A feketetói vásáron okt. 8-án már állt a sátortábor, és még okt. 10-én is csak üggyel-bajjal zajlott a forgalom az E60-as úton a Kolozsvár és Nagyvárad között fekvő faluban. Magyarországiak is eljöttek a vásárra. A nyolcvanas években a feketetói esemény legfőbb vonzerejét képező népviselet-, varrottas- és szőtteskínálat mára igencsak megcsappant. Jelen voltak viszont a korondiak. A vásár legnagyobb részében azonban az „oroszpiac” foglalt helyet, ahol műbőr kabátokból és kétes minőségű pulóverekből bőségesen válogathatott az érdeklődő. (Rostás-Péter Emese): Feketetó új színekben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Megjelent Szilágyi Domokos Útinapló – A Volga Nyugaton /Kalota Kiadó, Kolozsvár/ című könyve. Az anyagot sajtó alá rendező, azt jegyzetekkel ellátó H. Nagy Mária, a művész volt élettársa elmondta, hogy befejezetlen útinaplóról van szó. Szilágyi Domokos a norvég PEN meghívására indult nyugat-európai utazásra. /(Rostás-Péter Emese): Majtényi Volgája Szisszel Nyugaton.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./

A tordai csata hatvanadik évfordulóján már kőfal veszi körül a sírkertet, a hősök nevét márványtáblák és kőkeresztek őrzik, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság munkájának eredményeként. A sírkertben kétszáznegyven katona – 221 magyar, 15 szovjet és 4 német – nyugszik. A kopjafás emlékoszlop a tordai csata több mint 2500 áldozatának emlékét őrzi. Az okt. 17-i ünnepségen Bús János /Budapest/, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárának igazgatója kifejtette: „a tordai hősök életüket áldozták a honért." Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke történészként értékelte a tordai csata jelentőségét: „A második világháború egyik legnagyobb fegyvertényének ma már az árát is tudjuk: 10 ezer áldozat, 2500 hősi halott, számtalan sebesült és megnyomorodott, fogságba hurcolt honvéd. Csodával határos bravúrnak tűnik, hogy a második magyar hadsereg a tordai csatában képes volt hadműveleti feladatát teljesíteni, megakadályozni a szemben álló haderő gyors kijutását a közép-erdélyi részekre, ahonnan már egyenes út vezetett a Hajdúságba és a Nyírségbe, illetve Budapestre.” “A leharcolt, kifáradt, romjaiból újjáéledő hadsereg erejét talán a szülőföld adta.” Bálint-Pataki József hangsúlyozta: “Ők a hazáért, társaik visszavonulásának fedezéséért áldozták életüket.” Nem gondolhatták, hogy szerepük csupán a német hadsereg visszavonulásának fedezése volt. Markó Béla, az RMDSZ elnöke megállapította: „Aki életét is képes feláldozni nemzetéért, hazájáért, családjáért, az a hős. Így nem az a fontos, hogy melyik oldalon harcolt. Igazságos háborúk nincsenek, legfennebb jogosak. De igazság abban, hogy egyeseknek meg kell halniuk, nincs. Az elmúlt nyolcvan esztendőben arra próbáltak megtanítani, hogy az a hős, aki győzött, az a hős, aki a győztesek oldalán állt. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 2004-ben mindannyian elfogadjuk: másképpen kell értelmezni a hősiességet, másképpen kell értelmezni a térség történelmét. Nem az számít, kik voltak a győztesek, illetve a vesztesek, hanem az, hogy ki miért áldozta életét." /Rostás-Péter Emese: Megemlékeztek a tordai csata hatvanadik évfordulójáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

Kettős könyvbemutatót tartottak okt. 21-én a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar tanszékén. Mindkét gyűjteményes kötet szerkesztője, illetve egy-egy tanulmányának szerzője Gábor Csilla. A Mindennemű dolgok változása – Hagyományok, források, távlatok című tanulmánykötet a Komp-Press, a Devóciók, történelmek, identitások a Scientia Kiadó gondozásában jelent meg. Gábor Csilla örömét fejezte ki, hogy sikerült megteremtenie egy, a középkori, kora újkori magyar irodalmat kutató műhelyt. A magyar tanszék és a Római Katolikus Teológiai Kar együttműködése termékenynek bizonyult, fiatal kutatók írásai is napvilágot látnak a magyarországi szakemberek kolozsvári előadásait rögzítő fejezetek mellett. /(Rostás-Péter Emese): Hagyományok és változások a magyar tanszéken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Megjelent Jeney Tóth Annamária Míves emberek a kincses Kolozsvárott – Iparostársadalom a 17. századi Kolozsváron /Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, Erdélyi Tudományos Füzetek 247. sz./. A Debrecenből indult kutató munkájának kiadását az ottani egyetem Történettudományi Intézete is támogatta. Jeney Tóth Annamária nemcsak a céhekre vonatkozó iratokkal, de adókönyvekkel, polgárkönyvekkel, tanácsi jegyzőkönyvekkel is foglalkozott, személyekre szűkített, komplex táblázatokat eredményező vizsgálatából kiderül, hogy ki milyen pozíciót foglalt el a társadalomban. /(Rostás-Péter Emese): Céhek az igazi kincses városban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

