"Beke György reagált Ioan Robu nyilatkozatára /Szilágyi Aladár: "A csángók csángóul beszélnek" - nyilatkozta Ioan Robu, Bukarest katolikus érseke. = Kelet-Nyugat (Nagyvárad), márc. 7./. Beke György, a csángókérdés kiváló ismerője történelmi visszapillantást tett, felvillantva a régi korokat, amikor még a románok is elismerték, hogy a moldvai csángók magyarok. Dimitrie Cantemir moldvai fejedelem 1716-ban feljegyezte a moldvai csángókról, hogy ismerik a román nyelvet is, de mindannyian megőrizték nemzeti nyelvüket, a magyart. Nem vonták kétségbe a csángó dialektus magyar voltát ismert román nyelvészek és történészek sem, többek között Radu Rosetti, Pop Sever vagy Vladimir Drimba. Márton Gyula, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem néhai professzora A modvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai /Kriterion, Bukarest, 1972/ című munkájában leszögezte, hogy a csángók nyelvi elszigeteltségükben átvettek román kifejezéseket, de "a legfontosabb, alapvető fontosságú fogalmaknak a legtöbb esetben eredeti nevét használják a csángók ma is, a román kölcsönszók inkább a részjelenségekre vonatkoznak." /Beke György: Milyen nyelven beszélnek a csángók? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27-28. ? a cikk először az Új Ember (Budapest), ápr. 14-i számában jelent meg./"

"Dr. Iosif Petru M. Pal ferencrendi pap A moldvai katolikusok eredete és az ő ferencrendi papjaik évszázadokon át című könyvét 1942-ben Sabauan-Roman Serafica Nyomdában adták ki. Egy magát meg nem nevező kiadó Bákóban 1997-ben újra kiadta ezt a könyvet. A szerző, akinek hamvai a lujzikalagori templomban nyugszanak, könyvét azoknak ajánlotta, "akik románul éreznek". Az elfogultan magyarellenes könyv szerzője félresöpörte mindazokat, akik a moldvai katolikusok, a csángók magyar eredetét bizonyították. A Codex Bandinust például nem hagyhatta ki, de elintézte azzal, hogy "ungurul Beke", tehát a magyar Beke állította össze, tehát nem kell hinni neki. A szerzőtől megkapták mindazok a magukét, akik a moldvai katolikusokat magyaroknak tartják, így Radu Rosetti, C. Gane, R. Candea, O. Gadei, C. C. Giurescu, sőt Iorga is. A szerző Dimitrie Cantemir Moldva leírását pedig egyszerűen nem említi meg. Hihetetlen, milyen érveket hoz fel arra, hogy a moldvai katolikusok románok. Különös okfejtése szerint: "még ha nem is lennének román eredetűek, őseik itt élvén több évszázadon át, lévén közös vágyaik és kötelességeik az ortodox vallásúakkal, elnyerték az igazi román etnikai nemzetiséget..." Az egész könyv ilyen stílusú. A vér szava című fejezetben kifejtette: "Egyetlen igazi név, amelyet a moldvai katolikusok megérdemelnek: Román Katolikusok." /Sylvester Lajos: Egy könyv marójára. A vér szava. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./"

"Az 1999-ben létrejött Hargita Kiadóhivatal a Székelyföld és a Moldvai Magyarság havonta megjelenő folyóiratok mellett olyan dokumentumok újrakiadását vállalta, mint a Csíki Székely Krónika, az 1902-es Tusnádi Székely Kongresszus, és Vitos Mózes Csíkmegyei Füzetek. A kiadó másik fő célkitűzése a Moldvában élő csángómagyarok kultúrájának, történelmének megismertetése. Duma István András, a klézsei csángó költő Én országom Moldova verseskötete kezdte a sort, majd ezt követte Az ember ott a legfájóbb magyar címet viselő, csángómagyarokról szóló versantológia. Elindítják a moldvai katolikusok történelméről szóló dokumentumok kiadását Bibliotheca Moldaviensis néven. A kötetek kétnyelvűek /magyar és román/. Az első kötet Zöld Péter jelentése, aki megírta a moldvai magyarok történetét 1420-ig visszamenően. Gh. I. Nastase Ungurii din Moldova la 1646 dupa "Codex Bandinus" (A moldvai magyarok 1646-ban a Bandinus-kódex tudósítása alapján) című tanulmányának eredeti, román nyelvű kiadása és magyar nyelvre való fordítása szerepel másodikként a tervben. Gh. I. Nastase, a iasi-i egyetem történész professzora volt, aki az 1926-os egyházi összeírások alapján elkészítette Moldva magyarlakta településeinek térképét, és adatait összevetve Bandinus püspök adataival, megpróbált fényt deríteni a moldvai magyar betelepedés folyamatára. A Codex Bandinus a legszámottevőbb jelentés a moldvai csángómagyarok sorsáról, mely Bandinus Márk marcionapolisi érsek, misszionárius főpap tollából származik, aki 1646-1647-es moldvai pasztorációs útja tapasztalatairól számolt be a Szentszéknek. A tervekben szerepel még Radu Rosetti: Despre Unguri si episcopiile catolice din Moldova (A magyarokról és a moldvai katolikus püspökségekről) című tanulmánya, Veszely-Imets-Kovács utazása Moldva-Oláhhonban; Auner Károly, Petrás Incze János, Weigand Gustav, Ioan Ferent, Veress Endre, Lükő Gábor, Bitay Árpád munkái, tanulmányai. /Mirk Szidónia-Kata: Bibliotheca Moldaviensis. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 28./"

Érdekes kétnyelvű sorozatot indított a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal. A Bibliotheca Moldaviensis a moldvai csángók sorsát tárja a világ elé. Az eddig megjelent kis kötetek: Bandinus (A Bandinus-kódex és a csángómagyarok ügye a XVII. század derekén), Pater Zöld (Zöld Péter élete és munkássága), Petrás (Petrás Incze János élete és műve), Nastase (Gh. I. Nastase a moldvai magyarokról a Bandinus-kódex alapján). A kiadásért felel Ferenczes István igazgató, a Székelyföld főszerkesztője, a Moldvai Magyarság című folyóirat kiadója. A sorozatot szerkeszti Mirka Szidónia-Kata. A lap idézte a Nastase című kötet összefoglaló utószavát: – A moldvai csángók eredetéről, történelméről egyre több tanulmány, dokumentum lát napvilágot. A szakirodalom, legyen az magyar, angol vagy más nyelvű, egyértelműen elismeri, hogy a Moldvában élő katolikus lakosság (néhány német, lengyel, olasz eredetű népességtől eltekintve) magyar származású. A román történetírás nagyjai, jelentősebb képviselői szintén ezt az álláspontot képviselték (Dimitrie Cantemir, Radu Rosetti, Nicolae Iorga). Gh. I. Nastase, a Iasi-i egyetem történész professzora, az 1926- os egyházi összeírások alapján készítette el Moldva magyarlakta településeinek térképét, és adatait összevetve Bandinus püspök adataival megpróbált fényt deríteni a moldvai magyar betelepedés folyamatára. 1934-35-ben jelentette meg Ungurii din Moldova la 1646 dupa "Codex Bandinus" (A moldvai magyarok 1646-ban a Bandinus-kódex alapján) című munkáját. Ebben írja:"Végösszegzésként elmondható, hogy 1646-ban Moldvának kb. 5000 magyar lakosa lehetett." Nastase tanulmánya rámutat arra, hogy míg a falun élő magyar közösségek sokáig megőrizték anyanyelvüket, vallásukat, addig a moldvai városok magyar közösségei nyelvi és felekezeti szinten gyorsabban asszimilálódtak. A román tudós munkáját méltatva Benda Kálmán ezt mondja: "A szerző eredményei a következőképpen foglalhatók össze: a moldvai magyarok első okleveles említései a XIII. századból ismertek. Első falvaik a Szeret jobb partján, katonailag fontos helyeken épültek; közülük nem egyben ma is régi erődítmények romjai láthatóak. Ez valószínűsíti, hogy a magyar királyok által tudatos elgondolással, a tatárok ellen létesített határőr-települések voltak. Az északi részre a Szamos völgyéből, a délire a Székelyföldről történt a telepítés. A következő évszázadokban azután önkéntes kivándorlással számuk egyre gyarapodott. A XV. században az inkvizíció által üldözött dél-magyarországi husziták, a XVI-XVII. században a jobbágysorsot nem vállaló székelyek, majd a XVIII. században, a madéfalvi veszedelem után, a határőrszolgálat elől menekülő székelyek gyarapították számukat. Ezek a megállapítások mai ismereteink szerint is helytállóak." – A csángók magyar eredetét csak a román nemzetállami ideológia jegyében fogant, olyan tudományosnak nem nevezhető munkák tagadták, mint Dumitru Martinas vagy Bucur Ioan Micu művei. Napjainkban is egyre gyakrabban jelennek meg olyan román nyelvű tanulmányok, véleménynyilvánítások, amelyek megkérdőjelezik vagy egyértelműen tagadják e népcsoport magyarságát. Nastasénak ezt a munkáját a későbbi román történetírás elhallgatta, nem csoda, hogy a román történetírók lexikonában még a neve sincs megemlítve. Ezért fontos ennek a munkának az újrakiadása, hiszen egy nemzetközileg is elfogadott álláspontot képvisel, s megjelenésével mind a kutatók, mind a moldvai csángómagyarok története iránt érdeklődők számára elérhetővé válik. (Nastase. Kétnyelvű kiadás. Editie bilingva. Hargita Kiadóhivatal – Editura Harghita, Csíkszereda-Miercurea-Ciuc, 2003. A magyar fordítás Bartha György munkája.) /B.D.: Bibliotheca Moldaviensis. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./