!
Mivel az interjúban az ügyvéd engem is nevesít, méghozzá tévesen, a replika jogán felszólítottam a Cuvântul Libert, hogy közölje dr. Ioan Sabău-Popnak, az „1990. márciusi marosvásárhelyi magyar atrocitások tanújának” adott válaszomat. Arra a kérdésemre, hogy az újságírói etikát tiszteletben tartotta-e az egykori (?) Steaua Roşie című napilap, a választ, gondolom, kitalálták.
Idézek a román lapnak küldött, de meg nem jelentetett válaszomból.
Alulírott dr. Kincses Elődöt, a Martie negru la Tîrgu-Mureş szerzőjét (elolvasható a www.martienegru.ro oldalon) több alkalommal is megemlíti dr. Ioan Sabău-Pop ügyvéd kartárs. Nyilatkozata jó néhány pontatlanságot, sőt valótlanságot tartalmaz. Mi, gyakorló jogászok, tisztában vagyunk azzal, ha egy tanú egyik állítása hamis, akkor a teljes vallomás valóságtartalma megkérdőjelezhető! Az alábbiakban ismertetem az interjú pontatlan állításait:
„Emlékszem, hogy március 19-én reggel a román tüntetők követelték Kincses Előd, Tőkés András és Király Károly lemondását a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa (románul CPUN) vezető tisztségeiből. Aznap Kincses Előd, aki a polgármesteri tisztséget is betöltötte, lemondott.” Csakhogy én sosem voltam polgármester, ezt a tisztséget Orbán Dezső töltötte be, a NEIT (CPUN) marosvásárhelyi elnöke pedig Ioan Judea ezredes volt.
„Segítettem a katonaságnak, hogy megakadályozzák a tüntetőket, hogy behatoljanak az épületbe, ami szinte lehetetlen volt, mert provokálták őket (szerk. megj.: a Görgény-völgyiekről van szó, akik megostromolták az akkori RMDSZ-székházat). Sütő Andrást, aki nem sokkal azelőtt szemműtéten esett át, bukaresti kórházba szállították. A Herder-, Kossuth- és állami díjas neves írót április végén műtötték meg az Egyesült Államokban, de a Görgény völgyéből behívott tüntetők által tönkretett szemét nem tudták megmenteni. Ebből az interjúból tudtam meg megrökönyödve, hogy a kartárs ezen a szörnyű eseményen jelen volt.
Kicsoda ez a Kincses?
„A líceum (szerk. megj. Bolyai) román diákjait és tanárait egész egyszerűen szabályosan kikergették.”
A Bolyai-líceum román tagozatának rengeteg diákja igazolhatja, hogy nem kergették ki őket az iskolából, amelybe tanulmányaik befejezéséig járhattak.
Az valóban megtörtént, hogy a magyar tagozat diákjai sztrájkolni kezdtek azért, hogy az 500 éves Bolyai ismét magyar líceummá váljon, a Papiu pedig, amellyel 1962-ben összevegyítették, újra magyar tagozat nélküli román líceummá váljon. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnökeként személyesen mentem el egykori iskolámba, a Bolyaiba, és határozottan elleneztem, hogy a románokat akaratuk ellenére tanév közben eltávolítsák/átköltöztessék a Papiuba. Fellépésemért – ami végül is eredményes volt – egyesek a magyarság árulójaként bélyegeztek meg. A jelenetnek tanúja volt a magyarul jól beszélő Matei Vasile akkori aligazgató. Vajon a sors iróniájának tudható be az, hogy 1990. március 19-én a főtéri NEIT-székházat körbezáró tüntetők azt ordították, hogy „jos cu Kincses trădătorul!” (le az áruló Kincsessel!). Arra a kérdésre, hogy kicsoda ez a Kincses, az egyik tüntető azt válaszolta, azt nem tudom, de ezt kell kiabálnunk!
Szajkózott hazugságok
Az igaz, hogy 1990. március elején megbecstelenítették („au profanat”) Avram Iancu marosvásárhelyi szobrát, amelyre azt pingálták, hogy „Le ved”. Tisztában lévén a provokáció veszélyességével, azonnal felutaztam Bukarestbe és a nemzeti televízióban elmagyaráztam, hogy aki ezt a szöveget írta, nem ismerte a magyar helyesírást és szórendet, hiszen a helyes szöveg: Vedd le. Sabău-Pop kartárs, akinek románul megvan a Marosvásárhely fekete márciusa című könyvem, valószínűleg nem olvasta ezt az okfejtést, és ezért melegítette fel a 27 évvel ezelőtt megcáfolt vádakat.
