Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Rummel, Rudolph Joseph
1 tétel
2015. február 26.
A vörös terror
A 20. században két vészesen terjedő szellemi járvány pusztította az emberiséget: a fekete és a vörös pestis, vagyis a nácizmus és a kommunizmus. Az általuk szedett áldozatok pontos számát talán sohasem fogjuk megismerni, mert az idevágó bizonyítékok egy részét megsemmisítették, a többit titkosították, de a kutatások alapján felszínre került és nyilvánosságra hozott adatok így is megdöbbentőek. Rudolph Joseph Rummel és Chris Bănescu Amerikában élő professzorok szerint ugyanis a nácizmusnak 20 946 000, míg a kommunizmusnak világszerte 148 770 000, Romániában 435 000 halálos áldozata volt. Az elhurcolt, megkínzott, kitelepített, börtönbe zárt, fizikailag vagy lelkileg egy életre megnyomorított személyek számát pedig még megbecsülni sem lehet, de annyi teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy többszöröse a halálos áldozatokénak.
A diktatúrák létét a félelem biztosítja, így a hírhedt kommunista titkosrendőrség, a Securitate is ezt a félelmet volt hivatott elültetni és fenntartani a lakosság körében. Ennek egyik módozata a szándékosan gerjesztett bizonytalanság volt, hiszen a sokszor minden logikát nélkülöző letartóztatások következtében senki sem érezhette magát biztonságban. Az újonnan létrehozott erőszakszervezetek terrorja pedig csak fokozta ezt a légkört, mert a söpredékből verbuvált állomány kegyetlenkedései nem ismertek határt, embertelen intézkedéseik nyomán mindenki rettegett.
Az utóbbi huszonöt évben született korosztály csak nagyon halvány ismeretekkel rendelkezik a kommunizmusról, ezért nekünk, akik megszenvedtük „áldásait”, kötelességünk feltárni és leírni eme sötét korszak történéseit úgy, ahogy átéltük és megéltük azokat, hogy utódaink is tudjanak róla. E rendszer levitézlett ugyan, de valamilyen módon ma is hatalmon lévő pribékjei igyekeznek elfeledtetni a terrort, bezártságot, kiszolgáltatottságot, s nincstelenséget, míg az áldozatok próbálják elfelejteni azt. És éppen ez okozza a mi tragédiánkat, mert a visszásságokat és a belőlük fakadó gondokat csak a történtekkel való szembesülés után lehet felszámolni. Hiszen egy emberibb világ megteremtése csak küzdelem árán, múltunk ismeretének birtokában, a már egyszer elkövetett hibák és bűnök kiküszöbölésével lehetséges.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A 20. században két vészesen terjedő szellemi járvány pusztította az emberiséget: a fekete és a vörös pestis, vagyis a nácizmus és a kommunizmus. Az általuk szedett áldozatok pontos számát talán sohasem fogjuk megismerni, mert az idevágó bizonyítékok egy részét megsemmisítették, a többit titkosították, de a kutatások alapján felszínre került és nyilvánosságra hozott adatok így is megdöbbentőek. Rudolph Joseph Rummel és Chris Bănescu Amerikában élő professzorok szerint ugyanis a nácizmusnak 20 946 000, míg a kommunizmusnak világszerte 148 770 000, Romániában 435 000 halálos áldozata volt. Az elhurcolt, megkínzott, kitelepített, börtönbe zárt, fizikailag vagy lelkileg egy életre megnyomorított személyek számát pedig még megbecsülni sem lehet, de annyi teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy többszöröse a halálos áldozatokénak.
A diktatúrák létét a félelem biztosítja, így a hírhedt kommunista titkosrendőrség, a Securitate is ezt a félelmet volt hivatott elültetni és fenntartani a lakosság körében. Ennek egyik módozata a szándékosan gerjesztett bizonytalanság volt, hiszen a sokszor minden logikát nélkülöző letartóztatások következtében senki sem érezhette magát biztonságban. Az újonnan létrehozott erőszakszervezetek terrorja pedig csak fokozta ezt a légkört, mert a söpredékből verbuvált állomány kegyetlenkedései nem ismertek határt, embertelen intézkedéseik nyomán mindenki rettegett.
Az utóbbi huszonöt évben született korosztály csak nagyon halvány ismeretekkel rendelkezik a kommunizmusról, ezért nekünk, akik megszenvedtük „áldásait”, kötelességünk feltárni és leírni eme sötét korszak történéseit úgy, ahogy átéltük és megéltük azokat, hogy utódaink is tudjanak róla. E rendszer levitézlett ugyan, de valamilyen módon ma is hatalmon lévő pribékjei igyekeznek elfeledtetni a terrort, bezártságot, kiszolgáltatottságot, s nincstelenséget, míg az áldozatok próbálják elfelejteni azt. És éppen ez okozza a mi tragédiánkat, mert a visszásságokat és a belőlük fakadó gondokat csak a történtekkel való szembesülés után lehet felszámolni. Hiszen egy emberibb világ megteremtése csak küzdelem árán, múltunk ismeretének birtokában, a már egyszer elkövetett hibák és bűnök kiküszöbölésével lehetséges.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)