Öt éves a kolozsvári Ördögtérgye Táncegyüttes. A főként egyetemi hallgatókból álló csapat nov. 27-én ünnepelte születésnapját a Diákművelődési Házban, amelyre más városokból is sokan eljöttek. A gálaelőadáson több kolozsvári együttes – a Bogáncs, a Szarkaláb és a Zurboló lépett fel, a szamosújvári Kaláka és a házigazda Ördögtérgye, illetve az Utánpótlás csapat. Több zenekar is kísérte a táncokat: Albert Szilárd – Szilike és zenekara Kolozsvárról, a marosvásárhelyi Farduló, és Sepsiszentgyörgyről a Háromszék, illetve Ségercz Ferenc és barátai. Mind a gálaműsor, mind a vasárnap hajnalig tartó táncház zajlott, amely állandó székhelyet biztosít az Ördögtérgyének. /(Rostás-Péter Emese): Öt éves az Ördögtérgye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./

A hatalom szövegei. Dokumentumok a romániai magyarságról (1945-1989) címmel rendeztek konferenciát Kolozsváron dec. 2-4. között. Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja magyar és román történészeket, illetve szakértőket hívott meg a fórumra. A vitaindítókat többek között Stefano Bottoni, Francois Bocholier, a Központnak a témával kapcsolatos forráskiadványát szerkesztő Lucian Nastasa, Fülöp Mihály, Vincze Gábor, Marius Diaconescu tartják, a moderátorok között Csucsuja István, Dragos Petrescu, Ovidiu Pecican nevei szerepelnek. Salat Levente, a Forrásközpont igazgatója szerint a román-magyar kapcsolatok esetében államszinten javulásról lehet beszélni, azonban számolni kell az előítéletek tömeges jelenlétével. A konferencia célja a közgondolkodás árnyalása lenne. Camil Muresan akadémikus az előítéletek kialakulásának történetét vázolta megnyitó beszédében. Az 1918-1944. közötti időszak ebben a tekintetben talán a legszerencsétlenebb periódus volt, ezt akkor nem tudta ellensúlyozni a magyar és a román értelmiség egymásra figyelése. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója elmondta, a „másikról" alkotott kép minduntalan változik a történelem során. /(Rostás-Péter Emese): Konferencia a román-magyar kapcsolatokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

Hatalmas érdeklődés övezte Kolozsváron, a Szépművészeti Múzeumban a hét végén megnyitott tárlatot – Miklóssy Gábor Akt című kiállítására a mester mintegy ezer aktképéből válogattak a szervezők. Az erdélyi képzőművészet meghatározó egyéniségének kollekcióját fia, Miklóssy Gyula gondozza. /(Rostás-Péter Emese): Miklóssy Gábor tárlata nyílt meg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./

A szamosújvári Téka Alapítványnál magyar nyelvtanfolyam indult román anyanyelvűeknek. Október közepétől két csoportban indult be a képzés. A felnőtt csoport kitartóbbnak bizonyult. /(Rostás-Péter Emese): Magyar nyelvtanfolyam Szamosújváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

A magyar nyelvben kell gondolkodnunk, és nem a magyarországi magyar nyelvben – összegezte Péntek János tanszékvezető professzor a hétvégén lezajlott, Szótárak és szakterminológiák című konferencia célját. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Tanszéke, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége és a Bolyai Társaság közös szervezésében létrejött tanácskozásra magyarországi és felvidéki vendégek érkeztek, illetve magyartanárok, anyanyelvápolók Erdély minden részéből. Péntek János szerint a szaknyelvben olyan zavar uralkodik, amely nem oldható meg a Magyarországon használatos terminológia automatikus átvételével. Külön kell megoldást találni Erdélyben, külön Felvidéken, és erre a kísérletre derített fényt Szabómihály Gizella A szlovák-magyar nagyszótár és a nyelvi tervezés című előadása is. „Itt, Erdélyben a román-magyar nyelvközi viszonyban kell gondolkodni” – fejtette ki Péntek János, az újonnan megjelent magyar-román Közigazgatási szótárt bemutatva, amelynek román-magyar kötete két évvel ezelőtt jelent meg. Somai József a készülő közgazdasági szótárról, Benő Attila a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetben szerkesztett szótárakról számolt be. A legfrissebb, magyar nyelvű tankönyvekről Székely Győző tartott előadást, aki elrettentő példákkal is illusztrálta a fordítás minőségét. A szakterminológia egységesítésére hívta fel a figyelmet, és elmondta, munkacsoportjával jelenleg gyűjteményeket készítenek az egyes tudományterületek iskolában használatos kifejezéseiből. /(Rostás-Péter Emese): Egységes nyelvhasználatra van szükség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