Meggyőződésem, hogy a megfelelő román–magyar, magyar–román viszonyt csak az igazság kimondására és nem annak meghamisítására lehet alapozni! Azért, hogy a replika közölhető legyen, nem tértem ki a többi, számtalan esetben megcáfolt állításra, holott ezeknek hosszú a sora: a gyógyszertári csata, a „gyilkos” Trabant, a székelyek román származása, akiket a kiegyezés után magyarosítottak el, a Görgény-völgyieket senki sem hívta/küldte, maguktól jöttek be, a Vatra Românească 1990. február 8-i alapítása (holott a szervezetet már 1989. december 27-én megalapították, méghozzá a Papiu-líceum tanári szobájában, egy nappal azután, hogy aláírtuk a román és magyar, magyar és román értelmiségiek „Barátság platformját”); az 1848/49-ben magyarok által meggyilkolt 40 000 román (történetesen az egész szabadságharcban nem halt meg összesen ennyi magyar, osztrák és orosz katona). Igencsak elgondolkoztató, hogy a Barátság platform román aláírói között Radu Ceontea, a Vatra alapító elnöke és Lazăr Lădariu társalapító, a Cuvântul liber, de az Adevăr főszerkesztője is szerepel. A többi aláíró megérdemli, hogy felidézzük a nevüket: Béres András, Boér Ferenc, Ioan Boitan, Borbély István, Brassai Zoltán, Ioan Calion, Alexandru Cistelecan, Constantin Copotoiu (!), Anton Cosma, Éltető József, Fülöp G. Dénes, Gálfalvi György, Jánosházy György, Káli Király István, Kincses Előd, Markó Béla, Máthé Éva, Ion Ilie Mileșan, Augustin Morar, Cornel Moraru, Nagy Pál, Nemess László, Ioan Pascu, Grigore Ploeșteanu, Mihai Sin, Sütő András, Gheorghe Șincan és Tőkés András.
Sajnálatos tény, hogy a román politikum és média nagy része még mindig szajkózza a fekete márciussal kapcsolatos hazugságokat, és a főügyészség továbbra sem hajlandó elindítani a nyomozást Ion Iliescuék ellen.
Pedig bizonyítható, hogy a júniusi bukaresti bányászjárás főpróbájaként az ország akkori vezetőinek komoly szerepe volt a marosvásárhelyi parasztjárás megszervezésében. Sokan tudjuk azt, hogy a Zsil-völgyi bányászokat szállító vasúti szerelvényt március 20-án Székelykocsárdról fordították vissza. Miután sikerült megakadályoznunk a felbőszített székelyföldiek Marosvásárhelyre való beözönlését, a bányászok behozatala okafogyottá vált. Ennek tudható be az is, hogy Gelu Voican-Voiculescu akkori miniszterelnök-helyettes leállította a Zalatnán autóbuszokban várakozó mócok Marosvásárhelyre való beszállítását. Ebben az összefüggésben még inkább nyilvánvaló az, hogy mekkora melléfogás a Cseresznyés Pál ügyét félrenyomozó egykori ügyész díszpolgárságának egyhangú megszavaztatása.
A magunk részéről mindig az igazság talaján kell állnunk, és nem támogathatjuk annak elmismásolását!
Kincses Előd
A szerző marosvásárhelyi ügyvéd / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ilyen retorikát használnak egy Dan Tanasă-könyvbemutatón
Hargita és Kovászna megyét a Románia szívében lévő kígyók szigetének nevezte Lazăr Lădariu román publicista azon a marosvásárhelyi rendezvényen, amelyen a magyarellenességéről ismert Dan Tanasă könyvét mutatták be. Az eseményen jelen volt Maros megye prefektusa, Lucian Goga is.
