Beszélgetés Mellák István RMDSZ-elnökkel
Visszaszerezni a borossebesi magyarok önbizalmát
Mellák Istvánnal, az RMDSZ borossebesi szervezetének az elnökével, vállalkozóval a helybeli magyar vonatkozású eseményeket vesszük számba.
– Elnök úr, Borossebesen milyen magyar eseményeket szerveztek az elmúlt időszakban?
– Figyelembe véve az elmúlt évi választásokat, hozzáadva az anyaországi választásokat is, amelyeken a borossebesi, kettős állampolgársággal rendelkező magyarok is érdekeltek voltak, elmondható, hogy az előbbi évek csendjéhez viszonyítva tavaly mozgalmas időszakunk volt.
– Tudomása szerint Borossebesen hány olyan magyar él, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek?
– Nem számoltam össze, de szerintem olyan 25-27 lehet. Tavaly februártól már folyamatosan intéztük az egyszerűsített honosítási eljárást, ezért március 15-ét sokan úgy ünnepeltük, hogy ünnepélyesen letettük az állampolgársági esküt.
– Az anyaországi választások érdekelték-e a borossebesieket, részt vettek-e rajtuk?
– Igen, sokan részt akartak venni rajta, élni óhajtottak a szavazati jogukkal.
– A katolikus, valamint a református vallású magyarok számára szerveztek-e templomon kívüli programot?
– Akik olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy a házastársuk is magyar, otthon is használhatják az anyanyelvüket, magyar tévécsatornákat néznek, anyanyelvű rádiót hallgatnak. Akiknek viszont román a házastársuk, általában csak a templomban élhetik ki anyanyelvű kultúrájukat. Csodálkozom is a plébános úr, illetve a tiszteletes úr fáradozásán, amivel a templomban próbálják felszínen tartani az anyanyelvű kultúra iránti igényt. Sajnos, a templomba sem járnak sokan, ezért kevés emberre lehet ilyen módon hatni. A két felekezet között felhőtlen a viszony, hiszen a katolikus templombúcsúra rendszeresen meghívják a reformátusokat is, a tiszteletes úr prédikálni is szokott. Az a szerencsésebb helyzet, ha katolikus–református vegyes házasságok jönnek létre. A reformátusok szerencsésebb helyzetben vannak az imatermük miatt, ahol a legtöbb magyar rendezvény történik. Itt tartjuk az RMDSZ-gyűléseket is, de március 15-én és október 6-án is itt szoktunk emlékezés céljából összegyűlni. Tavaly gyulai előadók ismertették az egészséges életmódra való áttérés fontosságát, de a Wencheim család borossebesi történetéről is előadás hangzott el.
– Egy-egy magyar vonatkozású összejövetelre hányan szoktak eljönni?
– Az imaterem gyakran megtelik, ami mintegy 45 személyt jelent. Az évi rendezvényeinket általában a március 15-i megemlékezéssel kezdjük. Az RMDSZ-tagok általában eljönnek, elhozzák a hozzátartozóikat is. Választások alkalmával, a környékbeli településeken is mi biztosítjuk az RMDSZ-es urnabiztosokat.
– A kulturális rendezvényeiken ki szokott előadást tartanai?
– Általában a tiszteletes úr, de én is szólok az egybegyűltekhez, akik számára a gyermekek tartanak énekes-verses előadást. A fakultatív magyaróra tanulói tavaly karácsonykor előadást tartottak mindkét templomban, ezért remélem, Roszetzer Andrea március 15-ére is betanít nekik egy tartalmas műsort.
– Mi a véleménye a helybeli fakultatív magyar oktatásról?
– Kellemes meglepetés volt számomra Andreának a kezdeményezése, aki amellett, hogy dolgozik, családja van, rengeteg szabadidőt áldoz a gyermekek magyar nyelvű oktatására. Nagyon jó dolognak tartom, amiért Borossebesen még kerülnek olyan személyek, akik ápolni, gyakorolni kívánják a magyar nyelvű oktatást és kultúrát. Különösen hálás vagyok a református közösségnek, amiért ehhez biztosítják a termet, támogatják a magyar törekvést.
– Idén az RMDSZ-ben tisztújításokat szerveznek, hogy jobban felkészülhessenek a jövő évi helyhatósági választásokra. Önök hogyan próbálják rendezni a soraikat, hogy végre teljesíthessék a nagy célt: magyar képviselőt küldeni a városi tanácsba?
– Mivel Borossebesen 200-220 szavazat szükséges egy tanácsosi tisztség elnyeréséhez, ez számunkra erőn felüli feladatnak tűnik, hiszen legutóbb is csupán 130 szavazatot tudtunk teljesíteni. Az ok többsíkúnak látszik: egyrészt kevesen vagyunk, de még azok közül se megy el mindenki szavazni, mert úgy érzik, hiábavaló erőfeszítés. Sok magyar elégedetlen, de nem is próbál komolyan tenni a változtatásért, mert nem hisz a sikerben.
– Már hogyne tudnának változtatni, hiszen ha van egy városi tanácsosuk, az hivatalosan is fel tudja vetni minden gondjukat az önkormányzatban, ahol komolyan képviselhetné, érvényesíthetné az érdekeiket.
– Sajnos, utoljára 1992-ben tudtunk tanácsost állítani a helybeli önkormányzatba. Azóta, a magyarság számaránya folyamatosan csökken, ezért egyre távolibbnak tűnik a lehetőség…
– Ezt nem szabad feladni, hiszen a magyaroknak igen sok román hozzátartozójuk, barátjuk van, akik besegíthetnének.
– Ezt mi is tudjuk, csakhogy az ismertebb magyarok nem kívánják jelöltetni magukat. Mi ettől függetlenül, mindig belevágunk, próbálkozunk abban a reményben, hátha sikerül…
– Azt kívánom, hogy legközelebb sikerüljön, ami bizonyára visszahozná a borossebesi magyarok önbizalmát. Köszönöm a beszélgetést.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)