Városi táncházakról, falusi táncalkalmakról szóló írásokat, népzenéről és néptáncról szóló tanulmányokat tartalmaz az a könyv, amelyet a kolozsvári Bogáncs néptáncegyüttes születésnapi rendezvénysorozata keretében március 2-án mutattak be. Könczei Ádám írásait fia, Könczei Csongor néprajzkutató saját tanulmányaival kiegészítve adta közre Írások az erdélyi táncház vonzásköréből címmel, a Kriza János Néprajzi Társaság gondozásában. Könczei Ádám „működése egyfajta egyszemélyes háttérintézményt jelentett az intézményrombolás korszakában: termet intézett, beadványokat és újsághirdetéseket írt, műsorfüzeteket, plakátokat szerkesztett, amelyeket, ha szükség volt, saját maga szórt és ragasztott, miközben bátorította és lelkesítette a táncházas fiatalokat, útbaigazította a zenészeket, táncoktatókat.” – írta róla a bevezetőben Könczei Csongor. Kéziratban cikkeivel, tanulmányaival kapcsolatban a csíkszeredai Barozda „frontembere”, Pávai István elmondta, már élőszóban is hallotta ezeket. /(Rostás-Péter Emese): Írások az erdélyi táncházról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

A magyar oktatásban alkalmatlannak és károsnak minősített négy, román nyelvből fordított, az idei tanévben későn érkezett tankönyvet az Erdélyi Tankönyvtanács, erről tanácskozása után nyilatkozatot adott ki a testület. Péntek János professzor, az Erdélyi Tankönyvtanács elnöke elmondta, hogy erre a minisztériumtól nem kaptak választ. A bírált tankönyvek esetében nemcsak nyelvi kérdésről van szó, hanem magáról a szemléletről. A történelem tankönyvben a klasszikus – görög, római – szövegekből nem a már lefordított magyar nyelvű szöveget idézték, hanem lefordították kapásból. Ebből szörnyűségek születtek, továbbá tartalmi félreértések is. A biológia-tankönyvet olyan nyomdára bízták, amely egyáltalán nem használ hosszú ű és ő betűt. Már a fedőlapon az áll: Biólogia. /Rostás-Péter Emese: Tankönyvek mérlegen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Március 5-én tartotta közgyűlését a kolozsvári székhelyű Erdélyi Magyar Írók Ligája. Sántha Attila volt elnök és ügyvezető kifejtette lemondásának fő okait. A december 5-i sikertelen népszavazás után – mellyel kapcsolatban az E-MIL is állást foglalt – nehezére esne magyarországi támogatókat keresni, ugyanakkor költői pályáját is megzavarta a háromévi papírmunka. Demeter Attila sóhivatalnak nevezte az E-MIL-t, majd kilépését közölve távozott. Többen egyetértettek vele abban, hogy az érdekvédelem lenne a legfontosabb célja a testületnek. A testület végül megszavazta az öttagú választmányt: Sántha Attila, Márkus Barbarossa János, Fekete Vince, László Noémi és Karácsonyi Zsolt személyében. A választmány tagjai Márkus Barbarossa Jánost választották meg elnöknek, aki Király Zoltánt nevezte ki ügyvezető igazgatónak. Az E-MIL új, Bécsben élő elnöke szerint fontos lenne Magyarországon is bejegyzett szervezetként működtetni a testületet, így valamennyi tevékenységet – az írótáborokat, felolvasó-körutakat, a díjátadásokat – sikeresebben lehetne finanszírozni. /(Rostás-Péter Emese): Márkus Barbarossa János az új E-MIL-elnök. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége közleményben határolta el magát attól, hogy Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselőt egy harminc fős csoport megakadályozta előadása megtartásában. Az Erdélyi Magyar Ifjak elnöksége, valamint Juhász Péter, a tüntetés egyik résztvevője írásban tiltakozott a Szabadság kolozsvári napilap két újságírója – Borbély Tamás és Tibori Szabó Zoltán – ellen, mivel szerintük antiszemita megmozdulásként állították be a történteket. Az EMI-nek szándékában áll a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének etikai bizottságához fordulni. Mint leszögezik, az antiszemitának minősített kijelentéseket nem ők, hanem hozzájuk társult idősebb személyek tették, akik provokátorok is lehettek. Felháborítónak tartják ugyanakkor, hogy a másik részről viszont nyilasokhoz hasonlították szervezetüket. Az esettel kapcsolatban két kolozsvári újságíró, Kelemen Attila (Transindex) és Salamon Márton László (Krónika) fogalmazott meg állásfoglalást. Eszerint az erdélyi toleranciával összeegyeztethetetlen, szélsőséges megnyilvánulások, az antiszemitizmus újszerű megjelenése nem csupán az értelmiségiek aggodalmát kell kiváltania. Tennie kell ez ellen az oktatás és az egyház közmunkásainak is, hiszen a fiatalok körében tapasztalható türelmetlenség és uszító magatartás csak így helyezhető normán kívül. /(Rostás-Péter Emese): Tovább gyűrűzik az Eörsi-botrány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Gazda Klára néprajzkutató hatvanadik születésnapján köszöntötték Kolozsváron. Keszeg Vilmos, a BBTE magyar néprajz és antropológia tanszékének vezetője mondott ünnepi beszédet Az ünnepelt 1968-1991 között Sepsiszentgyörgyön dolgozott a Székely Nemzeti Múzeumban, ahol rendezte a néprajzi anyagot, időszakos kiállításaival, tudománynépszerűsítő előadásaival és írásaival az intézmény kulturális központtá válásához járult hozzá. 1991 óta a néprajz tanszék adjunktusa, majd előadó tanára, ezzel párhuzamosan két évig a Folklór Intézet kutatója. Doktori disszertációjának továbbgondolt változata, a Gyermekvilág Esztelneken olyan kutatási területet határolt körül, amelynek legszakavatottabb ismerője a magyar, és nemcsak a magyar folklorisztikában Gazda Klára. Keszeg Vilmos kitért Gazda Klára néhány éve elhunyt férje, a hősepika elismert kutatója, Demény István Pál kutatási eredményeire is. A Kriza János Néprajzi Társaság évkönyve most Tanulmányok Gazda Klára 60. születésnapjára alcímet viseli. /(Rostás-Péter Emese): Gazda Klárát köszöntötték hatvanadik születésnapján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

Színvonalas írásbeli dolgozatok, sok szép versmondás és versértelmezés, összegezte véleményét Kolozsváron az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny X. országos szakaszáról a magyarországi és erdélyi főiskolai, gimnáziumi tanárokból álló zsűri tagja. A hét végén befejeződött, három napos rendezvény a Kárpát-medencei, egyre bővülő anyanyelvi mozgalom része. A kolozsvári nyertesek közül többen vesznek majd részt áprilisban Győrben, a Kazinczy Ferenc vetélkedő döntőjén, magyarországi, délvidéki, kárpátaljai és felvidéki társaikkal. Az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati vetélkedőt a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum diákja, Tusa Illyés Anna nyerte meg, a Szép magyar beszédben a kolozsvári, református kollégista Bessenyei Gedő István jeleskedett. A Versben bujdosó vers- és prózamondó verseny IX.-X. osztályos kategóriájában Balogh Attila, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen líceum tanulója kapott első helyezést, a felsőbb osztályosok közül pedig Kelemen Csongor, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum diákja. A kolozsvári Georgius Aranka Társaság ebből az alkalomból tetszetős kiadvánnyal örvendeztette meg tagjait. /(Rostás-Péter Emese): Véget ért az Aranka György verseny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./

Testvéregyházi kapcsolat keretében Erdélybe látogatott az észak-németországi mecklenburgi országos evangélikus egyház nyolctagú küldöttsége. Hans Kasch a delegáció ökuméniáért és külkapcsolatokért felelős tagja elmondta, hogy évente egy-két ilyen jellegű körútra kerül sor. Magdalena Hartig, a Gustav Adolf segélyszervezet vezetőtanácsának tagja 1995 óta jár Erdélybe. Adorjáni Dezső evangélikus püspök megköszönte, hogy a mecklenburgiak segítségével több parókiára bevezették a gázt. A lelkészképzésről szólva kifejtette, megállapodnak a testvéregyházzal, hogy a németországi lelkészjelöltek felkészítési programjába beiktassanak egy erdélyi tanulmányi kirándulást. Innen pedig a frissen végzett lelkészeket egy-két évre várják a mecklenburgi közösségekben. /(Rostás-Péter Emese): Német-magyar evangélikusok találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

Szamosújváron a Téka-házban fejeződött be a X. Nemzetközi Ifjúsági Néptáncfesztivál. „Még soha nem voltak ennyien itt, a Tékában” – állapította meg Balázs-Bécsi Attila, az alapítvány elnöke. Míg tavaly nyolc, idén már tizenhárom együttest láttak vendégül a szamosújváriak. Tapsolhatott a közönség többek között a balánbányai Ördögbordának, a kolozsvári csapatoknak: a Zurbolónak, a Bogáncsnak, az Ördögtérgyének és a Szarkalábnak, továbbá szamosújvári Kalákának a felvidéki – zselizi – Kincsőnek. /Rostás-Péter Emese: Véget ért az ifjúsági néptáncfesztivál Szamosújváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke /sz. 1955/ első tudatosabb gyűjtéseit középiskolában kezdte, Kovásznán, a háromszéki népballadákkal kezdett foglalkozni. Személyes kapcsolatba került az erdélyi magyar néprajztudomány kiválóságaival. 1981 szeptemberében Kézdivásárhelyre helyezték ki tanárnak, akkor kezdett el foglalkozni az erdélyi szászokkal. 1990 után hirtelen megnyílt az erdélyi magyarság köré kiépített szigorú információs zárlat. Akkor kezdtek rádöbbenni, hogy amit addig tudománynak hittek, az mennyire messze áll attól, amit Közép- vagy Nyugat-Európában művelnek. Péntek János professzor őt és több fiatal kutatótársát visszahívta az egyetemre. Kolozsváron fokozatosan megalapozták az egyetemi fokú néprajzos oktatást. Ebből a műhelyből született meg előbb a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék, majd annak megfelezéséből a Magyar Néprajz és Antropológiai Tanszék. Ezenkívül nagy segítségükre volt a Kriza János Néprajzi Társaság, melynek keretében évente három-négy tematikus konferenciát szerveztek, ahová a magyar néprajztudomány legjobbjai jöttek el. A társaság fennállásának tizenöt éve alatt 10 ezer kötetes szakkönyvtárat, jelentős archívumot, adattárat hoztak létre, és ott helyezték el a moldvai csángósággal kapcsolatos adattárukat is. 1991-től kisebb-nagyobb rendszerességgel diákjaikkal Moldvában kutattak. Több kutatásukba bevontak román, magyarországi, olasz és német kollégákat is. A csángóság kérdéséről Pozsony Ferencnek román nyelvű kötete jelent meg három évvel ezelőtt. A könyvnek pozitív visszhangja volt, újabb kiadást is nyomtattak. Pozsony Ferenc Zabolán, szülőfalujában múzeumot alapított, ebben helyet kapott a moldvai csángó népművészeti kiállítás. Tavaly bejegyeztették a Pro Múzeum Zabola Egyesületet, amely szerződést kötött a Székely Nemzeti Múzeummal. Eszerint a gyűjtemény fokozatosan betagolódik a nagy múltú múzeum szerkezetébe, így állandó munkatársat is alkalmazhattak. Pozsony fontosnak tartotta a gyűjtést, a tárgyi kultúra őrzését, mert Moldvában nagyon gyors kultúraváltás indult meg. /Rostás-Péter Emese: Utak Moldva felé, szélesedő ösvényeken. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

A táncházmozgalom „szülőfalujában”, Széken zárul immár hetedik éve az erdélyi tánctáborok sora, a Széki Napokkal. Ezúttal többen jelentek meg viseletben. /Rostás-Péter Emese: Szűk helyen érik a tánc a Széki Napokon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./

Keszeg Vilmos néprajzkutató a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének vezetője egyetemi oktató, tudományszervező és kutató. Az egyetemi oktatás a kutatással összekapcsolódik, vallja. Tagja egy európai szintű néprajzos-antropológus-történész kutatócsoportnak, tagjai tizenöt országból verbuválódtak. Idén jelent meg Keszeg Vilmos Aranyosszék népköltészetéről szóló munkája. A néprajzos képzés több évtizedes kimaradása a romániai társadalmat leszoktatta arról, hogy egy ilyen szaktudású egyént foglalkoztatni tudjon. A Tordán élő Keszeg Vilmost három és fél éve kérték fel az Erdélyi Múzeum-Egyesület első szakosztályának vezetésére. Az idei Aranyosszék-konferenciát nagyon fontosnak érezte. Több mint száz éve Aranyosszék felfedezése megtörtént, de a vidékről újra beszélni kell. Ismereteket gyűjteni, ezeket közönség elé kell vinni, egybeszerkeszteni a régióról való tudást – erre tettek kísérletet. Működik az Aranyosszék Alapítvány, amely a kisvállalkozók érdekeit képviseli, vagy a várfalvi tánctábor, ami szintén helyi kezdeményezésre született. Keszeg Vilmos /sz. Torda, 1957. ápr. 24./ a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen a magyar–francia szakot végezte. 1990 óta a BBTE Bölcsészkarának tanára. Kutatási területe: néprajz (világkép, kortárs mitológia), narratológia, népi írásbeliség. Főbb művei: A folklór határán, Bukarest, Kriterion, 1991, Kelt levelem... Egy mezőségi parasztasszony levelezése, Debrecen, Néprajzi Látóhatár Kiskönyvtára, 1996, Jóslások a Mezőségen, Sepsiszentgyörgy, Bon Ami, 1997, Mezőségi hiedelmek, Marosvásárhely, Mentor, 1999, Homo narrans, KOMP-PRESS, 2002, Aranyosszék népköltészete, Mentor, 2004. /Rostás-Péter Emese: „Újraértékelődik a populáris kultúra” = Krónika (Kolozsvár), szept. 16./

Szeptember 17-én volt Terényi Ede zeneszerző legújabb monooperája, az Odüsszeusz ünnepei ősbemutatója Kolozsváron, a Bánffy-palotában. Carmen Vasile, a Terényi-művek avatott előadója román nyelven énekelte a homéroszi szövegrészleteket. A művel a zeneszerző a kolozsvári filharmóniát fennállásának ötvenedik évfordulóján köszöntötte. /Rostás-Péter Emese: Lények, tárgyak hangján mesélő hangszerek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./

Kisebbségi bábszínházak seregszemléjének mondható a Kolozsváron szeptember 23-án kezdődő Romániai Magyar Bábos Találkozó, a három napos rendezvényen fellép az egyetlen – nem magyar nyelvű – kisebbségi bábszínház is, a nagyszebeni Gong Színház német tagozata. A helybeli csapatok, a Puck Bábszínház és a Keljfeljancsi Komédiás Kompánia mellett Sepsiszentgyörgyről, Nagyváradról, Szatmárnémetiből, Marosvásárhelyről és Désről érkeznek a helyi színházak keretében működő, illetve független társulatok. /Rostás-Péter Emese: Vitéz László ajándéka Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

Fejedelemmé választásának négyszázadik évfordulóján szakmai konferenciával és kiállítással emlékeztek meg szeptember 24-én Bocskai Istvánról Kolozsváron. A kincses város szülöttjét 1605 szeptemberében Medgyesen választották fejedelemmé. Uralkodásának viszontagságairól, kora művelődés- és vallástörténetéről a Babes–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Történeti Múzeum és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem szakemberei a fejedelem szülőházában tartottak előadást, román és magyar nyelven. A fejedelem tevékenységét bemutató tárlatnak a rendezvény főszervezője, a Történeti Múzeum adott otthont. Az Erdélyi Református Egyházkerület levéltára okiratokkal egészítette ki a tárlat anyagát, többek között Bocskai Istvánnak a protestáns lelkészekhez címzett levelével. A kolozsvári múzeum saját gyűjteményét képezi az aranyozott ezüst, vésett, fedeles „Bocskai-kanna”, valamint több korabeli érem – köztük egy 1606-beli aranydukát a fejedelem képmásával, mely a kolozsvári pénzverdében készült. Bemutatták Berek Lajos budapesti mérnökezredes alkotását, Bocskai bronzból készült mellszobrát – a Bolyai János Honvéd Alapítvány adományát. Mitu Melinda, az intézmény aligazgatója elmondta, bár a kilencvenes évek elején a múzeum még egyetlen magyar vonatkozású tárlatnak sem adott helyet, a Bocskai-tárlat 1998 óta a negyedik, amellyel magyar történelmi személyiségre emlékeznek. /Rostás-Péter Emese: Bocskai István fejedelem metszeten és dukáton. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./ Kiállították a Bocskai- mellszobrot, amelyet a budapesti Dr. Berek Lajos mérnök-ezredes készített, és a kolozsvári Történelmi Múzeumnak adományozott. Dr. Mitu Melinda aligazgató jelezte, hogy a mellszobor az intézet középkori alapkiállításának részét fogja képezni. Dr. Berek Lajos köztéri alkotásainak száma meghaladja az ötvenet, Romániában ez az ötödik szobra, de a hatodik átadására is a napokban kerül sor. /Nagy-Hintós Diana: Bocskai Istvánt ünnepelték Kolozsváron= Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Diszkriminatív eljárásnak nevezte Kelemen Hunor, a képviselőház művelődési bizottságának RMDSZ-es tagja a művelődési minisztérium hatáskörébe tartozó magyar nyelvű folyóiratok idei igényeinek elutasítását. A támogatásról a tárca által kinevezett civil társadalmi grémium dönt, amely – arra hivatkozva, hogy a magyar nyelvű folyóiratoknak más források is rendelkezésükre állnak – elutasította a 2005-ös évi költségvetésre vonatkozó igénylésüket. Ez azonban a román nyelvű folyóiratok többségére is érvényes. „A román civil társadalom, amelyről azt gondoltuk, hogy részrehajlás nélkül tud viselkedni, merkantilista szempontok alapján ítélt” – jelentette ki Kelemen Hunor képviselő, aki elmondta, a héten megpróbálja elérni a minisztériumban, hogy a tartalékalapból juttassanak támogatást a magyar nyelvű folyóiratoknak. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Gálfalvi György, a Látó főszerkesztő-helyettese, valamint Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője nyilatkozatukban nehezményezték a kulturális folyóiratok támogatásának csökkentését. A dokumentumot jegyzők között szerepel Parászka Boróka, A Hét felelős szerkesztője is, aki a legnagyobb gondot abban látja, hogy „nincs határozott, szervezett magyar lobbi.” Az Illyés Alapítvány azért nem hagyta jóvá az általuk kért összeget, mert A Hét a román szaktárcától kap támogatást, utóbbi viszont arra hivatkozva utasítja el pályázatukat, hogy a magyar folyóiratokat a Communitas Alapítvány támogatja. /Rostás-Péter Emese: Merkantilista kultúrpolitika. Elutasították a magyar folyóiratok támogatását. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./

Öt tárlat látható az erdélyi képzőművészetről Magyarországon. Budapesten, a Ráday utcai Galéria 9-ben most zárul a csíkszeredai székhelyű Forte Grafikai Egyesület kiállítása. A nemrég bejegyzett országos szervezet ezzel az alkalommal mutatkozott be külföldön, jelezet Léstyán Csaba, a tárlat egyik szervezője, illetve kiállítója. Szintén Budapesten nyílt meg a Kolozsvári festők című tárlat: a Szent István téri Belvedere Szalonban lehet megtekinteni Fülöp Antal Andor, Incze János Dés, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor és Szolnay Sándor műveit. Százhalombattán a nyolcvanéves Kusztos Endre grafikusművész munkáiból rendeztek tárlatot. Formavilág címmel október közepéig Budapesten húsz kortárs bánsági képzőművész műveit lehet megtekinteni a magyar képzőművészek és iparművészek székházában, 15-étől Sopron, Pápa ad otthont az alkotásoknak. A legtöbb munkát felvonultató, művészettörténeti jelentőségű tárlat a Nagybányai Művésztelepet Szentendrén mutatja be. /Rostás-Péter Emese: Kortársak, halhatatlanok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Minisztériumi támogatás hiányában, a lap fenntartására szánt összegből gazdálkodva új székhelyre költözött Kolozsváron a Korunk folyóirat szerkesztősége. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Rákóczi úti székháza Kántor Lajos főszerkesztő szerint távolról sem megfelelő, és eddig mintegy ötvenmillió régi lejt fordítottak a költözködésen kívül tatarozásra, víz- és gázszerelésre. A Korunk rendelkezésére álló három helyiséget – egy teremben az Erdélyi Napló szerkesztősége dolgozik – sikerült rendbe tenni, a nagyobb munkálatokhoz azonban Kántor Lajos szerint negyvenezer euróra lenne szükség. Kelemen Hunor, a képviselőház művelődési bizottságának RMDSZ-es tagja elmondta, a folyóirat támogatási ügyében felkereste Onisei államtitkárt. Az esetleges eredményekről ezen a héten kíván tájékozódni Kelemen Hunor. A Korunk eddig egy Nagy-Szamos utcai épületben működött, a Romániai Írók Szövetsége által kiadott két szépirodalmi folyóirat, a román nyelvű Apostrof, valamint a Helikon szomszédságában. Utóbbiaknak még nem sikerült új székhelyet találniuk. A nyáron az épületet az ortodox egyház kapta vissza, amely a szerkesztőségektől megfizethetetlenül magas bérleti díjat kért. /Rostás-Péter Emese: Költözés áldozatokkal. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./

Kihagyta Tőkés László nevét Wass Albert egyik novellájából a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó. Tőkés történelemhamisításként értékelte az esetet, azonban Káli Király István kiadóigazgató és Nagy Pál szerkesztő a műfaji tisztaságra törekvéssel indokolta azt. A Bodzás-atyai kőtemplom című, kötetben először napvilágot látott novellájában Wass Albert a romániai kommunista rezsim kisebbségellenes politikájáról és a falurombolásról írt. A Valaki tévedett című háromkötetes novellagyűjteményben megjelent írása helyszínéül az író egy Bodzás-Atya nevű, képzeletbeli erdélyi falut választott. A települést az évszázadok során sok megpróbáltatás érte, és végül Ceausescu földgyalui ítélték halálra. A kőtemplomba zárkózott papot a hatalom pribékjei elfogták, elverték, és egy erdőszéli fához kötötték, hogy onnan nézze végig az ősi templom pusztulását. Isten házának ledöntése után az erdő szélén már csak az elvágott kötelet találták. „Fél évre rá egy másik pap, Tőkés László, kirobbantotta a forradalmat, mely elsöpörte a diktátort és felszabadította a román népet. De hiába volt ez a fölszabadulás magyar pap kezdeményezése, a hárommilliónyi erdélyi magyart mégsem szabadította föl” – áll Wass Albert eredeti kéziratában, melynek nyomtatásban megjelent változata már nem tartalmazza Tőkés nevét. A történtekkel kapcsolatosan Káli Király István, a kiadó igazgatója úgy vélekedett, hogy Nagy Pál helyesen járt el, amikor a kötet szerkesztőjeként törölte Tőkés László nevét. „Publicisztikai fogás nem illik egy novellába. Szerkesztőként Nagy Pál ezt próbálta feloldani” – nyilatkozta. Szakáll Zoltán szerzői jogi szakértő szerint a szerkesztő csak akkor változtathat az eredeti szövegen, ha arról előzetesen az örökösökkel egyeztet. Káli Király István elmondta, ilyen kitétel nem szerepel a szerződésben. A Krónika felvetésére, miszerint az ügynek politikai háttere lenne – Markó Béla RMDSZ-elnök a Mentor Kiadó részvényeinek 22%-át mondhatja magáénak –, Káli Király István kifejtette: „Semmi köze az egészhez, különben Markó Béla életében két sort sem olvasott Wass Alberttől, nem tartja jó írónak.” Tőkés püspök rámutatott: „Ez az eset tökéletesen beleillik az utóbbi tizenhat év történelemhamisítási képletébe, azonban többletet is hordoz. Mégpedig azt, hogy magyar részről történik. Fájdalmas, hogy egy Wass Albert műveivel sáfárkodó kiadó ilyesmire vetemedik.” /Rostás-Péter Emese, Szucher Ervin: A fikció, az aktualitás és a cenzúra. Törölte Tőkés László nevét egy Wass Albert-novellából a marosvásárhelyi Mentor Kiadó. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

Koltay Gábor rendezésében idén is rockopera ősbemutatójával zárul az Ezer Székely Leány Napja, jelezte Süket Levente, a rendezvényt szervező alapítvány titkára. A most készülő rockopera a csíksomlyói Szűz Máriához kapcsolódó történetet dolgoz fel. Az Ezer Székely Leány Napja tavalyi rendezvényén szintén Koltay Gábor rendezte, A Megfeszített című rockoperát mutatták be. Koltay Gábor reméli, hogy a rockopera nemcsak a múltat eleveníti fel – a helytállás, a hit, az összefogás története ma is aktuális üzenetet hordoz. A most készülő mű zeneszerzője Koltay Gergely, a Kormorán együttes vezetője. /D. Balázs Ildikó, Rostás-Péter Emese: Babba Mária csodája akkor és most. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

A korábbi évek családias, filmklubos hangulatú Filmtett-szülesnapjai után „fesztiválosabb” rendezvénnyel ünnepelte meg a hét végén alapításának hatodik évfordulóját Kolozsváron az erdélyi folyóirat.  Zágoni Balázs, a Filmtett főszerkesztője, a fesztivál főszervezője jövőre szeretné behozni a magyar filmekre a román közönséget is, megoldani a feliratozást. /Rostás-Péter Emese: A kolozsvári Győzelem moziban ünnepelte hatodik születésnapját a Filmtett folyóirat. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./