A Zi de zi román napilap számol be arról a könyvbemutatóról, amelyet Marosvásárhelyen tartottak. Jelen volt többek között Lucian Goga prefektus, Dan Tanasă blogger, aki önmagát a Hargita és Kovászna megyei „elnyomott” románok érdekvédőjének nevezi, Lazăr Lădariu publicista, Ioan Pop Sabău a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok civil fórumának elnöke és Dimitrie Poptămaș, a Vasile Netea Alapítvány elnöke. Dan Tanasă könyve, Elfeledve Románia szívében – a szerző bevallása szerint – a Hargita és Kovászna megyében élő, diszkriminált románok ügyeit tárja nyilvánosság elé. Véleménye szerint a történészek, régészek és hivatalos iratok által alátámasztott eseteket nem lehet megkérdőjelezni, bizonyítják, hogy milyen nehéz sorsuk van az említett megyékben élő románoknak. Ioan Pop Sabău arról beszélt, hogy milyen hasznos ez a könyv, amely dokumentumokkal támasztja alá, hogy a Hargita és Kovászna megyében élő, kisebbségben lévő románok el vannak nyomva. Példaként említette, hogy bár Sepsiszentgyörgy lakosságának 27 százaléka román, a polgármesteri hivatalban egyetlen román alkalmazott sincs. Szerinte a diszkriminációellenes tanács nem pártatlanul végzi a munkáját, sokszor a bíróságokon derül ki, hogy az általa hozott döntések nem állják meg a helyüket. Lazăr Lădariu szerint Dan Tanasă könyve megerősíti a román nemzeti öntudatot. A könyv is rámutat arra, hogy ha nem tartunk össze, akkor megtörténhet, hogy Románia szívében létrejön a kígyók szigete. Ez a könyv mindannyiunk fájdalmát kiáltja világgá. Simon Virág / Székelyhon.ro

SZÉKELY kígyók szigete
Most, hogy olvasom Lazăr Lădariu román újságíró fájdalmas jaját, valami sejtelmes önvád suhan át rajtam: hiszen mi ezeken az oldalakon már többször is idéztük Őt, elfogultak vagyunk iránta!
Meg is dolgozik érte L. Lădariu, az egyszer biztos, hiszen mondhatni naponta jelenik meg egy-egy írása, melyekben elemi erővel biztatja olvasóit a magyarok iránti gyűlöletre. Legújabb ötlete még egy hóhért is lenyűgöz.
Történt, hogy Dan Tanasă könyve került bemutatásra Marosvásárhelyen. Címe: Elfeledve Románia szívében. Már a címe is meghat. Most én hová könnyezzek? A bemutatón ott volt mindenki, aki számított, a kormánymegbízott Lucian Goga, ott volt a Zi de Zi (Naponta) nevű lap szerkesztője. De ott volt föltétlen Ioan Pop Sabău, annak a román civil szervezetnek az elnöke is, aki kések és könnyek között védi Hargita, Kovászna és Maros megyék „kisebbségben lévő, elnyomott, diszkriminált” (!) románjait. És én mintha megnyugodnék, hogy végre(!), végre megtudják, milyen a kisebbségi sors. Dan Tanasă könnyes könyve vezéreszme. Nyugtat az egyik sepsiszentgyörgyi román tanácsos emléke is. Az ultima racio magasában mondta most két éve, hogy majd meglátjuk, 30 év múlva kik lesznek itt többségben! Akkor lányos zavaromban rebegtem, nyugi, a cigányok lesznek azok.
Szóval ezen a szinten Marosvásárhelyen is az érvelés. De maradjunk csak Lazăr Lădariu rémképeinél! Mint égő lándzsát, vetette a közönség fölé: ha így haladunk, Hargita és Kovászna megyék a Kígyók szigete lesz Románia szívében! Nagy taps a közönség részéről. Brazília közelében van az a sziget, tiltva a hajóknak is a kikötés. Ember a Kígyók szigetén nem jár. De kérdem én, ha ennyire veszélyes hely Székelyföld, miért telepedtek ide özönnel a románok, még parancsra is? Miért kényszerítették ide a végzős román tanárokat, orvosokat? És egyáltalán erről a szigetről: miért nincs honvágya a beáradó románoknak 1968 óta? S azelőtt sem?
Miféle emberek lepték el Lădariuval ezt a szigetet, ahol számukra életveszély terem, kígyóméreg, és nincs honvágyuk! Czegő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma